Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

Cs2018Dec13

2016. Január 10., Vasárnap 13:17

Saint Germain mint Rákóczi, a magyarok Égi diplomatája

Írta: 
Értékelés:
(21 szavazat)
A téma izgalmassága és rejtélye hozta meg azon döntésemet, hogy több nézőpontból, forrásból szedek össze anyagokat a Saint Germain mint Rákóczi fia, ami tovább serkenhet minket majd a kutatások folytatásában. Nem követelem - követelhetem senkitől, hogy az itt található közléseket elhiggye, inkább, csak hogy tudjon róla és talán másoknak még az itt említett írástól is erősebb kútfők állhatnak a rendelkezésére ennek megerősítésére vagy akár cáfolására, amit közölhetne velük. (Zoli)  

 St. Germain

Saint Germain, a magyarok Égi diplomatája, Rákóczi fia

Európa rejtélyes embere, gróf St. Germain, avagy Comte de St. Germain, a világ legtöbb ezoterikus iskolája szerint élő avatár, vagyis halhatatlan mester.

St. Germain állítólag, szemtanúk leírása szerint olyan „adeptussá" vált, aki a „bölcsek kövének" birtokában az ólmot arannyá, az üveget gyémánttá tudja változtatni. Mindenek felett arról híres, hogy korát senki nem ismeri, mert már nagyon régen él, sőt halálát és temetését is többször megjátszotta.

Leadbeater „The Master of the Path" címő könyvében írja, hogy találkozott St. Germain-nel Rómában 1925-ben. A Pincian dombi díszkertben órák hosszat beszélgettek a teozófiai társaság (Theosophival Society) munkásságáról.
Mások, mint pl. Franz Graeffer „Recollections of Vienna" (Bécsi viszszaemlékezések) címő könyvében St. Germain grófjának földöntúli képességeit említi, idézve: „Holnap éjjel utazom, szükség van rám Konstantinápolyban, majd Angliában, mert két találmányt készítek elő, amelyet a jövő évszázadban fognak használni – vonatokat és gőzhajókat." Ezt az 1700-as években mondta, amikor még mindez ismeretlen volt.

Mások szerint ez a csodaember már régen élt más nevek alatt is, mindig elrejtve igazi énjét. Ő volt Lord és Lady Bacon fogadott fia, Francis Bacon. Az ő írásai megjelentek olyan nevek alatt, mint William Shakespeare, Christopher Marlowe, Spencer, Montaigne, Burton, Cervantes, stb. Miután Angliában megjátszotta halálát és temetését, Európában mint Valentine Andreas, Comte de Bagalis név alatt írt.

Komoly történelmi és irodalmi hírességek barátjukként ismerték. Nagy Frigyes porosz király például azt mondja róla: „St. Germain az ember, aki nem hal meg." ... Személyesen ismerte őt Voltaire, Rousseau, Walpole és Casanova.

Ki is ez a rendkívüli csodaember, az „adeptus, aki nem hal meg"?
A történetírók szerint II. Rákóczi Ferenc elsőszülött fia.

1694. szeptember 25-én, II. Rákóczi Ferenc feleségül vette Charlotte Amalie hercegnőt, a Hessen-Reinfels házból. Az esküvő a kölni katedrálisban folyt le. Ebből a házasságból két ismert gyermeke származott, de 1737-ben közzétett végrendelete egy harmadik, meg nem nevezett fiút is megemlít mint örököst. Ez a harmadik gyermek, a legöregebb fiú, mint trónörökös – Leopold George néven ismert.

1691-ben vagy 1696-ban született, ami egy kissé bizonytalan. Emiatt a bizonytalanság miatt van az, hogy lehetséges, hogy anyja nem is Charlotte Amalie, hanem II. Rákóczi Ferenc korábbi felesége. Egyedül az biztos, hogy az 1700-as évek elején korai halál érte, amely meg lett „játszva", hogy az erdélyi és a Habsburg intrikák cselszövéseitől mint trónörökös meg legyen mentve.

Erdély függetlensége elvesztével Leopold George Európában mint St. Germain grófja tőnt fel.

E rendkívüli ember, a Rákóczi család utolsó sarja, avagy gróf St. Germain magyar származású.
St. Germain különösen a nagy francia forradalom előtti időszakban tevékenykedett. Madame de Pompadour emlékirataiban csodálkozva ír a gróf hatalmas tudásáról és személyi varázsáról. A korabeli emlékezések szerint dúsgazdag, zseniális gondolkozású és végtelenül fiatalos megjelenéső ember. A királyi magánlakosztályok titkos bejáratai állandóan nyitva voltak előtte. Rendszerint ugyanolyan rejtélyesen távozott, mint ahogy váratlanul megjelent.

Csiszolt gyémántokat és smaragdokat osztogatott bálokon olyan menynyiségben, hogy a résztvevők szájtátva ámulták. Hessei Karl herceg szerint St. Germain gyermekkorában a Medici családban nevelkedett, és a család avatta be a rejtett tudományokba.

St. Germain az alkimista mester megjósolta a Bourbonok sötét jövőjét, külön felhívva Comtesse D'Adhemar figyelmét, aki könyvet is írt az eseményekről „Souvenirs sur Marie Antoinette" címmel. Abból egy ídézet: „Az idő közeledik Franciaor-zágban, mikor az eddig távol tartott balsorsot a királynı már nem tudja majd befolyásolni. Akkor emlékezni fog Dante poklára, amely tőle függött: 'Ó királynő, ne kételkedjen, már eljött a nap'!!"

St. Germain vagy Saint Germain, Count de Saint Germain és Comte de St. Germain minden európai nyelven hibátlan kiejtéssel beszélt. Korának legmesteribb kardvívó bajnoka volt, és mindemellett a hegedűt oly csodálatosan szólaltatta meg,hogy Paganinivel lehetett összetéveszteni. Egyszerre tudott írni (mindkétkezével) két különbözı levelet, mindegyik a pontos másolata volt a másiknak, olyannyira, hogy ha egymásrahelyezve a fényre tartották, a betűk tökéletesen eltakarták egymást.

St. Germainről az is feljegyződött,hogy amit látott, vagy olvasott, például szó szerint egy egész újság tartalmát, felidézte még napok elmúltával is.
Sokan kételkednek, hogy ez a rejtélyes ember, aki a Rákóczi család sarja, egyáltalán létezett-e. A francia nemzeti levéltárban, a francia külügyminisztérium levéltárában, a holland és porosz birodalmi levéltárban,a bécsi levéltárban és a dán állami levéltárban mindenhol feljegyzések vannak róla.

Különleges képességeiről E. M. Butler „Myth of the Magi" címő könyvében részletezve ír: „Amikor is XV. Lajos az unalomtól kínozva semmitől nem lepődött meg, St. Germain azzal a tettével, hogy egy hibás gyémántját olyan tökéletes kővé formálta át, amely rögtön háromszoros értékűvé vált, tágra nyitotta a szemét."

St. Germain grófjáról óriási irodalom maradt fenn. Így Dr. Raymond Bernard (AB., Ph.D. M.A.) "The Great Secret of Count Saint Germain", „Gróf Saint Germain legnagyobb titka" címő könyvében több más komoly forrásra is hivatkozik.

Arthur Crockett és Timothy Green Beckley „Count Saint Germain, az Új Korszak Prófétája, aki Örökké Él" címő könyvében a másik népszerő kiadványukra (Angels of the Lord) hivatkoznak, és megemlítik Rev. Virginia F. Brasington-t, aki egy „rejtélyes idegennel" és Thomas Jeffersonnal foglalkozva írja: „Az Egyesült Államok alapításánál az első (még leendő) elnök kertjében megjelent egy csuklyás, halkan beszélő idegen, aki átadta a leendő címer tervét" (az USA címerét) és hosszasan beszélgettek. St. Germainre emlékezik Horace Walpole is, miután az angolok „jakobinus" ügynökként letartóztatják...

Megjelent: Forray Zoltán, Táltos III/3. szám – 2000. máj-jún., 7-9. számában.


 A férfi, aki nem hal meg és mindent tud

"A férfi, aki nem hal meg és mindent tud" - így jellemezte Voltaire Saint-Germain grófot, aki a 18. század egyik legtitokzatosabb figurája volt. Komoly legendakör fűződik a nevéhez, amiből ma már szinte lehetetlen kihámozni, hogy ki volt valójában és milyen tettek fűződnek a nevéhez. Egyesek szerint kora legkiemelkedőbb misztikusa volt, mások szerint viszont csak kivételes képességű csaló és szemfényvesztő.

II. Rákóczi Ferenc fia lenne?

Saint-Germain gróf személyét olyan misztikus homály övezi, hogy még valódi nevét és személyazonosságát sem ismerjük. A korabeli Európa több városában feltűnt, és nevezte magát Montferrat márkinak, Bellamare grófnak, Shoening lovagnak, Soltikoff grófnak, Tzarogy grófnak és Ragozy hercegnek. Végül azonban Saint-Germain gróf néven maradt meg a köztudatban. Származásával kapcsolatban legalább ekkora a bizonytalanság. Elterjedt nézet vele kapcsolatban, hogy II. Rákóczi Ferenc fia, ám a történetnek többféle verziója él. Egyesek szerint törvénytelen gyermekről van szó, mások szerint viszont nagyon is törvényes utód, a fejedelem első gyermeke, aki Lipót néven látta meg a napvilágot. Erről a fiúról annyit tud a hivatalos történetírás, hogy hároméves korában, 1699-ben meghalt, ám a Saint-Germain hívek szerint más gyermeket temettek el helyette, őt magát pedig külföldre csempészték és titokban nevelték Itáliában. Más források szerint elrabolták. Olyanok is vannak, akik magával II. Rákóczi Ferenccel azonosítják, aki 1735-ben Rodostóban megrendezte a saját halálát, majd dúsgazdag, titokzatos spiritisztaként járta a világot. Bármi is az igazság, az elég valószínűnek látszik, hogy a rejtélyes gróf Itáliában nevelkedett Gian Gastone de Medici herceg pártfogása alatt, ahol igazán kitűnő nevelést kapott. Ezzel magyarázható, hogy otthonosan mozgott a királyi udvarokban és a főúri körökben.

