Print this page
2012 szeptember 09, vasárnap

A hun-maghar őstörténet máshogy

Szerző: Dr. Farkas István József

Az embernek megszületése pillanatától négy hátránnyal kell megküzdenie: illúzió hatása alatt áll, hibákat követ el, hajlamos a csalásra és tökéletlen az érzékelése. A múlt megismerése, illetve annak részletes feltárása a félreérthető magyarázatok biztonságos elkerülését szolgálja.

Létezik a Kárpát-medencében egy szerzetesrend, amelynek az emberről szóló eredettörténete a Föld keletkezésének idejére tekint vissza. Hitviláguk alapja a Tórem-mitológia, amelyre építik az emberi lét és a hun-magyar őstörténet egy lehetséges értelmezését. Ahhoz, hogy az elméletet megértsük, bevezetőként felvázolom a Föld mai állapotának kialakulásáról szóló, tudományos alapossággal leírt elméletet. A kezdetekben a Föld lehűlt felszínét mindenütt víz borította. Majd keletkezett a szárazulat, amely az alábbiakban formálódott a mai állapotáig:

Vaalbera: 3,6-3,3 milliárd évvel ezelőtt – elmerült a vizekben.

Úr: 3 milliárd éve – Ross Mitchell (Yale, USA) szerint Ausztrália méretű volt

Kenorland: 2,45 – 2,1 milliárd évvel ezelőtt további kiemelkedés

Colombia (Nuna/Nena) 1,8-15 milliárd évvel ezelőtt

Rodinia 1,1 – 0,75 milliárd évvel ezelőtt – a Panthalassa néven nevezett ősóceánban és 750 Ma (Mega annum – 1 millió év) évvel ezelőtt az első Hold-ütődés következtében széttöredezett.

Pannotia: 650 – 540 Ma évvel ezelőtt a különálló földrészek összetömörültek, majd újra eltávolodtak egymástól a töredékek. 540 Ma évvel ezelőtt: Gondwana, Laurentia, Baltica, Siberia önálló kontinensek voltak

Pangea: 300 Ma évvel ezelőtt.

Az alsó ábra az utolsó szuper-kontinens egy lehetséges állapotát mutatja, a kontinentális lemezek mozgásából, a mozgás irányából és sebességéből következtetve.

 

A következő tisztázandó kérdés, hogy mikortól számoljuk az ember Földi megjelenését, és hogy különválasztjuk-e az ember biológiai, valamint a tudati létét. Az ortodox tudomány által elfogadottnak ítélt elméletek szerinti a földi élet korfelosztása az alábbi:

 

 

  • 13,7 ± 0,2 milliárd évvel ezelőtt ősrobbanás („Big Bang” ?!)
  • 300 ezer évvel az ősrobbanás után keletkeznek az első atomok
  • 600 millió évvel az ősrobbanás után kialakulnak az első galaxisok
  • 5 milliárd éve „fellobbant” a Nap
  • 4,5 milliárd éve megszületett a Föld, pontosabban a geológiai korok kezdete
  • 3,5 milliárd éve megjelennek az első egysejtűek
  • 600-500 millió éve fejlődésnek indul a többsejtű élet

Az emberré válást a hominidák (emberelődök) csoportjával kezdik, amik/akik 6 millió évvel ezelőtt leereszkedtek a fákról, vagy a vízimajom-elmélet szerint, a vízi életmóddal felhagyva, szárazföldre kapaszkodtak. Az ember (latinul: Homo) társadalmi lény; közösen végzett munka, a tagolt beszéd és gondolkodás jellemzi. Rendszertani szempontból az emberi nem az állatok országába, a főemlősök rendjébe, a hominidák (Hominidae) közé tartozik. Az emberek összessége az emberiség.
(http://hu.wikipedia.org/wiki/Ember)

