Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

Sze2017Mar29

2015. Február 14., Szombat 23:48

"Burgenland" álarc nélkül 9. rész

Írta:  Dr. Dabas Rezső
Értékelés:
(2 szavazat)
Burgenland történeti hovatartozandóságát legtöbben a toponymia tudományával visszaélve igyekeznek elsikkasztani.

36. MAGYAR EREDETŰ HELYNEVEK

Nyugati kutatók gyakran rámutatnak arra, hogy a B.-ra von. osztrák megnyilatkozásoknak végső célja elhallgatni, cáfolni v. letagadni a magyar múlttal összefüggő rengeteg tényt.1A világtörténetben még soha nem hazudtak össze annyit a tudomány leple alatt, mint manapság. A demokrácia álarca mögé bújva, a marxisták vezetnek ezen a téren. „A cél szentesíti az eszközt" jelszóval a tudomány berkeibe is bevezetik a dialektikát, azaz a szószátyárkodást. Akár germán, akár szláv céhbeli, ú.n. „kritische Intelligenz"-ről legyen szó, módszerük egy és ugyanaz: csűrés-csavarással mindennek az ellenkezőjét állítani. Szomorú, hogy ilyen „Linksakademiker"-ek kezébe került az egész b. kérdéskomplexum „Eindeutschung"-ja. Mondanunk sem kell, hogy az osztrák kormányok a linksradikaler Terror-nak szellemi vonalon is teljes szabadságot biztosítanak, tudván, hogy vele saját létüket hosszabbítják meg.

A helynév-kutatás során észrevehetjük, hogy a legrégibb településeink többségéről írásos, név szerinti megemlítés főként a XIII. szd. első felében történt. Ennek oka nem a késői keletkezésben, hanem egyszerűen kultúrtechnikai tényezőkben keresendő. Azok a helységek, amelyek III. Bélától kezdve egyre sűrűbben fordulnak elő írott tört. forrásainkban, már évszázadok óta is létezhettek. Az Árpád-ház első három századában az írásbeliség még nem volt általános. Ha akadtak is — kisebb számban — helyneveket magukban foglaló szövegek, azok sajnos, csak elvétve maradtak reánk. Az írásbeli említés tehát az esetek zömében távolról sem jelenti azt, hogy bizonyos helység csak éppen akkor, az okmány kiállításakor keletkezett volna. Forrásaink néha kifejezetten is utalnak erre a tényre, mint pl. Incéd esetében. 1273-ban ez a Vas vármegyei falucska („parva villa") már az okirat fogalmazója szerint is ősinek számított, azt írva róla, hogy „ab antiqua INCEED vocata".

III. Béla érdeme, hogy rendszeresítette az írásbeliséget. 1181-ben okirat szerkesztését tette kötelezővé mindazon ügyekről, amelyek a királyi (mai értelemben állami) jogkörhöz tartoztak. Ez az udvari kancellária mintegy negyed század múlva, II. Endre uralkodásakor érhette el igazi hatékonyságát, ami szerencsére, kiváló utódja, IV. Béla alatt még tovább fokozódott. III. Béla intézkedése bizonyára fellendítette az akkori „hiteles helyek" — a kolostorok és káptalanok — tevékenységét is.

Az okiratokkal egyenrangú kútfők az egykori metszetek, vagyis az akkori „felvételek" képaláírásai. A számtalan i.v. XVII. szd.-i felirat közül példaként sorolunk fel néhányat: CZINFALVA, FEHÉR-EGY-HÁZ, FEKETEVÁROS, FRACKNO (1644), KABOLD, KISMARTON, O-KÖPCZEN, KÖRESTUR, PECZENYED.

Az összeomlás előtti ésutáni osztrák gondolkodásra, vagy ha úgy tetszik, vélemény-nyilvánításra mi sem jellemzőbb, mint Weigl H. őszinte vallomása a helynév-kutatás céljáról. Tulajdonképen tisztelet illeti, mert szókimondó őszinteséggel jelentette ki azt, amit a háború utáni osztrák „Wissenschaftler"-ek oly alattomosan és megtévesztően elhallgatnak: „Die Erforschung u. Deutung der Ortsnamen unseres Heimatgaues Niederdonau ist keineswegs eine rein wissenschaftliche Liebhaberei, bestimmt auf Regalen der Bib- liotheken zu verstauben, sie ist vielmehr von hervorragender praktisch-politischer Bedeutung, denn ihr Ergebnis erweist u. bekräftigt den ewigen Zusammenhang der Ostmark mit dem deutschen Reich."

Majd igy folytatja: „Auch für die Zukunft soll sie unser Deutschbewußtsein kräftigen u. helfen, gewisse Vorurteile zu sprengen, die sich im Altreich über unsere ..." Végül pedig összekötőkapocsnak és a német nemzeti mítosz alkotóelemének teszi meg a tudom. kutatómunkát: „Es hat sich schon oft erwiesen, daß das stille wissenschaftliche Schaffen mächtige politische Wirkung erzeugt hat u. so möge auch diese Arbeit ein Bindemittel Deutschlands, ein Teil unseres nationalen Mythos werden."2

A II. v.h. óta tartó koexistenciás légkörben balra tolódott hiv. osztrák körök serkentésére egymásután jelentek meg a Drang-nach-Osten-politikát „igazoló" munkák. Közülük különösen Kranzmayer helynév-történeti könyve tekinthető iskolapéldának. Már eleve kétségbe kell vonni az adatok, kútfők stb. megbízhatóságát olyan kutatónál, aki a kérdésben legeredetibb, legterjedelmesebb és leglelkiismeretesebb forrásmunka időpontját — szándékosan vagy tévedésből — kerek száz esztendővel korábbra teszi. Hogyan tételezhetjük fel a tud. kutatás ismérveit — a pontosságot, a tárgyilagosságot, az adatok hitelességét — olyan szerzőnél, aki ilyen hanyagul és felületesen hivatkozik egy elsőrendű forrásműre?

Ugyanis Kranzmayer a források felsorolásában Csánki Dezső hatalmas történet-földrajzi művét 1810-1813-ban — majdnem fél századdal szerzője születése előtt — szerepelteti. Nem elírásról vagy sajtóhibáról van szó. T.i. előszavában (4. old.) Csánki művének „elavultságát" szándékozva jelezni, ezeket írja: „Csánki hat sein historisches Ortsnamenbuch Ungarns 1810-1813, vor anderthalb Jahrhunderten veröffentlicht." Majd a források között (26. old.) Csánki művének címe után „Budapest, 1810-1813", vagyis következetesen ugyanaz a téves évszám olvasható. (Kranzmayer und Bürger: Burgenländisches Siedlungsnamenbuch, Kismarton, 1957.) Könnyebb tájékozódás céljából közöljük, hogy Csánki Dezső 1857-ben született (megh. 1933), aki „az ifjabb történészek generációjának egyik legszorgalmasabb és leglelkiismeretesebb tagja lett."3 Életművén (Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában) 23 évig, 1913-ig dolgozott. Fentiek alapján tehát a valóság az, hogy Csánki pontosan egy évszázaddal a Kranzmayer-féle helynév-könyv kiadása előtt született. Aki ilyen főbenjáró szarvashiba elkövetésével vét a tud. bizonyítás szabályai ellen, annak már eleve kétségbe vonható az érvelése, adatainak hitelessége.

Miután Kranzmayer Csánki terjedelmes forrásművére az elavultság jegyeit próbálta rásütni, a hitelrontás szándékával Schwartz Elemért állítja félre, mint aki szerinte „Csánki legtöbb hibáját átvette".4 Így aztán a saját egyéni módszerei közül különösen az anakronizmusra szorítkozik, amit Bürger nevű szerzőtársa kétféleképen követ el. Egyrészt bizonyos okmányilag igazolt helynév keletkezését merő etimologizálással, sőt nélküle is — mint az óra mutatóját — 3-6 évszázaddal állítja vissza, kijelentve, hogy már akkoriban is „léteznie kellett". Másrészt korai ősgermán személynév (pl. Ello, Inzo) azonosításával fogja rá a kiszemelt helynévre, hogy már a magyarokat megelőzően keletkezett a német formája.

Ez a tág értelmű feltevésekre épült eljárás nagyvonalúan mentesíti magát a hiteles adatolás követelményeitől. Értéktelenségére fényt vet avval is, hogy egyetlen esetben sem tud hivatkozni olyan konkrét kútfőre, amelynek analógiájára való utalással a többi esetet legalább kollektíve tudná valószínűbbé tenni. Szemléltetés céljából kiragadjuk Vasjobbágyi gyepűőr-település oklevélileg először (1440) felbukkanó nevét, amelynek tényét üres okoskodással ekként igyekszik véka alá rejteni: „In jedem Fall dürfte die Eindeutschung unseres Namens in das 12. Jh. zu verlegen sein." (Ld. Vasjobbágyi alcím alatt is.)

Magyar részről ilyen hamis módszerrel eleddig senki sem próbálkozott, jóllehet, jóval elfogadhatóbb eséllyel lehetne feltételezni, hogy valamely okiratbeli helynév már századokkal korábban is létezett. Hiszen a magyarok és avar elődjeik, az osztrák telepesek 1200 körüli bevándorlását évszázadokkal megelőzően, nemcsak politikai, hanem néprajzi szempontból is uralták a nyugati végeket. Gyakorlatilag tehát egy 1221. első magyar helység-megnevezés visszakövetkeztetése a X-XI. szd.-ba nagyobb valószínűséggel bír, mint a téridegen, német nyelvű helyneve. Az egykori Deserta Boiorum — ahol (leigázásuk után) a IX. szd. folyamán a Provincia Avarorum keretében, a hunnak, illetve székelynek is nevezett avarok éltek —, a germán v. szláv „történeti jogok" vitájában, a magyarság jogigényét igazolja, „amennyiben a szláv helynévi anyag éppen az avar törzsterületekről teljesen hiányzik".5

Íme, a kranzmayeri logika egyik kiinduló tétele: „Im Bgld. werden in den Urkunden 201 Siedlungen in den magyarischen Namenform früher genannt als in der deutschen. Das sind nicht weniger als 65%, nahezu doppelt soviel, als bei den beiden anderen Gruppen zusammen."6Mégis tudománytalan csűrés-csavarással, fárasztó magyarázatokkal, nevetséges statisztikával sok-sok oldalon át igyekszik cáfolni azt az egyszerű valóságot, amit a középkori oklevelek a magyarság javára megőriztek. Sőt, elvakultságában odáig megy, hogy „csak egészen kevés magyar eredetű helynevet" állapít meg B. térségében. Ez tetszetős megoldásnak kínálkozik, de vágyálom marad, még akkor is, ha bécsi egyet. tanár találta ki. Vizsgáljuk meg közelebbről, hogy az iménti kijelentés mennyiben ellenkezik Kranzmayer saját számadataival. Szerinte a 307 hiv. magyar helynév közül 127 (41%) múlt századi és századfordulói „mesterséges alkotás" eredménye. Ez a kranzmayeri beállítás tulajdonképen azt jelenti, hogy a helynevek 59%-a nem-német eredetű. Ha számadatait kiindulópontnak fogadjuk el, akkor a horvát-vend községek százalékszámának hozzáadásával kb. 63%-os nem-német származású helynévvel, illetve községgel van dolgunk. Ha pedig pángermán analógiára a középkori helyneveket és lakosságot tesz-szük meg a visszakövetelés jogalapjává, akkor az osztrák megszállta községek 63%-át az anyaországhoz kellene visszacsatolni. (Önkéntelenül is a soproni népszavazás 65%-át megközelítő párhuzamot juttatja eszünkbe.)

A múlt századi hiv. magyar névadás „hamisítványnak" való minősítése nem egyéb, mint az austro-marxisták kétféle mértékének bizonyítéka. Mert időbeli és térbeli viszonylatban is sokkal nagyobb hamisítvány egy történetileg soha nem létezett tartomány mesterséges életre hívása, valamint annak elnevezésére a „Burgenland" szó kovácsolása. Osztrák részről, a tárgyilagosság egyik ritka eseteként, a félhiv.-nak számítható Österreich Lexikon is részint hasonlóképen fogalmazza meg véleményét a névadásról.7

Az osztrák Kunstprodukte messze meghaladják azt a helynév-magyarosítást, amit mi a saját tulajdon földünkön és nem rabolt területen eszközöltünk. Az „amtliche Erzeugnisse" kifejezés elsősorban a bécsi kamarilla parancsára 100-200 évvel ezelőtt németesítő Habsburg-Beamterek névalkotásait illeti meg. (Pl. Maria-Theresiopel = Szabadka.) Az erőszakos németesítés korszakában keletkezett t.k. a Josephinische Aufnahme des Kgr. Ungarn (Kriegsarchiv, Bécs) és több osztrák-germán szerzőségű, hasonló lexikon v. földrajzi mű a XVIII-XIX. szd.-ban. A bennük közölt magyarországi földrajzi nevek magyarból való fordítását vagy önkényes németesítését tud. módszerekkel sem lehet letagadni. Hogyan szabad tehát ezeket mint „einwandfreie" kútfőket alkalmazni, kérdezhetjük a kritika szemüvegén át?

Gondolatmenetünk során a „zöld asztalnál kitalált" helynevek- re visszatérve, a már érintett „Burgenland" műszó kovácsolása mellett emlékeztetnünk kell a megszálló Beamterek egyéb idevágó üzelmeire is. Az alábbi példák nem hagynak kétséget az iránt, hogy az elfogult osztrák megszállók a saját sötét tevékenységüket takargatják a régi magy. rendszer befeketítésével. Mattersdorf-ból Matersburg-ot faragtak, hogy a kiagyalt tart. nevét legalább két „Burg" végződésű helynévvel tudják alátámasztani. Ugyanis Trianonig Pinkaóváron (Burg) kívül egyetlen b. helynévben sem fordult elő a „Burg" szó. Stinckenbrunn pedig büdös volt nekik, azért 1958-ban Steinbrunn-ra ferdítették. Az ősmagy. Csejké-re emlékeztető Schauká-t — hatalmi szóra — Eisenberg községnévvel cserélték fel, 1924-ben. Pama nevét is meghamisították, amennyiben 1922 után átmenetileg és hatósági utasításra Baumen-nek hívták. A lapincsközi Pócsfalu (Potschendorf) helyett is a Schreiberek által kitalált Rosendorf-ot vezették be. Az Árpád-kori Felsőlövő (Kismarton mellett) Gschieß változatát is mesterségesen szépítették meg Schützen-re.

Jelen fejezetünkben ismertetett helységek 87%-a (szám szerint 132) Árpád-kori eredetű magyar település. Habár Schwartz Elemér is mintegy 130 magy. eredetű helynevet mutat ki, ezek szükségképen nem azonosak a mi névtárunkkal, mivel kritériumnak a helynéveredet mellett az Árpád-kori magy. falualapítás tényét is megtettük. A toponymiai kutatásokból adódó alanti középkori helyneveket a magyarság Árpád-kori demográfiai fölényének szemléltetésére soroljuk fel. A hangsúlyt tehát a magy. etnikum abszolút többségű b. jelenlétére helyezzük, különös tekintettel a magy. államhatalom első 3-4 századára. Történeti jogunk döntő alapja — a politikai hatalom világos ténye mellett — a helynevek korai magy. nevének igazolt létezése, még akkor is, ha más (avar, besenyő, szláv vagy ismeretlen) szógyökből kapta magyaros alakját. A közjogi tényezők között másodrendűvé minősül a gyepűk felszámolását, majd a tatár-törökdúlást követő germán, illetve horvát bevándorlás. Mert minden honalapításnál (Landnahme) van „nemzetközileg" elismert elsőbbségi jog, amit nem befolyásolhat jóval későbbi, az országalapító és fenntartó nép jóvoltából befogadott jövevények (manapság „bevándorlók") száma. Ez utóbbi elv érvényesítése az Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és seregnyi más ország megcsonkítását vonhatná maga után.

A „demokratikus" mezben bűvészkedő mai osztrák helynévkutatókkal szöges ellentétben, az összeomlás előtti évtizedek egyetemi szintű kutatása nem vágyálmokra, hanem kútfőkre támaszkodva, elfogulatlanul igyekezett állást foglalni. A kranzmayeri austro-marxista sovinizmus vádjaival szemben pl. Steinhauser elismeri a letagadhatatlan magy. befolyás maradandó nyomait a b. helynévanyagon, és kizártnak tartja a szándékos magyarosítást: „ ... Bildete sich doch jenseits der Leitha eine von der ostmarkischen abweichende Art der schriftlichen Aufzeichnung und Oberlieferung heraus, die sich in einer altungarisch beeinflußten Schreibung und in der Bevorzugung madjarisierter Formen äußert. Das ist umso auffallender, als von einer ausgesprochenen Madjarisierungsabsicht im heutigen Sinne vor der 2. Hälfte des 19. Jahrhunderts keine Rede sein kann."8

A történetkutatók (köztük hazaiak is) egyre meggyőzőbben értékelik le a szlávság kárpát-medencei jelenlétét a IX-X. szd.-ban. (A von. részleteket külön fej.-ben láttuk.) Nem hallgathatjuk el, hogy Moór is túlzott szerepet tulajdonít szemlélődéseiben a szláv elemnek. Hibáztatjuk azért is, hogy magy. földrajzi nevet — pl. „im Kom. Ödenburg" — németül tüntet fel. E hiba többi elkövetői előtt is példaként lebeghet a német irodalom, amelyben szigorú következetességgel ragaszkodnak a magyaro.-i földrajzi nevek német változatához. Főként magyarellenes éle van annak a hajlandóságnak is, amely a megfejthetetlennek látszó helynevek mögött rögvest szláv hatást sejt. Pedig az amúgy is csekély létszámú szlávság László Gy. szerint is jórészt elszlávosított avar maradványból állt. „Különben is a szlávok ezen a vidéken soha nem voltak olyan számosak és önállóak — írja az osztrák Ertl —, hogy a korábbi időkből származó hely- vagy akár folyónevet a nyelvükre lefordíthatták volna."9

A Felsőpulya melletti Ligvánd esetében sem lehet teljesen elutasítani a kétkedést az iránt, hogy valóban szláv eredetű lenne. Igen sok helynevünkkel együtt, mint célzatos szláv származtatás — a tud. kutatás legutóbbi négy évtizedes eredményeire támaszkodva —, további beható vizsgálatra szorul. Ennek kapcsán a kutatók figyelmét nem kerülheti el az a körülmény, hogy amíg B. területére von. az avar népnek írott forrásokkal is megerősített számos régészeti bizonyítéka van, addig az összlávokat semmiféle forrásértékű adat sem támogatja. A történeti Magyaro. területével kapcs. a germanisták még ott sem mondják ki expressis verbis a magy. eredetet, ahol kútfőkből idéznek egy-egy magy. nevű középkori helységet. Viszont következetesen alkalmazzák a „szláv" jelzőt ott, ahol ilyen eredetet „vélnek felfedezni". Fehér M. Jenő a bizonyítékok sorozatával utasítja a hazugságok világába ezt a szlávizáló mesterkedést.10

Helynév-elemzésünk folyamán kialakult szlávellenes álláspontunk nem áll egyedül a szellemi küzdőtéren. Ha ritkaságszámba megy is, de akad ausztriai kutató körökben is olyan lelkiismeretes végkövetkeztetés, amely a helynevek megfejtésénél felmerülő bizonytalanságot nem igyekszik egyszerűen a szláv eredet tudománytalan; erőltetett kaptafájának alkalmazásával eloszlatni. Ilyen módszerrel fejtegette Weigl Hans (nem a Henrik!) a Morvamező gänserndorfi járása, többnyire elpusztásodott, helységeinek a nevét. Elrabolt nyugati végeink számos helynevére is vonatkoztatható az a se nem német, se nem szláv eredet, amit az 1212. okl.-ben DREZINGE-nek írott DRÖSING-ről állapít meg: „Nach dem Lautbestand zu schließen, kann die erste Silbe des Namens nicht deutsch sein, doch erlaubt auch das Slawische keine befriedigende Deutung."

Figyelemre méltó következtetésre jut az 1160-ban DÜRREN-CRUTE (ma DÜRNKRUT) helynév-alakkal kapcs. is: „Der heutige Volksname KROATEN bezeichnete ursprünglich nicht einen slawischen Stamm, sondern eine Adels- und Erobererkaste asiatischer Herkunft." Ott van aztán PRINZENDORF, 1120-ban PRUNSINDORF. „Dorf des PRÜNSSO. Der Name ist nicht deutsch, aber auch aus dem Slawischen nicht leicht herleitbar." ROSDORF-nál pedig megáll a tudománya: „Der Name ist nicht deutbar."11

Még határozottabban veti el a szlávofil etimologizálást Mikkola J. finn nyelvész-történész. Szerinte: „man hat sich durch slawisch klingende Ortsnamen irreleiten lassen."12

Úgy gondoljuk, nem érdektelen, ha jelen fej.-ben a hazánkról készült egyik legrégibb térkép (Ortelivs: Theatrum Orbis. Terrarum, Antverpen, 1570) kiejtési magyarázatát ismertetjük. Íme, a térképrajzoló Latzius megjegyzése: „Hungariae voces quomodo legenda sunt: „CZ" litterae pro „CH", „S" littera pro „SCH", „Z" littera pro „S" in vocibus Hungaricis. „W" litteram in fino pro „V". Hazánk nyelvéről így vélekedik: „Lakosai a szkíta nyelvet használják, amely az összes szomszédokétól különbözik."

Tekintettel arra, hogy a germanisták mohósága még a trianoni határtól keletre is német helynevek után szimatol, az ottani városnevek kizárólagos magy. v. magy.-latin, de sohasem német, térképi feltüntetését, mint cáfoló bizonyítékot idézzük. Ortelivs négyszáz éves Hungaria c. térképén: „POSONIUM" Pozsony városát jelzi. Ugyanabból az időből való a világhíres Palazzo Vecchio (Firenze) előcsarnokának Pozsonyt ábrázoló terjedelmes freskója, fölötte hatalmas „POSONIA", alatta pedig „POSONIUM HUNGARIAE CIVITAS ANNO 1565" felirattal. Az antverpeni térképész tolla ugyanazt a városnév-formát örökíti meg, mint a firenzei palota freskófestőjének ecsetje. Egymástól távoli, de azonos kútfők. Még hány ilyen és hasonló fog napfényre kerülni az idők folyamán?! (Különösen a föld mélye rejteget még sok meglepetést. A régészetre, mint segédtud.-ra, B. helynév-kutatásának jövőjében az eddiginél sokkal tekintélyesebb feladat vár.) A részrehajlással alig vádolható belga Ortelivs atlaszában Sopront az országismertető latin szövegben „SOPRONIUM"-nak írják. A valamivel később, 1585-ben kiadott Mercator-féle Ausztria Archiducatus c. térképen „SOPRON" kizárólag magyarul olvasható. Ugyanúgy csak „SOPRON" szerepel STIER Márton térképén. (Karte der Schüttinsel und des Neusiedlersees, Bécs, 1660.) Kőszeg és Szombathely térképezése: „KEWSEK" (olvasva: KŐSZEK) és „ZOMBATEL — SA-BARIA". A felsorolt négy város mindegyikénél hiányzik ugyan a német helynév térképi alkalmazása, de más térképen itt-ott már a németes változat is feltűnik a germanizáló törekvés árnyaként, ami a későbbi századok folyamán (ld. fentebb) oly károsan éreztette hatását főként azáltal, hogy a nyugati világ is germanizált földrajzi neveiket vette át. Történet-földrajzi, helynév-kutatási és általános magy. nemzeti szempontból óriási jelentőségük van a XVI-XVII. szd.-i térképeknek. Magy. hazánk tört. jogának perdöntő bizonyítékai.

Az iménti négy városunkon kívül érdemes más helynevek térképi megnevezését is összehasonlítani az újkor első két századának nagyszámú térképe alapján. Legfeltűnőbb N.-Újvár esete, amennyiben helyneve hat térképen kizárólag magyarul („NEMETUI-WAR"), egy ízben német változatával együtt szinte betűről betűre egyezve fordul elő 1528 és 1696 között. Amíg Rohonc mai magy. hangalakját („ROHONCZ") öt térképen, addig németes változatát egyetlenegy térképen jelzik. A Lékát feltüntető négy térkép közül a teljesen azonos „LEWKA" háromszor, németes névalakja („LEWKA-Haus") pedig egyszer szerepel. „MONOROKHEREKis csak egy ízben ésakkor is másodlagosan mutatkozik Goethe nyelvén. Az egykori Pannonia, majd Vas vm székhelyét, Szombathelyt (valószínűleg a hagyomány miatt) ötször latinul, kétszer magyarul, illetve németül írják. (A felhasznált térképek közelebbi adatait ld. a 10. fej.-ben.)

Amint Macartney, a kiváló brit történész is hangsúlyozza: a magyarság elnémetesedés, eltótosodás és eloláhosodás folytán sokkal többet veszített, mint amennyit természetes beolvadás által nyert (ld. a 18. fej.-et.), úgy elmondhatjuk, hogy B.-ban is nemcsak kaptunk, hanem adtunk is helyneveket a germánságnak. Ritka tárgyilagossággal emeli ki Steinhauser Walter, hogy B. helyneveiben lépten-nyomon felfedezhető az ezeréves magyar uralom hatásának nyoma. (Ld. a köv. fej.-et.)

Amíg az egykori Noricum területén ma is számos UNGER-összetételű helynév van, addig B.-ban egyetlenegy ilyen község sem fordul elő. Vajjon mivel magyarázható ez a különös tény? Tudvalevő, hogy a hatósági beavatkozás nélkül keletkezett településeket többnyire a szomszéd falvak lakói nevezték el. Ezzel magyarázható a csupán német- és horvát előtagú helynevek előfordulása B.-ban. Ugyanis a törökdúlás előtti lakosság többsége magyar lévén, csak a német és a későbbi horvát jövevények telepei számítottak idegennek. Ugyanez fordítva áll Noricum egykori területére, ahol a XI-XII. szd.-ban beözönlő németség, többségénél fogva, az ott talált magyar szálláshelyeket, számos esetben, a falu lakóiról UNGER-nek nevezték el.

*

(A címszóul szolgáló alábbi helynevek utáni első sorban rendszerint az okl.-ben előforduló névalakot és évszámot találjuk.)

ALHÓ, Vas vm.

Első írásos említése abban az 1263. okl.-ben történik, amely Köveskuti Györgyöt nevezi meg a helység földesuraként. 1334-ben is csak a magy. ALHÓ helynév fordul elő egy kútfőben. Német változata jóval később, 1455-ben mutatkozik először. 1661-ben Batthyány-birtok lesz.

ALSÓBELED, Vas vm.

BELUD 1221, 1297. Németes névalakja: PILDEIN 1459. Későbbi falukettőződés következményeként jött létre ALSÓ- és FELSŐ-BELED. Schwartz Elemér a magy. Beled családnévvel hozza kapcsolatba.

ALSÓLÁSZLÓ, Sopron vm.

Répce-völgyi község Kőszeg és Alsópulya között. Okiratban 1225-ben említik először. A megszállók okozta lakosság-csökkenésnek ez a község is egyik kirívó példája. Amíg az annyiszor felhánytorgatott magy. uralom idején, már száz esztendővel ezelőtt is, 519 személynek nyújtott otthont, addig napjainkban (1980) mindössze 340 főnyi lakosa van e falunak.

ALSÓLÖVŐ, Vas vm.

Felsőőr közvetlen szomszédságában a lövőőrök (íjászok) települése volt az Árpád-korban. Abban az okl.-ben is előfordul, amelyet V. István királyunk a határőrök (lövők) jogainak és kötelességeinek szabályozására adott ki 1270-ben. 1393. okl. szerint LEWE (Lövő). A magy. lakosság pusztulását követő germán beszivárgók a falu magy. nevének német változatát honosították meg.

ALSÓŐR, Vas vm.

Amíg Alsólövő északról, addig Alsóőr délről szomszédja Felsőőrnek. Amint nevéből és földrajzi helyzetéből is kitűnik, Felsőőr után a gyepűrendszer legfontosabb figyelőhelye lehetett a Pinka völgyében, illetve a mellette húzódó erdős dombhátakon.

1441-ben ALSOWEWR (azaz Alsóőr). Ősmagy. eredete vitán felüli, miért is német neve nem egyéb, mint a magy. fordítása. (Elismerés illeti a kismartoni püspökség 1978. évkönyvének szerkesztőjét, amiért Alsóőr helynevet zárójelben magyarul is kinyomatta.) Egyik gyepűkapujának emléke rejtőzik a pinkavölgyi SOROMPÓDŰLŐ elnevezésben. Déli határában UNGER-Berg felé, a megszállók által is átvett BAKOS-erdő (BAKO-Wald) az ősi magy. birtoklás hagyatéka.

BADAFALVA, Vas vm.

BADOFALU 1187, BADAFOLUA 1350, BODAFALWA 1538, BODOFALVA 1552.

1187-ben a szentgotthárdi ciszterci apátság major létesítésére kap engedélyt Badófaluban. Moór Elemér is azon véleményt osztja, hogy a Rába balpartjának falvai (Szentgotthárd és Gyanafalva között) a XIV. szd. közepén többségükben még magyarlakta közösségek voltak. Mi is csatlakozunk ama érveléshez, amely egy 1350. okl.-ből indul ki. Mivel ezen okirat a Nagyfalván élő germánokról még mint „hospites" (vendég-jövevények) emlékezik meg, azok nem régóta lehettek ott, miért is a magyarok mellett idegeneknek tekintették őket. Ugyanabból az okl.-ből értesülünk, hogy fenti községek ősmagy. lakosságát a szentgotthárdi apát német ajkú telepesekkel cseréli ki. Az elnémetesítés folyamata tehát csak a XIV. szd. II. felében veszi kezdetét.

BAKSAFALVA, Vas vm.

BAXAFALWA 1428, 1455, 1475. Egykori őrfalu az Ösztörmen völgyében. Németül először 1618-ban nevezték meg.

BARÁTUDVAR, Moson vm.

Ez a Fertő és Féltorony közti besenyő határőrtelepülés II. Endre (1217) adománylevelében „LEGINTOV terra" (azaz Legénytó) néven szerepel. Besenyő-magy. őslakóit a tatár, majd a török irtotta ki. Ennek tulajdonítható az újjáalapítás utáni BARÁTOK-FALWA (1550) helynév megjelenése.

BÁNYÁCSKA, Vas vm.

BAHNA 1264, 1377, 1479, 1486. Vend változata: „BOJANE" a magyarból alakult.

BÉKATÓ, Vas vm.

BEKATOU, BEKATOW (Békató) 1387. B. legdélibb szögletében, a tört. határszélen. Középkori kizárólagos magy. neve, továbbá annak német változatú (a magyarral párh.) első előfordulása (1635) arra enged következtetni, hogy a közeli Vasdobrához hasonlóan, germán lakossága csak a XVII. szd.-ban kezdett növekedni. Feltételezhető — amint az Vasdobrával kapcs. okiratilag (speculatores, 1213) ki is mutatható —, hogy itt is éltek Árpád- kori magy. határőrök.

BÉKAFALU, Vas vm.

BÉKAFALU 1631, HORVATFALU (Croaticus Pagus) 1648. A szlávosító Moórt még a bécsi Bürger is megrója, aki módszeréhez híven itt is a germán eredetnek tulajdonít elsőbbséget, jóllehet, a német változat csak 1698-tól, a magy. helynévvel párh. II. helyen szerepel.

BOLDOGASSZONY, Moson vm.

Barátudvartól D-re fekvő búcsújáróhely, amelynek középkori magy. neve Mária-tiszteletre utal: ZENMARIA (azaz Szent Mária), 1324-ből. Sorsa ugyanaz lett, mint a szomszédos Legénytóé. Árpád-kori nevével együtt magyarságát is elsöpörte a török veszedelem.

BÓNISFALVA, Vas vm.

BANAFALUA 1366, németül csak 1615-ben. B. legdélibb sarkában, a trianoni hármas határtól D-re fekszik.

BOROSGÖDÖR, Vas vm.

GUDUR 1336, GEDER 1427 és GÖDÖR aliter Hinczinhof 1618. N.-Újvártól D-re, a trianoni határ melletti helység magyarral párh. német neve csak 1618 óta olvasható okiratok szövegében, mégis az osztrák berkekben kitalált mesékkel szándékoznak kétségbe vonni a magyarság kútfőkkel bizonyítható névadó valóságának hiteles elsőbbségét.

BOROSTYÁNKŐ, Vas vm.

PORUSTYAN 1289, BOROSTYAN 1327, POROSTYAN 1388, 1393, BOROSTYANKÖ 1666, 1701. Nem előbb, mint 1463-ban fordul elő kettős formája: POROSTYAN al. nom. PE-RENSTAIN.13

BORSMONOSTOR, Sopron vm.

Monasterium B. Virginis de BORSKEDY 1291 és KEDHEL 1339. Kőszegtől É-ra, a Répce és a trianoni határ között. Helyneve BORS Domonkosra vezethető vissza, aki 1194-ben nyolc falut adományozott a cisztercieknek, avval a kikötéssel, hogy kolostort építsenek. (Dominicus Bors de genere Miskolc.)

BÜDÖSKÚT, Sopron vm.

BYZUSKUT egy 1271. adásvételi szerződés szerint mindössze öt jobbágycsaládnak nyújtott otthont. Csekély lélekszáma nem meglepő, ha fontolóra vesszük, hogy a középkori falvak lakosságszáma gyakori ingadozásnak volt kitéve, olyan okok következményeként, mint háborús erőszak, feudális dúlás, járvány, éhínség, elvándorlás, tűzvész, árvíz stb. Különben is erre a korszakra az apróbbnál apróbb falvacskák óriási száma jellemző, nemcsak nálunk, hanem Európaszerte. Angliában pl. számos falu csak 1-6 háztartást foglalt magában. Franciao.-ban ugyancsak sokfelé akadtak törpetelepülések, ú.n. hameau-k, nem több, mint 3-5 házzal.14

A „villa Stinchenprun" német változat 1344-ben tűnik fel először. Csak 1958-tól kezdve hívják Steinbrunn-nak. A korábbi (valószínűleg szégyellt) Stinckenbrunn helyett íróasztal mellett hamisították meg a nevét. Helytörténete szomorú párhuzamba vonható avval a nagyszámú helységgel, amely a törökdúlás folytán néptelenedett el. Az irtványföldeket feltörő, szőlőket telepítő ősmagy. lakosság helyébe beültek a szerencsés horvát jövevények, 1532 után.

CINFALVA, Sopron vm.

Árpád-kori ősmagy. település, amelynek 1254. kútfő szerint PERESNE volt a neve. Német nyelvű megjelölés csak 1343 óta vált közismertté. Viszont erre vezethető vissza az 1733 óta meghonosult magy. elnevezése is. Talán a legtöbb, ma is használatos, magy. dűlőnévvel bíró falu B.-ban.

CSAJTA, Vas vm.

