Egy szubjektív történelemkép
Először is a címben felvállalt szubjektívitást szeretném megmagyarázni.
Történészeink zöme az objektívitás látszatát keltve terjeszti a magyarellenes történelem vitathatatlannak tartott nézeteit, és az oktatás által felrakott szemellenző látószögén kívül eső tényekről, felismerésekről - sem - vesz tudomást mert képtelen beilleszteni őket az elsajátított történelemképbe. Ezen kívül, szinte természetes módon, kizárja saját szellemi műhelyéből azokat a megérzéseket, amelyek érthető módon megzavarnák az oktatás által benne kialakított és alapjában hamis, magyarellenes történelemképet. Ugyanis idejében meghúzták nála azt a határvonalat, amelynek egyik felén az objektív és írásos dokumentumok közlésein alapuló történelemszemlélet és értelmezés van, másik felén viszont a délibábos, magyarkodó és egyéb jelzőkkel lekicsinyelt, szubjektív benyomások által vezetett és ahhoz bizonyítékokat kereső, amatőr kutatók megállapításai szerepelnek. Ezért aztán marad az objektívitás védhető erődjében és nem mer felvállalni új utakat, nehogy kitaszítás legyen osztályrésze. Ezt a jelenséget tartom objektív történelemszemléletnek. A történelmi objektívitást érő legnagyobb csapás az volt, amikor középkori oklevelek tízezreiről állapították meg a történészek, hogy hamisítványok.
Magamat nem tartom kutatónak, csak keresőnek, de a szubjektívitást nem csak vállalom, hanem a lejáratódott történelmi objektívitással szemben előremutatónak tartom a jelenlegi helyzetben.
Bár nagyon személyes jellegű dolog, de mégis fontosnak tartom annak a fordulatnak a bemutatását, amely a magyarság őstörténete, történelme felé irányította figyelmemet. Ez az esemény a 2002-es országygűlési választások előzményeinek és eredményének szemfelnyitó hatása volt. Akkor csak a teljes elutasítás, a média által teremtett virtuális világból való kilépés szándéka vezérelt. Ugrás volt ez részemről az információs űrbe, ahol a szellemtől megvonják a mindennapi rágógumit. A szellemi nihilben való létezés csak néhány hétig tartott. Akkor hívta fel fiam a figyelmemet Pap Gábornak a Kitalált középkorról szóló előadására (1), amelyben a naptárhamisítás magyar történelmet befolyásoló vonatkozásaira is történt utalás. Hamarosan rátaláltam Práczki István: Vörös vihar Théba felett című írására (2), amely a Vörös Győző felfedezése által gerjesztett 'magyar' tudományos vihart mutatta be. Az írás leleplezte számomra hivatalos tudományosságunk magyarellenességét. Egyúttal azt is megértettem, hogy az ismert történelem nem azonos a valódi történelemmel. Ez már érdekelt, ellentétben a tanított történelemmel. Ezzel már érdemes volt foglalkozni.
Reméltem, hogy történelem iránti érdeklődésem távol tart a politikai mocsár bűzétől. Ez a reményem csak annyiban valósult meg, amennyiben egy magasabb nézőpontból szemlélődve a napi politikai események kicsinyes intrikái és korrupciója mögött felismertem azt, hogy a történelem és a politika a látóhatár szélén összeér. Nem abban az értelemben, hogy a mai politikai események holnap már a történelem részei lesznek, nem.
Akkor tudatosodott bennem, hogy belpolitikánk undorító légköre mögött évszázadok óta az ismert történelmünket meghamisító, korai történelmünket pedig elhazudó szándék magyarellenes, vörös fonala húzódik. Ennek az évszázados hazugságtengernek és magyarellenes aknamunkának egyenes és törvényszerű következménye országunk gazdasági és társadalmi hanyatlása. Megértettem, de inkább ráéreztem arra, hogy jelenünket addig nem tudjuk egyenesbe hozni, amíg múltunkat a hazugságok, elhallgatás és szándékos félrevezetés homálya takarja. Jelenünk kulcsa a múltban van.
