Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

V2017Jul23

2013. December 23., Hétfő 19:46

Die Welt: forrong a romániai magyarság

Írta:  Kálnoky Borisz Kerekes Mária
Értékelés:
(6 szavazat)
A romániai Erdélyben a magyarság figyelemfelkeltő tettekkel is küzd területi autonómiájáért. A kormány közigazgatási reform formájában számolná fel az érintett megyéket

Rézvörösen csillog a még épülő ortodox templom teteje a túl- nyomóan magyarok lakta, de Romániában található Sepsiszentgyörgy egyik új lakótelepén. Az új lakótelephez tartozik az ugyancsak új kaszárnya is: a román állam Erdélyben, a magyarok lakta területeken megerősíti a csendőrséget. A helyi politikus szerint a fordulat óta ez az egyetlen állami „beruházás” ezen elszegényedett vidéken.

„Így kapjuk vissza az adónkat” – zúgolódik Tamás Sándor, a Sepsiszentgyörgy székhelyű Kovászna megye tanácsának elnöke. És sorolni kezdi: az állam a megye adóbevételéből 90 százalékot szakít le. 2007 óta hatályos törvény értelmében a nagyvállalkozók az adójukat egyenesen Bukarestnek fizetik, így a megye hatalmas bevételtől esik el. „Ez a 14 vállalkozás az itteni gazdasági teljesítmény 25 százalékát jelenti”– mondja Tamás. Természetesen, végül az állam valamit visszaad. „De csak 78 százalékot, és azt is többnyire olyan formában, mint az új csendőrlaktanya.” A mindennapokban viszont a csendőrségnek semmi valós feladata nincs, egyetlen célt szolgál: gondoskodik az ország nyugalmáról.

És most az ország ama vidéke, amelyet az erdélyi magyarok és németek Székelyföldnek neveznek, nyugtalanná lesz. A székelyek magyarul beszélnek, de saját, ősi kultúrájuk van, szívesen nevezik magukat a magyarok előhadának azon a területen. A székelyek hun eredetűeknek tartják magukat (habár lehet, hogy ez nem így van). A magyar királyság a 13. században telepítette őket fegyveres földművesekként a Kárpát-kanyarba, a határ védelmére. Ezért széles hatáskörű kiváltságokat kaptak. E szabadságért, az önrendelkezés jogáért fogukat összeszorítva harcoltak évszázadokon keresztül az egymást váltó magyar, török, osztrák és román fennhatóságok ellen.

 Románia fel akarja számolni a székely megyéket

Románia közigazgatási területi reform formájában számolná fel a történelmi székely megyéket. Tiltakozása jeléül nemrégiben több mint 100 000 székely 53 km hosszú élőláncot alakított. Területi autonómiát követelt a három, egymással határos, többségben általuk lakott megye számára. Körülbelül 700 000 magyar ajkú ember él éppenséggel Románia földrajzi középpontjában. Székelyföld autonómiája az egyetlen téma, amelyet a politikailag reménytelenül bal- és jobboldalra polarizálódott Magyar(anya)országban majd minden párt támogat. És az ugyancsak szétveszekedett Romániában, párthatárokon túlmenően, ezt messzemenően elutasítják. A három székely megyében már 200 000 aláírást gyűjtöttek a közigazgatási újrafelosztásra vonatkozó népszavazás kiírására.

December 8-án tartaná Kovászna és Hargita megye a népszavazást. A romániai központi hatalom allergiásan reagált erre: Tamás területi politikus szerint a harmadik székely megyében, Maros megyében – átlátszó ürüggyel (hamis fejléc az űrlapokon) – már eleve érvénytelennek minősítették az aláírásgyűjtést. „Most arra várunk, hogy az állam a népszavazást leállítja Kovászna és Hargita megyében is” – nyilatkozta. De erre a székely politikusok már felkészültek az illő válasszal, ám nem mondta meg, milyennel. „Félreértve fenyegetésnek fogható fel.”

