Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

H2017Oct23

2012. Szeptember 11., Kedd 06:24

Igazságok a magyar történelemben

Írta:  Dr. Hajnos László
Értékelés:
(13 szavazat)
Az elsüllyedt Magyarország temérdek tragédiája között nem utolsó volt történelem-tarításunk. Iskoláinkban eredeti latin nyelven olvastuk még Julius Caesár galliai hadjáratának történelmét, Hannibál itáliai hadjáratát, a híres..."Alpokon való átkelés"-ről ódalakon át olvashattunk, ugyanakkor Arpád fejedelmünk utáni első száz esztendő hadtörténeti vonatkozásairól csak annyit tanítottak nekünk, hogy őseink "rabló hadjáratot" folytattak a művelt Nyugat ellen a ezek során 933-ban Merseburgnál és 955-ben. Az Augsburgi Lechmezön katasztrofális vereséget szenvedtek s az utóbbi csatából csak az erősen kihangsúlyozott hét "gyászmagyarkák" kerűltek vissza hazájukba.

Az egészet -- írja Padányi Viktor "Történelmi Tanulmányaiban" — az teszi rendkívül furcsává, sőt nekünk magyarok számára félelmetes torzítássá, hogy a honfoglalás utáni száz esztendő hadtörténeti vonatkozásairól óriási mennyiségű magyar és idegen forrás-anyag, temérdek adat és leírás állt történelmi tanításunk rendelkezésére — melyek egészen más képét állítanak össze, mint az a szegényes pár mondat, amit minderről tanítottak! A német és osztrák — s ezeken keresztül a nyugat -- történelmi oktatásából és neveléséből. a valóság tökéletesen hiányzik, ami német szempontból érthető. Ugyanolyan érthetetlen azonban, hogy a mi történelmi anyagunkból is hiányzik a történelmi igazág, noha a magyarok akkori hadjáratai jelentőségben és zsenialitásban semmivel sem maradnak mögötte Július Caesár vagy Hannibál vagy Napóleon haditetteinek -- noha a végén Caesár is, Hannibál is és Napóleon is elbukott.

A magyar tankönyvek ugyanis csak német és osztrák tankönyvekből készültek s ezek hatására egyszerűen lekicsinyléssel kezeltek mindent, ami magvar. Ez az első halálos tény, amit nekünk magyaroknak tudomásul kell vennünk! Mert a cél volt: a fölöttünk uralkodó kategoriáknak viszont "halálos" szükségek volt a német s a "művelt európai" fölény, nagyság kihangsúlyozására, másrészről mindennek ami magvar az elnyomására, leszólására, a történelmi valóság meghamisítására, vagy elhallgatására: végűi és főleg az „ázsiai, barbár, pogány, idegen Európába betolakodottnak" titulált magyarságban egy faji "kisebbségi érzés" kialakítására, minden nemzeti önérzet és hagyomány elpusztítására.

Ez így van, ezt tudomásul kell vennünk - látnunk kell! És hogy mindez miért történt -- ez a második halálos kérdés számunkra. Hogy pedig mit kell és mit lehet mindez ellen tenni, ahhoz látnunk kell a politikát, mely minden-mögött megbújik, mert nem szabad elfelejtenünk: ami ma történelem, az akkoriban politika, rideg, kíméletlen hatalmi érdek volt.

Csak utalok Kodály Zoltánra, aki majd ezer év múlva így ír:

"Aki nem lapozza át az utolsó évtizedek iskolakönyveit ...annak nem lehet képe róla, micsoda nemzetpusztító merénylet készül gyermekeink s bennük az egész magyar jövő ellen ... Ahová az eljutott, elpusztította a még megmaradt hagyományainkat".

De térjünk vissza őseinkhez, 954-955-ös hadjárathoz, melyet a magyarok vezettek az egyre félelmetesebb erejű, kialakuló német-római császárság hatalma étlen. Ennek a hadjáratnak az első éspedig legnagyobb része a magyar történelemnek a legragyogóbb és a német történelemnek egyik legszégyenletesebb lapja. Sőt ezzel nem is mondottunk eleget, mert a 954-és hadjárat sokkal nagyobb és teljesebb világszenzáció volt a X században, mint pl. a nándorfehérvári diadal a törökvész ellen -- melynek emlékére ma a világ templomaiban a déli harangszó megszólal. Akkor déltől északig, Bizánctól Rámáig és Moszkváig nem volt olyan város Európában, ahol nem tudtak volna erről a hadjáratról s a X - ik század derekán nem volt olyan gyerek Európában, aki nem ismerte volna azt a nevet: BULCSÚ!

