20240418
Last updateCs, 08 febr. 2024 7pm

rovas logo

2010 május 14, péntek

A június 4. nemzeti emléknappá nyilvánításáról

Szerző: MVSz

„Magyarország megcsonkítása annyira becstelen, hogy senki nem vállalja érte a felelősséget. Mindenki úgy tesz, mintha nem tudna róla, mindenki szemérmesen hallgat. A népek önrendelkezési jogára való hivatkozás csak hazug formula…Nincsen olyan francia, angol vagy olasz, aki elfogadná hazája számára azokat a feltételeket, amelyeket Magyarországra kényszerítettek.” (Francesco Nitti, olasz miniszterelnök)

 

 

 Törvénytervezet június 4. nemzeti emléknappá nyilvánításáról és nemzeti emlékérem alapításáról
Készítette a Magyarok Világszövetsége – 2010. május 12.
Preambulum

Közel egy évszázada annak, hogy véget ért az I. világháború, amely után a győztes hatalmak a Versailles-ban megtartott tárgyalásokon érvényesítették háború előtti szándékaikat. A korábban a Magyar Királyságban élő és az 1222 óta írott alkotmánnyal rendelkező, jogállamiságból Európának példát mutató országban államalkotó szerepet játszó magyar nemzetet hétfelé szaggatták, és 3.5 millió magyart megkérdezése nélkül, akarata ellenére idegen uralom alá kényszerítettek.

A Trianoni Szerződés a népek önrendelkezési jogára hivatkozva számolta fel a történelmi Magyarországot. Északi részét – melyen 48,2% szlovák mellett 51,8% egyéb nemzetiség volt – Csehszlovákiához, keleti részét – melyen 53,8% román és 46,2% egyéb nemzetiség élt – Romániához, és déli részét – melyen 31,4% szerb-horvát és 68,6% egyéb nemzetiség lakott – Jugoszláviához csatolta.

A II. világháborút lezáró, 1947. február 10-én aláírt párizsi béke Magyarország számára egy újabb diktátum, egy második Trianon volt, amely túltett az elsőn, sőt Magyarországtól újabb területeket csatoltak el. A Csehszlovákia és Jugoszlávia létrehozására kitalált fantomnemzetek a békeparancs szerzői számára a magyar nemzet megsemmisítésének hamis hivatkozási alapjául szolgáltak, ma már nem léteznek.

A hétfelé szaggatott és harmadában hozzá ellenségesen viszonyuló, idegen uralom alá kényszerített magyarsággal szembeni megalázó bánásmód szemléletes példája a Burgenland néven elcsatolt terület: ezt a 4026 négyzetkilométert az az Ausztria kapta Magyarországból, amellyel a háború idején egyazon államot alkotott, és amelyet tényleges felelősség terhelt a háború kirobbantásáért.

A Kárpátaljával történtek megközelítik az ausztriai eset méltánytalanságát. Trianonban még Csehszlovákiának ítélték, hogy az ott többségben élő ruszinokkal gyarapítsák az új állam szláv népességének arányát. Ám Beneą elnök minden jogalap nélkül egyszerűen átengedte a területet a Szovjetuniónak. Ekképp lett Kárpátalja a Szovjetunió szétesését követően annak az államnak, Ukrajnának a része, amelyhez történelme során soha nem tartozott. A területén ezer év óta élő ruszinoknak és magyaroknak még a népszavazás, azaz az önrendelkezés jogát sem biztosították. És amikor erre mégis sor került, semmibe vették, kijátszották.

Az 1920. június 4-én Magyarországra kényszerített „béke” méltánytalansága és a nemzetközi jogi elvekbe ütköző volta már az aláírás napján is nyilvánvaló volt, de fölülvizsgálatára és igazságszolgáltatásra mindmáig nem került sor, jóllehet még maguk a „békecsinálók” is tudatában voltak jogtipró voltának, amint azt annak idején államférfiak sora elismerte.

„Magyarország megcsonkítása annyira becstelen, hogy senki nem vállalja érte a felelősséget. Mindenki úgy tesz, mintha nem tudna róla, mindenki szemérmesen hallgat. A népek önrendelkezési jogára való hivatkozás csak hazug formula…Nincsen olyan francia, angol vagy olasz, aki elfogadná hazája számára azokat a feltételeket, amelyeket Magyarországra kényszerítettek.” (Francesco Nitti, olasz miniszterelnök)

„Rájuk erőszakolták a békét, de ez uzsorás béke, gyilkosok és mészárosok békéje… hallatlan béke, rabló béke, ezek olyan feltételek, amelyeket útonállók késsel a kezükben diktálnak a védtelen áldozatoknak.” (Vladimir Iljics Lenin)

