Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

P2017Sep22

2008. Április 01., Kedd 07:51

A Bilderberg csoport igaz története

Írta:  Csath Magdolna
Értékelés:
(8 szavazat)
Képzeljünk el egy zártkörű klubot, amelynek résztvevői államelnökök, miniszterelnökök, nemzetközi bankárok, titkosszolgálati és katonai vezetők, és amelyben háborúktól és piaci eredményekről döntenek. Ez a Bilderberg csoport. Hogy miért nem tudnak róla semmit az emberek? Egy francia riporter erre a kérdésre így válaszolt: a Bilderberg csoport a világ legtitokzatosabb szervezete, amely annyira nagyhatalmú és mindenhol jelenlévő, hogy kevés ember veszi a bátorságot, hogy leleplezze tevékenységét. A holland Bernhard herceg, aki a csoport alapítója volt, azzal a céllal hozta össze ezt a „hasonlóan gondolkodók” csoportját, hogy a világ nagy problémáit együtt megoldják.

 

A Bilderberg csoport igaz története

1954 óra napjainkig a világ legbefolyásosabb emberei évente egyszer titokban talákoznak…” – így kezdődik Daniel Estulin 2007 decemberében megjelent könyve, amely máris világsiker. Ugyanis aról szól, hogy a világ politikai és pénzügyi vezetői miről is beszélnek évente egyszer titkos találkozásukkor – a Bilderberg csoport megbeszéléseken - és hogyan befolyásolják ezek a találkozások a világ ügyeit: elnökök megválasztását vagy megbuktatását, háborúk kitörését és az
energiapiacok manipulálását.

A főáramú média, bár meghívottként képviselői jelen vannak a találkozáson, híreket mégsem közöl róluk. A könyv főleg két kérdésre próbál válaszolni:

- Vajon mivel foglalkoznak ezek a bölcs emberek, ami ekkora titokzatosságot érdemel?
- Vajon merre akarják elvinni a világot?

Azért ezekre a kérdésekre keresi a szerző a választ, mivel, - ahogy a könyv kiadója fogalmaz, - még az is elképzelhető, hogy a Bilderberg csoport többsége hisz abban, hogy lopakodó útjuk a titokzatos jövő felé jó szándékkal van kikövezve. De ennek ellenére az is lehetséges, hogy az emberek többsége még sem akar ezen az úton efelé a jövő felé menni. Ez a könyv legalább olyan izgalmas és jelentős, mint Susan George könyve a Luganói tanulmány volt. Érdemes ezért megismerkedni vele.

A kezdetek

A világ legnagyhatalmúbb emberei először 1954-ben találkoztak Bernhard holland herceg és a Rockefeller család szervezésében a „Hotel Bilderberg” luxus szállodában, egy kis holland városkában, Oosterbeek-ben. Egy hétvégén át vitatták meg a világ jövőjét. A találkozó végén elhatározták, hogy ezentúl minden évben egyszer találkoznak. A hely után Bilderberg csoportnak nevezték el magukat. Azóta összesen 56-szor találkoztak – voltak évek, amikor kétszer is – mindig luxushotelekben. A csapatban találjuk, többek között – Henry Kissingert, David Rockefellert, Zbigniew Brzezinskit, Tony Blairt, Paul Wolfowitzot és Bill Clintont, és sok más kormányfőt, üzletembert, bankárt, politikust és újságírót.

A rengeteg tanácskozás ellenére a sajtó sohasem számolt be arról, hogy a csapat miről tárgyalt és milyen következtetésekre jutott. Pedig a világot joggal érdekelhetné, hogy miről is beszélhetnek ezek az emberek? A demokráciában természetesen mindenkinek joga van arra, hogy amit nem akar, azt ne közölje a médiával. De ebben az esetben más a helyzet. Ezek az emberek nem baráti, magántalálkozásokon vesznek részt, hanem a világ ügyeit próbálják igazgatni. Nem lenne ezért mégis csak joga a közembernek, hogy megtudja, miről is döntenek a háta mögött?

Miről is beszélnek a politikai vezetők a legbefolyásosabb üzletemberekkel és bankárokkal? Gondoljuk csak el, a hasonló találkozók mind nyilvánosak, a sajtó részvételével zajlanak. Ilyenek a davosi Világgazdasági Fórum vagy a G8 országok találkozói is. Pedig a Bilderberg csoport találkozóin jelen szokott lennei a Nemzetközi Valutaalap elnöke, a Világbank elnöke és az amerikai pénzügyi vezetés képviselője is. Ott vannak továbbá a leghatalmasabb globális cégek, a Coca-Cola, a Chase Manhattan Bank, az American Express, a Goldman Sachs, a Microsoft, a British Petroleum, a Daimler Chrysler elnökei, az USA alelnökei, a CIA, és az FBI igazgaói is, együtt az európai országok miniszterelnökeivel. Akik jelen vannak, együttesen nagyobb vagyonnal rendelkeznek, mint az USA teljes lakosságának vagyona. Bármelyikük ha egyénileg bárhová elutazik, egészen biztos, hogy a média vezetőhírben számol be róla. Éppen erről a nagyszabású Bilderberg csoport találkozóról nem látja értelmét hírt adni? Elég furcsának tűnő helyzet!
Ez a furcsa helyzet indította a szerzőt arra, hogy nyomozni kezdjen.

15 évvel ezelőtt kezdte. Rengeteg segítséget kapott munkájához, bár senki nem akarta a nevét adni az ügyhöz. Mnél mélyebbre ásott az ügyben, annál inkább erősödött benne az érzés, hogy a Bilderberg csoport úgy működik, mint egy „árnyék világkormány”, amely az éves találkozók teljes titokzatosságában döntéseket hoz, és azt is megbeszéli, hogy a döntéseket hogyan valósítja majd meg. De ezzel elveszik az emberektől azt a demokatikus jogukat, hogy saját ügyeikről, jövőjükről maguk dönthessenek. Az egyes titkos döntések sorozata a világ rabszolgasorsba taszítása felé haladhat. Ezért itt az ideje, hogy benézzünk a színfalak mögé!

Keresztúthoz érkezünk. Az emberiség jövőjét határozza az meg, hogy most merre megyünk tovább. Rendőrállamokká változhatnak az országok, vagy szabad akaratú, demokratikus körülmények között élő emberek közösségeivé. Azon múlik, hogy mi mit teszünk. Ehhez azonban először tudnunk kell, mit csinálnak mások a hátunk mögött. Erről szól a „Bilderberg csoport igaz története” című könyv.

A Bilderberg csoport: az univerzum mesterei

Nézzünk néhány, a csoporttal kapcsolatban megjelent idézetet!

The Times, Anglia 1977
„A Bilderberg csoport a nyugati világ leggazdagabb, gazdaságilag és politikailag leghatalmasabb, legbefolyásosabb embereinek klikkje, akik titokban megterveznek dolgokat, melyek azután később, mint véletlen események, meg is történnek.”

Kanada veszélyben

1996 májusában a Bilderberg csoport találkozója Torontóban volt. Egy csodálatos helyen találkoztak, közel óriási farmokhoz, ahol lovagolni lehetett, „wellness központokhoz”, ahol csodálatos kezelések álltak rendelkezésükre. Ezen az eseményen azonban váratlan dolog történt. Kiszivárgott a hír, hogy a Bilderberg csoport fel akarja osztani Kanadát. A tervezett módszer az volt, hogy a Quebec tartomány majd egyoldalúan bejelenti leszakadási szándékát, megjelentetve egy függetlenségi nyilatkozatot. A tervezett időpont 1997 eleje volt. Kanada többi részei pedig egyesülnek az USA-val. Amint már említettük, általános szabály, hogy a média soha nem számol be a Bilderberg csoport döntéseiről. Ennek oka, hogy a médiabirodalom döntő hányada a Bilderberg csoport tagjainak tulajdona! Ebben az esetben azonban megtört a titoktartás. A terv kikerült a legolvasottabb és legbefolyásosabb kanadai újsághoz, a „Toronto Star”-hoz, amely azt azonnal le is közölte. Ezen a találkozón is érdekes emberek voltak együtt.

Néhányan a listáról: az USA védelmi államtitkára William Perry, a kanadai miniszterelnök Jean Chretien, Henry Kissinger, a Fiat cég tiszteletbeli elnöke, Giovanni Agnielli, Paul Martin, Mario Monto EU-s biztosok, a Chase Manhattan Bank főnöke David Rockefeller, Soros György, a holland és spanyol királynő és a belga herceg, továbbá számos más üzleti, politikai és egyetemi figura.

A kiszivárgott hír nagy hatással volt az emberekre. Végül is eddig nem fordult elő, hogy a Bilderberg csoport a vendéglátó ország felosztását tervezte volna. A kanadaiak pedig kemény emberek. Amikor megtudták, mi forog kockán, az egyszerű dolgozók, írók, kiadók, újságírók, sőt rádió- és TV riporterek is fittyet hányva annak, hogy kinek a tulajdonában vannak a lapok, a TV és rádió csatornák, világgá kürtölték az igazságot, amit azután az emberek nagyon hamar és széles körben ismertek meg. A felháborodás szétáradt az országban, ami megakadályozta, hogy a Bilderberg terv valóra váljon.

Ettől kezdve azután a rendezvény őrzése még szigorúbbá vált. Az eseményről először tudósító újságíró ellen pedig merényletet követtek el, amit szerencsésen megúszott.

Képzeljünk el egy zártkörű klubot, amelynek résztvevői államelnökök, miniszterelnökök, nemzetközi bankárok, titkosszolgálati és katonai vezetők, és amelyben háborúktól és piaci eredményekről döntenek. Ez a Bilderberg csoport. Hogy miért nem tudnak róla semmit az emberek? Egy francia riporter erre a kérdésre így válaszolt: a Bilderberg csoport a világ legtitokzatosabb szervezete, amely annyira nagyhatalmú és mindenhol jelenlévő, hogy kevés ember veszi a bátorságot, hogy leleplezze tevékenységét. A holland Bernhard herceg, aki a csoport alapítója volt, azzal a céllal hozta össze ezt a „hasonlóan gondolkodók” csoportját, hogy a világ nagy problémáit együtt megoldják.

Mint már tudjuk, először 1954-ben találkoztak, a Bilderberg Szállóban, Oosterbeek városában, Hollandiában. Egy szerző, Hatonn azonban kiderítette, hogy a német származású hercegnek köze volt a nácikhoz. A háború után azonban ez feledésbe merült, és a herceg azt üzleti élet felé vette az útját: a hatalmas Royal Bulch Shell olajtársaság egyik felsővezetője lett. Ma a cég nagyon közel áll a Bilderberg csoporthoz. A Bilderberg csoport, az alakuló ülésen, megfogalmazta a misszióját és a fő céljait. Ezek lényege az európai-amerikai érdekszövetség megteremtése volt gazdasági és politikai kérdésekben. Európában de Gaulle volt az egyik fő ellenzőjük. Azért – ahogy egy politikai elemző állítja –, mert de Gaulle-nak nem tetszett a Bilderberg csoport azon célja, hogy Európa népei adják föl önállóságukat, és rendeljék alá nemzeti magukat egy Bilderberg csoport irányította brit-amerikai világkormánynak.

Ha végigvizsgáljuk, hogy 1954 óta mely témák voltak a Bilderberg csoport találkozásainak kitüntetett vitapontjai, akkor azt találjuk, hogy azok az amerikai-európai ideológiai különbségek csökkentésére, és a világ befolyásolására összpontosítottak. 1954 óta a csoport találkozóinak rendszeres résztvevői a nyugati világ leggazdagabbjai: bankárok, nagyiparosok, politikusok, multicégek főnökei, elnökök, miniszterelnökök, államtitkárok, pénzügyminiszterek, a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap vezetői, katonai vezetők és a globális médiabirodalmak tulajdonosai és vezetői.

