20240329
Last updateCs, 08 febr. 2024 7pm

rovas logo

2008 augusztus 21, csütörtök

Majd ha Szent István mellett Szent Koppányról is lehet beszélni

Szerző: Hena

Mellesleg Mária Terézia 1774-ben Szent István lovagrendet is alapított! Milyen érdekes, hogy István király minden elnyomónknak a leghitelesebb királyunknak számított és számít máig! Valamennyi pártunk az egyházainkkal kéz a kézben, (még a MAZSIHISZ sem reklamál) nagy egyetértésben élteti Szent István királyt.

 Majd ha Szent István mellett Szent Koppányról is lehet beszélni

Augusztus 20.

Csendben figyeltem az eddig a meglátásaitokat Koppány, István, államalapítás, pápaság, Róma ügyében.
Hozzáteszem a magamét, ahogyan én tudom, utána olvastam, hallottam. Több szemszögből látva talán közelebb juthatunk az Igazsághoz, így a megoldáshoz is. Augusztus 20-a az ősiségünk eredethagyományai, szokásai szerint az Új Kenyér áldásának ünnepe volt. Ez már erős összefüggést sejtet Jézus Királyságával, ama „Ez az én testem, mely értetek adaték” értelmében gondolkodva.

Egy Somogy megyében ma élő tudó ember, aki Koppány utódjának vallja magát a családjának eredete és vérségi öröksége okán azt mondta nekem néhány évvel ezelőtt, hogy Koppány kiiktatása, felnégyelése időpontját nem tudhatjuk pontosan (minő „véletlen”), de tény, hogy a nyári napforduló szerére összegyülekezett valamennyi vezér a szokások szerint. Abban az évben ez a szer Esztergomba lett összehívva. Koppány nem gondolhatta, hogy veszélyben foroghat a sajátjai által, hiszen arra azelőtt sohasem volt példa, hogy egymás orvul elárulói lettek volna. Tény, hogy innen nem engedték már el, foglyul ejtették. Vajk-Istvánt eltávolították az akkor már az országban bent lévő német lovagok, hogy ne avatkozhass-ék be az eltervelt történések menetébe. Feltehetőleg augusztus 20-a lehetett az az időpont, amikor Koppányt felnégyelték.

Addig tanakodtak, zajlottak egyezkedések, nem lehetett egyszerű Koppány kiiktatása és megsemmisítése mellett dönteni. A felnégyelt fejedelem testének egyik részét éppen Esztergomban tűzték ki a várra, Győr, Veszprém és Gyulafehérvár a helyszínek, ahová elrettentésül és üzenetül tűzték ki a várak fokára. Ha csak annyit gondolunk magunkban végig, hogy az országunkban az első püspökségek, egyházi központok éppen ezeken a helyszíneken alapítódtak, máig ezek a legfontosabb római katolikus egyházi központok.

Külön érdekessége mindennek az, hogy magam végigkutakodtam az országbani későbbi állapotok tükrében is ezeknek a városoknak a nagy és ország életét is meghatározó eseményeit.

Tudjuk pl., hogy a melegvérűbb kommunista vezér éppen Veszprémben volt, Esztergomról nem kell külön fejtegetésbe kezdenünk, és megdöbbentem, amikor rájöttem, hogy Erdély Romániához csatolását 1918 decemberében Gyulafehérváron mondták ki. De érdemes a magyar múltat ezeknek a helyszíneknek a kiemelt jelentőségét vizsgálni a meghatározó döntések és történések szempontjából. Én ezt megtettem, de idő szűkében most ennek fejtegetésébe és leírásába nem megyek bele.

Még két dolgot tartok magam részéről nagyon fontosnak a „megbűnhődte már e nép a múltat” elvén (mert úgy látom, nem kellene már bűnhődnie, de amíg nem képes meglátni, hogy mit tett, illetve mit nem tett azóta sem, addig csak álmodozhatunk, kesereghetünk, minden igyekezetünk hiábavaló, de nem büntetésből, hanem a magunk önhittsége, elvakultsága és gyávasága miatt. Idegen istent tukmáltak a magyarokra, és ebbe beletörődtek és erről alig hallani gondolatokat még a mi köreinkben is.

A Vérszerződés szellemét cserbenhagyták a nagy elődök, élén Géza fejedelemmel, Vajk apjával, aki Istvánként apja hagyatékát folytatta, vagy kénytelen volt folytatni, ez a további történések szempontjából szinte lényegtelen. Tény, hogy István Imre herceget szánta utódjául, ami folytatása a Vérszerződés megszegésének. Eskü- és hitszegő élődök nyomdokain haladunk azóta is.

