Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

Sze2017Mar29

2015. Február 14., Szombat 22:21

"Burgenland" álarc nélkül 5. rész

Írta:  Dr. Dabas Rezső
Értékelés:
(4 szavazat)
Igaz magyar büszke lehet azokra a népfelkelőkre, akik fegyverrel álltak ellen az osztrák betolakodóknak. „A nép fegyveres ellenállása formális harcokkal űzte el a cseh pénzen és cseh fegyverekkel felszerelt osztrák csapatokat. A társadalom spontán népfelkelése, a kormánnyal szemben, megvédte Sopront és környékét.

21. A NYUGATI MAGYAR FELKELÉS ÉS LAJTABÁNSÁG. A SOPRONI NÉPSZAVAZÁS

Mindszenty széles körű gyűjtési akciót indított és vezetett le a Sopront védő szabadcsapatok számára. Emberutánpótlás és élelemmel dúsan megrakott teherkocsik jelezték tevőleges részvételét a nép honvédelmében." Maróthy-M. Károly idézett visszaemlékezése is Prónay Pált igazolja, aki joggal írhatta. Naplójában: „Húsz éven keresztül csakis a nyugat-magyarországi szabadságharcok voltak az egyedüli eredményes nemzeti vívmányok, mert fegyverrel ütöttünk rést a trianoni diktátumon."1

A felkelés vázlatos ismertetését az 1921. aug. 27. magyar hatósági kiürítéssel kezdjük. A magy. karhatalmak és hatóságok visszavonulását követően, a felkelők továbbra is a helyükön maradtak és a bevonuló osztrák csendőrséggel mindenütt felvették a harcot. Napirenden voltak az összecsapások és kisebb ütközetek. Augusztus 28-án és 29-én a felkelők a köv. községekből kergették ki a megvert osztrák csendőrséget: Pinkafő, Felsőőr, Alhó, Fraknó, Németgyirót és Ágfalva. Szept. 1-én és 2-án Cinfalva és Pörgölény határában volt fegyveres összetűzés. Lantosfalva, Pörgölény és Salamonfalva községekből kiverték a megszálló erőket. Felsőpulyából megfutamodtak az osztrák csendőrök. Gyakran a határon túlra kergetve is tovább üldözték őket. Szept. 7-én Gyanafalvánál folyt le nagyobb ütközet. A köv. napon a döntő jelentőségű ágfalvi csatát vívták meg, amelynek során a mintegy 150 főnyi népfelkelő csapat kiűzte az Ágfalván állomásozó félezernyi osztrák csendőrt. Mindkét részről voltak halottak és sebesültek. A bécsi zsákmányolók annyira megijedtek, hogy valamennyi csendőrüket visszarendelték magy. földről. „Austrian troops taking possession of Burgenland resisted by Hungarian forces & driven out."2

Prónay Pál szkv. alezredes 1921. szept. 6-án vette át a felkelő hadsereg főparancsnokságát. Először Sopronban, majd Felsőőrött székelt. Vezetése alatt sikerült az egész „A" zónát megtisztítani a bécsi fegyveres erőktől. A felkelők ellenállása és katonai ereje politikai síkon is meghozta a maga gyümölcsét. Helyes közjogi érzékre vall Prónay Pál (1921. október 4.) felsőőri kiáltványa, amellyel az elcsatolás veszélyének kitett nyugati országrészt LAJTABÁNSÁG néven függetlennek nyilvánította: „Burgenland proclaimed independent state."3

Az első v.h.-t követő zűrzavaros években mindenki, még a háborúért felelős Ausztria is belemart Magyaro. testébe. Baloldali pesti politikusok és Kun (Kohn) Béla rémuralma károsan növelték a párizsi békeparancsok szigorát, szabad kezet engedve a garázdálkodó nemzetiségeknek, valamint a betörő cseheknek, oláhoknak és szerbeknek. Két év múltán eltűntek ugyan a vörös terrorlegények, de az ország már csonka keretek között szenvedett; a fait accompli előtti katonai, gazdasági és politikai lehetőségek nélk. Sajnos, 1921-ben is volt kellemetlen zavaró körülmény, ami a gonoszul megtépázott nemzetközi tekintélyünket és esélyünket még tovább apasztotta. Ha nem lett volna a szerencsétlen IV. Károly-féle Habsburg-restaurációs kísérlet, jóval előbb és kedvezőbb döntést lehetett volna elérni az antant hatalmaknál.

A politikai események kényszerítő hatása alatt Prónay is az autonómia felé hajlott Lajtabánság kikiáltásával. Közjogi lépésének helyességét Dél-Tirol félszázados huzavona után kicsikart (1977) autonómiája is igazolja.

Az eszményi javakat megvető mai anyagelvűség és erkölcsi nihilizmus világában mi meghajtjuk az emlékezés és kegyelet zászlaját a nyugati magyar rögök védelmében hősi halált lelt eleink tiszteletére. Közülük idézem Gubicza Ákos népfelkelőt, akinek szentgotthárdi sírhalma az összeomlás előtti Hősök Napján sohasem maradt koszorú nélk. Ő is a végek történeti feladatát vállalta. Mint egykor a gyepűőrök, a felkelők is fegyverrel a kezükben védték a hazát.

A mesterségesen létesített tartom. központjával kapcs. nem mulaszthatjuk el Sopron említését. Az austro-marxisták mai napiglan is siránkoznak, hogy a székhelyül kiszemelt Sopront a magyarok „elrabolták". Who robbed whom?, kérdezhetjük tőlük. Régi cselhez folyamodva: ők, a rablók merészelnek elégedetlenkedve „tolvajt" kiáltani a kifosztott áldozatra! Amint Kismarton, úgy Sopron esetében is, félrelökve a forráskritikailag helytálló tud. adatokat, a germán eredet kitalált meséjével kívánnak követelési alapot teremteni. Rá akarják fogni t.k., hogy a germánok már a magyarok előtt is ott laktak, hogy Ödenburg azonos lenne a karoling „Odenpurch"-hal, amely már valószínűleg a mai Styria keleti részében lehetett.4

A Sopronról feltételezett frank-germán múlttal szemben állnak az írott bizonyítékok: „SOPRON" neve először 1096-ból maradt reánk, míg az „Ödenburg" helynév csaknem két évszázad múlva, 1283-ból. Közben is több okl. szövegében kizárólag magy. neve fordul elő, így Imre kir. 1199. okl.-ben: „Villa SUPRUNIENSIS" és „Castrum SUPRUN". A hiteles kútfők előtt meghajolva, Burghardt is kénytelen leszögezni, hogy „Kismarton and SOPRON seem to be older names than Eisenstadt and Ödenburg."5Ebben a kérdésben is érdemes a korai térképek bizonyító erejéhez folyamodni. Az újkor kezdetétől egymás után megjelenő térképek Sopron nevét elsősorban és kizárólagosan magyarul, illetve magy.-la-tinul és csak másodlagosan jelzik németül. A Lázár-deák által szerkesztett legrégibb részletes magyar térképen (1528) „SOPRONIUM" olvasható. Ugyanaz áll Zsámboky János 1579. térképén. Viszont a többi hat XVI-XVII. szd.-i térk. a „SOPRON" elnevezést alkalmazza.6 (További részleteket ld. a 10. sz. fej.-ben.) A térképek mellett aztán Sopron okleveles említése százával fordul elő, éspedig mindig magyar helynévvel. Így pl. a győri egyh.-megye XVII. szd.-i vizitációs jegyzőkönyvében találkozunk a SOPRONIUM vagy „in COMITATU SOPRONIENSI" kitétellel.7

A nyugati demokraták félrevezető ígérete az önrendelkezési jog, aránylag csak kis területen, Sopron városában és a környező nyolc faluban, érvényesülhetett. „A fegyverrel kiverekedett népszavazást aztán kénytelen-kelletlen elfogadták a tájékozatlan és felelőtlen nagyhatalmak is."8417) A népszavazást az olasz közvetítéssel (1921. október 11-13.) létrejött velencei egyezmény rendelte el. A kitűzött napon, december 21-én a szavazók 65%-a Magyaro. mellett foglalt állást. Még a tört.-hamisító bolsevista rendszerben is elismerik, hogy „a határvidéki lakosság gyűléseken tiltakozott az igazságtalan döntés ellen, és Sopron városa szép példáját mutatta a ragaszkodásnak."9418) A város éskörnyékének formális visszaadását az Entente bizottság ünnepélyes külsőségek keretében 1922. január 1-én eszközölte, miután a m. kir. csendőrség és honvédség már előző napon bevonult Sopron városába.

A pángermán ésaustro-marxista együttes azóta is a „megbízhatatlanság" vádjával szeretné aláásni a népakaratot. Csak kivételesen akad köztük olyan politikus, mint Waldheim Kurt, aki tárgyilagosan elismeri, hogy „a többség Magyaro. mellett szavazott." 10 Macartney is hasonlóan vélekedik: „The plebiscite, held in December 1921, gave a majority for HUNGARY."11„The natives of this town subsequently opted to remain in HUNGARY", írja könyvében Waite Virginia.12„A majority of voters cast ballots in favor of HUNGARY."13„Decision of Conference of Ambassadors allowed Hungary to retain district near Ödenburg (Sopron) as result of plebiscite."14

A tettenért tolvaj ocsmánykodásának adnak hangot egyesek a „csalás" marxista meséjével és a százalékarány lekicsinylésével. Jobban tennék, ha előbb a saját házuk táján néznének körül! A karinthiai szlovén-vendek alig 60%-a szavazott Ausztria javára 1920. okt. 10-én! Sopronban éppúgy nem volt terror, mint az 1938. szavazásnál, amelynek eredményeként az osztrák nép óriási többsége (99,73%) Hitlernek fogadott hűséget. És ha soproni „bűncselekményről" cikkeznek az austro-marxisták, akkor menynyivel inkább bűntett az a területrablás, amit „DAS VERBRECHEN VON BURGENLAND" címen tart számon a történelem. Kéry tart. főnök is bolsevista gyűlölködéssel „banditáknak" nevezte azokat a magyar hazafiakat, akik ezeréves jogos tulajdonuk védelmére keltek az osztrák rablókkal szemben: „Die Banditen sind in das Burgenland eingedrungen." (Id. a kismartoni szoc. dem. tart. főnök 1970. július 17. beszédéből.) Ugyanakkor a baloldaliak rágalmait magáévá téve, bűncselekménynek és csalásnak minősítve a soproni népszavazást, a hiv. jelleg mázával látta el azokat.

