Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

Szo2017Dec16

2011. Augusztus 24., Szerda 19:54

Lajta-Bánság története

Írta:  Boros Béla
Értékelés:
(7 szavazat)
1921.augusztus1.-én, a következô hirdetmény jelent meg Nyugat-Magyarország városainak közterein; ”An die Bewohner des Burgenlandes! Nyugatmagyarország lakosságához! ..A trianoni békeszerzôdés határozmányai keresztülvitelének értelmében, Nyugatmagyarország területe Ausztriának adandó át. 

A soproni Szövetségi Katonai Bizottság és a járások székhelyeire kiküldött antant-tisztek, a csatlakozás keresztülvitelével vannak megbízva. 1921.augusztus hó 23.-án O-órától kezdôdôen, 1921 szeptember hó 6.- án 24-óráig, a Szövetségi Katonai Bizottságtól Sopronban és ennek felhatalmazása folytán az antant tisztektôl, kik a Szövetségi Katonai Bizottságot képviselik, kibocsátandó összes rendeletek az elcsatolandó területek összes polgári és katonai hatóságaira kötelezô erejüek. Nyugatmagyarország felségjogát Magyarország az antantnak és az antant Ausztriának 1921 augusztus 29.-én 16 órakor adja át.
Ezen felhivásnak hirdetésétôl kezdve mindennemû csoportosulás, valamint gyûlések megtartása tilos. Sopron,1921. augusztus 1.-én

A Szövetségi Katonai Bizottság.”

Igy ”kezdôdött” és vált ismertté, az elötte a soha nem hallott fogalom;-BURGENLAND !

Ennek elôzménye, a szégyenletes trianoni békeparancs. Ausztriában az akkori kormányzat, baloldali - szociáldemokrata- volt. Eszükbe sem jutott,hogy a megcsonkított Magyarországból ôk is kaphatnak egy részt egészen addig, mig Benesék szinte felszólitva ôket, étvágyat nem csináltak ehhez. Még ekkor is szinte csak az utolsó pillanatban kérték ”a Nyugat-Magyarország”-i részeket.

A Népszövetség döntése szerint két ”zóna” szerint kellett a magyaroknak e területet átadni:

-Az ”A”-zóna a Lajta-Fertômeggyes, Ágfalva, Doborján, Borisfalva, Felsôpulya, Németszentgrót, Gáborfalva, Vasjobbágyi, Gyepüfüzes, Rábakeresztúr, Rába-partig és ettôl Ny.-ra esô területek.

-A ”B”-zóna az ettôl a vonaltól Keletre esô terület - Sopron, Ágfalva, Bánfalva, Fertôrákos, Horka, Boz, Balf, Nagycenk, Kópháza és közigazgatási területei.

Augusztus 28-án -a hirdetménynek megfelelôen-, az OSTENBURG zászlóalj az ”A”-zónából bevonta egységeit, és Sopron-Kismarton térség felé vonult. Dél körül az osztrák csendôrség Berg - Buck - Ebenfurt - Bécsujhely  -Kirschlag - Hartberg - Burgen - Furstenfeld - Fehring felôl átlépte a határt, az ”A”- zóna átvételére. Sopronban a bevonuló alakulatokat, az utcára kitóduló lakosság fogadta. Korabeli újság szerint; .”a muzsika egyre közeledett. A kapun kiáradó nép a Széchenyi-tér felé tódult. A visszavonuló 2. zászlóalj érkezett Kismartonból. Elôl a zenekar, majd Ostenburg ôrnagy és törzse. Utánnuk szívdobbantó fegyelemmel a 4 csendôrszázad. Az Antant-misszió tisztjei -akik a terület átadását ellenôrizték-, érdeklôdve nézték a fegyelmezett hadat, mely precizen hajtotta végre a kiürítési parancsot. Egyetlen arcon sincs indulat, a sorok zsinóregyenesek, a puskaszíjjak feszesek, a menet - ütem egyenletes mint az óramû.. Ekkor távoli kiáltásokat hallunk; - Tûzharc Ágfalva, Somfalva felôl! ”

Igy kezdôdött az a két hónapos kálvária, melyben százezrek örlôdtek percrôl-percre; - magyar maradhat-e, vagy osztrák lesz? Tény, hogy az ”A” zónába bevonuló osztrákokat Ágfalván, fegyveresek támadták meg. Felszedték a vasúti síneket, és tûz alatt tartották a Ágfalvát.
Az osztrákok visszavonultak és a misszió jelentése szerint; - ”Ostenburg a tûzharc hirére erôs különítményt küldött a rend helyreállitására a már kiürített Ágfalvára, és a rendet helyreállította. Ágfalva, így vált világeseménnyé! Nevét szinte minden valamirevaló újság idézte. Ez volt a kezdete annak a csodás - a magyar nemzeti történet példái közt számon tartott - népakarati megnyilvánulásnak, melyet mélltatlanul mellôzött s mellôz, a korabeli és a mai történetirásunk is.

A hír hallatán a határôr - terület lakói is fegyvert fogtak, mikor az osztrák csendôrség mögött feltûntek az osztrákok vörös zászlókkal, és szakszervezeti agitátoraikkal. E vidék lakói, évezred óta a határvidéket védték, harcban edzett nép volt, s élénken emlékeztek Kun Béla és társai ”tetteire” melybôl elegük volt. E napon Pinkafôn - horvát parasztok segitségéve l-, véres csata volt. De Királyhidán, Szentgotthárdon és Rábakeresztúron is.

Az Antant-misszió, a magyar kormányt tette felelôssé a történtekért , amit a kormány elutasitott azzal, ... ”hogy tarthatná fel a rendet ott, ahol már az Antant katonai - missziója átvette a területet.”, és ezért a missziót tette felelössé ! Igazi politikai mesterhúzás volt!

A misszió -katonai erô hiányában- felkérte a magyar kormányt, hogy a leszerelt reguláris alakulataival állitsa vissza a közrendet. Sigray Antal kormánybiztos ezért parancsot kapott a kormánytól a rend fentartására. Igy azok az alakulatok akiket hivatalosan leszereltek, a misszió ellenôrzése mellett a fegyverraktárakból megkapták fegyverüket és felszerelésüket, a parancs és - a misszió kérése szerint. 

Emlékezzünk meg Baracsi László kecskeméti gazdáról, aki Ágfalvánál elsônek adta életét Ny- Magyarországért...

Augusztus 29.-i újsághir; - ”Sigray beszüntette Ny-Magyarország kiürítését”. Ugyanakkor a városparancsnok hirdetménye;

”A fôkormánybiztos rendeletére a város parancsnokságát átvettem. Elrendelem, hogy minden idegen, nem soproni illetôségü itt tartózkodó férfi, a 48-as laktanyában f.hó 29-én 18-óráig jelentkezzék. Sopron, 1921. augusztus 28. Ostenburg s.k. ôrnagy, Városparancsnok ”.

Külföldi lapok kb. 8000 emberrôl beszéltek, akik fegyverrel állták útját az osztrákoknak. A misszió közel 10000 fôs csapategységet jelzett, szerintük ekkora alakulat szükséges ahhoz,hogy az elmult napok összecsapásait bárki kezdeményezze és végrehajtsa. Korabeli naplókból ismert, hogy ezek a mindenre elszánt hazafiak, alig voltak 300-an...De az elsô hirek után, az egész országból özönlöttek az önkéntesek..
Szombathelyre, Felsôôrre, már másnap 4 teherautóval érkeztek. A katonai miszió bazáratta ôket a tüzoltószertárba. Ekkor Erdôdy gróf -a helyi tûzoltó parancsnok-, tûz ürügye alatt meghúzatta a harangokat, s a bezárt csoport percek mulva a környék erdeibôl nevetett, hogy a francia tisztek hogyan teszik tûvé értük a környéket.

Az egész akció mögött, vélhetôen két hazafi állt;- gróf SIGRAY ANTAL , a kormány részérôl delegált fôkormánybiztos, akit a misszió márványarcú diplomataként jellemzett. Mindvégig állta a misszió támadásait, türelmét soha el nem vesztette. A másik dr. ZSEMBERY fôispán volt, aki sajátos stratégiával harcolt. Míg az Antant-misszió férjei tanácskoztak, addig egy megyehajdú tucatszámra vitte a virágcsokrokat a missziós tisztek feleségeinek...Mint minden dipolmata, ô is tudta; - a csaták nem mindig a csatatéren dôlnek el, s a nappal dühös, ideges tisztek éjszaka: jámbor férjekké szelidülhetnek...

Ostenburg még e nap, díszmenetben vonult el Sigray és a reményt kapott, ünneplô soproniak elôtt. Az emberek követelték,hogy szóljon, s az ôrnagy az ujját égre emelve mondta; ”Esküszöm nektek, Nyugatmagyarország polgárai, hogy Sopront élve el nem hagyom !” Sopron a halálraitélt város - Mohács napján, örömében tombolt és mosolygott.

A kormány -az eseményekre hivatkozva-, az Ostenburg és a Ranzenberger (késôbb Prónay) gyalogzászlóaljakat tüneményes gyorsasággal rendfentartó alakulatokká szervezte, és Ny-Magyarországra helyezte át.

Augusztus 30.-án, Ágfalva után 2 nappal, így az Antant-misszió kérésére, egy komoly erôt képviselô katonai alakulattal erôsödött a térség, s ahonnan ki kellett volna vonni a magyar katonai egységeket a trianoni szerzôdés szerint, ott a területátadást ellenôrzô misszió kérésére, újabb és erôsebb csapatokkal erôsítette meg a kormány, a helyi egységeket... Szentmargitbányán is megfutnak az osztrákok. Lovas felkelôk az osztrákok háta mögötti területeken is portyáznak, s viszik a híreket és a hitet, a Lajta vonaláig. Az Alkol-ból kiindult Volkswehr-századokat a határban gépfegyver és puskatûz várja. A szarvkôi osztrák inspektor 3 század lovasegységet jelez, tévesen. Csak a hazatérô csordát ”hajtották” haza a helyi ellenállók. Pinkafôn a Sinnersdor-ból kiinduló osztrák lovasságot, a pinkafôiek kézigránátokkal ûzték vissza.
Szentgotthárdról kb.;- 60 fô Gyomafalva felé tartva, kiûzte az osztrákokat még Patakfalva, Dobrafalva, Királyfalva térségbôl is.

Sopronban a Fôiskolai Ifjúsági Kör elnöke LEICHT OTTÓ valamint SZÉKELY ELEMÉR fôhadnagy - bányamérnök szervezik az embereket. Feljegyzéseikbôl tudjuk, hogy 30 kilóméteres frontszakaszra ekkor mindössze 3 lovas jutott. Ezek reggeltôl estig váltott lovakon nyargaltak az osztrák vonalak elôtt, és úgy 500 méterenként a levegôbe lôttek. Az osztrákok ebbôl arra következtettek, hogy zárt vonal van elôttük és megálltak. Héjjas Iván embereivel a kecskeméti tanyavilágból érkezett, s kocsival Ágfalva-Kismarton térségtôl délre foglalt el állásokat. Ugyanakkor sopron polgármestere THURNER MIHÁLY is fáradhatatlanul járta az utcákat és búzditotta az embereket. A Felvidékrôl kitoloncolt pap ARANY PASZKÁL is mindenütt ott volt fehér csuhájában. Az emberekbe lassan visszatért a hit, és senki sem tudta; -háború van ismét, vagy béke? S azt sem tudták, hogy áll az ”A”-zóna és a”B”-zóna átadása?

Gyôrbôl 30 diák -egy egész osztály-, Sopronból majd az egész évfolyam ment segiteni, de az egész országból özönlött a nép. A Haza hívta ôket, s tenni akarta ki-ki a dolgát, ahogy ôseik.. Egy idézet a 4.számú forrásmûbôl;
”Alásan jelentem..,a berukkolás végett. Mer, hogy hetvenhatosok vótunk mind valamikor.. Magam nyócvankettôbéli, a komám meg kilencvenbéli rukkolás.. Hallottuk, hogy megkergült a kumunista német. Hogy aszongyák, haddal gyün ránk.  Hát mi meg lecsépeltünk a komámmal.  Takarulás után gyünnek maj mások is utánunk.... Hát gondoltuk elköllünk gyünni.”
( 4.számu idézett mû;-45.oldal ).

Ostenburg csapatai az ”A”-zónánál megálltak. Bár csend volt, hivatalosan tovább folyt a lakosság toborzása, a rend fenntartása címén.
Augusztus 31.én a felkelô hadsereg Héjjas Ivánt tekintette fôparancsnoknak, s ilyen minôségben, jegyzéket intézett a katonai misszióhoz. Kérte a leszerelést ellenôrzô Tábornoki Bizottságot, hogy ne tájékoztassák Bécset a magyar csapatmozdulatokról. Bejelentette;- hogyha az általuk lehallgatott vonalon mégegyszer hadmozdulati adatokat hallanak, kikapcsolják a misszió vonalát az európai forgalomból....

Sopronban ugyanakkor kiadták a ”KURUC RIADÓ A SOPRONI SÁNCON”- c. verset, ; (L.idézett 4.sz.mû 49.oldal .1.versszak);

”Riadózzál pajtás! Régi dobok szólnak
S újult hangja kél a vén tárogatónak.
Lajtamenti porta vérvörösen lángol,
Riadó hát pajtás,
Kezdôdik a hajtás,
Vak Bottyán doboltat; -ébredjen a tábor!”

Ugyanakkor szalagcimben jelentették a lapok;

”Az Egyesült Államok különbékét kötött Magyarországgal, és a területi rendezésbôl kihagyták az új határok felsorolását. ”

Ez azt jelezte, hogy az USA hangsúlyozta; -nem tekinti véglegesnek a trianoni határokat. Bethlen miniszterelnök, Hamelin tábornokkal tárgyalt Budapesten. A kormány igéretet tett a missziónak, hogy mindent elkövet a lakosság lecsillapítására. Ekkor a lapokban megjelent egy rövid, szerény hir is; ”PRÓNAY PÁL királyi kamarás huszárezredest, saját kérelmére a nemzeti hadsereg kötelékébôl elbocsájtotta”.

Szeptember 3.-án az Antant misszió, jegyzéket adott át BÁNNFY külügyminiszternek. Az állt benne, hogy a magyar kormány bizonyítottan ellenzi Ny-Magyarország átadását, azt akadályozza és ezért felelôsség terheli a kialakult kusza helyzetért. A Nagykövetek Tanácsa Párizsból ultimátumot küldött és 10 napot adott a terület átadására. E napon Vas-megyében,- a hadseregbôl történt leszerelése után-Prónay Pál vette át a felkelôk vezetését, mint magánember! Megállapította a felkelôk egyenruháját;- cserkészing, civilnadrág, jobboldalt felcsapott szélü búr-kalap jelvénnyel, melyen zöld alapon a pajzsban, ott a kettôs kereszt.

Ugyaneznap ajánlotta fel Benes is a csehek haderejét a rend helyreállitásához, az Antant missziónak. Nem titkoltan létre kivánta hozni a nyugati határsáv megszállásával a szlávok régi álmát; - egy összekötô folyosót a déli és északi szlávok gyûrüjét, és Szlovéniától Csehországig, bezárni a szláv gyûrüt a nyugati határaiknál.

Szeptember 4.-én az Antant-misszió tisztjeinek térképein, mindenütt a régi határon álltak a magyar jelzések. Zsembery fôispán, malomkeréknyi csokrokat küldött a misszióstisztek feleségeinek Az ifjúság feltartóztathatatlanul hömpölygött Ny-Magyarország felé! A Rába, Pinka, Gyöngyös völgyét birtokba vették és lezárták a felkelôk. Csak Északon, Bruck felôl próbálkoztak az osztrákok elôretörni.

Szeptember 7.-én dr. DAVY osztrák kinevezett tartományfônök Ágfalvára érkezett és Sopron-i bevonulásra szólította fel a lakosságot. Erre Sopronból az éjjel megrohanták ismét Ágfalvát. Ez már összehangolt akció volt. Este az emberek kiszivárogtak a városból, a csendôrök meg járôrözés címén kivitték a fegyvereket a raktárakból és odaadták az embereknek, akik az éj leple alatt meglepetésszerû rajtaütésekkel bizonyították: - az Antant-misszió nem ura a helyzetnek. A harcok végén a csendôrök kivonultak a helyszínekre és begyûjtötték a - a korábban általuk kiadott- fegyvereket, amiket azután visszavittek a laktanyákba... Igy hiány nem volt, s a missziós tisztek nem értették; -honnan vették és hová tették a felkelôk a fegyvereket? Igy került e nap Somfalva és  Lépesfalva magyar kézre. Erre a misszió felkérte Ostenburgot, hogy tolja elôre állásait és biztosítsa a rendet, mivel az osztrákoknak nem volt ehhez elég katonai erejük.

Szeptember 8.-án, dr. DAVY feloszlatja a ”DEUTCHES HAUS”-t és Bécsújhelyre vonult vissza. A bécsi kormány a soproni terület kiürítését fontolgatta a sorozatos kudarcok miatt. Mi volt a vörös Bécs akkori álláspontja,ezt mutatja az alábbi, egy futártól elkobzott irat idézete; -”A szövetséges hatalmak elôtt Magyarország ügyei ez idô szerint csekély fontosságúak. Az utódállamok nem avatkoznak be, mert egy mozgósitás a Párizs-környéki szerzôdések megsemmisülésével  járna.
Ausztria tehát kénytelen egyedül intézni ügyeit. Ezért olyan emberekkel is tárgyalhat a cél érdekében, akik az internacionálé értelmében megérdemelnék az agyonlövést..” (Idézett mû, II.kötte, 48. oldal)

Szeptember 9 - 10. Az osztrákok kivonultak a Soprontól Északra-ra levô ”A”-zónából régi határaik mögé. SHOBER osztrák kancellár találkozott a katonai misszióval a hatáton. Csak az osztrák határok biztosítását kérte, úgymond ..”a magyar kormány által támogatott banditák ellen”...

Szeptember 12.-én, ENDRESZ GYÖRGY világhírû pilóta is beállt a felkelôk közé. Az egész vonalon Prónay vette át a parancsnokságot. Szeptember 23.-án a párizsi Nagykövetek Tanácsa jegyzéket küldött a magyar kormánynak. Ennek értelmében a ”B”-zónából október 3.-ig ki kell vonulni, és aláirni a NY-Magyarország átadását.

Szeptember 30.-án, a Héjjas, Winter, Latzay csoportok lezárták a Lajta-hidakat. Mig Benes pár hete melldöngetve ajánlotta a cseh-csapatok bevetését és a cseh-szerb folyosó létrehozását, most ezt mondta; -”Egyetlen cseh katonát se vagyok hajlandó feláldozni Burgerlandért!. ” Az ok;- reggel Ligetfalunál a pozsonyi cseh hidfô ôrségét 22 felkelô megrohanta és elfoglalta a hidfôt a reguláris cseh alakulattól!

Október 3.-án a Nagykövetek Tanácsa által szabott határidôt betartva, HEGEDÛS altábornagy a kormány parancsára, aláirta Ny-Magyarország átadási jegyzôkönyvét. Prónay ugyanekkor kiáltványt adott ki és kimondta Ny-magyarország elszakadását Magyarországtól, ezzel proklamálta LAJTA-BÁNSÁG megalakulását!

Délre a következö falragaszok jelentek meg az ”A”és ”B”-zónához tartozó városokban; -”Nyugat-Magyarország népei! A trianoni béke értelmében kiürített területek függetlenségét, önállóságát és semlegességét Feklsôôrött 1921., évi október hó 4.-én déli 12 órakor kikiáltottuk, és a felkelô csapatok fôvezérsége a kiürített területeken megalalkult. A lakosság NEZSIDER, KISMARTON, FELSÔPULYA és NÉMETÚJVÁR járásokban is hozzájárult a függetlenségi nyilatkozathoz és az errôl szóló jegyzôkönyvet a községek elôljáróságainak aláirásával és minden község pecsétjével ellátva, a fôvezérséghez Felsôôrre beküldötte. Prónay Pál s.k. fôvezér ”

Ez volt az igazi fordulat! Erre a sakkhuzásra, nem gondolt senki. A katonai misszió rohant Sigray -hoz, aki a következöô nyilatkozatot adta a londoni Times-nak; -” A magyar kormány a trianoni békeszerzôdésnek eleget tett azzal, hogy az annak értelmében átadandó területet a nagyhatalmak felszólitásának engedve, október 3,-án teljesen kiüritette és a soproni tábornoki missziónak átadta, noha Ausztria eddig semmi garanciát nem adott arra nézve, hogy az átvétel folytán, ugyancsak a békeszerzôdésben megállapitott kötelezettségeit teljesiteni fogja. A felkelôk jelenlétéért és mûködéséért a magyar kormányt felelôsség egyáltalán nem terheli. A kormány mindent megtett szervezkedésük megakályozására. ....Magyarországot nem lehet felelôssé tenni olyan területeken történt eseményekért, amely területeket már átadott, s amelyeknek lakossága a magyar kormánynak nem engedelmeskedik. Nyugatmagyarország lakossága az Ausztria pénzügyi összeomlásától s a fenyegetô kommunizmustól való félelem miatt ragadott fegyvert s bár nagy szerepe van ebben az anyaország iránt érzett ragaszkodásnak is, kétségtelenül az önfenntartás ösztöne az, amely az ellenállást a végsôkig fokozza majd, ha a kérdést erôszakkal akarnák megoldani... (kiemelések:>Zoli

Szerintem az egyetlen megoldás az, hogy a magát önállósított lakosságnak adják meg a lehetôséget, hogy sorsa felett most már maga határozzon.” Kinek az agyában született meg meg ez a zseniális sakkhuzás?
A márványember Sigrayéban, a mindíg mosolygó Zsemberyében, a komor Prónayéban,vagy Budapesten a titokzatos erdélyi sakkjátékoséban; - Bethlen Istvánéban.?
Mindegy. A nagyhatalmak adtak egy ultimátumot, és olyan választ kaptak, hogy egész Európa rajtuk nevetett.

Október 5.-én az olasz követ közvetítésével, kiegyezô tárgyalások kezdôdtek. Másnap Bethlen István és kisérete Velencébe utazott, tárgyalni.

Október 14.-én Magyar-Osztrák egyezményt kötöttek Velencében. Ez szerint: - A magyar kormány kiürítteti Ny-Magyarországot. Az elcsatolásra ítélt területek egy részét visszakapjuk, másik része Ausztriához kerül.
Népszavazással határozhatnak a hovatartozás kérdésében: - Sopron, Ágfalva, Bánfalva, Fertôrákos, Horka, Boz, Balf, Kópháza, Nagycenk és a hozzájuk tartozó területek.

Kinek volt igaza; - Sigray-nak aki az egész terület megtartását célozta, meg és azért kûzdött, vagy Bethlennek, aki a kiéhezett, megcsonkitott ország és lakosság létét féltette? Ma már mindegy. Trianon egyik láncszeme, néhány hazafi bátor kiállása okán, szétszakadt!
Felcsillant a remény;- ha itt sikerült, tán a Felvidéken, Erdélyben, a Délvidéken vagy Kárpátlaján is lehet valamit tenni. De ez csak remény volt, és maradt. Jött a magyar átok....

Október 21.-én a dénesfai Cziráky-kastély mellett leszállt egy repülölô. A szánandó sorsú trónfosztott IV. Károlyt és Zita királynét hozta magyar földre. Ki hozta, ki hivta ôket, ma is elenntmondásos.
Bárki tette, ártott vele. Néhány órán belül Budaôrstôl a Jánoshegyig, ismét ôlte egymást a magyar. A kis-antant, fegyveres gyûrût vont Hazánk köré. A kormány urrá lett a puccson, de a Nyugat-Magyarország-i akcióval kivivott Trianon ellenes szimpátiát a nemzet elvesztette. Az osztrák kihasználva, hogy a magyar, magyar ellen harcolt, Pándorfalváig nyomult elôre, ám október 25-én a rongyos, sáros, megviselt felkelôk, mégegyszer megmentették Sopront!

Október 26.-án megjelent a Felkelô Csapatok Hirdetménye; ”A nyugatmagyarországi felkelôcsoportok II. hadseregparancsnoksága elvárja Sopron-vármegye lakosságától, hogy a rendkivüli politikai helyzet súlyos gazdasági következményeit hazafias türelemmel fogja viselni és tartózkodni fog minden visszaéléstôl... A felkelôcsapatok parancsnoksága úgy a közrend, mint a közgazdasági élet tisztessége ellen irányuló minden kihágást, különösen pedig az árdrágitást példás szigorral ( botbüntetés, elzárás ) bünteti. Egyúttal figyelmezteti a város lakosságát, hogy a felkelôcsoportok kötelékébe tartozó egyének minden általuk igénybevett élelmicikket vagy egyébb használati tárgyat, közvetlenül az átvételkor, készpénzzel taroznak megfizetni. Mindennemû rekvirálás szigorúan tilos. Netalán elôforduló visszaéléseket a károsultak azonnal jelentsék a vármegyeházán székelô ügyeletes tisztnél.

Sopron,1921.október hó 26.Nyugatmagyarországi Felkelôcsoport, II. hadseregpksága”

A felkelôk valami virtustól ûzve úgy tettek, mintha százezren volnának, pedig számuk a néhányszáz alatt maradt. De a hatás, nem maradt el. A misszió félt. Pedig GUILLEAUME ÁRPÁD tábornok a királypuccsban szerepet vállaló Sigray helyett újonnan kinevezett fôkormánybiztos már elôzô nap biztositotta Ferrario tabornokot a rend gyors helyreállitásáról, amiért valóban mindent meg is tett. Gyors, határozott intézkedései végre bizalmat öntöttek a soproniakba és a misszióba egyaránt, s helyreállt a rend.

De a Budaôrs-i földek körül még gôzölgött a kiontott vér, és az elszabadult indulatok a király és kormánypártiak között, elterelték a figyelmet Nyugat-Magyarországról, mely igy másodrendûvé vált a napi események felett. A királyi párt -IV.Károlyt és Zita királynét- erôs kisérettel elôbb Tihanyba szállították, majd Mindenszentek-napján Bajára, ahol az angol ”GLOWWARM” torpedónaszád kapitánya vette át a foglyokat. Magyarország egyenlôre megmenekült, de Nyugat-Magyarország mintegy fele, elveszett. Maradt még reménynek a népszavazással határozó helységek sorsa, s az

Antant misszió gyorsan átalakult Népszavazási Bizottsággá. November 3.-án Prónay kiadta ”LAJTA-BÁNSÁG” néven az új országocska lapjának elsô számát.
Önérzetesen bejelentette a világnak, az új állam követeléseit és közölte a Felsôôri kormány rendeleteit. Ugy látszott, hogy a kis állam szabályos állami létet kezd... Csak egy napig. A hirlap többé nem jelent meg....

A következô hetekben lezajlott a népszavazás Sopron környékén. A polgármester és munkatársai városukért, hazájukért való rajongása és hôsies munkájuk gyôzött... December elején megkondult a Szt.Mihály templom öreg harangja, összekondult a Domonkosokéval, a Bencésekkel és az Orsolyiták tornyának zenéjével. Harangszóval köszöntötte a város Ferrario tábornok hirdetményét, hogy Sopron és a ”B”-zóna, január elsején visszakerül Szent István koronája alá....

Ha Sopronban vagy környékén járunk, ha életünk nehéz sorsuvá válik, gondoljunk a neves és névtelen hôsökre. Meritsünk példájukból erôt és honszeretetet, s tisztelegjünk emlékük elôtt...
Sopron és környéke a szállingózó hópelyhek és harangzugás mellett, a kálváriás magyar sorsot választotta. Igy mártír koszorú helyett a következô nemzedékektôl, egy fényes koronát kapott emlékbe: -A leghûségesebb magyar város koronáját!

Ezt az emlékezést, a nyugatmagyarországi hôsöknek ajánlom. A hitvallóknak hálával, a hôsöknek kegyelettel.
1993 - 1996.
Trianon Társaság
Sydney
írta Boros Béla

Irodalom:
-gr.Sigray Antal felszólalása (Nemzetgyûléési Napló, 1922.jan.19)
-Missugray-Krug Lajos; A nyugatmagyarorszáági felkelés (Sopron, 1935)
-dr.Héjjas Jenô; A nyugatmagyarországi fellkelés (Kecskemét, 1926)
-v.Somnogyvári Gyula; És mégis élünk ( Buddapest, 1941)


Megjelent: 3577 alkalommal

Hozzászólások  

 
sagi
#4 Az Ágfalvai csatasagi 2015-10-25 21:23
Az ágfalvai csata bővelkedett hőstettekben, ezek közül idéz fel néhányat Missuray-Krug Lajos Tüzek a végeken (1) című visszaemlékezésében: "Egy osztrák csapat, nyilván azzal a szándékkal, hogy sebesültjeinket felkoncolja, szuronyszegezve támad tehetetlen bajtársainkra. Erre leírhatatlan elkeseredés vesz rajtunk erőt. Drámai jelenetek játszódnak le!
Mint sebzett tigrisek vetettük magunkat az ellenségre. Nem néztünk többé se jobbra, se balra, fedezéket sem keresve, szinte önkívületi állapotban rohantunk veszélyeztetett testvéreink segítségére. Minket csak egy vágy fűtött és hajtott ellenállhatatlan kényszerűséggel előre: bosszút állani bajtársainkért! Gépfegyverünk tüze támogatott előrejutásunkban.
Szilaj rohamunkra megtorpant az osztrák. A harc újra fellángolt az egész vonalon. Megjelentek Gebhardt százados, és Varga főhadnagy emberei is és oldalba kapták ellenfelüket. Az ütközetnek ezen legvéresebb negyedórájában szenvedte az osztrák csapat legsúlyosabb veszteségeit. Nem is bírta tovább! Megingott, majd vad futással menekült a vasúti állomás és töltés felé, útközben magával sodorva az egész osztrák csendőrzászlóaljat!
Az állomáson a vasúti szerelvény készen várta a menekülőket, akik egymás hegyén—hátán igyekeztek a kocsikba, melyekről csakúgy csepegett a vér. A mozdonyvezető fejét vesztette. A kerekek forogtak ugyan, de a szerelvény egy ideig meg sem mozdult. Azután hirtelen teljes gőzzel indult el rakományával a határ felé.
Így végződött szeptember 8—ára virradóra az ágfalvi véres ütközet. A győzelem ára nagy volt. Szive vérével pecsételte meg hazájával való frigykötését, főiskolás bajtársaimon kívül, még az alig érettségizett, gyermekarcú Pehm Ferenc is, Szombathely szülöttje. Súlyosan megsebesült Held Károly erdőmérnök hallgató és Zorkóczy Lajos pesti főiskolás.
A bécsi lapok hivatalos jelentése szerint az osztrákok vesztesége hatvan halott és száznál több sebesült volt."
A délután folyamán Ostenburg-Moravek Gyula megköszönte a felkelők hősiességét és beszámolója szerint: "a menekülő ágfalvai „véresvonat” pánikszerű felfordulást okozott a megszállt területen és szinte órák alatt egész Burgenland területéről kivonultak a megszálló osztrák csapatok."
Az ágfalvai ütközet hősi halottainak temetéséről a gróf Sigray Antal kormánybiztos alábbiak szerint számolt be a parlamentben:
"demonstrációja volt ez a temetés annak, hogy a magyar mindig hálás marad anyanyelre való tekintet és különbség nélkül azokkal szemben, akik a hazát bátran és életük árán, önfeláldozóan szolgálják, ámde annak is demonstrációja volt, mert hiszen az osztrákoknak mi ugyanazt a katonai pompát adtuk meg, mint a magyarnak, hogy a halálban nincs ellenségeskedés, hanem kibékülés!”

Egy érdekes epizódot ismertet a szerző, amely talán némi jellemzést ad a felszámolt kommunista kísérlet résztvevőiről:
"Szeptember 12—én Kismartont osztrák felelőtlen csapat szállta meg. Javarészt Magyarországról kimenekült kommunista emigránsok. A magyar érzelmű lakosságot inzultálták és terrorizálták., a hatósági épületeket megszállták, a polgármestert elűzték." Ostenburg különítményének érkezését azonban már nem várták meg.

Később esett meg egy másik vakmerő akció, melyről így emlékezik meg a szerző:
"Lajtaújfalu környékén portyázó felkelő járőr, melynek Mihályfy István alhadnagy erdőmérnök hallgató volt a parancsnoka, valami módon nem találta meg egy pihenő alkalmával az erdő szélére felállított őrszemet. Úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el! A daliás termetű parancsnok, aki jelenleg messze Kanadában irtja az őserdőket, tűvé tetette az egész környéket. Egyszerre csak Kopácsy Miklós alhadnagy, erdőmérnök hallgató, aki a főiskolai keresztségen „Nikita” vulgót nyerte, meglát a falu felé haladni egy csapat osztrák katonát, kisérve a keresett felkelőt. Erre se szó, se beszéd, egyedül fut a társaság után messziről kiabálva feléjük. Odaérve hozzájuk, az osztrákok le akarták fegyverezni őt is. Erre ő elképzelhető legbarátságosabban csak annyi jegyez meg jó zalai zamattal: „A r… egye meg a sunyi osztrák képeteket! Pucoltok el mindjárt!”
A jó osztrákok bár nem értettek az ősmagyar nyelvén, hanghordozásából mégis kiérezték, hogy nem bécsi adomát akar elmondani! Ami kételyük ezen a téren felmerült volna, hamarosan eloszlatta egy, percek alatt végbemenő, elég érthető művelet. Ugyanis Nikita kirántotta egyik kukoricagránátjának gyújtózsinórját, — de a többit az osztrákok már nem várták meg! Mire Mihályfy járőre odaért, a kedélyes bécsiek rég elinaltak. Az utánuk hajított kézigránát ártatlanul pukkant szét. A fiúk pedig hazajöttek."

Forrás:
(1) betiltva.com/.../...
Idézet
 
 
sagi
#3 Kinek állt érdekében a királypuccs?sagi 2015-10-25 21:07
Az első világháborút lezáró békediktátum meghozta a győztesek étvágyát és Csonka-Magyarországot is szervírozni kívánták a győzelmi lakomán. Ehhez a fogáshoz lett volna felhasználva IV. Károly, ha Horthy Miklósban királyhűsége erősebbnek bizonyult volna nemzete iránti szereteténél. Hazája iránti hűsége, mely tiszti esküjével és királyhűségével került szembe, találkozott a megalázott nemzet élni akarásával és maga mellé állította azt. Horthy vívódását Károly iránti hűsége és hazaszeretete közt jól érzékelteti az alábbi kijelentése, melyet egy a találkozón résztvett személy jegyzett le. „Felség, sem a hadsereg-főparancsnokságra, sem a hercegi rangra nem gondolok, csak szegény hazámra. A legfelsőbb hatalmat a nemzet ruházta rám, azt csak annak adhatom vissza”. A vitának kényes fordulata volt, amikor a nép véleményét tolmácsolta Károly felé: „Én nem mondtam, hogy mit gondolok, hanem a nép állítja ezt. Azt beszélik, hogy egy olyan királyban nehéz megbízni, aki az országból a nehéz napokban elmenekült”. (1) Ez a visszavágása Horthynak Károly felé jelezte, hogy kormányzóként a nemzet véleményét bátran képviseli az uralkodóval szemben is. Az eredménytelenül végződött királylátogatás a külpolitikai viharon kívül megerősítette Horthy belpolitikai helyzetét, melyre a későbbiek során nagy szüksége is volt.

Az olasz külügyminiszter közbenjárására létrejött október 12-én a velencei egyezmény, amelynek értelmében Sopron és környékének hovatartozásáról az érintett terület lakossága népszavazással fog dönteni. Ennek az egyezménynek eredményeit tette kockára Károly király október 21-i visszatérése.
"A könnyelmű kaland célhoz jutása a nemzet végpusztulását jelentette volna, s a nemzetnek önönmagában kellett megtalálnia az erőt annak leküzdésére. A nemzeti ügy szolgálata adta meg a kormányhü csapatoknak azt az erkölcsi felsőbbséget, mely főleg az első órákban, a lázadók számbeli túlsúlya dacára, a sikert fegyvereiknek biztosította. Az egyetemi század ellenállásának leküzdése után, Ostenburg lázadó csapatai Swoy ezredes elszánt ellenállásába ütköztek bele, ki a Türkensprung magaslatot öt századdal, egy üteggel és egy géppuskás századdal reggel 8 óra után megszállotta és Ostenburg csapatait, megállítva, a helyén vitézül mindvégig kitartott, még akkor is, midőn Ostenburg csapatainak egy része a háta mögött, Budaörsöt átmenetileg elfoglalta."
Az időközben vidékről beérkező erősítések az erőviszonyokat a kormányhoz hű csapatok javára fordították. A király Tatáig hátrált, ott fogságba került.
"Október 24-én a kormányzó kiáltvánnyal fordult a nemzethez (61. melléklet), meleg köszönetét fejezvén ki mindazoknak, kik e sorsdöntő órákban az országot a végveszedelemtől megmentették. November 3-án pedig megbocsátást kívánván gyakorolni, a kormányzó kegyelemben részesítette mindazokat, kik a lázadásban bármi módon résztvettek, kivéve a puccs szervezőit és vezetőit. "
"A lázadás leverése korántsem jelentette még azonban az országot fenyegető veszély megszűnését, sőt a kormányzó s a magyar kormány által előrelátott törekvések, melyek Magyarország teljes megsemmisítését és földarabolását tűzték ki céljokul, súlyos diplomáciai és katonai fenyegetés formájában csak ezután bontakoztak ki teljes erővel, mindenben igazolják a kormány által követett eljárást. "
A Cseh_Tót köztársaság 500.000 katonát, Románia pedig 720.000 katonát mozgósított. Jugoszlávia is összevonta hadseregét a határon.
A Habsburg-ház trónfosztását kimondó törvényjavaslat indoklásában Bethlen István gróf miniszterelnök az alábbiakat mondta november 3-án:
"Két körülmény volt az, amely ily rövid idő alatt megérlelte a helyzetet: egyfelől az a könnyelmű kísérlet, amelynek áldozatává lett maga a király és a dinasztia, másfelől az a mohó törekvés, amely ezen kísérlet nyomán szomszédainknál jelentkezett, hogy belső ügyeinkbe beavatkoznak és hogy fegyveres eszközökkel is rákényszeritenek bennünket azon követelések teljesítésére, amelyeket velünk szemben felállítottak. (...) az egyoldalú restaurációval szemben a magyar kormány szegült ellen és hajtotta végre annak lehetetlenné tételét; tehát a beavatkozás úgyszólván nem okul, hanem ürügyül használtatott fel. És ünnepélyes óvást kell emelnem, azért, mert ezen ürügynél is messzebbmenő és vele csak laza összefüggésben álló követelések állíttattak fel és mert nemcsak belügyeinkbe avatkoztak be, hanem még a trianoni szerződésen túlmenő követelések is támasztottak. " (2)

Talán felesleges további érveket szolgáltatni ahhoz, kiknek állott érdekében a Habsburg restauráció!

Források:
(1) kozsditamas.hu/.../...
(2) mtdaportal.extra.hu/.../...
Idézet
 
 
sagi
#2 A királypuccsrólsagi 2015-10-25 14:22
"Október 21.-én a dénesfai Cziráky-kastély mellett leszállt egy repülölô. A szánandó sorsú trónfosztott IV. Károlyt és Zita királynét hozta magyar földre. Ki hozta, ki hivta ôket, ma is elenntmondásos."

Tulajdonképpen a választott téma, Lajta.bánság története szempontjából tényleg mellékes a kérdés megválaszolása. Azonban ennek a királypuccsnak van egy nagyon fontos jellemzője, mégpedig az időpont, amelynek most volt a 94. évfordulója! Ha már egyszer ünnepi hangulatban vagyunk, akkor emlékezzünk meg arról az eseményről is amely 1956 előtt 35 évvel is fordulópontot jelentett a háborúban és forradalmakban, de leginkább a békediktátum által megtépázott öntudatú nemzet magára találásában!

Ha az I. vh. eredményét nézzük, a Magyar Királyság feldarabolását és szétosztását ellenséges utódállamok közt, melyek csak végrehajtó csicskásai voltak egy szabadkőműves összeesküvés által kirobbantott világháborút követő, gyűlölettől vezérelt békediktátumnak, akkor nem sok kétségünk lehet abban a tekintetben, hogy kik állhattak a királypuccs hátterében.
A békeszerződés ugyanis arról is rendelkezett, hogy a Habsburg-ház bármely képviselőjének visszatérése a magyar politikai életbe az antant azonnali beavatkozását vonja maga után. Ez a hétköznapi nyelvre lefordítva Magyarország teljes felosztását és megszűnését jelentette volna! A királypuccsok története ezt a lehetőséget hozta Magyarország számára testközelbe.
IV. Károlynak az első visszatérési kísérlete az 1921. márciusi látogatása volt, melynek során Horthy esküjére és a Habsburg-ház iránti lojalitására hivatkozott. Horthy azonban hajthatatlan maradt. A húsvéti királylátogatás így is diplomáciai bonyodalmakat okozott, annak ellenére, hogy Károly hivatkozott francia politikusokra, akik támogatnák visszatérését, mert mint mondta: "a nyugat szívesen venné, ha a két állam ismét egyesülne, mert a Monarchia hiányát máris érzik, szükségük lenne rá az európai egyensúly miatt." (1)
A húsvéti királylátogatást követően a nemzetgyűlés egyhangúlag megszavazta azt a határozati javaslatot, amely hangsúlyozta, hogy a kormányzó a nemzet törvényesen és alkotmányosan megnyilatkozott akaratából gyakorolja az államfői hatalmat, egyúttal utasítja a kormányt a megállapított közjogi rend minden zavarása elleni fellépésre. Teleki Pál miniszterelnök beszámolójában megállapította, hogy a király visszatérése Magyarországra felelőtlen külföldi befolyásra vezethető vissza.
"A Magyarországot körülvevő ellenséges gyürü, mely a Habsburg restaurációval élesen szembeszegült, IV. Károly király húsvéti látogatása következtében, kétségtelenül még összébb szorult s egy újabb kísérlet esélyeit még kilátástalanabbá tette.
A külpolitikai helyzet ilyetén alakulása dacára a kormányhoz egyre érkeztek hírek arról, hogy a király az országba a legrövidebb időn belül újból visszatérni szándékozik s hogy közvetlen környezete ismét meglepetés elé akarja állítani a magyar nemzetet.
(...)
A húsvéti utazás óta IV. Károly király a Magyarországra való visszatérés gondolatával állandóan foglalkozott, sőt ismételten megállapított volt bizonyos határnapokat is, melyeken folyó év nyarán Magyarországra visszatérni szándékozott. É terveit a legnagyobb titokban iparkodott megvalósítani, azok azonban teljes homályban nem maradtak s úgy a kis-entente kormányai, mint a magyar kormány is, több izben tudomást szerzett róluk. Ε tervezgetések jelentékenyen hozzájárultak ahhoz, hogy a kis-entente által Magyarország körül font diplomáciai és katonai gyűrű mind szorosabbá vált s a kis-entente államai egymás között, úgy a közzétételre szánt politikai egyezményekben, mint a titokban megkötött katonai konvenciókban is, teljesen megállapodtak az együttes eljárásra nézve, melyet ennek az eshetőségnek a bekövetkezésekor követni fognak. IV. Károly királynak ez a szándéka
a kis entente államait a jelek szerint nem érintette kellemetlenül, sőt kormányaik tőlük telhetőleg azon voltak, hogy az mielőbb tényleg kivitelre kerüljön. Ezért a svájci szövetségi kormányt abban az irányban iparkodtak befolyásolni, hogy IV. Károly királynak a
tartózkodási engedélyt svájci területen ne adja, illetőleg ne hosszabitsa meg, remélve, hogy ez esetben a helyzet nyomása fogja IV. Károlyt visszatérésre kényszeríteni." (2)

Az antant általi inspirációkról sokkal többet elárul egy közelmúltbeli tanulmány.

Az ausztriai trónfosztást követően Károly egy Habsburg vezetésű Közép-európai konföderáció tervét kezdte el propagálni, azonban a restauráció kilátásai Ausztriában egyáltalán nem kedveztek, azonban Magyarországon bíztatóbbnak tűnt a helyzet. A Habsburg-ház trónfosztása nem volt törvénybe iktatva, ráadásul legitimista politikusok sorra keresték fel Svájcban Károlyt. A továbbiakban így ír a szerző:
"A tények ismeretében ma már valószínűsíthető, hogy Franciaország visszatartotta volna kisantant-beli szövetségeseit a háborús kalandtól, mert ezek erőit Szovjet-Oroszország elszigetelésére szánta. Horthy kormányzó azonban erről mit sem tudhatott, mint
ahogy arról sem, hogy az ismét kormányra került Briand francia miniszterelnök - nem hivatalos úton - Károlyt a visszatérésre buzdította. Még a kisantant legfőbb patrónusa, Berthelot is kacérkodott az elején Károly törekvéseinek támogatásával."

Források:
(1) kozsditamas.hu/.../...
(2) mtdaportal.extra.hu/.../...
(3) epa.oszk.hu/.../...
Idézet
 
 
Osvath Laszlo
#1 ScarsdaleOsvath Laszlo 2012-10-23 12:08
Örök hála és tisztelet Pronay Pálnak, rongyos ezredének, és a sok névtelen Nyugat Magyarország hősének
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 261 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.2%Canada 1.1%
Romania 6.2%Serbia 0.8%
United States 4.3%Switzerland 0.4%
Germany 3%Australia 0.3%
Russian Federation 2.9%France 0.3%
Ukraine 2.8%Italy 0.2%
Slovakia 2.2%Netherlands 0.2%
United Kingdom 2%Belgium 0.2%
Sweden 1.7%Greece 0.2%
Austria 1.5%Kuwait 0.2%

Today: 470
This Week: 3835
Last Week: 5187
This Month: 11595
Last Month: 25985
Total: 1679119

Belépés