Magyar Megmaradásért

Marácz László nyelvész tézise: a magyarok alacsonyabbrendűségét hivatott igazolni a finnugor elmélet. Marácz László, Amszterdamban élő nyelvész professzor szerint a magyarok őseit száműzni kellett északra, az ötvenedik szélességi fok felé.

Az erdélyi tömeges elhurcolásokkal párhuzamosan 1944 őszén román önkéntes alakulatok és helyenként civilek, valamint román, illetve szovjet katonák tartották rettegésben a magyar lakosságot. Észak-Erdélyben, ezen belül Székelyföldön a Maniu-gárdák néven hírhedtté vált önkéntes osztagok, a második bécsi döntést követően Romániánál maradt Dél-Erdély néhány helységében pedig a reguláris román alakulatok rendeztek vérfürdőt.

Nem tudom, milyen politikai érdekek állnak az úzvölgyi történések hátterében, azt azonban látom, hogy ha nem állunk talpra, végünk. Az Úzvölgye csak egyik példája annak, ami történik.

Ahogy távolodunk az Úz-völgyi honvédsír-gyalázás és román temetőfoglalás napjától, úgy kerül politikai ingajárásba ez az európai léptékkel nézve is kihívó ügy. A román állam fújja a maga nótáját, magyar provokátorokról beszélve, és büntetgetve a békés imádkozók vezetőit. A magyar állam ugyan hangfogóval, de a román részről történt kegyeletsértésről beszél.

Nemcsak a pápai miseruha magyar feliratának letakartatásával borzolta a kedélyeket a román kormányőrség (SPP) a szentatya csíksomlyói látogatása során.

Amit Franciaországban tapasztaltam most az világossá teszi számomra, hogy a nyugat egy része már elveszett. Talán nem véletlen, hogy éppen azok az államok lettek a muszlim megszállás alá véve, akik egykor az Oszmán birodalom legfőbb támogatói voltak a Habsburgok ellen. Azt azonban jó tudni, hogy nem a Habsburgokon csattant akkor a muszlim ostor, hanem a magyarságon.

Erőszakkal benyomult az úzvölgyi katonatemetőbe csütörtök délután a helyszínre csődített több ezer román megemlékező, és ott ortodox szertartás keretében felszentelték a temetőben törvénysértően létesített román emlékművet és parcellát.

Idézet a beszéd szövegéből: "Nem egy magunkba fordító szomorú emléknap a mai, hanem a kemény felkészülés és az erkölcsi, hitbéli újraéledés napja..."

Újra kell írni Magyarország 1849 utáni történelmét, főleg a dualista korszakét.

Benes úr és az ő dekrétumai / A második világháború utáni csehszlovák államiságot megalapozó 143 elnöki rendelet, az ún. „Benes dekrétumok" közül az 1945. augusztus 2-án kiadott 33. számú rendelet kimondta: