Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

P2017Oct20

2015. Július 13., Hétfő 12:11

Jó, ha nem feledjük: A pozsonyi diadal 907 - A West Pointon is tanítják

Írta:  Csurka Dóra
Értékelés:
(8 szavazat)
A honfoglalást követően 907-ben nyugati invázió indult Magyarország ellen, a túlerőben lévő sereget Árpád és fiai visszaverték

Honfoglaló lovasok (Forrás: László Gyula: Árpád Népe)

← Honfoglaló lovasok (Forrás: László Gyula: Árpád Népe)

Több mint ezeregyszáz évvel ezelőtt, 907 forró nyarán olyan háromnapos csata zajlott Pozsony mellett, amelynek harcászati mesterfogásait ma is tanítják a híres amerikai West Point akadémián. Ekkor verte meg ugyanis az Árpád és három fia vezette negyvenezres magyar sereg a több mint százezres, kiválóan felszerelt, egyesített bajor haderőt, amely ki akarta szorítani a „barbár, betolakodó” magyarságot a Kárpát-medencéből – lehetőleg végleg.

Időpont: 907 forró nyara. Helyszín: a Bécsi-medence. A frank uralkodó rendelete szűkszavú, kíméletlen: Elrendeljük, hogy a magyarok kiirtassanak! A korabeli viszonyok között hatalmas, mintegy 110 ezer fős, kiválóan felszerelt európai koalíciós hadsereg megindul, hogy a „barbár, betolakodó” magyarságot végleg kiszorítsa a Kárpát-medencéből, első feladata Pozsony bevétele.

A korszak legjelentősebb csatája zajlott a mai Pozsony mellett 907 július 4. és 6. között, amelyet első honvédő háborúnknak is tekinthetünk.

A honvisszafoglalás, Atilla örökségének birtokbavétele, Árpád fejedelem vezetésével az államszervezés, államalapítás megtörtént. Európa közepén létrejött a magyar állam mellérendelésen alapuló létmódjával, őrizve azt az ősi szakralitást, amelytől már nagymértékben eltávolodtak a minket körülvevő népek. Azon túl, hogy a magyar állam megszilárdította hatalmát, fejedelmi irányítással és központi szervezéssel történő preventív támadó hadjáratokat is indított a szélrózsa minden irányába, főleg a Kárpát-medence védelmét szolgálva, valamint az ellopott avar kincsek és a Szent Korona visszaszerzésére – amit a német-római hatalmi erőcentrum már nem bírt megemészteni.

A pozsonyi csata hivatalos tananyag az Egyesült Államok összhaderőnemi katonai akadémiáján, a West Pointon is. De vajon miért tanítják egy 1100 éve történt hadi esemény forgatóköny­vét a világ legerősebb országában? Mert a 907 nyarán lezajlott ütközetben a magyar hadműveleti sajátosságok olyan mértékben felülmúlták az ellenfél harcászati próbálkozásait, hogy az még a modern korban is példaértékű és tanulandó. Fruili Berengár (845-924) itáliai király a magyarokról 921-ben a következőket jegyezte fel: „…Zsolt fejedelmet az Ungrik Isten leszármazottjaként követik és tisztelik. Gazdagságuk pazar és szembetűnő. Hatalmas sereget tudnak kiállítani! Kürtszóra indul, fordul egész serege. Napokig lovagolnak váltó lovaikon. Ha megindulnak, megmozdul ég és föld alattuk. Harciasságuk és bátorságuk egyedülálló. Nem félnek a haláltól! Mosolyogva halnak meg! Legyőzhetetlenek…”

Mindezen erények mellett a pozsonyi diadal során Árpád és hadvezé­reink kiváló hadvezetői tudásról tettek tanúbizonyságot. A magyar katonai felderítő tevékenységet, a békében fegyverben tartott csapatok azonnali és jól időzített bevethetőségét és átcsoportosítását, a haderő mozgósítását, a katonai terepviszonyok alapos ismeretét, az ellenségen való rajtaütést, a határvédelem gondos megszervezését és a gyepűrendszert mind egyszerre és összehangoltan működtették. Alig ötszáz év elteltével Attila hadjáratai után felsejlett a Hun Birodalom potenciálja, s Árpád fejedelem vezetésével a magyar hadak tudatosították Európával, hogy nemcsak elfoglalni vagyunk képesek jogos örökségünket, hazánkat, de meg is tudjuk védeni azt.

A Kárpát-medence a tét

Arnulf keleti frank király 899-ben bekövetkezett halála megváltoztatta a térség erőviszonyait. Utódát, a hatesztendős IV. (Gyermek) Lajost tanácsadók irányították, kiemelkedett közülük befolyásával nevelője, Hatto mainzi érsek, aki a régens szerepet is betöltötte Lajos nagykorúságáig. Első lépésként felmondták a magyarokkal még Arnulf idejében kötött szövetségi szerződést, majd 904-ben Árpád fővezérét, Kurszánt Altenburgba hívták béketárgyalás címén, és az azt követő lakomán orvul legyilkolták kíséretével. A tanácsadók a Kárpát-medencét akarták elhódítani az általuk barbárnak tartott magyaroktól, ezért döntöttek a hadjárat megindításáról, melyet „keresztes háborúként” igyekeztek beállítani. A keresztes had szervezésével Theotmar salzburgi érseket bízták meg.

Az avarokat addig térítő nyugati papok szándékától eltérően a magyarok ősi, egyistenhívő vallásukat ismét a maguk rítusa szerint élték. Ne feledjük, Theophylactus Simocatta bizánci történetíró már a 7. században feljegyezte: „A magyarok rendkívüli módon szentnek tartják a tüzet, a vizet és a levegőt tisztelik, a földet dicsőítik, de csupán azt imádják és nevezik Istennek, aki a világmindenséget teremtette (ez a Teremtő)…” Az egyesített európai sereg májusban Ennsburg térségében gyülekezett. Az időpont kiválasztása szándékos volt, egybeesett a bajorok éves, májusi seregszemléjével, így kitűnően megfelelt a hadjárat valódi céljának leplezésére. Egy szokásos, évenként ismétlődő mustra leple alatt készítették elő a háborút, bízva abban, hogy minél később derül fény támadó szándékukra.

A kora középkor egyik legjelentősebb ütközetéről nem maradt fenn részletes leírás. Rejtély, hogy mi lett Árpád írnokainak beszámolójával, hiszen a győzelem katonailag is sorsdöntő jelentőségű volt. A feljegyzéseket később valószínűleg megsemmisítették, ezért is hallgatnak a magyar krónikáink az eseményről. Latinul néhány szűkszavú feljegyzés maradt ránk. A kortárs német források lakonikusan, de hitelesen mutatják be az eseményeket. Tóth Sándor kutató, remek 2010-ben megjelent tanulmányában ezek alapján rekonstruálta a csata menetét.

A nekrológiumok (halottaskönyvek), és királyi oklevelek adatai pontosan közlik a német előkelőségek veszteséglistáját. A Sváb évkönyv (907), a Salzburgi évkönyv (907), a Merseburgi, Weisenburgi és a Freisingi évkönyvek is röviden beszámolnak az ütközetről, ezeket Aventinus bajor humanista történetíró is forgatta, mikor a 16. században Annales Boiorum címen összeállította a bajorok történetét.

A csatáról a leghasznosabb magyar nyelvű munkákat a 19. század végén készítette Baróthy Lajos és Szabó Ká­roly. E kútfők alapján most röviden nézzük a pozsonyi diadalt.

A sztyeppei hadművészet sikere

IV. (Gyermek) Lajos felhívására egyesült az európai sereg. A haditerv szerint – amelyben Nagy Károly 794-es sikeres hadműveletét igyekeztek utánozni – három hadoszlopban nyomultak előre a Duna völgyében Pozsonyig. A vár bevétele kiindulópontja lehetett volna egy későbbi inváziónak, ami a teljes Dunántúl elfoglalását készítette volna elő. A király, Burghárd passaui püspök és Aribó gróf a tartaléksereggel Ennsburgnál táboroztak, ide várták a birodalom távolabbi részéből folyamatosan érkező katonákat.

A Theotmar érsek vezette haderő június 17-én indult el Ennsburg vára alól. A hatalmas sereg egy részét Luitpold fővezér vezette a Duna északi oldalán, ez volt a fősereg, mintegy hatvanezer fővel. A déli parton, a régi római Norikum tartomány kövezett hadiútján haladt a „gyengébb”, negyvenezres szárny, Theotmar salzburgi érsek, Zakariás säbeni, Ottó freisingi püspökök, Gumpold, Hartvich és Helmprecht apáturak vezényletével. A párhuzamosan haladó hadak között úszott lefelé az utánpótlást biztosító flotta Sieghardt (máshol Singihard) parancsnokságával. Sieghardt a király rokona, Rathold, Hattó, Meinhard és Eisengrin bajor főurakkal az ostromló eszközöket, az ellátmányt és a mintegy tízezer fős gyalogságot szállította.

Árpád gyepűőrzői már idejekorán tudatták a nagy sereg készülődését, fürkészei figyelték a csapatmozgásokat. A fővezér maga Árpád lett, aki az egész hadműveletet irányította. A törzsszövetség egyesült főerejét (negyvenezer lovas) négy részre osztotta. Az egyenként tízezer fős lovas egység (tömény) alkalmazása régi sztyeppei hadszervezési szokás volt. Az első töményt Árpád vezette, a többit pedig fiaira Tarhosra, Üllőre és Jutasra bízta. Árpád célja az volt, hogy a számbeli túlerőben levő, de megosztott ellenség ne egyesülhessen, és ne mérhessen rájuk döntő csapást.

Június 24-től a Theotmar vezette déli szárnyat, mikor azok a Bécsi-erdőn átkelve sík terepre értek, a magyar határőrcsapatok rajtaütéseikkel folyamatosan zaklatták. A zárt alakzatából ki-kitámadó ellenséggel a magyarok június 28-án Hainburg környékén megütköztek, hogy lassítsák a németek felvonulását Pozsony alá. A csatatéren ekkor lelte halálát Theotmar, valamint Ottó freisingi és Zakariás säbeni érsek. A döntő ütközethez a magyarok kevesen voltak, ehhez be kellett várniuk Árpád főhadait. Július 3-áról 4-ére virradóan Árpád lovasai rajtaütöttek a frank táboron, és az egyházi sereg katasztrofális vereséget szenvedett.

A csata után az esti órákban a magyar könnyűlovasság a Duna felé húzódott Pozsony és Hainburg között, de dunai átkelésüket veszélyeztette a német flotta, így ennek megsemmisítése volt a következő feladat, hiszen Pozsony felmentését csak az északi oldalról lehetett megkísérelni. A Sieghardt vezette flottára a kitűnő magyar íjászok megsemmisítő csapást mértek, mikor az összekötözött gályákat gyújtónyilakkal lángra lobbantották. Csak néhányan menekültek meg a pokoli káoszból, a többség a gyors sodrású Dunában lelte halálát. Sieghardt néhányadmagával eliszkolt, és megvitte a szomorú hírt a királynak Ennsburgba.

A harmadik ütközetben a Pozsony alatt táborozó német főhadat semmisítették meg a magyarok. Miközben hangoskodásával a túlparton maradt csapattest elterelte Luitpold figyelmét, Árpád a várostól délre lovasaival átúsztatott a Dunán, majd az éj leple alatt megtámadta a bajorokat, akik vezérükkel együtt majd mind odavesztek. Ezt követően még Ennsburgig üldözték az életben maradtakat. Elesett a bajorok fővezére Luitpold, két püspök, három apát, és tizenkilenc gróf is.

Megsemmisítő győzelem

A menekülőket az üldöző lovasság levágta, s Ennsburghoz érve színleg megfutott. A vár őrsége belefutott a régi cselbe, s üldözésükbe fogott, de a visszaütő magyar lovasság megsemmisítette őket. A menekülő király is csak nehezen jutott el Passauig. A győzelem megerősítette a magyar törzsszövetség helyzetét a Kárpát-medencében, határait kitolta az Enns folyóig.

Magyar gyepűvé, felvonulási területté vált a Noricum/Avaricum/ Ostmark/Avarische Mark néven nevezett terület az Enns–Salzach, illetve a Fischa–Lajta–Bécsi-erdő által határolt területen.

A magyar szájhagyomány szerint a pozsonyi ütközetben hunyt el Árpád három fia, Tarhos, Üllő és Jutas, és a fejedelem is halálos sebet kapott. Ha mindez így történt volna, ha mindnyájan ekkor haltak volna meg, vajon ki vezényelte volna Ennsburgig az üldözést, a város ostromát és elpusztítását? Erről sajnos a német források nem tájékoztatnak. Arról viszont igen, hogy részükről Pozsonynál 29 főnemes és egyházi személy lelte halálát. A sváb évkönyvbe fekete betűkkel írták „907. (év) A bajorok kilátástalan háborúja a magyarokkal, Luitpold herceget megölték, övéinek féktelen kevélységét letörték, és a keresztények alig néhányan menekültek meg, a püspökök és grófok többségét meggyilkolták. A bajorok teljes seregét megsemmisítették a magyarok.” Ez a súlyos veszteség indokolja, hogy a németek több mint egy évszázadig (1030) nem indítottak újabb támadást Magyarország ellen.

Csurka Dóra

Forrás: https://internetfigyelo.wordpress.com/2015/07/04/jo-ha-nem-feledjuk-a-pozsonyi-diadal-907-a-west-pointon-is-tanitjak/

Megjelent: 1291 alkalommal

Hozzászólások  

 
leszerelt
#3 Hozzászólásnak álcázott holohitterjesztésleszerelt 2015-11-08 18:30
Tudtommal a világ minden egyetemének és főiskolájának csak a könyvtárosa - s nem valami docense - tudja igazolni, hogy mit tanított az az intézmény egy fél évszázad során. Kérem az "Endre" néven bejegyző hozzászólót, mutassa meg mit válaszolt a USMA (West Point) főkönyvtárosa, Christopher Barth (usma.edu/.../...).

Az idézett levél állítólagos íróját a magyargyűlöletéről ismert zsidó Tom Lantos alapítványa pénzelte, hogy terjessze hazudozásait Magyarországon és köpködje mérgét a magyarokra (pl. 2012). Továbbá, ennek a zsidó tanárnak a középkori Közép-Európa történelem nem is szerepel tananyagai közt (www.usma.edu/.../Faculty.aspx).

Én nem tudom, hogy mit tanítanak vagy tanítottak a USMA-án. De, amint azt Subartu honfitársunk is mondja, bennünket az érdekel, hogy mit tanítanak nálunk, a Kárpátmedencében.
Idézet
 
 
Subartu
#2 Na ez tetszik :)Subartu 2015-11-07 21:45
Endre néven hozzászóló kedves kekecem az alábbi forrást volt kedves hivatkozási alapnak használni:
"Director, Center for Holocaust and Genocide Studies"
Lefordítom, a holokauszt központ igazgatójáról van szó, ő állítja azt amit állít. Bizonyára hiteles, hiszen tudjuk róluk, hogy mindig igazat mondanak. A Moszed jelmondata is csak megtévesztésből az, hogy "Megtévesztéssel győzünk" (többféleképpen is fordítható, de a lényege ez)
Ebből a hozzászólásból soha nem fogunk hasznos ismeretet meríteni, de a célja nem is az. Honfoglalóink internetes részlegének munkatársait kiválóan kiképzik, hogyan kell a még megmaradt néhány tájékoztató oldalt úgy telepiszkítani, a témát félrevinni, hogy az oda látogatók ne tudják kihámozni a lényeget a sok minden közül.

Véleményem szerint a cikk gyengécske, hiszen a ránk erőltetett honfoglalás-elmélettel kezdődik már eleve, és talmudista akadémikus forrásokra támaszkodik. Pl. honvisszafoglalásról beszél, mintha csaták lettek volna, és nem egy fegyveres erősítés érkezett volna Árpád vezetésével haza, megvédeni az itteni magyarokat az elpofátlanodó barbároktól.

A pozsony térségében zajló 4 napos ütközet-sorozatot az különbözteti meg a korszak kb. 50 sikeres csatájától, amelyet a magyarság javaira vágyó nyugati barbárokkal vívtunk, hogy ez nem támadó, hanem honvédő csata volt, melyet egy kis létszámú sereg rövid idő alatt, teljes sikerrel vívott meg. Hogy aztán ezt tanítják-e a West-pointomn vagy más holakauszt központban, az engem egyáltalán nem érdekel, szerintem nem ez a lényeg. A szomorú lényeg az hogy a magyar iskolákban nem tanítják meg, magyar gyerekeknek. Ezen viszont nagyon el kell gondolkodnunk.
Idézet
 
 
Endre
#1 Budapest Rippl R u 36Endre 2015-11-03 23:57
Párizsban katonai főiskolában tananyag a pozsonyi csata ( 5:00 perctől) .
Valószínűleg ezzel keverik össze ezt:
"a 907-es pozsonyi csata hivatalos tananyag az Egyesült Államok összhaderőnemi katonai akadémiáján, ismertebb nevén a West Point-on. "

"Irtsatok ki a Magyarokat" 907 Julius 4-6 Pozsonyi csata - Teljes film
www.youtube.com/.../

Jó barátom, H. Gyurinak és Máriának a fiatalabb fia a West Point-on végezte a katonai Akadémiát.
Fiukat - George - megkérdezték, hogy tanultak-e a Pozsonyi Csatáról? A nemleges válasz után az anya,
Marika irt az Akadémánk, s levelére az alábbi választ kapta, mely szerint nem tanitják, és erről a történelemtanár nem is talál bejegyzést az elmúlt fél évszázadra.

From: Frey, David S CIV USA USMA
To: George H.
Sent: Mon, Mar 18, 2013 8:24 am
Subject: RE: The Battle of Pozsony (July 4-7, 907)

Dear Marie,

Thank you for your question, and I believe I received a similar question,
perhaps from George, several years ago. Sadly, the answer is no, the battle
of Pozsony is not taught in our courses here, and has not been at least for
the last half century. We do not have records indicating it was ever taught
as part of required curriculum.

Tisztelettel,

David Frey

David S. Frey, Ph.D.
Associate Professor of History
Director, Center for Holocaust and Genocide Studies
145 Thayer Hall
United States Military Academy
West Point, NY 10996
Tel: (845) 938-7643
Fax: (845) 938-3932
Email:
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 373 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.8%Canada 1.1%
Romania 6.1%Serbia 0.8%
United States 4%Switzerland 0.4%
Germany 2.9%France 0.3%
Russian Federation 2.9%Australia 0.3%
Ukraine 2.7%Italy 0.2%
Slovakia 2.2%Kuwait 0.2%
United Kingdom 1.9%Netherlands 0.2%
Sweden 1.6%Greece 0.2%
Austria 1.5%Belgium 0.2%

Today: 515
This Week: 4130
Last Week: 5472
This Month: 16072
Last Month: 23130
Total: 1631728

Belépés