Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

H2018Jun25

2013. Február 17., Vasárnap 01:11

Az ékírástól a rovásírásig - 2. kötet

Írta:  Fehérné, Walter Anna
Értékelés:
(17 szavazat)
Fehérné, Walter Anna, Az ékírástól a rovásírásig című Buenos Aires-ben kiadott műve két kötetben jelent meg 1975-ben. A számításműszaki átszerkesztést illető jegyzetek mindkét kötet végén jelennek meg. Szerk.

fa er 2-001

Az ékírástól a rovásírásig

EZ A KÖTET A LOS ANGELES - I
KÖRÖSI CSOMA TÁRSASÁGNAK
NAGYLELKŰ TÁMOGATÁSÁVAL
JELENT MEG
A "MAGYAR KÖNYV ÉVÉBEN", 1975 - BEN

AZ ÉKÍRÁSTÓL A ROVÁSÍRÁSIG

Fehérné, Walter Anna
gondozásában

 

2 kötet

"Magyar Őskutatás" Kiadása
BUENOS AIRES
1975

Todos los derechos reservados por © 1975.
Ladislao Eugenio Fehér - Buenos Aires
Hecho el depósito que establece la ley 11, 723.

 

TARTALOM [I. Kötet]
Előszó 5
Bevezetés 7
I. Rész: AZ ÍRÁS BÖLCSŐJE KÖRÜL
Tájékozódás az írásrendszerek idő- és térbeli terjedéséről 19
Erdélytől Sumériáig ? 21
Kis- és Elő-Ázsia ókori népeinek írásrendszereiről 50
A hitita - hetita írásrendszer 57
A hurri és moabita írásrendszerek 65
Etruszk írásemlékek Magyarországon 71
Az ékírás és a Távolkelet betűrendszereinek kapcsolatai 79
II. Rész: ROKONNÉPEINK ŐSEI NYOMÁN
A pártusok írásemlékeiből 95
A hunok írásemlékei 99
A keleti hunok írásrendszere 100
A kusán-kidar hunok írásemlékei 104
Az "alkán" és "napki" hunok írásemlékei 108
A "fehér-hunok" vagy heftaliták írott emlékei 110
A khorezmi írás 114
Baktriai írásemlékek 123
Az arámiak írásrendszeréről 131
Kaukázus - vidéki írások 140
III. Rész: AZ Ó-TÖRÖK ROVÁSÍRÁS
Az ó-török írásrendszer 147
Az orkhoni rovásírásos történelem 166
Bilge kagán sírfelirata 169
Kül Tegin sírfelirata 175
A "szarvasok népe" emlékköveiből 180
A szuleki feliratos sziklarajzok 188
Ujgur rovásírás egy sudzsi sirkövön 191
A Talas-völgy (Turkesztán) sírfeliratai 194
Tollal írott türk "rovás" emlékek 201
Manicheus vallásos emlékek 214
IV. Rész: VOLGÁN INNEN - LAJTÁN TÚL
Avar rovásemlékek 219
A jánoshidai tűtartó felirata 225
A szentesi és környei csontlemezek felirata 227
A Gail-völgyi sziklafelirat 229
Az Enns-parti rovásírásos cseréptöredék 231
Rovásírásos ezüst kanál Oberflachtból (Schwaben - Svábország) 232
A garbányí cseréptöredék 234
A murfatlári barlangkolostor feliratai 235
Az "Avar-kapu", Madara és Aboba-Pliska feliratai 242
A konstancai felirat 251
A lebediai rovásemlékek 252
Szabír rovásírás 253
A szmolenszki szabír sziklafelirat 257
A "kazár" írásnak tartott emlékekről 259
A novocserkaszki kulacs és a majacki sziklafeliratok 266
Néhány szó a Don-vidéki rovásírásos emlékekről 271
V. Rész: A KÁRPÁTOK ÖLÉBEN
A nagyszentmiklósi aranykincs rovásfeliratainak megfejtése 287
Supka Géza megfejtési módszere 289
Mészáros Gyula megfejtési kísérlete 337
Pataky László két felirat megfejtése 344
TARTALOM (II. Kötet)
V. Rész: A KÁRPÁTOK ÖLÉBEN [folytatás]