Az alternatív kutatók pedig azt állítják, hogy sok 10.000 évvel ezelőtt a Földre jöttek idegenek, akiket a mezopotámiaiak anunnakiknak neveztek. Szükségük volt a Földön található ásványokra, amelyek kitermelése fáradságos munka, s ennek elvégzésre a bennszülött kolóniák biológiai erejét kezdték használni. Azonban az ember hamar rájött, hogy a jövevények semmit nem szándékoznak adni, csupán vinni akarnak. A jövevények a konfliktus elkerülése okán beavatkoztak az emberi fejlődés menetébe. Az alternatívok azt állítják, hogy a spirituális tudatú embereknek 12 szálas volt a DNS-ük, amiből az anunnakik csak 2 szálat hagytak meg. Így az emberek rabszolgává lettek. A „termékeny félhold” területén feltárt ékírásos szövegek világosan megmutatják, hogy az anunnakik vérengző lények voltak. Féltőn-szerető és Bosszúálló Istennek mondták magukat. Az alternatívok szerint az anunnakik Atlantiszon megölték a főpapokat és főpapnőket, felvették az alakjukat és megrontották az egész spirituális kultúrát. (Pont úgy, mint a Csillagkapu című sorozatfilmben a Goauld rendszerurak!)

Tekintsük át most a hun-pálosok eredethistóriáját a Tórem-mitológiától indulva:

Egyszer (egy-szer), mi-koron széles e világ még nem is vala, létezett az EGY. Eleink azt tanították, hogy EGY (Tur, az Öreg-ŐsTen) nem lett, mert Ő az időtlenségben létezett, s mert benne vala minden, így a minden-s-(az)-ég Ő vala. EGY, egy-magányában vala, s magában a káoszt eligazítani szándékozván, tekintetét maga körül fordítva megteremtette az eget, ami kezdődött az elejétől és ért önnön magába vissza. Így, ami az eleje vala, lett az a vége is, a mindenben s égben, a mindenségben. Ebben az égben középen Ő maga vala, s ennek okán az ég középen lyukas vala, mert EGY maga köré teremtette az eget. Ennek az égnek alsó fele lett az alsó ég, felső fele a felső ég, ahova EGY aranypalotáját építette, azért, hogy ott Ő s a mindenek lakjanak. EGY a mindenből vette a szót, amivel idézett magának asszonyt, aki lett az Ő boldog asszonya. Baba, aki boldog vala EGY-gyel, az eget tetszetős mintákkal hímezte tele, mialatt EGY a palota mellé fát, a fa mellé rétet s tavacskát idézett a szó-val. Így éltek örök szerelemben.

Az alsó égben kezdetben volt a semmi és sötétség vala ott. De Baba hímzése során a sok piciny tűszúrás lyukán keresztül az aranypalota csillogása átsziporkázott, s egyszerre (egy-szerre) az alsó ég hímes mezején, mint ezernyi gyémántablak kivirult a megszámlálhatatlan csillagvirág, s az alsó ég gyönyörű kékké lett. EGY, az Öreg-ŐsTen, látván boldog asszonya csodálatos hímzését, ajándékot adott néki: reája bízta az élet adományozását. Boldogasszony híven betölté rendeltetését, rövidesen madárdaltól hangos lett az ég, apró vad cicázott a hímes réten, a nagyobb vadak a fa köré húzódtak, tarka pillangók, színes, éneklő madarak röpködtek mindenütt. Benépesült az Öreg-ŐsTen palotája.

Amikor az aranypalota kezdett megtelni, lassan kiköltöztek az élettel telt mindenek. A fa ágai közé fészket raktak a madarak, árnyasába kiszaladoztak az állatok, és a réten csillogó tavacskában halak sokasága úszkált. Így az első fa, amit Öreg-ŐsTen teremtett, az élet fája lett. Öreg-ŐsTen és Baba ketten voltak egyek, s szerelmük hat gyermeket teremtett. Ők lettek a víz, a tűz, a föld, a levegő, a forrás és a fény. Így lettek ők heten. A gyermekek az ég alsó felére menének, hogy ott éljenek, és népesítsék be azt saját teremtményeikkel. Így lett az ég felső fele a mennyek birodalma, ahol Öreg-ŐsTen az Atya és teremtett másik fele, Baba, az élet anyja lakozik. S lett az ég alsó fele az alsó világ, ahol a hat gyermek lakott. Atya akkor asszonya szemébe nézett és aranyló tekintete hét színt öntött Baba örömkönnyébe. Ahogyan az a öröm-könnycsepp lehullott, a felső világ és az alsó világ között szivárvány híd lett belőle, amin az alsó világ lakói a mennyek birodalmába felmehettek, az Atya és Boldogasszony elé járulhattak. S hogy az alsó ne szakadjon le a felsőtől, az Atya egy arany fénygombolyagot adott asszonyának, hogy akiknek életet adott, azok a gombolyagból kapjanak egy szálat, a napszeránt, amivel örök hűséggel tartoznak hozzájuk.