Misztikus, szélhámos vagy kém?

Saint-Germain gróf korának számos királyi és fejedelmi udvarába bejáratos volt és jó kapcsolatban állt a főnemességgel is. XV. Lajos francia királlyal baráti kapcsolatot ápolt, de jó viszonyban volt III. Péter orosz cárral, majd Nagy Katalin cárnővel, Hessen-Casseli Károly herceggel, Nagy Frigyes porosz királlyal, a perzsa sahhal és számos egyéb uralkodóval. Sőt, kora olyan kiemelkedő elméivel is személyes kapcsolatot ápolt, mint Voltaire és Rousseau. Ezenkívül megfordul Ázsia számos országában is. A nagy kérdés persze az, hogy milyen célból látogatta sorra a különféle uralkodók udvarait, és miért alakított ki közeli kapcsolatot a koronás főkkel és a főrendekkel. Egyesek szerint páratlan spirituális tudását és képességeit állította az uralkodók szolgálatába, mások szerint ügyes kalandor és szélhámos volt, de az is elterjedt nézet vele kapcsolatban, hogy nemzetközi kém volt, aki misztikus külsőségekkel leplezte hírszerző tevékenységét. Bármi volt is a célja, az biztos, hogy mindenütt nagy feltűnést keltett mesés gazdagságával, különleges képességeivel és titokzatos személyiségével. Ahol csak megfordult, a főúri társaság középpontja volt, páratlanul szellemes társalgóként jellemezték, aki egy pillanat alatt az ujja köré csavarta a férfiakat és a nőket egyaránt. Minden bizonnyal ennek és a saját maga által is gerjesztett legendakörnek köszönhető, hogy elsősorban misztikusként vonult be a köztudatba. Kora szinte összes spirituális irányzatával kapcsolatba hozták, és azokból volt bőven, hiszen a 17-18. században virágzott az ezotéria. Többen megemlékeztek arról - egyebek mellett Casanova is -, hogy a gróf sikeres alkimista, hiszen többször is arannyá változtatott különféle fémtárgyakat, elsősorban érméket. Nem tudni, hogy ügyes trükkről van-e szó, vagy valóban a gyakorlatba tudta fordítani az okkult tanokat, de az nagyon valószínű, hogy ázsiai utazásai során olyan spirituális irányzatokkal és gyakorlatokkal ismerkedett meg, amik akkoriban Európában ismeretlenek voltak és művelésük szenzációt keltett. Jól ismerte a gyógynövényeket is, illetve kora talán legnagyobb tudású vegyésze volt. Saját készítésű gyógyszereivel sokakat meggyógyított, a főrendű hölgyeket pedig különleges kozmetikumokkal látta el, melyek hatására sokáig megőrizték a szépségüket. Egy francia grófnő például azt állította, hogy amíg használta a gróftól kapott elixírt, egyáltalán nem öregedett, így hosszú évekig 24 évesnek nézett ki.

A 18. század memoáríróinak lidércfénye

Saint-Germain rejtélyes alakja számos kortársa emlékirataiban, naplójában és levelezésében felbukkan. Megemlíti Mme Pompadour, Mme Dubarry, Casanova, Voltaire, Nagy Frigyes, Rousseau, Catham és Walpole is. Nem csoda hát, hogy Andrew Land nagyon találóan úgy jellemzi a róla írt tanulmányában, hogy ő a 18. század memoáríróinak lidércfénye. A rengeteg feljegyzés azonban nem visz közelebb ahhoz a kérdéshez, hogy ki volt Saint-Germain gróf, sőt még tovább táplálja a személye köré szövődött legendakört. Abban nagyjából mindannyian egyetértenek, hogy 40-45 éves, középmagas, arányos termetű, szabályos arcú férfi volt. Bőre sötétebb tónusú, haja fekete, tekintete pedig magnetikus volt, aki belenézett, azonnal a hatása alá került, és képtelen volt szabadulni. Ha lehet hinni a korabeli beszámolóknak, igazi nyelvzseni volt, ugyanis folyékonyan beszélt németül, angolul, olaszul, portugálul, spanyolul, franciául, görögül, latinul, szanszkritül, arabul, kínaiul és magyarul, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy bármilyen országban járt is, pillanatok alatt beilleszkedett. Ruházata egyszerű volt, rendszerint fekete ruhát viselt, ám öltözete minden darabja jól szabott volt és a legdrágább anyagokból készült. Szerény öltözékéhez mindig mesés drágaköveket és egyéb ékszereket viselt. A fontosabb paraméterekben valamennyi dokumentum megegyezik, az azonban elgondolkodtató, hogy a feljegyzések nagyjából 1710 és 1794 között keletkeztek, ami azt jelenti, hogy a gróf külseje nyolcvan év alatt semmit sem változott. Többen is megemlékeztek arról, hogy a gróf minden adandó alkalommal kifejtette, hogy birtokában van az örök élet elixírje, és amíg azt fogyasztja, nem öregszik és nem is hal meg. Szavait nemcsak azért tartották sokan hihetőnek, mert a férfi szemmel láthatóan nem öregedett, hanem azért is, mert meglepő részletességgel ismerte az elmúlt kétezer év történelmét, és úgy mesélt régmúlt uralkodók és hírességek viselt dolgairól, mintha valóban személyesen ismerte volna őket. Fokozta a helyzetet, hogy bár rendszeresen részt vett fényes lakomákon, soha nem evett semmit. Ezt azzal magyarázta, hogy speciális diétát folytat, amit kiegészít az elixírrel, hogy ilyen módon biztosítsa az örök fiatalságot.

Halála?

Nemcsak élete volt rejtélyes, hanem állítólagos halála is. Az eckenfördei egyház anyakönyve szerint 1784 februárjában hunyt el, ám sokan ezt kétségbe vonják. Az elég valószínűnek tűnik, hogy az 1784 előtti néhány évet Hessen-Casseli Károly kastélyában töltötte a herceg vendégeként, aki maga is szenvedélyesen érdeklődött az okkult tanok iránt. Az azonban kétséges, hogy mi történt ezután. A hivatalos verzió szerint a gróf elhunyt és el is temették, ám többen látni vélték állítólagos halála után is. Egyesek szerint 1785-ben bizalmas tanácskozást folytatott Nagy Katalin cárnővel, 1788-ban pedig Chalons grófja beszélt vele a velencei Szent Márk téren. Az egyik utolsó említés 1822-ből származik, amikor látták felszállni egy Indiába induló hajóra.
Egyetlen műve maradt ránk La Trés Sainte Trinisophie címmel. Az 1784-es keltezésű, 98 oldalas, kézzel rajzolt illusztrációkat tartalmazó kéziratban egy misztikus beavatási történetet mesél el a szerző. A mű érelmezése, vagy ha úgy tetszik megfejtése mind a mai napig várat magára gazdag szimbolikája, bonyolult szövege és a gyakori káldeai, görög, héber, arab és ismeretlen nyelvű szövegrészek miatt.

Nagy Márta, pszichológus 2013.06.29. 20:43

Forrás: http://www.life.hu/horoszkop/20130618-rejtely-es-misztikum-saintgermain-grof-lett-volna-ii-rakoczi-ferenc.html


„A férfi, aki sohasem hal meg, és mindent tud" Saint-Germain gróf és a „La Trés Sainte Trinisophie"

Az ezotéria történetének egyik legtitokzatosabb alakja volt az a férfi, aki magát Saint-Germain grófjának nevezte. Bár kötetek sorát írták le róla, és az európai Újkor szinte minden jelentősebb spirituális mozgalmával összefüggésbe hozták, valójában sokkal több a homályos pont az életében, mint az ismert adat. Egyetlen ránk maradt műve, a „La Trés Sainte Trinisophie" – A Legszentebb Háromszoros Bölcsesség – viszont önmagában is elegendő lenne ahhoz, hogy a spiritualizmus legmagasabb szintű beavatottjai között biztosítsa a helyét. A „hivatalos" – értsd szkeptikus és materialista – történetírás szerint egyszerűen ügyes szélhámos, kalandor volt, aki királyi udvarokat vezetett az orruknál fogva, míg mások nemzetközi hírszerzőnek tekintik, aki misztikus külsőségekkel leplezte valódi tevékenységét. Bizonyítottan titkos diplomáciai tevékenységet is végzett, hiszen Európa szinte minden jelentősebb királyi és főúri udvarába bejáratos volt.

Saint-Germain életének és tevékenységének megismeréshez további indítékot ad az, hogy minden valószínűség szerint honfitársunkat tisztelhetjük benne. Ő maga sohasem beszélt származásáról, nemzetéről, vagy családjáról, mégis mindenki számára nyilvánvaló volt előkelő származása. Valódi nevét senki sem ismerte. Nevezte magát Marquis de Montferrat-nak, Comte Bellamare-nak, Aymar-nak Velencéből, Chevalier Shoening-nek, Weldon-nak, Comte Soltikoff-nak, Gróf Tzarogy-nak és Ragozy (Ragotzy) hercegnek. Mások a szellemekkel foglakozó Cabalais gróffal, a rózsakeresztes Signor Gualdival, a máltai lovagrend fejével, Count Hompesch-sel, vagy egy szintén Saint-Germain nevű francia tábornokkal vélték azonosnak. Sokáig tartotta magát az a nézet, hogy spanyol főnemes, Izabella királynő törvénytelen gyermeke, portugál zsidó kabbalista, de ma világszerte a legtöbben II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem törvénytelen (?) fiának tekintik. Ezzel szemben minden valószínűség szerint1 Rákóczi fejedelem négy törvényes, feleségétől, Hesse-Wahnfried Sarolta Amália hercegnőtől született gyermekének egyike, Lipót György (bár ő állítólag egy éves korában meghalt), vagy az egy évvel később született György. A kutatók általában Lipót Görgyre (teljes nevén Rákóczi Lipót Lajos György József Antal) gondolnak, aki helyett feltehetően más gyermeket temettek el, míg őt külföldre csempészték – talán a bécsi udvar elől menekítve. Más források szerint a gyermeket elrabolták. Nem nehéz rájönni, hogy a „Tzarogy" név is családnevének anagrammája. Itáliában nevelkedett az utolsó Medici herceg pártfogása alatt, és a sienai egyetemen tanult – legalábbis egy késői barátja, a Hessen-Casseli Károly herceg szerint.