Egyre halljuk a panaszokat, hogy Sopron „elvesztése" következtében négy km-re szűkült az elrabolt határsáv. Továbbá, hogy a Pinka folyócska mentén a trianoni határ ötször vágja át az országutat. Ha nem tetszik nekik, ám visszamehetnek a Lajta, Lapincs mögé, majd ott egyszeribe támad szép folyamatos, természetes határvonal, mint annak előtte ezer esztendőn keresztül! Senki sem hívta őket, még kevésbbé ígért nekik tetszetős határokat!

(…)

22. „BURGENLAND" GEOPOLITIKAILAG A KARPÁT-MEDENCE SZERVES RÉSZE

A „Burgenland" elnevezés az I. v.h.-t követő zűrzavaros időben keletkezett, a bécsi pángermán és austro-marxista Drang-nach-Osten szellemében. Ugyanolyan mesterkélt, történeti múlt és néprajzi háttér nélküli politikai szóalkotás, mint Csehszlovákia v. Jugoszlávia.15 (…) Semmiféle más, ilynemű magyar, német v. egyéb nyelvű kifejezés helyébe sem léphetett azon egyszerű oknál fogva, hogy a kérdéses terület közigazgatásilag három magy. vármegye szerves részeként szerepelt ezer esztendőn át. Mégpedig olyan három vármegyéhez, Vas, Sopron és Moson, tartozott, amelyeknek kiterjedése változatlanul megmaradt szervezésük, vagyis Szt. István uralkodása óta. Egy évezreden keresztül megállták a helyüket, mert mint tört.-közigazgatási egységek, természetes földrajzi és gazdasági előfeltételek folyományaként a Kárpát-medence egészének állami keretében fejlődtek és virágoztak. (…)

Nem a véletlen, hanem az örök természeti törvény játszott közre abban, hogy az állammá szervezett Magyar Birod. Nyugati határát a folyók (Lajta, Lapincs) medre és a hegyek (Lajta, Rozália) gerince szabta meg. Úgy látszik, már az őskorban is (a természet kényszerítő hatása alatt) ez az, Alpok hegytömegét a Kárpát-medencétől elkülönítő, észak-déli választóvonal lett az itt élő népek érdekterületeinek határa. (…)

Az idők végtelenjébe vesző hagyományok, illetve kézenfekvő földrajzi adottságok játszhattak közre abban, hogy a kelta Pannonia és Noricum közti határ, a római megszállás előtt, nagyjából a szentistváni vonal mentén húzódott.16 Nem is fordult elő a Trianont megelőző évezredek folyamán, hogy a természet parancsával ellentétben ezt a határvonalat kelet felé, a nehezen védhető és geopolitikai egységet képező dunántúli síkságba helyezték volna. (…) Az üzleti érzékű osztrákok pedig az idegenforgalmi attrakció szolgálatába állítják a varázserejű „puszta" szót és a külső megjelenésében teljesen magy. jellegű vidék egyéb népies tartozékait: mint csárda, csőszkunyhó, lovasbojtár, gémeskút, tárogató stb. Burghardt is részletezi a „puszta-kultúrát": „The puszta look is being emphasized more & more & the Mörbisch theatre has presented operettes with a Hungarian setting. Large rectangular open spaces form the centers of most of the villages on the Little Alföld."17

A Fertő nyugati partja és a Lajta-hegység közti lankás szőlővidék Kismartonnal együtt a Soproni-medencéhez kapcsolódik. Mielőtt vizsgálódásunkat tovább folytatnánk, rá kell mutatnunk arra a döntő földrajzi tényre, miszerint B. összes folyóvizei a Kárpát-medence belseje, vagyis Magyaro. központja felé veszik útjukat. Természetes következményként keletkeztek a kelet felé lejtő völgyeket követő ésa magy. vármegyék székhelyei felé tartó utak, vasutak. A domborzati viszonyok által meghatározott közlekedési lehetőség természetes iránya alakította ki a gazdasági és közigazgatási egységeket, nem pedig amolyan rosszindulatú politika, mint amely Trianonban (1920) ésPárizsban (1947) felelőtlenül és igazságtalanul csak rombolni tudott. Magyaro. vasúthálózatának a természet adta lehetőségekhez való alkalmazását és tökéletességét a távolról sem magyarbarát Sieger Róbert, egykori gráci egyet. tanár is kiemeli: „Durch eine vortreffliche Verkehrslage, zentral zu den natürlichen Hauptteilen Ungarns u. durch eine umsichtige Ausgestaltung des Verkehrsnetzes wurde die Hauptstadt zu einem Knotenpunkte, der Prag in den Schatten stellt u. mit Wien wetteifert."18 Egyébként az európai vasúthálózat nagyságrendjében Nagy-Magyaro. a nyolcadik helyet foglalta el.

Szinte a nevetségességgel határos az a vád, amely az egykori magy. uralom rovására igyekszik írni a b. lakosság érdekeivel állítólag „tudatosan" ellenkező közlekedési politikát. Kifogásolják az utak, vasutak kizárólagos keleti irányát és hiányolják az északdéli átlós összeköttetést. Helytállóbb érvük nem lévén, ilyen átlátszó fogásokkal szeretnék elhitetni a területrablás jogosságát. Velük szemben ismételten segédletünkhöz, a Szent Korona országait ábrázoló térképhez kell folyamodnunk. A Vas, Sopron és Moson vármegyék nyugati peremvidékét (jelenleg „Burgenland", röviden B. gyűjtőnéven ismert politikai fogalmat) képező járások földrajzilag, gazdaságilag és politikailag egyaránt Magyaro.-hoz tartoztak, minélfogva semmi szükségük nem volt arra, hogy a szomszédos Ausztria felé épüljön ki közlekedési hálózatuk. (…)

A magyarság nem tehet arról, hogy az osztrák tetemrablók által siratott ősrégi Borostyán-útnak csak egyes szakaszai maradtak B. keretein belül. Semmi esetre sem a mi hibánk, hogy az észak-déli ország- és vasút Sopron körül rövid szakaszon, míg Kőszegtől délre teljes egészében magy. földön fut. A Borostyán-út megcsonkításának felelőseit a párizskörnyéki békeparancsok szerzői mellett az osztrák bűnrészesek között kell keresnünk. (…) Éppen az osztrákok azok, akik jogtalan követeléseikkel szétszaggatták nemcsak a Borostyán-utat, hanem erőszakos közreműködésükkel egy lehetetlen határú, életképtelen „tartományt" is létrehoztak. Az újjárendezéssel járó tökéletlenségeket csak úgy kerülhették volna el, ha bűnös kézzel nem nyúlnak ahhoz, ami nem az övéké!

A Soproni- és Kőszegi-hegység közti vidék szélesedő völgyeivel a Kisalföld Sopron megyei részébe olvad bele. Az Írottkőtől D-re pedig a Győr felé igyekvő Rába és mellékfolyói, a Lapincs, valamint az Osztörment felvevő Pinka fűzik B. déli nyúlványait Vas vármegyéhez. Itt a felsőőri, németújvári és szentgotthárdi járást szakították el Kőszeg, Szombathely és Körmend piacától. (…)

A mesterséges országhatárral szétszabdalt kisebb földrajzi egységek, természeti törvényeknél fogva, megannyi gazdasági és következésképen közigazgatási közösséget is alkottak. Trianon azonban tönkretette áldásos funkciójukat az egymásra utalt piacok erőszakos elkülönítésével, idegen uralom alá kényszerítésével. A nagyobb kereskedelmi, ipari és közigazgatási gócpontok továbbra is magy. földön maradtak. A korábbi felvevő piacok: Pozsony, Magyaróvár, Sopron, Kőszeg, Szombathely, Körmend és Szentgotthárd máról holnapra mint „külföldi" városok elérhetetlenné váltak.

23. „BURGENLAND" A ZÖLD ASZTAL MESTERSÉGES KÉSZÍTMÉNYE

„Das Land das nie eine geschichtliche Einheit gebildet hatte u. als künstliche Schöpfung sogar erst einen Namen erhalten mußte .. .”

(Österreich Lexikon)

Az Osztrák-Magyar Monarchiában a mienk volt az egyetlen ország, amelynek területéből mindenkinek osztogattak. Volt fegyvertársunk, Ausztria is ott nyüzsgött a hullarablók között, pedig a területi vesztesége elenyészően csekély volt a mienkéhez képest.

Sem osztrák fegyvernek, sem cselszövésnek soha nem sikerült a nyugati végeket elrabolnia. Csak akkor hullott zsákmányként az ölükbe, amikor a Habsburg-cseh elhatározásból kirobbantott világháborút követő erkölcsi, politikai és hatalmi zűrzavarban a pánszláv-szab. kőműves-francia összeesküvés nem igazságtevésből, hanem a magyarok iránti fajgyűlöletből, tálcán kínálta a bécsi baloldalnak.

A felületesség által köztudatba átment keletkezési évszámok ellen is óvást kell emelnünk. A hazugságra és megtévesztésre épült trianoni „szerződés" aláírási napja (1920. június 4.) nem azonos B. de facto elcsatolásával. (Trianon főbűnösei, a franciák miatt a békekonferencián Magyaro.-t meg sem hallgatták. A kényszerítő körülmények hatása alatt írta alá Magyaro. a békeparancsot!) Az angol nyelvű irodalomban is nyoma van a tényleges elcsatolás időpontja körüli tévedéseknek.19Az 1918. végi első követeléstől hosszú út vezetett az 1921. dec. 4. hiv. osztrák megszállásig.20 Austro-marxista és pángermán (Deutschnational) elemek nyomására a bécsi kormány 1919 közepe táján lépett fel először területi követeléssel, óvatosan, még az önrendelkezési jog árnyékába bújva. Bécsi austro-marxisták: mint Renner, Adler, Eldersch és Seitz, cseh biztatásra és cseh tetszéssel, sürgették a nyugati végek elrablását: „It was not until June 1919 that the Austrian government suggested that this region might be assigned to her, if the population desired."21Az 1919-22. közti vajúdás idején is de jure és többnyire de facto is magyar felségterület volt. (A népfelkelők ellenállását és az osztrák csendőrség kiverését már tárgyaltuk a 21. fej.-ben.) Államjogilag, mint Ausztria egyik „tartománya", csak 1922. január 1-től fogva létezik. De még az 1922. év folyamán is többfelé volt határkiigazítás, sőt az ösztörmen-völgyi LOVÁSZAD falut csak 1923-ban csatolták át.

B. elcsatolásának időpontját általában a m. szerzők is tévesen adják meg, kritikátlanul lemásolva az osztrák időrendi adatokat. Az egyik „történelmi útikalauz" szerint pl. „az 1919. saint-germain-i békeszerződés Ny.-Magyaro. jelentős részét Ausztriához csatolja", és meg sem említi a trianoni békeparancsot. Megtévesztő állítás, mert 1919-ben semmit sem „csatoltak" Ausztriához. A hivatkozott ú.n. békeszerződés csak odaítéli Ausztriának B.-ot, a tényleges átadást pedig a Magyaro.-gal kötendő „békeszerződés" (vagyis Trianon, 1920. június 4.) utánra halasztja.22

A bécsi háborús uszítók által reánk kényszerített v.h. miatt kellett szenvednünk, véreznünk. Az osztozkodásnál aztán ezek a volt „fegyvertársak" is odajöttek rabolni. Mint a Drang-nach-Osten hirdetői, mohó pángermán szenvedéllyel kezdtek követelődzni. A kor divatja szerint szellemi fegyvertáruk tele volt a ferdítések, hamisítások, féligazságok özönével. Ú.n. „régi jogok" érvényesítéséről („alte Rechte geltend machen") kezdtek regélni.23A babenbergi Ostmarknak tulajdonított jogalapot a rövid életű, IX. szd.-i Awarische (Karolingische) Markból eredeztetni és annak alapján területet követelni hamis jogcím volt annak a Magyaro.-nak a megcsonkítására, amelytől Trianonban ezer esztendős államjogát is megtagadták!

Olyan területet követeltek, amelynek sohasem volt külön tört. múltja, de még a nyomát is nélkülözte valamelyes területi egységnek. A képzelet világában született B. nem alkotott olyan zárt települési egységet, mint pl. a Szudétaföld, hanem csak szerves része volt a történelmileg fejlődött, földrajzilag és gazdaságilag elkülönült három vármegyének. A térképre pillantva rögtön feltűnik, hogy B.-nak nincs földrajzi középpontja. Oka egyszerűen az, hogy természetellenesen szakították le három vármegyéről, vagyis három külön tájegységről. Ennek következtében nem egy, hanem több középpontja van, éspedig egytől egyig a csonka-hazában. Nemcsak földrajzi, hanem magy. szellemi és kulturális egységét is természetellenesen széttépték. Földrajzi, gazdasági és politikai egysége mellett még germán fajú lakosságának egysége is hiányzik. Az északi rátarti Heidebauerek tájszólása eltér a déli hiencek nyelvjárásától.24 „Történeti előzmények hiányában B. sohasem létezett, de még csak a kiterjedését némiképen megközelítő nagyságú külön területi egység sem volt." B. politikai és nem történeti fogalom: „The lack of historic basis for a Burgenland was a severe handicap within Austria."25A földrajzi-gazdasági egység hiányának következményeként: „als dann Österreich sein neues ,Burgenland' endlich erhielt, war es ein Land der Dörfer."26Az elcsatolás által mesterségesen teremtett gazdasági életképtelensége miatt osztották fel és csatolták Alsó-Duna Gauhoz, illetve Styriához.

A tatárok elől menekülő IV. Béla kifosztása és megzsarolása által kicsikart három vármegye 700 év előtti zálogjogát elővéve „Ausztria államférfiai 1920-ban Ausztria igényét B.-ra, vagyis az ősi ny.-magyaro.-i vármegyékre, erre az utonállási jogi alapra építették. Ausztria a 700 évvel korábbi tört. banditizmusra, mint jogforrásra hivatkozva birtokolja az elrabolt három ősi magyar vm. részeit."27Az első világégést követő zsákmányosztogatás által mesterségesen létesített tartományt, sok kapkodás után, végül is a magyar várakról nevezték el: „The name Burgenland was coined in 1918-19 from the suffixes of the former western Hungarian provinces of Wieselburg, Odenburg and Eisenburg."28Steinhauser is jónak látja megjegyezni, hogy tulajdonképen túl kevés a „Burg" végződésű helynév, miután a vármegye székhelyek Magyaro.-nál maradtak29. B. sohasem képezett külön földrajzi tájat, még kevésbbé gazdasági v. politikai egységet, mert a Szt. István által alapított három vm, Moson, Sopron és Vas volt ezen a területen. Ennek a megcsonkított három vármegyének a székhelyéből (Magyaróvár, Sopron, Vasvár) kovácsolt „Burgenland" megnevezésnek létezését „olyasmiből vezetik le, ami Burgenlandon kívül fekszik, és pontosan értelmezve, még csak nem is tartozik hozzá."30„Burgenland" nem egyéb, mint az osztrák képzelet mesterkélt szüleménye, mert sem földrajzi, sem közigazgatási értelemben soha nem volt használatban. Hiv. osztrák körök is csak vonakodva veszik tudomásul az i.v. (ritka tárgyilagosságú) saját álláspontjukat: „Das Land das nie eine geschichtliche Einheit gebildet hatte u. als künstliche Schöpfung sogar erst einen Namen erhalten mußte."31A halottrablás 50. évfordulóján az egyik bécsi marxista tollnok is kénytelen volt kitérni az erőszakos keletkezés körülményeire. Maga is beismerte, hogy „ötven évvel ezelőtt, amikor a Burgenland név mesterséges fogalom volt még, hiányzott a burgenlandi öntudat, és családok is gyakorta pártokra szakadtak, mivel egyesek inkább Horthy zászlai, mint a vörös Bécs uralma alatt képzelték el a jövőt."32

Rosszindulatú tudatlanságot árul el Stadler azáltal, hogy B.-ot Magyaro. „nyugati tartományának" nevezi. Sem „Burgenland", sem más nevű tartomány nem volt nyugati határunk mentén.33De igenis ott volt három vármegyénk (Vas, Sopron és Moson), amelyek a szomszédos vármegyékkel együtt azon ősi vármegyéink közé tartoznak, amelyeknek határa már a XII. szd.-ban véglegesen kialakult. Az elrabolt nyugati határsávot jelölő B. műszónak nem volt, de nem is lehet magyar megfelelője, még a „Nyugat-Magyaro." elnevezés sem. (…)

A hadüzenetet ellenző Tisza István min. elnök népének büntetéséhez az igazi háborús bűnös, a volt osztrák „szövetséges" is hozzájárult avval, hogy a területrablásból kivette részét. Önigazolásuk egyik nevetséges érveként a Lajtát csupán „közigazgatási választóvonallá" fokozzák le.34

Ha csak közigazgatási határ lett volna, akkor ugyan miért volt a Lajtától keletre más felségjelvény (a Magyar Szent Korona és nemzeti zászló!), más fizetési eszköz (pénz), más alkotmány és államberendezés? Miért különbözött a magyar egyház- és házassági jog, a magánjog, az igazságügy, az iskola-politika, a vallásszabadság stb.? Ezeket az alapvető eltéréseket csak rosszindulat v. tudatlanság sorolhatja a közigazgatás fogalmi körébe. Ha a Lajta-Lapincs nem lett volna országhatár, akkor fölöslegessé vált volna a kettős (budapesti és bécsi) békeszerződés, továbbá nemzetközi fórum hozzájárulása nélk. csatolhatták volna az egyik közigazgatási egység részét a másikhoz, vagyis egyszerűen belügynek tekinthették volna.

Még azt is kiagyalták a zsákmányéhes marxisták, hogy „Bécs és Grác konyhakertjének" tették meg nyugati végeinket. Ilyen csalafinta tág értelmű indokolással akár a fél Dunántúlt is el lehetne perelni, nem lévén soha önellátó Ausztria mezőgazdasága.35A bécsi hullarablók legnevetségesebb érvelése stratégiai természetű, t.i. az, hogy a „Lajta-határ Ausztria legérzékenyebb pontjait a magy. ágyúk lőtávolságán belülre helyezné."36(…) Az érdekelt lakosság megkérdezése nélk., a demokratikus elvek megcsúfolásával osztogatott magyar föld és nép bűnhődött azért, hogy a lelkiismeretlen győztesek Ausztriát B.-dal kárpótolhassák Dél-Tirolért.

Nem az igazság, nem az önrendelkezési jog, hanem a körülmények szerencsés alakulása juttatta osztrák kézre nyugati végeinket! Elvetették a népszavazás gondolatát, mert féltek annak magy. többségű eredményétől. A zöld asztalnál összetákolt B. tehát a véletlen szerencsének köszönheti létét. Ma már osztrák reálpolitikusók is elismerik, hogy a szerencse közreműködése nélk. nem jutottak volna. B.-hoz: „... zwar auch eine schlechtere Möglichkeit, nämlich den Verlust des gesamten Burgenlandes gegeben hätte, die durch eine Reihe von Glücksfällen u. Geschicklichkeiten nicht Wirklichkeit geworden ist." Renner, az osztrák küldöttség vezetője Clemenceau, Lloyd-George és a többi győztes magyar-gyűlöletének, földrajz-történeti tudatlanságának és a belőlük fakadó szerencsének („Glück sonst nichts!"), nem pedig a saját „lángeszének" tulajdonította a nyugati területek elkobzását kimondó antant-döntést.37 Ez a táj sohasem tartozott olyan államkerethez, amelynek uralkodó népe germán fajú lett volna. Csupán az utóbbi fél század folyamán, de nem hódítás v. népakarat, hanem a trianoni, illetve párizsi békeparancs mögött meghúzódó szuronyok erőszakja alapján. A pángermán elmélet lelkendezve alapoz az Awarische (Karolingische) Markra, mint az Ostmark „elődjére". De Ausztria nem örököse, még kevésbbé jogutóda a karoling birod.-nak. Egyetlen kapocs a faji azonosságuk. Ilyen alapon azonban Németo. sokkal indokoltabban érvényesíthetné tört. jogát Ausztriával szemben. (…)A párizsi békeértekezlet elé terjesztett (1920. január 26.) jegyzék is hangsúlyozza, hogy B. térségében az Arpád-féle honfoglalás idején államszerű alakulat nem létezett. Ausztria sem osztrák, sem karolingi alapon nem tarthat igényt magyar területre. Ugyanis osztrák állam a honfoglaláskor még nem létezett, formailag csak két ésfél évszázaddal később alakult meg, a Frank Birod.-nak pedig nem volt jogutódja. A már ismertetett Awarische Markot szeretnék az antedatált Ostmarkkal azonosítani. Az Árpád-féle honfoglalást megelőző századok során kizárólag az avarok tekinthetők nyugati végeink jogos tulajdonosainak: „Wenn wir aber das tausendjährige Besitzrecht der ungarischen Nation ablehnen u. das geschichtliche Recht für jene Völker gelten lassen wollen, die von Ungartum vor 1034 Jahren besiegt wurden, könnte jenes Gebiet, das Trianon Osterreich zuerkannt hat, nur von dem Reiche der AWAREN beansprucht werden."38

Egyes osztrák címszó-szerkesztőknek lexikonokba is sikerült becsempészniök azt a hazugságot, miszerint B. térségében már az Arpád-féle honfoglalás előtti időkből maradtak fenn germán szórványok. Nyilvánvaló, hogy ebből, a forráskritikailag igazolhatatlan, állítólagos germán folytonosságból tört. jogalapot kívánnak teremteni. Ámde Nagy Károlyig, nemcsak a Lajta-Lapincs mentén, hanem egészen az Ennsig nyoma sem volt germánnak. Az egykori germán vándortörzsek, helyüket a hun és avar hódítóknak átengedve, már rég elvonultak. Különben is a gyér karoling szórványok folyamatosságát a határvillongások és harcok lehetetlenné tették. Burghardt is kétségbe vonja fennmaradásukat.39

Ellenségeink az állítólagos első foglalás jogán követeltek területeket. Ha mi magyarok is magunkévá tennénk ezt a tört. elsőbbségi elvet, akkor, különös tekintettel a hun-avar-magyar rokonságra, nyugaton a Duna-völgyét az Ennsig, vagy akár az Innig, a Kárpátoktól K-re és D-re pedig Moldvát, illetve Havasalföldet, sőt Ukrajnából és ázsiai Orosz.-ból is tekintélyes részeket igényelhetnénk. (Ld. Györffy György hazai történész hasonló nézetét a 16. fej.-ben.) Az osztrák-germán történészek előveszik a quadokat, akik közül telepesek és rabszolgák is akadtak a római Pannoniá-ban, aztán a longobárdokat, keleti gótokat, sőt gepidákat is, és velük, mint „elődjeikkel" formálnak jogot követeléseikhez. Ezek a törzsek a Kárpát-medencében csak átmenetileg tartózkodtak, aztán tovább vándoroltak anélkül, hogy államot alapítottak volna. A hunok, majd az első honfoglaló magyarokkal érkezett avarok viszont a törzsi szervezetet messze meghaladó egységes, központi birodalmat szerveztek. (…)

A Habsburg zálogosításból jogalapot kovácsoló osztrák elméletet Burghardt is kereken elveti: „The Habsburg acquisitions beyond the Leitha were treated as Habsburg holdings within Hungary, NOT as extensions of Austria."40 Közvetve, a mai B. ú.n. alkotmánya is mint gyakorta elzálogosított Habsburg magánbirtokot említi Kismartont és Rusztot: „Um die Mitte des 15. Jhs. fiel Eisenstadt in die Hand der Habsburger, wobei es aber an verschiedene Herren verpfändet wurde. 1622 kam die Herrschaft Eisenstadt als Pfand an die Esterhazy. 1518 fiel Rust als Teil der Herrschaft Ungarisch-Altenburg an die Krone (tehát nem Ausztriához!) zurück u. blieb bis 1649 Habsburgisches (és nem osztrák-állami!) Krongut."41

Ahelyett, hogy az alapvető emberi jogok biztosításával „hálálnák meg" a francia-cseh taktika folytán ölükbe hullt, a tört. Veszprém vm. nagyságú zsákmányt, még további magy. területekről is ábrándoznak. A földrajzi tények meghazudtolásával, az Alpok nyúlványait a Pannon-medencére is kiterjesztve, támasztanak igényt színmagyar tájakra. A nyugati kultúrvilág tud. köreiben mindenütt megingathatatlan valóságként tanítják, hogy a Fertőtóval, a pinka- meg a rábamenti síksággal B. a Kárpát-medence délnyugati egységéhez, - a Dunántúlhoz tartozik. Mutton Alice, londoni egyet. tanár egyetlen mondatba sűríti ezt a földrajzi tényt: „The Burgenland forms a strip of the Pannonian Basin."42 Az Encyclop. Britannica (1973) pedig magát a Bécsi-medencét is a Nagy Magyar Alföld nyugati folytatásának tekinti. A földrajzi tényezők hatásának is tulajdonítható tehát, hogy hun-avar-magyar eleink a Bécsi-medencét is benépesítették. A természet és tört. múlt kölcsönös hatását veszi észre a tengerentúli szemlélő is: „Some of the Hungarian look extends into the Vienna Basin and Marchfeld."43

Ha a sok közül még néhány angol nyelvű földrajzi meghatározást hasonlítunk össze, akkor egyre nevetségesebbé válik az a kínos osztrák sovinizmus, amely nemcsak a történeti, hanem a földrajzi valóságot is letagadva, „Burgenländische Ebene"-t teremtett. Zsákmányuk elvesztésétől való félelmükben, gondosan kerülik a magy. vonatkozásokat. Ausztrián kívül nincs tere az ilyen földrajzi hamisításnak. Nem mi, hanem a brit Whelpton B. írja: „The broad northern region belongs geographically to the HUNGARIAN PLAIN."44A londoni Waite V. az írottkőról látható Rába-síkságtól is el van ragadtatva: „Eastward from Neusiedler See runs the seemingly limitless HUNGARIAN PLAIN and the best view of its enormity is further south in Burgenland."45 Ugyancsak londoni lexikon tájékoztat: „The flat and fertile land of Eastern Burgenland is on the edge of the GREAT HUNGARIAN PLAIN." 46A nagynémet Lufthansa ismertetője is csatlakozik az angol nyelvterület álláspontjához: „Burgenland geographically includes part of the HUNGARIAN PLAIN." A hiv. b. térk. is csak általánosságban érinti a tagadhatatlan földrajzi tényt: „This is where the HUNGARIAN PLAIN gradually modulates into the foothills of the Eastern Alps." Elvétve találunk nem hiv. megnyilatkozást még osztrák prospektusokban is, amely „the HUNGARIAN PUSZTA around the Neusiedler See" földrajzi meghatározással csalogatja a turistákat. Még szabatosabban fejezi ki ugyanazt egy b. egyesületi tájékoztató Ilmiccel kapcs.: „Das Westende der KLEINEN UNGARISCHEN TIEFEBENE."47 Egy szentkúti prospektus pedig délen utal ugyanerre a földrajzi valóságra: „Heilegenbrunn liegt am Steilhang des sonnenreichen burgenländ. Hügellandes im Auslauf zur UNGARISCHEN TIEFEBENE."

Az irántunk rosszindulatú franciák is a földrajzi igazság mellett foglalnak állást: „L'Autriche posséde avec la plaine de Burgenland, un petit morceau de la GRANDE PLAINE HONGROISE."48Ugyanaz áll más szavakkal a „Larousse en couleur" 1965. kiadásában: „L'Autriche posséde une petite partie de la GRANDE PLAINE HONGROISE."49A nagynémet földr. tudós sem tért el a valóságtól: „Neusiedler See und Umgebung gehören zur KLEINEN UNGAR. TIEFEBENE."50Vagy: „Südlich schließen sich die Randgebiete des KLEINEN UNGARISCHEN TIEFLANDES an."51A lipcsei Meyers Lexikon B. címszó alatt írja: „Nach Südosten Übergang des Öster. Hügellandes zur UNGAR. TIEFEBENE."52

A tud. világban tehát nincs kétség az iránt, hogy B. földrajzilag a Kárpát-medencéhez tartozik. Ennek tulajdonítható, hogy évezreden keresztül a Kárpát-medencét kitöltő, kitűnő természetes határokkal védett Magyar Királyság szerves része volt. Seton-Watson sem tagadhatta le ezt a tényt: „The Hungarian State had excellent natural frontiers."53 Azokat a tökéletes határokat rombolták széjjel, amelyeket nem is a természet, hanem maga az Isten alkotott.54 (…)

A régi világban nem volt divatos az a kultúr-hamisítás, amit manapság az austro-marxisták különös előszeretettel űznek. A mai kismartoni megszállók úgy hirdetik B.-ot, mintha „öröktől fogva" léteznék, mintha Trianon előtt is ők „uralkodtak" volna a szentgotthárdi járásban. Az egykori képíróban volt annyi tárgyilagosság, hogy ábrázolásának korhű címet adjon: „Geometrischer Grundt und Abriß der gegent des Klosters St.Gotthardten an der Raab in NIDER HUNGARN." (A szentgotthárdi csata színterét ábrázoló Merian-féle rézmetszet feliratából.) B. magy. múltját letagadni olyan nyílt hazugság, mint Bécsről azt állítani, hogy csak 1922 óta osztrák!

A Dunántúlhoz, a magyar geopolitikai egységhez való tartozást a hegy-vízrajzi elemek mellett az utak, vasutak iránya is megerősíti. A vádaskodók elfelejtik, hogy a mezőgazdasági jellegű vidék (Trianon előtti) piacai azok a városok voltak, amelyektől a földrajzi-gazdasági egységet megbontó erőszak szakította el.55 (Ld. a 22. fej.-t is.) B. magyarok által kiépített közlekedési hálózata semmivel sem volt ritkább, mint bárhol a nagy magyar hazában.56Az ősi magy. örökséggel szemben tanúsított kommunista aljasságra jellemző az Új Magyar Lexikon (Bpest, 1961) B. definíciója: „A St. Germain-i béke értelmében Sopron és Vas megyék Ausztriához csatolt részeiből alakult 1921-ben." Ebből a lakonikus meghatározásból egyszerűen kifelejtik Moson vármegyét! A bolsevista uszályhordozóknak mindegy a szándékos hamisítás v. a hazaáruló hanyagság! Gyanúsan hasonló Whelpton B. téves körülírása is: „It consisted of the western districts of the Hungarian provinces of Sopron and Vas."57A Magyar Nemzet (Bpest) egyik 1978. cikkében úgy mutatja be B.-ot, mint „Ausztria legfiatalabb tartományát, amely az I. v.h. után indult fejlődésnek.". A bécsi és kismartoni elvtársakkal egyetértésben agyonhallgatja, hogy B. területe 1922-ig a Magyar Királyság szerves részét képezte, és csak a trianoni békeparancs juttatta osztrák kézre.

Ha az 1921-22. osztrák megszállás körülményeit, osztrák megfigyelők leírása alapján, elemezzük, nem kerülheti el figyelmünket az a tört. tény, hogy a lakosság fikarcnyit sem lelkesedett a fegyelmezetlen és gyáva bécsi proletár csendőrségért. Ellenkező esetben bezzeg nem keseregne ötven év távlatából az austro-marxista elvtárs: „In dem neuen Bundesland herrschte ein administrativer Chaos sondergleichen. Gendarmen aus Osterreich, die ihren Dienst versahen u. einige Bataillone des. Bundesheeres hielten die Ordnung mit Mühe auf recht." Könnyű mindebből arra is következtetni, hogy a lakosság zöme ellenezte az Anschluß-t. Másként nem magyarázható a „Chaos", az egyetértés, az együttműködés hiánya az őslakosság részéről. Emlékeztetnünk kell arra is, hogy a fenti idézet a m. kir. karhatalom és a m. felkelők kivonulása utáni időszakra vonatkozik.

Az öndicsekvésektől roskadozó osztrák kiadványokból egyöntetűen hiányzik olyan felvétel, ami lelkes tömeget, díszkaput, felékesített ablakot, vagy akárcsak kitűzött osztrák zászlót örökített volna meg. Az istenadta nép ellenszenve mellett a művelt réteg kimondottan ellenséges érzületű volt: „Die Burgenlandintelligenz — wir müssen ehrlich sein — war nicht die Stoßtruppe der Anschlußzeit."58 Bezzeg, az átlagemberek sem fogadták tárt karokkal az osztrák megszállókat! Az akkoriban Bécsben tartózkodó Macartney így emlékezik vissza: „I can remember myself that at the cession of Burgenland to Austria, the enthusiasm displayed by the German population concerned was NO more than luke-warm."59

24. VALÓSÁG ÉS MÍTOSZ A KIVÁNDORLÁS KÖRÜL

Jellemző az osztrák nemzetre, hogy egykori hűséges fegyvertársát, (akit ők rántottak magukkal a háborúba) megrabolva, még a kivándorlásért is felelőssé teszi. Csak úgy dobálódznak a légből kapott számokkal, hogy hazugságaikat takargatva, a felelősséget másra hárítsák. A kivándorlás bűnbakjául a magy. kormányzatokat állítják oda, amelyek állítólag a német ajkú lakosság miatt hanyagolták volna el a vidék gazdasági fejlődését, út- és vasúthálózatát. Falukutató íróinktól, mint pl. Féja Gézától is tudjuk, hogy nem a nemzetiségek, hanem a színmagyarság maradt a „legkoldusabb" a Kárpátok övezte hazában. Félreeső mező- v. erdőgazdasági tájon, tekintet nélk. a népi hovatartozásra, mindenütt ugyanaz volt a helyzet. Kiegyezés utáni kormányaink, akárcsak Árpád-kori királyaink, nem faji megkülönböztetés alapján gondoskodtak a népről. Ha volt diszkrimináció, az elsősorban a kisebbségek előnyére vált, mivel az államalkotó magyarsággal szemben valósággal túlzásba vitték a kisebbségek ügyének felkarolását. A kivándorló színmagyarok arányszáma semmi esetre sem maradt el a német ajkúak mögött.

A jólét hiányát, a gazdasági elmaradottságot a magyarság szemére hányó austro-marxisták elvakultságukban nem veszik észre, hogy a saját házuk táján még üresebbek voltak a kamrák, mint a Magyar Királysághoz tartozó három nyugati magyar vármegyében. Az 1914. előtti tíz esztendő alatt Magyaro. nemzeti jövedelme 92, Ausztriáé ellenben csak 86 százalékkal emelkedett. Ugyanazon béke-évtized folyamán a magyaro.-i tényleges jövedelem 75, az ausztriai viszont csak 69 százalékkal növekedett. Mi más lehet ebből a következtetés, mint az, amit a fenti összehasonlító érvelésből Stadler is levon: „There was NO movement for national liberation based largely on economic exploitation."60 Burghardt is azon a nézeten van, hogy a parasztok nem az elnyomás, hanem sokkal inkább a kedvezőbb gazdasági lehetőségek miatt vándoroltak ki.61Ha gazdaságilag elnyomták volna nemzetiségeinket, akkor a mai liberális bécsi közíró nem dicsekedhetnék avval, hogy „die Schwaben haben vor dem Krieg sehr gut gelebt, meistens besser als die Ungarn."62 Elvétve akad b. forrás is, amely elfogulatlanul vélekedik a múltról: „Prior to 1934, emigration from Bgld. was neither political nor ethnic."63

Roppant felelőtlen és a való hátteret nélkülöző kísérlet a kivándorlás fő okozóinak a gazdasági állapotot, illetve a kormányzatot tartani. Az ember alaptermészetéhez híven, mindig többre vágyik. A kivándorlás okait egyoldalúan beállító irányzattal szemben tárgyilagos kutatók ismételten hangsúlyozzák a lélektani mozzanatokat, mint a kalandvágyat v. a bizonyos kötelékek, jogállapotok elől való menekülést. Ez utóbbiakkal magyarázható, hogy — múltban és jelenben egyaránt — Európa legfejlettebb, leggazdagabb országaiból ugyanúgy (néha még nagyobb számban) özönlenek a kivándorlók, mint az egykori Nagy-Magyaro.-ból. Hogyan lehetséges, hogy amíg az „elmaradt" Osztrák-Magyar Monarchiá-ból 3 300 000, addig a „fejlett és gazdag", sokkal kisebb népességű skandináv országokból (Svédo.-ból egymill., Norvégiából 700 000, Dániából 300 000) kerek kétmill., Nagy-Britanniából hétmill., Né-meto.-ból pedig 4 400 000 vándorolt ki 1910-ig egyedül csak a USA-ba! (Gilbert M: 10. sz. térk.) Talán ez is a szegénység v. a „feudalizmus" számlájára írandó? Semmi esetre sem, mert „people were leaving, not to escape from poverty & distress, but because other countries offered better prospects concerning personal wealth & living standards."64 (…)

Osztrák forrás szerint az 1899. és 1913. közti 14 év alatt 14 413 személy vándorolt ki B.-ból a tengerentúlra. Az osztrák megszállás kezdetekor pedig mindössze két év leforgása alatt (1922-23) 12 019 fő hajózott ugyanoda. Amíg tehát az I. v.h. előtt csupán ezer lélek, addig az osztrák Anschluß után ennek hatszorosa volt az évi átlag! És most itt a kínálkozó alkalom, hogy a „szándékos gazdasági elnyomás" meséjét abszolút számokkal is megcáfoljuk. Ugyanis 1870 és 1910 között a magyaro.-i kivándorlók országos évi átlaga 2750, vagyis csaknem háromszorosa volt a „burgenlandinak".65

Az amúgy is sokkal alacsonyabb Trianon előtti kivándorlás demográfiai véghatását a (vádaskodó austro-marxisták által elhallgatott) visszavándorlási tényező is lényegesen befolyásolta. Az I. v.h.-t megelőző visszavándorlás országos átlaga 25,5%. Ez az arány B. földrajzi térségére vonatkoztatva gyakorlatilag azt jelenti, hogy minden negyedik, sőt 1908-10 között minden harmadik kivándorló jött vissza „burgenl.-i" szülőföldjére. Ezen adatok birtokában a fantázia világába utalhatjuk azokat a légből kapott számokat, amelyekkel egyesek dobálódznak. Akad, aki 3-400 ezerre duzzasztja fel a USA-ban élő „burgenlandiakat". A 25%-os visszavándorlásra és az amerikai felszívódásra való tekintettel még a 100 000 is túlzott számnak látszik. Hiszen 1970-ig a tengerentúlra — azaz nemcsak a USA-ba — kivándoroltak abszolút száma 70 ezerre tehető.

Láttuk már, hogy a Trianonnal előidézett osztrák megszállás nemhogy megszüntette, hanem hatszorosára fokozta a dollár-hajszolók számát. Ez lett hát az Anschluß-szal ígért fellendülésnek és jólétnek a következménye? Ezért kellett a népet becsapni és elcsatolni? Ezt a kudarcot lakonikus rövidséggel így kommentálják a mai elvtársak: „Nach diesem Krieg (t.i. az I. v.h.) ist die größte Anzahl Burgenländer nach Amerika ausgewandert."66 485) Semleges megfigyelő pedig kiemeli, hogy ez a tömeges kivándorlás közvetlenül az Anschluß-t követte: „The peak of emigration from Burgenl. occured immediately after the area had been transferred to Austria in 1922-23."67Die Inflationsraten u. Arbeitslosenziffern erreichten Ausmaße, die man früher nicht kannte. Somit waren die ersten Jahre, die das Burgenland bei Österreich verbrachte eher Jahre der Krise u. der wirtschaftlichen Stagnation."68

Baloldali agymosás hatása alatt az osztrák közvélemény nem vesz tudomást arról a tényszerű megállapításról sem, ami a félhiv. Öster. Lexikonban található meg: „A gazdasági helyzet számos burgenlandit kényszerített kivándorlásra, akik közül 25% néhány év múlva visszatért hazájába."69A két v.h. közti b. kivándorlás mérete különösen akkor szembetűnő, ha a korabeli magy. adatokkal vetjük össze. Ugyanis a magyaro.-i kivándorlók száma nemcsak viszonylag volt kevesebb, hanem a visszatérők aránya a „burgenl.-i" egyheted többszörösének felel meg. A két v.h. közti 24 500 b. kivándorlóból mindössze 3500 (csak 1/7 rész, vagyis feleannyi, mint a magy. uralom alatt) tért vissza „B.-ba, a felszabadított paradicsomba". Csonka hazánk területéről — a gazdasági válság tetőfokán, 1933-ban — mindössze 847 személy vándorolt ki. Viszont ugyanazon esztendőben 1422 fő tért vissza a maradék hazába. 1931-34 között, négy év alatt sokkal többen (6908) jöttek haza, mint amennyien (4127) Ny-ra távoztak.70

Ami az 1922. Anschluß-szal kezdődött, az 1945. után is folytatódott. Múlnak az évtizedek, de a gazdasági megújulás még mindig várat magára. Ez tűnik ki a legnagyobb német nyelvű lexikonból: „Nach der Wirtschaftskraft liegt das Burgenland in Österreich an letzter Stelle." Ugyanabból megtudjuk továbbá, hogy 1964-ben a munkanélküliek évi aránya 10%, sőt a téli hónapokban 29% volt. Hogy mennyire életképtelen ez a műtartomány, abból is következik, hogy a munkavállalók majdnem egyharmada (29%) a tartományon kívül, főleg Bécsben talált munkát.71 Egy évtized múlva sem javult lényegesen a helyzet, mert Soronics Ferenc, helyettes tartom. főnök szerint: „zumindest jeder dritte unselbstständig erwerbstätige Burgenländer arbeitet derzeit außerhalb seines Heimatlandes. Das Burgenland liegt im Einkommensniveau nach wie vor an letzter Stelle aller Bundesländer." Így aztán nem meglepő, hogy az összefércelt tartom. népi vesztesége a II. v.h. után továbbra is emelkedő irányzatot mutat. Ugyancsak Soronics panaszolja, hogy az 1976. előtti két évtized folyamán 34 000 ember költözött el a tartom.-ból.72 A II. v.h.-t követő kivándorlás fokozottságát avval is szemléltethetjük, hogy egyetlen esztendőben (1951) 2529 „burgenlandi" hajózott át Kanadába.

Illyés Gy., aki saját bevallása szerint „óriási dolgokat" várt a szocializmustól, nem habozik megállapítani, hogy „az a világ (t.i. a művelt Nyugat) is volt olyan hátborzongató, mint itthon a móriczi. Ismerem tehát nemcsak a magam, hanem Európa egykori szegénységét is."73Nos ez a félszázados európai szegénység tízmillió angol (az összes családok 23%-a) számára ma is szomorú valóság. Anglia népességének egytizede bírja a nemzeti vagyon 61,1%-át.74Ezt az angliai nyomorúságot részrehajlás nélk. jellemzi a Monarchia hercege és egykori köztisztviselője, akinek tárgyilagossága és a britek iránti érzelmei kritikán felüliek: „Ich habe dort (t.i. Prágában) nie Zustände gesehen wie in der Londoner slums, keine Obdachlosen, wie man sie dort auf Bänken oder den Stufen von Denkmälern schlafend sehen konnte."75

25. TOVÁBBÉLŐ MAGYAR TÁJI ÉS NÉPI JELLEGZETESSÉGEK

„Burgenland" has a clearly Hungarian, non-Austrian appearance. (Burghardt)

(…) Az amerikai Clark Sydney útikönyvében olvashatunk: „B. annyira különbözik Ausztria többi részeitől, hogy a turistának néha az az érzése támad, mintha meseországba csöppent volna. Nagyon is feltűnő a változás és egyre jobban érzékelhető, amint megközelítjük, majd elérjük a ,puszta' néven ismert hatalmas rónaságot, amely B.-ban kezdődik és kelet felé, szinte vég nélk. nyúlik át Magyaro.-ba. örökké kérődző, csavaros szarvú ökrök botorkálnak két mérföldes ,sebességgel', nyikorgó szekereket vontatva, libaseregek terpeszkednek a falusi utcákon és egylábon álló gólyák fehérlenek a kémény-fészkeken."76

Legyen akár egyszerű turista v. tudós a nyugati látogató, nem vonhatja ki magát a „genius loci" lenyűgöző hatása alól. A londoni Waite Virginia egyet. tanár is spontánul reagált erre a titokzatos magy. átalakító erőre: „And there is an untamed feeling in the air despite the monotonous HUNGARIAN PLAIN and the watch towers marching down its eastern flank."77A skóciai Whelpton B. is mindenfelé magy. vonatkozást észlel: „The lakeside villages have a HUNGARIAN aspect and HUNGARIAN folk-lore."78 Más szavakkal, de ugyanazt fejezi ki Reynolds is: „Its history romantic as that of the open windswept Magyar steppes, it is smilingly referred to by herdsmen as my brother of the puszta. It is another world, they say, their eyes veiled with remembering." Majd így szövögeti tovább az azonosság fogalmát: „The singular apartness of Burgenl. stems from its nearness to Hungary. On every side I find evidence of how deeply ingrained is their nomadic origin in the traditions of the Burgenlanders. Here the blood of the Magyar clearly shows in physical characteristics in all parts of the province."79

Az egyik osztrák idegenforgalmi tájékoztató Kismartonnak és környékének magyar jellegét így jellemzi: „Eisenstadt shows another face of Austria, the face that turns eastward. Eisenstadt's steppelike countryside seems Balkan, with thatched roofs, flocks of geese, under a wide eastern sky. At the inns gypsy violins play over schnitzel Balkanized with paprika and the local wine is a Magyar-scented red, rather than the whites grown in the rest of Austria."80

A nyugati végek úton-útfélen tapasztalható magy. romantikája a külföldiek ezreit ejtette hatalmába, de olyan őszintén és valósághűen egyik sem ecsetelte érzelmeit, mint az amerikai Reynolds: „No violin strings on earth ever vibrate to passion as when the bow is drawn by the fingers of a Hungarian Zigeuner. I drove over a dusty white road near the Hungarian speaking village of Oberwarth." Negyed századdal ezelőtt persze, még közelebb volt az ősi életformákhoz a felsőőri magyarság. Így történhetett, hogy a lelkes amerikai útleíró „Cziskos" kalapot viselő gulyással való találkozása során: háryjánoskodva ezrekre becsülte a marhacsordát. Abban viszont igazat adunk neki, hogy 1956-ban még jóval több magy. szót lehetett hallani Felsőőr utcáin. A legelésző gulyák képe inkább a Fertő körüli síkságba illik bele. Nem is lehet osztrák-germán „múltja" annak a vidéknek, amelyen „as far as my eye could see, streams of cream-colored and black & white cattle were being driven to the drinking wells". Majd a romantikából átcsap a tört. valóságba, és a vidék kizárólag magyar (nem pedig osztrák) földesurait tartja említésre méltónak: „The plain to the north of Neusiedler Lake has always been a region of vast estates situated in the midst of dairy farms of the feudal landowners: Batthyany, Esterhazy, Erdődy ..."81

A helyszíni terepszemlének nincs párja, ha a táji jellegzetességekről és földrajzi összefüggésekről van szó. Ha már most a külföldiek lelkesedő kijelentéseinek nyomába szegődve személyesen is körülnézünk az elcsatolt hansági részeken, való igaz, hogy lépten-nyomon szembetűnik a Bugaci-pusztához hasonló, végtelenbe vesző rónaság. Lehet-e magyar szem számára szebb látvány a búzavirágnál, a virágfelhőbe borult illatos akácosnál, vagy a katonásan sora- kozó szőlőtőkénél? Ilyen szívet-lelket gyönyörködtető magyar táj kíséri utunkat, ha Nersiderből a ma is magyar, fapados motoros vonaton igyekszünk Pomogy felé. Ott, sajnos, a Vasfüggöny állja el utunkat, tehát vonatunknak is vissza kell fordulnia. Csodálatos látvány a nyár eleji magyar táj kalászba szökkent, sötétzöld búzatábláinak, szőkén hullámzó rozsföldjeinek és cukorrépa-ültetvényeinek váltakozása. Megkapó volt Boldogasszony határában az a búzamező, amelynek jóformán a felét pipacs festette pirossá. A dűlőutak mentén pedig az orvosi szikfű és százszorszép adta hozzá a harmadik magyar színt, a fehéret. Ez a szín és a velejáró fennséges illatot árasztó kis akácliget fogadja az utast a pomogyi állomással szemben is, ha úgy nyár elején vetődik oda. (…)

