Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

K2017Aug22

2015. Február 14., Szombat 23:08

"Burgenland" álarc nélkül 7. rész

Írta:  Dr. Dabas Rezső
Értékelés:
(2 szavazat)
A hetvenes évek közepéig nemcsak a kismartoni főhivatalokban, hanem a járási székhelyeken is számos magyar iskolai végzettségű tartományi tisztviselő működött. Egy részük a trianoni csonka-haza gimnáziumaiban érettségizett, még a harmincas évek második felében is.

31. „BURGENLAND" TARTOMÁNYFŐNÖKEI A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN

Anyanyelvük német, iskolai végzettségük pedig osztrák lévén, magyar nyelvtudásuk rendszerint olyan gyenge volt, hogy csak tanáraik velük szemben tanúsított végtelen türelme és elnézése folytán boldogulhattak. A határmenti gimnáziumok közül ilyen szerepet töltött be t.k. a szentgotthárdi, ahová az Ausztriához csatolt, szomszédos Nagyfalváról jártak be diákok, egészen a Hitler-féle Anschluß-ig.

Igy aztán korántsem meglepő, hogy 1938 előtt főleg magy. iskolai végzettségűek álltak B. élén, akik közül pl. Rauhofer József (1924-28) a pozsonyi jogakadémián végzett és magy. közigazg. tisztv. volt, Sylvester Hans (1934-38) pedig a győri bencéseknél járt gimn.-ba. Az elvtársak közül Leser Ludwig és fivére, a „Feri", (aki magyar körjegyző volt) Sopronban tanultak. A Hitler-féle Anschluß-ig mintegy két tucatnyi magy. származású képviselő, pártvezetőségi v. kamarai tag nevével találkozunk B.-ban. Feltűnő, hogy zömmel a ker.-szocialistákhoz tartoztak.1 (…)

1966-ban Kéry Tivadar, mint szoc.-dem. pártvezér foglalta el a tart.-főnöki széket. Vas vármegyében tett látogatása alkalmával az egyik „népidemokratikus" magyar hírlap munkatársának adott interjú keretében kijelentette, hogy magyar az anyanyelve, és t.k. még ezeket fűzte hozzá: »Gyermekkoromban kezdtem németül tanulni, aztán egyre ritkábban használtam a magyart. Magyarországi rokonaim és ismerőseim azzal nyugtatnak meg, hogy ma is éppen olyan jól beszélek magyarul, mint egy nyolcéves gyerek." Majd akaratlanul is az osztrák elnyomók céltudatos beolvasztó politikájáról rántja le a leplet befejező szavaival: „De hát így vagyunk mi burgenlandiak nagyon sokan."

Mit szólnak ahhoz a b. magyarok kigúnyolói, az emberi méltóságot megalázó közfelfogás osztrák irányítói, hogy az általuk lenézett és háttérbe szorított „Magyaronen" rétegével szemben álló, osztrák-germán uszályt viselő renegát-ellenpárból (Germanonen) került ki a műtartomány egyházi és világi vezetője is? Az egyik a pozsonyi születésű László püspök, a másik a Kőszeg közelében napvilágot látott, ősi magy. nemzetség nevét viselő Kéry. Ez a jelenlegi, szoc.-dem., leghosszabb ideig szolgáló tart-főnök eszünkbe juttatja egyik korábbi névrokonát, aki vagy három évszázaddal ezelőtt (1670) a vendégjog megsértésével Zrínyi Pétert és Frangepán Ferencet Kabold várában a császári üldözők kezére adta. A különbség csak az, hogy a kismartoni helytartó nem kettesével, hanem tömegével — éspedig a marxisták megtévesztő eszközeivel, ú.n. Schreibtisch-határozatokkal — sorvasztja az elcsatolt magyarság népi állományát, magához hasonlóan, renegátokká, vagyis neofita germánokká kényszerítve őket.2

Kéry magyarellenességének, valamint marxista gyűlölködésének félreérthetetlen tanújele az a támadás, amelyet Mindszenty ellen intézett. Egyetértünk Csonka Emillel, aki „A száműzött bíboros" c. könyvéről kijelenti, hogy az „forrásmunka kíván lenni". Ilyen értelemben idézzük teljes egészében a század legnagyobb magyarját ért váratlan orvtámadást, amely „egy magyar származású osztrák politikus, Kéry Theodor burgenlandi tart.-főnök nevéhez fűződik. Bár Kéry szerepe csak harmadrendű szerep volt, csupán egy általános, nagy Mindszenty-ellenes maffia ténykedésének helyi megnyilatkozása. Mindszenty 1971 december elején kiadta első pásztorlevelét, adventi köriratát. Egy gráci újság a pásztorlevél egyik mondatából azt olvasta ki, hogy Mindszenty az 1922 óta érvényes osztrák-magyar határt revízió alá kívánja venni, s Burgenlandot, illetve az I. v.h. után Ausztriához került magyar részeket mintegy visszaköveteli Magyarországnak. Amit egy vidéki lap megírt, azt Kéry tart.-főnök, anélkül, hogy megvizsgálta volna a feltételezés alapját, vagyis a bíboros körlevelét, készpénznek fogadta el, megfújta a kürtöt a bíboros ellen. Egyenesen Kreisky kancellárhoz intézett tiltakozó levelet. Ebben azt írta, hogy Mindszenty ‚kérdésessé teszi az osztrák államterület integritását'. Kéry szerint éppen most van jubileuma annak, hogy a területsáv önálló tart. lett, s a történelmi ressentiments emiatt Magyaro.-gal kapcs. nincs meg többé; elsőrendű érdek, hogy a mai Magyaro.-gal az államközi kapcsolatok kiépítése folytatódjék, de Mindszenty most kétségbe vonja Ausztria területi integritását. Befejezésül Kéry tiltakozik a ,Herr Kardinal' e minősíthetetlen kijelentése ellen."

A továbbiakban imigyen magyarázza Csonka Emil ezt a „minősíthetetlen kijelentést": „Mindszenty pásztorlevélben megköszönte híveinek, hogy rabsága idején szeretetükkel kísérték; felhívta őket, hogy ápolják a családi élet tisztaságát, látogassák a magyar szentmiséket, a magyar papok pedig végezzenek családlátogatást; s ne feledjék el Szt. Pál tanítását: ,Reménység által tartattunk meg.' Áldását adta az öt világrészre szétszórt magyarokra. Ez volt a lényeg hosszan kifejtve. Majd ezt a mondatot használta: ,Hittel, Istenbe vetett reménnyel léptük át a börtön küszöbét és az ideiglenes, de életirtó országhatárt'."

Mi vezethette hát Kéryt, hogy hamis értelmezést adjon egy hamisan nem értelmezhető mondatnak? Miért keltette azt a látszatot, mintha a magyar bíboros irredenta programot hirdetne? Smiért ragadtatta magát Mindszentyvel szemben olyan goromba jelzőre, mint a "minősíthetetlen" (unqualifizierte)? Józan ésszel erre nem lehet magyarázatot találni. EZT A BEÁLLÍTÁST MUNKÁLNI A VILÁGBOLSEVIZMUS ÉRDEKE VOLT — ezért kellett „botrányt csapni", vonja le a következtetést Csonka Emil. „Az osztráksajtó a magyar bíboros mellé állt, s végül maga Kreisky kancellár az osztrák parlamentben kelt Mindszenty védelmére és tisztázta a méltatlan vád alól. Minden lap a kétkedés legkisebb árnyalata nélkül közölte Mindszenty titkárának, dr. Vecseynek tömör, velős, meggyőző nyilatkozatát: ,Az ideiglenes életirtó határ' kifejezés félreérthetetlenül nem az 50 éve fennálló osztrák határra vonatkozik, hanem az életveszélyes Vasfüggönyre, amely minden magyar szemében csak ideiglenes lehet; az osztrák államhatárra senki sem alkalmazhatta volna az ,életveszélyes, ideiglenes' jelzőt. Minden más értelmezés hamis."3 (…)

32. TEMPLOMOK MAGYAR EMLÉKEI

Az 1960 óta önálló és 173 plébániát magában foglaló kismartoni egyházmegye 64 templomában fordul elő a Magyarok Nagyasszonya (Magna Domina Hungarorum) vagy valamelyik magyar szent szobra, képe. (…)

Otromba hamisítás lenne kétségbe vonni a magy. politikai légkörben virágzásnak indult b. vallásszabadságot, amely a magyarok Ny.-Európát is megelőző felekezeti türelméről tanúskodik. Hiszen nemcsak a protestánsok szervezkedhettek szabadon, hanem a szomszédos osztrák tartományokból kiüldözött zsidók is békés fogadtatásra találtak Magyaro. nyugati végein. Rosszakarat nélk. senki sem állíthatja tehát, hogy Szt. István, Szt. László, Szt. Imre és a Magyarok Nagyasszonya kultuszát a magyarok „kényszerítették rá" a hívekre. Bárki által ma is könnyen ellenőrizhető, szembeötlő tény, hogy B. templomai közül csak egy-kettőben van nyoma osztrák szent tiszteletének. (…)

Ismételten rámutatunk, hogy az elrabolt Nyugati Végek művelődés-tört. szempontból is az ezeréves magyar múlt elválaszthatatlan tartozékát képezik. (…)

Amikor számba vesszük az 1922 óta elcsatolt területsáv egyh. von. bizonyítékait, a pálos templomokról és kolostorokról, mint a magyarság legnyugatibb „világító tornyairól" kell megemlékeznünk. Földrajzi elhelyezkedésüket tekintve figyelemre méltó, hogy szinte arányosan elosztva, a Fertő északi csücskétől (Nezsider) egészen a dél-vasmegyei Kolomig, az egész területet átszőve foglalnak helyet. Érdekes, hogy három községben (Szalonak, Sopron-kertes és Kolom) kiváló nemzeti királyunk, Mátyás uralkodása alatt, míg Nezsideren 1687-ben telepedtek le. A jobb megértés kedvéért röviden vázoljuk a pálos rend keletkezését, ami alapítóját és névadóját is beleértve — magyar talajhoz fűződik. Boldog Özséb esztergomi kanonok Pált, az egykori dévényi remetét választotta az általa 1246-ban alapított szerzetesi közösség mintaképéül. Esztergom is, Dévény is történetünk kimagasló helyei a Duna mentén. Úgy látszik, a dévényi sziklán, a rómaiak idején, jámbor remeték tanyáztak, köztük Paulus is, aki 341-ben halt meg. Hamarosan azonban. mint a népek országútjának egyik jelentős stratégiai támpontja, a hunok, illetve az avarok birtokában játszott fontos szerepet. Árpád magyarjai is bizonyára útjelzőnek tekintették ezt a nyugati kapunkat vigyázó sziklát, amikor európai hadjárataikról visszatérve hazafelé nyargaltak. Erre utal az osztrák köznyelvben ma is előforduló „Árpád-Felsen" elnevezés, éppúgy, mint az az égbe nyúló emlékmű, amit a cseh betolakodók romboltak le Trianon után. Nos, ehhez a magy. sziklához fűződő, őskeresztény lelkiségtől ihletett, pálos rendnek a történeti magyarhonban 113 kolostora volt.

Senkit se tévesszen meg az a körülmény, hogy a derék magyar barátok csak a XV. szd. II. felében jelentek meg a nyugati végeken. Az aránylag késői időpont semmi esetre sem hozható összefüggésbe holmi néprajzi adottsággal avagy nemzetidegen (osztrák) hatalom akadékoskodó befolyásával. Ugyanis a pálos rend terjeszkedése országos viszonylatban is éppen ekkor érte el tetőfokát, miért is a nyugati kolostor-alapítások e hirtelen támadt folyamat részeként jelentkeznek. B. térségében az első pálos kolostort 1464-ben, Városszalonakon (Vas vm) alapították. Az épület egyes részei lakóházba beépítve ma is láthatók. A jelenlegi plébánia-templom eredetileg a kolostorhoz tartozott. A szalonaki alapítást egy másik követte a Vas megyei Kolomban. Ez az 1473-82 között emelt kolostor elpusztult. Helyét temető foglalja el. 1475-ben Sopron-kertes várát és földesúri jogát, mint adományt, a pálos rend kapta meg. 1786-ig működtek a községben, amikor II. József rendelete értelmében feloszlott a konvent. (…) A törökdúlás miatt csak Buda visszavétele után terjeszkedik tovább a rend. 1687-ben Nezsideren Hamerla György és felesége, Körtvélyesi Mária alapítványa teszi lehetővé a pálosok letelepedését. A magy. nevű Ladányi László lett első priorjuk.

A mai feje tetejére állított világban különösen az erkölcsi nihilizmust és erőszakosságot szolgáló baloldaliak ítélik el előszeretettel a régmúlt idők állami, társadalmi és gazdasági rendszerét. Miközben versengve átkozzák az egykori birtokososztályt, Bécstől Moszkváig dicsekednek volt uralkodóik, arisztokratáik építészeti és művészeti remekeivel.

A b. marxisták is mélyen hallgatnak azokról, akiknek kezdeményezéséből a ma idegenforgalmi látványosságot és bevételi forrást jelentő templomok, várak és kastélyok létrejöttek. B.-ban a templomok egész sorát magy. főurak emelték. Jellemző, hogy a templomok több mint felének magyar főnemes volt a kegyura, akik közül egyedül az Esterházy hercegek kegyuraságát az Anschluß előtti 157 plébánia-templomból nem kevesebb mint hetven élvezte.

A templomépítések kutatásánál is rájövünk, hogy — történeti források hiányában — mennyire valótlan kitalálás a germanisták B.-elmélete. Ha vágyálmuk — mi szerint B. már a múltban is Alt-Österreich „bekebelezett részét" képezte — igaz lenne, miért nem találunk valamelyik osztrák főúr által emelt templomot? Miért van az, hogy mindig csak magyar főnemesek áldozatkészségét említik az i.v. oklevelek és egyéb források? Nemde, egyszerűen azért, mert ez a föld nemcsak politikailag, hanem gazdaságilag, egyházjogilag és közigazgatásilag is — a kisbírótól a főispánig — magyar, nem pedig osztrák-germán államterület volt.

Ehhez Isten mindannyitoknak Vitathatatlan jogot ád:

Ne hagyjátok a templomot, A templomot és az iskolát.

(Reményik: Templom és iskola)

 Íme a községek, amelyekben a magyar szentek tiszteletének emlékeivel találkozunk. (Felsorolásuk nem teljes.)

ALSÓŐR, Vas vm.

Nemcsak a betűsorrend, hanem a zömmel magyar lakossága miatt is első helyen kell említeni. Ugyanis ez a pinkamenti határőr-település B. egyetlen önálló, úgyszólván színmagyar községe, amely népi jellegét és tájszólását a jelenkorig megőrizte. A szomszédos felsőőri és vasvörösvári templomhoz hasonlóan, e nemesi község főoltárát is, szinte következetesen, a nagy magy. állam határait véglegesen elrendező Szt. István és az ősi haza épségét lovagiasan védelmező Szt. László, mondhatnánk katonakirályok, szobra ékesíti.

Elgondolkoztató, miért nincs több lakosa, mint kétszáz évvel ezelőtt (1784-ben 821, ma pedig 857 fő). Miért csökkent majdnem felére az 1890-es rekordnépesség, amely 1603 főből állt? A szólásmondást, hogy »Amerikában több alsóőri él, mint magában a községben", tréfás túlzásnak kell tekinteni.4 Tény, hogy Alsóőr magy. uralom alatt a múlt szd.-ban élte virágkorát. Még kis dragonyos kaszárnyája is volt. Ma pedig — az ú.n. osztrák „haladás" és közvetett elnyomás jellemző példájaként — még postahivatala sincs ennek a magyar nyelvű nagyközségnek. Előre sejtve mostoha sorsukat, annak idején élénken ellenezték átcsatolásukat: „Die Angliederung an Österreich, die die Unterwarter zunächst nicht begrüßten ...5

BADAFALVA, Vas vm.

Erdős dombhátról a Rába völgyébe tekintő, Máriaképnek nevezett búcsújáró templomában Szt. István olajfestménye is helyt kapott, mintegy jelképesen emlékeztetve a kései vándort, hogy a domb alatti síkságon nyújtózó falut az Árpádok idejében alapították. A templom építésekor (1793) elhelyezett festmény első szent királyunkat koronás fővel, jogarral a kezében, két angyal között ábrázolja.

BOLDOGASSZONYFALVA, Moson vm.

Az Esterházy Pál nádor bőkezűségéből emelt nagyszabású kegytemplom főoltárát Szt. István kir. sújtásos magy. ruhájú és Szt. László lovag-öltözetű, nagyalakú aranyozott szobra ékesíti. Az osztrák megszállóknak semmi részük nem volt a község fejlesztésében v. temploma alkotásában, mivel az Esterházyé mellett még 3 magy. (Telekessy István csanádi püspök, Nagy János győregyh.-megyei kononok és Nyáry János) kisebb adományából, az olasz Martinelli F. tervei szerint épült. Egy templom keletkezése, története mindenütt híven tükrözi a környék nemzeti jellegét, politikai hovatartozását. Az itteni ómagyar ZENMARIA (Szt. Mária), majd Boldogasszonyról eln. búcsújáróhely is ezer szállal fűződik Magyaro.-hoz.

A kismartoni püspökség évkönyvében olvassuk, hogy „Esterházy Pál herceg nagyvonalúsága révén a boldogasszonyfalvi zarándoklatok száma új magaslatot ért el. Az általa létrejött Mária-szentély mai formájában nemcsak Burgenl., hanem egész Ausztria legszebb barokk templomai közé tartozik."6Ha a jelenlegi új urak is ilyen elismerően vélekednek, ildomos nekünk is némileg részletezni az előzményeket. Esterházy Pál azáltal kapcsolódik be a templom történetébe, hogy a töröktől 1529-ben lerombolt templom helyén nemcsak új egyházat, hanem a ferencesek számára kolostort is emeltet 1669-ben. De mindössze 14 év múltával ez az új templom is romokban hever, a török mohamedanizmus fanatikus gyűlöletének esik áldozatul. Nem sokáig ugyan, mert az Esterházyak jóvoltából újból visszanyeri régi formáját. Most ugyanis nem a muzulmánok dühe, hanem a zarándokok számának rohamos növekedése »feszíti széjjel" a templom falait. Ezen örvendetes lelki térhódítás készteti a mélyen vallásos Esterházy Pál nádort tágasabb, kétágú (vagyis kéttornyú) új templom megépítésére (1695-1702). A magyar bőkezűség és az olasz művészet szerencsés találkozásából keletkezetett eme harmadik templomot — közel három évszázad után — mi is megcsodálhatjuk. Gondoljunk arra is, hogy építtetőjének buzgalmából a kismartoni Kálvária-hegyen és Kis-boldogasszonyban is létesült kegytemplom.

BORSMONOSTOR, Sopron vm.

E magy. alapítású község templomában is mindkét szentéletű királyunk, István és László szobra utal a tíz évszázados Hungária itteni birtoklására.

BÜDÖSKÚT, Sopron vm.

Nemcsak keletkezésével, hanem fekvésével és templomával is az Árpádok korát juttatja eszünkbe. A szentistváni határ mentén fekszik, és plébánia-templomában Szt. István és Szt. László kir. szobra idézi a régi dicsőséget.

CINFALVA, Sopron vm.

Mai napig is megmaradt dűlőnevei a színmagy. Peresznye nevű településre emlékeztetnek. Az Esterházyak bőkezűségéből épült plébánia-templom főoltárán itt is Szt. István és Szt. László kir. aranyozott szobra hirdeti a magy. múltat, akárcsak az az olajfestmény, amelyik első szent királyunk halálát örökíti meg.

DARÁZSFALVA, Sopron vm.

Szentháromság oszlopának (1838) egyik szobra Szt. István királyt mintázza. A magy. felírás mellett német és horvát szöveg is megemlíti az alapítókat, bizonyságul, hogy a magy. uralom alatt mindenki szabadon fejezhette ki magát anyanyelvén.

DÉRFÖLD, Sopron vm.

Közelében van a Mária Kútja nevű búcsújáróhely. Magy. alapítású kápolnája a Patrona Hungariae védelme alatt áll. A Mária-szobor is erről tájékoztatja a zarándokot: „S. S. PATRONAE HUNGARIAE POSUIT Mathias Hedly ab H. et Barbara Szunyogh d. Budetei L. Barones MDCLXXVII."

FELSŐŐR, Vas vm.

Az erőszakos németesítés következtében végzetesen megcsappant felsőőri őslakos magyarság ma is fajtánk legnépesebb szórványát képezi B.-ban. Az Őrség néven ismert vidék virágkorában 18 magyar faluból állt, amelyeknek központjává Felsőőr nőtte ki magát. Az egykori gyepűőrök (speculatores = figyelők) nemesi kiváltságot élvező leszármazottjai régi plébánia-templomukban mintaképeiknek, a honvédő Szt. Istvánnak és Szt. László lovag-királynak emeltek művészi szobrot. A Felszegen épült ref. templom pedig már puszta létezésénél fogva annak a magy. múltnak a bizonyítéka, amely türelmi politikájával a reformáció térhódítását tette lehetővé. Amint a Kárpát-medencében mindenfelé, úgy itt is beigazolódik, hogy a helyi hitvallás követői csaknem kizárólag magy. ajkúak és fajúak.

FELSŐPULYA, Sopron vm.

Felsőőr és környéke után, mint magy. nyelvsziget, második helyen Felsőpulya következik. Eme sajátossága a megszállás alatt (1935) épült új plébánia-templomában is némiképp kifejezésre jut. Színes üvegablakai közül három ábrázol magyar szentet. A Szent Istvánt koronás fővel (teljes koronázási díszben, jogarral és országalmával a kezében) ábrázoló színes ablak Schuschnigg Kurt osztrák kancellár ajándéka. A Szt. Imre herceg-ablak Mészáros Kálmán plébános adománya. A harmadik ablak Szt. Erzsébet, a negyedik pedig Sabaria szülöttjének, Szt. Mártonnak alakját örökíti meg.

Az 1967. orgona-adományozók között is megtaláljuk a magyar, illetve horvát nevűeket: pl. báró Rohonczy, Horváth, Kocsis, Be-hofsits, Cserer, Istvanits, sőt Lex nevű is akad. Helytörténeti ismereteink birtokában ismételten emlékeztetnünk kell a negyvenötös összeomlást követő osztrák elfogultságra, magyarellenes történeti szemléletre, a szándékos kihagyásokra, ferdítésekre. B.félhiv. művészet- és településtörténeti tájékoztatójának számító „Das Burgenland" árva szóval sem említi a helybeli őstelepes magyarság múlt és jelenbeli, számszerűen is kimagasló jelentőségét. Nyilván e tény agyonhallgatása céljából kerüli az egykori osztrák kancellár pártfogásával épült és a magyar szentekkel ékesített templom bemutatását, holott jóval silányabb alkotásokat készséggel ismertet. Ez az összeomlás óta egyre nagyobb mértéket öltő, erőszakos „Umdeutschung" a magyarveszejtő austro-marxista politika helyi vetületének tulajdonítható.

Településtört. szempontból nagyfokú azonosság fűzi Felsőőrhöz. Anemesi kiváltságot élvező egykori határőrök községe csak a megszállás következtében németesedett el, úgyhogy a Közép-pulyát is magában foglaló Felsőpulya lakosságának ma már csak egyharmada (761 lélek) vallja magát magyarnak. Pedig Felsőpulya 868 főnyi népességével 1910-ben még magyarnak számított. Az akkoriban különálló Középpulya is színmagyar község volt.7

FRAKNÓ, Sopron vm.

A hatalmas erődítmény külső bejárata körüli fülkékben Szt. István, Szt. László és Szt. Imre szobra vonja magára figyelmünket.

FÜLES, Sopron vm.

Árpád-kori alapítás. Sajnos az itteni Szt. István és Szt. László király-szobor (a Zichy-kastély kápolnájában) a szovjet horda negyvenötös dúlásakor a részeg bolseviki szörnyetegek pusztító dühének esett áldozatul.

KIRÁLYFALVA, Vas vm.

Nevében is valószínűleg első szent királyunk emléke rejtőzik, aki a község plébánia-templomának védőszentje. A tört. határ közelében fekvő Királyfalva nevének német változata is a magy. királyra, nem pedig az osztrák császárra utal. A templom belsejét uraló oltárkép felemelő látvány. Tulajdonképen egy hatalmas freskó, amely a márványból faragott nagyméretű oltárfeszület fölött, az apszis teljes szélességében, életnagyságú alakjaival és élénk színeivel a legnagyobb Szt. István-festmény egész B.-ban. Azt a jelenetet örökíti meg, amelyben e község egykori legfőbb ura és királyi parancsolója a Magyarok Nagyasszonyának ajánlja fel a Szent Koronát. Térdelő első királyunk mellett a koronázási jelvények éskardja láthatók. Szt. Imre hg. jobbjával fehér győzelmi zászlót emel a magasba, baljával pedig liliomot szorongat. Ajobbszélen két férfi, a balszélen két női szent zárja be az élénk színű körképet.

KISHÖFLÁNY, Sopron vm.

Plébánia-templomának mennyezeti képeiről Szt. István ésSzt. László kir. tekint le reánk.

KISMARTON, Sopron vm

A Szt. Itsván korabeli templom helyére (1118-ban és a XV. szd.-ban) épült Szt. Márton dómban a magy. királyok 1495-ből való oroszlános-liliomos családi címere már egymagában véve is rácáfol a szabad királyi város bitorlóinak hamisított helytörténetére. Természetesen a város sok más emléke és vonatkozása is a magy. uralomról tanúskodik. E fej.-ben csak a szakrális jellegűeket említjük meg. A Kismartont felvirágoztató Esterházy-család gondoskodott a Kanizsai János bíboros, esztergomi érsek által 1386-ban alapított ferences templom újjáépítéséről. Ugyancsak ennek a gazdag főúri családnak köszönhető a kálvária és annak búcsújáró kápolnája, a vele egybeépült Haydn-templommal a Felső-hegyen. Az itteni zarándoklatok számadatai is ékes szószólói annak a ténynek, miszerint Kismarton a Szent Korona felségterületéhez tartozott. A történeti visszapillantás eme fényében érthetővé válik, miért volt a közeli Ausztria zarándoklatainak száma csupán évi 15 a 125 magyar processzióval szemben. Az ausztriai búcsújárók részére Bécsújhelyen (1715) nyomtatott énekesfüzetek tanúsítják, hogy Kismarton a Magyar Királyság határain belül van: „Zu dem Wunderthätigen Gnadenbild auf dem Berg Calvarii bey Eysenstädt IN GRANITZEN DESZ KOENIGREICHS HUNGARN.,,

KŐHALOM, Sopron vm.

1782-ben épült jelenlegi temploma előtt régi védőszentje Szt. László kir. volt, az 1674. kánoni vizitáció szerint. Latin nyelvű felirat Esterházy Miklós herceget tünteti fel a szép templom építőjeként. Érdemes megemlítenünk öt színes üvegablakának magy. feliratát: 1) „Főtiszt. Bauer József ajándéka." 2) „Mélt. és Főtiszt. Dr. Bertha János emlékének." 3) „Főtiszt. Engelits György ajándéka." 4) „Főtiszt. Freyer János ajándéka." 5) A Szt. Erzsébetet ábrázoló üvegablak „Faymann János és Erzsébet ajándéka."

LÉKA, Vas vm.

Itt is minden — a vár, a templom és kolostor, a kripta és kastély, valamint a természetrajzi múzeum (Huszty Ödön hagyatéka) — magy. emberek érdeme. A bécsi önkény vesztőhelyén elvérzett Nádasdy Ferenc országbíró (akinek hamvai a templom kriptájában pihennek), a milánói Orsolini P.-val építtette ennek az Árpádkori magy. településnek a plébánia-templomát. A főoltárképet, amely fölött a Nádasdy és Esterházy címer ékeskedik, a kőszegi Kéry György festette. A főoltár szobrai közül kiválik Szt István és fia, Szt. Imre herceg szobra. Van még más magy. von. művészi alkotás is ebben a szentélyben: a Mária-oltár fölötti festményen Buda ostroma látható a Magyarok Nagyasszonya által oltalmazott vitézekkel. A koronázási palástot öltött Magna Domina Hungarorum fején a magy. Szent Korona ragyog. Nyelvünk itteni használatát az a márványtábla is bizonyítja, amely a lékai hívek köszönetét tolmácsolja abból az alkalomból, hogy templomukat az Esterházy fivérek (Miklós és Rezső) 1913-ban restaurálták.

LORETTOM, Sopron vm.

Kegytemplomát és kolostorát Nádasdy Ferenc, a bécsi Burg zsarnoka által lefejeztetett nemzeti vértanúnk építtette. A török 1683. rombolása után pedig az új földesúr, Esterházy Pál hg. adományából állították helyre. Első királyunk emlékét két szobor éstöbb festmény örökíti meg. A búcsújáróknak már a bejáratnál feltűnik Szt. István és Szt. László szobra. Aztán a főoltáron ismét kettesben, aranyozott alakjukban látják viszont őket. A díszes főoltárt egyébként Lipthay János magy. huszárezredes megajánlásából emelték 1766-ban. Az egyik mellékoltár is Szt. István királyunknak van szentelve. Oltárképe fiával, Szt. Imre herceggel együtt ábrázolja. Az oltár körüli freskók is Szt. István életéből örökítenek meg jeleneteket: amint átveszi a Szent Koronát, alamizsnát osztogat, előkelőségeket fogad és Magyaro.-t a Boldogasszony oltalmába ajánlja, miközben egy angyal tartja a Szent Koronát.

A magyar szentek védnöksége alá helyezett magy. alapítású istenháza vitathatatlanul a szentély múltja és nemzeti rendeltetése mellett szól. Amint B.-ban mindenfelé, itt, a Lajta-hegységtől Ny-ra, ebben a lajtamenti határközségben is feltesszük a kérdést: ha B. a germanista történetírás szerint „többnyire osztrák uralom alá tartozott és Trianonban állítólag jogos tulajdonukként szerezték vissza", hogyan volt lehetséges, hogy a magy. kezdeményezésből és anyagi áldozatból emelt itteni gyönyörű búcsújáró templom felszentelése 1659. július 2-án a magyar (vagyis nem az osztrák) főnemesség teljes létszámú testülete jelenlétében egy bíboros és 20 000 főnyi hivősereg részvételével ment végbe?

MÁRIAFALVA, Vas vm.

A Kanizsai-család 1409-beli alapítása. A később barokkosított plébánia-templomot 1884-ben eredeti gótikus formájában állították helyre. Ez alkalommal készült a pécsi Zsolnay-gyár majolikájából a főoltár, a szószék, a keresztelő kút és a keresztút minden egyes stációja. Nagy-Magyaro.-ra emlékeztet a mennyezet magy. címere, valamint az egyik színes üvegablak, amelyet „Magyarhon hálás fiai" adományoztak. Főalakja Szt. István, akit kir. palástban, koronával a fején, jogarral és országalmával ábrázolnak. A Szt. Imre herceget megörökítő másik ablak felírása — „Vallási kegyeletből Vas megye közönsége" — arról tanúskodik, hogy ez a helység sem tartozott a mesék világából kölcsönzött B.-hoz, hanem a Szt. István alapította Vas vármegyéhez. A nyugati kapu homlokzatát uraló (Vághy és Káldi) címer sem lenne ott, ha történetesen az osztrák közjog itt már 1922 előtt lett volna érvényben.

NEMESVÖLGY, Moson vm.

A Bécstől mindössze 50 km távolságra, Hainburggal (Hunvárral) átellenben fekvő nemesi határközség templomának oltárképén védőszentje, Szt. István, államalapító magy. kir látható, aki elsőrendű kötelességének tartotta e vidék védelmezését az akkori Ostmark őrgrófjával és a német császárral szemben.

NYULAS,Moson vm.

A korai Árpád-korból való község régi plébánia-templomának főoltárán is a magyarok tündöklő csillaga, Szt. István kir. és fia, Szt. Imre hg. nagyméretű szobra emlékezteti a híveket arra, hogy ez a föld Nagy-Magyaro. integer része.

ŐRÁLLAS,Vas vm.

Árpád-kori őrtelepülés, amelynek északi kijáratánál, az Alsóőrbe vezető út mentén húzódó községrészt ma is Ungerberg néven ismerik. Valószínűleg ezeken a dombokon lehettek az őrállások, a „speculatores" figyelő- és leshelyei. Templomának egyik oltárképe Szt. István királyunkat örökíti meg. Magy. tört. múltjára jellemző, hogy hat szomszédos községével egyetemben (Alsóőr, Felsőőr, Őrisziget, Pinkamiske, Vaskomját és Vasvörösvár) a Felső Őrség ama zárt csoportjához tartozik, amelynek templomaiban a XI. szd.-i magyar szentek (Szt. István, Imre és László) tiszteletére utaló képekkel, szobrokkal találkozunk.

ŐRISZIGET, Vas vm.

Az egykori gyepűőr-nemesek magy. ajkú községének mindkét temploma az évezredes magy. múlt mellett tanúskodik. A középkori román stílusú templom védőszentje Szt. László, akinek szobra a főoltáron foglal helyet. Az oltárkép a Szeplőtelen Szüzet zsinoros magy. ruhában ábrázolja. Az ev. templom bejárata fölött „Erős várunk nekünk az Isten" felírásból tudjuk meg, hogy itt a gyülekezet még ma is magyar nyelven imádja az Istent.

PANDORFALU, Moson vm.

Az Árpád-korra visszavezethető plébánia-templomának Szt. László a védőszentje.

PINKAFŐ, Vas vm.

A főtér fölötti magaslaton emelkedő plébánia-templom méltóságteljes homlokzatát Szt. István és Szt. László kir. kőszobra díszíti. Mint megannyi b. templom, ez is magy. alkotás. Gr. Batthyány József áldozatkészségéből épült és Szily János, Szombathely első püspöke szentelte fel 1786-ban. A Szt. István-kultusz továbbélésének felemelő példája az a színes üvegablak, amely legújabban, 1972 óta Posch József és felesége adományaként szépíti a templomot. Ezen „Hl. Stephan bitte für uns" felírású ablakon első szent királyunkat koronás fővel, díszes öltözékben, jogarral és országalmával a kezében örökítették meg.

Semmi esetre sem véletlen, hogy Pinkafőn, a Vas vármegyei Felső Őrség legészakibb helységében, XI. szd.-i királyaink tiszteletének művészi megnyilatkozásával immár nyolcadízben találkozunk. Két szent királyunknak ilyen kiemelkedő, a távoli múltban gyökerező, az egyházzal szorosan egybeforrott és maradandó művészi formában kifejezett népszerűsége a Karoling Ost-Politikot elsöprő ezer esztendős magy. birtoklás perdöntő bizonyítéka.

PINKAKERTES, Vas vm.

Az 1155-ben keletkezett vár helyén, dombon emelkedő XV. szd.-i kegytemplom főoltára mellett láthatjuk Szt. István és Szt. László szobrát. A falu közepén épült Szt. Anna-templomban ugyancsak két szent királyunk szobra kapott méltó helyet.

Íme egy középkori keletkezésű plébánia-templom, amelynek belső berendezése jellemző példa arra, hogy főuraink mellett magy. klerikusok is megörökítették nevüket templomok emelésével, helyreállításával v. karbantartásával. Egyházi feljegyzésekből kitűnik, hogy Legáth György plébánosságához (1777-1820) fűződik a pinkakertesi kegytemplom belső megújítása.8

Vizsgálódásaink során feltűnik, hogy a magy. szentek tiszteletének szemléltető jeleivel lépten-nyomon találkozunk B. térségében. Csak a rosszakaratú történethamisítás és hazug propaganda állíthatja az ellenkezőjét. Az írott tört. források és a szóban forgó vidék szakrális emlékei ismételten magyar oldalra billentik az igazság mérlegének nyelvét. Amint az esetek többségében, itt is a törökdúlás áldozatául esett magy. őslakosság helyét foglalta el a beszivárgó germán elem. Egy 1221-ben keletkezett okl. szerint Kertes volt a helység neve. Német megjelölése a magyarral párh. csak fél évezred múlva, 1698-ban bukkan fel.

PINKAMISKE, Vas vm.

Ez a falu is jellegzetes példája annak a tragédiának, ami Mohács következményeként zúdult hazánkra. A török garázdálkodás előtti színtiszta magy. határőr-település plébánia-templomának főoltárán mint védőszent, Szt. László kir. aranyozott szoboralakja trónol. Akárcsak Őrsszigeten, itt is mintaképük, László lovag oltalmába ajánlották templomukat nyugati országhatárunk őrei.

PUSZTASZENTMIHÁLY, Vas vm.

Az egykori őrfalu központjában álló baldachinos Mária-szobor szövege az egyházhoz és hazához hű maradt, Amerikába szakadt pusztaszentmihályiak áldozatkészségéről tájékoztat: „A Boldogságos Szűz Anya, Magyarország Nagyasszonyának tiszteletére emelték a Pusztaszentmihály községbeli, Amerikában tartózkodó r. kath. hívek 1909. évben."

RÁBASZENTMARTON, Vas vm.

A középkori múltú falu plébánia-temploma (akárcsak 14 km-rel lejjebb, Rábakethelyen, ugyancsak a Rába-völgy jobboldalán) dombtetőről uralja a Rába-völgy kapuját a tört. határ közelében. Úgy véljük, itt sem a véletlen folytán kapott szobrot Szt. István és Szt. László királyunk.

ROHONC, Vas vm.

A Batthyány grófok által épített templom megható szépségű főoltára is kifejezésre juttatja ezen ősi mezőváros magy. múltját. A főoltárképet Szt. István és Szt. László kir. aranyozott szobra fogja közre. Szent királyaink koronás, zsinórozott öltözékű, nagyméretű plasztikus ábrázolása, emelkedett elhelyezésével és díszes hátterével valóban lenyűgöző látvány, amely hétről hétre emlékezteti a rohonciakat az ezeréves Vas vármegyei múltra. Ezt — a két szent királyunk szobra által közrefogott — gyönyörű oltárt „Baroque altar, 1679, dedicated to St. Catherine of Alexandria in a parish church in ROHONC, HUNGARY", képaláírással mutatja be a New Catholic Encyclopedia 1967. kiadása. A tény jelentéktelensége ellenére is szóvá tesszük, mint ritka kivételt, a legtöbbször reánk nézve káros tévedések alól.

RUSZT, Sopron vm.

Amikor Szt. István a Magyarok Nagyasszonyának ajánlotta fel országunkat, Ruszt is szerves része volt annak. Ezt a tört. tényt ábrázolja a szabad királyi város plébánia-templomának egyik oltárképe. A Szt. László korabeli ú.n. halász-templom egyik kápolnája Mária királynő (Nagy Lajos leányának) nevét viseli.

SOPRONNYÉK, Sopron vm.

Az Árpád-kori múltra visszatekintő falu plébánia-temploma annak a magyarságáért kivégzett Nádasdy Ferencnek köszönheti mai formáját, akinek példamutató áldozatkészségéből jött létre Léka és Lorettom művészi istenháza, egyéb egyh. épülettel együtt. Ez az ízig-vérig magy. és istenfélő főúr lelkesen ápolta a magy. hagyományokat és az Árpád-házi szenteket különös tiszteletben részesítette. Az általa emeltetett máriacelli Szt. István oldal-kápolna is első szent királyunk iránti vallásos-hazafias buzgóságának maradandó megnyilatkozása. Amint Rohoncon, itt is Szt. István és Szt. László kir. aranyozott szobra figyelmezteti a híveket, hogy ez a föld magy. birtok, éppúgy, mint hajdanában, az Aba nemzetség korában is. Nemzeti nagylétünk tárgyi bizonyítékai a legméltóbb helyen, templomok oltárain mentik át történeti jogunkat a jövő nemzedékei számára. Ez a hittel összeforrt nemzeti kultusz nyomja rá bélyegét erre a tájra is. A sopronnyékiek szükségét érezték annak, hogy ne csak falujukat, hanem szőleiket is Szt. István és Szt. László kir. oltalma alá helyezzék. Szőlőhegyi kápolnájuk oltárán az ő szobruk mutatja a múltból jövőbe vezető utat.

SZABADBÁRÁND, Sopron vm.

Ősi magy. település a Borostyán-út mentén, Kőszeg és Sopron között. Plébániája is a középkorban létesült. A magy. szentek tisztelete itt is a „genius loci" kétségbevonhatatlan ihletére vezethető vissza. A Szent Korona hűséges alattvalói nem a germán szenteknek, hanem az államszervező Szt. Istvánnak és a honvédő Szt. László királynak szobrát állították főoltárukra.

SZÁRAZVÁM, Sopron vm.

Az 1904-ben lebontott gótikus templomának egyik mellékoltára: „secundum a latere dextro in honorem SANCTI LADISLAI REGIS HUNGARIAE." (Visitatio Canonica Archidiaconatus SOPRONIENSIS A. D. 1674)

VASDOBRA, Vas vm.

Itt, a dél-vasi végeken is Szt. István királyra esett a templomalapítók választása. A Magyarok Nagyasszonya előtt térdelő alakja a főoltárképen látható. A védőszent magy. voltát van hivatva hangsúlyozni az apostoli kettős kereszt és a Szent Koronát magában foglaló címer is.

VASKOMJÁT, Vas vm.

A főoltár közelében Szt. István és Szt. Imre jól sikerült faszobra annak a lelkiségnek kifejezője, amely a gyepűőrök örökségeként vészelte át az évszázadok hosszú sorát.

VASVORÖSVÁR, Vas vm.

Középkori magy. vártelepülés, amelynek plébánia-templomában, éppúgy, mint a vele összeépült Alsóőrben, a népszerű Szt. István és Szt. László kir. főoltári szobra regél arról a magy. múltról, amelynek alapján egy pillanatig sem mondhatunk le erről a jobbágyaink által termővé verejtékezett földről. Szt. István aranyozott faszobra (koronás fővel, aranyalmával a kezében, karddal a derekán, vitézkötéses köntösben és csizmában) a főoltár bal-, míg Szt. László ugyancsak aranyozott állószobra a jobboldalán foglal helyet. Figyelemre méltó, hogy itt, a Felső Őrség magvában hat, egymással szomszédos község (Alsóőr, Felsőőr, Őrisziget, Pinka-miske, Vaskomját és Vasvörösvár) főoltárán emeltek szobrot Szt. István és Szt. László királyunknak.

VEDERFŐ, Vas vm.

Egykori gyepűőr-település N.-Újvár és a Lapincs között. Kicsi templomának egyik ékessége a főoltár színes Szt. István kir.-szobra.

VÖLGYFALU, Sopron vm.

Egykori avar település magy. folytatása a tört. határ mentén. Magyar múltja mellett tanúskodik a főoltár Szt. István-, Szt. László-és Szt. Erzsébet-szobra. A Szt. László kezében tartott magy. címerpajzs fennen hirdeti, hogy a magyarok hazája a közeli Lajta folyóig terjed és Ausztria csak Bécsújhely kapui előtt kezdődik.

33. VÁRAK, KASTÉLYOK, CÍMEREK

A régi kúria nem egy embert jelentett, hanem embereket, akik azelőtt voltak, és embereket, akik ezután lesznek.

(Mikszáth Kálmán)

AB. területén található várak, várkastélyok történetének tanulmányozása arról győz meg bennünket, hogy azok — minden osztrák erőszakosság és ferdítés ellenére is — a magy. állameszme védelmezői voltak. Ki kell emelnünk, hogy a germanista hamisítási törekvésekkel ellentétben, a nyugati erődítményrendszert a gyepűelve felszámolása után, a magy. királyok sugalmazására, az osztrák betörések ellen építették. A pángermán beállítással szemben Burghardt is megállapítja, hogy „ezeket a várakat valójában a nyugati, nem pedig a keleti betörések elleni védőbástyának szán-ták." 9 Nemcsak tárgyi emlékek, hanem az egykorú adatok is ezen történeti tény mellett szólnak. Utalnunk kell arra is, hogy Árpád-házi királyaink nagy súlyt helyeztek a nyugati védelmi rendszer korszerű fejlesztésére, már jóval a tatárjárás előtt is. Vagyis abban a korszakban, amikor sem tatár, sem török, hanem egyedül osztrák-germán erőszak fenyegette hazánkat. Ez utóbbi tekintetben hivatkozunk arra a felsorolásunkban előforduló tizenkét várra, amelyek 1241 előtt épültek.

Ha érték is rohamok, ostromok, rombolások a Bécs felé igyekvő török hadak részéről, ormukat tartósan sohasem éktelenítette holmi mohamedán félhold. Ennek a szerencsés körülménynek tudható be, hogy az egyetlen otthoni „pártnak" elkötelezett hírlapíró elvtárs is kénytelen észrevenni, hogy „az épen maradt magyar történelmiséget, kastélyok, várak, levéltárak, műemlékek, olykor jobban lehet tanulmányozni Ausztriában vagy Szlovákiában, mint itthon. Ez is arra utal, hogy ezek a magyar várak, magyar nyelvű levéltári kincsek közös értékei minden dunamenti népnek."10Ha ténylegesen is szólás- és sajtószabadság lenne Budán és Pesten is, akkor valószínűleg kizárólag a magy. nemzet jogos kincseként emlegették volna elrabolt tulajdonunkat.

Adattárunk a fej.-címben megjelölt tárgykör legjellemzőbb eseteire vonatkozik, minélfogva az nem teljes. Viszont adattári teljesség esetén sem változnék lényegesen az összkép, mivel az arány a kevésbbé fontos helységek számbavételével is nagyjából ugyanaz maradna.

Összehasonlításunk eredménye alapján 17 földbirtok-történetében találkozunk az Esterházyakkal. Őket követi 15 helységben a Batthyány-, hétben a Nádasdy- és hatban az Erdődy-család. Helytörténeti kutatásunk során természetesen számos más magy. földesúr is megjelenik B. múltjában, akiknek térben v. időben kisebb szerep jutott 1526 után. Ezen országrész magy. tört. múltjának — nemcsak de jure, hanem de facto — kidomborítása céljából, az elmúlt 450 esztendő földbirtokosai közül érdemes hivatkozni az alábbi nevekre: Almásy, Cselley, Bejthe, Dersffy, Illéssy, Jakabházi, Joó, Kéry, Liptay, Liszty, Niczky, Nyáry, Tarnóczy, Tárnok, Sóskuti, Várady, Zichy, Zrínyi.

Megfigyelhetjük azt is, hogy B. területén az eddig említett birtokosok egyike sem szerepelt a középkori századokban. A mohácsi vész mintha csak eltemette volna az Árpád-kor itteni főúri rendjét. Leghatalmasabbikja a Kanizsai-család volt, második helyen a nemzetellenes Németújváriak következtek. Mellettük a spanyol szárm. Nagymartoni grófok érdemelnek említést. A jövevények közül Paumkircher András, Városszalonak ura a Hunyadiak korában, nyíltan Mátyás kir. mellé állva, III. Frigyes alattvalói ellen harcolt. A gráci hóhér pallósa vetett véget harcias életének. Az itt következő nevek csak töredékét képezik a magy. talajból sarjadt középkori várurak, földbirtokosok hosszú sorának: Bakócz, Bana, Bárca, Buzád-Hahót, Csáki, Csém, Garai, Hatvani, Hédervári, Ivánka, Jáki, Kakas, Káldi, Kozma, Laczkfy, Lévai, Lukács, Pósa, Rozgonyi, Széchy, Újlaki, Vörösvári.

Jobb- és baloldali osztrák körök előszeretettel ostorozzák B. egykori magy. földesurait. Szándékosan megfeledkeznek arról, hogy ezekhez a magy. főurakhoz számos vár, műemlékszámba menő kastély, templom, kolostor és megannyi művészeti érték fűződik. A magyaro.-i elvtársaknak sincs igazuk, amikor „nemzetietlen" magatartással „kollektíve" vádolják letűnt korok főnemesi rendjét. Tárgyilagos kívülálló, mint a brit Crankshaw ált. észrevétele B. egykori magy. földesuraira is áll: „There were magnates (in Bohemia), but these lacked the nationalistic spirit of the GREAT HUNGARIAN MAGNATES. The Czech nationalists tried to IMITATE the HUNGARIANS."11

A múlt-gyalázó baloldali parvenu-ket is lehengerli az egykori brit szemtanú tárgyilagos megállapítása az ú.n. magy. feudalizmusról, éspedig annak virágkorában, 1835-ben: „The tenure of property in Hungary is not feudal, although many of the semi-barbarous institutions of the middle ages, which in vulgar parlance we call ‚feudal' were common to Hungary with the rest of Europe. May we safely affirm that as a system FEUDALITY NEVER PREVAILED IN HUNGARY": Amit pedig a magy. főurak emberbaráti tevékenységéről mond, az B.-ra is érvényes: „There are few countries in which more philanthropic endeavours to better the condition of the people have been made than in Hungary."12

A beképzelt osztrák elvtársak minden lehető eszközzel és módszerrel igyekeznek kitörölni a múlt alkotásait az emberek emlékezetéből. Dühük kétszeres erővel sújt le a magy. főurakra, akiknek pompás építészeti remekműveit, a templomokat és kastélyokat, idegen tollakkal ékeskedve, mutogatják a világnak. Baloldali osztályharcosokhoz híven, szándékosan elhallgatják mindazt, amit a magy. földesuraknak köszönhetnek B.-ban. Irigykedő proletárok módjára azt hazudják a félrevezetett tömegeknek, hogy a magy. földesurak „haszontalan élősdiek" voltak, akik csak a „népet szipolyozták". Nem képesek felfogni, hogy a főurak sem voltak minden terményüknek felfalói és jövedelmüknek elköltői. Egy-egy uradalomban egész sereg ember ette az „urak kenyerét".

Mivel szellemi hagyatékaikat, könyv- és levéltári gyűjteményeiket már tárgyaltuk a 14. fej.-ben, itt azokat csupán további néhány példával egészítjük ki. Előző fejezetünkben láttuk, hogy főuraink áldozatkészségét ma is megcsodált templomok hirdetik szerte B.-ban. Még több azon templomok száma, amelyeket mint kegyurak saját költségükön tartottak karban. Különösen Kismarton köszönhette virágzását az Esterházy uradalmak ott székelő központi igazgatásának. Közvetlenül vagy közvetve a fél városka élt az Esterházyakból. Ha nem lett volna hercegi kastély, ma nem sok látnivalót nyújtana Kismarton, de Haydn zeneművészetével sem dicsekedhetnének. Magy. főúri mecénások tették lehetővé, hogy a 9 éves csodagyerek, Liszt Ferenc zenei tehetsége kibontakozhassék. Az Esterházyak nevéhez fűződik a kismartoni irgalmas kórház, meg a Haydn-mauzóleum-templom is.

Számos más uradalmi központban is sokan ették az Esterházyak kenyerét. Ez a főúri család mintaszerűen gazdálkodott. Példaként említhetjük az 1898-ban alapított csávai agyagárugyárukat. Ugyancsak jelentős ipari vállalkozásnak számított az Erdődyek korszerű fűrészmalma, asztalos üzeme és áramtelepe a már ősidők óta létező vörösvári vízimalmuk mellett. Az sem közömbös, hogy az első b. könyvnyomda is főuraink jóvoltából működhetett Új-várott majd Monyorókeréken. Ez utóbbi ura, Erdődy Tamás, korát messze megelőzve, már 1615-ben könnyített jobbágyainak a terhén. Másfél évszázaddal későbbi utódja pedig teljesen eltörölte a jobbágy-szolgáltatásokat. A kismartoni tartományi kórház előfutárját, a 24 ágyas köpcsényi kórházat dr. dr. Batthyány-Strattmann László, híres szemorvos saját költségén létesítette (1902) és tartotta fenn. (Ld. a 34. fej.-t is.)

Fájhat, ha dőlnek a bérc ősi fái,

Ha pusztulnak, enyésznek a nagyok;

Lehetne tán sokat a szemökre hányni,

Ha fényes tettök is nem volna sok.

(Tompa: Sírboltban)

BOROSTYÁNKŐ, Vas vm.

A megszüntetett gyepűrendszer védelmi vonalán, a nyugati betörések ellen épített magy. várat már létezésének kezdetén megkaparintotta II. Frigyes osztrák hg. Négyévi bitorlás után, 1235-ben Zala vm Pál nevű főispánjával foglaltatta vissza IV. Béla. Az erőszakos Németújvári-család, valamint a kelet felé törtető osztrák hercegek váltakozva versengtek, hogy a vár urai lehessenek. 1388-ban Zsigmond kir. Kanizsai Jánosnak zálogosította el, aki négy év elteltével a vár tulajdonosa lett. Manipuláció révén mint Habsburg-családi birtokot kezelték a XVI. szd.-ban, mígnem a Königsberg-családnak játszották át 1636-ban. Ez utóbbitól adásvétel útján hamarosan a Batthyányak, majd századok múlva az Almásyak tulajdonába ment át 1892-ben. A II. v.h.-t követőleg szállodává alakították át.

Mint általában minden várat, ezt is gyakran átépítették. Az 1540-től számítandó fél évszázadon át képezték ki bástyarendszerét, éspedig olasz (F. de Pozzo) tervek alapján, olasz építészek (G. de Pozzo és A. de Spacio) közreműködésével. Az egykori földszinti lovagterem (jelenleg szállodai étterem) domborműveinek is olasz művész, Lucchese Ph. az alkotója. Olasz tervezők, építészek és művészek gyakran vállaltak munkát B. templomainak, várainak és kastélyainak építésénél. Szükségesnek tartjuk hangsúlyozni ezt a tényt, mivel az osztrák propaganda a magy. műalkotások szerzőségét is előszeretettel sajátítja ki a maga javára. Egyébként a magy. múlt közvetlen bizonyítékai a Kanizsai-, a Batthyány- és Almásy-család címere, továbbá Almásy László afrikakutató (1895-1951) emléktáblája. A vár alatti falu plébánia-templomát Batthyány Eleonóra várúrnő építtette 1733-ban.

CINFALVA, Sopron vm.

Plébánia-templomának főoltárán Szt. István és Szt. László aranyozott szobra mellett az Esterházy-címer is arra utal, hogy ezt a szentélyt is magy. anyagi áldozattal, magy. alattvalók számára emelték, akiknek földjei a máig is használatos, mintegy tucatnyi magy. nevű dűlőben feküsznek.

CSEJKE, Vas vm.

Kicsiny templomának főoltárát a Batthyány-címer díszíti.

DOBORJÁN, Sopron vm.

Illéssy-címer 1587-ből, az egykori, Esterházy tulajdont képező földszintes udvarházhoz (Liszt Ferenc szülőházához) vezető kapubejárat fölött.

FARKASDIFALVA, Vas vm.

A Vasfüggöny közelében, a Rába-völgy déli peremén húzódó község nevezetessége a mögötte emelkedő dombra épült Batthyánykastély.

FELSŐKETHELY, Vas vm.

A plébánia-templom szentély-elválasztó diadalívét a Batthyány-címer ékesíti.

FELSŐPULYA, Sopron vm.

Az osztrák megszállás alatt elnémetesített ősrégi, ma már csak egyharmadában magy. község nevezetessége a Rohonczy-kastély, amelyben a szovjet-orosz megszállás idején gazdasági iskolát rendeztek be.

FERTŐFEHÉREGYHÁZA, Sopron vm.

Régi kastélyának egyik figyelemre méltó emléke az Esterházy-címer.

FRAKNÓ, Sopron vm.

Nyugati várrendszerünk egyik leghatalmasabb erődítménye. Helyi sziklás topográfiája mellett érdemes a tágabb földrajzi fekvését is szemügyre venni. Keletkezésekor, a gyepűk felszámolása után, Sopron város előőrsének tekinthető. Sopronnal csaknem egy szélességi fokon, az akkori „Pitten Mark» ellenséges várainak egész sorával szemben védte a Rozália-hegység gerincén húzódó szent-istváni határt, amelyet egyedül itt keresztezett járható út.

Története tulajdonképen a XIII. szd. elején kezdődik, amikor is a közeli Fraknóváralján építették fel első várukat a Nagymar-toni grófok ősei, akik mint Imre kir. (1196-1204) sógorai Spanyolhonból érkeztek országunkba. Miután ezt az első erődítményt a hunvári (hainburgi) béke (1291) értelmében le kellett rombolni, az új várat távolabb, arra a sziklára építették, amelyiken többször bővített formájában ma is áll. Egy 1336-ban kelt okl. szerint Nagymartoni Pál a saját költségén bizonyos »Lőrinc" — tehát nyilván magyar — nevű mestert szerződtetett az építkezéshez. De a másutt is gyakran igénybe vett olasz közreműködés sem maradt el. Ugyanis 1643-ban Esterházy Miklós Carlone D. olasz építészre bízta a bővítési munkálatokat. Ez a két kútfő is hiteles cáfolata annak a germanista irányzatnak, amely építészeti emlékeinket kizárólag germán alkotásoknak szeretné beállítani. A tört. források tehát félreérthetetlenül bizonyítják, hogy a fraknói vár alapítása, építése, valamint birtoklása a magy. kir., annak magy. és spanyol rokonai, illetve magy. és olasz építőmesterek, továbbá magy. tulajdonosok nevéhez fűződik.

A szerencsétlen pozsonyi béke (1491) rendelkezése folytán mint Habsburg magánbirtok szerepelt addig, amíg 1622-bengr. Esterházy Miklós szerezte meg tulajdonjogát. Utódai napjainkig is bírják. Az Esterházy Miklós és II. Ferdinánd kir. közti jogügyletre jellemző, hogy Fraknó és Kismarton zálogjogáért magy. pénzzel, éspedig 400 000magy. tallérral fizettek. A kir. és egyik alattvalója között létrejött szerződést közelebbről vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az alku tárgyát képező várak és uradalmak nem az államkincstár, hanem a császári dinasztia magántulajdonát képezték. Ugyanakkor azt is megfigyelhetjük, hogy milyen kitűnő üzletnek bizonyult az osztrák hercegek, illetve uralkodók számára a magy. várak elrablása. Tetemes összegek ellenében voltak csak hajlandók azokat magy. kézre visszajuttatni. Néha ugyanazt a várat többször is csereberélték. Közben pedig a magy. közönség és országgyűlés felé megjátszották a kegyes, jóindulatú uralkodót, aki „szívén viseli" a magy. állam területi épségének helyreállítását.

Kárpát-medencei történetünk első hat évszázada folyamán a magy. fejedelmek és királyok elég gyakran hódítottak meg olyan területeket is, amelyek a jelenlegi Ausztriához tartoznak. De magy. részről ilyen elvetemült üzleti érzékre nincs példa. Hol vannak aztán a nem szerződéssel v. zsarolással, hanem a törvényesség látszatának egyéb változataival kicsikart v. elkobzott javak? Nem tartozik ide ezek részletezése, közülük csupán a török kiűzése utáni hírhedt Neoacquistica Commissio magyarellenes működésére mutatunk rá. (Ld. a 29. fej.-t.)

A várbejárat fölötti Esterházy- és Nyáry-család címere éppúgy a magyarság mellett tanúskodik, mint az Esterházy Pál hg. által 1695-ben alapított és a fraknóváraljai plébánia-templommal egybeépített szervita-kolostor kapuját díszítő Esterházy-címer. A magy. tört. múlt igazából a várkastély belsejében bontakozik ki. Nemcsak az Esterházy-nemzedékek, hanem a magy. nádorok és katonai vezetők festményeinek hosszú sora vezet vissza négy évszázad történeti távlatába. Fegyvergyűjteménye és a hadászat körébe vágó rengeteg tárgyi emléke ismét más oldalról világítja meg azt a kapcsolatot, amely ezt a várat és urait a magyarsághoz fűzte. Nem ok nélk. hasonlítják össze a mai osztrák megszállók a gráci és bécsi fegyvertárral v. az (Innsbruck melletti) Ambras-kastélyban őrzött kultúrkincsekkel.

Az 1836-ban Magyaro.-on utazgató Paget John angol író véleménye szerint Fraknó „a magyar középkor nemzeti emlékműve". Érdemes felfigyelni a múlt századbeli elfogulatlan angol író röpke mondatára. Nyugati végeink leghíresebb várát a valósággal egyezően nem az osztrák, hanem a magyar nemzet középkori emlékművének nevezi. Vajjon mit szólnak ehhez a bécsi austro-marxis-ták és uszályhordozóik, az önmagukat is meghazudtoló, félrevezetett b. elvtársak, akik hetet-havat összehordanak, hogy a nekik — proletárhoz nem illő — burzsuj luxust biztosító pártpolitikai állásukat, megbízatásukat megtarthassák? Semmi esetre sem vádolhatják a derék brit gentlemant magy. barátsággal. Mint az önző érdektől távolálló szemlélő, Fraknót egyszerűen álarc nélkül, „élethűen" ábrázolta. És nyugodtan hozzátehetjük: Fraknó egész „Burgenland" égbekiáltó jelképe!13 És mivel Fraknóra meg „Burgenland"-ra az utóbbi három és fél évszázad alatt az Esterházyak nyomták rá bélyegüket, Clark Sydney, a neves amerikai útleíró is lelkesen állapítja meg, hogy „semmi sem fejezi ki jobban az Esterházy motívumot, mint ez a vár."14

GYEPŰFÜZES, Vas vm.

Bakócz Tamás, az erdődi jobbágycsaládból szárm. bíboros érsek alapozta meg az Erdődy grófok vagyonát az unokaöccsének juttatott birtok adományozásával. Idestova tehát közel fél évezreddel ezelőtt telepedtek le Vas vm nyugati felében. A szép kápolnával rendelkező gyepűfüzesi kastély ma is a magy. népből eredő főúri család birtokában van. A grófi család megalapítója, az Erdődy nevet felvevő Bakócz Péter a mohácsi ütközetben is résztvett, fegyveresei élén. Majd több közéleti tisztséget töltött be: mint Vas vm főispánja, mint főkamarás és főlovászmester. Unokája — a zágrábi székesegyházban nyugvó —, Erdődy Tamás gr., horvát bán korának egyik leghíresebb törökverő hőse volt hat ízben kivívott győzelmével. Érdemeiért Varasd megyei örökös főispánná nevezték ki (1607), amely címet a család a legújabb időkig viselte.

GYIMÓTFALVA, Vas vm.

Az első írott forrás (1388) szerint a Kanizsai-család birtoka volt. 1644-ben a Batthyányak szerezték meg. Címerük az 1957. óta szállodául szolgáló kastély éttermében ma is figyelmeztet a magyarok itteni ősi jogaira.

ILLMIC, Moson vm.

E hansági község külső megjelenését kétségkívül a magy. falukép és szélesen terpeszkedő magy. települési forma uralja. Osztrák körökben a Pusztalandschaft és Ziehbrunnen (gémeskút) látványosságát, mint magyar hagyatékot használja ki az üzleti szellem. A kutatókra vár még a feladat, hogy nevét forráskritikailag is helytálló módon fejtsék meg. Annyi bizonyos, hogy eredete az Árpádkorba vezet vissza. Birtokosai a jobbágyság eltörléséig mindvégig magyarok voltak. 1217-ben II. Endre adományaként a vasvári prépost lett a tulajdonosa. Őt követte az Osl nemzetség, a Pathly-, továbbá a Kanizsai-család. Ez utóbbiak birtoklását rövid időre félbeszakította a Rozgonyiak erőszakos foglalása a XV. szd.-ban. A köv. szd. elejétől kezdve Esterházy volt a falu földesura. Az elsárgult magy. birtokleveleket a Nádasdyak címere „pecsételi meg" a plébánia-templom falán.

KABOLD, Sopron vm.

A kútfőkből megállapítható, hogy vízivárát a magy. Pósa-csa-lád 1222. és 1229. között építtette. A m. kir. 1280-ban Csák Márk főispán fiainak, 1319-ben pedig a Nagymartoni-családnak adományozta. A XVII. szd. elején Kaszaházy Joó János, 1638 és 1704 között az Ipolkéri Kéry- utána pedig az Esterházy-család bírta. A Kéry-család címere (1654) a kerti kutat, az Esterházyaké pedig a kertben külön álló várkápolna oltárát díszíti.

Ehhez a határszéli várhoz kapcsolódik a Habsburg önkényt kifogásoló Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc tragédiája. 1670 tavaszán mint vendégek szálltak meg a várban, de Kéry Ferenc várúr elárulta őket a bécsi udvarnak. Amíg a két gyanútlan vendég életével fizetett a szállásért, addig házigazdájuk grófi címet kapott árulásáért. A Wesselényi-féle „összeesküvés" mindhárom vértanúját (Nádasdy Ferencet saját birtokán) itt a nyugati végeken fogták el azok elődei, akik ma ezt az országrészt birtokolják.

KICLÉD, Vas vm.

1544 óta van a Batthyányak birtokában. Plébánia-templomának építtetője Batthyány Kristóf ésfelesége, akiknek címere a templombejárat fölötti latin nyelvű márványtáblát ékesíti: „C(O-MES) CHRISTOPHORUS DE BATTHYÁNY cum conjuge Francisca nata C(ontessa) Gleisbach erexerunt 1844."

KISMARTON, Sopron vm.

Egész B. történetének sűrített mását adja ez a magy. eredetű városka. Amit itt a századok folyamán lépésről lépésre megfigyelhetünk, az vonatkoztatható az elcsatolt peremvidék egészére is. Ezt a szemléletet Clark Sydney, az amerikai útleíró az Esterházyakkal kapcsolja össze, akiknek „a neve szorosan bele van szőve a tartomány egész szerkezetébe.15

Eredetileg Szabómárton, majd Kismarton (1264-ben, IV. Béla idejében Minor Martin) a neve. Első ismert földesura a Kanizsai-család. 1371-ben kőfallal vették körül a várost. Tört. tény, hogy a balsorsszerű pozsonyi béke (1491) értelmében átmenetileg a Habsburg-család magánbirtoka lett. Az osztrák politika t.k. ezzel is igazolni igyekszik területi igényeinek „jogosságát". Ámde érvelésük itt is csúnyán sántít. Ugyanis Kismarton csak Habsburg magántulajdon, nem pedig Ausztriához „csatolt" terület volt a XVI. szd.-ban. Az Apponyi Albert által vezetett békedelegáció ilyen alapon is tiltakozott az osztrák követelések ellen. A Párizsban 1920. január 26-án átnyújtott XV. sz. jegyzék az osztrák hercegek nagyrészt Zsigmond királytól nyert zálogjogainak magántermészetű voltára hivatkozott. Egy osztrák kiadv. szerint: „der Friede von Preßburg 1491 bringt Eisenstadt die Zugehörigkeit (sic!) zu Österreich."16 Viszont a Brockhaus lexikon szerint csupán „uradalmak közvetlen" (Grundherrschaften unmittelbar) Habsburg birtoklásáról, nem pedig terület-átcsatolásáról, közjogi beolvasztásáról van szó. És ez felel meg a tört. valóságnak. Ugyanis a pángermán szellemű Brockhaus sem „Zugehörigkeit"-ról, hanem „habsburg. Herrschaft"-ról beszél. Még világosabban tűnik ki a „Herrschaft" szó magánjogi jelentése „Eisenstadt"( azaz Kismarton) címszó alatt: „1118 zerstört, wird 1264 (IV. Béla) als Minor Martin erwähnt. In der Folgezeit war es Sitz der gleichnamigen Herrschaft im Besitz der Kanizsai und der Habsburger." Vagyis „az azonos nevű (Minor Martin = Kismarton) uradalom a Kanizsaiak, majd a Habsburgok birtokában volt. (Brockhaus, 1968) Ezen a felfogáson van Burghardt is, aki nem hagy kétséget az iránt, hogy a Lajtán túli birtokszerzeményeket a Habsburgok közjogilag nem olvasztották be az osztrák örökös tartományokba, hanem családi magántulajdonként kezelték. (Ld. a 454. sz. idézetet a 23. fej.-ben.) Vancsa Alsó-Ausztriáról szóló kétkötetes munkájában sehol sem említi, hogy az 1491. pozsonyi békében megnevezett nyugati magy. uradalmakat bármilyen formában is Ausztriához csatolták volna, illetve A.-Ausztria határa K felé tágult volna.

A város Ausztriához való tartozásának valótlansága mellett szól ama tört. tény is, amely szerint a reformáció Kismartonban akadálytalanul terjeszkedhetett. E jelenség egymagában véve is eleve kizárja a „közvetlen" osztrák uralmat. A XVI. századbeli Ausztriában — amint később is — vasszigorral üldözték a hitújítókat. Ezt tették volna Kismartonban is, ha valóban Ausztria szerves részeként kezelték volna.

Ugyancsak a faji és felekezeti türelmességnek tulajdonítható a zsidók bevándorlása B. térségébe. Kismarton ezt a tételt is igazolja. Már 1388-ban engedélyezte Zsigmond magy. kir a zsidók letelepedését Kismartonban. Az osztrák örökös tartományokból kiüldözött zsidók magyar kiváltságokat élvező különálló községe, az Esterházy várkastély árnyékában, a német birodalmi Anschluß-ig szabadon virágozhatott. Ha 1491-től kezdődően államjogilag is osztrák urai lettek volna Kismartonnak és más községeknek, akkor ma aligha dicsekedhetnének gettóval meg zsidó temetővel. Hiszen éppen akkortájt, 1496-ban kezdtek a kiüldözött stájer zsidók is a szomszédos magy. határvidéken menedéket keresni.

A XVII. századdal a középkori virágzást is felülmúló új fej. kezdődik Kismarton történetében. Fraknóval együtt 1622-ben szerezte meg gr. Esterházy Miklós. Az eredeti vár 1390 körül épült. A késő-gótikus magot Esterházy Pál 1663-ban kezdte körülépíttetni. A középkori maradványban még jól felismerhető az akkori várúr (Kanizsai) címere. Ugyancsak ennek a híres középkori főnemesi családnak a címere ragyog reánk a Kanizsai János esztergomi prímás által 1386-ban alapított dóm legértékesebb kegytárgyáról, a XV. szd. eleji zománcozott kehelyről.

Amint Borostyánkő és Fraknó esetében, itt is olasz tervezők, építészek és művészek nevéhez fűződik a nagyszabású bővítés és kiképzés. Carlone C. M. főépítész vezetésével Partoletti S. és Car-lone A. mester működtek közre. Az olasz építőgárda tagjai voltak még: Bertinali A., Bertoletti Rocco és Veretini Giov. Az Esterházy II. Miklós által eszközölt átalakítás (1794-1805) tervezője Moreau Ch., szobrásza az olasz Levini és Canova A.

A várkastély főhomlokzatát díszítő 18 mellszobor Mayr Hans M. kissé gyengén sikerült alkotása. Íme néhány szobortalapzatba vésett név: ATILA (sic!), BUDA, ÁLMOS, ÁRPÁD, ZOLTÁN, EURS, LEHEL, VÉRBULCH, GEYSA, GYULA, BÉLA. Ez a tört. szoborsorozat szemléletes kifejezője és hirdetője a magy. állameszmének, ugyanakkor az Esterházy-család nyílt hitvallása a magyarság mellett. Ez Kismarton igazi arca, nem pedig az az álarc, amit pángermán mintára a bécsi austro-marxisták „festenek".

A monumentális várkastély összhatásához ezek a mellszobrok is hozzájárulnak és valóban fennen hirdetik helyünket a nap alatt! Amíg eleinket kívül szobrok, addig belül, a díszteremben királyaink és hadvezéreink arcképeit falfestmények örökítik meg. Ezek magy. vonatkozása kettős, amennyiben Nádasdy Ferenc Nürnbergben kiadott „Mausoleum regum ac primorum Ungariae ducum" c. könyve szolgált alapul. A falra festett arcképek között Esterházy-címerek váltakoznak. A díszterem mennyezeti freskói Tencala C. olasz művésztől valók. Az amerikai útleírók — a való helyzetnek megfelelően — Haydn mellett alkalmazójáról, Esterházy hercegről is megemlékeznek. „Fodor's Austria" c. útikönyv Haydn mellett egyenrangú nevezetességként említi az Esterházy-palotát: „Another main point of interest in Eisenstadt is the gracious sweeping Esterházy Palace, the home of the FAMOUS HUNGARIAN ARISTOCRATIC FAMILY."17

Az Esterházy-kastéllyal rézsút átellenben áll 1936 óta Járay A. alkotása: Liszt Ferenc fehér márványszobra.

A várkastélyon kívül még számos emlékhez fűződik az Esterházyak neve. Esterházy Pál jóvoltából áll a kálváriahegyi búcsújáró templom (kegyképe fölött hercegi címerrel) és a szegényház (1698). Hasonló népjóléti intézmény az Esterházy Antal adományából épült (XVIII. századi) irgalmasrendi kórház, kolostor és templom. A bejárat kovácsoltvas kapuját és a gyógyszertár ajtaját a kórházalapító Antal herceg címere, falait pedig Esterházy-arcképek díszítik.

Utcanév emlékeztet Bizonfy Ferencre, aki mint honvéd küzdötte végig a szabadságharcot. Száműzetéséből Kismartonba visszatérve, nyelvészettel foglalkozott. Angol-magyar szótárát, Amerikában és Kanadában egyaránt, sokan forgattuk.

Minél gyakrabban jár az ember Kismartonban, annál erősebbé válik a meggyőződése, hogy a jól fizetett pángermán helytartók nagyzási mániában szenvednek. A „tartományi székhellyé" előléptetett álmos városkát a Schreibtisch-propaganda eszközeivel mindenáron valami nagyvárosi fogalommá szeretnék felfújni. Az erőszakkal hozzácsatolt négy falu csak papíron szaporítja a lélekszámát, a valóságban továbbra is elkülönült helységek maradtak. Lényegében tehát Kismarton ugyanaz, mint fél századdal ennek előtte: csinos járási székhely, amelyet a magy. Esterházy-család tett híressé. A megszállók „újításaikkal" csak rontottak a város képén. A nagyzási hóbort erőltette a városkára a csúfondárosan éktelenkedő toronyházat is. A művészi kastélyt környező terjedelmes park elhanyagolt állapota a bécsi megszállás gyakorlati megnyilatkozása. A park díszletéhez tartozó művészi épületek, szobrok, pálmaházak stb. a pusztulás jeleit mutatják. Hasonló sorsra juttatták a Lajta- hegység magaslatára épült Esterházy-féle Gloriettát.

KÖPCSÉNY, Moson vm.

Pozsonytól délre, mindössze hét km távolságra fekszik a „népek országútján". Fekvésének tulajdonítható, hogy kezdettől fogva jelentős szerepe volt a magy. történetben. Amíg Dévény Árpádsziklája a dunai hajóst köszönti, addig Köpcsény a szárazföldi hadiút első állomása Nagy-Magyaro. földjén. Tudjuk, hogy a Duna déli, azaz jobbpartjával nagyjából párh. országút bonyolította le Nyugat felé a legnagyobb forgalmat. Keletkezése a Kr. előtti évezredek homályában vész el. Már akkoriban is réginek számított, amikor Róma alapítása után a szittyák vették birtokba a Kárpát-medencét. A római légiók tehát a Carnuntum (a mai Petronell) és Aquincum (a mai Óbuda) közti limes-szakaszon már jól kitaposott nyomokon menetelhettek. A szittyák örökségét átvevő hunok s az őket követő avar rokon népeink is erre nyargaltak a Nyugat távoli tájai felé. Ezen a vidéken egyébként meg is telepedtek. Emlékük a közlei Hainburg (Hunvár) nevében maradt fenn. Más helyt is látni fogjuk, hogy a germánná vált Hunvár Porta Hungarica-jával ma is figyelmeztet a Magyar Birodalom Árpád-kori jelentőségére. Talán Attila vakmerő hunjaira emlékeztet a környék legmagasabb pontja (480 m), a Hundsheimer Berg is, Hainburg ésHundsheim között. Van egy másik fontos földrajzi név is a szomszédságban, éspedig a 344 m magas Königswarte, a Köpcsény és Nemesvölgy közti tört. magy. határ közvetlen közelében. A hegy alatt kanyargó utak forgalmát valószínűleg a király határőrei, az ide telepített besenyők kémlelték, vigyázták. A szomszédos Nemes-völgy helyén még a IX. szd.-ban is avar település virágzott.

A Köpcsényben határőr-szolgálatot teljesítő besenyők nevét ma is őrzi a Pötschen-dűlő a község határában. A besenyők hajdani leshelyéről körültekintő kései magy. utódot szomorú látvány fogadja. Eltüntették a szentistváni határt, viszont újat vontak ott, ahol azelőtt soha országhatár nem húzódott. Az első trianoni békeparancs itt, a köpcsényi síkságon létesített „hármas határt", Pozsonnyal együtt Pozsonyligetfalut is elrabolva. A „második Trianon" (párizsi békediktátum, 1947) még délebbre helyezte a „trianoni hármas határt" azáltal, hogy további három dunamenti magy. községgel toldotta meg a cseh rablók hídfőállását Köpcsény és Rajka között.

Köpcsénynek, mint a legjelentősebb nyugati határátkelőhelynek már jóval a tatárjárás előtt, a XII. szd.-ban épült első vízivára, amely az 1529. török hadjárat során pusztult el. A helyén emelt várkastélynak is csak egyes részei (ma mint gazdasági épületek) maradtak reánk. Az erődítési falak kapujának felirata („1668 Johannes Listius Comes") szerint a Liszty-család építette azt a kastélyt, amely az Esterházy Pál hg. által elrendelt átépítés (1730-1740) folytán nyerte el mai formáját. Időrendben ez immár a köpcsényi földesurak negyedik otthona. Hadászati kulcshelyzetének és védelmi fontosságának tulajdonítható, hogy az egész Árpád-korban, sőt azon túl is, egészen 1363-ig a magy. kir. birtokát képezte. A Liszty-családot 1676-ban az Esterházyak, emezeket a múlt szd. végén a Batthyányak váltották fel a földesúri székben.

Csaplovitsnak is feltűnt 1821-ben, hogy „a kastélytól hosszú allée (azaz fasor) húzódik egyenes irányban Pozsony felé".18

Köpcsény megszentelt magyar földjének gazdag tört. tárházából hadd idézzük részleteiben is a Szent Korona hazatérésének 1790-beli diadalútját Nyírő József leírásában. „A Szentkorona megindult haza ... A császár parancsa szerint minden órában jelenteni kellett a Szentkorona útjának eseményeit. Pozsonyban fél-ország várta. Először Batthyány kardinális palotája előtt gyülekeztek, majd három hajó vitte át a Dunán a főúri rendet. Mindenki ott volt, aki csak a korona árnyékában eszi a kenyeret. A főasszonyságok kivetkőztek a majmodiból és felvették eleik tisztes öltözetét. Fejeik veres vagy fekete bársonyból készült arany forgóval, kócsagtollal és lefüggő gazdag vitézkötéssel cifrázott kalpagokkal ékeskedtek. Kurta sötétkék mentéjük ráncai az arany paszomántól alig látszottak. Ugyanolyan szoknyáiknak aljait is a régi íz szerint arany paszománt kerítette. A zászlóaljakba sorakozott menet az ország határánál sátort vert. Délután három órakor érkezett meg az udvari hintó. Látására a nap felujjongott, a mozsarak durrogtak, a meztelen kardok kirepültek, a város harangjai zengeni kezdtek. A köpcsényi kastély előtt a hintóból kifogta a tömeg lovakat s maga vonta fel a kastélyba, ahol a kincsrejtő ládát leemelték és a kirendelt szálába vitték. Zengett a dal és imádság egész éjjel megszűnés nélkül."19

LAJTAKÁTA, Moson vm.

Már a neve is keletkezésére és rendeltetésére utal. Ugyanis Káta — ahogyan már egy 1209-beli okl. is említi — a besenyők nyelvén őrhelyt jelentett. A törökvilág elmúltával ez a lajtamelléki besenyő határőr-település is Esterházy birtok lett. A plébániatemplom két Esterházy-címere — az egyik a bejárat (1712), a másik a szószék fölött — ma is látható jele a betolakodók által letagadott magy. múltnak. Egyébként a lajtakátai kastélyok is pusztulásra vannak ítélve, ami nem utolsó sorban a magyarság emlékeit szándékosan eltüntetni akaró félhiv. osztrák politikának köszönhető. A XVII. szd.-beli „régi kastély" mint gazdasági épület van használatban. A reá köv. szd.-ban emelt ú.n. „új kastély" még az előbbinél is szomorúbb látványt nyújt romlásnak indult, eredetileg művészien kiképzett homlokzatával.

LAJTAPORDÁNY, Moson vm.

A Lajta-hegység nyugati előterében, a Lajta folyó mellett. 131 feltárt sír tanúsága szerint már az avarok is lakták. A XI. szd.-ban

a határvédelem ellátására besenyőket telepítettek ide. Még 1317-ben is őket említi egy fennmaradt okl. A tatárjárás előtt állt az a vára, amely egy kútfő (1232) szerint a Gutkeled nemzetségbeli Péter tulajdonát képezte. Ennek a cseh II. Ottokár (1273) támadásától megrongálódott vízivárnak maradványai ma „Gschlöβ" néven ismeretesek. Lehetséges, hogy ez az Árpád-korban megújított földvár eredetileg avar alkotás volt. A XV. szd. óta a szarvkői uradalomhoz tartozik.

Itt is fellelhető az Esterházy-címer, éspedig abban a kápolnában, amelyet a középkori cisztercita templom (1285) romjaiból alakítottak. A török pusztításnak esett áldozatul (1683) nemcsak az imént említett román stílusú templom, hanem ellenséges gyújtogatás következtében maga a falu is. Ahonfoglalás után az oly sokat ígérően nekilendült avar-besenyő-magyar rokonsági vonal utolsó sarjait is valószínűleg az esztelen törökdúlás irtotta ki, megkönnyítve a Drang-nach-Osten germánosító folyamatát.

LAJTASZENTMIKLÓS, Sopron vm.

ALajta folyó mellé (a későbbi Bécsújhely közvetlen szomszédságába) Szt. István 1031-ben telepített magyar (talán székely?) határőröket. Ezért hívták Röjtökőrnek, egészen a XIV. szd. végéig, amikor (esetleg pestis következtében) megszűnt létezni. Csak jóval később, 1641-ben támasztja fel Esterházy László Lajtaszentmiklós alapításával. Az uradalmi malom homlokzatán az Esterházy-címer jelzi a tulajdonost.

LAJTAÚJFALU, Sopron vm.

Neve is sejtteti, hogy újabb alapítású helységről van szó. Keletkezése a vértanú Nádasdy Ferenc gróffal van összefüggésben, aki 1648 és 1653 között hozta létre az új települést, eredetileg az akkori osztrák rendszertől üldözött zsidók számára. A plébánia-templomot is egy zsinagógából alakították át. A „Kastell" nevű, egykori grófi kastélyt is Nádasdy Ferenc építtette.

LAKOMPAK, Sopron vm.

A XVI. szd.-ban épült várkastély Dersffy Orsolya hozományaként jutott Esterházy Miklós birtokába, aki azt 1618-ban alakíttatta át: A főbejárat fölötti két címer (Esterházy és Dersffy) latin nyelvű felírással dacol az idők vasfoga ellen. Kápolnájának főoltárát Esterházy nádor oroszlános ésa Dersffyek liliomos címere veszi közre.

LANZSÉR, Sopron vm.

Már a XII.szd.-ban idegen földesúr birtoka lett. Tudjuk, hogy a gyepűelve fokozatos felszámolását követően megindultak a germán tömegek és királyaink jóvoltából özönlötték el Árpád szerzeményét. És mindez, habár a szentistváni szellemi hagyaték túlzásbavitelével, mégis alkotmányosan, de saját népünk rovására történt. A földhöz juttatott jövevényekre (egykorú szóhasználat szerint „hospites", azaz „vendégek") hivatkozva darabolták fel hazánkat a békeparancsok (1920. és 1947.) szerzői is.

II.Géza uralkodása (1141-1162) alatt különösen a szomszédos Styria földéhes urai és jobbágyai vetettek szemet a gyepűkből letelepedésre megérett királyi (mai nyelven „állami") földekre.20A bécsi békében (1260) IV. Bélának le kellett mondania Styriáról. IV. Bélát, akárcsak a többi Árpád-házi királyt, nem merő hódítási vágy, hanem az ország területi épségének preventív megvédése és a fenyegető germán betörésekkel szembeni biztonsági okok vezették. Különben is nem a magyarok, hanem az osztrák-germánok kezdték avval, hogy Frigyes határmenti hívei megtámadták a nyugati végeket. Ezt volt kénytelen IV. Béla büntető hadjárattal megtorolni. Korábban a X-XI. szd.-ban volt Styria keleti fele közel másfél évszázadig magy. szállásterület. Harmadszor Mátyás kir. idejében tartozott magy. uralom alá (1478-1490), Karinthiával és Ostmarkkal (A.-Ausztriával) együtt. A lánzséri várat is állítólag egy ilyen származású földesúr építtette, a XII. szd. második felében. Egyébként a várurak itt is sűrűn váltották egymást. 1222-ben Barca fia, Miklós nádor személyében magy. ura volt. A rövidéletű, középkori Locsmánd vm történetében is szerepet játszott. Akárcsak Lakompak, Lánzsér is a Dersffy-hozomány révén gyarapította az Esterházy-latifundiumot (1612). Sorsát két elemi csapás — lőporrobbanás (1707) és tűzvész (1772) — pecsételte meg. Sajnálatos-képen tehát ma már csak Közép-Európa egyik legimpozánsabb várromjaként tartják nyilván.

LÉKA, Vas vm.

Ez a Rohonccal átellenben, a Kőszegi-hegység északi peremén emelkedő jellegzetes román stílusú vár főként a magy. főurak tulajdonát képezte. Leuca (Lukács) nevezetű pozsonyi várispán és II.Vak Béla főasztalnoka alapította. Az osztrák betörések ellen épült a XII. szd. utolsó negyedében, bizonyságául annak, hogy Köpcsényhez, Lánzsérhez, N.-Újvárhoz hasonlóan, a nyugati végeken már a tatárjárás előtt is gondoskodtak korszerű védelemről.21

1200 körül már a Herény nemzetségből való Bana soproni várispán tulajdonában látjuk. Csák soproni várispán után a Német-újváriak szerezték meg 1270-ben. Majd hosszabb birtoklási időszakok következtek. Kisebb megszakításoktól eltekintve, a Kanizsai-családé volt, 1327 és 1535 között. Ekkor Nádasdy Tamás, mint Kanizsai Orsolya hozományát, iktatta birtokai közé. Nádas-dy Ferenc törvénytelen kivégzése (1671) után a bécsi önkény koboztatta el, pár év múlva (1676) pedig Esterházy Pál vette birtokba. A Nádasdy-címerrel többfelé találkozunk: nemcsak a Nádasdyak építtette plébánia-templomban, hanem alatta, a kriptában is. Mellettük a Kanizsaiak büszke címere is helyt kapott.

Érdemes megjegyezni, hogy Léka 1880-ig Sopron vm-hez tartozott.

LIGVÁND, Sopron vm.

Az omladozó, vandalizmusnak kitett grófi kastélyt három évtizedes községi birtoklás ellenére sem hozták rendbe. Az ilyen látványt sóhajtva köszöntjük: tudva, hogy szándékos politikai igyekezet áldozatául esett. A szavazatokra pályázó baloldaliak megelégedve könyvelik el a magy. tört. múlt kétségbevonhatatlan bizonyítékainak eltűnését. Több mint négy és fél évszázad pergett le a Niczky-család homokóráján, amikor a germán megszállók, Trianon óta a csonka-hazában tartózkodó jogos tulajdonosától, Niczky Lászlótól elkobozták ligvándi birtokát.

Mivel egyesek, az első pillanatra nem-magyar, illetve német eredetű helyneveket, alaposabb vizsgálat nélk., rögtön készek szlávnak kijelenteni, kénytelenek vagyunk Ligvánd esetében is a „benefit of doubt" jogával élni.

LORETTOM, Sopron vm.

A magyarságáért kivégzett Nádasdy Ferenc (1671) adományából épült kegytemplom orgonáját Lipthay János címere díszíti. Jóllehet, Lorettom lajtahegységbeli község Bécstől sincs nagyon távol, orgonáját mégis a megyeszékhelyen, Sopronban készítette Ráth János mester. Jellemző átlagesetről van szó, amelyre, mint a szinte vég nélküli adattár egyik sajátos példájára hívjuk fel a figyelmet. Az austro-marxisták a szomszédos osztrák gazdasági kapcsolatokra való hivatkozással is igyekeztek a párizs-környéki béketárgyalásokra nyomást gyakorolni. A lorettomi orgona is cáfolat a bécsi bitorlók hamis terveire. Még az akkori Habsburg önkény idején is, nemcsak politikai, hanem gazdasági választóvonal volt a Lajta folyó, illetve hegység. A Trianonban „tartománnyá" kovácsolt nyugati végek azelőtt három vármegyének képezték egy-egy közigazgatási és gazdasági egységét.

MONYORÓKERÉK, Vas vm.

A trianoni cselszövés juttatta osztrák kézre ezt az ősmagyar alapítású települést és az Árpád-korban keletkezett festői vízivárat. Tulajdonosai közül említésre méltóak a ciszterciek szentgotthárdi apátsága, amelynek II. Endre adományozta (1221), több szomszédos faluval együtt. 76 év múlva már a Héderváriak ültek a várban. A leghosszabb birtoklási korszak az Erdődy-családhoz fűződik Monyorókeréken. A nép egyszerű fiából az esztergomi prímási székbe emelkedett Bakócz Tamás bíboros révén került az Erdődy grófok birtokába. Ugyanis az Erdődy nevet felvevő Bakócz Péter kapta ajándékba a bíboros nagybátyja által 1496-ban vásárolt Monyorókeréket.

Az Erdődyek sorában már századokkal korábban akadtak felvilágosult főurak. Az ugyancsak nyugati végekről elindult nagycenki Széchenyi Ferenc és fia, István gróf szociális érzékére emlékeztetnek. Erdődy Tamás 1615-ben kiváltságokat biztosított a falu lakóinak. Erdődy Károly pedig már 1768-ban eltörölte jobbágyai szolgáltatásait (robot stb.). A b. marxista izgatók okulására is helyénvalónak tartjuk idézni az egyik jelenkori pártvonalas pesti közírót, aki éles kritikával vette tollhegyre a kommunisták három évtizedes garázdálkodásának délőrségi állapotát. Ez a bolsevista rendszerben nevelkedett elvtárs, ellentétben a b. álomvilágban élőkkel, már tapasztalatból ismeri a vörös rémuralom »áldásait". Ennek ellenére is helyt ad számos olyan megnyilatkozásnak, amelyekkel semmi esetre sem dicsekedhetik a hazugságokra épült bolsevizmus. Íme egy pankaszi, téglagyári munkás önvallomása az „átkos feudális" rendszerről: „Én sem voltam különb, csak azért maradtam meg egy helyen, mert a gazdánk, Erdődy Pali gróf jól tartotta az embert. Minden ezer tégla után adott nyolc kiló kemény gabonát (rozsot v. búzát) és két kiló puha gabonát (árpát v. zabot), tízezer darab után járt egy méter tűzifa is."22

Az elmondottak után szinte természetesnek tartjuk, hogy a község plébánia-templomában ott díszeleg egykori kegyurainak nagyalakú grófi címere.

NAGYFALVA, Vas vm.

A szentgotthárdi csata (1664) színhelyének egyik községe. Mint hosszú és széles utcájú települést az Árpád-kori magyarok alapították Szt.-Gotthárdtól Ny-ra, a gyepűelve Rába-kapujában. A mai Vasfüggöny a községet határoló Rába, illetve a Vár-domb (Schlöβl) alatti országút mentén halad. Egy kútfő már 1187-ben NAGFALU (Nagyfalu) néven említi. Csak 1692-ben fordul elő először „Mogersdorf", de akkor is vagylagosan, magy. nevével párh. Története egyébként az 1183-ban alapított szentgotthárdi ciszterci apátsághoz kapcsolódik.

Plébánia-templomának a szentgotthárdi csatát megörökítő freskóján a címeres magy. zászló is szerepel. Emlékeztet a keresztény győzelem kivívásában résztvett 6000 főnyi magy. lovasságra, amelynek mindhárom hadvezére — Batthyány, Esterházy, Nádas-dy — B. legismertebb tört. családjainak sarja volt.

Az osztrák-germánok a szentgotthárdi csata színhelyét is szeretnék kisajátítani a „nagyfalvi" ütközet emlegetésével. Jónak látjuk közelebbről megvilágítani ezt a kérdést. Az ütközet hadműveletei hat község területének kisebb-nagyobb részét vették igénybe. Ezek közül három (Rábatótfalu, Szakonyfalu és Alsószölnök) a jobbpartján, kettő (Nagyfalva és Badafalva) a bal-, míg Szentgotthárd mindkét partján fekszik. Az egyesült keresztény sereg a bal-parti mezőkön (Szentgotthárd községi területén is) táborozott, a török haderő viszont a jobbparti dombokon sátorozott. A döntő ütközetet azon a balparti mezőségen vívták, amely a Rába egyik hurok-kanyarulatában, mint Szakonyfaluhoz tartozó terület, ma is magyar. Hasonló a helyzet valamivel feljebb, Alsószölnök határában. Itt sem követi a Rába folyót a trianoni határ, hanem attól északra, a grác-szentgotthárdi vasút mentén húzódik. Ezen a bal-parti sávon, az alsószölnöki malom környékén (vagyis ma is magy. államterületen) is lejátszódtak kisebb összecsapások. Egyik germanista maga is csaknem hét km hosszú Schlachtfront-ról beszél.23 Ez a méret egyébként egyezik a Szt.-Gotthárd-Alsószölnök közti országúti távolsággal is.

Az osztrák köztudat azért is hajlamos Nagyfalvát a csatatér színhelyévé tenni, mert a látszat szerint ez a falu van legközelebb hozzá. Viszont az a három, ma is magyarországi falu (Szakony-falu, Alsószönök es Rábatótfalu), amelyeknek közigazgatási területen szintén folytak harcok, a Rába folyótól távolabbra esnek. Fejtegetésünket összegezve megállapíthatjuk, hogy 1) a török kizárólag ma is magy. felségterületen táborozott; 2) a hadműveleti célokra igénybe vett községi határrészek, hat közül négy esetben, ma is a magy. államhoz tartoznak; 3) a hat község közül Szentgotthárd mint járási székhely a legnagyobb és legismertebb is. Mindezeket egybevetve, a „szentgotthárdi csata" elnevezés a helyes. Az egykorú forrásokban és metszeteken is így fordul elő: „bey S. GODHART IN NIDER UNGARN."24 És ez a felirat a politikai hovatartozás mellett is bizonyít, amennyiben a tört. igazságnak megfelelően, „NIDER UNGARN" részeként szerepel.

NAGYHÖFLÁNY, Sopron vm.

Az Esterházyak ősi fészke még abból az időből, amikor csak grófi címet viseltek. Címerük az egykori rezidenciát körülvevő kőfal kapuján maradt fenn. Itt halt meg 1645-ben Miklós gróf. Magy. őstört. szempontból sokkal jelentősebb a nagyközs. határában feltárt avar temető.

NÉMETÚJVÁR, Vas vm.

A tatárjárás előtti korszakban III. Béla építtetett kővárat az addigi faerőd és bencés kolostor helyére. Valószínűleg abból a felismerésből indult ki, hogy II. Géza osztrák-germánokat telepítő politikája káros volt a magyarságra nézve. Ugyanis II. Géza a stájer Wolfer-nek adományozta (1157) a Kyzun nevű hegyet és környékét. Helyesen járt el tehát Béla, amikor újra királyi birtokká nyilvánította a mostantól kezdve „Novum Castrum"-ként ismert várhegyet. Igy az „Újvár" elnevezés kiszorította a Keszi vezérnévből eredő KUSZEN-t.

„Novum Castrum" (ÚJVÁR) csak jóval később németesedett el, felvéve a „Német" jelzőt is. A tatár veszedelem elmúltával sajnálatosképen visszakerült a stájer szárm. család birtokába (1270), amely most már a Németújvári névre hallgatott. Végül is I. Károly megtörte a Németújváriak hatalmát, várukat pedig elfoglaltatta. Ettől kezdve magy. szárm. urai voltak Újvárnak. Zsigmond idejében a Lévaiak, majd a Hunyadiak korában az Újlakiak. 1524-től fogva, immár négy ésfél évszázadon át a Batthyány-család bírja. Mint annyifelé B.-ban, itt is magy. tulajdont képeznek a várfalak, éppúgy, mint a környező erdők, mezők .. .

A ferencesek plébánia-templomának külső falain négyszer, de belsejében is többfelé fordul elő az a magy. főúri címer, amelyet 1481-ben Mátyás kir. adományozott a Batthyányaknak. Az újvári sziklaerőd, a plébánia-templom címerei, síremlékei, könyvtára megannyi beszédes emléke az itteni ezer esztendős magy. múltnak. A vár múzeumában halomszámra sorakozó tárgyi bizonyítékokat is csak szándékos rosszindulat tagadhatja le. Leltározása, részletes kiértékelése külön tanulmányt igényelne. Büszkén tekinthetünk arra a csapatzászlóra, amely állítólag a XVI. szd.-ból származik. Ez a négy évszázados ereklye egyik legrégibb, ma is létező nemzeti zászlónk, amelynek külön jelentőséget kölcsönöz a rajta ékeskedő szentkoronás címerünk nagyméretű ábrázolása. Eltekintve a néhány kivágott résztől, még most is elég jó állapotban van. A kivágott darabokat ereklyeként őrzik különböző magyaro.-i templo-mokban.25

A Batthyány nemzedékek vezéralakjait ábrázoló hatalmas olajfestmények a lovagterem falán, kivétel nélk. nemzeti viseletű magy. és nem osztrák-germán főurakat örökítettek meg az utókor számára ... A képkeretekből kilépve ésmegelevenedve, vajjon mit szólnának ahhoz a szélhámossághoz, amellyel az ő otthonukat is germanizálták? Semmi esetre sem elégítené ki őket, hogy a várba vezető utcát hivatalosan is „Batthyány-Gasse"-nak hívják.

ŐRÁLLÁS, Vas vm.

Plébánia-templomában nemcsak Szt. István királyunk oltárképe, hanem az Erdődy-címer is figyelmeztet a hosszú magy. korszakra, amely a gyepűőrök telepítésével vetette meg a község alapjait.

PINKAÓVÁR, Vas vm.

Ez a második pinkamenti vár a trianoni határ közvetlen szomszédságában annyiban is egyezik a tőle délre fekvő Monyorókerék-kel, hogy már jóval a tatárjárás előtt is erődítmény színhelye volt. Kezdetben terjedelmes földvár létezhetett a Pinka védekezésre kiválóan alkalmas hurokszerű kanyarulatában. Feltehetően (a földvárak szakértői szerint) avar alkotás. Mint ilyen, a gyepűrendszer kialakulásakor, még elég jó állapotban lehetett ahhoz, hogy kisebb felújításokkal a határőrség megerősített leshelyéül szolgáljon.

A nagy fordulat itt is a „várépítő" IV. Béla intézkedése következtében állt elő. 1244-ben Pinkaóvárat a Csém nemzetségnek ajándékozta, azzal a feltétellel, hogy a már meglevő erődöt korszerűen építse át. Mint a nyugati betörések elleni határvédelmi övezet egyik műszaki láncszeme, korszerűsítése által hatásosabban felelhetett meg rendeltetésének. 300 évvel később, 1544-ben az egyre eredményesebben terjeszkedő Batthyányak nyerték el Pinkaóvár földesúri jogát. Állítólag Kőszeg 1532-beli sikertelen ostromának évében okozott Pinkaóvárnak olyan károkat a török, hogy attól kezdve pusztulásnak indult.

ROHONC, Vas vm.

Az 1478. ostrom óta romokban heverő első várát (a Faludi-völgy feletti magaslaton) írott emlék szerint 1288-ban a Német-újváriak birtokolták. A középkor hátralevő századaiban gyakran cserélt gazdát Rohonc is. A Jákiak-építtette várkastélyt 1329-ben a Kakas-család szerezte meg. 1374-ben a Kakas fivérek maguk között megosztották Rohoncot. Miklós a magyar, Henrik a német rész tulajdonosa lett. A XV. szd.-ban Garai Miklós is birtokolta. 1478-ban visszaszállt a magy. királyra, aki azt bombardarius regius-ának (tűzmesterének), Mardenwerder Jakabnak adományozta. Ez a volt porosz katona (minden kényszer nélk.) felvette a Rohonczy nevet, uradalmát ellenben a Paumkircher testvéreknek adta el.

1527-ben kir. adományozás révén Batthyány Ferenc horvát bán birtokába került. A XVII. szd. I. felében a császári csapatok által tönkretett várkastélyt Batthyány I. Ádám pompás palotává alakíttatta át, amely aztán Kismartonnal is vetekedve, II. Ádám gróf életében Vas vm egyik kultúrközpontjává fejlődött a XVII-XVIII. szd. folyamán. A kastély urainak kultúrigényét volt hivatva kielégíteni az a 30 ezer kötetnyi könyvtár, amely, Széchenyi Ferenc példájára, 1839-ben Batthyány Gusztáv jóvoltából és a nemzet iránt érzett hálájából a Magy. Tud. Akadémia könyvtárát gyarapította.

Rohonc urai nemcsak a nemzeti kultúra lelkes ápolóinak bizonyultak, hanem honvédelmi kötelezettségükről sem feledkeztek meg. Velük kapcs. is szükségesnek véljük rámutatni arra az osztrák-germán mesterkedésre, amely a török iga lerázását kizárólagosan császári, illetve germán érdemnek szeretné beállítani. A bécsi Burg akadályozta meg gr. Zrínyi Miklóst, a törökverő hadvezért és költőt abban, hogy katonai szaktudását, hatalmas vagyonát, mindenekelőtt pedig keresztényi és magy. lelkesedését teljes egészében a felszabadítás szolgálatába állítsa. Félrelökték, nehogy magy. ember „érdeme" lehessen a török kiűzése. A Habsburgok és sötétlelkű tanácsadóik mesterkedése ellenére is ott küzdöttek a magy. lovasezredek a szentgotthárdi hadjáratban, az első keresztény győzelem kivívásánál. A rohonci Batthyány II. Ádám csapatai is derekasan kivették részüket Esztergom, Buda és Kanizsa visszavételéből.

Sajnos, a magy. művelődés otthonául szolgáló, kétszáz szobás várkastély, katonai vezényszavaktól hangos udvarával együtt eltűnt, megsemmisült, csupán a keleti bástyafalak csonkjai sejttetik a letűnt négyszáz esztendő itteni magy. teljesítményeit. Elsöpörte a negyvenötös összeomlás, amikor a Kárpát-medencét végigdúló szovjet horda elleni védekezés áldozatául esett. A rohonci Batthyá-nyak kultúralkotásaiból ma már csak az impozáns plébánia-templom áll, amelyben két helyen is díszeleg a II. Endre nevelőjéből sarjadt főúri család címere.

Irodalomtört. érdekesség, hogy élete utolsó éveit Rohoncon töltő Faludi Ferenc költő születési és halálozási helye egyaránt Batthyány birtok. Szomorú hasonlatosság viszont, hogy mindkét házát, a németújvárit éppúgy, mint a rohoncit, lebontották, minek következtében a magy. nyelvű emléktáblák is eltűntek. Emléke most már csak a Faludi-völgy (Faludithal) nevében él tovább.

RŐTFALVA, Vas vm.

A Kőszegi-hegységtől É-ra, a trianoni határ tőszomszédságában, régi búcsújáróhely. Kegyszobra (1676) és a kegytemplom újjáépítése (1696) földesurának, Esterházy Pál nádornak köszönhető. Szentélye a magy. államiság jelvényeivel, valamint magy. kegyurának címerével itt sem az osztrák, hanem a magy. múltat juttatja eszünkbe. A magy. szentkoronás címer az Esterházy-címerrel együtt az oltár legelőkelőbb helyén, közvetlenül a kegykép alatt kapott helyet. 1535 és1676 között a Nádasdyak birtoka volt.

SOPRONKERESZTÚR, Sopron vm.

A közeli Nagycenktől csak a trianoni határ választja el. A Bogyoszló nevű Árpád-kori magy. települést a kelet felé törtető germán beszivárgók németesítették el. Még 1370-ben is csak újabb magy. nevén: Keresztúr említi egy korabeli okl. A Kanizsai-család 1370-től kezdve bírta, mígnem aztán Kanizsai Orsolya hazásságával (1535) Nádasdy Tamás lett a földesura. A Nádasdyak többi elkobzott birtokával együtt, Nádasdy Ferenc országbíró jogtalan lefejezése után, 1676-ban az Esterházy-családra szállt.

A Kanizsaiak középkori vízivárát Nádasdy Tamás építtette át 1560-ban, majd Nádasdy Pál életében (1625) nyerte el mai alakját. Festői látványt nyújt árkádos udvara, amelyet mind a négy oldalán földszinti és emeleti tornácok futnak körül. Bizonyára az építtető magy. főúr ízlését elégítette ki az a kastély-terv, amely szakemberek véleménye szerint ugyanattól a Carlone C. M. olasz építésztől származik, aki a kismartoni várkastély átépítését is vezette. A belső berendezés közül említésre méltó a Nádasdy-címerrel díszített kandalló.

A II. v.h.-t követő összeomlás utóharcaiban nemcsak erősen megrongálódott, hanem a szovjet katonák közismert vandalizmusának, fosztogatásának is ki volt téve. Múltunk nemzeti- és kultúr-kincsei itt is egyszerűen „eltűntek". De legalább a menthetőt lehetne menteni! Ismételten kifejezésre kell juttatnunk a megszállók szándékos „be-nem-avatkozását" a pusztuló magy. műemlékek esetében. A nemzeti száműzetés tehetetlenül áll e fájdalmas jelenséggel szemben. A hazai bolsevista rendszer, moszkvai utasításra, ölbetett kézzel nézi a trianoni határokon túli magyarság vergődését és ezeréves kultúralkotásainak enyészését.

SÓSKÚT, Vas vm.

Mint az Újvár (ma Németújvár) vidék egykori gyepűőr-települése „Communitas Nobilis", kisnemesi falu volt. 1541-ben említik először, hogy Sóskúti Benedek személyében földesúr hatalma alatt állt. Őt nemsokára a Jakabházi fivérek, később pedig a Tárnok és a Bejthe nevezetű birtokosok követték. A Batthyányak a XVII. szd. vége felé szerezték meg, akiknek nevéhez a kastély építése is fűződik. A XIX. szd. elején a Festetichek tulajdonába megy át. Az 1825-ben fürdővendégek befogadására átalakított kastély 1945 óta omladozó falai, a már több helyt szóvá tett ú.n. „burgenlandi" tünet jeleit viselik magukon. A jogos tulajdonosokat elűzték v. tönkretették, hogy gazdátlanul és gondozatlanul mielőbb rommá váljanak. Azt a várromboló munkát — amit egykor a bécsi kamarilla rendelettel éskarhatalommal végeztetett el — most ravaszul, egyszerűen a természetre bízzák.

SZARVKŐ, Sopron vm.

Stratégiai jelentőségű helység volt a Lajta-völgy szélén, a Lajta-hegység nyugati lábánál. Várát a nyugati támadások ellen kir. megbízásból Laczkfy István építtette 1340-ben. „Castrum ZARW-KW" 1364-ben az egyre terjeszkedő Kanizsai-család birtoka lett. 1440-től fogva zavaros birtokviszonyok váltogatták egymást, amelyek végül is oda vezettek, hogy 1451-ben Frigyes csász. szerzeményeként Habsburg magántulajdonná vált 1649-ig. A törökdúlásnak áldozatul esett magyarok helyébe (1536) horvátokat telepítettek. A Nádasdyakat (1650) az Esterházyak követték (1702) a földesúri székben.

SZENTELEK, Vas vm.

Elpusztult középkori erődítmény helyén, a XVII. szd.-ban épült Batthyány-kastély a vele kb. egyidős sopronkeresztúri kastélyra emlékeztet földszinti és emeleti tornácos folyosóival. A benne elhelyezett tájmúzeum egyik figyelemre méltó darabja az a szűzmáriás lobogó, amely a szenteleki veteránoké volt a magy. időkben. A község lakosságának többségét ma a bevándorolt horvátok képezik.

SZENTKÚT, Vas vm.

Egykori gyepűőr-település az Ösztörmen (Strem) völgyében, N.-Újvártól K-re, a trianoni határ szomszédságában. Mint a legtöbb felsőőrségi falu magyarságát, Szentkútét is a török rablótámadások pusztították ki, főként 1532-ben. Helyüket németek foglalták el. Idegenforgalmi látványosságát az ősi típusú szőlőhegyi pincék képezik, de minket e fej.-ben az 1400 körül keletkezett plébániájának szerény temploma érdekel. Szinte fél B. története rejlik abban a két címerben, amelyek a szentély fölötti diadalíven láthatók. A Vas vm-ben közismert Batthyány és Erdődy főúri család itteni jelentőségére hívják fel a hívek figyelmét. A kegyhely jellegű Ulrik-kápolna az ősrégi forrásvíz-tisztelet keresztényi folytatása. A germán jövevények előtt már számos népfaj fia áldozhatott Istennek, a hűvös, tölgyes mélyén fakadó szent forrás mellett. A szittyák, kelták, rómaiak után hunok, avarok, majd Szt. Istvánig őshitű magyarok is hálaáldozattal dicsérhették a kristálytiszta ívó-viz Teremtőjét.

VÁROSSZALONAK, Vas vm.

Az első okirati említés (1271) szerint „Castrum Zloymuk'' a Németújváriak tulajdonát képezte. Egyesek a vár alapítását is velük hozzák kapcsolatba. Kétségtelen, hogy ezen a fontos stratégiai helyen is, a nyugati védelmi rendszer többi (Borostyánkő, Léka, N.-Újvár stb.) várához hasonlóan, már a XII. szd.-ban kellett valamiféle erődnek lennie. Ennek maradványaként könyvelik el egyesek az ú.n. Öregtorony alsó részét. A középkori várak elsősorban honvédelmi célt szolgáltak és csak másodlagos rendeltetésük volt főúri otthon nyújtása. Ebből következik, hogy építésük nem volt egészen magánjellegű kezdeményezés. Királyaink a birtokadományozás egyik feltételeként kötötték ki a vár építését, illetve karbantartását, továbbá ellenséges támadás katonai védelmét. Láttuk, hogy III. Béla elégtelennek találta a Küszen-hegyen (stájer jövevény földesúr által) épített faerődöt. Ezen tessék-lássék építménnyel vállalt kötelezettségét megszegve, a király az adományost birtokjogától megfosztotta éssaját maga építtetett oda kővárat, ahol azt a korabeli stratégiai követelmények előírták. Jellemző az osztrák szerzőkre, hogy a nyugati végvárak történetéből csaknem kivétel nélk. kihagyják a váralapítások közjogi jellegét, nehogy a m. kir. v. más magy. tényező szerepet kapjon. Ugyancsak osztrák-germán beállítás érvényesül, amikor Szalonak 1289. bevételéről írnak. T.i. szándékosan elhallgatják, hogy az eltulajdonítás mindössze két esztendeig tartott. Azt is kiemelik, hogy Németújvári Henrik IV. László kir. elől menekülve, II. Ottokár cseh királynak játszotta át Szalonakot.

A magy. nemzet jóindulatával annyiszor visszaélő, megbízhatatlan Németújváriakat I. Károly királyunk fékezte meg végre, és elkobzott szalonaki várukat a Kanizsaiaknak adományozta. 1445-ben új korszak köszöntött Szalonakra Paumkircher Andrással, aki újjáépíttette a várat. III. Frigyestől Mátyás királyhoz átpártolva, Grácban (1471) lefejezték. Kivégzéséről beszámolva, a germanisták elhallgatják annak okát. Ugyanis Paumkircher, Mátyás híveként, az osztrákok ellen harcolt.

A XVI. szd.-ban (1527., illetve 1544.) Batthyány Ferenc tulajdonába került, aki 30 évig (1544-74) a Nádasdyakkal és Újlakiakkal volt kénytelen megosztani a birtokot. Századunk elejéig tartó birtoklásuk folyamán a Batthyányak Szalonakon is tettek egyet-mást az „istenadta nép" érdekében. Rohonchoz hasonlóan, itt is elősegítették a csizmadia-ipar fellendítését kedvezmények nyújtásával és mesteremberek telepítésével. Olyan emberséges vonással is rendelkeztek, aminek Ausztria történetében alig akad párja. Az osztrák örökös tartományokból kiűzött zsidókat szívesen befogadták. A hosszú Batthyány-korszakra emlékeztet a vár főkapuja fölötti grófi címer Batthyány Ádám kezdőbetűivel és az 1648-as évszámmal.

VASDOBRA, Vas vm.

Helynevét illetően az Árpád-kori „terra Dobra" (1213) ad magyarázatot. Vára B. térségében legdélibb őrhelye volt az osztrák betörések elleni magy. erődítési vonalnak. Keletkezése homályba vész, mert az 1170-ben épült vár. a n.-újvárihoz hasonlóan, Novum Castrum néven szerepel az okl.-ben. Lerombolását követően 1469-ben építették a „Tábor" várkastélyt, amelyet a XVII. szd.-i átalakítás jegyei ma is uralnak. Tört. ismereteink jelenlegi állása szerint tulajdonosairól csak a XIII.szd. elejétől fogva van értesülésünk, éspedig a szentgotthárdi ciszterci apátságról, mint elsőről. A Németújváriak átmeneti birtoklását Széchy Miklós nádor követte 1387-ben. 1607-től kezdődően Batthyány uradalomnak számított.

VASVÖRÖSVÁR, Vas vm.

Pinkamenti vízivára, amelynek keletkezése legkésőbben a XIII. szd.-ba tehető, már a von. legelső okl.-ben is mai magy. nevén fordul elő. Tehát semmi kétség ősi, színtiszta magy. eredete felől. Ez szinte természetes, ha figyelembe vesszük, hogy az egyetlen vár, amely a Felső Őrség központjában helyezkedett el. Valamennyi szomszéd falut magy. gyepűőrök lakták. Közülük a Vasvörösvárral összeépült Alsóőr, a közeli Őrisziget és Felsőőr oly sok viszontagság után is a magyarság legjelentősebb b. nyelvszigetei.

A helynevek következetes okirati említése után ítélve, nyilván magy. tulajdonosai lehettek, egészen 1424-ig, amikor Ellerbachi Bertoldnak, a monyorókeréki várúrnak zálogosította el Vörösvári István. Bakócz Tamás egri püsp. (később esztergomi bíboros érsek) vétel útján megszerezve, a monyorókeréki uradalommal együtt Bakócz Péternek ajándékozta, aki „Erdődy de Monyorókerék"-nek nevezte magát és az Erdődy-család alapítójának tekinthető. Magyaro. legrégibb grófi családja és a jelenlegiek közül az egyetlen, amely a mohácsi vész előtt nyerte grófi rangját II. Ulászlótól 1511-ben.

A mai kastély (1860-62) valószínűleg magában foglalja elődjének, a vízivár robbantását követően, a XVII. szd.-ban épült „régi kastély" magvát. Ennek az aránylag fiatal épületnek omladozó állapota azon csapások folytatása, amelyek az utóbbi fél évszázad alatt érték. 1924-ben tűzvész emésztette el értékes berendezését. Ráadásul a családi levéltár és II. Rákóczi Ferenc titkos leveleinek elenyészése által pótolhatatlan veszteséget szenvedett. Négy év múlva az árverező kalapácsa koppant a magy. értékeitől megfosztott, sorsüldözte „vörös" kastély fölött. Sem akkor, sem pedig a II. v.h. után, a tart. kormányok jogi személyében nem sikerült olyan tulajdonost kapnia, aki a jó gazda gondosságával tartotta volna karban. Pusztulj csak „magyar", gondolják jelenlegi bitorlói is, annak a szellemiségnek nyomdokait követve, amely szellemiség a tűzvész után azt is tönkretette, amit a lángok megkíméltek. Történt ugyanis, hogy vörös festékkel mázolták be Lotz Károly tört. és művészi értékű freskóit a kápolnában.

A „magyar urak" ellen lázító osztrák lumpenproletárok most egyre-másra dicsekednek, hogy a községnek már a századforduló óta volt villanyárama, sőt óvodája is, 1906 óta. Azt persze elhallgatják, hogy mindez az agyonszidalmazott magyar uralom idején és az Erdődy grófok jóvoltából történt.

A vörösvári kastély hajdani urainak temetkezési helyéül a plébánia-templom alatti egyszerű kripta szolgál, amelynek bejárata fölött az Erdődy-címer tájékoztatja a kíváncsi halandókat.

1Dabas, 630) lábj. Kriegler, J.: Politisches Handbuch d. Burgenlandes (1921-1938).

2Dabas, 631) lábj. A Felsőpulyai járáshoz tartozó Répcekethelyen (Kőszegtől 3 km É-ra) 1918-ban született Kéry Tivadar. Anyja szül. neve KOTSIS. Eredeti foglalkozása: néptanító. Szülei egyébként soproniak voltak.

3Dabas, 632) lábj. Csonka Emil: A száműzött bíboros, 105, 106, 107

4Dabas, 634) lábj. „Burgenländisches Jahrbuch 1978", a kismartoni püspökség kiadv., 69.

5Dabas, 635) lábj. U.o.

6Dabas, 636) lábj. U.o. 21

7Dabas, 637) lábj. Révai Nagy Lexikona (1913)

8Dabas, 638) lábj. „Burgenländ. Jahrbuch 1978", 31. old.

9Dabas, 639-640) lábj. Pl. ilyen hazugság: „The fortress-castles, that are fascinating to visit today, stood then as bulwarks against the fiery cavalry of the Magyars & Turks."

Ami a magyarokat illeti, a várak rendeltetése pontosan a fordítottja volt.

Burghardt: 328

10Dabas, 631) lábj. Magyar Hírek, Bpest, 1976. jan. 17.

11Dabas, 642) lábj. Crankshaw, E.: The Fall of the House of Habsburg, 33

12Dabas, 643) lábj. Paget, John: Hungary & Transylvania (London, 1839 és 1855), 405, 499.

13Dabas, 644) lábj. U.o. 49, 50: „As a national monument of the taste of the middle ages in Hungary. A specimen of that mixture of the Asiatic & Gothic which in those days so strongly characterised the habits & customs of the Magyars & the remains of which even yet distinguish them from the rest of Europe."

14Dabas, 645) lábj. Clark, S.: 448

15Dabas, 645-646) lábj. Clark, S.: 448

16Dabas, 647) lábj. Schmeller, A.: 59

17Dabas, 648) lábj. Fodor's Austria, 200

18Dabas, 649) lábj. Csaplovits: Topogr.-statist. Archiv. d. Königreichs Ungarn, Bécs, 1821

19Dabas, 650) lábj. Nyírő József: A sibói bölény

20Dabas, 651) lábj. Lanzsér — mint szentistváni határközség — a XII. szd.-ban még ténylegesen szomszédos volt Styriával, amelynek északi határa 1158-tól a Steinfeldig terjedt, miután Pitten Markot annektálta. IV. Béla a budai békében (1254) visszaállítva a máig is változatlan, eredeti Semmering-Wechsel határt, Styriát is megszerezte. A hat évig magy. hódoltsági stájer terület kormányzását eleinte Gutkeled István, majd István, az ,,ifjabb" kir. látta el. (Ld. a 7. fej.-et is.)

21Dabas, 652) lábj. Gerevich T.: Magyaro. román kori emlékei, 125, 126.

22Dabas, 653) lábj. Moldova Gy.: Az őrség panasza, 178

23Dabas, 654) lábj. Wagner, G.: „Das Türkenjahr 1664", előszó.

24Dabas, 655) lábj. Merényi L.: „Hg. Esterházy Pál"

25Dabas, 656 lábj. A zászló és rúdjának alapszíne piros. Szentkoronás címerének motívumai már ugyanazok, mint a mai modern címerünkön. Tehát a címerpajzs jobb felének mezejében az apostoli kettős kereszt emelkedik a zöld hármas-halomból, a baloldalon pedig szürkére fakultak az eredetileg ezüst és piros színű sávok. A korona keresztje nem ferdén, hanem egyenesen áll. A címer fölött „DEUS ET CAESAR" olvasható. A zászló másik oldalára a Magyarok Nagyasszonyának képét festették. Felirata hiányos, csupán a DOMINA szó vehető ki tisztán. Feltehetően MAGNA DOMINA HUNGARORUM lehetett a teljes szövege.

 

"Burgerland" álarc nélkül →

 Beküldte: Ballán Mária

Megjelent: 1458 alkalommal

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 283 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 68.1%Canada 1%
Romania 6.2%Serbia 0.8%
United States 3.8%Switzerland 0.4%
Russian Federation 3%Kuwait 0.3%
Germany 2.9%Australia 0.2%
Ukraine 2.7%France 0.2%
Slovakia 2.2%Italy 0.2%
United Kingdom 1.9%Czech Republic 0.2%
Austria 1.6%Netherlands 0.2%
Sweden 1.5%Greece 0.2%

Today: 34
This Week: 1104
Last Week: 4738
This Month: 14123
Last Month: 20941
Total: 1584588

Belépés