Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

Cs2017Mar30

2009. November 29., Vasárnap 21:36

A finnugor-elmélet hazudik, Werbőczy István nem

Írta:  Grespik László
Értékelés:
(4 szavazat)
 Vigyázat! A "pogány" szó nem istentelent, hitetlent, barbárt, keresztényelleneset jelent, ahogy azt az idegenszívűek által az évszázadok (évezred) alatt szándékosan rátett pejoratív értelem sugallja, hanem azt jelenti: ősi egyistenhívő, ősi Nagyboldogasszony-hívő, őskeresztény, fénylátó-fényvivő (más értelmezéssel egyébként egyszerűen azt is, hogy: vidéki), vagyis szokjuk meg e szónak a legnemesebb, helyes értelmét, jelentését.

A finnugor-elmélet hazudik, Werbőczy István nem

 Megdöbbentette első olvasásra a cím? A finnugor származáselméleten, idegenszívű történelemíráson és sajtón felnőtt generációkba belevert rögzültségek béklyójában nem is csoda. Írásomat végigolvasva (ha megjelenik) szokjon hozzá az igazságkeresés szókimondásához, merészségéhez! Hivatásos igazságkereső, jogász vagyok, de mint napi társadalmi folyamatokat érzékelő ember akarok megszólalni, mert amit mondani akarok, hiányzik a médiákból, tankönyvekből, szellemekből, lelkekből. Gondolatmagokat akarok szétszórni, néhol ősi szakrális dolgokra utalva. "A" honfoglalás, "az" államalapítás vélt évfordulója kapcsán a finnugor elmélet zúdul ránk. Ömlik az elvtelen nyugatutánzás, az euroszemét, az agymanipuláció, melyek a sznob és rideg társadalmi közhangulat keltői, az elbutítás, a nemzeti-egyéni öntudatelvétel eszközei. A magyar jólétet a jövőteremtő dicsőséges ősmúlt fényében kell megteremteni.

Szkíta származásunk, 1100 évnél régebbi, nem csak Kárpát-medencei ősi államiságunk és a 896-os honfoglalásnál régebbi honfoglalásaink ténye jogi műben

Werbőczy István jogtudós, országbírói ítélőmester, köznemes 485 éve megjelent Hármaskönyve (Tripartitum) ősi szkíta származásunkat, a Kárpát-medence magyarok által a most ünnepeltetett "honfoglalás", "államalapítás" előtt hosszú idővel való lakottságát, a magyar államiság előtte régen való meglétét olyan természetességgel írja le jogászi mű keretében, amilyen természetességgel utasítják ezt el a finnugor származáselmélet tömeges megtévesztettjei. Ebből is látszik a finnugor trutymóelmélet hazug, megtévesztő volta. Megfigyelendők a lentebbi idézetben az "az ittlakó" és az "első bejövetele" kifejezések, mert ezek azt jelölik, hogy 896 előtt is igen régóta élnek magyarok a Kárpát-medencében, államot alkotva! Árpádék is már kész, meglévő államszervezetet hoztak! A jogkönyv megírása idején, 1504-1514 között ezt még teljesen természetesnek vették a magyarok és a külföld is.

Régebbi a honfoglalás, mint az Árpád-vezér vezette magyarok bejövetele. A szkíta származás említését a Hármaskönyvben két helyen találtam meg. Ez pedig nem az Ural-táji származást jelenti, hanem azt, hogy mind a Kárpát-medencében, mind korábbi lakóhelyeinken államot alkottunk, sőt: akár egyszerre, egyidőben több államot több helyen! Másként hogy lett volna lehetséges, hogy a "vad, nomád, műveletlen, pogány" vándorló magyarok szinte hirtelen államiságot, építészetet, közigazgatást, művészetet, írásbeliséget produkáljanak! Ez olyan, mint az, hogy a történelemkönyvekben az ősember tárgyalása után rögtön jön Egyiptom és Mezopotámia. Nem szúr szemet a nagy ugrás, illetve hogy annak más az oka?

I. rész, 3. czim, 1. §: "A nemesség, a melyet többnyire a szabadok elnevezése alatt is szoktak érteni, úgy mondják, hogy eredetileg a hunnok és magyarok közt keletkezett, miután ezek Scythiából Pannoniába nyomultak, a melyet most változtatott néven, az ittlakó magyaroktól Magyarországnak neveznek".

III. rész, 4. czim: "Az erdélyi scithákról, a kiket székelyeknek hivunk. Vannak az erdélyi részeken a scithák, kiváltságos nemesek, a kik a scitha néptől, ennek Pannoniába való első bejövetele alkalmából származtak el, a kiket romlott néven "siculusoknak" nevezünk; a kik teljesen külön törvényekkel és szokásokkal élnek; a hadi dolgokban legjáratosabbak".

Mátyás király uralkodása kezdetén született Werbőczy, 1458-1541 között élt, korának élő szokásjogi joganyagát gyűjtötte össze, az olykor szó szerint belefoglalt királyi dekrétumokkal együtt, vagyis a műben szent királyaink szavai, akarata is átsugároznak rejteki módon. A Hármaskönyvet 1517-ben jelentette meg Bécsben, melyet minden jogász pontosnak, helyesnek tartott. Mai szóhasználattal: a "hatályos jogszabályok gyűjteménye" volt. Az országgyűlésen a rendek elfogadták, a király megerősítő levélbe foglalta, de politikai okok miatt formálisan akkor törvényerőre nem emelkedett, a király nem látta el szentesítő pecséttel, nem hirdette ki. Ennek ellenére maga Werbőczy megküldte művét a megyéknek, az ország jogalkalmazói pedig a benne foglaltakat – helyességük és pontosságuk, "szakmai" elfogadottságuk miatt – alkalmazni kezdték, így e jogkönyv a joggyakorlat, a szokás útján kötelező erejűvé, törvényerejűvé vált. 1628-ban felvették a Hármaskönyvet a Magyar Törvénytárba (Corpus Juris Hungarici) is, ezzel kinyilvánították visszamenőleges hatályát és érvényességét. Egészen 1945-ig a magyar jog alapvető, közvetlen forrása volt, tehát 428 évig elfogadták a benne írtakat, többek közt a szkíta származástudatot is.

Akármilyen furcsán hangzik az idegenszívűeknek és a félrevezetett magyarszívűeknek, a mívesség, igényesség, ősökhöz való hűség szelleme, a magyar észjárás, a műben leírt szent korona-eszme manapság is alkalmazható volna (természetesen megfelelő politikai változás kellene mindennapi alkotmányjogi, ill. egyéb jogterületi bevezetéséhez). Amint azt az 1989-es, pécsi kiadású reprint kiadás előszava is írja: "Werbőczy egyszerre pogány és keresztény, tiszta magyar jogot nyújt ő, sohasem tévesen; a Hármaskönyv ízig-vérig magyar, magyar észjárás latin köntösben".

Vigyázat! A "pogány" szó nem istentelent, hitetlent, barbárt, keresztényelleneset jelent, ahogy azt az idegenszívűek által az évszázadok (évezred) alatt szándékosan rátett pejoratív értelem sugallja, hanem azt jelenti: ősi egyistenhívő, ősi Nagyboldogasszony-hívő, őskeresztény, fénylátó-fényvivő (más értelmezéssel egyébként egyszerűen azt is, hogy: vidéki), vagyis szokjuk meg e szónak a legnemesebb, helyes értelmét, jelentését. A közismert társadalom-osztályozás szerinti: "idegenszívűek", "szentistvániak", "koppányiak" fogalmak közül a koppányiaknak felel meg a pogány. Ilyen értelemben vállalom a "pogány" megnevezést. Különben is: kéretik másságunkat tisztelni, hiszen tőlünk is ezt várják el az idegenszívűek! Csakhogy a "másság tisztelete" a mi magyar másságunk többé-kevésbé palástolt gyűlöletét takarja az ezt a kifejezést meghonosító idegenszívűek részéről, ezért "a másság tiszteleté"-re való hivatkozást komolyan is, ironikusan is használom! Sajnos a többségi kisebbség által elnyomott kisebbségi többség ebben az országban a magyar. Befogadtunk mi mindig minden fajtát. Szerintem ezt jogos önvédelemből vissza kellene kissé fognunk egy időre, különben a turáni átok: a jószívűségünk önveszélyessége megöl minket.

A nemesség keletkezése és mai vonatkozásai

A magyar nemesség keletkezésének módját Werbőczy leírja; szerintem a mai viszonyok között a kornak megfelelően megváltoztatva szintén alkalmazhatóvá volna tehető.

I. rész, 3. czim, 2-5.§: "A mikor az egész közönséget egyenlően érdeklő dolgok merülnek föl, vagy a hadseregnek általános felkelése válnék szükségessé, akkor a hunnok lakása helyén vagy táborában, vérbe mártott tőrt, vagy kardot hordozzanak körül, és hangozzék a hirdető szó: mondván: "Istennek szava, és az egész közönségnek parancsa az, hogy mindenki ezen s ezen helyen (megnevezvén azt a helyet) fegyverrel, vagy ki mint teheti, a közönség tanácsának s egyszersmind parancsának meghallgatására megjelenjen. …Elhatározták és végezték, hogy az ilyen parancs áthágóit, hacsak helyes mentségét nem adják, pallossal kell ketté vágni, vagy közönséges és örökös szolgaságra vetni. Azt állítják, hogy ez a végzés…igen sok magyart juttatott a parasztság állapotába. Különben nem történhetett volna, hogy az egyik urrá, a másik szolgává, ez nemessé, az nem nemessé és paraszttá legyen, mert mindnyájan ugyanegy nemzetségből, tudniillik Hunortól és Magortól származtak."

Látható, hogy mindenkire kötelező volt vész esetén a tevés. Mindenki tudta, hogyan lehet nemességet szerezni: úgy, hogy a köz, az ország javára közügyben, közveszedelemben kellett bátornak, elől járónak lenni. Aki ezt nem vállalta, súlyos szankció járt érte. Mégis: a többség a szolgaságot választotta, mert gyáva, lusta, értéket fel nem mutató volt! Ilyen értelemben jogos a "paraszt" szó pejoratív értelme, de nem úgy, ahogy manapság a magyar szóhasználat veszi. Számomra a paraszt szó főleg a minden tiszteletet megérdemlő gazdálkodót jelöli, aki lényében, lelkében, szellemében hordozza az ősi magyar kultúrát.

Werbőczy műve is megmutatja a "szabadság-egyenlőség-testvériség" liberális elvének képmutatását (értsd: szabadosság-egyenlősdi-látszattestvériség): ugyanis azért nem lehetünk egyenlő jogúak, mert nem teljesítünk egyenlően, nem mutatunk fel egyenlő erényeket, eredményeket. Az egyenjogúság emlegetése ezért eleve téves és képmutató is. Megjegyzem, egy jó király eleve – mai kifejezéssel – "szociálisan érzékeny", hiszen égi és földi hatalmat birtokol egyszerre a szeretet vallása alapján, vagyis a nemességről és köznépről egyaránt gondoskodik. Pl. Mátyás király mindegyik katonáját személyesen ismerte, mondják.

Olvasható a Hármaskönyvben, hogy nem csak haditettekkel, katonai élettel és katonai tudománnyal lehetett valaki nemessé, hanem "egyéb lelki és testi adományokkal és erényekkel" is! Első helyen van "az egész közönséget egyenlően érintő dolgok" felmerülése, és csak másodikon a "hadseregnek általános felkelése" szükségessége! Márpedig háború híján valóban elsősorban a közügyekért való odaadás és cselekvés az, ami nemessé teheti a magyarokat. Ma is!

Szakrális vonatkozás, hogy földi fejedelem híján ma csak égi személy, a Nagyboldogasszony (Szűz Mária) – aki a kb. 1600 éves Szent Korona (l.: Csomor Lajos: őfelsége, a Magyar Szent Korona c. könyvét!) jogos tulajdonosa – vagy Jézus ismerheti el a nemességet megalapozó tetteket, egyelőre csak ők tudják "birtokadományozással" az általuk adott nemességet megerősíteni. A nemesség megszerzésének ősi magyar jogi feltételei közül főszabályként csak egyik a (nem háborús vagy háborús) közügyben kiemelkedő tettek véghezvitele. A második: a tett(ek) fejedelem általi elismerése és a nemességbe való törvényes iktatás. A harmadik: a nemesség birtokadományozással való megerősítése (ésszerűen: megfelelő, tettekkel már bizonyított, fejedelemhez hű ember hatalomgyakorlásához eszközök, javak adományozása.)

Ez a harmadik feltétel nem volt szükségszerű, létezett olyan nemesség-szerzés is, hogy a fejedelem "fekvő jószágok és birtokjogok adományozása nélkül bármely közrendű embert a parasztoknak és nem nemeseknek szolgaságából kiszakítván és kivevén, az ország valóságos nemeseinek gyülekezetébe, társaságába és rendébe soroz és iktat". Meglátásom az, hogy a Nagyboldogasszonyunk, Jézus manapság is sok jó magyar embert már nemessé tett ősi jog szerint, azzal, hogy mint fejedelem elismerte tetteiket. Ehhez nem kellett a jelenlegi Országgyűlés által alkotott törvény léte, köztársasági elnöki okiratátadás.

Mint tudjuk, épp mostanában van napirenden a nemesi címek szerzésének újraszabályozása. Továbbá a Magyar Szent Korona Parlamentben való elhelyezése, mostani államhatár-állapotú országban való körbehordozása a magyar politikában, törvényhozásban. Remélem, olvassák a törvényelőkészítők is a Hármaskönyvet és a Szent Korona szakrális, alkotmányjogi jelentőségét és működését taglaló szerzőket (pl. Csomor Lajos, Pap Gábor, Badiny Jós Ferenc, Dr. Zétényi Zsolt), átlátva, hogy Magyarország területe nem azonos a trianoni békediktátum által megcsonkított ország jelenlegi területével, ez a területnagyság nem szentesítendő. A Magyar Szent Korona nem helyezhető akárhová, még a Parlamenten belül sem. Szinte biztosra veszem, a hatalmat gyakorlók között lévő idegenszívűek tudatosan dolgoznak ezügyekben is.

A trianoni kényszer jogi vitatandósága

A nemzetközi közjogi gyakorlat ismer olyan jogeseteket, mikor néhány évtized alatt egy ország elbirtokol egy területet a szomszédos országtól, de irányadó az "emberemlékezet óta való" birtoklás az elbirtoklásnál. Ezen kifejezés tartalmát egy konkrét ügyben 99 évben határozta meg bíróság.

Márpedig 1920+99=2019

Vagyis ha nem akarjuk, hogy Románia hivatkozhasson az elbirtoklás jogi kategóriájára, akkor még 20 évünk van a trianoni békediktátum minden célszerű és üdvös eszközzel való vitatására, hatályon kívül helyezésének kezdeményezésére. Ilyen jogi eszköz volna, ha mondjuk nemzetközi bíróság előtt kül- és belpolitikai egyeztetések után, a politikai és népakarat egységével Magyarország előterjesztené igényét, pl. az elbirtoklás meg nem történtére, a semmisségre, kényszerre, fenyegetésre, a nemzetközi jogi helyzet utólagos jelentős megváltozására (a clausula rebus sic stantibus jogi kategóriájára gondolok), természeti egységességre, stb. hivatkozással.

Ehhez persze egy szerencsés kül- és belpolitikai helyzet, és véghezvivő emberek is kellenek. Dr. Zétényi Zsolt barátom írja (A szentkorona-eszme mai értelme c. könyvében): "A magyar ügy igazsága nyilvánvalóvá, kézenfekvővé teendő. El kell érnünk, hogy senki ne kapja fel a fejét Magyarországon tudatlanul vagy ellenszenvvel, ha Trianont vagy a határon túli magyarokat emlegetik. A magyar ügyet mindennapossá kell tennünk, időszerűvé kell tennünk. A "helyzetkövető, a racionális" nemzetellenes politika rossz, káros és pusztító eredményeit cseréljük fel teremtő eredményekre. Magyar rendezési javaslatra van szükség. A javaslat képviselője és előterjesztője a magyar állam." – kellene legyen. Természetesnek kell vetetni a világ számára a trianoni kényszer tarthatatlanságát a sajtó, oktatás útján. Abnormális az, hogy ha valaki ma felveti a trianoni kényszer kulturált, békés és igazságos revíziójának kérdését (pl. az önálló Erdélyország gondolata), rögtön támadják bel- és külföldön. A szent-korona eszme az, aminek aktualizálásával igenis eredményt kell elérnie Magyarországnak a trianoni kényszerrel szemben.

A Szovjetunió szétszakadt, akárcsak Jugoszlávia, Csehszlovákia. A két német állam egyesült. Európában még legalább egy nagy változás várat magára: Magyarország területeinek és népeinek sorsrendezése az igazságosság és célszerűség alapján. El kell jönnie egy ilyen alkalomnak. Magyarországról közhely: a saját területe veszi körbe. Ott pedig idegen államhatalmak sanyargatják a magyarokat. (Pl. Romániában nem lehet vezető állású, vagy pl. rendőr, aki magyar; torz magyar történelmet tanítanak az iskolákban, amiből sugárzik a magyargyűlölet, ordít a primitív, sunyi hamisítás.) Ez nem rossz értelemben vett nacionalizmus! Ez patriotizmus, a sajátunkhoz való természetes ragaszkodás. Bitang, aki sanyargatott rokonai sorsát javítani nem akarja, elvett ősjavait veszni hagyja! Hozzá kell szokni nagyban is e gondolatokhoz.

(1. oldal / 2)
Megjelent: 4861 alkalommal

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 574 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 68.1%Canada 0.9%
Romania 5.7%Serbia 0.8%
United States 5.3%Kuwait 0.4%
Russian Federation 3.1%Switzerland 0.4%
Germany 2.6%Czech Republic 0.3%
Ukraine 2.6%Australia 0.2%
Slovakia 2.2%Italy 0.2%
United Kingdom 1.7%France 0.2%
Austria 1.5%Netherlands 0.1%
Sweden 1.4%Belgium 0.1%

Today: 57
This Week: 2277
Last Week: 5814
This Month: 24010
Last Month: 23113
Total: 1478040

Belépés