A Szent Jobb tiszteletét állítólag az Aranybulla törvénybe iktatta. A Szent Jobbról azt tartják egyesek, hogy a Napot idézi! Olyan szép és megnyugtató ezt így hinni, és mivel sokszor mondják, el is akarjuk hinni? Én nem vettem észre eme világosságot a magyar nemzet sorsában azóta sem, amit a Szent Jobb hozott volna számunkra.

Hogy ki avatta István király szentté? László király! Bölcs döntés volt-e ez, vagy megalkuvás? Lehetséges, hogy akkora már olyan véres és lázongó állapotok uralkodtak, belviszályok, a „pogányok” lázadása az idegen térítők miatt, az országban, annyi volt itt az idegen, gyakorlatilag megszállt országgá váltunk (Koppány földjeit német lovagoknak adományozták a fejedelem meggyilkolása után), hogy valamiképpen rendezett állapotokat kellett László királynak teremtenie és megállítania a romlást! István király, a „gyógyító és áldó jobbját” az Úr megkímélte az enyészettől. Így hirdetik nekünk, így tanítják máig.

Ami megdöbbentő felismerés volt számomra: a Szent Jobbra a XVIII. században Ragúzában akadtak rá. A magyarokat annyira „hon szerető” Mária Terézia hozatta vissza 1771-ben Bécsbe !!!, majd nem sokkal ezután Budára került. Mert „segíteni” akart rajtunk! Most szó szerint Molnár V. József Kalendáriumából idézek ezzel kapcsolatban:
"Amerre vitték, az országutakat elözönlötte a jámbor nép (az addigra már eredményesen megbirkásított – megjegyzés tőlem). Megállt a munka, zúgtak a harangok, dörögtek a mozsarak. Az ereklye országlása 1938-ban és 1986-ban megismétlődött." Erre az utolsó mondatra azért érdemes felfigyelni!

Mi is történt ezt követő években a mi hazánkban? Kié ez a Szent Jobb? Mikor volt a magyaroknak jóakarója a habsburgok közül egyetlen is? Ki tud egyet is mondani? Honnan és ki varázsolta nekünk elő azt a „Szent Jobbot”, aminek ennyire „áldásos” következményei vannak? És még felháborodtak sokan azon, hogy zsidó
„testvéreink” tetemcafatként emlegették? Lehet, hogy ők tudják, kié ez a „mancs”?

Tavaly már bejelzett az Ég augusztus 20-án, a váratlan vihar miatt csak a bazilika előtti kis térre szorult vissza a körmenet. Érdekes módon az ezt megelőző augusztus 20-a is viharosra sikeredett, akkor is hirtelen és váratlanul. A felelőst a katasztrófa helyzetért persze rögtön keresték,:)) a tűzijáték is elmaradt tavalyelőtt! Éppen az 56-os forradalom 50. évfordulójának évében!

Mellesleg Mária Terézia 1774-ben Szent István lovagrendet is alapított! Milyen érdekes, hogy István király minden elnyomónknak a leghitelesebb királyunknak számított és számít máig! Valamennyi pártunk az egyházainkkal kéz a kézben, (még a MAZSIHISZ sem reklamál) nagy egyetértésben élteti Szent István királyt.

Nem gondoljátok, mennyire szellemi fogyatékos, hallatlanul buta népünk van? Buta, mert ezt a Szent István-maszlagot le lehetett dugni a torkán, és még védi is, manapság Koppányról már illetlenség beszélni, mert rögtön az a vád ér, hogy széthúzást gerjesztünk, mi vagyunk a magyarság elveszejtői, megosztói.
István király az országunk patrónusa. Általa vagyunk ilyen erősek!!! :))
Amit szintén Molnár V. József Kalendáriumában találtam azért fontos, mert látható, hogy következtetéseit tekintve mekkora naivitás, vakság rejlik benne:

„Felsőszakonyon és Buzsákon az asszonyok és a lányok fekete ruhában” gyászos öltözetben sírván" mentek el szentmiséjére. A malmokat és a hajókat Szent Istvánra keresztelték."

Mindez több kérdést is felvet: egészen biztos az, hogy éppen Koppány földjén, Somogyban, ahol Buzsák is van, Szent István királyt gyászolták augusztus 20-án a „szentmisén” feketében? Merték volna azt mondani, hogy máig Koppányra emlékeznek? Az fel sem merül, hogy titokban még mindig szent Koppányra emlékezve öltöztek gyászruhába?