Rohonctól D-re, a Szombathely-Felsőőr közti országút mentén, a Vasfüggöny közvetlen árnyékában elterülő községet eredetileg CSATÁ-nak hívták. A reánk maradt korabeli oklevelek szerint 1374-ben CAHTA (azaz Csata), 1428-ban pedig ennek származéka: CHAYTHA (azaz Csajta). A horv. Čajta a m. helynév átvétele.

CSÁSZÁRFALU, Sopron vm.

CHASZARFALWA 1572, németül 1640-ben először. Császár nevű földbirtokosáról nevezték el. A kipusztult őslakosság helyét horvát menekültek foglalták el.

CSÁVA, Sopron vm.

Felsőpulya északi szomszédja. Árpád-kori ősmagy. település, amely az okl.-ben CHAWA 1250, majd CZAWA (1394) néven fordul elő.

CSEJKE, Vas vm.

A Pinka-völgy közelében, ma a Vasfüggöny mellett meghúzódó helység ősmagy. eredetét több korabeli okl. is bizonyítja: éspedig 1157-ben CHEGGE, 1244-ben CHEYKA. 1455. és 1475-ben CHEYKE néven adnak hírt róla. Német névváltozata csak több mint öt évszázad múlva, a törökdúlás után jelentkezik, 1697-ben, mint Csauka (Schauka), de a magy. CSEKE párh. említésével. A magy. történelmiségnek a helynévből való kiküszöbölése céljából — mint más községeknél is — a transliterációval létrejött Schauka helyett 1924-ben, a közeli szőlőborította Vashegy után, Eisenberg községnév használatát rendelték el.

CSÉM, Vas vm.

Pinkaóvártól É-ra, szintén a Vasfüggöny mentén terül el. IV. Béla várépítő intézkedései folytán nyerte helynevét attól a Csém nemzetségtől, amelynek tagjait — mint „de genere Chem" - az. 1244-ben kelt kir. adománylev. a falu birtokosává tette meg. A horv. Čemba a m. származéka.

DARÁZSFALU, Sopron vm.

A Kismartonnal szomszédos községet egy 1307. magy. kiadású okl. DURUG néven említi, de 1430-ban már DOROG-nak hívják. Mellette most először fordul elő a Drawsdorf falunév is.

A germanista helynévkutatás egyik jellegzetes esetével állunk szemben, amennyiben a Durug-ot- a szláv drug-ból származtatják. Milyen egyszerű és tetszetős érvelés a magyarság ellen! Mi azonban nem fogadhatjuk el ezt, egyedül a véletlen nyelvi hasonlatosságra épített feltevést, amit sem régészeti, sem írott emlékek nem támasztanak alá. Hangsúlyozzuk, hogy a tud. bizonyítás eme hiánya nemcsak B.-ra, hanem a Kárpát-medence egészére is jellemző, állítólagos szláv településekkel kapcs. Légüres térben botorkálva, csupán gyenge nyelvészeti feltevésekkel erőszakolják rá tudalmaikat a hiszékeny közönségre. Még a pánszláv nyomás alatt álló fiatal magy. régész-történész nemzedék is a valótlanság világába utalja ezeket a „tud. mezbe" csomagolt mesterkedéseket.15 Majd ha netalán ásatások v. forráskritikát is kiálló kútfők hoznak felszínre elfogadható bizonyítékokat, akkor, és csakis akkor állíthatjuk, hogy Dorog, illetve ma Darázsfalu „nem-magy." eredetű helynév.

DARUFALVA, Sopron vm.

Soprontól csupán a trianoni határ választja el ezt az elhorvásodott községet. Egy 1307-ből fennmaradt okl. szerint DOROG-nak hívták.

EGYHÁZASFÜZES, Vas vm.

Középkori oklevelek, a szomszédos Gyepűfüzeshez hasonlóan, illetve azzal együtt említve, FYZES és FIZES néven örökítik meg. A két Füzes eredetileg őrfalu volt, később a monyorókeréki uradalomhoz tartozott, majd Bakócz Tamás bíboros érsek és prímás (1496) vásárlása révén Erdődy-tulajdon lett. Német neve, akárcsak. Gyepűfüzesé, a „füzes" szóból keletkezett.

FELSŐBELED, Vas vm. (Részleteket ld. Alsóbelednél.)

FELSŐLÖVŐ, Vas vm.

Szomszédja, Alsólövő módjára lövőőrök (íjászok) gyepűőr települése volt. A „sagittarius"-ok jogállását még 1327-ben is szükségesnek tartották szabályozni. Egy 1393-beli okl. mindkét Lövőt (utraque LEWE) a korabeli szabályoknak megfelelően LEWE-nek írja. A szabad „lövők" kisnemesi életére emlékeztet az ú.n. Wimmer-ház, amely sajátos kúriájuk reánk maradt jellegzetes példánya. A Felső Őrség többi magy. alapítású helységéhez hasonlóan, erre a községre is rányomta bélyegét a magy. stílusú építkezés, ami a tornácos házakon még sokfelé kifejezésre jut.

FELSŐŐR, Vas vm.

Hosszú századokon át a Felső Őrség katonai és gazdasági köz- pontjának számított. A városka arculata, különösen a Fel- és Al- szegen annyira magyar, hogy csak a német feliratok és osztrák állami jelvények döbbentenek rá a szomorú valóságra.

Az egykori oklevelek kizárólag magyarul említik. Csak a helynév írásmódja alakul, de változatlanul Felsőőrnek olvasandó. Érdemes összehasonlítani középkori írott alakjait: 1327-ben a latin Superior szóval kapcsolják össze: SUPERIOR EOR, 100 év múlva (1427) csupán EWR, de 1441-ben már újból FELSEWEWR, hasonlóképen 1496-ban is: FELSEW EWR (külön). A dűlőnevek között ott van aztán az 1443-beli kútfő PAPVELGE (Papvölgye), vagy a ma is használatos Csapota (azaz Csapda), továbbá a Vörös-domb.

FELSŐPÉTERFA, Sopron vm.

Nagy-magyarországi határközség volt Kaboldtól É-ra. A II.Endre korabeli okl.-ben (1222) mint Péter comes faluja, „villa Petri Comitis" fordul elő. A helység névadója valószínűleg várispán lehetett. Úgy látszik, a tatár pusztítás következményeként kezdett elnémetesedni, mert 1302-ben már PETURNYMITI-nek hívják. Ne feledjük azonban, hogy az okirat szerkesztője kizárólag magyarul foglalta írásba, amiből az akkori gyakorlat értelmében az következik, hogy német neve még nem is létezett.

FELSÓPULYA, Sopron vm.

Őslakos magyarságával a pinkavölgyi Őrség után B.legjelentősebb magy. nyelvszigete. Keletkezése, rendeltetése is azonos Felsőőrével. Itt is magy. gyepűőrök vigyáztak, hogy a nyugatról fenyegető veszélyt elhárítsák, késleltessék, v. erősebb támadás esetén a nagyobb védelmi egységeket riasszák.

Különleges honvédelmi szerepénél, nemesi kiváltságainál fogva helytörténeti eseményei elég részletesen maradtak reánk a kútfők elsárgult lapjain. Már 1225-ben Nagy és Kis Pulyáról (Pula Maioris et Minoris) van tudomása az okl. szerkesztőjének. Magyar jellegét továbbra is megőrzi. Ugyanis 1378-ban is csak a magy. FELPULA (Felsőpulya) néven fordul elő. Felső- és Alsó PULA között helyezkedett el, mint közönséges jobbágyfalu, a magy. ajkú Közép-PULA, amelyet 1958-ban az egykori Nemes-Pulához, azaz Felső-pulyához csatoltak. „Visitatio Ecclesiae KOZEP et FEÖLSÖ PULIENSIS in Comitatu Soproniensi A.D. 1647." Ezen apostoli vizitáció idején a két Pulának még közös plébániája volt Felsőpulyán. A vizitációs jegyzőkönyv szerint a felsőpulyai plébánia javadalmához tartozó földek mindegyike magy. elnevezésű dűlőben fekszik. Felsőpulya határában: Kisföldek, Nagyrét, Félrét, Kettős, Gabonák. „In Territorio KOZEP PULIA": Nagyföld nevű dűlő. A szomszédos Alsópulyán az 1647. kánoni vizitáció magy. dűlőneveket említ: Czeresfölde, Köblösföldek, Hidegkút.

Akárcsak Felsőőr körzete, Felsőpulya vidéke is magy. volt Kőszeg 1532. ostromáig, amikor a török fosztogatása, gyújtogatása, öldöklése és emberrablása vetett véget a hat évszázados virágzó magy. életnek. Így ritkította a török a magyarság sorait és tette lehetővé az Adria mellől menekült horvátok letelepedését a nyugati végeken. (A horv. Gornja, Sridnja és Dolnja Pulja magy. helynév fordítása.) A török által kipusztított Árpád-kori kisnemesek helyére Pálffy János nádor 1747-ben Bátsmegyei, Bertalanffy, Büki, Rohonczy, Szegedy, Taly stb. nevű kisnemeseket telepített.

FERTŐFEHÉREGYHÁZA, Sopron vm.

Középkori (1332) neve CHAKAN (Csákány) valószínűleg a törökdúlást követő germán beszivárgás közvetkeztében ment feledésbe, helyt adva (1641) az ugyancsak magy. FEIEREGYHÁZA elnevezésnek. A „Csákány" helynév legújabb kutatások szerinti kétféle szómagyarázata közül nehéz választani, mivel mindkét megállapítás feltevésekre szorítkozik. Fehér M. Jenő szerint avar településsel függ össze. Nem fejti ki, de minden bizonnyal az avar „khagán" szóból eredezteti. Okfejtése elfogadhatónak látszik, hiszen az egész Fertő-vidék avar szállásterület volt, jóllehet, a régészet ebben a községben még nem hozott felszínre ilyen leleteket.16

A másik változatot Török Sándor képviseli, aki a nyilasokhoz (sagitarii) hasonlóan a harci csákány eredetű helyneveket is a gyepűőrségre vezeti vissza. Rámutat arra is, hogy az ilyen nevű falvak többsége gyepűhelyeink tőszomszédságában találhatók. Érvelése helytállónak mutatkozik, mert pl. a rábavölgyi Nagycsákány (1939 óta Csákánydoroszló) Vas vm-ben szintén gyepűőr-települések közelében fekszik.17

Az osztrák helynév-kutatás tudománytalanságának egyik jellemző példáját szolgáltatja a középkori „Csákány" névfejtése. A helység magy. nevét elintézik avval, hogy szlávofil vakságból egyszerűen ráhúzzák a szláv eredet jól bevált kaptafáját.18 Német helynevének keletkezését pedig (a tudományosság álarca mögött) — jóllehet, csak 1430-ból maradt fenn első okmányszerű említése — forrásadatok nélk. egyszerűen a XI. szd.-ba helyezi vissza egy bűvészkedő egyet. tanár. Bizonyítási eljárása nem hiteles tényekre, hanem feltételes adatra és merő etimologizálásra szorítkozik.19 Ezzel az anakronizmussal Bürger ugyanazt a hibát követi el, mint amit szerzőtársa másnál helyesen kifogásol. T.i. az Incédet karoling eredettel magyarázó Zimmermann eme túlzását azért tartja lehetetlennek, mert „einem aus karoling. Zeit überlieferten Personennamen kann man nicht einfach auf das erst seit dem 13. Jh. urkl. bezeugte DÜRNBACH übertragen."20

FERTŐMEGGYES, Sopron vm.

MEGYES 1244, MEDWES 1356, 1373, MEGGYES 1674. Soprontól É-ra, a Vasfüggöny mellett fekvő község egykori gyepűőr-településből fejlődött ki. A magy. helynév származéka a német „Mörbisch".21

FERTŐSZÉLESKÚT, Sopron vm.

„Poss. PRAYTUNPRON in vulgari hungarico ZYLUSKUTH" 1332, ZELESKUT 1367 és ZELKUTH 1378. Német nevének 1262. első okmányi említése nem zárja ki, hogy fordításként a magyarból vették át.

FÉLSZERFALVA, Sopron vm.

HEREN 1265, 1435. Árpád-kori helység („HEREN” = Herény nemzetségnév), avar-besenyő alapítású falvakkal körülvéve. A XV. szd.-ban TORMÁSKÉR-nek hívták a „KÉR" várjobbágynemzetség után.22

FÉLTORONY, Moson vm.

A trianoni határ közelében fekvő község magy. eredetéhez kétség nem fér. Már 1446-ban, majd 1487-88-ban mint „villa FEL-THORON" fordul elő a korabeli okl.-ben. Magy. nevének németre fordított változata, „possessio Holbenthurm" egy 1493. kútfőben maradt reánk. Ha két évszázaddal tovább lapozunk Féltorony helytörténetében, miután eredeti magy. őslakosságát az átvonuló török csapatok 1529-ben és 1683-ban megsemmisítették, meggyőződhetünk, hogy a jövevény német ajkú lakosság egyrészt szabadon használhatta anyanyelvét, másrészt ebben a községben sem az osztrák, hanem a magy. közjog volt érvényben. Ugyanis az 1711-ből fennmaradt útmenti feszület az osztrák államjogtól idegen, magy. falusi bírói intézményre utal német nyelvű feliratában: „Herr Urban BOLIGRAN Richter 1711."23

FRAKNÓVÁRA, Sopron vm.

A középkorban a Fraknó helynév O-val végződő formája fordul elő az oklevelek egész sorában: FRAKNO 1332, Castrum FA-RUHNO 1346, FROHNO 1370 és FRATHNO 1398. 1425-ben a két évszázaddal korábbi FRACKNO formához tértek vissza, ami aztán 51 esztendő múlva is ugyanúgy hangzik, csupán az írásmódja változott a szóvégi néma W-vel: FRAKNOW 1476. Az elkövetkező századok folyamán is megtartotta nevét, aminek bizonyítéka t.k. egy 1663. ágyú öntöttbetűs szövege: „COMES PAVLVS ESTERHAZI DE FRAKNO 1663." (A bécsi hadimúzeum 9. sorsz. ágyúja.)

Kielégítő bizonyítékok hiányában nem érthetünk egyet Moór-ral, aki tévesen szláv szóból véli Fraknó helynevét megfejteni. Mégis meglepő, hogy Kranzmayer is cáfolja a szláv összefüggést. Az egyébként szlávofil bécsi germanista Moór szemére veti, hogy helynév-értelmezésével a Lajtán túli németség jelentéktelenségét igyekszik igazolni.24A feltevésekkel és áltud. módszerrel dolgozó tanártól nem vitathatjuk el a germánság térbeli jelenlétét. Csupán azt kifogásoljuk, hogy a tört. tényeket elferdítve, a germánokat alapítókként állítja oda is, ahol számos esetben a virágzó Árpádkori települések kipusztult magy. őslakosságának helyét foglalták el, és a Magyar Királyság vendégeiként több szabadságot élveztek, mint ott, ahonnét jöttek, pl. a protestánsok és a zsidók.

FÜLES, Sopron vm.

A trianoni határmenti. N.-keresztes és Locsmánd közti község német neve a korai Árpád-kor magy. (Ikecs) helynevéből alakult. A FÜLES elnevezés először egy 1264. okl.-ben foglalva maradt reánk. Középkori virágzó magy. múltjának a törökdúlás vetett véget, helyt adva a földet kereső horv. menekülteknek. Ebben a felsőpulyai járáshoz tartozó községben látta meg a napvilágot 1895-ben vitéz Somogyváry Gy., aki „Gyula diák" néven a két v.h. közti Magyaro. egyik népszerű ker. nemzeti irányú írója volt. (1953-ban Roth-Rákosi ávós pribékjei ölték meg.) A horv. FILEZ magy. származék.

GÁLOS, Moson vm.

Jellegzetes példája a nyugati végek magyarságára nézve végzetes néprajzi történetnek. A gyepűőr-településből fejlődött falu birtoklistáján kezdettől fogva csupa magy. nevű kisnemes szerepel: Illésházi, Istvánfi, Kennye, Tankházi stb. Majd két gyászkeretes évszám: 1529 és 1683 emlékeztet az őshonos magy. lakosság pusztulására.25

Középkori magy. jellegét tükrözi a „Villa GALUS" 1217, majd „Terra GALUS" 1318 és végül GALOS 1478. Magy. nevéből torzított németes formájával, GOLS, 1579-ben találkozunk először. Egyesek a germán fajú és többségében lutheránus vallású lakosságának tulajdonítják, hogy a hitleri Anschluß idején a nemzetiszocialisták „paradicsoma" volt ez a borértékesítéséből élőnagyközség.26

GERCSE, Vas vm.

A Rába völgyében fekszik, ott, ahol É-D irányban ezeréves határunk szeli át. Középkori jó magy. neve (GERENCHER, 1387), úgy látszik, az okmányilag 1599-ben először említett német helynév hatására alakult át.

GOBORFALVA, Vas vm.

Mivel a germán filológia nem tud mit kezdeni evvel a helynévvel, a szláv eredet feltételezését erőlteti minden kritika nélk. Az oklevelek tanúsága szerint a középkorban csak a magyaros KAPURNUK (1279 és 1388), illetve KAPORNOK (1392) néven ismerték.

GYANAFALVA, Vas vm.

GANOUFALVA 1350, GANAFALWA 1358, JANOFALWA 1451, JANOSFALVA 1552, majd végül JANAFALU. Az iménti magy. helynevek is meggyőznek arról, hogy ez a rábaparti község határozottan magy. volt a XIV. szd.-ban. Moór még avval is elutasítja a kételyeket, hogy az 1350-ből fennmaradt okiratra hivatkozva utal az abban említett magy. szem.-nevekre, mint: ALAP, DONC, TIVAN.

A Rába balpartján idáig terjedt az 1183-ban alapított szt.-gotthárdi ciszterci apátság birtoka. Csak 1848-ban szűnt meg az apátság földesúri joghatósága. Feltáró munkánk során — a hiteles forrásadatok tükrében — tudatosan állíthatjuk, hogy a magyarság néprajzi határa, akárcsak a Rába és Köpcsény közti bármelyik szögletben, itt is elérte hazánk politikai határát a középkori századokban.

GYEPŰFÜZES, Vas vm.

Függetlenül attól, hogy a GYEPWFYZES helynév először csak egy 1496. okl.-ben maradt reánk, minden bizonnyal gyepűőr-falu volt. Kovács Márton, a Vas vármegyei Őrségek szaktekintélye, Egyházasfüzessel együtt, mint a Felső Őrséghez tartozó őrfalut ábrázolja térképén.27A közelben emelkedő Csatár-hegy (Csater-Berg, ld. a 12. fej.-ben is) az Árpád-kori lövőőrök figyelőhelye volt. Ebből a korszakből való a FIZES (FÜZES) elnevezés, amelyből később (1496) a „gyepű" szó hozzáadásával GYEPWFYZES keletkezett. Német változata a kutatók szerint is a magy. helynév németes átírása folytán jött létre. Ugyanezt láthatjuk a szomszédos Egyházasfüzes (Kirchfidisch), valamint a Szentgotthárd melletti Rábafüzes (Raabfidisch) esetében is.

Feltételezhető, hogy az Árpád-kori oklevelek (pl. az 1221. és 1283.) azért írják csak alapnevén FYZES, azaz Füzes-nek, mert szerzőik így hallották a néptől. Közönséges használatban máig is szokás, hogy a helyneveket rövidített formában, előtag nélk. mondjuk ki. Tehát végeredményben Schwartz Elemérnek, a Pázmány Péter tud. egyetem két v.h. közti tanárának is igaza van, amikor Gyepűfüzest a határvédő gyepűkkel hozza kapcsolatba.28

Mi a hangsúlyt a FÜZES alapnévre helyezzük. A gyepűövezet mocsaras, lápos terepéhez a füzesek is kétségkívül hozzátartoztak. Itt, a Felső Őrség Rába-Lapincs országkapujában, a székesfehér-vári-gráci hadiút mentén fekvő Rábafüzes (Trianon óta határátkelőhely) is őrfalu volt. Alapnevéből, az ősi „FIZES" szóból szintén Fidisch-t formáltak a német ajkúak. Még a „burgenlandi" Eindeutschung egyik erőszakos úttörője is kénytelen megállapítani, hogy Füzes — Fidisch magy. eredetű helynév.29A „füzes" közszó földrajzi név használatának elterjedtségére vall, hogy az Ösztörmen és Lapincs közti egykori gyepű terjedelmes erdősége ma is a Fidischberg és Fidischwald, az ott eredő patak pedig a Fidisch-bach nevet viseli. Az is elgondolkoztató, hogy a Fidischberg-et csak három km választja el az UNGER-Berg nevű magaslattól. A szomszédos Kukmér határához tartozó (1346-ban „ÖREG ŐRS") Alte Wart nevű domb sincs messze.

GYIMÓTFALVA, Vas vm.

A Felsőlövő közvetlen szomszédságában elterülő falu IRMESD néven fordul elő egy 1392. okiratban, amikor még a Kanizsaiak birtokát képezi.

HARÁCSONY, Sopron vm.

HARATCHAN 1389 és HARACHAN 1425. A Sopronnyékkel összeépült község németes névalakja csak 1773-ban mutatkozik. A szlávosító törekvésekkel szemben figyelmünket itt is más irányú kutatásra kell fordítanunk. Moór magy. eredetűnek tartja, szerinte a germánok csak 1200 után vehették át.

HORVÁTFALU, Vas vm.

Első (1698.) oklevéli említése: HORVÁTHFALU sive CRO-BOEK. A XVII. szd.-ban horvátok települtek ebbe a lapincsközi községbe, amelynek környéke gödrös-göcsörtös, mint a zalai Göcsej. Ma már teljesen elnémetesedett.

HORVÁTHÁSOS, Vas vm.

HASSAS 1369, 1489, 1496. A Pinkaóvár és N.-újvár közti terjedelmes erdővidék közepette meghúzódó HÁSOS a szomszédos kolomi pálosok, majd az Erdődyek birtoka volt. Nevét a magy. „hársas"-ból vezetik le. A török veszedelemben elhurcolt v. elpusztult magyarok helyét a Száván túlról menekült horvátok, továbbá germánok foglalva el, alakult ki Horvát- (1659), illetve Német-Hásos (1698.) A horvátok csekély hangváltoztatással (HAŠAŠ) megtartották magy. nevét.

HOVÁRDOS, Vas vm.

HAVÁRDOS 1698 és HOVANDOS, HARMINSZ 1773. Német nevének nyomát a kútfőkben nem találjuk. A kutatók magy. eredetét tételezik fel. Schwartz szerint HORVÁTOS-ból formálódott a HOVÁRDOS alak. Aránylag késői okmányszerű említése földrajzi elhelyezkedésével magyarázható. Valószínűleg (a szomszédos Pósafalvával együtt) irtásfalu a Csatár-hegytől D-re, ma is erdőségtől körülvéve. Ez a végtelennek tűnő egykori gyepű jól megfigyelhető a környéket uraló szőlőültetvényes Csatár-hegyről.

ILLMIC, Moson vm.

Magy. jellegű nagyfalu a hansági szikes tavak között a Fertő Dk-i partvidékén. Első okleveles említése 1217-ből való. A szlávosító irányzattal szemben László Gy. „nagy valószínűséggel" az AVAROK-tól származtatja.30 (Ld. a 33. fej.-t is.) Erre utal Steinhauser ama megállapítása is, miszerint az egyik falurészt egykor SELEEG-nek hívták, talán a nedves fekvése miatt.31

INCÉD, Vas vm.

1244-ben INCHED. 1273. okl.-ből értesülünk, hogy „parva villa ab antiqua INCEED vocata." („ősidőktől fogva INCÉD-nek nevezett kicsi falu.") Német helynevének legrégibb formája (Dewrbach) 1479-ből maradt fenn. Elpusztult magy. őslakosságát horvátokkal pótolták, akiknek ajkán „V" kezdőbetűs toldalékkal Vinced lett a község neve.

KABOLD, Sopron vm.

Vízivárának építésével, 1222-29 között, a Szák nemzetségből való Comes Posa I. alapította. További okirati említése: KOBOLT 1277, KABOLD 1280, KOBOLD 1302, 1332. KABOLD olvasható Nádasdy Tamás 1611-ben öntött ágyúján is.32

KARÁCSFA, Vas vm.

Egykori gyepűőrök alapították az Ösztörmen (Strembach) völgyében. (Ma a Vasfüggöny mellette húzódik.) Okleveleink KARA-CHON 1221, majd KARACHONFALVA 1418 néven említik. Német neve csak 1618-ban fordul elő először, a magyarral párh.

KIRÁLYFALVA, Vas vm.

KYRALFALWA 1427, 1428. A „tudományosság" jelmeze mögé bújó germanisták a szokásos csűrés-csavarásuk ellenére sem képesek elhomályosítani e helynév magy. eredetét. A szomszédos, többi lapincsvölgyi faluval együtt, sem a hosszú közép-, sem pedig az újkor két első századában, az oklevelek sohasem használják az „alio nomine" kitételt, annak jeléül, hogy csak a XVIII. szd. fordulóján kezdik emlegetni a helység értelemszerű német nevét, természetesen a magyarral párh. és a „Seu" szócskával elválasztva.

Mindezekből logikusan vonja le Moór azt a messzemenő következtetést, hogy a magyarság ezen a tájon, a szomszédos Ösztörmen vidékéhez hasonlóan, csak a horvátok bevándorlása után tűnt el tömegesen. E párhuzamosítás lényegén persze mit sem változtat a tény, miszerint még a XVII. szd. folyamán is menedéket kapott magy. hatóságoktól egy Ausztriából kiűzött nagyobb protestáns csoport, amelynek leszármazottjai ma is a lakosság egyharmadát teszik ki a Lapincs alsó völgyében.33 Egyébként Schwartz Elemér is megállapította, hogy a Rába-Lapincsköz germán lakosai a szomszédos Styriából szivárogtak be.

KISKÖRTVÉLYES, Vas vm.

ZOLARD (Szolárd) 1428. Egykori őrfalu a Fidischwald (Füzeserdő) déli kifutóján.

KISMARTON, Sopron vm.

Mivel Kismarton fél évszázad óta az elrabolt területek közigazgatási központjául szolgál, magyar eredetét és múltját letagadva, az osztrák megszállók mindent elkövetnek, hogy ősgermán és pángermán történetet erőszakoljanak rá. Ezért hallgatják el, hogy az Árpád-kor derekán már ZABUMARTUN (Szabómárton) néven fordul elő egy kútfőben. Az 1264. okl. MINOR MORTIN-ja (Kis Marton) szolgált alapul a német ajkúak formálta Wenig Mertersdorf elnevezésnek. Ez volt használatban hosszú ideig, mert oklevélileg csak 1388-ban jelent meg második német neve: Eysenstatt. 1400 körül „in Civitate nostra KIS MARTON". Környéke dűlőnevei is magy. lakossága mellett bizonyítanak: MAGYARTELEK, amelyet Kanizsai István a kismartoni ferenceseknek adományozott (1420-23), továbbá BIKIFÖLDE (BÖCKEFÖLDE), amelyet 1426. adománylev.-ben kapott meg a kismartoni ferences kolostor.

Nyomatékosan kiemeljük azon állítás hamisságát, amely szerint „1491 bringt für Eisenstadt die Zugehörigkeit zu Österreich". Hiszen még a pángermán szellemű Brockhaus (Wiesbaden, 1968) is óvakodik ilyen otromba hazugságtól. Az osztrák rablótörekvések von. folyamatát így foglalja össze: „Teil der Grundherrschaften stand 1446-1646 unmittelbar unter habsburg. Herrschaft." Tehát csak „Grundherrschaften" közvetlen Habsburg magánjogi tulajdonáról, nem pedig közjogi átcsatolásáról, osztrák annektálásáról esik szó. Tulajdonképen a XV. szd.-ban erőszakosan kicsikart zálogosbirtokok voltak.34

A XVII. századbeli Merian Máté földrajzi kiadványára hivat- kozva igyekeznek a Kismartonra von. osztrák „jogigényt" alátámasztani. Ugyanis Merian a Topographie von Österreich c. könyvébe (1649) osztrák mohósággal mások költött véleményére támaszkodva („weil viel vermeinen, daß Eysenstatt noch in Österreich liege"), Kismartont is tévesen felvette. Néhány gondolattal előbb pedig ugyanaz a tollforgató avval dicsekszik, hogy 1648-ban „Kaiser Ferdinand III. erhebt Eisenstadt zur Königlichen Freistadt". Micsoda ellentmondás rejlik ebben a szövegben! A német átlagolvasó nem tudhatja, hogy III. Ferdinánd a magyar királyi címet is viselte. Joggal tehetjük fel a kérdést: ha valaki „csupán” császár, miért adományoz szabad királyi városi címet? Persze, a túlságos osztrák-germán elfogultság miatt annyi tárgyilagosságra már nem futja, hogy a történeti valóságnak megfelelően, a „magyar" jelzőt alkalmazná, ami egyszeribe eloszlatna minden kételyt, úgy, mint azt a Brockhaus Lexikon is teszi: „1648 wurde es königlich-UNG. Freistadt."

Tudjuk, hogy a régmúlt idők piktorai (üzleti célból) a tehetős polgároknak igyekeztek kedveskedni azáltal, hogy képük címéül a város legnépszerűbb elnevezését választották. Ilyen többségi elvet kifejező gyakorlatra vall Greischer Mátyás 1697-beli két rézmetszete is. A madártávlati városkép felirata a nagyméretű KISMARTON és alatta apróbetűs szerény „Eysenstatt" húzódik meg. Még szembetűnőbben dominál a magy. városnév másik metszetén: „PROSPECT ARCIS KISMARTON.” Ez utóbbi már csak magyarul említi a várost, az egykori erőd átalakítási tervét és franciakertet örökítve meg. A feliratok bizonyító erejét fokozza az a tény is, hogy nem valami „elfogult kuruc", hanem germán mester kezealkotása.35

A Merián-féle vágyálommal ellentétben Kismarton magyarországi volta tűnik ki a szabad királyi város jegyzőkönyvéből is, amelyet „Civitas Kis-Martoniensis" szenátorai vettek fel „de dato 29 April 1769". És ha már a kismartoni városházán járunk — mint nem éppen véletlen tényre —, arra is hivatkozhatunk, hogy a két v.h. között leghosszabb ideig (1929-38) Stanics Géza volt Kismarton polgármestere, akinek a magyaros „CS" végződésű horvát családi és németre le nem fordítható „Géza" ker.-neve kétségkívül a Trianon előtti idők magy. érzelmű szüleire utal.

Sajnos, a kismartoni városháza legújabb falfestményeivel a pángermán történetírást gyakorlatilag is igyekszik kifejezésre juttatni. Íme, a képsorozat hat jelenete: a Kr. előtti 1000 körüli Halstatt-telepek, a római idők, Nagy Károly állítólagos frank-germán telepesei, a városka „Ausztriához való csatolása" (ami nemcsak történeti valótlanság, hanem anakronizmus is az 1445-ös évszám feltüntetésével!), a szabad királyi státus elnyerése 1648-ban és tartományi székhellyé való előléptetése 1925-ben. A szemléltető ábrázolásoknak egyetlen rejtett feladatuk van: a göbbelsi propagandához hasonlóan félrevezetni a közönséget, letagadni előtte az austro-marxisták által rettegett, még mindig kínosan közeli és kompromittáló, hosszú magy. múltat. Burghardt kanadai egyet. tanár is lerántja az álarcot erről a politikai taktikáró1.36

A „burgenlandi Intelligenz" mindenáron tagadni igyekszik még azt a kevés valóságot is, amit a félhiv.-nak tekinthető Österreich Lexikon így fejez ki: „Die Esterhazy schufen in Eisenstadt ein über die Grenzen des Landes wirkende Kulturzentrum der Musik u. der Baukunst."37 Világgá kürtölik, hogy Kismarton már a XVIII. szd.-ban szellemi- és kultúrközpontja volt az „országnak". Az olvasó félrevezetése céljából használják a „des Landes" kifejezést „Burgenland" helyett, amire akkoriban még álmában sem gondolt senki. A történeti valóságot, hogy Kismarton a XVIII. szd. folyamán Sopron vm egyik szabad királyi városa volt, következetesen elhallgatják. („KIS MARTON in Comitatu SOPRONIENSI.-Visitatio Canonica Archidiaconatus SOPRONIENSIS A.D. 1674.") Legjobb esetben az Esterházy név az egyetlen, amiből valamiféle magy. vonatkozásra lehet következtetni. Alattomosságuk és a rabolt terület miatti bűntudatuk nem engedi, hogy a Trianon előtti magy. jelenléttel átszőtt életet korhűen ecseteljék. A fejét homokba dugó struccmadár módjára menekülnek az igazság pörölycsapásai elől a hazugság világába. „De a hazugság akkor is hazugság marad, ha milliók hirdetik és erőszakolják másokra és ha százmilliók is beveszik." (Mindszenty József bíboros hercegprímás) Az igazság pedig marad az, hogy „Eisenstadt, Hungarian at one time & only became Austrian through the treaty of St. Germain."38

KOLOM, Vas vm.

COLON 1221, KOLON 1369, 1396. Moór szerint magy. eredetű. A magyarból formálódott német neve (Kulm) csak 1698 óta mutatkozik a forrásokban.

KÖPCSÉNY, Moson vm.

Lendl Hubert is besenyő őrtelepülésnek tartja. A besenyő alapítás helyi emléke a Pötschen dűlő nevében maradt reánk.39A középkori kútfőkben először KUCHE (1363), majd Villa KOE-CHE (1390) és KEWPCHE (1447) néven szerepel. Első németes névalakja (Kotzsee, 1446) a magyarból alakult ki. „Bis 1363 war Kittsee königlich-ungar. Domäne." (Brockhaus, Wiesbaden)

KUKMÉR, Vas vm.

Okl.-ben KUKMÉR 1283. 1346. ismertetés szerint egy dombnak „Öreg Őrs" volt a neve. Német nyelvű változata (Alte Wart) ma is használatos mint dűlőnév. A magyar őrtelepülés maradványaként, az egyik községrészt még 1662-ben és 1693-ban is „MAGYAR KUKMÉR" néven ismerték.40

KÜLLŐ, Sopron vm.

Steinhauser az ómagyar KURÜVÜN (küllő) szóból eredezteti a korábbi német GÜRWEN-t és a belőle kifejlődő GIRM helynevet.

LAJTAKÁTA, Moson vm.

KATA (1209), „populorum speculatorum" 1339. Eredetileg besenyő határőr-település volt. A hiteles forrásadatok („kata” besenyőül őrhelyet jelent) kizárják germán eredetét. Az erőszakos áltudósok mégis azon mesterkednek, hogy — kútfők hiányában — kínos szómagyarázattal, nyelvi bukfencekkel kiküszöböljenek minden besenyő-magy. vonatkozást. Mint megannyi határszéli falunévnél, ez esetben is csak nagykésőn, a középkor utolsó századában (1429) jelentkezik a magyarral párh. Káta németre deformált alakja.

LAJTAKÖRTVÉLYES, Moson vm.

KURTUEL (Körtvély) 1208, PAMA 1368, KEWRTWELES 1390, KÖRTVÉLES 1696. Árpád-kori kizárólagos magy. helyneve eredete (és nem-germán lakossága) melletti bizonyosság. A mohácsi vész után az országos tragédia helyi fejezeteként a török elől menekült horvátok foglalják el a magy. őstelepesek gazdátlan földjeit.

LAJTAPORDÁNY, Sopron vm.

Castrum PORDAN 1232, EWRPORDAN 1376. A számos besenyő határőr-település egyike a Lajta partján. A besenyők előtt avarok lakták, akiknek több évszázados jelenlétét az eleddig feltárt 131 sír is kétségkívül bizonyítja.41

Miután várát II. Ottokár cseh kir. 1273-ban leromboltatta, mint határszéli helységbe, germánok kezdenek beszivárogni. Első német helynév-változata 1285-ből való. Ennek ellenére magy. határvédő szerepe továbbra is fennmarad. Sőt, a forrásokból arra következtethetünk, hogy a XIV. szd. folyamán határőrsége meg is erősödött. Ugyanis magy. határőrökről tesz említést egy 1317. okl. Majd az 1376. szövegben az „ŐR" jelzővel (előtaggal) látják el a korábbi helynevet (EWRPORDAN = ŐR-Pordány), kiemelve a magy. őrjellegét.

LAJTASZENTGYÖRGY, Sopron vm.

ZENTHGURG 1351, ZENTHGYURGH 1420. Ennek a Kismartonnal szomszédos községnek okmányilag igazolható fenti nevei is a magyarság itteni népi jelenlétét tükrözik a középkorban. Szentgyörgy nevének szó szerinti német megfelelője csak 1641-től kezdve mutatkozik.

LAJTASZENTMIKLÓS, Sopron vm.

RUTHUKEURI (Röjtökőr) 1223, RETTEKEWR 1434. LAJ-TAÚJFALU 1675. Gazdag magy. múltú helység, amely Bécsújhely kapui előtt, a Lajta partján védte nyugati határunkat. Szent István királyunk 1031-ben telepít ide magy. határőröket. Bécsújhely középkori fogalmak szerinti terjedelmes volta, valamint a velejáró gazdasági jelentősége hozta magával, hogy Röjtökőr tekintélyes vám, illetve harmincad-, továbbá vásárhellyé fejlődött. Esterházy László 1641-ben újjáéleszti a török által elpusztított községet, amelyet akkortól kezdve Lajtaszentmiklósnak (vagy Lajtaújfalunak) hívnak. Német változata csak 1713. okl.-ben mutatkozik először.

LAKFALVA, Sopron vm.

ALSÓ LOOK 1425. Német változata a magy. LAK szóból fejlődött és első írott emléke 1482-ből származik.

LAKOMPAK, Sopron vm.

MINOR LOUKA 1222, KISLOUK 1301, németül 1482-ben. 1425-ig LOOK néven ismerik. Ekkor kettéhasad ALSOW- és FELSEW LOOK-ra. A Felső Lók helynév idővel elhomályosul, helyt adva a német falunév átformálásával kialakult LAKOMPAK-nak. Egyébként a németes falunév csak a XV. szd. vége felé igazolható okmányilag. Magy. eredetét Moór és Schwartz is egyhangúan elismeri. ALSÓ LÓK alapnevében továbbra is megtartotta az eredeti községnevet.

LANTOSFALVA, Vas vm.

LATORFALU 1397, 1492, 1528, 1533, 1608, 1661. LATHOR-FALW 1519, németül 1558-ban először.

LÉKA, Vas vm.

LEUKA WARA 1256, LEWKA 1585, LEKA 1698. Okmányilag kimutatható magy. eredete mellett a vár, illetve község története magy. személyiségekkel van átszőve. Alapítója LEUCA (Lukács) pozsonyi várispán és II. Vak Béla főasztalnoka. 1200 körül a Herény nemzetségből való Bana soproni várispán bírja. Őt követi Csák, ugyancsak soproni várispán. A Németújváriak után a Kanizsai-, az Erdődy-, a Nádasdy- és az Esterházy-család birtokát képezi.

Nincs okunk Moór szómagyarázatát kétségbe vonni, amely a község német nevét a magyarból eredezteti. Következtetésének helyes voltát igazolja Vischer G. M. 1672. térképe is: a LEWKA-Haus térképnév egyik átmeneti származéka a magy. LÉKÁ-nak, ugyanúgy a horv. Livka is.

LÉPESFALVA, Sopron vm.

Soprontól Ny-ra, közvetlenül a trianoni határ mentén fekszik. Árpád-kori neve Gyula volt, 1264. okl. szerint. Ősmagy. alapítás tehát, mert Gyula vezérről nevezték el. Német formájában 1498-tól mutatkozik a forrásokban.

LIPÓTFALVA, Vas vm.

Mai napig is érvényes neve: LYPOTFALUA (1334, 1365, 1416) már a középkorban keletkezett. Németes alakját csak 1455 után kezdik használni.

LÓK, Sopron vm.

1425-ben Alsó-Loók néven lett önálló község. A másik községrészből alakult Felső-Loók, amely idővel a Lakompak nevet vette fel. Ennélfogva fölöslegessé vált a megkülönböztető „Alsó" jelző, és a kettőződés előtti állapotához hasonlóan LOÓK, majd LÓK névalakja maradt fenn. Egyébként a mai kegyhely elődje, az 1222-ben feljegyzett „Villa Sanctae Mariae" ugyanott volt.

LOVÁSZAD, Vas vm.

B. délkeleti szögletében, a Pinka és Ösztörmen (Strem) közti háromszögben. Már az 1455. okirat is pontosan a mai névalakot tünteti fel, természetesen a korábbi írásmóddal: LOUAZAD 1637-ben már a maival teljesen azonos helyesírással örökítik meg. A trianoni csonka-országban maradt közeli Körmend, Szarvaskend, a három Kölked és Nádasd-dal együtt azon ősmagy. települések egyike, amelyeknél a hun-avar-magyar népfolytonosság nagyon is feltételezhető. Bizonyítása — a jövő magy. nemzedékeinek feladataként — a föld mélyét kutató régészetre vár.

LŐDÖS, Vas vm.

LEDESFOLUA 1352, LEWDEWS (Lődös) 1386. Őrfalu a Felső Őrségben, Komját és Szentelek között, az Ösztörmen felső völgyében. Köznemesi földbirtokosai is a helység középkori színmagy. jellege mellett bizonyítanak. Német névváltozata a mohácsi vész után (1538) tűnik fel. Hasztalanul bűvészkednek a bécsi ferdítők, szlávosító mesterkedéseikkel nem fogják megdönteni a középkori kútfők bizonyító erejét.

MÁRCFALVA, Sopron vm.

MOURUCH (Móroc) 1202, MARCZ 1295, MAROCZ 1449. Templomát már 1077-ben említik. 1202-ben a besenyő OSL-nemzetségből származó MÓROC-nak ajándékozza a m. kir. Róla nevezik el, mert a falunév a MÓR régies formáiból ered. Német nyelvű szövegben (1456) MERZ-nek hívják.

MARIAFALVA, Vas vm.

Mostani nevét a templom védőszentjéről (Mária mennybemeneteléről) kapta, de az eddig ismert forrásneve (MENHART = Menyhárt, 1392) magyaros kiejtésre vall. Középkori földbirtokosai is magyarok voltak: a hatalmas Kanizsai család, továbbá a Nagyvági Vághy és Káldy családok.

MÉSZVEREM, Sopron vm.

Az Aranybulla évében (1222) kelt egyik okl. (MEZVERUM) mészvermet és egy közeli MIKSA-keresztet említ. A Soproni-hegység déli aljában elterülő helység német neve a magyarnak szó szerinti fordítása. Ugyancsak így hívják a község határán belüli hegyrészt is.

MÉSZVÖLGY, Vas vm.

MEZPESTH 1387, MEESPESTH 1549. B.legdélibb helysége, az ősi magy.-stájer és az új trianoni határtól közrefogva. Német változata csak 1618-ban jelentkezik először.

MIKLÓSHALMA, Moson vm.

Első okleveles említése 1278-ban csak magyarul történik, de későbbi írott formája félig magy., félig német: NYKLOSDORF 1441, MIKLOSDORF 1493. Majd ismét MIKLOSFALVA (1659) és XVII. szd.-i általános, rohamos elnémetesítés jeleként NIKLO-STORFF seu MIKLOSFALVA 1674. Heidebauern néven ismert gazdái a magy. uralom idején jómódban éltek. Lajtapordányhoz hasonlóan, itt is avar és besenyő telepek nyomaira bukkanunk. Az avarok birodalmára, illetve a IX. szd.-i Provincia Avarorum-ra emlékeztetnek e rokon népünk itteni sírjai.

MONYORÓKERÉK, Vas vm.

MONYOROKEREK 1221, 1409, 1458, 1489, 1496. 1489-ben németül is előfordul. Várának 1772. latin kapufeliratában is MO-NYORÓKERÉK olvasható.

MOSONBÁNFALVA, Moson vm.

A Fertő délkeleti oldalára települt község ragyogó bizonyíték az elrabolt nyugati országrész magy. politikai es népi szerepének történeti valósága mellett. Jóllehet, helyneve az idők folyamán többször is változik, mégis minden egyes esetben eredeti magy. keletkezésű. A falunevek gyakori változása országos jelenség a középkorban. Mai hazai kutatóink egyike „a falunevek burjánzása" c. fej.-ben részletesen foglalkozik e jelenséggel.42 Az osztrák-germán elfogultságra és tudománytalanságra jellemző módon, még ezt, a tulajdonképen „ártatlan" tört. tényt is nemzetpolitikai céljaik szolgálatába állítva, „szenzációs" felfedezésként, a helynevek magy. eredetének „hiánya", illetve a magy. népiség „jelentéktelenségének" bizonyítására sorakoztatják fel.

A XIII. szd.-ban VYTEZFELDE néven ismert falu 1318-ban már „VYTEZFELDE al. nom. BANFALVA", 1361-ben pedig BANFOLU. 1410-ben APATHLAN-ra változott. Ebből alakult ki mai német elnevezése, amelyet a magyarral párh. 1773-ban említenek először. A korábbi átmeneti BANDORF (1571) is az 1361. magy. falunév német mása. Itt, a Fertő közelében kutatva eleink reánk hagyott emlékei után, jó alkalom nyílik arra is rámutatnunk, hogy a magy. élettér határozott jeleként a Fertő-tó már 1074-től kezdve következetesen mai magy. nevén szerepel a latin szövegekben. Így az iménti 1318. okl.-ben is szó van a FERTHEW-ről.

Az APÁTLAN szó elemzését illetően kivételesen Moór is osztja Schwartz Elemér véleményét. Akár az „apa", akár az „apát" szóval magyarázzuk is, szófejtésünk eredménye mindenképen ugyanaz, amely félreérthetetlenül magy. eredetre vall.

MOSONSZENTANDRAS, Moson vm.

ZENTHANDREAS 1409, ZENTANDRAS 1437. Síkvidéki fekvésénél fogva könnyen válik kisebb-nagyobb ellenségeskedések martalékává. Ismételten újjáépítik. Határában az ERDEI-Hof nevű tanya a vidék magy. múltját idézi. 1546. német faluneve a magy. megfelelője. Mivel a „láp" köznév ősi örökség a finnugor v. ugor alapnyelvből, lehetséges, hogy a középkori falumagot megnevező mai „der Lapp" is, a vizenyős terepre való tekintettel, a magy. „láp"-ból formálódott.

MOSONTARCSA, Moson vm.

ZANTHO (Szántó) 1245, TARCZA 1659. Akárcsak szomszédja, Mosonszentandrás, erősen ki van téve (különösen 1529-ben) a háborús pusztításnak. Újjáépülése névváltoztatást hoz magával: TARCZA 1659, Annthau csak 1546-ban tűnik fel német szövegben, de latin nyelvű oklevelek csak 1674-től kezdve említik a magyarral párh. Legrégibb részét az UNGAR-Gasse képezi. A trianoni határ közelében pedig a Hanság-Hof emlékeztet a magy. tört. múltra.

MOSONTÉTÉNY, Moson vm.

TETUN 1357, THETI 1391. Török Sándor Tétény vezérnévből származtatja.43 Moór pedig hangoztatja, hogy magy. többségi jellegét csak a XVIII. szd.-ban vesztette el. A Fertőszögben immár a negyedik község, amelynek magy. eredete a legszigorúbb kritikával szemben is kiállja a tud. próbát. Magy. múltja szervesen összefügg avval a kora Árpád-kori besenyő teleppel, amelynek hátrahagyott, kézzel fogható bizonyítéka a XI. szd.-i temető 35 sírja.

NAGYFALVA, Vas vm.

NAGFALU (1187, egy XV. szd. I. feléből való hamisítvány alapján), MOCHFOLUA 1350, NAGYFALVA, MAGYFALVA 1548, 1549, 1552. Jóllehet, német neve (Mogersdorf) csak 1692-től kezdve fordul elő a magy. párh., nem kizárt, hogy a MOCH-FO-LUA 1350 és MAGY-FALVA 1552 alakjából formálódott a MOGERS előtag. A saját szótárába beilleszteni nem tudó bécsi együttes — tud. kritikát kiálló források teljes hiányában — a szokásos üres bizonygatással igyekszik ezt a helynevet is szláv irányba elsikkasztani. Pedig Moór szerint a közeli Badafalvával és Gyanafalvával együtt még a XIV. szd. közepén is magy. volt. Következtetését egy 1350. okl.-ből vonja le, amelyben a német ajkúakról mint „hospites" (vendég-jövevények) esik szó, bizonyságául annak, hogy a népesség zöme még mindig az őslakos magyarokból áll. Viszont szomorú, hogy ez utóbbiaknak — mint a szentgotthárdi apátság jobbágyainak — a földesuruk által behívott germánok részére kellett átadni helyüket.

A szentgotthárdi csatával kapcs. ritka kivételként olvashatjuk osztrák szerzőnél, hogy „damals wurde noch Mogersdorf Großdorf oder NAGYFALVA genannt."44

NAGYMARTON, Sopron vm.

Villa Martini 1202, Villa Martini Maior 1314, NOGMORTUN 1346, NOGMARTON 1371. A magyaroknak ez esetben sem kellett mesterséges névváltoztatáshoz folyamodniuk, mert alapításától napjainkig Nagymarton maradt. A nagyzoló osztrák körök viszont szégyenkezésből eltávolították a Trianonig használatos Mattersdorfból a Dorf-ot és a Burg szó helyettesítésével zöld asztalon új községnevet állítottak elő. Így kovácsoltak az addigi egyetlen Burg (Pinkaóvár) mellé egy második Burgot, a hazugsággal összetákolt „Burgenland" fogalmának tört. és politikai alátámasztásához.

NAGYSZENTMIHÁLY, Vas vm.

Őrtelepülés volt a Felső Őrségben. Neve pléb.-templomának védőszentjével (Szt. Mihály arkangyal) azonos: Villa Sancti Michaelis 1273. Mivel német neve más szem.-névből alakult ki, a germanisták nem erőltethetik reá németesítő elméletüket.

NEMESVÖLGY, Moson vm.

Olyan helységgel van dolgunk, amelynek középkori magy. neve okl.-ben még nem került elő. Meggyőződésünk, hogy a magyarok előbb telepedtek le ott, mint a germánok. A régészeti adatok minden egyéb feltételezést megcáfolnak. Eddig ugyanis kizárólag avar és nem germán sírokat tártak fel. A honfoglalás kori avar település méreteire az eddig feltárt 256 és a legalább 1200 feltételezett sírhelyből következtethetünk. A hunnak v. székelynek is nevezett avarokból kerültek ki az itteni első gyepűőrök. Egyik középkori m. nemesi birtokos neve a HATWAN dűlőnévben a mai napig is fennmaradt. A község magy. eredetére utal a Szt. István királyunk védelme alatt álló pléb.-templom is. Magyar helyneve jóval régebbi keletű lehet, mint a község utcai tábláján említett XVII. szd.45 Német elnevezése: Etlastal is csak 1529-ben fordul elő először.

NEZSIDER, Moson vm.

Itt is, mint oly sokfelé a Fertő tájékán, csontvázas sírral bizonyítható az avar múlt. Abban is egyezik több Lajta-Fertő vidéki helységgel, hogy besenyő határőrök is lakták. Nem meglepő tehát, hogy már elég korán (1208) előfordul okmányi említése: ZUMBO-THEL (azaz Szombathely). A magy. lakosságot valószínűleg a tatárdúlás tizedelhette meg, mivel újjáéledésekor (1282) már német neve is mutatkozik. Mindazonáltal magy. népessége nem vesztette el túlsúlyát, ugyanis még 1313-ban is „hospites"-nek tekintik a germán telepeseket.

Települési formája után ítélve, ez a több km hosszú, úgyszólván egyetlenegy széles főutcából álló járási székhely is minden más, csak nem germán külsejű. A 60 éves osztrák megszállás ellenére is annyira áramlik belőle a pusztai falu magyaros jellege, hogy bármelyik alföldi megyénkbe is beillenék mezővároskának. Hivalkodnak várossá való előléptetésével, de vasútállomásáig máig sem voltak képesek rendes járdát kiépíteni. Mint megannyi b. község központjában, Nezsiderben is réztáblával hirdetik a történethamisítást. Kérkednek avval, hogy egykori okl. már 1208-ban említi mint SUMBOTHEL-t, de szándékosan hallgatják el itt is, hogy 1922-ig Magyaro.-hoz tartozott.46

NÉMETBÜKKÖS, Vas vm.

BYKUS 1375, BYKESD 1425, NÉMETBŰKÖS 1698. A rába-völgyi Rátóttal átellenben, a csonka-országba ékelődik a község területe. Nevéhez híven, a Pinka és Rába völgyét ma is elválasztó „NAGY-erdő" összefüggő bükkös-tölgyes északi völgykatlanában húzódik meg. A kútfők tanúsága szerint magy. neve változatlan maradt. A „Német" jelzőt csak a XVIII szd. fordulóján vette fel, német változata pedig 1750-ből való. Az egykori Magyarbükkös a csonka-hazában maradt, és Nagycsákány külterületeként tartják nyilván.

NÉMETCIKLÉNY, Vas vm.

WOSVEREUZEK (Vasverőszék) alias KENDZEK 1358. Tö- rök Sándor a Kend vezéri törzsnévből származtatja, miért is KEND vagy KENDZEK lehetett az első elnevezése. Egyébként őrtelepülés a Felső Őrségben. Német neve csak 1773 óta fordul elő.

NÉMETHIDEGKÚT, Vas vm.

HIDEGSEG 1281, HYDEGSEG 1291 és HIDEGKÚT 1294. Magy. párh. német neve 1366-tól. Egykori gyepűőr-telep Fölöstömtől (Fürstenfeld) É-ra, a Lapincs völgyében.

NÉMETJÁRFALU, Moson vm.

CEUD 1208, GEUD (Göd) 1266. Moór az ősmagyar GYEÜDI szem.-névből vezeti le. Német alakja a régi magyarból, újkori m. neve viszont a németből formálódott.47

NÉMETLÖVŐ, Vas vm.

LEWEW alias SYCZ 1483, 1489. Amint nevéből is kitűnik, a határ védelmére odatelepített magy. őrök alapították. Több korabeli szöveg (1221, 1274, 1286, 1289) utal a nyilasokról LÖVŐ-nek elnevezett őrhelyre. A magy. lakosság felőrlődésére és kiveszésére mutató „Német" jelző itt is csak az újkor századaiban honosodott meg. Helytörténetének korai szakaszához tartozik a feltehetően újvári (küszeni) bencések által épített temploma, a XII. szd. II. felében. Nem hallgathatjuk el azt a várakról szóló fej.-ben is hangsúlyozott hanyagságot, amellyel a megszállók ennek a Felső Őrséghez tartozó, pinkamenti lövőfalunak ősi templomát pusztulni hagyták. A romos magy. műemlékből Farkas János esp. plébános (1890-1976) közbelépésével már csak a szentélyt sikerült megmenteni. A horv. LIVIR a magy. helynév származéka.

NÉMETÚJVÁR, Vas vm.

1157. adománylev.-ben mint QUIZUN (KYZUN) fordul elő. A III. Béla idejében emelt kővára után egy 1198-ból származó okl. szerint NOVUM CASTRUM (Új-vár) a neve. Nem az elnémetesedése, hanem a németek elleni támadások kivédése („contra insultos teutonicorum", 1263) miatt kapta utóbb a „Német" előtagot. „CASTRUM KYSUN quod nunc VYWAR (Újvár) nuncupatur” 1263. Majd „Novum Castrum quod GUZINK vocatur" 1291, „Castrum WYWAR" (Újvár) 1327, „Opidum KUZING" 1391, „Civitas VYWAR" (Újvár) 1427, „Castrum NEMETHWYWAR" 1466-1550, „WYWAAR" 1548, „Oppidum NEMETHWYUAR" 1570, „Oppidum NEMOETHVYUAR" 1572, VYWARY WARAS 1651, NEMET UYVARI VAROS 1666 stb. Ennek a (fél évezredet felölelő) felsorolásnak egyik legfeltűnőbb sajátossága, hogy tucatnyi okirati helynév (az elsőt és az utolsót is beleértve) egy kivételével magyar (9), illetve latin (2) nyelvű.

Török S. a KESZI törzsnévből eredezteti, „Güssing"-et pedig a Küszin-ből fejlődött németes alakzatnak tartja.48 Nyelvészeti tanulságokon alapuló megállapításait nincs okunk kétségbe vonni, hiszen népnyelvi kiejtése ma is Kiszink-nek hangzik.

Amíg ORTELIVS 1570. térképén NEMETUIWAR és MER-CATOR G. 1585. térképen is NEMETUYWAR csak magyarul, addig a 100 évvel későbbi, 1672. VISCHER-féle térképen NE- METUYUAR már a német helynévvel együtt szerepe1.49 Megdöbbentő Moór ama (Leser kutatásaira támaszkodó) közleménye, hogy N.-Újvár magyarsága zömében csak a XVII. szd. II. felében tűnt el. Az alábbi adatokból láthatjuk, hogy N.-Újvár az elnémetesített helységek egyik iskolapéldája.

A XVII. szd. első felében még többnyire magy. családnevek fordultak elő N.-Újvárott. Figyelemre méltó, hogy a városi jegyzőkönyvet 1612-1675 között kizárólag magyarul, 1676-1716 között magyarul és németül, 1717-1745 között már csak németül vezették. Az 1612-1668 közti 34 városbíró közül 20 magy., 12 német és 2 horv. nevű volt. Az 1669-1700 közti 21 városbíró sorában már csak egyetlenegy magy. nevű akad.50A XVIII. szd.-ig többséget képező magyarságot igazolják az egykorú térképek is, amint fentebb már jeleztük. Ehhez itt még annyit fűzünk, hogy a szt.-gotthárdi győzelmet (1664) ábrázoló korabeli metszet térképén is kizárólag magyarul — NEMETVYWAR — tüntetik fel N.-Új-várt.51

Szomorú tört. tény, hogy a beözönlő germánság nemcsak N.-Új-várott szorította ki a magy. őstelepeseket, hanem a járási székhely környékén is, ahol a lakosság zöme a XVII. szd. folyamán még magy. volt. Moór ezen állítását abból következteti, hogy hat horvát helynév ott is jobbára magy. származék. Viszont a németek a horvátból vették át pl. Hasendorf hely- és DRAGEN-Bach patak-nevet.52 Egyébként Újvár horv. névalakja (Novi Grad) is szó szerinti fordítása a magyarnak.

NYULAS, Moson vm.

NULOS 1214, 1221. Németes alakja (Jews, Gews) 1455-től kezdve a magyarral párh. fordul elő: „Gews al. nom. NYWLAS" (Nyulas). Mai (Jois) formájában csak 1773 után használják német nevét. Figyelmet érdemel, hogy 1429. pecsétjének főmotívuma 3 nyíl.

ÓBÉR, Vas vm.

Őrállástól D-re, a Pinka és Osztörmen közti helység nevét Török S. a BÉR vezérnévből származtatja.

OKA, Sopron vm.

ZAKA 1344, 1355, OKA 1393. Mai német nevéhez a közbeeső OCCAU (1651) névalak jelzi a fejlődés útját. OKA törökül „lő-vér"-t jelent, ami a „lövő" régi változata.

ÓKÖRTVÉLYES, Vas vm.

Eredetileg ELEKFALVA (1427-28) néven ismert őrtelepülés volt a Lapincs völgyében. Patafalva, Királyfalva és Keresztúr szomszéd községekkel a gráci hadiút (Via Regia) mentén csak a XVII. szd. végén vesztette el magy. nyelvű többségét, amint azt Moór hiteles forrásadatokból helyesen következteti. A korabeli szövegek Elekfalva német nevét is a magyarral párh. csak 1698-tól kezdve tartalmazzák.

Nincsen semmiféle bizonyítható régészeti, nyelvészeti, történeti

alapja annak az elméletnek, amellyel a germanisták a karoling mítoszt szeretnék ráerőszakolni erre az egykori magy. őrfalura. Tud. érték nélküli vágyálom a salzburgi forrásokban 860 körül felmerülő „ecclesia Ellodis" kitételből „Eltendorf" keletkezését levezetni. Ezt az Ello nevezetű ismeretlent teszik meg a falu birtokosává, és nevéből származtatják „Eltendorf"-ot. Ilyen merő formai hasonlóságra támaszkodó szóelemzéssel akár Előd vezérünket is falualapítónak léptethetnék elő. Egyszerűen elhallgatva a megfejtendő helynév nyolc évszázaddal későbbi, első írásos előfordulását — a magy. múlt kiküszöbölése céljából — könnyen túlteszik magukat az ilyen elemi követelményeken. Kritikátlan bizonyítási eljárásuk szinte iskolává vált az utóbbi évtizedekben, miért is kénytelenek vagyunk több helyütt is szóvátenni.

ORBANFALVA, Vas vm.

ORBANFALWA 1538, ORBANFA seu URBERSDORF 1698. Az Ösztörmen völgyében. N.-Újvár mellett. A német nevű községnév előtagja nyilván a magy. „Úrbér" szó szerinti átvétele.

ŐRISZENTMÁRTON, Vas vm.

A Felső Őrség központi magjához tartozó gyepűőr-település Felsőőr mellett. Első írásos említése (ZENTHMARTHON 1476, 1479, 1496) óta elnevezése változatlanul ugyanaz. Német alakja (St. Martin in der Wart) szó szerinti átültetése a magyarból, okiratba foglalva, a magyar mellett, 1698-tól kezdve fordul elő.

ŐRISZIGET, Vas vm.

Okl.-ben: ZYGETH 1352 és ŐRI SZIGET a XVII. szd.-ban. Földrajzi elhelyezkedése és alapítása azonos Őriszentmártonéval. Ősi magy. faluneve nem változott, sőt német megfelelője is betű pontossággal ugyanaz maradt: SIGET in der Wart.

ÖRS, Sopron vm.

Egy 1360. okl.-ben EWRS (ÖRS). Szó szerinti német megfelelője WART-ként volt használatban. Őrállásra utal a közeli WART-Berg (270 m).53 Az avar-besenyő-magy. múltú Pecsenyéd melletti helységet a török martalócok pusztították el 1532-ben.

PATAFALVA, Vas vm.

Okmányilag már 1538-ban is mai nevén: PATHAFALVA fordul elő. Némi változást mutat fel az 1553. PATAKFALVA. Egyike azon lapincsvölgyi magy. községeknek, amelyek Moór szerint csak a XVII. szd.-ban németesedtek el. Amint a szomszédságához tartozó Királyfalva, Elekfalva (Ókörtvélyes) és Keresztúr esetében, úgy PATAFALVA okirati említésénél is elmarad a helység német elnevezése, egyszerűen azért, mert ilyen, az akkor még magy. többségű lakosság miatt nem létezett.

PÁTFALU, Moson vm.

A Fertő keleti partján fekvő ómagy. eredetű helység. A XIII. szd. elejéig CHEDUSFÖLDE néven ismerték, de a középkori szokásnak megfelelően tulajdonos-változással nevet is cserélt. BOTHO nádor idejéből (1209-1214) származó okl. szerint a győri POTH (BOTH?) család birtokába került. Igy lett új neve „POTHFALVA". Német változatát (Podersdorf) Steinhauser is a magyar helynévből vezeti le.54

PECSENYÉD, Sopron vm.

BESENEU 1265, 1299, BESENEW 1434, PETTENNIED 1611, PECHING 1641. Helytörténetében — a Lajta-Fertő térségének jellemző vonásaként — fontos szerep jut az avar múltnak, amelyre egy földvár maradványa emlékeztet. Mégis a nyugati végek védelmével szorosan összefüggő besenyőkről nevezték el, mivel már 1067-ben besenyő őrállás lett. Az avar-magy.-besenyő népi közösségre itt is ugyanaz a tragikus sors várt, mint a többi hasonló faluban: elsöpörte a tartárjárás meg a törökdúlás vihara. A helyüket elfoglaló germán lakosság azt a furcsa helyzetet vonta maga után, hogy amíg a község mai német neve az eredeti Besenyő-bő1, addig a magyar PECSENYÉD ebből a németes származékból fejlődött. Nádasdy Tamás 1611-ben öntött ágyújának fémbetűs szövegében is már PETTENIED olvasható.55A horv. PEČVA a magy. helynév származéka. Az avar sírokat a Pecsenyédtől 1901 óta elkülönült és önállósult Savanyúkút területén találták. A leleteket a soproni, magyaróvári és kismartoni múz.-ban őrzik.

PINKAFŐ, Vas vm.

PYNKAFEU 1358, PINCAFEU 1388. Mai magy. neve tehát a középkorból való. Germán neve okmányilag csak 1397-től kezdve fordul elő. A Felső Őrséghez tartozó legészakibb őrtelepülés a pinkamenti országkapuban. Az 1829-ben Guth János részére kiállított GELEITBRIEF mint Vas vm-hez tartozó városkát említi: „Nos N. N. JUDEX et Senatores Privilegiati Oppidi Pinkafeld Inclyto COMITATUI CASTRI-FERREI ..." A városi múzeumban (ahol fenti okiratot is őrzik) Pinkafő helytörténeti felsorolásából értesülünk, hogy „1343. I. VISEGRÁD, König Ludwig I. legt Leistungen ..." 1397-ben Kanizsai Miklós kiváltságokat adományoz, városi rangra (civitas seu oppidum privilegiatum) emelkedik. (A másfél évszázaddal ezelőtti Geleitbrief nemcsak Pinkafő Vas vm-hez való tartozását, hanem azt is igazolja, hogy a városka élén a magy. közjogban ismert JUDEX, vagyis község-, illetve városbíró állt.)

A középkori magy. felségjog tört. tényének legékesebb bizonyítéka, hogy múzeumi táblázatán az „UNG. Krone" (vagyis a Magyar Szent Korona) is szerepel a városka földesurai sorában, éspedig 1339-1388 között. Magy. lakossága főként a török háborúk következményeként kezdett sorvadni. Magy. tört. szerepét nem homályosíthatja el az sem, hogy az Árpád-kori magy. többség helyét beszivárgó germánok foglalták el. Ez cáfolhatatlan történeti valóság. Kétségbe vonjuk azonban, hogy „a kutatók többsége azonosítja magát" a PEINICACHU-féle homályos toponymiai erőlködéssel. A Kranzmayer-féle elfogult írók — a tudományosság álarca mögé rejtőzve — germanizálnak mindent, ami céljaikat (a Drang-nach-Osten politikáját) szolgálja.

Lássuk röviden, milyen tudománytalan módszerrel járnak el Pinkafő esetében is. Fennmaradt egy 860. odamánylev., amelynek értelmében a salzburgi érsek bizonyos PEINICACHU-nál fekvő birtok tulajdonosa lesz. Ennyi az egész kútfőbeli adat, amire támaszkodhatunk. Az okl. semmiféle jelzővel, folyónévvel v. más tájelemmel nem írja körül, miért is lehetetlen a megnevezett hely pontos földrajzi fekvésére következtetni. A kutatásnál tehát csak egyetlen — ismeretlen értelmű — szóra építhetjük fejtegetésünket. A topográfiai nehézségeken kívül ott van még magának a kérdéses szó megfejtésének teljes bizonytalansága is. Csak erőltetett etimologizálással lehet a PEINICACHU szót a jóval később megjelenő Pinkafeld-del azonosítani. Végeredményben tehát arra a megállapításra jutunk, hogy a furcsa szó jelentése megfejthetetlen, földrajzilag pedig meghatározhatatlan. Az elfogult kutatók következtetésének egyetlen gyenge alapja a végtelenül homályos formai hasonlóság marad.

A politika szolgálatába állított helynév-kutatás vadhajtásaira Burghardt is felhívja figyelmünket: „Largely for nationalistic purposes many attempts have been made by German scholars to equate present settlements in Western Hungary and Burgenland with Carolingian settlements. On the basis of a Carolingian record the Burgenland city of Pinkafeld has claimed Frankish origin." A pángermán hamisításokkal szemben azt is leszögezi Burghardt, hogy a gyepű rendeltetési célja már magában véve is lehetetlenné tette bizonyos frank telepesek túlélését.56A pángermánok fölényeskedő irányzatával szemben egyre több pártatlan történész (köztük német is, de nem osztrák) vizsgálja a középkor legsötétebb (IX.) századának eseményeit. T.k. rámutatnak az avarok politikai, sőt kultúrtörténeti hatására is, és megcáfolják a germanisták által terjesztett frank-germán befolyást Pannonia térségében. (Részleteket ld. a 4-5. fej.-ben.)

PINKAKERTES, Vas vm

A trianoni határ tőszomszédságában meghúzódó falu nevének (a megkülönböztető Pinka-előtagtól eltekintve) egyetlen betűje sem változott az Árpád-kortól kezdve. Első írott névalakja is „KERTES", 1221-ben. Ma már nem létező, 1155-re visszavezethető vára a tatárjárás előtti védelmi rendszer egyik erődje volt a Pinka alsó folyásánál. Német nevének (KERTES seu GAZ, 1698) késői megjelenése — az elcsatolt nyugati végek legtöbb helységének analógiájára — csak 300 évvel ezelőtt kezdődő germán előretörésről tanúskodik.

PINKAMISKE, Vas vm.

Gyepűfüzes környékének egyik őrfaluja, amelynek MYSKE (1469) helyneve mai napiglan sem változott. A törökvilágban elveszett magy. őslakosság földjét germánok és horvátok lepik el. A magy. többség eltűnése lassú folyamat lehetett, mert németes neve 200 évvel ezelőtti (1773) keletkezésű.

PINKAÓVÁR, Vas vm.

Egykori avar település helyén keletkezett magy. őrfalu volt. A IV. Béla adománylev.-ben megnevezett OWAR (1244) minden bizonnyal avar földvár lehetett. Magyarral párh. német változata 1624-től fogva jelentkezik. Vischer 1672. térképén szintén az OWAR-Burg kettős formájú megjelölést alkalmazza.

POKOLFALU, Vas vm.

HETFEHEL (Hétfőhely) 1221, FELSÖPOKOL 1539, ALSÓ-POKOL 1610. Amint látjuk, névváltozáson ment keresztül. Tatárjárás előtti okmányszerű névelőfordulása ősmagy., feltehetően határőr-települést sejttet. Hiszen közvetlen környéke (N.-Lövő, Csatár-hegy, BELED) is a gyepűrendszerhez tartozott. Német nevének nincs forrásértékű bizonyítéka.

PÓSASZENTKATALIN, Vas vm.

Helynevének ingadozására jellemző, hogy kezdetben az ős-magy. PÓSA (POSO) nemzetségről PÓSAFALVÁ-nak hívták. 1496-ban POSAFALVA alias ZENTKATERYNAZZON (Szent-katerinasszony) és végül Szent Katalin, 1698. A Csatár-hegytől Dk-re, egykori gyepűerdőségtől körülvett falu.

PÖSZÖNY, Vas vm.

A Pinkaóvár és Gyepűfüzes közti helység okl.-ben előforduló neve: PEZEN (Pöszön) 1349 és PÖSZÖN 1564.

PUSZTASZENTMIHÁLY, Vas vm.

SCENT MIHAL 1274, ZENTHMYHAL 1428. Amint látjuk, Árpád-kori magy. nevét mindvégig megtartotta. Német helyneve kútfőkben soha nem fordult elő. Az ösztörmen-völgyi gyepűőr-települések egyike.

RADAFALVA, Vas vm.

RADAFALWA 1428, RADOLFALWA 1482-1600. A gráci hadiút mentén, Fölöstömmel (Fürstenfelddel) szemben kialakult őrfalu és határátkelőhely. Német neve — a többi lapincs-völgyi községhez hasonlóan — csak a XVIII. szd. fordulóján tűnik fel először a magyarral párh., másodlagosan

RÁBAKERESZTÚR, Vas vm.

Az Árpád-kor első felében alapított őrfalu, a Rába-Lapincs országkapuban. A XIV-XV. szd.-ban KEREZTHWR-nak hívják (1427-28). Ez a középkori névalak volt legutóbb is a hiv. magy. neve, a szokásos megkülönböztető jelző (Rába) hozzáadásával. Érdekes, hogy a mohácsi vész után némi formai változáson ment át a község neve, amennyiben az „úr" végződést elhagyva (talán reformációellenes dacból?), a „szent" jelzőt tették meg előtagnak. A plébánia patrónusa továbbra is az ősmagyar szóösszetételű „Keresztúr" maradt, csak most (a protestantizmustól való megkülönböztetés céljából?) a „szent" szóra helyezték a hangsúlyt. Erre enged következtetni egy 1564. írott forrás, amely „Porta Plebani ZENTHKEREZTH" kitétellel örökítette meg a változást. 1698- ban is SZ.-KERESZT-et írtak egy okl.-ben. A nép századok múltán is ezt, nem pedig hiv. formáját használja.

A trianoni határszélen - a szomszédos Patafalvával és Elek-falvával (Ókörtvélyessel) együtt — az Árpád-kori VIA MAGNA v. VIA REGIA nevű hadiút mentén egyike azon községeknek, amelyekről (középkori hiteles kútfők alapján) Moór megállapította, hogy magy. őslakosságuk zömét csak a XVII. szd.-ban sorvasztották el a beözönlő germánok, köztük az Ausztriából elkergetett protestáns honkeresők is. E lapincsvölgyi helységek neve (nyilván nem-magy. lakóinak jelentéktelen száma miatt) kizárólag magyarul fordul elő az ősforrásokban. Csak a magy. elem tömeges ki- szorítása után, a XVIII. szd. fordulóján mutatkozik a magyarral párh., másodlagosan, értelem szerinti német neve is: SZ.-KERESZT seu Heilige Kraitz, 1698.

RÁBASZENTMÁRTON, Vas vm.

ZENTMARTONFOLUA 1422, ZENTMARTON 1454, 1464-65 és SZENT MARTON 1698. Rába-jobbparti helység a stájer határszélen. Okmányilag gyakran említett helyneve ugyanaz maradt, de német faluneve hiteles kútfőben eddig még nem került elő.

RÁKOS, Vas vm.

RAKUS 1350, 1404. Németes neve (Rax) csak 1538-tól kezdve fordul elő.

RÉPCEKETHELY, Sopron vm.

Kőszeg tőszomszédságában, a Vasfüggöny árnyékában. Árpádkori magy. nevét (KEDHEL, 1224, 1277, 1339) mindvégig megtartotta. Helyneve egyébként a keddi hetivásárra utal. (V.ö. Felső-kethely, felsőőri és Rábakethely, szentgotthárdi járási községgel.)

RÉPCESARUD, Sopron vm.

SARUD 1156, SORUD 1368. Kőszegtől Ék-re, közvetlenül a trianoni határ mellett. Török a SUR vezérnév származékának tart-ja.57 Ósmagy. lakossága a török hadjáratokban kipusztulva, helyt adott a horv. menekülteknek. A honfoglalás kori elnevezéssel a germán filológia képtelen valamit is kezdeni, ezért — magyarellenes célzattal — a szláv eredet felé igyekszik azt terelni.

ROHONC, Vas vm.

Már egy 1288. okmány mai magy. nevén: ROHONCH említi. 1348-ban ROHONCZ. Többnyire magy. nevű földesúr birtoka volt ez az élénk kereskedelmi gócpont. Településtört. szempontból talán Rohonc az egyetlen nagyobb helység B.-ban, ahol a magy. ésgermán falurendszer külön-külön, de eredetileg és egyazon község keretein belül, egymás mellett alakult ki. Írott forrás szerint a Kakas fivérek 1374-ben úgy osztották fel maguk között, hogy egyiknek a MAGYARVÁROS, a másiknak a NÉMETVAROS nevű községrész jutott. Még topográfiai elhelyezkedésük is híven tükrözi a kétféle népfaj jelenlétét. A magyarok a keleti, a jóval később beszivárgó germánok a nyugati felében telepedtek le. Mercator: Austria Archiducatus c. térképén (1585) csak magyarul (ROCHONCZ) van feltüntetve. Hasonlóképen Vischer (1672) is ROHONTZ néven (és nem németül) ábrázolja térképén. Csollány Dezső szerint egy rohonci sírfeltárás avar művészeti elemekkel díszített tárgyakat, köztük préselt lóedényeket eredményezett.

RŐTFALVA, Vas vm.

REWTH 1347, RŐT 1553. Németül 1558-ban említik először. A csonka-ország területébe (Kőszeg közelében) beékelődő község a korai török támadások (1532) következtében átmenetileg többé-kevésbbé lakatlanná vált.

RUSZT, Sopron vm.

CEEL (Szil) 1317, CYL al. nom. RUSTH 1410, RWST alias SYL 1472. Azon különös történeti helységek egyike, amelyeknek első ismert neve magyar; majd német elnevezéséből alakult ki mostani magyaros névalakja. 1681 óta szab. kir. város.

SÁMFALVA, Vas vm.

A Pinkaóvárral szomszédos helység neve (SAMFOLUA, 1406) a középkor óta változatlan marad. 1570-ben menekült horvátok, a XVII. szd.-ban pedig Styriából elkergetett protestánsok menedékhelye lett. Evvel magyarázható, hogy német helyneve 1662-ben külön, majd 1697-ben a magyarral párh. fordul elő.

SELEGD, Sopron vm.

ZERDAHEL 1324-25, 1360-61, SELEGH 1390. László Gy. szerint valószínűleg avar eredetű. Német változata a XV. szd.-ban jelentkezik. A Wulka patak ősmagy. neve SELEGH, illetve SE-LYEK volt.

SELEGSZÁNTÓ, Sopron vm.

ZANTHO ultra fluv. SELYEK in vicinitatibus poss. KYHID-PARDAN (Kőhídpordány), ZERDAHEL et EWRS 1360.

SÉRC, Sopron vm.

A Fertő és Lajta-hegység közti gyepűőr-települést (sagittarii) 1317-ben FULSEULUEW (Felsőlövő) néven említik.58 Értelemszerű német megfelelője 1390-ben GESCHYEZZ, 1483-ban pedig SYCZ (Schützen). Ebből alakult ki az újkori magyar helynév: SÉRC. Középkori magyar jellegére vall az is, hogy még 1420-ban is Magyarülés és Magyartelek nevű dűlője volt a Selegh (ma Wulka) pataktól K-re.

SIKLÓSD, Sopron vm.

SYKEY 1325, SIKLUSD 1346, SIKLOS 1696. Egykori gyepűőr-település, majd kisnemesi község Pecsenyéd (besenyő határőrfalu) szomszédságában. Német változata csak a XVI. szd.-tól fogva mutatkozik. A bécsi nyelvészkedők valóságos kíntornával vezetik le a magy. SIKLÓS-t a germán „Siggili"-ből, természetesen kútfőbizonyíték teljes hiányával.59

SOPRONKERESZTÚR, Sopron vm.

A középkor ált. jeleként, elnevezése kezdeti ingadozásnak volt kitéve. BOGYOZLOW (Bogyoszló) 1245-ben, KEREZTWR 1296. 1346-ban már az átmeneti és vagylagos KEREZTUR al. nom. BOGYOZLOW, majd 1370-ben Villa KEREZTUR fordul elő az okl.-ben. Német megfelelője csak a XVII. szd. óta ismeretes. A horv. ajkúak is a magy. helynevet vették át: „Kerestur". Ennek, a Soprontól D-re, a trianoni határ közelében fekvő nagyközségnek falualkatát, építkezési stílusát az a vitathatatlan magy. jelleg szövi át, amit nemcsak középkori ómagyar lakossága, hanem többnyire magy. földbirtokosai alakítottak ki.

SOPRONNYÉK, Sopron vm.

NEEK 1281, NYEK 1358, 1373, 1425. A Soproni-hegység déli nyúlványain épült helység az Árpád-kortól fogva szorosan kapcsolódik a magy. történethez. Első hosszú szakaszát — a XIII-XV. szd.-ban — az ABA nemzetségbeli ATHINAI-család földesurasága jellemzi. Magyar történeti valósága mellett bizonyít német elnevezése is, amely a magy. falunév származéka (1390). Török S. a NYÉK törzsnév elnémetesedett alakjának tartja Neckenmark-ot. Moór is hasonló nézeten van. Egyébként a „nyék" közszó gyepűt, határvidéket jelent. (Magyar utónévkönyv)

SOPRONSZENTMARTON, Sopron vm.

ZENTMARTON 1359, 1425, 1498. Tekintettel a latinra, mint okleveleink hiv. nyelvére, joggal feltételezhetjük, hogy az 1222. Villa Sancti Martini magy. lakosságú helység volt. Védőszentjéről nevezték el, ezért az okl. szerzője — valószínűleg papi személy — könnyebben fejezte ki magát latinul. Magy. földesurai közül kiemelkedik a már említett Athinai- és Kanizsai-család.

SOPRONUDVARD, Sopron vm.

MUTHSA 1230, Poss. WDWARD 1357-58, ODWAR 1496-97, UDVARD 1648. Németül először 1773-ban említik okmányilag. Moór magyar eredetűnek tartja.

SÓSKÚT, Vas vm.

KAPASFALVA 1388, SOSKWTH 1469, SOSKWTH al. nom. KWPASFALWA 1496, SOSKUT seu Sulcz 1698. N.-Újvár melletti község. A horv. ŠEŠKUT a magy. helynév származéka.

SZABADBÁRÁND, Sopron vm.

BARAN 1190, BARANstorf 1207, ZOBODBARAN 1225. Felsőpulya szomszédságában található, jobbára elhorvátosodott falu.

SZABAR, Vas vm.

ZABAR 1443, 1446, 1475, SABAR 1542. Horv. neve: Sabara, nem egyéb, mint a magy. helynév „A"-betűvel megtoldott változata. Német nyelvű alakja csak 1532-től kezdve mutatkozik.

SZARVKŐ, Sopron vm.

ZORWKW (Szarvkő) 1347, Castrum ZARWKW 1364. Német névalakja a magyarból formálódott: Harrenstein 1413 és Horn-steyn 1485. Itt is a középkori magy. múlt félreérthetetlen jeleivel találkozunk. Eredeti magy. helynév német párh. nélk. Földesurai az osztrákot ellenségnek tekintették, ezért épült ellene vár 1340-ben, Laczkfi István erdélyi vajda által. Ilyen hatásos bizonyítékok minden tárgyilagos kutatót arra késztetnek, hogy a magy. helynév keletkezésének adjanak elsőbbséget. Mégis — egyéb kritikát kiálló érv hiányában — avval a nevetséges, áltudományos dialektikával vonják kétségbe a magy. eredetet, hogy „magy. Beamten die deutschen Namensformen umgangen haben".60 Ez a durva anakronizmus is az osztrák Schlamperei egyik tünete. T.i. a kérdéses időben, vagyis a középkorban alig beszélhetünk az osztrák értelemben vett hazai Beamterek-ről, mert akkortájt ilyenek még nem léteztek. A középkori oklevelek vagy a kir. udvarban, vagy a „hiteles helyeken" (káptalanok és kolostorok) íródtak, főként latinul értő papok közreműködésével, akik a nemzetiségi részrehajlással alig vádolhatók. Nem volt akkoriban tervszerűen kigondolt névadás, még kevésbbé valamiféle központi helységnévtár. Az államigazgatás ilyenbe nem avatkozott bele. A helyneveket úgy írták le, ahogy a néptől hallották. Községrendezés v. községnyilvántartás ismeretlen fogalom volt. A faluhálózat kialakításába semmiféle felső irányító erő nem szólt bele.61A bécsi „tudós" propagandisták tulajdonképen azt vetik a középkori magyarok szemére, ami a Habsburgok németesítő Beamtereinek önnönsajátja.

SZÁRAZVÁM, Sopron vm.

1270-ben, amikor a BUZÁD-HAHÓT-család birtokát képezi, KUESD (Kövesd) a neve. Villa KWESD 1325, KEUESD 1378. Legkorábbi német elnevezése 1390-ből való.

SZENTKÚT, Vas vm.

Eccl. Sanctus Fons 1198, SZENT KUT 1339, SZENTHKUT 1342, ZENTHKWTH 1482, 1494, 1496, SACRA FONS 1618 és SZ.KUT seu Hiligprun 1698. Amint látjuk, ez a kicsi ösztörmen-völgyi, egykori őrtelepülés feltűnően gyakran fordul elő az okiratokban. De hétszeri oklevélbeli említése ellenére sem találkozunk német nevével, csak pontosan ötszáz (1198-1698) év után, akkor is másodlagosan, a magyarral párh. És mégis, a bécsi egyet. állítólagos szakembere — aki „ex cathedra" másokat megleckéztetve és a tárgyilagosság mellett törve lándzsát — megsértődik a „deutsche Gäste" történetileg és emberileg is helytálló kifejezés miatt. Nemde, ma is „Gastarbeiter" az idegenből Németo.-ba v. Ausztriába érkezett munkaerő neve? A középkorban pedig hasonlóképen a „hospites" (vendégek) szóval különböztették meg az okiratok szerzői a külországból bevándorolt, nem-magyar lakosokat. Moór is ezt a tört. megjelölést („deutsche Gäste") alkalmazza, ami miatt a „tudomány" bécsi bajnoka háborog. Ezt a korhű idézetet Moór avval az 1198-beli szentkúti szőlő-ajándékozási oklevéllel kapcs. használja, amelyben germán nevűekről is szó van. Ezekre, mint „németekre", Moór is tárgyilagosan utal, a bécsi germanista mégis kifogásolja.62

A fenti, egyet. tanárhoz nem illő méltatlankodásnál sokkal tudománytalanabb az a soviniszta elfogultság, amellyel Szentkút német változatát korábbi eredetűnek tartja, anélkül, hogy állítását „Beleg"-gel támasztaná alá. Ú.n. „bizonyítása" mindössze ennyiből áll: „Somit ist der in den Urkunden viel früher auftauchende Szentkut — Heiligenbrunn die Übersetzung der deutschen Namensform und nicht etwa umgekehrt." Végeredményben tehát adós marad a német névalak ú.n. „sokkal korábbi" előfordulásának hiteles bizonyítékával, mert a helységet 1698 előtt egyetlen írott emlék sem említi németül.

SZENTMARGITBANYA, Sopron vm.

A Kismarton és Ruszt közti községet eredetileg (1232, 1276) besenyő származású földbirtokosáról MAYAD-nak nevezték el. A német ajkúak később a templom védőszentjéről keresztelték el, és mint számos helységben, a magy. lakosság ritkulásával feledésbe menő régi falunév helyett a németből alakított magyaros névalak honosodott meg. Germánul először 1415.okl.-ben fordul elő.

SZIKRA, Sopron vm.

„SYKRIN PATAK" 1222.Ennek, a községen átfolyó patak nevének második tagja kétségkívül magy. eredetre vall. A mai Mausgraben dűlő helyén EGERED nevű uradalom és erdőbirtok volt. Ez a magy. EGEREDEN alakult át idővel a németes AGREDEN-né (1358).63Germánul csak 1641. okl.-ben tűnik fel.

TARCSAFÜRDŐ, Vas vm.

TARCSA 1387, 1524. Kisnemesi község a Felső Őrségben, amelynek egyik XIV. szd.-i birtokosa a Tarcsai-család volt. Egészen a legújabb korig csupa magy. nevű földbirtokos tulajdonát képezte. Német helynevét — amelyről okmányszerű említés először 1773-ban történik — Moór a magy. falunév származékának tartja. Mindezek ellenére Bürger (Fertőfehéregyházhoz hasonlóan) egy mesebeli germán (TATZO) névvel anakronizálja.

VALLA, Moson vm.

BALA 1269, 1349. Az ősmagy. BALA szem.-név adta a falu nevét.

VASJOBBÁGYI, Vas vm.

Pinkavölgyi gyepűőr-település a Felső Őrségben, amelynek ős-magy. neve: JOBÁGY (1440) és JOBÁGYI (1484) máig is fennmaradt. A magyarból származó német elnevezése (Jabing) vagylagosan csak 1698-tól szerepel okiratban. Ezen okmányszerű bizonyítékok ellenére itt is próbálkozik a germanisták „tudományos" erőszaka: „In jedem Fall dürfte die Eindeutschung unseres Namens in das 12. Jh. zu verlegen sein." Ilyen teljesen hamis okoskodással, önkényes feltételezéssel igyekeznek letagadni a valóságot.64

VASKOMJÁT, Vas vm.

Őrfalu Felsőőrtől D-re, az Ösztörmen mellett, ott, ahol a forrásvidéket képező erdőségből kilép a szélesedő völgybe. Neve nem változott, már 1475-ben is KOMYATH-nak hívták. Földesurai is magyarok voltak. Első németes formája 1532. szövegben található.

VASVOROSVAR, Vas vm.

A Felső Őrség pinkaparti községének helytörténete mindvégig magy. nevek és események körül alakul. Szomszédos ómagy. etnikumú falvaitól mégis annyiban különbözik, hogy vára miatt nem köznemesi, hanem főúri birtok volt. Helynevének kétségkívüli magy. eredetét több középkori okl. is igazolja: WERESUARFEL-DE (Vörösvárfölde) 1355, majd Castrum WERESWAR 1424, VERUSWAR 1434 és Castellum WERESWAR 1496. 1523-ig német változata nem fordul elő.

VAROSHODASZ, Vas vm.

HODAZ 1374 és HODAS 1465. A Kőszegi-hegység déli aljában, a Rohoncra vezető országút mentén, amelynek biztosítására (Moór szerint) feltehetően már a korai Árpád-korban telepítettek határőröket Hodászra. Egyébként Lendl Hubert is a gyepűtelepülések közé sorolja.65 Mi is kétkedés nélk. csatlakozunk Moór és Schwartz ama megállapításához, amely a helység német nevét (Hodis) a magyarból eredezteti. A horv. jövevények változatlanul átvették a helység magy. nevét. Egyik legtermékenyebb dűlőjét ma is SZIGETH-nek hívják.

VAROSSZALONAK, Vas vm.

Castrum ZLOYMUK 1271, Castrum ZALONAK 1371 és ZA-LONOK 1456. A magy. jelenlétnek történelemből való kiküszöbölése céljából a legnagyobb buzgósággal emelik ki a szláv eredet lehetőségét. Forrásértékű bizonyíték nélküli magyarázatuk nem fogadható el. Még Moór E. is — akinek szemlélődésében egyébként túlságos és valótlan szerep jut a szláv irányzatnak — több szomszédos helység (pl. Rohonc. Szabar) analógiájára, Szalonak német elnevezését is szláv szógyökű, de magy. közvetítésű formákra vezeti vissza. Számvetésünk végül is azt mutatja, hogy ezen helynevek helyes megfejtése még további, éspedig más irányú kutatást igényel.

VIMPÁC, Sopron vm.

Közlekedési és biztonsági szempontból vált indokolttá az a határvédelem, amelyet a középkori okl.-ben említett „speculato-res" (őrök, figyelők) láttak el. Őrizetük alatt állt az a fontos Lajta-híd, amelyen át a bécsi országút Kismartonba, illetve Sopronba vezet. Fekvésével magyarázható, hogy elnémetesedése már a középkorban kezdődött, minek folytán régi magy. neve (CSEKE, 1376-77) elhomályosulva, az új magy. neve a németből alakult ki. Ez utóbbit okmányilag 1524-ben említik először.

VULKAPORDANY, Sopron vm.

KUHIDPARADAN (Kőhídpordány) 1307 és PORDAN 1351. Az egykori avar-besenyő és magy. falvaktól körülvett helység szomszédságában volt a már eltűnt ÖRS (EWRS, 1360) is. A helynevének előtagját képező Vulka a középkori SELEG pataknevet szorította ki. Mai horv. népességének elődei mint török elől menekült honkeresők foglalták el az elpusztult magyarok helyét. Földesurai többségükben magyarok voltak.

ZARANY, Sopron vm.

Steinhauser a magy. „zár" szóból származtatja. Szerinte ZÁ-RÁNY-ból lett ZARAS-Dorf, amelyet később ZAGES-Dorf-ra németesítettek el.66

ZEMENYE, Sopron vm.

ZEMUNYE 1370 és ZEMENYE 1396, 1410, 1430. A középkorban Seleg-nek nevezett Vulka partján, egykori avar települések szomszédságában fekvő helység a besenyő OSL nemzetségbeli ZEMENYE birtoka volt.

ZURÁNY, Moson vm.

ZARAN 1202, 1318, ZARAND 1399, 1460. A lajtamenti helység kezdetben a besenyők őrfaluja volt. Magyarral párh. németes formája csak 1440-től kezdve mutatható ki.

1Dabas, 672) lábj. „One cannot read many Burgenland publications or observe the archival research that is being pursued without coming to the conclusion that much of this labor has one end: to prove that Burgenland was never actually a part of Hungary." Burghardt: 244.

2 Dabas, 673) lábj. Weigl, H.: Die Bedeutung d. Ortsnamen in N. Donau, 3.

3Dabas, 674) lábj. Pallas Nagy Lexikona (1893)

4Dabas, 675) lábj. Kranzmayer: 4.

5Dabas, 676) lábj. László Gy.: 96

6Dabas, 677) lábj. Kranzmayer: 192

7Dabas, 678) lábj. Ld. a 23. fej.-et és a 443. sz. jegyzetet.

8Dabas, 679) lábj. „Die Urkunden sind ja zweifellos zum Teil sogar von deutschen Schreibern deutsch-ungarischer Grundherren geschrieben. Und doch erinnern sie uns auf Schritt und Tritt daran, daß sie in alten Transleithanien entstanden sind. So erscheint der sicher in dem Anfang des 11. Jhrs. zurückreichende Name von Lutzmannsburg zuerst in den madjarisierten Schreibungen LUSMAN 1156, LUCHMAN 1171, LUCMAN 1223 und erst von 1387 an in der deutschen Form Leuczmanspurkch. Hierbei handelt es sich nicht nur um eine lautliche Madjarisierung des alten deutschen Personennamens LIUZI-MAN (der uns auch im Altgau im Namen von LEITZmannsdorf bei Amstetten entgegentritt), sondern um eine undeutsche, ja überhaupt unindo-germanische Umbildung der ganzen Ortsnamenform, um eine Benennungsweise, wie sie den ersten Jahrhunderten der madjarischen Landnahme eigen war. Denn im Deutschen konnte man eine Siedlung nicht durch einen bloßen Personennamen ohne Endung, Abteilung oder Grundwort bezeichnen, wohl aber im Madjarischen. Das gleiche Bild bieten die urkundlichen Schreibungen der meisten deutschen Ortsnamen, zumindest sind sie in ihrer Lautform madjarisiert. Und was soll man dazu sagen wenn Wimpassing a.d. Leitha, dessen Name spätestens am Ende des 10. Jhrs. aufgekommen sein muß, erst 1524 als Wimpassing erscheint, aber seit 1376 als CHEKE bekannt ist?" Steinhauser: II. 3, 4.

9Dabas, 680) lábj. Ertl, F.: Topogr. Norici, III. 17

10Dabas, 681) lábj. Fehér M. J.: A korai avar kagánok, 39, 40, 155, 156. old.: „Kiadványok százai születtek, de sok-sok ellentmondás rejtőzik bennük szerzőik származása és rejtett v. egyenesen bevallott, sőt hangoztatott politikai felfogása szerint. A szlovének-vendek és á horvátok versenyeztek a hajdani faluelnevezésekért, amelyek legtöbbször sem az egyikhez, sem a másikhoz nem tartoztak, hanem eredeti avar települések voltak. A Stuhr-féle helységnévlista alsó-ausztriai szereplőiből 66-ról mutatható ki az AVAR eredet és AVAR őslakosság. Karinthiában a községek kb. 2/3 részben AVAR eredetűek."

11Dabas, 682) lábj. Weigl, Hans: Die verödeten Orte im Bezirk Gänserndorf, 2, 3, 8.

12Dabas, 683) lábj. Fehér M. J.: A korai avar kagánok, 42

13Dabas, 684) lábj. Avar leletei a szombathelyi múzeumban találhatók. (Csollány D.)

14Dabas, 685) lábj. Szabó I.: 201

15Dabas, 686) lábj. U.o. 11. old.: „Ezekről a szláv falvakról azonban egykorú írott források nem tájékoztatnak, s az ásatások, melyek e tekintetben csak az utóbbi időkben indultak meg, általánosításra használható adatokat még nem szolgáltattak."

16Dabas, 687) lábj. Fehér M. J.: 15

17Dabas, 688) lábj. Török S.: 72

18Dabas, 689) lábj. Jóllehet, a mostani ú.n. hiv. hazai szlávofil irányzat a „csákány" szót „vitatott eredetűnek" osztályozza, mégis inkább a kun-besenyő forrás felé hajlik. Ugyanis: „A csákány török jövevényszó, valószínűleg a kun-besenyő rétegből. Viszont a (szláv) čakan szó maga is török szavakból, részint pedig a magyarból származik." A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (Bpest, 1967)

19Dabas, 690) lábj. Abból a feltevésből indul ki, hogy a germanisztika egy „TUNDOLT" személynév XI. szd.-i létezését sejti. Homokra épült vár módjára omlik össze elmélete, amikor önmaga is beismeri a bizonyítékok hiányát: „Wir können zwar die Existenz dieses Personennamen nicht nachweisen (most jön a tud. baklövés!), jedoch bereitet seine Rekonstruktion keine Schwierigkeit" (Sic!) A történelem ködéből előrángatott meseszerű Tundolt a tetszetős megoldás képletének ismeretlenjét helyettesítve, megadja a kívánt képzeletbeli eredményt. Ugyanis csak tovább kell bűvészkedni imigyen: „Man hat etwa folgende Entwicklung des Namens vorzustellen: Tundolteskirchen > Tundolts-kirchen > Tundleskirchen > Tunglaßkhir." (A helység jelenlegi német neve DONNERSKIRCHEN.) Ld. Kranzmayer & Bürger: „Donnerskirchen" címszó alatt.

20Dabas, 691) lábj. Kranzmayer & Bürger: 47

21Dabas, 692) lábj. Gyepűőr-település Lendl Hubert szerint. Burghardt: 298

22Dabas, 693) lábj. Nagy Géza: Magyar nemzetségek, 20

23Dabas, 694) lábj. Mellesleg azt is megjegyezzük, hogy a Rákóczi-korabeli „bíró úr" neve nem germán, nem is szláv, hanem feltehetően avar származású.

24Dabas, 695) lábj. „E. Moors Versuch, den deutschen Ortsnamen jene Bedeutungslosigkeit des Deutschtums im Raume östlich der Leitha u. Lafnitz nachzuweisen, die zwar von manchen gewünscht wurde, in Wahrheit aber nicht vorhanden war." Kranzmayer: 56

25Dabas, 696) lábj. Ld. a 692. sz. jegyzetet

26Dabas, 697) lábj. Burghardt: 271

27Dabas, 698) lábj. Kovács Márton: A felsőőri magyar népsziget c. tanulm. a Település és Népiségtört. Értekezések 6. sz.-ban (Bpest, 1942).

28Dabas, 699) lábj. Ld. a 692. sz. jegyzetet.

29Dabas, 700) lábj. Kranzmayer: 55

30Dabas, 701) lábj. László Gy.: 98

31Dabas, 702) lábj. Steinhauser, W.: Die Bedeutung d. Ortsnamen in N. Donau, II. 30.

32 Dabas, 703) lábj. Kivonat az ágyú öntöttbetűs szövegéből: „Liber Baro a KABOLD 1611", Bécs, Hadimúzeum, 28. sz. ágyú.

33Dabas, 704) lábj. Moór E.: 306

34Dabas, 705) lábj. Az ezeréves Magyaro., Bpest, 1939.

35Dabas, 706) láRados J.: Magyar kastélyok, 35. old. — Geiringer K.: „Joseph Haydn"

36Dabas, 707) lábj. „This sequence is significant in that every connection with Hungary is omitted. The date chosen for the transfer to Austria is medieval. That this transfer shortly reversed, that Eisenstadt was in Hungary, that most of its history was spent in Hungary, that the greatest glory of the city occured while it was within Hungary (the times of the Esterhazy court with Joseph Haydn) — NONE of these points is alluded to, whereas the Hallstatt & Roman times are chosen for special attention. The Hungarian experience is evidently still too close, too much a part of the local culture & memory to be safely publicized." Burghardt: 245. o.

37Dabas, 708) lábj. Öster. Lexikon (1966), I. 171

38Dabas, 709) lábj. Mistler, J.: „Austria", 25

39Dabas, 710) lábj. Burghardt 298

40Dabas, 711) lábj. Moór E. Polány Istvántól vette át a Kukmérre von. adatokat. Ez utóbbi pedig a Vasi Szemlé-ben (1936) Leserre hivatkozva tette közzé ugyanazt. Moór E. id. mű. 300. old. — A Felső Őrség őrfalvainak térk.-vázlata Kovács Márton: A felsőőri magyar népsziget c. tanulm.-ban látott napvilágot, éspedig a Település és Népiség Tört. Ért. 6. sz.-ban (Bpest, 1942).

41Dabas, 712) lábj. Csollány szerint 300 volt az 1925-ben talált avar sírok száma. Leletek a kismartoni múzeumban.

42Dabas, 713) lábj. Szabó I.: 132

43Dabas, 714) lábj. Török S.: 124

44Dabas, 715) lábj. Wagner, G.: „Das Türkenjahr 1664", 2. old.

45Dabas, 716) lábj. „In der aus der 2. Hälfte des 17. Jhs. stammenden Ortschronik wird auch schon der ungarische Name NEMES VÖLGYE erwähnt." Kivonat Nemesvölgy utcai bronztáblájának szövegéből.

46Dabas, 717) lábj. „Die erste urkundliche Aufzeichnung stammt aus dem Jahre 1208, unter dem Namen SUMBOTHEL. Urkundlich erwähnt wurde der Name Neusiedl erstmals im Jahr 1282 in der Form Niusidel." A nezsideri helytörténeti bronztábla feliratából.

47Dabas, 718) lábj. A bécsi hamisítókra jellemző a köv. mondat: „Dieses andere Jahrndorf gehört seit 1921 zu Ungarn." És vajjon hova tartozott azelőtt? Talán a nem létező Burgenl.-hoz? Avagy talán Magyaro. is csak 1921-ben került a térképre? Elfogultságot, politikai részrehajlást és az igazmondás teljes hiányát árulja el az osztrák szerző.

48Dabas, 719) lábj. Török S.: 47, 99

49Dabas, 720) lábj. Ortelivs, A.: Theatrum Orbis Terr. (1570), Mercator, G.: Austria Archiducatus (1585) és Vischer, G. M. (1672) — A Németújvári glosszákban (1470. kódex) előforduló magy. mondatok is a vár középkori magy. jellegét tükrözik. Teljes egészében azért nem íródott magyarul, mert annak idején a latin volt a hivatalos nyelv.

50Dabas, 721) lábj. Polány István közlése, Vasi Szemle (1936), 63. old. és Moór E. id. mű. 302. old.

51Dabas, 722) lábj. Merényi L.: „Hg. Esterházy Pál"

52Dabas, 723) lábj. Moór E.: 301

53Dabas, 724) lábj. Török S.: 140, 186

54Dabas, 725) lábj. Steinhauser: II. 12

55Dabas, 726) lábj. Kivonat az ágyújegy szövegéből: „Comes Perpetws a PETTENNIED 1611", Bécs, Hadimúzeum, 28. sz. ágyú.

56Dabas, 727) lábj. Burghardt: 108, 297

57Dabas, 728) lábj. Török S.: 142

58Dabas, 729) lábj. Burghardt: 298. — Steinhauser: II. 11.

59Dabas, 730) lábj. Kranzmayer: 144

60Dabas, 731) lábj. U.o. „Hornstein" címszó alatt.

61Dabas, 732) lábj. Szabó I.: 119

62Dabas, 733) lábj. Moór E.: 299. — Kranzmayer: 71.

63Dabas, 734) lábj. Steinhauser: II. 37

64Dabas, 735) lábj. Kranzmayer: 78

65Dabas, 736) lábj. Burghardt: 298

66Dabas, 737) lábj. Steinhauser: II. 35

 

"Burgerland" álarc nélkül →

 

Beküldte: Ballán Mária

Megjelent: 1197 alkalommal

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 258 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 68.1%Canada 0.9%
Romania 5.7%Serbia 0.8%
United States 5.3%Kuwait 0.4%
Russian Federation 3.1%Switzerland 0.4%
Germany 2.6%Czech Republic 0.3%
Ukraine 2.6%Australia 0.2%
Slovakia 2.2%Italy 0.2%
United Kingdom 1.7%France 0.2%
Austria 1.5%Netherlands 0.1%
Sweden 1.4%Belgium 0.1%

Today: 411
This Week: 1994
Last Week: 5814
This Month: 23727
Last Month: 23395
Total: 1477757

Belépés