Mellesleg talán ideje lenne II. Rákóczi Ferenc (1676-1735) spirituális jelentőségét is felülvizsgálni. Míg mi csak történelmi jelentőségét ismerjük, a Teozófiai Társaság hagyományai szerint2 egyik alapítójukat, H.S. Olcott ezredest egy egyiptomi, egy indiai és egy magyar mester avatta be (szellemi úton). Előző életeiben Rákóczi már számos kiválóság testében élt. Egy másik teozófus nagymester, C.W. Leadbeater is kapcsolatban állt ezzel a mesterrel és Rákóczi Mesternek nevezi. Szerintük rodostói halálát és temetését is csak megrendezték. E ponton alakja összemosódik feltételezett fiával, Saint-Germainnel. A történelemben nem túl ritka, hogy valaki a megjátszott temetés után más néven él és dolgozik tovább. Mikes Kelementől tudjuk, hogy amikor "holttestét" a házból kivitték, a török őrök csodálkozva jegyezték meg, hogy "Ez nem a ti uratok". Van, aki amellett száll síkra, hogy a fejedelem maga volt Saint-Germain. Való igaz, hogy a francia forradalom előtti zűrzavaros időkben Európának nagy szüksége volt hathatós szellemi erőkre (sajnos a csőcselék lázadását így sem sikerült elkerülni). Az is igaz, hogy az említett hercegen kívül sehol sincs említés a fiatal Saint-Germainről, viszont ez ellen szól bizonyos von Gergy (Gregory?) hercegnő állítása, miszerint ő 1710-ben találkozott vele Velencében és ekkor 45-50 évesnek nézett ki, hiszen ekkor Rákóczi még itthon élt, a szabadságharc kellős közepén – ha csak nem játszott már akkor kettős szerepet.

Rákóczi fejedelem életének okkult oldalát a külföld jelenleg jobban ismeri, mint mi magunk. Sokan úgy vélik, 1701-es szökése a bécsújhelyi börtönből sokkal inkább köszönhető különleges pszichikai képességeinek, mint a történelemből ismert Lehmann kapitány segítségének. Erősen érdeklődött az alkímia iránt (talán művelte is), és minden valószínűség szerint kapcsolatban állt az akkori Európa titkos társaságaival – ne feledjük, a XVII-XVIII. század a mágia és miszticizmus reneszánsza volt a középkor szigora után! Aligha lehet véletlen, hogy Rákóczi sárospataki várának „sub rosa" terméből indult ki a magyar jakobinusok szervezkedése, és a fejedelemnek is köze lehetett a magyarországi szabadkőműves és rózsakeresztes mozgalmak XVIII. századi megjelenéséhez. A történetírás ennek a feltárásával is adósunk még.

Mikes Kelemen (1690-1761) levelei szerint Saint-Germain egy ízben meg is látogatta Rodostóban a fejedelmet. Eszerint nem lehetett azonos vele. Olyan vélemény is napvilágot látott, hogy a gróf Rákóczinak a XIV. Lajos testvére özvegyétől született gyermeke lett volna. Figyelemre méltó tény lehet az is, hogy Rákóczi végrendeletében a szívét egy franciaországi kolostorba vitette (ahonnan a kolostor lebontásakor a becses ereklye eltűnt). Lehet, hogy sohasem fogjuk megtudni a teljes igazságot – bizonyára, mert ők is így akarták.

Úgy számítják, hogy a legendás gróf 1710-ben, vagy '11-ben született, amennyiben Rákóczi Györggyel azonos, míg, ha Lipót György lenne, úgy 1696. május 28-án született. Sajnos ennek is ellentmond a fentebb említett von Gergy hercegnő állítása. Bizonytalan a halála éve is. Bár az Eckenförde-i egyház anyakönyvében 1784-es halálozás van bejegyezve (február 24. dátummal), feltételezik, hogy nem őt temették el e név alatt, mert ezután még több helyen is feltűnt. Az egyik utolsó említés 1822-ből származik, amikor felszállni látták egy Indiába induló hajóra, de az 1880-as években még látta egy rózsakeresztes barátja, akitől azzal búcsúzott, hogy elhagyja Európát, hogy a Himalája hegyei között pihenjen. Feltételezik, hogy a Dalai Láma tanácsadója is volt. Nagy Frigyes porosz uralkodó szerint olyan ember, „aki soha nem hal meg és mindent tud".

Későbbi kutatói és tisztelői alakját azonosították magával II. Rákóczi Ferenccel (bár ennek Mikes fent említett levele ellentmond), sir Francis Baconnal (1561-1626), lord Bulwer-Lytton brit misztikus íróval (1803-1873), de még Christian Rosenkreutz-cal, (1373-1484), a rózsakeresztes testvériség megalapítójával is. Sokan hisznek benne, hogy nem is halt meg, és máig is él. Mindez a kortársak állításával egybevágóan egy olyan emberre utal, akinek hatalmában áll(ott) életét az átlagos emberi élettertamon jóval túlra meghosszabbítani. Nem csoda, hogy a meterialista történetítás csaló szélhámost, sarlatánt, legfeljebb ügyes nemzetközi kémet lát a titokzatos gróf alakjában.

Legújabb fejleményként a jelenleg magyarországon élő Wegrosta bajor hercegi-grófi család Saint-Germain leszármazottjának vallja magát – ezek szerint német főrend lett volna. Mivel a gróf családalapításáról nem tudunk, anyai, illetve oldalági rokonságról lehet szó.

Saint-Germain – vagy csak a szelleme – egyes beszámolók szerint még XX. század második felében is feltűnt. Megjelenni, majd eltűnni látták korhű öltözetben, inasa kíséretében egy alkalommal az egykori bécsújhelyi börtönben, máskor pedig II. Erzsébet angol királynő környezetében. Mindkét esetet az illető ország titkosszolgálata is regisztrálta.

Nem volt senki, akire ez a különös férfiú ne gyakorolt volna hatást. Mindenki csak szuperlativuszokban beszélt róla. Volt, aki mesés gazdagságát emelte ki. Bár senki sem tudta, hol vannak birtokai, fejedelmi módon élt, párizsi lakásában hét főből áló személyzet szolgálta, pompás kocsit bérelt, és bár egyszerű szabású fekete ruhákat hordott, azok a legdrágább anyagokból készültek, ékszereinek és drágaköveinek pedig mindenki csodájára járt. Hatalmas gyémántjai mellett egy óriási fehér zafírról és egy hasonlóan nagy opálról tesznek főleg említést. Nagy gyűjteménye volt értékes festményekből – irigyei meg is vádolták, hogy hamisítványok, mert a gróf köztudomásúan értett a festékek készítéséhez is és kítűnően festett.

Dícsérték zenei képességét is. Virtuóz módon játszott zongorán és hegedűn, zenét szerzett, (kisebb művek mellett egy rövid operát is), valamint szépen énekelt barátai szórakoztatására. Költői tehetséggel is rendelkezett. Képes volt két kézzel egyidejűleg írni és mindkét írás egyformán tökéletes volt mind tartalmát, mind külalakját tekintve. Máskor ugyanazt a szöveget írta le mindkét kezével, és a két lapot egymásra téve a két írás tökéletesen fedte egymást (agyféltekék tökéletes kontrollja és szinkronja).

Középmagas termetű, kellemes arcú, kissé kreol bőrű, sötét hajú férfinak írják le, akin nem látszott, hogy öregedne. Szemének rendkívüki lenyűgöző ereje volt, kiváló, meggyőző előadókészségéhez rendkívüli nyelvtudás társult. Folyékonyan beszélt németül, angolul, franciául, oroszul, olaszul, portugálul, spanyolul, görögül, latinul, sőt szanszkritul, arabul és kínaiul is. Rendkívüli műveltsége révén tökéletesen ismerte valamennyi ország történelmét, ahol csak megfordult, olyan részletességgel, hogy még a napi udvari élet eseményeivel is mindig tisztában volt. Régi eseményekről olyan részletességgel beszélt, hogy senkinek sem jutott eszébe hazudozónak, vagy bolondnak nevezni, amikor azt állította, azért tudja mindezt, mert személyesen járt ott.

Ez a rendkívüli férfiú barátai és támogatói között tudhatta XV. Lajos francia, Nagy Frigyes bajor uralkodót, III. Péter cárt, Mme Pompadourt, Dubarry grófnőt, Voltaire-t, Rousseau-t, Horace Walpole-t, és még sok híres személyiséget.

Jól ismerte a gyógynövényeket és saját készítésű gyógyító szereivel sokaknak segített – mindig önzetlen segítőkészséggel. A gazdagoktól ugyan sok pénzt kért, de a szegényeknek mindent ingyen adott. Kozmetikai szerekkel kedveskedett a felső tízezer hölgyeinek, az egyik hatására egy középkorú grófnő hosszú évekig 25 év körülinek nézett ki. Egy alkalommal Casanovának is felajánlotta, hogy kigyógyítja betegségéből, ő azonban, bár csodálta Saint-Germaint, de nem bízott benne. Közismert volt puritán táplálkozásáról is. A legnagyobb lakomákon is csak saját étrendjén élt, amely jobbára zabkásából, némi csirkehúsból és gyümölcsből állt, de mások szerint nem is evett húst. Visszavonulásai alkalmával hosszú böjtöket tartott. Alkoholt is csak kivételes alkalmakkor és nagyon keveset ivott. Állítása szerint birtokában volt az „aethoeter" nevű csodaszer, amely az egyszerű étkezés mellett fiatalon tartotta.

A legnagyobb csodálatot a fentieken is túltevő misztikus-mágikus képességei váltották ki. Telepatikus képességeivel megérezte, hol van rá éppen szükség és azonnal útra kelt. Sokszor évekig nem látták, ilyenkor azt mondta, ügyei Kínába, vagy Indiába szólították. Valószínűleg ismerte a meditáció, koncentráció keleti gyakorlatait és a jógát, mert gyakran látták meditációs ülésben, magába merülve. Bizonyára megdöbbentő pontosságú információit is mediális úton szerezte, kapcsolatban állt a szellemvilággal. Volt, amikor azzal hárította el a kortalanságára vonatkozó kíváncsi kérdéseket, hogy akire a kérdező emlékezett, az a nagyapja volt, máskor azt állította, hogy járt Kleopátra és Sába királynő udvarában, és több mint kétezer éves. Az egyik humoros anekdota szerint valami ősrégi történetet mesélt éppen, miközben megkérdezte az inasát, emlékszik-e rá – mire az így válaszolt: „bizonnyal elfelejti, gróf úr, hogy én még csak ötszáz éve szolgálom önt, ez valószínűleg az elődöm idejében történt."

Kortársai szerint volt egy felettébb nyugtalanító szokása: barátai lakásában „az ajtó nyújtotta előnyök igénybe vétele nélkül" szeretett megjelenni. Legalább két esetben látták, amint nyilvánosság előtt réz- vagy ezüst-pénzt valami fekete anyaggal bekenve, majd kemencében felhevítve arannyá alakított, amelyet aztán az ékszerészek a legjobb minőségűnek találtak.

Máskor XV. Lajos kisebb értékű gyémántjaiból és más drágaköveiből távolította el a hibákat. A kémia és fizika erre mindmáig képtelen lenne.

Megjósolta Mme Pompadournak, Mme Dubarrynak és Marie-Antoinette-nek, hogy a pénz- és hataloméhes csőcselék fel fog lázadni, megdöntik az „anciéne régime"-t és vérpadra küldik az arisztokráciát, és felelősöket is nevezett meg, akik megakadályozták, hogy a király az ennek elkerülésére alkalmas változtatásokat megtegye. Beszélni akart az uralkodóval is, aki az intrikus Maurepas gróf hatására nem fogadta. Maurepas el is akarta fogatni, mire ő váratlanul megjelent előtte, figyelmeztette felelősségére és tettei következményeire, majd távozott. Természetesen nem tudták letartóztatni. Késöbb a guillotine közelében látták, amint a kivégzésére váró Dubarry grófnővel beszélgetett.

Úgy mondta, két olyan találmány létrejöttét is elősegítette, amelynek előnyeit csak a következő század fogja élvezni. A vasútról és a gőzhajóról beszélt. Része volt Franz Anton Messmer „delejezési" gyógymódjának kidolgozásában is.

Mindenki bizonyítottnak látta, hogy ez a rendkívüli ember értett minden mágikus művészethez, beavatottja volt a Kabbalának, asztrológiának, alkímiának, és nagymestere volt a templomosoknak, a szabadkőműveseknek és/vagy a rózsakereszteseknek. Talán Bulwer-Lytton híres rózsakeresztes regénye, a „Zanoni" is róla szól. (Ő állítólag 1860 körül találkozott vele.) Cagliostro, a kor másik híres-hirhedt mágus-kalandora szerint a gróf avatta be őt az egyiptomi szabadkőművességbe. Mindenesetre néhány évvel állítólagos halála után rengetegen látták egy szabadkőműves konferencián. Rózsakeresztes kapcsolatairól kevesebb az adat, azidőtájt ők nagyobb titokban működtek. Minden okunk megvan azt feltételezni emellett, hogy a Föld legnagyobb titkos társaságainak egyik legmagasabb rangú vezetője is volt. Mint élő Adeptus, bolygónk fejlődését és az emberiség szellemi fejlődését irányító Nagy Fehér Testvériség nevében van jelen ma is.

Az ezoterikus hagyományok szerint előző életeiben élt Proclusként, Christian Rosenkreuzként, St. Albanként, Roger Bacon-, majd később Francis Bacon-ként. Egyre többen vélik, hogy William Shakespeare néven született személy sohasem létezett, illetve Francis Baconnal (ezek szerint Saint-Germain-nel) volt azonos. Arra is vannak utalások, hogy a Cervantes név mögött is ő élt.

Rákóczi korábbi megtestesüléseiben médiumi értesülések szerint volt Árpád vezér, Szent István és Nagy Lajos királyunk is, vagyis igen régtől fogva vezeti a magyar történelem fejlődését, egy erre hivatott szellemi entitás-csoport élén.

A teozófiai iskola „Hét Sugár" elmélete szerint a világot fenntartó Intelligencia hét energiasugár, vagy emanáció révén irányítja a Földet és mindegyik élén egy halhatatlan Mester áll. Saint-Germain a hetedik sugár, a ceremoniális mágia mestere. Amerikai teozófusok csak „a magyar mester" címen emlegetik. Hatáskörébe tartozik Észak-Amerika és Európa szellemi irányítása. Része volt az Amerikai Egyesült Államok létrejöttében és a magyar Adeptus jelenleg az egységes Európa kialakulását segíti.

Tudjuk, hogy a spiritualitás története ismer olyanokat, akik testileg is elérték a halhatalanságot (mint például Lao-Ce), vagy legalábbis több száz évig éltek, és ezt úgy tudták feltűnésmentesen megoldani, hogy hosszú időre eltűntek, majd másutt, más néven tűntek fel. Saint-Germainnel is ez lehetett a helyzet. Mindenestre azt, hogy mikor halt meg valójában (ha meghalt egyáltalán!), ugyanúgy nem tudjuk, mint azt, hogy hol és kitől szerezte tudását. Ahhoz, hogy a huszadik századi történetírás az európai királyi udvarok mindegyikében fellelhető emlékek ellenére nem hajlandó lényegileg foglalkozni személyével és működésével, a materialista szemlélet mellett az is hozzájárult, hogy már életében több szélhámos adta ki magát Saint-Germain-nek, sőt még a huszadik század hetvenes éveiben is jelentkezett valaki, hogy ő az élő Gróf, nem is beszélve a zavarodottak százairól, akik az ő reinkarnációjának, vagy közvetlen tanítványainak képzelik magukat.

Néhány – főként amerikai – látnok „próféta" folyamatosan jelentet meg könyveket, amelyeket állítólag Saint-Germain sugallt nekik, ám ezek a New Age szellemiségét sugárzó írások kevés kétséget hagynak afelől, hogy valóban van-e közük a nagy Adeptushoz.

Természetes viszont, hogy alakja megjelenik Szepes Mária zseniális művében, „A Vörös Oroszlán"-ban, és érdekes fejlemény, hogy Tolcsvay László zeneszerző „Rákóczi fantázia – a hetedik fénysugár" címmel oratórikus művet írt Rákóczi – Saint-Germain-ről, illetve a fejedelem élő szívéről, amit minden hazafi csak önmagában találhat meg. A darabot jeles művészek – mint Sebestyén Márta – előadásában 2004-ben mutatták be Budapesten.

Egyetlen, rövid, mindössze 98 oldalas, kézírásban és kézzel rajzolt illusztrációkkal díszített műve, a „La Trés Sainte Trinisophie" (1784-es keltezéssel) a spiritualizmus legritkább dokumentumai közé tartozik. Mint minden okkult könyv, ez sem laikusok által élvezhető olvasmány. A szkeptikus értelmetlen, misztikus zagyvaléknak, legjobb esetben is unalmas fantazmagóriának nevezné – de éppen ez is a célja, hogy ne értse meg az, aki nem beavatottja a titkos tudásnak. A „háromszoros szentség" arra utal, hogy a szövegnek három szinten is van jelentése (ahogyan Hermes Trismegistos is mondja magáról, hogy a Mindenség három szintjének bölcsessége van a birtokában). Ez lehet a testi (fizikai) – lelki – szellemi szintű értelmezés, de okkult értelmezés szerint három ősi tudományra, az alkímiára, a kabbalára és a hermetikára (hermetikus asztrológiára) utal, minthogy a rózsakeresztes testvériségek is ezek szimbólumrendszerét használták. A szöveg közötti és az illusztrációkon megjelenő káldeai, görög, héber, arab és ismeretlen eredetű hieroglifa-szerű írások megfejtése mindmáig várat magára.

Maga a mű kétségtelenül egy beavatási történet, akár pár századdal korábban Valentin Andreae „Rózsakereszt Keresztély Alkímiai Mennyegzője". Tizenkét fejezetre tagozódik, így azonnal adja azt a megközelítést, hogy a tizenkét zodiákusjegy szimbolikus közegében, illetve az ezeknek megfelelő spirituális alkímia (belső út) műveleteinek jegyében történik. Szimbolikája mindazonáltal olyan bonyolult, hogy éveket venne igénybe teljes megfejtése, ugyanis – ahogyan ez az ilyen műveknél szokásos – minden szónak és a legjelentéktelenebbnek látszó fordulatnak is értelme lehet, és ezek megértéséhez olyan szinten kellene érteni az akkori beavatottak tudását, sőt a kor képi és nyelvi kifejezésmódját, ami ma alig elképzelhető. Teljes elemzésre így a jelen tanulmány keretében nem vállalkozhatunk, de talán ennek hiányában sem értelmetlen végigmenni a Trinizófia történetén.

Első rész – a Kos jegye

Az író látszólag az inkvizíció földalatti börtönéből ír barátjának, ecseteli szomorú sorsát, amelyet azzal érdemelt ki, hogy visszaélt a hatalommal és fecsegett. Ettől óvja barátját, majd hálát ad, mert az Örök Igazságosság egy ragyogó szellemet küldött hozzá, aki közölte, meg fog szabadulni börtönéből.

Ez a börtön nem más, mint a fizikai világ, ahol az állati ösztönök uralkodnak. Az ember, mint a tékozló fiú, elvesztegette, amit a Teremtőtől kapott, azért került ide. Ám megvan a megszabadulás lehetősége, csak ki kell várni az idejét. Az alkímia szerint az anyag megismerése és átalakítása (transzmutáció) egyben a szellemet is kiszabadítja a fizikai világ börtönéből. De ez még a szenvedés és várakozás ideje.

Második rész – Bika

A beavatási szertartás története itt kezdődik. A szerző, mint neofita a Vezúvon áll (Tűz elem), egy vas oltárra (Mars) helyezi a szentelt ágat (élet?), felveszi a fehér leplet (tisztaság), a lámpást (tudás, tanítás, szellemiség) és elindul lefelé a Föld mélyébe (lemerülés a sötétbe, a Föld elem próbája). Hosszú út után egy terembe jut, ahol négy ajtó a négy égtájat jelképezi. A középen álló oltárnál egy nőalak (Ízisz) megadja neki az első beavatást (megérinti egy pálcával), majd az oltár fölötti csillag (Ízisz-Vénusz jelképe) megmutatja az útját: a nyugati, fehér ajtó felé kell indulnia. Alkimista szimbolika szerint a fehér ajtó út az adeptusságba, a Bölcsek Köve elkészítéséhez, a nyugati irány pedig az alvilágba vezető út az óegyiptomi szimbolikában (és másutt is).

Harmadik rész – Ikrek

Hősünk nagy szélben elérkezik egy márvány lépcsőhöz, ahonnan dühöngő vízáradatba kell vetnie magát (Víz elem próbája). A tó két világot választ el és át kell jutnia a túlsó oldalra. Már-már megfullad, amikor segítségért fohászkodik. Erre egy díszes hajó érkezik, és felajánlja, hogy felveszi. A jelölt felismeri, hogy ez a gazdagság csábítása és menedéke, ezért visszautasítja, mire a hajó elsüllyed. Ő viszont erőre kap és eléri a túlsó partot. Megállta a próbát. Ott két oroszlán (tűz, erő), egy vörös és egy fekete (rubedo és nigredo az alkímiában) őrzi a felettük lebegő arany koronát (a Kether szintje) – ám mindez egy pillanat alatt eltűnik. Megmutatták tehát az elérendő, de még távoli célt.

Negyedik rész – Rák

Egy tűztó jelenik meg, égő kénnel és kátránnyal (pokol-vízió), amelyen át kell kelnie (a Tűz elem próbája). Miután sértetlenül megtette, pompás csarnokban áll, negyven lángoló oszlop közepette. Előtte kígyó alakú zöld-arany oltár, a kígyó fején kehely, mellette kard, amellyel le kell sújtania a kígyóra. Amikor megteszi, mindez eltűnik és őt a levegőbe ragadják. Körülötte fenyegető fantomok, kígyók, hydrák jelennek meg, ám amikor megpillantják kezében a kardot, semmivé válnak, és hősünk tovább emelkedik.

Mindez az asztrális világban játszódik, annak tüzében. A sárkányszerű kígyó az asztrálfényt jelenti (Eliphas Lévi), de jelenti a vágyat, a bibliai Kísértőt, Mózes rézkígyóját, vagy a kundalini tüzét is. Az illusztráció szerint a világot körülfogó Uroborosztra is gondolhatunk. A kehely az Örökkévalóság, a Szent Grál. A karddal (akarat, cselekvés, gyorsaság, gondolat, levegő elem stb.) le kell győzni a kígyótüzet. Miután ez megtörtént, felemelkedhet az alvilágból, eltűnnek az asztrálvilág démonai.

Ötödik rész – Oroszlán

A beavatandó kiemelkedett a mélyből és most a magasságba, a levegőbe vitetik. A téren át száguld, fentről sivatagot és háromszögletű tömeget lát (piramis!), majd vezető szelleme elengedi, zuhan, de mialőtt összezúzná magát a földön, elkapja, majd újra felviszi és újra elengedi. Ez a zuhanás a Levegő elem próbája, ahogyan az indián törzseknél ma is történik. Azt veszi észre, hogy a fehér lepel helyett arany csillagokkal ékes kék ruhát visel. Újabb fokozatba érkezett. A levegőben való száguldás az intellektus csapongása felfelé és lefelé, és ennek veszélye az, amit le kell győznie. A csillagos ruha az újjászületett, földi szintet meghaladó, emelkedett „sziderikus" intellektust jelképezi. Ekkor egy oltárt pillant meg, önmaga által táplált lánggal égve (Nap, magasabb öntudat), mellette égő fáklyát (Fény), és a lángban főnixmadarat (újjászületés). Ez a három szimbólum jelképe mindannak, ami jó és hatalmas, nélkülük semmit se lehet tenni –mondja.

Hatodik rész – Szűz

A jelölt utazásának ez a része jóval több szimbolikus elemet tartalmaz, mint az előzőek. Kiderül, hogy az előző fokozatban hibát vétett, de mert az Úrnak terve van vele, szellemi vezetőitől adományokat kap. Már túl van a földi elemek beavatásain. Egy felhőkön nyugvó négyszintes palotát lát (a négy elemre épülő magasabb ideák tökéletes világa), ahol egy öregember fogadja, hasonló ruhában, napkoronggal a nyakában, tiarával a fején és perzsául szól hozzá (utalás Zarathustra tűzvallására – és az alkímiára, hiszen az is a tűzzel dolgozik!). Ő a Beavató, a Rend hierophantja (főpapja). Elmondja, hogy meg kellett volna ragadnia a főnixet, és akkor maga lehetett volna az oltár, a fáklya és a főnix. Elmondja, hogy most a magasztos tudományok palotájában van. A 360 oszlopos csarnok maga az Univerzum. Itt új, beavatási nevet kap: Bölcs Férfi (adeptus). Kilenc mestertől (a legfelsőbb, Kether szintről kiáradó további kilenc szefíra) kilenc jelképes tárgyat kap, amelyek a Földet, Holdat, Merkurt, Vénuszt, Napot, Marsot, Jupitert, Szaturnuszt és az állócsillagok övezetét jelképezik (a három külső bolygó felfedezése előtt vagyunk!). Ezt a kilenc szintet kell uralnia, erényeiket megvalósítania. Végezetül ihat az Élet Vizéből.

Hetedik rész – Mérleg

Nagyon fontos részhez értünk, itt az adeptus tizenhat napot tölt. Egy medencéhez ér, a megtisztulás helyéhez. Először három napot tölt el a vízben, amelyet úgy magába szív, hogy alig tud megtörölközni, miközben a víz elszennyeződött. Másodszorra vörös, maró folyadék van a medencében, ebben csak pár percet tölt, de utána hét napot pihen, majd újra megmosakszik a kristálytiszta vízben, lemosva a sav maradványait.

Ez az alkímiai „Purificatio" leírása, amely a transzmutációra váró anyagot minden tisztátalanságától megszabadítja, ugyanakkor rituális fürdő, bemerítkezéses keresztelés is.

Nyolcadik rész – Skorpió

Egy következő helyiségben az adeptus sóval dörzsöli be magát, majd elhagyja a termet és egy komor tavon kel át, amelynek mozdulatlan vize sűrű, mint a cement. Ez tizenhárom napig tart.

A só az alkímia első alapeleme, a testi szintet jelképezi, illetve a „filozófikus" só az életből lepárolt tapasztalati bölcsesség. A só egyben tisztít és konzervál is, sőt Jézus is az élet sójának nevezi tanítványait. A sűrű, mocsárszerű tó a Skorpió vizes, nehezen leküzdhető közege, mélylélektani értelezésben harc a tudattalan lehúzó erőivel.

Kilencedik rész – Nyilas

Ezen a fokozaton a beavatott a Halállal szembesül. Durva falú, fekete épületben van. A zodiákus szimbóluma, a ló a trójai faló képében jelenik meg, de gyomrából nem élő, hanem halott ember bukik elő, egy másik kép pedig feloszló hullát ábrázol. Kilenc napot tölt itt, majd venni akar a sarokban fekvő, parányoktól nyüzsgő földből, de azt az utasítást kapja, hogy még tizenhárom évig várni kell erre. Öltözéke itt feketévé vált. Egy újabb tavon gázol át tizennyolc napi munkával, amelynek vize egyre tisztább lesz, és mire átér, ruhája gyönyörű zöldeskékké válik.

Első közelítésben valami tévedésre gondolunk, hiszen a Nyilas ura a Jupiter, itt pedig minden a Szaturnuszra, az elmúlás urára utal – amíg meg nem értjük, hogy ahhoz, hogy a Jupiter tiszta szellemiségét elérjük, az anyagnak meg kell halnia. A rothadó föld az alkímia egyik ismert alapanyaga volt, de a jelzés szerint ezzel még nem dolgozhat. A halál közegében eltöltött idő után, a tisztuló tó azt jelenti, hogy most már valóban a tiszta szellemiség felé közeledik, majd ruhájának új színe jelzi, hogy megérkezett a Jupiter közegébe.

Tizedik rész – Bak

A parton fényes alabástrom palota áll, amelynek egyetlen, hatalmas csarnoka van. Közepén egy férfialak áll, amint éppen kiemelkedik kőkoporsójából és lándzsáját a koporsó fedelébe döfi. Felette arany korona leben, amelyet a levegőbe emelkedő alak meg akar ragadni. E csarnokban a beavatott hosszú kontemplációt végez.

Az illusztráción a koporsóból felemelkedő, arany szegélyű ruhás férfi, feje felett fénykoronával maga a Nap, amint a Bak jegyébe feltámad a téli napfordulón. Ez az ember megszabadulása is a fizikai lét koporsójából. A Bak a visszavonulás, befelé fordulás ideje, itt hősünknek sincs ettől eltérő feladata. A koporsó, és az abból kiemelkedő alak emellett utal pl. a rózskeresztesek azon hagyományára, amely szerint Christian Rosenkreuz mester teste 120 évig fekszik romlatlanul a sírban, majd új életre kel.

Tizenegyedik rész – Vízöntő

A beavatott egy síkságon van és azt a parancsot kapja, hogy az előtte feltűnő különös madarat fogja meg és rögzítse le. Kilenc napig kergeti, míg betereli egy vasból készült toronyba, ahol a madár erejét veszti, így szárnyainál a padlóhoz tudja szögezni. A madár szeme erre különösen csillogni kezd. A terem közepén egy férfi áll, kezében bottal, amelyre két kígyó tekeredik és egy nála nagyobb és erősebb másikkal küzd, aki vértet és vörös tollakkal díszített vas sisakot visel. A páncélos férfi nehéz vaslánccal megbilincseli a hasztalan küzdő másikat.

A madár a lélek, amelyet rögzíteni kell, hogy az ész (intellektus) és a csapongó lelkiség egyesülni tudjon. A torony az a zárt (vas) közeg (alkimiai edény), ahol ez létrejöhet. Amikor az anyag a retortában csillogni kezd (a madár szeme), azt jelzi, hogy közel a transzmutáció.

A spirituális intellektus jelképe Mercurius, a szárnyas süvegű ifjú, kezében a caduceus bottal (amely a gyógyítás, és Asclepius jelképe is). A vörös tollas, marsi jellegű férfi itt az ösztönvilágot jelenti, amely még utoljára megpróbálja a szellemi embert lekötözni, visszatartani. Ám ez képtelenség, mivel a higany (mercurius) képes elillanni a vas edényből.

Tizenkettedik rész – Halak

A beavatott az utolsó csarnokba ér. Ez egy hatalmas kristálygömb, amelynek alsó része egy vörös homokkal töltött medencén nyugszik. (ez egy kristály retorta – használtak ilyet – temperáló homokfürdőben). Sáfrányszínű köd keletkezik, amely felemeli, ott lebeg harminchat napig. Amikor leereszkedik, kezdetben zöld ruhája előbb vörössé változik (rubedo), majd feketévé (nigredo – az anyag transzmutációjának fázisai). Ezután egy még nagyobb csarnokban egy koronás, királyi harcos, és egy meztelen, mellén napkorongot viselő nő várja. Itt észreveszi, hogy visszatért abba a csarnokba, ahol az oltárt, fáklyát és főnixet látta – de itt egyetlen alakba vannak kapcsolódva. Melletük arany nap szikrázik. Kardjával rásújt a Napra, mire az porrá válik. Ezután amikor megérinti a porszemeket, mindegyikből egy-egy újabb Nap lesz. Ekkor szózatot hall: „A munka tökéletes!" Ekkor a világosság kapui kitárulnak és a felhő, amely a halandók szemét elfedi, szertefoszlik.

A királyi alak maga a beavatott, teljes szellemi erejében. Mellette Izisz, a Természet női ereje leplezetlen meztelenségében – vagy lélektani értelmezésben a beavatott női része (animája). Elérte a teljes egység állapotát, a Nagy Mű bevégeztetett. Megvilágosodott és elnyerte a teremtés képességét, amihez ér, arannyá tudja változtatni.

Így írja le az európai kultúra egyik legnagyobb beavatott mestere a tökéletességhez vezető utat. Ahogy a régiek mondanák: hogy az ostobák ámélkodjanak, az okosak elmélkedjenek rajta. Nem kétséges, hogy végigment az út stációin. És bárhol is pihen most a teste (ha valóban meghalt), megvilágosodott szelleme most is itt van. Talán éppen Ön mellett áll, amikor ezeket a sorokat olvassa...

Kövesi Péter

Forrás: http://www.teozofia.hu/Olvas/106_Saint_Germain.html

További irodalom:
Saint-Germain gróf Legszentebb Trinizófiája
Hermit Kiadó, 2000.
Hall, Manly P.: The Secret Teachings of All Ages
The Pilosophical Research Society Inc. Los Angeles, USA, 1995.
Seligmann, Kurt: Mágia és okkultizmus az európai gondolkodásban
Gondolat Kiadó, 1987
Biedermann, Hans: A mágikus művészetek zseblexikona
Szépirodalmi Kiadó, 1989
Drury, Nevill: A miszticizmus és az ezoterikus ttanok lexikona
Ferenczy Könyvkiadó, 1994
Merton, Reginald: Comte Saint-Germain
Internet publikácó

1 Abhay Narayan: Saint-Germain – II. Rákóczi Ferenc fia? – Kagylókürt folyóirat, 10. szám
2 Dr Minya Klára: Rákóczi Mesterről (Internet publikáció) továbbá Reicher László szóbeli közlései alapján


 II. Rákóczi Ferenc titkos élete avagy Európa rejtélyes embere

II. Rákóczi Ferenc (1676-1735) vezérlő fejedelmünkről mi magyarok csak annyit tudunk, amennyit a magyar történészek megírtak, és amit az iskolai tananyagból tanultunk. Ám kevesen tudják, hogy a mai napig a nagyvilágban az ezotériával foglalkozók „Mesternek" tartják. A Teozófiai Társaság hagyománya szerint a társaság alapítóját H. S. Olcott ezredest egy indiai, egy egyiptomi és egy magyar mester avatta be szellemi úton. Egy teozófus nagymester C. W. Leadbeater Rákóczit nevezi meg a magyar Mesternek. II. Rákóczi Ferenc szerintük előző életében számos kiválóság testében élt. Volt Árpád vezér, Szent István és Nagy Lajos. Eszerint, a magyar történelem fejlődésében már korábban fontos szerepet játszott.

1701-ben, amikor megszökött bécsújhelyi börtönéből, a történészek szerint Lehmann kapitány segített neki. Szökésében többen inkább különleges pszichikai képességeit látják megvalósulni. Rákóczi érdeklődött az alkímia iránt, valószínűleg kapcsolatot tartott fenn Európa titkos társaságaival. Azt sem tartják véletlennek, hogy Rákóczi sárospataki várának „sub rosa" terméből indult ki a jakobinus mozgalom. Lehet köze volt a XVIII. Században megjelenő szabadkőműves és rózsakeresztes mozgalmakhoz is.

Mikes Kelemen azt írja, amikor a fejedelem holttestét a rodostói házból kivitték, a török őrök csodálkozva jegyezték meg: „Ez nem a ti uratok!" H. S. Olcott és C. W. Leadbeater szerint a fejedelem rodostói halálát és temetését megjátszották, vagy ő maga rendezte meg. Ha ez igaz, akkor felmerül a kérdés, hogy miért kellett ez az ámítás?

És itt lép be a képbe egy titokzatos ember, akiről senki nem tud semmit, azonban mégis sokat tudnak. Feljegyzések találhatók róla a francia nemzeti levéltárban, a francia külügyminisztérium levéltárában, a holland és az egykori porosz birodalmi levéltárban, a bécsi és a dán állami levéltárakban. Voltaire 1758-ban Frigyes porosz uralkodónak írt levelében ironikusan olyan embernek jellemzi, „aki mindent tud és soha nem hal meg." Ő Saint-Germain gróf. Sokan állítják, hogy Rákóczi és a gróf egy és ugyanazon személy. Ha amennyiben valóban létezik, hogy egy ember képes egyszerre két testben élni, akkor nem zárható ki az azonosság. Mikes Kelemen egyik levelében megemlíti, hogy Saint-Germain gróf meglátogatta a fejedelmet Rodostóban. Ha materiálisan nézzük a dolgot, így lehetetlen, hogy egy emberről legyen szó. Azonban van egy furcsaság az ügyben. Saint-Germain gróf azt állította magáról, hogy ő Rákóczi elsőszülött fia. Eredeti neve Rákóczi Lipót Lajos György József Antal.1696. május 28.-án Sárospatakon született és a fejedelem első feleségétől származik, aki a Thököly családból származó lány. Bécsi parancsra rabolták el és halottnak nyilvánították. Valójában Párizsba vitték, majd az utolsó Medici herceg, Gian Gastone pártfogása alá helyezték.

Furcsa, hogy a történészek Rákóczinak csak egy házasságáról írnak: „egyetemi tanulmányait követően az ifjú Rákóczi (sógora, Aspremont Ferdinánd gróf tanácsára) önállóan döntött házasságáról, s az udvar engedélye nélkül feleségül vette Sarolta Amália hessen–wanfriedi hercegnőt, akinek apja Károly hessen–wanfriedi őrgróf (1649–1711) és anyja Alexandra Julianna leiningen–dagsburgi grófnő (1651–1703.) Az esküvőt 1694. szeptember 26-án tartották a kölni dómban, s a párt maga a választófejedelem, József Kelemen bajor hercegérsek adta össze. (Rákóczi felesége nagynénje, az orléans-i hercegné révén rokonságba került XIV. Lajos francia királlyal is.)"

Ha összevetjük az időpontokat, ha valóban létezett Rákóczinak korábbi felesége, akkor Lipót Lajos megszületéséhez Rákóczinak házasságtörőnek kellett lennie. Sarolta Amáliától két ismert gyereke született a fejedelemnek. József (1700. augusztus 17.- 1738. november 10.) és György (1701. augusztus 8. – 1756. június 22.) Ezen kívül 1706. november 16.-án született egy kislány is, akiről a történészek bizonyosan állítják, hogy nem Rákóczitól származott. Ez a kislány csak pár hetet élt.

Ugyanakkor érdekes, hogy Rákóczi 1737-ben közzétett végrendeletében egy harmadik, meg nem nevezett fiút is megemlít, mint örököst. Ha pedig névtelenül megemlít egy fiút, akkor a fejedelemnek tudomása volt arról, hogy ez az elsőszülött gyermek él. Nevét valószínűleg azért nem említi meg, mert a fejedelem félt, hogy merénylet áldozata lesz, hiszen elsőszülött jogán elsőszámú örökösnek számított. Lehet, hogy Saint-Germain azért látogatta meg a fejedelmet Rodostóban, hogy apjának életjelet adjon magáról? Egyes állítások szerint Leopold George néven 1691-ben vagy 1696-ban született. Ha 1691-ben született, akkor lehetséges, hogy a történészek által nem ismerten valóban volt Rákóczinak egy első felesége, vagy házasságon kívül született gyerekről van szó. Felmerül egy olyan állítás is, hogy XIV. Lajos testvérének özvegyétől született a gyermek. Rákóczi végrendeletében meghagyta, hogy a szívét egy franciaországi kolostorba vigyék. Amikor a kolostort lebontották, a fejedelem szíve eltűnt. Elgondolkoztató körülmény, különösen, mert a francia királyi családhoz Rákóczit szoros kapcsolat kötötte. Magyarországi szabadságharcát a francia király többféleképpen támogatta.

Ugyancsak furcsa és elgondolkoztató és Saint-Germain gróf valamint Rákóczi azonosságát támasztja alá, hogy von Gergy hercegnő azt állította, 1710-ben találkozott Velencében Saint-Germainnal. Nagyjából 45-50 év körülinek írta le a grófot, aki átlagos testalkatú, kreolbőrű és barna hajú, ízlésesen öltözködő, feltűnően jó módú férfi volt.

Ha a gróf a források szerint legkorábban 1691-ben született, akkor ebben az időpontban maximum 18 éves volt, ami kizárja, hogy középkorúnak nézzen ki. Rákóczi ekkor 34 éves volt, ami inkább közelít a hercegnő által saccolt korhoz, bár itt is legalább 10 év különbség adódik.

Una Brich említi a „The Comte De Saint-Germain" című írásában: „Saint-Getmain gróf utazásai évek hosszú sorát töltik ki és számtalan országon keresztül vezetnek. Perzsiától Franciaországig, Kalkuttától Rómáig ismerték és tisztelték" XV. Lajosnak barátja és a tanácsadója volt. A király Chambordi kastélyában biztosított neki szállást a gróf Franciaországi tartózkodása alatt. 1737-1742 között a Perzsa Sah udvarában tartózkodott. Oroszországban állítólag jelentős szerepet játszott Georg Orloffal együtt III. Péter cár megbuktatásában és segítette Nagy Katalint trónra lépésében.
Saint-Germain képességeiről szuperlatívuszokban írtak a korabeli szemtanúk. Állítólag folyékonyan beszélt angolul, németül, olaszul, spanyolul, portugálul, piemonti kiejtéssel franciául, görögül, latinul, svédül, oroszul, arabul, szanszkritul, kínaiul, és természetesen magyarul. Képes volt mind a két kezét használni, egyszerre tudott írni jobb és a bal kezével. Mesteri kardvívó volt. Játszott zongorán és hegedűn, gyönyörűen énekelt, fantasztikus zenei tehetséggel megáldva még operát is írt. Sokat beszélő, szellemes, szórakoztató társasági ember, aki szeretett udvari és arisztokrata társaságokban mozogni. Tökéletesen jártas volt a keleti ezoterizmus alapelveiben. Gyakorolta a meditáció és koncentráció keleti módszerét. Utazásai során szeretett álneveket használni. A teozófus Helena Blavatsky korának legnagyobb orientalista adeptusának tartotta.

Madame de Pompadourt is ámulatba ejtette fiatalos külseje és személyes varázsa, fantasztikus tudása, kifinomult műveltsége.
Történelmi tudása lenyűgöző volt. Részletesen és hihetően mesélt el olyan történeteket, amelyeknél nem lehetett jelen, ha amennyiben nem volt halhatatlan. Mágikus képességeiről is csodákat meséltek, melyekről E. M. Butler „Myth of the Magi" című könyvében részletesen ír. Pl.: „Amikor is XV. Lajos az unalomtól kínozva semmitől nem lepődött meg, St. Germain azzal a tettével, hogy egy hibás gyémántját olyan tökéletes kővé formálta át, amely rögtön háromszoros értékűvé vált, tágra nyitotta a szemét."

Állítólag gyémántokat és smaragdokat osztogatott a bálokon. Hessei Karl herceg szerint St. Germain gyermekkorában a Medici családban nevelkedett, és a család avatta be a „rózsakeresztes" és egyéb rejtett tudományokba. Többen állítják, hogy gazdagsága sem a Mediciektől ered, hanem alkimista tudásának köszönhetően ismerte és birtokolta az arany, gyémánt, és egyéb nemes anyagok előállításának titkát. Az örök élet elixírnek és a bölcsek kövének is birtokosa volt. Életmódja gazdagsága ellenére aszkéta, aki a tárasági összejöveteleken nem evett, csak néha egy-két gyümölcsöt és gabonaőrleményekből készült kenyeret. Alkoholt egyáltalán nem fogyasztott.

Marie Antoinette királyné udvarhölgye D'Adhemar grófnő emlékirataiban („Souvenirs sur Marie Antoinette") leírja, hogy előre megjósolta az 1789-es francia forradalom kitörését, a Bourbon-ház bukását és a királyi család pusztulását. Egy idézet az emlékiratból, melyet a gróf szájába ad: „Az idő közeledik Franciaországban, mikor az eddig távol tartott balsorsot a királynő már nem tudja majd befolyásolni. Akkor emlékezni fog Dante poklára, amely tőle függött: 'O királynő, ne kételkedjen, már eljött a nap'!!" Mint tudjuk, eljött a nap, amikor a király és a királyné feje hóhér által elvált a testtől, és a forradalom mindent elsöpört.

Pedig segíteni akart a királynak, figyelmeztetni őt, de Maurepas gróf lebeszélte a királyt, hogy fogadja. Sőt el is akarta fogatni, mire ő váratlanul megjelent az ármánykodó gróf előtt, figyelmeztette felelősségére és tettei következményeire, majd távozott. Később a guillotine közelében látták, amint a kivégzésére váró Dubarry grófnővel beszélgetett.

Állítólag a francia forradalom egyik titkos szellemi atyja, irányítója volt, bár ez csak akkor lehetséges, ha 1784. február 27.-én Kasselben bekövetkezett halála ugyanolyan megrendezett volt, mint Rákóczi Rodostói halála és temetése.

Tőle eredezteti Rudolf Steiner teozófus a „szabadság – egyenlőség - testvériség" eszméjét. Mivel Steiner szerint ezt a hármas alapelvet félreértették, ezért nem bontakozhatott ki és érvényesülhetett.

Ellenségei is akadtak szép számmal. Például XV. Lajos miniszterelnöke, Choiseul herceg német kémnek vélte, bizonyítékokat keresett ellene. Horace Walpole megírja, hogy az angolok, mint jakobinus ügynököt, letartóztatták.

Sokan csalónak, szélhámosnak tartották, de többen voltak, akik tisztelték. Személyesen ismerte őt többek között Voltaire, Rousseau és Casanova.
Franz Graeffer „Recollections of Vienna" (Bécsi visszaemlékezések) című könyvében St. Germain grófját idézi: „Holnap éjjel utazom, szükség van rám Konstantinápolyban, majd Angliában, mert két találmányt készítek elő, amelyet a jövő évszázadban fognak használni – vonatokat és gőzhajókat." Állítólag ezt az 1700-as években mondta, amikor még a vonat és a gőzhajó ismeretlen volt.

Virginia F. Brasington egy „rejtélyes idegennel" és Thomas Jeffersonnal foglalkozva írja: „Az Egyesült Államok alapításánál az első (még leendő) elnök kertjében megjelent egy csuklyás, halkan beszelő idegen, aki átadta a leendő címer tervét" (az USA címerét) és hosszasan beszélgettek." Az idegent a gróffal azonosították.

Leadbeater „The Master of the Path" című könyvében írja, hogy találkozott St. Germain-nel Rómában 1925-ben. A Pincian dombi díszkertben beszélgettek a teozófiai társaság (Theosophival Society) munkásságáról.

Ahogy feltételezett apjáról, II. Rákóczi Ferencről azt állítják, hogy előző életében különböző alakban irányította a magyar történelmet, úgy a grófról is hasonlóképen gondolják hívei.

Állítólag ő volt Lord es Lady Bacon fogadott fia, Francis Bacon. Ő írt William Shakespeare, Christopher Marlowe, Spencer, Montaigne, Burton, Cervantes, stb. néven. Miután Angliában megjátszotta halálát és temetését, Európában, mint Valentine Andreas, Comte de Bagalis név alatt irt.
Mai napig szent meggyőződéssel vallják a teozófusok, hogy Saint-Germain gróf sohasem halt meg, a mai napig köztünk él!

Ki ő? II. Rákóczi Ferenc fejedelem vagy a fia? Misztikus, alkimista, diplomata, kalandor, kémikus, feltaláló, költő, zeneszerző, orvos, látnok, élő avatar, vagyis halhatatlan mester?

Erről ő maga tudna beszélni, ha élne és kilétét felfedné. Megítélésének és megismerésének legnagyobb akadálya materialista világszemléletünk, és az, hogy szélhámosok hada élt és él a mai napig a nevével vissza. Egyetlen ránk maradt műve, a „La Trés Sainte Trinisophie" (A Legszentebb Háromszoros Bölcsesség), mely bizonyítottan tőle származik.

A teozófiai iskola „Hét Sugár" elmélete szerint a világot fenntartó Intelligencia hét energiasugár, vagy emanáció révén irányítja a Földet és mindegyik élén egy halhatatlan Mester áll. Saint-Germain a hetedik sugár, a ceremoniális mágia mestere. Amerikai teozófusok „a magyar mester"-ként emlegetik. Hatáskörébe tartozik Észak-Amerika és Európa szellemi irányítása. Része volt az Amerikai Egyesült Államok létrejöttében és a magyar Adeptus jelenleg az egységes Európa kialakulását segíti. Ha ez igaz, akkor büszkék lehetünk Rákóczinak vagy a fiának számunkra ismeretlen, csodás tudására és arra, hogy magyar származású ember.

Forrás: nemojano


A tengerentúlról kaptam egy cikket ami 1988 június 20. jelent meg a Magyar Nemzetben mint Rákóczi - Saint Germain címmel. Ez a cikk is több-szögből próbálja érinteni a dolgokat ami még jobban elgondolkodtató persze számításba véve az akkori média irányító hatalmat is.. Várom olvasóink értékelését is.

Köszönet Katherine Olah -nak aki eljuttatta hozzám ezt az újságcikket.
Szeretettel: >Zoli<

A csatolmány itt olvasható →

Megjelent: 9418 alkalommal Utoljára frissítve: 2018. Március 30., Péntek 10:17

Hozzászólások  

 
úgyistudodki
#4 "vörös oroszlán"úgyistudodki 2018-12-02 18:51
" a legszentebb háromszoros bölcsesség"
vagy ahogy Hermész Triszmegisztoszt,az Írás és a Tudás Istenét nevezték, " a háromszor leghatalmassabb". A földi embert a földi dolgok érdeklik, ezért többnyire földhözragadt. Az alkímiában is csak azt látja, vagy látná,hogy hogyan lehet az ólomból aranyat csinálni. Pedig a lényeg nem ebben van,hanem,hogy hogyan lehet a gyűlöletből szeretetet, a betegségből egészséget. Ahogy a magukat kereszténynek tartó emberek sem akarnak Jézus Tanításairól tudomást venni,akármennyire is hajlonganak,térdepelnek,fogadk oznak a zsinatokban. Hogy SZERESS! Európa az elmúlt 2000 évben több mint 3000 háburút vívott !! Hol van akkor itt a kúltúra? Vagy akár a szellemi élet iránti érdeklődés? Sehol! A ma emberének a pénz lett a szeretet tárgya. Ezt szolgálja és minden idejét ennek veti alá. Az Igazság, Tisztesség,Etika, Erény, vagy Tudás,már nem számít. Nem kifizetődő?! Hogy az Ember valójában mire is lenne képes,ha befelé fordulva csendbe tudna maradni. "vedd már észre te szerencsétlen hogy egy Isten vagy "! De nem, ő a Mindenséget adja azért a csekélységért,ami pillanatnyilag olcsó örömöt, gyönyört szerez neki, feledtetve az élet igazi értelmét,célját, az Univerzum transzcendentális törvényeit. Nagy változás kellene,hogy legyen,hogy az ember végre felébredjen,hogy minden téren félre vezették az elmúlt 2000 év alatt,hogy nem él,csak élni készülődik,hogy hitvány dolgokra pazarolja el az életét,hogy olyan embereknek(?) hisz, akik félrevezetik,aki rajta élősködnek,aki tudatlanságban tartják éppen azért,hogy bizonyos vallási csoportok a kiválasztottak képében tetszeleghessenek gondtalan életet élve,míg ők minden nap küzdenek a betevőért. Amíg a fizikai szükségletek előteremtése kötik le a mindennapokat,addíg a szellemi élet kérdései, a magasabb lelkiséggel való foglalatosság többnyire hiú ábránd marad.
De hát pontossan ez itt a cél?! A tudatlan tömegek manipulálása,kihasználása a "kiválasztottak" kénye kedve szerint.
Na, de meddig!?
Idézet
 
 
Zoli
#3 Egy újabb adat a témábanZoli 2016-04-22 19:53
A tengerentúlról kaptam egy cikket ami 1988 június 20. jelent meg a Magyar Nemzetben mint Rákóczi - Saint Germain címmel. magyarmegmaradasert.hu/.../... Ez a cikk is több-szögből próbálja érinteni a dolgokat ami még jobban elgondolkodtató persze számításba véve az akkori média irányító hatalmat is és a cikkíró álláspontját is. Várom olvasóink értékelését is.

Köszönet Katherine Olah -nak aki eljuttatta hozzám ezt az újságcikket.
Szeretettel: >Zoli
Idézet
 
 
Zoli
#2 RÁKÓCZI - SAINT GERMAINZoli 2016-01-11 07:36
Olvasóink segítségét kérném egy fontos cikknek a megkeresésében!
Egy munkatársunktól (nevezetesen Oláh Imrétől) tudtam meg, hogy a "Saint Germain" témánkhoz kapcsolódhatna egy igen fontos cikk ami a Magyar Nemzetben jelent meg.
A cikk 1988 január 20.-i számában jelent meg, mégpedig Dr. Kulcsár József által és a cikk címe: RÁKÓCZI - SAINT GERMAIN.
Amennyiben bárkinek meglenne ez vagy megtalálná, szeretném ha elküldené nekem a címre. A beküldést minden formában lehetséges akár képformátumban, vagy PDF formában is, de ha lehetséges lenne akkor szövegformában lenne a legjobb.
Előre is köszönöm! >Zoli<
Idézet
 
 
sagi
#1 Az anyag felettsagi 2016-01-10 19:16
Idézet:
Bartha Gizella kapcsolata a szíriuszi Magyar-bolygóval (részlet)
A mesterem, aki nekem a lelki és szellemi tanítómesterem, Saint-German névre hallgat, ő a Szíriusz Hermetikus Rendjének volt a beavatottja. Jelenleg is az, él, fizikai testben él, bármennyire hihetetlen, de él! - Röviden a lelkének az inkarnációiról, azért, hogy tudjuk, hogy kiről van szó : ő volt az aranykor… szakrális királya, amit a biblia paradicsomnak nevez. A neve akkor az volt, hogy Táltos király. Ennek az inkarnációinak az emlékét írta meg ő a népmesékben, amit nem a nép írt, hanem Saint-German grófja Görgényszentimrén a Táltos király. Következő inkarnációja volt a Pannón-kultúra egyik szakrális királya, az erdélyi részének, utána volt Atlantisz egyik szakrális királya, illetve főpapja, aki mentette a tudást, az Ibolyaláng Templomából Atlantisz elsüllyedése előtt a jelenlegi erdélyi területére, aztán élt… görög beavatott, ezoterikus filozófusként, Plótinoszként… Prokloszként, bocsánat… élt… Szent Józsefként, Mária férjeként, élt… Attilaként… Attila hun király keresztfiaként, fehérhunként, Öskünek a fia volt, az Attila hun királyunknak az öccsének a fia, akkor élt… Roger Bacon filozófusként, élt ferences rendi szerzetesként nagyon szegény sorsban, Szent Albinnak nevezték, élt Kolumbusz Kristófként, utána Shakespeare-ként, és Shakespeare után 1701. augusztus 8-án Eperjesen született meg Rákóczi Györgyként. Na most a Saint-German név álnév, ez egy fölvett álnév volt, mivel neki állandóan kellett menekülni a bécsi titkosrendőrség elől. Miért? Mert II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem fia volt, és ezt a gyereket el akarták titkolni a bécsi titkosrendőrség előtt, mert amikor hesseni Amália Sarolta áldott állapotba volt ezzel a György nevű fiával, akkor II. Rákóczi Ferenc a bécsújhelyi börtönben ült már. Onnét tudjuk, hogy hesseni Amália Sarolta parasztnőként, áldott állapotban ment ki a férjéért Párizsba. Na most ezt a gyereket eltitkolták, és akkor ő Párizsba élt sokáig, mert az apja a Napkirály… barátja volt és két birtokot adott neki. Nagyon érdekes a két neve! A történelmi, magyar történelmi karmával kapcsolatosan : Trianon és Saint-German!
Forrás: spiritufo.ditro.hu/.../...

Idézet:
Dícsérték zenei képességét is. Virtuóz módon játszott zongorán és hegedűn, zenét szerzett, (kisebb művek mellett egy rövid operát is), valamint szépen énekelt barátai szórakoztatására. Költői tehetséggel is rendelkezett. Képes volt két kézzel egyidejűleg írni és mindkét írás egyformán tökéletes volt mind tartalmát, mind külalakját tekintve. Máskor ugyanazt a szöveget írta le mindkét kezével, és a két lapot egymásra téve a két írás tökéletesen fedte egymást (agyféltekék tökéletes kontrollja és szinkronja).
Egy napjainkban élt mesterről, Sri Chinmoy-ról mondta magyar származású tanítványa Gunagriha (dr. Fülöp Sándor), hogy mindenféle művészetben (zene, festészet, költészet) otthon volt és nyilvános rendezvényeken mutatta be tudását. Sajnos közelebbi hivatkozást nem tudok adni, de Gunagriha több videója fent van a Youtube-on, köztük van ez is.

Aki érdeklődik a hasonló képességekkel rendelkezők történetei iránt, azoknak ajánlom A ciprusi mágus · Kyriacos C. Markides könyvét, mely személyes tapasztalatok révén mutatja be azokat az eseményeket amelyeket minden szkepticizmusa ellenére tényként volt kénytelen elkönyvelni.

Érdekes, hogy napjaink technikája és a még "legtitkosabb" technológiák azokat a teljesítményeket másolják, amelyek ezeknek az emelkedett mestereknek, de egészen hétköznapi, para képességekkel rendelkező személyek teljesítményeit reprodukálják technikai eszközökkel, technológiával. Azonban belátható, hogy ha a gondolatátviteli, távérzékelési és időugrási esetek spontán módon, műszaki eszközök nélkül is létrejönnek, akkor ez nem technológia kérdése, hanem szellemi kondícionáltságé.

Saint Germain nem az egyetlen emelkedett mester, tanító, csupán hitetlenségünk miatt nem szerzünk, nem kapunk hírt ezekről az esetekről. Egy játékfilmet ajánlok azoknak, akik szívesen eljátszanak a halhatatlanság gondolatával és lehetőségével: Az őslakó: www.youtube.com/.../
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 190 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.6%Serbia 1.2%
Romania 5.2%Canada 1%
United States 4.4%France 0.4%
Russian Federation 3.4%Switzerland 0.4%
Ukraine 2.8%Australia 0.4%
Sweden 2.6%Netherlands 0.3%
Germany 2.3%Belgium 0.2%
United Kingdom 2.1%Italy 0.1%
Slovakia 2%Spain 0.1%
Austria 1.3%Poland 0.1%

Today: 144
This Week: 1911
Last Week: 4369
This Month: 7631
Last Month: 18845
Total: 1972870

Belépés