Az alapprogramunkban használt fogalmunkból induljunk ki:
„Őskereszténység: a kereszt szimbólumára felépülő matriarchális, vagyis anyatiszteletű barbár vallásforma, az emberiség legteljesebb természetvallása, szaknyelven maga a legigazabb ősmaterializmus (megkülönböztetve a dialektikus materializmustól)”.
Ez a tömör megfogalmazása nem terjed, nem terjedhetett ki minden fontos jellemzőjére. A magyarok istene az Ősi-napisten újra fénylik című ideológiai könyvünkből az őskereszténység az alábbiakban foglalható össze:
1. A Homo sapiens kifejlődésének korszakában, a pleisztocén 2,5 millió éve alatt keletkezett az őstermészet-vallásból szerves fejlődéssel keletkezett a modern ember kialakulása időszakában. Az utóbbi 100 ezer év alatt már létező emberi vallás az őskereszténység, mely a Nílus medencéjében kiteljesedő Atlantisz társadalmának meghatározó emberi hite.
2. Jellemzői: matriarchális barbár vallásforma, mely az igazsághitre, az erkölcsösségre, az anyatisztelet elsődlegességére, a teremtő Napisten tiszteletére és a gyermek (fiú és lány) szeretetére épül, a telepes munkakultúra társadalmának összetartó emberi hitrendszere.
3. Az őskereszténység az emberiség legigazabb ősmaterialista világképe, vagyis nem elvont istenszellemekhez való könyörgést jelenti, hanem a valódi cselekvőisten vallást, mely a Nap égitestünknek a Föld bioszférájára ható teremtő hitelméletére épül.
4. Az őskereszténység jelentősége az asszír szemitizmus uralomra jutásával az új időszámításunk kezdetén Jézus Krisztus születése időpontjára fókuszálva, illetve halálával, a zsidó vallás általi keresztre feszítésétől fokozatosan elvész, vagyis átalakul egységesen patriarchális, pogány, militarista, és a pénzhatalmat kiszolgáló új világvallásokká, mint a judeo-kereszténység, az iszlám és a többi mai vallásformává. Pontosítva: minden mai vallásforma az őskereszténységből keletkezett! Annak hitvilágát Jézus születési időpontjára datálva, azt átvéve és 180 fokban megfordítva egységesen létrehozták a pogány apajogú új világvallásokat.
Az őskereszténység keletkezése legeklatánsabb módon, a teremtéselméletén keresztül mutatható be.
A. Isten feletti szint:
Az anyagi világ megteremtése, megszülése. Mivel tudásuk szerint szülni csak a női nem képes, az őseink hitében az anyagi világot az Ősmama, Ősanya lehetett csak képes megszülni. Aki szűznemzéssel, az elsődleges női princípiumként (kiindulási pont, kezdet) az ősi szülőcsatorna a szem (sumer), a mag (mag(y)ar) képében megteremti. Az ATUM, az ASZUM egyiptomi neveken keresztül a magyarok Nagyboldogasszonya, a Szűz Mária ennek a mítosznak a megfelelő isteni világon felülálló névalakjai.
B. Mennyei, vagy isteni szint:
Szűz Mária által szűznemzéssel megszült anyagi világgal együtt megszüli az egy fiát, a Nap égitestet is, mint a nappalt, a fény képében teremtő másodlagos hím princípiumot valós teremtő erőként, aki így az egyistenné válik: isten = égi-ős-teremtő-egy-nap, aki szóképének mozaikszavából (megfelelő betűiből, aláhúzva) képződik az Isten szavunk. Teremtő párjaként az éjszaka, a női nemet meghatározó Holdistennő (az istennők már csak Boldogasszonyok, a nagy jelző nélkül), aki már az Ősmama leányát, az ARÁT jelképezi, és ők azok, akik mint teremtő erők a Napistennel már a természetes megtermékenyüléssel (heteroszekszuális) és szülési módon – nem szűzen –népesítik be a mennyet, annak mintájára pedig a Földet.
C. Földi szint:
A mennyből a Napisten a fény képében Földre szálló Hórusz istenfia (gyermek) által, aki teremtő erőt hoz magával, megteremti a földi embert, Ádámot, annak oldalbordájából és földi anyagból Évát, hogy a továbbiakban már a teremtés itt is a természetes útján folyjék. Nézzük csak mit is jelent az Ádám = fordítva olvasva: Mádá(r) = Hórusz sólyomisten, Turulmadár! (Ki termékenyíti meg Emesét, a hím Turulmadár) Az őskereszténység ősmaterializmusából adódó hitelv, hogy sem a Mennyben, sem a Földön már szó sem lehet szűzen való szülésről, csak az első és egy alkalommal az istenségek feletti szintben.
Felvethető kérdés: mégis mi az alapvető különbség az őskereszténység és az újkeresztény, vagy judeo-kereszténység valláselmélete között? A legfontosabb különbség a teremtéselméletükben található. Amíg az őskereszténység az ősanyag megszülését az Ősmama (Ómami), jó-édesanya tisztjéhez kapcsolja az isteni szint feletti szűzen (szűznemzéssel) történő megteremtéséhez, ezért ősmaterializmus. Addig a judeo-kereszténység ugyanezt már a férfi princípiumhoz köti, ezért vált idealizmussá, hamis teológiává. Az őskeresztény elv a logikus, ellenkező esetben a hímtermékenyítő erőt is előbb meg kellett volna szülnie valakinek a még nem is létező anyagból!
Az újkereszténység – nem kell megijedni tőle – az őskereszténység teremtéselméletét úgy vette át és alakította ki belőle a sajátját, Szűz Mária és Jézus krisztus személyében, mint az ősteremtés duplikációját. Ugyanaz a történet, csak annyi különbséggel – miként írtam – a mai kereszténység már nem anyajogú, hanem pogány vallásforma lett, ezért a katolicizmusban is a világot teremtő őserő, az Istenatya már nem női, hanem féri princípium. Ez az abszolút bizonyítéka annak, hogy a mai világvallások a saját tanításaik ellenére, és hiába is tagadják, már mind pogány vallásformák (hímuralmúak), melyek a legkárosabb emberi filozófia, a fenntartható fejlődés terjesztői és haszonélvezői. Ez az a kétezer év óta tartó hazugsághalmaz, ami az emberi faj teljes kipusztulását hordozza magában. És ez az a hazugsághalmaz, amit egy azonnali vallásreformmal lehetne csak elhárítani a jövőnk útjából.
Ezért bátran lehet ma is imádni Szűz Máriát, az Atyaistent, Jézust (gyermek) – csak ebben a sorrendben – ha közben tudjuk, hogy ők az őskereszténység istenségei, amit az újkereszténység 180 fokos fordulattal vett át a magyarok ősvallásából. Nekünk magyaroknak tudnunk kellene azt, hogy a Szűz Mária = a magyarok Nagyboldogasszonyával (istenek feletti szint); az Atyaisten = a magyarok istenével a teremtő Ősi-napistennel (mennyei szint a Holdistennővel); a Fiú = a Gyermekkel (aki fiú és lány is lehet, földi szint), és így épül fel az őskereszténység szentháromsága. Mindenki hasonlítsa össze a két keresztvetést:
1. Őskereszténység: „Az Anyának és Atyának s Gyermeknek nevében, Ámen!”
2. Katolikus kereszténység: „Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Ámen!”
Befejezésként már csak azt kell elismételnünk, hogy a Nagyboldogasszony, a magyarok Ősmamája, Ősanyja azért a legerősebb hitelv az őskereszténységben, mert ő az, aki szűzen megszüli az anyagi világot, és lényegében az egyszeri és megismételhetetlen őserőt fejezi ki. Nála nincs feljebb! Ezért ajánlhatta Szent István is a magyar nemzetet az Ő szent kegyeibe. Ő az, aki a magyarok istenének megszüli az egy istenfiát a Napistent, és a Holdistennőt (például: Tefnut, Ízisz, Anu, boldogasszonyokkal), akik már az egyes magyar vallású törzsek ősanyáivá váltak. Ők már nem szűzanyák, hanem szentanyák, másként a törzsalapító istennők, a mindenkori Napisten (pl: Amén, Attis, Sittar) teremtő erejével együtt.
Vaskút, 2008-08-26
TÁCSI ISTVÁN
Hivatkozás erre az oldalra: