Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

P2017Mar24

2009. Április 13., Hétfő 19:34

A locsolkodás napja

Írta:  Ismeretlen
Értékelés:
(1 szavazat)
A húsvét hétfőt a kedd, az asszonyok locsolkodási ideje követte. Nem volt ritka eset, hogy a "mozgékonyabb" nőszemélyek egy-egy, az előző napon igen aktív férfiembert, még házasembert is, alaposan meglocsoltak. Természetesen a locsolkodást ez esetekben is eszem-iszom követte nagyon vidám hangulatban.

A locsolkodás napja

A Húsvét a legrégebbi keresztény ünnep és egyúttal az egyik legjelentősebb is ünnepeink sorában.A Húsvét megünneplésének dátuma évről évre más és más napra esik. Húsvét vasárnap mindig arra az első vasárnapra esik, mely a március 21-e utáni első holdtölte elmúltával következik.

Régen a húsvét hétfőjén a kútból, vödörrel frissen húzott vízzel öntözték meg a fiúk a lányokat. Ez a locsolkodási mód azonban sok-sok végzetes tragédiának volt a melegágya: a hideg víztől tüdőgyulladást kaptak a "szenvedő alanyok" s nemritkán tragédia lett a vége. Talán ezért is szorult ki a gyakorlatból, s lett belőle a kultúrált módon történő kölnivízzel való locsolkodás.

Különösen a fiatalabb korosztály számára érdekes - és értékes - ez a locsolkodás. Kora reggel egyedül, párosan, vagy csoportosan keresik fel a fiatal fiúk a lányosházakat, s szebbnél-szebb üdvözlő-köszöntő verseiket elmondva, diszkréten meglocsolják a meglátogatott család hölgytagjait, akik "ellenszolgáltatásul" különböző ajándékokkal - csokoládétojás, pénz - honorálják a megtiszteltetést.

A XX. század első felében, különösen falvakon, ahol a kölnivíz, parfüm beszerzése - anyagilag is - lehetetlen volt, szagosszappanból készítettek a fiatalok locsolóvizet. Ezt beletöltötték egy kisebb - egy, vagy másféldecis - üvegbe, annak a száját ruhával lekötötték, majd a ruhát tűvel megszurkálták, hogy a víz a locsolásnál kijöhessen.

Egy-egy ilyen húsvét hétfőn jelentős "vagyont" szereztek maguknak a fiúk, s büszkén számoltak be déltájban, amikor az ő locsolkodási idejük lejárt, a keresettel szüleiknek, akik semmiképpen nem nyúltak a fiaik ezen "különvagyonához".

A húsvéthétfő délutánja ugyanis az apukáké volt. Ekkor mentek el a felnőttek a rokonok, ismerősök meglocsolására. Őket már étellel, itallal látta vendégül a megtisztelt hölgy házanépe.

A legénysorban lévő fiúk néha már délelőtt is megkezdték a locsolkodást, s ők az "eladólánysorban" lévőket keresték fel, locsolták meg, s az ő jutalmuk már nem pirostojás, vagy pénz, hanem a kabátjukra tűzött egy-egy szál, vagy kisebb csokor virág volt. A legbüszkébb fiú az volt, akinek a mellén a zakó szinte virágbolt-kirakattá vált. Illett bizony ilyenkor, hogy az udvarló fiú elsőként a kiválasztottat keresse fel, s ő kapta az erre a napra előkészített virágok legszebbikét. A legényeket a lányosházaknál étellel, itallal is megkínálták és sajnos nem volt nagyon ritka eset egy-egy holtrészeg fiatalember bódult, ügyetlen támolygása a falvakban, városokban.

Ilyen alkalmakkor a leányok szinte negyedóránként voltak kénytelenek teljes ruhacserére a rájuk ömlesztett különböző szagos víz miatt.

A húsvét hétfőt a kedd, az asszonyok locsolkodási ideje követte. Nem volt ritka eset, hogy a "mozgékonyabb" nőszemélyek egy-egy, az előző napon igen aktív férfiembert, még házasembert is, alaposan meglocsoltak. Természetesen a locsolkodást ez esetekben is eszem-iszom követte nagyon vidám hangulatban.

Húsvéti bálakat is rendeztek ilyen alkalmakkor, s a tanyavilágban az ún. padkaporos bálak igen gyakran bicskázással, néha emberélet-kioltással jártak együtt.

Kár, hogy a locsolkodás, ez a szép szokás is nagyon-nagyon sokat veszített az értékéből a modernizálódás "eredményenként". Napjainkban már nem lehet hallani olyan csodálatosan szép locsolóverseket a fiatal fiúk ajkáról mint régen. Nagyon értékes ilyen gyűjteményt lehetne összeállítani a ma idősebbjeinek meghallgatásával, akik még bizonyára emlékeznek szép húsvéti verseik némelyikére. Össze kellene gyűjteni ezeket a versikéket, még a leggyengébbnek ítélteket is az utókor számára mert elvesznek, elfelejtődnek, s ezzel pótolhatatlan kárt szenvedünk.

A locsolkodás napja. A szokás alapja a víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit, de bibliai eredetet is tulajdonítanak a locsolkodás hagyományának, eszerint a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vivő, asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni úgy, hogy lelocsolták őket.

A megöntözés pogány és keresztény elemeket, mondanivalót egyaránt tartalmaz. A locsolás kapcsolatban áll az emberiséggel csaknem egyidős termékenységkultusszal, ugyanakkor a vízzel való meghintés utal a keresztség jelére és tartalmára.

A szokás napja húsvét hétfő, amelyet valamikor vízbevető, vízbehányó hétfőnek neveztek, ami utal a locsolás egykori módjára, ugyanis gyakran erőszakkal a kúthoz, vályúhoz hurcolták a lányokat, és vödör vízzel zúdították rájuk a vizet.

A vízbevető hétfő eredete arra a legendára is visszavezethető, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták elhallgattatni a zsidók, illetve a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat.

Te mit tudsz erről? Írd meg.

Megjelent: 3009 alkalommal

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 200 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 68.1%Canada 0.9%
Romania 5.7%Serbia 0.8%
United States 5.2%Kuwait 0.4%
Russian Federation 3.1%Switzerland 0.4%
Germany 2.6%Czech Republic 0.3%
Ukraine 2.6%Australia 0.2%
Slovakia 2.2%Italy 0.2%
United Kingdom 1.7%France 0.2%
Austria 1.5%Netherlands 0.1%
Sweden 1.4%Greece 0.1%

Today: 183
This Week: 3690
Last Week: 5900
This Month: 19609
Last Month: 24881
Total: 1473639

Belépés