A Szent István nevére keresztelt hajók is érdekesek. Én is tudok egy olyan hajónkról, ami Szent István nevét kapta, és máig érthetetlen bagatell volt az oka, hogy ez a hajó elsüllyedt!

Az István királyt méltatók és dicsérők arra szoktak hivatkozni, hogy mennyi énekünk maradt fenn róla, Koppányról meg egy sem, vagy alig.

Én emlékszem, és bizonyos, hogy mindenki más is az iskolás évekre (én 56-ban születtem), amikor a szép magyar mondáinkat, legendáinkat, énekeinket „valamiképpen” elhallgatták több évtizeden keresztül. Megtanulhattuk pl. a Mint a mókus fenn a fán, meg a Hegyek-völgyek között zakatol a vonat és hasonló dalocskákat.

Egy-két generációnyi időlépték éppen elég, hogy megfélemlítéssel el lehessen érni a hallgatást pl. a hatalmasságokat zavaró Koppányról szóló énekekről, vagy bármelyik hősünket a felejtés homálya borítsa és máris igaznak tűnik a tényszerűen bizonyított kijelentés: csak Szent Istvánról szóló énekeink, hozzá szentelt templomaink, helységneveink vannak. Maradtak azért koppányos helységnevek, folyók is. A régi szép énekeinkről nem is hallottunk. Akiknek a családjában nem sikerült megőrizni, mert a következményektől tartva nem adták tovább anyáról leányra, apáról fiúra, szép lassan elfelejtődtek. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy sok évszázadon keresztül a tanítók a papok voltak. Ennek tudható be az is, hogy a sorstestvéreinket ellenségeinket, ránk veszedelmet hozóként tanítják, hirdetik, emlegetik máig török-veszedelemként.

A habsburgokról ezek a „tudók” sohasem beszélnek furcsa módon!
Ünnepeink évtizedeken át, de bizonyos, hogy évszázadokra visszatekintve is a nemzetünk sírásói velünk éppen a mi népünk elnyomatásának, megszállásának, sorstragédiáinak évfordulóit ünnepeltették, ünnepeltetik máig. Április 4-, a májusfa állítás helyett Május 1. a sugárzó arccal kötelező felvonulások, és lehetne sorolni még az összes ellopott ünnepeink helyébe ránk erőltetett napot.

Nőnap március 8-a, holott van egy március 25-i Gyümölcsoltó Boldogasszonyunk, ami a mi lányaink, asszonyaink méltó időhelye! És mennyi Boldogasszony ünnepünket egyszerűen eltüntették.
Ilyen pl. Nádi Boldogasszony „esete” is. Ezt is a törökökre fogják az egyháziak, amikor tudakozódik a jámbor lelkű magyar.

Gondolom, hogy mindaz, amit itt leírtam, legtöbb lista-tagnak nem ismeretlen.
Azokra gondolva írtam most mindezt le, ha valaki még nem figyelt volna fel ezekre a jelenségekre és összefüggésekre.

Sokat töprengtem azon, hogy az elmúlt 20 évünk is miként alakulhatott úgy, de az egész magyar sorsunk az elmúlt évszázadok alatt, ahogyan valamennyien látjuk?

Hogyan vágyhatunk az igazságra, „Igazságot Magyarországnak!”, „Mindent vissza!” és hasonló követelésekkel, miközben a népünk többsége nem is keresi a velünk megesett sorstragédiák hátterének okát, gyökerét?! „Megtérítettek” bennünket, azóta sem tudott a mi népünk magához térni. Nem szembetűnő, hogy Koppány felnégyelése után minden erőfeszítésünk hiábavaló és a küzdelmeinken nincs áldás? Nem adódik a felismerés, hogy a 4 felé 4 égtáj irányában széthurcolt Koppány nyomában éppen 4 felé szabdaltak bennünket Trianonban szentesítve?

Vallási megosztottságunk egyúttal lelki megosztottságunkat, széthúzásunkat is jelenti, sőt magam annak következményeként látom.

Mindhárom szinten, szellemileg, lelkiekben és fizikailag is végbement az „államalapítás” által a felmorzsolódásunk és szétszórat-tatásunk.

A szabadság és szerelem népéből azzá lettünk, amit láthatunk mindannyian. Máig megdöbbenek azon a korlátoltságon, hogy nem látják a visszafordíthatatlan megsemmisülésünket a minduntalan a kisebbik rossz elvén döntéseink következtében. Mi mindig csak a kisebbik rosszban megalkuvásban keresünk szabadulást és megoldást? Beérjük egy Jobbikkal, egy FIDESZ-szel, azt remélvén, hogy az ha nem is tökéletes, de még mindig csak a kisebbik rossz? Egészen biztos ez?

