20240420
Last updateCs, 08 febr. 2024 7pm

rovas logo

2013 április 29, hétfő

Példátlan génkincset találtak a Bükk lábánál

Szerző: többen

Hosszú idő után fedezték fel újra Mónosbélen a szerviták által még a 18. században ültetett gyümölcsöst. Az egyik szakértő szerint a fák kihagyhatatlan lehetőséget adnak a kertészeknek.

Több mint kétszáz éves gyümölcsfák hoztak újra termést Mónosbélen. Batul, piros kálvil, Entz rozmaring és hercegnő almát szüreteltek a helyiek. A Heves megyei község önkormányzata most kezdeményezi a szervita szerzetesek által az 1700-as évek végén telepített almáskert helyi védelembe vételét.

Varga Sándorné polgármester a Hajnal-tájban elmondta, az 1785-ben épített helyi templom kertjében vagy nyolcféle gyümölcsfa él, ebből hármat még a természetvédők sem tudtak azonosítani. A kert érdekessége, hogy a fák hosszú évtizedeken át nem termettek, az önkormányzatnak pedig soha nem volt rá pénze, illetve embere, hogy kitakarítsa a területet.

A Bükk lábánál fekvő gyümölcsös újjáéledését végül a Start közmunkaprogram tette lehetővé, amelynek keretében két éve a helyi önkormányzat rendbe tette a majd 230 éves kertet. A fák meghálálták az ápolást, tavaly már roskadásig voltak gyümölccsel. A település lakói, illetve bármely arra járó szedhette, vihette az almát. Akik megkóstolták, megállapították, hogy egészen más ízük van ezeknek a gyümölcsöknek, mint a piacon más, fiatalabb fákról árult, hasonló fajtanéven szereplő almáknak. A polgármester szerint ennek oka, hogy például a mai batul alma az ősi, igazi batul fajtából nemesített változat.

Bogdány András kertészeti szakértőt meglepte, hogy ilyen idős fák még gyümölcsöt hoznak, más hasonló példányokról nem hallott még. Mint mondta, tud százéves gyümölcsfákról Mezőhegyes körzetében, hatvanévesekről Orosházán, Gyopárosfürdőn, amelyek kuriózumok. „Több százéves gyümölcsfa, ezen belül almafa – ez példátlan" – mondta a szakember, aki hangsúlyozta, óriási génkincsről van szó. Bogdány András szerint a mónosbéli kert fáihoz csak nagyon jó szakértőknek szabad hozzányúlniuk, valamilyen formában szaporítaniuk őket, "de elmulasztani nem szabad".

Forrás: http://www.hirado.hu/Hirek/2013/04/24/14/Peldatlan_genkincset_talaltak_a_Bukk_labanal.aspx


Kapcslódó írás:

Mosolyog-e a batul? - A zalai gyümölcsfamentő

Ami nekünk alma meg szilva, az Kovács Gyulának pónyik és penyigei nemtudomka. A Kárpát-medence őshonos gyümölcsfáinak lelkes gyűjtője mára közel ezer fajtát mentett meg, soknak szó szerint az utolsó példánya áll a kertjében. / Bán Dávid

Ami nekünk alma meg szilva, az Kovács Gyulának pónyik és penyigei nemtudomka

Kovács Gyula apjával az 1960-as években járta be az egész Nyugat-Dunántúlt. Akkoriban a jelenlegihez képest még eredetinek mondható gyümölcsösöket találtak ott. „Itt, a nyugati szélen a határzár miatt az öregek teljesen elzárva éltek és őrizték a hagyományokat" – érzékelteti a korabeli állapotokat a pórszombati erdész.

Munkája akár egy régészé. Sokszor már csak töredékekből próbálja újraépíteni a múlt sokoldalú fakultúráját. Egy-egy ágból, hajtásból igyekszik megmenteni egy mosolygó Batult, selyemalmát, hólyagos cseresznyét vagy a korabeli több ezer mára kihalóban lévő gyümölcsfajta valamelyikét.

A 18-19. század folyamán egyre több őshonos gyümölcs kezdett kiszorulni a termesztésből. Helyettük más európai vidékekről származó, majd Európán kívüli fajták nemesítésével létrejövő változatok terjedtek. A 20. század közepétől pedig a nagy lendületet vett intenzív mezőgazdálkodás sodort a kihalásba rengeteg fajtát.

Kovács Gyula bő három évtizede kezdte feltérképezni először a szűkebb környezetét, majd az egész Kárpát-medencét. Amikor látta, hogy gyerekkorának, sőt netán őseinek gyümölcsfáit fillérekért elkótyavetyélve tüzelőnek vágják ki, elhatározta, hogy tesz valamit az évszázados termő gyümölcsösök túléléséért.

Elkezdte gyűjteni a kertje számára a fákat, majd a különböző helyekről származó oltványok segítségével újraélesztette a kihalás szélén levő fajtákat. A Mendes-hegyen elterülő első kertjét követte a második, majd a harmadik, ma hét kertben virágzik az ananászalmától a veresszilváig mintegy ezer gyümölcsfa.

Kovács Gyula számára a gyümölcsfák begyűjtése és elültetése csak az első lépés, de ugyanilyen fontosnak tartja a hozzájuk kapcsolódó ismeretek és legendák megőrzését is. Ez egy összetett, ha úgy tetszik, néprajzi, helytörténeti gyűjtőmunka is. Ezért olyan izgalmas.

Tevékenykedését eleinte sokan rossz szemmel nézték. Gyanakodtak, nem értették, hogy mit ólálkodik ez az ember az értéktelennek hitt, kivágásra vagy eltüzelésre ítélt öreg fák körül.

Az elmúlt évtizedben azonban a hozzáállás megváltozni látszik. Amint híre ment, hogy van Zalában egy megszállott, lelkes gyümölcsész, aki a Kárpát-medence kihalófélben levő gyümölcsfáit gyűjti össze, sokan keresték meg, hogy saját vagy nagyszüleik kertjének utolsó darabjait eljuttassák hozzá.

Egy-egy jellegzetes fajtáért örömmel utazik, akár Erdély legtávolabbi szegletébe is, de nem egyszer kapott már postán oltványokat, és az is megtörtént, hogy valaki – értő, érdeklődő utód híján – végrendeletében hagyta rá kertjének öreg gyümölcsfáit.

Mindent a maga helyén

Minden régiónak megvannak a jellegzetes gyümölcsfajtái. Ezek hosszú évszázadokon keresztül váltak olyannyira ellenállóvá, hogy túléljék a sokszor szélsőséges időjárás viszontagságait is.

Ezzel szemben az elmúlt jó két évszázadban betelepített és nemesített fákkal általában sok a gond, óvni, metszeni, a kártevőkkel szemben permetezni kell őket. Kovács Gyula szerint az ősnemes fajták metszést, vegyszerezést, külön öntözést nem igényelnek, állnak és teremnek akár 38 fokos hőségben is.

Fontos, hogy a fák mellett az adott terület jellegzetes gyümölcskultúrája is megmaradjon. Ma már kevesen emlékeznek arra, miként lehet a több ezer fajta terméseit megfelelően feldolgozni. Nem mindegy pedig, melyik ételbe kerül például kobakalma, miként főzhető a tüskéskörtéből jó pálinka, vagy mire használhatjuk a lószemű szilva húsát.

Kevesen tudják, hogy a mosolygó Batul szintén egy almafajta

Kevesen tudják, hogy a mosolygó Batul szintén egy almafajta, vagy hogy a Göcsej egyik legjellegzetesebb, már-már elfelejtett fája, a házi berkenye régen fontos népi gyógyír volt. Korábban például minden magára valamit is adó gazda saját kertjének jellegzetes gyümölcséből főzött pálinkát, ezért is alakulhatott ki oly színes pálinkakultúra, meséli Kovács Gyula. Magában a Göcsejben is legalább 500 fajta körtefát írtak le még a 19. században, ő maga, felbuzdulva az új pálinkatörvény adta lehetőségeken, a tüskéskörtéből főzte első „legális" pálinkáját.