A magy. táj és életmód hatása következtében az osztrák gasztronómia, élelmiszeripar és idegenforgalom a magy. szavak egész raját vette át és szőtte bele nyelvezetébe. A b. turista-irodalom egyik szállóigéjét a „puszta-romantika" képezi. A vele kapcs. népi, táji és gasztronómiai kifejezések gyűjteménye, mint átvett magy. hagyomány, bevonult B. mindennapi életébe, főként vendéglátó iparába. Íme néhány példa: Gulaschsuppe, Paprikasch, Pusztawürstel, Zigeunerbraten, Zigeunersalat, Pusztasalat és velejáró borok, mint Husar, Husarenglut, Kuruzzentrunk, valamint a kísérőzene, a Zigeunermusik. A „Puszta" szélén meglátogatható a Pusztakeller v. Pusztascheune. A Pusztagebiet és Pusztalandschaft ékessége a Stangenbrunnen v. Ziehbrunnnen. A puszta-romantikához tartozik a Pusztanacht is. Szerényebb tájmeghatározás a „puszta-ähnlich" jelző. A kismartoni megszállók által kiadott 18 oldalas ú.n. turista tájékoztatóban nem kevesebb, mint 135 magyar von. vendéglő, étel vagy ital elnevezés fordul elő.82

A b. népviselet sok tekintetben magyar eredetű. Különösen a csizma és a hozzávaló nadrág nincs semmiképen rokonságban a germán hegyilakók rövid bőrnadrágjával, még kevésbbé hosszú harisnyájával. A pörgekalapjuk mellé tűzött árvalányhaj is évszázados együttélésük kétségbevonhatatlan jele. Ilyennek látta őket Burghardt is: „Though Burgenland is predominantly German-speaking, its appearance is distinctively Hungarian. The language came from the West, but the clothing, house and village from the East. It still seems to be a part of the East."83 Jókai szavaival, „külső viseletük Árpád és Tuhutum ivadékaihoz hasonlít."84 Hasonlóak Whelpton B. megfigyelései is: „Often those following the Hungarian ways of life and wearing peasant dress are German by race who acquired Magyar folklore from their grandparents in pre-Austrian days." Az előítéletektől és marxista hazudozástól mentes nyugati vándor természetes észrevételei jutnak kifejezésre további leírásában is: „Indeed many of the villages are Hungarian in aspect, where the inbabitants still turn out in Magyar costume on fete days when they dance the measure of their ancestors to the traditional tunes that inspired Liszt."85

Ruházatukhoz hasonlóan, földszintes házaik is magy. vonásokat árulnak el. Az amerikai útleíró szerint: „fehérre meszelt zsúpfödeles kicsi házak inkább a szabályhoz, mint a kivételhez tartoznak." A Lufthansa (1970) prospektusa is nyilván a különleges építkezésre való tekintettel írja, hogy a Fertőtől keletre elterülő községek határozottan a magyar jelleg bélyegét viselik magukon. Burghardt pedig a Lajtát, mint két nép külön világa, életmegnyilvánulása közti választóvizet állítja oda: „The line separated the ideals and atmosphere of the plain from those of the mountains. Despite the inevitable influences felt across the border, the village types, architecture, music, costumes & folklore reflected two different worlds, one of the mountains and the other of the plains. At times the contrast is astoundingly sharp: Landsee is a typical Burgenland village with house types more similar to those in a village of the Alföld than to the dwellings in Wiesmath."86

Szakemberek figyelmét sem kerülheti el, hogy a magy. eredetű b. falvak széles, térszerű főutcái egyáltalán nem jellemzők az osztrák-germán településekre, még a szomszédos Bécsi-medence rónaságában sem! Hosszanti tengelyükkel az utcára merőleges, földszintes, néha még zsúpfödeles házak az Alt-Öster.-től való döbbenetes táji és népi különbözőséget hirdetik: „But each and every village is a model example of special B. architecture, the one-storey house built in linked pairs all along the street."87

Az oszlopos-boltíves ház a magy. népi települések sajátossága, azoktól vették át a germán jövevények, a magy. nyelvterületek peremén, a legtöbb esetben már meglevő, korábbi avar-besenyő-magyar falvak tágas települési alapszerkezetét. (…) A tornácos ház, mint fő építkezési típus, éppen Felsőőr, Alsóőr, Őrisziget és a környékbeli elnémetesedett községeket uralja. Hiszen hazai szaktekintély szerint éppen Alsóőrben épültek fel a leggazdagabb tornácok.88 (…)

Az átlagos b. turistakönyvből nem hiányozhat a gémeskút képe. Ez a turistafogásnak szánt pusztai látványosság sem kerüli el a sorsát, amennyiben a germanisták a szokásos taktikájukkal megfosztják magy. vonásaitól. A fertőkörnyéki gémeskutak — érvel a b. tájleíró — azért nem sajátos magyar alkalmatosságok, mert másutt is, éspedig a Felső Őrségben is előfordulnak. Hamis okoskodásával nem értünk egyet. Ilyen köntörfalazással nem hitetheti el tagadó álláspontját. A gémeskút b. elterjedtsége igenis az ezeréves magy. hatásnak tulajdonítható. Más lenne a helyzet, ha történetesen a szomszédos Styriában, illetve Alsó-Ausztriában is otthonos lenne. Ott azonban nem volt szükség gémeskútra, mert a szilaj állattenyésztés az ezeréves határnál tovább nem terjedt89

A magy. évszázadok a német ajkú lakosság szókincsében és a horvátok írásmódjában is maradandó nyomot hagytak. Íme néhány jövevényszavuk: Czismen (csizma), Pusta (puszta), Tschika (csikó). Wiiga (bika), Hangszereik közül magyar hagyaték a cimbalom és a tárogató.

 

1Dabas, 410) lábj. Maróthy-M. Károly: Az ismeretlen Mindszenty, 116, 117 és Prónay Pál: Naplója III. 4

2Dabas, 411) lábj. Dictionary of Dates I. 9

3Dabas, 412) lábj. U.o. I. 9

4Dabas, 413) lábj. Mollay Károly: „Scarbantia, Ödenburg, Sopron." Siedlungsgeschichte u. Ortsnamenkunde, 38

5Dabas. 414) lábj. Burghardt: 297, 298

6Dabas, 415) lábj. Zündt M. (1567), Mercator G. (1585), Speede J. (1626), Blaeu J. (1647), Sandrart J. (1664), Sanson N. (1689)

7Dabas, 416) lábj. Buzás J.: Kanonische Visititionen der Diözese Raab aus dem 17. Jh. (Visitatio Canonica Archidiaconatus Soproniensis)

8Dabas, 417) lábj. Maróthy-M.: 116

9Dabas, 418) lábj. Ezerszínű Magyaro. (Bpest, 1970), 358

10Dabas, 419) lábj. Waldheim, Kurt: 17

11Dabas, 420) lábj. Macartney & Palmer: Independent Eastern Europe, 126

12Dabas, 421) lábj. Waite, V.: „Austria", 22

13Dabas, 422) lábj. Funk & Wagnalls New Encyclop. IV. 368

14Dabas, 423) lábj. Dictionary of Dates, I. 9

15Dabas, 426) lábj. A magyarokkal korántsem rokonszenvező Wambaugh is felhívja figyelmünket a B. elnevezés mesterséges voltára: „To endow their own (Austrian) claim with a more poetic appeal, the name ,Burgenland' was invented for the strip of territory." Wambaugh Sarah: Plebiscites since the World War I., 274

16Dabas, 427) lábj. Burghardt: 24

17Dabas, 429) lábj. „Houses are low & long with the narrow end toward the road; strips of garden land stretch back from the road. Only the church spire rises above the uniform level of the roofs. Formerly these roofs were of thatch ... Usually the houses are whitewashed. Though in the north some of the ,Hungarian look' extends into Vienna Basin & Marchfeld, further south the line of contrast betw. the village types suggestive of the steppe & those of the mountain is sharply drawn along the line that for over nine hundred years separated Austria & Hungary. West of this boundary is the world of the Alps, with those sturdy houses, tightly compressed villages that seem in such deep accord with their mountain backdrops. To the man of the mountains the world of the steppe has always seemed alien. Even the Viennese feel this. Though the traces of the steppe penetrate to the vicinity of their city, the Viennese feel themselves a part of the mountain world. To them the windy, dusty plains, the low sprawling villages, the flocks of geese, the heavy boots & black clothing are not only quaint but also somewhat distasteful. Vienna is an outpost of the West & though Burgenland, the borderland, is now within Austria, it still seems to be part of the East." Burghardt: 16, 18

18Dabas, 430) lábj. Sieger, R.: Die geogr. Grundlagen der Osten-Ungar. Monarchie, 13.

19 Dabas, 431) lábj. Túlságosan felületes keletkezési időpont rejlik pl. a köv. megállapításban: „Youngest & least known of Austrian provinces ... became part of the Austrian Rep. after the first W.W." Whelpton B.: Unknown Austria, 129. Továbbá: „It was a part of Hungary until W.W. I, but went to Austria in 1920 by the Treaty of Trianon." Clark S.: All the best in Germany & Austria, 337.

20Dabas, 432) lábj. Enciclop. Italiana (Roma, 1949). — „Austrian parliament had first made the treaty its claim on Nov. 22, 1918." Stadler: 100.

21Dabas, 433) lábj. Macartney & Palmer: Indep. Eastern Europe, 126

22Dabas, 434) lábj. „10 Sept. 1919. — St. Germain. Die allierten Siegermächte sprechen das Burgenland Österreich zu. Der tatsächliche Anschluß soll erst nach dem Friedensvertrag mit Ungarn vollzogen werden." Berczeller: 371

23 Dabas, 435) lábj. „Auch den Babenbergern, die zu dieser Zeit mit Ostmark belehnt wurden, mußte daran liegen, gegenüber Ungarn u. Slawen alte Rechte geltend machen zu können." Ertl F.: Topogr. Norici, I. 116.

24Dabas, 436) lábj.Puhr Ferenc a „heanz" (hienc) elnevezést a „heands" (na heanz = hören Sie) szóalakból vezeti le. Puhr F.: Formenlehre der Mundart von Bubendorf u. Umgebung.

25 Dabas, 437) lábj. „Burgenland alone among the Austrian provinces lacked that historic continuity which is the base of an effective state idea. Burgenland had consisted of the western portions of 3 Hungarian „megyék". Differences, in dialect & in tradition (the southerners termed themselves Heinzen, the northerners Heidebauern) separated the various portions. Just as the lack of a common tradition seemed to militate against a separate Burgenland, so did the topography of the territory." Burghardt: 207, 208

26Dabas, 438) lábj. Berczeller: 88

27Dabas, 439) lábj. Csobánczi E.: Nagy-Magyaro. vagy nemzethalál, III. 7.

28Dabas, 440) lábj. Encyclop. Americana (1969). A címszó osztrák szerzője hamisítással „former" (vagyis „korábbi") „province"-nak állítja be a csak megcsonkított, ma is meglevő Moson, Sopron és Vas vm-t.

29Dabas, 441) lábj. Steinhauser, W.: II. 10

30Dabas, 442) lábj. Burgenländ. Jahrbuch, a kismartoni püspökség kiad. (1980), 33. old.

31Dabas, 443) lábj. Öster Lexikon (1966), I. 172

32Dabas, 444) lábj. Trost Ernst cikkéből (a bécsi Kronen Zeitung-ban), a b. „BF" 1971. szept. 61. száma nyomán.

33Dabas, 445) lábj. Stadler: 98

34Dabas, 446) lábj. U.o. 100

35Dabas, 447) lábj. U.o. 100

36Dabas, 448) lábj, U.o. 100

37Dabas, 450) lábj. Berczeller: 169, 170. — Szalay Jeromos: „A 3 ny.-magyaro.-i megyének Ausztriához való kapcsolása egyike a béketárgyalások legsötétebb fejezeteinek, s a maga teljességében mutatja be a messiási szerepben tetszelgő Wilson egyéniségét is. Megdolgozva, egy nemzetközi békekonferencián előráncigált egy határproblémát, anélkül, hogy az érdekelt felek kívánták volna. A bizottság Sonnino olasz delegátus közbelépésére úgy határozott, hogy mellőzni kell a kérdés felvetését, hiszen az osztrákok se kívánták. De a csehek ezalatt megdolgozták Rennert, az osztrák kancellárt, Balfourt, aki az egyik következő gyűlésen újra felvetette a kérdést, és a békeapostol, szerényebb mértékben, de keresztül erőltette ,Burgenland' elkapcsolását." — Szalay J.: Igazságok Magyaro. körül (Párizs, 1960), 112.

38Dabas, 452) lábj. Légrády O.: Gerecht. für Ungarn.

39Dabas, 453) lábj. „German nationalists have maintained that some Carolingian settlements in this area must have survived the Magyar storm, but considering the nature & purpose of the glacis this seems improbable." Burghardt: 108.

40Dabas, 454) lábj. U.o. 78

41Dabas, 455) lábj. Roth H.: Das burgenländ. Gemeinderecht, 78, 126.

42Dabas, 456) lábj. Mutton, Alice (Sen. Lecturer in Geogr. London Univ.), Central Europe, 183

43Dabas, 457) lábj. Burghardt, 17

44Dabas, 458) lábj. Whelpton, B.: Unknown Austria, 130

45Dabas, 459) lábj. Waite, V.: „Austria", 167

46Dabas, 460) lábj. The New Caxton Encyclop., III. 914

47Dabas, 461) lábj. Burgenländ. Gemeinschaft c. időszaki lap, Nagyfalva, 1983. máj.-jún. sz.

48Dabas, 462) lábj. Grande Larousse (1960)

49Dabas, 463) lábj. Larousse en couleur (1965), I. köt.

50Dabas, 464) lábj. Bertelsmann Handlexikon (1975), 887

51Dabas, 465) lábj. Duden — Schüler Lexikon (1969), 488

52Dabas, 466) lábj. Meyers Taschenlexikon (1965)

53Dabas, 467) lábj. Seton-Watson, Hugh: 342

54Dabas, 468) lábj. Falu Tamás meghatározása. Ld. Daruvar Yves: Le destin dramatique de la Hongrie, 15. old.

55Dabas, 471) lábj. „Robert Sieger has commented that the natural trade areas (Natürliche Verkehrsgebiete) form the best basis for the development of political units." Burghardt: 205. old. Ld. még Sieger R.: Die Geogr. Grundlagen der Öster.-Ungar Monarchie, 13, 14.

56Dabas, 472) lábj. Waite, V.: „Austria", 167. old. Az 1955 óta épült észak-déli műút kapcsán írja, hogy az összes többi országút kelet felé tart. Ezt magyarázza meg az Öster. Lexikon (1966, I. 171): „Zur Zeit des Eisenbahnbaues gehörte das Burgenl. nach Ungarn. Das Bahnnetz ist daher nach Ungarn ausgerichtet, wurde durch die Grenzziehung zerrissen u. durch die Grenzsperre nach 1945 teilweise zerstört."

57Dabas, 473) lábj. Whelpton, B.: 129

58Dabas, 474) lábj. Berczeller: 105

59Dabas, 475) lábj. Macartney, C. A.: „Hungary" — The Problem of Revision c. fej.-ben.

60Dabas, 476) lábj. Stadler: „Austria", 119

61Dabas, 477) lábj. Burghardt: 306

62Dabas, 478) lábj. Trost E.: Die Donau, 367

63Dabas, 479-480) lábj. Burgenländ. Gemeinschaft c. időszaki lap, Nagyfalva, 1979. márc.ápr. sz.

64Dabas, 480) lábj. kapcsolódik a 479. lábjegyzethez.

65Dabas, 484) lábj. „The emigrants, of whom 110,000 left Hungary betw. 1870 and 1910..." Macartney, C. A.: „Hungary", 192

66Dabas, 485) lábj. Berczeller: 329

67Dabas, 486) lábj. Burghardt: 307

68Dabas, 487) lábj. Plasil, F.: Symposion Croaticon, 198

69Dabas, 488) lábj. Öster. Lexikon, I. 169

70Dabas, 489) lábj. Révai Nagy Lexikona, XXI. köt.

71Dabas, 490) lábj. Brockhaus Enzyklopädie (1967), III. köt

72Dabas, 491) lábj. Soronics nyilatkozata az OVP b. lapja 1976. szept. 19. sz.-ban.

73Dabas, 492) lábj. Magyar Hírek 1978. évi Kincses Kalendáriuma (Bpest), 154

74Dabas, 493) lábj. „More than 10 million people are still living in poverty or on its margins. The poor make up 23% of all families in the United Kingdom." — TheGAZETTE, Montreal, 1979. dec. 11. sz. Hills N. londoni jelentése alapján.

75Dabas, 494) lábj. Clary-Aldringen, 145

76Dabas, 496) lábj. Clark, S.: 446

77Dabas, 497) lábj.Waite, V.: „Austria", 31

78Dabas, 498) lábj. Whelpton, B.: Unknown Austria, 131

79Dabas, 499) lábj. „The men have broad faces, high sharply defined cheekbones, narrow gray or black eyes tipped up at the outside corners, the profile either slightly flattened or the true Magyar look of a watchful eagle the arched nose long and thin." Reynolds, James: Panorama of Austria (1956), 265, 266

80Dabas, 500) lábj. Öster. Fremdenverkehrswerbung, Bécs (évsz. nélk.)

81Dabas, 501) lábj. Reynolds: 267, 275, 276

82Dabas, 503) lábj. „Burgenland-Urlaub", Kismarton (1978)

83Dabas, 504) lábj. Burghardt: 17, 18

84Dabas, 505) lábj. Jókai Mór a szepesi németekről „A lőcsei fehér asszony" c. reg.-ben.

85Dabas, 506) lábj. Whelpton, B.: 130, 131

86Dabas, 507) lábj. „Sharp contrasts are still visible along almost the full length of this old boundary. Burgenland east of the boundary has a clearly HUNGARIAN, NON-Austrian appearance, while the older Austrian provinces seem a part of Alpine Europe. The idea of Thousand Years Boundary affects the outlook of the people more than does mere proximity. Potzneusiedl (Burgenl.) and D.-Haslau (Lower-Aust.) are across the narrow Leitha from each other & have a combined population of less than one thousand; yet the villages have little to do with each other, insist on having their own churches & support different political parties." Burghardt: 79, 80

87Dabas, 508) lábj. Waite, V.: 165

88Dabas, 590) lábj. Tóth J.: 47

89Dabas, 512) lábj. Schmeller, A.: 227

 

"Burgerland" álarc nélkül →

 

Beküldte: Ballán Mária

Megjelent: 1281 alkalommal

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 243 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 68.1%Canada 0.9%
Romania 5.7%Serbia 0.8%
United States 5.3%Kuwait 0.4%
Russian Federation 3.1%Switzerland 0.4%
Germany 2.6%Czech Republic 0.3%
Ukraine 2.6%Australia 0.2%
Slovakia 2.2%Italy 0.2%
United Kingdom 1.7%France 0.2%
Austria 1.5%Netherlands 0.1%
Sweden 1.4%Belgium 0.1%

Today: 411
This Week: 1994
Last Week: 5814
This Month: 23727
Last Month: 23395
Total: 1477757

Belépés