Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

P2017May26

2015. Február 15., Vasárnap 00:18

"Burgenland" álarc nélkül 10. rész

Írta:  Dr. Dabas Rezső
Értékelés:
(8 szavazat)
Feltűnő jelenség, hogy a nemzeti szocializmus bukása után sokkal inkább lábra kapott az elfogult, féktelen germanista irányzat, mint az önkéntes Anschluß hét esztendeje alatt. Ú.n. tud. berkeikbe is bevonult a kritikátlan helynév-származtatás, teljesen önző, pragmatikus elvek szem előtt tartásával.

37. HELYNÉVKUTATÓK KRITIKAI ÖSSZEHASONLÍTÁSA

A régi és az új világ helynévkutatási irányzatának szemléltetésére elegendő Steinhauser és Weigl Henrik irányelveinek Kranzmayerrel szembeni kirívó ellentéteire rámutatni. Az Anschluß éveiben a B. északi részét is magában foglaló Nieder-Donau helyneveiről író Weigl Henrik még őszintén ki meri jelenteni, hogy számos helynév jelentését, eredetét nem lehet megfejteni.

Jóllehet, Steinhauser és Weigl Henrik munkái az akkori hitleri Németo. hiv. elismerésével, az uralkodó NSDAP (National Sozialistische Deutsche Arbeiter Partei) kiadásában jelentek meg, minden germanizáló törekvésük mellett is megőrzik a tud. kutatás egyik lényeges feltételét, a higgadt gondolatfűzést, érvelést. Velük szemben a mai u.n. demokraták, kiváltképen Kranzmayer és Bürger, lépten-nyomon gúnyolódnak vagy mélyen hallgatnak, amikor tagadhatatlan magyar eredettel vagy vonatkozással állnak szemben. Amíg a nem-céhbelieket állandóan ostorozó Kranzmayer és Bürger a magy. eredetű dűlőneveket egyáltalán, a magy. folyónevek közül (ld. a 12. fej.-et is!) pedig csupán a Sárvizet említik, addig a NSDAP szellemét tükröző Steinhauser külön fejezetet szentel nemcsak a magyar eredetű dűlő-, hanem vízrajzi neveknek is B.-ban. Ugyancsak tárgyilagosságra vall, hogy a hitleri megszállás idején Steinhauser a történeti hűségnek megfelelően, kifejezetten rá mer mutatni az ezeréves magyar múltra. Tehát a mai „agyondemokratizált" osztrák nacionalistákkal ellentétben, nem rejti véka alá az ezeréves magyar jelenlét valóságát B.-ban. Éppen ezért ismételten kiemeli, a magy. hatást: „Die Bedeutung Westungarns für den ungarischen Staat, zu dem das Burgenland vor 1921 gehörte, rief zuerst ungarische Forscher wie János Melich, Konrad Schünemann, Elemér von Schwartz, Elemér Moór u. István Kniezsa auf den Plan. Es ist auch selbstverständlich, daß die bis 1921 währende Zugehörigkeit des Burgenlandes zum ungarischen Staat in den Orstnamen ihre Spuren hinterlassen hat. Das macht sich vor allem in der Form geltend, in der die Namen überliefert sind."1

A Schwartznak tulajdonított tévedések eltörpülnek az osztrák szerzők szándékos ferdítései, féligazságai v. költött adatai mellett. Mint pesti egyet. tanár és a nemzeti eszmétől áthatott ciszterci szerzetes, méltó utódja volt Ipolyi Arnoldnak, az egri Kandrának, továbbá Mindszenty, a másik vasi magyar mellé is méltó kortársként állítható. 1932-ben kiadott magy. nyelvű szakkönyvével ő volt megalapítója és elindítója a nyugati végek toponymiai kutatásának. Amíg osztrák részről a máig is tartó nyelvöltögetések várhatók voltak, addig a magy. (Moór) kritika ügyetlen, túlzott és indokolatlan. A germán fajelmélet bajnokai az elfogultság vádjával illetik Schwartzot, mert tud. bírálatot kiálló módszerrel sikerült neki mintegy 130 magy. eredetű b. helynevet kimutatnia. Elsőnek bizonyította be a FIDISCH szónak a magy. FÜZES szóval való értelmi azonosságát. A Kárpát-medence felszabadulása és újraegyesülése után a szellemi küzdelem végül is őt fogja igazolni. Az egyik kismartoni betolakodó „históriai tudatlanságáért" rója meg, mert hiteles kútfőre (Annales, Fulda, A.D. 894) hivatkozva, Ny.-Magyaro.-t a honfogl. korában pusztának és lakatlannak mondja.2

Moór német nyelvű könyvében (1936) a céhbeliek fölényével ítéli el „az említésre sem méltó dilettánsokat", mégis saját maga is az egykori monarchia germán-szláv hatása alatt áll. Bírálata — amely szerint Schwartz cáfolására egész könyvet kellene írni — elsősorban önmagára vonatkoztatható. Szinte elképesztő az a tudománytalan részrehajlás, amellyel a hun-avar valóságot kutatásaiból kirekeszti. Még csak meg sem kísérli a szlávoknál jóval számosabb hun-avar államformáló nép hat évszázados jelenlétét a helynevek megfejtésénél figyelembe venni.

Schwartz Elemér kutatását a magy. nemzeti öntudat hatotta át, míg Moór (magyarnak tűnő neve ellenére!) a jéghideg tudós álarcát öltve magára, a tárgyilagosság határát könnyelműen túllépte. Ha ellenségeink tud. köreiben mindössze feleannyi „tárgyilagosság" lappangana, mint Schwartz műveiben, akkor nem kellene félteni történetünket, ősi határainkat. Moór is egyike azoknak, akik az idegen-imádat túlzásbavitelével segítik elherdálni azt a keveset is, ami jogos ősi örökségünkből még megmaradt. Germán ellenségeink ezért lépten-nyomon örvendezve hivatkoznak áltud. germánosító, szlávosító megállapításaira.

Az ú.n. Landesregierung már egy hónappal Schwartz helynévkönyvének megjelenése után felemelte ellene tiltó szavát Kismartonban, ahol a „tartományi" könyvtár a mű hiv. német fordításával gyarapodott. Avval a fordítással, amelyet a szerzői jog becstelen semmibevételével, tolvajok módjára, a szerző tudta ésengedélye nélkül eszközöltek. Íme, az osztrák „demokrácia" eggyel több erkölcstelensége! Karner, a kismartoni helytartótanács akkori megbízottja is a szláv-karoling mítosszal fenyegetődzik.3

A bécsi helynév-hamisító boszorkánykonyha két legbuzgóbb tagja, Kranzmayer és szerzőtársa üzelmeire már előzőleg is többször utaltunk. Középkori okleveleink óriási többségű magyar helynévanyagát lekicsinyelve, a saját, puszta feltevéseikkel hengerelnek le mindenkit, így Schwartzot is, aki útjukban áll. Magyarellenes adataikat szajkózva ismétlik, a göbbelsi uszításnak akaratlanul is szerény terjesztőivé válva. Kranzmayer unalomig hangoztatja a réges rég letűnt és népi helynévi nyomokat nem hagyó római gyarmatkorszakot, de a jelenleg is érzékelhető magyar uralmat egyszerűen kihagyja. A lelkiismeretesség teljes hiányáról tesz tanúságot, amikor ilyen feltűnő elfogultság közepette nem általi tud. módszereire, tévedhetetlenségére hivatkozni, a nálánál sokkalta tárgyilagosabb kutatókat lefitymálva.

Magukat a tudomány grál-lovagjainak tartó bécsi germanisták a hiteles adatok nélküli bizonyítási eljárást t.k. ilyen szómenettel helyettesítik: „Das läßt sich zwar nicht belegen, ist aber durchaus möglich." Bürger kifejti, hogy szerzőtársa, Kranzmayer javaslatára „0" (nulla) jelzés kerül a magyarul nyomtatott helynév elé, ha: 1) azt hivatalosan alkották; 2) okl.-ben nem fordul elő; 3) nyelvtörténeti szempontból hamisítás(?) áll fenn. A sok közül egyetlen eset is beszédesen szemlélteti saját ígéretük megszegését: Borostyánkő tárgyalását is „0" jelzéssel vezetik be, annak ellenére, hogy az oklevelek (vagyis Beleg-ek) hétszer említik. (Ld. az előző fej.-ben.) Vajjon a 6-7 évszázados, magyar írásmódú, hiteles okiratok helynevei is „mesterséges alkotások", csak azért, mert magyarok által magyarul íródtak?

Tudománytalan eljárásukra jellemző az ilyen érvelés is: „Im ersten Fall würden sowoll Winden wie SASONY auf eine alte Volkszugehörigkeit hinweisen." Miután kútfőkkel nem igazolható névfejtése elhangzott, így tömjénezi társát Bürger: „Das ist die starke Seite der kranzmayerischen Deutung." Így dicsőíti egymást a két szerző, és ezt a módszert tartják dilettantizmustól mentes tudománynak! Részrehajlásuk tagadhatatlan jeleként a magy. vonatkozások (kikerülhetetlen) feltárásánál nem fogja el őket a pártatlan tudós felfedezési öröme. Annál inkább röppen a lelkesedés szláv összefüggésnél: „Sie enthalten ungemein wertvolle Fingerzeige …”4

Ha már minden képzeletbeli érvből kifogytak, a gúnyolódáshoz folyamodnak: „SÁR, SÁRVÍZ für die Leitha ist jene Schwalbe, die noch keinen Sommer macht, ebensowenig SELYEG für die WULKA." Ilyen és hasonló kifejezéssel tűzdeli tele a „dilettantizmustól" mentes „tudós színvonalat", egyszerűen elhagyva a SÁRHEGY (Lajta-hegység) említését. Az azonos nevű folyó és hegy 1043. okl.-ben fordul elő. Következetesen megfeledkezik a Fertő tóról is. Ahol „szláv eredetet" képes belemagyarázni, ott a legkisebb patakot is részletesen és több helyütt tárgyalja, de az ú.n. „Burgenl." északi részét uraló, nagy kiterjedésű Fertő tavat egyetlen szóval sem érinti, mert annak német neve csak késői (1313) keletkezésű. Mi más ez, ha nem elfogultság? A lényeges tényezők mellőzésével szemben a jelentékteleneken rágódik. Kifogásolja a magy. helynevek gyakori változását, anélkül, hogy figyelembe venné annak tulajdonképeni okát.5

Kranzmayerre vall, hogy elsikkasztotta az 1969. nagyfalvi nemzetközi értekezlet által kitűzött előadást, amennyiben önkényesen megmásította előadásának tárgyát. Pedig eredetileg, a rendezőség felkérésének megfelelően, az AVAR-TÖRÖK helynevekről tartandó előadásra vállalkozott. Félrevezetve tehát megbízóit, egyszerűen elvetette a megígért tárgykört, és előadását a pángermán terjeszkedés és hamisítás szolgálatába állítva, hamis helynév-elméletét ismertette. A tőle megszokott áltudományos módszerrel egyszerűen kirekeszti az AVAR-TÖRÖK HELYNEVEK lehetőségét, mondván, hogy azokat a németből is éppoly könnyedén le lehet vezetni. Nem meglepő tehát, hogy nagyfalvi előadása is hírhedt b. helynévkönyvének hamis módszereit és germanista következtetéseit tükrözi.6

A szándékos ferdítésektől sem riadva vissza, Harmuth teljesen szlávofil szellemben intézi el a földrajzi neveket. Megemlékezik a Fertő tóról is, de csupán azért, hogy rányomja a szláv bélyegzőt, amennyiben a Plinius-féle Lacus Peiso-t az illir-szláv nyelvből próbálja levezetni. Még ha történetesen igazolható is lenne az általa felvázolt tört.-földrajzi kép, akkor is nyakatekert mesterkedés, mivel sem a Fertő, sem a Balaton latin neve nem maradt használatban. Mennyivel inkább kellett volna a latinnál sokkal hosszabb idő óta (több mint ezer éve) használt „Fertő" elnevezést fejtegetnie! Ha már azonban elvetette a kockát, járjuk végig mi is az utat. Schoenwisner és Rumi szerint a bojok BOJER-See, BOI-See, PEI-See-jéből alakult ki a Plinius által átvett PEISO. Ami pedig az illireket illeti, utalunk az egyik közismert osztrák kutatóra, aki (1973-ban) mellékvágányra tolja a szlávizáló körök által felkapott homályos illir-eredet elméletét. Vajha, ez az idők jelének tekinthető gyengécske fény osztrák berkekben is szétáradva meghozná a maga felvilágosító hatását! fine, Weigl H. von. véleménye: „Die Volksbezeichnung ,illyrisch' wird heute von den Sprachforschern NICHT MEHR voll akzeptiert, besser wäre wohl die Bezeichnung ,vorkeltisch' oder ähnlich, da uns das Volkstum dieser Sprachen-gruppe, von der die Illyrer nur ein Teil waren, nicht bekannt ist."7

Fekete Zsigmond a Fertő avar eredetét ekként vezeti le: (Pallus) ELEDE (Itinerarium HYEROSOLIMITANUM) az ELETEO (előtő) régies szóból készült, amint őseink is a Fertő-t FERTEO-nek írták. T.i. az ELEDE magyaros hangzású, de elferdített szóban a Fertő avar elnevezését látja. Hasonlóképen értelmezi a BALATON avar nevét: BILISATEO. Szerinte a régi íróknál olvasható PELISSA a Bilis vagy PILIS, PELES latinosítása.8

Alig van még földrajzi nevünk, amely oly gyakran fordul elő az okl.-ben, mint a Fertő. Korai (1074) említése is sejtteti avar eredetét. Harmuth azonban, mint szemellenzős germán nacionalista, meg sem kísérelve az avar eredetet tud. kritikával cáfolni, a von. magy. kutatási eredmények alaptalanságát az „ószlovén hatás könnyű felismerésére" utalva, mondja ki.9A hazánkat ábrázoló térképeken — még a Habsburg elnyomás első százada alatt is — a Fertő magy. névalakja szerepel, és csak mellesleg a latin-német: FERTOW 1528, FEURTEW 1570, FERTU 1579, FERTEW az 1585., 1626. és 1647. térképen. (E térképek további adatait ld. a 10. fej.-ben.)

A magyar irodalomban megközelítőleg sem létezik olyan fajelméleten élősködő hazugság-halmaz, mint amilyent a Kranzmayer által is dilettánsnak osztályozott Zimmermann összehord. Ilyen minősítés miatt nekünk is minden további nélk. mellőzni kellene, ha nacionalista indulattól fűtött kontárkodásai ártalmatlanok lennének. Megnevezésével az avatatlanok figyelmét hívjuk fel arra, hogy germán részről (Hitler után egy emberöltővel is!) milyen kíméletlen faji jellegű harc folyik nemcsak az ideiglenesen elcsatolt nyugati határsávért, hanem a Dunántúl egyharmadáért, egészen a Rábáig. Okl.-re csak ott hivatkozik, ahol a germánságnak használ. Ilyenek hiányában pedig ő is a felfújt szlávizálással igyekszik kijátszani a magyarságot. Még a hunok elől Itáliába menekülő, szentjeiket is magukkal cipelő római telepesek Siedlungs-fortbestand-jával is előhozakodni merészkedik, viszont kizárja annak lehetőségét, hogy a magyarok „csak részben" is letelepedtek volna a nyugati végeken. Szentgotthárdot és az attól D-re fekvő vend falvakat germánnak, a trianoni határ keleti oldalán sorakozó színmagyar helységeket pedig „vegyes nyelvűnek" tünteti fel Ethnographisches Ostburgenland c. térképvázlatán. Feltűnő, hogy a szlávok által északon elrabolt három Moson vármegyei község, délen pedig a Vendvidék lakosságának germán v. vegyes eredetét nem kutatja. Vajjon a trianoni határral minden etnikai kérdést „igazságosan" megoldottak? Talán csak magyar területek hátrányára szabad követeléseket támasztani, de a szlávok által bitorolt földdel szemben nincsen semmiféle germán igény? Már ez a tény egymagában is elárulja kizárólag a magyarsággal szemben gyakorolt szörnyű elfogultságát.10

Előttünk van még 3 olyan német nyelvű munka, amelyek osztrák földön élő magy. származású szerzőktől valók. Annyira germán befolyás alatt állnak, hogy Kranzmayer uszályhordozóinak is beillenek, különösen tanítványa, Győri Vilmos. Emberileg érthető okokból tanára kisiklásait vonalvezetésként követte doktori értekezésében. Talán lesz még alkalma a kényszerhelyzetben elkövetett hibák helyreigazítására. Török Sándor is valótlannak tartja azt a bécsi germanistáktól kölcsönzött elméletét, amely szerint az egykori stájer, sőt burgl.-i magy. telepesek a tatárok elől menekültek nyugatra. Cáfolatul szabatos rövidséggel itt csak arra emlékeztetünk, hogy az UNGER-előtagú alsó-ausztriai és stájer helynevek közül néhányat jóval a tatárjárás előtti időkből őriztek meg az oklevelek. „FALVA" (VALWA, 1147) és ennek formái, mint pl. VALIBA a további három évszázad folyamán, a középkor végéig szerepelnek oklevelekben. A ma is használt FALLBACH (UN-GERNDORF mellett) csak 200 év múlva, 1346-ban jelentkezik először.11Ott van aztán UNGERBACH helység, Kirchschlag járásban (1155-62), VNGERNDORF, LAA jár. (1172), Styriában a Schwartzau melletti UNGERDORF 1157. (Ld. a 11. fej.-et is.)

Amíg Győri Bécsben helynevekkel, addig négy évvel később Somogyi László Grácban a b. magyarokkal foglalkozik doktori értekezésében. Ő is osztrák-germán szemléletű tanárainak nyomására veszi át a Kranzmayer-féle szlávofil hazugságot, amely szerint a b. helynevek 18%-a „szláv eredetű". Hasonló valótlanság a „karolingische Kolonisation" említése. Egyébként terjedelmes, alapos dolgozat, amelynek egyes adatait, dokumentációját az elkövetkező kárpát-medencei újjárendezés során forrásként használhatják a kutatók. Különös érdeme, hogy Felsőőr, Felsőpulya ősmagy. településein kívül a fertővidéki puszták és a Vas vármegyei majorok színmagy. alkalmazottjainak szociográfiáját is ismerteti.