2005-ben, a „titkos társaság” mítoszt eloszlatandó, a csoport 73 éves elnöke, Viscount Etienne Davignon, interjút adott a BBC-nek. Ebben a következőt mondta: a csoport egyedüli célja, hogy befolyásos emberek kíváncsiak más befolyásos emberek véleményére, szeretnék megismerni a nézeteik között lévő különbségeket, még pedig úgy, hogy mindez ne a nagy nyilvánosság előtt történjék. Azt, hogy egy „globális uralkodó osztály” kialakítása lenne a cél, Davignon tagadta.

Korábban a háborúkat elsősorban területekért vívták. A globális újkorban azonban, amelyben az üzlet és a politika szorosan összefügg egymással, a világ gazdasági befolyásolása a cél. A Bilderberg csoport tagjai befolyásolják az országok központi bankjait, ezen keresztül hatással vannak az árfolyamokra, a kamatokra, és az arany árára. Arra is hatni tudnak, hogy mely országok, milyen feltételekkel kapnak hitelt. Ez a tevékenység természetesen személyes vagyonukat is gyarapítja. Eisenhower óta az USA valamennyi elnöke kapcsolatban volt a Bilderberg csoporttal. Ez nem jelenti azt, hogy személyesen vett részt a találkozókon, de képviselőjét elküldte. Állandó tag Tony Blair és a brit kormány vezetői. Tag volt Kanada egykori miniszterelnöke Trudeau, és a meghívottak között van Hillary és Bill Clinton és Bill Gates is. De ott találjuk a csoportban David Rockefellert, a médiacár Rupert Murdoch-ot és a nemzetközi médiabirodalom a Viacom vezérét, Summer Redotone-t is. A Bilderberg csoport találkozóit követhetik olyan események, mint az például, amikor a Nemzetközi valutaalap /IMF/ megszorító csomagot kényszerített Argentínára.

Bernhard herceg, aki Beatrix királynő apja volt, 2004-ben halt meg. Életrajzában ez olvasható: Amikor a Bilderberg csoport tagjai hazatérnek, magukkal viszik azt, amiben megállapodtak, és mindent megtesznek annak megvalósításáért.

A Bilderberg csoportnak csak az lehet a tagja, aki elkötelezett híve „az egyvilágrendszernek”, a társadalmak valamennyi tevékenysége feletti „demokratikus ellenőrzésnek”. A kulcsszó az ellenőrzés, ami nagyon hasonlít a kommunista célokra.

A hermetikus elzártság biztosítása érdekében a Bilderberg csoport tagjai nem hozhatnak senkit magukkal. A találkozó helyéül szolgáló szállodában rajtuk kívül más vendég nem lehet. A kiszolgáló személyzetet pedig gondosan átvilágítják, politikai nézeteiket is ellenőrizve. A biztonsági ellenőrzés és a folyamatos őrzés pedig olyan erőteljes, hogy egy légy sem juthat be a biztonsági őrök tudta nélkül. Mindennek költségeit a helyi kormány fizeti. A szállodai szobák ára 1200 euró körül van. Fontos a kiváló konyha. Általában kisebb várost választanak a találkozó helyszíneként, hogy kevésbé legyenek „szem előtt”.

Ez a „globalista fesztivál”, amely általában 4 napig tart, 10 millió euróra rúg. Ez több, mint amennyit az USA elnökének vagy a Pápának a védelmére költenek nemzetközi utazásaik alkalmával. A konferenciákon általában 130-an vannak. A résztvevők kb. kétharmada európai, a többi az USA-ból, Kanadából és a többi országból. A résztvevők folyékonyan beszélnek angolul.

