Magyar Megmaradásért

Az erdélyi tömeges elhurcolásokkal párhuzamosan 1944 őszén román önkéntes alakulatok és helyenként civilek, valamint román, illetve szovjet katonák tartották rettegésben a magyar lakosságot. Észak-Erdélyben, ezen belül Székelyföldön a Maniu-gárdák néven hírhedtté vált önkéntes osztagok, a második bécsi döntést követően Romániánál maradt Dél-Erdély néhány helységében pedig a reguláris román alakulatok rendeztek vérfürdőt.

Ahogy távolodunk az Úz-völgyi honvédsír-gyalázás és román temetőfoglalás napjától, úgy kerül politikai ingajárásba ez az európai léptékkel nézve is kihívó ügy. A román állam fújja a maga nótáját, magyar provokátorokról beszélve, és büntetgetve a békés imádkozók vezetőit. A magyar állam ugyan hangfogóval, de a román részről történt kegyeletsértésről beszél.

Nemcsak a pápai miseruha magyar feliratának letakartatásával borzolta a kedélyeket a román kormányőrség (SPP) a szentatya csíksomlyói látogatása során.

Idézet a beszéd szövegéből: "Nem egy magunkba fordító szomorú emléknap a mai, hanem a kemény felkészülés és az erkölcsi, hitbéli újraéledés napja..."

Benes úr és az ő dekrétumai / A második világháború utáni csehszlovák államiságot megalapozó 143 elnöki rendelet, az ún. „Benes dekrétumok" közül az 1945. augusztus 2-án kiadott 33. számú rendelet kimondta:

Romániában nem ismertek kíméletet 1949 húshagyókeddjén: néhány óra alatt összeszedték és teherautókra zsuppolták a társadalmi elit egykori képviselőit. A cél egy osztály kitelepítése és teljes megsemmisítése volt. Az az éjszaka máig hatóan meghatározza az erdélyi magyar arisztokrácia helyzetét.

Dr. Tamáska Loránd 1944-ben végzett a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán. Már egyete­mi évei alatt érdeklődött a törvényszéki orvostan iránt. 1947−1958-ig a Törvényszéki Orvostani In­tézet adjunktusa volt. A Pest vidéki Törvényszéknél szakértőként működött és gyakran látott el rendőr­boncnoki teendőket is. Így akarva-akaratlanul közvetlen tanúja volt azoknak a törvénysértések­nek, amelyeket a kommunisták követtek el a negy­venes és az ötvenes években. De Tamáska Loránd sokat tud az 1956 utáni megtorlások törvénysértő orvosi gyakorlatáról is. Haláláig Aachenben élt.

Lassan elmúlik minden, megszűnik létezni a volt, a történelem oly nagy igazságtalansága, mely elszakította a magyart a magyartól. A taktika egyszerű; kivárási alapon hagyni telni az éveket, nem beszélni róla, nem orvosolni az elszenvedett sérelmeket.

Ha azt mondom: Szentjobb, mindenki a Szent István-ereklyére gondol, amit közel négy évszázadon át őriztek a kis partiumi településen. Azonban a falu kommunista időkbeli története is legalább annyira érdekfeszítő, bár alig beszélhetünk kutatómunkáról és írásos forrásokról.

Ki is volt a két Hollán Sándor, akik még ma is ennyire útjában vannak a velünk élő Lenin-fiúknak?