Minden fafajtának megvan tehát a maga helye. Kovács Gyula így bárhonnan is kap megmentendő fát, amint lehet, annak oltványát visszajuttatja az eredeti termőhelyére. Ha pedig valaki csemeték után érdeklődik, akkor is a legfontosabb, hogy a helyi viszonyokhoz, hagyományokhoz természetesen kötődő fákat kell kertjében elültetnie.

Bő egy évvel ezelőtt például a szombathelyi Múzeumfaluban, a régi parasztporták mellett csemetekertet létesítettek, ahova „visszatelepítették" a környék jellegzetes gyümölcsfáit. A mintegy 50 csemetéből álló „bemutatót" Kovács Gyula a saját gyűjteményéből, a helyi adottságoknak megfelelő fajtákból állította össze.

Tündérkert közösségek

A ma mintegy bő ezer darabot számláló gyűjtemény csak a kezdeti lépés. Kovács Gyula áldozatos munkája szerencsére követőkre is talált. Egyre többen fordultak hozzá tanácsért vagy jelentkezek lelkesen, hogy megmentenék közösségük régi fáit. Ezért hozta létre a Tündérkert programot, amelynek segítségével kisközösségek ismét felfedezhetik és az utókor számára megóvhatják jellegzetes fafajtáikat.

Kovács Gyula segít a kertek létrehozásában, a fák kiválasztásában, oltványaik elültetésében, de a kertek további gondozása, a termések hasznosítása már a helyi közösség feladata.

Hiszen – teszi hozzá az erdész – a fák megtartásával, megismerésével a munka nem ér véget. A legfontosabb, hogy azok ismét teremjenek, és a helyiek gyümölcslevet, lekvárt, pálinkát, ételekhez körítést készítsenek belőlük.

Mindemellett nagyon lényeges elődeink tudásának átadása is. Kovács Gyula ezért olyan programokat szervez, amelyeken a régi parasztemberek számára egyértelmű, mára azonban elveszett tudást oszt meg, főleg fiatalokkal. Ilyen például az oltás tudománya, amely nem egy faluból teljesen kiveszett.

Ma jó egy tucat Tündérkert működik egyfajta új, falusi közéleti fórumként, ahol a gyümölcsfák megtartása mellett a tudás átadására és a gyümölcsök sokrétű, közös felhasználására is lehetőség nyílik. A gyümölcsfákhoz ugyanis komoly elhivatottság kell. A gyümölcstermesztőkkel ellentétben, akiknek ez csak egy szakma, gyümölcsésznek lenni életforma, állítja Kovács Gyula. A több mint ezer megmentett, egyes fajták esetében valóságosan utolsó gyümölcsfaegyed pedig mindenképpen visszaigazolja gyűjteménye fontosságát.

Egy mára szinte elképzelhetetlen gazdagságú gyümölcskultúra van ugyanis elveszőben, és Kovács Gyula számára személyes kihívás, hogy ezt a „kincset, amelyet vétek elherdálni", legalább részben megőrizze az utókor számára. Ide kívánkozó szójátékkal érve, ezzel érne be munkája gyümölcse.

Megjelent a Tudatos Vásárló Magazin 24. számában.

Hozzászólás  

#3 K-várSzabó Gyula 2013-05-10 12:18
A mosolygó hozzátartozik a batul névhez? Mert nálunkfelé nem is ritka a batul, nekem is van. Kedvencem.
#2 KiskeértButaElla 2013-05-04 07:46
Van itt mit feldolgozni az biztos
+1 #1 Scarsdale NYOsvath Laszlo 2013-05-01 05:36
Csoda'latrame'lto munka, GRATULALOK!!

A hozzászólások lehetősége 2023.11.03-án megszűnt.

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások