Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

Szo2017May27

2015. November 30., Hétfő 21:39

A magyar Minoa város és a három minószi királylány

Írta:  Dobos Csanád
Értékelés:
(10 szavazat)
"Krónikákat, történelmet lehet hamisítani, de a Nap járását az égen nem!" Iliász a napúton? Odüsszeia, mint vízöntő-paradoxon tanulmány? Kitatált-e a Képes Kor-nika? Bronzkori szupernaptár? Nap-Hold-Vénusz:Toldi trio, MINÓSZ Kréta és MITHRÁSZ kultusz.

VÁROS-MINOAAz a szó MYNOS ha rovásírásként tekintek rá, azt a megfejtést kapom: VÅROS. De mint Mynos sokkal hangzatosabb.

Ezt azért sem lehet elvetni, mert mint ahogy tudjuk az ásatást vezető régész barangolt a Kárpátokban. [1]

És ugyanez érvényes Mükéné nevére is, amiben a VÁRŐR-t lehet sejteni. Nem véletlenül Trója és Mükéné feltárója, Schliemann amint már igen öreg korában a magyar különböző leleteket, avagy azok ábrázolatait meglátta, rendkívül meg volt lepve ezeknek a kréta-mykénei és trójai dolgokkal egyező volta miatt, és hogy azt mondotta, miszerint ha ő ezt előbb tudta volna, akkor Magyarországon is nagyszabású ásatásokat végzett volna.”[2] 

A minószi kultúrával foglalkozó tanulmányaimban az általam eddig vizsgált zsáner, fotó szemléletben restaurált minószi freskókról, meglepő részletek derültek ki. A híres „bikaugrás” falfestmény egyes részleteinek szimbolikai megfeleltethetősége a későbbi korok szellemi irányzatának tekintett manicheizmussal és a Mitrász kultusszal[3] hasznos támpont lehet a minószi vallás elképzeléséhez. A „bokszoló fiúk” freskó eredeti darabkáiból[4] kiderült, hogy teljesen másról szólnak, mint amit a restaurátorok elénk tártak.  A „bokszoló fiúk” valójában táncoló lányok, ráadásul az egyik lány az egyiptomi Baszt/Basztet (nagy)macska vonásait viseli magán. E freskó kapcsán merült fel az a nyilvánvaló kérdés is, hogy mi késztet restaurátorokat arra, hogy a macska füléből ördög fület, a macska arcból pedig ördög fejet formázzanak? 

varos2A krétai falfestmények sorba vételéből nem maradhat ki a legismertebb, a három hölgyet (királynét) ábrázoló freskó sem, melyet talán a legtöbbet publikálnak annak ellenére, hogy egy kar és egy vállrész és némi apró töredékek kivételével szinte semmi sem látható az eredeti maradványokból. Annyira feltűnő és szakmaiatlannak tűnik-e merész kitoldás, hogy a döbbenetemben és pillanatnyi felháborodásomban még az eredeti freskó részletekről sem kívántam a múzeumban fotót készíteni. Ezt azóta már megbántam, hiszen az eredeti faldarabkákról tanulmányozható méretben és minőségben azóta sem akadtam egyetlen egy képre sem az interneten.

Mégis mit lehet megállapítani e „három királynőt” (Queens) ábrázoló freskóról, azon túl, hogy az ábrázolás legnagyobb része csak a restaurátorok képzeletének az alkotása? Mégis mi szolgálhatott alapul a restaurátoroknak és mennyire tekinthető helyesnek ez a restaurálás? A gondjaim már a Királynő – Queens jelzőkkel kezdődnek. A minószi és a magyar népművészet közötti kapcsolat alapján joggal feltételezhetem, hogy nem királynőkről, hanem legfeljebb királyleányokról lehet szó. Hiszen a fejükön lévő disz, a párta csak a lányok kiváltsága volt! Ezt már a méltatlanul elfeledett kutatónk, Magyar Adorján is szóvá tette:

„Ami azonban épen minket az itt a női fejen különösen meglephet, az hogy rajta a magyar leányok régi pártája tökéletes mását is ott látjuk, fölső szélén még a gyöngyökkel is.  Mi pedig már tudjuk ennek jelképes értelmét is, azt hogy a párta maga a szüzesség és a Hold jelképe volt, a gyöngyök pedig a harmatéi.”parthenosz