A Bilderberg csoportot zavarja a brit nacionalizmus: például az, hogy az britek nem akarják bevezetni az eurót. Ezt gyakran vetik Blair szemére. 1998. május 29-én a „Spotlight” című lapban volt olvasható, hogy valaki Blairt „hosszúnadrágban lévő Maggie Thatchernek nevezte, utalva arra, hogy Thatchernek Európa- ellenessége miatt a Bilderberg csoport nyomására kellett távoznia a miniszterelnöki bársonyszékből. Valaki úgy fogalmazott, hogy a Bilderberg alapfilozófiáját a következő mondással lehet a legjobban leírni: „ami jó a bankoknak és a nagyvállalatoknak, az jó mindenki másnak”.

Különbséget kell tennünk az állandó, aktív tagok, és a meghívottak között. Az állandó tagok száma kb. nyolcvan. A meghívottak egy részét, akikről kiderül, hogy jól szolgálnák a globalizációs célokat, a Bilderberg csoport tagjai később hatalmi pozícióba segítik. Egy kiváló példa erre Bill Clinton. Először 1991-ben a németországi Baden-Badenben vett részt Bilderberg találkozón, akkor még mint Arkansas állam kormányzója. Itt David Rockefeller közölte vele, hogy a NAFTA (Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás) létrehozása Bilderberg-cél. Clinton egyetértett az üggyel. Clinton 1992-ben az USA elnöke lett, és minden erejét latba vetette, hogy a NAFTA létrejöhessen.

Még néhány érdekesség:

Tony Blair először 1993-ban vett részt a Bilderberg rendezvényen. 1994-ben pártvezér, 1997-ben miniszterelnök lett.
George Robertson 1998-ban volt ott, és 1999-ben NATO főtitkár lett.
Romano Prodi 1999-ben vett részt a találkozón, és még ebben az évben az EU elnöke lett.
A 2004. évi Bilderberg-ülés után két „bilderberges” került magas pozícióba. Barroso, korábbi miniszterelnök az EU Bizottság elnöke, Sócrates pedig miniszterelnök lett.
A világ legnagyobb katonai szervezete, a „Világhadsereg”, a NATO vezetői mind „bilderbergesek”. Ezek után a kérdés az: hol is döntöttek és döntenek valójában Irakról, Koszovóról, Szerbiáról és Afganisztánról!

Egy híres ipari vezető, a bilderberges Giovanni Agnelli, a Fiat egykori elnöke is figyelemre méltó igazságot mondott ki: „az európai integráció a célunk, és ahol a politikusok nem lesznek sikeresek, ott majd a nagyiparosok közbe lépnek, és elrendezik a dolgokat”.
Az American Almanach 2002. augusztus 11-i számában a következő hír jelent meg:
„A Bilderberg csoport a nemzetek utáni kort tervezi meg, azt, amikor már nem lesznek független országok, csak régiók, amelyeket egységes elvek irányítanak. Ez globális gazdaságot jelent majd, egy világkormánnyal és általános, egységes vallással.”

Ezt kicsit kibontva, arról lehet szó, hogy – az üzleti érdekeknek megfelelően – a Bilderberg csoport egységes, globális piacot, egyetlen kormányt, az ezekre felügyelő egyetlen világhadsereget, egységes valutát és egy uralkodó bankot akar. Ha ez igaz, akkor érthető, hogy nem szeretné, hogy ez kiderüljön és a „kisemberek” tudomására jusson. Ez indokolhatja a titkolódzást.

A különböző források szerint a Bilderberg csoport jövőről alkotott elképzeléseibe a következők tartoznak bele:
– A nemzeti identitások eltörlése, nagy nemzetközi intézmények uralkodó szerepe.
– Az emberek feletti központosított hatalom és ellenőrzés, amelynek során a középosztály gyakorlatilag megszűnik és csak uralkodók, irányítók és szolgák, irányítottak maradnak Ezek a gondolatok meg is jelennek Brzezinski „Between Two Ages: America’s Role in the Technetronic Era” (Két korszak között: Amerika szerepe a „technetronikai” korban) című könyvében.
– A nulla növekedésű társadalom: a „nulla növekedés” tönkreteszi a korábbi jólétet. Jólétben az emberek boldogulnak, biztonságban vannak, és ezért nehéz az elnyomást rájuk kényszeríteni. Kényszerítés nélkül viszont az emberek nem fogadnák el, hogy függő, kiszolgálóemberekké váljanak. Az országok saját ipara ezzel megszűnik, a termelés az olcsó munkaerejű fejlődő országokba települ, és mások, elsősorban a szolgáltatási munkahelyek maradnak meg.
– Az országok állandó egyensúlytalansági helyzetben tartása: az állandó válsághelyzetek nyomás alatt tartják az embereket fizikailag, szellemileg és érzelmileg egyaránt. Kifáradva könnyebben mondanak le arról, hogy saját sorsukat alakítani akarják: apatikussá, passzívvá válnak, összezavarodnak, nem értik mi is történik, és demoralizálódnak.
– Az oktatás központi irányítása. Az Európai Unió, amely európai „USA-vá” akar válni, egyik fő célja a nemzeti oktatási rendszerek központosítása és ellenőrzés alá vonása. Ennek során „sterilizálják” a fiatalok agyát, igyekszenek elfelejtetni velük a nemzeti múltat. Ennek gyümölcsei már érzékelhetők: a fiatalok egyre kevesebbet tudnak a történelemről, és a szabadság, függetlenség szépségéről, igazi értelméről. (Erről eszembe jut az a hír, hogy amikor egy tanárnő a múzeumban Dugovics Titusz, nándorfehérvári hősi tettét lelkesen mesélte diákjainak, azok nem értették, hogy ezt miért tette. Az egyikük ki is fejezte véleményét: milyen hülye volt – mondta!)
– Valamennyi nemzetközi és fontos hazai politikai kérdés központi ellenőrzése. A cél magáért beszél. Nézzük csak meg, hogy mi is történik az EU-ban, hogyan von magához minden fontos döntést Brüsszel!
– Az ENSZ megerősítése. Szerepét növelni akarják; jogilag és valóságban egyaránt „világkormánnyá” akarják változtatni, amely adót is szed majd a „világpolgároktól”.
– További szabadkereskedelmi régiók létrehozása. A NAFTA és az EU-n túl, a világ többi részén is cél a szabadkereskedelmi övezetek kialakítása.
– A NATO szerepének további növelése: igazi „világkatonasággá” alakítása. A NATO már ma is beavatkozik belső ügyekbe a világ több pontján (például Afganisztán, a volt Jugoszlávia területe).
– Egységes jogi és társadalmi rendszer. Ebben aki „szót fogad”, az jól jár, aki nem, az akár a megsemmisítésre is számíthat.

Mindezt a Bilderberg csoport gazdasági és politikai hatalmán, nagyhatalmi tagjain keresztül kívánja elérni.

Befejező gondolatok és saját vélemény

„A Bilderberg csoport igazi története” rendkívül izgalmas könyv. Nincs módunkban közvetlenül ellenőrizni, hogy igaz-e, vagy csak „kitalálás”. Ahogy azt mondani szokták, egyike az „összeesküvés-elméleteknek”. Azonban az nagyon is elgondolkodtató, hogy a megfogalmazott célok teljesülését saját bőrünkön is tapasztalhatjuk.

Nem tapasztaljuk-e Magyarországon hogy mekkora nyomás nehezedik ránk nemzeti érzelmeink, történelmi nagyjaink elfelejtetése, elhalványítása érdekében?

Nem érzékeljük-e a nagy nemzetközi szervezetek, Világbank, IMF, Európai Bizottság állandó beleavatkozását az ország ügyeibe?

Nem dicsérik-e ezek az intézmények folyamatosan a nemzetromboló „Gyurcsány-csomagot”? Nem csökkent-e le szinte nullára a magyar gazdasági növekedés, óriásira növelve a szegények számát, és egyre jobban kiiktatva a középosztályt?

Nincs-e káosz, bizonytalanság a gazdaságban, az egészségügyben, az oktatásban és kultúrában, és nem félrevezetettek-e, apatikusa-e és passzívak-e az emberek? Nem „demoralizálódott-e” a társadalom?

A Bolognai rendszerrel nem egységesítette-e az EU a felsőoktatási rendszereket, egyformává, „átláthatóvá és átjárhatóvá” téve azokat?
Nem döntenek-e egyre több nemzeti bel- és külpolitikai ügyben helyettünk Brüsszelben?

Nem erősíti-e az EU a régiókat a megyék megszüntetésének távlati tervével?

Van-e független, az ország érdekeit védő hadseregünk, vagy inkább katonáik a NATO irányítása szerint cselekszenek?

Ha ezekre a kérdésekre őszintén válaszolunk, akkor megdöbbenve tapasztalhatjuk, hogy a könyvben megfogalmazott „jövőképek” megvalósításában hazánk élenjár. Éppúgy, mint abban, hogy az EU „reformszerződését – ami nem más, mint a korábbi, a franciák és dánok által elutasított, minimálisan módosított alkotmány – elsőként, „jó pontokra törekedve Brüsszelnél”, fogadta el a magyar parlament. Történt ez néhány nappal a szerződés aláírása után, amikor még a több száz oldalas dokumentumnak magyar fordítása nem is volt. Gondolom, azt senki nem feltételezheti, hogy a képviselők, akik valószínűleg nem mindannyian beszélnek angolul, néhány nap alatt angolul elolvasták a több száz oldalas reformszerződést, hogy – ahogy az kötelességük lenne – megfelelő ismeretek birtokában, az ország érdekeit szolgáló döntés hozhassanak.

Végül ne feledjük, az a portugál vezető, akinek sikerült a „reformszerződést” az EU-n keresztülvinnie, a bilderberges José Sócrates portugál miniszterelnök.

Az ismert amerikai csatorna, a CBS hírek egykori elnöke Richard Sabant így fogalmazott:

„A mi feladatunk nem az, hogy azt adjuk az embereknek, amit alkarnak, hanem hogy azt adjuk nekik, amit mi fontosnak tartunk”.

A szerző szerint az emberek többsége nem tudja, hogy milyen erős szálak fűzik össze a médiát és a Bilderberg csoportot. Ezért nem is gyanakszanak arra, hogy esetleg a médiában nem a valódi, hanem a manipuláló szándékú híreket kaphatják. A Bilderberg csoportnak tagjai illetve meghívottjai az amerikai és európai média birodalmak tulajdonosai. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Bilderberg rendezvényeiről, a csoport céljairól és eszközeiről nem számolnak be. A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy bár a 2002 évi Bilderberg találkozón jelen voltak a vezető médiák képviselői, mégis, egy sem volt közöttük, amelyik az iraki háborús készülődésről beszámolt volna. A média inkább kitalált témákat, amelyeket – ha nem is ezek a legfontosabbak – bedob, és amelyen „csámcsog”. Kedvenc módszer a Bilderberg támogatók „hősként”, az „ellenzők” veszélyes, szélsőséges, hozzá nem értő emberekként való feltüntetése.

Így népszerűsítette például Ralph Nader-t az amerikai „főáramú” média elnökjelöltként. Nader tanácsadója egyébként az amerikai „Business Week” lap szerint 1971. március 10-i száma szerint, a Rockefeller család egyik tagja, John D. Rockefeller IV. volt és kampányát is a Rockefeller hálózat pénzelte. A médiára gyakorolt hatással így a Bilderberg csoport tagjai befolyásolják a közvéleményt, ezen keresztül pedig a választásokat, végül pedig azt, hogy mi is történik egy országban. Különböző források szerint ezt David Rockefeller így fogalmazta meg az 1991-ben Baden-Badenben tartott Bilderberg csoport találkozón: „Hálásak vagyunk az olyan kiváló lapoknak, mint például a Washington Post, a New York Times vagy a Time Magazine azért, hogy közel negyven éve betartják ígéretüket, és nem hozzák azokat nyilvánosságra. Ugyanis lehetetlen lett volna a világ jövőjével kapcsolatos terveinket kialakítanunk akkor, ha azok közben nyilvánosságra kerültek volna.

Most már a világ felkészültebbé vált arra, hogy elinduljon a világkormány megteremtése felé. Hiszen nyilvánvalóan hasznosabb megoldás az intellektuális elit és a világ bankárjainak nemzetek feletti szuverén hatalma, mint az elmúlt századokban gyakorolt nemzeti önrendelkezés”.

Igazak-e ezek az információ források? Éppen a média titkolódzása miatt egészen biztosak semmiben nem lehetünk. Azonban ez nem zárja ki azt, hogy a jelekből olvassunk. Ilyen érdekes jel az a vélemény, amelyet George Ball fogalmazott meg 1968. áprilisában, az akkori Kanadában, Mont Tremblant-ban tartott Bilderberg csoport rendezvény alkalmából. Ball Kennedy és Johnson elnök gazdasági államtitkára volt, továbbá a Lehman Brothers pénzügyi csoport ügyvezető igazgatója lés a Bilderberg csoport egyik bizottságának tagja. Ball arról beszélt, hogy mit jelentenek a Bilderberg csoport globalizációs elképzelései. Ball szerint az első és legfontosabb feladat a nemzetállamok „archaikus politikai struktúrájának” megszüntetése és a „világméretű cégek” elterjesztése.

A kis nemzetállamok ugyanis gátolják a világcégek „mérethatékonyságának” elérését. Persze – ahogy erre sokan rámutatnak – ez nem jelent mást, mint „szabadrablást”: A gyenge országoknak a átfogó tőke prédájává válását. Jelenti az olcsó béreket és a magas árakat a szegény országokban. (Nem ismerős ez nekünk?)

De hogyan lehet mindezt kivitelezni?
Hogyan lehet megszabadulni olyan kormányoktól, amelyek megpróbálnák megvédeni a nemzeti érdekeket a globális tőkével szemben? A jelenlegi „képviselői demokrácia” erre kiváló lehetőséget ad. Csak elegendő pénz kell ahhoz, hogy egy ilyen kormányt meg lehessen buktatni. Nem nehéz egy kis válságot kelteni bárhol a világban! Főleg, ha a függetlenné tett – már mint a nemzeti érdekektől, de nem a nemzetközi pénzvilágtól – központi bankokat manipulációs eszközként tudja használni a nemzetközi pénzvilág. Például az USA-ban a központi bank – a Federal Reserve System – egy magán bankrendszer, amely több szálon is kötődik a Bilderbegekhez. De ez a helyzet Európában is. A függetlennek mondott Európai Központi Bank – amelynek elnöke Jean Claude Trichet, maga is Bilderberg csoport „pénzelitje” tervezi meg. A brit központi bank, a „Bank of England” vezetői valamennyien a Bilderberg csoport belső körében tartoznak. A Bilderberg csoport tehát közvetlen felügyeletet gyakorol a függetlennek nevezett nemzeti bankok és a politikusok felett. Emlékezzünk rá, Margaret Thatcher-nek is azért kellett távoznia, mert nem értett egyet azzal, hogy a brit szuverenitásról lemondjon a Bilderberg csoport által megtervezett európai szuperállam brüsszeli vezetői javára. Az európai szuperállam terve javára. Az európai szuperállam terve azonban régi: és – a szerző vélemény e szerint – kezdetek óta kapcsolódik a Bilderbergerekhez,

(1. oldal / 2)
Megjelent: 23906 alkalommal

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 264 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.9%Canada 1.1%
Romania 6.1%Serbia 0.8%
United States 3.9%Switzerland 0.4%
Russian Federation 2.9%France 0.3%
Germany 2.9%Australia 0.3%
Ukraine 2.7%Kuwait 0.3%
Slovakia 2.2%Italy 0.2%
United Kingdom 1.9%Netherlands 0.2%
Sweden 1.6%Belgium 0.2%
Austria 1.5%Greece 0.2%

Today: 283
This Week: 3220
Last Week: 5161
This Month: 16567
Last Month: 20484
Total: 1608423

Belépés