Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

Szo2017Jul22

2011. November 01., Kedd 22:53

Ada és Mohol a történelmünkben

Írta:  Katona Annamária
Értékelés:
(9 szavazat)
A régészeti kutatások szerint ez a vidék már a csiszolt kőkorszakban lakott volt. Fellelhetők a rómaiak, hunok, avarok és szláv törzsek nyomai is. A IX. században a Pannon síkságon megjelentek a magyarok, és a területen és a XII. és XIV. század folyamán egész sor magyarlakta település jött létre (Asszonyfalva, Bánfalva, Peszér).

Ada

Ada (szerbül Ада / Ada) Kelet-Bácska középső részén, a Tisza folyó jobb partján fekszik. Földrajzilag Bácskához tartozik, de az Észak-Bánsági körzethez sorolták.
A község 1957 óta létezik ilyen formában, mivel ez év nyarán összevontak két települést, Moholt és Adát. Ekkor indult meg magának Ada településnek a fejlődése olyannyira, hogy Jugoszlávia községei közt gazdaságilag első lett.
Az eredeti címert elhagyva, Mohol nagyközség címerét vették fel, átalakították és ezt használják ma is.

Népessége

* 1948: 10.800
* 1953: 10.935
* 1961: 11.472
* 1971: 12.347
* 1981: 12.331
* 1910-ben 12.500 lakosából 10.459 magyar, 1.960 szerb volt.
* 1991-ben 12.078 lakosából 10.010 magyar, 1075 szerb, 640 jugo.[1]
* 2002-ben 10.547 lakosából 8744 magyar, 1106 szerb, 216 jugoszláv, 117 cigány, 43 horvát, 27 albán, 21 montenegrói volt[1]

Nevének eredete:

Neve a török ada (sziget) névből származik. Régi magyar neve Asszonyfalva volt. Az Ada elnevezés csak 1702-ben tűnik fel. A Temesi bánság 1723-ból származó térképén Ada-Hatta néven szerepel.

A mai név levéltárban föllelhető változatai:[2]

* Ostrva
* Adda
* Osztrova
* Osztrova sen Ada

A település létrejötte.

A régészeti kutatások szerint ez a vidék már a csiszolt kőkorszakban lakott volt. Fellelhetők a rómaiak, hunok, avarok és szláv törzsek nyomai is. A IX. században a Pannon síkságon megjelentek a magyarok, és a területen és a XII. és XIV. század folyamán egész sor magyarlakta település jött létre (Asszonyfalva, Bánfalva, Peszér).

A rendelkezésünkre álló legrégibb ismert magyar származású adat, egy 1198-ból származó dokumentum, amelyben Asszonyfalva néven említik. Ez a település a tatárjáráskor teljesen elpusztult. Az 1440-es okmányok megint említést tesznek a faluról, ami bizonyítja újjáéledését. Egy 1522-es adójegyzékből megtudhatjuk, hogy Asszonyfalva az újjáéledést követően, a mai Ada város körül húzódhatott.

A XVII. század végére az Asszonyfalva elnevezés eltűnik, és helyébe az Ada név kerül. – A Tiszának annak idején nem volt állandó folyómedre, hanem több folyóágban folyt. A víz azonban egy dombot soha nem árasztott el. A nép sokszor menekült erre a szigetre a hódítók elől. Erről a szigetről az újonnan keletkezett települést is Szigetnek nevezték el.

Más elképzelés szerint a település elődje az 1694-ben alapított Petrina nevű falu volt, amely a mai Adától délre terült el. Ezt az 1699-ből származó térképek említik először. A XVIII. századra feltehetően igen nagy település lett, itt éltek valószínűleg a mai város őslakói.

Az őslakosokhoz, betelepülő szerbek csatlakoztak és a helység nevét Petrinacra változtatták, majd a XVIII. század végén Osztrovo végül Ada néven említik. – Adica, ahol ez a középkori település létesült valóban sziget volt és éppen ezért hadászati szempontból betölthette a határőr sánc feladatát.

1723–25. évi térképén a Tiszának a bácskai oldalán Ada-Hatta alakban szerepel. 1736-ban más okiratok is e kettős néven említik, mint határőri katonai sáncot, mely hatvankilenc határőrt tartozik kiállítani, pedig a vármegye panasza szerint 200 megadóztatható egyén lakik e helységben, melyhez Bánovcze, Csanadszki és Novoszeló nevű puszták is tartoznak.
[szerkesztés] A határőrvidék részeként

A XVII. század kezdetén létrehozták a katonai határőrvidéket, amelyhez Ada is hozzátartozott. Az osztrákok a határőrök toborzásánál elsősorban a helybéli szerb lakosokra támaszkodtak, de az 1690-ben Arsenije Černojević által e területekre települt szerbek is szép számban bekapcsolódtak a határőrök munkájába. Ezek a határőrök meglehetősen nagy előnyjogokat élveztek. A katonai határőrvidék első összeírásainak adataiból kiderül, hogy 1720-ban Osztrován 69 határőr és 11 özvegy élt.

1791-ben a határőrvidék felszámolása után létrehozzák a tiszai koronakerületet, ami a határőrök előnyjogainak megnyirbálásával járt. Az elégedetlenség a határőröket e terület elhagyására késztette, sokan a mai Ukrajna területére költöztek. Hogy a határőrök tömeges kivándorlását megakadályozzák, a kamara kénytelen volt a határőrök számára bizonyos jogokat biztosítani. Ennek érdekében Mária Terézia felszabadította őket a különféle járadékok fizetése alól, kivételt csak a kincstárnak fizetendő adó képezett. Ennek ellenére mégis sokan elköltöztek, így munkaerő hiány jelentkezett ezért újabb betelepítésre került sor. Ekkor lakossága nagyszámú magyarral, szlovákkal, bunyeváccal és más népekkel gyarapodott.

19. század

1848-ban az úrbéri viszonyok megszüntetésével erőteljes gazdasági és társadalmi fejlődés kezdődött. A bécsi kamarilla Ada határában igen nagy földterülettel (legelő és szántó) rendelkezett, amelyet az 1879-ben kiadott egyezmény értelmében a város polgárai megszerezhettek. A földosztás azonban visszaélésekre adott lehetőséget és csak azok jutottak földhöz akik már régebben is rendelkeztek vele. A nincstelenek kimaradtak a legelők felosztásából, ami nem kis elégedetlenséget váltott ki soraikban, viszont a földosztásnak ez a módja a község határában serkentette a tanyák kialakulását.

A gazdasági fejlődés a XIX. század folyamán indul el, és 1836-ban már mezővárosi rangot és címert is kapott. Az első iskolát 1703-ban alapította a pravoszláv egyház, 1760-ban pedig a római katolikus egyház hozott létre iskolát és plébániát, majd 1795-ben temploma épült. 1885-ben megalakult a mai Szerbia területén az egyik legrégibb mezőgazdasági iskola. 1870-ben megváltotta magát a földesúri terhek alól.
A század közepén a város már saját gyógyszertárral rendelkezett, sőt egy kis kórházat is létrehoztak. Ugyanebben az időszakban kezdi meg működését a posta és a távirda. 1889-ben eléri a vasút, 1908-ra pedig már saját áramfejlesztővel rendelkezik.

20. század

A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Zentai járásához tartozott, 1918-tól az SzHSz királyság része lett.

1941-ben ismét Magyarországhoz került egészen 1944-ig.

Adát 1944. október 8-án „szabadította” fel a Vörös Hadsereg. Itt is megalakult a Népfelszabadító Bizottság helyi szervezete. Az oroszok megérkezése előtt azonban már 200 embert foglyul ejtettek, akik közül 16-ot rögtön kivégeztek, a megmaradottakat éheztették és kínozták. Az adai áldozatok száma kb. 30 fő lehetett.[3]
[szerkesztés] Jelenkor

A község területén jelentős a mezőgazdaság és a magánipar. A kisüzemi gazdaság termelőkapacitása és munkaereje hagyományosan erős. Magániparában ismert az öntözőrendszeres mezőgazdaság, faipar és a gépipar (szerszámgépgyártás: Potisje Holding).

Ada kedvező földrajzi fekvésének köszönve vadászati-, halászati- és sport-turizmust is szervez. A disznótorok és a fogatos kocsikázás mellett lóversenyeket is rendeznek itt. Az Adára érkező megtekintheti a pravoszláv templomot, melynek oltárképeit Novak Radonjić képzőművész és irodalmár festette. Továbbá megtekinthető az adai születésű nyelvész, Szarvas Gábor (1832–1893) mellszobra is.

Katona Annamária

Mohol

(szerbül Мол / Mol, németül Mol) az adai község déli részén fekvő legnagyobb település, amely a Tisza mentén húzódik az Újvidék-Szeged országúton Adához 1957 július 1.-én, egy népszavazás útján csatolták; területeinek egy része pedig Topolyához került.

Népessége

* 1800-ban 2347 szerb, 102 magyar lakosa volt
* 1820-ban 4082 lakosából 2595 szerb, 1477 magyar, 20 zsidó
* 1880-ban 7782 lakos
* 1891-ben 9509 lakosából 5710 magyar, 3669 szerb, 107 német[1]
* 1900-ban 9878 lakosából 6054 magyar, 3481 szerb, 266 zsidó, 77 német[2]
* 1910-ben 10.254 lakos, 6615 magyar, 3557 szerb, 85 német
* 1921-ben 11.033 lakos, 7060 magyar, horvát-szerb 3693, 56 német
* 1931-ben 11.715 lakos, 7214 magyar, horvát-szerb-macedón 4373, 55 német
* 1948-ban 8275 lakos, 5084 magyar, 3044 szerb
* 1953-ban 8121 lakos, 5104 magyar, 2873 szerb
* 1961-ben 8097 lakos, 5265 magyar, 2776 szerb
* 1971-ben 8128 lakos, 5292 magyar, 2641 szerb
* 1981-ben 7950 lakos, 5206 magyar, 2301 szerb, 27 jugoszláv
* 1991-ben 7522 lakosából 4787 magyar, 2171 szerb, 307 jugo., 107 cigány[3]
* 2002-ben 6786 lakosából 4217 magyar, 2189 szerb, 153 cigány[3]

Nevének eredete

Nevét feltehetően Mohorról kapta, aki Ond törzséből, a Vaja nemzettségből származott. A Vaja nemzetség ősi fészke a Temes vármegye területén lévő Ormánd melletti Vaja falu volt. Mohort 1242 elején, elaggott korában a tatárok megölték.

1230–1323 között Moharewe, Moharewy, 1412–1521 között Moharrywe, Mohal, Mahol, Maholrév, Moharéve. 1521-ben Mohol, 1665-ben Moholy, 1690. Mohol, 1720. Moholy, 1900-tól Mohol.

A középkori helységek okleveles említésének sorrendjében Moholt először 1230 táján Moharewe, Moharewy, Moharrywe néven említették. A korszak írásmódjának megfelelően földrajzi névnek Moharévét vagy Moharrévét kellene tekinteni, de ezek a nevek a történelem során-1521-re átalakultak Mohollá.

Levéltárban fellelhető névváltozatai:[4]

* Mohoj
* Moholy
* Mol

Története

Moholnak régi neve Moharéve, mely Becsei Imre birtoka volt, aki ezt 1323-ban Lampert országbíró előtt Dombónak adta cserébe tiszántúli Szentmiklós és Akacs nevű birtokaiért. 1332-ben a csanádi káptalan előtt Salánki Dombó Moharéve nevű birtokát 40 márkáért Becsei Imrének és fiainak visszaadta.

Később Moharéve a Telegdiek birtokába került, s mint ilyenről történik említés 1412-ben, mikor Zsigmond király Csanád vármegyébe kebelezte át, mert a Telegdieknek itt több birtokuk is volt. Ezután az 1521. évi Csongrád vármegyei tizedjegyzékben már Mohol néven szerepel. A török defterek a szegedi nahijében felsorolják Moholt 1570 körül 5, 1580-ban 17 és 1590-ben 23 adózó házzal.
Mohol az 1690. évi török mappán is fel van tüntetve a Tisza mellett, a Moholka bara beömlése alatt egy szigeten, melyet a Morski fok a Tiszával alkot. E sziget neve Tatarszka-ada (Tartársziget).

1701-ben szerbek telepedtek le. 1702-ben a tiszai határőrvidék szervezésekor katonai sánc lett. Az 1702 nyarán benyújtott kamarai összeírás szerint Moholon 16 gyalogos, 17 asszony, 29 gyermek, 4 legény, 2 hajadon és árva 10 volt. Moholhoz 1702–1703-ban a következő puszták tartoztak: Novoszeló, Ugaczka, Tiviske (Töviske) és Gyentáros (Gyantáros). 1740 körül a vármegye panaszolja, hogy Mohol katonai sáncban 50 adófizető egyén lakik, akik katonáskodás révén a vármegyei terhek alól fel vannak mentve.

1751-ben a határőrvidék megszűntével Mohol is a tiszai koronai kerületbe került; ekkor már két különböző vésetű pecsétje is volt. Az 1751-ben nyert kiváltságlevél 19. pontja szerint az adott jogok, uradalmi javak, robot és ingyenes szolgálmányok alól való mentesség és más kiváltsági engedmények ellenében a Tiszai kerület községeinek lakossága évenként földadót fizetett az uradalomnak.

Bodor Antal szerint a tiszai határőrvidék feloszlatása után a szerbek elvándoroltak, és helyükre 1753 körül alföldi, szegedi és jászsági magyarok érkeztek. Később, az 1770-es évek körül újabb magyar lakosság települt a faluba a Jászságból, Heves, Hont és Nógrád megyéből.[5] Gyetvai kutatásai viszont azt bizonyítják, annak ellenére, hogy a határőrvidék végleges felszámolása után sok szerb család elvándorolt, mégis maradtak annyian, hogy a magyarok letelepedését a szerb vezetők egészen a 19. század elejéig meg tudják gátolni.[6]

1771-ben Moholon az úrbéri összeírás szerint 273 gazda, 17 házas zsellér és 6 lakó volt.

A Moholhoz tartozó határrészek: Novoszeló, Csanadacz, Pogledics, Obornyacza, Gyentáros, Tivitska, Dolity, Ugarszko, Szelistye voltak.

Az 1791. évi országgyűlésen Moholt, valamint a Tisza mentén fekvő 10 községet koronai birtokká tették. 1792-ben 182 adózó házat írtak össze. 1804–1805-ben nagyobb számmal telepedtek itt le magyarok, akik már 1806-ban plébániát is kaptak. Az önálló moholi egyház alapítása 1805-ben történt, és ez novemberétől-decemberétől kezdték el vezetni a moholi anyakönyveket. A Szent-György tiszteletére szentelt templom 1824-ből való, valamint az ortodoxok temploma is ekkor épült.

1870 február 26-án kilenc másik Tisza menti községgel együtt Pulchard János, és még négy moholi községi képviselő Óbecsén aláírták a Váltsági szerződést, s ezzel Mohol megszabadult a földesúri terhek alól, vásártartási joggal felruházott nagyközség-mezőváros lett. A váltságdíj lefizetése (Mohol község 109.653 forintot és 11 koronát fizetett) folytán több mint egy évszázad után, 1877-ben a védnökségi jog gyakorlását a király a volt kerületi társközségek római katolikus hitközségeinek adományozta, miután a védnökségi alapból Mohol 14.000 Ft-ot kapott. Ezzel az adományozással a községek magukra vállalták az egyházak fenntartási költségeit.[7]

A két felekezetnek volt egy-egy szép, díszesen bekerített és fásított temploma, 3-3 szilárd épületben lévő és jól felszerelt tanterme, emellett a tanyákon 2 iskolája, a községnek kórháza, jól berendezett községi vendégfogadója, tágas epreskertje, egyesületi olvasóköre. 1866-tól postaállomása, 1871-től újra kompjárása. A Tisza átvágására 1855–57-ben került sor, 1866-ban épült a védtöltés, mely által több mint kétezer hold föld lett ármentesítve. Az 1864-es évben marhavész, majd az 1866-os évben kolera pusztított a községben. Az 1870. évi árvíz nagy károkat okozott: a belső földeket javarészt víz borította, a község délnyugati részében sok házat döntött romba.

1891-ben 1733 házzal és 9509 lakosa volt (közte 5710 magyar, 107 német és 3669 szerb), vasúti és gőzhajóállomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára.

A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Zentai járásához tartozott.

Moholon a házak valamikor csak számozva voltak, a mai értelemben vett utcákban való rendezés az 1800-as évek első felétől ismert, az Osztrák-Magyar Monarchia idejében vezették be. Az anyakönyvek tanúsága szerint Moholon az 1930-as évek elején kaptak nevet az első utcák.
[szerkesztés] A II. világháború végén

A háborús bűnöket kivizsgáló bizottság feljegyzéseiben Mohol községről nem találni semmit. Ennek ellenére 12 helybéli magyar polgár neve került föl a háborús bűnösök listájára.

Mohol 1944. október 8.-án „szabadult” fel, de a helyi Népfelszabadító Bizottság csak október 14-én alakult meg, melynek egyetlen magyar tagja sem volt. Az egyhetes hatalom nélküli állapotban már megkezdődtek a gyilkosságok. A közigazgatás bevezetése után pedig „elszabadult a pokol”. Több száz embert hurcoltak az iskola és a zárda épületeibe, ahol kegyetlenül kínozták őket. „Moholon nem alakítottak semmilyen bíróságot vagy különbizottságot, az emberek sorsáról hatalmaskodó személyek döntöttek, minden formai eljárás nélkül. Ez lehetett az egyik oka a vérengzések teljes elfajulásának.” [8]

Mohol lakosságát szinte megtizedelték. A legnagyobb mészárlás 1944. november 9.-én volt a homokbányában.

A moholi áldozatok száma 300.[8] és 800 fő között lehetett[9]

A világháború után

A moholi határ ma mintegy 7000 hektárt ölel fel, de a földtagosítás következtében 1973-ban sok tanya megszűnt, lakói szétszéledtek, foglalkozást váltottak. A mezőgazdaság volt a fő foglalkozás, de a II. világháború után megkezdődött az ipar fejlődése. Ma a – már privatizált – PIK Halász József mezőgazdasági birtok mellett földműves szövetkezetek is segítik a mezőgazdaságot és az állattenyésztést, serkentve a magángazdaságokat is.
Közismert a Zora cég, amely gyümölcsöket és zöldségféléket dolgoz fel, tárol és eladásra kínál, továbbá a Progres cipő- és kesztyűgyár.

Az általános iskola, a moholi helyi közösség és az egyházközösség számos művelődési rendezvény hordozója.

Híres moholiak

* Dr. Bálint Lipót – moholi születésű ezredorvos, az I. világháborúban többször kitüntették
* Moholy-Nagy László – bácsborsódi születésű világhírű művész, fiatalkora egy részét Moholon töltötte.


Köszönet Katona Annamáriának az értékes munkáért

A http://www.magyarvagyok.com forrás nyomán szerkesztette; a Magyar Megmaradásért.hu tulajdonosa. Amennyiben ránk találnál, kedves Annamária szeretném ha közösen még részletesebben kitudnánk dolgozni ezt a fontos tanulmányt. Valószínűleg neked megvannak a számok (horgonyok 1 ) szerinti magyarázatok is. Ezeket is jó lenne pontosítani. Várom jelentkezésed!

Megjelent: 25714 alkalommal

Hozzászólások  

 
Erzsebet Fekete
#1 Melbourne AustraliaErzsebet Fekete 2013-10-02 10:10
Nagyon megorultem ennek a szep tortenelmi felfedezesnek mert en is Moholrol szarmazom.
Ezer koszonnet
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 357 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 68.1%Canada 1%
Romania 6.1%Serbia 0.8%
United States 4%Switzerland 0.4%
Russian Federation 3%Kuwait 0.3%
Germany 2.8%Australia 0.2%
Ukraine 2.8%France 0.2%
Slovakia 2.2%Czech Republic 0.2%
United Kingdom 1.9%Italy 0.2%
Austria 1.6%Netherlands 0.2%
Sweden 1.5%Greece 0.2%

Today: 16
This Week: 3156
Last Week: 4994
This Month: 14595
Last Month: 27154
Total: 1564345

Belépés