A nagyszentmiklósi feliratok megfejtése Csallány Dezső nyomán 5
VI. Rész: BESENYŐ ÉS KUN ROVÁSÍRÁS EMLÉKEK
A besenyő rovásírás 33
A magyarországi kunok rovás-emlékei 39
Pataky László betűzése és megoldása a Margit-sziget rovásairól 40
Csallány Dezső megoldása a Margit-sziget rovásos kőfeliratról 49
A battonyai rovásírásos gyűrű 55
A kunkerekegyházi rovásírásos gyűrű 57
A deszki rovásírásos gyűrű 60
A pomázi rovásírásos gyűrű 61
A klárafalvi rovásírásos gyűrű 62
Az esztergomi rovásírásos pecsétgyűrű 63
A kenyereéri rovásírásos gyűrű 65
A mezőberényi rovásírásos pecsétgyűrű 66
VII. Rész: SZÉKELY - MAGYAR ROVÁSEMLÉKEK
A rovásírásos szkíta balta 70
A radocsányi kőbalta 72
Rovásírás az Aranyos mentén 73
Az alsósófalvi számadóbot 74
A kecskeméti rovásos rézlap 77
A felsőszemerédi templomfelirat 79
Az enlaki templommennyezet rovásfelirata 82
A. bonyhai rovásjegyek 84
A Vaskapu rovásfeliratai 85
A Csík-megyei Tászok-tető rovásjelei 87
A jászsági vörösréz rúd 96
A székelyderzsi rovásírásos tégla 97
A bögözi freskó rovásfelirata 111
A ladánybenei cserépedény felirata 114
A homoródkarácsonyfalvi templom-felirat 117
VIII. Rész: TOLLAL ÍRT ROVÁSEMLÉKEK
A konstantinápolyi rovásemlék 124
A nikolsburgi rovás ábécé 139
Kájoni János, csíksomlyói cseri-barát rovásemlékei 143
A gyulafehérvári sáfár rovásos borjegyzéke 145
Komáromi Csipkés György albuma 146
Miskolczi Csulyák István rovás ábécéje 147
Révai Miklós gróf "Hun-székely Ábécéi" 151
Otrokocsi Fóris Ferenc rovássorai 153
Bél Mátyás rovás-gyűjtemény 154
Bod Péter fogarasi templom-felirata 157
Az Árkosi Mihályhoz címzett rovásírásos levél 1770-ből 158
Dohai István marosvásárhelyi rovás ábécéje 159
Hickes, angol író rovásírásos ábécéi 162
Gönczi György "magyar ábécéje" 163
Telegdi "Rudimentiá"-ja 164
IX. Rész: SZÉKELYFÖLDI ROVÁSNAPTÁR
Egy középkori rovásírásos naptár 175
A Marsigli-kézirat feloldása Csallány Dezső szerint 178
Fischer Károly Antal rovásirás-gyűjteménye 195
Örtel Gottfried "Attila ábécéje" 198
Oroszországi rovásemlékek 201
Fischer "Északi-runa" gyűjtése 202
DÉLAMERIKAI MAGYAR ROVÁSEMLÉKEK
I. - Magyar pálosok nyomán Paraguayban 207
II. - A paraguayi pálosok rovásfelirata 213
III. - A nagyszombati "Vinland-térkép" részleteiből 230
IV. - Zakariás János rováslevele Peruból 233
Tiltott írás - titkos írás 237
Szamosközy István két tollalírott titkos levele 242
Eltűnt, vagy eltüntetett rovás 247
A Firenzei Laurenziana rovásírásos kódexe 250
A rohonci kódex 253
Vélt vagy való összefüggések a rovásírás
és gyorsírás rövidítései között
257
Számjegyek a rovásírásban 268
Az írásjelek poligoniája Bárzy Zoltántól 271
A rovásjegyek eredete, kapcsolataik és fejlődésük 279
A rovásírás betűi 292
Rovásligaturák, betűugratások 306
X. Rész: VITAFÓRUM
Az írást alkotó nyelv Andrássy Kurta Jánostól 315
Sumér nyelv és írás Andrássy Kurta Jánostól 319
XI. Rész: IRODALOM 333
ZÁROSZO 343
TARTALOM 345

