Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

K2017Jun27

2012. Január 27., Péntek 16:31

Magyar őstörténet a kezdetektől Kr. u. 907.-ig - Kr. e. 5000- 3800

Írta:  Mesterházy Zsolt
Értékelés:
(29 szavazat)

Kr. e. 5000- 3800 Mezopotámia NGY 13.o.

Az Eridu-Ubaid műveltség az első egységes, egész Mezopotámiát és a környező területeket magába foglaló kultúra. Kisugárzásai keleten az Indusig, északkeleten Turkesztánig, nyugaton Egyiptomig kimutathatók.

Kr. e. V. és IV. évezred GL II. 821.o.- tól

Götz László F. Schachermeyr összefoglaló sorait adja közre az alábbiakban: "Azt a tényt, hogy az egykori elő-ázsiai gyarmatosok hatalmas területeken szinte akadálytalanul szétáramolhattak, a nemzetközi tudományosság is azzal magyarázza, amire magunk már ismételten, nyomatékkal rámutattunk: hogy ugyanis a kérdéses területek akkoriban még halász- vadász fokon élő őslakossága csak elenyésző mennyiséget képviselhetett.

.Úgy tűnik, hogy az Égeisz térsége, továbbá a Balkán, a Duna vidéke egészen Ausztria határáig az 5. és 4. évezredben az elő-ázsiai kultúrfejlődés mellékhajtásaivá váltak. E folyamat csakis egy hosszú évszázadokon keresztül tartó kultúráramlat formájában képzelhető el, amelyet részben felderítők és kereskedők, legfőképpen azonban termőföldeket kereső földművesek vándorlásai váltottak ki. Ezek - eleinte bizonyára Hacilar és Catal Hüyük környékéről először Nyugat-Kisázsiáig, majd az Égeiszig jutottak. Felfedezték a termékeny Thesszáliát végül a Duna és Tisza vidékének löszterületeit is. Itáliát szintén nyilván ezek a földművesek gyarmatosították... A földműveléssel a nagy termékenységi istennő vallása is eljutott Európába.. Ezzel az elő-ázsiai kultúráramlattal együtt Kelet- Kisázsiából és Kilikiából az ott honos etnikum és annak nyelve is eljutott és elterjedt az Égeisz térségében, a Duna vidékén és Itáliában. Mivel ezen - Örményországtól Carnuntumig - (egykori kelta, majd római város az osztrák-magyar határ közelében - megjegyzés tőlünk) és az Eufrátesztől Szicíliáig terjedő hatalmas terület központjává az Égeisz vált, e nyelvcsaládot égeinek nevezhetjük. Ezeknek az "Égei" földműves telepeknek az említett térségben mindenütt "égei" helyneveik voltak.

Az elő-ázsiai mellett volt egy második kultúráramlat is, amely Észak-Afrikából, elsősorban Egyiptomból indult ki.....Mindkét áramlat esetében olyan mozgalmakkal állunk szemben, amelyek mindig csak egy irányban zajlottak le, tehát nem zavarta meg őket semmiféle ellentétes irányú mozgás. Ezért is beszélünk "áramlat"-ról. A szétvándorlások ezen egyoldalúságát - egyirányúságát -a közelkeleti kultúrpotenciál hatalmas fölénye magyarázza meg, valamint az a tény, hogy a telepesek a szűzföldeken csupán kóborló halász-vadász hordákat találtak...

Kr. e. 4500 Sziria BT 192.o.

További ősi települések Sam-Ar-Ra (Szemúr ott- Sziria hona), Mat-Ar-ah (a hely ahol a Magyar Ős lakott), Ga-Ura (Kö Ura, vagyis székhely), Ar-Bela (Bál Úr, a termékenység istenének székhelye), továbbá Idi-Klat (Keleti Ügy, folyó, a Tigris ősi neve, Bur-Utu (Bor-Útja) az Eufrátesz ősi neve és Meso-Pot-Am-Ja (Mezőföldből álló ország)

Kr, e. 4500-500 Nyugat-Eurázsia GL II. 884-886

A szolid, tudományos igényű nyelvhasonlításokban az adja meg az elvi és módszertani alapot, hagy a szumér igen sok eurázsiai nyelvvel mutat több-kevesebb-már első pillantásra szembeszökő - egyezést, párhuzamot -, főleg a szókincs terén, de többször a nyelvtanban is. Ez a tényállás olvasóink számára tanulmánysorozatunk eddigi eredményei ismeretében nem jelenthet meglepetést, hiszen már tudjuk, hogy az ősi elő-ázsiai primer művelődési körök túlszaporodott etnikumai évezredeken keresztül folyamatosan és nagy számban vándoroltak szét a környező közelebbi és távolabbi vidékekre, s szinte egész Nyugat-Eurázsiában döntő jellegű kulturális és etnogenetikai hatásokat fejtettek ki a művelődésben messze elmaradott területek gyér alapnépességeire.

Ezen újabb őstörténeti felfedezések világánál természetesen nem tekinthető véletlennek az sem, hogy szinte egész Európában és Nyugat-Ázsiában messzemenően dominál ugyanaz az emberfajta, az úri. kaukázusi- europid "nagyrassz". E kétségtelen tény ugyanis a régészeti bizonyítékokon túlmenően az embertan síkján még korunkban is egyértelműen tanúsítja, hogy e területek antropológiailag általában szemlélve nagyjából viszonylag egységesnek mondható lakossága végső fokon zömmel azonos eredetű, legnagyobbrészt az elő-ázsiai primer neolitikus és korai fémkori műveltségek népességeiből származik, illetve ismételt döntő többségű - elő-ázsiai keveredések útján alakult ki mai végső formájában.

Ezek után tehát szükségszerűen elvárható, hogy Nyugat-Eurázsia legkülönbözőbb nyelveiben, a térség szinte bármely pontján a régészetileg és több helyütt embertanilag is megállapítható tömeges elő-ázsiai keveredésekkel szoros párhuzamban többé-kevésbé masszív elő-ázsiai nyelvi hatások, felülrétegeződések és keveredések is kimutathatók lesznek.

Mivel pedig a kőrézkori és korai bronzkori Elő-Ázsiában a szumér igen nagy valószínűséggel mintegy 2500 éven át (kb. 4500-2000 között), de még minimálisan számolva is - kétségbe vonhatatlanul és bizonyíthatóan - majd két évezreden keresztül (kb. 3800-2000-ig) minden tekintetben domináló-élő kultúrnyelv volt, majd további 1500 évig Európa középkori latinjával mindenben azonos szerepet töltött be, a bizonyosságot elérő valószínűséggel feltehető, hogy e távolabbi nyelvi összefüggések esetében legelsősorban a szumér nyelv hatásaival kell számolnunk. Ehhez járul az is, hogy a szumérok alakították ki Földünk első valódi értelemben vett magas kultúráját, hosszú évszázadokon keresztül messze vidékekre kiterjedő szervezett távolsági kereskedelmi hálózatot tartottak fenn, vallási, mitológiai, kozmológiai képzeteik, szimbólumaik, művészeti motívumkincsük, életszemléletük, babonás szokásaik, mondáik, meséik egész Elő-Ázsiában maradék nélkül általánosan elterjedtek, sőt Nyugat-Eurázsia legnagyobb részében még ma is tömegesen kimutathatók. Továbbá ők szervezték meg a legelső államokat, majd Kr. e. 3200-tól kezdődően már egész Mezopotámiát összefogó birodalmakat is, azaz a szumér a világtörténelem első olyan nyelve, amely nagy területeken egységesen használatos birodalmi, közigazgatási, kereskedelmi, kulturális és nem utolsósorban kultikus nyelv volt.

Más szóval az elő-ázsiai szumér hegemónia korában valósultak meg az emberiség történelmében legelőször azok az alapfeltételek, amelyek az újabb paleolingvisztikai kutatások eredményei szerint elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy nagyobb területekre kiható érvénnyel olyan nagyfokú nyelvi kiegyenlítődés következhessék be, amely egy valóban egységes közigazgatási, kereskedelmi, irodalmi, tudományos és kultikus nyelv kialakulását lehetővé teszi.

