Járek magyar gyermektemető is

Szállj el, fecském, szállj el sok falun keresztül,
Nézd meg a hazámat, maga van egyedül.
Ha kérdik, hogy vagyok, mondd, hogy beteg vagyok,
A járeki lóger szalmáján hervadok.
(Lágerdal 1944/45-ből. Horváth Borbálától
lejegyezte Ádám István, 2010-ben Temerinben)

A járeki parizán haláltáborról, mely 1944 december 2-ától 1946 április 15-ég működött, ezen a helyen már többször volt alkalmam közölni néhány adatot. Halottak napjának közeledte ismét szomorú aktualitását kínálja háború végi ártatlan áldozataink számbavételének. Közülük is elsőrendű hely illeti meg a gyermeket, mert az ő sorsuk és haláluk valóban az égre kiált, semmilyen mentséget és okoskodást nem tűr, ugyanakkor mindennél világosabban beszél az 1944 végén a vidékünkön is berendezkedő Tito-rezsim aljas módszereiről, embertelen természetéről.

A járeki tábor halotti anyakönyveiből szerzett jelenlegi ismereteim szerint közel ezer gyermek esett áldozatául a kíméletlen bánásmódnak, az éheztetésnek és a járványos betegségeknek. A halott gyermekek közül – ez nevük, illetve a szülők vagy néha csak az egyik szülő családneve alapján többnyire nehézség nélkül kikövetkeztethető – 79 volt magyar származású.

Ez 24-gyel több, mint amit korábban dr. Mészáros Sándor a hiányos források alapján megállapított. Amellett figyelme szinte kizárólag a Sajkás-vidékről deportáltak terjedt ki, holott magyarokat, bár elenyésző számban, de máshonnan is hoztak ide, példának okáért még a viszonylag távoli Kanizsáról is. Emellett jelentős azon csecsemőáldozatok száma is – dr. Mészárosnál csupán 4 ilyen adatot találunk – amely esetekben nemcsak az elhalálozás, de a születés is Járekon történt. A szülők föltételezhetően többnyire Csúrogról, Zsablyáról és Mozsorról kerülhettek a táborba, de ezt az anyakönyvi bejegyzések alapján nem lehet megállapítani.

Visszaemlékezésekből, a tábort túlélt, ma már idős emberek vallomásaiból tudunk olyan gyermekáldozatokról is, akiknek nevét a halotti anyakönyvben nem találjuk, de az így szerzett információkat itt nem közlöm. Mindebből azonban arra lehet következtetni, hogy a magyar gyermekhalottak száma nagyobb lehet az itt feltüntetettnél, s értelemszerűen az anyakönyvezett 6429-nél nagyobb lehet a járeki áldozatok összlétszáma is.

Legmostohább sors –a gyermekhalandóságra vonatkozó adatok ismeretében – a csúrogiaknak jutott, s valóban, a három Sajkás-vidéki település magyar lakói közül ők raboskodtak leghosszabb ideig Járekon, vagy ahogyan akkoriban a temerini magyar nép a falut hívta, “Átokfalván”. De, mint látjuk, a csak húsvét után, 1945 március végén Járekra hajtott mozsori gyermekek között is sok a halott, épp annyi mint a zord telet már a táborban töltő zsablyaiaknál.

A gyermekáldozatok neve és életkora települések szerint:

MOZSOR (Moąorin)
Márton Katica 9 éves, Giric István 2 hónapos, Márton Rozália 3 éves, Török Károly 8 hónapos, Pálfi András 5 hónapos, Bíró Rozália 8 hónapos, Molnár Rozália 8 hónapos, Balázs Mária 6 hónapos, Perusics Péter 2 éves.

PALÁNKA (Bačka Palanka)
Borics Magdolna 6 hónapos.

DUNACSÉB (Čelarevo)
Egyed Antónia 13 éves.

DUNABÖKÉNY (Mladenovo)
Fehér József 21 hónapos.

ÚJVIDÉK (Novi Sad)
Balg (valószínúleg Balog) Gizella 7 hónapos, Ocskai Krisztina 5 hónapos, Ocskai Julianna 23 hónapos.

BÁCSPETRŐC (Bački Petrovac)
Turó Helén 4 éves,

KISKÉR (Bačko Dobro Polje)
Ferenc Róza Mária 2 éves.

ÓSÓVÉ (Ravno Selo)
Szűcs Helga 16 éves.

TEMERIN (Temerin)
Bankovic György 3 éves.

MAGYARKANIZSA (Kanjiľa)
Novák Viktória 16 hónapos.

JÁREK (Bački Jarak)
Novák József 4 hónapos, Mandity Magdolna 2 hónapos, Kőrösi Katalin 4 napos, Makra Juliska 2 hónapos, Buru Erzsébet 1 hónapos, Gallusz Rozika 3 hónapos, Csikós Rozália 22 napos, Szabolski Irén 33 napos, Balog Ágnes 23 napos, Bajai Péter 2 hónapos, Kis János 3 napos, Jedeli János 2 hónapos, Szabó József 7 hetes, Nyári József 5 hónapos, Ádám Jolán 2 hónapos.
20 ezer magyar - máig nincsenek eltemetve a bácskai mészárlás áldozatai