Ez egy történelmileg robbanékony vidék. Már az első világháború után Székelyföldet – és az egész, sokkal nagyobb Erdélyt – leszakították Magyarországról, és Romániának ítélték oda. Majd 1940-ben, a második bécsi döntéssel Észak-Erdélyt és Székelyföldet Hitler újból visszaadta Magyarországnak, 1944-ig, amikor megjelent a Vörös Hadsereg.

 Erőszak a magyar kisebbséggel szemben

A keleti tömb összeomlása után hajszálon múlott, hogy az első háború nem Jugoszláviában, hanem a Balkánon, 1990-ben Erdélyben robbanjon ki. Marosvásárhelyen a magyar kisebbséggel szemben pogromszerű, nyilvánvalóan az államvédelmiek által provokált zavargásokra került sor. A „magyar veszély” ördögét festve a falra, tulajdonképpen a hitelét vesztett titkosszolgálat fordulat utáni jelenléte jogosultságát próbálták bizonyítani. Ez nagyobb összecsapássá alakulhatott volna. Védekezésre kész székelyek százai indultak volna útra a marosvásárhelyi magyaroknak segíteni, már a román hadsereg is kivonult, hogy leállítsa őket. Egy férfi, Kincses Előd, a valamikori marosvásárhelyi szószóló hazatérítette a székelyeket, elhárítva ezzel a nagyobb bajt.

A kiindulási helyzethez képest az elmúlt húsz év nem hozott jelentős javulást. A magyar párt, az RMDSZ többször játszotta a bukaresti kormányalakításkor a mérleg nyelvének szerepét, így átfogó kisebbségi jogokat érhettek el. Létezik anyanyelvi óvoda, elemi iskola, gimnázium, sőt, Ko­lozsvárt egy (magán)egyetem. Eközben Románia aláírt minden lehetséges, a nemzeti kisebbségek védelméről szóló nemzetközi megállapodást.

 Félelem mindkét oldalon

De ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Ott egy komorabb hang is: a helyi, Kovászna megyei vezetés kimutatása szerint a 70 százalékos többségben magyarlakta vidéken „a bírók 98, az ügyészek 95 százaléka” román nemzetiségű. Mindenekelőtt, mondja Tamás, a megyében az „állami ellenőrző szervek” – rendőrség, csendőrség, adóhatóság, titkosszolgálat, államügyészek, bírók – 90 százaléka román nemzetiségű. Ezen a vidéken minden negyedik román ezekben a hatóságokban dolgozik. Ez nem véletlen, az állam akarja így.

Hogy jobban megértsük, mekkora a félelem mindkét – román és magyar – oldalon, ahhoz tudni kell, amikor uralmon volt, mindkét fél gyakran próbálkozott a történelmileg multikulturális Erdély nemzetállami térséggé alakításával. Az 1940–1944 közötti magyar uralmat Észak-Erdélyben az ottani románok tragédiaként élték meg (a zsidókról nem is szólva), és fordítva, az 1940–1944 közötti román uralom tragédiát jelentett a Dél-Erdélyben élő magyarok számára. A Ceauşescu-rendszer folytatta ezt a hagyományt a kommunista időkben, célzott gyarmatosítással próbálta a demográfiai viszonyokat megváltoztatni.

Nos, a magyarok félnek, hogy ehhez hasonló fog történni ismét. A félelem kezdetét az EU egyik találmánya jelentette: a „fejlesztési régiók”, azaz csupán statisztikai szempontok végett megjelölt vidékek létrehozása, amelyek semmilyen tényleges közigazgatási jogkört nem kapnak, de amelyekbe fejlesztési pénzek áramolhatnak. Miután Románia belépett az EU-ba, Bukarest ezeket az „absztrakt fejlesztési régiókat” a történelmi tartományokat és a kisebbségi területeket is figyelmen kívül hagyva rajzolta meg. Az RMDSZ részvétele nélkül alakult jelenlegi kormány is e „szuperrégiókat” akarja tényleges közigazgatási egységekké alakítani – nyilatkozta Farcádi Botond, a helyi Három­szék főszerkesztője.

 A történelmi határok tűnnek a legjobb megoldásnak

A reform egyik szószólója Klaus Johannis, maga is kisebbségi politikus, Nagyszeben polgármestere, a Német De­mokrata Fórum vezetője, aki az országos színtéren is jelen van, a kormányban részt vevő liberális párt alelnöke.

Johannis elengedhetetlennek tartja a regionális reformot, „mert a jelenlegi 41 megye túl kicsi ahhoz, hogy tényleges gazdaságfejlesztés történjen”. A magyar vidékek egy nagyobb közigazgatási egységgé való összevonását egyáltalán nem tartja kívá­natosnak: „A katalóniai fejlesztéshez hasonlítana, és az nem jó.”

A Német Demokrata Fórumban viszont sokan nem így látják. A tagság körében jelentős személyiségek a reformot inkább Románia történelmi régiói határainak vonulatában látják. „Jo­hannis alapjában nem a Német Demokrata Fórum, hanem a liberális párt álláspontját képviseli” – mondja az egyik ottani tisztségviselő.

Sok román értelmiségi a történelmi határokat tartja jobb megoldásnak. Sabin Gherman újság­író közigazgatásilag összefüggő Erdélyt kíván. De a tiszta román megyék is tiltakozásuknak adtak hangot. Dobrudzsa a Fekete-tenger mentén a bolgár határig szeretné saját történelmi határait megtartani.

Csakhogy a jelenlegi, még nem végleges tervek szerint olyan közigazgatási területek alakulnának ki, amelyekben nem létezne többé magyar többség, s nem lenne semmilyen önrendelkezés. Ez viszont, véli Tamás, sértené a Románia által is aláírt, az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek védelméről szóló megállapodását. Ezeket a romániai jogszabályokba is átvették, tehát a kisebbségi közigazgatási területek határainak demográfiai szempontból hátrányos megváltoztatását a törvény is tiltaná. Egy másik törvény pedig a módosítást célzó tervekre regionális népszavazást ír elő.

 Hosszú az út a megújulásig

Egyébként is a tényleges reformhoz hosszú és nehézkes út vezet. Ugyanis a román alkotmány nem ismeri a „régió” (közigazgatási terület) kifejezést, így az alkotmányt meg kell változtatni, ehhez viszont népszavazás szükséges. De Romániában a népszavazások az alacsony részvétel miatt kudarcra ítéltettek. Egy új törvény az eddigi 50 százalékos minimális részvételi küszöb helyett csak 30 százalékot ír elő. A részvétel különben azért is ennyire alacsony, mert a fordulat után románok milliói hagyták el az országot, és ők nem vesznek részt a szavazáson. A 30 százalékos részvételi küszöböt viszont megtámadták az alkotmánybíróságon, amelynek salamoni ítélete így foglalható össze: a törvény jó, de csak egyévnyi késedelemmel léphet hatályba.

Így múlik el hát még egy kis idő. De az világos: a területi-közigazgatási átszervezés miatti aggodalom nyomán a székelység autonómiakövetelése – melyet már a fordulat óta hangoztat – újabb lendületet kapott, és a románok a közigazgatási reformot valóban erőszakolni fogják. Erdélyben mindkét oldal összecsapásra készül.

 

Kálnoky Borisz

Megjelent a Die Welt országos német napilap 2013. november 14-i számában
Fordította: Kerekes Mária

(Háromszék)

 

Megjelent: 1385 alkalommal

Hozzászólások  

 
leszerelt
#2 Az autonómia egy eszközleszerelt 2013-12-28 22:53
Kedves Évi,

Érdeklődéssel olvastam hozzászólásodat.

Én a Székelyföld autonómiát nem a Trianon-szült tragikus állapotunk megoldásának tekintem, hanem a megoldás egyik eszközének. Bármiképp képzeljük el a megoldást, azt csak a hozzákellő eszközökkel tudjuk megvalósítani.

Ezek egyike az erőegyesítés, amit az autonómia kezdeményezői, védnökei és támogatói próbálnak megvalósítani. S itt nem föltétlenül egy székelységet vagy magyarságot „fölszabadító”, vagy a Trianon előtti határokat visszaállító erőről van szó. Az erdő fái óvják egymást a förgeteg őrjöngésétől. A külsők óvják a belsőket a vihar dühétől, a belsők pedig támasztják a külsőket, hogy ki ne dőljenek. Hasonlóképp, az autonómia célja a román fönnhatóság alatt sínylődő magyarság összekovácsolása és megmaradása a jelen társadalmi rendszer összeomlása viharában. „A víz szalad, a kő marad”, mondja Wass Albert. Amikor egy társadalom nyakába szakad a ráerőszakolt hatalom-hulladék árvize, az csak azokat nem sodorja el, akik szorosan fogják egymás kezét, akik megállják helyüket és akiket cserébe társaik támasztják. Erre való az autonómiája. Enélkül bármilyen „megoldás” csak állom marad.

Az 1920-as bűntett fölülbírálása az igazság alapján, a valós okok kimondása, amelyek elvezettek e bűntett megvalósításához már 93 éve folyik. Ez is egy eszköz, amivel a magyarság az emberiség igazságérzetére próbál hatni. A többi hasonló eszközökkel együtt, ennek a közel százéves erőfeszítésnek az eredménye a jelen ember- és természetellenes társadalmi rendszer összeomlása, ami már folyamatban is van. A bűnös hatalmak buzdítása jóvátételre, szerintem, naivitást sugall. Számomra elképzelhetetlen, hogy egy erkölcsöt nem ismerő, igazságérzetet kigúnyoló élősködő az erkölcsösség és az igazságérzet hangjára föladná a megélhetőségét biztosító gazdatestet.

Tehát igenis, ahogy te is javasolod, folytassuk az emberiség tudomására hozni azt az égbekiáltó igazságtalanságot, amit a más népeken is élősködő hatalom ránkerőszakolt. De tartsuk szem előtt, hogy eszközeink, úgy, mint az erdő fái, csak akkor hasznosak, ha a többi eszközzel együttműködve szolgálnak egy közös célt.
Idézet
 
 
Évi
#1 SzfvárÉvi 2013-12-28 10:47
Jó sok valótlan marhaság van a cikkben. Nem elemezgetem. Sajnos erdélyi magyar testvéreink is eléggé megvezetettek, és beugrottak ebbe az autonómia zagyvaságba! Nem autonómia kell, hanem az 1920-as bűntettet kell az igazság alapján felülbírálni, kimondani a valós okokat, amelyek elvezettek e bűntett megvalósításához, és azok a hatalmak, akik ebben részt vettek, most vegyenek részt abban is, hogy Magyarország újra a régi egységes területével rendelkezzen. Addig, amíg miszetelünk-maszatolunk, ilyen-olyan fél-negyed megoldásokban tévelygünk, és nincs kimondva szóról-szóra a valóság, eredmény nem lesz!
Igazságra fel!
Vissza Magyarország idegenek által elbitorolt területeit!
Majd azután jóvátétel!
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 300 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 68.1%Canada 1%
Romania 6.1%Serbia 0.8%
United States 4%Switzerland 0.4%
Russian Federation 3%Kuwait 0.3%
Germany 2.8%Australia 0.2%
Ukraine 2.8%France 0.2%
Slovakia 2.2%Czech Republic 0.2%
United Kingdom 1.9%Italy 0.2%
Austria 1.6%Netherlands 0.2%
Sweden 1.5%Greece 0.2%

Today: 35
This Week: 3785
Last Week: 4994
This Month: 15224
Last Month: 26659
Total: 1564974

Belépés