Ezek a régészeti, etnogenetikai, művelődés- és nyelvtörténeti adatok egyúttal értelemszerűen megmagyarázzák azt a-hazai nyelvészeink és őstörténészeink által csak gúnyosan kommentált - tényt is, hogy a szumért "szinte már a világ összes nyelvével összehasonlították": amint ezt mérvadó kutatóink zöme elrettentő példaként előszeretettel hangsúlyozza, nem gondolva meg azonban azt, hogy e felületes ítélet ismét csak az akadémikus irányzat megdöbbentő egyoldalúságáról tanúskodik: arról, hogy a finnugor iskola az újabb régészeti és őstörténeti felfedezéseket nemhogy megvizsgálná, de figyelembe sem veszi.

E rendkívül jelentőségteljes ősnyelvi összefüggések bemutatása terén ezúttal többre nem vállalkozhattunk, mert az elő-ázsiai nyelvi koiné hatásainak részletes ismertetése mindazon hatalmas területeken, ameddig az elő-ázsiai földművelő telepesek és az érckutató gyarmatosok eljutottak, valósággal szétrobbantaná e kötet kereteit. Ennyi is elegendő azonban annak érzékeltetésére, milyen elsőrendű fontosságú módszertani követelmény lenne a paleolingvisztika számára, hogy végre felfigyeljen a régészet által az utóbbi évtizedekben feltárt széleskörű elő-ázsiai összefüggésekre Európa déli felében, de ugyanúgy az Elő-Ázsiát környező egyéb területeken is, s a jövőben ne csupán hipotetikus ősnyelvi formák visszakövetkeztetésének meddő feladatával bajlódjék (e kísérletezések hiábavalóságát egyébként a modern indogermanisztika már felismerte), hanem elsősorban a ma már tízezerszámra rendelkezésre álló ősi szumér nyelvemlékekből induljon ki nyelvkialakulási és nyelvfejlődési vizsgálatainál. Ezáltal ugyanis tetemesen konkrétabb alapokra kerülne a paleolingvisztika, s a kutatók a felismert párhuzamok nyelvemlékes megtámaszthatósága révén sokkal biztosabb következtetéseket vonhatnának le az egykori nyelvi kapcsolatok mikéntjére, de éppúgy a mai nyelvek kialakulási folyamataira és fejlődésére vonatkozóan is.

(Két megjegyzés kívánkozik ide Götz László megállapításaihoz; meddig juthatott volna el e nagyívű gondolatmenet Gosztonyinak a sumir nyelvtani jellegzetességek egyezéseit is végigvizsgálva a különböző nyelvekben, és hogyan olvasnánk ugyanezt a szöveget, ha Badiny érvelését követve a szumért egyszerűen a mahgar névvel helyettesítenénk? -A szerk.)

Kr. e. 4400-4000 Egyiptom BT 195.o

T-Ark-Han (Tó Urak Hona) a Fayum oázis körül, 80 kilométerrel a Delta alatt. Délebbre Bad-Ar-i (Botúri, Árpádi) telep. Meg nem határozott még Hon (Napváros, Heliopolis) kora a Deltában.

Kr. e. 4000 körül Mezopotámia BJF I.26.o

A bibliai Özönvíz kora.

A mintegy másfél milliónyi agyagtáblának megfejtett 20 százaléka között találtak egyet Nippurban, melyen a Sumir Királyok Uralkodási. Rendje van feltüntetve. Ezt professzor Poebel megfejtésében a Pennsylvániai Egyetem publikálta. Ezen a táblán vannak felsorolva az özönvíz előtti uralkodók is és az özönvíz előtti városok is. A városokat a kutatók meg is találták és így nevezik őket: Eridu, Bad-Tibirra, Larak, Sippár és Surupak.

A tábla sorrendje úgy írja, hogy az özönvíz utáni uralmak Kis sumir város királyságával kezdődnek. (Ami nagyon valószínű, hiszen a Sir Woolley által megtalált özönvíz iszapréteg-vastagsága szerint kiszámított ún. bibliai özönvíz Kr. e. 4000 körül -a 700 x 150 kilométernyi kiterjedésében - Kis várost már nem öntötte el.

Utána következik az I. Uruk-i Királyság s majd ezt követi az I. Ur-i Dinasztia.

Az I. Ur-i dinasztia bizonyítékait találta meg Sir Woolley a dr. Hall által már 1919-ben végzett ásatások folytatásánál, 1924-ben, az egykor Ur városhoz tartozó épületekben - amelyet a ma Al-Ubaid-nak nevezett domb alól kapartak ki...

A nevezett királylistán Mesanepadda az I. Ur-i Királyság első uralkodója. Fia építette Ninhurságnak, a teremtés istenanyjának ezt a gyönyörű templomot, melynek homlokzatán díszlett az erejét visszaszerző Napistent ábrázoló rézszobor. Bobula szerint Tur-Ullu-nak kell nevezni a Nap ezen formáját! (Tur-Ullu jelentése: új fény, szó szerint Tur - fiatal, új, kisebb gyermek, Ullu - csillogás)

A téli napforduló -a sumir Gurusunu (vö. a magyar Karácsonnyal. A szerk.) - mint vallási ünnep hosszú évezredeken át megtalálható Keleten és Julius Caesar Kr. e. 56-ban iktatja be a római ünnepek közé a babiloni kalendárium bevezetésekor. Az ünnep neve: A legyőzhetetlen Isten Napja.

Az Ur-i Királyság igen fontos a sumir történelemben! Már rendelkezünk erre az uralkodásra vonatkozó archeológiai bizonyítékokkal. Ugyanis innen kezdődik a sumir nép történelmileg bizonyítható uralkodása Mezopotámiában a Kr. e. IV. évezred második felének kezdetétől.

(Nimród) Bábel Bábel FK 5.o.

Teljesen felesleges azon vitatkozni, hogy Nimród Noé melyik fiának utóda, hiszen Noé soha nem létezett máshol, mint azoknak az akkád-sémi papoknak a fantáziájában, akik a több ezer évvel azelőtti sumer agyagtáblákat másolva vízözöni hősünket Ziuszudrát először Um-Napisti-nek, majd Noénak keresztelték el, a vízözön történetét pedig kisajátították a forrásanyag megjelölése nélkül.

Nimród, a sumerek istenként tisztelt hadvezére vezette népe harcát a környező sivatagi és hegyvidéki területről támadó barbár akkád-sémi törzsek ellen. Korát az agyagtáblák és a királylistán szereplő első uralkodók, Enmerkur, Lugalbanda és fia, Gilgames elé kell tennünk.

Nimródhoz fűződik a Bábel tornya néven ismert hatalmas ziggurat, toronytemplom építése.

Egyúttal Nimród és fiai, Hunor és Magyar a hősei a legszebb mondánknak, a Csodaszarvasnak, amely híven fejezi ki a Kárpát-medencébe való visszatérés apáról-fiúra örökített, kiolthatatlan vágyát.

Nimród, aki fiatalságát a birodalom megvédésének szentelte, amikor úgy érezte, hogy megfelelő utódnak adhatja át a feladatot, északra költözött, Eviláthba, a mai Irán területére, hogy családot alapítson. Tudta, hogy ő már nem érheti el az őshazát, de azért közeledett feléje, hogy fiainak megkönnyítse a hazatérést, amelyet feladatul adott nekik.

Nimródban már jelen volt szakrális királyaink mágikus ereje, hogy a hatalmas birodalmat, amelyet Badiny Jós Ferenc a Kárpát-medence, a Káspi- Aral térség és Mezopotámia háromszöge által bezártan határoz meg, együtttartsa.

Kr. e. 4000 Kánaán Kelet- Törökország BT 194.o.

Fiatalabb neolitikus telepek Mughera (Magyar), Kánaán Ug_pr-i-Ta (Égi Úrí Ta, a napisten földje). A terjeszkedés a Taurus felé halad.