Az is meggyőződésem, hogy minden magyar emberben Koppány él, lelkében Koppány, akár tud erről, akár nem. Én tudom, hogy az enyémben Koppány él.

Ezért egyet tudok azzal is érteni, amit Szarka L. javallott, ünnepeljük augusztus 20-án Jézus Királyt, de nem „keresztény egyházak” közreműködésével, irányításával és ne felejtkezzünk el Koppányról sem!

Mindaddig nem lehet igazságunk, amíg szembehunyva hallgatunk Koppányról. A megbékélés eleve letehetetlen, minden megbékélés lehetetlen igazság hiányában. Majd ha Szent István mellett Szent Koppányról is lehet beszélni, talán elkezdődhet a megtisztulása is a nemzetünknek és joggal reménykedhetünk abban, hogy véget ér a balsorsunk.

Üdv, Hena

A kiemelések a MM szerkesztőtől
 

Hozzászólás  

#21 Válasz a "milyen cím"? KérdésreZoli 2016-01-20 14:21
Kedves Réka és mindenki!

A " Cím " kérése alatt, a téma címét kérjük amiről írni akarsz nem a lakócímet. Szeretettel: >Zoli<
#20 milyen cimréka 2016-01-20 12:51
Kb 4 éves lehettem, mikor hallottam az István, a király-t lemezen. Mesélik, hogy nagyon dühös voltam Istvánra, néha még sírtam is.
Koppány a képzeletbeli barátom volt, sok rajzomon szerepelt. Talán titokban szerelmes is voltam kicsit.
Erdélyi magyarként másképp élem meg ezeket, itt mindenki Koppány-párti. Itt történelemként román hazugságokat tanítottak, mégis mindenki ösztönösen helyesen tudja ezeket a dolgokat.
Érdekes módon augusztus 20-át soha nem ünnepeltem, sokáig nem is tudtam a létezéséről. Itt nem ünneplik. Május 1-én mindig dolgoztam.
#19 Pompás egy írásHunicillin 2014-12-14 22:18
Sőt, a hozzászólások is nagyszerűek, jól tükrözik évezredes szellemi sötétségbe zártságunk után a fényre való reagálás mikéntjét.
Bizony, nehéz megállni, amire Zoli is felhívja a figyelmet, hogy a felismert igazságokat ne lobogtassuk fáklyaként a még teljes sötésségben botorkálók szeme elé. Sokszor megfeledkezünk arról, hogy milyen nehéz helyzetben lenne az a látó, aki megpróbálná elmagyarázni a külső világot számunkra, ha születésünktől vakok lennénk... Az iskolai tankönyvek, a Magyar Talmudista Akadémia kreálmányai és az igazságtól független tömegtájékoztatás ("média") kiatrtóan és folyamatosan öntik elénk a mocskot és a hazugságokat. Csoda-e, hogy még egy David Lane is azt tartotta Atilla vezérünkről, hogy barbár mészáros volt, aki a csecsemőkről leette az anyjukat? Hiszen, már az anyatejjel ezt szívatják belénk, születni pedig mindenki üres lappal születik - a helyzet éppen ezért nehéz.
Van ki Gézát/Istvánt, van ki Kádárt védi, ha drága személyüket "támadás" éri, hiszen ő igaz magyar és teszi a dolgát. Hasonlatos kicsit a dolog Pavlov kutyájának a csengőszóra történő nyálcsorgásához, de hát ez van. Ebben a helyzetben kell megismernünk valódi történelmünket. Az áldozatok mindig örökre elhallgatnak, helyettük a történelmet a győztesek(gyilkosok) vagy azok megbízói írják.
+1 #18 Laci 2012-01-12 06:23
Mindannyiunknak van önmagáról alkotott képe. Énképünk fontos része személyiségünknek, nagy szerepe van lelki és szellemi épségünk, egészségünk megőrzésén keresztül fizikai képességeink és egészségünk megteremtésében és megőrzésében. Nem indokolatlan azt állítani: személyiségünk kulcsa az önmagunkról kialakított és a környezet által pozitív visszajelzésekkel megerősített, negatív visszacsatolásokkal pedig helyesbítésre késztetett énképünk. Ezt a képet mindenki születésétől haláláig folyamatosan alakítja, módosítja és használja azoknak a céloknak elérése érdekében amelyet önszántából vagy külső hatások révén elérendőként maga elé tűz. Énképünk ápolása és folyamatos karbantartása ezért lelki és szellemi egészségünk megőrzésének fontos feltétele.

