Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

P2017Oct20

2009. Március 17., Kedd 07:49

Pénzbetegség

Írta:  Végh László
Értékelés:
(8 szavazat)
Rá kell döbbenünk arra, hogy változásra képtelen viselkedésünk fő oka szenvedélybetegség, a pénzbetegség, a pénztől való kóros függőség. Annyira általános, hogy észre sem vesszük és nem foglakozunk vele. Függőségben élni nehéz.

Mindenünkké vált a gazdaság és annak növekedése. Nem tagadhatjuk a gazdasági növekedés eredményeit. Ma a fogyasztói társadalom átlagos polgára jobb körülmények között élhet mint pár száz éve a főnemesek. Lehet személykocsink és szinte mindent megvásárolhatunk, barangolhatunk a világhálón és ténylegesen is bejárhatjuk a világot, nagyon sok betegségből meg tudnak gyógyítani és még sorolhatnánk a fogyasztói létezés számos velejáróját. Ám bárhogyan is sugallják a fogyasztást gerjesztő hirdetések, mégsem érezzük magunkat annyira jól. Nő a magukat magányosnak, boldogtalannak érző emberek száma és nem szeretünk a távolabbi jövőre gondolni. Nem csoda, a gazdaság és a pénz a mostra, a pillanatra figyel, csak az éppen érvényes ár, árfolyam számít.
 
Szembe kellene azzal néznünk, hogy a gazdaság növekedése fenntarthatatlan. Erőforrás és nyersanyag kell hozzá és mivel ezeknek készletei végesek, mára nagy bajba került az emberiség. Mivel a nagy kőolajmezők kimerülőben vannak és jelentősebb új lelőhelyeket alig fedeznek fel, 1998 decembere óta tízszeresére emelkedett a kőolaj világpiaci ára. Ezzel párhuzamosan emelkedik a földgáz ára is. Közben folyamatosan csökkennek a világ gabonatartalékai és mivel a gabonából már számottevő mennyiségben gyártanak üzemanyagot valamint a világméretű felmelegedés terméscsökkentő hatásai miatt is,az idén kétszeresére ugrott a gabona világpiaci ára és megindult az élelmiszerárak gyors emelkedése.
 
Bár a közelgő összeomlás jelei nyilvánvalóak, a világ nem akar róla tudomást venni. Ugyan a Wall Street Journal 2007 november 19-i elsőoldalas vezércikkében és a Time Magazine két nappal későbbi számában felhívta a figyelmet arra, hogy valószínű a világ kőolajtermelése nem növelhető tovább, megy minden a maga megszokott útján. Úgy viselkedik a világ, mint a tehetetlenül sodródó szenvedélybeteg, aki ugyan tudja, hogy végromlásba dönti magát de képtelen szabadulni függő helyzetéből.
 
Rá kell döbbenünk arra, hogy változásra képtelen viselkedésünk fő oka szenvedélybetegség, a pénzbetegség, a pénztől való kóros függőség. Annyira általános, hogy észre sem vesszük és nem foglakozunk vele. Függőségben élni nehéz. Általában úgy kerül valaki függőségbe, hogy a teljes élettel együttjáró örömökből nem jut neki elég. Az örömérzést az agykérgünk örömközpontja kelti, hogy a létfenntartást és az utódnemzést szolgáló cselekvéseket jutalmazza és ösztönözze. Ekkor az agykéregben dopamin szabadul, ennek az idegsejtek közötti kapcsolatot közvetítő vegyületnek a hatására érzünk örömöt. Nemcsak az étel és ital fogyasztása és a nemi kapcsolat során szabadulhat fel dopamin, hanem mindazzal, ami ezekkel együttjár, ezekhez kapcsolódik. Mivel az ember társas lény és csak együtt maradhatunk fenn, az emberi kapcsolatok jeles alkalmait, a szeretet adását és kapását, az ajándékozást, az önzetlen segítséget és hasonlókat is jutalmazza agykérgünk örömközpontja. Örömre mindenkinek szüksége van. Bizonyos vegyületek, mint az alkohol, nikotin és a kábítószerek is tudják növelni az agykéregben felszabaduló dopamin mennyiségét. Viszont ezekhez hozzászoknak az idegsejtek, ezért az örömérzéshez s egyre több kell belőlük. Örömérzést ad, dopamin felszabadulására vezethet a szenvedéllyé váló munka és a hirdetések egyfajta hatására a vásárlás is.
 
A pénz általános örömszer az emberiség számára. Hiszen amióta van, társulhat az ételhez és más szükséglethez való jutással. Az ember, akárcsak Pavlov kutyái a csengőhangot az etetéssel, ösztönösen összeköti az örömöt és a pénzt. Örömhöz juthatsz, ha van pénzed, jobb, ha minél több van belőle. Egy idő után már elég csak pénzt számolni, tanulmányozni a folyószámlát és máris örülök. Akkor válik a pénzhez társuló öröm veszélyessé, ha az egyén máshonnan alig vagy egyáltalán nem jut örömhöz. Nem étkezik, hanem csak fal, rosszak az emberi kapcsolatai és mert nem megfelelő környezetben nőtt fel, igazából semminek sem tud örülni. Örömforrásnak marad a pénz halmozása. Pénzbetegség esetén a pénz már nem vásárlásra kell, hanem önmagáért a pénzért, a pénz adta örömérzésért. Egy pénzbeteg állapota hasonló a szeszfüggésben szenvedőhöz, csak szesz helyett a pénz halmozásának rabjává válik. Veszélyes és önmagát erősítő lelki betegség ez. Minél jobban törekszik több pénz szerzésére, annál kevesebb idő és erőforrás jut emberi kapcsolataira és más természetes örömöt adó tevékenységre.
 
Elsősorban egy gazdag pénzbetegsége válik szembetűnőbbé. Aki ha milliomos, akkor feltétlen a tízmilliomosok társaságába vágyik. Ha már ott van, százmilliomos szeretne lenni és így tovább. Mivel a pénz és hatalom könnyen egymásba váltható és a hatalom szerzése is szenvedéllyé, betegséggé válhat, a pénzbeteg egyben a hatalom, befolyás szerzésének megszállottja is lehet. Továbbá a pénzbetegek jó eséllyel kerülhetnek nagyvállalatok vezetői állásaiba. De a pénzbetegség a fogyasztói társadalom átlagpolgárát is egyre erősebben sújtja. Hiszen egyre kevesebb ember számára ad örömet az egyhangú munka, bomlanak a kisebb-nagyobb közösségek, válságban a család. Egyre többen már csak annak örülhetnek ha pénzt látnak néha.   
 
Míg a szeszbetegség, a kábítószerezés és más függés főleg az egyént, a családot teszi tönkre, a pénzbetegség a közösséget, a társadalmat sodorja pusztulásba. Méghozzá úgy, hogy jó ideig azt hihetjük, hogy fejlődünk, haladunk és gazdagodunk. Ám a pénzbetegek tevékenysége egyenesen az emberiség fennmaradását veszélyezteti. Ugyanis a gazdagodni vágyók, különösen a némi hatalommal is rendelkezők nagyban gerjesztik a világgazdaság vészesen pörgő gépezetét. Úgy juthatnak még több pénzhez, ha az emberiség minél több erőforrást és nyersanyagot elhasználva többet termel és fogyaszt. Abba, hogy a pénzbetegek kiélhessék pénzgyarapítási szenvedélyüket belepusztulhat a természetes környezet és mi is. Hiába látszik már a szakadék széle, hogy nem lehet tovább gazdagodni, önmérsékletet kellene tanúsítani, mégis tehetetlenül sodródunk.
 
Hiába intett az aranyborjú története, a körülötte hódolók végzete arra, hogy az embernek nem szabad a pénzt istenítenie. Akkora a pénz vonzereje, hogy a piac, a pénz mindent elrendező voltának hirdetése, a piac láthatatlan kezének képzete mondhatni ellenállás nélkül söpörte el a keresztyén Európa szellemiségét. Kimondták, hogy nem kell különösebben aggódni az emberek erkölcsi gyengesége miatt, mert a piac láthatatlan keze a közjó szolgálatába állítja a pénzsóvárságot. Ennek is tulajdoníthatjuk azt, hogy világunk válsága mára olymértékben mélyült, hogy az emberiség mint egész menthetetlennek tűnik és már csak a kisebb közösségek, mint népünk mentésére gondolhatunk.

Forrás: http://astro.elte.hu/~hetesizs/anyag.html
7

 


Hozzászólások megtekintése a régi honlapról 


Megjelent: 6328 alkalommal

Hozzászólások  

 
sagi
#2 Gellért tér 3.sagi 2015-06-29 19:16
Idézet:
változásra képtelen viselkedésünk fő oka szenvedélybetegség, a pénzbetegség, a pénztől való kóros függőség.
Ez hülyeség! A pénztől való függőség csak következmény! Következménye annak, hogy az ember eltávolodott a természettől, megélhetését egyre kevésbé a saját teremtő munkájának gyümölcse biztosítja. A természettől való elszakadás szükségszerűen mások termékeire utalja életfeltételeinek biztosítása terén. Eleinte csak a nyers erőszak módszerével, később kifinomultabb eszközökkel, látszólagos integrációval teremti meg a "munkamegosztásban" szerepét, melynek közvetítő eszköze a pénz. Egy másik vonalon a pénz szerepének felértékelését szolgálja a vagyonosabb réteg fényűzés iránti vágyának kalmárok általi felkeltése és a pénzért megszerezhető fűszerek és luxus cikkek kereskedelmének fogyasztói igény általi megalapozása.
Az emberiség ismert történelme az élősködés története. Az élősködés módszerei finomultak a rablóhadjáratoktól a devizahitelekig és a brókerbotrányokig. A pénz szerepe a módszerek finomodásával arányban nőtt. A pénzügyi technikák fejlődése tette lehetővé az elvonás arctalanságát és mértékének minden képzeleten túli növelését.
Aki azt állítja, hogy a pénztől való kóros függőség az oka változásra való képtelenségünknek, az nem tudja, vagy egyszerűen csak elhallgatja, hogy az angol polgári forradalomtól kezdődően módszeresen zajlik az önellátásra, önigazgatásra való képességtől való megfosztása az emberiségnek, melynek érdekében temérdek háború zajlott. A pénztől való függetlenség ugyanis az önellátásra, önigazgatásra való képességet is feltételezi. A demokrácia csak önigazgató és önellátó közösségek esetén működik! Nem a pénztől való függőség csökkentését kellene célul kitűzni, hanem az oda vezető módszerek megvalósítását, az önellátás és az önigazgatás feltételeinek megteremtését! Ez viszont érthető módon, nem érdeke a hatalomnak! Ezért a pénzbetegségről cikkezni porhintés!
Idézet
 
 
suhu
#1 Különutak sajnos már nincseneksuhu 2015-06-29 10:54
suhu töröltette írásait
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 280 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.8%Canada 1.1%
Romania 6.1%Serbia 0.8%
United States 4%Switzerland 0.4%
Germany 2.9%France 0.3%
Russian Federation 2.9%Australia 0.3%
Ukraine 2.7%Italy 0.2%
Slovakia 2.2%Kuwait 0.2%
United Kingdom 1.9%Netherlands 0.2%
Sweden 1.6%Greece 0.2%
Austria 1.5%Belgium 0.2%

Today: 380
This Week: 3995
Last Week: 5472
This Month: 15937
Last Month: 23130
Total: 1631593

Belépés