Print this page
2010 november 15, hétfő

Attila Trilogia - Honfoglalásunk

Szerző: Rudnay Egyed

Múltunknak sok jelentős eseményét fedi homály. Valamennyie között azonban legjelentősebb honfoglalásunké. Körülményeit minden könyvünk másképp ecseteli. Ne csodálkozzunk rajta. Annak a központi hatalomnak melynek irányítása alatt történetírásunk állott, érdeke volt minél kisebb részletekre szaggatnia minket.

 Érdeke találkozott az egyházival, így múltunkat nem egykorú adatok alapján dolgoztatta fel, hanem a kései gyártmánya, magyar múltat kiforgató Legenda Minor alapján. Miután pedig az nem beszél Fekete Magyarországról, történészeink néhai felvidékünket kirekesztették munkáikból. Azonban az ennek ellenére annyira beletartozik, hogy teljesen megtenni lehetetlen. Így akarva, nem akarva, mégis kapunk róla szemelvényeket, apró részleteket. Azonban nem eleget egységes kép alkotásához. Es ezekbe is belekevertek félrevezető, sőt tendentiózus magyarázatokat. Például a Hunfalvy-Budenz közösség a székelyeinkre vonatkozó összes hagyományainkat kitalált meséknek nyilvánította és hogy tehesse még a "túrán" szót is szlávnak mondja. Csak mert Turócban fordul elő. És mert községnevet nem lehet elhallgatni mint Turánt, De szlávnak mondja a, sok mással, Magurán kívül szoboszlót (Sebeslót) is1.

Néhai felvidékünk nem tartozott a magyar korona alá. Így természetes, hogy medencénkben egyszerre két magyar fejedelem uralkodott. Fekete Magyarországnak nem említése, azt a benyomást kelti, mintha krónikáink hagyták volna ki a másodiknak említését, magyar fejedelmeink közül. Ezt a tényt is felhasználták krónikáink diszkreditálására. Miután "fekete" Magyarország nem tartozott a szentisváni fehérhez, nem voltak megyeispánai (föispánai) sem. Az Árpádok azonban onnan származtak, Így ottan ősi jogon birtokosok voltak. Zólyomi uradalmuk élén azonban csak egy procurator (gazdatiszt) állott, ki azzal kezdte a lakósságot a magyar király főhatósága alá szoktatni, hogy időnkint magát zólyomi comesnek, vagyis főispánnak nevezte2.

Ezt felhasználva, a Budenzisták Zólyom nagymegyéről beszélnek, mikor Magyarországon nagymegye sohasem létezett. Kifejezetten szláv intézmény. Így vezették be ezzel az elnevezéssel is az ország legősibb részét a szlávságba.

Könyveink hiába közölték, itt-ott a való tényeket, azok nem kerültek az összefoglaló munkákba és mert nem kerültek3, más események megmagyarázhatatlanokká váltak. Erre ezeket egyszerűen elhallgatták. Például Nyitramegyének csak a milléniumkor kiadott ismertetéséből tudjuk meg, hogy a megye határa Anjou Károly uralmáig csak Oszlánig (Nagyugrócig) terjedt4. Miután Turócnak határa sohasem nyúlt mélyebbre, ezzel olyan légüres teret kapunk, melyet soha senki sem töltött be. Egy 1294 évi levélből megtudjuk, hogy ebben a légüres térben fekvő szucsányi völgy bírását a zobori konvent László és István királyok adományának köszönhette5. Miután Fekete Magyarország léte nélkül napra nem lehet megmagyarázni hogyan adományozhattak királyok olyan területen, mely nem volt övék, nem beszélnek róla, pedig igazán felvilágosításra szorul.

1300-ban III. András Divék nemzetségbeli Barlóst nemcsak egyenrangúvá teszi magával, de annak királyi hatalma ala bocsátja egész Esztergom megyét a várossal és összes lakóival, beleértve az érseket is6. Utána pedig még a királyi csapatok parancsnokságát is rábízza7.

Bármennyire is fontos legyen egy nemzet életére királyi biztos kinevezése, mégsem beszél róla Hóman. Hozzá ennek a kinevezésnek egészen különös fontosságot biztosít, hogy eltérve a szokástól nem szól valamilyen megadott esetre, de állandó. Magyar múltunkban ezenkívül az is egyedülálló, hogy még magát az esztergomi érseket is Barlós alá rendeli. Ennek az esetnek némi nyomára csak családtörténeti könyvekben találunk, azokban is gazdatisztté csekélyesítve. Könyvében Hóman olyan főispánná teszi, kire András király az érseki javaknak kezelését is rábízta, de királyi személyesítésről, az érseknek alájarendeléséről, vagyis olyanokról, miket a királyi levél kifejez szót sem említ8. Arra pedig, hogy Barlóst főispánnak említhesse az adhatott alapot, hogy III. András korában, tehát háromnegyed századdal korábban, tényleg volt Esztergom megyének egy ugyanolyan nevű főispánja9. III. András halálára Barlós ahhoz a Csák Mátéhoz menekül, ki ellen küzdött, ki nemcsak megvédi, de alatta gyarapodni is tud10. Hogy lehetséges? Magyarázni sem próbálják. Pedig mit említsünk és magyarázzunk, ha nem ennyire nagyszabású és különös eseményeket?

Poor Antal Csák Mátéról írt könyvében, mint ki jobban tudja, még az akkor élt, Csák Mátéval állandó összeköttetésben állott Gentille bíborossal is szembeszáll, csakhogy jobban gyalázhassa11.

A Horthy korban a helyzet még jobban romlott. Pl. egy az egyetemi nyomda kiadásában, 1926-ban "A Szepesség múltja és lakói" címet viselő munka a Szepességnek egyedül igazolható őslakóiról, a tizlándzsásokról12 már említést sem tesz.

Oka, hogy székelyek voltak, tehát magyarok...

Tudun fejedelem segítette Nagy Károlyt az avarok feletti győzelméhez. Avarnak mondják. Azonban Attilának volt leszármazottja13, már azért sem lehetett avar. Egykorú írásokból világosan megállapítható, hogy bár birodalma Pannóniában volt, kívül esett az avar birodalmon, azt csak északról szegélyezte14.

Hasonlóan ismerteti az eseményeket Kézai is I. könyve II. fej. 2 §.-ában, miben zavarólag hat a nem ismerőre, hogy fekete kunokról beszél. "... azután Ruthéniába és a fekete kunok földjére nyomulván minden kár nélkül, az említett népek ellenére a Tisza vizéig jutának." Ruthénia és a Tisza között kunok, sehol sem tanyáztak és miután másutt is kunoknak nevezik krónikáink a székelyeket, hozzá megírják, hogy székelyeket értenek alattuk csak Tudun birodalmára gondolhatunk. Kiegészíti Kézait Névtelenünk III. fejezetében, a kijevi csata említésével, a XIII.- ban pedig Ungvár megvívásának említésével beszél ugyanarról az ellenkezésről. Egyeztetve ezeket Bíborban született Konstantin írásával, ugyancsak arra jövünk, hogy Kézai "fekete kunjai" nem mások, mint kiket krónikáink hol kun, hol székely néven emlegetnek, Bíborban született Konstantin Pannónia régi lakóinak meg északi türkjeinek, a nyugati krónikák "fekete" magyaroknak neveznek, hogy magában maradjon Hóman besenyő elnevezésével.

Mint múltunk kiforgatásának minden kérdésének központjában, ebben is a Legenda Minor áll.

Miután Tudun segítségével Nagy Károly legyőzte az avarokat, mind kiűzte Pannóniából15. Tudun azonban helyén maradt és Nagy Károly a mai francia hűség módjára, győzelem után rátört, hogy helyébe sógorát, Geroldus bajor prefektust ültethesse a fejedelmi székbe. Nemcsak kikapott, de még sógora is életét vesztette a csatában16, mire Nagy Károly 811-ben személyesen vezetett hadjáratot ellene17. Ismét kikapott.