A karolingi túlzások elleni óvásunknál is hivatkozhatunk Steinhauserre, aki a hitleri időkben is mérsékletre int a karolingi eredettel kapcs.: „Daher scheint es mir auch verfehlt, im Burgenland nach Ortsnamen ältester Prägung. Also etwa nach echten ING- und HEIM-Namen zu suchen, wie wir sie in Niederdonau u. besonders zahlreich in Oberdonau finden."12

Az utolsónak maradt kritikai arckép is érleli a gondolatot, hogy a jó magyaros név egymagában még nem szavatolja hordozójának magy. lelkületét. Több mint négy évtized választja el a Schwartz-féle helynévkönyvtől, de Magyar Arnold N.-Újvárról szóló monográfiája nem fejlődést, hanem visszaesést jelent a tárgyilagos kutatás terén. A négy évtizedes szakirodalomból egyoldalúan, csupán az austro-marxisták szemléletét veszi át kritikátlanul. Így t.k. a feltevésekre épült karoling-elméletet szolgai módon adja tovább. Bámulatosan szűk látókörrel intézi el a csak fél százada megszállt szentistváni földet. Gyáva félénkséggel meg sem említi ama történeti tényt, miszerint N.-ÚJVÁR EZER ESZTENDEIG MAGYAR FELSÉGTERÜLET VOLT. Viszont arra van gondja, hogy a germanistákat utánozva, a hunok kárpát-medencei államiságát csekély ötven esztendőre rövidítse le.

Aki ad valamit a lelkiismeretére és a tárgyilagosságra, annak történet-földrajzi mondanivalóját alapos őstörténeti (nemcsak római!) előtanulmányokra kell felépítenie. Angol-francia nyelven egymás után látnak napvilágot a karoling mítoszt cáfoló művek, lerántva a leplet a germán ferdítésekről. Érdekes megfigyelni, hogy a kettős mértékű germán történetszemléletben, a Drang-nach-Osten hatalmi terjeszkedésénél nem kifogásolják az egyházi tisztségeket bitorló világiak által elkövetett visszaéléseket. Ám, ha ugyanazon írók protestáns szemszögből tárgyalják a r. kat egyház szerepét, akkor nem győzik mértéken felül támadni a IX-X. szd. miatt.

Vizsgálódásaink folyamán már konkrét hivatkozással rámutattunk, hogy újabban a német szakirodalom bátor úttörői szakítanak a gyűlölködő krónikásaik tört. hagyatékával. A magyarságtudománynak, az egyetemes európai történetírásnak hosszú időre lesz szüksége ahhoz, hogy a Magyar A.-féle germanista propagandától megtisztítsa a történelmet.

MAGYAR NYELVŰ KONYVÉSZET

A magyar nyelv történeti etimológiai szótára, Bpest, 1976

Az ezeréves Magyarország, a Pesti Hírlap kiad., Bpest, 1939

Bóna István: A középkor hajnala (A gepidák és a longobárdok a Kárpát-medencében), Bpest, 1974

Bóna István: A magyar régészet regénye, Bpest, 1968

Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza, Bpest, 1890

Csobánczi Elemér: Nagy-Magyarország vagy nemzethalál, Ausztrália, évsz. nélk.

Csonka Emil: A száműzött bíboros, München, 1976

Czermann Antal: A magyar külpolitika új útjai. Vasárnapi Levél kiad., Klagenfurt, 1957

Dienes István: A magyar régészet regénye, Bpest, 1968

Dienes István: A honfoglaló magyarok, Bpest, 1972

Duray Miklós: Kutyaszorító, N. York, 1983

Erdélyi István: Adalékok a magyarság eredetkérdéséhez, London, évsz. nélk.

Ezerszínű Magyarország, Bpest, 1970

Fehér M. Jenő: A korai avar kagánok, B. Aires, 1972

Fejérpataky László: Magyar czímeres emlékek, 3 köt., Bpest, 1901, 1902, 1926

Fekete Zsigmond: Magyarország a honfoglalás előtt, B. Aires, 1976

Ferenczy Endre: A magyar föld népeinek története a honfoglalásig, Bpest, 1958

Gerevich Tibor: Magyarország románkori emlékei, Kir. Magy. Egyet. Nyomda, Bpest, 1938

Györffy György: István király és műve, Bpest, 1977

Hóman Bálint és Szekfű Gyula: Magyar történet, III. kiad., Bpest, 1935, 1-5. köt.

Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történetéből, Genf, 1864 és Pest, 1868

Illés József: A magyar állam és társadalom szervezete a honfoglaláskor, Bpest, 1916

Imre Samu: A felsőőri nyelvjárás, Bpest, 1971

Juhász László: Burgenland, történelmi útikalauz, München, 1976

Kalász Elek: A szentgotthárdi apátság birtokviszonyai és a ciszterci gazdálkodás a középkorban, Bpest, 1932

Karácsonyi János: Történelmi jogunk hazánk területi épségéhez, Youngstown, 1982

Kálmán Béla: Nyelvjárásaink, Bpest — Dabas, 1977

Kniezsa István: A magyar nyelv szláv jövevényszavai, 2 köt., Bpest, 1955

Kótai Zoltán: Mindszenty album, Cleveland, évsz. nélk.

Kring Miklós: A muraközi országhatár, Bpest, 1942

László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete, Bpest, 1944

László Gyula: Vértesszőlőstől Pusztaszerig, Bpest, 1974

Magyar utónévkönyv, Bpest, 1972

Magyarország helységeinek 1773-ban készült hivatalos összeírása.

Magy., latin, francia es angol nyelven kiadta a Magyar Béke küldöttség, Bpest, 1920

Magyarország története, I. köt., Bpest, 1967

Marina Gyula: Ruténsors — Kárpátalja végzete, Toronto, 1977

Maróthy-M. Károly: Az ismeretlen Mindszenty, Editorial Pannonia, B.Aires, 1958

Merényi Lajos: Herczeg Esterházy Pál, Bpest, 1895

Mindszenty József: Padányi Bíró Márton élete es kora, Zalaegerszeg, 1934

Mócsy András: Pannonia a korai császárság idején, Bpest, 1975

Mócsy András: Pannonia a késői császárkorban, Bpest, 1975

Moldova György: Az Őrség panasza, Bpest, 1974

Musil Róbert: A tulajdonságok nélküli ember. Fordítás németből. Bpest, 1977

Nagy Géza: Magyar nemzetségek. Változatlan utánnyomás. B. Aires, 1974

Nagy Sándor: A magyar nép kialakulásának története, B. Aires, 1968

Nádas János és Somogyi Ferenc: A Magyar Találkozó Krónikája, XXII. és XXIII. évfolyam, Cleveland, 1983, illetve 1984

Pauler Gyula: A vezérek kora István királyig, B. Aires, 1974

Rados Jenő: Magyar kastélyok. Kir. Magy. Egyet. Nyomda, Bpest, 1939

Schwartz Elemér: A rába-lapincsközi nyelvjárás hangtana, Bpest, 1914

Schwartz Elemér: A nyug.-magyarországi német helységnevek, Pécs, 1932

Schwartz Elemér: Harc a nyug.-magy.-országi német helynevek körül, Bpest, 1933

Sebestyén László: Vitairat Kézai Simon védelmében, Bpest, 1975

Somogyi Ferenc: Küldetés. A magyarság története, Cleveland, 1973

Szabó István: A falurendszer kialakulása Magyarországon, Bpest, 1971

Szalatnai Rezső: Elindulunk és visszatérünk, Bpest, 1977

Szalay Jeromos: Vértanú püspök vértanú népe, Párizs, 1952

Szalay Jeromos: Igazságok Közép-Európa körül, Párizs, 1959

Szalay Jeromos: Igazságok Magyarország körül, Párizs, 1960

Szent Ivány Géza: Magyar Felvidékünk és Kárpátalja, Pittsburgh, 1956

Szilvay Gyula: A besenyők története, B. Aires, 1976

Thirring Gusztáv: Magyarország népessége II. József korában, Bpest, 1938

Tóth István: A rómaiak Magyarországon, Bpest, 1975

Tóth János: Az Őrségek népi építészete, Bpest, 1971

Török Sándor: Településtörténeti tanulmányok és határproblémák a Kárpát-medencében, Astor Park, Florida, 1973

Várkonyi Nándor: Dunántúl, I. kiad., Pécs, 1944. máj. 1., II. kiad., Bpest, 1975

Zolnay László: Kincses Magyarország, Bpest, 1977

A SZERZŐ TOLLÁBÓL MEGJELENT TORT.-FÖLDRAJZI KÖZLEMÉNYEK

Nyugat-Magyaro. a Kárpát-medence szerves része, Kanadai Magyar Újság, Winnipeg (a továbbiakban KMU), 1959. aug. 25. Yalta De Gaulle és mi ... Egységes Magyarság (Niagara Falls,

Canada), 1959. nov. 28. (Söjtöri Gábor írói néven)

A trianoni békeparancs revíziója a Kárpát-medence népeinek húsvétja, KMU, 1960. ápr. 15. (Söjtöri Gábor írói néven)

A trianoni békeparancs 54. évfordulója. (A vendek hűsége) KMU, 1974, máj. 31

Magyar helységneveink a világatlaszokban, KMU, 1974. jún. 14. Trianon - 1920. június 4., KMU, 1975. jún. 6.

Nyugati végeink a világlexikonok tükrében, KMU, 1975. jún. 27. A határ-revízió védelmében, KMU, 1975. szept. 26. és okt. 3. Revízió nélkül nincs feltámadás! Magyarság, Pittsburgh, 1983. aug. 15.

Magyar falvak Ausztriában, Magyar Élet, Toronto, 1983. szept. 17., szept. 24. és okt. 1. Továbbá ugyanaz: Északi Vártán, Södertälje, Svédo. 99. sz.

Ausztria és az avar-kérdés. Magyar Élet, Toronto, 1983. máj. 7. Bécs avar múltja, Magyar Élet, Toronto, 1983. máj. 21.

A szentgotthárdi apátság 800. évfordulója, Magyar Élet, 1983. nov. 5.

IDEGEN NYELVŰ KONYVÉSZET

Alföldi András: Der Untergang der Römerherrschaft in Pannonien, 2 köt., Berlin, 1924, 1926

Area Handbook for Austria, American Univ., Washington, 1976 Athenaion — Bilderatlas zur Deutschen Geschichte, Frankfurt, 1968

Background Notes — U. S. State Dept., 1972

Barclay, Glen J.: 20th Century Nationalism, Univ. of Queensland, 1971

Baravalle, Robert: Bürgen u. Schlösser d. Steiermark, Grác, 1961 Barraclough, Geoffrey: The Crucible of Europe. (The Ninth & Tenth Centuries in European History), Univ. of California Press, L. Angeles, 1976

Barnes, Cameron & Blum: The European World — A History, USA 1966

Bauer, Rolf: „Osterreich", Berlin, 1970

Berczeller, Richard & Leser, Norbert: BURGENLAND schicksal 1918-45, Bécsújhely, 1975

Bogdan, Henri: Histoire de la Hongrie, Presse Univers. de France, Párizs, 1966

Boussard, Jacques: The Civilization of Charlemagne (fordítás a francia eredetiből), N. York, 1968

Bögl, Hans: Ein Bericht zur Zeitgeschichte, Bécs, 1974

Brooke, Z. N.: History of Europe, Univ. of Cambridge, 1956 Buchberger, Franz: Burgenländisches Jahrbuch 1978. A kismartoni püspökség kiad.

„Burgenland", Merkurverlag, GRÁC, évsz. nélk.

Burghardt, Andrew F.: Borderland. Univ. of Wisc. Press, Madison, 1962

Buzas J.: Kanonische Visitationen der Diözese Raab aus dem 17. Jh. (Burgenl. Forschungen), Kismarton, 1968., 1-4. köt. Cambridge Medieval History Vol. II, III, V, Cambridge, 1968 Cambridge Economic History of Europe Vol. I. 2nd edition. Cambridge, 1966

Carsten, F. L.: Fascist Movements in Austria (From Schönerer to Hitler), London, 1976

Clark, Sidney: All the Best in Germany & Austria, N. York, 1957 Clary-Aldringen, Alfons..(Fürst): Geschichten eines alten Österreichers, Ullstein Verlag, 1977

Crankshaw, Edward: The Fall of the House of Habsburg, London, 1963

Csallány Dezső: Archäolog. Denkmäler d. Awarenzeit i. M.-Europa Bpest, 1956

Csaplovits, Johann: Archiv des Königreichs UNGERN,

Bécs, 1821, I. köt.

Csendes Péter: Die Straßen Niederösterreichs im Früh- u. Hochmittelalter. Dissert., Bécs, 1969

Daim Falko: Germanen, Awaren, Slawen, Bécs, 1977

Darby, H. C. & Seton-Watson, R. W.: A Short History of Yugoslavia, Cambridge Univ. Press, 1966

Daruvar, Yves de: Le destin dramatique de la Hongrie (Trianon ou la Hongrie écartelée), Párizs, 1970

Davis, R. H. C.: A History of Medieval Europe, 7th impression, London, 1963

Dienst, Heide: Die Schlacht an der Leitha, Bécs, 1971

Durant, W.: The Story of Civilization, N. York, 1957

East, Gordon (Prof. of Geography in the Univ. of London): An Historical Geography of Europe, Northampton, 1965

Eickhoff, Ekkehard: Venedig, Wien u. die Osmanen, München, 1970

Erdei Ferenc: Information Hungary, Pergamon Press, 1968

Ertl, Franz: Topographia Norici I — Die römische Siedlungen, Straßen u. Kastelle im Ostalpenraum, 2. kiad., Kremsmünster, 1971

Ertl, Franz: Topographia Norici III — Bayerische Landnahme u. keltische Rückzuggebiete, Kremsmünster, 1974

Feil, E. & Roth, H.: Das burgenländische Landesrecht, Kismarton, 1966

Fodor's Austria — 1972, N. York, 1972

Folz, R.: The Coronation of Charlemagne (a francia eredetiből), London, 1974

Folz, R.: Essays on the Reconstruction of Medieval History — Charlemagne & his Empire c. fej., McGill-Queen's Univ. Press, 1974.

Ganshof, F. L.: The Carolingians & the Frankish Monarchy (ford. a francia eredetiből), Cornell Univ. Press, Ithaca, 1971

Geiringer, Karl: Joseph Haydn, Mainz, 1959

Gibbon, -Edward:_ The History of the Decline & Fall of the Roman Empire. Évsz. nélk. N. York-i kiad., II. és V. köt.

Gottschalk, Herbert: UNGARN (Landschaft, Geschichte u. Kultur), Berlin, 1970

Graham, Frank Jr.: Austria, N. York, 1964

Grant, M. (Prof.): The Climax of Rome, London, 1968

Grün, B.: Gold & Silver (The Life & Times of Franz Lehar), London, 1970

Győri Vilmos: Die magyarischen Ortsnamen auf dem Boden Österreichs (ausgenommen das Burgenland) Dissert., Bécs, 1962,

Hagen, Ernst: Hotel Sacher, Bécs, 1976

Harmuth, Adolf: Orts- u. Flurnamen im Bezirk Eisenstadt, Kismarton, 1937

Heer, Friedrich (Prof.): Das Heilige Römische Reich, München, 1977

Henderson, B. W.: Five Roman Emperors, N. York, 1969

The Historians' History of the World, Vol. VI, VII, N. York, 1908

Hochenbichler, Eduard: Republik im Schatten d. Monarchie, (Das „Burgenland" ein europäisches Problem), Bécs, 1971

Holzer, Hans: The Habsburg Curse, N. York, 1973

Internationales Kulturhistorisches Symposion Mogersdorf — 1969, Kismarton, 1972

Johnston, W. M.: (Winner of the Austrian History Award): The Austrian Mind. (An intellectual & social History), Berkeley, Univ. of Cal. Press, 1972

Kann, Robert: A Study of Austrian Intellectual History, N. York, 1960

Kaufmann, Jacques: Die Beziehungen der Habsburger zum Königreiche Ungarn in den Jahren 1278 bis 1366. (Burgenländ. Forschungen, 59. sz.), Kismarton, 1970

Keesing's Contemporary Archives, London, Vol. 1943-45.

Knaurs Deutsche Geschichte, München, 1960

Kollautz, Arnulf: Geschichte u. Kultur eines Völkerwanderungs zeitlichen Nomadenvolkes. (Die Awaren in Mitteleuropa) Klagenfurt, 1970, 2 köt.

Kovács. Tibor: Das südliche Burgenland in den Volkszählungen der Jahre 1857 u. 1869. (Burgenländ. Forschungen, 63. sz.), Kismarton, 1972

Kranzmayer, Eberhard & Bürger, Karl: Burgenl. Siedlungsnamenbuch, Kismarton, 1957

Kriegler, Johann: Politisches Handbuch d. Burgenl. (1921-1938),

Kismarton, 1972

Krüger, Horst: Ostwest Passage, Hamburg, 1975

Larousse Encyclopedia of World Geography, London, 1969

Lechner, Karl: Donauländer u. Burgenland, I. köt., Stuttgart, 1970 Légrády Ottó: Gerechtigkeit für Ungarn (Trianons grausame Irrtümer), a Pesti Hírlap kiad., évsz. nélk.

Liptay L.: Hungary the Innocent Victim, Köln, 1953

Lopez, Robert: The Birth of Europe, London, 1966. (Lopez is Prof. of Economic History & Italian Literature in Italy, teaching at Yale Univ., USA)

Macartney, C. A.: HUNGARY — A Short History, London, 1934. Univ. Press, Edinburgh, 1962

Macartney, C. A. & Palmer, A. W.: Independent Eastern Europe, London, 1962

Macartney, C. A.: The Magyars in the Ninth Century, Cambridge, 1968

Maclean, Fitzroy: Take Nine Spies, Toronto, 1978

Magyar Arnold OFM: Beitrag z. Kulturgeschichte d. Süd-Burgenl., N.-újvár, 1976

Major Peace Treaties of Modern History (1648-1967), 1967

Marboe, Ernst: The Book of Austria, Bécs, 1958

Lieut. Col. F. O., Miksche: Danubian Federation, Camberley, England, 1953

Mistler, J.: Austria, 1958

Mollay Károly: Scarbantia, Ödenburg, Sopron. Siedlungsgeschichte u. Ortsnamenkunde, Bpest, 1944

Montgomery, Williams: From Luther to Hitler. McGovern edition, 1946. Chapter: Hitler & rise of Nazi Party

Moór Elemér: Westungarn im Mittelalter im Spiegel d. Ortsnamen, Szeged, 1936

Mutton, Alice (Prof. of Geogr. London Univ.): Central Europe, London, 1968

Osborne, R. H.: East-Central Europe, London, 1967

Paget, John: Hungary & Transylvania, London, 1855. (I. kiad. 1839)

Piggot, Stuart: Ancient Europe (from the Beginnings of Agriculture to Classical Antiquity), Edinburgh Univ. Press, 1965 Pirchegger, Hans: Geschichte d. Stadt u. Bezirkes Fürstenfeld, Fölöstöm, 1952

Posch, Fritz: Siedlungsgeschichte der Oststeiermark. Universitätsverlag Wagner, Innsbruck, 1941

Pörtner, Rudolf: Mit dem Fahrstuhl in die Römerzeit, Dusseldorf, 1959

Pörtner, Rudolf: Die Erben Roms, Düsseldorf, 1964

Pörtner, Rudolf: Das Römerreich der Deutschen, Düsseldorf, 1967

Puhr Ferenc: Formenlehre der Mundart von Bubendorf u. Umgebung. (Burgenland. Forschungen, 58. sz.), Kismarton, 1969

Reynolds, James: Panorama of Austria, N. York, 1956

Ringel, Erwin: Die österreichische Seele, Bécs-Köln-GRÁC, 1984

Roth, Helmut: Das burgenländische Gemeinderecht, Kismarton, 1966

Russel, J. B.: Medieval Civilization, N. York, 1968

Schmeller, Alfred: Das Burgenland, Salzburg, 1974

Schneiders, Toni: Austria, London, 1959

Schreiber, Hermann (Prof.): Die Hunnen, Bécs-Düsseldorf, 1976

Semmelweis, Karl: Verzeichnis d. burgenländ. Ortsnamen, Kismarton, 1954

Seton-Watson, Hugh: Eastern Europe betw. the Wars, 1918-1941. Third revised edition, 1967

Seton-Watson, R. W.: Racial problems in Hungary, London, 1908

Sieger, Robert: Die geographischen Grundlagen der Öster.-Ungar. Monarchie u. ihrer Aussenpolitik, Lipcse, 1915

Sinor, Denis: History of Hungary, London, 1959

Somogyi László: Die burgenl. Magyaren in. geograph. Sicht. Dis-sert., GRÁC, 1966

Stadler, K. R.: Austria, London, 1971

Stein, Werner: Kultur-Fahrplan. (Die wichtigsten Daten d. Kultur-gesch.), Berlin, 1958

Steinhauser, Walter: Die Bedeutung der Ortsnamen in Niederdonau II. Teil — Nordburgenland, St. Pölten, 1941

Sulimirski, T.: The Sarmatians, London, 1970

Symposion Croaticon (Die burgenländische Kroaten), Bécs, 1974

Szabó Miklós: The Celtic Heritage in Hungary, Bpest, 1971

Szilvássy J.: Die Skelette a.d. awarischen Gräberfeld v. Zwölfaxing, N.Ö., 1970-ben, a bécsi egyetemen benyújtott doktori értekezésének, 1980-ban pedig a Bécsben kiadott, átdolg. alapos embertani munkájának a címe.

Talbot-Rice, Tamara: The Scythians, N. York, 1957

Tapié, Victor: The Rise & Fall of the Habsburg Monarchy. (Fordítás a francia eredetiből.), N. York, 1971

3,000 Years of Urban Growth. Academic Press, N. York, 1974

Thierney, Brian: Western Europe in the Middle Ages. Cornell Univ., N. York, 1970

Trost, Ernst: Die Donau, Bécs, 1968

Uhlirz, Mathilde: Handbuch der Geschichte Oster.-Ungarn., GRÁC, 1963

U. S. Board on Geographic Names: Austria. Official Standard Names, Washington, 1962

Valentin Veit: Knaurs Deutsche Geschichte, München, 1960

Valiani, Leo: The End of Austria-Hungary. (Olasz eredetije: Milano, 1966) Angol kiad., N. York, 1973

Vancsa Max: Geschichte Nieder- u. Oberöster., I. köt. Gotha, 1905, II. köt. 1927

Wagner, D. & Tomkowitz, G.: Anschluß, N. York, 1971

Wagner, Georg: Das Türkenjahr 1664. (Burgenl. Forschungen, 48. sz.), Kismarton, 1964

Waite, Virginia: Austria, London, 1970

Waldheim, Kurt: The Austrian Example, London, 1973

Wambaugh, Sarah: Plebiscites since the World War, Washington, 1933

Wandruszka, Adam: The House of Habsburg, N. York, 1964 Weigl, Hans: Die verödeten Orte im Bezirk Gänserndorf, Gänsern-dorf, 1948

Weigl, Heinrich: Histor. Ortsnamenbuch von N.Ö., I-VIII. köt., Bécs, 1964-1975

Weigl, Heinrich: Die Ortsnamen in Niederösterreich, Bécs, 1973

Weigl, Heinrich: Die Bedeutung d. Ortsnamen in Nieder-Donau, St. Pölten, 1941

Whelpton, Barbara: Unknown Austria, Edinburgh, 1969

Wolf, Werner: Südtirol in Osterreich, Wels, 1972

Zahn, Josef: Ortsnamen d. Steiermark im Mittelalter, Bécs, 1893 Zibermayr, Ignaz: Noricum, Baiern u. Osterreich. Horn, N.Ö., 1972

Zimmermann, Fritz: Die vormadjarische Besiedlung d. burgenl. Raumes, Kismarton, 1954

Zimmermann, Fritz: Histor. Ethnograph. Analyse d. deutschen Besiedl. West-Ungarn, Bécs, 1974

Zöllner, Erich: Geschichte Österreichs, Bécs, 1961

Zucker-Schilling, Erwin: Wissenswertes über Osterreich, Berlin,

1958. Magy. nyelvű kiad.: „Amit Ausztriáról tudni kell" Bpesten jelent meg.

LEXIKONOK

MAGYAR

Pallas Nagy Lexikona, Bpest

Révai Nagy Lexikona, Bpest

Új Magyar Lexikon, Bpest, 1961

NÉMET

Bertelsmann Handlexikon, Berlin, 1975

Brockhaus Enzyklopädie, 17. kiad., III. köt., 1967

Der Neue Brockhaus, Wiesbaden, 1973

Duden — Schüler Lexikon, Mannheim, 1969

Meyers Taschenlexikon, Lipcse, 1965

Österreich Lexikon. Öster. Bundesverlag für Unterricht. I. köt., Bécs, 1966.

„Ergänzungen", Bécs, 1968

FRANCIA

Encyclopaedia Universalis, Párizs, 1968

Grande Larousse, Párizs, 1960

Larousse en couleur, Párizs, 1965, I. köt.

OLASZ

Enciclopaedia Italiana, Roma, 1949

Modernissimo Dizinario Illustrato, Novara, 1972

ANGOL

Chamber's Encyclopedia, Oxford, 1966

Collier's Encyclopedia, USA, 1972

Dictionary of Dates, N. York, 1971

Encyclopedia Americana, N. York, 1969

Encyclopaedia Britannica, 1974

Encyclopaedia International, N. York, 1975

Everyman's Encyclopedia, London, 1967

Funk & Wagnalls New Encyclopedia, N. York, 1972

New Encyclopaedia Britannica, 1973

The American Peoples Encyclopedia, N. York, 1965

The New Caxton Encyclopedia, London, 1969

Worldmark Encyclopedia of Nations, 1965

New Catholic Encyclopedia, 1967

FELHASZNÁLT TÉRKÉPEK

 

Adams, A. & Matley, I. M.: Atlas of Russian & East-European Hist., N. York, 1966

Atlas — Östliches Mitteleuropa, Berlin, 1959

Burgenland — 1 : 200 000: Bundesamt für Vermessungen, Bécs, évsz. nélk.

Burgenland — 1 : 200 000: Amt der Burgenland. Landesregierung, Kismarton, 1977

Darby, H. C. (Prof. of Geography in the Univ. of Cambridge): Atlas of „The New Cambridge Modern History" (Cambridge Univ. Press) 1970. Térk.-sorozatának címe: Treaty settlements in Europe 1919-26.

Gilbert, Martin: Recent History Atlas (1870 to the Present Day), London, 1966

Hammond: Historical Atlas, N. York, 1957

Latzius, Wolfgang: Ducatus Stiriae Marchiae, Bécs, 1561. Theatrum Orbis Terrarum. Facsimile kiad., Amsterdam, 1972

McEvedy, Colin: Penguin Atlas of Medieval History, Manchester, 1969

Mc Nally, Rand: Atlas of World History, 1970

Mercator, Gerardus: Austria Archiducatus, 1585. Dörflinger Johannes: Descriptio Austriae, Facsimile kiad., Bécs, 1977

Mercator, Gerardus: Európa-atlasz. A.D. 1608

National Atlas of Hungary, Bpest, 1967

Nemes Klára: Magyarország térképei a XVI. és XVII. századból, fakszimile kiadásban. Bpest, 1972

Ortelius, Abraham: Theatrum Orbis Terrarum, Antverpen, A.D. 1570. Facsimile kiad., Amsterdam, 1964

Öster. Karte — 1 : 50 000. Nagy léptékű térk.-szelvények. Bundesamt für Vermessungen, Bécs, 1967-1979

Putzger: Historischer Weltatlas. Öster. Bundesverlag, Bécs, 1975 Shepherd, W. R.: Historical Atlas, N. York, 1956

Teleki Pál (Prof. of Geography): Ethnographical Map of Hungary (based on density of population according to the census of 1910)

Thompson, O. (Latin Prof. at Birmingham Univ.): Classical Atlas, London, 1960

Van der Meer, F. (Prof. at Nijmegen Univ.): Atlas of Western Civilization, 1960

Vischer, Georg M.: Archiducatus Austriae Inferioris Geographica. Anno 1672

Zatta, Antonio: Európa-atlasz, Velence, 1779

1Dabas, 738) lábj. U.o. II. 3, 6

2Dabas, 739) lábj. Schwartz Elemér: Harc a ny.-magy-országi német helynevek körül, 4, 8, 13.

3Dabas, 740) lábj. U.o. 3. old. (Karner meséje 1932-ben): „Das deutliche Bestreben slawische Grund- oder Zwischenformen abzuleugnen, was insoferne ungerechtfertigt erscheint, als wir ja doch für die Karolingerzeit auf diesem Boden mit einer slawischer Bevölkerung u. dem Fortbestehen eines nicht geringen (?) Teiles desselben bis zu dem Aufgehen im ansäszigen (!) deutschen Volke zu rechnen haben."

4Dabas, 741) lábj. Kranzmayer: 41, 160, 180

5Dabas, 742) lábj. U.o. 187, 196

6Dabas, 743) lábj. „Internationales Kulturhist. Symposion Mogersdorf 1969" (Kismarton, 1972), 121. old.

7Dabas, 744) lábj. Weigl, H.: Die Ortsnamen in N.Öster., 6. old.

8Dabas, 745) lábj. Fekete Zs.: Magyaro. a honfogl. előtt, 51, 148, 186, 187

9Dabas, 746) lábj. Harmuth: Orts- u. Flurnamen, 11, 22

10 Dabas. 747) lábj. Zimmermann, F.: Hist. ethnogr. Analyse d. dt. Besiedl. geb. Westungarns (1974)

11Dabas, 748) lábj. Weigl, H.: 10. old.

12Dabas, 749) lábj. Steinhauser: II. 7. old.

 

"Burgerland" álarc nélkül →

Beküldte Ballán Mária

Megjelent: 1314 alkalommal

Hozzászólások  

 
mierte
#1 Burgenland...mierte 2015-03-04 02:39
Helyesen írva: Burgenland.
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 314 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.7%Canada 1%
Romania 5.8%Serbia 0.8%
United States 5.1%Switzerland 0.4%
Russian Federation 3.1%Kuwait 0.3%
Germany 2.7%Czech Republic 0.2%
Ukraine 2.6%Australia 0.2%
Slovakia 2.2%Italy 0.2%
United Kingdom 1.7%France 0.2%
Austria 1.6%Netherlands 0.2%
Sweden 1.5%Belgium 0.1%

Today: 87
This Week: 4600
Last Week: 4813
This Month: 19408
Last Month: 21886
Total: 1520444

Belépés