Ez a nemzeti eltájolás mindig a legkülönfélébb eszközökkel történt. A Vérszerződést megszegő Vajk-István legyilkoltatta a vele szembeszegülő, a magyar törvényeket, jogot, a nemzet érdekeit védő törzs- és nemzetségfőket. Elvette földjeiket. Idegen, magyarul sem értő keresztény papok tulajdonába adta. Az egykor szabad magyarokat jobbágysorba taszította, robotra, dézsma fizetésére kényszerítette. Szellemi elitünket (táltosok stb.), írott kultúránkat irtotta. Nyelvünk hivatalos használatát is megtiltotta, egészen 1844-ig tartó hatállyal. A nemzetet teljesen kiszolgáltatta a katolikus egyháznak. Gondoljunk arra, hogy egészen a reformáció koráig például tilos volt magyar nyelven írni, oktatni. Ötszáz év teljes sötétség! A kereszténység kultúrairtásához képest a kommunista szellemi terror tiszta kéjutazás.
A felvilágosodás aztán újabb rést ütött e keresztény totalitarizmuson, mindenekelőtt Bessenyei György révén. Keveseknek tűnik föl, de minden nyomás és konformizmus ellenére legnagyobb íróink műveiben ennek ellenére nyoma sincs a kereszténységnek. Elég csak Csokonai Vitéz Mihályra, Petőfi Sándorra, Arany Jánosra, Vörösmarty Mihályra vagy Katona Józsefre gondolni. Nem szálltak ugyan nyíltan szembe a kereszténységgel (nem lévén mártíralkatok, mint a keresztény megszállottak, nyilván nem akarták életüket, testi épségüket kockáztatni - H.T. megj.), de megmutatták, hogy semmi szükség erre a karakterünktől oly távoli, beteg világnézetre, nélküle teljesebb és igazabb a magyar élet. De a klerikalizmus ereje egészen 1945-ig nagyon jelentős maradt „Mária országában”.
Az elmúlt húsz évben elsősorban gazdasági eszközökkel, választási csalásokkal, a média birtoklásával törik meg a nemzetet. A nemzet ellen pedig teljes az egyetértés a parlamenti pártok között. A kommunizmus egyetlen pozitív tette, a keresztény egyházak megzabolázása, mára a múlté. Ismét egyre agresszívebbek, követelőzőbbek a papok. Mindenekelőtt az „erkölcs” nevében lépnek fel. Miközben eszükben sincs azzal elszámolni, hogy főpapjaik zöme a Kádár-rendszer ügynöke volt. Mert az „belügy”, mondják azok, akiknek „joguk” van közéletieskedni. A keresztény papok ma is kisajátítanák maguknak a morált, mintha beteg erkölcsi tanításaik mindenek felett állnának, és nélkülözhetetlenek lennének. Az erkölccsel azonosítják magukat. És sokan tudatlanságból hisznek is nekik. A velejéig korrupt, szintén idegen érdekeltségű politikai hatalommal összefogtak ismét a nemzet ellen. Így kéz a kézben élősködnek rajtunk.
A XX. század elején kiváló magyarok turáni múltunk kutatására társaságba tömörültek, amelynek egyik hajtásaként alakult meg az ezerkilencszázharmincas években a turáni egyistenhívők egyháza Bencsi Zoltán vezetésével. Olyan később híressé vált tagokkal, mint Magyar Adorján, Nagy Sándor Kászon, Szörényi Gyula, Virrasztó Koppány, Fehér Ferenc, Gaál Lajos vagy a később az emigrációban méltán nagy nevet szerző – akkor még gyermek – Homonnay Ottó János. Több éven át Turáni roham címmel jelent meg lapjuk. De jól mutatja az akkori hatalom, a manapság az ún. nemzeti oldalon felmagasztalt Horthy-rendszer nemzetellenességét, hogy e közösséget sohasem ismerték el, mindig csendőrök zaklatták összejöveteleiket. Két, általuk 1935-ben emelt építmény ma is látható. Egyik legnagyobb királyunk, Attila mellszobra ma is Sopronban van. 1951-es elásása után 1991-ben ismét előkerült, helyreállították. Az óbudai hegyen Atilla, Árpád és Koppány tiszteletére állított torony szintén áll még, ha némileg romos állapotban is. Magántulajdonban van. Még meg lehetne menteni. A második világháború idején az akkor már több mint tízezer tagot számláló egyház férfi tagjait munkaszolgálatra (!) hívták be, mint politikailag megbízhatatlanokat – e valódi magyarokat. Sokan közülük elpusztultak Ukrajnában. A közösség maradékát 1945 után felszámolták.
A kommunizmus idején az emigrációban tűnt fel egy kis remény a nemzet tudatosodására. Torontóban ugyanis az 1970-es évek elején Homonnay Ottó János körül egy több száz fős közösség jött létre, Magyar Egyház (Hungarian Church) néven, korai halála (1979) miatt azonban e kis csoport szétesett. Könyvei (A rideg valóság, Ezer éves haláltusa) szerencsére megmaradtak. Itt azonban meg kell említeni Páll János és Darvasi László nevét is, akik lelkesedésükkel, írásaikkal igyekeztek továbbvinni Homonnay örökségét.
Miben vagyunk mások, mi, igaz magyarok, mint a monoteista-totalitárius ideológiák (kereszténység, iszlám, kommunizmus, liberalizmus) képviselői? Elsősorban abban, hogy nem hiszünk egyetlen igazság létezésében. Igazságok vannak, nem egy igazság. Éppen ezért nem kívánunk senkit sem meggyőzni. Nincs eredendő bűn. Ez csak a bugyuta bibliaírók agyszüleménye. Minden ember bűntelenül születik. Ostobaság hinni, hogy Ádám és Éva miatt kell bűnhődnie utólag mindenkinek. Éppen ezért nincs is értelme a megváltásnak. Nem létező bűntől minek az embert megváltani. Káros a bűntudat a lelki egészségre is. Ez csak idegen illetve hatalmi érdeket szolgálhat, tehát ellentétes az emberi szabadsággal. A földi élet tudomásunk szerint az egyetlen. Itt kell boldogulni, nem a kétes túlvilágon. Templomot pedig nem építünk, mert a természetnél nincs szebb templom. Őseink ligetekben, forrásoknál áldoztak őseiknek. Elutasítunk mindenfajta önsanyargatást, önmegalázást is. A világmindenség (a kozmosz) egy rendezett, önmagában logikus és elégséges entitás. Rajta kívül semmi sincs, legalábbis nem tudunk róla. Az antik istenek is e világban éltek, miként őseink is, nem azon kívül. Őket tiszteljük, és nem egy steril, világtól elrugaszkodott valamit. Az antik istenek szerepe még abból állt, hogy beteljesítsék a kozmosz törvényeit, nem úgy, mint a „mennyországban”, a „paradicsomban” levő „egy isten”, aki ezen a világon kívül áll és onnan erőlteti ránk az akaratát.
E monoteizmus szekularizált formái, de lényegüket tekintve ugyanolyan károsak a liberalizmus illetve a kommunizmus. Meg kell szabadítani gondolkodásunkat minden „univerzáliától”, a nem létező ún. egyetemes eszméktől, melyek megzavarják a tisztánlátást. Mert nincs emberiség, csak konkrét ember, nincs jóság, csak jó vagy kevésbé jó ember, vagy jó cselekedet. De nem létezik az egyetemes gonosz se. Csak gonosz egyének vagy tettek vannak. A monoteizmus találta ki a vallásháborút. Azóta gyilkolnak embereket vallási, lelkiismereti, világnézeti okokból. A monoteizmus ismertette meg a világgal az eretnek, a pogány, a hitetlen, a dogma, az inkvizíció stb. fogalmakat. A monoteizmus nevében pusztítottak el már számtalan kultúrát, mérhetetlen számú embert, egész népeket.
A világon mindenféle természeti erők, emberek működnek és fejtenek ki mindenféle hatásokat.
Meg kell tanulnunk történelmünket, múltunkat, jelenünket, esetleges jövőnket, de mindennapi életünket is saját érdekeink szerint nézni. Elpusztított magyar mitológiánkról sajnos alig tudunk valamit, ezért burjánzik a sok ostobaság. Mindössze egy hitelesnek látszó istennév (Babba) maradt fenn belőle, amit persze a katolikus egyház régi szokása szerint kisajátított és ezzel meghamisított. Egy igazi „szépségből”, egy a szó legtisztább, legjobb értelmében vett tündérből vagy boszorkányból, a szerelem szimbólumából, talán egy magyar Vénuszból egy aszexuális, egykét nevelő, szüzességével kérkedő antinőt kreált. (Kiemelés szerk.)
Köszönjük. De ennek a gyümölcséből nem kérünk.
Forrás: http://www.antidogma.hu/node/3316