Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

Sze2017Jul26

2014. December 21., Vasárnap 08:16

A cukor okoz magas vérnyomást, nem a só

Írta:  Szendi Gábor
Értékelés:
(10 szavazat)
A közegészségügy és az orvoslás papagájként ismételgeti évtizedek óta azt a soha nem igazolt, sőt mára már alaposan megcáfolt tételt, miszerint a magas vérnyomást a túlzott sófogyasztás okozza. Ha valóban fel akarnánk venni a küzdelmet a magas vérnyomással szemben, a cukorra és a finomított szénhidrátokra kéne koncentrálnunk.

A magas vérnyomás népbetegség, és mellesleg igen alattomos, mert csak a veszélyesen magas vérnyomást szokták az emberek megérezni. A 140-150 Hgmm körüli szisztolés vérnyomást nem szokás tragédiának tekinteni, holott évtizedek alatt, pláne az elkerülhetetlen kiugró csúcsokkal, alaposan tönkreteszi az erek falát, károsítja a veseműködést, és aztán egy nap valamelyik ér megrepedése akár végzetes is lehet. A magas vérnyomás jellegzetes civilizációs betegség, a természeti népeknél viszont ismeretlen. Szokás a magas vérnyomásért a stresszt okolni, ami azt sugallja, mintha a természeti embereknek stresszmentes életük volna. Szokás a mozgáshiánnyal is magyarázni, amiben kétségtelen lehet valami, de ez mégsem magyarázza meg a 20-21. század során a népességben tapasztalható folyamatos gyakoriságnövekedést. Azonban a paleo az általam képviselt betegségelméletéből az következik, hogy a magas vérnyomást, akár csak a többi civilizációs betegséget, elsősorban a nyugati étrend idézi elő. Erre remek empirikus bizonyíték, hogy a paleóra áttérő embereknek általában normalizálódik a vérnyomása. Ahogy ezt már máshol is összefoglaltam (Szendi-Mezei, 2011) magas vérnyomás egyik fő oka a szervezetszintű gyulladás, a hiperinzulinizmus és az inzulinrezisztencia miatt megmerevedő érfalak. A folyamatos kálim és magnéziumhiány ugyancsak hozzájárul a magas vérnyomás kialakulásához és fennmaradásához.

Nem véletlen, hogy a nyugati orvoslás a magas vérnyomás gyógyításában is, akár a többi civilizációs betegségben is, vesztésre áll. Amióta a vérnyomás a 70-es évektől téma lett, azóta lovagol a közegészségügy a sócsökkentésen, miközben eleddig nem sikerült igazolni, hogy a sócsökkentés klinikai értelemben érdemlegesen csökkenteni a kardiovaszkuláris megbetegedés kockázatát (McCarron és mtsi., 2013). Nem is csoda, hiszen a sófogyasztás intenzív csökkentésével is max. 2-4 Hgmm-rel lehet csökkenteni a vérnyomást (Midgley és mtsi., 1996; Graudal, 1998). Persze, a rossz tanácsadók ott vannak mindenhol, ahol döntések születnek, így lett a mai magyar közétkeztetési reform vagy a népegészségügyi adó része is az értelmetlen, sőt veszélyes sócsökkentés. Miközben meglehetősen gyenge lábakon álló kutatások váltig állítják, hogy a drasztikus sócsökkentéssel milliók egészségét és életét lehet megmenteni, a korrekt vizsgálatok mára egyértelműen azt bizonyítják, hogy:

a, a szervezet maga szabályozza a sószükségletét, azaz a fölösleget egyszerűen kiválasztja, nincs szükség tehát a sófogyasztás korlátozásán keresztül kontrollálni a szervezet sófelhasználását (McCarron és mtsi., 2013).

b, 30 különféle országban élő 19 ezer ember sófogyasztását mérve kiderült, hogy nagyjából mindenhol ugyanannyi sót fogyasztanak az emberek (ha nem korlátozzák ebben őket) (McCarron és mtsi., 2009). A legkülönfélébb kultúrákban az emberek napi fogyasztása 2.7-5 gramm között mozog.

c, Ugyanezt az alsó-felső határt igazolta a sófogyasztásban 129 felmérés, amelyben 50 ezer ember vett részt 12 országból (McCarron és mtsi., 2013).

d, A sófogyasztás erőltetett csökkentéséből sem az összhalálozásban, sem a kardiovaszkuláris halálozásban előny nem származik, viszont hátrány igen: a vizsgálatok egyértelműen bizonyítják, hogy szívbetegek, akik különösen érzékenyek a megfelelő ionok hiányára, 2.3 gramm alá szorított sófogyasztás esetén négyszeresére nő a szív- és érrendszeri halálozás azokhoz képest, akik napi 6 grammot fogyasztottak (Stolarz-Skrzypek, és mtsi., 2011; /lásd a vizsgálat ismertetését itt!/ és Alderman és Cohen, 2012.).A drasztikus sócsökkentésből fakadó másik probléma az, hogy mivel a sószükséglet fiziológiailag szabályozott, ha kevesebb sót tartalmaznak a készételek, az emberek rosszabb esetben ösztönösen többet fognak enni.

Hogyan okoz a cukor és a fruktóz magas vérnyomást?

Mind állat, mind ember vizsgálatok egyértelműen bizonyítják, hogy a cukor, s különösen a fruktóz, több mechanizmuson keresztül vérnyomás emelkedést eredményez. Mindkét cukorféleség fogyasztása folyamatosan nő. Különösen a fruktózé. Mivel az élelmiszeripar cukor helyett egyre inkább az olcsóbb fruktózt használja termékeiben, így a fogyasztó, tudtán kívül, egyre több "rejtett" fruktózt fogyaszt az üdítők és élelmiszerek révén. Emiatt még inkább fokozódik a népességben az elhízás, az inzulinrezisztencia és a hiperinzulinizmus gyakorisága (DiNicolantonio és Lucan, 2014). Az is jól ismert, hogy a cukor és fruktóz, és természetesen a finomított szénhidrátok is, fokozzák a szimpatikus idegrendszer aktivitását, ami ugyancsak fokozott vérnyomást eredményt. Ezek együttes hatására egy vizsgálat szerint pár hét alatt 140-150 Hgmm-ről induló vérnyomás 36%-kal, 160-170 Hgmm-ről induló vérnyomás 70%-kal emelkedik meg (Jalal és mtsi., 2010). Ezeket az adatokat olyan embereken mérték, akik naponta 74 grammnál több fruktózt fogyasztottak. Mivel az USA-ban ma a napi átlag fruktózfogyasztás 83 gramm, innentől érthető, miért terjed rohamosan a magas vérnyomás betegség. És természetesen a fruktóz csak egy eleme a szénhidrátalapú nyugati étrendnek.

Az inzulinrezisztencia egyenes arányos a magas vérnyomással (DiNicolantonio és Lucan, 2014). A 10% hozzáadott cukornál kevesebbet fogyasztókhoz képest a napi 25% felett fogyasztóknak háromszor nagyobb a szívhalálozás kockázata (DiNicolantonio és Lucan, 2014). 12 vizsgálat összesítéséből egyértelműen levonható volt az a következtetés, hogy a gyümölcslevek fogyasztása szignifikáns kapcsolatban áll a magas vérnyomással. A gyümölcslevek fokozzák a szívfrekvenciát is; egy vizsgálatban percenként 9 szívveréssel többet mértek. A fokozott szívműködés, melyet nem követ az erek fokozott ellazulása, szintén vérnyomásemelő hatású; ebben a vizsgálatban a fruktóz 15/9 Hgmm (szisztolés /diasztolés), a cukor 12/9 Hgmm vérnyomás emelkedést produkált (Le és mtsi., 2012). Azaz, pusztán gyümölcslevek fogyasztásával fel lehet tornászni a normál 120/70 Hgmm-ről a már magas vérnyomásnak számító 135/80 Hgmm tartományba.

vérnyomáskategóriák

És természetesen a normál vérnyomás általában csak fiatal korban jellemző. A statisztikák szerint az ötven alattiak közt 20-30%-a, az 50-60 közöttieknek már 30-40%-a, a 70-80 közöttieknek pedig már 50-70%-a szenved magas vérnyomásban.

