Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

P2019Nov22

2012. Január 27., Péntek 16:31

Magyar őstörténet a kezdetektől Kr. u. 907.-ig - Kr. e. 8000-6000 K-A

Írta:  Mesterházy Zsolt
Értékelés:
(50 szavazat)

Kr. e. 8000-6000 Kelet-Afrika BT 199.o, 203.o.

Délkelet-Afrika, a Nagy Tavak vidékének benépesülése a kaukázusi fehér emberrel Arábián keresztül. Helynevek tömege emlékezik rájuk. De nem voltak szerencsések, az elsivatagosodás elvándorlásra késztette őket. SUD-AN- Sütő-Hon, ahol forróság van. A maradók felszívódtak, az elvándorlók először a Vörös-tenger, Eritrea, Szomália érintése után a Tigris és Eufrátesz torkolatvidékén szálltak partra kr. 3500 körül

Kr. e. 7000-3500 körül. BJ2. 5.o.

Ős-Európának egy őshonos (autochton) népe létezett és élt a Kárpát-medencében, továbbá a Balkánon, az Égei- világban,

Krétán, Dél-Olaszországban és Szicíliában.

Kr. e. 7000 Kaukázustól délre BJ2 83.o.

A közel-keleti subar-szabir nép településekbe tömörülve, házakban lakik; és rézolvasztó kemencéiket ásták ki a régészek, amelyekben 1100 Celsius fokot tudtak elérni. Az Észak-Mezopotámiába települt subar-szabirok és a kárpát-medenceiek azonosságát a régészek által kiásott kultúrtermékeik bizonyítják. Így pl. neves régészünk - Makkay -a mezopotámiai Tell Halaf és Hassuna kultírrköröket időbelileg egyezőnek véli a Körös-kultúrkörrel. A két helyen talált kerámiaazonosság mellett a téglalap alak Isten-Anya tisztelet igen erős gyakorlatával. A kapcsolat igen erős tehát az újkőkorban és éppen ezzel hangsúlyozható az azonos etnikum és azonos nyelv létezése. A mezopotámiai szabírság tehát feltétlenül aktív részt vett a kárpát-medencei agrárforradalom kialakításában és valószínűleg ők vitték ide az árpa- és búzaszemeket, és honosították meg e terményeket. Az állattenyésztésben a juh és a hozzátartozó és mezopotámiai eredetű pulikutyánk volt a délről bevándorló subar-szabirok útitársa. (A puliról később részletesen is megemlékezünk.)

A mezopotámiai subar-szabiroknak a kárpát- medenceiekkel való etnikai azonosságát azok a gravettiek biztosítják, akik a Kaukázus alatti "melegágyból" évezredek folyamán szivárogtak be a Kárpát-medencébe és ott megtelepedtek.

A kerámiáknál azonban igen fontos megjegyezni azt, hogy az a kárpát-medencei kerámia, melynek formája és díszítése azonos a mezopotámiai kultúrkörök kerámiájával, nem kereskedelem útján került a Kárpát-medencébe, hanem helyi anyagból készült. Ez pedig azonos emberi képességekre, azonos műveltségre utal, ami csak és kizárólag közvetlen népi kapcsolat útján jöhet létrem, azt a következtetést vonjuk le, hogy a mezopotámiai és kárpát medencei azonos népetnikum az újkőkortól kezdődően szoros kapcsolatban állt egymással, miután az újkőkor hajnalán ez az észak-mezopotámiai subai-szabir nép tömegesen megtelepedett a Kárpát-medencében, ahová magával vitte déli hazájában kialakított és elsajátított tudását és kultúrviszonyait. BJ2 87.o

Kr. e. 7000-6000 Kárpát medence FK 3.o.

A jégkorszak végi felmelegedés hatására a Kárpát-medencében is hatalmas területek kerültek víz alá, veszélyeztetve sík vidékre települt őseink életterét. Ezért nagyarányú kivándorlás indult meg, fokozatosan feltöltve a Keleti-Kárpátoktól a Donig húzódó helyőrségeket. 8 -9000 évvel ezelőtt a telepek megnövekedett lakossága kezdett áttérni a vadászatról az élelemtermelő gazdálkodásra. Termékeikkel kereskedtek, kapcsolatba kerültek más kultúrákkal, tanították őket, hatottak rájuk. Újból hosszú útra indult néhány csoport. Eszközeik, használati tárgyaik alapján követhetők. E követés legjellemzőbb tárgya most nem a gravetti nyílhegy, hanem a kerámia és Dél-Mezopotámiába vezet.

Sir Leonard Woolley, a mezopotámiai ásatások legnevesebb régésze tárt fel egy kultúrát az AI-Ubaid domb alatt, amelynek egyik alsó, 6500 éves rétegében jellegzetes mintázatú, mázas, égetett agyagedényeket találtak.

500-1000 évvel később pedig ugyanezen az útvonalon megjelennek a fejlett rézbányászatot és fémművességet követően a fémszínű, sötétszürke, vörösesbarna, mintázat nélküli kerámiák Dél-Mezopotámiában.

Kr. e.6800 Jordán-völgy Törökország BT 194.o

Jeriko: Jó Úr Kője neolitikus telepének alapítása. Katat-Hüyük mellett telep, majd Anatóliában is terjednek, a sziklarajzok mértani jellegű írásjeleket ábrázolnak.

Kr. e. 6500 Sziria BT 192.o.

Fellelt ősi települések a Tigris és a Zab folyó mentén: Ar-Pach vagy Ar-fach-i-Yas (Árpád, a Szemúr harmadik gyermeke) és Qalet-Jarmo (Kelet Gyarmata). Ez az Árpád Föld egészen Kr. u. 635-ig folyamatosan lakolt az, alapítók által. Az Árpád dinasztia szervezte meg Káldit, a Keleti országot a Tigris alsóbb folyása mentén..

Kr. e. 6500 körül Kelet- Mediterránum, Nyugat Elő-Ázsia GL II 877.o. Kíséreljük meg felvázolni az eddig megismert összefüggésekből kibontható paleolingvisztikai képet. Időben visszafelé tekintve az első, már bizonyos valószínűséggel megfogható, nagyobb területekre kiterjeszkedő, többé-kevésbé közérthető közlekedő nyelvet Elő-Ázsia nyugati felébe, közelebbről a belső-anatóliai (Hacilar, Catal Hüyük), kilikiai (Mersin, Tarsus) és a nyugat-szíriai part menti (Amuq síkság, Ugarit, Byblos) kora neolitikus kultúrkör területére lokalizálhatjuk. Szélesebb körű elterjedésének kezdetei kb. 6500 tájára tehetők, vagyis az említett műveltségek megszilárdulása, egymás közötti szorosabb kapcsolataik kialakulása idejére. Ezt a keltezést a kérdéses térség régészeti leletei amelyek a 7. évezred második felében már messze terjedő kölcsönös érintkezéseket és rendszeres kapcsolatokat bizonyítanak, igen magas fokon alátámasztják.

Ilyen régi korban és az akkori viszonylag alacsony művelődési szint mellett természetesen nem számolhatunk az egész hatalmas területen már a 7. évezredben valóban egységes, közérthető közlekedő nyelvvel, hanem kezdetben csupán az érintkezések megkövetelte viszonylag szűk keresztmetszetű közös szókinccsel, amely csak a mindennapi élet legfontosabb kifejezéseit foglalhatta magába. Ezt az ősi nyelvi állapotot, amelynek közös szókincsében kétségkívül az akkoriban legfejlettebb közép-anatóliai Hacilar-Catal Hüyük, kultúrkör hordozóinak nyelvi elemei domináltak, "ősanatóliai"-nak vagy inkább - az előázsiai nyelvi koiné tárgyalásakor használt terminológiánkhoz igazodva - Hacilar-Catal Hüyük kori nyelvi fokozatnak nevezhetjük. Elterjedésének határait azonosnak vehetjük az említett kora neolitikus művelődési körök területével, általános használatát pedig ezen kultúrák virágzásának idejére, kb. 6500 és 5000 közé tehetjük. Ebben az 1500 éves időszakban azután a népesség gyors növekedése és a kapcsolatok egyre szorosabbá válása következtében a nyelvi kiegyenlítődés is mind nagyobb méreteket öltött, s így a 6. évezredben már kétségkívül valóságos anatóliai - nyugat-szíriai "linga francá-"ról (közlekedő nyelv: népcsoportok közösen érthető nyelve valamely meghatározó expanzív kultúra nyelvének dominanciájával -A szerk.) beszélhetünk, amelynek egykori létezését egyébként már egyedül az Anatóliából származó égei-tirrén nyelvközösség ténye is egyértelműen bizonyítja. Ehhez a reálisan kiegyenlítődött anatóliai nyelvközösséghez tartoztak Európa déli területeinek legelső újkőkori földművelő gyarmatosai, akik 6000 és 5500 között Krétán, a Dél-Balkánon, Itália, Franciaország és Spanyolország földközi-tengeri partjain feltűntek (proto-Sesklo, cardiurn kerámia).

Majd 5500 táján - amint már tudjuk - Anatólia központi területein megszakadt a leletfolytonosság, a népesség zöme nyugatra és északnyugatra vándorolt, kialakítva többek között a Balkánon és a Kárpát-medencében a Kremikovci és a Starcevo-Kőrös műveltséget. Az anatóliai gyarmatosok terjeszkedésének határait a már említett anatóliai-égei-tirréni földrajzi nevek segítségével vonhatjuk meg. Magában Kis-Ázsiában csak a nyugati part menti sávban (pl. Beycesultan környékén), Kilikiában és a legkeletebbi régióban (Elazig vidéke) maradt számottevő népesség, s a kelet-anatóliai lakosság egy része a jelek szerint megszállt egyes transzkaukázusi területeket is.

Kr. e. VII. évezred Észtország - BT III 40. o.

Az észt Kundakultúra Indreko szerint folytatódik a bronz- és vaskorban is, a finnugor etnikummal kapcsolatos. A kultúra származása

Nyugat-, Kelet- és Közép-Európa. Saks észt nyelvész szerint a Káma, Volga és Oka folyóktól való finnugor érkezés kizárt, azt soha senki nem bizonyította.

Kr. e. 6000 Mezopotámia BJF III 43.o.

Gordon Childe - 1969-ben megjelent és erős revízió alá vett könyvével - ahol is Frankfurt megállapításaira hivatkozva állítja és bizonyítja az Al-Ubaid kultúrának sumir voltát. Tehát mindenütt, ahol az Al-Ubaid kultúra maradványai megtalálhatók, ott a sumirnak nevezett nép lakott. Gordon Childe is elismeri, hogy a sumer név semita nyelven van - tehát ez a nép önmagát nem így nevezte. Minden kétséget kizáróan bebizonyítottuk, hogy az ékiratokon e nép nevéül a KU-MAH-GAR fogalomjegyek találhatók.

Így az Al-Ubaid kultúra népe a KU-MAH-GAR, és erről a népről meg van állapítva, hogy az özönvíz előtti része a SUBUR nevet viseli. Tehát a sumirnak nevezett - de az ékiratokon KU-MAH-GAR néven írt - nép megjelenése ideje azonos az Al-Ubaid kultúra idejével, s ez kb. Kr. e. 6000 évre tehető. Ettől az időponttól kezdve tehát bizonyítva van a sumirnak nevezett nép létezése Mezopotámiában s ez a nép azt a nyelvet beszélte, amit szintén sumirnak nevezünk. Ugyanis az összes fennmaradt tradícióik, vallási és a már létezett teokratikus uralmukra vonatkozó nevek mind ezt igazolják. Hogy már írtak-e ebben az időben - arról mind ez ideig megnyugtató bizonyítékokkal nem rendelkezünk, de a Kr. e. IV. évezredben megjelenő írás már egy teljesen kifejlett és rendszerezett nyelvtannal rendelkező agglutináló (ragozó) nyelvet mutat.

Előrebocsátom azt, hogy a sumir-magyar nyelvazonosság alatt nem azt értem, hogy a sumirnak nevezett ősnyelv azonos lenne a mai beszédünkkel. A 29. Nemzetközi Orientalista Világkongresszuson bizonyítottuk, hogy a sumirnak nevezett nyelv nem halt ki, hanem fennmaradt - a Kr. u. X., XL, XII. századbeli, latin fonetikával írt (magyarországi -A szerk. ) Krónikák és egyházi okiratok ún. magyar szórványainak bizonysága szerint -a magyar nyelvben.

A honfoglalás kori magyar nyelvünk az a nyelv, ami a ma sumirnak nevezettnek - hanglejtésváltozatú - azonosa.

Ennek a nyelvnek lényege az, hogy kifejezéseit és beszédjét akként fejleszti, hogy a szógyököket ragokkal vagy képzőkkel látja el, és így tulajdonképpen a szót bővíti.

Kr. e. 6000 CSL

Szabir-magyar őslakosság a Kárpát-medencében.

Kr. e. Vl. Évezred régi Kelet NGY 114. o.

Elő-Ázsiában kb. Kr. e. 8500-ig visszamenőleg bizonyított a megtelepedett életmód, az állattenyésztő, az élelemtermelő gazdálkodás. Az Anatólia- Szíria - Palesztina - Észak- Mezopotámia- Nyugat-Irán területén található települések a Kr. e. VI. évezredben kerülnek egymással élénk kereskedelmi kapcsolatba.

A Kr. e. VI. évezred folyamán Elő-Ázsia földművelő-állattenyésztő kultúráinak területén hatalmas méretű demográfiai robbanás következett be, amelynek során e műveltségek földművelő telepesei valósággal elárasztották a környező vidékeket a Kárpát-medencétől Közép-Iránig és a Kaukázustól, Turkesztántól a Perzsa-öbölig. Ez az a folyamat, melyet Gordon Childe nyomán gyakran neolitikus forradalomnak neveznek.

Kr. E. VI. évezred Korezm- Mitanni NGY 36-37.o.

Az a demográfiai robbanás, amely a VI. évezredben a neolitikus forradalmat kiváltotta, a mezopotámiai, transzkaukázusi lakosság hatalmas méretű kivándorlását indította el. A szélrózsa minden irányába folyt az elvándorlás, de a zöm Turkesztán felé nyomult. Ennek az óriási arányú népvándorlásnak lett az egyik legfontosabb célja Korezm. Turkesztánban az újkőkor óta töretlenül kimutatható egy ősi kultúra, amely szoros összeköttetésben állt az egykori elő-ázsiai műveltségekkel: Anau, Merv, Korezm neve jelzi a fejlődést....Vitán felül áll, hogy Korezmet és Mitannit elég jól kivehető szálak fűzik össze. A keleti jafetiták kialakulásában úgy látszik igen nagy szerepet játszottak azon churrimitanni vagy szubaru csoporthoz tartozó törzsek, amelyek a második évezred elején Mitanni hatalmas elő-ázsiai birodalmát alkották. Ennek központja Felső-Mezopotámia volt. Ezek a törzsek a jafetita nyelveket beszélő népek keleti ágát alkották, amelyhez a mostani kaukázusi népek tartoznak (grúzok, cserkeszek, dagesztániak stb.) és amelyhez Mezopotámia, Szíria és Kis-Ázsia legrégibb civilizációinak megteremtői tartoznak.

Constantine Pvrphyrogenitus bizánci császár munkájának 38. fejezetében állítja, hogy a magyarok őseit Lebédiában még "sabartoi asphaloi"-nak hívták... Tolstov is a Hurri (Churri) népnévből vezeti le a Korezm (Chorezm) nevet, továbbá a szabartoi népnév magyarázatával Götz Lászlö is foglalkozik. Már a korai sumér írásos emlékekben feltűnik a Mezopotámiától északra fekvő területek megjelölésére a "subar-ki", azaz a "szabat föld" kifejezés a Kr. e. 27-26. századból. Ezt követően folyamatosan megtalálható az elnevezés "szubur-ki" és "szubir-ki" hangalakban is. A szemita akkád nyelv e sumér kifejezést "szubar-tu" formában vette át.

A korai suméroknak igen szoros kapcsolataik voltak ezzel a szubar földdel. A "szubar-ki" vagy "subir-ki" megnevezés kétségtelenül a transzkaukáziai, északnyugat-iráni és kelet-anatóliai térségre vonatkozott a Kr. e. 3. évezredben, sőt még Észak-Mezopotámia, a későbbi Asszíria is beletartozott a "szebar-ki" fogalomba. A 2. évezredbeli adatok szerint szubar-ki területén a "hurri"-k laktak. Mezopotámiától északra más népről nem tudnak a források, sőt, több kifejezés kifejezetten egynek veszi a régi "szubar-ki" lakóit a hurrikkal. A Gilgames eposz is említi például "Hurrura országát a hegyekben".

A régészeti leletek a szubarok és a hurrik azonosságára vallanak: a szubar terület már a 3. évezred eleje óta a sumér-mezopotámiai kultúra szerves része volt. Azokat a népeket pedig, amelyek a 2. évezred első felében Észak-Mezopotámiát, Szíriát, Kilikiát és Palesztinát elözönlötték, a források egyértelműen hurriknak nevezik. A leletek (kerámia) a hurik és a korai transzkaukáziai műveltség népességének azonosságát bizonyítják és azt, hogy a szubar-szubur-szabir népnév alatt is a hurrikat kell értenünk - vagy legalább is ezek egy részét.

A hurrik nyelve ragozó nyelv volt, sem a szemita, sem az indogermán nyelvekkel nem rokonítható. A későbbi urartui nyelv azonban kétségtelenül a hurri fejleménye. A korezmi civilizáció kifejlődésében döntő szerepe volt az öntözéses földművelés megteremtésének. A még ma is meglévő öntözőcsatorna-rendszer keletkezésére, annak időpontjára adat nincs, de tudjuk, hogy a Mezopotámiából bevándorlók már ismerték az öntözéses földművelést, az öntözőcsatorna-hálózat építéséhez letelepedésük után rövidesen hozzáláttak és az idők folyamán itt is szembekerültek a Dél-Mezopotámiában felmerült problémákkal. Ha ezekre nézve nincs is adat, tény, hogy a lakosság innen is elvándorolt, aminek súlyos oka volt. Eddig senki sem mutatott rá azon körülményre, hogy a korezmi öntözéses- csatornázásos földművelés a Mezopotámiában szerzett tapasztalatokon alapult, ugyanúgy, mint az egyiptomi. Az ujgurok is öntözéssel művelték és művelik ma is földjeiket, legfeljebb a csatornáik, amelyeket most "karez"-nek hívnak, egy tökéletesített kivitelű, a föld felszíne alatt vezetett vizesárkot képeznek.

Kr. e. 5500 Erdély BJF

Erősd városa Erdélyben, központi fűtéses kőházakban lakik a nép - Gordon Childe kutatásai alapján. Származása az Al-Ubaid-i néptől, Mezopotámia..

Kr. e. 5500-tól Régi Kelet Keleti Mediterránum GL II. 873-879.o

Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy az ős-anatóliai közlekedő nyelv délkeleti szomszédságában, Szíriában és Észak-Mezopotámiában kb. 5500-zal kezdődően kialakult a Samarra - Tell Halaf műveltség kulturális és nyelvi koinéja, s 5000 táján már Kelet-Anatóliába és Kilikiába is kiterjeszkedett. Ez viszont azt jelenti, hogy a 6. évezred második felében jelentős mértékű kulturális és nyelvi kapcsolatokkal kell számolnunk e két művelődési kör között. Így megmagyarázhatókká válnak az anatóliai-égei- tirréni ősnyelvi közösség fentebb említett összefüggései a kelet- anatóliai- transzkaukáziai térség és a Zagrosz- hegység vidékének nyelveivel (dél-kaukázusi nyelvek, huni, szabir, lullu, guti, kasszu, elámi), valamint másrészt -a halafi összefüggéseken keresztül -a szumérral.

Kb. Kr. e. 5000 és 3300 között azután ez az anatóliai-mediterrán nyelvi alapréteg a Tell Halaf, majd a késői Ubaid műveltség törzsterületeiről kiinduló, többszörösen megismétlődő tömeges elvándorlási hullámok és az általuk bekövetkezett etnikai keveredések során ismételten igen jelentős mennyiségűi halafi és késői ubaidi (előszumér) nyelvi anyaggal bővült, azaz elsősorban nyilván szókincse egyre nagyobb mértékben közeledett az elő-ázsiai nyelvi koiné halafi, majd késői ubaidi (előszumér) fokozatának közlekedő nyelvéhez.

Végül kb. 3300-zal kezdődően -a szumér városias kultúra, valamint a szumérok távolsági kereskedelmi hálózatának szervezett kiépítése óta- a Földközi-tenger térségében, a nyugat- európai partokon és Európa egyes belső területein régészetileg szintén igen magas fokon valószínűsíthető újabb elő-ázsiai, részben mezopotámiai-szumér érckutató, fémfeldolgozó és kereskedő gyarmatosok letelepedése, akik számos helyen, főleg a parti régiókban és az érclelőhelyek környékén kisebb-nagyobb városállamszerű hatalmi szervezeteket alakítottak ki, megnyerve vagy alávetve és megszervezve a sokkal alacsonyabb kulturális fokon álló bennszülött lakosságot. Ezek a gyarmatos csoportok, amelyek kb. 3200 és 2000 között szintén több hullámban jelentek meg Európában, mindenképpen már a szumér nyelvet vitték magukkal: vagy mint anyanyelvüket, vagy pedig mint az akkori idők általánosan elterjedt elő-ázsiai kereskedelmi közlekedő nyelvét, amelyet még akkor is kénytelenek voltak használni, ha nem közvetlenül a szumér nyelvterületről származtak. A szumérok által megszervezett és hosszú évszázadokon keresztül folyamatosan fenntartott távolsági kereskedelmi hálózatba ugyanis kétségkívül csak a szumér nyelvvel kapcsolódhattak be.

Kr. e.5400- tól Közel-Kelet GL II-818.o.-tól

5400 körül az elvándorló elő-ázsiai telepesek elérték Közép-Iránt (Tepe Sialk) és gyarmatosították az addig kihasználatlanul heverő, esőben szegény dél-mezopotámiai és susianai (elámi) síkságot is, miután valamivel előbb, kb. 5600-5500 között a samarrai műveltség területén kifejlesztették az öntözéses-csatornázásos mezőgazdaság technikáját. A vándorlások azonban a 6. évezred utolsó századaiban is tovább tartottak, s az elő-ázsiai földműves telepesek 5000 táján már az egész Balkánt (Starcevo, Karanovo kultúra) és a Kárpát-medence déli területeit is gyarmatosították (Kőrös műveltség), keleten pedig eljutottak Dél-Türkmenisztánba (Dzeitun kultúra). A régészeti kutatások eredményei tehát valóban arra vallanak, hogy a népszaporodás a Közel-Kelet primér neolitikus zónájában 6000 körül érte el az említett 7 -9/km2 -es kritikus határt; s egyértelműen bizonyítják, hogy a Kr. e. 6. évezred folyamán Elő-Ázsia földművelő- állettenyésztő kultúráinak területein hatalmas méretű demográfiai robbanás következett be, amelynek során e műveltségek földművelő telepesei valósággal elárasztották a környező vidékeket Kárpát- medencétől Közép-Iránig és a Kaukázustól, Turkmenisztántól a Perzsa-öbölig. Ez az a folyamat, amelyet

Gordon Childe nyomán gyakran neolitikus forradalomnak neveznek.

