Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

P2017Jul21

2012. Január 18., Szerda 02:56

Beszéljünk az erkölcsről

Írta:  Tamási Attila
Értékelés:
(8 szavazat)
A minap olvastam egy cikket az erkölcs társadalomépítő erejéről. Egy jószándékú, becsületes magyar ember fejtette ki a véleményét, amely szerintem minden jószándék ellenére több ponton hibás következtetésekre vezet. Álljon itt az írás, aztán alul a szerkesztők véleménye.

A mai társadalom egy teljesen erkölcstelenségbe züllött társadalom, amelynek már fogalma sincs, hogy mi is az erkölcs. Mi erkölcs alatt a keresztény erkölcsöt értjük, amely az isteni parancsolatok betartása által elérhető legmagasabb szintű életvitel az élet minden lehetséges területén. Vannak más erkölcsök is, volt a római erkölcs, volt a görög erkölcs az ókorban, de volt a japánoknak is egy harcos erkölcsisége a középkorban, ami bizonyos kérdésekben megalkuvó, de harcos szellemiségében kérlelhetetlen és legyőzhetetlen, páratlan volt. Az erkölcsiségek rangsorolhatók, mindegyik elfoglal valamilyen helyet a keresztény erkölcs után.

A mai nyugati társadalom európában és észak-amerikában abban vált egyedülállóvá a történelemben, hogy semmiféle erkölcsisége nincs. Ennek az állapotnak a borzalmas és kiábrándító jellegét a társadalom fel sem ismeri. A nyugati társadalom a konzumidióta szintet az erkölcstelenségen keresztül érte el, mivel erkölcsös ember nem lehet konzumidióta. Egyben megállapíthatjuk azt is, hogy a minden erkölcsi érték nélküli ember konzumidióta, mivel nincsenek az életében a hitének olyan megnyilvánulásai, amik cselekedeteinek gyakorlatias kereteket szabnának. Mivel nincs megnyilvánult hite, ezért a hite is hiányzik, törvényszerű, hogy nincsenek erkölcsei sem. A kultúra a társadalom erkölcsiségének kivetülése és lenyomata: az erkölcsös ember viszolyog a mai kultúrának nevezett elmebeteg művészettől, de mivel ez a mai társadalom emberéből hiányzik, ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy az erkölcstelenség az anti-kultúrát hozta létre.

A mai társadalomhoz képest tehát a római rabszolgák kultúrembernek számítottak. Ez is egy olyan megállapítás, ami teljesen nyilvánvaló.

Az erkölcstelenség reklámozásával a kilencvenes években egy párt nyert mérhetetlenül nagy társadalmi bázist, a neoliberális szabad demokrata szövetség. Ennek a pártnak a mai napig nem létezett rajtunk kívül politikai ellenfele. egyetlen demokratikus párt sem szállt szembe azokkal a társadalmat leépítő, romboló eszmékkel, amit a romlás prófétái hirdettek. Köztudomású, hogy ennek a neoliberális pártnak és holdudvarának voltak a legnagyobb bevételei a gazdasági átalakulásnak nevezett szabadrablásból, tehát elmondhatjuk, hogy a neoliberálisok az erkölcstelenségen keresztül igázták le az országot. Bűnnel uralkodtak, és mivel senki sem lépett fel ellenük rajtunk kívül, ezért uralmukat csak és kizárólag mi veszélyeztettük.

Gazdasági megközelítéssel áttekintve: a romlás templomaiban, azaz a diszkókban a mámorító, őrült bódulatban a fiatalok megkaptak mindent, amit a csábító kínált - alkoholt, drogot, szabadosságot. Az első kettő hülyít, azaz elveszi a gondolat szabadságát, a szabadosság gondoskodik arról, hogy ne legyenek közösségek, hiszen annak a család lenne az alapja. Csak a tiszta, időtálló, hitelveken felépülő férfi-nő kapcsolatból kiindulva lehet családokat, és családok együttműködésén alapuló közösségeket létrehozni. Mindezek hiányában ma nincs tiszta gondolkodás, és nincs közösség: a társadalom megbénult. Mindezért a fiatalság még fizetett is, és szórakozva, idiótán vigyorogva végezte ki magát és saját jövőjét. Fizetett azért, hogy rabszolga lehessen. Milyen borzalmasan rossz üzlet volt!

Mindezeket átgondolva nyilvánvaló, hogy az erkölcsiség nagyon is kifizetődik. A hiten alapuló, egészséges társadalomban a férfi-nő kapcsolat életre szóló, éppen ezért hatékony, alapja a stabil háttérnek, ami a gyermekneveléshez kell. A vagyonközösség gyarapodása töretlen, mentes a szétosztás és újrakezdés zavaraitól. A kicsapongásoktól mentes életvitel olyan anyagi forrásokat biztosít, ami teljes mértékig a család vagy a közösség javára fordítható. Az alkohol és a drog hiányában a tiszta gondolkodás a lehető leghatékonyabban értelmezi a társadalomi zavarokat, problémákat. A társadalom tehát egységessé válik, ami bármilyen külső fenyegetéssel szemben maximális erővel tud védekezni.

A keresztény erkölcs hiten alapszik: ha tehát megjelenik a hit, és a hit szerint kezdi szervezni magát a társadalom, akkor az erkölcsiség is visszatér. Az erkölcsiséggel a társadalom egysége áll helyre, amely feltétele az ország újjáépülésének. Olyan erő ez, amely megtöri a sötétség erkölcstelenségből fakadó erejét. Az erkölcsös társadalomban nincs helye bűnnek, ennélfogva a a bűn elveszti uralmát, ami a társadalmi problémákban jelenik meg. Minden társadalomi-gazdasági probléma erkölcsi alapú: ezért a gazdasági fellendüléshez hit, a hit cselekedetei és erkölcsök szükségesek. Az erkölcs tehát megejelenik minden területen: a szerelemben, házasságban, az életvitelben és a pazarlástól mentes gazdálkodásban, a gondolkodásban, a társadalom önszerveződésében, a munkában. Ha mindezekben teljességre jut, helyreáll a rend, és felvirágzik a társadalom. Régi tapasztalat ez, amit csak az utóbbi évtizedekben feledtettek el az emberekkel: az emlékezetükbe kell idézni.
Forrás: jovonk.info


Szerkesztői vélemény: Tamási Attila honfitársunk mondanivalójával sok tekintetben egyetértünk. "Hit"-rögeszméjének szüntelen erőltetése kissé fárasztó, és annak dogmatikus jellege komolytalanná teszi mondanivalója különben értékes részeit. Kár érte. Úgy tűnik, nem veszi észre vagy figyelembe, hogy a "hit" fogalom eltérítésével helyzetértékelései és tanácsai legföljebb csak gyermeknevelésre alkalmasak, gondolkodó ember számára ésszerűtlenek, sőt, eltaszítók. Senki se szereti, ha naivnak (hülyének) nézik. Úgy tűnik, honfitársunk számára nem nyilvánvaló, hogy a hit életképtelen, ha annak forrása valaki más elképzelése(i). Életképes hitet csak tudásra alapozott személyes szellemi munka és a lelki tapasztalatok ötvözése, azaz, az ésszerű gondolkozásból származó meggyőződés és a megérzés, ráérzés szülhet. "A HIT valójában nem más, mint az igazság ismeretéből származó öntudat", mondta Badiny Jós Feri bácsi. A hitet csak a kutatás és a gondolkodás fogamzhatja, s nem az ember-alkotott vallások dogmái erőltetésével remélt "hit-parancsok" vagy megfélemlítések, se nem az önszuggeszció.

Az "erkölcs" (becsület) kérdésről annyit, hogy szerintünk, az erkölcs mindennek a helyes, avagy helytelen irányadója és egyben bírája egy megadott értékrend keretein belül - de csak azon belül. A Magyar Erkölcs a Szent Korona Értékrend keretein belüli erkölcs, a katonai erkölcs a katonai értékrend keretein belüli erkölcs, a rabló becsület a rabló értékrend keretein belüli erkölcs. A megkülönböztetés a jó és a rossz közt csak akkor lehetséges, ha valaki magáévá tesz egy értékrendet. Akinek nincs értékrendje, nem tudja, nem tudhatja, hogy mi a jó, avagy helyes, és mi a rossz, avagy helytelen, azaz, nincs erkölcse. Ez a nagy gond a mai magyar fiatalsággal (is): nincs semmiféle értékrendjük, mert a hatalmat bitorló élősködő réteg kirántotta lábuk alól mind azt, ami szerint önmagukat és tetteiket meg tudnák ítélni.

Honlapunkon nem egyszer elhangzik a magyar erkölcs, magyar értékrend kifejezés. Ez alatt egy fejlett értékrendet értünk, a többféle létező értékrendek közül talán a legfejlettebbet. Ez az értékrend egy olyan örökség őseinktől, amely óvatos becslések szerint is évezredeken keresztül zsinórmértékül szolgált és segítette az emberiség különböző fejlődési fokon álló népeit, azok gyarapodását hitben és emberségben. Vehetjük persze úgy is, hogy nincs magyar erkölcs, ahogyan magyar szeretet sem létezik. Van viszont magas és alacsony erkölcs, tökéletes és tökéletlen szeretet. A MAG népe azzal vívta ki más népek elismerést, amely miatt a a MAGOS-ok népnek szólították őseinket, hogy magos (magas) erkölcsi értékrendről tett tanú bizonyságot. Ez egy állapot, egy stáció, amelyen egyszer majd valamennyi nemzet valamennyi fia áthalad az Istenhez vezető úton. Az Istenhez való közelség magasabb erkölcsiséget feltételez, és ezzel élni kell tudni, folyamatosan utat mutatni az arra rászorulóknak, segíteni őket legjobb tudásunk szerint - ki ki a saját területén, és lehetőségeihez mérten. Mert akinek több van, annak többet kell adnia!

Megjelent: 2830 alkalommal

Hozzászólások  

 
torpapa
#4 torpapa 2012-03-25 04:09
Idézet - Konzervativ:
Kedves leszerelt!
Ha befér ide másolom az eredeti cikket a jövönktől, ha nem rá kell kattanni, és rögtön érthető lesz, hogy törpapa nem a szerzője ennek a cikknek, hacsak nem Tamási Attila a becsületes neve. Erről nincs jelzés.
Másolat, idézet a jovonk.info-ról:
"Az erkölcs társadalomépítő ereje"
A cikk nem ment át.
Szerzője nem törpapa!


Kedves Konzervatív,

Nem mondom, hogy boldogsággal tölt el, hogy a tartalom helyett a formára került a hangsúly, de köszönönet az őszinte véleményért. Ha valaki úgy gondolja, hogy plagizáltam, lelke rajta. Amit a téma kapcsán hasznosabb lenne kidomborítani, hogy milyen hihetetlen nagy veszélye van annak, hogy ebben a morális és erkölcsi fertőben, amelyet a zsidókereszténység (nincs ugyan másmilyen, de ez nem mindenki számára egyértelmű) kitermelt, feláll egy kis csapat, amely bár jószándékkal, de butaságokat hirdet. Hiten alapuló erkölcsiségről beszél a szerző - nem én - ám ezen a hiten a zsidókeresztény hitet értik, mégha tájékozatlanságból is. A magyarok nem keresztények, soha nem is voltak azok, és Jézus sem volt az. Jézus ezen kívül Krisztus sem volt, a Krisztus jelző is egy zsidókeresztény ráragasztás. A tömeggyilkos Gellértet sem kellene felmagasztalni, (jovonk.info/.../... de inkább nem sorolnám az évszázados agymosást, amit jószándékkal, de a sötétségben tapogatózva összehordanak a honlapon irogatók. Sok mindent ránk lehet fogni, még azt is, hogy plagizálunk (szép magyar szó) ám az egész tevékenységnek van egy célja. A cél az, hogy ebben az erkölcsi posványban szilárd fogódzót találhasson az, aki valóban keres.
Nem véletlen, hogy káosz van a fejekben, és hogy a lényeges kérdésekben ilyen megosztott a magyarság. Ha már az erkölcs zsinórmértékéül is valami összetákolt hitrendszert fogadunk el, és hibás alapokra építkezünk, akkor mit várhatunk, hogy milyen lesz a felépítmény?

Minden észrevételt fontosnak tartunk, és természetesen a szerző át lesz javítva a hozzászóló által kifogásolt névre. Lehet, hogy az illető nem vállalná a teljes cikk tartalmáért a felelősséget, de ha így a jogos, legyen így.

A hibák szóvátételét továbbra is megköszönjük, és ahogy látható, igyekszünk javítani is azokat. Jó lenne azonban, ha a tartalom is a figyelem tárgya lenne, mert minden egyes meggyulladt gyertyáról 10 újabbat lehet meggyújtani. A változások soha nem az utcán kezdődnek, hanem a fejünkben.

Szeretettel,
törpapa
Idézet
 
 
Konzervativ
#3 Konzervativ 2012-03-24 21:51
Kedves leszerelt!
Ha befér ide másolom az eredeti cikket a jövönktől, ha nem rá kell kattanni, és rögtön érthető lesz, hogy törpapa nem a szerzője ennek a cikknek, hacsak nem Tamási Attila a becsületes neve. Erről nincs jelzés.
Másolat, idézet a jovonk.info-ról:
"Az erkölcs társadalomépítő ereje"
A cikk nem ment át.
Szerzője nem törpapa!
Idézet
 
 
leszerelt
#2 leszerelt 2012-03-24 18:08
Idézet - Konzervativ:
Erkölcs? Nem változtatom meg más cikkének a cimét és úgy teszek mintha az enyém lenne! Vagy, jelzem, hogy saját szerzőságem a cim megváltoztatása. Ezt úgy hivják, hogy plágium, függetlenül a "Szerkesztői vélemény :"-től.
Szóval nem erkölcsös.


Kedves Konzervativ,

Sajnos, nem értem hozzászólásod lényegét, vagy hogy mi a gond. Átfutottam e cikken, nem látok benne különös hibát. A honlap szerkesztő megír egy bevezető bekezdést, melyben:

1. megmondja, mi e cikk témája - egy máshol megjelentett cikk,
2. megmondja, hogy idézni fogja azt a cikket,
3. leírja szerkesztői véleményét az idézett cikkről,
4. megmondja, hogy az idézet után ki fogja fejteni azon véleményt, és,
5. sugallja, hogy a szerkesztőség a téma-cikket érdemesnek tartja megjelentetni, de csak egy szerkesztői vélemény keretében.

Ezután témáját - a téma-cikket - dőlt betűvel hűségesen idézi, és egy kapcsolható (link) forrással ellátja. Az idézet után közvetlenül kifejti a bevezetőben megígért szerkesztői véleményt, melyet a téma-cikk szerzője nevével kezdi.

Ha ez a, szerintem, ésszerű és, tudtom szerint, általában elfogadott eljárás "plágium" és "nem erkölcsös", akkor minden közzétett, idézést magába foglaló - és annak forrását megjelölő - írás annak tekinthető.

Na de, amint az elején mondtam, nem értem hozzászólásod lényegét, tehát, lehet valami mást kifogásolsz...?
Idézet
 
 
Konzervativ
#1 Konzervativ 2012-03-24 09:15
Erkölcs? Nem változtatom meg más cikkének a cimét és úgy teszek mintha az enyém lenne! Vagy, jelzem, hogy saját szerzőságem a cim megváltoztatása. Ezt úgy hivják, hogy plágium, függetlenül a "Szerkesztői vélemény :"-től.
Szóval nem erkölcsös.
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 324 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 68.1%Canada 1%
Romania 6.1%Serbia 0.8%
United States 4%Switzerland 0.4%
Russian Federation 3%Kuwait 0.3%
Germany 2.8%Australia 0.2%
Ukraine 2.8%France 0.2%
Slovakia 2.2%Czech Republic 0.2%
United Kingdom 1.9%Italy 0.2%
Austria 1.6%Netherlands 0.2%
Sweden 1.5%Greece 0.2%

Today: 7
This Week: 2540
Last Week: 4994
This Month: 13979
Last Month: 27481
Total: 1563729

Belépés