Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

P2017Jul21

2012. Január 27., Péntek 16:31

Magyar őstörténet a kezdetektől Kr. u. 907.-ig

Írta:  Mesterházy Zsolt
Értékelés:
(30 szavazat)
 Az alábbiakban egy hatalmas lélegzetű munkát közlünk, amely számos neves tudósunk kutatási eredményének felhasználásával állt elő, Mesterházy Zsolt keze munkájának köszönhetően. Az elmúlt századok hamis és szándékoltan hiányos oktatásipara következtében egyes gondolatok, vagy akár fejezetek teljesen újszerűnek tűnhetnek az olvasó számára. Tárgyilagos és elfogulatlan hozzáállással könnyen közelebb kerülhetünk valódi történelmünkhöz.

EREDET ÉS LÉT, NYELV ÉS KITELJESEDÉS

Kiindulás

Ha egy népnek két őstörténetéről esik szó, az nem feltétlenül tekinthető gazdagságnak. Valóban, ebben dúskálni nem öröm. Ma még nekünk is kettő van. Ez a könyv azon magyar, főleg történész szerzők műveire támaszkodik, akik kísérletet tesznek arra, hogy csak egy őstörténet maradjon a kettő közül. Másik magyar őstörténetről kell beszélni ott, ahol van egyik is. Ezt az egyiket jól ismerjük tanulmányainkból. Ma összefoglaló néven finnugor szemléletű történetírásnak nevezik, és az a kezdetleges fejlettségi szinten állónak tekintett, kezdetben halászó és vadászó, fejlett hit és tudás nélküli magyarságot az Ural-környékéről eredeztetve juttatja el - menet közben másoktól felszedve a civilizáció áldásait -a Kárpát-medencébe, mindezt döntően olyan nyelvészeti érvekre építve, amelyek soha nem bizonyított feltételezéseken alapulnak. A másik magyar őstörténet ezzel szemben a Régi Kelet, Mezopotámia, Korezm és a Kárpát-medence tájairól vezeti 10 000 éves távlatban számolva az egymással rokon népek áramlását úgy, hogy a bonyolult fejlődési folyamat kitérőkkel bőven tarkítva ugyanitt, a Kárpát-medencében az árpádi honfoglalással ér véget úgy, hogy határozott folyamatosságot ismer fel eközben az első mezopotámiai magas kultúra- egyébként egész Eurázsia életét alaposan befolyásoló - továbbvitelében. Az előbbi elmélet nem túl régi, hozzávetőleg kétszáz éves története van és legfőbb ismérve, hogy ajándékba kaptuk a Habsburg néven ismert osztrák uralkodóháztól politikai alapokon. A másik egyidős magával az emberiséggel, a magyar néppel, de félő volt, elfelejthetjük az első miatt. Hogy nem fogjuk elfelejteni -, sőt rövidesen újra megtanuljuk - arról azok a történészek, nyelvészek, műtörténészek gondoskodtak, akik emigrációba - külföldibe és hazaiba - kényszerülve nem nyugodtak bele a megváltoztathatatlanba, erőfeszítéseik és kutatásaik nyomán újra kisarjadt a feledésre ítélt történelem, Ez a könyv arról beszél, amit ők állhatatos munkájukkal kiástak, bizonyítottak és újra napvilágra hoztak.

Hogy a finnugor történetírás tételei nem állták ki az idők próbáját, az számunkra csak a kisebbik baj forrása. A nagyobbik bajt a kizárólagosság felfogása okozta, amelynek következtében semmilyen más irányú tájékozódás nem volt lehetséges a magyarországi tudósok munkájában. Ezáltal önmagukat zárták ki a történelmi kutatások világméretű folyamatából. A világ tudományos főáramától való elzárkózás számunkra lesújtóan végződött, és a ránk eső jogos örökség elismertetését is lehetetlenné tette hosszít időre. Távolmaradásunk örökségünk felkutatásától önjelölt népek számára lehetővé tette, hogy egymással vetélkedve "vállalják" és sajátítsák ki azt, amihez ajándékként hozzáférhettek. Ahelyett, hogy magyarul olvastuk volna el magunk az ókori leleteket, ezek az eredmények mind valamely külföldi nyelven nyertek először értelmezést és elnevezést - szerintünk túlnyomóan sokszor hibásan -, jelentősen megnehezítve a szakirodalomba beivódott tévedések korrigálásának esélyét. A pártatlan nyugati tudósok azonban ébren tartották helyettünk is őstörténetünk gyökereit, remélve, hogy egy napon magyar nyelvű kutatók oldják majd meg azokat a rejtélyeket, amelyekre ők a magyar nyelv anyanyelvű birtoklása híján nem lehettek képesek. Ez az egészen egyedülálló és különleges magyar nyelv - amelyet irigyei becsmérlően betolakodottnak és magányosnak neveztek, mert rájöttek rendkívüli tulajdonságaira - hordozója az isteni tudásnak, hitnek és magába sűríti mindazt a hagyományt, amely hosszú évezredek felhalmozott tudását és tapasztalatát hordozza hallatlan tömörséggel és kifejezőkészséggel.

Akit ez a másik magyar őstörténet érdekel és többet szeretne róla tudni, nagy fába vágja a fejszéjét, de megéri a fáradságot. Olyan közös kincs birtokába juthat -a bizonyosság állapotába -, amit máshol ma talán nem szerezhet meg. A kockázat elenyésző: a felhozott és ismertetett művek mögött milliónyi oldal történelmi irodalom áll bizonyítékként és mind arról beszél, hogy az elsőnek nevezett történelem nem tartható tovább. E tenger irodalom nem volt eddig ismert széles körben itthon, ezért nem elvesztegetett idő az, amit most pótlásként még behozhatunk és agytekervényeink sarkaiban is rendet teremthetünk. A feladat tehát emberes, ehhez mért lendülettel is kell hozzáfogni a rendbetételhez. Mivel most hozzávetőleg tízezer éves történeti időszakot tanulmányozunk át, sok részlet háttérbe szorul, mert ez itt történelmi vázlat. Nem részletkérdések tisztázása a cél, hanem nagyléptékű folyamatok felvillantása és új összefüggések bemutatása. Aki tehát pl. a szkíták részletes ügyeinek teljes tisztázását várja most, annak a nagy könyvtárakba kell mennie ezután is, de az is könnyen meglehet, hogy sok tekintetben még nem is írták meg a hiányzó részeket.

Segédeszköznek szánom minden érdeklődő kezébe e kincsestárat azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az elkövetkezőkben e tárgyban bárhol megjelenő művek, cikkek mondandóját az érdeklődők egy már előkészített kronológiába el tudják helyezni. Dr. BARÁTH Tibor: Tájékoztató az újabb magyar őstörténeti kutatásokról c. (Turul Kiadó, Veszprém, 1989.) (BT2) 52 oldalas tárgyszerű munkája sok fontos megállapítást tartalmaz az őstörténet kutatásának helyzetéről. Főképpen nyelvészeti alapokra helyezett őstörténete általános döbbenet tárgya a megjelenése óta. A szakma fenntartásaival kísért gondolatai majdnem minden tekintetben gyökeresen ellentétben állnak a hagyományos történetírással. Elmenni mellette azonban nem lehet, annál is kevésbé, mert cáfolata sem jelent meg. Egy idézetet mindenképpen le kell itt írni Baráth gondolataiból (BT2 52. o.): Mindez ideig semmi olyan nyomós ok nem merült fel, ami miatt nekünk (külföldi magyar kutatók-A szerk.) módosítanunk kellene tudományos tételeinket, főleg pedig, hogy szembeforduljunk a nem-magyar tudósok, szumirológusok, egyiptológusok - magyar vonatkozású megállapításaival. Kívánatosnak tartjuk azonban, hogy a hazai tudománypolitika egyoldalú tájékozódása enyhüljön, mert erre az idő nagyon megérett.

Hogy a felkínált egyezség még talán némelyek szerint korai, azt egy másik idézet mutatja Bodor András tollából: Az utóbbi évtizedekben aztán, különösen a külföldre szakadt történészek és nyelvészek, valóságos divattá tették a szumir rokonság kutatását és olyan szellemi ragály kerítette hatalmába őket, mely tudatos túlzásokhoz, hamisításokhoz, enyhén szólva minden tudományos alapot nélkülöző elméletek kiagyalásához vezetett. E sajátos magyar-magyar elméleti gerillaháború tehát még nem ért véget. Csak mindannyiunk közös érdekében kívánhatjuk, hogy e csata minél előbb közös békével érjen véget - és itt ebbe még egy kapituláció is belefér -, mert most nem csak erről van szó.

Kezembe vettem gyermekeim leendő magyar történelemkönyvét. Rövidesen kézbe veszik ők is. Áttanulmányoztam leírásait a magyar őstörténetről és utána eredtem az ott leírtaknak. Ami onnét kimaradt, vagy egy "kicsit" másképpen van, az itt található meg. Hogy a két történelem még csak köszönő viszonyban sincs egymással, az nem az én hibám. Az itt felhozott munkák egy "másik" magyar őstörténelem forrásai. Ezt olvasva, ha holnap felébredünk, már nem ugyanazok leszünk, akik eddig voltunk.

Az a sok-sok évezred, ami e vázlatos kronológiában szemünk előtt filmszerűen lepereg az emberiség hajnalától kezdve, döbbenetes új megvilágításba helyezi nemcsak a mi, de az egész civilizált világ történelmét. Kidobhatjuk a szemétre régi hiedelmeinket, tévedéseinket. Nemcsak magunknak okozunk ezzel munkát, az eddigi egész világtörténelmet is újra kell írni, mint ahogy szerzőink ezt nagy részben már meg is tették.

Az alant kibontott történelem feleslegessé teszi az ún. ellentörténelem felvillantásának lelki terhét is, mert mellette nem marad más, csak az maga.

A minket érdeklő történelem

A Régi Kelettel kezdődő feldolgozott irodalom áttanulmányozása alapján egy hatalmas ívű, egyetlen lendülettel megrajzolt történet kerekedik ki. A valahol a Duna-medencében, Kaukázus, Korezm táján kialakuló ősnép a műveltség igen magas fokára jut el. Nyelve lesz, írni kezd, túléli a bibliai Özönvizet, megtelepszik a folyóvölgyekben, földet művel, fémet munkál meg, társadalmakat szervez, birodalmakat hoz létre, benépesíti a Régi Keletet, annak közeli és távoli környékét egy olyan vallással és kultúrával, amelynek felhalmozott tudásából az egész világ mind a mai napig él, biztos lábbal jár az égbolton, a csillagok és csillagképek jelenléte, mozgása és üzenetei számukra élő és parancsoló kötelességeket, eligazodást rejtenek életükben.

És beszél, méghozzá a világ Úr-i ősnyelvén. Sumir-e talán százéves nyelvészeti műszót ideje egyszerűen mahgar néven tovább tárgyalni -, ujgur, egyiptomi, hettita, kani, etruszk, pilisi, kánaáni, kelta, pannon, szkíta, pártos, avar, szabin hun ésmagyar mind egy ősi tőről fakadó nyelven beszélt. Ezért nem szabad, hogyaz előkerülő temérdek nép neve bárkit is megzavarjon, hisz ugyanazt a hun-magyar ősnyelvet beszélték és írták, amin mi magunk is felnőttünk. E sok népnév ma már csak földrajzi elhelyezkedésre, korra, hivatásra utal, de a könnyebb érthetőség érdekében tovább használjuk iránytűként. Óvatosságra azonban itt is nagy szükség lesz, mert a népek sok vonulásuk közben bármely szerzőnél könnyen átkeresztelődhetnek akár menetközben is.

(1. oldal / 34)
Megjelent: 68055 alkalommal

Hozzászólások  

 
Lujzi
#21 FehérvárLujzi 2016-08-14 15:41
Kedves Zoli!
Azt írod Lajosnak írt válaszodban : " terrorral tagadtatta meg nemzetünktől az Egy Igaz Istenünket" Én azt kérdezném Tőled tisztelettel, hogy szerinted ki volt a mi "Egy igaz Istenünk", akit megtagadtatott István a király?
Idézet
 
 
Zoli
#20 "Tehát Arpádék maguk." !!!Zoli 2016-08-02 15:53
Kedves Lajos honfitársunk!

Lehetséges, hogy én értem félre egyes közölnivalóidat - kérdéseidet és ha valóban így lenne akkor igazítsál ki. Már nem először úgy érzékelem nálad, hogy mondanivalóddal azt akarod értetni velünk/velem, hogy te már mindent tudsz arról amiről kérdezel, de ahelyett, hogy azokat írnád le amit te tudsz kútfőkkel, Te inkább nyitott kérdéseket adsz fel mintha azt várnád, hogy valaki a "csalizott horgodra" kapjon. Most akár azt is írhatnám nálam sikerült ezt elérned, hogy rákapjak a horogra, (ha így van?) mert ami billentyűkhöz ültetett, az a számomra legkirívóbb írásod volt amikor azt akarod értetni velünk, hogy MAGUK ÁRPÁDÉK VOLTAK AZOK AKIK LEMONDATTÁK NEMZETÜNKET AZ ŐSI ÍRÁSUNKRÓL illetve ROVÁSUNKRÓL.
idézek:
" Viszont ehhez nem volt szükséges a betuinkrol-való lemondás. Na itt ez úgy néz ki, hogy ezt a mi vezetoink, az új államunk vezeto rétege akarta. Tehát Arpádék maguk."

Nagyon remélem, hogy itt csak fogalmazási hiba lehet nálad, esetleg téves tájékozottság, és nem meddő vitára való kihívásra szántad. Amennyiben Árpáddal és seregével - népével lenne a bajod (hasonlóan már több helyen is kifejtetted hozzászólásodnál) és ha te esetleg őket nem a nemzetünk részének tartod tehát magyaroknak, (ha jól érzékelem) akkor bizony a honlapunk szellemiségével mész szemben az pedig válaszúthoz vezethet. Remélem ez nem így van.

Amint már sokszor leírtam a honlapunk mondanivalója "Tanulva Tanítsunk"! Mivel már több mint 2000 éve hazudnak nekünk, tüntetik el igaz történelmünket, hamisítják múltunkat és nekünk ez ellen kell harcolnunk, az ilyet kell megállítanunk és felgöngyölni minden elérhető szálakat az igaz múltunk érdekében. Ez a honlapunk célja, ezen a honlapon ebben kell segédkeznünk egymásnak, itt kell megosztani mind azt amit már valahol előkapartunk, kibogoztunk illetve felgöngyölítettünk.

Írod: "A honfoglalók (utódai) adták föl az írásunkat ..., egyszeruen azért, mert ez nem az ovéké volt ...."

Ha te azt állítod, hogy a latin írásmódra térést Árpádék "hagyták megtörténni", ezt honnan veszed? Hiszen ezt még véletlen sem tehették ugyanis még a pozsonyi csatában is a hírmondók - hírvivők rovásbotokkal vitték a hírt az ellenség mozgásairól, majd ugyanígy a vezéri parancsokat is visszafelé stb. Ez a rovás-közlési mód fennmaradt egész Vajkig, majd csak utána a szentistváni rendelettel kezdődött ennek is és Mágusaink Táltosaink üldözése, irtása.

Miért nem lehetne inkább a félreértések végett nevén nevezni bármelyiket legyen az agy-mosott István vagy követői közül bármelyik hiszen nem mindegyik honfelszabadítónk "utóda" akarta a nyugati és pápai rendeletet végrehajtatni. Sajnos az agy-mosott István a magyarság felszabadítóink utódainak nagyon nagy részét lemészároltatta "tűzzel-vassal" (tehát megölték akik nem hajlottak) terrorral tagadtatta meg nemzetünktől az Egy Igaz Istenünket és rendelettel semmisítette meg rovásainkat üldözte és gyilkolta Mágusainkat és Táltosainkat.

Különben az ősi írásmódunk sem a VII századtól van bizonyítottan, hanem már több tízezer évekről vannak bizonyítékok melyek közül akár itt a honlapon is megtalálhatnál valamennyit amennyiben érdekelne. Neked milyen tárgyi bizonyítékod van arról amiről írtál? "a VII. sz.-tól biztosan tudjuk, hogy nyelvünknek írása van (ezt onnan, hogy errol tárgyi bizonyságunk is)"

Teszerinted ha a vatikáni (örök) ellenségeink nem hibásak a rovástudásunk - hagyományunk erőszakkal való eltüntetésében akkor még sok kutatni valód van hátra. Nem-beszélve még az inkvizícióról mellyel törvényesítették az ártatlan emberek lemészárlását. Abban viszont valamennyire igazad van, hogy nem közvetlen maga a vatikáni nagy-fej jött el és gyűjtötte be rovásbotokat, emlékeket, ősi kegytárgyainkat, hanem más eszközökkel például elvitték Vajkot kb. 17 év agymosásra és egy zombit adtak vissza a már asszonya és népe által elkábított Gézának.
Idézet
 
 
nagy lajos
#19 belgium/Andennenagy lajos 2016-08-01 17:45
"vatikán is beleszólt" (±) -ra ;

sokszor olvastam arról, hogy az Egyház követelésére adtuk föl írásunkat. Hogy ezt Vatikán írta volna elo ....

ez szerintem egy ostoba, üres állítás. Ugyanis ha ez történt volna, akkor ezt csak mi velünk szemben történt volna. Soha, senkire Vatikán nem kötelezete írásjelei feladását. Sot amikor egy olyan népet talált, amelynek nem volt írása, ennek sem volt kötelezo sem a görögöt, sem a latint ... felvennie a kereszténységgel. Ezeknek egy új betuket készítettek hangzóikhoz (szlavonhoz a cirilt) ...

az, hogy a latint felvettük és hivatalos nyelvként vettük, az egy álltalános dolog akkoriban. Viszont ehhez nem volt szükséges a betuinkrol-való lemondás. Na itt ez úgy néz ki, hogy ezt a mi vezetoink, az új államunk vezeto rétege akarta. Tehát Arpádék maguk. Na itt (újra) elojön az, hogy
kik is voltak a magyarok az ún. honfoglalás eloestéjén ? A befogadók (a 85 %-ot kitevok és akiktol minden bizonnyal nyelvünk is jön), vagy az
akkor bejövok ?
a VII. sz.-tól biztosan tudjuk, hogy nyelvünknek írása van (ezt onnan, hogy errol tárgyi bizonyságunk is). Na ezt a K-M-ben megtaláljuk (a késobbi befogadóknál) de ezt nem a IX. sz. végei jövevényeknél. Tehát lehet épp ez a magyarázat !
A honfoglalók (utódai) adták föl az írásunkat ..., egyszeruen azért, mert ez nem az ovéké volt ....

szeretettel ; L
Idézet
 
 
leszerelt
#18 Időszámításokrólleszerelt 2013-11-15 19:30
Hát igen. Kétségtelen, hogy nagy a zűrzavar a történelem szereplői és tetteik időmegállapításában. A javasolt módszert viszont nem annak rendezésére szántam, hanem csak a dátumok viszonyítására egy (bármilyen) közös alapponthoz, ami a legkorábbi földolgozandó följegyzés idejét megelőzi - vagy azonos vele.

Ezt a zűrzavart szerintem lehetetlen rendbe hozni a jelen, múltból előre, azaz a jelen felé előrenéző, egyedi időszámítások egymáshoz vagy korunkhoz viszonyításával, mert kiindulópontjaik megállapíthatatlanok időmeghatározásuk nélkül. Azaz, hiába a kulcs, ha elveszett a zár. Egy egyedi kiindulóponttól számolt dátum, akár előre, akár visszafelé, csak egy másik, ugyanattól a kiindulóponttól és ugyanabba az irányba számolt dátumhoz való viszonyításra hasznos. Pl. az, hogy anyám 5-éves koromban vitt először óvodába, csak saját életem lépcsőfokai közti időbeli különbség mérésére hasznos. Semmit sem mond időbeli viszonyulásomról a világegyetem többi szereplőihez vagy eseményeihez.

Ez az önközpontú elszigeteltség a világegyetemtől Folyamközben ütötte föl először fejét kb. négyésfélezer évvel ezelőtt az első héber beszivárgókkal együtt, és azóta a világ majdnem minden táján elterjedt. Tehát bátran mondhatjuk, hogy, még akkor is, ha csak a jelent nézzük, kb. hét milliárd időszámítás van használatban, melyek kiindulópontjai száz év múlva már ismeretlenek lesznek. Bármennyire is ésszerűtlen, ma már, sajnos, csak ez az időszámítás-módszer áll rendelkezésünkre.

Egy korábbi irományban (sajnos most nem találom) fölmerült az a javaslat, hogy okosabb lenne, ha a jelentől visszafelé számolva tartanánk számon történelmi kutatásaink eredményeit, úgy ahogyan azt a tudományok is teszik – pl. régészet. Ez ugyanaz a fogalom, mint a múltból előre néző időszámítás fogalma, avval a különbséggel, hogy az alappont (kiindulópont) nem egy önkényes múltbeli év, hanem az adatrögzítés ideje és, hogy a jelenből néz visszafelé a múltba – s nem megfordítva. Ez az időszámítás-módszer sem hozná rendbe a zűrzavart, de legalább nem fokozná azt, és legalább mától kezdve egy rendezett történelmet hagyna utódainknak. Továbbá, egy egynéhány emberöltő távolságig visszanéző és biztosra vett történelmet (pl. tegnap, tavaly, 50 évvel ezelőtt, stb.) is le tudna rögzíteni számukra hagyatékként.

Ennek az eljárásmódnak egyik nélkülözhetetlen föltétele az időmeghatározás, azaz az adatrögzítés idejének megváltoztathatatlan és egyetemes meghatározása. Erre a célra a legalkalmasabb eszköz az égitestek állásának megfigyelése. Ha az adatrögzítés idejét pl. csillagászati jelzőpontokkal jelöljük meg, akkor egy csillagász, ha rájön ezen időszámítás-módszer alkalmazására, húszezer év múlva is megtudja állapítani adatrögzítésünk idejét, és följegyzéseinket saját korához tudja viszonyítani. Ezen módszer fölismeréséhez semmi más nem kell, csak két időmeghatározott adatrögzítés, melyekben megjelenik legalább egy közös följegyzés.

Elképzelhetetlennek tartom, hogy mások nem gondoltak volna már erre az időszámítás-módszerre. Sőt, bizonyítékunk is van rá. Őseink már több ezer évvel ezelőtt rájöttek arra, hogy a múltból előrenéző időszámítás szerint följegyzett adatok idejét az utódok nem fogják tudni viszonyítani korukhoz, ha azon időszámítás kiindulópontjait nem tudják megállapítani. Ezért jegyezték föl a fontos események idejét az égitestek álláspontjai szerint. Ekként nem csak jelenüket tudták egy megváltoztathatatlan és egyetemes időponthoz kötni, hanem múltjukat is, jelenüktől visszafelé számolva. Pl. a ma szumírnak nevezett kor leletei tartalmára alapozott Magyar Bibliában (BJF, magyarmegmaradasert.hu/.../...) említett, „Fényözön és Vízözön” szövegében, a följegyző egy kora előtti esemény idejét, a Vízözön végét, a „bika” csillagkép korához köti. És ez a kor ma is megállapítható (egy vagy több világévvel, kb. 26.000 évvel, ide vagy oda). Hasonlóképp jelölik meg (nevezik, kos, kus) a „kos” csillagkép (jel) korában (világhónapjában) élő véreik idejét e mű „Szövetség” című fejezetében.

Továbbá, az egyetemes égitestek állásával megjelölt időszámítással jelenükből előre is, azaz a jövő felé is néztek. Pl. Jézus megszületése idejét is ekként jósolták meg, föltétezhetően remélvén, hogy csillagászathoz értő utódaik abból pontosan kitudják majd számítani a későbbi, a „halak”-korban jövendő nagy esemény idejét.

Tehát a történelem mai kutató dolga az, hogy megtalálja a régiek időmeghatározott följegyzéseit, megállapítsa azok idejét és viszonyítsa korához. A több, mint ezer éve tartó világégető hagyaték- és tudáspusztítás miatt viszont mára már alig maradt meg időmeghatározott írott anyag. Tehát ígéretesebbnek tartom a kutatást a még fönnmaradt műveltségünkben - népmeséinkben, mondáinkban, anyanyelvünkben, népművészetünkben, dalainkban, táncainkban, stb.

Amíg viszont el nem érjük célunkat, kénytelenek vagyunk a jelen, múltból előrenéző számtalan időszámításokkal birkózgatni. Ehhez pedig szerintem a legésszerűbb fogás az, ha minden földolgozandó dátumot egyetlen egy közös kiindulóponthoz igyekezünk viszonyítani, még akkor is, ha azok megbízhatatlanok (Ez a viszonyítás nem teszi azokat megbízhatatlanabbá).

Azt sajnos én sem tudom megmondani, miért „nem Attila lett a rossz fiú, aki kifosztja Rómát?...” De föltételezem, hogy a Nyugat szerfölött félt Atilla sikerei hírének elterjedésétől. Ha óvatosan is, azt is merészelem föltételezni, hogy egy Alarik-nevű személy sohasem létezett. Őt a nyugat gyártotta és részben Atilla múltját adta neki (pl. születési évét). Múltja egy másik részét bűnbakként kapta. A Nyugatnak Róma tehetetlenségét és összeomlását rá kellet fognia valakire, bárkire, de semmiképp sem saját züllött elitjeire, se nem Atillára – az előbb említett félelem miatt. A catalaunumi csata(*) után hazafelé vánszorgó megvert római hadsereg maradványát Atilla 8 hónappal később elcsípte Észak-Olaszországban. Ez a megtört hadsereg, bár bátran védekezett, a kisebb-nagyobb ütközések során már úgy legyöngült, hogy képtelen volt jelentősen hozzájárulni a rend fönntartásához Rómában. A catalaunumi csata elvesztését, úgymint a megvert római hadsereg tehetetlenségét és vezére, Aetius megölését (Valentinianus saját keze által), vagyis Róma hatalma általános elpárolgását látván, a birodalom kisebb-nagyobb külső és belső ellenségei – Atilla magyarjait kivéve -, mint a hiénák a legyöngült vadat, minden oldalról támadták és fosztogatták. Ezek jelentősebb egyike – vagy többje - lehetett az, akinek tetteivel a Nyugat kiegészítette Alarik múltját. Tehát szerintem az „Alarik” név Róma külső és belső ellenségei összességét címkézi leghelyesebben. Ez az erőtömeg viszont nem okozta, hanem csak fölgyorsította a római birodalom természetes szétbomlását, amelyet fönntartói züllöttsége okozta. Atilla szerepe Róma véső megbukásában csak abból állt, hogy miután megkegyelmezett Leonak – és közvetve Rómának – megfizettette vele a háborús jóvátételt (kb. 40 évig szedte az adót), és visszatéríttette a magyarok korábban elrabolt szakrális kincseit.

(*) A Képes Krónika (kiszámolt évei) szerint a catalaunumi csata 401-körülre esik. Atilla 44 évig királykodott; királykodása első évében készülődik hadjáratra; 445-ben halt meg. Alarik állítólag 410-ben fosztotta ki Rómát.
Idézet
 
 
cartwright
#17 dátumok, hibákcartwright 2013-11-14 08:25
Sajnos nem így van, ha bármilyen rend, rendszer lenne a dátumok között, akkor egy logika szerint vissza lehetne mind keresni, hiszen meg volna mennyivel tolták el. Ez azonban nincs így, a dátumok között semmi logika nincs, egyes események hasonlósága hozza össze őket, illetve egyes személyek ugyanolyan cselekedetei. Mindez azért van így, mert akkoriban nem jegyezték, melyik időszámítást használják, hiszen azzal mindenki tisztában volt, hogy milyen időben létezik, és mik a közelmúlt eseményei, de hogy mondjuk, egy leírt évszám, melyik időszámításhoz köthető, nem volt fontos.
Dionysius Exiguus számítása, azt mutatja, hogy egy folyamatos számsort, átvitt egy 284-gyel nagyobb számsorra, amit krisztusi időszámításnak nevezett el.
A 248. év megegyezik 532-vel. Ezt a különbözetet elnevezték Dioclatianus eranak, vagy Aera Martyrum-nak, de ki tud arról, hogy létezett-e ilyen. A kopt időszámítás innentől számol, de Diocletianusnak ehhez semmi köze sincsen, hiába akarják a keresztényüldözésekhez kötni.
Tehát, egy részről 284 év a különbözet.
Ugyanakkor azonban, a világéráknál történt egy 300 éves csökkentés, amikor Jézus feltételezett születési idejét 5501-ről visszavitték 5201-re. Toursi Gergely időszámítása szerint, Jézus 5184-ben született, ez még 16-17 évvel előbb is van mint várható lenne. De már a bizánci időszámítás szerint sem pontosan 5501-ben született Jézus, hanem 5509-ben, az alaxandriai szerint 5493-ban. Már itt tetten érhető egy 310-326 évnyi tévedés, és mert a világérás dátumoknál sehol nincs megadva, melyik éra szerint értendő, ha egy számot kiragadva megnézünk pl. Gergelynél 5774, az Kr.-re átszámítva 591 kb., míg a bizáncinál 265, az alexandriainál 281. A kiragadott év Antiochia eleste lenne a perzsák által, Khosroé (Huszrau, Chostoes) idejében, míg az alacsonyabb számok Sapor idejére stimmelnek.
Szóval semmi sem stimmel, minden számot összedobáltak a krisztus időszámításra, ezért minden egyes évszámot az eredeti forrásból (ha maradt fent ilyen) újra kellene értelmezni.
Még egyszer Tóth Gyula. Ha Attila és Alarik egy személy volt, mert ugye 44 Julián év van közöttük, akkor miért nem Attila lett a rossz fiú, aki kifosztja Rómát? Vagy Attila kifosztotta Alarik néven, utána a saját jogán (nevén) meg nem, mert ez volt a hamisítás célja? Ráadásnak a nyugati krónikák szerint Alarik fiatalon halt meg (34-41 éves korig), a magyar krónikákban Attila öreg emberként (124 év), még akkor is majdnem kétszer annyi idős volt, mint Alarik, ha levonom a 44 év dátum különbséget.
Idézet
 
 
leszerelt
#16 A módszertan nélkülözhetetlenleszerelt 2013-11-14 05:41
Idézet - cartwright:
Az először hozzáadott, majd utána levont 44 év, semmivel nem változatta meg a kiinduló számokat, csak a Nagy Károlytól levont 297 év.

Ez így igaz. A dátumok átvitele a Juliánus-naptárra és az átvitelek végén vissza az Anno Domini időszámításra viszont megköveteli az átvitel módszer alkalmazását. Ezt a módszert, természetesen, szabad logikai bukfencnek - vagy bármi másnak - is nevezni, ha úgy tetszik. Az, hogy egy dátum az átvitelek végén változatlanul kerül vissza eredeti értékére nem csökkenti a módszer alkalmazása szükségét, mert az a tény csak a végeredményben nyilvánul meg. Veszélyes úton jár az, aki kutatásai során mellőzi a módszertant.

Idézet:
„Tóth Gyula logikája arra vezet, hogy Atilla múltjából a Nyugat gyártott magának egy Alarik-et.” Ezt tartom a legnagyobb hibának, a „Nyugat” gyártott egy Alarikot, aki kifosztotta Róma városát, amivel büszkélkednek, ahelyett, hogy simán kihagyták volna a történelemből, mert meg volt már a nagy eredmény, Leó pápa közbenjárása miatt, Attila visszafordult a seregeivel, még Ravenna magasságában.
A Nyugat Alarik nevű gyártmánya lehet egy kitaláció anélkül, hogy híresztelt múltjának minden tényezője kitalált lenne. Sőt, a Nyugat történelmi hamisításait nagy mértékben az jellemzi, hogy valóban megtörtént események meghamisításán alapszanak – máskor, máshol, más szereplők, más föltételezett indítékok, más kivitelezések, más eredmények, stb. Csak efféle csalással képes történelmet hamisítani, mert nem tudja eltüntetni az igazi szereplőket, korukat és tetteiket. Pontosan ezt csinálta a saul rabbi alapított római egyház Jézussal is. Eltüntetni nem tudta, tehát elzsidósította és a körülmetélkedés szolgájává tette (saját bevallása szerint). Ezért nem hagyhatta ki a Nyugat „Alarik”-ot a történelemből. Az Atilla-Leo találkozót is ezért és ekként hamisította meg. Nem tudta se letagadni magát a történelmi eseményt, se eltüntetni Atillát, tehát áthamisította Leo könyörgését erélyes föllépésre, Atilla kegyelmét pedig megrémülésére Leo tekintélyétől, illetve egy kitalált zsidóisten szintén nemlétező angyalaitól. Ráadásul, a római egyház evvel a rafinált csalással még hitbeli tőkét is megpróbált magának kitermelni ebből az eseményből.

Idézet:
Alarik és a gótjai inkább a longobárdoknak felelnek meg, akik 200 évvel később vették birtokba Itáliát, Alboin vezetésével. Ugyancsak longobárd uralkodó volt, Aistulf aki 755-ben ostromolta Rómát, akit a rómaiak a frankok segítségével kényszeríttettek visszavonulásra.
Az Alboin-féle longobárdok tevékenykedéséről keveset tudok, tehát ahhoz nem tudok hozzászólni. Aistulf viszont, ha egyáltalán létezett, csak 614 előtt vagy 911 után tevékenykedhetett, ha számításba vesszük a föltételezett kitalált középkor éveit. Azok viszont nehezen tehetők 911 utánra, tehát csak 614 előtt képzelhetők el. Azokban az időkben viszont semmiféle III. Gergely, II. István vagy Zakariás pápákról, vagy Martel-ról, Kis Pipin-ről, stb. sem tudunk, akik állítólag megállítottak volna egy szintén ismeretlen Aistulf nevű hadvezért.

Ha viszont hitelesnek tartjuk azt a 3 évszázadot, akkor kénytelenek vagyunk elvetni a tudományok tényszerű megállapításait. A Martel névvel és állítólagos utódaival kapcsolatos események, és minden 7.-9. századhoz kötött állítólagos „történet” a középkor tisztázatlan felébe esik, tehát följegyzésük a legjobb esetben is csak megbízhatatlannak tekinthető. Ezekről, „hőseik”-ről és ellenségeikről a „történelmi” leírásokon kívül semmi bizonyíték sem létezik. Nincsenek települési leletek, pénzdarabok, érmek, szerszámok, sírok, tulajdonképpen semmi sincs, ami bármilyen emberi jelenlétet megcáfolhatatlanul kapcsolatba tudna hozni evvel a korral. A bizonyított 6. sz. rétegeit közvetlenül a szintén bizonyított 10. sz. rétege födi. Az ebbe a három évszázadba beerőszakolt leletek az ismert 6. sz. műveltségét és művészetét tükrözik, melyek jelentős változás nélkül tökéletesen összekapcsolódnak a szintén ismert 10. sz. műveltségével és művészetével. Az úgynevezett „fölfedezett” történelmi leírások pedig kivétel nélkül hamisítványoknak bizonyultak.

Klodvig-ról sajnos semmit sem tudok. Az viszont kétségtelen, hogy senki sem lehet fölmenője elődje, vagy utódja leszármazottja.
Idézet
 
 
cartwright
#15 Logikai bukfencekcartwright 2013-11-13 13:07
Az először hozzáadott, majd utána levont 44 év, semmivel nem változatta meg a kiinduló számokat, csak a Nagy Károlytól levont 297 év.

„Tóth Gyula logikája arra vezet, hogy Atilla múltjából a Nyugat gyártott magának egy Alarik-et.”
Ezt tartom a legnagyobb hibának, a „Nyugat” gyártott egy Alarikot, aki kifosztotta Róma városát, amivel büszkélkednek, ahelyett, hogy simán kihagyták volna a történelemből, mert meg volt már a nagy eredmény, Leó pápa közbenjárása miatt, Attila visszafordult a seregeivel, még Ravenna magasságában.
Alarik és a gótjai inkább a longobárdoknak felelnek meg, akik 200 évvel később vették birtokba Itáliát, Alboin vezetésével. Ugyancsak longobárd uralkodó volt, Aistulf aki 755-ben ostromolta Rómát, akit a rómaiak a frankok segítségével kényszeríttettek visszavonulásra.

Másik érdekesség – Childeric fia, Klodvig volt az, aki a frankokat összefogta és az 507. évben a vouilléi csatában az ariánus hitű gótokat visszaszorította az Ibériai-félszigetre, így biztosított magának területet. Ez az esemény meg Martell Károly 732-es nagy csatájára emlékeztet, aki Poitiers-nél megállította az arab előrenyomulást. Vouille és Poitiers gyakorlatilag pár km-re van egymástól.
Ha Childeric-ből Nagy Károlyt gyártunk, akkor hogy lesz a fiából Klodvigból, Nagy Károly nagypapája Martell Károly.

Ez így sokkal bonyolultabbnak tűnik és még nem is szóltam Nagy Konstantinról, aki mint római császár Galliában a frankok ellen hadakozott, majd keletre vonult és felépíttette Nova Roma városát, ráadásul a majdnem korabeli Historia Augusta szerint Claudius Gothicus egyik leszármazottja.
Idézet
 
 
leszerelt
#14 Időszámításleszerelt 2013-11-13 08:27
A ma Childeric-nek nevezett uralkodó lehetett egyben Aladár, Atilla fia is meg a Nagy Károly néven híresztelt uralkodó is ha a II, és a II. Childeric valóban sohasem létezett, és számításba vesszük a föltételezett kitalált középkor naptárhamisítást.

Kezdjük avval, hogy a születési dátumokat a Juliánus-naptár szerint jegyezzünk föl. Ez azt jelenti, hogy mindkét dátumhoz hozzáadunk 44 évet a szkíta szerzetes, Dionysius Exiguus által bevezetett naptárcsúsztatása miatt, miszerint Jézus az Anno Domini 1. évében született, azaz a Juliánus-naptár szerint 45-ben (Dionysius Exiguus föltételezhetően átugrotta a 0 évet). Tehát a Juliánus-naptár szerint az állítólagos I. Childeric 481-ben, Nagy Károly pedig 786-ban született.

Ezután, vonjunk le a 614 után megjelenő dátumból 297 évet a föltételezett kitalált középkor naptárhamisítás miatt. Azaz, a föltételezett helyreállított Juliánus-naptár szerint I. Childeric születési éve 481, Nagy Károlyé pedig 489. Itt már észrevehető, hogy születésük közt csak 8 év eltérés van.

Most vonjuk le a dátumokból a fönt hozzájuk adott 44 évet. Így a föltételezett helyreállított mai időszámítás szerint I. Childeric 437-ben született, míg Nagy Károly 445-ban.

Az is föltételezhető, hogy bármelyik, vagy mindkét, vagy az egy és ugyanaz az uralkodó Atilla fia volt. A Képes Krónika szerint Atilla 445-ben halt meg. Tehát könnyen föltételezhető, hogy 437-ben de még 445-ben is születhetett fia.

Itt még hozzáadom, hogy dilettánsként Atilla korát 437-ben 67-évesre teszem (75-re 445-ben) – és hogy a számomra hitelesebb följegyzések szerint senki sem gyilkolta meg őt, úgy mint Álmost sem. Az efféle állítások a nyugat gyártmányait jellemzik. Ideollózok egy kivonatot egy korábbi hozzászólásból...

1. A Képes Krónika szerint Atilla 5 évig (törzs)"vezérkedett," 44 évig "királykodott," és 445-ben halt meg. Ezt én összesen 49 év közéletnek értelmezem. Ha föltétezzük, hogy egy nép nem választ magának egy 26-évesnél fiatalabb vezért, akkor Atilla 75-éves korában halt meg. Visszaszámolva
445-től ez 370 születési évet jelent.

2. Azt is olvassuk, hogy Atilla "királykodása" első évében készülődik hadjáratra. Ha 445-től visszaszámolunk 44 évet, akkor a nyugat európai hadjárat 401-re esik. Ezt a dátumot meg is találjuk a Jézus születésétől számolt években, úgy mint a 44 évvel korábbi juliánusz naptárt használt jelentésekben 44 évvel későbbre téve. Ha Atilla 370-ben született, akkor 31 éves korában járt Nyugat Európában. Ez is elfogadható.

3. Tóth Gyula logikája arra vezet, hogy Atilla múltjából a Nyugat gyártott magának egy Alarik-et. Erről az Alarik-ról pedig azt írják, hogy 370-ben született (Tulcsa környékén).
magyarmegmaradasert.hu/.../... Mikor született Atilla?
Idézet
 
 
cartwright
#13 T Gy oldalacartwright 2013-11-12 14:45
Lacinak
Tóth Gyula történész oldalára hivatkozni mint végső igazságra, kicsit elkerítő. Tóth Gyula nem történész. Bár ez számára inkább sértés. Csak egy észrevétel a 8. hozzászóláshoz.
Tóth Gyula - Nagy Konstantin cikke - "Ezen a ponton kezdett derengeni előttem, hogy a tetrarchia agóniája és felbomlása után felbukkanó Nagy Konstantin bizony senki más nem lehet, mint maga Aladár!"
Tóth Gyula - Nagy Károly cikke
"Aladár pedig éppúgy azonosítható a meroving Childerikkel, mint az egy szeleukidányi szöktetéssel később felbukkanó Nagy Károllyal"
El kéne dönteni már végre, melyik verziót kívánja támogatni, mert Attila fia Aladár nem lehetett egyszerre Nagy Konstantin bizánci császár és Childerik frank uralkodó aki később Nagy Károly lesz, még hamisításokkal sem.
Idézet
 
 
ButaElla
#12 BudapestButaElla 2013-11-12 13:06
Bocsánat az isért is.
Idézet
 
 
Rakovszky István
#11 Mögling 2, D 84416 Taufkirchen/VIlsRakovszky István 2013-11-11 11:34
Szerencsére már nem ilyen rossz a helyzet, mert a tudományvilág rájött, hogy a nyelv és a genetikai eredet két különböző dolog
Idézet
 
 
Czikó József
#10 Czikó József 2012-02-20 16:52
Hát, végére értem az olvasmánynak.Számomra, nagyon tanulságos volt!S, nagy igazság, "....ki magát nem becsüli, mástól se várja!" Ha nem tápláljuk a tudásnak lángját, nehezen háríthatjuk, rossz akarónknak gáncsát!Ha meg akarnak dobni kővel, hajolj, el, s célozz pontosan!
Idézet
 
 
Laci
#9 Laci 2012-02-15 18:55
"Miért alakulhatott ki a rablásra és gyilkolásra épített történelem nimbusza?"

- Azért, mert az ismertnek tanított történelem az élősködés történelme. Mivel a történelem az élet tanítómestere, ezért olyan történelmet kell bemutatni, amely a tanítás erejével szentesíti és igazolja azt, ami másként igazolhatatlan.

"Az a feltételezés, hogy mindez a vallásháborúk elfedésére is szolgál, talán nem is meggondolatlan elképzelés."

- A helyzet pont fordítva áll, szerintem. A vallásos hiedelmeket irányítva szereztek hatalmat a lelkek felett, hogy kifosztásukhoz isteni jóváhagyást hazudjanak. A vallásháborúk a hatalmi hegemónia megszerzésére irányultak.

"A Pártos Birodalom -nevezzük talán egyszerűen Pártos-országnak, népeinket egyesítette hatalmas területén. Veszte - meglehet- az a türelme lett, amivel a vallási kérdéseket kezelte."

- Akkor és ott ők még nem tudhatták, hogy a vallás immár nem a hit szabadságának, hanem a gondolkodás gúzsbakötésének, a szellem rabláncra fűzésének az eszközévé vált.

"Magunknak kell átállítanunk ... A világ mindig csak annyira fog bennünket elismerni, amennyire mi saját magunkat."

"Azért nem sikerül megtalálni a magyar " őshazát ", mert ITTHON VAGYUNK!"
Idézet
 
 
Laci
#8 Laci 2012-02-15 16:09
Fabio Rodrigez Hunor figyelmébe (2.)

Az elhallgatott magyar történelem megértéséhez ajánlom Tóth Gyula történész blogját
maghreb.blog.hu

Itt sok érdekes fejtegetésen keresztül alkothatsz képet magadnak az elhallgatás mélységeiről, mértékéről.

csak egy rövid idézet, kedvcsinálónak:

... az a Childerik, aki mindössze három évvel Attila halála után uralkodni kezdett a nyugati tájak fölött, valójában nem más, mint Aladár, Attila idősebbik fia, aki legyőzve öccsét az őt támogató nyugati nemzetség királya és egyben a meroving dinasztia alapítója lett.
...
Miért kellett a frankok első uralkodó dinasztiájának eredetét egy mitikus lényhez kötni? Csak nem azért, mert Attila nevének túlzottan negatív csengése volt nyugaton? Csak nem azért, hogy elleplezzék, hogy a frankok dicső dinasztiája éppen Attila legidősebb fiától vette eredetét?
...
Ha tehát mind Childerik kora, mind pedig Nagy Károly kora kísérteties módon idézi fel az Attila halála utáni eseményeket, logikus a következtetés, hogy Childeriknek és Nagy Károlynak valami köze lehetett egymáshoz.
Idézet
 
 
Laci
#7 Laci 2012-02-15 15:47
FABIO RODRIGEZ HUNOR figyelmébe ajánlom:

Pap Nóra: HUNOK, RÓMA CSÁSZÁRI TRÓNJÁN!

Attila hun király titkárát Oresztésznek hívták. Ő római származású volt, de Pannóniában született, pontosabban a Dráva-folyó mellett. Sok nyelven beszélt, Attila király, diplomáciai munkát bízott rá.
Oresztész fia, Romolusz, az utolsó Róma-i császár volt!
Oresztész, Attila halála után, nagy vagyonával Itáliába ment, és Juliusz Neposz császár szolgálatába állt. A császár, Kr.u.475-ben, Gallia vidékére küldte, mint hadügyi minisztert, hogy a gótok lázadását leverje. Oresztész azonban, útban Gallia felé, meggondolta magát, és visszafordulva, inkább Neposz császárt üldözte el.
Oresztész, a császári trónt, a saját fiának, Romolusz Augusztulusznak adta. Romolusz, a szintén hun Egyek=Edikon-t hívja segítségül, a gótok ellen. Egyek, Attila hun király testőrparancsnoka, egyben az unokatestvére volt. Egyek fiai, Odoaker és Hunulfus. Odoaker, Gallia kormányzója lett, és Romolusz utódja, a császári trónon!
Odoaker öccse, Hunulfus, Attila legkisebb fiával, Irnik (vagy Csaba)-val harcolt Illyriaban. Szent Szeverin, jó barátságban volt Egyek fiaival, már ifjú korában megjövendölte Odoakernek, hogy császár válik belőle.
Odoakert, Teoderik gót király ölte meg.
A hunok, a Bizánci udvarra is hatással voltak, a Kr.u.V.század-ban a Bizánci divat a hun viselet volt, ködmön, mente, szalaggal díszített befonott haj, a k-i=Bizánc-i császár katonái, mind így jártak. A Kr.u.460-as évek körül, a Volga-folyónál, már avarként említik a történelmi források azt a hun származású népet, akik majd a 600-as években, újra elfoglalják a Kárpát-medencét.

Az adatok a következő könyvekből valók :
dr. Mihály Ferenc - Bibliába temetett magyar őstörténet - Kiáltónak szava (Huankara kiadó) , Forray Zoltán Tamás: Árpád a papkirály és a mágusok titkai - Magyar ház kiadó 1999, Nemeskhürthy: Bibliai örökség,

Forrás az interneten: dobogommt.hu/.../...
Idézet
 
 
FABIO RODRIGEZ HUNOR
#6 FABIO RODRIGEZ HUNOR 2012-02-15 15:03
IRÁN JELENTÉSE ÓPERZSÁBÓL ÁRJÁK FÖLDJÉT JELENT!!!!
Idézet
 
 
FABIO RODRIGEZ HUNOR
#5 FABIO RODRIGEZ HUNOR 2012-02-15 14:50
MI AZ HOGY szentistván!!!!????AZ NEM MÁS MINT IDEGENSZÍVŰ FAJIDEGEN VALÓSZÍNŰBB JUDE SZÁRMAZÁSÚ REX STEFAN ÍGY PONTOS!!!!!

[torpapa:] magyarmegmaradasert.hu/.../... (!)
Idézet
 
 
Tengezin
#4 Tengezin 2012-02-15 14:34
Idézet - FABIO RODRIGEZ HUNOR:
sok érdekes gondolat amit részbe el is hiszek,de a ROMAI BIRODALOMNAK nem hiszem hogy voltak hun uralkodói teljességgel KIZÁRT ezt már azért nem kéne!!!!


A kereső találataiban nem sikerült a nyomára bukkannom a fenti állításnak, bár én római-ra kerestem rá, gondolom a romai csak helyesírási hiba lehet.
Jó lenne csatolni az ilyen állításokhoz valami link-félét, mert ha nekem nem sikerült 10 perc alatt kibogarásznom, lehet hogy másnak sem fog. Nem kétlem a leírtakat, csak szeretném látni a szövegkörnyezetet, jobb megértés végett.

A fentiektől függetlenül, ennek az összefoglalónak messzen nem ez a lényege :-)
Idézet
 
 
FABIO RODRIGEZ HUNOR
#3 FABIO RODRIGEZ HUNOR 2012-02-15 13:54
sok érdekes gondolat amit részbe el is hiszek,de a ROMAI BIRODALOMNAK nem hiszem hogy voltak hun uralkodói teljességgel KIZÁRT ezt már azért nem kéne!!!!
Idézet
 
 
Czikó József
#2 Czikó József 2012-01-28 14:11
Azonnal csatlakozok, Önhöz!Engedelmével?!
Idézet
 
 
Czikó József
#1 Czikó József 2012-01-28 11:19
Csak annyit tudok mondani, hogy, na végre!Nagyon köszönöm!
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 264 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 68.1%Canada 1%
Romania 6.1%Serbia 0.8%
United States 4%Switzerland 0.4%
Russian Federation 3%Kuwait 0.3%
Germany 2.8%Australia 0.2%
Ukraine 2.8%France 0.2%
Slovakia 2.2%Czech Republic 0.2%
United Kingdom 1.9%Italy 0.2%
Austria 1.6%Netherlands 0.2%
Sweden 1.5%Greece 0.2%

Today: 29
This Week: 2562
Last Week: 4994
This Month: 14001
Last Month: 27481
Total: 1563751

Belépés