Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

K2017Apr25

2008. Május 23., Péntek 10:01

Mára a gyermek veszélyeztetett fajjá vált

Írta:  Bogár László
Értékelés:
(3 szavazat)
A válság döntően a család intézményi válsága, pontosabban egy olyan lét-mód válság, amely a családot egyre inkább szétroncsolja anyagilag, erkölcsileg egyaránt – tér ki Bogár a család intézményére. És mivel a „gyermek nevű élőlény” természetes élőhelye a család, így ha ez az élőlény „veszélyeztetett fajjá” vált – mert valójában erről van szó! –, akkor ez az élőhelyét ért súlyos, roncsoló fenyegetés következménye. Az új nemzetstratégiának ezen a helyzeten kell változtatnia 

 Mára a gyermek veszélyeztetett fajjá vált

A magyarokat tizedelő demográfiai katasztrófa a család-üzem válsága, amelyben mára a gyermek „veszélyeztetett fajjá” vált – fogalmazott a Magyar Nemzet Online-nak Bogár László. Mint mondta, teljes lét-mód váltásra, és egy új szemléleten alapuló nemzetstratégiára van szükség. Németh Erzsébet szociálpszichológus, illetve Farkas Péter szociológus is arról beszélt: a kilátástalanság, az elnyomorodás valós veszélye miatt a magyar fiatalok nem mernek gyermeket vállalni. Egyre kevesebb a tartós párkapcsolat, morzsolódik a társadalmi szolidaritás is.

A népesedési folyamatok egy társadalom általános állapotának hű tükörképét nyújtják – hívta fel a figyelmet Bogár László. Ha a nemzet demográfiai helyzete romló tendenciát mutat – folytatta –, amögött az egész humánreprodukciós rendszer átfogó zavarai húzódnak meg. A magyarság népesedési trendjei több mint fél évszázada egyre súlyosabb krízist jeleznek – tette hozzá a közgazdász, és mint mondta, a többnyire nem kellően átgondolt beavatkozások átmenetileg ugyan a javulás látszatát kelthették, de a helyzet kevéssel később gyorsulva romlott tovább. Úgy véli: nemcsak arról van szó, hogy Magyarország népessége 28 éve folyamatos fogyásban van, hanem arról is, hogy a népesség belső szerkezete ennek nyomán egyre inkább eltorzul, és egyre kevésbé alkalmas egészséges funkcióinak ellátására.

Kifullad a Ratkó-nemzedék

A Ratkó-nemzedék még – körülbelül – 250 ezres éves születési számot produkált, az unokák nemzedéke a 70-es években már körülbelül 80 ezerrel kevesebbet. Bogár elmondta: jelenleg a dédunokák nemzedéke újabb 80 ezerrel kevesebbet, így ma már alig több az éves születési szám 90 ezer főnél. Kérdés – fogalmazott Bogár –, „van-e merszünk újra 80 ezret kivonni a 90 ezerből, mert eszerint 30 év múlva egy újabb nemzedékkel később már alig születik gyerek”. A termékenységi ráta – ami kifejezi, hogy az adott születési ráták mellett egy nő átlagosan hány gyermeknek ad életet – a szükséges 2,2-t már 50 éve nem képes produkálni, és jelenleg 1,2 körül mozog. A csökkenő születésszám és a történelmi mélypontra süllyedő termékenységi mutató kétségtelenül nem kizárólag csak Magyarországot jellemzi – veti fel Bogár. A legtöbb nyugat-európai országban hasonló tendenciák játszódnak le, azzal a nem csekély különbséggel, hogy a hazánkban még a sorstárs kelet- és közép-európai országokhoz képest is igen magas halálozási arányok is súlyosbítják a helyzetet – mutat rá.

Feladatok tömkelegével állunk szemben – Lét-mód váltásra van szükség

Olyan átfogó nemzetstratégiára van tehát szükség – emeli ki Bogár László, amely képes a hosszú idő óta folyamatosan romló tendenciák visszafordítására. A közgazdászprofesszor szerint egy ilyen programhoz alapvető feltételeknek kell(ene) teljesülnie.

Kifejtette: „legelőször is fel kell építeni azt az értelmezési keretet, illetve fogalomkészletet, amelynek segítségével egyáltalán elbeszélhetővé válnak a lezajló folyamatok”. Szükség van tehát egy új „nyelvre” Bogár szerint, „mert az eddig használt megközelítési módok a jelek szerint nem képesek a valós helyzet visszatükrözésére”. Bogár úgy véli, hogy második lépésként ezen új nyelv birtokában arra van szükség, hogy „hozzálássunk egy átfogó számvetés elkészítéséhez, hogy pontos képünk legyen a helyzetről és megváltoztatásának feltételeiről”. Olyan „vagyonleltárra” van szükség, amely nemcsak az anyagi, hanem az ökológiai és humán javakat is képes pontosan nyilvántartani – tette hozzá a professzor, aki szerint a harmadik, vélhetően legkényesebb feladat, hogy „az új nyelv és az ezen megfogalmazott számvetés segítségével párbeszédet kezdjünk a nemzet egészével a teendőkről. A nehézséget az jelenti, hogy a súlyos demográfiai válságból való kilábaláshoz a nemzet egész lét-módjának meg kell változnia.”

Olyan gyökeres társadalmi, gazdasági, kulturális és politikai változásokra van szükség – fejti ki a közgazdász, amelyeknek következményei nagyon eltérő módon érinthetik a különböző szereplőket – ellenállásokat és feszültségeket is kiváltva.

A változásoknak érinteniük kell a magyar társadalom mentális, morális, és spirituális állapotát meghatározó tényezőket, az anyagi és szimbolikus erőforrások áramlásának egész rendszerét – például a média, reklám –, valamint azt az uralmi szerkezetet, amely mindezt szervezeti-intézményi szempontból megalapozza. Ha azonban a változás csak egyes részterületekre terjed ki, akkor legfeljebb csak átmeneti és jelentéktelen javulás várható, és a válság tovább mélyül – figyelmeztet Bogár.

Válságban a család-üzem

A válság döntően a család intézményi válsága, pontosabban egy olyan lét-mód válság, amely a családot egyre inkább szétroncsolja anyagilag, erkölcsileg egyaránt – tér ki Bogár a család intézményére. És mivel a „gyermek nevű élőlény” természetes élőhelye a család, így ha ez az élőlény „veszélyeztetett fajjá” vált – mert valójában erről van szó! –, akkor ez az élőhelyét ért súlyos, roncsoló fenyegetés következménye. Az új nemzetstratégiának ezen a helyzeten kell változtatnia – mondta Bogár.

Ellentmondásos az attitűd

Nagyon fontos a demográfiai helyzettel kapcsolatban, hogy egy adott társadalom a gyermekekkel szemben milyen attitűdöt vall magáénak – mondta el az MNO-nak Németh Erzsébet. Mint a szociálpszichológus fogalmazott, a „magyar társadalom nagyon ellentmondásos helyzetben” van ezzel kapcsolatban, hiszen a fiatal párok a család és a gyermekek mellett teszik le a voksukat, ám nem merik vállalni a kockázatot. Mint mondta, ma már Magyarországon nem csupán az elszegényedést kockáztatja, aki gyermeket vállal, hanem az „elnyomorodást” is, hiszen ugyan van családtámogatás, ám annak a hatékonysága nem a legjobb.

A gyermekeken gondolkodó fiataloknak több rizikófaktorral is szembesülniük kell; egyik, hogy nagy a bizonytalanság – megmarad-e az állás, lesz-e lakás, lesz-e olyan a családtámogatási rendszer, amely lehetővé teszi a gyermek megfelelő szociális és lelki környezetben történő felnevelését. Mint Németh Erzsébet kifejtette, kevés a tartós kapcsolat is. Egyrészt vagy létre sem jönnek e kapcsolatok, vagy egyszerűen nem tartósak, vagy idő előtt felbomlanak. A szakember figyelmeztetett: a fogyatkozó népességszámmal jellemezhető demográfiai válságnak legalább akkora veszélyei vannak, mint a túlnépesedésnek, amely olykor éhínséget, szélsőséges esetben háborút is eredményezhet.

Megbomlott a szolidaritás minden szinten

Megbomlott a szolidaritás nemcsak a társadalmi rétegek, hanem a generációk között is – fogalmazott az MNO-nak Farkas Péter azzal kapcsolatban, hogy vajon milyen egyéb oka lehet Magyarország demográfiai válságának. A szociológus elmondta, a fiatalabbak egyre kevésbé támogatják az idősebbeket – megjegyezte, hogy nem anyagi segítségről van szó, és a szolidaritás inkább a szegényeket jellemzi. A generációk között megszakadt a kapcsolat, az idősebbek főleg apró falvakban vagy a városok – olykor – gettósodott részein laknak. Problémaként említette a szakember azt is, hogy a gyermekeknek mindössze 8 százaléka jut be a bölcsődébe. Nagyon kinyílt a szociális olló a társadalmi rétegek között – hívta fel a figyelmet Farkas Péter. Egyre jobban leszakad a középréteg, körülbelül 3,5 millió ember él a létminimumon, ebből közel másfél millió (1,4) ember pedig tartós mélyszegénységben tengeti az életét.