Az azóta eltelt időszak egyik tanulsága számomra, hogy nem csak testünknek, de lelkünknek és szellemünknek is szüksége van táplálásra. Szellemi táplálékunkat ma már szinte kizárólagosan a multi_média szolgáltatja. Korábban, az időben visszafelé haladva a mozi, szinház, zene és irodalom jelentették a szellemi élményt. Még korábbra visszatekintve a vallásban (itt kimondottan a judeo-kereszténységre gondolok, a többi vallásra nem!) találta meg az ember a szellemi élményt. Az ősközösségi, kőkorszaki szinten élő emberek esetében pedig a család, a törzs és a nemzet történelme, eredete és tettei, isteneik panthenonjának megismerése és megtanulása szolgálatatott szellemi gyakorlatot. Ebben a korban a szájhagyomány jelentette az eszközt, az azonos tartalom és szöveg a hitelességet, a törzs népének sokasága pedig a redundanciát/hibatűrést.
Ma ott tartunk, hogy ami írva van azt hitelesnek tekintjük, amit a média közöl az szentírás, ami csak szájhagyomány arról bizonyítékot követelünk. Ahogy az őskorban úgy ma is, a sokak által azonosan ismert állítások magukat hitelesítik, amint a rájuk való hivatkozások is. Ezt pedig a média, az alapítványok és kormányok által támogatott kutatók és az oktatás örömmel és dalolva megteszik.
Mivel az ellenünk irányuló hadjárat történelmünk módszeres elvételével - is - történik (Vedd el egy néptől a múltját, máris téged fog szolgálni.), ezért a magyar múlt elvételének a környező népek történelmében nyomának kell lennie. Ha ezekben a külső hivatkozásokban ellentmondások, következetlenségek vannak, akkor abból az következik, hogy az ő történelmük is meg lett hamisítva! A magyarokra vonatkozó adatok tekintetében biztosan. De azon is érdemes elgondolkodnunk, hogy a fentebb zárójelben idézett mondást csak a magyarságra alkalmazták volna? Vagy csupán azért nálunk maradt fenn a mondás, mert mi voltunk a legkeményebb dió? Mert nálunk még nem fejeződött be a múltunk (és a nyelvünk) teljes elvétele? Mert ha ez utóbbi esetről van szó, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a többi nép múltjának elvétele már megtörtént. Azt is látni fogjuk, hogy a nyelvük elvétele is megtörtént. Az anyanyelv azért fontos, mert a beszélt nyelv határozza meg gondolkodásunkat, ezen keresztül a világhoz, a többi emberhez, a természethez való viszonyunkat. Tehát az ő történelmük is meg lett hamisítva. Ez egyúttal arra is magyarázatot ad, hogy miért tarthatjuk mi Európa és az USA többi népét szerencséseknek a magyarsághoz képest. Egyszerűen azért, mert őket már szőröstül-bőröstül magáévá tette az a hatalom, amelyet - tudtukon kívül - szolgálnak. Az ő múltjuk már nem kísért. Nyelvük már nem alkalmas az univerzum összefüggéseinek magyarázatára, a logikus gondolkodás elsajátítására - azon a szinten amely egyedül a magyar nyelv sajátja. Ők már teljes jogú polgárai annak a fogyasztói társadalomnak amely még mindig a növekedés, a fenntartható fejlődés bűvöletében ámítja magát, miközben feléli a természetet és éheztet milliárdokat.
Felismertem azt amire a történelem oktatás során mindig csak utalás történt, megvilágosodás soha. Ez pedig a történelmet alakító okok és következményei közti összefüggés keresése, felismerése volt. Ugyanis amivel és ahonnan világítani próbálták, az osztályharc történetének marxista-leninista maszlagja, érthető módon nem volt képes az összefüggések magyarázatára. Azért nem volt képes, mert a történelmet alakító erő nem a kizsákmányolók és kizsákmányoltak közötti feszültségből ered. Ez a szembenállás egy későbbi állapotnak felelt meg és egy évezredek óta zajló folyamat kiteljesedése volt. Viszont nagyon alkalmas arra, hogy a háttérben zajló folyamatról elterelje a figyelmet és ott ossza meg a társadalmat ahol az a tényleges irányítás szempontjából fontos volt.
Ismert és tanított történelmünket ugyanis az élősködők és a gazdanépek közötti harc alakította. Itt húzódik az a törésvonal, amely a történelemformáló eseményekhez szükséges feszültséget szolgáltatta. Az élősködők zsákmányszerző törekvése, amely a gazdanépek életét és függetlenségét veszélyeztetve, kiváltotta azok védekezését. A zsákmányszerzés módszere kezdetben a fegyveres küzdelem és a legyőzöttek megölése volt. Ideológiai alapjára példát a Tóra, a Biblia ószövetségi könyvei szolgáltatnak. Később beszivárgás révén, kulcspozíciók megszerzése segítségével országok felett vették át a hatalmat és élték fel gazdasági erejét. Az így meghódított országok gazdasági és emberi erőforrásai felhasználásával pedig újabb és egyre nagyobb szabású háborúkkal törekedtek újabb hódításokra.
Ennek a történelmi folyamatnak (fejlődésnek nem nevezném) volt betetőzése a Római Birodalom létrejötte és bukása. A birodalom gazdasági erejét a meghódított területek kifosztása, népek rabszolgasorba taszítása biztosította. A Pártus Birodalom azonban a keleti terjeszkedést megakadályozva, ráébresztette a római vezetés tanácsadóit arra, hogy kizárólag területi hódításokkal, háborúk révén a népek leigázása csak időlegesen lehet eredményes. Új módszereket kellett keresni, amely tartósabb eredményességet biztosított a népek és országok kifosztására.
Ezt a lehetőséget az emberi tudat manipulálásával, a lelki szükségletek kielégítésén (vallás: a transzendencia iránt igény kielégítésének eszköze) keresztül a lelki irányítás átvételével valósították meg. Ennek a módszerváltásnak az időszaka az első évezred eleje, egybeesik a Római Birodalom hanyatlásával és bukásával. Az ismert időszámítás szerint a 325. évi niceai zsinaton lépett a kizárólagosság útjára a római egyház. Ekkor történt Árius püspök kiűzése. Ekkor kezdődtek az eretneküldözések. A pontos és helyes időrend megállapítása azért is fontos lesz, mert abból következtethetünk Atilla döntéseinek politikai hátterére.
A Heribert Illig által felismert történelemhamisítás a magyar krónikákban található időrendi ellentmondások ismerete nélkül, egyéb anomáliák vizsgálata alapján került megfogalmazásra. Azt is megállapította az Illig vezette kutatócsoport, hogy az időszámítás körüli ellentmondások nem kizárólag az általa meghatározott európai kora-középkorra, a VII-X. évszázadra korlátozódnak, mert régebbi korokból származó feljegyzések vizsgálata több hasonló anomáliára utal. Ezekről rövid összefoglalót a (3) oldalon lehet találni.
A naptárhamisítással kapcsolatban megmozdult az érdeklődők és kétkedők hada is. Érvek hangzottak el ellene és mellette, de Illig elméletének lényegét nem voltak képesek megingatni, csak egyes elnagyolt következtetéseit lehetett támadni. A legkomolyabb ellenérv a csillagászati feljegyzésekkel kapcsolatos egybevetés kérdését feszegette. Hunnivári Zoltán Hungár naptár című tanulmányában a történelmi feljegyzésekben található csillagászati utalások és a feljegyzés készítésének valószínű helyszíne, illetve az égi jelenségek megfigyelhetőségének területi egybevetése alapján kísérelte meghatározni az eltévedt idő mértékét. Említést érdemel (mert tudomásom van róla:-)) Szekeres Sándor eltévedt időszámításról szóló elmélete, melyben elveti a szándékosság gyanúját összeesküvés elméletnek nevezve azt. Szerinte a mai időszámításunk nem a Jézus születésétől számolt éra, hanem az egykori pártus birodalom arszakida elnevezésű időszámítása.(4)
Az elmélet magyarországi bemutatásában úttörő szerepet vállaló Pap Gábor már utalt a magyar történelmet befolyásoló hatására és megfogalmazta azt a felismerését, miszerint a betoldott három évszázaddal időben leválasztották az Árpádi bejövetelt Atilla koráról. Az elmélet Pap Gábort is továbbgondolásra ösztönözte. Földindulás a nyugat-európai középkorkutatásban (5) című 2008. évi előadásában felvázolta történelmünk azon vonatkozásait, amelyeket várhatóan új megvilágításba fog helyezni az elmélet.
Azóta megszülettek az első eredmények, Gregor Kristóf és Móricz Leó (6), valamint Tóth Gyula (7) kutatásainak eredményei, amelyek részben a Magyarmegmaradás oldalon is olvashatóak.
Mivel magyarként a MAG népe vagyunk a fogalomnak mind történelmi, mind megújulási, mind pedig vonzásközponti értelmében, ezért saját történelmünk revíziója szükségszerűen magával fogja vonni Európa történelmének átírását is. Az új történelemkép pedig meg fogja mutatni a maga pőre valóságában a rabszolgatartó Római Birodalom szellemének máig élő, undorító arcát, a mögötte megbúvó érdekcsoportokat. Az új történelemkép szükséges ennek a rabszolgatartó berendezkedésnek a felismeréséhez és elsöpréséhez. Ennek megtörténte a világ népeinek egyetemes érdeke, hiszen a vagyon 95%-a a népesség 5%-a kezében összpontosul. Ez azt jelenti, hogy a népek 95%-a rabszolga, bár a megélhetés különböző szintjein vannak. Ezért igaz történelmünk feltárása olyan kötelességünk és felelősségünk, amely másra át nem ruházható.
A történelem hajnalán a mágusok népe tanította a világ népeit. Amikor a rabszolgatartás a vagyon felhalmozásának és a hatalom fenntartásának vált eszközévé és birodalmi politika szintjére emelkedett más népek kifosztása, akkor a tanítók új szerepet vállaltak. A rabszolgasorba kényszerített tanítványok felszabadítását. Ezt a küldetést vezette Atilla. Munkája bevégezetlen maradt. Felületes szemlélő azt mondaná, halála akadályozta meg benne. De halála előtt még Róma bevételére indult, ahonnan ostrom nélkül visszafordult. A Római Birodalom megdöntésének ez lett volna az utolsó mozzanata, a főváros elfoglalása. Talán megértett valamit? Talán megérezte, hogy Rómát már csak megalázni tudná, legyőzni nem.
Mert Róma győzött. Nem fegyverrel, hanem ármánnyal, intrikával és a lelkek feletti hatalom megszerzésének útjára lépve. Ezt a feltételezésemet erősíti, hogy Atilla hamarosan bekövetkező halála után fiai testvérháborúba kezdenek egymással. Mit érzett meg ebből, illetve a viszályt előrevetítő intrikáról mennyire volt tudomása, nem tudhatjuk. A nagy naptárhamisítás mögött rejlő hatalmas munka sejtetni engedi, hogy a Római Birodalom szellemét és szellemi erejét megtörni nem tudta. Az máig tovább él és rágja a gyökereinket, mérgezi vizeinket és levegőnket, egyre jobban ellehetetleníti életünket.
Átverés vagy tévedés?
A politikában semmi sem történik véletlenül. Ha valami mégis véletlennek tűnik azt biztos, hogy úgy tervezték meg. - Franklin Delano Roosevelt
Ez a mondás tökéletesen eldönti a kérdést, hogy hamisítás vagy tévedés történt. A cui prodest (kinek használt?) kérdése is megválaszolható. Annak a rabszolgatartó, élősködő mentalitású rétegnek, amelynek anyagi hatalmát megtörte Atilla, de szellemét elpusztítani nem tudta. A római birodalom máig élő, rabszolgatartó szellemisége árulkodik az igazi győztesekről.
Nagyon fontosnak tartom ennek a kérdésnek a szerepét, mert a hivatkozásokban is vannak olyan vélemények, miszerint csak az időszámítási rendszerek összetévesztése történt. Az ilyen vélemények felmentik nem csupán az elkövetőket és az általuk képviselt érdekeket, hanem azokat a szaktudósokat is, akiknek feladata lett volna az ellentmondások feltárása és a hamisítás tényének leleplezése. Amint ez a középkori oklevelek tízezreinek esetében egyébként meg is történt. Miért nem léptek tovább? Kijelenthető, hogy a tévedést vélelmezők egységesen felmentik az elkövetésben résztvevő főpapokat és uralkodókat. Nem vesznek tudomást a történelemhamisítás szándékosságát igazoló tényekről, emberiség és magyarság ellenes éléről és mára jól láthatóvá vált eredményeiről, hatásairól. Tévedésnek minősítik a hamisított oklevelek tízezreit, csupán azért, hogy komfortzónájukból ne kelljen kilépniük. Ne kelljen szembesülniük a ténnyel, miszerint a múltban volt egy hatalmi csoport, amelynek érdekeit veszélyeztette Atilla fellépése, ezért hatalmának átmentéséhez erkölcstelen eszközökhöz nyúlt. Hatalmuk átmentése megtörtént, ma is ők uralkodnak felettünk. Uralmuk egyenes következménye a magyarság ezerévesnél régebb óta tartó hanyatlása - is.
A tévedés lehetőségének teljes kizárása mégsem jelent kizárólagosságot. Csupán azt jelenti, hogy a hamisításnak van egy jól érzékelhető éle, ami a hunok és később a magyarság ellen irányult. Ennél fogva azt is lehetségesnek tartom, hogy a kezdetben véletlen tévedések egy bizonyos időpont után irányítottakká váltak. Ahogy a hamisított dokumentumok ezrei, az azonos lefolyású eseményekről szóló leírások ismétlődései tanúsítják, a nyomok eltüntetésére is gondot fordítottak, ez is a szándékosság gyanúját erősíti.
Mit nyerhetünk és mit veszíthetünk a betoldott évszázadok kiiktatásával?
Ha Nagy Károly frank uralkodó által elrabolt avar kincsek története csupán azt hivatott eltakarni, hogy Atilla idősebbik fia, Aladár elvitte a Pilisi királyi központból apjának, Atillának a kincseit, akkor Fiktív Károly kiiktatása a történelemből nem fogja az Árpádi magyarok nyugati kalandozásait rablóhadjárattá minősíteni (ezt megtette ellenségeink történetírása amúgy is.), mert csupán jogosnak tekintett jussukért mentek. A testvérháború utolsó hullámverései voltak ezek a portyázások. Ne féljünk ezért elveszíteni Nagy Károlyt, hiszen akár büszkék is lehetünk Atilla idősebbik fiára Aladárra, akinek Nagy Károly maszkja mögé kellett rejteni személyét, hogy a nyugati nemzeteket ezen a módon is elválasszák a magyarságtól a történelemben. Ez nem lehetett tévedés!
Végül néhány gondolatot idézek Mesterházy Zsolt: A magyar ókor című művének ajánlójából és összefoglalójából. (Magyar Ház Kiadó, 2002.)
„Eljött az ideje Európa ókori történelme helyreállításának, és annak is, hogy bemutassam azt a több száz éves világégést, amely eredményeként az ősi magyar Európa az indoeurópaiak Európája lett.”
„A ma oktatott európai ókortörténet a görögökkel és a rómaiakkal kezdődik, (...) E könyv sokkal korábbi időktől veszi sorra Európa történelmének eseményeit, amikor még egynyelvű volt földrészünk. A szerző bemutatja a Keleti (kelta) Európa gyökereit, egységes nyelvét és műveltségét, amely a ragozó nyelvű népek alkotása volt. (...) Egy hatalmas nyelvi körképben teszi láthatóvá a sumér-kelta-magyar nyelvek minden képzeletet felülmúló jelenlétét a mai Európa nyelveiben, ugyanakkor megállapítja azt is, hogy a ragozók szavain túl azok nyelvtanát már nem vette át az újonnan kialakuló ókori Európa. A nyelvi anyagban talált ellentmondások segítségével megvilágítja azt a ma még kevéssé ismert tényt, hogy a felvett mai európai nyelvállapotok nem felelnek meg a ma oktatott köztörténetnek, helyenként súlyos ellentmondások keletkeztek. (...) A nem ragozók (ma indoeurópainak nevezett) megjelenésével szerinte megkezdődött az a hosszú folyamat, amelynek során Európa első magas műveltséget hordozó társadalmait az újonnan jöttek megsemmisítették a nagyókori világháború során, és a kelta (keleti) maradványokat, valamint Magyarországot részben leszámítva birtokba vették Európát. (...)
A végül önmagát is felélő birodalmat azután Atilla hunjaival és germán szövetségeseivel számolta fel. Felszámolta ugyan a rabszolgatartókat, de a kelta (keleti) magyar Európát már nem tudta helyreállítani, ezért már Rómát sem foglalta el, hanem visszatért Hunniába, a Kárpát-medencébe. A szövetséges germánok nem így képzelték el Atilla római felvonulását, ezért meggyilkoltatták. Nekik Róma kellett, meg is szerezték később. Ehhez meg kellett gyilkolni az itáliai hun királyt, Odoakert és birtokba véve Róma romjait azonosultak a birodalom eszméjével. (...)
A szerző nyíltan vállalja, hogy magyar érdekű történelmet ír, szemben az indoeurópai érdekű történetírással. Ez korábban nem volt gyakorlat, mert az indoeurópaiak tévedéseit sulykolják szolgai módon átvéve Magyarországon is.. Ez utóbbi a magyar őstörténetnek, de magának a magyar nemzetnek is igen nagy károkat okozott, amelyek hatásait ma is érezni a közművelődésben is, de javarészt ennek köszönhető maga Trianon is. Az a véleménye, hogy a magyar történelmet magyaroknak kell megírniuk.”
A könyv megírásakor még kevéssé volt ismert Illig elmélete, és a könyv idősíkjában nem is lett volna jelentősége. Viszont a kelta Európa történetéről adott, bizonyító erejű adathalmaz megerősíti Gregor-Móricz-Tóth kutatásainak megismerése után levonható következtetést: A naptárhamisítás ennek a történelemnek továbbélő hordozója, a magyarság, a magyar nép ellen irányult.
Hivatkozások
(1) http://magyarmegmaradasert.hu/szerzok/o-sz/pap-gabor/item/2107-kital%C3%A1lt-k%C3%B6z%C3%A9pkor-pap-g%C3%A1gor-el%C5%91ad%C3%A1sai
(2) http://magyarmegmaradasert.hu/erdekkorok/magyarsag/regeszet/item/3324-vörös-vihar-théba-felett
(3) http://maga-a-valosag.hu/?page_id=199
(4) http://www.eltevedtidoszamitas.hu/modules.php?name=topics&file=lista&topics=eltevedt
(5) http://magyarmegmaradasert.hu/szerzok/o-sz/pap-gabor/item/2543-f%C3%B6ldindul%C3%A1s-a-nyugat-eur%C3%B3pai-k%C3%B6z%C3%A9pkorkutat%C3%A1sban
(6) http://magyarmegmaradasert.hu/kozerdeku/item/3389-ha-illignek-igaza-van
(7) http://maghreb.blog.hu/
Képek forrása
(1) internet
(2) fortepan.hu
(3) saját felvétel