20240329
Last updateCs, 08 febr. 2024 7pm

rovas logo

2008 június 21, szombat

A reklámok rabjai

Szerző: Muhi B. Béla

Az újságot lapozva, televíziót nézve vagy rádiót hallgatva ostromolnak bennünket a reklámok. Sőt mi magunk is élő hirdetőoszlopként járunk, márkanevek hordozói vagyunk. A reklámok győznek meg minket, hogy mit és mennyit vásároljunk, valósággal a reklámok és a márkák rabjai lettünk.

 

A reklám valamely vállalkozás ismertté tételére, vagy valamely termék megvásárlására irányuló, illetve szolgáltatás igénybe vételére ösztönző tevékenység, mely a különböző médiumokban és közterületen jelenik meg. Egyszerűbben fogalmazva: nyilatkozat azzal a céllal, hogy az áru értékesítését előmozdítsák - gazdasági szándékkal tett nyilatkozat. A gazdasági reklám célja, hogy felhívja a figyelmet egy adott termékre vagy szolgáltatásra, továbbá az, hogy elérje, az adott terméket részesítsék előnyben a fogyasztók a konkurenciával szemben.

A reklám és a marketing nehezen szétválasztható fogalmak. Mindkettőnél cél egy bizonyos termék vagy szolgáltatás eladása - a fogyasztásra ösztönzés. Míg azonban a reklámnál egy üzenetet juttatnak el a fogyasztóhoz, a marketing magát a terméket próbálja vonzóbbá, jobban eladhatóvá tenni. Ide tartozik a termék csomagolásának terve, az árkalkuláció, a márka, a termék helyének megválasztása a boltban, az akciók stb.

A marketing igaz a „modern” tudományágak közé sorolható, mely a XX. század fejleménye. Reklám viszont már az ókorban is volt. A Vezúv kitörése i.e. 79-ben pusztította el Herculeanum városát. Itt maradt ránk néhány ókori reklámszöveg is. A legismertebb így szól: „A nálunk fogyasztott kitűnő bor forróbbá teszi a szerelmet". Amikor a karthágói hajósok horgonyt vetettek a Földközi-tenger partjainál, első dolguk az volt, hogy tüzet gyújtsanak, és ezzel a reklámmal adják hírül barbár vevőiknek, hogy megérkeztek. Manapság akármerre fordulunk, reklámokba ütközünk.

Végighaladva az utcán vagy az áruházban hosztesz hölgyek nyomják kezünkbe a szórólapot, kissé távolabb termékbemutatóra invitálnak bennünket, sőt ajándékot is kapunk. A városi autóbuszra várva a pad feletti plakátról ránk mosolyog vakítóan fehér fogával egy modell, és a legújabb rágógumit ajánlja. Miután a buszra felverekedjünk magunkat, a kapaszkodó fogantyú is egy nélkülözhetetlen terméket mutat be. Az ablakon kikandikálva azt vesszük észre, hogy a város valódi reklámköntösbe öltözött. Szinte minden kihasználható épületfal, kerítés, ajtó, ablak, villanyoszlop, fa, pad, szemeteskanna reklámfelületté vált. Olyan felület nincs, hogy ne lehessen hirdetni rajta, állítják a szakértők. Legújabban a már amúgy is reklámokkal agyoncifrázott taxikon találtak maroknyi új kihasználatlan felületet. A kerék műanyagtárcsájára írják rá a reklámszöveget.

Belelapozva az újságba, televíziót nézve és rádiót hallgatva ostromolnak bennünket a reklámok. Sőt mi magunk is élő hirdetőoszlopként járunk, márkanevek hordozói vagyunk, akár valamikor a szendvicsemberek, akik a reklámtáblát cipelve a hátukon, illetve a hasukon járták a várost.

A reklámok győznek meg minket, hogy mit és mennyit vásároljunk, valósággal a reklámok és a márkák rabjai lettünk. A Benetton, La Coste trikó, Adidas és Nike sportcipő, Nokia, Samsung mobiltelefon, vagy Casio karóra nélkül már ki se lehet menni az utcára, szinte összenőttek egyéniségünkkel. David Beckham is Gillette Mach 3-as borotvát használ, így nekünk is azt kell. A fiatalok a Mc' Donaldsban majszolják a Big Mac hamburgert, és cukormentes Coca-Cola Zérót isznak. Érdekes adat, hogy a Mc' Donalds fejlődésének aranykorában világszerte minden 7 órában nyílt egy étterem. Közben a helyi, autentikus kisvendéglők, melyek a hagyományos ételeket kínálták, sorra csuktak be.

