Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

Sze2019Jul17

2010. Április 01., Csütörtök 14:05

A TÖRTÉNELMI RÉTESTÉSZTA, avagy ki olvasta el a krónikákat? - 2. oldal

Írta:  Bognár Ízes Zoltán
Értékelés:
(10 szavazat)

A magyarok történetében (Tarih-i Üngürüsz) említett dátumok és időpontok

373 hunok indulása

387 Atilusz megkoronázása, 24 évig ült királyi méltóságban

399 új székhely építtetése

411 Atilusz halála (387+24)

124 évig élt

745 Atilusz halála után 300 évvel a magyarok indulása

Mivel a két történetben szereplő kezdő dátum megegyezett, a hunok elindulására, de utána Attila halála már két időpontot kapott, valamint két különböző idő szerepel királysága idejére, ezek után életkora megint egy megegyező (kissé magas) szám, legvégül pedig a magyarok honfoglalásának különböző dátumai szerepelnek a történetekben, így nem volt más hátra, újra és alaposan el kellett olvasnom a krónikákat.

A KK szövegénél azonban észrevettem, hogy igen erősen hasonlít egy ezt megelőzően írt Gesta szövegére (Kézai Simon: Gesta Hungarorum), amit az interneten találtam meg. Így feltételeztem, hogy Kálti Márk (A Képes Krónika szerzőjének tartott személy) ismerhette Kézai történetét. Kézai pedig igen erősen belenyúlt a szövegekbe, amelyekből dolgozott, mivel nagyon megváltoztatta a krónikákban szereplő helyeket és dátumokat (persze nem tudom, mik lehettek a forrásai). Látszott, hogyan próbálta meg a saját korába (világába) illeszteni, bedolgozni az anyagot, mert 'iskolázottsága és világlátottsága' szerint ő volt rá megfelelő legalkalmasabb ember. Így került az ő szövegéből Tulln városa Bécs-től három állomásra, vagy Sicambria Aquincumba, vagy így került a szövegbe Attilának a nagy hatalmú Mirammona szultán ellen küldött serege, amely azután elveszik Spanyolországnak a Pirenneusok alatti vidékén.

De a régi szövegeknek olvasása során, arról sem feledkezhetünk meg, hogy sem a római krónikások írásai, sem a magyarok (hunok) krónikái nem lehettek (már akkor sem) pontosak és helyes adatokat tartalmazóak, mert mind a két fél a neki tetsző eseményeket rögzítette, de valószínűleg azt is csak időben később és helyszínileg távolabb a történtektől. Így aztán abban sem lehetünk teljesen biztosak, hogy a magyar krónikáknak igazat mondanak, de magyar voltunkból és azt látva, hogy a magyar szövegek (legalább is a Tarih-i Üngürüsz) nem szándékos hazugságok, mint néhány más nemzetiségű iromány, abból kell kiindulnunk, ami a miénk. Azt sem feledhetjük, hogy mind eme krónikák másolásokkal maradtak fenn, valamint különböző fordítások, különféle népek nyelvei között okozhattak olyan nagyméretű torzításokat a szövegekben, ami miatt minden mondatukat megkérdőjelezhetjük.

Tehát az első problémát a KK szövegében a hunoknak a rómaiakkal vívott első csatája okozta, amikor is éjszaka tömlőn átúsztattak a Dunán Sicambriánál és az ellenséges sereget, akik Potentiana alatt táboroztak, megtámadták. Ezt annyi előzte meg, hogy a vonuló hunok a Tiszánál letelepedtek. Továbbá „tárnokvölgyi" a csata helyszíne és lefolyása nem egyezett meg az Üngürüszben említett eseményekkel, úgyhogy térképpel a kezemben próbáltam a megadott adatokat követni. Minthogy a cezumóri helyszínen esett folytatás Bécs után Tulln városa előtt esett meg, mivel a tárnokvölgynél győző sereg Tulln városa felé vette útját. Ha egy pillantást vetünk a térképre, láthatjuk, hogy jóval nagyobb városok esnek útba addig (a Magyarország nyugati területét átszelő borostyánút mentén), ráadásul át kellett kelni a Dunántúli-középhegységen, ha pedig a Duna mentén vonultak oda, miért kellett Vindobona (Bécs) utáni helyre vonulniuk, amikor is Bécs városa nyilván nagyobb biztonságot kínált.