„Azért nem lehetett a magyaroktól elszakított Felvidéken népszavazást tartani, mert akkor nem jött volna létre Csehszovákia a lakosság ellenszavazata következtében.” (André Tardieu, háromszoros francia miniszterelnök)

„Mindannyiunk lelkében lobogjon a magyar haza emléke, mert ezer esztendős magyar uralom alatt nem szenvedtünk annyit, mint a cseh uralom hat éve alatt.” (Andrej Hlinka, a Szlovák Néppárt alapítója, 1925. június 4-én)

A fentiekre tekintettel a Trianon 90. évfordulójának előestéjén összeülő megújuló Országgyűlés elé terjesztjük az itt következő törvényjavaslatot:

Törvényjavaslat az 1920. június 4-én önkényes nagyhatalmi döntéssel szentesített és 1947. február 10-én hasonló módon megerősített nemzet- és államcsonkítás megörökítésére hivatott „Nemzeti Trianon-emléknap”, továbbá a mondott nemzeti sorsdöntéssel sújtott családok leszármazottai kitüntetését szolgáló „A magyar nemzetért Trianon-emlékérem” alapításáról.

1.§ A Magyar Köztársaság a trianoni békeparancs 90. évfordulójának előestéjén

június 4-ét „Nemzeti Trianon-emléknappá” nyilvánítja,

hogy megőrizze a nemzeti és egyetemes emlékezet, a nemzeti és emberi azonosságtudat számára a történelmi magyar állam és nemzet feldarabolásának, területe 2/3-ának, tiszta magyar etnikumú lakossága 1/3-ának – a népek önrendelkezési jogának semmibevételével, megkérdezésük nélkül – a békeparancs által létrehozott vagy megnagyobbított szomszédos államokhoz történő csatolásának tragédiáját, hogy tudatosítsa a 90 éve nemzetközi agresszióval szétszakított magyar nemzet hősies, önfeláldozó helytállását, békeszeretetét, a nemzetközi konfliktusoknak a történelmi tűréshatárig elmenő, békés tárgyalásos rendezése melletti elkötelezettségét, hogy tudatosítsa nemzeti múltja és becsülete tisztasága melletti megalkuvás nélküli kiállását.

2.§ Az 1.§ értelmében

(1) június 4-én, hacsak nem munkaszüneti napra esik, minden rendű és rangú (állami, önkormányzati, alapítványi, magán stb.) oktatási intézményben méltó rendezvényen emlékeznek meg a magyar nemzet XX. századi drámai sorsáról és példamutató magatartásáról;

(2) a Magyar Köztársaság támogatja olyan intézmények, kiadványok, médiatermékek, tudományos kutatások, konferenciák, találkozók, viták, finanszírozását, melyek célja a jelen törvényben megjelölt

(2.1) események valósághű, méltó feltárása, bemutatása;

(2.2) az otthonuk elhagyására kényszerített vagy hazájuktól elszakított magyar és nem magyar etnikumú egyének és közösségek

· sorsának,

· történelmi, kulturális, irodalmi, művészeti értékeinek, hagyományainak – örökségének – kutatása, bemutatása, különös tekintettel arra, hogy e nemzeti tragédiák szenvedő alanyaiként nemzeti egységtudatuk megőrzése mellett azóta is folyamatosan hozzájárulnak az utódállamok értékeinek gyarapításához, a nemzetek közötti alkotó együttműködéshez.

 (3) június 4-én 16.30-kor

· egy percre álljon meg „az élet” (munkahelyeken, intézményekben a munka, foglalkozás, utcákon a forgalom, közlekedés),

· öt percen át szóljanak a harangok annak emlékére, hogy 1920-ban ekkor szólították Nagy-Trianon erre kijelölt termébe a magyar küldöttséget a békeparancs kényszerű aláírására.

(4) A „Nemzeti Trianon-emléknap” nem jár munkaidő-csökkenéssel, nem ünnep- és nem szabadnap.

3.§ (1) A Magyar Köztársaság a trianoni békeparancs 90. évfordulójának előestéjén

„A magyar nemzetért Trianon-emlékérem” alapítását határozza el

a trianoni és a párizsi békeparancsok, valamint a XX. század magyarellenes túlkapásainak áldozatai, illetve egyenes ágú leszármazottai számára.

(2) Az emlékérem személyes kérelem alapján adományozható

· azon személyek illetve egyenes ágú leszármazottaik számára, akik az első illetve a második világháború következtében kényszerültek idegen fennhatóság alá, és ott magyarellenes atrocitások áldozataivá váltak, vagy magyarságuk megvallása miatt súlyos hátrányt, esetleg börtönbüntetést szenvedtek, illetve deportálták, vagy elüldözték őket szülőföldjükről; a kérelmeket hiteles iratokkal vagy tanúvallomásokkal kell alátámasztani;

· továbbá azon intézményeknek és személyeknek, amelyek és akik a „Nemzeti Trianon-emléknap” értékrendjébe tartozó feltáró, szervező munkában, a megemlékezés magas színvonalának, tartalmasságának biztosításában több éven át kiemelkedő munkát végeztek.

(3) A kérelmeket jelen törvény életbelépését követő 10 éven belül lehet benyújtani.

(4) Az emlékérem odaítélésére és a kérelmezők dokumentumainak, valamint az elbírálással összefüggő iratoknak az összegyűjtésére és tárolására az Országgyűlés Nemzeti Trianon Emlékbizottság létrejöttéről határoz, amelynek megszervezésére és működtetésére felkéri jelen törvény kezdeményezőjét, a Magyarok Világszövetségét. A bizottság munkájába be kell vonni a külhoni magyarok legitim szervezeteinek képviselőit.

(5) Az emlékérem átadása minden év június 4-én a Nemzeti Trianon Emlékbizottság által szervezett ünnepélyes megemlékezés keretében történik.

4.§ A jelen törvény végrehajtására az éves költségvetésben az augusztus 20-ra előirányzott kiadások 50%-a fordítandó.

5.§ Jelen törvény 2010. június 1-én lép hatályba.

Zárszó

A 2004. december 5-i, a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaadásáról rendezett népszavazás eredménytelensége egy nemzettudatát vesztett közösséget körvonalazott. Ide vezetett a trianoni és a párizsi béke-parancsok valós körülményeinek elhallgatása és egy hamis, megszégyenítő ál-nemzettudatnak a magyarság nemzedékeire való erőszakos rákényszerítése.

A hiteles nemzettudat újjáépítése a magyarság újbóli felemelkedésének, a nemzeti egység megteremtésének alapfeltétele. A magyar állampolgárság minden magyar számára alanyi jogon történő visszaadásához éppen ezért a „Nemzeti Trianon-emléknap” törvénybe iktatásán át vezet az út.
Indoklás

A Magyarok Világszövetségének Elnöksége a 31/2009. (XII. 5-6.) sz. határozatával döntött arról, hogy még az új Országgyűlés megalakulása előtt a Magyarok Világszövetsége törvénytervezetet készít június 4-nek, a trianoni béke-parancs napjának (1920. június 4.) nemzeti emléknappá nyilvánításáról, és a törvénytervezetet még az Országgyűlés megalakulása előtt eljuttatja a parlamenti pártok vezetőinek.

E törvénytervezet elkészítése során megismertük az olasz parlament által 2004. március 30-án elfogadott 92. sz. törvényt, amelyet mind eredeti olasz nyelven, mind hiteles magyar fordításban jelen indokláshoz mellékelünk.

Az Európai Unió egyik alapító tagja által elfogadott törvény nemzeti emléknappá nyilvánítja február 10-ét, a második világháborút lezáró párizsi béke napját (1947. február 10.), tekintettel arra, hogy ezen a napon vesztette el Olaszország az isztriai félsziget egyik részét, és hazájukból elüldöztek mintegy háromszázezer olaszt.

Ha a hatvanmilliós Olaszország számára egy fél – magyarországi – megyényi terület elvesztése elegendő ok arra, hogy a terület elcsatolását elrendelő béke napját nemzeti emléknappá nyilvánítsa, akkor Magyarország számára a trianoni ország-csonkításnak a nemzet örökös emlékezetébe való vésése, mondhatni kötelező.

Ezen túlmenően, Olaszország törvényhozása e törvény 2004-ben, az Európai Unió bővítése után történt elfogadásával azt is nyilvánvalóvá tette, hogy a nemzeti tragédiáknak a nemzetek emlékezetbe való emelése az Európai Unióban jogos és teljesítendő elvárás.

A trianoni békével elkövetett és a párizsi békével fokozott ország-csonkítás igazságtalanságát elismerte a kor legtöbb államférfia. Éppen ezért június 4-ének nemzeti emléknappá nyilvánítása, a nemzet emlékezetébe való vésése azért szükséges, hogy ilyen gyalázat a magyar néppel soha többé ne eshessen meg.

