Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

V2017Jun25

2016. Június 18., Szombat 17:06

Akiket nem érdekel Trianon

Írta:  Tóth Gy. László
Értékelés:
(9 szavazat)
Megszokhattuk már, hogy a baloldali és liberális körök számára - a zsidókat ért genocídiumot kivéve -, minden történelmi esemény szabadon értelmezhető, relativizálható, megtagadható. Ennek egyik legújabb bizonyítéka a Párizsban élő, zsidó származású Kende Péter szociológus véleménye.

(A Nagy-Magyarország nem létező képlet című interjú a szélsőbalos és liberális szellemiségű Népszavában jelent meg, 2016. június 20-án.) Az egykori kommunista, Németh Péter főszerkesztő szerint Kende egy kvalifikált, tekintélyes történész, aki érdekes és érvényes véleményt fogalmazott meg.

Kende szerint a „Trianon-eszme” nem népszerű, a közbeszédben már alig esik szó róla. „De hát mit lehet erről beszélni csaknem 100 év távlatában? (…) Trianonról ma sokkal kevésbé esik szó, mint 2010-ben vagy az Antall-kormány idejében. Mert kiderült gyakorlati használhatatlansága, értékének vitathatósága…”

Trianonnal tehát nem érdemes foglakozni, mert már senkit sem érdekel. Transznacionalista-kozmopolita nézőpontból Kende eszmei állásfoglalása elfogadhatónak tűnik, annak ellenére, hogy köszönő viszonyban sincs a valóssággal. Ugyanis az ország nemzeti-jobboldali elkötelezettségű része még emlékezik a Magyarország eltörlésére irányuló aljas kísérletre, és egy-egy koncert végén még ma is felharsan a „Vesszen Trianon” kiáltás.

A magyarok jelentős része Székelyföldön járva otthon érzi magát, mert az ott élők ugyancsak magyarok és szinte minden ház, műemlék, temető stb. a magyar múlt szerves része. Még akkor is, ha ez az érzés Washington és Brüsszel ügynökei számára vagy tudatos provokáció, vagy ósdi múltba révedés. Az egyik székelyföldi gimnázium ballagásán a diákok az Ismerős Arcok Zenekar Nélküled című számát adták elő ( a magyar himnuszt nem szabad, a románt pedig valószínűleg nem akarták elénekelni). A jelenlévők átszellemült arccal énekelték: „Mi egy vérből valók vagyunk.” Mielőtt a trianoni békediktátum kedvelői a fajelmélet emlegetésébe kezdenének, gondolják végig, mik a feltételei az izraeli állampolgárság megszerzésének.

Kende környezetében Trianon valószínűleg nem téma, a balliberális, progresszív értelmiségiek számára egy ország és egy nemzet brutális szétdarabolása nem túlságosan jelentős esemény. A baloldali világnézet életidegen, torz felfogásának bizonyítéka az alábbi mondat is: „Ha a világot nem valamilyen ósdi nacionalizmus szemüvegén keresztül nézzük, akkor kiderül, hogy a határon túli – erdélyi, felvidéki stb. – magyarok egy része is habozna, ha azt kérdeznénk tőlük, hogy ők milyen nemzethez tartoznak.”

Minden nemzetnek vannak árulói és minden közösség tagjai között akadnak gazemberek, de én még olyan - a Kárpát-medencében élő - határon túli magyarral nem találkoztam, aki ne vállalta volna a magyarságát. Tudjuk, hogy például Franciaországban a nemzeti identitás vállalása elavult és nevetséges dolog, de a frankfurti iskola és ’68 neomarxista beteges szellemisége még ott sem fertőzött meg mindenkit.

Kende bátran ítélkezik: „Aki itt felelőst keres, azon politikai álgondolkodók közé tartozik, akik a történelmi események mögött rejtett összeesküvést keresnek, háttérhatalmakat, holott az események nagyon jól megmagyarázhatóak a közvetlen adottságokból. Trianonra is így kell emlékezni.” A „nemzeti összetartozás napja” szerinte értelmetlen kifejezés.

Kende lekezelő cinizmusa vérlázító. Valóban nincs szükség ideidézni az úgynevezett háttérhatalmakat, mert pontosan tudjuk, hogyan jutottunk Trianonig. Tudjuk mit műveltek a román és szerb nacionalisták, milyen gyalázatos szerepet játszott a magyarság megcsonkításában Edvard Benes, Tomás Masaryk és Georges Clemenceau.

Emlékezünk még az amerikai Thomas Woodrow Wilson semmibe vett pontjaira. De tudjuk azt is, hogy mennyire rosszul vizsgázott a magyar politikai osztály egésze, és mekkora felelősség terheli a szabadkőműveseket, valamint a baloldali zsidók által vezetett szocialista-kommunista mozgalmakat. A magyar nép óriási árat fizetett a Tanácsköztársaság nevű kommunista diktatúráért.

De Kende Péter nincs egyedül ezzel a torz és elfogult szemléletével. 2015-ben, az ÁVO-s, zsidó családban szocializálódott Bauer Tamás, az SZDSZ egykori meghatározó figurája így emlékezett Trianonra:

A mai magyar establishment ma megint a nemzeti összetartozás napját ünnepli. A trianoni békeszerződés évfordulójának ünneplése nyilvánvalóan szamárság. A trianoni békeszerződés kész tényeket rögzített: az Osztrák-Magyar Monarchia szétesett, Magyarország románok, szerbek, horvátok, szlovákok lakta területei Romániához, Jugoszláviához, Csehszlovákiához kerültek, és a határokat a háborús győztesek javára vonták meg. Addig több mint tízmillió nem magyar élt kisebbségi sorban Magyarországon, ezen túl két-három millió magyar került kisebbségi helyzetbe a szomszéd országokban. Aki ezt nemzeti tragédiának tekinti, az több jogot vindikál a magyaroknak, mint a szomszéd népeknek. Ez számomra nem elfogadható.” Nehéz súlyos jelzők használata nélkül véleményezni a magyarellenes Bauer eszmefuttatását.

Az ugyanehhez a szubkultúrához tartozó Kálmán C. György számára Trinonra emlékezni szánalmas dolog: „Bármilyen tartalommal, bármilyen alkalomból és bárkitől – ömlik a trianonozás, többé-kevésbé jól formált magyar mondatok ezrei hagyják el a klaviatúrákat naponta. Közvetett haszna máris van: a trianonozók (minden nemzetmentő búbánatuk dacára) bizonyára jól érzik magukat, ez hosszú távon egészségmegőrző és termelőerő-megújító hatású. Már csak azt kellene kieszelni, hogy hogyan másképp tudnánk még igába hajtani ezt a látens energiát.” Reméljük, hogy ez az undorító, nagyképű gúnyolódás hosszabb távon a magyarságot folyamatosan lekezelők kirekesztéséhez vezet. De ha valaki azt hinné, hogy ez már a mélypont, az téved.

Ebben a témakörben mindenképpen érdemes szó szerint idézni az MSZP egyik titkos aktivistáját, a rendkívül arrogáns, ugyancsak zsidó származású Braun Róbertet, aki főtanácsadóként szolgálta Medgyessy Pétert, Gyurcsány Ferencet, Bajnai Gordont és Simor Andrást.

