Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

H2017Aug21

2009. December 21., Hétfő 19:22

Történelmünk tükréből idézem hőseinket

Írta:  Kasza Marton Lajos
Értékelés:
(1 szavazat)
Többezer éves magyar multunk, számolatlan hőst adott a hazának és az őket megillető emlékezésnek. Az időben elszórtan, a hőstettek sokszor még az ellenségből is kiváltották a tiszteletet és a történelem lapjain az elismerés tisztelete a mai napig így maradt meg.

A hozzánk közelálló s egyéni tiszteletet kiváltó hőseinket idézem csak. Igy hajtok fejet ma én is előttük, örök-mécsest gyújtva emlékeik előtt, tudva azt, hogy lelkük Urunk, Istenünk Fényhonában várják a feltámadást...

TISZTELETTEL IDÉZEM HŐSEINKET

- Idézlek Atilla, Nagykirályunk, Világ hőse, őre, Hun-magyarok vére. Kinek Olaszországból hozatott, ellenséges asszony keze hozta a halált. Halálod után, 1556 éve ápol a tisztelet, a hősi mult...

- Idézlek Árpád Úr, dicső fejedelmünk, aki visszahoztad néped a Kárpátok közé, aki a keleti kereszténységgel, az Atya-Anya-Fiú Szentháromság Egyistenének hitével telepítetted le magyari néped. Aki két fiaddal együtt a honvédő háború harcában sebesültél s nemes életeteket adtadtátok, adtad a szabad magyarok hazájáért, népedért...

-Idézlek Koppány fejedelem, nemzeti öntudatunkat, több mint 1100 éve kisérti, tépi a téged orvul megtámadó német papok s unokaöcséd, István cselszövése, azóta felnégyelt testeddel, néped hitét, szívét, lelkét is felnégyelték. Dunántúlon, hősként harcoltál a németek ellen, ott sebesültél meg. Hazánk mentését, közös megoldásként, mint fejedelem vállaltad: magyar módra, harccal a betolakodók ellen, véred hullt a magyar földre és számunkra még ma is ez és a hited tart meg örökre.

- Idézlek Gejza Fejedelem, aki Gyula, erdélyi, Erdőelvi királyunk leányát, a szépséges Saroltát szólítottad feleségnek magad mellé, aki néked három leány-gyermeket és egy fiút szült, akit táltosaink Jézus Urunk Szeretet hitében, Vajknak kereszteltek. Akit Sarolta halála után, parancsod teljesítése helyett, idegenek gyilkos tőre ölt meg.

- Idézlek Vajk-István király, aki idegen asszonyt, a náladnál jóval idősebb nőt, a német Gizellát vetted nőül s a vele beözönlő idegen zsoldosokkal, papokkal megpecsételődött, már akkor a te sorsod is: öreg korodban, 1038-ban vetettek véget életednek. István király, „fogoly király” voltál, de mégis utolsó cselekedeteddel visszatértél ősi hitedhez, hitünkhöz, a szűzanyához és Nagyboldogasszonyunk segítségét kérve országunkra, így hősként távoztál Jézus Urunk mellé a Fénybe.

- Idézem Vazul-Vászolyt, Koppány Fejedelem fiát, akit Gejza meggyilkolása után az országos Szeren, Koppányt és nem Istvánt tették fejedelemmé, majd, Koppány mint fejedelem, sebesülten, betegen, Vazult, fiát trónörökösének tette meg. Az ármány itt is közbeszólt: István király, fia, Imre herceg meggyilkolása után, a valakik által való lassú mérgezését felfedezve, titkon Vászolyhoz külde Budát, trónöröklés ügyében, de Buda beárulta Gizella királynőnél, aki, Buda fiát, Sebust előre küldte, a már 40 éve Nyitra várában raboskodó Vászoly megvakíttatására, megsüketítésére s hazugan a király nevében adott neki paracsot. Vazul-Vászolynak hitéért kellett raboskodnia, féltve tőle a trónt, István jogos utódját, ezért vakították, süketítették meg őt a trónra éhes idegenek.

- Idézlek Imre herceg! Akit az idegen, magyarul nem tudó, Gellért püspök, aki tolmáccsal tanított a nyugati kereszténységre, de az idegen szó, érzelem magja nem fogott szívedben talajt, mert ízzig-vérig magyar voltál, akit titkon tudós táltosok tanítottak s ők hagytak benned nyomot. Tudtad, hogy ősi véred multjával, őseid, Egyisten hitét, Jézus Úr szeretetét hordozod már magadban és ez lett a veszted. Ezért koncoltak fel idegen német-olasz zsoldosok, hat nappal koronázásod előtt: 1031 szeptember 2-án. Apád, István király s te ellened is, összeesküvő gyilkosok voltak a kivégzők és nem a kolostorokban írt, hazugsággal szajkózott vadkan vetett véget életdnek...

- Idézem a többi hőseinket, idézlek Vatha Úr! Testőre Imre hercegünknek, láttad, amit láttál, midőn német zsoldosok, Imre herceget lován lekaszabolták, felkoncolták. Megmenekültél s később az idegenek elleni hősi harcban, felkelésben, amelyet Vatha lázadásnak hív a magyar történem, ott vesztetted te is hősi életed.

És a következő századokban, a Magyarországra betörő idegenek és belső ellenségeink ellen, hazánkért, nemzetünk szabadságáért ömlik a vér, szaporodnak a hősök tettei: fogy az élet, fogy a magyar, de utánuk még mindég él a nemzet szabadság vágya, mert ezt a vágyat már születésünk óta hordozzuk, ez az életünk, lelkünk örökös kódja.

- Idézem nagykirályunkat, Mátyást, az igazságost, a tudóst, a honvédő hőst, akit az idegenből hozott feleség, Beatrix olasz-német méregkeverői, Bécsben gyilkoltak meg, mérgezett fügével. Mátyásnak meg kellett halnia, mert az országunkat körbevevő idegenek nem tudták elfogadni, hogy a magyar trónon egy erős kezű uralkodó van, aki olyan „fekete” hadsereget szervezett, amellyel tönkreverte a betörő idegenek hadseregét, megvédte a magyar hazát, irtotta az idegenből hazába ömlő gazt, szemetet, de a kincseket, a tudást megtartotta és tisztelte, szerette, segítette magyari népét.

- Idézlek benneteket törököt verő hősök: Hunyadiak, Balassik, Zrinyiek, délvidéki, felvidéki s egri várvédők, Erdély neves, névtelen hősei. Kiáltok felétek, idézlek benneteket, hazánkat szerető, mentő s életet áldozó hős vitézeink...

- Örök emlékű hőseink, idézem kényszerű sorsotokból fakadó áldozatok sokaságát, az utánatok felnövő generációk fejethajtó tiszteletét...

- Idézem magyar népem, amely évente-akár nyíltan, akár mélyen lelkében, tisztelettel emlékezik rátok, ti, akik történelmünk folyamán, véres, honvédő háborúk, forradalmak, harcok ránkzúdított végzetét hordtátok szívetekben, lelketekben és védtétek a hazát, a családot az utolsó pillanatig, leheletig...

- Idézem a megemlékezés hangján, íróink, költőink tiszteletet adó hárfájának zengő, vagy kesegő énekét, dallamát, a harangok értetek konduló harangszavát, de figyelmeztetését is, hogy elég volt, sok volt az áldozat, a vér ontása. A lélekharangok utánnatok maradt hangjának sírását: a könnyeket, a családok fennmaradó reményét, a hitet...

- Idézem a hitükért, tudásukért megégetett, agyonkínzott, vagy a harcokban elesett, hősihalált halt táltosainkat, költőinket, íróinkat, szabadságharcaink sok-sok idegenbe hurcolt fogjait, akik távol a szent hazától fejezték be nemes életüket...

-Idézem a még élő hőseinket, akik még emlékeznek és emlékeztetnek a magyar katona esküjére: „ Én, ünnepélyesen esküszöm a mindenható Istenre..,hogy Magyarországhoz és annak alkotmányához hű leszek, az ország törvényeinek engedelmeskedem... Esküszöm, hogy szent hazámért minden külső és belső ellenség ellen, bárki legyen is az, mindenkor, mindenütt és minden alkalommal, életem és vérem feláldozásával is, vitézül és férfiasan harcolok...Isten engem úgy segéljen, Ámen.! „

- Hirdessék az élő szívek, a lelkek és a megcsonkított testek, hogy a győzelemhez, a haza védelméhez küzdelmes, véres az út- még akkor is, ha éppen béke van. A hazug, más népek, nemzetek kárára parancsolt, ideiglenes béke, keserűséges fájdalmat hord magában, egyénnek, népnek, nemzetnek egyaránt...

- Idézlek benneteket, elesett, kivégzett és élő hőseink, ti, akik a 20.-ik század véres háborúi, küzdelmei során, már bizonyítottátok a nemzedékek felé, hogy közösen és ésszel cselekedve, hazánkért, magunkért harcolva győzhet az akarat és mindenen átsegít az egymás szeretete és a hazánba, jövőnkbe vetett hitünk...

- Idézem az egyetemes Magyar Hazát, amelyet már annyiszor megfeszítettek, megcsonkítottak, ezt a szétdarabolt Magyar Hazát idézem s népét, amely még mindég él! E Haza szent oltárán idézlek benneteket, többezer éve harcoló, életet áldozó magyar hőseink. Mára már a reánk hagyott tanúsággal, hőstetteitek, emléketek tisztelete kell biztosítsa a generációk, e haza jövőjét: példát adtatok a jövőnek, mert a ma és a jövő, leginkább bebizonyított tettekből tanul. A nemzetért, hazáért ontott vér, az önzetlenül áldozott élet igazolta már eddig is élő és megholt hőseink, nemzetünk jövőjébe vetett hitét, mert sem az ember, sem egy nemzet népe egységes akarat és hit nélkül, széthúzással, ebben a világban, akár az édes hazában, akár külföldön legyen is az, ma a létért folyó kegyetlen harctéren megsemisül, életképtelenné válik. Ha ezt nem tanuljuk meg, a jövő felé vezető úton a megmaradásunk utolsó lehetőségét szalajtjuk el...

- Végül, idézem az élőket: az élő hősöket, az édesanyákat, az édesapákat, a gyermek hősöket és itt megint idézem azokat a hőseinket, akik a legdrágábbat adták- az életüket, e nemzetért, e Magyar Hazáért, idézem őket a tisztelet hangján az élők felé: emlékezzetek és emlékeztessetek, szeretettel éltessétek és az élő soha ne feledje, soha ne feledjétek el a Hazáért életet áldozó hőseinket!..

HISZEK EGY ISTENBEN, HISZEK EGY HAZÁBAN, HISZEK EGY ISTENI ÖRÖK IGAZSÁGBAN, HISZEK MAGYARORSZÁG FELTÁMADÁSÁBAN!

Úgy legyen.

Kasza Marton Lajos

Acton, Kanada. 2009-05-31

Megjelent: 1538 alkalommal

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 296 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 68.1%Canada 1.1%
Romania 6.1%Serbia 0.8%
United States 3.8%Switzerland 0.4%
Russian Federation 3%Kuwait 0.3%
Germany 2.9%Australia 0.2%
Ukraine 2.8%France 0.2%
Slovakia 2.2%Italy 0.2%
United Kingdom 1.9%Czech Republic 0.2%
Austria 1.6%Netherlands 0.2%
Sweden 1.5%Greece 0.2%

Today: 31
This Week: 31
Last Week: 4738
This Month: 13050
Last Month: 21004
Total: 1583515

Belépés