Kr. e. 5250-4900 Belgium BJ2 7.0

Anne Morelli őstörténész Belgium őstörténetéről a vallon és flamand ellentétekkel foglalkozva így ír:

Nincs értelme a területi vitákhoz kapcsolt ősi jogokról vitatkozni Belgiumban. Ugyanis a legrégibb időben nomádok vándoroltak ide-oda Belgium területén. Ezeknek a nomádoknak a neve ma még ismeretlen, de Kr. e. 5250-4900 között magyar földmíves csoportok vándoroltak be Belgium területére a Balaton környékéről és Dél-Magyarországról.

Kr. e. 5200 Erdély BJ2 85.o

A tordosi nyelvemlékek (Kr. e. 5200.) a két nép (mezopotámiai- Duna-medencei. -A szerk.) közötti nyelvazonosságot bizonyítják és valószínűsítik a gondolatközlés legelső írásba foglalását. De itt, az írás megjelenésénél a figyelmes kutató gondosságával kell megvizsgálnunk a tatárlaki leleteket. Ugyanis a Torma Zsófia által kiásott - majdnem 11 000 - tordosi leletanyagon, a cseréptöredékeken és a korongocskákon rovásszerű jelek láthatók, melyekről az 1875-ben dolgozó régésznő határozottan felismert négy ősi, székely rovásjelet. Most Forrai Sándor, a tatárlaki képírásos agyagkorongocskák egyikén felfedezte a székely rovásírásunk z, ny és gy betűit. Két ásatás adataiból hét írásjel a máig élő rovásírásunkból.

(Itt kell megjegyezni, hogy BJ2 közli dr. Gosztonyi táblázatát az ékírás és a székely rovásírás összehasonlításáról. Az eredmény meggyőző. A dolog másik vonatkozása az, hogy amíg Badiny Jós Ferenc a sumir nyelven keresztül jut el megállapításaira, addig Baráth Tibor egyiptomi, hun, etruszk, szkíta és más eredetű írásfejtéseit éppen a székely rovásírással fejti meg. Végeredményüket tehát két különböző úton érik el és ennek kulcsa talán éppen az ék- és rovásírás közeli azonosságában rejlik. - A szerk.)

Minden ellenkezés és ködösítés ellenére azonban kétségtelen az, hogy a Körös kultúrkör embere már írt.

V. évezred Özönvíz Kárpát-medence BJ2 86.o.

A Körös kultúra kerámia anyaga főként a mezopotámiai, özönvíz előtti Al-Ubaid kultúra kerámia anyagával egyezik. Ez a katasztrófa - az eddigi vélemények szerint - az i. e. V. évezredben pusztította el Mezopotámia déli településeit. A rétegtani vizsgálatok szerint a mai Perzsa öböltől kb. 150-200 km távolságban észak felé terjedő területen volt ez a vízözön, mely - Sir Leonard Woolley szerint- teljesen megváltoztatta a két folyó országának etnológiai képét. Új népek jelentek meg Mezopotámiában, akik összeötvöződött és igen magas szintű műveltséget fejlesztettek ki. Ezt a népet nevezi a mai szakirodalom sumer-sumir népnek.

A mezopotámiai - már sumirnak nevezett - népségnek az a része, melyet a szakirodalom Jemdet Nasr néven különböztet meg - az özönvíz természeti katasztrófája után -a Kárpátmedencéből jött és véglegesen megtelepedett Mezopotámiában. Indoklásaimban hivatkoztam arra, hogy ennek a népnek hiedelmében még a zsugorított temetkezési rítus is azonos a kárpátmedencei szokásokkal. Ugyanígy az Isten-Anya-tisztelet is, mely az Isten-Anya-szobrok készítését behelyettesített a "vigyázó két szem" idolokkal és oltárokkal, miként azt a mezopotámiai subar-szabirok vidékén épített Tel Braki "szem templom" mutatja. Ugyanez a nép kezdi az írást is Mezopotámiában, de éppen olyan jelekkel, mint amilyeneket a tordosi korongon találtunk - jó 1000 évvel korábbi szerkesztésben.

Közel-Kelet és a Kárpát-medence - mint élettér, és mint őshaza - egymástól el nem választható, mert az özönvíz utáni időszakokban az állandó kapcsolat nemcsak a népcserében, hanem az anyagbeszerzésben és kereskedelemben is megmutatkozik. Nem kell mást említenünk, csak azt az egyetlen valóságot, hogy Eurázsia összes aranybányái között az egyetlenek a Kárpát-medence erdélyi érclelőhelyei, ahol tellurtartalmú az aranyérc. Az a tény, hogy a Mezopotámiában eddig kiásott aranytárgyak (az Úr városi királysírok anyaga) mindegyike ebből az erdélyi aranyból készült, talán elegendő bizonyíték a két tér állandó kapcsolatára. De Tutenkamon aranykincsének anyaga is ugyancsak innen való, és amikor a II. évezredre fordul a mezopotámiai történelem, és a fekete fejű semiták rövid ideig uralomra jutnak (I. Sargon kora), megszűnik az aranyszállítás. Sir Woolley szerint az ebből a korszakból származó sírokban alig találni egy-egy rézgyűrűt vagy karperecet. Aranyat soha.

Ez a Közel-keleti - mezopotámiai - "őshaza" azért is sorsdöntő számunkra, mert ez biztosítja a hun-avar népekkel és az Álmos-Árpád-i őseinkkel való népi homogenitásunkat és az eddig szétszabdalt etnogenezisünket egybefoglalja. Ugyanis az özönvíz után a Kárpát-medencéből érkezett és a szakirodalomban Jemdet- Nasr népnek nevezetteken kívül, a Káspi- térségben lévő Aratta állammal állnak kapcsolatban és Prof. Kramer fejtette meg annak az ékiratos agyagtáblának a szövegét, melyben az azonos Anyaistennőt tisztelő és a sumir Ingna- kultuszt gyakorló Unug-Ki és Aratta uralkodói, termékeik kicserélése érdekében egymással, azonos nyelven és azonos írásban leveleznek. (BJF) c. könyvemben ismertetem bőven ezt a témát és bizonyítom, hogy Aratta királya is subar-szabir. Tehát a mezopotámiai őshaza kutatása által megtudjuk azt, hogy a Káspi-Aral élettér is a sapir-ok, a naparcúak birodalma, és így nem csodálkozhatunk Sztrabo közleményén, amikor Meotisz néven az Aral-tó déli területeit nevezi. Éppen azt, ahonnét előkerültek a legcsodálatosabb szkíta aranykincsek... A subar-subir-szabir földön alakult meg Nimrudnak az országa is, ami későbben As-Uru (Asszíria) néven került be a történelembe. Ugyanitt azok a kassita-kusiták, akik megdöntik Hammurábi semita uralmát, szintén Nimrud fiainak, azaz kusitáknak vannak identifikálva. Tehát még a hivatalos biblikusok is elismerik a nimrudi hagyománnyal élő mezopotámiai nép kos nevét.

Sajnos a hajdani Nimrud-ország - As-Uru mint Asszíria - fél évezred leforgása alatt teljesen átveszi a fekete fejűek semita ideológiáját, ésaz északon (a Kaukázus déli részénél) települt subar-szabirok pusztításával foglalkozik legfőképpen.

Kr. e. 5000- 3800 Mezopotámia NGY 13.o.

Az Eridu-Ubaid műveltség az első egységes, egész Mezopotámiát és a környező területeket magába foglaló kultúra. Kisugárzásai keleten az Indusig, északkeleten Turkesztánig, nyugaton Egyiptomig kimutathatók.

Kr. e. V. és IV. évezred GL II. 821.o.- tól

Götz László F. Schachermeyr összefoglaló sorait adja közre az alábbiakban: "Azt a tényt, hogy az egykori elő-ázsiai gyarmatosok hatalmas területeken szinte akadálytalanul szétáramolhattak, a nemzetközi tudományosság is azzal magyarázza, amire magunk már ismételten, nyomatékkal rámutattunk: hogy ugyanis a kérdéses területek akkoriban még halász- vadász fokon élő őslakossága csak elenyésző mennyiséget képviselhetett.

.Úgy tűnik, hogy az Égeisz térsége, továbbá a Balkán, a Duna vidéke egészen Ausztria határáig az 5. és 4. évezredben az elő-ázsiai kultúrfejlődés mellékhajtásaivá váltak. E folyamat csakis egy hosszú évszázadokon keresztül tartó kultúráramlat formájában képzelhető el, amelyet részben felderítők és kereskedők, legfőképpen azonban termőföldeket kereső földművesek vándorlásai váltottak ki. Ezek - eleinte bizonyára Hacilar és Catal Hüyük környékéről először Nyugat-Kisázsiáig, majd az Égeiszig jutottak. Felfedezték a termékeny Thesszáliát végül a Duna és Tisza vidékének löszterületeit is. Itáliát szintén nyilván ezek a földművesek gyarmatosították... A földműveléssel a nagy termékenységi istennő vallása is eljutott Európába.. Ezzel az elő-ázsiai kultúráramlattal együtt Kelet- Kisázsiából és Kilikiából az ott honos etnikum és annak nyelve is eljutott és elterjedt az Égeisz térségében, a Duna vidékén és Itáliában. Mivel ezen - Örményországtól Carnuntumig - (egykori kelta, majd római város az osztrák-magyar határ közelében - megjegyzés tőlünk) és az Eufrátesztől Szicíliáig terjedő hatalmas terület központjává az Égeisz vált, e nyelvcsaládot égeinek nevezhetjük. Ezeknek az "Égei" földműves telepeknek az említett térségben mindenütt "égei" helyneveik voltak.

Az elő-ázsiai mellett volt egy második kultúráramlat is, amely Észak-Afrikából, elsősorban Egyiptomból indult ki.....Mindkét áramlat esetében olyan mozgalmakkal állunk szemben, amelyek mindig csak egy irányban zajlottak le, tehát nem zavarta meg őket semmiféle ellentétes irányú mozgás. Ezért is beszélünk "áramlat"-ról. A szétvándorlások ezen egyoldalúságát - egyirányúságát -a közelkeleti kultúrpotenciál hatalmas fölénye magyarázza meg, valamint az a tény, hogy a telepesek a szűzföldeken csupán kóborló halász-vadász hordákat találtak...

Kr. e. 4500 Sziria BT 192.o.

További ősi települések Sam-Ar-Ra (Szemúr ott- Sziria hona), Mat-Ar-ah (a hely ahol a Magyar Ős lakott), Ga-Ura (Kö Ura, vagyis székhely), Ar-Bela (Bál Úr, a termékenység istenének székhelye), továbbá Idi-Klat (Keleti Ügy, folyó, a Tigris ősi neve, Bur-Utu (Bor-Útja) az Eufrátesz ősi neve és Meso-Pot-Am-Ja (Mezőföldből álló ország)

Kr, e. 4500-500 Nyugat-Eurázsia GL II. 884-886

A szolid, tudományos igényű nyelvhasonlításokban az adja meg az elvi és módszertani alapot, hagy a szumér igen sok eurázsiai nyelvvel mutat több-kevesebb-már első pillantásra szembeszökő - egyezést, párhuzamot -, főleg a szókincs terén, de többször a nyelvtanban is. Ez a tényállás olvasóink számára tanulmánysorozatunk eddigi eredményei ismeretében nem jelenthet meglepetést, hiszen már tudjuk, hogy az ősi elő-ázsiai primer művelődési körök túlszaporodott etnikumai évezredeken keresztül folyamatosan és nagy számban vándoroltak szét a környező közelebbi és távolabbi vidékekre, s szinte egész Nyugat-Eurázsiában döntő jellegű kulturális és etnogenetikai hatásokat fejtettek ki a művelődésben messze elmaradott területek gyér alapnépességeire.

Ezen újabb őstörténeti felfedezések világánál természetesen nem tekinthető véletlennek az sem, hogy szinte egész Európában és Nyugat-Ázsiában messzemenően dominál ugyanaz az emberfajta, az úri. kaukázusi- europid "nagyrassz". E kétségtelen tény ugyanis a régészeti bizonyítékokon túlmenően az embertan síkján még korunkban is egyértelműen tanúsítja, hogy e területek antropológiailag általában szemlélve nagyjából viszonylag egységesnek mondható lakossága végső fokon zömmel azonos eredetű, legnagyobbrészt az elő-ázsiai primer neolitikus és korai fémkori műveltségek népességeiből származik, illetve ismételt döntő többségű - elő-ázsiai keveredések útján alakult ki mai végső formájában.

Ezek után tehát szükségszerűen elvárható, hogy Nyugat-Eurázsia legkülönbözőbb nyelveiben, a térség szinte bármely pontján a régészetileg és több helyütt embertanilag is megállapítható tömeges elő-ázsiai keveredésekkel szoros párhuzamban többé-kevésbé masszív elő-ázsiai nyelvi hatások, felülrétegeződések és keveredések is kimutathatók lesznek.

Mivel pedig a kőrézkori és korai bronzkori Elő-Ázsiában a szumér igen nagy valószínűséggel mintegy 2500 éven át (kb. 4500-2000 között), de még minimálisan számolva is - kétségbe vonhatatlanul és bizonyíthatóan - majd két évezreden keresztül (kb. 3800-2000-ig) minden tekintetben domináló-élő kultúrnyelv volt, majd további 1500 évig Európa középkori latinjával mindenben azonos szerepet töltött be, a bizonyosságot elérő valószínűséggel feltehető, hogy e távolabbi nyelvi összefüggések esetében legelsősorban a szumér nyelv hatásaival kell számolnunk. Ehhez járul az is, hogy a szumérok alakították ki Földünk első valódi értelemben vett magas kultúráját, hosszú évszázadokon keresztül messze vidékekre kiterjedő szervezett távolsági kereskedelmi hálózatot tartottak fenn, vallási, mitológiai, kozmológiai képzeteik, szimbólumaik, művészeti motívumkincsük, életszemléletük, babonás szokásaik, mondáik, meséik egész Elő-Ázsiában maradék nélkül általánosan elterjedtek, sőt Nyugat-Eurázsia legnagyobb részében még ma is tömegesen kimutathatók. Továbbá ők szervezték meg a legelső államokat, majd Kr. e. 3200-tól kezdődően már egész Mezopotámiát összefogó birodalmakat is, azaz a szumér a világtörténelem első olyan nyelve, amely nagy területeken egységesen használatos birodalmi, közigazgatási, kereskedelmi, kulturális és nem utolsósorban kultikus nyelv volt.

Más szóval az elő-ázsiai szumér hegemónia korában valósultak meg az emberiség történelmében legelőször azok az alapfeltételek, amelyek az újabb paleolingvisztikai kutatások eredményei szerint elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy nagyobb területekre kiható érvénnyel olyan nagyfokú nyelvi kiegyenlítődés következhessék be, amely egy valóban egységes közigazgatási, kereskedelmi, irodalmi, tudományos és kultikus nyelv kialakulását lehetővé teszi.

Ezek a régészeti, etnogenetikai, művelődés- és nyelvtörténeti adatok egyúttal értelemszerűen megmagyarázzák azt a-hazai nyelvészeink és őstörténészeink által csak gúnyosan kommentált - tényt is, hogy a szumért "szinte már a világ összes nyelvével összehasonlították": amint ezt mérvadó kutatóink zöme elrettentő példaként előszeretettel hangsúlyozza, nem gondolva meg azonban azt, hogy e felületes ítélet ismét csak az akadémikus irányzat megdöbbentő egyoldalúságáról tanúskodik: arról, hogy a finnugor iskola az újabb régészeti és őstörténeti felfedezéseket nemhogy megvizsgálná, de figyelembe sem veszi.

E rendkívül jelentőségteljes ősnyelvi összefüggések bemutatása terén ezúttal többre nem vállalkozhattunk, mert az elő-ázsiai nyelvi koiné hatásainak részletes ismertetése mindazon hatalmas területeken, ameddig az elő-ázsiai földművelő telepesek és az érckutató gyarmatosok eljutottak, valósággal szétrobbantaná e kötet kereteit. Ennyi is elegendő azonban annak érzékeltetésére, milyen elsőrendű fontosságú módszertani követelmény lenne a paleolingvisztika számára, hogy végre felfigyeljen a régészet által az utóbbi évtizedekben feltárt széleskörű elő-ázsiai összefüggésekre Európa déli felében, de ugyanúgy az Elő-Ázsiát környező egyéb területeken is, s a jövőben ne csupán hipotetikus ősnyelvi formák visszakövetkeztetésének meddő feladatával bajlódjék (e kísérletezések hiábavalóságát egyébként a modern indogermanisztika már felismerte), hanem elsősorban a ma már tízezerszámra rendelkezésre álló ősi szumér nyelvemlékekből induljon ki nyelvkialakulási és nyelvfejlődési vizsgálatainál. Ezáltal ugyanis tetemesen konkrétabb alapokra kerülne a paleolingvisztika, s a kutatók a felismert párhuzamok nyelvemlékes megtámaszthatósága révén sokkal biztosabb következtetéseket vonhatnának le az egykori nyelvi kapcsolatok mikéntjére, de éppúgy a mai nyelvek kialakulási folyamataira és fejlődésére vonatkozóan is.

(Két megjegyzés kívánkozik ide Götz László megállapításaihoz; meddig juthatott volna el e nagyívű gondolatmenet Gosztonyinak a sumir nyelvtani jellegzetességek egyezéseit is végigvizsgálva a különböző nyelvekben, és hogyan olvasnánk ugyanezt a szöveget, ha Badiny érvelését követve a szumért egyszerűen a mahgar névvel helyettesítenénk? -A szerk.)

Kr. e. 4400-4000 Egyiptom BT 195.o

T-Ark-Han (Tó Urak Hona) a Fayum oázis körül, 80 kilométerrel a Delta alatt. Délebbre Bad-Ar-i (Botúri, Árpádi) telep. Meg nem határozott még Hon (Napváros, Heliopolis) kora a Deltában.

Kr. e. 4000 körül Mezopotámia BJF I.26.o

A bibliai Özönvíz kora.

A mintegy másfél milliónyi agyagtáblának megfejtett 20 százaléka között találtak egyet Nippurban, melyen a Sumir Királyok Uralkodási. Rendje van feltüntetve. Ezt professzor Poebel megfejtésében a Pennsylvániai Egyetem publikálta. Ezen a táblán vannak felsorolva az özönvíz előtti uralkodók is és az özönvíz előtti városok is. A városokat a kutatók meg is találták és így nevezik őket: Eridu, Bad-Tibirra, Larak, Sippár és Surupak.

A tábla sorrendje úgy írja, hogy az özönvíz utáni uralmak Kis sumir város királyságával kezdődnek. (Ami nagyon valószínű, hiszen a Sir Woolley által megtalált özönvíz iszapréteg-vastagsága szerint kiszámított ún. bibliai özönvíz Kr. e. 4000 körül -a 700 x 150 kilométernyi kiterjedésében - Kis várost már nem öntötte el.

Utána következik az I. Uruk-i Királyság s majd ezt követi az I. Ur-i Dinasztia.

Az I. Ur-i dinasztia bizonyítékait találta meg Sir Woolley a dr. Hall által már 1919-ben végzett ásatások folytatásánál, 1924-ben, az egykor Ur városhoz tartozó épületekben - amelyet a ma Al-Ubaid-nak nevezett domb alól kapartak ki...

A nevezett királylistán Mesanepadda az I. Ur-i Királyság első uralkodója. Fia építette Ninhurságnak, a teremtés istenanyjának ezt a gyönyörű templomot, melynek homlokzatán díszlett az erejét visszaszerző Napistent ábrázoló rézszobor. Bobula szerint Tur-Ullu-nak kell nevezni a Nap ezen formáját! (Tur-Ullu jelentése: új fény, szó szerint Tur - fiatal, új, kisebb gyermek, Ullu - csillogás)

A téli napforduló -a sumir Gurusunu (vö. a magyar Karácsonnyal. A szerk.) - mint vallási ünnep hosszú évezredeken át megtalálható Keleten és Julius Caesar Kr. e. 56-ban iktatja be a római ünnepek közé a babiloni kalendárium bevezetésekor. Az ünnep neve: A legyőzhetetlen Isten Napja.

Az Ur-i Királyság igen fontos a sumir történelemben! Már rendelkezünk erre az uralkodásra vonatkozó archeológiai bizonyítékokkal. Ugyanis innen kezdődik a sumir nép történelmileg bizonyítható uralkodása Mezopotámiában a Kr. e. IV. évezred második felének kezdetétől.

(Nimród) Bábel Bábel FK 5.o.

Teljesen felesleges azon vitatkozni, hogy Nimród Noé melyik fiának utóda, hiszen Noé soha nem létezett máshol, mint azoknak az akkád-sémi papoknak a fantáziájában, akik a több ezer évvel azelőtti sumer agyagtáblákat másolva vízözöni hősünket Ziuszudrát először Um-Napisti-nek, majd Noénak keresztelték el, a vízözön történetét pedig kisajátították a forrásanyag megjelölése nélkül.

Nimród, a sumerek istenként tisztelt hadvezére vezette népe harcát a környező sivatagi és hegyvidéki területről támadó barbár akkád-sémi törzsek ellen. Korát az agyagtáblák és a királylistán szereplő első uralkodók, Enmerkur, Lugalbanda és fia, Gilgames elé kell tennünk.

Nimródhoz fűződik a Bábel tornya néven ismert hatalmas ziggurat, toronytemplom építése.

Egyúttal Nimród és fiai, Hunor és Magyar a hősei a legszebb mondánknak, a Csodaszarvasnak, amely híven fejezi ki a Kárpát-medencébe való visszatérés apáról-fiúra örökített, kiolthatatlan vágyát.

Nimród, aki fiatalságát a birodalom megvédésének szentelte, amikor úgy érezte, hogy megfelelő utódnak adhatja át a feladatot, északra költözött, Eviláthba, a mai Irán területére, hogy családot alapítson. Tudta, hogy ő már nem érheti el az őshazát, de azért közeledett feléje, hogy fiainak megkönnyítse a hazatérést, amelyet feladatul adott nekik.

Nimródban már jelen volt szakrális királyaink mágikus ereje, hogy a hatalmas birodalmat, amelyet Badiny Jós Ferenc a Kárpát-medence, a Káspi- Aral térség és Mezopotámia háromszöge által bezártan határoz meg, együtttartsa.

Kr. e. 4000 Kánaán Kelet- Törökország BT 194.o.

Fiatalabb neolitikus telepek Mughera (Magyar), Kánaán Ug_pr-i-Ta (Égi Úrí Ta, a napisten földje). A terjeszkedés a Taurus felé halad.

Kr. e.IV. évezred Aratta BJ2 320.o.

Az "Aratta"-ból Mezopotámiába bevándorlók ékiratain találjuk meg a HUN nevet. Innen kezdve megmaradt ez a név, és fontosságát bizonyítja az, hogy égi csillagképeink kezdetét, a Kos-t sumer nyelven a "HUN ember háza" néven ismerik. A hun név a belső-ázsiai Hun Birodalomból jött Sumeriába, és innen tovább, a hivatástudat szerinti nevek szerinti népcsoportokkal. Az arattaiak elnevezés alatt azokat a hunokat értjük, kiknek birodalma Kína fölött már a Kr. e. IV. évezredben létezett, és a Káspi-tengerig terjedt. A Kr. e.-i évezredek hunjai, a "caucasoid embertani jellegűek voltak" azok, akik a sémi-akkádok pusztításai elől visszatértek Hunniába és az Ordos-i központig jutottak. Pár évszázad alatt itt megerősödve, mint "lovastársadalmi hatalmak" visszaütnek, a sumériai semitákat elsöpörve. Erejüket mutatja, hogy Egyiptomot is uralják. PRST (pa-ra-su-tu -paraszt) a nevük a régi egyiptomi írásokban. (Csak Manetho nevezte el őket "hykszosz"-nak.) Palesztinában is megtelepednek. Itt nevük PLST-pilistu-pilisi tevő (dolgozó). Nyelvük azonos a Sumériát visszahódító Kassita Kusiták nyelvével, akik - mint az arattaiak utódai - ismerik az ékírást és igen sok sumer nyelvű ékirat a hagyatékuk. A PLST-eket filiszteus-hunoknak is nevezik, és ők Palesztina névadói is. Fővárosuk Bethsan volt, amit a görögök Scythopolisként ismertek, mert ezeket a hódítókat ők szkítáknak tartották. De a hun főerő és hatalom gyökere Ordasban maradt, ahol a hatalmas hun király viselte azt a turulmadaras koronát, amely a Kr. e. II. évezredből való. Hun alapítás "URU-SOLYMA" városa is Palesztinában, -a sólyom városa, amit Napmadarunk, a sólyom-turulról neveztek el -, ma a Jeruzsálem nevet viseli.

Ordos a Kínai Sárda folyó menti hun- magyar központ. A Dunától Tordosig, Nippur- Adzsemig (Irán) a mi Hun-mah-gar hatalmas és egynyelvű népünk települt, magas kultúrájú társadalmat kialakítva. Egynyelvűségünkre vonatkozólag pedig tudomásul kell venni azt, hogy miként a Tihanyi Apátság Alapítólevelével, 1000 évvel előttünk írt magyar nyelv közelebb áll a ma sumernek nevezetthez, mint a mai magyarhoz; úgy ma a turk, alán, avar, kazár, besenyő, csuvas, baskír stb. néven megkülönböztetett és rendszerint töröknek minősített nyelvek is ugyanannak a ma sumernek nevezett Mah-gar nyelvnek hajdani nyelvjárásai lehetnek csupán, mert nincs más ősnyelv ezen a hatalmas területen, amiből nyelvtörténetileg levezethetőek lennének. Ezt így véve megoldódik (ős) történelmünk minden eddigi problémája és a leletek azonossága érthető.

Kr. e. 4000-3600 Egyiptom BT 209-210.o.

A PUNTi néptartalékokból a legnagyobb kivándorlás Dél-Egyiptomba tartott. Megszálltak az első zuhatagnál MAHARA-KA országában, mások a zuhatagtól Thébáig, a galambokról híres (tuba) városig terjedő területet foglalták el, még mások az Akabai-öböl, Szuezi-csatorna környékét szállták meg hét úr HETH AR vezetése alatt. Istenük a Mén, Bak, székhelyük Amén Hon, AMUN ON, másképp Théba. A Sinai terület MONI-TÁ - Méni Ta, Mén országa, a déli terület BAKHU- Bak Hona. Válaszfolyó a MAGARA.

Kr. e. 3800 Kaukázus BT 98-99.o.

Az írás feltalálásáról:

1. írott emlékek a Tigris és Eufrátesz alsó folyásánál. 3200 körül Egyiptom, majd az Indus-völgy táján készülnek az első okmányok. Szerkezeti és formai azonosság.

2. Mindhárom helyen előzmény nélkül, hirtelen és kiforrott állapotban jelenik meg. Valószínű a Kaukázus mint kialakulási hely.

Kr. e. IV. évezred közepe. Mezopotámia Szubartu BK 42-43.o.

A magyar nyelvvel - bizonyos mértékig és különböző módon - valóban rokonságban áll az ún. ugor, permi, volgai és balti finn, valamint más, mint például a lapp, a szamojéd népek nyelve. És nem fordítva! Ez nagyon lényeges különbség, hiszen egészen mást jelent egy "ősi, közös nyelvcsaládból" kiszakadni, kiválni, mint különböző népeknek, csoportoknak - különböző időkben és különböző módokon - eltanulni egy nagyobb nép nyelvét, akár mint érintkező nyelvet (lingua franca), akár mint nyelvileg beolvadt népcsoportnak a nyelvcseréjét. A magyarok őshazáját az elavult összehasonlító nyelvtudomány eddig hirdetett tanai alapján valósan nem lehet meghatározni.

Mai ismereteink szerint a Dél-Mezopotámiában a Kr. e. IV. évezred derekán megjelent a sumér (vagy szumir) nép, amely sem nyelvében nem indoeurópai, sem embertani jellegében nem sémi, ésnem is autochton, azaz helyi eredetű, hanem erre a területre már a fémek ismeretével bevándorolt, feltehetően a Kaukázus déli vidékéről, illetve a Káspi-tó délkeleti tájairól. A Mezopotámiától északra eső területet már Kr. e. 2700 táján Szubar-ki-nek, azaz szubarföldnek nevezte Eannatum lagasi király, s ezt a magyarok szabir-szavárd neve miatt semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagyni. A sémi akkádok, elámiak és amoriták támadásai és sikerei miatt a kegyetlenül elnyomott, irtott és rabszolgasorsra kényszerített sumirok a Kr. e. III. évezred végétől tömegesen vándoroltak északnyugat (Anatólia, Balkán és Közép-Európa), észak (Transzkaukázia) és északkelet (Káspi-tó ésaz Aral-tó közötti Turkesztán, illetve attól délre) felé, magukkal víve magas kultúrájukat, művészetüket; nyelvüket, írásukat. Szubar-ki vagy Szubartu lakóit feltehetően az ugyancsak nem indoeurópai hajlító nyelvek egyikét beszélő hurrikkal azonosíthatjuk, akik viszont alapját képezték az árja hettiták birodalmának ésaz urartui államnak. Ez magyarázza meg az anatóliai állatábrázoló művészet (Alaca Höyük) és a kaukázusi állatábrázoló művészet (Kobán, Majkóp) igen erős mezopotámiai rokonságát. Ugyanakkor az északkeleti ág déli telepeseinek tulajdoníthatjuk az afanaszjevói műveltséget, sőt az afganisztáni Tillia Tepe korai anyagát is a Kr. e. II. évezred második felétől a Kr. e. VI. századig, annak ellenére, hogy újabban e népességet (is) indoiráninak tartják. A Szubartu kifejezés számunkra különösen fontos, hiszen a subar-szabir- szavárd szókapcsolatokra utalhat s mint köztudott, a magyarság egyik neve régen a szavárd, a szabir volt. A déli telepesek elérték a Kr. e. 2000 táján az Ural-vidéki ércbányákat is, és feltevésünk szerint ez a néphullám hatott első ízben az ősmagyarok dél-kaukázusi és közép-ázsiai csoportjaira, valamint az Ural vidékén az ún. finnugor népek elődeire. Ezek a bevándorlók nem lehettek indo-iráni nyelvűek, hiszen az irániakat (a perzsákat) csak a Kr. e. IX. század derekán említik meg először az asszír források.

Kr. e 3500 körül Aratta Khorezm BJF. 91.o.

A sumir irodalom nagy ismerője - prof. Kramer -könyvében azt írja, hogy "egy másik sumir epikus poémában, amelyik ez ideig csak részben lett publikálva - ismét megtaláljuk Enmerkart, az Uruk-i uralkodót az Aratta-i uralkodóval való keserű veszekedésben. Ez az Aratta-i uralkodó azonban ebben az esetben egy valódi sumir nevet visel, így: Enshukushiranna... A Kramer által leírt ékírásos kifejezés helyes szövege sumirul így alakul: En-Subur Dumu An-na, magyarul mondva: Subur uralkodó az Ég Fia., ...Azért fontos ez az adat, mert a sumir irodalmi mű, melyben ez le van írva, a Kr. e. 3500. év körüli történelmet tükrözi. Tehát ezzel van meghatározva, hogy nem csak az özönvíz utáni Al-Ubaid-i maradék volt subur, hanem Aratta népe is, ahonnan az Urok kultúra népe - tehát az özönvíz utáni első bevándorló réteg - feltöltést kapott.

Miután Aratta népének subur volta így bizonyítást nyert, és Aratta városállamot a kutatók a Káspi-tenger körül jelzik - meg kell állapítanom, hogy hol van az a hely a Káspi-tenger környékén, ahol a sumir kultúra valamilyen termékét napvilágra hozták az ásatások. Ugyanis csak ott lehet keresni Arattat.

Az AI-Ubaid-i kerámia hasonmását találták Susa, Tepe Giyan, Tepe Sialk helyeken s innen mind a két irány a Káspi-tenger déli partján fekvő Tepe Hissar-hoz vezet. Ez pedig a mai Kara-Kum sivatag környéke, ahol a Tolsztov-expedíció régészei tíz éven át ástak és felkutatták a régi Chorezm területét is. Tolsztov könyvében beszámol az érdekes leletekről. Ők is igen sok Al Ubaid-i stílusú kerámiát találtak, de ezekben a kutatásokban az a legérdekesebb, hogy az orosz expedíció nemcsak az özönvíz előtti Al Ubaid-inak elkeresztelt sumir népet találta meg, hanem a subur népet is. Tehát a sumir nép jelenléte így, a Kr. e. XIII. századtól visszafelé a történelem előtti időkig bizonyítást nyert...Prof. Djakanov 1967. okt. 7-én kelt levelének két érdekes része a következő:

1. Egyetért azzal, hogy Chorezm neve ékiratosan és babiloni nyelven: KU-MA-AR-1Z-MA.

2. Levele végén így ír: ami a sumir-magyar rokonság kérdését illeti, az én véleményem szerint lehetséges, de nem látok megfelelő módszert a bizonyítására.

Munkatársam - dr. Novotny így ír: "az orosz régészet az ásatásoknál már komolyan számol az ókori Belső-Ázsiában -a sumirok jelenlétével. A Kara-Kum sivatagi ásatásoknál mintegy 20 sumir és proto-elámi ékjelet regisztráltak. Ha a további ásatások a IV. évezrednél régebbi leleteket hoznak napvilágra, melyek ugyancsak sumir jellegűek, úgy az kétségtelen bizonyítéka lesz annak, hogy a sumírok innen kerültek Mezopotámiába, majd birodalmuk összeomlása után -a Kr. előtti 2. évezredben - ugyanide tértek vissza".

Látjuk, hogy minden kutatási eredmény a Varga Zsigmond által megjelölt sumir őshazához vezet, hiszen ez azonos Chorezm területével. '' A legvalószínűbb az, hogy innen sugárzott ki a sumir kultúra a Duna-medencébe is, a mezopotámiai deltavidéki is, és a Gordon Childe által megállapított "egy nagy nép" - "egy azonos nyelve" az ős-sumir lehetett, melynek nyelvjárásbeli változatait beszélték a Visztulától - az Égei tengeren át a Perzsa öbölig....Az biztos, hogy a Kr. e. 4000. évtől visszafelé számított évezredek voltak a tanúi ennek az iszonyú nagy vándorlásnak. Népek vándorlása hosszú idő alatt megy végbe. Családok, törzsek alkotják a népet s ezek vándorlásának ősidőktől fogva egyetlen biztos eszköze volt - az állattal húzott sátoros szekér. A sumir nép vándorlásának is ez volt a titka.

Szekéren vitték a kultúrtermékeket, a festett agyagedényt és az ötvösmunkát, hordták a gabonát és a téglát is. Az összeköttetés tehát megvolt s hogy ennek nehézségei nem lehettek, azt az egynyelvűség bizonyítja. Ugyanis csakis így érthető meg, hogy nemcsak azonos régészeti teletek kerülnek elő ezen a nagy területen, s azok mind a sumir kultúrához irányítják a kutatót, hanem a régi települések neve is sumir nyelven van. Chorezm nevét prof. Djakanov hagyta jóvá a babiloni nyelven így:

KU-MA-AR-IZ-MA - ez a sumir fonetika szerint így helyes: KU-MAG-GAR-RI-ES-MA - melynek értelme: Nagy Erős Nemzetségek Országa és teljesen fedi a Chorenei Mózes által a Kr. u. V. században írt Kunmagyar-i földrajzi elnevezést. Ez a KU-MAG-GAR, vagyis NAGY ERŐS NEMZET az alapja a sumer névnek, ahogyan azt Jules Oppert levezette. Ugyanis a sumir KU ékjele HUN és SU értékkel is olvasható. Így lett a KU-MAG-GAR-ból SU-MUG-GAR, majd hangzóváltoztatásokkal SU-ME-ER.

Ezt azonban egy kutató követte el. Fontos az, hogy Chorezm sumir neve elismerést nyert.

Kr. e. 3500- kb.2000. Elő- Ázsia GL II.859.o.

A szumér a 4. évezred derekától kezdve kb. 2000-ig adatolhatóan egész Elő-Ázsia közlekedő nyelve volt.

Kr. e. 3500 BT 194.o.

Mezopotámiába ettől kezdve dél felől is érkezik 3500 bevándorlás.

Kr. e. 3500 Mezopotámia BT 203.o.

Az afrikai érkezők partot érnek és városokat alapítanak. Eri-Du (Uri-Tó), Úr, Uruk (Úri Kő, Árja föld), Lagas (Lakó Ház, Lakás), Larszam (Szem napisten neve), ez utóbbi három város A-Sm-Ar, Sam-Arra, Madhar-Aya néven is ismert. További alapítások s-Uru-PPak (az Író Papok városa, íróiskolai székhely), Nippur (Nabur, Napúr, a dél-mezopotámiai napvallás székhelye), az országot Szem-Úr (Sum-Er), Ari-Ki (Árja ország) és Ki-Engira (Hungária) néven ismerik. Az Árpádok Idi-Klat folyója most lesz Tigris az eritreai Tigré tartomány emlékeként, a hátrahagyott hon nevei - Arki-Ko, Arkai, Szem - duplikálódnak. Az első királyuk neve EVECHOUS Evezős.

Kr. e. 3500 Erdély BJF

Sumér kultúra a Kárpát-medencében, Erdélyi leletek.

Kr. e. 3500 Régi Kelet BT 210.o. 213.o.

Összefoglalva a Punti (Délkelet-Afrika) néprajok északra vonulását és letelepedésüket Mezopotámiában, a Földközi-tenger partján és a Nílus völgyében megállapíthatjuk, hogy a Kr. e. 3500 táján már mindenütt elérkeztek az árpádi magyarok és államok közvetlen szomszédságába. A Termékeny Félhold két lenyúló sarkában egymással farkasszemet néző királyságok keletkeztek, és közöttük a viszony egyre kényesebbé vált. A Régi Kelet egyetemes történetében idegfeszítő pillanat volt ez, mert rövidesen sor került az azonos fajú és azonos nyelvű két nép egységének fegyveres erővel való kialakítására. A harcok során nem győzött egyik fél sem. "Ez örökre mienk. Magyarország 2 úrhonős honából áll". Országaikat egy közös birodalommá szervezték. Létrejött a hun-magyar testvériség. Az ősidőkben kötött örök barátság mindvégig a magyarul beszélő népek állameszménye maradt.

Kr. e. 3400-3200 körül Egyiptom BT 196.o.

Az észak-egyiptomi hun dinasztia megalapítója Er_Pat (Árpád). A dinasztia utolsó tagja Ősúr, Osir, Osiris. Az Árpádok telepítéseinek eredménye Kelethon a Tigris mentén és Esthon a Nílus mentén.

Kr. e. 3400-3200 Egyiprom BT 217.o.

A nem magyar történetírók is abban összegzik az egyiptomi történet megnyitó szakaszát, hogy ott a történeti idők hajnalán egymással vetélkedő két királyság alakult ki, északon az egyik, délen a másik, de mindkettőben ugyanabból a fajtából eredő királyi család és előkelőség kormányzott, akiket a hagyomány egyformán Horus (KHERU, Király) követőinek tartott. A hunok, akik északról hatoltak be a cső alakú hosszú folyó völgyébe, annak a deltától Théba környékéig terjedő szakaszát vonták ellenőrzésük alá. A delta neve Bothon volt, nyilván Árpád hona, az alatta Thébáig nyúló rész Esthon, az északi király címe ennek megfelelően: "Bothon és Esthon ura". A magyarok délről indulva, a Fehér Nílus völgyében terjeszkedtek észak felé s amidőn fajtestvéreik szomszédságába érkeztek, a Thébáig terjedő alsó szakasz urai voltak s királyaik a HÉT ÚR és NAGY ÚR címet viselték.

Mind a két királyi ház, a hun és a magyar egyforma céljának tekintette az egész Nílus-völgy: : feletti uralom megszerzését. E cél megvalósítására az újabb kutatások szerint előbb az északiak tettek kísérletet. Próbálkozásuk azonban nem járt a kívánt eredménnyel, ellenben felidézte a déliek haragját, akik hatalmas bosszúálló hadjáratot szerveztek és annak keretében északot lerohanták. Így a déli magyarok lettek a két egyiptomi ősi királyság egyesítői, a világtörténeti a világtörténeti jelentőségű mű megalkotói. Az egyesítés idején Észak-Egyiptom királya az Árpádok családjából származó Ősúr, Osiris vagy Hun Úrős, Onuris volt, Dél-Egyiptomé pedig Ménes, A Mén vagy Mén Ős. L. A. Waddeld egyik szövege: LUGAL MINAS BARA MUSSIR MADAGET ABGE, Előkelő Ménes fára (főúr) most úr, mind a két Habi Kő(ben), azaz a Nílus két országában. Osirist kiherélték.

A kiegyezést Tudó, Toth, - az ókori Deák Ferenc, Ménes király hű szolgálója, a Hét Magyarok nemzetségéből származó okos ember, Ősúr, Osiris ápolója és megmentője s akit a hun király mérhetetlen bizalommal tüntetett ki, valósággal édes gyermekének tekintett - hosszadalmas alkudozások után hozta tető alá.

Ménes feleségül veszi Ősúr utolsó testvérét, a két király egyenlő lesz és Észak- és Dél-Egyiptom magyarjai megbékülnek, összefognak közös munkára. És megkezdődött a Nílus-völgyiek ragyogó világtörténeti szerepe. "A honősöket a Tudó nemzetté összekötötte szent békében."

Hallgassuk meg a főszereplőt, Tudót magát is, aki az Egyiptomi Bibliában leírtak szerint nem titkolja saját nagyságát a győző büszke öntudatával (BT. 226.0.):

- Én vagyok a Tudós, az urak írnoka, akinek kezei tiszták. Én vagyok a becsületes, aki kiirtja a gonoszságot, aki magyar és utálja a bűnt....Én vagyok Napúrtársúr írótolla (titkára), a törvény őre, aki becsületességet és megértést hirdet, s akinek szavára két ország népe hallgat.

- Én vagyok a Tudó, én békítettem meg a Magyart (déli királyt) és csendesítettem le a két úri csatár időszaki háborgását. Jöttem és megmosdattam az Úrőst és megnyugtattam a Viharzót.

- Én vagyok a Tudó, a magyar úr, a magyar királyok ítélőbírója, kinek szava győzedelmeskedik az erőszak felett. Eloszlattam a sötétséget, elkergettem a forgószelet meg a vihart... Elértem, hogy Ra (a déli király) úgy székeljen, mint Osiris (az északi király) és Osiris úgy székeljen, mint Ra Thotot (Tudót) kell tehát a Nílus völgyi egyesített kettős királyság első közös uralkodójának tekintenünk. Thot neve a Manethot történetíró által készített királyjegyzéken ATHOTIS.

A Tudós alakban, mint az egyesített királyság fáraója szerepel közvetlenül Ménes után. Csakis Ő lehetett, mert Manethot megjegyzi, hogy tudós király volt, aki egy orvostudományi munkát hagyott hátra. Az események sorozatából kiderül tehát, hogy a magyar-hun egyezményben Ménes és Ősúr élettartamára átmeneti intézkedéseket hoztak létre s a két királyság perszonális uniója a vetélkedők halála után lépett életbe.

Kr. e. 3200 körül Egyiptom BT. 67.o

A Vörös-tenger partvidékén élő magyar törzsek elindulnak meghódítani az észak-egyiptomi hun királyságot. Jelképeik a madár (összecseng a magyar névvel, a képírás időszakában is madarat használtak) ésaz oroszlán (a Régi Keleten magara volt a neve, ez is összecseng). Hetes szervezetben élnek.

Kr. e. 3200 körül Kréta BT III. 12. o.

Kréta első lakói a Nílus deltájából származnak, akik Ménes király idejében a honegyesítő háborúk során menekültek el. Többségükben sötét arcú kosok, majd árják. Honalapítójuk Minos, (Ménes) egyiptomi nevet viselt. Istenük AZ Ős, A Zős, Zeus (lásd ma bőség-beüség egyes nyelvjárásokban), szerkezetében azonos az Ősúr, Osir, Osiris névvel. Zeus ősatya volt Krétán, aki ETE O-CRETAI, Hét ó-krétai ura. Ismerünk Zeu- bálványt, amelynek feltűnő elemei a mag alakú gömbök MAG, túlméretezett karok KAROK és emberi alak ÚR, egybeírva MAKAROKURA, Magyarok Ura. Mellette egy más bevándorló csoport vezére hettita, A Fő Ló, APOLLO. Mindkét ős sok apasági jelzővel rendelkezett. Utóbbi jelvényei a líra, nyíl, tarsoly és felhő, mind a mai napig az Amour-ábrázolás nemzetközi szimbólumai. Határozottan állíthatjuk tehát, hogy Zeus és Apolló nem görög, hanem előkelő magyar úr volt, akiket a görögök később kisajátítottak maguknak.

Knossos- KNS - Ka-N-oS, Kan Ős városa, aztán Kep-Hala, Kép Helye, majd Ko-Ri-Ya TaNa, Királyi Tanya a király tartózkodási helyei. A sziget közepén PAP-UR és a parton LÁTÓ nevű jóshely.

Az Égei szigetvilágban a Kr. e. III. évezredtől kezdve Régi Keletről származó nagyobb magyar tömegek tartózkodnak és útban vannak Európa beljebb eső tájai felé. Egyúttal történelemkönyveinkben egy fontos javítást eszközölhetünk: az első európaiak nem görögök, hanem magyarok voltak.

Kr. e: 3100-tól Káspi- tenger, Aral tó környékéről áramlanak szét. PV

Az első ószumir elvándorlási hullám. (Öt ilyen van, a dáh, avar, hun, úz és a szabir) Keleti irányban távoznak a dáhok (tahi, tiao, tehi, tavon, tazue - keleten, dah, daha, dá, dac, taoch, tochár, táh, tahó, dák - nyugaton a nevük, melynek jelentése: kétkezes balta, bárd. Meglehet, hogy a kelet-ázsiai turáni népek ősei is: mandzsuk, ajnuk, jakutok, ősjapánok.

Második hullám -a földrajzi elhelyezkedés alapján- az avar. Nevük várépítőt jelent sumérul: A Kr. e. V. századtól sok adattal rendelkezünk. Civilizációjuk a legmagasabb a Káspi-Mediterránomban. Megalapították a Zarasz Birodalmat - fővárosa: : Száraz-ba az Oxus és az Araxes között -, más néven az ezer városú Baktriát. Nevük torzításai: abar, abaortek, obares, ihar, obor, oborden, obernita, hobordanae, var, aparni, parni, par, parthun. Jelentős kultúr-kisugárzású nép. Háborítatlanul élnek Kr. e. 900-ig. A finnugorok tőlük veszik át a szumir elemeket a Kr. e. II. évezredben a Káspi-Volga-környéken.

Káspi-tenger környéke

Harmadik hullám a hun, jelentése farok, fényes. Őket a történelem massagéta, chun, kun, unni, unut, hiungnu, khionit néven ismeri.

