Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

V2017Apr30

2016. Február 11., Csütörtök 14:04

Taksony magyar király volt az "utolsó" az ősi magyar hőskorból

Írta:  Ferenc (az öreghegyi)
Értékelés:
(8 szavazat)
A régi magyar naptár szerint Jégbontó hava 5. napja Taksony napja - Ki volt Taksony? Mi történt Taksony magyar király korában a magyar honban?

Taksony1Merthogy király volt, azzal csupán azok vitáznak, akik történelmietlenül és a magyarokkal szemben csökönyösen elfogultan lekicsinylő, szolgalelkű módon csakis azokat kívánják elismerni királyoknak, akik a római pápa által is királynak nyilváníttattak, holott a magyar királyság a török megszállásig sohasem volt alávetve semmiféle világi vagy egyházi fennhatóságnak, s pápa is csak az lehetett, akivel szemben nem volt kifogása az apostoli magyar királynak.

← Moritz von Schwind festménye Taksonyról / osef Kriehuber litográfiája nyomán

Taksony - latinul Toxun, Taxis, görögül: Τάξις, takszisz (931? – 973?) magyar nagyfejedelem a 10. század közepén, Zolta nagyfejedelem fia, Árpád nagyfejedelem unokája. Születésének, halálának és uralkodásának pontos ideje bizonytalan." - szerepel magyarul a Wikipediában (https://hu.wikipedia.org/wiki/Taksony_magyar_fejedelem).
 
Anonymus krónikája szerint a 2. honvisszafoglalás 884-ben volt, s Taksony 931-ben született, azaz Álmos turul-házi királyi származékainak bejövetele után 47 évvel. E szerint, ha Anonymus időzavarában mégis következetes, s a második honvisszafoglalás 895-ben lehetett - a mai időszámítás szerint -, akkor Taksony 942-ben született. Ennek ellentmond azonban, hogy Taksony királyról fennmaradt kevés hitelesnek tekinthető krónikás források egyikében, a kortárs Liudprand cremonai püspök Antapodosis című, a 947. esztendővel kezdődő események tudósítása szerint - amikor a magyar csapatok Apulia és Otranto vidékéig nyomultak - "... ezidőtájt Taxis, a magyarok királya nagy sereggel jött Itáliába. ..." (Fordította Horváth János). A zavart csak fokozza, hogy egy kevésbé hiteles, kései forrás utalását, hogy az augsburgi csatából megmenekült vezérek közül az egyik később „király” lett, sokan Taksonyra értelmezik. Tudjuk, hogy Sur, Bulcsú és Leél hadvezéreket nem hadi, hanem közönséges szószegéssel csalták tőrbe, de nem büntetlenül. A hátrahagyott hadtest, valaki(k) vezetésével elégtételt vett az álnokságon, csupán arról - költői kérdés, hogy miért is nem, de - nem szólnak a magyar katedrákról. Most nem is ezt kívánom részletezni, elemezni, csupán azt kívántam érzékeltetni, hogy a büntető hadjáratot vezethette akár Taksony is.
 
Kevésbé hitelesnek mondható, azonban - ha nem is tisztázott alapokkal, de meglepően pontos adatoktól és összefüggésektől hemzsegő - Arvisura (Paál Zoltán műve) szerint a gyengélkedő Zsolt (Árpád legkisebb fia) nevében Taksony már 942-től gyakorolta a királyi tisztséget, amely Zsolt - éppen az augsburgi csetepaté évének végén bekövetkező - halála után került véglegesen Taksony kezébe és 970-ig, haláláig volt a magyarok legfőbb embere (nagy kálja, királya, vezérlő nagyfejedelme).

Taksony2
Árpád leszármazottai a bíborban született szerint magyarul: Levente, Tarhos, Üllő, Jutas, Zsolt

Bíborbanszületett Konstantin A birodalom kormányzása című művében az szerepel, hogy 950 körül Fajsz (Falicsi) volt a nagyfejedelem (természetesen ő nem nevezi királynak a nála hatalmasabb katonai erőt képviselő magyar uralkodót). Csakis ez az alapja a feltételezésnek, hogy Fajsz lett volna Taksony királyi elődje (a forrás szerzőjének rálátása azonban igencsak kétes).

Mihály (BélaA hagyomány Taksony két fiúgyermekéről tud, név szerint Gézaról és öccse, Mihályról (tegyük hozzá, az Arvisurában három fiú is szerepel, csupán a Jaák nevű korán hunyt el). Géza 970-es évek elején, nyilvánvalóan Taksony halálával lehetett a magyarok királya. István kertje Esztergomban az ő kertje, nem fiáé, minthogy Géza is István néven vette fel a római kereszténységet (is). Meglehetősen bizonyos, hogy 973 húsvétján, a quedlinburgi birodalmi gyűlésen már Géza nagyfejedelem követei vettek részt. Mihály életének körülményeiről semmit nem tud a krónikás történelem, holott Szent Istvánon kívül az összes ún. Árpád-házi (megint egy költői kérdés, miért is nem Turul-házi, vagy legalább Álmos-házi?!) királyunkat Mihály leszármazottjaként tartja számon a mai történelem (tudománynak már régóta nem nevezhetem).
 
← Mihály (Béla) Moritz von Schwind festménye Josef Kriehuber litográfiája nyomán
 
Mindazon által arról is értekeznek történészeink, már rég, hogy Taksony halála után a hatalomnak nem Géza kezébe, hanem a legidősebb fiú (Tarkacsu - Tarhos) ágára kellett volna szállnia. Azt vélik itt tehát, hogy a örökösödési szabályt Taksony után, Gézával szegték meg először, s a híradás, hogy Géza kezét „embervér szennyezte be”, trónutódlási harcra, merényletre, cselszövésre utal talán.
 
A nagy (vagy kicsiny?) kérdésem csupán annyi, hogy akiknek ez a véleménye, hogy-hogy nem vették észre, vagy említik meg azt is, ami nyilvánvaló:
  • * Árpád sem, és fia, Zsolt sem, és unokája, Taksony sem volt feltétlen éppen a legidősebb nemcsak a - vérszerződés szerint kizárólagos örökösödési joggyakorló - Álmos ivadékai közül, de még a legifjabb fia, Árpád ivadékai közül sem, akkor e kétség először miért is éppen Géza esetében merül fel, miért is ezért merül fel?
  • * Holott szinte minden egyes krónikánk arról számol be (anélkül, hogy bárminemű utódlási gondról beszélnének), hogy az Atilla király idején is meghatározó és a vérszerződéssel megerősített ősi törvények Taksony idejéig voltak csupán érvényben, a változás minden jel szerint halála után, tehát Géza idejében, uralkodói minőségével következett?
  • * Miért és mikor is lett a Turul-ház, avagy az Álmos-ház csupán Árpád leszármazottaira szűkítve?
Névtelen jegyzőnk írta: „Ha az oly igen nemes magyar nemzet az ő származásának kezdetét és az ő egyes hősi cselekedeteit a parasztok hamis meséiből vagy a regösök csacsogó énekéből mintegy álomban hallaná, nagyon is nem szép és elég illetlen dolog volna.” (Anonymus k. 1200/1975, 78-79.)
 
Minthogy ebből az következik, hogy a parasztság is mesélt magyar őstörténetet, nem csupán a krónikás urak, bocsássa meg nekem az olvasó, ha én sem vetem meg a "csacskaságokat". A leghiteltelenebb forrást, az Arvisurát olvasva merült fel bennem egy - több okból is jogosnak tűnő - kérdés. Nem tüntettek-e el a történelmi emlékezetből magyar uralkodókat Vajkig, azaz Szent Istvánig. Biztos, hogy Álmos után Árpád következett, s utána fia, Zsolt, majd azonnal vagy csak Fajsz után Zsolt fia, Taksony, s Taksony után azonnal Géza az uralkodói székben? Annyi minden szól amellett, hogy ez bizony a legkevésbé sem biztos (hisz' nem Árpád-házra, hanem Álmos-házra esküdtek nem is oly' hajdanán!), hogy a kérdést csak az söpörheti félre, aki gondolkodni is képtelen. Arról nem is beszélve, hogy mennyi, de mennyi krónikás forrásra hivatkozhatnánk, hogy ne csak Szent Istvánról, hanem megannyi uralkodói elődjéről királyként emlékezzünk meg egészen Atilláig, sőt, Szent Márton atyjáig visszamenőleg (azonban most ebbe sem merülnék el, csupán felvetettem, gondolkodni, utánanézni, vizsgálódni bizony van mit és érdemes, ha már tőlünk nyugatra, keletre a gyengébbnél gyengébb királyok csak úgy hemzsegnek a világtörténelemben, hadd ne soroljam a sok jelentéktelenből kreált fényes sereget!).
 
Főként, hogy nem csupán én vagyok, aki "szóbeszédre" alapozom a lehetőségeket, amint olvashatjuk Kálti Márktól a hétmagyarokról: „Egyes-egyedül azt hozzák fel okul, amit a köznép mond”, vagy Hess András ugyanerről: „a köznép hét magyarról beszél.” (Chronica Hungarorum 1473/1973, 25.), amint ezt Grandpierre K. Endre felvetette volt. 

Jégbontó hava 5. napja, Taksony napja a régi magyar naptárban, s ha már így van, akkor nekem e napon azon krónikás idézetek jutnak eszembe, amelyek Taksony nevét, az őt követő korszakot a magyarság életében, rendjében rendkívül jelentős változásokkal hozták kapcsolatba. Valójában ezért ragadtam meg a billentyűzetet Taksony napján éppen, nem máskor. A lényegi mondanivalómhoz idézem inkább Grandpierre K. Endre Történelmünk központi titkai címmel írt könyvének e korra vonatkozó mondatait!
 
Kézai a következőket fűzi a régi nemzetgyűlésekről igazolatlanul távolmaradók szigorú megbüntetéséhez: „Aki pedig a fölhívásnak nem tett eleget, s nem tudta megokolni, hogy miért, azt a szkíta törvény értelmében fölkoncolták, vagy törvényen kívül helyezték, vagy egyetemleges szolgaságra vetették” (Kézai 1283 k./1984, 121.)
 
Ugyanő Atilla hun nagykirály turulos zászlóiról, címeréről beszámolva, a következő megjegyzéssel él: „Ezt a címert a hunok egészen Géza fejedelem idejéig, amíg közösen kormányozták magukat, mindig magukkal hordták a hadban.” (Kézai 1283 k./1984, 125.)
 
A Képes Krónika az alábbi megjegyzést fűzi a tisztségviselők leváltásának ősi szokáshagyományához: „Ez a jogszokás a hunoknál, vagyis a magyaroknál egészen Toxun fia Geycha fejedelem idejéig fennmaradt.” (Képes Krónika 1360 k./1986, 18.)
 
Ugyanez a krónika a következőket fűzi Atilla király címeréhez: „Attila király címere, amit a pajzsán szokott viselni, egy turulféle madár volt, koronával a fején. Ezt a jelvényt viselték a magyarok a közös seregben mindig, míg magukat a közösség által irányították, egészen Toxun fia Geycha fejedelem idejéig.” (Képes Krónika 1360 k./1986, 22-23.)
 
Ugyancsak a Képes Krónika a következő megjegyzést teszi a magyarok diadalmas X. századi külháborúihoz: „A magyar közösség állítólag ilyen és ehhez hasonló tetteket vitt véghez kapitányaival vagy vezéreivel Toxun vezér idejéig.” (Képes Krónika 1360 k./1986, 75.)
 
A Chronica Hungarorum a tisztségviselők leváltásának törvényéhez: „Ez a törvényes szokás a hunok vagyis magyarok között egészen Geyche (Géza) vezérnek, Taksony fiának az idejéig megtartatott.” (Chronica Hungarorum 1473/1973, 10.)
 
Thuróczy a gyűlésről elmaradók megbüntetéséről: „Ezt a szokást a hunok vagyis a magyarok egészen Árpád-fia Taksony vezér fiának, Géza vezérnek az idejéig, sértetlenül megtartották (...)” (Thuróczy 1486/1978, 41.)
 
Ugyanő Atilla címeréről: „Hadijelvényként mind a pajzsára, mind a zászlójára koronás sólyommadárféle (Turul) volt festve. Ezt a hadijelvényt viselték a hunok, vagyis a magyarok egészen Taksony vezér fiának, Géza vezérnek az idejéig.” (Thuróczy 1486/1978, 50.)
 
Miről tanúskodnak kimondatlanul is ezek a szemelvények?
 
Miért szakadtak meg mindezek a törvények, szokáshagyományok Géza nagykirály korában?
 
Nem világos-e vajon, hogy valamiféle folytonosság szakadt meg? Törvények, jogszokások, hagyományok folytonossága.
 
Idézeteink azt tanúsítják, hogy valamiféle nagy törés húzódik itt a nemzet életében. Titkos törés, amelyről nem esik szó, s amelyről historikusaink sem adnak számot, amelyet fölfalt az a nagy igazság-elnyelő történelmi Moloch, amely történelmünk valós háttértényezőinek eltakarításával történelmi tisztánlátásunkat, és ezáltal nemzeti öntudatunkat pusztítja. Itt húzódik az a roppant törésvonal, amely akár a mélytengeri Mariana-árok (ez Földünk legmélyebb törésvonala), mintegy kettészeli s két ellentétes részre tagolja egész történetünket. És ezt a félelmetes szakadékot úgy elárasztották hazugságköddel, iszappal, hogy még létezéséről sincs tudomása kijátszott nemzetünknek.
 
Foglaljuk röviden össze, miről, miféle tragikus változásokról számolnak be a fenti idézetek.
 
1.) Érvényét vesztette a tisztségviselők leváltásának minden egyes vezetőre, a legfelsőbbekre is kiterjedő törvénye. Eltöröltetett a népfelségjog egyik legfontosabb tényezője, amely azt fejezte ki, hogy a nemzet vezetői a nemzeti közösség hatalma alá tartoznak. Ennek folyományaként megszűnt a vezetők, köztisztviselők ellenőrzésének lehetősége.
 
2.) Hatalmi nyomásra törvényen kívülivé tétettek a szabad magyar közösség ősi nemzetgyűlései.
 
3.) Megszakadtak a X. század első két harmadának támadó, győzelmes külháborúi.
 
4.) A magyar központi királyi hatalom, annak seregei nem hordozták többé Atilla turulos címerét sem a zászlókon, sem a pajzsokon.
 
Végzetes törés következett be: a legfelsőbb hatalom szembefordult a néppel, amely saját hazájában jogfosztottá és kiszolgáltatottá vált. Rejtélyes történelmi körülmények között ismeretlen erők megdöntötték az ősi magyar népfelségjogot.
 
Ez pedig egyértelmű azzal, hogy a magyar nép fölött ellenséges, ismeretlen erő lett úrrá.
 
Nos, eddig az idézet a Taksony neve napján gondolataimban felötlő korszakalkotó történésekről. S, ha az én értékítéletem nem is oly' sarkos, amint az a fenti következtetésekből sugárzó, bizony a legkevésbé sem gondolom, hogy az utókornak Szent Istvánt kellene feltétlen vádolnia abból, amit ezek a krónikás idézetek is világosan megüzennek nekünk a múltból.
 
Tisztelt Utókor!
Leszel szíves észrevenni végre, hogy Taksony királlyal, korszakával együtt halt meg valami más is, valami fontos a magyar ősalkotmányból, vagy ha nem is halt meg végleg, oly messze kerültünk már Taksonytól, hogy el sem tudjuk képzelni, hol, mit és hogyan is kellene feltámasztani tetszhalott poraiból!

2016. év Jégbontó hava 5. napján
Ajánlotta: N László

Megjelent: 1044 alkalommal

Hozzászólások  

 
Zoli
#4 Mikortól van a magyarságZoli 2016-07-25 17:03
Nem tudom ki meddig akar visszamenni a történelemben annak érdekében, hogy megismerhesse a több tíz ezeréves eredetünket ezért azt hiszem érdemes végighallgatni ezt a részét az "Enigmáknak" ahol szó van sok mindenröl ami az itteni kérdésekre is válaszokat adhat. – A történelem X-aktái: elfeledett elődök boldognapot.hu/blog/category/video/enigma-videok/

Különben a Magyákról, a Nagákról karamagyákról stb részletes tanulmányok vannak Kozsdi Tamás oldalán is. kozsditamas.hu/.../...
Idézet
 
 
cartwright
#3 magyarokcartwright 2016-07-25 13:01
Tisztelt Lajos!
Jogos a felvetése, hogy kinek állt érdekében, a rovásírás eltüntetése, a latin betűs írás átvétele. Gyanítom, inkább a bejövő keresztény papság kezdte az áskálódást ellene, mivel ők nem ismerték, és valószínűleg nem is akarták megismerni. Ezért az egész írásbeliség ellen léptek fel, és nem a "pogány" tartalom ellen. A magyaroknak én valóban az Árpáddal bejötteket tartom, de nem vagyok az ellen, hogy itt már éltek olyan népek, népcsoportok, akiknek nem okozott gondot a bejövő magyarság megértése, és viszont. Úgy gondolom, hogy a megyeri törzs kiterjesztése a többi törzsre (vérszerződés), és az ekkor keletkezett egységből lett a ma magyarként emlegetett népesség. A honfoglalás előtt a Kárpát-medencébe érkezett szkíta-szarmata törzsek, népek, beszélhettek olyan nyelven, amit a magyarság is beszélt, hiszen majdnem minden itt letelepedő nép, szinte ugyanonnan a Belső-Ázsiai steppe-ről érkezett. Ismerem azokat az elméleteket, miszerint a Kárpát-medencéből vándoroltak ki őseink, majd csak visszatértek, de ezekkel nem értek egyet. A jégkorszak végéig fél Európa jég alatt volt, és mind a vadászó, mind a földművelő népek, csak a Keletről jöhettek Európába, hiszen ha ránéz a térképre, Európa a kontinens zsákutcája. Így akár mikorra tesszük az itteni letelepedést, azt megelőzte egy bejövetel Keletről. üdvözlettel : c
Idézet
 
 
nagy lajos
#2 belgium/Andennenagy lajos 2016-07-21 14:21
kedves "cartwrite" !

mindenek ellott döntenünk kell(ene) arról, hogy kikeket azonosítunk magyaroknak (a jövevényeket, vagy a befogadókat) ... mielott egy ilyen kérdésbe belekezdenénk. Mégha akkoriban már azt mondhatjuk,
mindannyian azok voltak már (egyesülve ...)

na ha a bejötteket mondjuk ki, azonosítjuk a magyaroknak (ahhoz persze valami magyarázatot is adva. Hogy miért azok épp ?), akkor lehet csak értekeznünk errol ...

na az biztos, hogy a bejöttek, az ún. honfoglalók kezébe került és fenntartott volt a hatalom (vagy 3-4
évszázadon keresztül) Ok,döntöttek arról, hogy az ország népe felvegye, vagy sem a kereszténységet ? Ok döntöttek arról is, hogyha felveszik, melyiket vegyék föl (a görögkeletit, vagy a katilikust) ? Ok döntöttek azon, hogy a hivatalos nyelvként felveszik a latin nyelvet és végül is arról, hogy felhagyva az
írásunkkel (a nyelvünk írásjeleivel, amelyek minimum a VII. sz. -tól használtak), felvegyük a latin betuket is. Na ez utóbbia az, amelyet kiemelek. Ugyanis ez egy egyedül-álló eset a világon (a tudomásom szerint). Ugyanis sem Bizánc, sem Róma nem kényszerítette ezt rá senkire. Ha egy népnek, a nyelvének volt már írása, egyszeruen ezt használta a felvett kereszténységében is. Sot még olyan is megtörtént, hogy egy népnek, amelynek nem volt írása (a szlavonok), ezek számára még írást is adtak a kereszténységgel. Tehát nem kényszerítették rájuk a latin betuket, hanem egy újonak készített betuket (Ciril és Mehód) adtak nekik.
Na itt valami egyedülálló eset történt nálunk. Miért is vettük át a latin írásjeleket ? Mivel tudjuk, hogy Róma (még kevésbé Bizánc) ezt senkire sem kötelezte rá, miért hagytunk föl írásunkkal ? Kik voltak e mögött ?!

na itt, mivel tudjuk, hogy a "honfoglalók" voltak az uralmon ..., csak azok lehettek akik ezt akarták. Na itt érkezünk oda, hogy miért is akarták ezt !?

ha önnek ezt így leírtam, azt azért, mert teljesen láthatóan Ön is egy teljesen téves felfogásban van. Azt hiszi, hogy ezt az Egyház kényszerítette Gézáékra, amely egy helytelen álláspont (ha az Egyház emberei, akkor többnyire regmán-latin szerzetesek a rovásos írottakat semmisítgették, azt egyszeruen azért, mert ezek egy bálványimádó szövegeket tartalmaztak. Tehát nem az írást, hanem ezek tartalmát ...) ...

na itt érkezünk vissza az indulási kérdésemhez; kik voltak a magyarok ? A bejövok, vagy az oket befogadók ? Na ide jön épp az írásosságunk is. Kinek volt akkoriban, ill. már ez elott írása, írásossága ? Amit tudunk (biztosan), hogy a befogadóknak már minimum 2-3 évszázada volt (a nyelvüknek !) írása, miközben a bejötteknél ezt nem tudjuk. Ha a nyelvünknek a VII. sz. -tól biztosan írása is volt és ha a honfoglalóknak nem ..., akkor érkezünk oda; egyáltalán magyarok voltak-e ezek ?!

de maradjunk a biztos talajon ! Kik voltak az ún. honfoglalás elott a magyarok ?
csak ha mi a bejötteket azonosítjuk erre ..., kedhetünk az ilyen dolgokról beszélnünk. Pl-ul miért is adták föl a magyar írásjeleket és vették, vetették át a latinokat ?

szeretettel; Lajos
Idézet
 
 
cartwright
#1 viselé keresztjétcartwright 2016-07-05 08:54
Tisztelt Ferenc!

Írásában említi, hogy Géza is István nevet kapott a keresztség által, ami az összes változást okozta a magyar történelemben. Tehát nem kell nagyon nyomozni titokzatos törés vagy történelmi Moloch után, a magyar történetet a keresztények írták Géza korától kezdve, és innentől lettek száműzve a magyarság ősi hagyományai. Utána még üldözni is kezdték, akik rovásírásos emlékeket, feljegyzéseket birtokoltak, így csak az maradt fent, amit igaz magyar érzelmű de már keresztény szellemiségű írástudók latin bötűkkel megörökítettek.
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 203 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.9%Canada 1%
Romania 5.8%Serbia 0.8%
United States 5.2%Kuwait 0.4%
Russian Federation 3%Switzerland 0.4%
Germany 2.6%Czech Republic 0.2%
Ukraine 2.6%Australia 0.2%
Slovakia 2.3%Italy 0.2%
United Kingdom 1.7%France 0.2%
Austria 1.6%Netherlands 0.2%
Sweden 1.5%Belgium 0.1%

Today: 574
This Week: 4512
Last Week: 5419
This Month: 21333
Last Month: 25391
Total: 1500754

Belépés