Mi az, amit ebből a mitológiából meríthetünk a hun-magyar őstörténet tisztázásához?

A mai köztudat szerint a magyarok Árpáddal költöztek a Kárpát-medencébe, keletről, a hivatalos történetírás szerinti finnugor őshazából, és ezek szerint ázsiai – szépségflastrommal – kaukázusi származásúak lennénk. De ha mégsem így lenne, akkor hogyan? Ha visszatérünk a Föld formálódásának folyamatához és mélyebbre tekintünk a mitológiák tömör mondataiban, továbbá megvizsgáljuk a régészeti feltárások összefüggéseket mutató leleteit, találunk értelmes válaszokat.

A történelem előtti időkben több kontinens létezett a ma ismerteken kívül. A köztudatban él is néhány ilyen ősi földrész neve, vegyük hát sorba őket. A legősibb ilyen földrész a Hyperborea, amelynek fizikai elhelyezkedéséről a mai napig vitáznak. Van, aki az északi sarokpontra teszi, bár a körülmények leírása nem egészen illeszkedik a jelenkori sarkköri jellemzőkhöz. A következő, amit már ismerünk, Lemúria volt. Elhelyezkedése a mai Indiai- és Csendes-óceánra tehető, Afrikától és az euró-ázsiai kontinenstől elválva, felnyúlva egészen a Hawaii-szigetekig, beleértve a mai Ausztráliát, tehát egy hatalmas, egybefüggő földrész lehetett.

Nem tudni pontosan, mikor kezdett el süllyedni, de Kr.e. 30.000 körül már biztosan víz alatt volt. Ebből a földrészből azonban megmaradt egy jókora szárazulat, melyet ekkortól már Múnak neveztek. Bár jóval kisebb volt Lemúriánál, még ez is magába foglalta Ausztráliát és az egész környező szigetvilágot. Mú süllyedése valószínűleg Kr.e. 22.000 körül kezdődhetett el. Még mielőtt eltűnt volna a habok alatt, még létezett egy másik – talán a legismertebb – ősi földrész, Atlantisz. Valahol az Atlanti-óceán közepe táján terült el, feltehetően a mai Bermuda-háromszög volt a nyugati széle és kb. Kr.e. 11.540 körül kezdett el süllyedni, bár a folyamat sok évtizeden keresztül zajlott. Létezését több, máig fennmaradt írás, térkép bizonyítja, így például Ptolemaiosz térképének 1513-as kiadása - a zölddel jelzett sziget Atlantisz, illetve Athanasius Kircher térképe 1669-ből. Néhány lelkes amatőr műholdas felvételen megtalálni véli az elmerült szigetet. A Google közleményében azonban az áll, hogy a vonalak az adatokat begyűjtő hajók szonárjainak köszönhetően váltak láthatóvá.

[3.-4. ábra a két említett térkép, 5.-6. kép a 2009. februári és 2012. augusztusi műholdfelvétel (Google Earth)]

2009. februári és 2012. augusztusi műholdfelvétel (Google Earth)

A magyarság szempontjából a legfontosabb földrész Ataisz. Nevét a Tórem-mitológiából ismert Atya-Istenről, Ata-Isisről kapta. Vannak, akik azt mondják, hogy Mú maradéka, amelynek a jelenlegi Hawaii-szigetek képezték az észak-északkeleti csücskét.

Atais magyar vonatkozású történelmét megelőzte az utolsó jégkorszak előtti világ, amelynek emlékét a szavárd-magyarok őrzik, akik ma a 21.512. nap-évet írják. Megjegyzem, magát a népet számolatlan megnevezéssel illették már: jegyzik például Subir-ki, Subar-tu, Suwar, Siyavush, Saspeires, Syspiritis, Sardi Scythae, Souardenoi, Sardenae, Sawars, Saviroi, Sappheres, Suwar, Sabini/Savini, Caviri, Sawirk/szavirok, Siyawardiya/szjavárd, S'pyry, Servotioi, szevorti, Savartoi, Zuard, Sober, saper neveken is.

Az agyagtáblákon subarnak megjelölt népet P. Dhorme azonosítja a klasszikus történetírók által használt Saspeires, Sapeires, Sabeires, Sabiroi és Saberoi (vagyis szabir) elnevezések alatt feltüntetett népnevekkel. Igazolhatóan a Meleg Vizek Birodalmában, azaz a mai Kárpát-medencében éltek (lásd a körös-kultúra kutatási eredményeit). A gyors jegesedés elől egy részük Atlantiszon, más részük Ataiszon talált menedéket, de voltak kisebb közösségek, amelyek egy-egy melegvizű forrás övezetében maradtak. Ők hozták létre a Pallag-kultúrát, amelynek emlékét a mai napig őrzik a pallagok. Megtaláljuk ezen képződményeket Csíkban, Udvarhelyen, Királyföldön, Kalotaszegen, az Aranyos mentén, Torda vidékén, a Mezőség bizonyos részein, a meleg Szamos felső folyásán, az Iza völgyében. A téma kiváló amatőr kutatója Czimbalmos Tivadar. A felvétel az általa készített filmből származik.

pallagok Erdélyben]

Mú egykori maradvány szárazulatára más közösségek is eljutottak a Pamírból és a Kaukázusból. Ennek okán Ataisz három ősi népnek adott otthont: Góg és Magóg hun törzseinek és az agabák népének. Belőlük aztán számos nemzetség és törzs alakult ki. Ezek közül nevezetesek a fekete- és fehér-hunok, az agabák, a pal- és a gara-úzok, az indijók, a maják, a sakák (szkíták), a kinajok, valamint az aztékok elei, az asok.

Feltűnik, hogy a népnevek között nem találkozunk a magyar megnevezéssel, de a „modern” történelemírók feljegyzéseiben is csak a 9. századi arab krónikákban bukkan fel először e név (madzsar), egy nagyobb közösséget jelölve. Ez meghatározó a magyarság őstörténetének kutatása során. Közismert, hogy a hivatalos magyar történelemírás ragaszkodik a legfeljebb Álmosig terjedő ősiséghez, miután az ezt megelőző időkről semmilyen hitelesnek elismert, írásos emléket a magyarokról nem lehet felmutatni. Maga a nézet nem támadható, ha kizárólagosan az írásos tényeket vizsgáljuk. Történetesen több forrás igazolja, hogy „valamikor” 7-8-12 törzs kivált a kazár birodalomból és 1-2 évszázados toporgás után nyugat felé indult. És valóban, a krónikák, leletek ilyen nevezetű népet sehol nem jegyeztek. Azonban, ha egy kissé a történések mögé is nézünk, akkor meg kell látnunk, hogy a MAGYAR megnevezés egy gyűjtőfogalom, egyfajta szellemi minősítés.

„A magyarok az egyistenhívőknek nevezett jó emberek, akikhez más törzsek gyermekei is csatlakoztak. Így (Ataiszon) az Anyahita kegyhely és Joli-Tórem dombjai között megtelepedett egyistenhívőket magyaroknak nevezték. Az egyistenhívők követői nem képeztek külön törzset, hanem a jó emberek vallási közösségébe tartoztak. Ezen közösségnek tagjai soha nem háborúskodtak, hanem az Anyahita által lerótt egy igaz Isten hitében nevelték fel gyermekeiket.” (1. B. Arvisura, Kr.e. 4000-4040.)”

Ataisz a Csendes Óceánban. Gardner Pinnacles és Maro-szirt között, a Raita-árok védett területén. Csak észrevétel: a „plató”, mintha lekenődött volna ...

Vegyük észre, hogy az írás az Anyahita által lerótt egy igaz Isten hitről beszél. A mitológia azt állítja, hogy űrszekéren érkezett a Földre Kaltes-asszony birodalmából Anyahita és 7 társa. Mivel űrszekerük elromlott, kénytelenek voltak Ataiszon maradni. Bár ez a történet emelkedhet a fantázia világába, ám mint minden mesének, a magja valós esemény lehetett. Anyahita tanította meg Ataisz népeivel az Égi birodalomból hozott rovásírást, és elkezdte lejegyezni, illetve továbbadni az égi eredetű tanítást. Nagyon sokféle gyakorlati és szellemi képzésnek vetette meg az alapjait. Az ő hatására szűnt meg az emberevés, és tanításaiban hangoztatta: „A háborúskodás Kaltes-asszony birodalmának szokása szerint megszüntetendő, hisz Joli-Tórem Földjének értékei és a tenger vizének titkai még csak kezdeti feltárásban vannak.

A hagyomány szerint, ha a Vízöntő Világhónapjába fogunk érni (2012), Joli-Tórem Földje is eléri azt a magasabb tudást, amellyel Kaltes-asszony birodalma akkoriban már rendelkezett, és fokozatosan át fognak térni a békés viszonyok megteremtésére. Ataisz népei Anyahita után ebben a szellemben élték mindennapjaikat. Felfedezték és bejárták az egész Földet, városokat alapítottak a mai Egyiptom területén (Hikszosz óm), továbbfejlesztve az őshaza kultúráját. A Mezopotámiában (Anina óm) megtelepedettek magukat Úr (Anya-hit-a egyik fia) népének, a rokon törzsek némelyike pedig sumírnak nevezte. De alapítottak településeket Dél-Ázsiában (Parszi óm), a mai Mexikó (Indijó óm), illetve Peru (Kuszkó óm) területén is. Kr. e. 5070 körül a Föld óriási méretű kataklizma előtt állt. Egyre több földrengés rázta meg Ataiszt is, gyakorivá váltak a vulkáni tevékenységek, az özönvíz. Ezek hatására e csodálatos földrész süllyedni kezdett, s ez a folyamat kb. Kr. e. 5070-5000-ig, mintegy 70 éven át tartott. Sokan elpusztultak, de akik meg tudtak menekülni, fogadalmat tettek, hogy örökké keresni fogják az ataiszi népek megmaradt ivadékait.

Anyahita ábrázolás és egy furcsa lény. Bizonyos, hogy nem vagyunk egyedül…

Idézetek az Arvisurából
Anyahita fiai közül Armogur a fejedelmi hatalmat megszilárdította Ataiszon. Uruk fia bevezette az Égiektől tanult biztonságos földművelést. Saka fia végrehajtotta az állatok megszelídítését, s ezzel a mindennapi húsellátást biztosította. Agaba fia megszervezte a kanak, indijó, maja és hun törzsek között a kereskedelmet és Góg törzsének az iparcikkeit elterjesztette. Magóg fia a kalászos növényeket kezdte termeszteni és azokból kását, darát és lisztet őröltetett. Három legkisebb fia Úr, Él és Van Anyahita kegyhelyén tartózkodott, mivel az édesanyjukat Van fejedelemfi születésénél gyermekágyi bénulás érte. Ezután Piroska és Éa leánya tartotta fenn a kegyhelyükön a rendet. Anyahita mindegyik gyermekét megtanította az Égiek jeleivel bármilyen távolságból a gondolataikat írásban közölni.

Anyahita a különböző csoportok kiképzését irányította. Élete utolsó éveiben munkája arra irányult, hogy az indulásuk előtti legfejlettebb állapotokat az előtte indult társaival együtt megteremtse Ataiszon is. Éa-Éva Kis-boldogasszony 22 éves koráig a Nya-hit-or előképző tábornak és az Anyahita Kegyhelynek mind az anyagi, mind a szellemi ellátását biztosította.

A Kaltes-asszony birodalmából érkezettek többsége tisztelte a Bölcs Rátent, a Napistent, a Holdistennőt, a Földanyát, az Életanyát és a Viharistent. Ezen hitek leírását is rögzítette Anyahita. Anyahita csupán egyedül volt egyistenhívő a legkisebb fiával, Atonnal. Az ő hitét vették át a magyar egyistenhívő, soknemzetiségű hívők. Ez a csoport, amennyire lehetett, mellőzte a háborúskodást, gyilkolást, Anyahita köré csoportosultak és az égi-eredetű hitben éltek. A beavatott, szentéletű asszony lerótta Kaltes-asszony birodalmának egyistenhitét, a világ teremtését és az ott lakók magasabb termelési szokásait megörökítő tábláit. Aton fia felállította az Igazmondó Emlékoszlopot, amelyikre rótta az édesanyjától hallott igaz-szólásokat. Ezt az aranyoszlopot később a szavárdok a Zagrosz-hegységbe menekítették, és Kaltes-asszony birodalmának tudása innen terjedt szét.

Az agabák kereskedő törzse ezeket az igazságokat aranylapokra másolta, és több helyre menekítették az idők folyamán. Ezeket az aranylemezeket nevezzük összefoglaló néven Arvisurának, amire a hun-pálosok építik a hitvallásukat.

  Írta Dr. Farkas István József