Minden, emberek társulása és együttműködése révén kialakult szervezeti forma szintén rendelkezik önmagáról alkotott képpel. Nevezhetjük küldetésnek, etikai kódexnek, országimázsnak, nemzeti karakternek, családi hagyománynak, népmesének, mítikus történelemnek, nem számít. Ami számít, hogy a közösség eredményes működése és tartós fennmaradása érdekében hasonló követelményeket kell támasztanunk és teljesítenünk a közösségről alkotott kép tekintetében, mint egyéni énképünk esetében!

Mivel nemzeti önazonosságunk fontos eleme a történelem, ezért nem véletlen, hogy a magyarság öntudatának megtörését történelmünk elhallgatásával és meghamisításával kezdték. Ebbe a körbe tartozik rossz történelmi hírünk keltése is. Ennek nyomait számtalan középkori írásban megtaláljuk, példákat sorolni felesleges. A történelmi eseményekről magyar érdekű feljegyzéseink alig vannak, mindent külföldi írásokból adatolnak történészeink, akkor is ha van magyar forrás. Krónikáink sorai mögül előtüremkedik a krónikaírók igyekezete, mellyel megfelelni akarnak a rólunk nyugatról, ellenségeink által, sulykolt képnek, a ránk erőltetett dogmáknak és időszámítási rendnek. Elmondhatjuk, hogy mára a magyar nemzet legtöbb tagjának csak olyan képe van nemzetéről, annak nemzeti tulajdonságairól és történelméről, amit tükörként az idegen érdekűvé idomított történészek és az 'ostobákban' folyó oktatás elhitetett velünk. Ezt a torz képet a média gépezete tartja állandóan szemünk elé, gondoskodik karbantartásáról és rombolásáról. Mára alig találni olyan embert, aki ne lenne rossz véleménnyel magyar népéről, hazájáról, történelméről. Idáig jutottunk, hogy egy személyeskedő megjegyzés, minősítés leírása súlyosabb etikai vétséget jelent, mint a nemzet történelmének, erkölcseinek óvatos besározása, kerülve minden konkrétumot. Ráadásul veszi magának a bátorságot, hogy sárdobálását tényként fogadtassa el az olvasókkal, mivel engem helyez a vádló szerepébe. Pedig csupán a kommentelő által megalapozatlan, levegőben lógó általánosítás sértő, de napjaink antimagyar közgondolkodását sajnos nagyon jól tükröző véleményének hamisságára próbáltam felhívni a figyelmet.

Ha szebb jövőt akarunk magunknak, nemzetünknek, akkor elsősorban jó véleménnyel kellene lennünk magunkról, népünkről, mert különben nem fog menni!
+1 #17 Zoli 2012-01-11 05:50
Honfitársaim!

Mielőtt elmélyülne a személyeskedés, kérem olvassuk újra a bejegyzett cikket ami alá a hsz. -t írjuk, figyeljünk arra is, hogy a mondanivalónk a cikkhez kapcsolódjon, majd azt is vegyük fontolóra, hogy biztos arról írunk e amiről az olvasók szeretnének hallani.

Amikor már egymás jelleméről lenne szó, ez már nem a honlapra tartozik, ilyenkor kérjük el egymás "élérhetőségét" és a "kulisszák" mögött vitassuk le személyes ügyeket.
#16 sound 2012-01-11 01:31
Idézet - Laci:
I"igazad lehet kedves Laci, meg ugye vissza is lehet utasítani, ha alá is támasztod, hogy népünk és törzseink között egy sem volt hasonló gondolkodású, mint az általános."

- Mivel az általánosításba csomagolt vádat te fogalmaztad meg a magyarság ellen, ezért -úgy gondolom- a bizonyítási kényszer rád hárul mint vádlóra, nem pedig rám mint védőre.

"Igazad lehet abban is, bizony, hogy amíg volt földrajzi tér, tán ez nem merült fel a törzseink és népünk között, de mivel mint sarokba szorított patkányoknál, bizony sokszor követelte meg nálunk is ezen elv létét a történelem tanúsága szerint az élet."