Bulcsú, mai magyar nyelven: Bölcs, a honfoglaló Tas vezér unokája, — egyébként 948-ban Bodonyban ma: Viddin, megkeresztelkedett, s egyéb rengeteg címei mellett az isteni ceremóniákkal körülvett bizánci császár "vendégbarátja kitűntető címet is viseli. Vázoljuk fel röviden az akkori világhatalmi helyzetet, hogy megértsük Bulcsuék hadjáratának ragyogó politikai célját és szükségességét.

Ebben a korban három hatalmi súlypont létezik Európában. I. Bizánc 2. Itália és 3. a kialakuló német - római császárság .. . Bizánc hatalmában erősödni kezd, felső Itáliában a longobárd királyság éli utolsó évtizedeit, a szász Madarász Henrik majd fia, Nagy Ottó alatt pedig újraéled Németország. A folyamat az, hogy Németországban a Bajor s szomszédos tartományok hercege elégedetlen a német királyi udvar zsarnok hatalmával, lázad s átmenetileg Magyarországon keres menedéket s itt meg is nősül. A bajor herceg, Arnulf -- Bulcsú sógora — tehát, a magyarokkal lép szövetségbe 919-ben már, évi adót fizet, sőt ekkor még adót fizet Bulcsúnak a német Madarász Henrik is ...

A felső itáliai trónviszályokban is döntő szerepe volt Bulcsúnak. Ott Berengárt meggyilkolják mire Húgo a provencei őrgróf a magyarok segítségét kéri, akik végig is támadják erre Elszászt s Lotharingiát, Verdun és az Ardennek vidékét. A magyarok jelentik tehát a helyzet kulcsát Itáliában, Németországban, de nem kis mértékben Bizáncban is. Látjuk tehát, hogy a magyar hadakozások egy rendkívül intelligens külpolitika három szomszédos birodalomban végzett tervszerű akciói voltak. Ugyanaz, amit az angolok „balance of power" néven ismert politikájukkal évszázadokon keresztül folytattak sikerrel, nevezetesen: egy veszedelmes szomszédos nagyhatalom kialakulásának megakadályozása végett mindig a gyöngébb fél támogatásával. Ebben az időben tehát, 18 éven ár Európában csak két intelligens koponya munkál: a. német Ottó s Bulcsú, -- a többiek csak sakkfigurák.

A hatalmi helyzet úgy élesedik ki, hogy Nagy Ottó egy központi hatalmú német birodalom szervezésibe kezd, mire főleg a bajor hercegek lázadoznak, akiknek akcióit Bulcsú természetesen fegyveresen támogatja. Itt meg kell jegyezni, hogy ekkoriban a magyar honfoglaló törzsek erősen függetlenek voltak egymástól s azért találkozunk egyre Bulcsú nevével, mert a fenyegető nyugati határrész az ő törzséhez tartozott s neki volt elsőrendű érdeke a német terjeszkedés megakadályozása. Nagy Ottó lassan és szívósan tért nyer a lázadó hercegek ellen s Bajorország élére is szövetségese, Henrik kerül, aki szikrázó gyűlölettel viseltetik a magyarok ellen s mikor 946-ban Bulcsúék határvédő csapatait szétverik: megesküszik, hogy a magyarokat kiirtja Európából! Közben felső Itáliában is alakul a helyzet, ahol III. Berengár Itália királyává koronáztatja magát. Ezt Ottó nem tűrheti és Berengárra támad, két tartományát, a veronai és aquilejai őrgrófságot birtokba is veszi. Kezd a helyezet fenyegető lenni a magyarokra! Azonban Ottó ellen folytatódnak a belső lázongások, megint a bajorok az élén: Ottó fia, Ludolf sváb herceg fordul el Ottótól, majd veje Vörös — Konrád s általában a bajorok. Ezek mind most szövetkeznek s a magyarok segítségét kérik.

Ezzel kezdődik valósában a német szuperioritás által "kalandozásoknak" deklasszált magyar katonai vállalkozás 953-ben. A magyar hadseregben szerepel a horkák és Lehel törzsének két hadosztálya -- távolról sem az egész magyarság. Kb. 30-35.000 ember, valószínű kevesebb. A sereg a bajor és sváb tartományokon harc nélkül végigvonulva leveri a három frank tartományt. Ottó koronatartományait, átkelnek a Rajnán. Lotharingia hadseregét megsemmisítik, majd Köln és Maastricht vidékére vonulnak, ahova maga Ottó vele a Vörös Konrád kalauzolja őket, mint szövetségeseket. A mai Belgiumra törnek, majd, délkeleti irányban észak Franciaországon vonulnak át és Ottó ,másik tartományára, Burgundiárá törnek. Innen délre a Riviérán át Itáliába vonulnák --- Romát megkímélik — és délről támadják meg a bajor Henrik új tartományát, Friault. Végigpusztítva Veronát . . ., két hónap alatt mintegy 5000 kilométert végighaladva, öt nagy folyón átkelve, (Enns, Rajna, Rhone s kétszer a Po) ...hazatérnek... Ehhez képest Hannibál útja csak egy séta!

Bulcsú hadjáratának hatása egyenesen megrendítő volt! Az európai közvélemény kétségbe volt esve, ekkor hangzott el az annyiszor emlegetett: "De sagittis Hungarorum libera nos Domine", -- a magyarok nyilaitól ments meg minket Uram ... .

Azonban a hadjárat eredménye más volt, mint várták: a német tartományok sokat szenvedett lakossága a lázadó hercegek ellen fordult s ez lett Ottó szerencséje. Ottó erőre kapva véres megtorlásba kezd az eddigi lázadók ellen, aki csak teheti Magyarországba menekül. A bajor emigránsok erősen biztatták Bulcsút, támadja meg Ottót, Bulcsú azonban habozik. A helyzet kedvezőtlen számára. Mert egyrészről már nem számíthat bajorföldön segítségre, másrészről — a magyarság is megelégelte a hadjáratot. Elrendelni egy hadbavonulást nem lehetett, mert a magyar törzsek autonómok, talán nincsenek is tisztában a politikai helyzettel, mint Bulcsú, aki közvetlen a német határon élt törzsével. Bulcsú mégis elindul, vagy 10.000 harcosával, ami hiba volt. Habozása alatt Ottó időt nyert csapatainak összevonására, bajor segítséget nem is kap: mindössze Arnulf fia csatlakozik hozzá: összesen 120 emberrel! Ilyen körülmények között csak mintegy 7-8000 ember indul el Bulcsuval végzete felé -- az Augsburg meletti Lech -- mezőre.

A nehéz fegyverzettel felszerelt tömör német páncélfal nem kedvezett .a könnyű magyar lovasságnak. A magyarok sorsa tragikus, a rémetek magatartása viszont brutális, barbár, minősíthetetlen. Bulcsú béketárgyalásba kezd, alkudozik: a feltétel a teljes fegyverletétel, mikor ez megtörténik. Bulcsú zászlóját a földbe szúrja: tárgyalás helyett, minden nemzetközi szokás ellenére á szó szoros értemében lekaszaboljak. a védtelen magyarokat vezéreket, tiszteket felakasszák, Bulcsú és Lehel felakasztott holttestét felhúzzák az augsburgi dóm tornyára . a seregből menekülőket a bajorok verik agyon, mindössze hét "gyászmagyar" érkezik haza, megcsonkítva. A legfájdalmasabb ebben a csatavesztésben nem is az, hogy mintegy 10.000 jó magyar harcos pusztult el a hadjáratban, bármennyire is nagyra van ezzel az "Ungarschlattal" a német történelem, hanem hogy idegen földön történt, a magyarság csak bizony kis része vett részt a hadjáratban, másrészről az, hogy a világgá kürtölt német győzelem ellenére 75 esztendeik sem mernek a nemetek Magyarországra támadni! A retorzió majd.. I. István királyunk idejében következik be, a "térités" és "Nyugatba való bekapcsolódás" jelszava alatt — s ebbe a térítésbe majd több "pogánynak" titulált jó magyar fog elpusztulni, mint az egész II világháborúban.

Ez a "barbár magyarok "kalandozásának" igazi története .. .

És most értékeljük ki a történelmi eseményeket. Előadásom elején leszögeztem két fő direktívát: 1. mindent leszólni, meghamisítani, elpusztítani, ami magyar. 2. Miért? Mi van mindennek a pusztításnak mögötte? Miért kell magyar népet kiirtani? Ezer év kíméletlen politikájával?

Az egyik ok, hogy azt a meggyőződést akarják a nyugati közvéleményben kialakítani: ez a magyar nép valami gyanús származású fai, betolakodott a Kárpát-medencébe, mint valami idegen, nemkívánatos test, csak zavart okoz —, mert ez a magyar nép különleges fajával, nyelvével, ősi rovásírásával. hagyományaival, sajátságaival kihívás, vád, élő ellensége a magát oly nagyra tartó indo-európai népeknek, kulturának felsőbbrendűségnek — az általuk hirdetett történelemnek, sőt — az emberiség származásának! Nagyon jól tudta ezt az egyházi hatalom. Mindennek ma már leleplezett módszere: a magyar faj lealacsonyítása, "paraszt" — jobbágysorsba döntése, pusztítása: idegenek, svábok, szlávok, szerbek s más nációk betelepítésével! Nézzük tovább az igazságot a magyar történelemben. A pusztító politika már első királyunkkal kezdődik, aki a "pogány" drága magyar vérünk német segítséggel való irtása mellett idegeneket hoz be s ez a politika odáig jutott, hogy az ország földterületének több mint a fele idegen "Egyházi" birtok lett -- ahol a paraszt, a lenézett buta paraszt robotolhatott, szegényedhetett, ennek a politikának következménye, hogy egyetlen árpádházi királyunk sem vett el magyar lányt s egyetlen királyi nőtagja nem mehetett magyar férfihez. "Nem látod Árpád vére miként fajul" — jajdul fel majd a költő! Sem a tatár — sem a török-vész alatt 150 évig senki nem jön a művelt Nyugatról segíteni hazánknak — hadd pusztuljon a magyar!

A Habsburg dinasztia kíméletlenül folytathatja fizikai és szellemi pusztítását, sem Rákóczinak, sem a magyar nemzet 1848-as szabadságharcának idején, sem Trianonban, sem Jaltában nem hogy segítettek volna, hanem tudatlanságukban, rosszindulatukban, sőt bűnösnek nevezhető törekvéseikben, a magyarellenes politikájukban saját érdekük ellen cselekedtek s lehetővé tették, hogy ma Európában - a Habsburgok által annyira dédelgetett szlávok hatalmi túlsúlyban vannak — s Európa ma Amerika segítsége nélkül -- védtelen. Magyarország pedig roncs - ország lett. Tragikus tény: 26 év alatt – Trianontól-Jaltáig Európából másfélmillió négyzetkilométer és 150 millió ember került szláv uralom alá, a szlávok uralma alatt pedig 100 millió nem-szláv európai szenved. Közben legjobban Magyarországot csonkították meg, azt az országot, melyet évszázadokon keresztül "Európa védőbástyájának" tragikus sorsában hagyták.

Nagyon különös, nagyon tragikus és nagyon meggondolandó mindez, különösen nekünk magyarok számára. Ebből a történelemből kell, hogy az igazság fénye felragyogjon s kell, hogy a mögötte meghúzódó politikai érdek egyszer már napvilágra kerüljön.

De egyenlőre hagyjuk ezt a kérdést és nézzük meg a történelem, az érem másik oldalát. A művelt Európát s a barbár magyarokat. Mi az igazság itt is?

Mikor Atilla eljutott Rómáig — legutolsó hadjárata során -- az eléje siető pápát illő tisztelettel fogadja és fegyveres testőrséggel kísérteti vissza Rómába. E találkozásnak ugyanis Atilla részéről nem pusztítás — rombolás, hanem egyetlen célja volt: adó behajtása, hogy vazallusait kifizethesse. Azonban Atilla kísérletet sem tett, hogy Rómát megtámadja, kifossza — pedig ugyan-csak megtehette volna. Amint azt meg is tették a gótok és a világszerte emlegetett "vandálok". Sőt tudjuk, hogy a német — római császár is adót szedett a pápától. Ugyancsak jellemző, hogy mikor Konrád német császár rátört Magyarországra: megvert seregeit a magyarok "barbár" szokás szerint kenyérrel ellátva kisérték haza.

Azt viszont elhallgatják ,a ,nyugatiak, hogy a hunok népének ősi rovásírása volt, tehát ugyancsak kultúrnép volt, s ennek a hun-magyar rovásírásnak az alkalmazásával tudták csak -- az addig megfejthetetlennek minősített — ó-görög és ó-török régi írásokat megfejteni. Azt is elhallgatják1 hogy az avaroknak (várkunoknák) micsoda hatalmas birodalma volt jó 300 évig a Kárpátmedencében, ahol Atilla halála után ugyanis az avar kagánok birodalommá szerveztek az ottélő és magyarfajú népeket. Még Bizánc is évtizedeken át adót fizet nekik, mégpedig jó aranyat s minthogy az avarok egyébként is ragyogó kereskedelmet folytattak a Duna-medencében, az ő kezükben volt az akkori világ legnagyobb, mesebeli aranykészlete. (Lásd prof. Országh József írásait s Fehér Jenő: Az avar kincs nyomában c. könyvét). A legendáshírű kincs Európa szerte óriási irigységet váltott ki s a frank Károly — még nem "Nagy" Károly — két rabló hadjárata során megkaparintotta az akkor békésen élő avarok kincset. És éppen ennek a mérhetetlen értékű rabolt kincsnek köszönheti a nyugati történelemírás által ráragasztott „NAGY" jelzőt a frank Károly: mert akié a pénz, azé a hatalom! A kifosztott avarok természetesen lankadatlan figyelemmel kisérték az elrablott kincsek "vándorlását", melyek azután Európa szerte különböző apátságokba és templomokba kerültek. Ez a korabeli adományozó levelekből pontosan megállapítható.

A Kárpátmedencébe megtelepedett Árpádék is tudtak ezekről a mesés kincsekről — hiszen egy nyelvet beszéltek az avarokkal s ahogy a Nagy Károly-i adománylevelekből kiviláglott, úgy szinte állomásról -- állomásra lehet meghúzni a magyar. "kalandozások" útvonalát. Sajnos ezer év távlatából ma már nem lehet megállapítani, hogy az u. n. "Nagy-Károly kincsei" ből mennyi került vissza, de tény az, hogy később nem egy óriási értékű darab a Magyarországot elfoglaló török szultán kincstárában lesz megtalálható. Erről nem írnak persze, de: a frank rabló hadjáratokat az avarokkal szemben "Isten dicsőségére" megtörténtnek tanítják, a magyarok visszaszerzési akciója pedig -- ha így nézzük: lepiszkolt "kalandozás". Persze az utókor számára főleg a jajgató apátságok latin nyelvű leírásai a mérvadók, viszont a rovásírásos ősgétákat, feljegyzéseket a szentistváni "térítők' gondosan elpusztították. De a történelmi igáság, az fennmarad, az emlékek, hagyományok, ha tudatalatt is, élnek és bizony bennmaradt a nép meséiben, regéiben . .. eljutott a költőinkig. Vagy ezer év múlva Ady Endre ír róla sejtelmes szavakat: hallgassuk meg ezt a múltból felszálló költeményt: címe: "Az avar - domb kincse."

Zengett az Avar-domb
Őszi csendes éjeken
Apám kis földjén.
Zengett az Avar-domb,
Nekem zengett, csak nekem.

Vad népe Bajánnak,
Véres fejű avarok
Nekem üzentek:
"Vad népe Bajánnak
Neked kincseket hagyott."

Zengett az Avar-domb,
Kiszöktem egy hajnalon
Az ősi kincsért.
Zengett az Avar-domb,
Mélyedt, mélyedt a halom.

Vad népe Bajánnak,
Béna már a kezem:
Ások, csak ások.
Vad népe Bajánnak:
Azt a kincset keresem.

Az ős - magyar kincset, ősmagyar hagyományt kereste ő! Fáradtan már, a bús magyar, meghamisított, "mit ér az ember, ha magvar" -- sorsban, fáradtan a lelki erők belső, önmagát emésztő harcában. Mert azt írja y a prózai műveiben, hallgassuk meg, milyen különös: "Úgy látszik igazuk van a szumiristáknak: már 6000 évvel ezelőtt olyan iszonyú kultúréletet éltünk, hogy belefáradtunk." Ezért írja:

"Mi mindig mindenről elkésünk,
Mi biztosan messziről jövünk..."

És írja:
„Ültem partjain Babilonnak
S ültem már partjain a gondnak...
...Mennyi sok mindent odaadtam.
Amíg ily szépen elfáradtam."

Mennyi sok mindent odaadtunk mi magvarok, mennyi sok mindent elvettek tölünk. Ez a magyar sors, a kifosztás, odaadás, meghasonlás, pusztítás bizony már első királyunkkal kezdődött. Köztudomású már, hogy Vajk a németek segítségével került a trónra --mely bizony_nem ót, hanem a meggyilkolt Koppányt, Árpád ükunokáját illette. Ez a király_sietett trónrajutásával kihozni hírhedt rendeleté, az Úr 1000-ik esztendejében október 9-én: „IÍ. Sylveszter pápa tanácsolása folytán elhatároztatott, hogy a magyarok, székelyek, kunok és az egyházi személyek által is használt régi magyar betűk és a jobbról — balrai pogány rovásírás megszüntetődjék. A beadott írások és vésetek pedig tűzzel-vassal pusztítassanak el, hogy ezek kiirtásával a pogány vallásra való emlékezés s visszavágyódás megszüntetődjék" ... Így pusztították a magyar ősi hagyományt s így pusztították a magyart a "térítés" s a nyugatba való bekapcsolódás jelszava alatt.. .

A germán isteneknek Walhallája van Beiruthban, Wagner zenéje mellett ünnepi csarnokban elevenednek fel ma is. Többet tanultunk az _egyiptomi,_ görög, sőt az indiánok Manitoujáról mint a magyarok pogánynak nevezett vallásáról -- melyre bűn emlékezni és visszavágyódni. Mi történik itt, mi van mindemögött -- tehetjük fel a tragikus kérdést.

Ám a m agyar visszavágyódik: Körösi Csoma Sándor azt írja az 1800-as években:

"Keressetek és kutassatok, mert egyetlen nemzet sem talál annyi kincset kultúrájának gyarapítására, mint a magyar..."

A hagyományok ősi erejét nem lehet elpusztítani, az benne él a nép nyelvében, szokásaiban, zenéjében, regéiben — benne él a nép lelkében. Arany János majd a Csoda-szarvasról regél, és összes költőink az ősi múltba vágyódnak vissza, minden királyi rendelet és pápai tanácsolás ellenére! Egyetlen költőnk nem zengi első királyunk létét sem pusztító -- magyarirtó politikáját, melynek az lett az eredménye, hogy a művelt Nyugat s hála a magyargyűlölő Habsburgok politikájának: Magyarország szent területének csak 28%-át hagyták meg a "béketárgyalásokon" — s 21 millió lakósából pedig 12 és félmilliót idegen uralom alá rakták. A barbár, ázsiai, pogány lelkű magyarokból .. .

Ez az igazság a magyar történelemben.

Ám, a_legnagyabb pusztítást szellemi téren követték el. Aeneus Silvius Piccolonimi,
agyában született meg egy másik halálos elmélet: a magyarok északi, finn-ugor" származtatása -- melyet, mint későbbi II. Pál pápa "kötelező" propagandaanyagnak ír elő a magyarországi_"hittérítők" számára s pápai szóval "csalhatatlannak" nyilvánít. Ezt a tant kapja fel a habsburgi parancsra dolgozó tanításunk s Magyarországon nem kap majd katedrát, egyetemi tanszéket, sajtót, aki nem ezt hirdeti ...

Kezdetét vette az I István óta alig látott rémhadjárat: a nemzeti érzésű és vérű magyar értelmiség megsemmisítésére: Kufstein pincéibe, vagy emigrációba kerültek, vagy... hallgattak. Gyártották a légből kapott "őstörténeti" elméleteket.: "magyar nyelv nem is létezik, csak mint 300 finnugor szógyökre épített, török-örmény, szláv-germán, latin összelopkodott-mosléknyelv". "Barbár" őseink az uráli őserdőkből, szibériai tundra - mocsarakból kóboroltak nyugatfelé, míg rátörtek a "művelt, békés és letelepedett" szlávokra, tanították meg a magyarokat a földművelésre... "stb."

"A magyarok ugatva jöttek be Európába”, mondják a csehek, „mi tanítottuk meg őket beszélni!" Mi az igazság?

Sok-sok tanulmány és leleplezés közben Arany János tiltakozott verseiben a "halszagú" rokonítás ellen, utalva a magyar nyelv ősi szépségeire. Maga Kossuth Lajos írt turini remetéségéből, felhiva a figyelmet, hogy a magyar népet le akarják holmi alacsonyrendű néppé gyalázni.

Mi az igazság?' Külföldi tudósok és régészek tömege, köztük Rawlinson és a francia Lenormant köteteket írnak a magyar és a szumir nyelv összehasonlításáról, és azonosságároI. "Babilon őslakossága, melyek a Bibliában NIMRUD néven ismeretesek, a szkitha családba tartozik. NIMRUD-nak ősbabilon megalapitójának két fia volt, írják: HUN-AR és MAG(H)-AR, mind a két fiúról várost neveztek el . . . ez az ősi nép magát MAH-GAR-nak nevezte . . ." "Nincs egyetlen népe a világnak - írja OPPERT, francia archeológus 1869-ben -- mely 5000 éves írott emlékekkel, szótárakkal, nyelvtanokkal rendelkezne mint a magyar." P. Anton DEIMEL, a "szumirizmus atyja" írja: "Sumérische Grammatik”, Roma 1939: "Az írás feltalálói a szumirok, a Teremtés és az "Ozonviz” egy ősi ékírásos táblán már régen, a bibliai "genezis" előtt le van írva s ez az özönvíz előtti már létező nyelv, a magyarban maradt fent. A magyar lesz a megoldója az emberiség igazi történelmének. Felborul minden, újra kell írni az emberiség történelmét."

Azt írja a régész Gordon Childe: "`The Danube in Prehistory" London.1929: ''Kr. e. 3500-bar mar egy magasra fejlődött szumir kultúra létezik a Kárpát-medencében."

Ha egy nép is őslakója = "autochton" Európának-akkor az a magyar. Árpád fejedelmünk csak visszatért ide, őseink földjére, akár tetszik ez az európai felsőbbrendű népeknek akár nem. Ez az igazság!

Csöke Sándor hazánkfia, a grázi Egyetemen végzett kitűnő nyelvészünk, a szláv és csaknem az összes európai nyelvek ismerője és tudósa éppen most megjelent könyvében — félretéve minden történelmi és régészeti anyagot, — pusztán a nyelvészet alapján a legbehatóbban kutatás tárgyává tette az egész kérdést és kétségen kívül bebizonyítja:

  1. Finn-ugor nyelvek nincsenek, ahogy az állítólagos finn-ugor ősnépek létezése is a történészek íróasztal mellett kitalált, tudománytalan agyszüleménye. A finn-ugornak mondott szókincsben n i n c s egyetlen finn-ugor származású szó.
  2. Éppúgy merő kitalálás az, hogy a magyarok a szláv nyelvből vették volna át szókincsük egy része, mert az állítólagos "jövevényszavak a mi nyelvünkben" — meg vannak az uralaltáji nyelvekben, sőt az eddig ismert legrégibb nyelvben: a szumírban! A sokat emlegetett u. n. ó-szláv nyelv" nem létezik, mert nyelvészetileg pontosan kimutatható, hogy éppen úgy "lekopott" alakja a magyarnak, mint pl. a francia a latinnak, vagy az angol a germánnak!
  3. A "finn-ugorizmus" s az egész nyelvészeti bűvészkedés nem tudomány, hanem politikai célzattal koholt irányzat azzal a célzattal, hogy "tudományosan" alátámassza a Magyarság kipusztítását.

Aki mindezt nem képes, vagy nem akarja elhinni, az gondolkodjon azon a halálos tényen, hogy miért nem jött Európa soha segíteni a magyar jogos szabadságharcoknak, nem Rákóczi kurucainak, sem 1848-ban, sem 1956-ban, sőt Helsinkiben -- 1975-ben aláírták a 30.000 szavas egyezményt, mely a magyar nép halálos ítélete: aláírta még a Vatikán állam is!

És miért hirdetik ma otthon, a kormány által támogatva ma is a "finn-ugor" elméletet és származást, aminek az lesz a következménye, hogy a magyarságot "visszatelepítik" majd a szibériai tundrákra --- hiszen odavaló!

És ma is, emigrációnkban sokan a pusztító régi úton haladnak. Belénk nevelt "szent tanok", tabuk, idegen érdekek szolgálata, megszokás, tudatlanság -- vagy kényelmességből, ezeréves tanítások erejének meghódolva: úgy vagyunk, — ahogy Gábor Áron írja a NEMZETŐR 1975 júli-augusztusi számában: "A világnak nincsen egyetlen népe, mely a ma már a szaktudomány által megállapított történelmi értékeit, hagyományait, büszke valóságát megtagadná: csak a magyar! ... Utolsó figyelmeztetésű nemzeti hagyományainkból fakadó írás nélkül nincs mivel tanítanunk gyermekeinket és nincs mit hirdetnünk egyre szürkülő, új környezetünkhöz alkalmazkodó ünnepségeinken!"

Hallgassuk még meg ezt: Az 1973 júliusában a Sorbone-on, Párisban tartott 29-ik Orientalista Világkongresszuson a plénum elfogadta azt a tényt, hogy a kr. u. 10-13-ik századbeli magyar nyelv azonos azzal az ősnyelvvel, amit ma szumirnak neveznek. Badiny Jós Ferenc, a Buenos-Aires-i Egyetem professzora, a szumirológiai tanszék vezejőte, bemutatta a "magyar imádság", a "Tihanyi apátság" alapítólevél" -- egykorú magyar mondatait- melyet a magyarul nem tudó szumirologusok - magyarul, ha úgy tetszik szumirul olvastak, értettek és kapásból fordították le angolra, franciára . .:.j

Hát nem szép ez? Az elnyomott, megcsonkított, ezeréven át pusztított magyar nép feltámad a nyelvében: mert nyelvünket nem tudták elvenni tőlünk, 6000 éves ősi múltjában gyökerezve ma is él és az isteni igazságot; a szabadságot, a népek élethez való szent jogát hirdeti! Büszkén emeljük fel hát mi magyarok a fejünket, mert a legrégibb nyelv, írás, kultúra, hit hordozói vagyunk! Fejezzük be ezzel egyelőre az igazságok feltárását történelmünkben.

Egyik barátunk vetette fel a kérdést, tényt, hogy rólunk magyarokról hamis képet, valótlanságot tanítanak, még itt Schweizban is. Előadásomban igyekeztem ennek okát egy-két szempontból. megvilágítani. Ha kívánják Önök, legközelebb tovább mehetünk egy lépéssel, hiszen ezeréves mulasztást kell pótolnunk és még sok kincs vár feltárásra a magyar történelemben!

Addig is --- hiszen irodalmi Kör vagyunk --- idézzük fel végül a költő szavait, visszaszállva a múltba Vörösmarty Mihállyal, akinek a szavait most jobban meg fogjuk érteni:

„Régi dicsőségünk hol késel az éji homályban...
Hol vagyon, aki merész ajakát hadi dalnak ereztvén
A riadó vak mélységet felverje szavával
Hol vagyan? Ah ezeren némán fordúlnak el: álom
Öldösi szíveiket s velök alszik az ősi dicsőség.
Oh hon, meghallgatsz-e engem?... engem
Fölver az elmúlt szép tetteknek a gondja. Derengő
Lelkem előtt lobogós hadi kópják.. .szeldelik a levegőt .. .
Látom, elől kacagányos apák s heves ifjú leventék
Szálguldó lovakon mint törnek halni, vagy ölni,
Zászlódat látom Bulcsú, s szemen árja megindúl.. .

Dr. Hajnos László
(A ZURICH -i IRODALMI KÖR - ben elhangzott előadás.)

Forrás: http://www.magtudin.org/Hajnos%20Laszlo%20-%20Igazsagok.htm

Megjelent: 2150 alkalommal

Hozzászólások  

 
Subartu
#1 VÁ: Igazságok a magyar történelembenSubartu 2012-09-11 20:06
A Lech mezei csata fenti cikkben történő leírása pontatlan, más forrásokkal nem egyezik. Bulcsúék 3 féltöménnyel, azaz 15000 emberrel vettek részt a hadjáratban, egy szövetségesük megsegítésére, aki közel tízezer emberével együtt elárulta a magyarokat - tehát egy megtervezett csapdát állítottak fel. A 15 ezer magyar a 10 szövetséges némettel esélyes volt a 30-35 ezres sereggel szemben, azonban elárultatásuk folytán nem csak a győzelmi esélyek tűntek el, hanem a cél is, amiért harcolni mentek. Mivel az öncélú öldöklés sosem volt eleink sajátja, a fegyverletételt választották. A harmadik tömény emberei, Botond vezetésével a folyó túloldalán voltak, ők nem tették le a fegyvert, és végig kellett nézni fegyvertelen bajtársaiknak a primitív német hordák általi, állatként történő lemészárlását. Ilyen vagy hasonló esetről a magyar történelemből nem tud senki példát mondani, mert őseink hasonlót sosem cselekedtek. Ez csak a talmudista és hasonló gyűlöletvallások követőire jellemző, mint pl. a (zsidó)kereszténység. Másmilyen kereszténység, mint zsidó, nincs is, de erről időnként hajlamosak megfeledkezni honfitársaink.
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 288 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.8%Canada 1.1%
Romania 6.1%Serbia 0.8%
United States 4%Switzerland 0.4%
Germany 3%France 0.3%
Russian Federation 2.9%Australia 0.3%
Ukraine 2.8%Italy 0.2%
Slovakia 2.2%Kuwait 0.2%
United Kingdom 1.9%Netherlands 0.2%
Sweden 1.6%Greece 0.2%
Austria 1.5%Belgium 0.2%

Today: 1105
This Week: 1105
Last Week: 6378
This Month: 19425
Last Month: 22751
Total: 1635081

Belépés