Print this page
2014 március 27, csütörtök

Az útkereszteződéseket az odaérkezés előtt kezeljük

Szerző:

Mit tegyen az anya ha ég a ház de csak gyermekei egyikét tudja kimenteni? Mit tegyen a kényszerhelyzetben szenvedő ember ha azt sem tudja miféle erők irányítják helyzetét? De még ha tudja is, hogyan döntse el, hogy cselekedjen-e vagy ne? És ha igen, mit tegyen?

A válasz ezen és hasonló kérdések egyikére elég egyszerű. Kétség esetén, a cselekvés tanácsosságát helyzetünk irányzatából következtethetjük. Ha helyzetünk nyugvó vagy javul, fogjuk vissza lovainkat. Várjuk ki a kedvező alkalmat a cselekvésre. Ha romlik, cselekedjünk. Válasszunk vagy törjünk magunknak egy utat, induljunk el, és tartsuk az irányt. Nem biztos hogy próbálkozásunk sikerülni fog, sőt lehet, hogy csak rontunk helyzetünkön, de jobb esélyt adunk a javulásának, mint ha semmit sem teszünk. Jobb tudatosan haladni, még rossz irányba is, mint tétlenül sodródni, mert a haladás változást, s avval egyben új lehetőségeket ígér. Igaz, a tétlenség is hozhat változást - és avval egyben új lehetőségeket is -, mert közben forog a Világ. De, más tényezőket figyelmen kívül hagyva vagy semlegesnek tekintve, a javulásnak - és a romlásnak is - tétlenséggel kisebb az esélye. Ha nem cselekszünk, helyzetünk vagy javul, vagy romlik, vagy nem változik. Mind a három lehetőségnek 33% az esélye. Ha cselekszünk, helyzetünk mindenképp változik - mert hatunk rá. Vagy javul vagy romlik. Ebben az esetben a javulás és a romlás esélye 50%. Ha cselekvésünk ront helyzetünkön, új helyzetünk semmivel sem lesz rosszabb, mintha tétlenül megvárjuk amíg odáig romlik.

A többire a válasz bonyolultabb, és emiatt egy kis megalapozást igényel. Melyik gyermekemet mentsem ki az égő házból? Kényszerhelyzetben merre, kihez forduljak tanácsért, segítségért? Kinek higgyek? Kinek ne? Ki, mi a barát? Ki, mi az ellenség? Más népektől eltérően, a magyar és magyar világnézetet magáévá tevő ember jelentős előnyt élvez az efféle kérdések megválaszolásában.

A magyar kozmikus világnézet(1) szerint az élet egy végtelen erőnyösszesség egyik megnyilvánulása, míg ember földi élete egy folyamat. Mivelhogy minden folyamat egy haladó közeg, ami képes fölfogni a ráható erőket, ember földi élete is egy haladó közeg, pontosabban, ember, aki képes fölfogni a ráható kozmikus erőket, melyek egyike a szóbanforgó életerőny sugarai. Ez az erő - a másik kettővel egyben (szellemierő és testierő) - egy emberi ésszel csak következtetéssel fölfogható erőnyösszesség sugárzása, melyet a magyar hitvilág Isten egyik megnyilvánulásának tekint, és lelkileg megtapintható és szellemileg fölfogható névvel lát el. Ez a megszemélyesítés, ez a személyes kapcsolattartás a forrása az Anyaisten, Boldogasszony, Szűzanya, Tündér Ilona, és a többi életre - másképp megközelítve, lélekre, érzésre - utaló elnevezéseknek. Ezt az isteni erősugárzást a magyar ember lelkierőnek nevezi, illetve lelkesítésnek, ha azt továbbsugározza embertársa felé.

Ennek tudatában fohászkodik a magyar ember Istenéhez földi élete működtetéséhez kellő erőkért, pontosabban, azon erők fölfogásához kellő képességért - mondhatni erővitorlákért. Naponta magába néz, megkeresi ott erkölcsének szóvivőjét, azaz lelkiismeretét - a magyar hitvilágban, Isten hangját - és e személyes kapcsolat során kéri annak iránymutatását és haladásához kellő hajtóerőt. E lelkigyakorlat azt a meggyőződést kelti benne, hogy az a helyes, amit a kellő pillanatban majd lelkiismerete sugall. Itt fontos kiemelni, hogy az, amit majd lelkiismerete sugall nem helyes lesz, hanem már most az, mert az idő föltételezhetően csak ember tudatában létezik(2). Így az anya előzetesen meggyőződik arról, hogy amit a kellő pillanatban majd tesz, az a helyes cselekvés. Hasonlóképp, a magyar ember előzetesen meggyőződik arról, hogy annak hisz, vagy nem hisz, az barátja vagy ellensége, azt vezeti, segíti, követi, kerüli vagy próbálja legyőzni akit a kellő pillanatban lelkiismerete annak tekint és a megadott cselekvésre kijelöl. Ezt tanácsolja Jézus is tanítványainak, kiterjesztve, az emberiségnek, amikor azt mondja, hogy:

"Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert törvényszékeknek adnak át titeket, és zsinagógákban vernek meg titeket, és helytartók és királyok elé állítanak én érettem, bizonyságul ő nékik... Mikor pedig fogva visznek, hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok előre, hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok (előre), hanem a mi adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, a kik szólotok, hanem a Szent Lélek." (Márk 13:9,11)

Jézus tanácsa szerintem nem csak a szólásra vonatkozik, hanem minden fajta cselekvésre. Tehát mondhatnánk azt is, hogy ne aggodalmaskodjunk és ne töprengjünk azon, hogy mit teszünk majd egy esetleges jövendő kényszerhelyzetben, hanem tegyük azt, ami adatik nekünk a megadott pillanatban, mert nem mi cselekszünk, hanem Isten. Ezt a tanácsot pedig követhetjük mindennapi útkereszteződéseink kezelésére is. E lelkigyakorlat, természetesen, nem gyümölcsözik egyik napról a másikra. De aki állandó szoros kapcsolatot tart lelkiismeretével, az nemcsak elkerüli a tehetetlenség gyötrelmét - ember egyik legkellemetlenebb tapasztalatát -, hanem lelki nyugalmat is élvez, tettei eredményeitől függetlenül. A gondolkodó rab is így élvez szabadságot még a rács mögött is. "Az igazság(3) szabadokká tesz titeket" (János 8:32), mondja Világunk Világa(4). Tehát tartsunk mindig tartalékban egy kis szellemi képességet a lelkiismeret csöngetése meghallására és mondanivalója meghallgatására. Fegyelmezett gondolkozással (szellemierő) dolgozzuk ki tanácsa megvalósításának részleteit, és indítsuk el annak végrehajtása folyamatát (testierő). A hajóskapitány figyeli iránytűjét és tartja az irányt. Hasonlóképp, a magyar ember is figyelheti erkölcse iránytűjét és követheti cselekvései ott jelzett irányvonalát az élet tengerén.

Mivelhogy a lelkiismeret az erkölcs hangja, az pedig a megadott értékrend megnyilvánulása, a magyar lelkiismeret mindenkor a magyar értékrendszerinti cselekvést sugallja. Azt megszívelve biztos lehet a magyar ember, hogy a pillanatnyi lehetőségek közül mindig a legfölemelőbbet választja. Ezért fektetnek be oly sok pénzt és erőt a Hazánkat bitorló idegen hatalmak értékrendünk (erkölcsünk) megfertőzésére - ma már megsemmisítésére is. Ennek a magyarellenes hadjáratnak az eredménye az, hogy ifjaink egy idegen nép materialista ideológiáját értékelik - ha egyáltalán értékelnek valamit - vagy másfajta idegen, megvezetésükre kiagyalt tévhitekben (pl. ábrahámista szolgaszektákban, New Age-féle zagyvaságokban, számtalan spiritualizmusokban, stb.) keresgélnek életcélt és iránymutatást, annak ellenére, hogy a magyar istenhit még az ateista számára is egy logikus Világnézeten alapszik. Rosszabb esetben semmiben sem hisznek, se Istenben, se emberben, se a kapitalizmusban, se a kapitalizmus legtökéletesebb kivitelezésében, a kommunizmusban, csak tébolyognak az életbenmaradás peremén. Ennek az orvoslása szerintem a magyar értékrend (és erkölcs) népszerűsítésével - pl. példamutatással - kezdődik, főleg ifjaink köreiben. Ugyanebből az életvízből (magyar értékrend, megnyilvánulva, magyar erkölcs) meríthetjük a választ mindennapi kérdéseinkre is. "Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne" (János 4:14).

Tehát melyik gyermekét mentse ki az anya az égő házból? Azt, amelyiket lelkiismerete a megadott pillanatban kijelöl. És mit tegyen a kényszerhelyzetben szenvedő ember? Azt amit lelkiismerete a megadott pillanatban tanácsol.

______________________

(1) A magyar kozmikus világnézet és hitvilág értelmezését Badiny Jós Ferenc és Grandpierre Atilla munkáiból vettem át.
(http://magyarmegmaradasert.hu/szerzok/a-c/badiny-jos-ferenc, http://magyarmegmaradasert.hu/szerzok/g-j/grandpierre-atilla)
 
(2) Az idő számtalan értelmezéseiből itt csak egyet említek meg. Nem állítom, hogy ez a valós, vagy, hogy a többinél méltóbb, ha másra nem, elgondolkodásra. Az idő egy végtelen folyóhoz hasonlítható az örökkévalóság országában. Földreszületésünkkel fölszállunk egy tutajra, megismerkedünk a sorozatosság fogalmával, az ok-okozat következtetéssel és a távolság mérésével e két fogalom megnyilvánulása közt; megtanulunk navigálni, de főként az egyensúlyt tartani, nehogy fölboruljon kis tutajunk. Tanulmányozzuk és próbáljuk megérteni új környezetünket, körülményeinket és helyzeteinket, és azok sorozatos változásait, a folyó örvényeit. Hatunk rájuk, és tapasztaljuk hatásukat. Fejlődésünk fokozódásával tanulmányozzuk és próbáljuk megérteni az örökkévalóság megnyilvánulásait is, ahogyan azok a parton viszonylag elhaladnak. Földi "iskolaévünk" végén visszatérünk az időmentes partra, most már fölruházva új tapasztalatokkal, tudással.

(3) "az igazság Lelke, aki az Atyától származik" (János 15:26)

(4) Így hívja Jézust hitvese, Magdala Mária, arám anyanyelvén.