Mintegy 850 ezer gyermek a létminimumon, további 450 ezer pedig a mélyszegénységben tölti mindennapjait – emelte ki a szociológus, aki szerint egy restriktív gazdaságpolitika fennállásakor felettébb furcsa elvárás az öngondoskodás (köztudott: az öngondoskodás fogalma Kóka vesszőparipája – szerk.).

Egy komplex társadalompolitikára van szükség, amely a munkahelyteremtést, a családtámogatást helyezi előtérbe, emellett szükség lenne egymillió új munkavállalóra (erre esély sincs, tette hozzá), különben nem marad más, mint a bevándorlás. Emlékeztetett: a Kárpát-medence tartalékai kimerültek.

Ismeretes, hogy a múlt héten a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület (MPEE) ülésén Vizi E. Szilveszter úgy fogalmazott, Magyarország termelékenységi rátája Európában az egyik legrosszabb, a gyermekvállalási szándék csökkenését pedig a társadalmi szolidaritás lassú felőrlődése is okozza. Farkas Péter ezzel kapcsolatban megjegyezte: a fiatal magyar párok gyermekpártiak, legalább két gyerekben gondolkodnak, ám a praxis – a valóság – más (erre utalt Németh Erzsébet is fentebb – a szerk.). Ha a praxis és a vágy tartósan – 10-15 éven keresztül – szemben áll egymással, az olyan kórós demográfiai helyzetet idéz elő, amelyen már nem lehet változtatni.

Mindössze 7,5 millió magyar?

A már említett MPEE-ülésen elhangzott: a jelenlegi tendenciák 2050-re 7,5 milliós népességet eredményeznek. Ez be is következhet – kommentálta a szociológus, aki hozzátette, hogy ekkorra a 7,5 milliós lakosság 36 százaléka 60 év feletti, 50 százaléka pedig 50 feletti ember lesz. Ismert: Vizi E. Szilveszter arról is szólt, hogy az eltartók és az eltartottak aránya ma már kevesebb mint 1.

Belebetegszünk az irigységbe?

A magyarokat sújtó demográfiai csőd egyik lehetséges oka lehet – fogalmaz Farkas Péter – az individualizáció fokozódása is. A magyarok már az 1970–80-as években is meglehetősen individualisták voltak, a „felpuhuló diktatúra” ennek jó táptalajt biztosított. Mint mondta, jelenleg a magyar társadalom 50-60 százaléka „hajlandó tevőlegesen is tenni valamit” egymásért, ez az arány korábban 20 százalékkal magasabb volt. Gyakorlati példa az individualizációra: a szakmunkástanulók 14 százaléka hetente 29 ezer forintot „költ el” a játékgépekre.

Kopp Mária kutatására hivatkozva a szociológus megjegyezte, hogy 2002-ben hazánkban a depressziós betegek aránya 12,4, míg napjainkban – igen rövid idő alatt órási a növekedés! – 19 százalék felett van az arányuk. Mik az okok? – A magány, a kilátástalanság és – meglepő módon – az irigység vezet el a depresszióhoz. Farkas Péter hozzátette: ha nem sikerült megteremteni egy polgári ethoszt, ha nem sikerül dinamizálni a helyi közösségeket, a civil társadalmat, Magyarország rendkívül súlyos helyzetbe kerül.

mno.hu

Megjelent: 4896 alkalommal

Hozzászólások  

 
mehecske
#2 mehecske 2012-01-14 15:08
a magyar fiatalok igenis mernek gyermeket vallalni
Idézet
 
 
mehecske
#1 mehecske 2012-01-14 15:06
keves a gyerek? ismeroseim koreben 4-7 gyerek van
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 253 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 68%Canada 1%
Romania 5.8%Serbia 0.8%
United States 5.2%Kuwait 0.4%
Russian Federation 3.1%Switzerland 0.4%
Germany 2.6%Czech Republic 0.3%
Ukraine 2.6%Australia 0.2%
Slovakia 2.3%France 0.2%
United Kingdom 1.7%Italy 0.2%
Austria 1.6%Netherlands 0.2%
Sweden 1.5%Belgium 0.1%

Today: 700
This Week: 2151
Last Week: 5520
This Month: 18171
Last Month: 25574
Total: 1497592

Belépés