„Görögül parthenosz = szűz, csakhogy a görögök már azt sem tudták, hogy e szó honnan származik, holott világos, hogy ez valamikor pártást, pártaviselőt, pártával birót kellett jelentsen.  Ámde a görögben e parthenosz szó elszigetelten, rokonszavak nélkül áll, ahogy a nyelvekben az idegenből átvett szavak állanak.  Holott apárta szónak a magyarban több rokon alakú és rokon értelmű mása is van.  Ilyenek: parat, pártázat, párkány és perem…”

Magyar Adorján (1887-1978) e megállapításokat csak néhány egyszerű, leginkább fekete-fehér fotó alapján tette, mégis pontosan ráérzett a lényegre. De nem csak ebben. A hatalmas életművében sokkal fontosabb összefüggésekre is felhívja a figyelmet, azt igazolja amivel az elmúlt minószi tanulmányaimmal magam is megpróbálkoztam.  Azaz, hogy a minószi kultúra létrehozói nem a görögök, hanem az a magyar-jász néptörzs!

A Mükénében feltárt hasonló freskó lehet számunkra jó támpont a „három királynő” falfestmény vizsgálatához, a hasonló beállitása miatt.

De nem csak ez. A török határ közelében lévő szíriai Ugarit romjai között talált dombormű is.  Ami első pillanatra feltűnő, hogy mindhárom ábrázoláson hatalmas szembeforduló kebleket, a göndör hajtincseket, a hasonló homlok-orr vonulatot láthatunk, ráadásul a kézmozdulatok is némileg hasonlók.A Mükénében feltárt freskó és a kisázsiai dombormű egy másik híres minószi szobrot is megidéz, a kígyótartó hölgyet, melyet Pap Gábor művelődéstörténész is elemzett már.

Éppen ezért a vizsgálódásunkat érdemes Pap Gábor idevágó gondolatával kezdeni: → videó

(22. perctől) „(A hatalmas keblek) a legtipikusabb megjelenítője a BIKA tulajdonságnak. Ha ez elkezd együtt működni a skorpió tulajdonságú kígyóval, akkor ott tényleg csúnya dolgok lehetnek. Ezért a kígyót minél messzebb kel eltartani. A kígyó nem a bűnt jelenti, csak a skorpió tulajdonságot. Nem ellökni kell, hanem csak eltartani, mert a Skorpió ön és közveszélyes. Ezért kell mértéket tartani vele szemben, mert nincs legyőzője, ráadásul ön és közveszélyes, ha nem tudom féken tartani, akkor ellenem is fordulhat. A mértékletességre törekvést a MÉRLEG tartás fejezi ki. Az a kígyói inger, melyet a nő a kezében tart -ez a kor problémája. Az amit pontosan ismertek és képírás formájában meg is fogalmaztak"

MÉRLEGPap Gábor MÉRLEG testtartásról beszél, ami a szíriai Ugaritban talált domborművön is megfigyelhető. A hatalmas keblek, a göndör hajtincs és a haj többi részét befedő párta szinte ugyanazt a logikát követi, ahogy a homlok-orr íve is. De amíg a minószi szobron a kígyót tartotta a megfelelő irányban papnő, addig itt a két kecskét az érett búzakalászokkal.

Pap Gábor a kígyótartó nő szobrán a BIKA-SKORPIÓ tengelyt véli felfedezni. Ugyanilyen zodiákus logika alapján az ugariti domborművön viszont a Bika dekanátusai, a SZŰZ és a BAK kecske fedezhető fel. A SZŰZ nemcsak a fején lévő pártájával utal a SZŰZ jellegére, hanem a kezében tartott búzakalászokkal is, hiszen ő egyben az arató szűz is.

De milyen zodiákus logika tapasztalható azon a mükénéi falfestményen, mely meglepő hasonlóságot mutat a „három királynő" freskóval? Itt az érett búzakalász helyett a SZŰZ mintha oSToRt tartana a kezében. A freskó ábrázolása elég beszédes, az ostort tartó kéz egy vonalban végződő ujjai, valamint a látványosan hosszú a vénuszi hüvelykujj egyértelműen szimbolikai jelentés hordoz. Ez azonban lehetőséget ad a nyelvi játékra is. Az oSToR esetleg az iSTáR, azaz a Vénusz, szerelem kapcsolatot is magában rejti?

varos6A mükénéi freskón a másik kéz jóval alaposabban van kidolgozva, mintha más művész festette volna. De honnan ismerős ez a kéztartás, ha már ilyen aprólékosan ki is dolgozták? Mit fejezhet ki ez az elég szokatlan és természetesnek egyáltalán nem nevezhető kéztartás? Leutánozva a freskó mozdulatát két mozdulat illik ehhez a kéztartáshoz: az íj kifeszítése és a hárfa megszólaltatása.

Ahogy a korábbi ábrázolásoknál Bika-Skorpió, valamint BIKA dekanátusokat véltünk felfedezni, úgy itt a mükénéi falfestményen a SZŰZ-IKREK misztikus kapcsolat vélelmezhető, hiszen a pártát viselő SZŰZ párhuzamos alkar tartása egyértelműen megidézi az IKREK csillagképet, ahogy Leonardo da Vinci Utolsó vacsorája freskóján is az IKREK tulajdonságú apostol kéztartása[7]. A SZŰZ kezében lévő ostor és az esetleges hárfázó vagy éppen íjazó kéztartása szintén kapcsolatba hozható az IKREK jegy csillagtérkép ábrázolásaival. Későbbi korok egyes csillagtérképein az IKREK ábrázolásoknál rendszeresen jelenik meg az ostor, a hárfa, de még az íj is! Ezek a tárgyak soha sem véletlenül kerülnek az egyes ikrek ábrázolások kezeibe, hiszen ezeknek nagyon ősi szimbolikai okai vannak.

Apolló

De ugyanezen tárgyak Apollónnal, a zene és az íjászat istenével is kapcsolatosak, hiszen Apollón trónja az Olümposzi 12-ek rendjében[8] éppen az IKREK jegyhez kapcsolódik.
 
A „görög profil"

varos8Az eddig említett mükénéi falfestményen és az ugariti domborműnél, sőt az Apollón szobroknál is az arcél azonos formájú, az orr és a homlok között alig van egy kevés bemélyedés. Ez olyan sajátosság, amit érdemes kicsit jobban megvizsgálni és ehhez újra Magyar Adorján Ősműveltség könyvéből idézni. 

„Az úgynevezett "görög profil" már Fáy Eleknek is föltűnt volt a filiszteusoknak egyiptomi ábrázolatokon következetesen előforduló "görög" arcéle (lássad a már többször említett művében), amiszerint, aminthogy ez ismeretes, ez az általánosabb arcéltől abban különbözik hogy az orr és a homlok között nincsen avagy alig van egy kevés bemélyedés.  Ezt látjuk föntebb az egyiptomi filiszteus-ábrázolatokon sőt ugyanezt látjuk még Anuke arcán is, amely istennőt fejdísze miatt is krétai vagy filiszteus eredetűnek kell tartanunk. Ugyanezen arcélt látjuk azonban a krétai művészetben is, úgy a férfi mint a női arcokon…

„Az úgynevezett "görög profil" jász őstörzsünk arcjellege is volt, de a mélyen ülő szemek nélkül.  "Jász" fejezetünkben látandjuk, hogy a görögországi jónok és a palesztinai filiszteusok jász törzsünk ősidőkben kivándorolt részei voltak, amelyek közül az elsők idővel elárjásodtak, amazok pedig elsémiesedtek.  A görög művészet archaikus, azaz régebbi szobrain is láthatjuk a jász arcélt (a rajzon a-val jelölve), de nem mélyen ülő szemmel (lássad: Propylaen Kunstgeschichte.  "Die Kunst des alten Orients" kötetében), holott a későbbi görög szoborokon a jász arcél még megvan, de már mélyen ülő szemekkel, valószínűleg azért, mert a görögök között azon időben már mindinkább a földközi és a dinári faj terjedett el, amelyek szeme, miként az északi fajnak is, mélyen ülő…”

varos9Ez a fajta arcél szolgált alapul a klasszikus görög istenábrázolásoknak is, miközben a görög embertípus egyáltalán nem hasonlít ehhez az idealizált karakterhez. De ez a „klasszikus görög" arcél jóval túlmutat a görög kultúrán is, hiszen ez a BUDDHA ábrázolások sajátossága is!

Ráadásul a mükénéi freskó szemformája, homlok-orr és szemöldök és ajak íve, sőt még a megnyújtott fülcimpája is szinte megegyezik a Buddha ábrázolásokéval[9], ahogy a göndör hajtincsek és a „pontozott" hajfaragások között sem nehéz kapcsolatot feltételezni.

A "BIKAUGRÁS" freskó kapcsán már szó volt a minószi kultúra és a Mithrász kultusz kapcsolatáról, ahogy arról a közismert tényről is miszerint az ószövetség helyett valójában a Mithrász kultuszt kell a kereszténység előfutárának tekinteni. A krétai bikaugrás falfestmény érett búzakalász formájú bikaszarva, és bika szügye fölött látható manicheista fénymag, valamint a falfestménykeret színes „labdáinak" ötelemű rendszer megfeleltethetősége egyértelmű kapcsolatra utal a minószi és a későbbi manicheista világszemlélet között.

Ahogy a Mithrász kultusz[10] a kereszténységgel és a buddhizmussal is szoros kapcsolatban áll, úgy a Buddhizmus a kereszténységgel is. Erre Magyar Adorján több helyen is felhívja az olvasói figyelmét:

“Buddha Magada városa közelében levő gyönyörű kertben találkozik a szépséges de erkölcstelen életű Amra nevű hetérával, akit erkölcsös életre térít.  Holott a Bibliában is olvassuk miszerint Jézus is találkozik a szép de erkölcstelen életű, Magdala városabeli, Máriával, akit bűnbánásra s erkölcsös életre térít.  A Magadai Amra és a Magdalai Mária vagyis Mária Magdaléna név, valamint a történés is egymással teljesen egyező;  csakhogy a buddhizmus a kereszténységnél 500 évvel régibb. “

Buddha anyja, Mája királyné, habár van királyi férje, de Buddhát szűzen szüli.  Ugyanígy, a kereszténységben is, bár Mária férje Szent József, de fiát Mária szintén szűzen szüli… Ki kell azonban itt különösen emelnem a Mária és a Mája név hasonló voltát.

Ez a hasonlóság nem is olyan meglepő, hisz Buddha és Jézus közös szkíta származása a hivatalos Júdea-keresztény egyház törekvése ellenére is egyre közismertebb. Elég legyen a talmud idevágó sorait csak fellapozni, ahol Szűz Mária pártus/szkíta királyi származását ecsetelik. De ennek idézésétől inkább most eltekintek. Helyette újra Magyar Adorjántól idéznék:

„Buddha még apja, Csudhodona, királyi házában ifjú hercegként élt, amikor neve még Sziddarta volt.  Mindenesetre azonban Buddha nem volt hindu hanem India északi részéből származó, vagyis hindo-szkíta, amely hindo-szkíták szintén India fajunkbeli őslakói voltak de akiket utóbb a bevándorló, harcias hinduk, miként délen a dravidákat, tamilokat is leigázták, de egész műveltségüket átvették.”

Minósz kultúra – Mitrász – Buddha – Jézus személye között a kapocs ugyanaz a népcsoport, melyet időnként jásznak, filiszteusnak, pártusnak, esetleg sákjának, szakának, esetleg szkítának is neveznek, attól függően, hogy éppen görög, perzsa esetleg hindu iratokban említik meg e szkíta népeket!

A mükénéi falfestmény és a Buddha ábrázolásoknak van még egy közös sajátossága, mely olyan erős kapcsolatot teremt közöttük, amit mindenképpen külön is érdemes körbejárni. Az átlagosnál jóval nagyobb fülcimpa. De mit is jelenthet ez? Utalás lenne a nagy fülű elefántra, mely a BIKA-DISZNÓ zodiákus jegynek megfeleltethető? Buddha „szentlélek” álombeli fogantatása egy fehér elefánthoz kapcsolódik hasonlóan, ahogy Álmos esetében édesanyjának, Emesének (EMSE-DISZNÓ) egy turulmadár jelent meg az álmában[11].

„Eközben a Bódhiszattva pompás fehér elefánt alakjában a közeli Arany-hegyen legelészett. Onnét leereszkedve, fellépkedett az Ezüst-hegyre, s észak felől közeledve, ezüstfonadék-színű ormányában fehér lótuszt tartva, elefánttrombitálást hallatva, belépett az aranypalotába, háromszor jobbról megkerülte anyja nyoszolyáját, majd megbökte jobb oldalát, és úgy tűnt, hogy behatol méhébe. Így öltött újra testet a nyári holdtölte ünnepén. Reggel a királyné felébredt, és elmondta a királynak, hogy mit álmodott

A papok így szóltak:
- Ne aggódj, mahárádzsa! Magzat fogant királynéd méhében, és a magzat fiú lesz, nem lány. Fiad fog születni, s ha otthonában marad, világhódító császár lesz belőle. Ha elhagyja otthonát, és remeteségbe távozik, világot megvilágosító Buddha lesz belőle.”[12]

Mindenesetre a kétfajta álomban fogantatás nagyon hasonló, ahol Emese története mögött nem nehéz felfedezni a Mitrász kultuszt[13]. De van még egy fontos kapcsolat Buddha és a Mitrász kultusz között, melyre már korábbi írásomban is utaltam –ez pedig a nevük.