* * *

V Rész: A Kárpátok ölében

A NAGYSZENTMIKLÓSI FELIRATOK MEGFEJTÉSE CSALLÁNY DEZSŐ NYOMÁN

CSALLÁNY rováskutatónak egyik legjelentősebb tanulmánya "A nagyszentmiklósi aranykincs rovásfeliratainak megfejtése és történeti háttere" összegezi az addigi (1968) összes megoldásokat és sajátjával kipótolva messzemenő levezetéseket nyújt, főként az általa már régóta képviselt "kettős honfoglalás" tárgyi bizonyítékaihoz. Beosztása szerint sorraveszi a feliratos edényeket HAMPEL hagyományos sorszámozását megtartva. Felbecsülhetetlen érték tanulmányának ama része, amelyben a kincsek hajdani tulajdonosait, birtokaikat, nemzetségeiket határozott és történelmünkben szereplő nevekhez, egyénekhez kötve meghatározza. Ugyancsak jelentős a magyarság kétnyelvűségének megállapítása is a feliratok nyújtotta adatok alapján.

Az alábbiakban csak azokat az edényeket közöljük CSALLÁNY tanulmányától eltérően, amelyeken rovásos jegyek szerepelnek, akár poncolt-trébelt, akár bekarcoltan megörökített rovásjelekkel. Mint látni fogjuk, CSALLÁNY főként NÉMETH GYULA tanulmányát tartotta alapvetőnek és javarészt folytatta az általa nyújtott megoldások folyását, kiegészítve imitt-amott saját kutatásainak helyes eredményeivel.

fa_er_2-006

A 2. számú korsót csak belekarcolt "tamga", azaz tula[j]don-jelek díszítik a sima fémen. Megoldását csak következtetni lehet, de maga a tamgajel egyedül tájékozatlanságban hagy bennünket az ősi birtokosára nézve.

fa_er_2-007

A két jel azonos alapjában, a hozzá illesztett vonáskák jelentése azonban nagyon fontos lehet. Az edény egyik főalakjának a győzelmes lovasnak a kezében lévő kópjazászlón azonban szinte olvashatatlan rovásjegyek vannak. Három ezekből BEZ... nevet képez. CSALLÁNY ebből következtet a hajdani CSANÁD-nem egyik ágára. Így a lovas alak CSANÁD lenne, kezébe tartva AJTONY levágott fejét.

A két korsó kivitelezése ötvösművészeti szempontból teljesen azonos. Így a megrendelő személye is azonos a felírások alaprendelő és a felírások is azonosak. CSALLÁNY DEZSŐ a "BOLYA-BOYA" megoldást éles logikával és sok részletkutatás alapján, mesterien oldja meg és kapcsolja az aranyedények csoportjához.

fa_er_2-008a

A Don-Kubán vidéken azonos alakban k jelként, az Orchon-Jeniszeji feliratokon a > ak > k hangértékben, a székely-magyar rovásírásban szintén veláris k alakban jelentkezik.

Németh Gyula az El'pek ~ El'bek nevet: ibäk-nek olvasta és az Il-bäk személynévből állította össze. bítesét!).

fa_er_2-008b

Az első és az utolsó rovásjelet ismerjük: ng..s. Németh Gyula a második ismeretlen jelet: z-nek olvasta, pedig a szöveg magánhangzót kíván. A harmadik jel ugyancsak nem fordult még elő. Ennek a mássalhangzónak rovásjelét Németh g-nek vette, Új rovásjelek:

fa_er_2-009a

Németh a d hangzó rovásjelét a felirati anyagban nem találta meg.

A d betű jele veláris alak. Kettőzött formájú párját a türk rovásfeliratokból ismerjük, Újabban a kumarinszki gorodiscse több rovásszövegéből került elő a nagyszentmiklósi d rovásjel analógiája. Az egyik feliratot ott (andak...-nak olvasom. Ennek a szónak d1 jele igazolja az 5. sz korsó kérdéses magánhangzójának veláris kapcsolatát. Tehát a hiányzó magánhangzó: i. A magánhangzók közül eddig az a és az o jelét tisztázhattuk a nagyszentmiklósi felirati anyagban, illetőleg az u jelét az analógiák alapján ismerjük, így csak az i hang rovásjele maradt a veláris hangok közül megfejtetlen.

A nagyszentmiklósi i jel is összhangban áll a türk i hang rovásjelével.

Az 5. sz. korsó első bekarcolt rovásszövegének helyes megfejtése: nagidis.

fa_er_2-009b

fa_er_2-010a

Az u téglalap alakú rovásjele ismert, kapcsolatot és rokon formát mutat a Talas-völgy, a Don-Kubán vidék és a székely-magyar rovásszöveg u jelével.

A b rovásjel alakját is megtaláljuk szegletesformában az Orchon-Jeniszej vidéki türk feliratokon.

Németh az u rovásjelét u? ü hangjelöléssel rögzítette, a b jelét pedig v rovásjelnek vette fel nagyszentmiklósi ábécéjében.

A 6. sz. korsón a 3. bekarcolt rovásjelcsoport:

fa_er_2-010b

fa_er_2-011

Megjegyzendő a "RÉGEBBI MEGOLDÁSOK" sorozatához, hogy a PATAKY LÁSZLÓ féle megoldásnak már régi előzményei vannak. BÁLINT GÁBOR, akiről bevezetőnkben írtam, hogy Szentpéterváron már 1873-ban kérte a Tudományos Akadémiát, hogy az újonnan felfedezett orkon-jenyiszei írásokkal hasonlíthassa a nagyszentmiklósi feliratok betű[i]t. Sorsát ismerjük. Első kísérleteit elégették. Ő azonban szívósan ragaszkodva kísérleteihez, 1901-ben kiadta Kolozsvárott "A honfoglalás revíziója" című munkáját, ahol a 162. oldalon közli a 8. számú csésze rovásírásának megfejtését: "GILAS PES-GAN PESENYÜJI KENESZ".