Kezdetben az előző két ősnép közé ékelődnek, majd a Kr. e. II. évezred utáni asszír, hettita, arám és perzsa inváziók miatt kirajzik a Káspi-tengertől északra, a Volga környékére és a Jajk vidékére, ahonnét nyugat felé indul egy részük (ezek lesznek a szkíták), más részük Belső-Ázsia felé terjed.

Káspi- Kaukázus- Fekete-tenger Földközi- tenger

Negyedik hullám az assza, a lovaglás feltalálója, az úz. Jelentése: ló. Nevük előfordulása rengeteg: assza, chasszu, chúsz, kuszán, koszit, kuszita asszír osz asz osszet uzzi hayasa assyr ghuz kosszár kazár, kusdi, kos, kosa, asz, gúz, ogúz és úz. Ők találják fel a nyerget, kengyelt, a lovas harcmodort. E találmányok teszik lehetővé a nagy szárazföldek belakását egészen Kínáig. Asszíria történelmében jutnak fontos szerephez a későbbiek során. Szállásterületük és rezervoárjuk 700-ig az Elámi hegyvidék, innét rajzanak ki különböző irányokba a különböző korokban - és térnek is vissza, ha szükséges - és alapítanak lovas társadalmakat. Oz-man néven Kis-Ázsiában a törökök ősei lesznek, a Kaukázusban osszet és ghuz néven mai is élnek.

Kaukázus Észak-Káspi régió Szubartu- Szabiria

Az ötödik hullám nem igazi hullám, inkább tágulás térben. Szippar szumir város és környékének lakói a Kr. e. III. évezred folyamán települnek meg Szubartu területén. Jön ide őshun, assza, ősszabir elem. Ezek alkotják a szabir népet. E Dél-Kaukázusban elterülő terület lesz a magyarság legrégibb őshazája. A Kr. e. XII. századig békében élnek.

Kr. e. IV. és III. évezred fordulója Kaukázustól Szudánig és Indiától

Törökországig BT 78., 96.o.

A két ősi gócból gyarmatosított területeken kiterjedt a magyar nyelv használata.

A szumir, egyiptomi, magyar, szkíta, hun, avar nyelv 6000 éve folyamatosan egy és ugyanaz. Ebből alakultak tovább a balti és urali nyelvek is északi irányban való terjedéssel.

Kr. e. IV. és III. évezred fordulója Kánaán- Fönícia BT 206.o.

Felvonulás a Földközi-tengerhez Puntból, Eritreából kis csoportokban, folyamatosan hajóval az Akabai öbölig, Eiulath-ig. Két országot szerveztek: KÁNAÁN: Eiulath - Ain-Maghar városa irányában, RA-FA a tengerpartján. Északon a Karmel hegy lábánál futó KIS-HONT folyóig, a szárazföld felé GENESARET- tóig. Fölötte FÖNICIA a Libanon-hegy lábáig terjed. Itt folyik a MAGORA folyó. A népek a termékenységi vallást követik, Bál isten fiainak vallották magukat, Kan-Honi, CANA-AN-I, Kánaáni néven. Az ideérkezőket nevezték Punti, Puni, Pani, Phoenik, Fenni, Fenik, Feniki néven, ez később csak a tengerparton letelepedettekre vonatkozott. A tengeriek hajós életformát folytattak, a szárazföldiek földművelést űztek és országukat tejjel-mézzel folyó országnak nevezték. Luxusos házakban laktak és örvendtek jólétüknek.

Kr. e. IV. és III. évezred fordulója - Kárpát-medence BT III.99.o.

Magyar nyelvű népek egy nagyobb ága a Balkán-félsziget északra vezető völgyein keresztül a Duna-medencébe érkezett és a történelmi Magyarország területén folytatta életét. Ezt az időt megelőzően itt nem volt állandó lakosság, sőt nomád gyűjtögető népessége sem. A csiszolt kőkori népesség a Régi Keleten forgalomban volt tárgyakat hagyott maga után.

A magyarországi csiszolt kőkori telepek kezdetét általában Kr. e. 3300 tájára helyezik, bár egyes tudósok bizonyos helytálló meggondolások alapján öt-hatszáz évvel korábbi időt javasolnak. A kultúra virágzását Kr. e. 2500-ig számítják. Kétségtelen és nem vitatott tény, hogy a Kr. e. 3000 táján a Duna-medencében már igen bőséges földművelő lakosság él, mely a Régi Keletről érkezett és három összefüggő nagyobb települési tömböt alkot. A legnagyobb tömb az ország nyugati felében helyezkedett el: a Dunántúl egész területén, a Dráva-Száva közti Szerémségben, valamint a Pozsony-Budapest vonal felett elterülő vidéken, a nagy hegyek lábáig. A nagyságra második földműves csoport az ország keleti részében az Erdélyi-medencét és a Maros alsó völgyét töltötte ki, hozzászámítva a vele szervesen össze nem függő Olt völgyét. A harmadik csiszolt kőkori település a Tisza folyó Maros feletti szakaszán, a folyó két partján alakult ki, körülbelül a mai Csapig.

Nemcsak megőrizték keleti hagyományaikat és tudásukat, de tovább is fejlesztették azt. Feltalálták a mérsékelt égövön használatos öntözés nélküli földművelést. Ez tette lehetővé a falvakba tömörülést is, minek következtében a lakosság felszaporodott. E népesség adott nevet a hazában folyónak, hegynek, emberi lakóhelynek egyaránt. Nézzük meg őket közelebbről.

Kr. e. IV. évezred vége Mezopotámia Sumer BJF II.46.o.

Az archaikus sumir írás kialakulása, mely az ékírásos forma elődje. Fejlődési fokozatban a képírás és az ékírás között áll és használata ekkor kezdődött.

Fejtsük meg együtt az Al-Ubaid-i Szűzanya-templom alapító kövét. Ennek a templomnak a homlokzatán találta meg Dr. Hall az "erejét visszaszerző Napistent" ábrázoló rézszobrot -a két szarvas között lebegő oroszlánfejű sast. A megerősödő Nap -a téli napforduló után - ezen formájának ősi neve: Turullu.

Al-Ubaid a neve annak a dombnak, ahol a Szűzanya temploma állt. Itt ásták ki, de valamikor UR város tartozéka volt. Az 1924. évi ásatásoknál Sir Woolley találta meg az alapító követ az írással és az első ember, aki ezt elolvasta Prof. Gadd volt.

A közös megfejtés előtt azonban nyomatékosan fel akarom hívni a figyelmet arra, hogy aki hozzányúl a sumirnak nevezett ősnyelvünkhöz, az tegye azzal a tudattal, hogy ez a nyelv nemcsak nyelvtani szabályossággal van felépítve - hanem az ősi mah-gar lelkiség ott van a nyelv minden képződményében - Aannipadda (mennyei tudással és felelősséggel - jól uralkodni), Ur-i király Mesaannipadda (hős mennyei tudással és felelősséggel - jól uralkodni) Ur-i király fia Ninharság-nak (Isteni elérhetetlen magasság), vagyis a Szűzanyának neki megépíté, vagyis alapította az A1 Ubaid-i templomot, melynek homlokzatán az oroszlánfejű sas -a turulmadár rézszobra áll két szarvas közt.

A magyar nép származástudata élt még erősen a Kr. u. XIII. században is, hiszen a már római hitre térített nép részére kötelezőnek hirdetett római katolikus imádság I. András magyar királyt nem királynak, hanem az ősi nyelv uralkodónak szánt szavával illeti éppúgy, miként itt az Al Ubaid-i templom alapító kövén van: lugal. És itt igen hangsúlyozni kell, hogy Kr. u. 1200-ban a sumir ékírásos táblák még nem kerültek elő a homok alól (csak 1855-ben. -A szerk. ), nem volt sem Deimel, sem Labat szótára. Az egyetlen - ami létezett - az a Káldeától Ister-Gamig visszatérő ősi mah-gar nép tudáskincse, hagyománya és nyelve - melyet sem az idő, sem a térítés és az erőszak nem tudott elpusztítani.

Baráth Tibor írja:

Helynevek alatt azokat az elnevezéseket értjük, amelyekkel az emberek az országukban t lévő hegyeket, vizeket és emberi lakótelepeket, valamint azok részeit illetik. Ilyenek a hegységek, hegyek, csúcsok, hágók, völgyek, szorosok, sziklahasadékok nevei, források, patakok, folyók, tavak, mocsarak nevei, tanyák, falvak, városok, várak, erődítmények, sáncok, megyék, tartományok, nagyobb országrészek és egész királyságok nevei. A helynevekből az első lakosság személyazonosságán és lakóterületén kívül megállapítható az a megelőző lakóhely vagy ország is, ahonnan a nép az új tájra érkezett. Az ilyenfajta helynevek valóságos történeti okmányok. A magyarázathoz latba kell vetnünk hangtörténeti ismereteinket, helytörténeti, földrajzi, néprajzi, régészeti és mitológiai tudásunkat is.

A magyar helynévkutatóknak már régen feltűnt, hogy krónikáinkban - főleg Anonymus és Kézai krónikájában - milyen sok magyarul hangzó, magyar értelmű és máig használatos név szerepel, amelyek már Árpád vezér és harcosai beérkezése előtt forgalomban voltak. Vámbéry már határozottan felismerte és állította, hogy ha a szóban forgó Árpád előtti helynevek valóban magyar származásúak, az csak úgy lehetséges, ha magyarul beszélő tekintélyes néprészek már Árpád bejövetele elölt is éltek a Duna-medencében. Sok más figyelmes olvasó és tudós azt is észrevette, hogy Magyarországon számos olyan régi helynév van, amelynek pontos mása megtalálható az ókori Föníciában, Szíriában, Kánaánban, Egyiptomban, sőt még Indiában is, ahol azok a Kr. e. II. vagy III. évezredben, vagy még régibb időkben voltak forgalomban. Az ilyen ősrégi keleti neveket ismétlő magyar helynevek a Duna-medencében különösen két tájon fordulnak elő nagyobb számban: Dunántúl és az Erdélyi-medencében.

Hazai nyelvészeink a legutóbbi időkig abból a tévedésből indultak ki, hogy magyarul beszélő néprészek csak Árpád vezérrel telepedtek be, következésképp Magyarországon a IX. század vége előtt magyar szókincsből nem keletkezhetett helynév. Hiába hangzik magyarul, világos magyar értelme van, a név nem lehet magyar. Ezenfelül még azt is hitték, hogy a Kárpát-medencében Árpád előtt csak szlávok és torkok laktak, és mindent ezektől akartak levezetni. Ha ez sem sikerült, akkor a "szlávok közvetítésével vettük át" formula következett

Néhány példa:

Tihany - nem szláv TICHO, hanem TYHON, TIHON, TÓ-HON, vízi lakóhely, régen sziget volt, magyarul érthető.

Veszprém (Beszprém, Bezpriem) -a Balaton vize fölötti peremszerű platón áll, Víz Perem, Biz-Perem

Pest-nem szláv kályha, téglaégető, Pis-Ta, víz melletti lakóhely, viziváros. Vele szemben ma is van egy Viziváros.

Pozsony - Pis-Hon - víz melletti hon, még a múlt században is Posan néven írták. Baranya - Bor Hona

Piski - víz (Pis) melletti terület (Kő)

Borszék, Borsava, Talabor - vízzel kapcsolatos nevek a Régi Keletről

Orsova - Árpád előtt fejedelem székelt itt - Úr Szava, ld. Arzawa fejedelmi székhely Kis-Ázsiában

Munkács - Munkás, Kr. e. III. évezredből, Anonymus is így írta

Balaton - Bál Otthon - Bál (Nap) isten híveinek otthona

Nyulak szigete - Nu-Luk, Nő-Lak olvasattal és nem nyulakkal

Asszonylaka - Assun Luka, Arad megyében van

Asszuán - Asszony-Hon

Miért pont a Duna-medencében ne találnánk bronzkori magyar helyneveket, amikor az alapréteg egész Európában megfigyelhető. Vegyük rendbe szedve és kicsit részletesebben: Egyiptomban gyakoriak voltak a Mén (A Mén, Ménes) szóval képzett helynevek az országegyesítő első király, majd isten neve nyomán. Memphis, eredetileg Men-Fru, Mén Fáraó, Mén Főúr városa. MÉNFŐ, MÁNYA és Ménmarót fejedelem.

Egyiptom ÉGI-TA nevének Magyarországon az Ágota nevek felelnek meg: SÁR-SZENT ÁGOTA, KUN-ÁGOTA és a Sopron megyei EGYED, utóbbiban egyiptomi jelenetet ábrázoló vázát is találtak.

Egyiptomi királyi cím volt az akkor Pator-nak írt BÁTOR, több ilyen helynév van, és még Báthory fejedelmünk is volt. A Sinai- félsziget déli része, a Bakon, Bak Hona Ménes király óta szerves része volt Egyiptomnak, megvan ez nálunk is BAKONY változatban. Jól ismert egyiptomi határvidék volt északon a Zala vagy Szala, mindkét formája ismert itthon is. Az első egyiptomi királyok TATA és PAPA neve érdekes módon ismétlődik városaink nevében. Gyakori a Ramása, Ra (Úr, Napisten) Mása név Egyiptomban, de nekünk is van RAMOCSA helynevünk. Az egyiptomi Est-An-Úr, Est-Hon-Ura királycímet öt királyunk viselte, ebből Estár Úr utóbb István lett. Ahol a magyar királyok székeltek, azt a várost nem véletlenül nevezték el Est-Er-Gomnak, Est Úr Honának, ESZTERGOMNAK.

Egyiptomi neveket duplikáló helyneveink mellett tucatszámra vannak olyanok is, amelyek Kis-Ázsia, Szíria, Kánaán és Palesztina területére utalnak, általában tehát a Földközi-tenger keleti partvidékére. Ezekben az országokban állt egy ARAD, egy HALÁP, ma Aleppo, BARÁT, ma Beirut és egy ÁRPÁD, ma Erfat nevű város, továbbá egy BÜKK-völgy és egy KISHONT nevű folyó. Megtaláljuk Magyarországon a Trója helyneveket is, a Régi Kelet híres Turia városának duplikálóit TURJA, TÜRJE, TORJA alakban. Sok településünk ismétli Fönícia helyneveit, amelynek lakosait az egykorú szövegek Panig, Panik alakban emlegetik. Magyarországon ezt ismétli a PINKA, PANKOTA, PANKASZ, PANCSOVA, PANNON (Pan-Hon) név, ez utóbbi Dunántúl országneve lett a római uralom idején. A Pan név Bán alakját nagyobb területek, főnökségek jelzésére szoktuk alkalmazni, különösen a Szék (Ság, Ség) helynévképző kíséretében, pl. Ozorai BÁNSÁG, Sói BÁNSÁG, Macsói BÁNSÁG, SZERÉMSÉG. A Régi Keletről átvett helynevek sorában szerepelnek a Hét szóval összetett nevek, aminők a Dunántúl HETÉS vidéke és a HÉT, HETE, HETÉS, HETÉNY községnevek, amelyek a kis-ázsiai Hétország, Héti Ta nevét folytatják. Ugyanilyen a keleti Pilis - Ta, Palesztina nevét folytató sok PILIS név, PILIS-vármegye, PILIS-hegység, valamint a Pilis szóval összetett több helynevünk. A régi-keleti Pilista országot öt vezérből álló kormányzótanács vezette és ezt a tanácsot Szerénnek (Seren) nevezték, amelyet aztán országnévként is használtak a megfelelő értelemhatározóval. Amikor a lakosság onnan eltávozott, jelentős részben Magyarországon talált új otthont és új lakóhelyét is Szerénnek nevezte SZERÉM alakban. Akik közülük a Dráva-Száva közén telepedtek le, lakóterületüket SZERÉMSÉGnek nevezték és valószínűleg ugyanők laktak Krassó-Szörény megyében is.

Az ókori istenneveket magába záró magyar helynevek meglehetősen nagy csoportot alkotnak. Az ilyen helyneveket elég könnyű felismerni, mert bennük legtöbbször a Napisten Ra, Magúr, Égúr, Szemúr, Kerekúr vagy Macska neve szerepel. E valósággal százszámra található Napnevek mellett gyakori az egyiptomi tudó és isten-király Tóth (Tudó) neve, meg a szíriai-kánaáni főisten, Bál neve. E szent nevek a Duna-medencében mindenütt megtalálhatók, de legsűrűbben mégis Dunántúl, Erdélyben és a Felső-Tisza vidékén szerepelnek.

A Ra (Ur) név hegyek, folyók és emberi települések nevében egyaránt használatos. A régiek ugyanis úgy tudták, hogy a hegyek és folyók az isten (IZ-TEN, sumérból BJF-től) legkedveltebb tartózkodási helyei. Lakóhelyeiket pedig azért nevezték így, mert azokat ezen a módon isten védnöksége alatt állónak nyilvánították ki, vagy pedig azért, mert a lakóhelyen istenháza állott, tehát az Ra-Hona vagy Égúr-Széke (Egerszeg) lehetett. Magyarországon a Napisten a következő hegyekben lakott: Ra-Dna (Ra-Tanya), Ru-Szka (Ra-Széke), ReTyezát, Mát-Ra (szószerint Föld Ura), Fát-Ra, Tát-Ra (Tudó, Tóth isten, Ra-Tóth lakóhelye), Mag-Ura. A Magura jól ismert csiszolt kőkori isten és a mi népünk (Magor hívei) neve, amelyet a Régi Keleten és a Balkánon Makura, Magara, Megare, Magina alakban számtalanszor alkalmaztak. Van nálunk is Erdélyben és a Felvidéken több helyen.

Ra Napisten neve folyók nevében: Ist-Er (Duna) a legrégibb időkből, Eger (Égúr) patak, továbbá Mu-Ra, Nyit-Ra, Né-Ra, Rá-Ba, Ri-Ma, Ma-Ar-Is (Maros). Lakóhelynevek: RaMonya, Ra-Mocsa (Ra-Mása), Ra-Hó, Ra-Kos vagy Rákos, Mak-Ra, Mah-Ar-Ta, MozsOr, Mecs-Er, Mak-Ar-Ja, és így is: Kis-Ar, Nagy-Ar, Szacs-Ar, Asz-Ar, Nád-Or, Mod-Ra, Mod-Or. Az Égúr kifejezéssel alkotott nevek (Eger, Egres) tobzódnak Dunántúl és az Erdélyi-medencében. Legismertebb formája az Ég-Ur-Széke, Egerszeg, amely hajdani istenházáról vagy áldozati helyről tanúskodik. Az ilyen helynevek a keresztyénség alatt is gyakran fontos kultuszhelyek maradtak, mint pl. Zágráb, Az Ég Úr Hab városa esetében látjuk, benne a pap (ab, hab) nevével. A mai Eger patak nevét Anonymus még Ég-Úr alakban írta, a mai Ikervár régen szintén Ég-Ur-Vár volt, amely a mai Egervárral együtt egyformán az Ég-Ur-Vára értelmet őrzi.

A Napisten ókori Szemúr neve (Szemes, Szem) szintén sok helynevünkben megmaradt, bár szókezdő hangja néha már Cs, Z, Zs hangra változott. Szem-Es, Szom-Or (Szemúr), Szom-Or-Óc, Szem-Et, Szom-Od, Szem-Ely (Szem-Hely), Csém (Szem), Csoma, Csom-Or, Csőm-Öd-Ér, Zom-Bor, Zsom-Bor, Süm-Eg, Som-Or-Ja, Som-Úgy (Szem-Egy). Az összetett nevek második tagja néha világosan utal a hajdani áldozati helyre pl. Som-Berek, SomLó, Som-Kerék. Külön kiemeljük a Szemistennek szentelt két folyónk, a Szamos (Szemes) és Temes (Szemes) nevét, melyek mindegyike a lenyugvó Napistent idézi a Régi Kelet szóhasználata szerint.

A Napisten ókori Karika, Kerék neve a Nap tányér alakjára vonatkozik s helyneveinkben Kerek, Korong és Kör változatban szerepel. Az ókorban a Kerék helyeken istenháza szokott állni, amire a másik összetevő szó néha közvetlenül utal: Kerek-Egyháza, Kerekes-Kápolna, Mogyoró-Kereke esetében. Ugyancsak a Napisten Kör neve szerepel Kör-Mend, Kör-Ös megye nevében, és három folyónk - Körös, Kerka, Karassó - nevében. A Tudó (Tóth isten-király) neve megmaradt nálunk a Rátót (Ra-Tóth), Tét, Tát, Tata, Déda nevekben, valamint a Tátra (Tóth Ra) hegység nevében.

A napvallással kapcsolatos magyar helynevek közt kell említeni az Est és a Kel szóval képzett neveket, Nap-este illetve Nap-kelte értelemben. Említettük már Ist-Er és Est-Er-Gom nevét, most hozzáfűzhetjük az Ost-Or-Os patak nevét, továbbá az Est-Úr-Háza és Est-ErHázy neveket. A Nap keltét jelző Kel, Kél, Kelő, Kálló-val összetett nevekre sok a példa: Kol-Ta, Kalo-TA, Kalo-Csa és a Kálló-val összetett nevek. Kolozsvár 1480-ból származó pecsétjén a név így szerepel: Col-Us-War, Kelő-Ös-Úr az ókori napvallás fogalmi készlete szerint, vagyis a Felkelő Napisten városa, röviden Keleti Város, - szemben a Nyugati Város értelmű Esztergommal. Megerősíti e nyelvészeti és kultúrtörténeti felismerést az, hogy a város címerében gyakran szerepel a sugarakkal ábrázolt felkelő Nap képe (KEL), továbbá a Hold (UD) és a nyolc ágú csillag (AN, uN, oN), amely elemek a város nevét az ősi képírás módszerével szintén KEL-UD-ON-nak, azaz Kelet-Honnak írják, a mezopotámiai Kaldea, az urartui Káldi és a britanniai Kaledónia mintájára. Nem kevésbé fontos további mozzanat: Kolozsvár megvolt már a római korban, amikor Napoca-nak hívták. Ebben a rómaikori névben szintén a Nap szavunkat látjuk, a Régi Keleten szokásos bezáró magánhangzóval (Nabo, Napo) és kibővítve az ország értelmű Kő szóval. Tehát már a római kori városnév összetevő elemei is magyar szavak, az a név is a Nap-város értelmet hordozza.

A magyarországi ókori helynevek harmadik nagy csoportját az jellemzi, hogy a nevekben a földrajzi mozzanat régi, ma már nem használt szavakkal jut kifejezésre. A most tárgyalás alá kerülő neveket is könnyű felismerni, mert az újabb keletű nevekben a földrajzi mozzanat a háza, -földe, -telke, -mezeje, -erdeje és hasonló szavakkal jut kifejezésre. A régi helynevekben ugyanilyen szerepben ókori szavainkat találjuk, aminők a föld jelentésű MAT (Ma, Mat, Mad, Met, Mét), Kő (Ka, Ke, Ki), Ta (föld, talaj értelemmel Ta, Te, Da), a víz jelentésű BIZ, és BOR (Pis, Pisz, Pes, Bisz, Vis, Bor, Por), a lakóhely jelentésű (H) ON (On, Ony, Hon, Ana, Anya) és SZÉK (Szeg, Ség, Sék) alakokban fordulnak elő. E régi szavaink, mint látható, az összetételben hangtanilag illeszkednek a megelőző szóhoz, úgyhogy önálló jellegüket látszatra elvesztik és értelem nélküli képzőknek tűnnek fel.

