Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

P2017Sep22

2010. November 15., Hétfő 06:07

Attila Trilogia - A Turul

Írta:  Rudnay Egyed
Értékelés:
(4 szavazat)
Külső Mongóliában, egy fejedelmi sírbólelőkerült Attila eredetmondája, kihímezve egy fejedelmi palástra1. Bemutatja őseink csodaszarvasát amint másik meseállatunk, a négylábú griff felfalja, vagyis a jót, a békét, melyet felfal a gonosz, a háború. Bemutatja az örök küzdelmet a jó és gonosz között, melyben mindig a jó futja a nagyobbik veszélyt.

Külső Mongóliában, egy fejedelmi sírbólelőkerült Attila eredetmondája, kihímezve egy fejedelmi palástra1. Bemutatja őseink csodaszarvasát amint másik meseállatunk, a négylábú griff felfalja2, vagyis a jót, a békét, melyet felfal a gonosz, a háború. Bemutatja az örök küzdelmet a jó és gonosz között, melyben mindig a jó futja a nagyobbik veszélyt. Ugyancsak griff, de kétlábú teszi Emesét nagy királyok ősanyjává3. Krónikáink írói főpapok, kik egyúttal udvari emberek is voltak, minek ellenére megírják, hogy ugyanazok a királyok, kik nagy békevágyukban Attilától származásukat megtagadták, tőle származnak. Mit egyebekben Bíborban született Konstantin is megír és mit ismételni csak legújabb korban szűntek meg a könyvek4. Tudjuk azonban, hogy a "fehér" magyarok nem leszármazottaik Attila népének, csak a székelyek, mi meg kizárja, hogy Árpád "fehér" lett volna. Krónikáink a szétválást Nimród idejére teszik, vagyis Mezopotamiába, a szumir korba5. Nimródot Mózes említi mint Ninive alapítóját és valóban Layard azzal talált Ninive romjaira, hogy a Nimródról nevezett hegy tövében kezdett ásni6. Miután Mezopotámiában napvilágra került ősi, égetett cserepekre írt könyvekből tudjuk, hogy Mózes úgy a vízözönt, mint Noé személyét ugyanezektől a keleti törők őseinktől, vagyis a szumiroktól vette, kétségtelen, hogy Nimród személyét is. Így valóban ő az ősünk, mit eretmondáinkon kívül a mezopotámiai ásatások is igazolnak. Mondáinkban Nimród atyjául Thanaus-Tana szerepel7, kit azonban Mózes nem említ, de ki előfordul Justinianusnál8 Szittyaország királyai között, mint ki Assyria legendás királynője, Szemiramis férjénél, Ninusnál is régebben élt volna. Szittyaországban valószínűleg még együttélt a két ág. Területe azonban igen nagy volt, így nem kellett találkozniok, mert hiszen összekeveredésük csak nálunk Pannóniában történt. Ha nem így lenne, nemcsak Magyarországon, vagyis csak összekeveredés után kapta volna a két ág, magyar meg székely megkülönböztető két nevét és nemcsak bizonyos tapogatódzások után. Bíborban született Konstantin bár különbséget tesz a kettő között, még mindkettőt egyformán nevezi türknek. A sziklamezeiek Kijevig mentek azok elé, kik ott megfosztották őket legjobb harcosaiktól. Akkorra azonban krónikáink még csak a "Cumagenos Civitas" elnevezéshez (Tuln régi, magyar neve) hasonlatos "kun" elnevezést tudták az északi türköknek adni9. Azzal azonban, hogy lerögzítették, hogy azok, kiket kunoknak neveznek a székelyek10, lerögzítették egyúttal az új nevek, szükségességének időpontját is. Attila griffmadara a mindig éhes, óriási területeket bebarangoló, medvére emlékeztető csodás menyétállat, a rozsomák (torkos borz, Vielfras, glouton) volt11 szárnyakkal, Emeséé saskeselyű. Mely két valakzat csak idők folyamán esett át azon a szintézisen, mely felevenítve Attila rozsomákját és továbbvíve Emese saskeselyűjét párosult gyönyörű Turul madarunkban.

A szintézis jogos, mert krónikáink eredetmondája nemcsak reánk magyarokra, de Attilára is vonatkozik, hiszen már a szumiroké volt! Bizonyítja az Ur város közelében kiásott oroszlánfejü sas, két csodaszarvasával12. Az ugyanúgy őrzi eredetmondánkat mint a mongóliai, mely kettő között csak annyi a különbség, hogy míg a mezopotámiain oroszlánfejű karvalygriff szerepel, addig a mongóliain a rozsomák bír szárnyakkal. Miután azonban bármilyen emlősnek bármilyen párosodását karvalylyal griffnek nevezzük, ugyanazt a szintézist fejezik ki, így a kettő közötti különbség jelentőségükön nem változtat. Az erő és bátorság jelképéül népek mindig állatokat választottak, melylyel azonban tekintélyt csak akkor szereztek, ha azokat szomszédaik ismerték és félték. Így ha eredeti griffünk rozsomáknak szárnyasításából is származik, Mezopotámiában, hol nem Ismerték oroszlánná kellett váltóznia. De hogy a szumirok nemcsak közös törzsből származtak velünk, de északi hazánkból is ékeztek, bizonyítja az ugyancsak Mezopotámiában Tell Halaf romvárosban előkerült 5-6000 éves kő dombormű csodaszarvasával, amint egy mögötte lebegő medvévé vált rozsomák megtámadja13. Dombormű, mely nemcsak azt mondja meg, hogy honnan érkeztek a szumirok, de azt is, hogy ahogy mi, ők is Attilával, ugyanazok vagyunk és azt, hogy a szumirok a néhai Ninive ős a mai Mosul táján érkeztek Mezopotámiába. Másképp Teli Halaf, mely az Euftat és Tigris felső folyása közelében van, nem eshetett volna útjukba.

Régi templomainkban Isten bárányakép tigris szerepel. Már szent Jeromos megírja, hogy a pogány szokásokat nem szabad elvetni14, de átkell keresztelni és ez a tigris ilyen pogány szokás emléke. Emlékét tigrisbőrös kacagánjaikkal 1918-ig őrizték testőreink. A nagyszentmiklósi aranylelet edényein ugyanúgy marcangolja szárnyas tigris a szarvast, mint a mongóliain rozsomák, mely a Tell-Halaf-in medve alakot vett fel és melyeken e madáralaku griffket úgy öltöztetik tigrisbőrbe, ahogy a mezopotámi Ur város királyi sírjai szomszédságában találton a madártestű griffek oroszlánfejet kaptak15. Rozsomák, medve, oroszlán, tigris, oroszlánfejű karvaly... Bármelyiket is választjuk, valamennyi Turul és ahogy ezek az alakzatok tartoznak össze, ugyanúgy tartoznak össze azoknak a területeknek múltjai is, melyeken feltűnnek. Az a kérdés merül fel, hogy vajon melyiket értette Kézai az alatt a Turul alatt, mely Attiláénak volt címere? Magyar őseink már kiválasztották maguk számára saskeselyű mellett a tigrist. Oroszlán madártesttel a szumiroké, marad a sziklamezei székely kun-feketék számára egyedül a rozsomák-medve. Ahogy azonban Teli Halaf-on keresetül az oroszlánfejes karvalyban is medve rozsomákot kell látnunk, ugyanazt kell látnunk a magyarság tigris karvalyában is. És ezen a tigris karvaly rozsomák medve közösségen keresztül pedig a vérszerződésben létrejött összeforrást. Medve rozsomák mindannyiunké, magában maradva azonban csak hatalmi jelvény. Igazi szimbólummá csak akkor válik, ha mellette szerepel mint őrangyalunk, mely átvezet minden bajon, gonosz mocsarakon és hazát mutat, gyönyörű csodaszarvasunk.

A szumir Tur Ula visszatérő erőt jelent16. A szóban rá kell ismernünk Turul szavunkra, őseink hadicímerére, medvénk hódító alakjára, a rozsomákra. Vajon lehetne-e pompásabb, elrémítőbb hadi címerre találnia mindig éhes, óriási területeket bebarangoló és útjában mindent elpusztító rozsomáknál17? Mely elöl farkascsorda is menekül. Népek fantáziájában a rozsomák mindig összekeveredett a hozzá annyira hasonlító medvével, mely egyedüli állat melyet még a rozsomák is elkerül. Ez a hasonlóság tette lehetővé hogy más és mégis ugyanaz legyen őseink hadi és béke címere. Hogy hadicímerünk rozsomák volt, megmondja Attila mongóliai eredetmondája és hogy a Turul csak hadicímerünket jelentette, megmondják krónikáink18. Hogy pedig medve volt békecímerünk megmondja egy ma is élő ostyák népmese és megmondják azok a medveénekek és táncok, melyek annyit foglalkoztatták az észak kutatóit és melyekről Tudományos Akadémiánk adott ki könyvet19. Mert rozsomák csak hódító erő, de a szumirok vissza térő, örökre megmaradó ereje a medve, mely átvéve a rozsomák hódításait, úgy uralkodik azokon ahogy mondja az ostyák mese.

Az otthonülő hatalmas paszker, vagyis medve kiküldi a szárnyast, vagyis a rozsomákot új haza szerzésére és mikor az vadban bő, halban gazdag és fűben dús területre talált, vissza jön, jelenti az otthonmaradt hatalmasnak, a medvének, mely erre elindul és birtokba veszi20.

A magyar kormány tanulmányútra küldte Külső Mongóliába, őseink hazájába Gábori Miklóst. Ez a fiatal tudós, nem csekély írói készséggel, egy legutóbb megjelent könyvében, népszerűen is megírja hogy került áldozati halmok, benzinkutak, jurták, modem épületek és lámakolostorok között fel a messze északra az ujgur vadászok közé, olyan kocsivezetőkkel, kik elfeledkeztek az utat nézni, mikor ló tűnt fel a láthatáron21. Török fajunkbeliek, kik ma is úgy élnek, mint éltek kétezer év előtt a hiung-nuk kik ellen Kína nagyfalát emelte, Még odavaló sem járt közöttük soha. Ma is nyíllal vadásznak és rénszarvasok agancsából készítik kalapácsukat és még mindig tisztelik a "medveatyát". Meg is eszik, de ahogy bálványistennel szemben illik, előbb elsiratják, jajgatva gyászolják, bizonygatva, hogy nem ők ölték meg, de másik nép22. És az a vendégszeretet melyre ennél a primitív népnél találtak... egyszóval magyarok. Még sámán (táltos) ruhához is sikerült jutnia. Az egyetlen ismert földgömbünkön.

Vajon csárdás táncunk nem-e a medvetánc artisztikus formája? Kivétel nélkül, valamennyi ősi táncnak ilyesmi eredete és jelentősége, így valószínű. Már a szumirok is medvét ábrázoltak hangszeren, mégpedig tánc közben23.

Kézai következő szavakkal mondja meg mi volt Attilának az a címere, melyet csak hadban viseltek: "Ethele király címerén is, melyet tulajdon pajzsán szokott volt hordani, koronás fejű madár vala ábrázolva, melyet magyarul turulnak neveznek. Ezt a címert hordták volt magukkal a hunok (székelyek) mindig hadban Gyeics (Géza) vezér idejéig, míg magukat községben kormányozták24. Mivel nemcsak azt fejezi ki, hogy a Turul, mely kizárólag Attila pajzsán bővült koronával, az egész székelységnek volt címere, hanem azt is, hogy csak hadban viselték25. Végül, hogy Géza fejedelem alatt a székelyek elvesztették önállóságukat - vagyis, hogy addig önálló birodalmat alkottak Pannóniában. Mi egyúttal megmagyarázza miért volt a magyaroknak két hadnagyuk Bíborban született Konstantin szerint. Nem is maradt fenn Attila eredetmondája családi címer formájában senki másnál mint székely családnál. Például a Kézdy-Vásárhelyieknél.

De vajon helyes-e Szabónak ez a köztudatba ment fordítása? Lehet-e, hogy az Attilát annyira tisztelő Kézai az őt jelképező állatot egyszerűen madárnak nevezze? Madárnak mi ugyanúgy lehet szajkó, veréb vagy büdös banka? Mikor vannak a sas családba tartozó ragadozókra sokkal megtisztelőbb szavak, acciper, falco, vultur stb.

Nézzük az eredeti latin szöveget: "banerum quoque regis Ethele quod in proprio scuto gestare consveverat, similitudinem avis habebat que hungarice turul dicitur, in capite cum corona"26. Bizonyos, hogy avis madarat jelent és a que (quae) prepositió nőnemű esete arra mutat, azonban ''avis'' egyúttal ablativus esete az "avus" szónak is. Ebben az esetben fordításunk: "Attila király tulajdon pajzsán, őseihez hasonlóan, folytatta hordani azt mit magyarul turulnak mondanak, fején koronával".

Így már mondhatta Kézai!

Ami pedig a que prepositió nőnemét illeti, az csak annyit jelent, hogy a magyarok turulja nőnemű volt, vagyis nőstény medve. És valóban, a medve egyetlen ragadozónk, melynél nem a him, de egyedül a nőstény félelmetes. A him kedélyes pajtás. Nőstény medve a görög mitológia félelmetes vadászzsákmánya, téli koplalása alatt hordja ki kicsinyét kiéhezetten hozza világra, táplálja és védi a legfélelmetesebb módon meg. Legfényesebb csillagunknak is, nem him, de nőstényedre, "Ursa", neve.

