Magyar Megmaradásért

A kistarcsai internálótábor abban az időben, tehát 1949 májusában még a rendőrség kezében volt, aztán 1950-ben átvette az ÁVH. Százhúszan voltunk egy teremben. Egyszer csak jött értem két ávós nyomozó,...

65 éves, nyugdíjas jogász vagyok, a magyar alkotmányosság elkötelezett híve és visszaszerzésének örök harcosa. Két gyönyörű leánygyermek és egy fiú édesapja. Az én Édesapám – néhai Bene József –, 1950-ben kisüzemének államosítása kapcsán „beutalót kapott" Recskre, majd később Oroszlányban építette ítélet nélkül a „szocializmusnak hazudott" államkapitalizmust.

"A közhiedelemmel szemben a Magyar Kommunista Párt által 1948–49-ben kidolgozott első ötéves terv nemcsak gazdasági jellegű volt, hanem felölelte az egész magyar élet szovjet mintára való átalakítását."

Magyarország XX. századi történelmét annyi szenvedés, annyi borzalom kísérte, hogy kevesen emlékeznek arra, miként zajlottak a kitelepítések az ötvenes években. Már a fogalom is félremagyarázó, hiszen megsemmisítési szándékkal vagoníroztak be HÁROMSZÁZEZER (!) EMBERT, 99 százalékban magyar származásút, hogy az alföldi koncentrációs táborokba hurcolják a zsidó származású magyarországi terrorvezető, Roth Manó ávósai.

Igazában csak az lehetett sebezhetetlen a haláltáborban -- de hiszen az életben is -, aki „egyedülálló és magányos” volt. Még az egyes rab baráti köre, barátja, barátnője, szerelme is veszélyeztetve volt.

Az idén október elsején harminc éve annak, hogy Nagy Imre akkori miniszterelnök nyomására feloszlatták a recski haláltábort, ahol ártatlan embereket kínzott a hírhedt AVH, s amiről Magyarországon még mindig tilos beszélni, mert az ügy még mindig „hivatalos titoknak” számít.