Maitréja (szanszkrit), Mettejja (páli), Maithree (szingaléz),Dzsampa (tibeti) vagy Di-Lặc (vietnami) a buddhista eszkatológia szerint egy jövőbeli Buddha

buddhista hagyományok szerint Maitréja jelenleg bodhiszattva, aki a jövőben fog megjelenni a Földön, majd el fogja érni önerőből a teljes megvilágosodást és tanítani fogja a tiszta dharmát. A szent iratok szerint Maitréja követi a jelenlegi Gautama Buddhát, vagy más néven Sákjamuni Buddhát. Maitréja eljövetelének próféciája egy olyan korra vonatkozik, amikor a jövőben már az emberek nem fogják ismerni a dharmát…

Maitréja név a szanszkrit maitrí (páli: mettá) szóból ered, melynek jelentése "szerető kedvesség". Ez a kifejezés pedig mitra (páli: mitta) főnévből ered, "barát" értelemben. …

Egyesek úgy vélik, hogy Maitréja alakját esetleg Mithra, ősi indo-iráni istenség inspirálta.[14]

Ivar Lissner, német kutatót is érdemes megidézni Magyar Adorján tolmácsolásában:

Ivor Lissner német tudósnak a Hamburgban megjelenő "Film und Frau" című folyóirat 1960. XII/12-i számában megjelent "Rätselhafte Kulturen" című cikke… az ősrégi Ugarit nevű város romjai ásatások általi föltárásáról szól.  Ő is figyelmeztet e dombormű kréta-mykénéi jellegére, amiszerint ez tehát mindenesetre a sémiták előtti ős-kanaáni korból való.  Idézem itten magyar fordításban alábbi sorait :  „Egész mai vallásunk mögött áll titokzatosan, szinte láthatatlanul beleszövődve és a történelem nagy távolában egy a zsidóknál sokkal régebben ama bibliai tájakon élt nép.  Ez, amelynek műveltségét 30 évvel ezelőtt tárták föl: a kanaáni volt és körülbelül 3000 évvel Kr.e. telepedett meg Szyriában és Palesztínában."  Ezek közé tartoztak tehát a jászok és kétségtelenül még más őstörzseink kivándorló részei is.  Írja alább, hogy már 2-3 méternyi földréteg alatt is sémita kor előtti városmaradványok találtattak, de hogy a krétai-minoszi korból származóak még sokkal mélyebbről, 5-6 méternyi mélyből, kerültek elő, amelyek tehát körülbelül 4000 évesek, míg maguk a kanaániak Kr.e. még sokkal régebben kerülhettek oda, csak nehány századdal későbben tehát mint a jászok krétai megtelepedése.

Eszerint pedig a fönti dombormű tanúsága szerint vagy azt kell következtetnünk hogy filiszteusok, azaz Krétából avagy Achaiából a görögök elől elmenekült jászok, nem csak Palesztinában telepedtek meg, hanem ettől sokkal északabbra is, vagy pedig azt, hogy e dombormű a délebbre fekvő Filiszteából utóbb került valamiképpen Ugaritba, ami kereskedelem révén is megtörténhetett.

Látszólag elég messze elkeveredtünk térben és időben a krétai Három királynő falfestménytől, de megérte, hiszen ez segített előkészíteni a következő, sokkal meglepőbb témát.

Megjelent: 881 alkalommal Utoljára frissítve: 2015. November 30., Hétfő 22:42

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 368 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.7%Canada 1%
Romania 5.8%Serbia 0.8%
United States 5.1%Switzerland 0.4%
Russian Federation 3%Kuwait 0.3%
Germany 2.7%Czech Republic 0.2%
Ukraine 2.6%Australia 0.2%
Slovakia 2.2%Italy 0.2%
United Kingdom 1.7%France 0.2%
Austria 1.6%Netherlands 0.2%
Sweden 1.5%Belgium 0.1%

Today: 598
This Week: 6709
Last Week: 4759
This Month: 20705
Last Month: 21665
Total: 1521741

Belépés