Kr. e.IV. évezred Aratta BJ2 320.o.

Az "Aratta"-ból Mezopotámiába bevándorlók ékiratain találjuk meg a HUN nevet. Innen kezdve megmaradt ez a név, és fontosságát bizonyítja az, hogy égi csillagképeink kezdetét, a Kos-t sumer nyelven a "HUN ember háza" néven ismerik. A hun név a belső-ázsiai Hun Birodalomból jött Sumeriába, és innen tovább, a hivatástudat szerinti nevek szerinti népcsoportokkal. Az arattaiak elnevezés alatt azokat a hunokat értjük, kiknek birodalma Kína fölött már a Kr. e. IV. évezredben létezett, és a Káspi-tengerig terjedt. A Kr. e.-i évezredek hunjai, a "caucasoid embertani jellegűek voltak" azok, akik a sémi-akkádok pusztításai elől visszatértek Hunniába és az Ordos-i központig jutottak. Pár évszázad alatt itt megerősödve, mint "lovastársadalmi hatalmak" visszaütnek, a sumériai semitákat elsöpörve. Erejüket mutatja, hogy Egyiptomot is uralják. PRST (pa-ra-su-tu -paraszt) a nevük a régi egyiptomi írásokban. (Csak Manetho nevezte el őket "hykszosz"-nak.) Palesztinában is megtelepednek. Itt nevük PLST-pilistu-pilisi tevő (dolgozó). Nyelvük azonos a Sumériát visszahódító Kassita Kusiták nyelvével, akik - mint az arattaiak utódai - ismerik az ékírást és igen sok sumer nyelvű ékirat a hagyatékuk. A PLST-eket filiszteus-hunoknak is nevezik, és ők Palesztina névadói is. Fővárosuk Bethsan volt, amit a görögök Scythopolisként ismertek, mert ezeket a hódítókat ők szkítáknak tartották. De a hun főerő és hatalom gyökere Ordasban maradt, ahol a hatalmas hun király viselte azt a turulmadaras koronát, amely a Kr. e. II. évezredből való. Hun alapítás "URU-SOLYMA" városa is Palesztinában, -a sólyom városa, amit Napmadarunk, a sólyom-turulról neveztek el -, ma a Jeruzsálem nevet viseli.

Ordos a Kínai Sárda folyó menti hun- magyar központ. A Dunától Tordosig, Nippur- Adzsemig (Irán) a mi Hun-mah-gar hatalmas és egynyelvű népünk települt, magas kultúrájú társadalmat kialakítva. Egynyelvűségünkre vonatkozólag pedig tudomásul kell venni azt, hogy miként a Tihanyi Apátság Alapítólevelével, 1000 évvel előttünk írt magyar nyelv közelebb áll a ma sumernek nevezetthez, mint a mai magyarhoz; úgy ma a turk, alán, avar, kazár, besenyő, csuvas, baskír stb. néven megkülönböztetett és rendszerint töröknek minősített nyelvek is ugyanannak a ma sumernek nevezett Mah-gar nyelvnek hajdani nyelvjárásai lehetnek csupán, mert nincs más ősnyelv ezen a hatalmas területen, amiből nyelvtörténetileg levezethetőek lennének. Ezt így véve megoldódik (ős) történelmünk minden eddigi problémája és a leletek azonossága érthető.

Kr. e. 4000-3600 Egyiptom BT 209-210.o.

A PUNTi néptartalékokból a legnagyobb kivándorlás Dél-Egyiptomba tartott. Megszálltak az első zuhatagnál MAHARA-KA országában, mások a zuhatagtól Thébáig, a galambokról híres (tuba) városig terjedő területet foglalták el, még mások az Akabai-öböl, Szuezi-csatorna környékét szállták meg hét úr HETH AR vezetése alatt. Istenük a Mén, Bak, székhelyük Amén Hon, AMUN ON, másképp Théba. A Sinai terület MONI-TÁ - Méni Ta, Mén országa, a déli terület BAKHU- Bak Hona. Válaszfolyó a MAGARA.

Kr. e. 3800 Kaukázus BT 98-99.o.

Az írás feltalálásáról:

1. írott emlékek a Tigris és Eufrátesz alsó folyásánál. 3200 körül Egyiptom, majd az Indus-völgy táján készülnek az első okmányok. Szerkezeti és formai azonosság.

2. Mindhárom helyen előzmény nélkül, hirtelen és kiforrott állapotban jelenik meg. Valószínű a Kaukázus mint kialakulási hely.

Kr. e. IV. évezred közepe. Mezopotámia Szubartu BK 42-43.o.

A magyar nyelvvel - bizonyos mértékig és különböző módon - valóban rokonságban áll az ún. ugor, permi, volgai és balti finn, valamint más, mint például a lapp, a szamojéd népek nyelve. És nem fordítva! Ez nagyon lényeges különbség, hiszen egészen mást jelent egy "ősi, közös nyelvcsaládból" kiszakadni, kiválni, mint különböző népeknek, csoportoknak - különböző időkben és különböző módokon - eltanulni egy nagyobb nép nyelvét, akár mint érintkező nyelvet (lingua franca), akár mint nyelvileg beolvadt népcsoportnak a nyelvcseréjét. A magyarok őshazáját az elavult összehasonlító nyelvtudomány eddig hirdetett tanai alapján valósan nem lehet meghatározni.

Mai ismereteink szerint a Dél-Mezopotámiában a Kr. e. IV. évezred derekán megjelent a sumér (vagy szumir) nép, amely sem nyelvében nem indoeurópai, sem embertani jellegében nem sémi, ésnem is autochton, azaz helyi eredetű, hanem erre a területre már a fémek ismeretével bevándorolt, feltehetően a Kaukázus déli vidékéről, illetve a Káspi-tó délkeleti tájairól. A Mezopotámiától északra eső területet már Kr. e. 2700 táján Szubar-ki-nek, azaz szubarföldnek nevezte Eannatum lagasi király, s ezt a magyarok szabir-szavárd neve miatt semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagyni. A sémi akkádok, elámiak és amoriták támadásai és sikerei miatt a kegyetlenül elnyomott, irtott és rabszolgasorsra kényszerített sumirok a Kr. e. III. évezred végétől tömegesen vándoroltak északnyugat (Anatólia, Balkán és Közép-Európa), észak (Transzkaukázia) és északkelet (Káspi-tó ésaz Aral-tó közötti Turkesztán, illetve attól délre) felé, magukkal víve magas kultúrájukat, művészetüket; nyelvüket, írásukat. Szubar-ki vagy Szubartu lakóit feltehetően az ugyancsak nem indoeurópai hajlító nyelvek egyikét beszélő hurrikkal azonosíthatjuk, akik viszont alapját képezték az árja hettiták birodalmának ésaz urartui államnak. Ez magyarázza meg az anatóliai állatábrázoló művészet (Alaca Höyük) és a kaukázusi állatábrázoló művészet (Kobán, Majkóp) igen erős mezopotámiai rokonságát. Ugyanakkor az északkeleti ág déli telepeseinek tulajdoníthatjuk az afanaszjevói műveltséget, sőt az afganisztáni Tillia Tepe korai anyagát is a Kr. e. II. évezred második felétől a Kr. e. VI. századig, annak ellenére, hogy újabban e népességet (is) indoiráninak tartják. A Szubartu kifejezés számunkra különösen fontos, hiszen a subar-szabir- szavárd szókapcsolatokra utalhat s mint köztudott, a magyarság egyik neve régen a szavárd, a szabir volt. A déli telepesek elérték a Kr. e. 2000 táján az Ural-vidéki ércbányákat is, és feltevésünk szerint ez a néphullám hatott első ízben az ősmagyarok dél-kaukázusi és közép-ázsiai csoportjaira, valamint az Ural vidékén az ún. finnugor népek elődeire. Ezek a bevándorlók nem lehettek indo-iráni nyelvűek, hiszen az irániakat (a perzsákat) csak a Kr. e. IX. század derekán említik meg először az asszír források.

Megjelent: 66892 alkalommal

Hozzászólások  

 
Lujzi
#21 FehérvárLujzi 2016-08-14 15:41
Kedves Zoli!
Azt írod Lajosnak írt válaszodban : " terrorral tagadtatta meg nemzetünktől az Egy Igaz Istenünket" Én azt kérdezném Tőled tisztelettel, hogy szerinted ki volt a mi "Egy igaz Istenünk", akit megtagadtatott István a király?
Idézet
 
 
Zoli
#20 "Tehát Arpádék maguk." !!!Zoli 2016-08-02 15:53
Kedves Lajos honfitársunk!

Lehetséges, hogy én értem félre egyes közölnivalóidat - kérdéseidet és ha valóban így lenne akkor igazítsál ki. Már nem először úgy érzékelem nálad, hogy mondanivalóddal azt akarod értetni velünk/velem, hogy te már mindent tudsz arról amiről kérdezel, de ahelyett, hogy azokat írnád le amit te tudsz kútfőkkel, Te inkább nyitott kérdéseket adsz fel mintha azt várnád, hogy valaki a "csalizott horgodra" kapjon. Most akár azt is írhatnám nálam sikerült ezt elérned, hogy rákapjak a horogra, (ha így van?) mert ami billentyűkhöz ültetett, az a számomra legkirívóbb írásod volt amikor azt akarod értetni velünk, hogy MAGUK ÁRPÁDÉK VOLTAK AZOK AKIK LEMONDATTÁK NEMZETÜNKET AZ ŐSI ÍRÁSUNKRÓL illetve ROVÁSUNKRÓL.
idézek:
" Viszont ehhez nem volt szükséges a betuinkrol-való lemondás. Na itt ez úgy néz ki, hogy ezt a mi vezetoink, az új államunk vezeto rétege akarta. Tehát Arpádék maguk."

Nagyon remélem, hogy itt csak fogalmazási hiba lehet nálad, esetleg téves tájékozottság, és nem meddő vitára való kihívásra szántad. Amennyiben Árpáddal és seregével - népével lenne a bajod (hasonlóan már több helyen is kifejtetted hozzászólásodnál) és ha te esetleg őket nem a nemzetünk részének tartod tehát magyaroknak, (ha jól érzékelem) akkor bizony a honlapunk szellemiségével mész szemben az pedig válaszúthoz vezethet. Remélem ez nem így van.

Amint már sokszor leírtam a honlapunk mondanivalója "Tanulva Tanítsunk"! Mivel már több mint 2000 éve hazudnak nekünk, tüntetik el igaz történelmünket, hamisítják múltunkat és nekünk ez ellen kell harcolnunk, az ilyet kell megállítanunk és felgöngyölni minden elérhető szálakat az igaz múltunk érdekében. Ez a honlapunk célja, ezen a honlapon ebben kell segédkeznünk egymásnak, itt kell megosztani mind azt amit már valahol előkapartunk, kibogoztunk illetve felgöngyölítettünk.

Írod: "A honfoglalók (utódai) adták föl az írásunkat ..., egyszeruen azért, mert ez nem az ovéké volt ...."

Ha te azt állítod, hogy a latin írásmódra térést Árpádék "hagyták megtörténni", ezt honnan veszed? Hiszen ezt még véletlen sem tehették ugyanis még a pozsonyi csatában is a hírmondók - hírvivők rovásbotokkal vitték a hírt az ellenség mozgásairól, majd ugyanígy a vezéri parancsokat is visszafelé stb. Ez a rovás-közlési mód fennmaradt egész Vajkig, majd csak utána a szentistváni rendelettel kezdődött ennek is és Mágusaink Táltosaink üldözése, irtása.

Miért nem lehetne inkább a félreértések végett nevén nevezni bármelyiket legyen az agy-mosott István vagy követői közül bármelyik hiszen nem mindegyik honfelszabadítónk "utóda" akarta a nyugati és pápai rendeletet végrehajtatni. Sajnos az agy-mosott István a magyarság felszabadítóink utódainak nagyon nagy részét lemészároltatta "tűzzel-vassal" (tehát megölték akik nem hajlottak) terrorral tagadtatta meg nemzetünktől az Egy Igaz Istenünket és rendelettel semmisítette meg rovásainkat üldözte és gyilkolta Mágusainkat és Táltosainkat.

Különben az ősi írásmódunk sem a VII századtól van bizonyítottan, hanem már több tízezer évekről vannak bizonyítékok melyek közül akár itt a honlapon is megtalálhatnál valamennyit amennyiben érdekelne. Neked milyen tárgyi bizonyítékod van arról amiről írtál? "a VII. sz.-tól biztosan tudjuk, hogy nyelvünknek írása van (ezt onnan, hogy errol tárgyi bizonyságunk is)"

Teszerinted ha a vatikáni (örök) ellenségeink nem hibásak a rovástudásunk - hagyományunk erőszakkal való eltüntetésében akkor még sok kutatni valód van hátra. Nem-beszélve még az inkvizícióról mellyel törvényesítették az ártatlan emberek lemészárlását. Abban viszont valamennyire igazad van, hogy nem közvetlen maga a vatikáni nagy-fej jött el és gyűjtötte be rovásbotokat, emlékeket, ősi kegytárgyainkat, hanem más eszközökkel például elvitték Vajkot kb. 17 év agymosásra és egy zombit adtak vissza a már asszonya és népe által elkábított Gézának.
Idézet
 
 
nagy lajos
#19 belgium/Andennenagy lajos 2016-08-01 17:45
"vatikán is beleszólt" (±) -ra ;

sokszor olvastam arról, hogy az Egyház követelésére adtuk föl írásunkat. Hogy ezt Vatikán írta volna elo ....

ez szerintem egy ostoba, üres állítás. Ugyanis ha ez történt volna, akkor ezt csak mi velünk szemben történt volna. Soha, senkire Vatikán nem kötelezete írásjelei feladását. Sot amikor egy olyan népet talált, amelynek nem volt írása, ennek sem volt kötelezo sem a görögöt, sem a latint ... felvennie a kereszténységgel. Ezeknek egy új betuket készítettek hangzóikhoz (szlavonhoz a cirilt) ...

az, hogy a latint felvettük és hivatalos nyelvként vettük, az egy álltalános dolog akkoriban. Viszont ehhez nem volt szükséges a betuinkrol-való lemondás. Na itt ez úgy néz ki, hogy ezt a mi vezetoink, az új államunk vezeto rétege akarta. Tehát Arpádék maguk. Na itt (újra) elojön az, hogy
kik is voltak a magyarok az ún. honfoglalás eloestéjén ? A befogadók (a 85 %-ot kitevok és akiktol minden bizonnyal nyelvünk is jön), vagy az
akkor bejövok ?
a VII. sz.-tól biztosan tudjuk, hogy nyelvünknek írása van (ezt onnan, hogy errol tárgyi bizonyságunk is). Na ezt a K-M-ben megtaláljuk (a késobbi befogadóknál) de ezt nem a IX. sz. végei jövevényeknél. Tehát lehet épp ez a magyarázat !
A honfoglalók (utódai) adták föl az írásunkat ..., egyszeruen azért, mert ez nem az ovéké volt ....

szeretettel ; L
Idézet
 
 
leszerelt
#18 Időszámításokrólleszerelt 2013-11-15 19:30
Hát igen. Kétségtelen, hogy nagy a zűrzavar a történelem szereplői és tetteik időmegállapításában. A javasolt módszert viszont nem annak rendezésére szántam, hanem csak a dátumok viszonyítására egy (bármilyen) közös alapponthoz, ami a legkorábbi földolgozandó följegyzés idejét megelőzi - vagy azonos vele.

Ezt a zűrzavart szerintem lehetetlen rendbe hozni a jelen, múltból előre, azaz a jelen felé előrenéző, egyedi időszámítások egymáshoz vagy korunkhoz viszonyításával, mert kiindulópontjaik megállapíthatatlanok időmeghatározásuk nélkül. Azaz, hiába a kulcs, ha elveszett a zár. Egy egyedi kiindulóponttól számolt dátum, akár előre, akár visszafelé, csak egy másik, ugyanattól a kiindulóponttól és ugyanabba az irányba számolt dátumhoz való viszonyításra hasznos. Pl. az, hogy anyám 5-éves koromban vitt először óvodába, csak saját életem lépcsőfokai közti időbeli különbség mérésére hasznos. Semmit sem mond időbeli viszonyulásomról a világegyetem többi szereplőihez vagy eseményeihez.

Ez az önközpontú elszigeteltség a világegyetemtől Folyamközben ütötte föl először fejét kb. négyésfélezer évvel ezelőtt az első héber beszivárgókkal együtt, és azóta a világ majdnem minden táján elterjedt. Tehát bátran mondhatjuk, hogy, még akkor is, ha csak a jelent nézzük, kb. hét milliárd időszámítás van használatban, melyek kiindulópontjai száz év múlva már ismeretlenek lesznek. Bármennyire is ésszerűtlen, ma már, sajnos, csak ez az időszámítás-módszer áll rendelkezésünkre.

Egy korábbi irományban (sajnos most nem találom) fölmerült az a javaslat, hogy okosabb lenne, ha a jelentől visszafelé számolva tartanánk számon történelmi kutatásaink eredményeit, úgy ahogyan azt a tudományok is teszik – pl. régészet. Ez ugyanaz a fogalom, mint a múltból előre néző időszámítás fogalma, avval a különbséggel, hogy az alappont (kiindulópont) nem egy önkényes múltbeli év, hanem az adatrögzítés ideje és, hogy a jelenből néz visszafelé a múltba – s nem megfordítva. Ez az időszámítás-módszer sem hozná rendbe a zűrzavart, de legalább nem fokozná azt, és legalább mától kezdve egy rendezett történelmet hagyna utódainknak. Továbbá, egy egynéhány emberöltő távolságig visszanéző és biztosra vett történelmet (pl. tegnap, tavaly, 50 évvel ezelőtt, stb.) is le tudna rögzíteni számukra hagyatékként.

Ennek az eljárásmódnak egyik nélkülözhetetlen föltétele az időmeghatározás, azaz az adatrögzítés idejének megváltoztathatatlan és egyetemes meghatározása. Erre a célra a legalkalmasabb eszköz az égitestek állásának megfigyelése. Ha az adatrögzítés idejét pl. csillagászati jelzőpontokkal jelöljük meg, akkor egy csillagász, ha rájön ezen időszámítás-módszer alkalmazására, húszezer év múlva is megtudja állapítani adatrögzítésünk idejét, és följegyzéseinket saját korához tudja viszonyítani. Ezen módszer fölismeréséhez semmi más nem kell, csak két időmeghatározott adatrögzítés, melyekben megjelenik legalább egy közös följegyzés.

Elképzelhetetlennek tartom, hogy mások nem gondoltak volna már erre az időszámítás-módszerre. Sőt, bizonyítékunk is van rá. Őseink már több ezer évvel ezelőtt rájöttek arra, hogy a múltból előrenéző időszámítás szerint följegyzett adatok idejét az utódok nem fogják tudni viszonyítani korukhoz, ha azon időszámítás kiindulópontjait nem tudják megállapítani. Ezért jegyezték föl a fontos események idejét az égitestek álláspontjai szerint. Ekként nem csak jelenüket tudták egy megváltoztathatatlan és egyetemes időponthoz kötni, hanem múltjukat is, jelenüktől visszafelé számolva. Pl. a ma szumírnak nevezett kor leletei tartalmára alapozott Magyar Bibliában (BJF, magyarmegmaradasert.hu/.../...) említett, „Fényözön és Vízözön” szövegében, a följegyző egy kora előtti esemény idejét, a Vízözön végét, a „bika” csillagkép korához köti. És ez a kor ma is megállapítható (egy vagy több világévvel, kb. 26.000 évvel, ide vagy oda). Hasonlóképp jelölik meg (nevezik, kos, kus) a „kos” csillagkép (jel) korában (világhónapjában) élő véreik idejét e mű „Szövetség” című fejezetében.

Továbbá, az egyetemes égitestek állásával megjelölt időszámítással jelenükből előre is, azaz a jövő felé is néztek. Pl. Jézus megszületése idejét is ekként jósolták meg, föltétezhetően remélvén, hogy csillagászathoz értő utódaik abból pontosan kitudják majd számítani a későbbi, a „halak”-korban jövendő nagy esemény idejét.

Tehát a történelem mai kutató dolga az, hogy megtalálja a régiek időmeghatározott följegyzéseit, megállapítsa azok idejét és viszonyítsa korához. A több, mint ezer éve tartó világégető hagyaték- és tudáspusztítás miatt viszont mára már alig maradt meg időmeghatározott írott anyag. Tehát ígéretesebbnek tartom a kutatást a még fönnmaradt műveltségünkben - népmeséinkben, mondáinkban, anyanyelvünkben, népművészetünkben, dalainkban, táncainkban, stb.

Amíg viszont el nem érjük célunkat, kénytelenek vagyunk a jelen, múltból előrenéző számtalan időszámításokkal birkózgatni. Ehhez pedig szerintem a legésszerűbb fogás az, ha minden földolgozandó dátumot egyetlen egy közös kiindulóponthoz igyekezünk viszonyítani, még akkor is, ha azok megbízhatatlanok (Ez a viszonyítás nem teszi azokat megbízhatatlanabbá).

Azt sajnos én sem tudom megmondani, miért „nem Attila lett a rossz fiú, aki kifosztja Rómát?...” De föltételezem, hogy a Nyugat szerfölött félt Atilla sikerei hírének elterjedésétől. Ha óvatosan is, azt is merészelem föltételezni, hogy egy Alarik-nevű személy sohasem létezett. Őt a nyugat gyártotta és részben Atilla múltját adta neki (pl. születési évét). Múltja egy másik részét bűnbakként kapta. A Nyugatnak Róma tehetetlenségét és összeomlását rá kellet fognia valakire, bárkire, de semmiképp sem saját züllött elitjeire, se nem Atillára – az előbb említett félelem miatt. A catalaunumi csata(*) után hazafelé vánszorgó megvert római hadsereg maradványát Atilla 8 hónappal később elcsípte Észak-Olaszországban. Ez a megtört hadsereg, bár bátran védekezett, a kisebb-nagyobb ütközések során már úgy legyöngült, hogy képtelen volt jelentősen hozzájárulni a rend fönntartásához Rómában. A catalaunumi csata elvesztését, úgymint a megvert római hadsereg tehetetlenségét és vezére, Aetius megölését (Valentinianus saját keze által), vagyis Róma hatalma általános elpárolgását látván, a birodalom kisebb-nagyobb külső és belső ellenségei – Atilla magyarjait kivéve -, mint a hiénák a legyöngült vadat, minden oldalról támadták és fosztogatták. Ezek jelentősebb egyike – vagy többje - lehetett az, akinek tetteivel a Nyugat kiegészítette Alarik múltját. Tehát szerintem az „Alarik” név Róma külső és belső ellenségei összességét címkézi leghelyesebben. Ez az erőtömeg viszont nem okozta, hanem csak fölgyorsította a római birodalom természetes szétbomlását, amelyet fönntartói züllöttsége okozta. Atilla szerepe Róma véső megbukásában csak abból állt, hogy miután megkegyelmezett Leonak – és közvetve Rómának – megfizettette vele a háborús jóvátételt (kb. 40 évig szedte az adót), és visszatéríttette a magyarok korábban elrabolt szakrális kincseit.

(*) A Képes Krónika (kiszámolt évei) szerint a catalaunumi csata 401-körülre esik. Atilla 44 évig királykodott; királykodása első évében készülődik hadjáratra; 445-ben halt meg. Alarik állítólag 410-ben fosztotta ki Rómát.
Idézet
 
 
cartwright
#17 dátumok, hibákcartwright 2013-11-14 08:25
Sajnos nem így van, ha bármilyen rend, rendszer lenne a dátumok között, akkor egy logika szerint vissza lehetne mind keresni, hiszen meg volna mennyivel tolták el. Ez azonban nincs így, a dátumok között semmi logika nincs, egyes események hasonlósága hozza össze őket, illetve egyes személyek ugyanolyan cselekedetei. Mindez azért van így, mert akkoriban nem jegyezték, melyik időszámítást használják, hiszen azzal mindenki tisztában volt, hogy milyen időben létezik, és mik a közelmúlt eseményei, de hogy mondjuk, egy leírt évszám, melyik időszámításhoz köthető, nem volt fontos.
Dionysius Exiguus számítása, azt mutatja, hogy egy folyamatos számsort, átvitt egy 284-gyel nagyobb számsorra, amit krisztusi időszámításnak nevezett el.
A 248. év megegyezik 532-vel. Ezt a különbözetet elnevezték Dioclatianus eranak, vagy Aera Martyrum-nak, de ki tud arról, hogy létezett-e ilyen. A kopt időszámítás innentől számol, de Diocletianusnak ehhez semmi köze sincsen, hiába akarják a keresztényüldözésekhez kötni.
Tehát, egy részről 284 év a különbözet.
Ugyanakkor azonban, a világéráknál történt egy 300 éves csökkentés, amikor Jézus feltételezett születési idejét 5501-ről visszavitték 5201-re. Toursi Gergely időszámítása szerint, Jézus 5184-ben született, ez még 16-17 évvel előbb is van mint várható lenne. De már a bizánci időszámítás szerint sem pontosan 5501-ben született Jézus, hanem 5509-ben, az alaxandriai szerint 5493-ban. Már itt tetten érhető egy 310-326 évnyi tévedés, és mert a világérás dátumoknál sehol nincs megadva, melyik éra szerint értendő, ha egy számot kiragadva megnézünk pl. Gergelynél 5774, az Kr.-re átszámítva 591 kb., míg a bizáncinál 265, az alexandriainál 281. A kiragadott év Antiochia eleste lenne a perzsák által, Khosroé (Huszrau, Chostoes) idejében, míg az alacsonyabb számok Sapor idejére stimmelnek.
Szóval semmi sem stimmel, minden számot összedobáltak a krisztus időszámításra, ezért minden egyes évszámot az eredeti forrásból (ha maradt fent ilyen) újra kellene értelmezni.
Még egyszer Tóth Gyula. Ha Attila és Alarik egy személy volt, mert ugye 44 Julián év van közöttük, akkor miért nem Attila lett a rossz fiú, aki kifosztja Rómát? Vagy Attila kifosztotta Alarik néven, utána a saját jogán (nevén) meg nem, mert ez volt a hamisítás célja? Ráadásnak a nyugati krónikák szerint Alarik fiatalon halt meg (34-41 éves korig), a magyar krónikákban Attila öreg emberként (124 év), még akkor is majdnem kétszer annyi idős volt, mint Alarik, ha levonom a 44 év dátum különbséget.
Idézet
 
 
leszerelt
#16 A módszertan nélkülözhetetlenleszerelt 2013-11-14 05:41
Idézet - cartwright:
Az először hozzáadott, majd utána levont 44 év, semmivel nem változatta meg a kiinduló számokat, csak a Nagy Károlytól levont 297 év.

Ez így igaz. A dátumok átvitele a Juliánus-naptárra és az átvitelek végén vissza az Anno Domini időszámításra viszont megköveteli az átvitel módszer alkalmazását. Ezt a módszert, természetesen, szabad logikai bukfencnek - vagy bármi másnak - is nevezni, ha úgy tetszik. Az, hogy egy dátum az átvitelek végén változatlanul kerül vissza eredeti értékére nem csökkenti a módszer alkalmazása szükségét, mert az a tény csak a végeredményben nyilvánul meg. Veszélyes úton jár az, aki kutatásai során mellőzi a módszertant.

Idézet:
„Tóth Gyula logikája arra vezet, hogy Atilla múltjából a Nyugat gyártott magának egy Alarik-et.” Ezt tartom a legnagyobb hibának, a „Nyugat” gyártott egy Alarikot, aki kifosztotta Róma városát, amivel büszkélkednek, ahelyett, hogy simán kihagyták volna a történelemből, mert meg volt már a nagy eredmény, Leó pápa közbenjárása miatt, Attila visszafordult a seregeivel, még Ravenna magasságában.
A Nyugat Alarik nevű gyártmánya lehet egy kitaláció anélkül, hogy híresztelt múltjának minden tényezője kitalált lenne. Sőt, a Nyugat történelmi hamisításait nagy mértékben az jellemzi, hogy valóban megtörtént események meghamisításán alapszanak – máskor, máshol, más szereplők, más föltételezett indítékok, más kivitelezések, más eredmények, stb. Csak efféle csalással képes történelmet hamisítani, mert nem tudja eltüntetni az igazi szereplőket, korukat és tetteiket. Pontosan ezt csinálta a saul rabbi alapított római egyház Jézussal is. Eltüntetni nem tudta, tehát elzsidósította és a körülmetélkedés szolgájává tette (saját bevallása szerint). Ezért nem hagyhatta ki a Nyugat „Alarik”-ot a történelemből. Az Atilla-Leo találkozót is ezért és ekként hamisította meg. Nem tudta se letagadni magát a történelmi eseményt, se eltüntetni Atillát, tehát áthamisította Leo könyörgését erélyes föllépésre, Atilla kegyelmét pedig megrémülésére Leo tekintélyétől, illetve egy kitalált zsidóisten szintén nemlétező angyalaitól. Ráadásul, a római egyház evvel a rafinált csalással még hitbeli tőkét is megpróbált magának kitermelni ebből az eseményből.

Idézet:
Alarik és a gótjai inkább a longobárdoknak felelnek meg, akik 200 évvel később vették birtokba Itáliát, Alboin vezetésével. Ugyancsak longobárd uralkodó volt, Aistulf aki 755-ben ostromolta Rómát, akit a rómaiak a frankok segítségével kényszeríttettek visszavonulásra.
Az Alboin-féle longobárdok tevékenykedéséről keveset tudok, tehát ahhoz nem tudok hozzászólni. Aistulf viszont, ha egyáltalán létezett, csak 614 előtt vagy 911 után tevékenykedhetett, ha számításba vesszük a föltételezett kitalált középkor éveit. Azok viszont nehezen tehetők 911 utánra, tehát csak 614 előtt képzelhetők el. Azokban az időkben viszont semmiféle III. Gergely, II. István vagy Zakariás pápákról, vagy Martel-ról, Kis Pipin-ről, stb. sem tudunk, akik állítólag megállítottak volna egy szintén ismeretlen Aistulf nevű hadvezért.

Ha viszont hitelesnek tartjuk azt a 3 évszázadot, akkor kénytelenek vagyunk elvetni a tudományok tényszerű megállapításait. A Martel névvel és állítólagos utódaival kapcsolatos események, és minden 7.-9. századhoz kötött állítólagos „történet” a középkor tisztázatlan felébe esik, tehát följegyzésük a legjobb esetben is csak megbízhatatlannak tekinthető. Ezekről, „hőseik”-ről és ellenségeikről a „történelmi” leírásokon kívül semmi bizonyíték sem létezik. Nincsenek települési leletek, pénzdarabok, érmek, szerszámok, sírok, tulajdonképpen semmi sincs, ami bármilyen emberi jelenlétet megcáfolhatatlanul kapcsolatba tudna hozni evvel a korral. A bizonyított 6. sz. rétegeit közvetlenül a szintén bizonyított 10. sz. rétege födi. Az ebbe a három évszázadba beerőszakolt leletek az ismert 6. sz. műveltségét és művészetét tükrözik, melyek jelentős változás nélkül tökéletesen összekapcsolódnak a szintén ismert 10. sz. műveltségével és művészetével. Az úgynevezett „fölfedezett” történelmi leírások pedig kivétel nélkül hamisítványoknak bizonyultak.

Klodvig-ról sajnos semmit sem tudok. Az viszont kétségtelen, hogy senki sem lehet fölmenője elődje, vagy utódja leszármazottja.
Idézet
 
 
cartwright
#15 Logikai bukfencekcartwright 2013-11-13 13:07
Az először hozzáadott, majd utána levont 44 év, semmivel nem változatta meg a kiinduló számokat, csak a Nagy Károlytól levont 297 év.

„Tóth Gyula logikája arra vezet, hogy Atilla múltjából a Nyugat gyártott magának egy Alarik-et.”
Ezt tartom a legnagyobb hibának, a „Nyugat” gyártott egy Alarikot, aki kifosztotta Róma városát, amivel büszkélkednek, ahelyett, hogy simán kihagyták volna a történelemből, mert meg volt már a nagy eredmény, Leó pápa közbenjárása miatt, Attila visszafordult a seregeivel, még Ravenna magasságában.
Alarik és a gótjai inkább a longobárdoknak felelnek meg, akik 200 évvel később vették birtokba Itáliát, Alboin vezetésével. Ugyancsak longobárd uralkodó volt, Aistulf aki 755-ben ostromolta Rómát, akit a rómaiak a frankok segítségével kényszeríttettek visszavonulásra.

Másik érdekesség – Childeric fia, Klodvig volt az, aki a frankokat összefogta és az 507. évben a vouilléi csatában az ariánus hitű gótokat visszaszorította az Ibériai-félszigetre, így biztosított magának területet. Ez az esemény meg Martell Károly 732-es nagy csatájára emlékeztet, aki Poitiers-nél megállította az arab előrenyomulást. Vouille és Poitiers gyakorlatilag pár km-re van egymástól.
Ha Childeric-ből Nagy Károlyt gyártunk, akkor hogy lesz a fiából Klodvigból, Nagy Károly nagypapája Martell Károly.

Ez így sokkal bonyolultabbnak tűnik és még nem is szóltam Nagy Konstantinról, aki mint római császár Galliában a frankok ellen hadakozott, majd keletre vonult és felépíttette Nova Roma városát, ráadásul a majdnem korabeli Historia Augusta szerint Claudius Gothicus egyik leszármazottja.
Idézet
 
 
leszerelt
#14 Időszámításleszerelt 2013-11-13 08:27
A ma Childeric-nek nevezett uralkodó lehetett egyben Aladár, Atilla fia is meg a Nagy Károly néven híresztelt uralkodó is ha a II, és a II. Childeric valóban sohasem létezett, és számításba vesszük a föltételezett kitalált középkor naptárhamisítást.

Kezdjük avval, hogy a születési dátumokat a Juliánus-naptár szerint jegyezzünk föl. Ez azt jelenti, hogy mindkét dátumhoz hozzáadunk 44 évet a szkíta szerzetes, Dionysius Exiguus által bevezetett naptárcsúsztatása miatt, miszerint Jézus az Anno Domini 1. évében született, azaz a Juliánus-naptár szerint 45-ben (Dionysius Exiguus föltételezhetően átugrotta a 0 évet). Tehát a Juliánus-naptár szerint az állítólagos I. Childeric 481-ben, Nagy Károly pedig 786-ban született.

Ezután, vonjunk le a 614 után megjelenő dátumból 297 évet a föltételezett kitalált középkor naptárhamisítás miatt. Azaz, a föltételezett helyreállított Juliánus-naptár szerint I. Childeric születési éve 481, Nagy Károlyé pedig 489. Itt már észrevehető, hogy születésük közt csak 8 év eltérés van.

Most vonjuk le a dátumokból a fönt hozzájuk adott 44 évet. Így a föltételezett helyreállított mai időszámítás szerint I. Childeric 437-ben született, míg Nagy Károly 445-ban.

Az is föltételezhető, hogy bármelyik, vagy mindkét, vagy az egy és ugyanaz az uralkodó Atilla fia volt. A Képes Krónika szerint Atilla 445-ben halt meg. Tehát könnyen föltételezhető, hogy 437-ben de még 445-ben is születhetett fia.

Itt még hozzáadom, hogy dilettánsként Atilla korát 437-ben 67-évesre teszem (75-re 445-ben) – és hogy a számomra hitelesebb följegyzések szerint senki sem gyilkolta meg őt, úgy mint Álmost sem. Az efféle állítások a nyugat gyártmányait jellemzik. Ideollózok egy kivonatot egy korábbi hozzászólásból...

1. A Képes Krónika szerint Atilla 5 évig (törzs)"vezérkedett," 44 évig "királykodott," és 445-ben halt meg. Ezt én összesen 49 év közéletnek értelmezem. Ha föltétezzük, hogy egy nép nem választ magának egy 26-évesnél fiatalabb vezért, akkor Atilla 75-éves korában halt meg. Visszaszámolva
445-től ez 370 születési évet jelent.

2. Azt is olvassuk, hogy Atilla "királykodása" első évében készülődik hadjáratra. Ha 445-től visszaszámolunk 44 évet, akkor a nyugat európai hadjárat 401-re esik. Ezt a dátumot meg is találjuk a Jézus születésétől számolt években, úgy mint a 44 évvel korábbi juliánusz naptárt használt jelentésekben 44 évvel későbbre téve. Ha Atilla 370-ben született, akkor 31 éves korában járt Nyugat Európában. Ez is elfogadható.

3. Tóth Gyula logikája arra vezet, hogy Atilla múltjából a Nyugat gyártott magának egy Alarik-et. Erről az Alarik-ról pedig azt írják, hogy 370-ben született (Tulcsa környékén).
magyarmegmaradasert.hu/.../... Mikor született Atilla?
Idézet
 
 
cartwright
#13 T Gy oldalacartwright 2013-11-12 14:45
Lacinak
Tóth Gyula történész oldalára hivatkozni mint végső igazságra, kicsit elkerítő. Tóth Gyula nem történész. Bár ez számára inkább sértés. Csak egy észrevétel a 8. hozzászóláshoz.
Tóth Gyula - Nagy Konstantin cikke - "Ezen a ponton kezdett derengeni előttem, hogy a tetrarchia agóniája és felbomlása után felbukkanó Nagy Konstantin bizony senki más nem lehet, mint maga Aladár!"
Tóth Gyula - Nagy Károly cikke
"Aladár pedig éppúgy azonosítható a meroving Childerikkel, mint az egy szeleukidányi szöktetéssel később felbukkanó Nagy Károllyal"
El kéne dönteni már végre, melyik verziót kívánja támogatni, mert Attila fia Aladár nem lehetett egyszerre Nagy Konstantin bizánci császár és Childerik frank uralkodó aki később Nagy Károly lesz, még hamisításokkal sem.
Idézet
 
 
ButaElla
#12 BudapestButaElla 2013-11-12 13:06
Bocsánat az isért is.
Idézet
 
 
Rakovszky István
#11 Mögling 2, D 84416 Taufkirchen/VIlsRakovszky István 2013-11-11 11:34
Szerencsére már nem ilyen rossz a helyzet, mert a tudományvilág rájött, hogy a nyelv és a genetikai eredet két különböző dolog
Idézet
 
 
Czikó József
#10 Czikó József 2012-02-20 16:52
Hát, végére értem az olvasmánynak.Számomra, nagyon tanulságos volt!S, nagy igazság, "....ki magát nem becsüli, mástól se várja!" Ha nem tápláljuk a tudásnak lángját, nehezen háríthatjuk, rossz akarónknak gáncsát!Ha meg akarnak dobni kővel, hajolj, el, s célozz pontosan!
Idézet
 
 
Laci
#9 Laci 2012-02-15 18:55
"Miért alakulhatott ki a rablásra és gyilkolásra épített történelem nimbusza?"

- Azért, mert az ismertnek tanított történelem az élősködés történelme. Mivel a történelem az élet tanítómestere, ezért olyan történelmet kell bemutatni, amely a tanítás erejével szentesíti és igazolja azt, ami másként igazolhatatlan.

"Az a feltételezés, hogy mindez a vallásháborúk elfedésére is szolgál, talán nem is meggondolatlan elképzelés."

- A helyzet pont fordítva áll, szerintem. A vallásos hiedelmeket irányítva szereztek hatalmat a lelkek felett, hogy kifosztásukhoz isteni jóváhagyást hazudjanak. A vallásháborúk a hatalmi hegemónia megszerzésére irányultak.

"A Pártos Birodalom -nevezzük talán egyszerűen Pártos-országnak, népeinket egyesítette hatalmas területén. Veszte - meglehet- az a türelme lett, amivel a vallási kérdéseket kezelte."

- Akkor és ott ők még nem tudhatták, hogy a vallás immár nem a hit szabadságának, hanem a gondolkodás gúzsbakötésének, a szellem rabláncra fűzésének az eszközévé vált.

"Magunknak kell átállítanunk ... A világ mindig csak annyira fog bennünket elismerni, amennyire mi saját magunkat."

"Azért nem sikerül megtalálni a magyar " őshazát ", mert ITTHON VAGYUNK!"
Idézet
 
 
Laci
#8 Laci 2012-02-15 16:09
Fabio Rodrigez Hunor figyelmébe (2.)

Az elhallgatott magyar történelem megértéséhez ajánlom Tóth Gyula történész blogját
maghreb.blog.hu

Itt sok érdekes fejtegetésen keresztül alkothatsz képet magadnak az elhallgatás mélységeiről, mértékéről.

csak egy rövid idézet, kedvcsinálónak:

... az a Childerik, aki mindössze három évvel Attila halála után uralkodni kezdett a nyugati tájak fölött, valójában nem más, mint Aladár, Attila idősebbik fia, aki legyőzve öccsét az őt támogató nyugati nemzetség királya és egyben a meroving dinasztia alapítója lett.
...
Miért kellett a frankok első uralkodó dinasztiájának eredetét egy mitikus lényhez kötni? Csak nem azért, mert Attila nevének túlzottan negatív csengése volt nyugaton? Csak nem azért, hogy elleplezzék, hogy a frankok dicső dinasztiája éppen Attila legidősebb fiától vette eredetét?
...
Ha tehát mind Childerik kora, mind pedig Nagy Károly kora kísérteties módon idézi fel az Attila halála utáni eseményeket, logikus a következtetés, hogy Childeriknek és Nagy Károlynak valami köze lehetett egymáshoz.
Idézet
 
 
Laci
#7 Laci 2012-02-15 15:47
FABIO RODRIGEZ HUNOR figyelmébe ajánlom:

Pap Nóra: HUNOK, RÓMA CSÁSZÁRI TRÓNJÁN!

Attila hun király titkárát Oresztésznek hívták. Ő római származású volt, de Pannóniában született, pontosabban a Dráva-folyó mellett. Sok nyelven beszélt, Attila király, diplomáciai munkát bízott rá.
Oresztész fia, Romolusz, az utolsó Róma-i császár volt!
Oresztész, Attila halála után, nagy vagyonával Itáliába ment, és Juliusz Neposz császár szolgálatába állt. A császár, Kr.u.475-ben, Gallia vidékére küldte, mint hadügyi minisztert, hogy a gótok lázadását leverje. Oresztész azonban, útban Gallia felé, meggondolta magát, és visszafordulva, inkább Neposz császárt üldözte el.
Oresztész, a császári trónt, a saját fiának, Romolusz Augusztulusznak adta. Romolusz, a szintén hun Egyek=Edikon-t hívja segítségül, a gótok ellen. Egyek, Attila hun király testőrparancsnoka, egyben az unokatestvére volt. Egyek fiai, Odoaker és Hunulfus. Odoaker, Gallia kormányzója lett, és Romolusz utódja, a császári trónon!
Odoaker öccse, Hunulfus, Attila legkisebb fiával, Irnik (vagy Csaba)-val harcolt Illyriaban. Szent Szeverin, jó barátságban volt Egyek fiaival, már ifjú korában megjövendölte Odoakernek, hogy császár válik belőle.
Odoakert, Teoderik gót király ölte meg.
A hunok, a Bizánci udvarra is hatással voltak, a Kr.u.V.század-ban a Bizánci divat a hun viselet volt, ködmön, mente, szalaggal díszített befonott haj, a k-i=Bizánc-i császár katonái, mind így jártak. A Kr.u.460-as évek körül, a Volga-folyónál, már avarként említik a történelmi források azt a hun származású népet, akik majd a 600-as években, újra elfoglalják a Kárpát-medencét.

Az adatok a következő könyvekből valók :
dr. Mihály Ferenc - Bibliába temetett magyar őstörténet - Kiáltónak szava (Huankara kiadó) , Forray Zoltán Tamás: Árpád a papkirály és a mágusok titkai - Magyar ház kiadó 1999, Nemeskhürthy: Bibliai örökség,

Forrás az interneten: dobogommt.hu/.../...
Idézet
 
 
FABIO RODRIGEZ HUNOR
#6 FABIO RODRIGEZ HUNOR 2012-02-15 15:03
IRÁN JELENTÉSE ÓPERZSÁBÓL ÁRJÁK FÖLDJÉT JELENT!!!!
Idézet
 
 
FABIO RODRIGEZ HUNOR
#5 FABIO RODRIGEZ HUNOR 2012-02-15 14:50
MI AZ HOGY szentistván!!!!????AZ NEM MÁS MINT IDEGENSZÍVŰ FAJIDEGEN VALÓSZÍNŰBB JUDE SZÁRMAZÁSÚ REX STEFAN ÍGY PONTOS!!!!!

[torpapa:] magyarmegmaradasert.hu/.../... (!)
Idézet
 
 
Tengezin
#4 Tengezin 2012-02-15 14:34
Idézet - FABIO RODRIGEZ HUNOR:
sok érdekes gondolat amit részbe el is hiszek,de a ROMAI BIRODALOMNAK nem hiszem hogy voltak hun uralkodói teljességgel KIZÁRT ezt már azért nem kéne!!!!


A kereső találataiban nem sikerült a nyomára bukkannom a fenti állításnak, bár én római-ra kerestem rá, gondolom a romai csak helyesírási hiba lehet.
Jó lenne csatolni az ilyen állításokhoz valami link-félét, mert ha nekem nem sikerült 10 perc alatt kibogarásznom, lehet hogy másnak sem fog. Nem kétlem a leírtakat, csak szeretném látni a szövegkörnyezetet, jobb megértés végett.

A fentiektől függetlenül, ennek az összefoglalónak messzen nem ez a lényege :-)
Idézet
 
 
FABIO RODRIGEZ HUNOR
#3 FABIO RODRIGEZ HUNOR 2012-02-15 13:54
sok érdekes gondolat amit részbe el is hiszek,de a ROMAI BIRODALOMNAK nem hiszem hogy voltak hun uralkodói teljességgel KIZÁRT ezt már azért nem kéne!!!!
Idézet
 
 
Czikó József
#2 Czikó József 2012-01-28 14:11
Azonnal csatlakozok, Önhöz!Engedelmével?!
Idézet
 
 
Czikó József
#1 Czikó József 2012-01-28 11:19
Csak annyit tudok mondani, hogy, na végre!Nagyon köszönöm!
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 368 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 68.3%Canada 1%
Romania 6%Serbia 0.8%
United States 3.9%Switzerland 0.4%
Russian Federation 3.1%Kuwait 0.3%
Germany 2.8%Australia 0.2%
Ukraine 2.7%Czech Republic 0.2%
Slovakia 2.2%France 0.2%
United Kingdom 1.8%Italy 0.2%
Austria 1.6%Netherlands 0.2%
Sweden 1.6%Greece 0.2%

Today: 513
This Week: 1161
Last Week: 4884
This Month: 22943
Last Month: 23659
Total: 1547860

Belépés