A gazdasági és technológiai fejlődés által manapság már nem az a gond, hogy nincs elég termék, hanem nincs elég vásárló. A kapacitások óriásiak, jóval többet lehet termelni, mint amennyit a vásárlók megvennének. Az óriási kapacitások hatására a marketing jelentősége is nagy. Minden cég tud ma már minőséges terméket gyártani. Számtalan márkanév harcol a vásárlók kegyeiért, és óriási reklámhadjáratokat indítanak. Egy átlagos ember szókincse 50 000 szó, csak Amerikában 2 500 000 regisztrált márkanév van forgalomban.

A reklámiparba hatalmas összegeket fektetnek, de ezt a fogyasztók fizetik meg, a cégek a reklámköltségeket beépítik a termékek árába. Az újdonságoknak nem tudunk nemet mondani, új mobiltelefont veszünk, még ha nincs is rá szükségünk. A régi kiválóan működik, de nincs benne a 3G funkció. Habár a hazai hálózat ezt a új videohívást nem is támogatja, de mit fognak szólni a haverok, ha kiöregedett készüléket hordunk a zsebünkben. Kell annál jobb reklám a gyártónak, mint amikor a legforgalmasabb kávézóban a korzón a fiatalok, mint a kirakodóvásáron, kiteszik a mobiltelefonokat az asztalra, hogy azok minden járókelő számára jól láthatóak legyenek.

Régi marketinges trükk, amikor az előadó megkérdezi, mi jut először eszébe a közönségnek a lila színről. Általában 90 százalékban a Milka csoki a válasz. Nem kérdőjelezhető meg a minőség, habár sok édességgyár állít elő hasonló terméket, mégsem tudták feltornázni magukat a trónra. Itt is a marketing játszotta a kulcsszerepet. A Coca-Cola a reklám maratonjainak köszönhetően elérte, hogy a földön élő 4,4 milliárd ember napi 2 literes átlag folyadék fogyasztásának egyharmada az ő termékük legyen.
Amerikai kutatók megfigyelték, hogy az átlagos polgár naponta 1500 reklámüzenettel kerül kapcsolatba. Hogy mindez hova vezet, nehéz megjósolni, de talán nem is kell ebbe túlságosan belemélyedni. A legegyszerűbb, ha mi is elengedjük magunkat, és hagyjuk, hogy a kor szelleme és a trendek sodorjanak minket. Járjunk mi is a „mekibe” ebédelni, és cseréljünk havonta maroktelefont!
A múltkor az interneten böngészve akadtam rá a következő szövegre, melyben a szerző a reklámüzenetek lényegéből állította össze a modern kor személyiségét, pontosabban a mai világ hősnőjét:

„Korunk hősnője vékony, mint a cérna, tekintve, hogy nullaszázalékos joghurton és műanyag müzlin él. Tizenkilenc évesen már vannak ősz hajszálai, de sebaj, mert így legalább naponta tudja váltogatni a hajszínét. Soha nem fakul ki a pulóvere, és nincs az a folt, amit ő ki ne tudna venni a munkás ruhából. Nem vízköves sem a fürdőszobája, sem a mosógépe, és ha vacsorát készít, azt hozzávetőlegesen másfél perc alatt teszi. Ha van gyereke, az gyönyörű, és rendszerint a vécé közelében játszik. Elképesztő gyakorisággal zuhanyozik, mégsem száraz a bőre. Gyakran fáj a feje, a gyomra, a lába, de olyankor bekap valami pirulát, és a baj fél perc alatt megszűnik. Csak kétféle időjárás létezik körülötte: vagy ragyog a nap, vagy zuhog az eső. Az előbbiben boldog, de az utóbbi sem jelent neki gondot, nem fázik meg, és nem megy tönkre a frizurája…”
Muhi B. Béla

A civilizáció előnyei csak akkor nem ejtenek bennünket túszul, ha tudatosan küzdünk ellene

Forrás: magyarszo.rs

Hozzászólás  

+1 #1 anikogyorgyi 2011-11-23 20:07
Ritka jó írás, alapszabály, nem vesszük, amit reklámoznak !
Több pénz marad, és a reklámozott áru helyett keresünk olcsóbbat, és lehet jobbat is találunk.
A telefonokról, társaságban nem tudtam lejjebb venni a csengőhangot aranyos régi telefonomon, és még töltőt is vittem magammal, egyik társunk megnézte, és megörült, neki is ilyen volt régen, csak valami baja lett, és van otthon egy új aksija, azt nekem adja ajándékba, meg is kaptam, egyik ismerősömet rábeszélték az "okostelefonra", megvétel után a második napon az ablakon dobta ki ...

A hozzászólások lehetősége 2023.11.03-án megszűnt.

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások