Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

P2017Nov24

2010. Február 21., Vasárnap 18:27

A Gizella rejtély

Írta:  Padányi Viktor
Értékelés:
(7 szavazat)
Születésének időpontja, legfeljebb két év bizonytalanságával megállapítható. Halálának időpontjához a passaui bencés kolostor egykorú feljegyzése nyújt alapot amelyből megállapítható, hogy "Gizella magyar királyné" 1095-ben még élt. Azt azonban, hogy ez a "Gizella magyar királyné" valóban Istvánnak a felesége volt-e, eddig még senki ki nem mutatta.

A Szent István ciklus - Géza halálától a Vata lázadáshoz vezető ötven esztendő -a komplexum egyöntetű magasztalásán és az ellenzék nemzeti keserűségének egyöntetű elmarasztalásán kívül történettudományi bonckés alá a szó igazi értelmében nem került, és az így kialakult, egyfelől csupa morális és intellektuális "egyház" -i héroszokból, másfelől csupa aljas és buta magyar" gazemberekből összetevődő gyerekes képnek igen sok érdekes, sőt lényeges eleme a mai napig naiv és középkori homályban maradt.

A Szent-István ciklus egyik ilyen eleme a Gizellát körülvevő középkori homály.

Gizella bajor hercegnő a kútfők szerint 974-ben, vagy 975-ben született és házasságkötés után 100 évvel, 1095- ben, még élt, ezek szerint tehát 121-ik életévének betöltése után halt volna meg. Hosszú élete, középkori egyházi magyarázat szerint, életszentségének "jutalma" volt, s ez volt az egyik csodálatos körülmény, amelynek alapján az Egyház később boldoggá avatta. Az adat alapos kutatás alá nem került, a magyar történettudomány, mely oly sok kézenfekvő dolgot elutasít, ebben a képtelenségben nem hozott döntést.

Születésének időpontja, legfeljebb két év bizonytalanságával megállapítható. Halálának időpontjához a passaui bencés kolostor egykorú feljegyzése nyújt alapot amelyből megállapítható, hogy "Gizella magyar királyné" 1095-ben még élt. Azt azonban, hogy ez a "Gizella magyar királyné" valóban Istvánnak a felesége volt-e, eddig még senki ki nem mutatta.

Ez a "Gizella magyar királyné" 1045-ben lépett be a bencések apácarendjébe (vagyis ekkor 71 évesnek kellett volna már lennie) állítólag azért, mert Péter király rosszul bánt vele és így kénytelen volt elhagyni Magyarországot.

Hogy Gizella Magyarországot elhagyta, az valószínű, mert sem haláláról, sem temetéséről nincs feljegyzés és sírjának sincs eddig semmi nyoma márpedig ha Magyarországon halt volna meg, valószínűen István mellé temették volna. Mikor Szent László 1083- ban, István maradványait a szent király, Imre, Gellért és mások kanonizációjával kapcsolatban "felemeltette", Gizella koporsója a közfigyelem elé került volna.

Más oldalról azonban, ebben a "Szent István évben" feltétlenül megállapítás alá került volna - ha igaz lenne - az a tény, hogy a szent király felesége még mindig él, hisz a kanonizáció nagy esemény volt és László a kanonizációs ünnepségekre meghívta és elhozatta volna Passauból. Az a lehetőség, hogy László nem tudott volna Gizella létezéséről, kizárható. A kanonizáció esztendős ünnepek keretében történt és erről a passaui zárda feltétlenül tudott. A kérdés további vitatása egyébként felesleges 122 évet élni a 11. szd-ban lehetetlen, főleg pedig lehetetlen egy clunyi fegyelmű, fűtetlen és fűthetetlen kolostorban és végül lehetetlen anélkül, hogy ezt a csodát a pápai székhez a kolostor ne jelentse egy királyné és egy kanonizált szent özvegye esetében László magyar király korában.

Mivel azonban a kolostor feljegyzése szerint 1095-ben élt ott egy "Gizella" nevű "magyar királyné", a rejtélynek csupán egy megoldása lehet: két különböző személyről van szó, és a másiknak jóval fiatalabbnak kellett lennie az elsőnél.

A számbajövő korszak magyar királyasszonyainak a nevét Péter feleségén és Imre herceg fiatal özvegyén kívül ismerjük, tehát csak két személy jöhet számításba. Péter feleségéről azonban 1047-ből van egy tragikus híradás - már pedig a passaui zárda rejtélyes "magyar királynéja" 1045-ben vonult be oda - így csak egyetlen lehetőség marad. A passaui "Gizella magyar királyné" Imre özvegye volt. És valóban, ennek erős valószínűségét a helyzet és a körülmények logikáján és néhány, eddigelé értelmesen meg nem fejtett magyarországi emlényeken kívül néhány érdekes és sokatmondó egykorú magyar és külföldi kútfőadat -is meglepő összhangban támasztja alá.

Imre feleségének alakját szintén középkori homály övezi. Sem neve nincs feljegyezve, sem sorsának férje, 1031-ben bekövetkezett halála utáni alakulásáról nincs konkrét értesülésünk. Amit tudunk róla alig több, mint hogy 1027-hen ment férjhez és négy évi gyermektelen házasság után özveggyé lett. Középkori egyházi kútfő kegyes, de csaknem lehetetlen állítása szerint "József házasságban" - kölcsönös szüzességet, a József és Mária házassági kötelékét utánzó formát fogadva - élt az urával. (1) Középkori horvát értesülések szerint állítólag Kresimir horvát királynak lett volna a leánya, ez azonban csaknem lehetetlen, mert Kresimir István király idősebb kortársa (1030-ban halt meg), viszont Imre születésekor István már csaknem 40 éves (1008), és Kresimir fia (István, későbbi horvát király) akkor nősül, amikor Imre megszületik. Kresimir gyermekei tehát átlagosan két évtizeddel idősebbek Imrénél, aki István utolsó gyermeke volt.

Ha azonban Imre felesége nem lehet Kresimir leánya, annál inkább lehet Kresimir unokája és majdnem biztosan ez a való helyzet Kresimir fia ugyanis, a fennebb említett későbbi I. István horvát király, még trónörökös korában, 1008-ban, Imre magyar herceg születésének esztendejében veszi feleségül II. Orseolo Péternek, a későbbi velencei dogenak leányát. Ez a leány annak az Orseolo Ottónak a testvérhúga, akihez két évvel később István király egyik testvérhúga megy feleségül. Ezzel áll elő az a helyzet, hogy István családja, az Orseolo- család, valamint a horvát királyi család egymással házassági rokonságba kerülnek s ez természetesen és logikusan veti meg további dinasztikus házasságok alapját. Imre horvát házasságára való utaló horvát kútfő adata tehát egyáltalán nem alaptalan, legfeljebb a személy megjelölésében tévedett a feljegyzés szerzője. Imre felesége nem Kresimirnek, hanem Kresimir fiának leánya volt.

Ez a körülmény igen fontos, igen érdekes, mert megmagyarázhat két eddigelé valószínűtlennek tartott és történettudományunk által el is vetett kútfőadatot

Az egyik a bajor Altaichi Évkönyvekben talált és a 11. szd. hetvenes éveinek elejéről származó feljegyzés, amely szerint Vászolyt Gizella magyar királyné és "unokatestvére" Péter fondorlatos módon vakíttatták meg, mert Péter trónöröklésének útjában állt, a másik pedig az eredeti példányában elveszett, de egy tekintélyes részében a Kálti-krónikába (Bécsi Képes Krónika) átírt Szent László-korabeli Gesta Ungarorum adata, amely ugyanezt állítja, ugyancsak "Gizelláról" és "unokatestvéréről", Péterről beszél.

Történettudományunk az Altaichi évkönyvek adatára vonatkozóan azt a szellemes magyarázatot adja, hogy ez az adat valószínűen Vászoly unokájának (I. Endre fiának), a szerencsétlen Salamonnak németországi emigráns környezetéből kerülhetett az Altaichi kolostor Évkönyvébe, az adat tehát nem megbízható, a Szent László-korabeli Gesta szerzőjéről pedig azt állapította meg, hogy- az - lévén Vászoly Szent László nagyapja - bizonyára "Vászoly-párti" volt (2), aki ura nagyapjának emlékét törekedett szépíteni. Ennek a forráskritikai álláspontnak az az alapja, hogy Gizella királynőnek, István feleségének Péter nem volt unokaöccse. Egyébként is Gizella királyné kegyes és vallásos és valóban tiszteletreméltó figuráján kívül életkora is ellentmond efféle fondorlatoknak, hiszen Gizella Vászoly megvakíttatása idején már a hatvanas éveit taposta. Történettudományunk abba a hibába esett, hogy az Altaichi Évkönyvek és Szt. László-korabeli gesták "Gizelláját" István király feleségével, Gizella első magyar királynéval azonosította éppúgy, mint ahogyan vele azonosította a passaui "magyar királynét" is.

Ez a rejtélyes, három 11. szd-i adatban is felbukkanó, de semmi esetre sem Gizella első magyar királynéra vonatkozó, hanem nála feltétlenül későbbi "Gizella magyar királyné" nem István királynak, hanem Imre királyfinak a felesége volt. A tévedés nyitja Imre feleségének a neve.

I. István későbbi horvát király feleségének a neve Orseolo Jocela volt és minden józan logikai támaszték megvan ahhoz, hogy a leányát, Imre feleségét, is erre a névre keresztelték.

Ha mármost az olvasó tekintetbe veszi, hogy ezt az olasz "Jocella" nevet éppúgy "Dzsoszelának" ejtették, mint ahogyan a szintén olaszból származó "Gizella" nevet is "Dzsiszelá"-nak ejthették a 11. szd-ban, különösen az olasz származású és a latint is olaszosan ejtő papok, a Dzsoszela és Dzsiszela, (Jocela-Gizella) összekeverése egy emberöltővel István halála után egyszerre érthető. És ez a "Dzsoszela" valóban és szószerint unokatestvére volt Péter magyar királynak. Íme, a családfa:

István magyar király Orseolo Otto István horvát király
(Gizella) (István nővére) (Orseolo Jocela)
Imre Péter Freila Jocela

Péternek és Freilának Imre is (anyjuk révén) és Jocela is (apjuk révén) vérszerinti első unokatestvérük volt. Az Imre és Jocela közötti házasság egy évvel azután jött létre, hogy az Orseoloknak el kellett hagyniok Velencét s a férj Bizáncba, a feleség pedig bátyja udvarába, Magyarországra tért két gyermekével vissza. Egészen nyilvánvaló, hogy az Imre házasságát ő közvetítette. A Velencéből történt száműzetés (1026) és Imre házasságának ideje (1027) világosan mutatják ezt. Imre 19, Jocela 17-18 éves lehetett ekkor, aki királynői ambícióján kívül tizennyolc éves életvidámságát, egy sokkal melegebb atmoszféra emlékét és félig olasz, félig délszláv temperamentumát hozta a székesfehérvári királyi udvar vallásos, templomozó, szigorú és túl klerikális világába egy teljesen papi szuggesztiók alatt álló, apja képére és hasonlatosságára formált, clunyi szellemű, túl szemérmes, túl komoly és szerelmi legyeskedések, dal, játék, tánc helyett imádkozó férj mellé.

A kor és a szereplők képe - különösen lélektani mélységeiben természetesen nem az, amilyennek a nagyobb és kisebb legenda szerzői, meg Hartvik naiv jámborsága az évszázad végefelé idealizáló igyekezetükben megrajzolják. A fiatalasszonynak, aki feleségnek és nem apácának indult el Magyarországra, egész bizonyosan nem tetszett az, amit vágyai és álmai helyett komor és unalmas valóságként kapott és nyomasztó egyedüllétében még akkor is a velencei atmoszférát jelentő és sugárzó Péterékhez menekült volna, ha nem lettek volna rokonok és ha tudott volna magyarul, mint ahogy, különösen az első években egészen bizonyosan nem tudott.

Mikor 17-18 éves korában, félig gyermekként Magyarországra került, Jocela egészen bizonyosan nem volt sem hatalomvágyó, sem kegyetlen, sem romlott. Későbbi jelleme a magyar udvar komor, túlontúl egyházi és az unalomig puritán és szigorú cluny atmoszférájának nyomása alatt formálódott át Jocela nem belső meggyőződésből élte azt az életet, melyet apja és férje a neofiták belső meggyőződéséből alakított ki az ő számára is. Jocela külső nyomás kényszerére élte a számára kijelölt életformát s a monoton rabság első következményeként Jocela képmutatóvá lett. Ha élte a fehérvári udvar imádságos életét és belső vallásos hév és meggyőződés nélkül tette ezt, képmutatóvá kellett lennie, hisz a középkori asszony még akkor is ura családjának hatalma alatt állott, ha ez nem királyi család volt, mint az övé, és az örökös álarcviselés és résenlevés fárasztó rabságából csak egyszer-egyszer, olyankor szabadult meg egy-egy pihentető órára, amikor a hasonló nyomást érző Orseolo- gyerekekkel bújt össze tanútlan alkalmakkor.

Mikor az ura meghalt és a vadkan- megtépte testtel együtt a feleség királynő álmát is eltemették, Jocela 22 éves volt, s a legjobb barát, az unokatestvér, akivel együtt beszélték a "csácsogó" olaszt, húsz. Ennek a csácsogó olasznak, ha király is úgy akarta volna, lett volna esélye a trónra, hiszen ő a vér szerint Géza fejedelem unokája volt és ez a csácsogó olasz megszüntethette volna a fehérvári atmoszféra imádságos nyomását, sőt, esetleg feleségül lehetett volna menni hozzá.

Néhány hónappal később azonban kiszabadult nyitrai börtönéből és egy kissé dacosan, sebzetten és keserűen megjelent a fehérvári udvar életében az a "barbár", aki az egyenes férfiági örökös volt és aki felől úgy döntött a királyi akarat az ősi jog és az ősi vér parancsa szerint, hogy annak a felesége fogja azt a helyet elfoglalni, amit Jocelának helyezett kilátásba a házasság ígérete és amit egy másik házasság esetleg még valóra válthatott volna. Hogy aztán a dolog még rosszabbá váljék, ez a börtönben megdacosodott, megkeményedett és megkeseredett barbár nem szerette az idegeneket.

A többi fel van jegyezve az Altaichi Évkönyvekben is, meg a Szent László-korabeli Gesta Ungarorumban is.

1. István király az ősi törvényt és a régi öröklési rendet erőszakosan megdöntve alapít dinasztiát. Leányai mellett Imre az egyetlen fia, akit utódának szán és e szerint nevel. Ez az egyetlen fiú utód az Árpád ház egyetlen igazán és megbízhatóan keresztény tagja. Egyszerűen elképzelhetetlen, hogy az egyetlen fiúutódnak, az éppen csak hogy megalapított dinasztia egyetlen továbbvivőjének s a még friss és zsenge magyar kereszténység egyetlen biztosítékának apja éppúgy, mint maga a papság is meg ne magyarázná, hogy ő József- házasságban nem élhet, mert Krisztus magyarországi ügyét veszélyezteti.

2 Hóman-Szekfű; Magyar Történet I. kötet 235. és 251. lapok.

Forrás: http://hmult2.50webs.com/cikkek1/gizrejt.htm


Hozzászólások megtekintése a régi honlapról

Megjelent: 2566 alkalommal

Hozzászólások  

 
Zoli
#3 Zoli 2012-06-27 19:07
Kedves laci7

Nagyon sokat gondolkodtam mi tevő legyek az ide írt hozzászólásaiddal. A hozzászólásaidban elismert magyar kutatókat és történészeket szólsz le, egy tőled eredő kétes megalapítássál, " valszeg" ami szerintem = a valószínűleg szavunkkal. Ha lenne kútfőd mindazokra amit írtál maradhattak volna a hozzászólások. De amikor már Jézusunkról azt írtad, hogy egy "naiv szkíta volt", ott már nem volt nehéz dönteni. A döntésem még is az volt amit a már lefektetett szabályzatunk[/urlmagyarmegmaradasert.hu/.../...] diktál. Visszavontam valamennyi hozzászólást ami tőled jött.
Idézet
 
 
Zoli
#2 Zoli 2012-06-14 00:27
Kedves Valéria!
Kérdésedre szeretnék kielégítő választ adni.
Csak azok a fák tudnak a viharos szelek után megmaradni melyeknek gondozott erős és jó talajban mélyen kapaszkodó gyökereik vannak. Ha nem tudjuk, és nem tantijuk a múlt hibáit, újra laza talajba ültessük csemetéinket melyeket már a kósza szelek is megtépáznak. Az ilyen írásokat nem az idegen nők bemutatása véget választjuk, hanem mint a címkékben is olvashatod Igaz történelmünk szálai-nak összefonása, vagy ha Vajk-ról szeretnél többet kutatni tanulni, akkor arra címkére kattintasz, és így tovább. (TANULVA TANÍTSUNK) Ezekben az írásokban elengedtethetetlen történelmi rész az is, hol és miért korhadtak a gyökerek, és dőltek ki nemes fáink. Hova hol és miért veszett Szittya őseink tiszta vére. Be kell mutatni a "Gizellákat" mert egyes megtévesztett (gondolom én) honleányunk mint a régi honlapunkon is toborozni szeretett volna "Gizella" pártolókat. Már pontosan nem emlékszem melyik cikkre írt nekünk, de az ilyen válogatott tanulmányok azoknak is szól akik már abban a "mozgalmi" csapdába estek.
Idézet
 
 
Varga Valéria
#1 Varga Valéria 2012-06-13 16:09
Öszintén szólva nem értem miért kell ezekkel az idegen nökkel foglakoznunk.
Ezek mind gyülölték a magyarokat !!
Kit érdekel ez !!
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 364 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.4%Canada 1.1%
Romania 6.2%Serbia 0.8%
United States 4.2%Switzerland 0.4%
Germany 3%Australia 0.3%
Russian Federation 2.9%France 0.3%
Ukraine 2.8%Italy 0.2%
Slovakia 2.2%Kuwait 0.2%
United Kingdom 2%Netherlands 0.2%
Sweden 1.7%Greece 0.2%
Austria 1.5%Belgium 0.2%

Today: 478
This Week: 3825
Last Week: 5887
This Month: 19590
Last Month: 26564
Total: 1661952

Belépés