statisztikák

Összességében az élelmiszeripari érdekek és a közegészségügyi tanácsok elég jól megférnek egymással. A sócsökkentés ideológiailag is egy remek, jól érthető jelszó, az élelmiszeripar pedig könnyedén tud alkalmazkodni az ilyen előírásokhoz. A közegészségügy korifeusai elkönyvelhetik kenyéradó gazdáik felé, hogy most aztán sokat tettek a nép egészségéért, miközben nem hogy bármit is javítanának ezek az intézkedések a közegészségen, hanem kifejezetten fokozzák a kardiovaszkuláris halálozás kockázatát. Mennyivel nehezebb és kínosabb lenne a cukor és fruktóz fogyasztás drasztikus csökkentésén fáradozni. Ez az édesszájú társadalom, a cukoripar, az édesség- és üdítőipar, a sütőipar, nagy ellenállásába ütközne. A jóllét manapság szorosan összefonódik a cukrok ilyen vagy olyan formában történő fogyasztásával. És ez persze csak a jéghegy csúcsa, hiszen a koleszterinteória társadalomra erőltetése óta ugrásszerűen megnőtt a szénhidrátok fogyasztása, ami meg is látszik a népesség folyamatos hízásában. Ne feledjük, hogy a finomított szánhidrátok (gabonafélék, burgonya, rizs, kukorica, stb.) elfogyasztásuk után villámgyorsan vércukorrá alakulnak a szervezetben. A szénhidrát alapú táplálkozás kikezdése viszont a feje tetejére állítani a nyugati világot. Amíg ez nem következik be, addig hiába tölt bármely kormányzat bármennyit is az egészségügybe, a civilizációs betegségek, s így a magas vérnyomás is, egyre növekvő mértékben fogja pusztítani az embereket.

Persze, az egyes emberek, pl. Ön is, változtathatnak a sorsukon, ezt nehéz megakadályozni. Sócsökkentés helyett a cukrokat és a finomított szénhidrátokat kell kerülni. Elsőként a jólét hamis státuszszimbólumát a cukros üdítők fogyasztását kell elhagyni, és visszatérni a víziváshoz. Már ez is nagy eredmény lenne. A végső megoldás a paleo vagy lowcarb.


Idézett irodalom

Alderman MH, Cohen HW. Dietary sodium intake and cardiovascular mortality: controversy resolved? Am J Hypertens 2012; 25:727-734.
Graudal, NA; Galloe, AM; Garred, P: Effects of sodium restriction on blood pressure, renin, aldosterone, catecholamines, cholesterols, and triglyceride. JAMA, 1998, 279:1383-1391.
Jalal DI, Smits G, Johnson RJ, Chonchol M. Increased fructose associates with elevated blood pressure. J Am Soc Nephrol. 2010 Sep;21(9):1543-9.
James J DiNicolantonio and Sean C Lucan: The wrong white crystals: not salt but sugar as aetiological in hypertension and cardiometabolic disease Open Heart 2014;1: doi:10.1136/openhrt-2014-000167
Katarzyna Stolarz-Skrzypek, Tatiana Kuznetsova, Lutgarde Thijs, Valérie Tikhonoff, Jitka Seidlerová, Tom Richart, Yu Jin, Agnieszka Olszanecka, Sofia Malyutina, Edoardo Casiglia, Jan Filipovský, Kalina Kawecka-Jaszcz, Yuri Nikitin, Jan A. Staessen, for the European Project on Genes in Hypertension (EPOGH) Investigators. Fatal and Nonfatal Outcomes, Incidence of Hypertension, and Blood Pressure Changes in Relation to Urinary Sodium Excretion. JAMA, 2011; 305 (17): 1777-1785
Le MT, Frye RF, Rivard CJ, et al. Effects of high-fructose corn syrup and sucrose on the pharmacokinetics of fructose and acute metabolic and hemodynamic responses in healthy subjects. Metabolism 2012;61:641-51.
McCarron DA, Geerling JC, Kazaks AG, Stern JS. Can dietary sodium intake be modified by public policy? Clin J Am Soc Nephrol 2009; 4:1878-1882.
McCarron DA, Kazaks AG, Geerling JC, Stern JS, Graudal NA. Normal range of human dietary sodium intake: a perspective based on 24-hour urinary sodium excretion worldwide. Am J Hypertens. 2013 Oct;26(10):1218-23.
Midgley, JP; Matthew, AG; Greenwood, CMT; Logan, AG: Effect of reduced dietary sodium on blood pressure: a meta-analysis of randomized controlled Trials. JAMA, 1996, 275:1590-1597.
Szend G-Mezei E: Paleolit szakácskönyv II. Jaffa, Budapest, 2011.pp:169-172. web: http://www.tenyek-tevhitek.hu/paleo-es-a-magasvernyomas.htm

 

 

 

Megjelent: 1729 alkalommal

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 199 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 68.1%Canada 1%
Romania 6.1%Serbia 0.8%
United States 4%Switzerland 0.4%
Russian Federation 3%Kuwait 0.3%
Germany 2.9%Australia 0.2%
Ukraine 2.8%France 0.2%
Slovakia 2.2%Czech Republic 0.2%
United Kingdom 1.8%Italy 0.2%
Austria 1.6%Netherlands 0.2%
Sweden 1.5%Greece 0.2%

Today: 303
This Week: 1532
Last Week: 4501
This Month: 17472
Last Month: 25556
Total: 1567222

Belépés