Hogy Mátyás király idejében még élt az azonosság tudata, bizonyítja, hogy miután Attila hagyományokba helyezkedett, mesebeli, hadi táltosa a Kampó-Kampi nevet kapta27, mi a rozsomák finn neve. Krónikáink egyenest írják, hogy Árpád Attilának volt ivadéka28, avagy pedig azt, hogy a Turul nemzeteséből származott29, mivel kifejezik, hogy a kettő ugyanaz.

A "Turul" szó azonban nem krónikáinkban merül fel először, hanem Turócban. 1252-ben IV. Béla megalapítja a Turóci Prépostságot, melynek Turóc nevét Turulnak mondja, mely névre többször később is visszatér30. Mindig olyankor, mikor népszerűsíteni akarja egyik általa létesített, új alkotást. De hangoztatja a Turóci konvent apátja akkor is, mikor a régi jogos Divék nemzetség orra alá akarja dörgölni, hogy mostmár egyedül az ő egyháza személyesíti a Turult és már nem azok Szent Mária egyháza31.

A tatárjárás után IV. Béla Hunt Pázmán nemzetségbeli Ivánka fiára, Andrásra bízta Turócban Znió várának emelését és ezt a várat is Turul várának (Castrum Turul) mondja32, Ha IV. Béla Turócot Turulnak is mondja, az nem volt ősi neve, hanem Turc33, azaz Törökföld. Vagyis ugyanaz minek Bíborban született Konstantin nevezi történelem-könyvében. Népszerűsítésre a Turul elnevezés csak abban az esetben lehetett alkalmas, ha ahhoz fűződött Turóc múltja, az pedig csak akkor fűződhetett hozzá, ha az volt ősi otthona Attila visszatért népének, a székelyeknek, vagyis az volt krónikáink Szikiamezeje. Turc név alatt Bíborban született Konstantin még azt az egész területet értette, mely később Turóc, Liptó, Szepes, Árva, Trencsén neveket kapta s csak később zsugorodott csak központjára, Turócra. Ezt II. András is kifejezi 1222 évi levélében, melyben ennek az egész területnek meg nem határozott helyére gyarmatosok telepítését rendeli el. Nem tudván más akkori összefogó nevet adni a területnek és nem akarván kimondani az önállóságra mutató régit, azt mint melyet "valaha Turcnak" neveztek szavakat használja34. Ugyanannyira szorult az apátság népszerűsítésre mint Znió vára. Mindkettő. a királynak volt alkotása, vagyis Magyarországé, azért, hogy általuk tüntessék el minden emlékét önállóságuknak és így készítsék elő területük beolvasztását.

Nem történt más mint a Habsburg időkben, csak fordítva. Utóbbiakban Erdélybe külön fejedelemséggel, néhai felvidékünkbe néppárttal önállóság tudatát oltották, előbbiekben pedig kiölték.

Sziklamezö lakóit emlékeik a Szent Mária egyházhoz fűzték, mely az új alapítású prépostság ellenére annyira népszerű maradt, hogy azután is szívesebben bízta a lakosság leveleit arra, mint az újra35. Onnan származván, az Árpádház Zólyom birtokában maradt. Ahhoz szerzi, óriási áldozatokkal Árva várát is, rögtön a tatárjárás után, legnagyobb nyomorúsága idején állítja helyre IV. Béla Szeges várat36, emeli Zniót37, emelteti Ghymes várát38 és szakítja ki Szepes területéből annak autochton őslakóit39.

Vagyis minden mást megelőzve, az általános zavart arra használja, hogy ezeken a felső területeken hatalmát végleg biztosítsa, mi pedig mindig az őslakosság magyar elem kárára történt.

Turócban már a királyé volt Blatnica meg. Szklabina és felettük, a Pannon medencének, a turóci Visegrád után leghatalmasabb vára, Árva, mikor Zniót emelte40. Már magában Turóc hegyei is nagyobb védelmet, biztosítottak észak felől, mint milyent emberi kéz tud alkotni, így észak felé nemcsak, hogy ilyen védekezésre nem volt szüksége, de nem volt semmilyenre sem. Ez a várrendszer dél felé, vagyis Magyarország szíve felé épült! Amellett azonban alul is a legnagyobb készülődés folyt. Turóc megye déli csücskétől mintegy 60 km.-nyire lefelé két cseh nemzetség került, a Ludány41 (Koros) meg Csermeny42. Azután Nyitra meglevő vára, a tőle alig 20 km. távolságra újonnan emelt Ghymes várral rekeszti el a király Nyitra völgyét észak felé. Vagyis a két várrendszer között volt az a veszélyes hely, mely ilyen óriási készülődést szükségessé tett43.

Arrafelé védekeznie azonban megvolt minden oka. Akkor még az ottani hatalom nem volt övé. Abba mégcsak benyomulnia sikerült és még ott állott a Zsiár (Sár-Szár-Sas) hegy 879 m. magas sziklabércén a turóci Visegrádnak szinte bevehetetlen vára. Az volt az a bizonyos "Turóc vára", mely IV. Bélának a tatárok elöli futásakor menedéket nyújtott. Udvarán mai napig fellelhetők annak a nagymennyiségű agyagépületnek maradványai, melyek kíséretének lakhelyéül szolgáltak és melyeket Hont Pázmán nemzetségbeli Ivánka fia, András emeltetett oda a király kíséretének befogadására44. Ez a Visegrád vált névadójává a Duna mellettinek. Znió, Ghyrnes és a Duna menti Visegrád alapterületének azonossága Turócba, a névközösség pedig az ottani Visegrádhoz vezet minket.

Középkori királyi levelekben, 1305-ben és 131[?, Sz.]"-ban fordul elő személynévvel kapcsolatban a "de genere Turul" kifejezés45. A "de genere" idővel csak olyan családoknak vált megkülönböztetőjévé, melyeknek birtoka sok falura terjedvén, szétágazott, minek következtében megszűnt lakhelyük említése kifejezni közös a származásukat. Nem más mint előfutárja a családi névnek. Erre kikeresték egyik neves ősüket és a "de genere", vagyis "törzséből" kifejezés használatával, összefogónévként arról nevezték el magukat, "Turul törzséből" is ilyen származást jelent, azzal a különbséggel, hogy ezekben az esetekben a "Turul" nem személynév, hanem az Attilát jelképező rozsomák-medve, vagyis maga Attila. Ilyen értelemben használják a Turul szót Árpádra, használják írások a szóbanforgó személyekre is, hogy megmondják, hogy leszármazottaik Attilának. Es megoldja azt a többször felvetett rejtélyt is, miért nem élt tovább ez az elnevezés nemzetség névként.

Amedée Thierry Attiláról írt könyvének 1856 évi kiadásának II. kötete 298 oldalán idézi a Heldenbuch Etzels Hofhaltungból: "Volt Magyarországon egy nagyon hires király, kinek neve Attila volt: soha, sehol sem akadt hozzá hasonló. Gazdagságban és nagylelkűségben senki sem ért hozzá. 12 király koronázott fejjel szolgálta és rajtuk kívül parancsait 12 herceg, 30 gróf, lovagok, nemesek és számtalan fegyveres leste. Ez a király annyira emberséges és igazságos volt, hogy párjára találni nem lehetett."

Ennek a kötetnek második részét Thierry Magyarországnak szánja és azt 359 oldalán a következő szavakkal vezeti bei "Sokszor kellett hallanom a némi kétkedéssel feltett kérdést: "Vajon vannak-e a magyaroknak Attilával és népével foglalkozó traditióik?" Ilyen kérdések mindig mosolyra fakasztottak és válaszom mindig ugyanaz volt "Hogyan! Mikor Francia, Olasz, ugyanúgy a germán országok, sőt Skandinávia is hová Attila sohasem tette lábát, elárasztották Európát nevét örökítő hőskölteményekkel és legendákkal, akkor csak annak a földnek lakói vennék öt semmibe, hol uralkodott, hol meghalt és hol mai napig pihennek csontjai? Ha ilyen tény igaz lenne emléke ünneplésénél az lenne sokkal meglepőbb. Így mielőtt ilyent képesek lennénk elhinni, be kellene bizonyítani. Mindennek ellenkezőjét azonban már magukban történelmi írásaik meg szobraik eléggé bizonyítják. Azok legkisebb kétely engedélyezése nélkül megmondják azt, mit magában a legegyszerűbb logika is megmond."

Ezek feltevései egy normális agynak, minek ellenére mégsincs igaza. Ha beakarunk merülni Attila múltunkba, úgy német, skandináv stb. hőskölteményeken kívül a történelemkönyveknek azt az elenyészően csekély részét kell kezünkbe vennünk, mely kész igazat írni róla. Thierry nem képzelte, hogy létezzen nép, mely megvetve múltját, csak ellenségei nagyságát szolgálja és kárára hazájának, csak azok kegyét keresse. Nem képzelte, hogy ilyen múltú nemzet válhasson olyan népek kiszolgálójává, melyek csak másoktól követelik a nemzeti érzésről lemondást, maguk azonban chovinistábbak a legvadabb fascistánál és nem restellnek ehhez a leglehetetlenebb állításokat is kitalálni, milyen például, hogy nyelvük kultúrát jelent. Nyelv mi csak érintkezésre való, vagyis ugyanaz mi városokban az utca és nyelvről állítva, hogy legmagasabb foka kultúrának, ugyanaz mintha várost építenénk kizárólag utcákból, házak nélkül. Nagyobb lezüllését a kultúra fogalmának már nehéz lenne kitalálni Bizonyos, hogy mindig előnyösebb megtagadni hazánkat, ha az magyar, előnyösebb azt fascistának rágalmazni, előnyösebb divatos pártokba helyezkedni. Megértem ha teszik a törtetők, csak kérdem hogy akkor milyen jogon állítják, hogy magyar érdeket képviselnek? Hogyan hiányozhat belőlük az a férfias egyenesség, melylyel megmondanák, hogy azért mondtak le magyarságukról, mert élvezni akarják a nemzetköziség előnyeit. Egyetlen egy formája van a hazafiságnak külföldön: az összefogás előmozdítása, vagyis ebben a csehek, franciákat, oláhok, amerikaiak, zsidók, példájának követése és nem kegyüknek keresése.

Egyedüli miben megőriztük a világ legnagyobb és leghumánusabb jelenségének, Attilának emlékét, a Turul. De azt is úgy, hogy valahogy ne emlékeztessen Attilára!

Így abban is megtagadtuk!

___________

JEGYZETEK ÉS KÚTFŐK.
A TURUL.

1 Németh Gyula, Attila és hunjai, Budapest 1940, 150 o., Altheim, Attila et les huns, Paris 1952, 10-ik ábra, M. Rostovtzeff, The Animal Stile 24 o. I. ábra.

2 A szarvas ősanyja, a rozsomák ősapja a hun népnek, írja Németh Gyula u.o. Ezek szerint ezt az állatküzdelmet családi jelenetnek kellene neveznünk, mi lehetséges, mert ha a mi sutáinknak nincs is agancsuk, az észak szarvasainak, rénnek, jávornak van. Irániak átvették eredetmondánk motivumait, náluk azonban kifejezetten küzdelemmé vált. A szarvas nem Mezopotámiának állatja. Az ottani eredetmondán szereplő két szarvas régi múlt emléke lehet csak. Hogy milyené megmondja a szarvasok rén jellege, mert rén néhai északi hazánk állatja.

3 Névtelen 3-ik fejezet.

4 Constantin Porphyr. De Adm. Imp. 40, magyarul a Magyar honfoglalás kútfőiben. 1700-ban Hübner is így közli genealógiai tábláin, utána Stokvis, Manuel d'histoire et généalogie stb.

5 Kézai I. könyv 2 és 3 §§.

6 Austen Henry Layard, NIneveh and its remains, London 1849. Mezopotámiai ősházánkra személynevek is emlékeztetnek. Bár Árpád ma csak kis falu (Hartmuth Schmökel, Assur und Babylon, 129 o.), valamikor azonban nagy szerepet játszott Mezopotámia történetében (Weltgeschichte, Berlin 1962, Band I. 580, 594, 596, 615, 621 oo.) Akur pedig ősi neve a mai Mosulnak (Layard I, I8 és II. 245 oo.), Akur a Divék nemzetségnek a 13-ik század elején élt őse, kitől nemzedékrendje kihagyás nélkül vezethető le mai napig (Nagy Iván, Magyar családok, Karácsonyi, Ősi magyar nemzetségek a 14-ik század közepéig, Kempelen, Daróczy munkál azután Siebmacher stb.) Nimródot Kézai Menróth óriásnak, Turóci, krónikacsoportjával. Nemroth, Nemproth, Nemprothus változatokkal írja.

7 Kézai I. könyv, 2 és 3 §§.

8 Kézai X. könyv 1 §.

9 Névtelen VIII. fej.

10 Kézai I. könyv IV. fej. 6 §.

11 Németh Gyula, Attila és hunjai, Bpst. 1940 és Altheim, Attila et les huns. Paris 1952. 100 stb. oo.

12 Eredetije a British Múzeumban. Bobula közli képét,. A sumér-magyar rokonság kérdése, Buenos Aires 1961 címlapján.

13 Altheim, Attila et les huns, Paris 1952, 101 o, és ugyanattól Weltgeschichte Asiens, II. k. 800 o. 32 ábra. Ebben a domborműben kétségtelen bizonyítékát látja fajunk odaterjedésének, hol a szumirok voltak otthon. Ma már az egész tudományos világ elfogadta türk eredetüket, csak mi magyarok tagadjuk.

14 Munkái megjelentek a Corpus scriptorum eccl. latinorum sorozatban.

15 Dr. Bobula Ida feljebb jelzett munkája.

16 u.o. 75 o.

17 Rozsomáknak jó felvételére először Walt Disney "Fehér pusztaság" filmjében találtunk, a stockholmi állatkert pedig élő példánya, felett rendelkezik és egy osztrák erdőmester állítólag tenyésztésével próbálkozik vagy próbálkozott. Ugrálva halad, így súlya mindig egyszerre esik mindnégy lábára. Ennek köszönheti, hogy nem süllyed mennyire más állat, így elérheti a nála gyorsabban haladókat is. Fára valósággal szaladva mászik és meglepő látni, hogyan menekül ez elől a 12 kilós állat elöl egész farkascsorda. Étvágya kielégíthetetlen. Kis súlya ellenére néhány óra alatt elfogyaszt egy nála tízszer súlyosabb rénszarvast, ml kedvenc pecsenyéje. Mikor teleette magát, kikeres két megfelelő közelségben álló fát és azok között átpréselve magát ürül ki, hogy újra kezdhesse. Vitalitása egyedülálló. Mindig jókedvű, azért állatkerteknek legnagyobb szenzációja. Különös, de az állatok két legvadabbja, a rozsomák meg a párduc szelídíthető legkönnyebbén. Egyedüli nagy emlős, melynek elülső lábai térdben előretörnek mint madárlábak, azért is mászik, egészen meglepő könnyedséggel fára. Éppen mert két különlegesség jellemzi, térdben előretörő láb és bogárszerűen előretörő vékony lábak, gondolom, hogy irániak párducdíszei, mert elülső lábaik mind, előretörnek. Turán párducainak keveréke Attila rozsomájakjával és honfoglaláskori sírjainkból előkerülő állatmotivumok pedig, előretörő bogárlábaikkal, rozsomákot ábrázolnak. "Nemzeti önállóságunk" szomorú korszakában egyik kiváló költőnknek, Zempléni Árpádnak emléke feledésbe ment. Bűne volt erős nemzeti érzése, mely bűnét tetőzte azzal, hogy egyik kötetét Turánnak szánta. Annak egyik szép költeményében szerepel rozsomák; legújabban pedig a Bruxellesben megjelenő TURÁN-SUMIR SZEMLE-ben. egy most élő nemes arcélű költőnk, Boros Béla írt szép verset a rozsomákról.

18 Benepusztán, "Kecskemét határában előkelő harcos lovassírját tárták fel, melyről a vele talált pénzdarabokból kétségtelenül megállapították, hogy a 10-ik század második felében hunyt el (Fettich Nárdor, Die Altungarische Kunst, Berlin 46 o.). A leleten feltűnő, hogy bár a sírbatétel közel egész századdal követte honfoglalásunkat, kifejezetten Attila harcosainak jellegét viselte, úgy ruháiban mint fegyverzetében. Egy vele talált szíj végen olyan ugrálásra alkalmas négy szöcskelábakkal bíró szárnyas griff látható, mely erősen emlékeztet rozsomákra, mégis azzal a különbséggel, hogy a benepusztainak feje kampósorru madáré. Utóbbi azonban nem mond semmit, ezek a griff ábrázolásoknak szokásos elkeveredései. Fettich XXIV., XXXI, és XXXIII. ábráin több ugyanilyen mintájú, magyar területen talált szíjvéget mutat be. A benepusztai szíjvéget a blatnicai kardon levő mintával összekötik indamotivumok, melyek újra fellehetők a belgiumi muyseni (Malinnes mellett) szíjvégen (LI. ábra). Ez utóbbit a bruxellesi múzeum alighanem tévesen mint meroving korbelit tartja nyilván. Valószínű, hogy a kecskeméti puszta Bene nevét az odatemetett vitézről kapta. Továbbkeresve, a név alapján, Heves megyében, a Mátra alján, egy Bene Vitéz emelte erődre találunk. Azzal szemben állt a ma mar nem létező ilyen nevű város, helyén áll Mátraháza. Különösen közel hozza a hevesi Benét. a kecskemétihez az, hogy ennek a várnak tulajdonosa az Aba (Csaba) nemzetség volt, mely leszármazottja Attila népének. Turócmegyében pedig, mi az Aba nemzetségnek volt hazája, középkori levelek megemlékeznek egy már akkor nem létező, eltűnt benéről, kinek ott birtoka volt, vagyis a név végigméri ezt a nemzetséget eredeti hazájától egészen a kecskeméti pusztáig. A kecskeméti sírlelet bizonyítja hogy bár az Aba nemzetségbeliek fehéreké [lásd, "Értelemzavaró sajtóhibák", 163. o., 143, Sz.] váltak, nem hagyták el őseiknek sem ruházatát sem fegyvereit, sőt megőrizték Attila ősüknek Turul totemét is, a rozsomákot. Ezekre további, sőt döntő bizonyítékot nyújt néhai felvidékünkön, Zemplénben, a mai hatalom által feltárt pompás vezérsír, melyről az ottalált fejedelmi korongok és "Attila kard" megmondják, hogy Árpád atyjáé, Álmosé volt. Ugyancsak Attila szittya népének fegyverzete és díszei kísérték. Vagyis a két harcos, a kecskeméti és a zempléni ugyanabból a környezetből származott. A különbség hogy mikor Benepuszta csak a honfoglalás révén került Magyarországhoz, addig Zemplén már előbb is magyar terület volt. A többi ugyanazt ábrázoló szíjvég kik után maradt fenn, nem tudhatjuk. Ugyanúgy lehettek a honfoglaló "kun"-oké mint volgakanyarbelieké.

19 Bán Aladér, A medvetisztelet a finnugor népeknél, 1913, azután J.G. Frazer, The Golden Bouhg, Part V, Spirits of the Corn II. London 1912, Munkácsi Bernát, Vogul népköltészeti gyűjtemény III. kötet, Medveénekek, végül Gábori Miklós, Napfényes Mongólia, Budapest 1961, 245, 275 oo. és sok tanulmány különböző nyelven. Mennyire begyökeresedett az aleman népbe Attila tisztelete, bizonyítja az a medvetiszteletük, melynek kiirtására, élén szent Gallussal a keresztény térítőknek egész tábora szentelte életét. Az sem véletlen, hogy az ottkelt X, századbeli Waltarius manu fortis hősköltemény, mert aleman talajon született, Attila feleségét Ospirinnek nevezi, mi ó-germán nyelven medveistennőt jelent. Így Bern neve és medvéi is Attila emlékek és Berlin medvéje sem lesz attól idegen.

20 Németh Gyula, Attila és hunjai, Budapest 1940, 150 o., Altheim, Attila et les huns, Paris, 1952, 100 o. és másutt.

21 Gábori Miklós, napfényes Mongólia, Budapest, 1961.

22 u. o. 245 o.

23 Kézai I. könyv, II. fej. 6 §. Szabónak ottani fordítása ellentmond Attila éredetmondájának, mikor az "avis" szót madárnak fordítja.

24 A latin "banerum" szó kizárólag hadilobogót jelent s ha ebben az esetben címert is ért alatta, úgyhiszem helyes lenne mindig elébe tenni a "hadi" szót is.

25 Mátyás király különös vonzódást tanúsított Turóc, benne Szklabina vára iránt. Mindjárt trónra kerülésekor megszerezte Pongrácztól, a turóci kiskirálytól, azután tataroztatta, javítgatta, díszes gótikus várkápolnát, emelt benne, de megszorulván, kincstárnokának, zálogképp átengedte, de első lehetőségekor visszaszerezte. Azután Árva mellé fiának, Corvin Jánosnak adományozta.

Így egyesült még egyszer, de utoljára ez az egymáshoz tartozó két terület. Mátyás 'királynak sokat kellett ottartózkodnia, mert turóci birtoklását a nép mai napig emlegeti. Sőt ha hitelt adhatunk a két ismert népballadának, János herceg anyja a rákói kovácsnak leánya lenne, kihez Mátyás női ruhában járt el - írja Ernyey József "Turóci várhelyek és Szklabina, Budapest 1923" 14-ik oldalán.

Mátyást Attila tisztelete vonzotta a "Turul" földre!

26 Endlicher, Rerum Hungaricum Monumenta Arpadiana és Podhraszky József, Chronicon Budense.

27 Ipolyi Arnold, Magyar Mythologia, Pest 1854, 264-ik o. Mátyás király csodatáltosát ott "Holdas"-nak nevezi, mely holdjával a legsötétebb éjszakát is bevilágította. A Kampi nevet annak a hires vitéznek adja, ki a lovat, mikor eltűnt visszahozta. A továbbiakban azonban a napot és holdat ő is a székelységhez köti. Thaly Kálmán írja, hogy a Rákóczi korban a németek a székelyeket holdra és napra eskették, mert csak az azokra tett esküket tartottak be.

28 Névtelen V. VIII., XX. stb. fejezetei Mik rámutatnak arra, hogy mikor régi okleveleink egy családra a "de genere Turul" kifejezést használják, azt fejezik ki, hogy Attila szármázékai.

29 Kézai II. könyv I. fej. 4 §.

30 Ahogy először IV. Béla akkor kedveskedik Vágvölgy székelyeinek ezzel a "székely", vagyis régen, magyarokat megelőzően már ottszékelő elnevezéssel, mikor megfosztja őket fejedelmüktől, Bogomértól és maga számára akarja őket megnyerni (F .IV/3, 547 o.), ugyanígy akkor használja hazájukra a "Turul" elnevezést, mikor megalapítja a Turóci prépostságot és ahhoz akarja a lakosságot átpártoltatni Bogomér fejedelem ősi egyházától, Szent Máriától. Ugyanezt teszi mikor el akarja velük fogadtatni Turóc várául az ő parancsára emelt Zniót, Bogomér Visegrád vára helyett. Akkor ezeket is Turuli Apátságnak és Turuli várnak nevezi (F. V/2, 424 o., VI. 281, VIl/1, 332, H. O. VI. 65 és VIII. 428 oo.). És mikor Erzsébet királyné 1274-ben megjutalmazza Hunt Pázmán nembeli Ivánka fiát, Andrást, amiért Znió várában töltött fogsága idején is hű maradt hozzá, fogságának ezt a helyét is "turuli"-nak nevezi (F. V/2, 217 o.). Tudjuk, hogy a Turul csak Attilának volt címere, nem magyaroké, Attilával pedig szorosan összefügg a székely kérdés, annak egész múltjával, eredetével. Ahogy egyik oldalról ez a Turul elnevezés világosan rámutat Turóc Attila múltjára, másik oldalról úgy nyugati mint keleti, azután magyar meg székely emlékek őrzik olyan pannóniai területnek emlékét, melynek múltja Attilával függ össze, ahogy azt az előbbiből láttuk. A kettőt mindmáig csak azért nem kapcsolták egybe, mert történetíróink a leggondosabb figyelemmel zavarták össze és tüntették el mindezeket az emlékeket. A székelyek berendezkedése, szokásaik, törvényeik mások mint honfoglaló őseinké - ha eredetileg közösek is voltak. Ez szétválásukra majd újabb összetalálkozásukra mutat. Krónikáink szerint nyugatról kerültek Erdélybe, pl. Kézai Simon mester írja "Maradt volt még a hunokból háromezer ember, kik a krimhildi csatából futással menekültek, kik is félvén a nyugati nemzetektől a Sziklamezőn maradtak" (Első könyv, IV. fej. 6 §.), Márk krónikája (Bécsi képes): "Székelyek félve a nyugati nemzetektől Erdélybe vonultak" és így tovább, valamennyi krónikánk ír Sziklamezőről, Erdélybe áttelepedésről. Hóman csak annyit koncedál, hogy Biharban laktak előbb, azonban szót sem említ a Vágvölgy székelyeiről, a somogyiakról, tolnaiakról, baranyaiakról, hol még valami kis ispánságuk is maradt stb. - mivel szemben I. 12 oldalán lehetetlennek tartja, hogy ősi hagyományuk, mely szerint Attila népe voltak, alap nélkül lehessen és erdélyi településüket legkorábban a XI. század elejére teszi. Ez az időpont pedig összeesik Koppán leverésével, a magyarság első szabadságharcával, melyet Szent István, Ferenc József módjára idegen csapatokkal vert le. Mindebből látjuk, hogy bihari tartózkodásuk nem volt kiindulás, csak útközi átmenet. Különösen, mert hiszen krónikáink világosan írjak, hogy Sziklamezőről mentek Erdélybe, mely hely pedig a sík Biharra sehogy sem illik. Történelmi emlékeknek, a nem tetszőknek kihagyása ugyanoda vezet mint kihagyása nem tetsző számoknak számsorokból, Meghamisítja az egész eredményt. Hogy Turóc hányszor szerepel, vagy csak hogy Turul néven egyáltalán szerepel, Hóman szót sem említ. Sőt megerősíti azt a téves hitet mintha ez a számunkra annyira fontos Turul szó először krónikáinkban kerülne említésre. Történészeink kihagyták egyértelműen könyveikből mindent mi nem felelt meg szándékaiknak és beléjük vettek olyan állításokat, melyeket a vonatkozó korbeli levelek megcáfolnak. Főleg bevettek, ha azok hátrányosak reánk, mi pedig központi irányításra vall. Mert ne felejtsük, hogy a kormányzatoknak hatalma történészek felett óriási. Teljesen elzárhatja előlük az érvényesülés lehetőségét és tőlük függ kapnak-e nyomdát. Véletlen tanúja voltam, mikor Hóman, miniszter korában, a legélesebb szemrehányásokat tette Ernyeynek, amiért néhány igen enyhe, de igaz szót mert ími a magyarországi német múltról, mely egyáltalán nem dicső. "Te kompromitáltál engem" mondatta és Ernyei többé nem kapott nyomdát, Hóman még egyetemi előadásaitól is megfosztotta. Az ismertetett feltételeknek kétségtelenül csak néhai felvidékünknek a Karácsonyi vonaltól északra eső része felel meg, ahogy azt a Századok 1901, XXXV, évf. 1039 stb. oo.

Halvány vonások hazánk szent István korabeli határairól írt kitűnő tanulmányában ismerteti. A történelem sokkal, de sokkal kevesebb bizonyíték ellenére fogad el kétségtelennek sok dolgot - amint a kedvezményezettek érdekéről van szó. Nyugodtan elfogadhatjuk ezt is néhai felvidékünk múltjául. Különösen, mert minden egyéb magyarázat beleütközik kétségtelenül bizonyítható adatokba, mi pedig történetírásunk csődjének azt a folytatását jelentené, melybe került. Avagy nevezhetö-e másnak mint csődnek olyan történetírás, mely egyik országrésznek történetét mai napig sem volt képes megírni? Es ahhoz, hogy állíthassa miket állít, kénytelen saját krónikáit diskreditálni.

Azonban nemcsak a Turul szó szerepel megkapó erővel néhai felvidékünk múltjában, de az ugyanazt jelentő medve is. Címere a szepesi "Tíz-Lándzsás Szék"-nek, ugyanúgy Árva vármegyének. Turóc ősi címerét olyan gonddal tüntették el, hogy nem tudjuk mi volt, miután azonban egy ugyanazon területet képezte Árvával s azét ismerjük, bízvást vehetjük, hogy az is medve volt. Trencséné fára kapaszkodó kecske, vagyis ugyanaz, mire Árváét korcsosították és volt, míg Szontagh a Sürgöny hasábjain nem bizonyította be kétségtelenül, hogy ősi medve alakult báránynyá. Medve az összes Divék nemzetségbeli családok címere, ugyanúgy a turóci nemes jobbágyfiuké részben, bár nem belőlük származtak, de tették a Majthényi meg Kosztolányi családok is, csak mert arra a vidékre kerültek. Liptó ősi családjainakegy része is medvét használt címerül, mint Liptayak, Matyasovszkyak stb. azután a cseh Uzda egyes ivadékai, mint Dávidok. A Divék föld déli szegélye alá telepített cseh Ludány nemzetség számára Mária Teréziának közülük származott hírhedt levéltárosa, Raksányi Ádám ahhoz a hamisításához, melyben szláv múltat ad Turócnak (W. VII. 207-208 oo.) 1130-ról medvés címert hamisított (F. II. 81 o. és mindkettőre Karácsonyinak hamis levelekről írt munkája - ott hol igaz valami, minek hamisítani? Továbbá Tagányinak a Nyitramegyei Közlöny 1885 dec. számában, valamint a Turul 1086 évf. 163 o. közölt cikkeit.) A hamisítás vadászjelenetet ábrázol, de Tagányi egész csomó olyan elmer lenyomatára talált, melyeken a Divék nemzetség címerének pontos mását használta. Koroson levő sírkövére azonban az általa 1130 évre hamisított címert faraghatta, annak ellenére, hogy akkor még címereket nem ismertek, csak totemjeleket. Ugyanígy terjedt a medve tovább délre más családokhoz is. Bár cseh eredetű a Korossy család iparkodik magáévá tenni a Divék címert és használja, hogy mellette Divék nemzetségbelinek is mondja magát. Ugyanezt teszik a tőkésújfalusi Ujfalussyak. És bár a Berényiek múltja a 13-ik századba vezet és magyarok, mókusuk pedig ismert címereink egyik legbájosabbja, mégis a Divék nemzetségnek medvés címerével is éltek. A Gutkeled nemzetségből származó Zeleméry László Koroson halálozván el, saját, közismert, ékeket ábrázoló címere helyett a Divék nemzetségnek medvés címerét vésette Koroson levő pompás sírkövére. Mindezeket báró Forstar Gyula "Koros és a Berényiek", Budapest 1927 könyvében böven tárgyalja.

31 II. O. VIII. 427 o. Benedek magát "turuli" prépostnak nevezve, követeli, hogy Bodomér özvegye örökösei neki bossányi hagyatékát, melyhez özvegyi jogon jutott.

32 F. V/2. 217 o.

33 Értekezések a történelemtudományok köréből, Fejérpatakytól Kálmán király oklevelei, XV, kötet, 5 sz. ,65 69 oo. Többek között II. András 1224-ben, IV. Béla 1253-ban és 1260-ban, V. István 1284-ben nevezi a területet Turchnak, F. V/1, 314, Vl/2, 385, X/3, 277, Knauz I. 605 oo. De még 1332-ben is Marcus comes magát "officialis de Turch" mondja stb.

34 F, V/1, 314 o.

35 Mályusz 38 o.

36 Fekete Nagy Antal, A Szepesség területi és társadalmi kialakulása, Budapest 1934, Szepesi Emlékkönyv, Szepesváralja 1888.

37 IV. Béla Hunt Pázmán nemzetségbeli Ivánka fiát, Andrást bízta meg Zníó vár emelésével, azzal, hogy az örökre a király rendelkezésére maradjon. Mi alatt nem tulajdonjogot kell érteni, hanem, hogy ne Sziklamező fejedelmének de a magyar királyoknak álljon rendelkezésére azon a nekik idegen területen. Mi nem gátolta meg Karoly Róbertet, hogy abban a pillanatban mikor a Forgáchokra már nem volt égetően szüksége, elvegye tőlük F. IV/2, 273 o.

38 F. IV/2, 206, 366-é oo. Ghymes várának építési idejét egyetlen levél sem közli. Abból azonban, hogy alapterülete megegyezik úgy a dunamenti Visegrádéval mint Znió váréval, megállapíthatjuk, hogy ugyanaz a Hunt-Pázmán nemzetségbeli Ivánka fia András emelte, ki Zniót, így építésének ideje összeesik azoknak építési idejével, vagyis csak röviddel követte a tatárjárás idejét.

39 1243-ban IV. Béla a szepesség székelyeit "Tíz-Lándzsások Széke, elnevezés alatt egy bizonyos területre tömörítette, hogy a szabadon maradó részét magyar felségjoga alá helyezhesse, F. IV/2, 273 o. Hogy Szepes lakossága volt egyike az elsőknek, melyből a királyok Erdélybe telepítettek bizonyítja, egy eltűnt, csak írásokban ráemlékező ősi ottani szék, F. V/3, 273, A. O. XII. 622, 633, 644 oo., azonkívül az Erdélyben ma is fennálló "Szepsi szék".

40 ifj. Kubinyi Miklós : Árva vára. Znióról pedig F. V/2, 206, 366 oo. Doncs mester ki több mint három évtizeden át állt a zólyomi királyi uradalom élén, 1330-ban a tulajdonában levő Stridó várat a Muraközben és Csáktornyát elcserélte Komárom vár és tartozékai, uradalmai meg falvai ellenében. (A. III. 31-32 oo.) Komárom mar akkor is az országnak legjelentősebb erődítménye volt és Károly Róbert cseréiben mindig érvényesült egy nem szelídnek nevezhető nyomás, így ez a csere fényt vet Stridó meg Csáktornya értékére. Századok folyamán sok hatalmas birtok alakult és sok birtokot cserélik el királyok, de valamennyi között alighanem ez a legjelentősebb. A levélből megtudjuk, hogy Stridó és Csáktornya várakat, tartozékaikkal, vagyis valamennyi hozzájuk tartozó uradalmakkal a Balassák Árva váráért kapták cserébe, mi, rámutat arra az óriási értékre, melyet Árva vára képviselt a Divék nemzetség Visegrád várának letöréséhez. De rámutat arra is, hogy még ez a nagy érték, sem volt elég hozzá, hanem a már meglevő Blatnica, Szklabina, Nyitra várakat is még bővíteni kellett két odatelepített ellenséges nemzetségen kívül, két további vár emelésével. Így adták el a magyar Balassák néhai felvidékünk magyar múltját magyar királynak, szlávok számára.

41 Kézai, függelék, I. fej. 15 § és Karácsonyi János, ősi magyar nemzetségek a XIV. század közepéig.

42 Csermeny nemzetségben Lőrinc atyja, Lőrinc 1279-ben mint "Bohemus" kerül említésre, H. O. VII. 174 o.

43 Visegrád leírása Lehoczky Tivadartól, az. Archaeológiai Értesítő 1893 évf. 346 oldalán. Ő is megemlékszik az udvarán található nagyszámú épületmaradvanyról. Katonai részletes térkép 1:75,000, Zone 10, Kol. IX. 860 m. magas sziklabércének neve Zsiár, vagyis Sár, mi székelyeknél sast jelent (Turul 1891, 112 o.), magyaroknál felázott talajt és miután tar talaj akkor is felázik, ha hegyoldal, régi neve a Bécs melletti Kahlenbergnek Sárhegy, de az erdélyi Háromszékben levő "Sárhegy" sohasem sáros, mert dús erdőkkel bírt, ellenben sasok fészke, így ott sast jelen. Magyaroknál azonban emberekre használva in kopaszt jelent. Így nagyon kérdéses, hogy Szár László, kit komoly bizonyítékok nélkül szokták Szent látván fivérének mondani nem volt-e Koppán atyjával, Szár Szerénddel együtt, Atilla származékainak azon részének ivadéka, melyből Árpád szakadt. Ha lemenője lett volna Árpádnak kétségtelen, hogy a magyar nép nem fogadta volna el Orseoló Péternek, majd Aba Sámuelnek uralmát és Gizella iparkodása az Árpádház kipusztítására nem vezetett volna célhoz Vazul lehetetlenné tevésével. Avagy Gizella csak azért tette volna mert szerette az embereket megvakítatni? A fiatalokon kezdte volna nem az öregeken. És ha ez a "Szár" szó kopaszt jelentett volna, ahogy írni szokás és nem külön származást, miért szállt volna az át a fiatal Bélára is? Kopaszan jött volna a világra? Pedig I. k. 234 oldalán még Hóman is használja ezt az epitheton ornansát. 1474-ben Mátyás király 4 liptói községet adományozott a Szmrecsányiaknak, egyiknek neve "Sár" annak ellenére, hogy nem mocsaras, így ott is sast jelent. A Divék nemzetség családfáján 1348-ban Bálint felesége Saár Makica. Mi azért különös, mert akkor még családneveket nem ismertek. Ez a "Saár név is rámutat Visegrád Zsiár hegyére, mi ugyancsak Divék nemzetségből való származást jelent. F. IX/1, 915-91 oo, és Turul V. 115 o.

44 Történelemkönyveink IV. Béla turóci menekülési helyéül Znióvárat írják. Azonban 1241-ben nem nyújthatott menedéket egy 1251-ben épült vár! F. IV/2, 206 és 366 oo.

Wertner Mór, A magyar nemzetségek a XV. század közepéig, Budapest 189I, két előforduló tag alapján a Turult mint nemzetséget említi, azonban Karácsonyi nemzetségekről írt munkájából kihagyta.

45 [A 45. lábjegyzet nem található. A 44. lábjegyzet 2. bekezdése viszont a "de genere Turul" (Turul nemzetség) idézettel foglalkozik. Sz.]

Megjelent: 2268 alkalommal

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 208 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.9%Canada 1.1%
Romania 6.1%Serbia 0.8%
United States 3.9%Switzerland 0.4%
Russian Federation 2.9%France 0.3%
Germany 2.9%Australia 0.3%
Ukraine 2.7%Kuwait 0.3%
Slovakia 2.2%Italy 0.2%
United Kingdom 1.9%Netherlands 0.2%
Sweden 1.6%Belgium 0.2%
Austria 1.5%Greece 0.2%

Today: 153
This Week: 3090
Last Week: 5161
This Month: 16437
Last Month: 20484
Total: 1608293

Belépés