Ugyancsak idetartozik a mellőzött DEBRECZENYI MIKLÓS (1914) megoldása, melyet BÁLINT GÁBOR kísérlete alapján folytatott: "GELSE KISKÁN PESENYÜI KEZEZ" formában. PATAKY tehát már százéves hagyományokat képvisel az általa ajánlott feloldással.

Ez utóbbi megoldások, mint látjuk, valójában besenyő tulajdonoknak tekintették a nagyszentmiklósi aranykincsek egyik részét magyar olvasattal. Mint már megemlékeztünk ennek a rokonnépnek az írásrendszeréről, amelyet tudományos, nyelvészeti alapon NÉMETH GYULA igyekezett elfogadhatóvá tenni, nem támasztható alá tárgyi bizonyítékokkal és történelmi háttérrel.

A 8. számú csésze feliratában szereplő személynév azonos - némi változattal - a 21. számú csészén szereplővel. Ezért CSALLÁNY alapos részletezéssel foglalkozik velük, összemérve tudását az előbbi megoldók eredményeivel. Idézem eredeti szövegét.

fa_er_2-012

= Bolya zapan a helyes megfejtése. A 21. sz. csésze vonatkozó görög betűs szavait adja vissza rovásírással. Ezzel a két szóval a nagyszentmiklósi rovásfeliratok belső kontrollját, a megfejtések helyes alapra való helyezését találjuk meg.

Mindkét csésze görög betűs és rovásírásos alakja poncolt kivitelű. A 21. felirat elindító jele: bizánci kereszt, a 8. sz. aranycsésze rovásjeles szavait ugyancsak bizánci keresztek tagolják. A 8. sz. csésze poncolt rovásjeleit a kivitelező mester számára előkarcolták. A rovásírás irodalmában a választójeleket többnyire pontozással találjuk.

A 21. sz. csésze görög betűs szava: Buela. Olvasata Németh szerint Bojla a rovásszöveg-párhuzam alapján. A felirati név helyes rovásírásos megfelelője: Pólya ~ Bolya. Olvasási változata Boya. A nevet kiejtés szerint keményen rögzítették, b helyett p rovásjelet alkalmazva. A zapan szóval kapcsolatban a p jel alkalmazására már rámutattam. A görög betűs szó Bouela (olvasata Thomsen szerint Boila), a rovásírás követelménye szerint tagolva B-ou-el-a. A rovásszöveg Bolya szavának tanúsága alapján nem ou-nak hanem o-nak rótták és akkor még o-nak is hangzott; az el jelét nem l-nek, vagy j-nek adták vissza, hanem az l'. ly palatális rovásjelével.

fa_er_2-013a

rint boila) szó szerepel. De ennek a szónak, méltósagnévnek semmi köze sincs a nagyszentmiklósi névalakunkhoz, csupán annyi, hogy ezt is görög betűkkel írták.

Németh Bojla szót olvasott ki a rovásszövegből. A p ~ b ugyan azonos, de nem b jellel hanem p rovásjellel írták b hangérték mellett. Az o rovásjelél nem vette észre, és nem alkalmazta sem itt, sem az ábécéje magánhangzói között. Az o rovásjelét j-vel cserélte fel és így vette fel a hangzók összesítő táblázatában, természetesen tévesen. Pedig a 21. sz. csésze görög betűs névalakja diktálta a szó értelmét.

fa_er_2-013b

Tehát személynévről és nem méltóságnévről van szó, olvasata Bolya. Az olvasatot3 az eredmények igazolják. Németh Gyula feltételezett olvasata, az ismert szövegek alapján nem helytálló.

A 8. sz. csésze két első rovásszavának helyes olvasata: Bolya ~ Boya zapan. A szavak magyarázatára később térek ki.

A 3. sz. és 4. sz. korsó azonos rovásfeliratú, mindkét esetben a Bolya ~ Boya névalak ismétlődik. Azonosak a 8. sz. csésze rovásfeliratának első szavával.

Az o rovás jel az Orchon vidéki o rovásjel szegletes alakjára megy vissza, de kerekített változatát a székely rovásírásban is megtaláljuk.

A l', ly rovásjel szílvamag alakú párhuzama, egyedül csak a székely-magyar rovásírásban van meg: ly, l' V hangértékben.

Az l', ly veláris alakja is megvan a nagyszentmiklósi feliratokon:

fa_er_2-013c

A székely-magyar ly, l' rovásjele azonos a 8. sz. csészén látható jellel, de a fejlődés következtében némileg változott a hangértéke. A 23. sz. kelyhen látható veláris aly, rovásjele a székely rovásírás ligaturái között is megőrződött, de sajnos hangérték nélkül. A nagyszentmiklósi veláris aly analógiája alapján azonban következtetni lehet arra, hogy a székely-magyar rovásírás nikolsburgi ligatúrái között megőrződött us (?) rovásjele tulajdonképpen veláris ly, (l')-nek tekintendő, nem pedig us (?) ligatúrának.

A 8. sz. csésze poncolt rovásfeliratának teljes szövege:

fa_er_2-013d

Olvasata: Bolya zapan Zanadïj kán' . Zanadïj (Szan'dij) kán' ugyancsak egy eddig ismeretlen nevet mutat. Új rovásjel:

fa_er_2-013e

fa_er_2-014a

A görög szöveg kitöltéseként poncolt rovásjelek szerepelnek. Ez a rovásírás a 9. és 10. számú csészéken kívül még három más aranyedényen is szerepel. Ez arra mutatna CSALLÁNY szerint, hogy a tulajdonos nevét később alkalmazták a simított arany felületekre.

fa_er_2-014b

CSALLÁNY megfejtése alátámasztására történelmi hátteret és írástörténeti fejlődésből merített adatokat is felhasznál. Okfejtése kifogástalan és meggyőző. Idézem:

A Šunád szóban az nd veláris alakja: nád. A név a Ajtonyt legyőző Csanád vezérre vonatkozik, a Šunád név ennek ősi alakját őrizte meg. A latin nyelvű 1000 utáni oklevelek Sunad, más alakban Chanad néven ismertetik. Idrïsï 1153. évi arab nyelvű tudósításában Š / u / n / a / t néven szerepel. Ez a névalak áll legközelebb rovásszövegünkhöz, amely az š < č fejlődést mutatja.

fa_er_2-015

Ungar neve. Honfoglalóink körülbelül 800-ig a Don és a Kubán vidékén vannak, s 700 körül itt jelzi a Ravennai Geográfus az onogurok hazáját. A nagyszentmiklósi rovásírásrendszer testvérét a karacsajevszki feliratokban találjuk meg, a Kubántói 15-20 km-re, rovásírásos folytatását pedig az erdélyi székely rovásírásban látom. A törzsi jelzésre szolgáló nyílhegy, veláris k hangértékben: a köktörökben, a Kubán vidékén és a székely rovásírásban is megtalálható. Ügy látszik, hogy eredetileg ezt az ideogrammát tisztán a törzsi kapcsolatok jelzésére tartalékolták. A székelyben ez a rovásjel, a latin írás hatására, ok-ból c-re változott.

A nagyszentmiklósi felirat tehát Šunád-törzs értelmű.

Ajtony törzsfői központja Marosvár volt. Mint a bizánci kereszténység híve, székhelyén Keresztelő Szent János tiszteletére monostort építtetett, apátot helyezvén bele görög barátokkal, az ő törvényük és szertartásuk szerint. István király államszervező harcában, a hadsereg vezére a király unokaöccse Sunád volt, aki Ajtonyt megölte, törzsi területét és vagyonát részben megkapta és uralmát a király nevében gyakorolta. Ajtony leveretése 1028-ban történt. Marosvár: Csanád nevet kapott. A görög szerzeteseket Csanád, a Szent György vértanú tiszteletére épített oroszlánosi monostorba költöztette át, korábbi monostorukat Csanád várában a nyugati kereszténység meghonosítása végett, Gellért püspöknek adta át. A király itt 1030-ban püspökséget létesített.

A nagyszentmiklósi aranykincs Šunád-törzs nevével poncolt rovásfeliratait legkorábban, az 1028-1030 közötti időre lehet meghatároznunk. Arra az időre, amikor a görög szerzetesek még nem költöztek át új oroszlánosi monostorukba.

Az eddigi adatok alapján is tisztázható, hogy a nagyszentmiklósi aranykincs és török nyelvű rovásai és rovásszövegei: honfoglaló nemzetségeinkhez fűződnek. Utolsó birtokosuk a Csanád-törzs (-nemzetség) volt. Elrejtésük is a Csanád-nem birtokán Nagyszentmiklóson történt, az É-D-i útvonal mentén, a Harangod-Aranka vize közelében.

A kincs elrejtését a tatárjárással (1241) hozom kapcsolatba. Az elrejtők Csanád várából szállították Nagyszentmiklósra, de az aranyedényeket már nem sikerült újra kiásniok, valószínűleg elpusztultak.

A Csanád-törzs (-nemzetség) rovás-szignaturái azt tanúsítják, hogy a tulajdonbavétel ideje legkorábban 1028-1030-as években történhetett a görög barátok marosvári tartózkodása idején, ha az egyházi vonatkozásokat és a rovásírás kivitelezőinek ezen barátokat tekintjük. De arra nincsen bizonyítékunk, hogy az utolsó elrejtők egyházi funkcionáriusok lettek volna. A Csanád-nemzetség palotája a mai Őscsanádtól nyugatra feküdt.

Az aranyedények felirataiból nem derül ki, hogy azok Ajtonytól erednek, vagy az ő országrészéből származnak. A kapcsolatok részben Bodrog vármegyére utalnak, ahol Ajtonynak már nem volt uralma.

A kincs már nem Csanád vezér nevéhez és szerzeményéhez fűződik, hanem csak a Csanád-nemzetséghez (tehát utódaihoz). Így a kincs és a török nyelvű rovásírás használati ideje a XI-XII. század.

A magyarság a X. század közepén (950 körül) kétnyelvű volt: finnugor nyelvet és török nyelvet beszélt. (Nem számítva az iráni és más nyelvű csatlakozókat). A finnugor nyelvet és a honfoglaláskori törzsneveket: az 568-ban bejövő avarsághoz fűztem. Honfoglalóink török nyelvű, egyetlen rovásírásos felirati emlékét: a most megfejtett nagyszentmiklósi kincsfeliratok szolgáltatják.

Vajon a török törzsek melyik csoportjához sorozhatjuk a nagyszentmiklósi rovásfeliratokat?

A dunai bolgár-törökökhöz nem tartozik, mert a bolgároknál "az elszlávosodás folyamata a IX. században már nagyon előrehaladt, a X. században pedig teljesen be is fejeződhetett, mert a bizánci források a X. századtól kezdve a bolgárokat többé már nem különböztetik meg a szlávoktól." A magyar szómaradvány alj(a), a feliratok honfoglaló nemzetségeinkhez való tartozása, a XI. századi török nyelv és rovásírásrendszer, a boéla méltóságnév hiánya, stb., nem igazolják a déli, dunai bolgár eredetet. Így Mavrodinov, Altheim stb kutatók eddigi állásfoglalása a dunai bolgárok mellett tárgytalanná vált. Németh Gyula a besenyőkhöz fűzte a nagyszentmiklósi feliratokat. De tévedett a Bojla Čaban, Bota-ul Čaban megfejtésben, a Bata (889), fia (900-920) időmeghatározásában, a besenyőknek tulajdonított szövegben és ábécében. Elég, ha a Šunád-törzs (-nemzetség) feliratára hivatkozom és arra, hogy Csanád vezér István király unokaöccse volt, nemzetségfői címere pedig azonos a Turul-Árpád címerrel.

Közelebb járt a nagyszentmiklósi kincs-rejtély megfejtéséhez Fehér Géza, aki a kincset magyar eredetűnek tartotta. Azonban sem Ajtony, sem az erdélyi Gyula szerepe nem mutatható ki a kincs felirataiból.

9. sz. Csésze (XIII t. 1), poncolt rovássorral és poncolt bizánci felirattal (Németh, 3. ábra és 10. lap; Mavrodinov, XVI. t.); (IV. t. 7a):

fa_er_2-016

 

fa_er_2-017

CSALLÁNY megoldása: SAPAK-SABAK, amely "csészét" jelent. Egyébként a felirat első része azonos a 9. számú csésze feliratának első részével és így ezekre az ismertetett részekre nem térünk ki újból. Ezek szerint ez a szép darab is a bizánci rítusú ősi Ajtony-féle vagyonhoz tartozó egyházi szertartást szolgáló edény volt.

fa_er_2-018a

A rovás jel egyenes szárral a türk č hangot és a székely-magyar veláris š-t képviseli.39 Ez a jel a ž rovásjelével együtt a veláris č-t pótolja a türk és a székelv-magvar rovásírásban. A nagyszentmiklósi š- rovjásjel [rovásjel] száras alakja a fejlődés folyamán görbülő szárat vett fel. Az enlakai feliratban mindkét száras š jel meggörbült.

A fenti szó helyes megfejtése: sapak az írásmódja alapján. A második a-t nem jelölik.

fa_er_2-018b

fa_er_2-019

fa_er_2-020a

[Lehetséges, hogy a Bodrogvármegye alapjai a honfoglaló Botond nemzetség szállásterületén nyugszanak. Botond neve egy környékbeli nemzetség nevében és megyei személyek nevében szerepel. A Botond személynév (1255-ben) feltűnik a Bodrog megyei Küllődi Bolyár fia Bathand nevében.]

A nagyszentmiklósi 15-16. számú nyeles csészéken Batand-dz felirat olvasható.

A nevet a Botond nemzetséggel hozhattuk kapcsolatba. Joggal olvashattuk ezt a személynevet, mert más olvasatok is többnyire Bodrog vármegyével függtek össze és a rovásszöveg is lehetővé tette a fenti megfejtést.

Azonban az olvasatnál a következő nehézségek merültek fel:

A Batand(dz) név utolsó tagja a dz a személynévvel összefüggésben értelmetlen, felesleges ballasztnak látszik és helyesen meg nem fejthető.

A Batand név helységnévvel nem hozható kapcsolatba, akkor, amikor a többi megfejtett mind birtoknévként is előfordul.

fa_er_2-020b

mát használhatom csak, ha az utolsó rovásjel értelmét megmagyarázni kívánjuk:

Bat-anad-edez a helyes olvasata.

Értelem: Batanyád úré (uráé). Az edez ~ idis szó török, az 5. számú korsó feliratán is előfordul.

fa_er_2-020c

fa_er_2-021

CSALLÁNY D. MEGOLDÁSA

CSALLÁNY az arany ivókürttel kapcsolatban több jelentős, de erősen vitatható következtetést vont le történetünkre vonatkozólag. A tudós régész és írástörténész szerint ui. az avarok finn-ugor etnikumként érkeztek a Kárpát-medencében. A kürtre vonatkozólag azonban - török szövege miatt, amelyet görög is kísér - a következőket mondja: ["]A nagyszentmiklósi arany-ivókürtöt: a bócsai, perescsepinai, ozorai és Szeged-átokházi avarkori ivókürtök és szertartási edények sorozatába beállítva, nem az avarokhoz, hanem a hun-bolgárokhoz csatoltam..." Ez azonban ellentétben áll a fennt említett avar ivókürtök mellett még a legutóbb Kisbábonyban felfedezett avar szertartási és használati edények kétségtelen avar hovatartozandóságával is. Maga a szerző tanulmányának 37. pontja alatt ui. "a magyar nép türk ágának egyedülálló rovásfeliratairól" beszél, amelyekhez a finn-ugoroknak semmi hozzátennivalójuk nem lehetett....

fa_er_2-022

...pan végződés mellett. Valószínűnek látszik, hogy a 8. sz. csésze rovásjeles és a 21. sz. csésze görög betűs szavai tartalmilag is összefüggenek, illetőleg ugyanazon szavak ismétlődnek meg mindkét írásformában. Megerősíti feltevésemet az a tény, hogy a rovásírásos szóban a második jelként szereplő,

de a hangrendi illeszkedés törvényszerűsége alapján másodszor már nem ábrázolt magánhangzós rovásjel: a. Így a .a.an rovásszó és a görög ..apan szórész azonos lehet. Feltevésem helyességét mutatja az, hogy a Talas völgyi türk rovásjelek között és a novocserkaszki és mojackojei feliratokon az a betű

fa_er_2-023a

nem a türk rovásírásrendszerből.27 A támvonal nélküli a rovásjelnek fejrésze bár fordított elhelyezésű, mégis a nagyszentmiklósi a rovásjelével azonos. A továbbiakban látni fogjuk, hogy a székely és a nagyszentmiklósi rovásjelek között sokkal szorosabb az összefüggés, mint ahogyan azt eddig gondolhattuk volna.

Az ..apan görög betűs szövegrész p rovásjel-megfelelőjének olvasata sem kétséges. Az orchoni I-III., a jeniszeji feliratok p jele még egy-rovátkás, a nagyszentmiklósin két-rovátkával jelenik meg, a székely-magyar rovásírásban a XIV-XV. században már három fogazással használják. Ha az utóbbi rovásírásban szereplő keresztrovátkás többi jeltípussal vetjük össze a p rovásjelét, azt látjuk, hogy csak a č rovásjel kettős fogazással és az rovásjel hármas fogazással jöhetne p rovásjeleként tekintetbe. A z rovásjelet azonban nem téveszthetjük össze a p rovásjelével, mert a nagyszentmiklósi és a Kubán vidéki karacsajevszki feliratokon, hármas, négyes, ötös keresztrovátkákkal, z hangérték mellett szintén megvan. A č rovásjel kettős fogazású alakját sem lehet p jelként figyelembe venni, mert az orchon-jeniszeji, nagvszentmiklósi, székely rovásírás: még veláris š-el helyettesítette kezdetben a č rovásjelét és hangértékét.

Új rovásjelek:

fa_er_2-023b

Megjegyezni kívánom, hogy a rovásfeliratok megoldásánál a p rovásjelét többnyire b hangértékben használom, a nélkül azonban, hogy a p rovásjelet a b jel helyébe tenném. Ugyanis utóbbinak szintén megvan a külön rovásjele ugyancsak b hangértékben. Így a kétféle b jelzése az írásrendszerünkben zavart okozna. Azonkívül a pan'u szó előfordulása a 6. sz. és a 23. sz. edények rovásszövegében cirillbetűs u végződés mellett, indokolja a p rovásjel megtartását is a p hangérték mellett.

Most már joggal olvashatjuk a 21. sz. csészén a görög betűs ..apan szórészt: a 8. sz. csésze rovásszavában .apan-nak, a z rovásjel ismeretében pedig a zoapan szót zapan-nak. Tehát a görög betűs szöveg és a rovásírásos szó jelentése itt azonos fogalmat fejez ki.

fa_er_2-023c

fa_er_2-024a

Az első jel az nd1 összetett. Észrevehető benne a már ismert o jel alakja és az n rovásjel. Mészáros Gyula helyesen hozta ezt a jelt kapcsolatba a türk nd rovásjellel. A karacsajevszki (Kubán vidék) feliraton ugyanezen rovásjel fordul elő, de a megfejtési kísérletek - látszik hogy Németh Gyula hibás nagyszentmiklósi olvasatát vették alapul - megoldatlanul maradtak. Ugyanis ő r-nek hitte az nd jelét. A Šunad-ok olvasatú nagyszentmiklósi rovásszöveget, a kumarinszki gorodiscse feliratában rokon összetételben találjuk:

fa_er_2-024b

Úgy látszik hogy mindkét török nyelvű rovásszöveg-rész rokon jelentésű.

fa_er_2-025

A t1 nemcsak a székely-magyar t2 rovásjelének alakjával azonos, hanem megtalálható a kumarinszki gorodisce rovásszövegei között is más olyan rovásjelek társaságában, amelyek a nagyszentmiklósi írásrendszer jeleire jellemzőek.

Bath-alja - Path-alja név egy Bodrog megyei község tulajdonosa, akire a pan' szó vonatkozik.

Az alj rovásjele veláris alak. Ezzel tisztázódott a székely-magyar rovásírás mélyhangú lj rovásjelének formája, amely a fejlődés folyamán ly1 hangzóvá változott. Azonos alakja megvan a nikolsburgi ligatúrák között, de hangmegjelölés nélkül.

fa_er_2-026

fa_er_2-027

fa_er_2-028

fa_er_2-029

fa_er_2-030

___________________

[Lábjegyzetek nincsenek]

(1. oldal / 11)
Megjelent: 30963 alkalommal Utoljára frissítve: 2013. Február 18., Hétfő 05:14

Hozzászólások  

 
vándor
#3 még egy segítség:vándor 2013-12-30 13:37
Pap Gábor - Nagyszentmiklósi kincs (www.youtube.com/.../)

másik:

www.youtube.com/.../
Idézet
 
 
lajos
#2 Belgium, Andenne/5300lajos 2013-12-30 00:18
csak kettot ;

- az Egyház sehol sem tiltotta meg azt, hogy amikor egy nép fölvéve a kereszténységet megtartsa saját írását

- a tudomásom szerint egyetlen tárgyi bizonyítékunk nincs (jelen pillanatban), hogy Arpádék használták volna a rovásjeleket. Pedig ezek használtak voltak a K-M -ben már a VII. sz. -tól (szarvasi csonttutartó; nagyszentmiklósi aranyedények ...). Az egyedüli rovásos szövegecske, melyet egy honfoglaló sírjában találtak, nem értheto magyarul ...
ezen elobbi alapján azt kell mondjuk, hogy Arpádék nem voltak magyarok (ugyanis nem magyarul beszéltek) és így a székelynek mondott rovás elé, nem szabad a magyar szót tennünk (tehát az egy "magyar rovás" helytelen, nem létezo) ...
vagy a magyarazonosságot kell áttennünk a befogadók javára ...

- egy harmadikat ráadásként; a IX. sz. végén bejött népség (hogy az honfoglalt, vagy sem) a maga 10-15 % -ával nem tarthatta fenn nyelvét. Ezért a nyelvünk, amelyet ma magyarnak nevezünk, nem
a magyaroknak nevezettektol jön, hanem az ezeket
befogadó, akkor avaroknak nevezett néptol ...
Idézet
 
 
Petrás Magda
#1 2440 SzázhalombattaPetrás Magda 2013-06-03 15:44
Tisztelt Címzett!

Az alsósófalvi számadóbot valóságát szeretném igazolni, ha szóban is.
Édesapámtól tudom, aki 82 éves, hogy dédapám testvére Petrás Mihály még az ő gyerekkorában is róvásbetűkkel írt, mert más betűket nem ismert, és mint major sok mindent számon kellett tartani az állatokkal és tulajdonosaikkal kapcsolatosan.
A cikkben szereplő Petrás János az én ükapám dédapja lehetett, aki 1910 halt meg és fejfája a sófalvi házunk közelében levő Lukács-féle temetőben ma is megtekinthető. A mesterség fiúról fiúra szállt, mert az én nagyapám is major volt, folytatva az ősi mesterséget.

Üdvözlettel:
Petrás Magda
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 255 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.6%Canada 1%
Romania 5.3%Serbia 1%
United States 4.7%Australia 0.4%
Russian Federation 3%France 0.4%
Germany 2.8%Switzerland 0.4%
Ukraine 2.7%Netherlands 0.2%
Sweden 2.2%Italy 0.2%
United Kingdom 2.1%Belgium 0.2%
Slovakia 2.1%Poland 0.1%
Austria 1.2%Spain 0.1%

Today: 40
This Week: 40
Last Week: 5658
This Month: 21998
Last Month: 29812
Total: 1856868

Belépés