798-ban megjelent Nagy Károly előtt a kiűzött avarok egyik csoportja kérve jelöljön ki számukra új területet, mert a kijelöltön a szlávok szemtelensége miatt meglenni nem tudnak. Hol volt a kijelölt az írások nem közlik, de miután Bíborban. született Konstantin megírja, hogy a kiűzött avarok a horvátokkal keveredtek el, csak délen lehetett. Nagy Karoly kijelölte számukra a Haimburg és Sárvár közé eső területet18. Ez a kijelölés arra történt, hogy előbb felvették a kereszténységet, melyben Capcanus nevű fejedelmük a Teodorus nevet kapta. Teodorus halála után azután sajátjaiból adott nekik új fejedelmet. Amadée Thierry ezeket a viaszatelepített avarokat összezavarta Tudun népével és összekeverve a zoltán méltóság elnevezést, melyen időnkint Tudunt illették, meg Ábrahámot min pedig a Teodorus névhez jutott Capcanust, arra a következtetésre jutott, hogy Tudun 800-ban már nem élt és Teodórus, Zoltán meg Ábrahám nevűek követték őt a fejedelmi székben19 annak ellenére, hogy 803-ban, ugyanúgy 811-ben még mindig szerepel mint élő személy a salzburgi testvériség névjegyzékében20, 826-ban pedig II. Jenő pápa, írásban hívja őt fel templomok emelésére21. Ábrahám többször előforduló, szokásos elnevezése katolizálóknak s miután Teodorus vezette be az ottaniak közé a kereszténységet, kijárt neki. Chavannes tovább növelve a zavart, annak ellenére, hogy török fajú népek sorban átvették egymás méltóságneveit személynévűl és viszont, abból, hogy egyik csoportjuk a Tudun nevet méltóságnévűl használta, rámondta, "hogy Nagy Károly szövetségesének neve méltóságot jelentett22. Alföldi ezeket kritika nélkül átvette23 és azóta szegény Tudun, többi turáni ősünkhöz csatlakozva, nem létező pára. Hogy pedig mindhárman tévedtek, vagyis hogy Tudun nem halt meg 800-ban, sem nem jelentett neve méltóságot, bizonyítja, többek között II. Jenő pápának már említett826 évi levelében a "Tudun kagán" megszólítás is, vagyis az, hogy róla mint ilyen nevű fejedelemről beszél. Mégsem tételezhető fel, hogy Jenő pápa személynév említése nélkül, csak méltóságot említene, két különböző formában.

863-ban valamennyi keresztény krónika említi, hogy már megtért a "hunok" összessége24. Hol voltak ezek a "hunok" és kik voltak, soha senki nem kereste és a krónikák nem említik. Mások mint a nyugati krónikák fekete magyarjai, vagyis Tudun népe nem lehettek.

Ahogy már említettük, honfoglalásunkat közvetlenül előző és követő meg kísérő nyugati krónikák két Magyarországról írnak, egy feketéről és egy fehérről25. Megírják, hogy az előbbi Pannónia északi részén feküdt és régi volt, míg a fehér attól délre, előbbi alatt volt és új foglalású. Vagyis az ősi, a fekete ugyanott feküdt ahol Tuduné. Annak ellenére, hogy ezek letagadhatatlan tények és az összefüggés sem tagadható meg, történetírásunk mégis úgy átsiklik ezen, mintha nem szerepelne. Szent István a "fekete" ellen még háborút is viselt26, még Hóman sem ír róla. Ki átsiklik azon is, hogy az egykorú görög császári történész, Bíborban született Konstantin is két pannóniai Magyarországról ír történelemkönyvében27, mit krónikáink is kifejeznek Sziklamező szóval28. Ugyanezt a megkülönböztetést a foglalók "hungvári" elnevezésükkel is megteszik29. De megírva, hogy Apád Attilának volt ivadéka, kifejezik, hogy nem volt "hungvári", hanem "fekete" sziklamezei székely. Így Tudunnak és rajta keresztül Attilának ivadéka.

Mindezeket a homályban hagyott részleteket tisztázzák a következők.

Az Attila ivadék Tudun lemenői sokat szenvedtek a német vezetés alatt álló morváktól, mire egyikük kiküldte Ögyék - Ugek nevű családtagját a Volga kanyarban tartózkodó "fehérek"-hez, hogy őket saját erősítésére Pannónia elfoglalására bírja.Ott magyar leányt vett feleségül, kit a bőségről Emesének nevezett el. Álmot láttatott vele és született fiát arról nevezte el Álmosnak30. Jelentése, kövessétek, hozza a hatalmat és gazdagságot. Miután a "fehérek" erre sem indultak, Álmos fia, Árpád vette kezébe a kérdést és igen sok diplomatiával készítette élő a honfoglalást. Önmaga, fiatal gyermeke kíséretében a Pannóniára szemet vetett bolgárok letörésére Bölcs Leó császáral szövetkezett31, honnan nem tért haza hadjáratának befejezése után, hanem seregével együtt Beszarábiában maradt, mely helyét krónikáink Etelköznek nevezik. A "hunok" kereszténységének 863 évi emlegetése összeesik Szvatopluk lázadásával, vagyis barátkozási meg belpolitikai okokból történt. Barátkozás segélykérés miatt történt mi kapóra jött Árpádnak. Hazaküldte atyját, Álmost és valószínűleg az ő vezetése alatt verték le a "feketék" Szvatoplukot32. Ezzel Árpád megfosztotta a szászokat morva fegyvereseiktől. Mert hiszen bármennyire is fekete magyar volt maga Szvatopluk is, mint Árpád ő is önálló birodalomra vágyott, mi szembeállította őket egymással. Hogy a szászokat teljesen harcképtelenné tegye, Apád reájuk uszította a horvát nevet felvett avarokat33, kik a magyarokban védelmet reméltek kapni a hazájukra vágyó Velence ellen, melyet veszélyessé tett hogy pápai támogatást élveztek. Árpád fiával a bolgárokra Volga kanyarbeli "fehérek" élén támadt, utána, mint említettem, győzelem után nem tért haza, hanem csapatával Etelközben maradt. Hazatérve, átkellett volna adni az uralmat az otthonmaradt fejedelemnek, mikor pedig ő maga akart uralkodni.

Kijevbe a "feketék" egy csapata azért ment, hogy a honfoglalás elősegítésére az ottani ukránokat megszervezze. Ebben is Árpád diplomátiája érvényesült. Ahhoz, hogy kezébe kaphassa az uralmat, előbb elkellett erőtleníteni sajátjait, a "fekete" magyarokat. Őket kettéválasztva remélhette, csak akaratának reájuk kényszerítését. Nem valószínű, hogy Leó császárnak kétszínű játéka Árpád csapatát olyan mértékben gyengítette volna le mennyire Hóman hiszi34. Ha úgy lett volna, Leó császár taktikájában nem fakadna arra a panaszszerű felkiáltásra, hogy nincs hadserege a világnak, mely a magyarral bína35.

Ugyanúgy annak megállapítására, hogy egyedüli a magyar hadsereg, mely zsákmány kedvéért sohasem áldozza fel a hadicélt. Azután Árpád sem jöhetett volna arra az elhatározásra, hogy óriási kanyarral Kijevbe menjen, győzelmesen megmérkőzni az ott összegyűjtött haddal. Győzött és turáni szokás szerint a legyőzöttek alattvalóivá váltak - mit elérnie a kilátásban levő dús legelőkkel nehéz nem lehetett. Ezekkel erősödve, mostmár nyugodtan láthatott neki a honfoglalásnak. Kiket pedig a zobori csatában legyőzött, morva álarcban rejtőző szászok voltak.

Ekkor csúszott Árpád számításába az első hiba. Elképzelhetetlen, hogy atyját, Álmost a "feketék" kezében hagyja, ha nem bizik csatlakozásukban. Azok azonban aláfekvés helyett megölték Álmost és elföldelték Zemplénben. Ebből a folyamatból megértjük, miért nem írnak Álmos megöléséről csak az Árpádház kihalását követő krónikák, korbeliek nem. Nem temethették volna Zemplénben el, ha az nem tartozott volna birodalmukhoz. Temetése megfelelt múltjának. Olyan milyen Attila valamennyi harcosáé volt, közöttük a benepusztai halotté, csak díszesebb. Csúfból vele temették a fejedelmi korongokat is, meg a fejedelmi kardnak egy hitvány másolatát36. Pontos mását annak, melyet a bécsi Schatzkammer "Nagy Karoly kardja" elnevezés alatt őriz37, azonban annak dísze nélkül pengéjén. Nagy Karoly történetírója, Einhard keservesen panaszkodik, miért Tudun nem tartotta be az urának fogadott hűséget38. Valami háttere kell hogy legyen a dolognak, bizonyítja a Bécsben levő fejedelmi kard. Dísze kifogástalan, azonban ahogy Álmos pengéjéről hiányzik minden disz, Nagy Károlyén gyenge díszes, azonban csak bádog39. Így fejezve ki mindkettőn, hogy sem Tudun aláfekvése, sem pedig Álmos fejedelemsége nem volt igaz.

Turóc megyében, Blatnicán, csomó magyar dísz kíséretében napfényre került egy Karoling kard40.

Alighanem ellendarabja az Attila kardnak is nevezett41 Károly kardnak, ma egyik ékessége múzeumunknak Pesten. Vagyis Nagy Károly ellenajándéka. Ami arra mutat, hogy nemcsak Tudun fogadott hűséget Nagy Károlynak, hanem az is Tudunnak. Csak épen ahogy Attilában, Tudunban sem élt az a féktelen hatalomvágy, mely a római birodalmat és szellemükben élőket, mai napig jellemzi.

A Kijevben legyőzött "feketék" mar keresztények voltak. Mi világot vet arra a régi problémára is, honnan származott őseink kereszténysége. Úgylátszik többségben voltak, mert hiszen nagyobb részt kaptak a hódított földekből42, mint a pogány "fehérek". Mert bizony abból mit német, hittérítőknek, Piligrimnek, Brunónak, magyarországi tevékenységéről beszélnek, szó sem igaz.

___________

JEGYZETEK ÉS KÚTFŐK.
HONFOGLALSÁS.

1 Hunfalvy, Ethymológia.

2 pl. Kn. I. 238 o. és másutt, mi már azért is lehetetlen, mert Zólyom nem volt megye, többek között még 1290-ben is a király zólyomi "uradalmához" csatol földeket Turócban a cseh Rechkéiből. (W. 10.1.) és mikor III. András 1293-ban Turócot meg Liptót a maga hatalma alá iparkodik helyezni, azokat is zólyomi "uradalmához" csatolja.

3 Történelemkönyveink Horváth Mihályig, a magyar múltat kiforgató Legenda Minor alapján íródtak. Ahogy Horváth Mihály, ugyanúgy Rosthy Kálmán, hősileg vett részt a szabadság harcban, hogy utána a Habsburgokat kiszolgáló Legenda Minor alapjaira helyezkedjenek mint papok és történetírók. Egyedüli kivétel Rudnay Lőrinc, ki bár a római Collegium Germanicum Hungaricumnak volt jeles növendéke, mi biztos útja volt püspökségnek, egy plébánia falai mögött találva a keresett menedékre, 48-as múltjának feláldozását megtagadta. Látszik, hogy Esztergom megrágalmazott hazafias építőjének, Rudnay Sándor bíborosnak volt unokaöccse!

4 Magyar Vármegyék és Városok sorozatban Nyitravármegye 495 o.

5 F. VI/1, 325,-7, Kn. II. 352-3 oo.

6 H. O. VI. 454 o.: "András Isten kegyelméből Magyarország királya üdvözli és kegyéről biztosítja az esztergomi érsekség hű lakóit, Esztergom várunkéival. Mindezeknek a népeknek de ugyanúgy az esztergomi érsekségnek is, meg a vármegyének és Irizlaus meg Barleus grófoknak, hű híveinknek tudomására hozzuk, hogy eme Irizlaus meg Barleus grófokra ruháztuk állandó képviseletünket, ti pedig fogadjátok és tiszteljétek őket ugyanúgy mint saját személyünket és viselkedjetek velük szemben hűséggel. Vármegyék jogai is tőletek erednek, ahogy általában minden jogiak ti vagytok forrásai, jogaitokat pedig ezentúl is thiláttlanúl gyakorolhatjátok." [szövegkép at_08.jpg] 133. jan "29."

at_08

at_08.jpg

7 1300 okt. 1. H. O. VI. 462 o.

8 Hóman I. 625 o.

9 W. VI. 484 és 490 oo.

10 H. oklvt. 184, Kn. II. 538, 591 oo.

11 Pór Antal, Trencséni Csák Máté 1260-1321, Budapest 1888.

12 Hradszky, A szepesi "Tíz lándzsások széke vagy a Kis vármegye története", Lőcse I895.

13 Legalaposabban Amedée Thierry foglalkozik vele.

14 Dümmler 38 o., nemcsak a Legenda Minor hitelét támadja meg, de bármennyire is iparkodik alacsonyítani a magyar múltat, mégsem fogadja el valónak Piligrimnnek azokat az állításait, melyekre történészeink alapítják hogy Magyarországon térített volna és miután registrálja, hogy Einhardus annalesiben még 822-ben is beszél azokról az "avarok"-ról kik Felső Pannóniában laktak, megállapítja, hogy Tudun uralma ott folytatódott. Az "avar" szót pedig nem kell túlkomolyan venni, az csak Dümmler toldása.

15 Ahogy Pertz I. 183 o. közli, az egykorú Einhardus írja, hagy Nagy Károly a Duna balpartjáról az összes avarokat átvetette a Dunán; így is történt a valóságban. Az a szláv állítás hogy maradtak volna a Nyitravidéken csak történelmi jogunk csökkentése érdekében történt közönséges kitalálás - mit Dümmler iparkodik alátámasztani.

16 Pertz I. 186, 222, 352 II. 139, V. 419, VI,169 stb. oo.

17 Pertz I. 199, 355 stb. oo.

18 Pertz I. 192, 355 atb. oo.

19 Thierry I. és II.

20Ann. Mettens 8Ö3,AIÍN. Elnhardi Öli, Verbruderungsbuch v. St. Peter Ed, Karajan 36,3.

21 Eugen ad Chag. ann. 826,

22 Chavannes Eduard, Documents sut les Tou-Kiou (turcs) Occidenteaux 1903, 264 o,

23 Alföldi, A kereszténység nyomai Pannóniában a népvándorlás korában, Budapest I 16 o.

24 Pertz I. 50, 76, II. 140, V. 35, 106, VI. 172 stb.

25 Pertz IV. 65 "egy régiről meg egy újról" IV. 129 o. Szent Adalbert Prágából jövet, iparkodva Géza fejedelemhez, a "feketén" keresztül megy, IV. 615 "két különböző Magyarországba indulnak a küldöttek" VII. 62, I. bek. "az a magyar nép a Duna partján lakik" szavakkal különbözteti meg a honfolalókat az északiaktól stb.

26 Pertz IV. 131. Aldemari hist. liber III. 41-ik sor.

27 A magyar honfoglalás kútfői, Budapest 1900, 133 o. "A turkok pedig a nemzetekkel határosak: nyugaton Frankország, észak felé Lengyelország, dél felé Nagy Morvaország, Vagyis Szvatopluk néhai tartománya, melyet a turkok teljesen elpusztítottak és elfoglaltak. A horvátok pedig a hegyeknél határosak a turkokkal". A császári történész ezekben nemcsak állapotot közöl, de azt is hogyan történt. Volt egy honfoglalás előtti Magyarország mely Szvatopluk országa meg Lengyelország között, terült el, mely azután leterjedt mint eredménye a honfoglalásnak, Horvátországig. Figyelemreméltó, hogy nyugatra Frankországról beszél, vagyis frankoknak (német-szászoknak) tudja azokat, kikkel Árpád a Zobornál ütközött, nem morváknak. A "nagy" szóval pedig azt fejezi ki, hogy Morvaországnak csak azt ismeri el, mi felett Szvatopluk önállóan uralkodott. A két Magyarországnak folyománya, hogy két fejedelemről is kell beszélnie, a második Fajzz, minek meg természetes folyománya, hogy nevét felhasználtak krónikáink diszkreditálására.

28 Budai krónika: "és azokból a hunokból kik Krumhild csatájából megmenekültek 3000 visszatért Pannóniába, hol a Sziklamezőn találtak otthonra".

29 Névtelen II. és XIII. fejezetek.

30 Névtelen III. fej. "Mivel hát az álmodást magyar nyelven álm-nak mondjak s az ő eredete álm, által vala megjósolva, azért nevezték magát is Álmosnak."

31 Hóman 115 oldalán forrásukul Georgion Hamartolosz krónikájának X. századbeli folytatását s más bizánci krónikákon kívül az Annales Fuldaensis adatait használja.

32 Pertz III. 279, V. 110, VI. 173, 179, 354 stb. oo,

33 Helmolt Weltgeschichte.

34 Hóman I. 116 o.

35 A magyar honfoglalás kútfői, Bpst. 1910.

36 Fettich Nándor közlése.

37 Fettich Nándor, Der sogenannte Sabel Karls des Grossen, Die altungarische Kunst, Schriften zur Kunstgeschichte Südosteuropa, herausgegeben im Auftrage des Archaeologischen Instituts des deutschen Reiches, Band I. 1942.

38 Pertz I. 183 stb. oo.

39 Tóth Zoltán, Attilas Schwerth.

40 Fettich Nándor, A honfoglaló magyarság. fémművessége, 59-ik tábla.

41 1. 37-ik jegyzetet.

42 [A 42. lábjegyzet nem található. Sz.]