- Árpád népe nem foglalni jött, hanem segíteni az őshazában, szorongatott helyzetbe került rokonain. Nem azért jöttek, mert valaki üldözte őket, nem azért mert elfogyott körülöttük a levegő és a legelő. A honfoglalás kifejezés a habsburgok ellenünk szolgáló nyelvi leleménye. A patkányokra utaló összehasonlításod népünk vonatkozásában megalapozatlan és sértő! Ez a hasonlat csak hozzád társít patkány-árnyékot, hiába próbálod a magyarság történelmével kapcsolatba hozni. A tanúságokat pedig nyugodtan sorolhatod!

"Igen, igazad lehet hogy mint szövegkörnyezetet véve alapul, tán kiemelődik ebből a magyar nép, de ami általános az sokszor bizonyul igaznak minden népekre, tán csak azt másnak mondjuk. Talán védelemnek, vagy hogy más lehetőséget nem adott a sors."

- Kivétel erősíti a szabályt! A mismásolással pedig hiába erőlködsz a magyarságra rossz fényt vetni, csak magadat leplezed le.

"Aztán meg, lehet, hogy a népünk nem általános felfogás szerint, azért mások ilyetén akarata mellé sokszor bérben is részt vett... szóval vannak ellentmondások."

- Nem tudom, mivel keresed, kerested kenyeredet. Lehet, nem azzal a foglalkozással ami leginkább kedved szerint való lett volna. Ebből tehát ne általánosítsunk! Egy népet, erkölcsiségét és szellemiségét, ne ítéljen meg senki néhány kiragadott kép és eset alapján!

Magyarnak lenni nem vér és származás kérdése, hanem lélek és szellem kérdése! [Minősítés végett törölve] Ha te gondolatban elfogadsz olyasmit, amit még hsz-ben megfogalmazni és védeni is van bátorságod, - ami egyébiránt az indoeurópai vagy káini erkölcsök érvényének kiterjesztése a magyarságra - akkor ez azt jelenti, hogy nem ismered a magyarság lelkületét, de még a történelméből is csak az ellenségei által ferdített eseményeket fogadod el.


Már megszoktam, hogy rögvest a magyarságom milyenségét firtatják, mert talán nem úgy beszélek ahogy egyesek elvárják. :))
A vádló és védő szerepét sem jól használod, mert amint valamit már kétségbe teszel, akkortól nem védő vagy, hanem vádló.
A magyarok meg olyanok voltak amilyenek, s olyanok most is, amilyenek. Nem idillikus tudom, de tény. A többi pedig rózsaszín köd, de ha valaki ebben akar hinni, én nem bánom.

"Magyarnak lenni nem vér és származás kérdése, hanem lélek és szellem kérdése! "
Na ez a fenti, ami nem igaz. mert vagy az összes, vagy egyik sem. Míg volt rokon népek közötti vérszerződés talán igaz lehetett, de manapság már nem, s ebben bizony fontos szó a "rokon".
Én mindent elfogadok, amit az emberi természet és látásmód szerint a maiból visszaforgatva elfogadható az őseinkre nézve, s a realitás talaján megállhat. :)

Ja, én egyáltalában nem is beszéltem a honsegítésről, nem tudom, hogy jött ez most ide. :)
+1 #15 Laci 2012-01-10 22:01
I"igazad lehet kedves Laci, meg ugye vissza is lehet utasítani, ha alá is támasztod, hogy népünk és törzseink között egy sem volt hasonló gondolkodású, mint az általános."

- Mivel az általánosításba csomagolt vádat te fogalmaztad meg a magyarság ellen, ezért -úgy gondolom- a bizonyítási kényszer rád hárul mint vádlóra, nem pedig rám mint védőre.

"Igazad lehet abban is, bizony, hogy amíg volt földrajzi tér, tán ez nem merült fel a törzseink és népünk között, de mivel mint sarokba szorított patkányoknál, bizony sokszor követelte meg nálunk is ezen elv létét a történelem tanúsága szerint az élet."

- Árpád népe nem foglalni jött, hanem segíteni az őshazában, szorongatott helyzetbe került rokonain. Nem azért jöttek, mert valaki üldözte őket, nem azért mert elfogyott körülöttük a levegő és a legelő. A honfoglalás kifejezés a habsburgok ellenünk szolgáló nyelvi leleménye. A patkányokra utaló összehasonlításod népünk vonatkozásában megalapozatlan és sértő! Ez a hasonlat csak hozzád társít patkány-árnyékot, hiába próbálod a magyarság történelmével kapcsolatba hozni. A tanúságokat pedig nyugodtan sorolhatod!

"Igen, igazad lehet hogy mint szövegkörnyezetet véve alapul, tán kiemelődik ebből a magyar nép, de ami általános az sokszor bizonyul igaznak minden népekre, tán csak azt másnak mondjuk. Talán védelemnek, vagy hogy más lehetőséget nem adott a sors."

- Kivétel erősíti a szabályt! A mismásolással pedig hiába erőlködsz a magyarságra rossz fényt vetni, csak magadat leplezed le.

"Aztán meg, lehet, hogy a népünk nem általános felfogás szerint, azért mások ilyetén akarata mellé sokszor bérben is részt vett... szóval vannak ellentmondások."

- Nem tudom, mivel keresed, kerested kenyeredet. Lehet, nem azzal a foglalkozással ami leginkább kedved szerint való lett volna. Ebből tehát ne általánosítsunk! Egy népet, erkölcsiségét és szellemiségét, ne ítéljen meg senki néhány kiragadott kép és eset alapján!

Magyarnak lenni nem vér és származás kérdése, hanem lélek és szellem kérdése! [Minősítés végett törölve] Ha te gondolatban elfogadsz olyasmit, amit még hsz-ben megfogalmazni és védeni is van bátorságod, - ami egyébiránt az indoeurópai vagy káini erkölcsök érvényének kiterjesztése a magyarságra - akkor ez azt jelenti, hogy nem ismered a magyarság lelkületét, de még a történelméből is csak az ellenségei által ferdített eseményeket fogadod el.
+2 #14 Tengezin 2012-01-10 14:56
Idézet - sound:
#10 Tengezin 2012-01-09 12:31

Teljesen mindegy, melyik nép melyiknek nemzetnek vagy törzsnek vagy népnek a pusztulását kívánja,mert általában mindegyik ezt teszi.


Ez egy nagyon súlyos, szerencsére alaptalan állítás. Ahogy fokozatosan megismeri valaki a történelmet, úgy fog árnyaltabbá, a valósághoz közelibbé kerüli az a kép, ami most - a hamisítások és a bizonyítékok következetes pusztítását követően szinte törvényszerűen - még csak kevesek számára ismert. Olvasni, művelődni mindenki csak maga tud. Amig a habsburgista-globalista mérget használjuk a főzéshez, nem lesz jó a végtermék.

Idézet - sound:
#10 Tengezin 2012-01-09 12:31

A kereszténység kérdésébe most megint nem mennék bele, mert ugyan erről is meg van a saját átfogó meglátásom történelmileg is, meg filozófiailag is, ...
Az ilyen "ősi erkölcs" fogalmakat azért kéne ismertetni is, mert így szépen hangzik, de nem biztos, hogy mindenki ugyanazt érti rajta. Én pl. ahogy feltételezem az ősi erkölcsöt, talán nem szeretném már magamnak most, főleg mani-hit szerint.

A kereszténység nem annyira vallás, mint inkább létállapot, amiről az egyén a cselekedeteivel tanúskodik. Tök mindegy, hogy hány Máni, Jézus, Buda szaladgál a világban, amíg valaki lenyúlja a közpénzt, meg a szomszéd feleségét, ő nem keresztény. A saulista tájékoztatás túlbonyolította és formalizálta a vallást, plusz elbutította az embereket, hogy hatalmi céljaira fel tudja használni őket.
Máni, akinek vallását arianizmus néven próbálják ködösíteni, az egyszerű emberek számára fogalmzata meg ezeket az alapelveket, ahogyan Jézus a tanítványainak a hegyi-beszédben.
S hogy Jézus miért a zsidók közé ment, miért nem a pártusok vagy a szittyák közé? Hát mert ott volt rá szükség, nem máshol.

Jellemző módon ezekre a szilárd erkölcsi alapokra íratlan törvényeket lehetett fektetni. Az Aranybulla nem túl nagy dicsőség, mindössze az ingatag, szószegő királlyal szemben kellett maradandó formát alkotni. De, ez már a keresztény erkölcs hiányából fakadt, hála István és felesége romboló tevékenységének.

Megjegyzem, nem kell ezt az ősi kereszténységet túlbonyolítani. A mai magyarok közül még soknak a szívében él. A telente halálra fagyott magyarok százainak többsége szívében igaz keresztény vlt. Nyugodjanak Békében!
#13 sound 2012-01-10 08:58
Idézet - Laci:
"Teljesen mindegy, melyik nép melyiknek nemzetnek vagy törzsnek vagy népnek a pusztulását kívánja,mert általában mindegyik ezt teszi. Egyszerűen ilyen ez a világ."

Azért az általánosítással lassabban, mert a magyarság minősítését is jelenti ebben az esetben, különösen mivel a habsburgokkal kapcsolatos idézet ezt szinte kizárólagos gondolattársításként sugallja, amihez az állítás érvényének kiterjesztése csak egy kis 'nyakolaj', hogy könnyebben lenyeljük a békát!

Ezért Soundnak ezt a véleményét, mivel elsősorban a magyarsággal hozható kapcsolatba a hivatkozott szövegkörnyezet miatt, határozottan visszautasítom! A magyar nép soha nem kívánta egyetlen népnek, nemzetnek a pusztulását sem!
A MAG népe nem a káini erkölcsöt követte és ma sem követi!


...hazaárulást kívánta megakadályozni.


Igazad lehet kedves Laci, meg ugye vissza is lehet utasítani, ha alá is támasztod, hogy népünk és törzseink között egy sem volt hasonló gondolkodású, mint az általános.
Igazad lehet abban is, bizony, hogy amíg volt földrajzi tér, tán ez nem merült fel a törzseink és népünk között, de mivel mint sarokba szorított patkányoknál, bizony sokszor követelte meg nálunk is ezen elv létét a történelem tanúsága szerint az élet.
Igen, igazad lehet hogy mint szövegkörnyezetet véve alapul, tán kiemelődik ebből a magyar nép, de ami általános az sokszor bizonyul igaznak minden népekre, tán csak azt másnak mondjuk. Talán védelemnek, vagy hogy más lehetőséget nem adott a sors.
Aztán meg, lehet, hogy a népünk nem általános felfogás szerint, azért mások ilyetén akarata mellé sokszor bérben is részt vett... szóval vannak ellentmondások.
+1 #12 Laci 2012-01-10 00:13
"Teljesen mindegy, melyik nép melyiknek nemzetnek vagy törzsnek vagy népnek a pusztulását kívánja,mert általában mindegyik ezt teszi. Egyszerűen ilyen ez a világ."

Azért az általánosítással lassabban, mert a magyarság minősítését is jelenti ebben az esetben, különösen mivel a habsburgokkal kapcsolatos idézet ezt szinte kizárólagos gondolattársításként sugallja, amihez az állítás érvényének kiterjesztése csak egy kis 'nyakolaj', hogy könnyebben lenyeljük a békát!

Ezért Soundnak ezt a véleményét, mivel elsősorban a magyarsággal hozható kapcsolatba a hivatkozott szövegkörnyezet miatt, határozottan visszautasítom! A magyar nép soha nem kívánta egyetlen népnek, nemzetnek a pusztulását sem!
A MAG népe nem a káini erkölcsöt követte és ma sem követi!


Bár az írásban az orvul végrehajtott gyilkosság motívuma került hangsúlyozásra, azért a lázadásról szóló változattal kapcsolatban is van figyelemre méltó állásfoglalás:

Kristó Gyula (aki nem vádolható irányunkban elfogultsággal) így ír Koppány haláláról:

"Aurillaci Gerbert reimsi érsek, aki II. Szilveszter néven rövidesen római pápaságra emelkedett, talán 997 június-júliusában (levelet) írt III. Ottó császárnak. (ezt követően) (997 július-augusztusában) valamelyik német főember azt válaszolta Gerbert-nek: még nincs eldöntve, hogy a császár serege a szkíták vagy Itália ellen fordul-e, mivel a szkíták számos törzse a császár birodalmának akarja alávetni magát, és a pápa is barátságos magatartást ígért. Eszerint Koppány felkelése 997 első hónapjaiban robbanhatott ki (ami irányadó Géza halálának idejét illetően is), ha az év közepén Nyugat-Európában már tudtak róla. "

Forrás: mek.niif.hu/05000/05000/html/kristo013.html

- Ha Kristó Gyula ezt az idézetet nem tudta kihagyni tanulmányából, akkor erre bizonnyal nyomós oka volt. Ezek szerint a szkíták számos törzse hűbérként kívánta felajánlani az országot a német-római császárnak. Ez pedig hazaárulás a mostani fogalmaink szerint még akkor is, ha vallási kérdésként állítják be előttünk. Tehát Koppány lázadása egy tervezett hazaárulás elleni felkelés volt! Ez pedig azt jelenti, hogy a szerző korábbi állításával szemben Koppány nem a Géza-kori status-quo felborítására tört, hanem a hazaárulást kívánta megakadályozni.

A hozzászólások lehetősége 2023.11.03-án megszűnt.

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások