Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

H2017Dec18

2012. November 10., Szombat 19:05

A nagy európai őskeresés

Írta:  ködszurkáló
Értékelés:
(15 szavazat)
A nagy európai őskeresés Nézzük meg, milyen következményeket kellett Európának elszenvednie amiatt, hogy a Római Birodalom eszmeiségének átmentése érdekében egy szűk csoport szándékosan meghamisította a történelmi tudatot a betoldott évszázadokhoz rendelt - ismétlődéseiben fiktív - eseményekkel! Mert nem csak a magyar nép történelmét hazudták el, hanem egész Európáét, sőt az ún. Óvilágét is, beleértve a Közel- és Közép Keletet, Észak-Afrikát is.

A nagy európai őskeresés

Grandpierre Atilla írja az Atilla és a hunok című könyvének előszavában:

Az ókori görög kultúra a reneszánszig jóformán egészében tiltottnak számított, és nem a nyugati hatalmi rendszernek, hanem az arab közvetítésnek köszönhető, hogy a reneszánszban újjá tudott születni. Az európai vérkeringésbe bekerülő magyarság szinte egész addigi történelmét és kultúráját elpusztították Szent István korában (Vitéz, 1816). És a többi európai nemzet sem járt sokkal jobban, őstörténelmüket, az ősmúlttal folytonosságot biztosító nemzeti kultúrájukat elpusztították. Nem csoda, hogy az európai nemzetek azóta sem tértek magukhoz. És azóta szinte el sem tudjuk képzelni, milyen lehetne az életünk, ha a sorsrontó, romlott hatalmi erők helyett a jószándékú közösségi irányítás levegőhöz jutna. Márpedig lassan elkerülhetetlenné válik, hogy tisztázzuk a helyzetünket, különben az emberiség rövidesen összeomlik.

Furcsa kettősség jellemzi a múltról kialakult/kialakított képünket. Ennek egyik oldala C.W.Ceram megfogalmazásában így hangzik: Ma már minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Asszíria és Babilon történelméről, Babilon és Ninive város virágzásáról és bukásáról többet tudunk, mint az egész "klasszikus" ókor , mint valamennyi görög és római történetíró, noha ők e távoli időkhöz több mint kétezer évvel közelebb állottak! (A régészet regénye, 201.) Ezzel szemben Európa történelmében már a görög és római kort megelőző időszakról, ezeknek a kultúráknak a gyökereiről még ma is kevesebbet tudunk, mint amit történetíróik Babilonról és Ninivéről ránk hagytak.

Uffingtoni_fehr_lAzt már sokan kifogásolták, hogy az Európáról tanított történelem a görögökkel és a rómaiakkal kezdődik. Ugyanakkor Európa számtalan helyén gigantikus alkotások tanúskodnak egy ismeretlennek tartott nép egykori jelenlétéről. Annak ellenére van ez így, hogy a XVIII. századtól meginduló összehasonlító nyelvészeti és régészeti kutatások eredményei alapján - is - egyre nyilvánvalóbb, hogy a görög és római kultúra nem volt előzmények nélkül való. Hogy a köztörténet kiterjesztése a görög-római kor előttre mégsem történt meg, annak csak egyik oka, hogy az összehasonlító nyelvészet eredményei nem alkalmasak a történetiség bizonyítására. Másik és fontosabb oka ennek a hallgatásnak, hogy a köztörténet eme kiterjesztésével vissza kellene menni Európa kelta gyökeréig. Ezt viszont nem lehet megtenni anélkül, hogy a kelták kilétéről, nevük és kultúrájuk eredetéről, népi létük megszünésének okairól ne beszélnénk. Azért sem lehet a kelta Európa bukásáról beszélni, mert akkor a bukás okait és körülményeit ismertetni kellene. Végül, de nem utolsó sorban, azért sem lehet erről beszélni, mert a kelta Európát elsöprő Római Birodalom csak formálisan szűnt meg. Népeket rabszolgaságba taszító szellemisége máig él és a lelkek felett megszerzett hatalom révén bolygónk meghatározó politikai tényezőjévé vált az eltelt másfél évezredben.

Továbbá azért sem lehet felvállalni azt a gondolatot, hogy az egykori kelták utódai ma is itt élnek Európában, mert akkor az is kiderülne, hogy az egykori kelták tanítói, a mágusok népe ma is itt él Európa közepén, a Kárpát-medencében. Arról is beszélni kellene, hogy a Római Birodalmat katonai erővel megdöntő, barbárnak nevezett népek Atilla hunjai voltak, akik testvéreik megsegítésére, felszabadítására jöttek. Európa kelta gyökereinek felvállalása azzal a nemkívánatos eredménnyel járna, hogy a kelta múlt kutatása új lendületet kapna. Sokan felismernék és felvállalnák ennek a múltnak az örökségét saját életükben. Többé nem éreznék magukat gyökértelennek, öntudatra ébrednének. Lassan megváltozna a mágusok ma is élő utódainak, a magyarságnak a megítélése is. A magyar múlt kutatása össz-európai érdekké válna, ennek eredményeképpen viszont összeomlana az indoeurópai történelemkép. Ez a mély hallgatás Európa kelta gyökereiről a legárulkodóbb tünete annak a történelemhamisításnak amelyet Heribert Illig kutatásai tártak fel. Közismertté válna az a tény, hogy a magyarság ősei Európa őslakói, akiknek műszaki tudásáról megalitikus Naptemplomok (Stonehenge) és erdővel borított piramisok, alagútrendszerek tanúskodnak. Nyilvánvalóvá válna, hogy a magyarság ősei, a mágusok népe a megszerzett tudást, technológiai újításokat messze földre eljuttatták kivándorló csoportjaik által. Sok minden nyilvánvalóvá válna, legfőképpen az, hogy a római birodalom szellemének átmentése erkölcstelen eszközökkel, hazugsággal, csalással, lejáratással és történelemhamisítással történt. Egy új hatalmi garnitúra ennek az ocsmányságnak a feltárását nyugodtan vállalhatná. Hogy mégsem így van, arra bizonyíték, hogy a világot irányító erők máig ennek a rabszolgatartó római szellemnek örökösei és éltetői. Közvetlen szellemi utódai a hamisítóknak és hazugoknak. Amint a mai magyar politikai élet szereplői az 1919-es patkányforradalom prominenseinek utódai, úgy Európa vezetői a római szellem éltetői. Nem feltétlenül szándékosan, csupán kényszerpályán vannak, mivel gyökértelenek. Sodródnak azoknak az erőknek a hatására, amelyek nem lépnek a nyilvánosság elé, hanem a háttérből, gazdasági hatalmuk révén érvényesítik érdekeiket.

inkvizicio-1A keresztény vakbuzgóság századaiban a Biblia szavai vitathatatlannak, betűi szentségnek számítottak. A felvilágosodás kora magával hozta a kritikát. Ám ugyanaz a század, amelyben a kritika irányzataiban a kétségek örök forrásává vált, bebizonyította, hogy a Biblia - ha a későbbi kitalálások burkolata alatt is - sok igazságot tartalmaz. Ezekkel a gondolatokkal kezdődik A régészet regénye 18. fejezete, a mezopotámiai régiségek felfedezéséről.

A XVIII. században megkezdődött a Biblia állításainak kritikai vizsgálata. Mint korszakos eseményeknél, ez sem korlátozódott csupán a Bibliára, hanem a felvilágosodás szellemének megfelelően egy általános kritikai szemlélet megjelenésének hatásait figyelhetjük meg a visszatekintésben. Annak ellenére állítom ezt, hogy tisztában vagyok az ún. 'felvilágosodás' elsötétedésként való megítélésének jogosságával is. Ha ezt a kettősséget (felvilágosodás => elsötétedés) megkaparjuk az értelem fényével, akkor azt kell megállapítanunk, hogy a vallási dogmák spontán megdőlésének ideje sajátos módon magával hozta a gondolkodásnak azokat a vadhajtásait, amelyet ma 'összeesküvés elméletek' címszó alatt von kétségbe a hivatalosság. Tehát a közgondolkodásban meghonosodó kétkedést - mint oly sok spontán megnyilvánulását a tömegeknek - ismét ellenkező előjelűre változtatták azok az erők, amelyek máig minden olyan mozgalom vezetését igyekeznek megszerezni, amelyet megakadályozni nem tudnak. Gondoljunk csak Cion bölcseinek szavaira! Jelen írásomban csak az emberiség ébredésének értelmében használom a felvilágosodás fogalmát. Ebben a rövidke felvezetőben azonban ismét szembetaláljuk magunkat a történelem vörös fonalával, a ferdítéssel, hamisítással. Méghozzá annak a könyvnek kapcsán, melynek nevében máglyák tüze lobogott Európa szerte, könyveket égettek, háborúk dúltak, népeket irtottak ki.

Azonban a Biblia állításainak kritikai felülvizsgálata során kialakult egy identitás válság a történelmi kereszténységű Európában. Az eddigi vakhit talaján szilárdan álló felépítmény roskadozni kezdett, végül összeomlott. Új sarokpontokat kellett keresni a származásra, a nyelvek eredetére. Európa elveszítette sosemvolt gyökereit, újakat kellett keresni. A korra jellemző múlt felé fordulás ennek az identitásválságnak a kifejeződése volt. Ez az őskeresés a magyarságot is érintette, csak éppen ellenkező előjellel. Tőlünk el kellett venni azt, amit a művelt nyugat keresett magának.

Ennek a múltkeresésnek a megnyilvánulási formái a művészetben a klasszicizmus, a tudományokban az összehasonlító nyelvészet és az archeológia (régészet), de a Szent Grál utáni kutatást szintén ide sorolhatjuk. Ennek az őskeresésnek van egy olyan vonatkozása is, amely a szemita származást igyekszik bizonyítani Európa népei közt.

Művészetek

borgEzeknek a következményeknek közös jellemzője a görög-római múlt felé fordulás, amelyet a klasszicizáló stílus megjelenése jelez a XVIII. század második felében. Ekkoriban kerülnek az érdeklődés homlokterébe a felfedezett Dél-itáliai romvárosok, Herculaneum és Pompei, ahonnan az antik művészet szebbnél-szebb alkotásai kerülnek elő tucatszámra. Az ásatások 1748-ban kezdődtek meg. A klasszicizmus szellemi hátterét a felvilágosodás eszmeisége adta, amely természetességre, a jelenségek ésszerű magyarázatára törekedett. Esztétikájában  (Winckelmann: Gondolatok a görög festészet és szobrászat remekeinek utánzásáról), kimondta, hogy csak egyetlen művészi szépség van, amit már az ókori művészet is elért: a mérték, a szimmetria, a rend és az egyszerűség. (wikipédia) Amíg a reneszánsz újjászületés a földi létre irányította a figyelmet, ezzel a figyelmet az anyagra terelte, addig a klasszicizmus múltkeresése a bibliai teremtéstörténet megdőlése nyomán gyökértelenné váló ember számára keresett kapaszkodókat. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy G.A. idézett kijelentésének fényében, már a reneszánszban is ott volt a görög kultúra felfedezésének, mint európai előzménynek az elragadtatott felismerése. Megállapítható, hogy az európai művészetek történetében is kimutatható ennek az őskeresésének a megnyilvánulása. Jelenléte pedig árulkodóan szembesíti az érdeklődőket azzal a szégyenteli hallgatással, amit a római egyház kényszerített Európára, az európai történelem elhallgatása és mindenféle - a vallási dogmákon átlépő - tudás elfojtása érdekében.

Régészet

A Herculaneum és Pompei feltárásával meginduló régészeti kutatások a század végére kiterjedtek Görögországra majd Egyiptomra. Schliemann feltárta Tróját. Sir Arthur Evans folytatta munkáját és feltárta Krétán a knossosi palotát. Grotefend 1802-ben megfejti az asszír ékírást, fogadásból. Champollion a XIX. század első negyedében kidolgozza az egyiptomi hieroglifák megfejtésének elvi alapjait. 1839-ben Layard megkezdi kutatásait Irakban. Naplójában így ír: Ellenállhatatlan vágy hajtott az Eufráteszen túli vidék felé, melyet a nyugati bölcsesség szülőhelyének tart a történelem és hagyomány. A század közepére megszületik az asszírológia tudománya. Paul Emile Botta 1843-1846 közötti ásatásai során feltárta Sargon palotáját Ninivében. Rawlinson 1846-ban Grotefendtől függetlenül ismét megfejti az ékirást. George Smith 1872-ben megtalálja és megfejti a Gilgames eposzt, amelyben a bibliai özönvíz eredeti leírását ismeri fel.

    A világ nagy érdeklődéssel fogadta a hírt a hajdani népről és magas műveltégéről. A meglepetés csak akkor suhant át az ujjongó lelkeken, mikor kiderült, sumer_konyhahogy ezen ősi műveltséget alapító nép nyelve nem indoeurópai vagy szemita, mint azt föltételezték, hanem turáni, azaz urál-altáji, és ezek között is a magyarhoz áll a legközelebb. Oppert sumér-nek nevezte el Mezopotámia őstelepeseit, míg Rawlinson a nyelvükben szittya (Skytha) nyelvet ismert föl.(...) Az ékírásos sumér szövegek megfejtése során kiderült ugyanis, hogy a magyar nyelv számít a leghasznosabb segédeszköznek az ősi szövegek olvasásában. Ma már ismeretes, hogy a magyar Rónai Jácint Rawlinson munkatársa volt, míg Mátyás Flórián Oppert munkásságát segítette eredményesen. E két magyar a kezdeti sikereknek részese volt.(...)
   
    1975-ben jelent meg a Sorbonne magyar tudósának, Dr. Gosztony Kálmánnak a Dictionnare d’étymologie sumérienne et grammaire comparée című összehasonlító nyelvészeti tanulmánya francia nyelven. Gosztony ugyanúgy, mint Csőke kimutatta a sumér és magyar nyelvben előforduló egyezéseket mind a szóállagban, mind a nyelvtanban, melyek megerősítik a sumér és magyar nyelv közeli rokonságát, esetleg azonosságát. E munkának egy összefoglaló magyar nyelvű változata is megjelent Összehasonlító szumér nyelvtan (Duna Könyvkiadó Vállalat, Svájc, 1977) címmel, melyet Vállay Ferenc Károly fordított magyarra. Gosztony 1050 sumér szó összehasonlítását végezte el. A következő eredményt kapta: "23 egyezés van a latinban; körülbelül 40 az etruszkban(?); 20 az akkádban; 20 (a bizonytalanok nélkül) az örményben; kb. 50 a török nyelvekben (a kiegészítésekkel együtt kb. 75); 96 az északi finnugorban (kiegészítésekkel kb. 110); 923 a magyarban (ennek 8%-a csak valószínű). Ezenkívül 10 van a kaukázusiakban, 3-4 a baszkban, 3 a bretonban, 2-3 az arabban." (64. oldal.) A vizsgált 53 sumér nyelvtani jellegzetesség eredménye a következő: 21 párhuzamos a finnugorral, 24 a kaukázusival és 51 a magyarral (35. oldal). (Radics)

A régészeti kutatások mára világos eredményei alapján nem tekinthetjük véletlennek, hogy nemzetközi szinten elismert tudós ma már csak a magyar nyelv ismeretében lehet bárki. A vezető egyetemek régészeti, történelmi fakultásain a magyar nyelv elsajátítása kötelező. Ezt a tényt magyarázza, hogy úgy az etruszk írást, mint az egyiptomi hieratikus írást magyar nyelven lehet igazán jól olvasni. Általános vélemény szerint az ókori írások megfejtése során a magyar nyelv ismerete nélkülözhetetlen.

Összehasonlító nyelvtudomány

Az őskeresés egyik következményét az összehasonlító nyelvtudomány történelemfejtő szerepében fedezhetjük fel. Történelemfejtőnek pedig azért nevezem, mert a történelmi talányokat, - amit a történetírásból érthető okból nem lehetett megfejteni - a segédtudományok segítségével próbálták megoldani. Viszont a segédtudományok nem arra valók, amire használni akarták/akarják őket, ezért a kudarc is természetes. A történelem segédtudományainak szerepe az lenne, hogy a hiteles közlés szándékával leírt események emberi gyarlóságból eredő hiányosságait, hibáit korrigálni lehessen, a történetírás adta képet árnyalja és illusztrálja.

Ennek az őskeresésnek volt egyik megnyilvánulása és eszköze az akkoriban felvirágzó összehasonlító nyelvtudomány, amely a világ nyelveit nyelvcsaládokba sorolta. Keresték a rokonságokat, az eredetet. Ezeknek a kutatásoknak lett eredménye az indoeurópai nyelvelmélet, de a finnugor nyelvelmélet és a sumer-magyar nyelvrokonság felismerése is.

Mára az összehasonlító nyelvészet fogalmával szemben már megkülönböztetnek alternatív nyelvelméletet, melyet a wikipédia az áltudományok közé sorol. Pedig csak annyiban áltudományos, amennyiben az összehasonlító nyelvészet is annak minősíthető akkor, amikor illetékességi területén kivül eső témában, népek etnikai azonosítására használják.

Az indoeurópai nyelvelmélet

    Sir William Jones másodbíróként szolgálta a brit koronát Indiában. Szabadidejében bejárta Ázsia nagy részét, és behatóan tanulmányozta a hindu mitológiát. Megtanulta a szanszkrit nyelvet, majd hazatérése után megalapította az Ázsia Társaságot, ahol előadásokat tartott.
    
    Kutatásaiból azt a következtetést vonta le, hogy a szanszkrit nyelv nagyban hasonlít a perzsa, görög és a latin nyelvre. Ezért feltételezte, hogy egy közös ősnyelvből származnak, mely egy India területén élő, kihalt népcsoport nyelve volt. Sir Jones tanítványa, Wilhelm Schlegel német kutató az 1800-as évek elején megpróbálta megcáfolni, vagy alátámasztani téziseit. 1808-ban kiadott, Az indiaiak nyelvéről és bölcsességéről című művében azt állította, hogy az első civilizáció India északi területein alakult ki, melynek harcos tagjai meghódították az egész világot és megalakították az első történelmi civilizációkat. Ezek a civilizációk indogermán nyelvjáráson alapuló nyelveket beszéltek, és nordikus testi vonásaik voltak. Schlegel ezeket az ősöket a szanszkrit árja szóról nevezte el, mely nemest, vagy fenségest jelent. (wikipédia: Árja fajelmélet)
   
    A szanszkrit nyelvvel való összehasonlítást Franz Bopp kiterjesztette a németre és más nyelvekre is. A 19. század folyamán e kutatásokból alakult ki az „indogermán nyelvek” fogalma, amellyel akkoriban elsősorban a németnek a többi nyelvvel való rokonságát akarták kihangsúlyozni, és a német kultúrprioritást bizonyítani. További nyelvek vizsgálata során a nyelvcsalád elnevezése indoeurópaira változott. (wikipédia: Indoeurópai népek)

A finnugor nyelvelmélet

    Kiemelkedő szerepe volt az összehasonlító nyelvészeti kutatásokban az 1737-ben alapított göttingai egyetemnek.
   
    A német nyelvészek és történészek, akiket a magyarok iránti rokonszenvvel senki sem gyanúsíthat meg, hamarosan rájöttek arra a triviális tényre, hogy a ragozó magyar nyelv élesen különbözik a többi európai nép hajlító nyelveitől s ezért a figyelmük azon adatok felé fordult, amelyeket már a XV. század óta feljegyezgettek utazók és diplomaták, s amelyek szerint a napkeleti magyar nyelv mégsem rokontalan, hanem testvérnyelve a primitív körülmények között élő szibériai vogul és osztyák, az Ural hegység nyugati oldalán lakó permi népek nyelve, a mordvin, a votják, a zűrjén (komi és mari), az udmurt, sőt az észak-európai finn, észt, liv és lapp is.
    
    finnugor_halaszJohann Eberhard Fischer, Szibéria története c. műve 1768-ban jelent meg s ebben a szerző már kinyilatkoztatja, hogy a finnek, az észtek, a lappok, a permiek, a vótok, a cseremiszek, a mordvinok, a vogulok és az osztyákok mind-mind rokonai a magyaroknak. Az indítás tehát kétségtelenül idegen eredetű. Súlyos torzítás és kemény csúsztatás tehát, hogy még a közelmúltban napvilágot látott nyelvtudományi könyvekben is azt olvashatni (például a nyelvész Fodor István, Mire jó a nyelvtudomány? c. legújabb könyvében és a Millenniumi Magyar Történetben is), hogy a magyar nyelv „finnugor" voltát legelőször Sajnovics János ismerte fel és úgymond: bizonyította be. Sajnovics egy évvel Fischer könyvének megjelenése után indult csak el a Lappföldre s a lapp és a magyar nyelv összevetésével éppen a göttingai professzor, a magyargyűlölő August Ludwig Schlözer és a szász Hell Miksa bíztatására kezdett foglalkozni, a Demonstaratio c. műve pedig csak 1770-ben jelent meg. Sajnovics matematikus és csillagász volt, egyáltalán nem értett a nyelvészethez, primitív szóhasonlításait tudatosan felfújták, hasonlóképpen Gyarmathi Sámuel orvos működéséhez, aki a finn nyelvet tanulmányozta. Gyarmathit is Schlözer vette rá, hogy mentse meg a magyar tudományosság jó-hírnevét, mert a magyar őstörténészek javíthatatlan rajongók.
   
    A finnugor rokonság és származás-elmélet kidolgozása és hangoztatása vitathatatlanul politikai tartalmú is volt. Nem csak az, természetesen, de le nem tagadható, hogy a magyarok nemzeti önbecsülését, nemzeti büszkeségét kívánták ezzel is sárba tiporni. Már az olasz Bonfini észrevette ezt II. Pius pápával kapcsolatosan, amikor így írt: „A pápa nem vette jónéven, hogy a magyaroknak valamiféle nemes eredet jusson! Ez a szentséges atya nem nézte jó szemmel, hogy a Szkítiából származó magyarok, akik az ausztriaiakat és a németeket súlyos vereséggel és csapással sújtották, ily nagy dicsőséggel ékeskedő ősöket kapnak!" A Berlint megsarcoló Hadik-huszárok is bőszítették a németeket, akik szerint a magyarok csak a lóhoz és a kardforgatáshoz értenek, a tudományhoz és az irodalomhoz semmi közük sincs, boldogan közlik hát, hogy az 1730-ban kiadott Philip Johan Strahlenberg-könyv újabb perdöntő bizonyítékokat mutat be arra, hogy az Atilla hun királlyal dicsekvő magyarok valójában a primitív, barbár és buta mongoloid szibériai obi-ugorok testvérei. Az osztyákok Szibéria leghülyébb népe - írta Strahlenberg. S ezt a könyvet a szegedi őstörténeti műhely 1975-ben újra kiadta! 
    (http://www.szabir.com/blog/finnugor-gyokereink/ Bakay Kornél írása)

A finnugor rokonság erőltetésének és cáfolatának hatalmas irodalma van, ezért a további idézetektől megkímélem olvasóimat.

Nem reklám, de ilyen is van:

A finnugor korszak elnevezését politikai célból találták ki a magyarság elnyomásának legsötétebb korában. A finnugor kor létét nem bizonyítja az, hogy kisebb népek átvettek néhány töredéket a magyarok kultúrájából.

Eredet [finnugor < újmagyar: finnugor < finn (népnév) + ugor (népnév) < óorosz: ugri (nyugat-szibériai népcsoport)]

Megjegyzés: A honfoglalás előtti kor szavait (beleértve a máshol finnugornak mondottakat is) ebben a szótárban ősmagyar gyűjtőnévvel jelöljük a szavak eredetének megadásánál. Az ettől korábbi időszakokat a forrásnyelv megadásával jelöljük, például: dravida, szanszkrit, sumér. (wikiszotar.hu)

A kitalált középkor és a finnugrista hamisítás közös vonásai 

magyarkor-1Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az indoeurópai nyelvelméletben saját identitásukat megtalálni vélő német kutatók közül kerültek ki azok is, akik a magyarok számára a finnugor elméletet felkínálták és a kaphatóakat rávették az elméletet szolgáló kutatómunkára. Közülük kerültek ki azok is, akik a MagyarTalanító Akadémián szolgálták a német 'kultúrfölényt'. Ez a kettősség egy jól meghatározható cél elérésének kétféle módja, azonos eszközökkel. A német nép számára jól csengő nevű ősöket találni, a magyarok dicső múltját pedig elhazudni. Eszköz: az összehasonlító nyelvészet. Ez a XVIII. században kezdődő jelenség csak tudományosnak látszó módszerében új, egyébként azonban nem előzmény nélküli. A középkori naptárhamisítás hátteréből ugyanez a törekvés sejlik fel. A germánoknak történelmi múltat teremteni, a magyaroktól pedig elvenni a múltjukat. Más szempontból vizsgálva az eseményeket, megállapíthatjuk, hogy a hazugság hazugságot szül. Ezt az ördögi folyamatot szakította meg Heribert Illig, talán óvatlanul, szerencsénkre. A XVIII. századi események arra is rávilágítanak, hogy Európa keresi a gyökereit. Ugyanis felismerte, hogy valahol elveszett időközben. Egyetlen nép van Európában, amelyiknek még megvannak a gyökerei, talán éppen emiatt is idegen ebben a nagy gyökértelenségben. Európa pedig mindent elkövet azért, hogy integrálja ezt a népet. Mindent megtesz azért, hogy gyökértelenné váljon. Már majdnem elérte a célját, de jött Illig, hozta a gyertyát. Ha egymás mellé rakjuk ezeket a darabjait a kirakósnak, akkor felöltöztettük Európa elhazudott/elhallgatott őstörténetét, mint H.G. Wells a láthatatlan embert és kirajzolódik egyébként láthatatlan alakja. 

Tehát röviden:

A jelek arra mutatnak, hogy az elmúlt másfélezer évben két gigantikus kísérlet történt a magyar nép eredetének és történelmének semmissé tételére.  A közben eltelt időszakot pedig a nemzet fizikai megsemmisítésre törekvő próbálkozások jellemezték, és ez zajlik jelenleg is! A második kísérlet finnugor származáselmélet néven napjainkig mérgezi történelemtudatunkat. Ennek a szellemi terrornak tagadhatatlan volta és világos célja hitelesíti az első kísérlet mára homályba vesző és kétségbe vonható megtörténtét. Mindkettőnek azonos haszonélvezője és azonos károsultja van. Ha pedig Európa jelenlegi népei gyökértelenek, amint azt a lázas őskeresés is bizonyítja, de a hun-magyar nép múltjának elvétele, gyökerének elvágása a második frontvonal célja, akkor ebből csak egy következtetés adódhat: Európa népeinek gyökere a hun-magyar népben van. Ezt viszont nem vallhatják be, mert akkor az egyenlő lenne önmaguk szembeköpésével. Most már kénytelenek hazugságban létezni. Ez a sorsuk. Ha nem számolják fel a hazugságokat, amikről a ma élők csak részben tehetnek. Jogi nyelven szólva a mulasztásos törvényszegés állapotában vannak. Ezért halódik az indoeurópai elmélet, ezért kívánják már a szkítákat és a keltákat is indoeurópainak hazudni. Ezért vannak bajban az indoeurópai őshaza megtalálásával is. Ugyanis az eddigi hazugságok fonalán haladva csak azt tartják elképzelhetőnek, hogy a magyar népet, mint ennek a hazugságon alapuló történelemnek élő tanúját, előbb indoeurópaivá tegyék, majd történelme után nyelvét és hazáját is elvegyék. Ha ez megtörtént, akkor fel lehet fedezni a szkítákat, mint kihalt, ős-indoeurópai népet. Akkor már nem lesz nép, amelyik létével emlékeztetne az ellene elkövetett bűnökre.
---------------
Források:

- Bakay Kornél: Finnugor gyökereink
- C.W. Ceram: A régészet regénye
- Grandpierre Atilla: Atilla és a hunok
- Radics Géza: Eredetünk és Őshazánk

Képek: internet

Megjelent: 5342 alkalommal

Hozzászólások  

 
kovacs.laszlo
#18 H-5213 Szapárfalu, Angolkert út 2/Akovacs.laszlo 2015-08-28 11:46
Nagy Sándort keresed, a "született érdekvédőt"? Ő már meghalt, akárcsak a főmufti.
index.hu/.../...

Most, hogy kiderült, hogy egyesek aljas célokra használják a (tömeg)hipnózist, nem pedig gyógyításra, azért, hogy lophassanak (banki multiplikátor), nem kapnak levegőt, sem kicsit, sem nagyon, s egyszer csak beáll a klinikai halál.

Hogy van az héberül, hogy "tömeges öngyilkosság"? K.L.
Idézet
 
 
HalllgatÓság
#17 TévútdűlőHalllgatÓság 2015-08-28 09:06
Kedves nagyon nagy Nagy Sándor!.....a lencse célbadobálásához nem értek, jutalomért sem tartom a markomat, a többszöröseen összetett mondatokkal is hadilábon állok, az idegen szavakról nem is beszélve....nem is tudom...szerinted, mi a különbség a meghátrálás és a megFUTamodÁS között?....B(út)Ella....
Idézet
 
 
Hegel
#16 csak úgy....Hegel 2015-08-16 22:52
1 hsz most kéne a ideérkezőket akár keletről akár délfelől jönnek egyszerüen tovább engedni.

2 "időszámításunkban legalább egy húsvétciklusnyi, azaz 532 év többlet van,.."
A preccesziót keresgélve egyik csillagtérképes könyvemben a precesszió a visszauszó hal hátsó lambda csillagánál volt 1997 ben amikor is Cornélius G. csillagász kiadta a könyvét. Ugyan akkor 1' =72 év. Tehát a vizöntő időszak még csupán a halak és vizöntő halak alá folyó csillagainak eggyüttes hatása lehet.

Ha a számológépem jól müködik akkor 2015-532év=1483 lenne hivatalosan? - vagy a régi időszámitás valójában a partus birodalom időszámitásától kezdödöen volt eleve is csak közben Jézus halálát vették megnevezésül.

sajnos a történelmi iratok nem tartalmaznak csillagászati jelzéseket amelyekkel lehetne a pontos időszámitást beállitani - igy ennek és a valós magyar történelem tanitás hiányában én bár több felől próbálok tájékozódni de nagy a kupi igy Tóth Gyula irásait ha kézpénznek nemis de elismerem, vélem.

Ugyanis eléggé nyilvánvalónak tünik két igen erős népfajtát alkottak valakik annó az északi féltekén a Kárpátmedence bölcsöjéből a Magyar Hun párost mig déli féltekéról a sémi népeket és valahol ie:5000 tájékán találkozhattak a mai perzsa öből vidékén és a mezopotámiai térségben, valamint egyiptomban.
Innentől kezdve máig tartó öldöklés a része a Kárpát medencében született és kiáradt népességnek.
Nemcsak magatartásuk hanem az ellenséggel kapcsolatos gondolkodásuk is élesen eltérő volta miatt az egyik kipusztit a másik csupán gyöz és asszimilál. A fanatikusságot legyen az bármi nem lehet jó belátásra birni legyen az bármi vallás politika vagy annak elődje a múltunk története.
Idézet
 
 
kovacs.laszlo
#15 H-5213 Szapárfalu Angolkert út 2/Akovacs.laszlo 2015-08-03 14:10
Kedves Sagi!

Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmemet az idézetekre.
Mielőtt elkapkodnánk a „már Fomenkó is bebizonyította…” kifejezést, jusson eszünkbe, hogy a magyar korona zománcképein is a latin, ill. görög nyelv játssza a szerepet. Fabsanyó így bizonyítottnak vélheti, hogy a Koronánk jóval később készült, mint mi gondoljuk. Biztos?

Famankóék mögött valóban óriási szellemi teljesítmény áll. De hadd mondjak példát tévedésükre. Famankóék azt állítják, hogy az USA azért jött létre, hogy a Romanovokkal együtt elhódosítsa Nagy Tartária amerikai területeit. (A tartár jelenlét Amerikában tény. Magam is találtam ilyen nyomokat. Az a Humboldt ír erről az általa kutatott Mexikóról írott könyvében, akiről a Berlini Egyetem kapta a nevét.) Tehát Famankóék szerint ezért voltak fehér foltok Észak-Amerika térképein. De más kutatások szerint azért voltak ott ezek a foltok, mert egészen az 1700-as évek végéig ezek a területek be voltak fagyva, a korábbi északi sark helyén, s több száz év kellett, amíg leolvadt onnan a jég. (Ez az elmélet szerintem valószínűbb.) Másrészt Famankóék – kétségtelen tiszteletre méltó -statisztikai munkássága ellenre igencsak gyenge lábon állnak a nyelvészeti következtetéseik. Egy helyen pl. számunkra is könnyen belátható, nagyon durva hibát vétenek, amikor Romániát összekapcsolják Angliával. (Mi tudjuk, hogy semmiféle Románia nem volt a térképeken, legfeljebb Görögország területén, de azt ott nem az oláhok alkották.) Vagy az etruszkot ők ószláv nyelvnek tartják, amiről viszont Varga Csaba bizonyította be, hogy írása a magyarral rokon. Harmadszor pedig Famankóék abból indultak ki a a XIX. század eseményei tények. S az általam idézett „Istvánffy Andris” épp azt véli bebizonyítani, hogy még a XIX. század kronológiája sem alapul szilárd tényeken. (Istvánffy egyébként maga nem orosz, bár oroszul publikál.) Tehát egyelőre csínján azzal, hogy mi a tény s mi nem.

Éppen azért kell jobban igyekeznünk, mert most vagyunk a történelem végjátékában. Új helyzet állt elő. Istvánffy pl. a történelemhamisítás alapjául vett ciklust az Urán bolygó keringési idejére, ill. annak többszöröseire alapozza. Tehát a történelem messze túl lépett a Tóth Gyula féle 532 éves Nagy Cikluson, ill. az általam meghatározott 432 éves, 180 éves, 120 éves csúszásokon. Paradigmaváltásra van szükség nálunk, s az ezzel együtt járó szemléletváltozásra, mert új szempontok merültek fel. (Ezért írtam, hogy nem ülhetünk a babérainkon.)

Pl. a precessziót befolyásolhatta az Északi, illetve a Déli Sark periodikus ugrabugrálása. (Pólus-csúszás.) Ezt például már régen modelleznie kellett volna, mondjuk: Paksi Zoltánnak. Közülünk ő csillagász, vagy Grandpierre Atillának, vagy Németh Zsoltnak (fizikus). Ez térgeometriai feladat, biztos nem túl bizonyult. Ez határozottan nem az én feladatom, mert – bár sok mindenhez értek - máshoz jobban, így én mást csináltam eddig is és csinálok majd a jövőben is.

Ennek az új szempontnak például nagyon örülnünk kell, mert régen a templomokat mindig északra tájolták. (Például Mekka a régi déli pólusra mutat.) A rendszeresen bekövetkezett pólusváltozást követően épült új épületeknél az észak már máshová mutat. Most minden magára adó nemzet a Google Earth ingyenes programja segítségével lázasan a régi, történelmi épületek északi tájolását végzi. (Nem verik nagy dobra.) Mivel a Kárpát-medencei templomok története eléggé jól adatolt, egyedülálló adattárunk lehetne a Google-Earth adatokkal együtt az igaz valóságban is megtörtént történelemről. Ha akadhatna valaki, aki ezzel foglalkozna. Ez nemes feladat, bárki elvállalhatná.

Végezetül, bár az Illig-féle 300 éves csúszás immár 15 éve ismert előttünk, tudtommal még senki sem mérte meg, hogy Jézus – Pap által kikövetkeztetett - születése (a Kos nulladik foka) óta mennyit fordult el az égbolt. Pedig ez egyből eldöntené, hogy igaz-e pl. Tóth Gyula 532 éves csúsztatásra vonatkozó elmélete. K.L.
Idézet
 
 
sagi
#14 Szemelvények Fabsanyo írásaibólsagi 2015-08-01 18:04
"A történelmi igazságokat nehéz,talán lehetetlen is megtalálni,de annál könnyebb a történelmi hazugságokat.Minden ilyen hazugság feltárása,egy lépéssel közelebb visz az igazság felé.

Fomenkó és csapata napnál világosabban bebizonyitotta, hogy az egész görög és római ókori történelem nem más mint a X.-XV.századi események visszavetitése a multra.Nem léteznek valódi hiteles ókori irások.Ami létezik arra ráfogják hogy az eredetiek másolata.Ez részben igaz,mert valóban másolatok, éspedig középkori eseményekről szóló iratok módositott másolatai.A modositásra azért volt szükség hogy ókori eseményeknek tünjenek.A XVI.században megkezdödtek a nagy hóditások.Mindezek a vallások leple alatt.Tudjuk hogy egy háborúnak szüksége van egy ürügyre,a hóditónak pedig az ürügy mellett a jogra is .Kinek van joga uralkodni mások fölött ha nem annak aki az abszolut igazság birtokosa.Az abszolut igazságokat aztán irásba foglalták,és szentnek nyilvánitották.Az igazság birtokosa nem csak a jelen igazságai hanem a mult igazságainak is birtokosa.Mielött a tudomány megszületett,az igazságokat isteni kinyilatkoztatásoknak nevezték.Ezek az ugynevezett isteni kinyilatkoztatások azonban mind emberi agyakban születtek.Igy születtek a bibliai irások, igy születtek a történelmi irások olyan kórokról és olyan eseményekről amelyekről nem volt semmiféle információ.Mivel szem nem látott fül nem hallott dolgokról semmiféle isteni kinyilatkozás sem tud beszámolni,ezért szükség volt egy mintára.A minta a már ismert nem tul régi eseményekből lett véve.
--------------
Észrevehetjük hogy a XVI.század közepe táján a könyvirás és nyomtatás robbanás szerüen megindul.Ez egy vulkán kitöréséhez hasonlit,amely vulkán évszázadokon keresztűl le volt folytva .Az irások szinte kizárólagosan latin nyelven jelennek meg,és át vannak itatva a zsidó-keresztény szellemiséggel.Ez nem csoda,mivel a középkori irástudók mind ebben a szellemiségben nevelkedtek.A reneszansz korában a tisztángondolkodó irástudók mindinkább rájöttek a katolikus dogmák tarthatatlanságára,de az Egyháznak még tul nagy volt az ereje ahhoz hogy szembe merjenek menni ezekkel a dogmákkal.A változás akkor állt be,amikór a Magyar-birodalom szétesett a török invázió miatt.Ez valoságos sokkhatásként érte az Egyházat és az egész nyugati világot.
------------
A Magyar birodalom a Katolikus egyház egyik védő bástyája volt. Ennek az összeomlása oriási változásokat eredményezett nem csak fizikai, de szellemi téren is.Először is megrenditette a hitet.Ahhoz hogy ez vissza állitassék,meg kellett okolni, hogy miért engedte meg a keresztények Istene a pogányok(törökök)térhóditását Európában.A bünbakk keresés nem váratott magára.A magyarság bűnei miatt történt ami megtörtént.A biblia szerint “a bűn zsoldja a halál”.E szerint ha egy nép bünös,akkor kitöröltetik az élők sorából,vagyis gyökerestől kivágatik.A gyökér a történelem.Ezért át kellett irni a tőrténelmet.Ha az addigi irásokban(lásd a Choniate krónikát) tudomás volt a szkita-hun-magyar folytonosságról,ezt el kellett törölni.Minden olyan irományt ami e mellett tanuskodott,meg kellett semmisiteni és a magyart mint nemnzetet egyszerüen elfelejteni.A hunok helyett a gótokat,a szkiták helyett dákokat,jobb esetben gepidákat telepitettek a történelembe.Csak is egy ilyen intézkedés menthette meg a hitet.A cél pedig szentesiti az eszközt.

Ugye az érdemtelen örököstől elveszik az örökséget.A történelmi örökséggel az Egyház sáfárkodott, és át is ruházta az örökséget a németekre, a gót elmélettel.Mivel ebben az időben még élénken tudatban volt a szkita-hun-magyar folytonosság ,ezért első lépésre minél rosszabb szinben kellett feltüntetni a szkitákat és hunokat,hogy a jó keresztény magyar még az emlitésüktől is irtozzon .Aztán történelmileg leválasztani őket a magyarokról.Ez persze nem kis feladat volt.Papok serege évtizedeken keresztűl irták át a történelmet Az alább megadott könyvnek csak az elolvasása is fáradságos munka,de mennyit izzadhatott a szegény pap amig ennyi hazugságot össze tudott hozni.Az hogy ezt a könyvet megrendelésre és felsőbb utasitásra,nem pedig joszántából irta,az kiderül onnan,hogy megemliti azon történészek nevét is akik más véleményen vannak.A szerző neve is ugy tűnik hogy csak egy fedőnév: Io.Magno Gotho,Archiepiscopo Upsalensi.
books.google.ro/.../
--------------
A XVI.században a török veszély nagy döntés elé állitotta Europa nagy hatalmait.A történelmi irások egyszersmint birtok levelet is jelentenek.A bizánci irásokban Magyarország Turkia néven szerepelt.Igy fenn állt a veszély hogy a törökök jogot tartanak egész Nagy-Magyarországra.Ezt ugy gondolták megakadályozni, hogy átirják a birtokleveleket,vagyis a történelmet.Ekkor jöttek a képbe a gótok,tajfalok,dákok ,morvák stb.Szinte pályázati stilusban jelentek meg a különböző történelmi irások.Mivel ekkór találták fel a könyvnyomtatást,ezek a történelmi irások gomba módjára kezdtek szaporodni.Ezekben az eredeti(még át nem fésült) irásokban nagyon sok olyan elirás,elszólás van ami által lelepleződnek.Egy ilyen kezdetleges irás az alábbi linken található:
books.google.ro/.../"

A blog helye: fabsanyo.wordpress.com

A hozzászólást Kovács László gondolataira szántam válaszul, illetve tájékozódására.
Idézet
 
 
kovacs.laszlo
#13 H-5213 Szapárfalu, Angolkert út 2/Akovacs.laszlo 2015-08-01 00:34
Az álláspont-tisztázó vita mindig hasznos, illő és üdvös, különösen akkor, ha a magyar nemzetvédelem olyan újdonsült stratégiai „húzóágazatáról” van szó. mint amilyen a történelmi naptárhamisítások területe. (Ha az Urak megengedik, becsatlakozom.)

Sajnos fáradságos kutatásaink jutalmaként egyébként jogosan járó pihenésre nincs mód, ugyanis beütött a „ménkű”.

Nemrégiben nem magyar kutató (magyarra fordított neve: Istvánffy András”) a google-ngrams grafikonjai segítéségével bebizonyította, hogy a Földön ma használatos valamennyi időszámítás ugyanazon emberkéz alkotása, a XVIII. század első felében született, s meg is találta azt a szerzőt (spanyol jezsuita), aki ezt a naptár- s történelemhamisítást elkövette, s azt a könyvet is, amelyben a naptár- s történelemhamisítás alapjául szolgáló ideológiai alapvetéseit kifejti.

Ha Illig földcsuszamlás volt 2000-ben a középkorkutatásban (hozzánk 8 éves késéssel „gyűrűzött be”), akkor a szóban forgó kutató (Istvánffy) most 2015-ben 1-2 éves késéssel, akkor ez bizony földrengés a javából.

Csak egyetlenegy példa. A Google ngrams segítségével bebizonyítható, hogy az összes nagy földrajzi felfedezés csak a XVIII. század végén zajlott le, s a spanyolok nem a XV. század végén, hanem gyakorlatilag a franciákkal és az angolokkal párhuzamosan hódították meg az újvilágot. (Afrika meghódítása esik a legkésőbbi időpontra. N.B. Kaliforniába pl. csak 1816 környékén érkeztek meg a telepesek.)

Hogy hogyan sikerült erre rájönnie? S miért nem magyar kutató az illető? Mert ahhoz a kutatói csoporthoz tartozik, akiket a „történelmi logisztika’ módszertana fémjelez. A társadalom működtetésének logisztikai adataiból következtetnek vissza a társadalom keretrendszerére, s a történelmi forrásokat is csak ennek fényében értelmezik. Rendkívül okos és hatékony módszer. (Nálunk magyar nyelvterületen egyedül a Székely Paraszt kutató alkalmazta ezt a módszert, bizonyos vonatkozásokban egyedülálló eredményeikkel. Itt főleg a középkori források magyar-hun kapcsolatra vonatkozó adatai összegyűjtésére gondolok, amely az interneten hozzáférhetővé tett.)

Istvánffy Andris kutatásai óriási terjedelműek, értékelése rendkívül időigényes. Mindenesetre nekünk, magyaroknak komolyan kell vennünk, s – tetszik, nem tetszik, ennek fényében értelmezni saját kutatási eredményeinket.

Tehát Urak, helyzet van. Nem vagyunk egyedül az őstörténet-kutatásban, vetélytárs nemzet akadt. Pedig milyen jó lett volna pihenni egy kicsit, s „ülni a babérainkon”. De szólít a harci feladat.

Kovács László
Idézet
 
 
cartwright
#12 akinek nem ingecartwright 2015-07-31 08:05
Tisztelt Uraim és Hölgyeim!

Nagyon örülök, hogy nem folytatjuk tovább ezt a sehová nem vezető beszélgetést, és továbbra is építő gondolatokkal foglalkozhatunk. Sosem állt szándékomban Tóth Gyulát támadni, vagy rágalmazni, mindösszesen szerettem volna felhívni a figyelmét, kicsit összeszedettebben vesse jegyzeteit rajongói elé.
Nem keresem a szálkát sem senki szemében, mert nagyon jól tudom, hogy saját írásaim is olyan gondolatokat tartalmaznak, amiket akkor helyesnek gondoltam, de ma már másképp látom. Az, hogy alig van időm, hogy átdolgozzam a réteseket, az csak az én hibám.
Két dolog még.
Kedves Gyula! Anno én kerestem magát és Szekeres Sanyit is, hogy próbáljuk összedugni a fejünket és közösen próbáljunk előbbre jutni, nem rajtam múlott, hogy nem lett belőle semmi.
Tisztelt Sagi!
Szerintem már leírtam két egymást ütő állítást, amelyek egyike sem feltételes módban van, de megismétlem.
„Sőt a magam részéről azt sem zárom ki, hogy a római elnyomást megelégelő kelta őslakosság az anglo-saxon felszabadítók érkezésének hírét hallva csatlakozott Arthur (vagyis Aladár) seregeihez és együttes erővel űzték ki a rómaiakat a szigetről!”
„Vagyis Launcelot, akit A sárkányölő c. fejezetben Attilával azonosítottunk a nyolcadik, Galahad pedig, akiben Aladárt ismertük fel a kilencedig nemzetség.”
Lehet olyan, hogy egy személy két korban is felbukkan, de az, hogy Aladár volt Arthur király és Galahad is egyszerre, és Lancelot pedig az apja Attila, ezt én továbbra is egymást ütő dolognak tartom. Az első idézetben pedig a feltételezés arra vonatkozik, hogy a kelták csatlakoztak az angolszász csapatokhoz, nem arra, hogy Arthur lehetett akár Aladár is.
köszönöm válaszaikat, folytassuk a munkánkat tovább
Idézet
 
 
sagi
#11 részemről zárszósagi 2015-07-30 22:00
Mivel T.Gy. kínosan ügyel arra, hogy mondanivalóját feltételes módban, lehetőségként fogalmazza meg, (amire én is felhívtam a figyelmet) ezért a tévedhetetlenként való beállítás csak a te fikciód! Ilyet én sem állítottam! Ha egymást kiütő állításokat fogalmaz meg, akkor azokat illene bemutatni! Az általad idézett részletek ezt az állítást (az egymást kiütő tételekről) nem támasztják alá! Ha T. Gy. a te írásaidból merített, akkor (mivel ezt felemlítetted) pontosítani is illenék, mert ez így eléggé homályos. Az a kérdés pedig, hogy Atilla fiai mely nemzetek hősei voltak, illetve mely nemzetek emlékeznek meg saját hősükként róluk, nem T.Gy. kompetenciájába tartozik, ő csak a személyes tulajdonságokban és a történelmi mintázatban felismerhető azonosságokat tárja fel. Ez nem jelenti azt, hogy az illető nemzetek nevezett hőseikben Atilla fiait ismernék fel, csupán megalapozott valószínűségként kerül említésre. Természetesen el tudom képzelni, hogy egyes, vagy akár az összes megfeleltetés ezen nemzetek hőseivel hamis, de akkor ezt legalább olyan bizonyító apparátussal illene cáfolni, mint amilyennel T. Gy. téziseit felállította.

Tóth Gyula a következő könyvekben összegezte kutatásainak eredményét:
- A magyar krónikák és a kitalált középkor - ISBN: 9638636777 Debrecen, 2003
- A kitalált középkoron túl - ISBN 9789630849494 Hatodik Elem Kiadó: 2013

Egyetértek veled abban, hogy Tóth Gyula írásait fenntartással kell olvasni. Ennek ellenére én eddig nem találtam az általa felállított rendszerben belső ellentmondást, ezért az így kialakult történelemképet lehetségesként fogadom el, dacára annak, hogy csak a T. GY. által lerakott bóják jelölik értelmezésének határait. A hazugságot én nem említettem, a rágalmazás vádja pedig a #4 naptári rendszerek — cartwright 2015-07-29 15:56 hozzászólás alapján - szerintem - megalapozott, bár nem a BTK szerint. A következő hozzászólás már alkalmas volt a vitára.

Nem az a rágalmazás, hogy felhívod a figyelmet a kritikus hozzáállás szükségességére, hanem az, hogy levegőben lógó állításokat teszel figyelemfelhívó üzeneted alátámasztására.

A fentiek pedig az én saját véleményem, annak ellenére, hogy a témával csak érdeklődőként és népszerűsítőként foglalkozok. Nem Tóth Gyulát kívánom elsősorban védeni, hanem azt az általa felismert valószínűséget, miszerint a naptárhamisítás a magyarság történelmi gyökerének elvágására szolgált. Ezt a sejtést Tóth Gyula tanulmányai kellő módon alátámasztják, ezért minden olyan kritika, mely az általánosságok szintjénél tovább nem hatol, a naptárhamisítók és mai örököseik malmára hajtja vizet.
Idézet
 
 
Tóth Gyula
#10 CartwrightnakTóth Gyula 2015-07-30 16:28
Kedves Cartwright!

Az állításaim egyáltalán nem ütik ki egymást, ahogy Ön fogalmazott. Szépen megférnek azok egymás mellett. Véleményem szerint ugyanis egy valós történelmi szereplőből nem csak egyetlen fiktív alakot kreálhattak, de olykor bizony többet is. Ön miért gondolja úgy, hogy ez lehetetlen? Ha az elméletem helytálló, és valóban 532 évet kellett fiktív szereplőkkel feltölteniük, akkor igen nagy luxus lett volna ha egy valós szereplőt csak egyszer használtak volna föl, nem gondolja? Én tehát úgy látom több fiktív figura mögött is ugyanaz a valós személy bújik meg. Ezen kreált alakok között pedig a hozzáadott járulékos torzítás következtében idővel bizony jelentős különbségek is kialakulhattak. Én ezen szereplők között a hasonlóságokat igyekszem észre venni, míg Ön ezzel szemben a különbségekre koncentrál. Ezért tűnik úgy Önnek, hogy a "megállapításaim kiütik egymást".

Továbbra is fenntartom tehát, hogy úgy Nagy Konstantin személye, mint Nagy Károly személye mögött ugyanaz a történelmi alak állhatott. (Figyeli a feltételes módot?) De Childeriktől Klodwigon át a brit szigetekre áthajózó Cerdikig valamennyi felsorolt személy mögött Attila idősebbik fiát lehet sejteni. Az Ön számára ez a gondolat emészthetetlen. Rendben van, megértettem és tudomásul is vettem. De ahelyett, hogy mindenféle honlapok alatti hozzászólásokban szúrkálódna, inkább fogalmazza meg egy világos és érthető tanulmányban, hogy egészen pontosan mi a problémája az elméletemmel! Igyekezzen pontról pontra, tételesen cáfolni az állításaimat, minden lépésnél körültekintően kifejteni, miért nem lehetett úgy, ahogy én azt feltételeztem. Ha jól sikerül a tanulmánya talán még a honlapomra is kirakom! Én ugyanis nem csak elfogadom, de igénylem is a jó szándékú kritikát! Többen rámutattak már, magam is mindig hangsúlyozom: én semmit nem állítok megfellebbezhetetlen határozottsággal. Nem tartom magam tévedhetetlennek. Ön mégis rendre úgy ír rólam, mintha így tennék. Igen, valóban idéztem Öntől az írásaimban és nagyon nagyra tartom Önt. Az írásai rendkívül gondolatébresztőek voltak. Mégis ahelyett, hogy együttműködnénk egymással, Ön inkább ezt a kicsinyes, kommentekben történő piszkálódást választja. Nem értem miért.

Tóth Gyula
Idézet
 
 
cartwright
#9 találtam mégcartwright 2015-07-30 14:36
Aladár újabb változata

A nagy ciklus III
Vagyis Launcelot, akit A sárkányölő c. fejezetben Attilával azonosítottunk a nyolcadik, Galahad pedig, akiben Aladárt ismertük fel a kilencedig nemzetség.

()
Idézet
 
 
cartwright
#8 fogadatlan prókátorcartwright 2015-07-30 13:29
Tisztelt Sagi!

Szerintem Tóth Gyula megvédi magát, ha úgy gondolja, hozzászólásom miatt sérelem érte, ezért kár volt igyekeznie. A dolog másik oldala, nekem van saját véleményem, mivel magam is ezzel a témával foglalkozom szabadidőmben, itt az oldalon is van fent írásom, nem csak hozzászólás. Azon kívül Tóth Gyula legalább annyit merített az én írásaimból, mint én tőle, de miért is kéne Tóth Gyulát tévedhetetlennek beállítani. Továbbra is fenntartom, Tóth Gyula írásait fenntartással kell olvasni, mert túl sok olyan dolgot állít, amik kiütik egymást. Attila fiai meg nem lehettek minden nagy nyugati nemzet (angolok, franciák, olaszok) nagyra becsült hősei, mert ők hunok voltak. Na mindegy. Árulja még el, Tóth Gyula könyvének címét az elsőn kívül, amit elolvastam, amiben összegzi a véleményét, és levonja a következtetéseket. Mert én ugyebár hazug vagyok, és rágalmazó. Ha Ön szerint az rágalmazás, hogy valakinek az írásait kritikával kell olvasni, akkor olvasson egy kicsit többet.
Idézet
 
 
sagi
#7 dehogynem!sagi 2015-07-30 11:38
Az eltévedt időszámítás elmélete és Tóth Gyula munkásságának eredményei azt valószínűsítik, hogy időszámításunkban legalább egy húsvétciklusnyi, azaz 532 év többlet van, ugyanis ennyit, illetve ennek többszörösét lehet betoldani az időszalagba a csillagászati rend látványos felborítása nélkül. Tóth Gyula 40 tanulmány megírása után jutott el ehhez az 532 éves következtetéshez, de az Illig féle teória 297 éves többlete is feltételezte, hogy az el nem telt időt valahogy létezővé tenni csak eseményekkel, személyekkel, illetve ezekről szóló leírásokkal lehet. Ezek a tudósítások szinte minden esetben korábban megtörtént eseményekről szóló, akkor még létező leírásokra épültek a nevek, évszámok esetleg a helyszínek megváltoztatásával.
Mivel Tóth Gyula az "ismétlődéseiben fiktív" történelmi eseményekben megtalálta az igazolást arra, hogy valami nincsen rendben az időszámításunkkal, ezért természetes, hogy nem a szereplők neveire fókuszál amikor az ismétlődő mintázatokban keresi az azonosságokat. A felismert esemény ismétlődések, a különböző nevek alatt felbukkanó szereplők egymáshoz való viszonyának megfelelése és személyes tulajdonságaik hasonlósága egy korábban létezőnek tekintett személyhez, ezek jelentik vizsgálódásai keretét. Ezen felismert hasonlóságokról szólnak tanulmányai, miközben arra is odafigyel, hogy a ténylegesen létezett történelmi személyiségek, nép- és méltóságnevek különböző formában való megjelenéseire magyarázatot - etimológiát - találjon és adjon.
Ha valaki nem követi végig a Tóth Gyula kutatásaiban tükröződő szellemi utat, az bizony könnyen eltévedhet a megfeleltetések bonyolult szövevényében, a középkori kódexmásolók által félreolvasott, másképp ejtett, másképpen értett, más szempontok szerint titulált személyek neveinek kavalkádjában. Tóth Gyula tanulmányai esetében nem regények szereplőinek neveit kell megjegyezni, hanem az ismétlődő mintázatokban rejlő összefüggéseket felismerni. Emellett arra is illik felfigyelni, hogy Tóth Gyula maga is feltételes módban fogalmazza meg véleményét, amint az az idézett szövegekben is kivétel nélkül megfigyelhető. Tehát nem azt mondja, hogy valami így és így történt, hanem valószínűségről, azonosíthatóságról, lehetségességről, érthetőségről beszél. Emellett természetesen épít korábbi tanulmányaiban tett megállapításaira, azonban itt is minden esetben feltételes módban fogalmaz, megengedve saját tévedését.
Fentiek természetesen szokatlanok akkor, ha arra gondolunk mennyire megszoktuk/rászoktattak bennünket a "konyhakész", azonnal fogyasztható véleményekre, történelemre, a hatalmi szóval történő kinyilatkoztatásra, az ellenvélemények szankcionálására. Azonban ha megértjük, mennyire visszaéltek ezzel a szellemi konfekcionálással és hegemóniával, akkor örömmel fogjuk olvasni Tóth Gyula tanulmányait, mert egy új nézőpont lehetőségét jelenti a szellemileg nyitott emberek számára.
Idézet
 
 
cartwright
#6 nem is hozzád szóltamcartwright 2015-07-30 07:24
csak egy kis olvasnivaló

Csaba vagy Kuber
„Igen valószínű tehát, hogy Attila fiából, Csabából csak a nyugati krónikások koraközépkori hamisítási akciója kreált Kovratot és Kubert.”

Nagy Károly
„Aladár pedig éppúgy azonosítható a meroving Childerikkel, mint az egy szeleukidányi szöktetéssel később felbukkanó Nagy Károllyal.”

Nagy Constantin
„Ha az előző fejezetben tett megállapításunknak megfelelően Galerius császár valóban a krónikáinkból ismert Honoriusszal azonosítható, akkor ez a Galerius által támogatott Licinius senki más nem lehet, mint Honorius unokája, Attila kisebbik fia, krónikáink Csabája!”
„Ha ugyanis Konstantin (vagyis Aladár), aki a Carnuntumi határozatok értelmében csak caesari rangot kapott valójában Licinius (azaz Csaba) bátyja volt, akkor teljesen érthető, ha öccsének augustusi kinevezése irigységgel töltötte el!”

Arthur király
„Igen ám, de mi Nagy Konstantint korábban Attila idősebbik fiával, Aladárral azonosítottuk.”
„Sőt a magam részéről azt sem zárom ki, hogy a római elnyomást megelégelő kelta őslakosság az anglo-saxon felszabadítók érkezésének hírét hallva csatlakozott Arthur (vagyis Aladár) seregeihez és együttes erővel űzték ki a rómaiakat a szigetről!”
Idézet
 
 
sagi
#5 A vádaskodás nem kritika!sagi 2015-07-29 17:23
Idézet:
Legyen szíves megmondani, hogy hogyan értelmezi Tóth Gyula írásait, amikor szinte mindegyikben leszögez valami tényt, de a következő írásokban meg felülírja az addigi tényeket, és még egyszer sem összegezte, mikor és melyik véleménye a helyes, és melyik ami megbukott.
Mivel nem engem szólított meg a hozzászóló, ezért csak a Tóth Gyulára vonatkozó résszel foglalkozom.

A fenti szöveg azt az érzetet kelti, miszerint Tóth Gyula tanulmányai egymásnak ellentmondó állításokat tartalmaznának. Mivel a sugalmazott vélemény bizonyítása "cartwright" részéről elmaradt, ezért erre a félmondatba sűrített vádra cáfolat sem adható, amint ez bizonyára szándéka is volt a hozzászólónak!()

Az ártatlanság védelme megköveteli, hogy a konkrét vádak megfogalmazásra kerüljenek! Ennek hiányában a vádaskodás csak rágalmazás, és mint büntetőjogi kategória visszaüt a vádaskodóra!

Tóth Gyula - tudtommal - két, egymást követő könyvben összegezte kutatásainak eredményeit, amelyeket joggal tekinthetünk addigi kutatásai összegzésének.()
Idézet
 
 
cartwright
#4 naptári rendszerekcartwright 2015-07-29 15:56
Tisztelt Hunicillin !
A naptárak azon változásai, amiket említett, szerintem köztudott dolgok. Régen március volt az első hónap, és Július Ceasar változtatása során lett évkezdő a január, és ekkor kapta július hónap is a nevét. Az utána következő császár Augustus szintén kavart egyet a naptárral és felborította a napok ritmusát, hogy abban a hónapban, amit magáról nevezett el, ugyanannyi nap legyen mint Júliuséban.
Na, mindegy. Legyen szíves megmondani, hogy hogyan értelmezi Tóth Gyula írásait, amikor szinte mindegyikben leszögez valami tényt, de a következő írásokban meg felülírja az addigi tényeket, és még egyszer sem összegezte, mikor és melyik véleménye a helyes, és melyik ami megbukott.
köszönettel
Idézet
 
 
Hunicillin
#3 A kritikus gondolkozáshozHunicillin 2013-03-20 19:39
Kedves Cartwright

Azt írod, hogy "Aki Tóth Gyula minden írását készpénznek veszi, az sokkal nagyobb hibát követ el, mint aki többfelől tájékozódik."
A kritikus gondolkodás fogalma alatt szerencsére én teljesen mást értek, és továbbra is nagyra értékelem Tóth Gyula írásait. Ha a "tudományosnak" hazudott életben vagy az akadémián valóban tudósok ülnének, ezeknek a felismeréseknek, amelyeket Tóth Gyula tesz/tett az elmúlt évek során, már hatalmas nemzetközi visszhangja kellene, hogy legyen. Kutatók tucatjai próbálnák megtalálni az elmélethez hiányzó láncszemeket és bizonyítékokat.
A történelemhamisítás mögött álló erők már régen kinevelték a megmaradt nyájból nemhogy a kritikus, de a sima gondolkodást is.

Ha valaki gondolkodna, feltenne olyan kérdéseket, hogy a szeptember/október stb. miként lehet a nevükben rejlő számnak megfelelően a 7-ik és a nyolcadik hónap. Hisz akkor valamikor márciusban kellene, hogy kezdődjék az év, nem? Mit ade 'sten, hát a perzsa naptár szerint éppen most ünneplik az új évet. Ezeket a kérdéseket vizsgálni valóban gondolkodás lenne, de a magyarságra erőltetett gondolati sablonokat szajkózni, mások úttörő munkáját köpködni - ez a magyar szemében nem kritikus, és nem gondolkodás.

Tóth Gyulának a napokban jelent meg új írása, amiben tovább tudta fokozni a már eddig is elképesztő történelmi felismeréseit.

maghreb.blog.hu/.../...
illetve
maghreb.blog.hu/.../...

Na ezt nevezem én gondolkodásnak, ez igen! Bár minél több becsületes magyar emberhez jutna el az információ, hogy megérthessék, mi végre szítják a magyar-gyűlöletet és pusztítják a nemzetet tervszerűen. Az okok sokszor történelmi mélységekben rejlenek.
Idézet
 
 
Ködszurkáló
#2 Nem szerénytelenség,Ködszurkáló 2012-12-01 20:44
hogy magamat idézem hozzámszólásodra válaszul!

Idézet:
Ha létezik az átok, akkor annak oka az, hogy az István által megtört gerincű nemzet és a külföldi térítők által agymosásnak alávetett királyaink alkalmatlanok voltak annak a történelmi küldetésnek a teljesítésére, amely a keleti testvérnépek akaratából is, Atilla történelmi szerepét jelenthette volna, ha ebben halála meg nem akadályozza. Ennek a küldetésnek a teljesítése a pénz és a bankárok szerepének növekedésével, később a Habsburg hatalom erősödésével egyre sürgetőbbé vált. (Cognac-i Liga 1526. május, Habsburg ellenes éllel.) Keleti testvérnépeink, közös történelmünk és hagyományaik ismeretében joggal számítottak nyugatra szakadt, magyar testvérnépük segítségére a zsidó pénzhatalom (Velence, Fuggerek) megtörésében. A közös fellépés helyett maradt a menekülés Bécsbe (IV. Béla), a Dózsa féle felkelés, majd Mohács és II. Lajos meggyilkoltatása, valamint a habsburgok gerjesztette belpolitikai viszályok. (www.magtudin.org/.../ Ezek következtében nem csupán alkalmatlanná vált a nemzet a feladatra, hanem egyenesen a pénzhatalmat képviselő Nyugat-Európa védelmére kelt a vallási fanatizmus által elvakítottan. Máig abban a szellemben tanítják történelmünket, hogy mi voltunk a keresztény Európa védőbástyája, akiket Európa nem segített. Ha megértjük, hogy a zsidó irányítású Nyugat-Európa számára mi jelentettük akkor a legnagyobb veszélyt, akik összefogásra léphettünk volna keleti testvéreinkkel, akkor kivéreztetésünk és nemzetünk mai agóniája rögtön elégséges magyarázatot kap. Így válik éthetővé az is, hogy mivel testvéreinket cserbenhagytuk az emberibb világért folytatott harcukban, árulóként a győzteseknek sincs szükségük ránk.
(magyarmegmaradasert.hu/.../...

Pontosan úgy gondolom, ahogy feltételesen fogalmaztál! A kritikai szemlélet nem állhat meg a tanított történelem dogmáinak ismételgetésénél! A többfelől való tájékozódásra szükség van, ahogy azt helyesen meg is fogalmaztad. Most már csak a gondolkodás van hátra!

Még azt is meg merem kockáztatni, hogy az idézetben szereplő meghátrálásaink jelentős mértékben hozzájárultak a világban és főleg Európában mára kialakult helyzethez, a pénzhatalom uralmának kiteljesedéséhez.
Idézet
 
 
cartwright
#1 kritikusan gondolkoznicartwright 2012-12-01 08:53
"Arról is beszélni kellene, hogy a Római Birodalmat katonai erővel megdöntő, barbárnak nevezett népek Atilla hunjai voltak, akik testvéreik megsegítésére, felszabadítására jöttek."
Aki Tóth Gyula minden írását készpénznek veszi, az sokkal nagyobb hibát követ el, mint aki többfelől tájékozódik. Ilyen erővel állíthatom, hogy a tatárjárásnak nevezett mongol invázió, nem más mint a Keletről küldött segélycsapat, akik szegény "hun" testvéreik után jöttek. Vagy a törökök is segíteni jöttek, de mi megállítottuk őket, ahelyett, hogy tovább engedtük volna nyugatra.
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 400 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.2%Canada 1.1%
Romania 6.2%Serbia 0.8%
United States 4.3%Switzerland 0.4%
Germany 3%Australia 0.3%
Russian Federation 2.9%France 0.3%
Ukraine 2.8%Italy 0.2%
Slovakia 2.2%Netherlands 0.2%
United Kingdom 2%Belgium 0.2%
Sweden 1.7%Greece 0.2%
Austria 1.5%Kuwait 0.2%

Today: 329
This Week: 329
Last Week: 4845
This Month: 12934
Last Month: 25794
Total: 1680458

Belépés