MAT-elemmel képzett: Doz-Mat, Gyar-Mat, Kecske-Mét, Nyír-Mada, Nagy-Mad, Máta, Máté-Szalka.

KŐ elemmel képzett: Bács-Ka, Szabad-Ka, Barát-Ka, Raj-Ka, Rát-Ka, Pát-Ka, Dobo-Ka.

TA elemmel képzett: Ágo-TA, Bak-Ta, Bó-Ta, Bucsu-Ta, Bago-Ta, Galán-Ta, Csász-Ta, Har-Ta, Sá-Ta, Ina-Ta, Kádár-Ta, Szalon-Ta, Szalán-Ta, Debré-Te, Bezé-Te, Kaján-Ta.

VÍZ elemmel képzett: Pis-Kö (Víz-Kő), Dráva-Pis-Ki (Dráva vize mellett lévő föld), Pis-Kár-Kos, Pisz-Ke, Püs-Ki, Lozs-Ony (Pis-Hon), Pozse-Ga (Pis-Kő), Pest (Pis-Ta), Pacsa, Pacs-Er, Bisse, Bíze, I3es-Ence, Vise-Grád, Vis-Ke, Vis-Onta. Folyók esetében: Kulpa -Cola-Pis, Duna - Danu-Bis, Tisza - Ti-Bis-Is.

BOR elemmel képzett (VIZ értelemmel): Bora-Ta, Bar-Anya (Bor-Hona), Bor-Szék, Bor- Sa, Bor-Sod, Zom-Bor, Somo-Bor, Bél-Bor, Tala-Bor.

HON elemmel képzett: MOS-Ony, Pozs-Ony, Bor-Ony, Báb-Ony, Bak-Ony, Csornát-On, Pat-Ona, Batt-Onya, Bar-Anya, Bez-Enye, Ra-Hon-Ca, Ro-Honc.

SZÉK elemmel képzett: Bor-Szék, Bükk-Szék, Magyar-Szék, Fehér-Szék, Báta-Szék, Három-Szék, Róna-Szék, Ber-Zék, Szeréin-Ség, Eger-Szeg, Szilágy-Szeg, Bakony-Szeg, Körös-Szeg, Bor-Szeg stb.

Mező és Erdő szavunk is jelen van sok helyen, ezeket nehéz az újabb keletűektől megkülönböztetni, mert e két szó hangtani alakja évezredek alatt alig változott. Kivétel Erdély, hiszen latin megfelelői - Trans-Sylvania, Ultra-Sylvania mindig jelezték, hogy Erdőségen túli" területet értettek alatta. Különösen igaz ez, ha a Kárpátok ívén kívülről nézzük a dolgot.

Herodotos szerint Kr. e. I 500 táján a kelet felől érkező szkíták is egy nagy erdőség felől jöttek, ez volt Ur-Artu a Kaukázus alatt, de a Nyugat-Európába menő magyar népek is használták e kifejezést, tőlük ered Franciaország egyik nagy erdős tájának neve, Ardennes, Erdő Hona.

Az a néprajzi kép, amely a Duna-medence helyneveinek elemzése alapján szemeink előtt kibontakozik, főleg az egyiptomi kultúrkörből eredő népesség nagy szerepét tárja elénk. Úgy látszik, az ő túlsúlyuk és vezető szerepük a Felvidéken és Erdélyben a bronzkor folyamán is fennmaradt, amíg a turáni néphullámok beözönlése az ország keleti határain át el nem kezdődött, tehát kb. Kr. e. 500-ig. Egyebütt az országban, nevezetesen a Dunántúl, a Dráva és Száva közén, valamint a Maros folyó vonalától délre és Bihar és Arad megyék területén a bronzkor folyamán lényeges eltolódás keletkezett: ide a bronzkor második felében az a népesség telepedett be, melyet ősi lakóhelyéről, a Régi Keletről a szemiták űztek el a Kr. e. II. és 1. évezred fordulójára eső századok folyamán. Ezek az utóbb jött magyar honfoglaló néphullámok abban különböztek elődeiktől, hogy hitéletük fő formája nem az égi vagy napvallás volt, hanem a termékenységi kultusz és istenüket nem Ra-nak, hanem Bál-nak nevezték. Következőleg, ahol ők a Duna-medencében letelepedtek és új falvakat hoztak létre, azok nevébe gyakran ezt a Bál (Béla) nevet foglalták bele, annak védnöksége alá helyezték életüket. Bál összetételű helyneveink - Bál, Bél, Pál, Pél - különösen Zala, Somogy és Veszprém megyék területén, vagyis a Balaton körül sokasodnak, amely tó a Bál-Otthon középpont ját alkotta. A zalai Belatinc, a baranyai Bél, a somogyi Bálványos (Bálvány- Bál Hona) és a soproni Beled a Balaton tó körüli hatalmas Bál-település nyúlványainak tekinthetők. A második nagyobb összefüggő magyarországi Bál-terület Arad és Bihar megyékben alakult ki, ahol több mint harminc Bál nevet ismerünk, jórészben a hatalmas Bél-hegység vidékén. Heves megyében az Eger felett emelkedő Bél-Kő fontos áldozati helyük lehetett. Külön is figyelemreméltó, hogy Bál isten nevét négy Árpád kori királyunk használta trónnévként Béla alakban, amely körülmény ez utóbb jött népesség nagy lélekszámát, súlyát és befolyását tükrözi a turániakkal együtt kialakított végleges Magyarországon. Összesen 2052 ókori eredetű helynevet lehetett így feltalálni.

Kő- és bronzkori magyarul olvasott szövegek:

A kökénydombi Vénusz Kr. e. 3000 tájáról szülő nőt ábrázol, "beszélő" szobor: Ezeket a mamákat Úranyó a kis széken segíti.

A zengővári Vénusz a rézkorból származik s a ménhír szobrok stílusában az is anyát ábrázol, aki gyermekét szoptatja: Máter gyermekét szoptatja.

A budakalászi vörös agyagszekér: Magyarok Ura Őriz.

Bronzkori, 11 cm magas, kétfüles korsó rovással: föníciai V és S, VIS alakban hangzósítva, VÍZ. Ma is használjuk, nem is keveset: Jó Ra (Nap) kelt, Jó reggelt.

Összegzésként: Új történeti tudatunkban ezért központi helyet kell biztosítanunk annak az igazságnak, hogy a magyar nép Kr. e. 3300-tól, ha ugyan már nem régibb idő óta, folyamatosan lakik a Duna-medencében.

Kr. e.1999-1000 Kaukázus, Georgia, ÉK.Törökország, CSI

Szabiria-Ómagyaroszág szubir-szabir-magyar népességgel lakott független terület. II. Ramszesz (Ra-Mása) idején (1290-24) hun-magyar népesség.

Megjelent: 89211 alkalommal

Hozzászólások  

 
Zoli
#37 A számlálóról.Zoli 2017-09-11 12:59
Kedves cartwright és olvasók !

A számláló rendellenességet már én is észleltem de nem ebben a megvilágításban. Köszönöm, hogy felhívtad erre a figyelmem! Ez bizony így nem jó, de sajnos a tudásom korlátozott és a számlálót nem tudom sem javítani sem kicserélni. Azt már észleltem én is, hogy többször néhány száz látogatót mutat közben az összesítésben csak kétjegyű számok vannak. Az is többször megfigyelhető, hogy az esti órákban a heti látogatottság egész magas számot mutat de reggelre visszaszámlál néhány-százat. Sajnos egyáltalán nem értem mit számlál, mit összegez naponta, hetente és havonta. Most amit megtudtam tenni, hogy lecsökkentettem az oldaltörések számát, itt a jelenlegi dolgozatban, hogy ne számláljon olyan sokat.

Ezt a fantasztikusan megszerkesztett honlapot egy igaz magyar honfitárstól kaptam használatra (soha nem találkoztunk személyesen) és amióta átadta nekem használtra (teljesen díjmentesen) azóta esetleg csak a kisebb javításokat tudom csupán elvégezni. Sajnos ezt a részt nem merem megpiszkálni. A jövőben is azt tudom megígérni, hogy nem tördelem az oldalakat ha nem muszáj.

Szeretettel: >Zoli<
Idézet
 
 
cartwright
#36 tév-számlálócartwright 2017-09-11 09:49
Kedves Zoli!

Végig lapoztam a cikket és meglepődve vettem észre, hogy a számláló oldalanként 1-gyel növelte a nézettségi számot. Miután 34 oldalra van törve, és egyes oldalak pedig nem is hosszúak, így ha helyesen akarnám a nézettség mutatót használni a pillanatnyi 71021-es számot osztanom kellene 34-gyel, ami 2088 látogatót jelentene, ha mindenki végig lapozta volna. Így a cikkek olvasottsága mutató egyáltalán nem pontos, mert ez a cikk most az 5. helyen található. Ezzel szemben a Diófás cikk a 3. helyezett 80760 látogatással, 2 oldalra tördelve, ami akkor 40000 feletti olvasót jelent. Lehet ezzel valamit kezdeni?
Idézet
 
 
nagy lajos
#35 belgium/Andennenagy lajos 2017-09-07 18:36
én is csak egyet, egyre kedves Cartwright :

az angol (és sok más nyelv tulajdonsága a többnyire jól ismert kialakulása az idok folyamán, miközben a magyaré a változatlansága ...
na ezt vette észre és adott hangot Browling (azt hiszem valahogy másként írt) nyelvész. Na ennek alapján odáig ment, hogy a nyelvünk eleve Istentol jött, a teremtés nyelve (a XVII.-XVIII. sz. -ban ez
volt a referencia) ...
(Lord John B.... egyik legnevesebb, legelismertebb angol nyelvész) ...

szeretettel, L
Idézet
 
 
cartwright
#34 nyelv-tancartwright 2017-09-04 13:44
Kicsit visszakérdeznék, kik beszéltek angolul a Brit-szigeteken a középkor vége előtt? Nem párhuzamot akarok vonni az angol és a magyar nyelv között, hanem csak rámutatni, hogy az "angol" elnevezés furcsaságára. A kelta őslakók nyelve csak a későbbi skótoknál és az íreknél maradt meg valamennyire, miután a rómaiak eljutottak Britanniába. A rómaiak több ezer nehézpáncélos szarmata (jász-alán?) harcost is vittek a Brit-szigetekre, akik ott letelepedtek. Utánuk a germán nyelvű saxonok hódítottak, majd később jöttek a dánok és a vikingek. 1066-ban a normannok legyőzik a szászokat, és az ófrancia nyelv keveredik a szászokéval, stb. Tudom, hogy a szászokat angol-szászoknak is nevezik, de honnét jön ez az angolság? A korabeli anyagok nem különböztetik meg magukat a szászokat, és nem volt külön angol nép akkoriban. Tehát az angol elnevezés jóval későbbi, mint maga a nyelv, ami egyébként is keverék. Visszaugorva a magyarra, a magyar nyelvnél is így látom, a magyar elnevezés jóval későbbi, mint a nyelv maga. Ha a hunok használták, akkor hun nyelv volt, és nyilván jött valahonnan, hiszen a hun birodalom előtt is létezett. De ne hívjuk ezt az ősnyelvet magyarnak, mert az egy későbbi elnevezés. Nem véletlen a Hungária sem, mint Magyarország idegen elnevezése. De ennél jobban nem kívánok belemenni, mert eddig sem foglalkoztam nyelvészettel, és egyelőre nem is akarok. Majd írok még, közvetlen.
Idézet
 
 
nagy lajos
#33 belgium/Andennenagy lajos 2017-09-01 11:20
kedves Cartwright !

nagy köszönet a 'gondos' válaszodért. Ha megengeded folytatom a 'diskurálást' :

felteszel egy számomra fura kérdést. Ezt a "tárgyi tényezok"-kel kapcsolatos. Amikor én pl-ul a nyelvünket egy tárgynak veszem, valahogy ezt Te is elfogadod, ill. magad is ezen a véleményen vagy ... és késobb, amikor az egy szó, név esetét
zsigereljük, vizsgáljuk, mintha meghazuttolnád véleményed ...

én azt értem a nyelv tárgyi értelmezésében, hogy pl-ul annak alapveto szabályai, törvényei a történelem folytán változatlanok. Foként azt, hogy ez nem valami szubjektív dolog. Szerintem ha mi ma NEM tudjuk másként kimondani a világ-ismert
Attila nevet, szót, mint A-TIL-LA, akkor a multban sem tudtuk másként !
hacsak (!) nem valami alapveto változás nem történt a nyelvünkben az elmult másfél ezer évben.
Mivel errol, egy ilyenrol nincs tudomásom, egy az egyben állítom, hogy nyelvünk ezen szót (az oseink !) 1500 éve ugyanúgy mondta ki, mint ma.
Na ezen névben van egy "A" és utána egy "T" ... amely valami miatt nem 'áll' össze. Ezért nyelvünk nem engedi (o az úr !) meg az "A" után a kettos "T"-t. Amikor pl-ul az egy Attika-i félsziget nevét próbáljuk kimondani ..., hát nem igen megy
...

de itt nem csak a nyelvünk tárgyként való vétele, tárgyilagossága ..., hanem pl-ul az írásbelisége is
fennáll. Legalább a VII. sz. végétol teljesen biztosra veheto, hogy nyelvünknek írása, a hangzóinknak írásjelei voltak. Na ezt azért mondhatjuk biztosra, mert tárgyi leleteink ezt állíják. Na ezt akkor a K-M -ben találjuk meg. Tehát ez egy tárgyi bizonyság arra, hogy akkor ott magyarok éltek (mert magyarul beszéltek és írtak), miközben a jó két évszázaddal késobb odaérkezoknél ezt nem találjuk meg ...
na errol van szó Cartwright ! Hogy az írások kiket is mondanak ki magyaroknak, az kevésbé hiteles, mint amit a NYELV mond ...
ha nyelvünk az elodeinktol jön (ezt egy axiómának is vehetjük), akkor azok, akik magyarul beszéltek, voltak a magyarok. Hogy azután az írások ezeket
onoguroknak, hunoknak, avaroknak ... vagy a jó-Isten tudja miknek is, az teljesen mellékes ...

azt írod, hogy Te szerinted a szumér eredet (nyelvi rokonság) helytelen (az egyiptomi cuccot nem ismerem eléggé). Na ezzel kapcsolatosan (a pro és
kontrával) már sokat olvastam. Na mint egy nem
szakember (mint a többségünk), hogy magyarázod azt (ha van valami ismereted ebben), hogy miközben olvashatunk sokat a "pro" érvekbol, a "kontra" teljesen hiányzik ? Miért van ez így ?
Pl-ul az egyik 'tétel' szerint, az bizonyítja (egyik legfontosabb) a rokonságot, hogy a mi nyelvünkben van a legtöbb szumérban is megtalálható szó, szóto, kifelyezés (magasan a
legtöbb). Na ez, az ilyen a nyelvészeti szabályok szerint vagy az egy egyenes-ágú leszármazást, vagy azt, hogy ezen két nyelvet beszélo nép sok évszázadon keresztül közvetlen egymás mellett élt
(mondjuk legalább 4-5 évszázadon keresztül). Na
az ami engem felbosszant, hogy a nyelvészek, azok, akiket azért tartunk el, hogy
'nyelvészkedjenek' ... nem teszik meg. Hogy saját szabályaikat csak egyszeruen lesöprik a terítoröl ...

van egy jó 45 éve ismert, barátom, aki orientalizmust végzett. Ismerem ot, ismerjük egymást és ezért nem igen beszéltünk soha ilyesmirol. Egy olyan 5-6 éve lehetett ..., valahogy mégis ráadtam magam és feltettem neki a kérdést ;
"mond Golyó, mi a véleményed a magyar-sumér nyelvrokonság felol ?". Erre o; -"ez egy hülyeség !".
"Mellesleg ez már régen megcáfolt is !". Mivel én még mindíg hallgató 'állapotban', folytatta ;"most volt pl-ul néhány hónapja egy nemzetközi nyelvi
koferencia, ahol ez újra elokerült és egy az egyben elvetett lett". Na erre én (a naív !) megkérdeztem ;
a nyelvrokonságot ott ki képviselte (nem sokat ismerek ezekbol, de azért vártam egy-két ismert nevet). Erre Golyó barátom ezt; "csak nem képzeled azt, hogy oda egy ilyent meghívjunk (ott már úgy beszélt, mintha o is jelen lett volna ott) !?"

tudod, kedves Cartwright, én inkább a természettudományos világban éltem sokáig. Mégha ott a középérték alacsonyabb részén ... azért jól ismerem azt. Soha semmi nem elfogadott, ha ennek cáfolata nincs (±). Egy doktorandus elérését a diák a tézise védelmével (!) éri el. Oda nem csak olyanokat hívnak meg, akik vele, a tézisével egyet értenek, hanem mindenkit. Na ezért ennyire megdöbbento az számomra, hogy a nyelvészet ennyire ... fura. Sokszor úgy tunik, hogy ezek a helyett, hogy érveket hoznak, a diplomájukat, a szakterületi tisztségüket adják, mutatják elénk. Valahogy úgy, mint az egy eroszakos, részeges papa, aki a helyett hogy vitázna (szóban), az öklét használja érvekként.
Addig is elmennék, hogy ezek sokszor a diplomájuk mögé bújnak a tudás-hiányuk titkolásáért ...

most még egyet (rengeteg lehetne !) kiemelek a Te általad írottból ;
"...Hunul” beszéltek, amit a későbbi magyarok is megértettek. Vagyis a hunok nyelve később
"magyar"rá lett. "
na itt honnan jönnek ezen népnevek és mik ezeknek a 'bizonyságai' ?
ebben vannak "magyarok", vannak "hunok" ... és ezeket valami perzsa-eredetu írásokból ismered ...
megkérlek, hogy olvasd el jól mindazt, amit leírtál ! Lehetelenség lenne, hogy Te magad észre ne vegyed ennek abszurdumát ...

szeretettel és még egyszer köszönet válaszodért, Lajos
ps.. ha gondolod, érdekelne egy közvetlen kis leveles diskurálás talán hasznos lehetne () ...
Idézet
 
 
cartwright
#32 válaszcartwright 2017-08-31 09:58
Tisztelt Lajos!

Kezdjük ott, hogy milyen tárgyi tényezőről van szó, mert minden egyes elemet önmagában is értékelni kell. Nem szeretnék nagy marhaságokat írni, ezek a további válaszaim.
1, Igen fontosnak tartom a magyar nyelvet, mint azonosító elemet, és igencsak nem becsülöm a nyelvtudományt és az olyan nyelvészkedőket, akik szerint a magyar nyelv azonos az egyiptomival, a sumérral, stb.
2, A kérdés ezen részére csak a ’hol’ megadása után lehet válaszolni, ezért most kihagynám „kik voltak a magyarok a mondjuk VII. sz.-ban”.
Mint anno a rétestészta-újragyúrva cikkben írtam, „Deák István: A magyarok feljövetele könyve szerint, már a bronzkorban elkezdődött a szkíta népek Nyugatra vándorlása, így magyar nyelvű csoportok már i.e. 2800-tól érkezhettek a Kárpát-medencébe.” Vagyis a „magyar” nyelv kialakulása számomra, egyelőre azt jelenti, hogy kb. 6000 évvel ezelőtt az ogur v. ugor gyökerekkel (finn nélkül) rendelkező családok, törzsek a mai Kazahsztán területeiről (későbbi hun birodalom) elérhették kb. 5000 évvel ezelőtt a Kaszpi-tenger környékét, ahol iráni és később török népekkel is találkoztak. De ezt az akkori nyelvet még nem nevezném magyarnak, bár kétségtelen, hogy ezen törzsek nyelve volt az őseink nyelve.
Amint a Tarih-i Üngürüsz írta :
„Egy nap Adzsem (Perzsia) országának padisahja Kosztantinije (Bizánc) fejedelme ellen hadjáratot indított, és emiatt Dzsiddija (Szkítia) uralkodójától segítséget kért. Dzsiddija fejedelme segítségül Hunor népéből, akik tatárok voltak, húszezer katonát gyűjtött össze, és Adzsem padisahjához küldte [ezt a sereget]. Amikor Adzsem padisahja is Kosztantinije ellen ment, az említett Hunor népét támadás érte, mely aztán ily módon elvált Adzsem padisahjától, és Pannonija tartományába költözött. Amikor abba a tartományba érkeztek, látták, hogy csodálatosan bőséges folyamai vannak nagy számban, sok gyümölcse és bő termése van annak az országnak, és az ő nyelvűkön [azaz Hunor népének a nyelvén] beszélnek [az ottani népek].”
Ebből következik, hogy amikor a török besenyők megtámadták a hunokat, azok utána nyugatra, a Kárpát-medencébe jöttek, és „hunul” beszéltek, amit a későbbi magyarok is megértettek. Vagyis a hunok nyelve később "magyar"rá lett.
3, az ilyen becsült értékek mindig hamisak, sosem volt folyamatos emelkedés a népesség növekedésében, hiszen egyes katasztrofális periódusok alaposan csökkentették, míg a kedvező időszakok emelték az emberek létszámát. Példaként a nagy pestisjárványban (i.u. 250 körül, és i.u. 540 körül, amit egy világjárványt jelent) kb. 40%-kal csökkent a nagyobb városokban lévő népesség száma, illetve egyes területek elnéptelenedtek. De mint már írtam, az itt lévők és a bejövők is nagyjából ugyanazt a nyelvet beszélték, így nyelvi meg nem értésről nem beszélhetünk.

Az Attila, Atilla név kiejtésében felesleges leírni, hogy most A-til-la –ként ejtjük, mert régebben ejthették más hangsúlyozással is. Én egyébként is az Etele nevet tartom eredetinek, az Etil folyóként ismert Volga nevét, ami a későbbi törökben már nemcsak a Volgát jelentette, hanem nagy folyó jelentést vett fel.
Idézet
 
 
nagy lajos
#31 belgium/Andennenagy lajos 2017-08-30 11:46
kedves "cartwright" !

te egy tipikus 'írásos'-alapon vagy (ilyen a legtöbbünk). Na én is elfogadom az írottak hitelét, értékét ..., de ha ezeket valami tárgyilagos (mert tárgyi) tényezo megkérdojelezi ..., már nem annyira ...

engedd meg, hogy toled is és külön megkérdezzek egyes dolgokat ! Feltételezve a te igen válaszodat,
íme ezek ;

-1) mi számodra a nyelvünk jelentosége az azonosságunkban ? Merv-adó, alapvetoen azonosító ..., vagy csak egy mellékes tényezo ?

- 2) az elobbi alapján ; kik voltak a magyarok a mondjuk VII. sz.-ban (AD) ? Azok akiktol nyelvünk jön, vagy ... kiktol is ?
és itt végezetül; kiknél találjuk meg biztosan a nyelvünket ?

- 3) tudod-e azt, hogy a IX. sz. végén bejöttek számaránya 10,-max 15 %-a volt az összlakosságnak (László Gyula ezt 10 -nek adta meg) ? Tudod te azt, hogy ilyen esetekben mindíg a befogadók nyelve marad csak fenn ? (ha nem hiszel nekem, vizsgáld meg a bolgár, a lombárd és a frank esetet !) ...
ha tehát az Arpádékat befogadók "hunul", "avarul",
szlávul (tótul), bolgárul beszéltek (volna), akkor mi is .azon beszélnénk ma. Az lenne a magyar nyelv !

ezek a tárgyilagos tényezok ! A nyelvünk maga egy tárgy, amelyet oseinktol kaptunk. Az oseink magyarok voltak ezért. Hogy azok magukat hogy is nevezték, hogy oket mások hogyan is neveztek ..., az e mellett semmi jelentoséget nem bir ...

ha pl-ul az ertruszkok magyarul beszéltek, akkor MAGYAROK voltak. Ha ez így van, akkor a Balkánon, a K-M -ben (igen, ez a Kárpát-medence) ott egy jó 3000 éve magyarul beszéltek (az etruszkoknak nevezettek valószínu mint 'többlet', túlszaporodás emmigráció volt ebbol ...

mindez egyszeruen onnan jön, hogyha a nyelvünk
létezett mondjuk a II. évezredben Kr.elott, akkor azt a MAGYAROK beszélték ...

azt írtad, hogy a hunok lehet kétnyelvuek voltak (±).
Ha ebbol az egyik magyar volt és ezt az oseiktol vették át, akkor ezen "hunok" magyarok voltak !!!
teljesen igazad van, ill. kell legyen ott, hogy a hunokat az ótörökkel 'házasítod'. Ugyanis a mi
'A-TIL-LA' szavunk (a NYELVÜNKKE !) a törökben
még ma is is így (egy t-vel és két l-lel) használt ...

na itt van a nyelvi tényezo az írásossal szemben, kedves Cartwright !
te az írottakat követed (az "Athila", az "Atila", az "Attila" ...) én pedig a nyelvünket, amely bárhogy is íródott, ezen szót csak a 'a-til-la' ként mondja, sot engedi csak mondani ki !!!

szerinted mi a hitelesebb ? Az amit a görögök, a rómaiak ..., az egész világ csaknem ..., vagy amit a nyelvünk mond ?

szeretettel, L
Idézet
 
 
cartwright
#30 próbálok segítenicartwright 2017-08-30 08:20
milyen rövidítés a "KM"
Kárpát-medence
Idézet
 
 
Zoli
#29 Ismét segítek Nagy Lajosnak.Zoli 2017-08-29 18:20
Kedves Lajos!
Ha nem fér egy hozzászólásba akkor ne nekem küld el, hanem csinálj "folytatást" egy új hozzászólást és odaírod, hogy második rész majd harmadik és így tovább.
Most ide ragasztom ami neked nem fért fel.

" most észrevettem, hogy miért nem ment tegnap-elott. Túl hosszú volt.

most is annak ítélte meg, ezért levágtam a végét és külön elküldöm neked ;


most vissza a te kérdésedre ; na a Tatárlak-i agyagtáblácskák cuccára. Na azokhoz csak a nyelvünk, ennek írása ... illetve a nyelvünk hangzóinak jelei kötnek, köthetnek. Na ez nagyon fontos ..., de ehhez ennek megerosítése lenne szükséges. Itt pl-ul az, hogy amikor mi valahol egy írásjelünkre bukkanunk, az akkor már biztosan a miénk-e vagy sem ? Azt kellene kutatnunk, kutatniuk a hozzáértoknek, hogy meddíg lehetünk biztosak abban, hogy ezek a mieink ? Ugyanis ezen írásjeleket mi felvehettük volna és a nyelvünkre, ezek hangzóira alakíthattuk volna sokkal késobb ...
tehát mindenek elott a hiányzó láncszemeket kellene keressük ...
(a Visoko szerintem eredetileg egész biztos egy "viskó" volt ... mellesleg)

9) semmit nem tudok ezekrol (mint egész biztos Te se. Ez is bizonyság arra, hogy ugyanazon gyökereken alapozódunk, notünk föl) ...
na ha mi magunkat a befogadókkal azonosítsuk, akkor errol kellene a történelmünk beszéljen. Mivel nem teszi, ez is bizonyíték arra, hogy még ma is mi mind Arpádékat tartjuk a magyaroknak ...
itt ez valami feltétlenül fontos lenne számunkra.
Mert épp ezen idoszakra, a MI HIANYOS, HIBAS TÖRTENELMÜNKRE alapoznak pl-ul több szomszédunk ma is. Ha mi ott éltünk, nekünk kellene beszélnünk, írnunk az o oda-jövetelükrol, arról, hogy mi is történt velük. Ennek ellenkezoje történik. Ok írnak rólunk !!!!! (az, hogy helytelenül, az már másodlagos dolog) ...

nincs semmi tudomásom, csak néhány 'meglátásom'. Pl-ul az, hogy a tótok magukat valami sloven... -eknek nevezik (Slovensko-nak a kapott országukat), az azt kell jelentse, hogy ok lehettek az egyik szláv törzs (a középso) akiket oda (Vukovar-Eszék körnékére) telepítettünk. Na ezek kaptak írásjeleket az Egyháztól és ezt az o nyelvük hangzóira, a szlavon nyelvre ...
de mindezek csak olyan feltételezések részemrol. Mivel én is, mint legtöbbünk csak a mások ismereteire, írásaira támaszkodhatok ... és épp ezek hiányoznak itt ...
egy ÜRESSEG van itt és ezt MI követjük el (lehet ez az üresség a fejünkben val elotte) !!

10) ez a "9" -es része. Ha mi az ún. hunok ivadékai, majd az avaroknak nevezetteké vagyunk, akkor ezek történelme a miénk. Ennek része kell legyen a szomszédos szláv törzsek, népek történelme is. Ha mi a K-M -ét betöltve ebben éltünk. Nagyon feltételezhetoen egy államot alkotva. Na egy ilyenen keresztül nem mehetett át egy szláv törzs a nélkül, hogy ebben beleegyeztünk volna (én még azt is feltételezem, hogy mi magunk ezeket készakarva, mint csatlósainkat a gyepüinkre telepítettük akkor (mint késobb a frankok tették ezt épp ellenünk a morvák betelepítésével hozzánk). NEKÜNK kell róluk beszélnünk (persze ez csak másodlagos) és NEM nekik ROLUNK. Ugyanis mi vagyunk ott a régebbi, a már régen ottélo nép. Ugyanígy kellene a még késöbb hozzánk beteleültek esetében is. Az oláhokról, a cigányokról ... legalább egy mondat erejéig említést kellene tennie a MI történelemkönyveinknek ...

maga az, hogy mi miért is nevezzük a tótokat ezen néven ? Honnan is eredhet ez ?
mindezek nagyon fontos kérdések ..., amiknek fontosságát csak miután megválaszoltuk ... vesszük csak észre.
Pl-ul lehetséges az, hogy a mi "tót" szavunk az egy valami, a Thot istenség 'tulajdonságából' jönne. Ugyanis
az a hermetikus, a kifelé-titkolt tudást jelképezi. Tehát ha mi ezt használtuk, azt lehet azért, hogy a szlávok
számunkra érthetetlenek (a tót kifejezés minden szláv törzsre vonatkozott). Mint többen feltételezik, hogy
a "német" szó is valami ilyen értelu lenne a szlávok számára ...
szeretettel, L"
Idézet
 
 
nagy lajos
#28 belgium/Andennenagy lajos 2017-08-29 12:02
nagy köszönet érte, érted Zolikám !
ez tényleg segíthetne mindannyiunk számára ...

1) az írások az Arpádékat, mint uralkodókat tole vezetik le. Tehát az írottak ezt állítjá ...
viszont az írottak nem annyira megbízhatók, mint több más tényezo. Ilyen a nyelvünk és a genetika.
Ezek mindketto bennünket az ún. hunoknak azonosít ...

2) az én forrásaim ugyanazok, mint a tieid (mondjuk 95-96 %-ban). Az lehetséges, ami bennünket szétválaszt, az az, hogy egyikünk egyiket, a másikunk az egy másikat tesz elonyben.
Az írt 'tudomány'-ok (még egyszer ezek lehetnek igazak, mint nem is) közül én inkább a középkor
végén írt Tarihi Üngürüz-t teszem elonyben. Viszont be is vallom azt, hogy ezt azért, mert ez egyezik (±) az én magyar-magyar folyamatosság
'elvemmel' (tehát a magyarok helyben éltek ...,
amíg csak a nyelvünket ott megtaláljuk) ...
na azért tudok egyet, amelyet nem igen ismer a magyarság. Allítólag egy olyan 350-400 év óta
csak azonosítsuk magunkat, a magyarokat Arpádékkal. Elotte (tehát az ún. honfoglalás óta a
XVII. sz. -ig ±) az elodeinket egyaránt a hunok, az
avarok, a kunokban is ...

3) az államiság, az elég komplikált számomra.
Meghatározni talán úgy tudnám, hogy ez úgy
létezik, ahogy ezt a külvilág tartja ...
ehhez kell legyen egy belso 'szervezet' egy hatalommal és egy meghatározott területtel és
talán egy névvel is ...
egy példával ; a X. sz. folyamán volt-e államiságunk. Szerintem igen ...

4) igen. Az szerintem kb olyan volt, mint a X. sz. -i
amely még nem volt teljességgel elismert az
idegenek részérol ...
na a MI államiságunk volt az (is) ..., ha mi a nyelvünket vesszük az azonosító tényezonek (és nem a népneveket) ...

5) szerintem felszabadítók ... de utána egy kicsit inkább átalakultak hódítókká (ami logikus is) ...

6) egész biztos egy távoli rokonainknak tudtuk oket. Mint valami testvéreinket hívtuk oket a segítségünkre. Nélkülük, e segítség nélkül meg
is semmisültünk volna ...
na itt is a nyelvünk és a krónikáink erre a bizonyság. Semmi belso konfliktus nem történt velük és azokkal semmi nyelvi nehézségrol nem adnak a korai írások ...
szerintem közelebbi rokonaink lehettek, mint a késobb betelepedett "kun"-oknak nevezett nép,
akiknél már jobban ismerjük a nyelvüket ...

7) még egyszer; mi mindketten ugyanazon kútfobol, mint gyökerekkel rendelkezünk Szerintem már mielott ezek bejöttek, már mint egy velünk azonos népek mutatkoztak be (mások elott). Itt
mindketten tudjuk, ismerjük a honfoglalási Fehér
Ló mondánkat. Tehát ugyanazon kútforrásunk van itt. Na nézzük ezt meg !
csak ezt ; amikor az 'Almos-i' küldöttek megmondták, hogy földet, letelepedési engedélyt kérnek az ajádék lóért (amelyet már elfogadott a
hely gazdája), akkor az ezt válaszolta nekik; a
lovat leöletem, a szerszámjait, felszerelését a nyergét ... szétszóratom a földön és a folyókban
(±). (Mivel nem adhatta, vissza, hátelszóratja). Na itt érkezünk el a lényegre. A küldöttek ezt válaszolják ; tedd ahogy jónak látod ! A ló szerszámait, a nyerget a mi halászaink, kaszásaink találják meg (az ovéké lesz) és a ló tetemét a mi
kutyáink eszik majd meg. Na itt mi (még ma és csaknem mindenki) ezt úgy értelmezzük (nem én !)
hogy ez egy késobbi, néhány hónappal késobbi
dolgot jelent. Miután mi elfoglaltuk toled, a magunkkévá tettük ezen országot ... történik ez
majd így. Számomra ez NEM ezt jelenti. Azt jelenti, hogy az akkor már ottélok a "mink". Azok nevében
szóltak akkor, akik már ott ezen morva fejedelem uralma alatt éltek. Még azt is rátehetjük (mert ésszeru), hogy egy lótetemet, egy romlásban-lévot a kutyák már nem igen eszik meg. Tehát a köldöttek a JELEN idoben beszéltek és nem arra, hogy majd miután bejöttünk ...

8) a történelem az egy folyó. Ebben nem lehet megszakadás. Ha mi képtelene vagyunk azonosítani elodeinket, a magyarokat egy mondjuk 1150 éve, akkor teljesen nevetségesek vagyunk ezekrol elotte beszélnünk. Senki (normálisan) nem
venne egy ilyent komolyan (ez történik ma !!).
Ezért szeretnélek Benneteket rábirni, hogy következetesen, ésszeruen, a leheto legbiztosabban, tárgyilagosan ... és ezzel persze hasznosan is kell kutassuk multunkat. Na ennek
egy buktatója van a IX. sz. végén. Akkor rosszul
választunk, mert a kisebbik ágát az elodeinknek
válasszuk ... és ezzel az o történelmüket is.
Az egész traccsomásom errol szól, ill. kivánna szólni ...
tehát a IX. sz. vége elott VEGRE (!!!) egy helyes
választást kellene tegyünk (a befogadókat választva) és ezeket követve lépésrol-lépésre a
mult felé (mint az egy folyót a forrása felé) ...
na (számomra) mivel a nyelvünk a meghatározó azonosító tényezonk (az csak a magyaroktól jöhet)
és tudva azt, hogy ez legalább (minimum) 3 ezer
létezik, hát elsosorban azt követve tennénk. Ha pl-ul a nyelvünket már a római idokben megtaláljuk
itt, akkor meg kell keressük azon népet (ez mindíg csak egy népnév !), amely ezt fenntrtotta ott. Na
azok voltak a magyarok (persze tudva azt, hogy
sok másutt is éltek még rokonaik). Ha én lennék
a tudományosok helyében, akkor ezt már régen a pannonoknál és a dákoknál keresném. Magyarul beszéltek-e ezek ?
a hunokig egy egyértelmu ..., elotte kell keresnünk ...
Idézet
 
 
cartwright
#27 hozzászóláscartwright 2017-08-29 11:09
Véleményem szerint, mivel az „avarok” csak a Krisztusi időszámítás létrejötte és bevezetési hibái miatt lettek, és lényegében a hunok és magyarok Kárpát-medencei bejöveteleiről van szó, korai és késői avar néven, ezért magyar államiságról a Kárpát-medencében csakis az Árpádi honfoglalás utánról beszélhetünk. Az Álmos és Árpád vezette törzsek egyesítése hozta, hogy a különböző nevű törzsek a megyer név alatt egyesültek, innen számolhatjuk a magyarságot egységnek. Persze nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a hun Attila a nagy Magor unokájának emlegette magát, így a két testvér nép, Hunor és Magor fiak nemzetei szoros kapcsolatban kellett, hogy legyenek. Az is valószínűsíthető, hogy a hunok biztosan és talán a magyarok is kétnyelvűek voltak, hiszen az akkori közvetítő nyelvet a stepppén, az ótörököt mindkettő ismerte és használta (Németh Gyula – a hunok nyelvi emlékei). A hunok az őket a VI. században megtámadó török népek „besenyők” után (valójában a III. században), két részre szakadnak, és egy részük Perzsia vidékén telepedett le, heftalita néven. Másik részük tovább jön nyugat felé, végrehajtja az „avar”, hun, „szarmata” betelepedést, és szláv nyelvű népeket telepít a határaira. Az itt lévő gót, gepida, vagy langobard népek pedig, először szintén egymás ellen háborúznak (gót-gepida, langobard-gepida háborúk), majd a hunok elől a Római birodalom területeire és Itáliába vonulnak. Miután a mostani időszámításunk szerinti szarmata, hun, és korai avar időszak (kb. 70-80 év) Attila halálával lezárul, a határokra telepített szláv népek, megpróbálják elfoglalni a hun belháború után megfogyatkozott (illetve egy részük visszavonult keletre – Csaba népe) hunok területeit. Itt kell megemlítenünk a székelységet, mint itt maradt, de Erdélybe visszahúzódott hunokat, akik megőrizték a hun-székely rovásírást. Vagyis az Árpád vezette népek ismerhették a hun rovásírást, de nem tekintették a feltétlen a sajátjuknak, így nem okozott nekik problémát, hogy Vakj-István rendelettel küzdjön ellene. Még Árpádék előtt történhetett, hogy Bakay Kornél szerint a hun „avar” temetőket feldúlják és kifosztják, mivel a szláv népek egy időre fölénybe kerülnek a szórványos itt maradt hunokkal szemben. Majd az Attila halála után számított kb. 100 évvel később, az Árpádi hadak foglalják el a Kárpát-medencei vidékeket, és azt itt letelepedett „rómaiakat” és „szlávokat” kiűzve, létre hozzák nagy Magyarországot. Ezt először kései avarként rögzítették a nyugati krónikások, majd a Krisztusi időszámítás eltolásával és a magyarság nemzetté alakulásával, magyar honfoglalásként írták bele a krónikákba.

A Kárpát-medence elfoglalása, hunok 3x, magyarok 2x :
kb. 220 – 260 gótok utánuk kb. 260 körül szarmaták (hunok)
kb. 330 – 373 gótok utánuk 373-ban a hunok
kb. 520 – 560 longobardok utánuk kb. 560 körül a korai avarok (hunok)
A szarmaták és hunok előtt idegen nyelvű gótok jöttek Pannoniába, a korai avarok előtt a longobárdok, ezek egy népet jelentenek, és a gepidákkal való csatáik után meghódították Itáliát.
kb. 677 – 745 késői avarok (magyarok)
kb. 872 – 895 a magyarok
Így kerül a magyarok bejövetele időben messzire a hunok után, mert a hunokat háromszor szerepelnek a történelemkönyvekben és -tanításban, szarmata, hun, és korai avar, míg a magyarok kései avar néven is bejöttek, és legvégül magyarként.
Idézet
 
 
Zoli
#26 10 kérdésem Nagy LajosnakZoli 2017-08-28 19:46
Hogy tisztábban lássak, és valahogy jobban megértselek most én kérdezek tőled.
először is; milyen rövidítés a "KM"?

1.) Atilla királyunknak van-e vérbeli köze a magyarokhoz azaz hozzánk?
2.) A Te forrásaid szerint mióta van államiságunk nekünk magyaroknak?
3.) Mit nevezel Te államiságnak hol kezdődik teszerinted egy államiság?
4.) Atilla birodalma nevezhető-e államiságnak?
5.) Te tudásod szerint Árpádék hódítók (honfoglalók) voltak vagy felszabadítók?
6.) Teszerinted akiket behívtunk segíteni nem testvérnemzetünk volt? (Atilla és fiai, Árpád és törzsei, vagy az úgynevezett Avarok?
7.) Te kútfőid szerint (vezess oda minket is) Árpád Fejedelmünk ha nem magyar volt, akkor hova kikhez tartozott?
8.) Te tudomásod szerint hogyan kellene megítélni a Tatárlak-i és a Visoko-i leleteket? Ne tartsad vissza magadnak ezeket a nagyon fontos megítéléseket ha már tudomásod van másféle adatokról.
9.) A te kútfőid szerint mi történt a IX században és az előtt?
10.) Hogyan és miért került több szláv törzs a Balkánra és ennek mi köze magyar őstörténethez?
Idézet
 
 
Zoli
#25 Segítek Nagy Lajosnak!Zoli 2017-08-28 17:45
Nagy Lajos honfitársunk valami okból nem tudta mondanivalóját felküldeni így én próbálom meg:

Nagy Lajos írja:

" mivel képtelen vagyok a honlapra beküldeni ...
kedves Zolikám ! (de mások is)

megrizikózom azt, hogy magamra haragítsalak ..., de nincs választásom. Nem vagy, nem vagytok igazak, amikor Ti azt állítjátok, hogy mindkettot a magyaroknak tartsátok, mondjátok ki. Ezt Ti még észre sem veszítek, ezt valahogy csak egy kívül-álló veheti észre ...

a Ti felfogásotok valami ilyesmi ; a magyarok Arpád népe, de az ezeket befogadók is (többnyire) magyarok voltak. Ez így helytelen !!
Mert még mindíg a ti referenciátok a bejövok (és úgy, hogy erre semmi magyarázatot nem adtok közben) ...

most másképpen közelítem meg a kérdést. Mióta van nekünk államiságunk (nekünk, magyaroknak) ?
Ha valaki Arpádékat tartja a magyaroknak, akkor annak eszében sem jutna az, hogy ez lehetett a IX. sz. vége elott (a K-M -ben). Ha
valaki a befogadókban tartja a magyarokat, az elodeit, akkor a válasza lehet ezen IX. sz. elott is ...

az, hogy nekünk volt és közben nem is államiságunk, azt gondolom egyetlen épeszu nem válaszolná. Vagy volt, vagy nem ...
na látod errol van szó !

ha megkérdezem toled ; volt-e, voltak-e harcaink a frankok ellen a VIII. sz. második felén, végén ? Na ott is ugyanez történik.
Nem lehet azt mondanunk, hogy volt is, meg nem is ...
na ilyenkor szokott a szög a zsákból kibújni sokszor. Az, aki elobb azt állította, hogy szerinte a befogadók és a bejöttek egyaránt
magyarok voltak ..., akkor az ezt mondja (már vagy kétszer találkoztam ilyen esettel !) ; hát igen ! Azok az avarok voltak. De azok
is rokonaink, magyarul beszélok voltak. Tehát akkor veszik ezek észre, hogy számukra továbbra is a 'honfoglalók' a magyarok.
A másikok azok csak olyan "is"-ek ...

Te olyan határozottsággal állítod (már elobb is), hogy számodra, számotokra mindketto magyar volt. Na legyen ! Akkor
Te hogyan fejezed ki magad ; bejöttünk vagy (ok) bejöttek ? Itt önmagunkról van szó. Egy idegen mondhatja azt, hogy ...
ezek mindketto ugyanazon nép, magyar volt. Viszont amikor magunkról, akkor okvetlenül azonosítanunk kell magunkat. A
mi történelmünkrol van szó. Mi vagy az Etelközben éltünk, vagy benn ...
itt okvetlenül választanunk kell !!!
újra a folyam párhuzamát. Amíg mi nem választunk a két ág között ... ottmaradunk az elágazódásnál ...
mint valami tökéletlenek ...
az igaz, hogy mindketto ág 'magyar' utána, a folyó alsó folyásán, de ahhoz hogy megismerjük ennek
felso folyását, a két ág közül KÖTELEZOEN VALASZTANUNK KELL EGYET !!!

persze, hogy mindkét ág a magyar ág (mondjuk azért jó lenne a kis ágnál egy-két bizonyság is, mert
az nem normális, hogyha ezek magyarul beszéltek, ne legyen írásuk és hogy a befogadók írását nem értékelték). Az
ún. honfoglalás után ez EGY nép (ill. azzá válik apródonként). Itt ahhoz, hogy tovább haladhassunk a történelmünkben,
elobb választanunk kell a folyó két ága között. Tudjuk azt, hogyha a balt válasszuk, azzal nem vetjük el a jobbat ..., viszont
azt is tudnunk kell (na ezért nyavajgok !!!), hogy e nélkül nem haladhatunk elore. Ha nekünk elegendo az, hogy mi csak
a IX. sz. végétol ismerjük el a történelmünket, akkor ez még megjárja, viszont mindenki ezen túlmegy és néhányak több
évezreddel is. Hogy lehetünk mi hitelesek abban, hogy magyarokról beszéljünk 4-5 Ezer évvel ez-elott (pl-ul), amikor még
csak nem is vagyunk képesek ezeket azonosítani 1150 éve !?

amikor a történelmünk folyamát kövessük, akkor ezt amíg csak lehetséges ... következetesen, hiánytalanul ...
folyamatosan kell tegyük ...

a történelemkönyvünk amikor a magyarokról beszél mondjuk 800 AD -ban, ezeket kikben azonosítja ? Kikrol
beszél az ?
Eddíg még soha sem (SOHA SEM !!!) találtam olyant, ahol ezeket a K-M -ben azonosítja ...
egyszer egy hölgy (éppúgy mint te Zoli) azt állította, hogy igenis vannak olyanok, akik a befogadókat is magyaroknak
tartják, mondják ki. Bizonyságként egy valami 20 oldalas tanulmányt küldött. Ezt türelemmel, figyelemmen végigolvastam
és ez értelmes, kiválló tanulmány volt és ennek végén (úgy emlékszem az utolsó-elotti mondatában) valami ilyesmit írt ;
"amikor a század végén a magyarok megérkeztek". Na ezek után nem hiszek nektek ebben. Még önmagatok sem veszitek
észre, hogy mindíg a bejötteket tartjátok a magyaroknak !! Ez annyira bennetek van, hogy észre sem veszitek ezt ...

azt hiszem még nem írtam le ezt itt (nálad) Zolikám : Jeno herceg kiverte a törököket az ország közepébol a XVII. sz.
végén. Az osztrákok számára attól kezdodik Mo. a Habsburg Mo (az elotte-lévot amennyire csak tudják 'elfelejtik' ) ...
Arpád kiverte a bolgárokat és morvákat ..., majd utána tönkreverte az utóbbiak urait, a germánokat (bajor-szász
szövetséget, amely felváltotta a frankokat). Na itt ezen akcióban Te kiválóan megjegyezted, hogy ez egy
felszabadító tett volt. Az Almos vezette törzsszövetség egy valami rokonnépünk lehetett, akiket segítségünkre
hívtunk amit ezek meg is tettek ... és kiverték tolünk az ellenségeinket. Viszont mégha ezért nagyon értékeljük is
oket, tudnunk kell, hogy a hatalmat továbbra is a maguk kezében fenntartották ...
na de nem errol van szó, nem errol ! Arról van szó, hogy mi ma (mi magunk a XXI. sz. -ban !) elismerjük azt, hogy
Jeno herceg kiverte a törököket és azt is, hogy a török foglaltság elott már volt hazánk, volt Mo. Ott volt a
történelmünk ! ...
na ezért találom felháborítónak azt, hogy nem így teszünk az Arpád-i felszabadítás elott ? Miért tagadjuk le, meg a
KM-i multunkat, államiságunkat, a TÖRTENELMÜNKET ?!
egyetlen (épeszu) magyar nem mondaná azt, hogy az államiságunk, Mo a XVII. sz. végén kezdodött, miközben ezt
mondjuk a IX. sz. végén ...

na errol van szó Zolikám ...

na ennek egy csomó más következménye is van. Ez még túl is megy a magyar történelmen is. Egész Europa történelme
zavart, hibás, hiányoz azért, mert mi tökéletlenül tanulmányozzuk történelmünket. Nem ott a hiba, hogy mondjuk a
Tatárlak-i, a Viskó-i cuccokat rosszul, helytelenül ítéljük meg, hanem az, hogy az egy 1200 évvel és az elotti idoszakban
vagyunk helytelenek. Hogy lehet az, hogy mi NEM TUDUNK arról, hogy mik történtek a IX. sz. -ban és az elott !? Csak mi
voltunk itt !!! Akkor csak mi tudhatjuk ezt ! Hogyan, miért is került több szláv törzs a Balkánra (csak rajtunk keresztül és vagy
engedélyünkkel, talán még magunk akaratára is történhetett ez meg) ?

na hagylak Benneteket. Nem is igen hiszek abban, hogy megértsetek, megértsétek ezeket ...
köszönöm mindazok figyelmét, akik ezt végigvergodték !
szeretettel, Lajos "
Idézet
 
 
Subartu
#24 Magyarnak lenniSubartu 2017-08-28 00:21
Valamikor ez minőséget jelentett. Ma már se minőség se mennyiség. El kelletik ismerni sikeresen ledarált minket a mammónista hatalom. Habár, magukat is ledarálták csak ez még nem szembeötlő sokuknak. A korabeli sorosgyörgyök által kiképzett István biza rettenetes mészárlást folytatott, és még így is hosszú évtizedekbe tartott igába kényszeríteni a hun eleinket. Az Árpád vezette erősítés nem véletlenül jött Kárpát-anya védelmére: a 907. évi támadást nem ám 1-2 évvel korában kezdték kifőzni, és eleink hírszerzése legendás volt abban a korban. Az akkori Hunország katonai erejére jellemző hogy egymaga ripityára verte az egyesített uniós hadsereget. Gazdaságunk ehhez mérten verte az európait. Az István kakukkfióka által megszerzett Magyarország legalább akkora hatalmas eredmény volt a korabeli hatalomnak, mint 1913 decemberében a FED létrehozása és amerika megkaparintása. Ahogyan a magyarok feletti hatalom megszerzése lehetővé tette Róma hatalmának kezdetét (előtte igencsak nudli kis vallásocska voltak), úgy a FED a kirobbantott VH-k, majd a terrorista szervezetek létrehozásával világhatalomra tett szert. A magyaroknak itt már nem osztanak lapot, de minek is. Használjuk inkább ki a hátralévő időt a lélek tapasztalására, és éljük meg létünket az egyetlen tanítás szerint. Erre kiváló ez a kor.
Idézet
 
 
Zoli
#23 Semmi gond az azonosítássalZoli 2017-08-27 15:47
Lajosom te újra és újra ezen akadsz fel. Írod:

"Meg kellene mondanunk azt, hogy mi miért, milyen okból tartjuk, mondjuk ki a jövevényeket, a kis számúakat a magyaroknak (és miért nem a többséget kitevoket, ami inkább a szokásos) ?"

Ez az a pont ahol csak te erőlteted, hogy Állítólag Mi csak Árpád népét tartjuk magyaroknak, pedig Mi ezt nem mondjuk! Mi azt mondjuk, hogy a kárpátmedencei magyarság kért segítséget Álmos Fejedelemtől amit Árpád fejezett be az ittélő magyarságot elnyomók ellen. Hiszen a kútfők is azt mondják, hogy akik behívták és akik elfogadták a behívást egy-nyelvet beszéltek. Ez tény. (persze itt nem kivétel nélkül minden bejövő törzs minden egyes tagja érthette a magyarjainkat, de a vezérlés többsége igen.)
idézek:
"Nestor feljegyzése szerint a Fekete [Magyar] Tenger és a Kaukázus feletti térségben Árpádék idejében szkíták, közelebbről hunok laktak."
- A szkíták vagy szittyák pedig az íjfeszítő népek vagyis a hun-magyarok csak, hogy a görögök nevezték így őket.
idézek:
" Későbbi korban Árpád hét törzsével [fekete magyarok] és három kabar törzzsel együtt települt át Kievbe, mint a város megalapítója. "
Tehát magyarok! - De erről már máshol is írtam neked. Így a te feltevésed is részben OTT valahol igazolódik, hogy azok akik a bejövők közül nem a Kárpátmedencei magyar nyelvet beszélték, azok bizony átvették a befogadók nyelvét vagyis a magyart.

Tehát így a te későbbi kérdőjeleid is a szövegben teljesen feleslegesek.

Ami pedig a pozsonyi háborút és csatákat illeti és ami ezután történt mint írod pár évszázadokat..., pedig csak alig száz évről beszélhetünk a pozsonyi fényes győzelmünk után, a nyugati érdek továbbra sem változott csupán belátta, hogy még túlzott túlerővel sem tudja kiirtani az egységes erős magyarságot ezért alattomos módon beházasításokkal kezdtek el ráksejtek módjára beférkőzni a jelentősebb vezérséghez, keresve a gyengébb erkölcsű Árpád véri egyéneket akiket mézes-mázas hazugságokkal és temérdek kincsekkel el lehetett téríteni az ősi erkölcsöktől. A felhígított vér a sebezhetőbb. Ha jól tudom valamennyi Árpadházi királyainknak idegen (nyugati) felesége volt) Ezért hibázol, ha általánosítasz amikor azt írod ami történt "a honfoglaló akarata szerint történ" Ez nem igaz és nem így volt. Csupán egyes nem ősi rend szerinti hanem a nyugati típusú öröklődési rend szerinti vezérségek, királyok döntései. Ne felejtsed el, hogy már a fiatal Taksonynál kezdődtek a bajok de az még sok kutatást érdemel, hogy pontosan hol ferdültek el a dolgok mert az igaz történelmünk eseményei vagy megsemmisítették az ellenségeink vagy még mindég valahol rejtve van. (bízom)

A rovásunkat is a mai tudásunk szerint már Géza idejében kezdték lassan lecseréltetni oly módon, hogy a második, vagy talán egyben az utolsó felesége által bevonult seregek és papság már nem használta a rovást és attól kezdve háttérbe szorul a rovásunk, majd István alatt még fizettek is minden rovás emlék beszolgáltatásáért mert hivatalossá tették a latin írást. István sem tudta teljesen ezt végrehajtani ezért még az utódai is ezt folytatták.

István persze, hogy Árpád sarja mint jelzed felém, de ő jogtalan király. Istvánt is a nyugat készítette fel erre a magyar szellemet romboló feladatra. ( persze ő maga is rájött erre de nagyon későn, amikor már Imre fiát is legyilkolták és a java nemzet magja kiirtatott, a Koppányok és a névtelen Koppányok) Mit gondolsz miért ajnározzák István-kultuszt még mindég ennyire a zsidókeresztény egyházak? Ha nem az övéké lenne és nem az érdeküket szolgálná nem is foglalkoznának vele.
Egyáltalán nem István érdeme az államalapítás mert azt már Árpádék megtették sőt előtte már Atilla királyunk egész hatalmas birodalmat alapított.

István amit csinált; Tömegével engedte be az idegeneket, Birtokokat osztott nekik, (Azon birtokokat osztá akik nem akarták megtagadni Ösi hitüket Istenüket. Tűzzel-vassal kényszerítette a (Pál-féle) nyugati kereszténységre népét, (Nyugati és hűbéri katonai erővel) Felszámolta a gyepűrendszert, megkezdte a megyerendszereket, Saját "média hálózatot" alapított oly módon, hogy templom-építéseket követelt ami az akkori időben a mai médiahatalomhoz hasonlóan volt rendkívül szűkséges, (és még nagyon sokáig ezt a célt szolgálta) ezért kötelezte is az emberek a templomba való megjelenését (csak a "tűzőrzői" maradhattak távol) Onnantól kezdve már azt hallotta a nemzet és a nép amit a nyugati papság "prédikált" - Tömeges agymosás...

Itt egyben válaszolnék Lujzinak is. Már István apja valahogy úgy mondta, hogy van neki akkora hatalma, hogy két Istent is szolgáljon... Tehát már Géza tudta, hogy a nyugatiak kitaláltak egy új Istent ezért mondhatta, hogy két Istent is szolgál ha fia érdeke ezt kívánja, akkor nem nehéz kitalálni melyik a második Isten. Az a nyugati zsidó-keresztény mű Isten amit Pál apostol gyártott. Az új Isten nevén lehet találgatni...

Szeretettel: >Zoli
Idézet
 
 
nagy lajos
#22 belgium/Andennenagy lajos 2017-08-27 12:25
kedves Zolikám !
csak most vettem észre a Te 'hozzám-szólásodat'. Bocsáss meg, hogy csak ennyi ido után reagálok rá !

sokkal hasznosabb az, ha egy diákot (a halálunkig,
mindazok vagyunk) 'rávezetsük' az ismetretre, mintha ezt össze-, átrágva egy kis kanállal a szájába tesszük ...
de legyen úgy, ahogy kivánod !

a mi "magyar" folyónk ismeretérol van itt szó. Ezt persze vissza-felé, a felso-folyása irányában kell
megtegyük. Ahhoz, hogy azonosítani tudjuk a magyarokat (önmagunkat) 1200 ban (AD), ahhoz elobb tudnunk kell a mondjuk 1300-ban ugyanezt.
Na így haladva érkezünk el az ún. honfoglalásig
(Arpád népe érkezéséhez), mondjuk 895/6 AD -ig.
Addíg egyértelmuen azonosítani tudjuk elodeinket.
Na amirol én próbállak Benneteket rávezetni, hogy valami 'baj' van a mi mai azonosításunkkal ...

a "Magyar" folyónk 895-ben lehet a 'bal' ág és lehet a 'jobb' ág. Az egyik vízhozama ± 85-90 %, a másiké 10-15 % ... (ezt a régészet, amely teljesen megbízható tudományág, állítja nekünk) ...

szerintem ez hiba, talán még bun is részünkrol. Tegyük föl, hogy van valami tényezo, amely miatt ezt tesszük ! Na akkor errol beszélnünk kellene. Meg kellene mondanunk azt, hogy mi miért, milyen okból tartjuk, mondjuk ki a jövevényeket, a kis számúakat a magyaroknak (és miért nem a többséget kitevoket, ami inkább a szokásos) ?

na én (ami engem illet, persze én senki sem vagyok) a befogadókat mondom ki a magyaroknak.
Ezt azért, mert ;

- ezek voltak fizikailag az elodeink többsége ...

- ezektol kellett jöjjön a nyelvünk, amely a mi magyarságunk elsodleges azonosító eleme (azok voltak a magyarok, akiktol nyelvünk jön). Na erre az elozo arányszám 1 / 8 -ados mutat rá elsosorban. Ugyanis ilyen setekben mindíg a jövevényeknek kellett feladniuk a nyelvüket (lsd a bolgár, frank és lombárd esetet !) ...

- a nyelvünknek írásbelisége volt, a hangzóinknak írásjelei ..., amelyeket minimum a VII. sz. -tól biztosan tudunk (egész biztos ez elott is, de hagyjuk !). Na ezt megtaláljuk a befogadóknál, miközben a bejötteknél nem. Ez a befogadók magyarságára bizonyság, a bejöttekére 'kérdojel' ...

na errol van, volna szó Zolikám. Nem akarlak Benneteket meggyozni igazamról (lehet tévedek,
mert valamirol nem tudok, vagy valamit ebbol rosszul), hanem azt szeretném megtudni, hogy Ti (a hatalmas többségünk) miért, mire fol, milyen alapokon ... tartjátok, állítjátok a bejötteket a magyaroknak ? Na mielott ezt Ti meg nem adjátok ... képtelenség egy vita, egy összeegyeztetés ... egy dialógus ...

amikor én pl-ul egy kikövetkeztetést teszek arról, hogy miért is adtuk föl írásunkat és ott kik voltak ebben a felelosek ... egyszeruen képtelenek vagyunk mi egymást megértenünk. Most itt errol :

az ún. honfoglalók (Arpádék) tényleg azok voltak, mert utána harcoltak a megszerzett tulajdonuk megtartásaért (Pozsonyi csata, ahol ezek arányszáma hatalmas volt a befogadókéhoz képest, pl-ul. Ahol sokuk életüket is adták). Tudjuk, hogy egymás között (a törzseik között) felosztották a megszerzett terület nagy részét. Valami 4 évszázadon keresztül a hatalmat a kezükben tartották (elsosorban ezt a királyi ház álltal) ...

tehát amik utána történtek, azok elsosorban
a 'honfoglalók' akarata szerint történt. Ezek választották a nyugati kereszténység felvételét (a befogadók ezt nem kényszerítették magukra elotte és ha volt is már egy püspökség, az görögkelet volt
(ahogy tudom). Ezek döntöttek arról, hogy feladják az írásunkat. Na errol beszéltem...

Istvan Arpádházi uralkodó, a honfoglaló réteg sarja volt. Mint ilyen és talán ezért is adta föl az írásunkat.
Ugyanis ezt az Egyház soha senkitol meg nem követelte. Az, hogy egy nép felveszi a kereszténységet (a nyugatit), azzal persze a
liturgikus nyelvet, a latint is ..., viszont akiknek
akkor már volt írása (mint az araboknak, örményeknek ...), azok ezt mind fenntarthatták utána is ...

mi a fészkes fenének adtuk mi föl az osi írásunkat !?
na erre szerintem a logikus válasz az volt, hogy nem a mienket (itt önmagamat az uralkodó 'osztályban' véve), hanem a másokét, azokét, akik minket befogadtak ... adtuk föl ...

ha megtudnátok tenni azt (elsosorban te, Zolikám), hogy megadnátok azt, hogy miért válasszátok Ti a honfoglalókat (ez a helyesebb kifzjezés, mert a hatalom ezek kezében került és tartott volt késobb)
a magyaroknak ? Ezt amennyire tudjátok érvekkel, de legalább is magyarázattal egyetemben ...

na csak ez után lennénk képesek vitázni ...

szeretettel (és nagyon megköszönve azt, hogy egy ilyen jó honlapot fenntartasz egy ilyen fontos dologra, a magyarságunk fennmaradása céljából. A jó-Isten segítsen munkásságodban !) ; Lajos
Idézet
 
 
Lujzi
#21 FehérvárLujzi 2016-08-14 15:41
Kedves Zoli!
Azt írod Lajosnak írt válaszodban : " terrorral tagadtatta meg nemzetünktől az Egy Igaz Istenünket" Én azt kérdezném Tőled tisztelettel, hogy szerinted ki volt a mi "Egy igaz Istenünk", akit megtagadtatott István a király?
Idézet
 
 
Zoli
#20 "Tehát Arpádék maguk." !!!Zoli 2016-08-02 15:53
Kedves Lajos honfitársunk!

Lehetséges, hogy én értem félre egyes közölnivalóidat - kérdéseidet és ha valóban így lenne akkor igazítsál ki. Már nem először úgy érzékelem nálad, hogy mondanivalóddal azt akarod értetni velünk/velem, hogy te már mindent tudsz arról amiről kérdezel, de ahelyett, hogy azokat írnád le amit te tudsz kútfőkkel, Te inkább nyitott kérdéseket adsz fel mintha azt várnád, hogy valaki a "csalizott horgodra" kapjon. Most akár azt is írhatnám nálam sikerült ezt elérned, hogy rákapjak a horogra, (ha így van?) mert ami billentyűkhöz ültetett, az a számomra legkirívóbb írásod volt amikor azt akarod értetni velünk, hogy MAGUK ÁRPÁDÉK VOLTAK AZOK AKIK LEMONDATTÁK NEMZETÜNKET AZ ŐSI ÍRÁSUNKRÓL illetve ROVÁSUNKRÓL.
idézek:
" Viszont ehhez nem volt szükséges a betuinkrol-való lemondás. Na itt ez úgy néz ki, hogy ezt a mi vezetoink, az új államunk vezeto rétege akarta. Tehát Arpádék maguk."

Nagyon remélem, hogy itt csak fogalmazási hiba lehet nálad, esetleg téves tájékozottság, és nem meddő vitára való kihívásra szántad. Amennyiben Árpáddal és seregével - népével lenne a bajod (hasonlóan már több helyen is kifejtetted hozzászólásodnál) és ha te esetleg őket nem a nemzetünk részének tartod tehát magyaroknak, (ha jól érzékelem) akkor bizony a honlapunk szellemiségével mész szemben az pedig válaszúthoz vezethet. Remélem ez nem így van.

Amint már sokszor leírtam a honlapunk mondanivalója "Tanulva Tanítsunk"! Mivel már több mint 2000 éve hazudnak nekünk, tüntetik el igaz történelmünket, hamisítják múltunkat és nekünk ez ellen kell harcolnunk, az ilyet kell megállítanunk és felgöngyölni minden elérhető szálakat az igaz múltunk érdekében. Ez a honlapunk célja, ezen a honlapon ebben kell segédkeznünk egymásnak, itt kell megosztani mind azt amit már valahol előkapartunk, kibogoztunk illetve felgöngyölítettünk.

Írod: "A honfoglalók (utódai) adták föl az írásunkat ..., egyszeruen azért, mert ez nem az ovéké volt ...."

Ha te azt állítod, hogy a latin írásmódra térést Árpádék "hagyták megtörténni", ezt honnan veszed? Hiszen ezt még véletlen sem tehették ugyanis még a pozsonyi csatában is a hírmondók - hírvivők rovásbotokkal vitték a hírt az ellenség mozgásairól, majd ugyanígy a vezéri parancsokat is visszafelé stb. Ez a rovás-közlési mód fennmaradt egész Vajkig, majd csak utána a szentistváni rendelettel kezdődött ennek is és Mágusaink Táltosaink üldözése, irtása.

Miért nem lehetne inkább a félreértések végett nevén nevezni bármelyiket legyen az agy-mosott István vagy követői közül bármelyik hiszen nem mindegyik honfelszabadítónk "utóda" akarta a nyugati és pápai rendeletet végrehajtatni. Sajnos az agy-mosott István a magyarság felszabadítóink utódainak nagyon nagy részét lemészároltatta "tűzzel-vassal" (tehát megölték akik nem hajlottak) terrorral tagadtatta meg nemzetünktől az Egy Igaz Istenünket és rendelettel semmisítette meg rovásainkat üldözte és gyilkolta Mágusainkat és Táltosainkat.

Különben az ősi írásmódunk sem a VII századtól van bizonyítottan, hanem már több tízezer évekről vannak bizonyítékok melyek közül akár itt a honlapon is megtalálhatnál valamennyit amennyiben érdekelne. Neked milyen tárgyi bizonyítékod van arról amiről írtál? "a VII. sz.-tól biztosan tudjuk, hogy nyelvünknek írása van (ezt onnan, hogy errol tárgyi bizonyságunk is)"

Teszerinted ha a vatikáni (örök) ellenségeink nem hibásak a rovástudásunk - hagyományunk erőszakkal való eltüntetésében akkor még sok kutatni valód van hátra. Nem-beszélve még az inkvizícióról mellyel törvényesítették az ártatlan emberek lemészárlását. Abban viszont valamennyire igazad van, hogy nem közvetlen maga a vatikáni nagy-fej jött el és gyűjtötte be rovásbotokat, emlékeket, ősi kegytárgyainkat, hanem más eszközökkel például elvitték Vajkot kb. 17 év agymosásra és egy zombit adtak vissza a már asszonya és népe által elkábított Gézának.
Idézet
 
 
nagy lajos
#19 belgium/Andennenagy lajos 2016-08-01 17:45
"vatikán is beleszólt" (±) -ra ;

sokszor olvastam arról, hogy az Egyház követelésére adtuk föl írásunkat. Hogy ezt Vatikán írta volna elo ....

ez szerintem egy ostoba, üres állítás. Ugyanis ha ez történt volna, akkor ezt csak mi velünk szemben történt volna. Soha, senkire Vatikán nem kötelezete írásjelei feladását. Sot amikor egy olyan népet talált, amelynek nem volt írása, ennek sem volt kötelezo sem a görögöt, sem a latint ... felvennie a kereszténységgel. Ezeknek egy új betuket készítettek hangzóikhoz (szlavonhoz a cirilt) ...

az, hogy a latint felvettük és hivatalos nyelvként vettük, az egy álltalános dolog akkoriban. Viszont ehhez nem volt szükséges a betuinkrol-való lemondás. Na itt ez úgy néz ki, hogy ezt a mi vezetoink, az új államunk vezeto rétege akarta. Tehát Arpádék maguk. Na itt (újra) elojön az, hogy
kik is voltak a magyarok az ún. honfoglalás eloestéjén ? A befogadók (a 85 %-ot kitevok és akiktol minden bizonnyal nyelvünk is jön), vagy az
akkor bejövok ?
a VII. sz.-tól biztosan tudjuk, hogy nyelvünknek írása van (ezt onnan, hogy errol tárgyi bizonyságunk is). Na ezt a K-M-ben megtaláljuk (a késobbi befogadóknál) de ezt nem a IX. sz. végei jövevényeknél. Tehát lehet épp ez a magyarázat !
A honfoglalók (utódai) adták föl az írásunkat ..., egyszeruen azért, mert ez nem az ovéké volt ....

szeretettel ; L
Idézet
 
 
leszerelt
#18 Időszámításokrólleszerelt 2013-11-15 19:30
Hát igen. Kétségtelen, hogy nagy a zűrzavar a történelem szereplői és tetteik időmegállapításában. A javasolt módszert viszont nem annak rendezésére szántam, hanem csak a dátumok viszonyítására egy (bármilyen) közös alapponthoz, ami a legkorábbi földolgozandó följegyzés idejét megelőzi - vagy azonos vele.

Ezt a zűrzavart szerintem lehetetlen rendbe hozni a jelen, múltból előre, azaz a jelen felé előrenéző, egyedi időszámítások egymáshoz vagy korunkhoz viszonyításával, mert kiindulópontjaik megállapíthatatlanok időmeghatározásuk nélkül. Azaz, hiába a kulcs, ha elveszett a zár. Egy egyedi kiindulóponttól számolt dátum, akár előre, akár visszafelé, csak egy másik, ugyanattól a kiindulóponttól és ugyanabba az irányba számolt dátumhoz való viszonyításra hasznos. Pl. az, hogy anyám 5-éves koromban vitt először óvodába, csak saját életem lépcsőfokai közti időbeli különbség mérésére hasznos. Semmit sem mond időbeli viszonyulásomról a világegyetem többi szereplőihez vagy eseményeihez.

Ez az önközpontú elszigeteltség a világegyetemtől Folyamközben ütötte föl először fejét kb. négyésfélezer évvel ezelőtt az első héber beszivárgókkal együtt, és azóta a világ majdnem minden táján elterjedt. Tehát bátran mondhatjuk, hogy, még akkor is, ha csak a jelent nézzük, kb. hét milliárd időszámítás van használatban, melyek kiindulópontjai száz év múlva már ismeretlenek lesznek. Bármennyire is ésszerűtlen, ma már, sajnos, csak ez az időszámítás-módszer áll rendelkezésünkre.

Egy korábbi irományban (sajnos most nem találom) fölmerült az a javaslat, hogy okosabb lenne, ha a jelentől visszafelé számolva tartanánk számon történelmi kutatásaink eredményeit, úgy ahogyan azt a tudományok is teszik – pl. régészet. Ez ugyanaz a fogalom, mint a múltból előre néző időszámítás fogalma, avval a különbséggel, hogy az alappont (kiindulópont) nem egy önkényes múltbeli év, hanem az adatrögzítés ideje és, hogy a jelenből néz visszafelé a múltba – s nem megfordítva. Ez az időszámítás-módszer sem hozná rendbe a zűrzavart, de legalább nem fokozná azt, és legalább mától kezdve egy rendezett történelmet hagyna utódainknak. Továbbá, egy egynéhány emberöltő távolságig visszanéző és biztosra vett történelmet (pl. tegnap, tavaly, 50 évvel ezelőtt, stb.) is le tudna rögzíteni számukra hagyatékként.

Ennek az eljárásmódnak egyik nélkülözhetetlen föltétele az időmeghatározás, azaz az adatrögzítés idejének megváltoztathatatlan és egyetemes meghatározása. Erre a célra a legalkalmasabb eszköz az égitestek állásának megfigyelése. Ha az adatrögzítés idejét pl. csillagászati jelzőpontokkal jelöljük meg, akkor egy csillagász, ha rájön ezen időszámítás-módszer alkalmazására, húszezer év múlva is megtudja állapítani adatrögzítésünk idejét, és följegyzéseinket saját korához tudja viszonyítani. Ezen módszer fölismeréséhez semmi más nem kell, csak két időmeghatározott adatrögzítés, melyekben megjelenik legalább egy közös följegyzés.

Elképzelhetetlennek tartom, hogy mások nem gondoltak volna már erre az időszámítás-módszerre. Sőt, bizonyítékunk is van rá. Őseink már több ezer évvel ezelőtt rájöttek arra, hogy a múltból előrenéző időszámítás szerint följegyzett adatok idejét az utódok nem fogják tudni viszonyítani korukhoz, ha azon időszámítás kiindulópontjait nem tudják megállapítani. Ezért jegyezték föl a fontos események idejét az égitestek álláspontjai szerint. Ekként nem csak jelenüket tudták egy megváltoztathatatlan és egyetemes időponthoz kötni, hanem múltjukat is, jelenüktől visszafelé számolva. Pl. a ma szumírnak nevezett kor leletei tartalmára alapozott Magyar Bibliában (BJF, magyarmegmaradasert.hu/.../...) említett, „Fényözön és Vízözön” szövegében, a följegyző egy kora előtti esemény idejét, a Vízözön végét, a „bika” csillagkép korához köti. És ez a kor ma is megállapítható (egy vagy több világévvel, kb. 26.000 évvel, ide vagy oda). Hasonlóképp jelölik meg (nevezik, kos, kus) a „kos” csillagkép (jel) korában (világhónapjában) élő véreik idejét e mű „Szövetség” című fejezetében.

Továbbá, az egyetemes égitestek állásával megjelölt időszámítással jelenükből előre is, azaz a jövő felé is néztek. Pl. Jézus megszületése idejét is ekként jósolták meg, föltétezhetően remélvén, hogy csillagászathoz értő utódaik abból pontosan kitudják majd számítani a későbbi, a „halak”-korban jövendő nagy esemény idejét.

Tehát a történelem mai kutató dolga az, hogy megtalálja a régiek időmeghatározott följegyzéseit, megállapítsa azok idejét és viszonyítsa korához. A több, mint ezer éve tartó világégető hagyaték- és tudáspusztítás miatt viszont mára már alig maradt meg időmeghatározott írott anyag. Tehát ígéretesebbnek tartom a kutatást a még fönnmaradt műveltségünkben - népmeséinkben, mondáinkban, anyanyelvünkben, népművészetünkben, dalainkban, táncainkban, stb.

Amíg viszont el nem érjük célunkat, kénytelenek vagyunk a jelen, múltból előrenéző számtalan időszámításokkal birkózgatni. Ehhez pedig szerintem a legésszerűbb fogás az, ha minden földolgozandó dátumot egyetlen egy közös kiindulóponthoz igyekezünk viszonyítani, még akkor is, ha azok megbízhatatlanok (Ez a viszonyítás nem teszi azokat megbízhatatlanabbá).

Azt sajnos én sem tudom megmondani, miért „nem Attila lett a rossz fiú, aki kifosztja Rómát?...” De föltételezem, hogy a Nyugat szerfölött félt Atilla sikerei hírének elterjedésétől. Ha óvatosan is, azt is merészelem föltételezni, hogy egy Alarik-nevű személy sohasem létezett. Őt a nyugat gyártotta és részben Atilla múltját adta neki (pl. születési évét). Múltja egy másik részét bűnbakként kapta. A Nyugatnak Róma tehetetlenségét és összeomlását rá kellet fognia valakire, bárkire, de semmiképp sem saját züllött elitjeire, se nem Atillára – az előbb említett félelem miatt. A catalaunumi csata(*) után hazafelé vánszorgó megvert római hadsereg maradványát Atilla 8 hónappal később elcsípte Észak-Olaszországban. Ez a megtört hadsereg, bár bátran védekezett, a kisebb-nagyobb ütközések során már úgy legyöngült, hogy képtelen volt jelentősen hozzájárulni a rend fönntartásához Rómában. A catalaunumi csata elvesztését, úgymint a megvert római hadsereg tehetetlenségét és vezére, Aetius megölését (Valentinianus saját keze által), vagyis Róma hatalma általános elpárolgását látván, a birodalom kisebb-nagyobb külső és belső ellenségei – Atilla magyarjait kivéve -, mint a hiénák a legyöngült vadat, minden oldalról támadták és fosztogatták. Ezek jelentősebb egyike – vagy többje - lehetett az, akinek tetteivel a Nyugat kiegészítette Alarik múltját. Tehát szerintem az „Alarik” név Róma külső és belső ellenségei összességét címkézi leghelyesebben. Ez az erőtömeg viszont nem okozta, hanem csak fölgyorsította a római birodalom természetes szétbomlását, amelyet fönntartói züllöttsége okozta. Atilla szerepe Róma véső megbukásában csak abból állt, hogy miután megkegyelmezett Leonak – és közvetve Rómának – megfizettette vele a háborús jóvátételt (kb. 40 évig szedte az adót), és visszatéríttette a magyarok korábban elrabolt szakrális kincseit.

(*) A Képes Krónika (kiszámolt évei) szerint a catalaunumi csata 401-körülre esik. Atilla 44 évig királykodott; királykodása első évében készülődik hadjáratra; 445-ben halt meg. Alarik állítólag 410-ben fosztotta ki Rómát.
Idézet
 
 
cartwright
#17 dátumok, hibákcartwright 2013-11-14 08:25
Sajnos nem így van, ha bármilyen rend, rendszer lenne a dátumok között, akkor egy logika szerint vissza lehetne mind keresni, hiszen meg volna mennyivel tolták el. Ez azonban nincs így, a dátumok között semmi logika nincs, egyes események hasonlósága hozza össze őket, illetve egyes személyek ugyanolyan cselekedetei. Mindez azért van így, mert akkoriban nem jegyezték, melyik időszámítást használják, hiszen azzal mindenki tisztában volt, hogy milyen időben létezik, és mik a közelmúlt eseményei, de hogy mondjuk, egy leírt évszám, melyik időszámításhoz köthető, nem volt fontos.
Dionysius Exiguus számítása, azt mutatja, hogy egy folyamatos számsort, átvitt egy 284-gyel nagyobb számsorra, amit krisztusi időszámításnak nevezett el.
A 248. év megegyezik 532-vel. Ezt a különbözetet elnevezték Dioclatianus eranak, vagy Aera Martyrum-nak, de ki tud arról, hogy létezett-e ilyen. A kopt időszámítás innentől számol, de Diocletianusnak ehhez semmi köze sincsen, hiába akarják a keresztényüldözésekhez kötni.
Tehát, egy részről 284 év a különbözet.
Ugyanakkor azonban, a világéráknál történt egy 300 éves csökkentés, amikor Jézus feltételezett születési idejét 5501-ről visszavitték 5201-re. Toursi Gergely időszámítása szerint, Jézus 5184-ben született, ez még 16-17 évvel előbb is van mint várható lenne. De már a bizánci időszámítás szerint sem pontosan 5501-ben született Jézus, hanem 5509-ben, az alaxandriai szerint 5493-ban. Már itt tetten érhető egy 310-326 évnyi tévedés, és mert a világérás dátumoknál sehol nincs megadva, melyik éra szerint értendő, ha egy számot kiragadva megnézünk pl. Gergelynél 5774, az Kr.-re átszámítva 591 kb., míg a bizáncinál 265, az alexandriainál 281. A kiragadott év Antiochia eleste lenne a perzsák által, Khosroé (Huszrau, Chostoes) idejében, míg az alacsonyabb számok Sapor idejére stimmelnek.
Szóval semmi sem stimmel, minden számot összedobáltak a krisztus időszámításra, ezért minden egyes évszámot az eredeti forrásból (ha maradt fent ilyen) újra kellene értelmezni.
Még egyszer Tóth Gyula. Ha Attila és Alarik egy személy volt, mert ugye 44 Julián év van közöttük, akkor miért nem Attila lett a rossz fiú, aki kifosztja Rómát? Vagy Attila kifosztotta Alarik néven, utána a saját jogán (nevén) meg nem, mert ez volt a hamisítás célja? Ráadásnak a nyugati krónikák szerint Alarik fiatalon halt meg (34-41 éves korig), a magyar krónikákban Attila öreg emberként (124 év), még akkor is majdnem kétszer annyi idős volt, mint Alarik, ha levonom a 44 év dátum különbséget.
Idézet
 
 
leszerelt
#16 A módszertan nélkülözhetetlenleszerelt 2013-11-14 05:41
Idézet - cartwright:
Az először hozzáadott, majd utána levont 44 év, semmivel nem változatta meg a kiinduló számokat, csak a Nagy Károlytól levont 297 év.

Ez így igaz. A dátumok átvitele a Juliánus-naptárra és az átvitelek végén vissza az Anno Domini időszámításra viszont megköveteli az átvitel módszer alkalmazását. Ezt a módszert, természetesen, szabad logikai bukfencnek - vagy bármi másnak - is nevezni, ha úgy tetszik. Az, hogy egy dátum az átvitelek végén változatlanul kerül vissza eredeti értékére nem csökkenti a módszer alkalmazása szükségét, mert az a tény csak a végeredményben nyilvánul meg. Veszélyes úton jár az, aki kutatásai során mellőzi a módszertant.

Idézet:
„Tóth Gyula logikája arra vezet, hogy Atilla múltjából a Nyugat gyártott magának egy Alarik-et.” Ezt tartom a legnagyobb hibának, a „Nyugat” gyártott egy Alarikot, aki kifosztotta Róma városát, amivel büszkélkednek, ahelyett, hogy simán kihagyták volna a történelemből, mert meg volt már a nagy eredmény, Leó pápa közbenjárása miatt, Attila visszafordult a seregeivel, még Ravenna magasságában.
A Nyugat Alarik nevű gyártmánya lehet egy kitaláció anélkül, hogy híresztelt múltjának minden tényezője kitalált lenne. Sőt, a Nyugat történelmi hamisításait nagy mértékben az jellemzi, hogy valóban megtörtént események meghamisításán alapszanak – máskor, máshol, más szereplők, más föltételezett indítékok, más kivitelezések, más eredmények, stb. Csak efféle csalással képes történelmet hamisítani, mert nem tudja eltüntetni az igazi szereplőket, korukat és tetteiket. Pontosan ezt csinálta a saul rabbi alapított római egyház Jézussal is. Eltüntetni nem tudta, tehát elzsidósította és a körülmetélkedés szolgájává tette (saját bevallása szerint). Ezért nem hagyhatta ki a Nyugat „Alarik”-ot a történelemből. Az Atilla-Leo találkozót is ezért és ekként hamisította meg. Nem tudta se letagadni magát a történelmi eseményt, se eltüntetni Atillát, tehát áthamisította Leo könyörgését erélyes föllépésre, Atilla kegyelmét pedig megrémülésére Leo tekintélyétől, illetve egy kitalált zsidóisten szintén nemlétező angyalaitól. Ráadásul, a római egyház evvel a rafinált csalással még hitbeli tőkét is megpróbált magának kitermelni ebből az eseményből.

Idézet:
Alarik és a gótjai inkább a longobárdoknak felelnek meg, akik 200 évvel később vették birtokba Itáliát, Alboin vezetésével. Ugyancsak longobárd uralkodó volt, Aistulf aki 755-ben ostromolta Rómát, akit a rómaiak a frankok segítségével kényszeríttettek visszavonulásra.
Az Alboin-féle longobárdok tevékenykedéséről keveset tudok, tehát ahhoz nem tudok hozzászólni. Aistulf viszont, ha egyáltalán létezett, csak 614 előtt vagy 911 után tevékenykedhetett, ha számításba vesszük a föltételezett kitalált középkor éveit. Azok viszont nehezen tehetők 911 utánra, tehát csak 614 előtt képzelhetők el. Azokban az időkben viszont semmiféle III. Gergely, II. István vagy Zakariás pápákról, vagy Martel-ról, Kis Pipin-ről, stb. sem tudunk, akik állítólag megállítottak volna egy szintén ismeretlen Aistulf nevű hadvezért.

Ha viszont hitelesnek tartjuk azt a 3 évszázadot, akkor kénytelenek vagyunk elvetni a tudományok tényszerű megállapításait. A Martel névvel és állítólagos utódaival kapcsolatos események, és minden 7.-9. századhoz kötött állítólagos „történet” a középkor tisztázatlan felébe esik, tehát följegyzésük a legjobb esetben is csak megbízhatatlannak tekinthető. Ezekről, „hőseik”-ről és ellenségeikről a „történelmi” leírásokon kívül semmi bizonyíték sem létezik. Nincsenek települési leletek, pénzdarabok, érmek, szerszámok, sírok, tulajdonképpen semmi sincs, ami bármilyen emberi jelenlétet megcáfolhatatlanul kapcsolatba tudna hozni evvel a korral. A bizonyított 6. sz. rétegeit közvetlenül a szintén bizonyított 10. sz. rétege födi. Az ebbe a három évszázadba beerőszakolt leletek az ismert 6. sz. műveltségét és művészetét tükrözik, melyek jelentős változás nélkül tökéletesen összekapcsolódnak a szintén ismert 10. sz. műveltségével és művészetével. Az úgynevezett „fölfedezett” történelmi leírások pedig kivétel nélkül hamisítványoknak bizonyultak.

Klodvig-ról sajnos semmit sem tudok. Az viszont kétségtelen, hogy senki sem lehet fölmenője elődje, vagy utódja leszármazottja.
Idézet
 
 
cartwright
#15 Logikai bukfencekcartwright 2013-11-13 13:07
Az először hozzáadott, majd utána levont 44 év, semmivel nem változatta meg a kiinduló számokat, csak a Nagy Károlytól levont 297 év.

„Tóth Gyula logikája arra vezet, hogy Atilla múltjából a Nyugat gyártott magának egy Alarik-et.”
Ezt tartom a legnagyobb hibának, a „Nyugat” gyártott egy Alarikot, aki kifosztotta Róma városát, amivel büszkélkednek, ahelyett, hogy simán kihagyták volna a történelemből, mert meg volt már a nagy eredmény, Leó pápa közbenjárása miatt, Attila visszafordult a seregeivel, még Ravenna magasságában.
Alarik és a gótjai inkább a longobárdoknak felelnek meg, akik 200 évvel később vették birtokba Itáliát, Alboin vezetésével. Ugyancsak longobárd uralkodó volt, Aistulf aki 755-ben ostromolta Rómát, akit a rómaiak a frankok segítségével kényszeríttettek visszavonulásra.

Másik érdekesség – Childeric fia, Klodvig volt az, aki a frankokat összefogta és az 507. évben a vouilléi csatában az ariánus hitű gótokat visszaszorította az Ibériai-félszigetre, így biztosított magának területet. Ez az esemény meg Martell Károly 732-es nagy csatájára emlékeztet, aki Poitiers-nél megállította az arab előrenyomulást. Vouille és Poitiers gyakorlatilag pár km-re van egymástól.
Ha Childeric-ből Nagy Károlyt gyártunk, akkor hogy lesz a fiából Klodvigból, Nagy Károly nagypapája Martell Károly.

Ez így sokkal bonyolultabbnak tűnik és még nem is szóltam Nagy Konstantinról, aki mint római császár Galliában a frankok ellen hadakozott, majd keletre vonult és felépíttette Nova Roma városát, ráadásul a majdnem korabeli Historia Augusta szerint Claudius Gothicus egyik leszármazottja.
Idézet
 
 
leszerelt
#14 Időszámításleszerelt 2013-11-13 08:27
A ma Childeric-nek nevezett uralkodó lehetett egyben Aladár, Atilla fia is meg a Nagy Károly néven híresztelt uralkodó is ha a II, és a II. Childeric valóban sohasem létezett, és számításba vesszük a föltételezett kitalált középkor naptárhamisítást.

Kezdjük avval, hogy a születési dátumokat a Juliánus-naptár szerint jegyezzünk föl. Ez azt jelenti, hogy mindkét dátumhoz hozzáadunk 44 évet a szkíta szerzetes, Dionysius Exiguus által bevezetett naptárcsúsztatása miatt, miszerint Jézus az Anno Domini 1. évében született, azaz a Juliánus-naptár szerint 45-ben (Dionysius Exiguus föltételezhetően átugrotta a 0 évet). Tehát a Juliánus-naptár szerint az állítólagos I. Childeric 481-ben, Nagy Károly pedig 786-ban született.

Ezután, vonjunk le a 614 után megjelenő dátumból 297 évet a föltételezett kitalált középkor naptárhamisítás miatt. Azaz, a föltételezett helyreállított Juliánus-naptár szerint I. Childeric születési éve 481, Nagy Károlyé pedig 489. Itt már észrevehető, hogy születésük közt csak 8 év eltérés van.

Most vonjuk le a dátumokból a fönt hozzájuk adott 44 évet. Így a föltételezett helyreállított mai időszámítás szerint I. Childeric 437-ben született, míg Nagy Károly 445-ban.

Az is föltételezhető, hogy bármelyik, vagy mindkét, vagy az egy és ugyanaz az uralkodó Atilla fia volt. A Képes Krónika szerint Atilla 445-ben halt meg. Tehát könnyen föltételezhető, hogy 437-ben de még 445-ben is születhetett fia.

Itt még hozzáadom, hogy dilettánsként Atilla korát 437-ben 67-évesre teszem (75-re 445-ben) – és hogy a számomra hitelesebb följegyzések szerint senki sem gyilkolta meg őt, úgy mint Álmost sem. Az efféle állítások a nyugat gyártmányait jellemzik. Ideollózok egy kivonatot egy korábbi hozzászólásból...

1. A Képes Krónika szerint Atilla 5 évig (törzs)"vezérkedett," 44 évig "királykodott," és 445-ben halt meg. Ezt én összesen 49 év közéletnek értelmezem. Ha föltétezzük, hogy egy nép nem választ magának egy 26-évesnél fiatalabb vezért, akkor Atilla 75-éves korában halt meg. Visszaszámolva
445-től ez 370 születési évet jelent.

2. Azt is olvassuk, hogy Atilla "királykodása" első évében készülődik hadjáratra. Ha 445-től visszaszámolunk 44 évet, akkor a nyugat európai hadjárat 401-re esik. Ezt a dátumot meg is találjuk a Jézus születésétől számolt években, úgy mint a 44 évvel korábbi juliánusz naptárt használt jelentésekben 44 évvel későbbre téve. Ha Atilla 370-ben született, akkor 31 éves korában járt Nyugat Európában. Ez is elfogadható.

3. Tóth Gyula logikája arra vezet, hogy Atilla múltjából a Nyugat gyártott magának egy Alarik-et. Erről az Alarik-ról pedig azt írják, hogy 370-ben született (Tulcsa környékén).
magyarmegmaradasert.hu/.../... Mikor született Atilla?
Idézet
 
 
cartwright
#13 T Gy oldalacartwright 2013-11-12 14:45
Lacinak
Tóth Gyula történész oldalára hivatkozni mint végső igazságra, kicsit elkerítő. Tóth Gyula nem történész. Bár ez számára inkább sértés. Csak egy észrevétel a 8. hozzászóláshoz.
Tóth Gyula - Nagy Konstantin cikke - "Ezen a ponton kezdett derengeni előttem, hogy a tetrarchia agóniája és felbomlása után felbukkanó Nagy Konstantin bizony senki más nem lehet, mint maga Aladár!"
Tóth Gyula - Nagy Károly cikke
"Aladár pedig éppúgy azonosítható a meroving Childerikkel, mint az egy szeleukidányi szöktetéssel később felbukkanó Nagy Károllyal"
El kéne dönteni már végre, melyik verziót kívánja támogatni, mert Attila fia Aladár nem lehetett egyszerre Nagy Konstantin bizánci császár és Childerik frank uralkodó aki később Nagy Károly lesz, még hamisításokkal sem.
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Látogatók

Hungary 68.9%Austria 1.3%
Romania 5.4%Canada 1.1%
United States 3.8%Norway 0.8%
Russian Federation 2.8%Kuwait 0.3%
Ukraine 2.7%France 0.3%
United Kingdom 2.1%Switzerland 0.3%
Slovakia 2.1%Australia 0.3%
Germany 1.8%Netherlands 0.3%
Sweden 1.7%Italy 0.2%
Serbia 1.4%Spain 0.1%

Today: 243
This Week: 3240
Last Week: 4304
This Month: 13865
Last Month: 17933
Total: 2187448

Belépés