Az Üngürüszben szereplő Kattar fővezérnél ez a rész úgy történt, hogy előbb elfoglalták Erdel tartományát, és onnan támadták Pannoniját, amivel sok bosszúságot okoztak (a rómaiaknak), míg egyszer csak rászánták magukat a Pannónia fővárosa (Szikamberijja) elleni támadásra. Ez a szöveg Tulln városa helyett Tolna város említi, a mai Tolna megyében.

Felmerült a kérdés, hol volt Sicambria, Szikanberijja tartománya és fővárosa? Az interneten ebben a témában számtalan írás van, de valahogy nem találtak rá a megoldásra. Az azonosításhoz azonban azt is figyelembe kell vennünk, hogy ezt a szót hol egy városra, hol pedig egy területre alkalmazták. A KK szerint Sicambria azonos Budavárral és Aquincummal, míg az Üngürüsz világossá teszi, hogy a két hely nem lehetett azonos, egyrészt a hely leírásával, másrészt, hogy Atilusz később építteti fel azt várat, vagy palotát, ami öccse neve után, a Budavár (Ó-Budin) névén maradt fenn. A mostanában elharapódzó őrületre, amely Sicambriát a Pilisbe helyezi, csak annyi megjegyzést tennék, hogy ne tévesszék össze Sicambriát és Attila várát, palotáját. Visszatérve a történetünkhöz, egy kis nyomozás után a következőket találtam:

Szabó Miklós: A kelták nyomában Magyarországon

„Az Alföldön steppei eredetű kultúra alakult ki, melynek ethnikuma a korábban a kimmer törzsszövetséghez tartozó, később szkíta hatás alá került iráni sigynnákból (ezt Hérodotosz alapján Harmatta J. mutatta ki) és az őslakosságból tevődött össze."

„A ligur sigynna szó kereskedőt jelent, és ez nyilván a sigynna kereskedelem nyugati hatósugarára vonatkoztatható."

A könyvben rajzolt térképen Pannonii melletti terület neve Scordisci és a Duna Száva összefolyásánál lévő területre vonatkozik. Itt nem nyelvészkedni szeretnék, és a Scordisci szóból bármit is levezetni, hanem azt szeretném bemutatni, hogy egy fontos kereskedelmi pont és kereskedőváros jelenléte, már igen korán a kelták idejében kialakult, és amely a Duna vonalának alsó folyása mentén létezett. Olvassuk el a Magyarok történetében (Üngürüsz) a dőlt betűs idézetet. Utat kereső folyóvizek egymásba folydogálnak, paradicsomi vidék, gyümölcsös kertek, stb, és egy hegy tetejére épített fehér színű vár. Megállapíthatjuk a leírásból, hogy ez csak egy helyre vonatkozhat, a mai Belgrád városára, melyet az ókori rómaiak Singidunum nevén ismertek (későbbi magyar nevei Landorfejérvár, Nándorfehérvár). Mivel a Duna alsó részén, de legalább is Budapesttől lefelé már nincsenek hegyek, és Görögország felől ránézve a térképre, ez az egyedüli szóba jöhető hely, és ami két római provinciának (Pannonia, Moesia) is fővárosa lehetett. Más kérdés, hogy így elég messzire kerülünk, Budavártól és Tolnától.

De nézzük tovább a csata leírását. A KK szerint először tárnokvölgynél győztek a rómaiak, majd Cezumórnál a hunok, így két helyszínen két időpontban zajlott le a csata, míg Üngürüsz egy helyet említ (Tolna alatt) és több napig tartó ütközetet. A KK szerint a longobárd nemzetiségű Macrinus volt Pannónia és más tartományok fejedelme, ki hadban járatos férfiú volt. Macrinus segítséget kért a rómaiaktól, akik az alemán származású Veronai Detrét küldték seregekkel, hogy vigyen segítséget, de Macrinus végül elesik a csatában. Ezen férfiak a KK jegyzetei szerint egyrészt a mesék világába tartozó Macrinus, másrészt Veronai Detre valójában Theodorik gót király volt. Az Üngürüsz szerint az említett két személy, Pannonija királya Metrinusz, és a nemcse király Tetrikosz volt. Tetricus néven az interneten a következő cikket találtam.

Wikipédia – Caius Pius Tetricus gall császár

Születéséről és életéről nem sok adat van fenn, de pár dolog érdekes. A gall birodalom utolsó ellencsászára 271-274 között. Galliai nemesi családból származott, provinciai kormányzó tisztsége volt, a germán inváziót sikerrel megakadályozta, döntő csatát vívott Aurelianus római császárral Chalons-sur-Marne közelében (Catalaunum), és Itáliában halt meg.

Blaskovics József a Magyarok történetének (Üngürüsz) fordítója, a könyv jegyzeteiben említi Mahmud (aki Székesfehérváron megtalálta és latinról törökre fordította a krónikát) tévedését, hogy Tetrikusz nem firancsa (gall, francia) király volt, hanem nimcse vagyis német. Mi van akkor azonban, ha nem ez a tévedés, hanem hogy a történetben folyamatosan átírták Tetrikuszt német nemzetiségűre, de egy helyen a szövegben mégis az eredeti variáció maradt meg, és mi mint az utókor, biztosan megállapíthattuk, hogy Tetricus az utolsó gall császár volt, aki ekkor és ekkor uralkodott.

Visszatérve a történethez melynek további részében a hun Attila, Atilusz a főszereplő, ez a catalaunumi csata szintén további kutatásokra sarkalt. Másfelől viszont Tetricus kora a Kr.u. 270 körüli évek, így elsőre nem látszott követhető szálnak, de mivel az eseményeknél felmerült az idővel való manipulálás, ezért körül kellett nézni abban a korban is.

Többszöri próbálkozás után a következő információkat találtam.

Mócsy András: Pannónia a késői császárkorban

„Miután az Al-Dunánál megjelentek a gótok, és miután a parthusok és perzsák ellen újra és újra rajnai és dunai légiókat kellett bevetni, Pannonián és a Balkán félszigeten kellett felvonulni a csapatoknak."

„Az első szerémségből származó császár Decius volt, az utolsó Valentinianus, aki Cibalaeből származott."

„Ennek ellenére az illyricumi provinciákban a 3. század 40-es évei óta mind veszélyesebb lett a helyzet, krónikus háborús helyzet azonban kezdetben csak Daciában és az Al-Dunánál alakult ki, ahol a gótok és a gótok által szorongatott népek mind nagyobb nyomást gyakoroltak a limesre."

Feltűntek a színen a gótok, akikről eddig nem sokat tudtam és sok más néppel együtt megtámadták Moesiát és Daciát. Valamint feltűnik egy sirmiumi születésű szenátor, akit a dunai határ védelmére összevont légiók élére raknak, hogy a gótok ellen harcoljon és később seregei császárrá kiáltják ki. Hasonlókat találtam máshol is a gótokról.

Erdély története a kezdetektől 1606-ig I. kötet Akadémiai Kiadó 1986

„Az állandó háborús állapot végül is belső anarchiába torkollott. Maximinus (235-238) császár alatt érte az első roham Daciát: az uralkodó 236-ban felvette a háborús győzelemre utaló Dacius maximus jelzőt címei közé, tehát ekkor már Dacia körzetében is harcoltak. A tartományt elsősorban a gótoktól nyugat felé szorított szabad dákok és a karpok támadták."

Csak egy közbevetés: Hogy a fenébe voltak képesek a gótok által szorongatott, szorított népek megtámadni a rómaiakat, és miért? Hé, apjuk hozd már a kardodat, jönnek a gótok nagy sereggel, de inkább támadjuk meg a rómaiakat. Ennek nem sok értelmét látom, annak viszont igen, hogy a hunok vonulásuk során a nem ellenálló, hanem behódoló népeket besorozták a katonák közé, mármint a fegyverforgatásra alkalmasakat.

„Hogy az erdélyi Dácia külső majd belső védelmi rendszerét hogyan roppantották össze a karp, gót, taifal, gepida és vandál támadások, annak részletei nem világosak, de az eseménysor legkésőbb III. Gordianus (238-244) uralkodása végén vagy után elkezdődött, amikor a tartomány lakosai nagy pénzvagyonokat ástak el, ..."

„ Erdély megszállásával a korábban tömböt alkotó gót törzsek két részre szakadnak."

Mármint osztrogótok és vizigótok, de ez a két elnevezés nagy tévedésen alapult.

„271 és 376 között azonban maguk a gótok települési viszonyaik alapján másként különböztették meg egymást. A keleten lakók neve ebben az időben grutungi vagy greuthungi= síkságlakók, az Erdély és a Délkeleti-Kárpátok külső övezetében élő gótok neve pedig tervingi= erdőlakók."

Mindenesetre a gótok és az általuk (támadott) szorongatott népek támadták Dáciát (Erdélyt) és ezek a harci események már 240 körül elkezdődtek.

Újbóli keresés az interneten a következő eredményt hozta

Wikipédia – Caius Trajanus Decius római császár

Decius Pannónia szülöttje volt, akit a dunai légiók parancsnokának neveztek ki, katonái azonban császárrá kiáltották ki. 250-ben a karpok megtámadták Dácia provinciát, míg a gótok Moesiába hatoltak be, a császár hadjáratot indít a barbárok ellen, de Beroánál vereséget szenvedett, 251-ben Dobrudzsa vidékén (Dobrudzsa vidéke a Fekete-tenger mellett, a Duna deltánál van!) a hazafelé igyekvő gótokat támadta, de az abrittusi mocsarakban újabb vereséget szenvedett, és a fiával együtt elesett a csatában.

Igen ám, de mihez kezdjünk a gótokkal, amikor minket a hunok és Attila érdekelnek. Tóth Gyula érdeme, hogy felhívta figyelmet a gótokra, mivel Alarich (akinek a cselekedeteit összehasonlította Attiláéval) a gótok királya volt. De ha figyelmesen olvassuk az Üngürüszt, máris sok hasonlóság üti meg a szemünket. A hunok elindulásuk után legyőzik a Tatár tartomány katonáit, onnan Kara Bugdan (Moldávia) és Iflah (Valachia) tartományok elfoglalása után, rázúdulnak Erdel (Erdély) tartományra, és elfoglalják. Erdel leírása azonban egy kicsit sántít, mármint ha a mai Erdélyt nézzük (ugyanis sík vidéknek írja le, aminek vidékén rengeteg arany- és ezüstbánya van), folytatva a hunok a Tisza folyó partján telepedtek le, amit azonban többször átlépve támadták a római birodalmat. Most itt, két helyszínt kell (lehet) elképzelni, az egyik a mostani Romániai-alföld, a másik a mostani Vajdaság, ha valóban eljöttek a hunok a Tiszáig.

De ahhoz, hogy ezeket a dolgokat pontosan tisztázni lehessen, helyszíni szemlékkel, minden forrás alapos áttanulmányozásával, a krónikákban említett nevek beazonosításával, foglalkozzanak azok, akiknek ez a dolga. Akik nem vették észre, hogy az egyes dolgok hasonlósága, a történelmi források zűrzavara, a régészeti leletek esetleges hiánya, és az időbeli anomáliák magyarázata egyszerűen annyi, hogy a kissé elnyújtották a középkor idejét, mint a rétestésztát és az pedig több helyen kiszakadt. Sajnos kevés történész veszi a fáradtságot, mint a nagynevű Sir Steven Runciman, akivel kevesen mernének vitába szállni, hogy a történelmet, mint olyat, több oldalról szemlélje, és bizony vegye a fáradtságot, hogy egy helyszínt közelről és távolról megszemléljen, vagy amikor arról értekezik, hogy valahol átkeltek egy folyón, akkor meggyőződjön arról, valóban át lehet ott kelni.

Folytatva mondandónkat a hunok Erdélyt elfoglalva, támadják a folyón átlépve a rómaiakat (ez lehetett a Duna is, mivel az volt a római birodalom határvonala), és mit tesznek a gótok, lám ugyanezt. Itt merült föl számomra először, hogy a gótok és a hunok esetleg ugyanazok. Úgyhogy nézzük kik is ezek a gótok, és hogy kerültek Erdélybe?

A gótok nagy ismerője Jordanes, aki maga is gót származásúnak vallotta magát és a VI. század közepén írta egyik fő művét róluk. (Jordanes: Getica - A gótok eredete és tettei). Egy idézet a Bokor János féle fordítás bevezetőjéből:

„Ő maga, Jordanes – ugy látszik, mintegy családi örökségképpen – szintén jegyző volt Kandak nővére fiánál, Gunthik hadmesternél, akit Baza-nak is hívtak. Ez a Gunthik pedig fia volt az Amalok törzséből származó azon Andela fiának, aki állítólag Catalaunumnál Theodoridot, a vesegótok királyát harczban megölte.

Most az elején még nem szeretnék belekötni magába a címbe, hogy miért Getica a címe és nem Gotica, de remélem ez is, helyrekerül a továbbiakban. Megnéztem az interneten, mit tudnak róluk.

Wikipédia - Gótok címszó

A gótok (gótul gutans, latinul gotones) germán törzs, Germánia északkeleti részén, akik a 2. század végére eljutottak a Fekete-tenger partjaira, ahol a geták és szkíták laktak, és a germán és szarmata törzseket erőszakkal egyesítették. Két nagy részre osztottak, (lásd feljebb) a nyugati gótokra (vesegothok, vizigótok) akik az Alsó-Duna és a Kárpátok közt Erdély, Moldva erdős, füves területein laktak, és a keleti gótok (osztrogótok) akik a dél-orosz síkságon. Kezdésnek ennyi, most egy-két adat a Fekete-tenger körül élő egyéb népekről.

Révai nagy lexikona 15. kötet - Perzsia címszó

„A perzsák az árja (indoeurópai) néptörzshöz tartoznak és lakóhelyük a legrégebbi időktől fogva az Iráni-fennsík DNy-i része volt, hol pásztor és vadász életet éltek, később földműveléssel is foglalkoztak. 10 törzsük közül a pazargadák voltak a legelőkelőbbek. Legfőbb istenük, Ahuramazda a világosság és jóság istene; ellensége volt Ahrimán, a sötét és gonosz isten. Önálló Napistenük volt Mithras, ki a császári korban a római vallásba is behatolt és Pannóniában is voltak templomai; a Kr. e. IX. században az asszír birodalom alattvalói lettek."

Az óperzsa birodalom Kyros-sal kezdődik i.e. 558-330-ig, aki sok hódítással kiterjesztette a birodalmat, Xerxes i.e. 480-ban óriási sereggel indult Görögország ellen, míg végül Nagy Sándor az óperzsa birodalmat megdönti. Nagy Sándort a perzsák is elismerték királyuknak, de halála után i.e. 323. hadvezérei közül Seleukos Nikator 312-ben új dinasztiát alapított. I. e. 250 körül a Szeleukida birodalomban kitört zavargásokból több kisebb királyság alakult, Baktria és Parthia. A parthusok uralma alól Ardesir szabadította fel Perzsiát (Kr.u. 226-240) ezzel az új perzsa birodalom alapítója lett. Fia I. Sapores (Kr.u. 240-272) veszedelmes ellenfele lett a római birodalomnak, melytől Mezopotámiát és Arméniát (Örményország) is elhódította. Kr. u. 260-ban, pedig Edessza mellett legyőzte és elfogta Valerianus császárt.

A perzsák tehát, mint a hunok vagy gótok szintén támadták Kelet felől a római birodalmat, kb. Kr.u. 250-től. De még nézzük meg, mit ír a lexikon a parthusokról.

Révai nagy lexikona 15. kötet - Parthia címszó

„(Parthyaea) ókori ázsiai terület, a parthusok földje, melyet É.-ra Hyrkania, Ny.-ra Média, K.-re Aria és Margiana, D.-re a Karmaniai-sivatag határoltak;"

„A régiek a parthusokat skytháknak tartották, de valószínűleg iráni eredetűek és Zoroaszter vallását követték."

Nagy Sándor ázsiai hadjáratában Parthiát is elfoglalta a perzsa területekkel együtt, mígnem a parthusok Arsakes vezetésével Kr.e. 250-ben megalapították a parthus birodalmat. A makedónok utána hiába próbálták Parthiát visszafoglalni, az egymást követő fejedelmek folyton növelték hatalmukat és birodalmukat, hogy már Rómával is versengtek a világuralomért. A parthus nép vad és harcias, kiváló lovas és íjász nép volt, harci taktikájuk szerint nyilaik kilövése után gyorsan visszavonultak, majd váratlanul megfordulva újra támadtak. Királyságuk Kr.u. 229-ig állott fenn, amikor Artabanos királyt megölték és Parthia újra Perzsia provinciája lett.

Most pedig lássuk Jordanes írását, aki, az ókori világnak a római korban ismert bemutatásával kezdi a történetét, és utána írja a következőket.

„Mondják, hogy ezen Scandza-szigetéről, mint valamely nép-gyárból vagy mint nemzet-méhből jöttek ki egykor Berig királyukkal együtt a gótok."

Nem tudom, hogy ki mit gondol erről, de én biztos vagyok abban, hogy nem Skandinávia volt az emberiség nagy gyára, még ha csak a germán törzseket vesszük ide, hanem ellenkezőleg a kelet-ázsiai steppék, a Közel-keleti birodalmak, ahol például a sumérok is éltek és ahonnét valóban sorra rajzottak ki a különböző nemzetségek, népcsoportok. Skandinávia éghajlata ma sem igazán kedvez a mezőgazdaságnak, és valószínűleg az akkori emberek számára sem termett annyi élelem, amennyi felesleget biztosíthatott volna a fejlődésnek. Maximum ok lehetett a kivándorlásukra. De, lássuk mit ír erről a Jordanest fordító Bokor János.

Bokor a gutans, gutos, gut-thuida germán népcsoportokat, valamint a vandálokat, rugokat és a gepidákat veszi gótoknak. Tovább folytatva azt elemzi, hogy a geta, gaeta és a gutans, gutos szavak nem azonosíthatok össze. Nyilvánvalóan amint már írtam a Getica szót sem lehet hangtanilag azonosnak venni a Gotica hangzással, és a Getica valójában a geták cselekedeteit jelenti.

Tovább olvasva a könyvet a gótok (miután elhagyták Skandináviát) kisebb csatákat vívnak a szomszédos népekkel, majd miután Germánia, a Visztula folyóval határos Szkítiával mármint a Geticában, Jordanes így folytatja:

„Innen mint győztesek Scythia legszélső részére sietnek, amely a Pontusi-tengerrel határos, mint ahogy ezt közönségesen régi énekeikben majdnem történet módjára még most is regélik s amit teljes hitelű történetében Ablavius is, a gót népnek hírneves ismertetője.

„Hogy pedig miért mellőzte Joseppus, a nagyhitelű évkönyvíró, aki mindenütt igazságra törekszik s a történetek folyamatát kezdetüktől vezeti le, ezeket, amiket a gót nép származásáról mondottunk, nem tudjuk. Csak Magogot említi törzsükből és hozzá teszi, hogy őket ugy nemzetségük, mint nevük szerint scytháknak nevezik."

Így viszont érhetővé válik számunkra, hogy maga Jordanes keverte össze a két nevet, és két népet, mivel ezt más ókori szerzők nem tették meg, hogy így tegye még nagyszerűbbé azokat a germán-vandál törzseket, akiktől a családját és magát leszármaztatja. Mint később még látni fogjuk a hunok valóban tettek egy vagy több dinasztikus házasságot a germán-vandál, vagy gall-frank törzsekkel, akiktől a nyugati gót királyok listája levezethető.

Tehát a germán gótok Germánia északi részéről eljöttek a Pontushoz (Fekete-tenger) és azokat a szkítákat meg getákat gyorsan, erőszakkal egyesítették, akik maguk is kiváló harcosok voltak, majd gyors ütemben elindultak vissza, hogy Kr. u. 240 körülre visszaérjenek Erdélybe, hogy onnan a római birodalmat támadják.

De mi a helyzet a hunokkal és magyarokkal? Ők, mint a szkíta népekhez tartozó, vagy nem tartozó törzsek, (az ekörül folyó vitába nem akarok belefolyni) már itt voltak régóta a parthus birodalmon belül, viszont amikor a perzsák visszahódították a parthusokat, valószínűleg úgy gondolták, jobb a békesség, és elindultak új területekre.

Csak egy gyors kitérő, a honfoglaló magyarok Anonymus Gesta Hungarorum című krónikája szerint, amiről később még lesz szó, 884-ben indultak el a Fekete-tenger körüli területekről, és 895-ben foglalták el Pannóniát, ami 11 évet vett igénybe. Miket is olvashattunk az előbb? A perzsa birodalom Kr.u. 229-ben foglalta vissza Parthiat, és mikorra értek a hunok Erdélybe? Kr.u. 240 körül, ami szintén 11 évet tesz ki. Persze, ez nem számít bizonyító erejűnek, csak érdekesség.

Már olvashattunk előrébb a KK-ban Veronai Detréről, akit próbálnak beazonosítani Theodorik gót királlyal, majd pedig Jordanes vezeti életrajzát egy Theodorid, vizigót királyhoz aki, Catalaunumnál esik el a harcban. Tetricus szintén harcolt Catalaunumnál, csak éppen Aurelianus császár ellen, akinek neve viszonylagos hasonlóságot mutat Aetius nevével.

Meg egy szerfölött érdekes megjegyzés Jordanestől:

„De ne hogy azt mond, a gót férfiakról kezdett tudósítás mért marad annyi ideig az asszonyoknál? Halld tehát a férfiaknak jeles és dicséretes vitézségét is. Dio történetíró és igen szorgalmas régiségbuvár, aki művének Getica czímet adott (amely getákról Orosius Paulus szavaival már fennebb kimutattuk, hogy gótok) – ez a Dio sok idő multával Telefus nevü királyukról tesz említést. Azt pedig senki ne mondja, hogy ezen név a gót nyelvtől teljesen elütő, mert senki sincs, aki észre ne venné, hogy a legtöbb nevet a népek szokás folytán veszik fel, mint ahogy a rómaiak a macedonokét, a görögök a rómaiakét, a sarmaták a germánokét, a gótok pedig többnyire a hunokét veszi kölcsön."

Tehát a gótok a hunoktól vették kölcsön egyik királyuk nevét, mivel az nem gót, illetve a gót nyelvtől teljesen elütő. Miután szerintem Jordanes a hunokat átkeresztelte gótoknak, valaki vagy valakik a hun Attilát és a gót Alarichot úgy összekeverték, hogy csináltak egy újabb Attila nevű legendát, akinek az időintervallumát Alarich ideje után tették, de a hasonlóságok így is megmaradtak, így aztán azt sem tudhatjuk biztosan ki volt előbb Attila vagy Alarich, vagy a kettő egy személy volt és így tovább, még lehet ezt jobban ragozni. Alarich származási vonala, amit megpróbáltam követni, a következő családfán található. De maradjunk továbbra is a Geticánál, egy új fordítás apropóján.

Wikipédia – A nyugati gót királyok családfája (részlet)

gotkiralyok

A számok magyarázata: született-uralkodásának kezdete-meghalt.

Két rövid szócikk Jordanes Geticájának Kiss Magdolna féle fordításának névmagyarázójából:

Ostrogotha – A Fekete-tengernél élő még szét nem vált gótok vezére 290 körül. Amikor Aurelianus császár 271 után feladta és kiüríttette Daciát, népével elfoglalta a volt provincia területét. Fastida, gepida király Dacia megosztását kérte, de Ostrogotha nem egyezkedett vele és az ellene támadó gepidákat legyőzte valamikor 271 és 291 között.

Cniva – Gót király, 250-től már biztosan a gótok élén állt 271-ig. Amikor a római császár leállította a gótoknak fizetett évjáradékot 248 táján, a gótok feltehetően Cniva vezetésével feldúlták Dacia, Moesia és Thracia provinciákat, majd az ellenük küldött Decius császárt a moesiai Abrittus-nál 251-ben megölik.

Most pedig nézzük meg a Getica 99, 100, 101 számokkal jelölt részeit:

99. Röviden: Ostrogotha háborúja a gepidákkal

100. A gepidák meghátrálnak a csatában

„A győztes gótok, megelégedve a gepidák távozásával, hazatértek és saját otthonukban békében éltek, amíg Ostrogotha volt a királyuk."

101. „Halála után, Cniva két részre osztotta a hadsereget, s néhányat Moesia feldúlására irányított, mert tudta, hogy azt cserben hagyták a védelemmel nem törődő előljárók."

Később ide érkezett Decius császár, Cniva pedig visszavonult a Hemus hegységbe, majd később összecsaptak, stb.

Megjelent: 38790 alkalommal

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Látogatók

Hungary 68.1%Serbia 1.4%
Romania 5.5%Canada 1.1%
United States 3.7%Norway 0.4%
Russian Federation 3%France 0.4%
Ukraine 2.6%Switzerland 0.3%
Sweden 2.4%Netherlands 0.3%
Slovakia 2.2%Kuwait 0.3%
United Kingdom 2.1%Australia 0.3%
Germany 1.9%Spain 0.2%
Austria 1.4%Italy 0.2%

Today: 131
This Week: 1134
Last Week: 3606
This Month: 8598
Last Month: 20120
Total: 2112348

Belépés