Braun túllép Kendén, számára Trianon ünnepnap. „Az új morális rend középpontjában a politikai nemzet áll: a közösség, mely létének ’értelme’ – az, amitől tagjainak többet ad, mint a puszta gazdasági érdekközösség – nem a felsőbbrendűség vagy etnikai-kulturális egyediség, hanem a közösen vallott értékek. A morális autonómia,  a szabadság, a kultúrák és életformák egyenrangúságának, az ember veleszületett, elidegeníthetetlen jogainak és méltóságának a tisztelete,  a fékek és ellensúlyok rendszerének, a pillanatnyi kisebbségi vélemények és értékek védelmének, a demokrácia rendjének elfogadása és megvédése. A nyugatos értékrendet procedurális értékelv támogatja: egyenrangúságra, demokratikus vitára, a kisebbségi vélemények tiszteletben tartására épülő folyamatok biztosítják, hogy senkit ne zárjunk ki a nemzetből. Ezt a lehetőséget teremtette meg Trianon: azt, hogy másoktól függetlenül, szabadon és autonóm módon képviselhessük saját kultúránk értékeit és érdekeit. (…) Az új, 1920 június 4-én kezdődő történet – a tragédiában fogant nemzeti függetlenség és szabadság története – a magyar kultúrát képviselő és őrző politikai nemzet létét és fönnmaradását ünnepli. Az ünnep nem önmagáért való, hanem az értékekért, melyeket a nemzet képvisel.”

A marketinges Braun számára az ünneplés közben - az Egyesült Európa képében közben - felcsillan a boldog jövő lehetősége is.

„Az egészen bizonyos, hogy a Trianon előtti múlt narratív lezárása nélkül, a kontinuitás fönntartása mellett nincs modern és nyugatos Magyarország. Miközben nekem személyesen számos vitám van a nyugati politika jelenlegi gyakorlatával, az alapokkal kapcsolatban – szabadság, demokrácia, egyenrangúság, szolidaritás – nincsenek kételyeim. Vagyis a narratív lezáratlanságra épülő politika nem csak tragikus, de káros is: szegénységet, szomorúságot és deprivációt eredményez.

Mindennek tragikus aktualitást ad Macron francia és Gabriel német gazdasági miniszterek közös cikke a Guardianban: az Egyesült Európa ma már nem vízió, hanem történeti pillanaton belül létrejövő valóság. Ma még a magyar elitnek van választása abban, hogy hova akar tartozni. Pár év elteltével, ha Magyarország nem változtat politikai világnézetének alapjain és illiberális politikai gyakorlatán, kívül reked a politikai és társadalmi egyenlőséget és minél többek számára gyarapodást és jó életet kínáló modern és nyugatos politikai kereteken. Évtizedek elteltével majd újra átkozhatjuk a nyugat igazságtalanságát és kiálthatjuk a magyarság cserbenhagyását. A Trianon fájdalmára, szenvedés- és nagyságtörténetére épülő narratíva fönntartása, a múlt le nem zárása ezt eredményezi. A történelem nem a szemünk előtt, hanem részvételünkkel zajlik. Most. MOST. Ezért van szükség új, a független és önálló nemzeti létet ünneplő narratívára a progresszív oldalon és ezért érdemes lezárni a kivagyi nagymagyar narratívát a konzervatív oldalon. A többi megbeszélhető.”

Nyilván e megbeszélhető dolgok közé tartozik az Egymillióan a magyar sajtószabadságért nevű Facebook-csoport idei közleménye: „Ma van az ultranagymagyarok sírásnapja!!! Trianon, nemnemsoha, hiszekegyhülyeség! Vissza (Kis)Nagymagyarországot!”

Ide vezet a nemzeti identitás és a szellemi-kulturális önazonosság feladása. Ez politikailag abszolút korrekt, és az emberjogi fundamentalisták számára is elfogadható. A balliberális értelmiségi csoportokat egyáltalán nem zavarja, hogy Trianonban teljesen figyelmen kívül hagyták a Kárpát-medence etnikai viszonyait, hiszen minden harmadik (!) magyar egy idegen állam polgára lett. A nagyhatalmak a kisebbségek bosszúvágyának kielégítése érdekében lemondtak a népek önrendelkezésének és a méltányosságnak oly sokszor hangoztatott elvéről is.

Ezt a diktátumot tudomásul lehet venni, de lélekben elfogadni nem szabad. Aki ezt teszi, az kiiratkozik a magyarok közösségéből. Mert aki nem vállal érzelmi, lélektani, kulturális és történelmi közösséget a magyarsággal, az mitől lenne magyar? Ahogy Illyés Gyula fogalmazott: „Magyar az, akinek fáj Trianon.”

Végezetül emlékezzünk egyik legnagyobb írónkra, a zsidó származású Karinthy Frigyesre, aki világpolgárnak nevezte magát. Az alábbi sorokat ő vetette papírra: „De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”

Beküldte: Bálint Miklós Bendegúz

Megjelent: 983 alkalommal

Hozzászólások  

 
Zoli
#2 NEM ! NEM ! SOHA ! Önrendelkezést a magyarságnak ! - Gaudi beszéde a Hősök terén (2016. június 4.)Zoli 2016-06-28 07:48
Közzététel: 2016. jún. 16.

Budapest, Hősök tere 2016. június 4. - a trianoni nemzetgyilkossági kísérlet 96. évfordulója

Idén a - diktátum 90. évfordulóján Versailles-ban, Brüsszelben és azóta is számos fontos nemzeti missziót teljesítő - Nemzeti Érzelmű Motorosok Hősök téri megemlékező rendezvényén mondott beszédet dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője.

Dr. Gaudi-Nagy Tamásnak a gyászos évforduló kapcsán írt idei gondolatai itt olvashatók:
magyarmegmaradasert.hu/.../...
Idézet
 
 
nagy lajos
#1 belgium/andennenagy lajos 2016-06-23 13:28
ami itt, ezen, ebben nem tetszik, az az, hogy megintejuvolnak egy olyan személyt, akinek fogalma sincs, mirol is van szó, amikor mi, sokünk felemlítjük
a "Trianon" szót. Maga az, hogy valaki itt egy "Nagy-Magyarország"-ról beszél, ír, az SEMMIT sem tud arról,
hogy ez nem egy nagy, hanem egy teljes, a történelmi. Amikor a világon a "nagy" kifejezést használjuk, ott mindíg egy különleges, egy ideiglenes állapotról mindíg. Sot még olyankor is, amikor az ilyen csak egy tervezet, egy még soha sem létezett (ilyen pl-ul délre tolünk a "nagy Szerbia", vagy "Nagy Albánia" kifejezések ...

tehát ha mi egy olyan személlyel szóbaállunk, aki a tüirténelmi, a mindenkori Mo-ot "nagy"-nak titulálja, akkor mi cinkosai vagyunk ezen hazugságnak !!!

na az már csak másodlagos ilyenkor, hogy ezen megkérdezett személy történelmi ismeretei milyen helytelenek is. Pl-ul azt mondja, hogy Mo-on élt 10 millió kisebbségi (idegen) és 1920 után valami 2-3 millió magyarról beszél, akik elvesztették a fedelet a fejük felett, hazájukat ....

azt sem szeretem, de nem ám, hogy mi a fenének, miért kerül ide be a zsidó kifejezés !? Az, ha valaki még azt sem tudja, amirol beszél, amiket mond ..., az egy tudatlan. Olyan meg van éppúgy keresztény is. Ez nem egy vallásgfelekezet kérdése ! En inkább ezeket az egy Patrubány Miklós szavaival (egy éppoly tökéletlen bandára, akik rosszalták a Horthy emléktábla elhelyezését) ; "csocseléknek" nevezném. Tanulatlan .. és közben nagypofájú !
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 465 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 68.3%Canada 1%
Romania 5.9%Serbia 0.8%
United States 4%Switzerland 0.4%
Russian Federation 3.1%Kuwait 0.3%
Germany 2.8%Australia 0.2%
Ukraine 2.7%Czech Republic 0.2%
Slovakia 2.2%France 0.2%
United Kingdom 1.8%Italy 0.2%
Austria 1.6%Netherlands 0.2%
Sweden 1.6%Greece 0.2%

Today: 368
This Week: 4462
Last Week: 8104
This Month: 21360
Last Month: 23494
Total: 1546277

Belépés