Végül, álljon itt egy történelmi érv- és eseménysor:

  • Az 1920. június 4-én ránk rótt büntetés elfogadhatatlanul igazságtalan volt. Tényként kell kezelni, hogy Magyarország nem tehető felelőssé az I. világháború kirobbantásáért.
  • Bár a páduai fegyverszünet (1918. november 3.) mindenféle harci cselekmény beszüntetését kimondta, az antant-hatalmak saját fegyverszünetüket felrúgva hadüzenet nélküli háborút indítottak Magyarország ellen.
  • Az I. világháborút lezáró versailles-i béke során a nemzeti elvre való hivatkozással, Magyarország területe kétharmadának elcsatolásával korábban soha nem volt államokat hoztak létre, például Csehszlovákiát és Jugoszláviát, és meglévőt bővítettek soha nem volt méretűvé, mint Romániát. Csehszlovákiát még a történelmi elv alkalmazásával is megjutalmazták, ekként lehetővé téve számára 3 millió német lakosának bekebelezését.
  • Ugyanakkor Magyarországgal szemben a nemzetközi jog valamennyi elvét semmibe véve jártak el, megtagadva tőle mind a történelmi, mind a nemzeti, mind az önrendelkezési elvet. Ekképp jutottak színmagyar területek és közösségek a fent nevezett utódállamok uralma alá.
  • Az I. és a II. világháború győztesei még a nemzet- és ország-csonkításon is túltevő eszközt, a magyarságnak háborús bűnös nemzetként való kollektív megbélyegzését is alkalmazták.
  • Ekként a világháborús béke előzményei, mint maguk a „békeművek” felvetik a magyargyűlölet 20. századi felkorbácsolásának nagyhatalmi felelősségét is.
  • A Magyarországtól elkobzott területeket birtokló országok – Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia – egyeztetett politikával igyekeztek Magyarországot gazdaságilag és politikailag elszigetelni, a területükhöz csatolt magyar nemzetrészeket felszámolni, beolvasztani vagy felbomlasztani.
  • A magyarság nemzeti azonosságtudatának lerombolásában a párizsi békét követő kommunista berendezkedésű magyar állam is bűnrészes volt: „megfeledkezett” elcsatolt nemzettársairól, akikkel szemben alkotmányos kötelességei lettek volna. Az erről szóló közbeszédet tiltotta.
  • A kisantant-államokban ma rendszeresen fellobbanó és bozóttűzként terjedő magyargyűlölettel, a magyarellenes gyűlöletbeszéddel szemben éppen ezért joggal kérjük a felelős nagyhatalmak, valamint az Egyesült Nemzetek Szövetsége formális tilalmát és hatékony nemzetközi védelmét.

 

Budapest, 2010. május 12-én

 

Bottyán Zoltán, Oláh István,
az Igazságot Európának! c. petíció szóvivője a Magyarok Világszövetsége Elnökségének tagja

 

Patrubány Miklós István Ádám,
a Magyarok Világszövetségének elnöke

 

********************************************************************************************************

Meghívó sajtótájékoztatóra és lemezbemutatóra

MVSZ: Törvénytervezet és kiáltvány Trianon 90. évfordulójára

Mint arról a Magyarok Világszövetségének Elnöksége 31/2009.(XII.5-6.) sz. határozatával döntött, a Magyarok Világszövetsége törvénytervezetet készített június 4-e nemzeti emléknappá nyilvánításáról. Az MVSZ a törvénytervezetet még az Országgyűlés megalakulása előtt eljuttatja a parlamenti pártok vezetőinek. A törvénytervezet ismertetésére sajtótájékoztató keretében

2010. május 13-án, csütörtökön, 11 órakor, az MVSZ székházában

(1052 Budapest, Semmelweis u. 1-3. Csontváry-terem)

kerül sor. A sajtótájékoztatón jelen lesznek a törvénytervezet készítői, Bottyán Zoltán és Oláh István, valamint Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke és Rácz Sándor, az MVSZ tiszteletbeli elnöke.

A trianoni békeparancs 90. évfordulója alkalmából a Magyarok Világszövetsége egy dupla CD-t bocsát ki.

Igazságot Magyarországnak! Igazságot Európának!

„Hogyan történhetett?!”

Kiáltvány Trianon 90. évfordulóján

 

A CD elkészítésében közreműködő művészek közül Tomanek Gábor és O. Szabó István, valamint Dr. Papp Lajos fővédnök jelenlétében a CD bemutatója is ezen a napon, 16 óra 30 perckor lesz a Csontváry-teremben. A kiadót Patrubány Miklós képviseli.

Budapest, 2010. május 11. MVSZ Sajtószolgálat


Hozzászólás megtekintése a régi honlapról

Banat
(Aniko, 2010.05.15 14:00)

Vegre,hogy 2o ev utan ide is eljutottunk.
Remelem nem kell meg 20 evet varni a kovetkezo lepesre.

Válasz
 

A hozzászólások lehetősége 2023.11.03-án megszűnt.

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások