Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

P2017Nov17

2012. November 05., Hétfő 11:08

A megmaradás útja

Írta:  Horváth Mátyás
Értékelés:
(16 szavazat)
"S adott egy figyelmeztetést is. Csak az élet valós rendjén járó közösségek maradnak majd meg, hiszen oly kor kapujában állunk, oly mérhetetlen megpróbáltatások várnak ránk, mint még soha. A Teremtő mutatta az utat, csak meg kellett értenem. Még ha nehéz is." 

 2008

Ez az írás a "Visszatérés az eredetekhez" című alkotás logikus következménye. Az feltárja az emberiség világméretű katasztrófáját megelőző utolsó évek(?) állapotát. Természetesen azt is, mi juttatta ide világunkat.

Mostanra kiderült: a globális felmelegedés tény, emberi tevékenység következménye, és visszafordíthatatlan. Olyan mértékben sértettük meg - mi emberek - a természet alaptörvényét, hagytuk figyelmen kívül rendszerét, hogy a válasz elkerülhetetlen.

Az élet alaptörvénye a Földön az élet folyamatos növekedése, kiterjedése és kiteljesedése. Ha valami ezt megzavarja visszaesés történik, de a folyamat a kialakult alacsonyabb szintről újra kezdődik. Ilyen visszaesés több is volt a Föld történetében, melyet meteor becsapódás, szupervulkán kitörés, vagy egyéb természeti jelenség okozott. Az élet akár 80-90%-os kihalás után is megmaradt. Mindig a legegyszerűbb fajok élték túl a nagy katasztrófákat. A legnagyobb testűek és a legfejlettebbek kihaltak. Túlságosan specializálódottak voltak a szélsőségessé vált körülményekhez.

Ma is ilyen helyzet előtt állunk. A lényeges különbség, hogy ezt mi idéztük elő, és mi pusztulhatunk bele először, mint a mai élővilág legspecializálódottabb faja. Magyarán esztelen "fejlődésünkkel" kiirtjuk magunkat.

Az emberiség vezető rétege azt hirdette, a Föld urai vagyunk. Amire szükségünk van, nyugodtan elvehetjük a természettől. A folyamatokat uraljuk. Az erőforrások végtelenek, a gazdagodás érdekében mindent felhasználhatunk a nélkül, hogy annak lényegi következményei lennének. Az emberiség pusztulását ez a végzetes tévedés idézi elő.

A földi élet egy szinte végtelen sok feltétel rendszeréből álló mátrix. Bármely elemét változtatom, kihat a többire is. (Ezért a viszontválasz is bármely elemtől érkezhet.) Több elem is módosulhat így. Nem gondolt elemek is "ellenünk" fordulhatnak. Az természet már küldi is első válaszait. Óriási árvizek, szárazságok, tomboló hurrikánok képében. Ma már milliók életét téve tönkre. Pedig csak a válaszadás elején tartunk. A Föld minden részén pusztít a természet. Nincs olyan régió, melyet ne érintene.

Az emberiség vezetői olyan vonatot indítottak el, melybe a féket nem építették be. Akaratunk ellenére mi is ezen a vonaton ülünk. Ha nem akarunk a pusztulásba rohanni, le kell ugrani róla. Sajnos, az már olyan sebesen halad, hogy össze is törhetjük magunkat. Így azonban még lehet, hogy életben maradunk. Ha nem: biztos a pusztulásunk.

Én csak magyar megmaradás útjával foglalkozom.

Miért? Mert csak kisebb közösségek maradhatnak életben, az emberiség nem. Vezetőik tudják mekkora a veszedelem, érdemben mégsem tesznek semmit. Megérettek a pusztulásra. Sok nép környezeti adottsága is rossz, a pusztító elemek útjában állnak, azaz ott élnek, ahol a természet kihívásai elől nincs menekvés. Ami eddig javukra volt, ami gazdaggá tette őket, most ellenükre fordul.

Persze minket is súlytani fog Isten - vagy a természet - haragja, ki hogy akarja. A Teremtővel, a teremtéssel, annak rendjével büntetlenül senki sem játszadozhat.

Az eredetekhez való visszatérés mindenképpen bekövetkezik.

Méghozzá a közeljövőben. Azaz újra a természet lesz az úr a Földön. Mivel a természetnek nincsenek érzelmei, nem fogja zavarni a civilizációnk pusztulása.

Nem kellene megtörténnie. Csak a törvényeket kellene, kellett volna betartani.

Miért van esélye megmaradásra a magyarságnak?

Ennek több oka is van.

Az első: mert magyarul beszél és gondolkodik. Pedig, sokan de szerették volna, ha eltűnik a nyelvünk. Mi mindent össze hazudtak róla! Az osztrák, majd az orosz bérencek. A lakájaik. A világ legősibb nyelvéről terjesztették, terjesztik, hogy alig van saját szava, mert szinte mindent a szomszéd népektől kölcsönzött. Olyan kikezdhetetlenül egyszerűek alapjai, oly kérlelhetetlenül logikus felépítése, hogy kikezdhetetlen. Ilyennel egyetlen egy náció sem rendelkezik. Hiába szüntették meg az eredeti rovásírási formát és kényszerítettek bennünket a latin betűre, nyelvünk alapjait nem tudták, még csak megkarcolni sem. Amíg lehet, olvassák csak el Varga Csaba: Jel, jel, jel című könyvét. Minden tisztává válik.

Mi köze van egy nyelvnek a túléléshez? Milyen hülyeségeket állít ez a hapsi? - kérdezhetik sokan. Mindjárt érthető lesz. A természet egy óriási logikai rendszer szerint működik. Legkönnyebben az tudja megérteni, akinek a logikus gondolkodás az "anyatejjel" együtt kerül a szervezetébe. Nem véletlen, hogy a magyarok, amíg sorsukat maguk irányíthatták, összhangban éltek a természettel. A nagy csapásokat is túlélték. A mostanit is túl fogják. Mert a nyelvükből, a gondolkodásukból fakadóan ösztönösen is megtalálják az életben maradás útját. Olvass e gyönyörű nyelven és egyre logikusabban, tisztábban látod az életet, nől az esélyed a megmaradásra.

A második: népünk soha sem akarta a természetet legyőzni, hanem azzal összhangban élt. Megtanulta maga javára fordítani adottságait. Népünk alaptermészete ez. Ezért nem törekedtünk más népek leigázására sem. Ezért viseltetünk oly türelemmel szinte minden iránt. Ezért mondják, hogy birka nép vagyunk, mindent eltűrünk. Ez néha kárunkra is van, egyesek kihasználják. A történelem azonban minket fog igazolni. Ha ugyanis nagy vész van, tudunk gyorsan, logikusan és határozottan cselekedni. Késedelem nélkül. Pláne, ha megnyílik számunkra a szabad cselekvés lehetősége. Már pedig most ez közeleg.

És a harmadik. Egy szinte megfoghatatlan közösségi tudat. Melyre önmagában nem jó szó sem a szeretet, sem az önzetlenség, sem az alázatosság. Egy magától adódó, nem az egyházak által elvárt Krisztusi felfogás. Nem azért ad, mert elvárják, mert előírják, hanem emberlétéből, magyarságából adódó közösségi tudattal. Mindenre vonatkozó. Anyagira, szellemire, lelkire. Bennünk van, génjeinkben, hogy csak a közösségek lehetnek életképesek, azaz ha segítjük egymást. Még akkor is, ha előtte - közvetlenül - nem is ismertük a másikat. Tudjuk, ha mi is segítünk másnak, később, talán teljesen máskor és mástól mi is megkapjuk a szükséges támogatást.

Ami szenvedés az emberiségre vár, az szinte leírhatatlan. Az özönvíz hányattatásai nem mérhetők a jövő borzalmaihoz. Azt csak azok élhetik túl, akik rendelkeznek a fent leírt tulajdonságokkal.

Tudjuk, sokan pályáznak ide a Kárpát-medencébe, túlélni a vészterhes jövőt. Azt hiszik elég ide költözni, mert itt jók az adottságok. Tévednek. Aki nem rendelkezik a fentiekkel, azaz nem válik magyarrá, annak esélye sincs rá. Eddig, a megszokott körülmények között lehetett csalni, hazudni,félrevezetni. Az ilyen hibák halálossá válnak az új körülmények között. A természet kipucolja a vele szemben vétkezőket.

Na, de praktikusan mit kell tenni?

Ha az egész világ elpusztul, itt sem maradhatunk életben, hiszen a föld egy rendszer?

Ez így is van, de mindenhol mások ma is a viszonyok, meg holnap is. Nem csak az egész létezik, hanem a részek is, a maguk sajátosságaival.

A szélsőséges körülmények válnak uralkodóvá, de apró, élhető szigetek - mint mindig - maradnak. Ezeket a szigeteket kell életben tartani, megőrizni. A világ baján mi nem segíthetünk, ehhez kicsik vagyunk. Európát egy párszor már megvédtük, hálából megharmadoltak bennünket. Így már módunk sincs segíteni nekik. Nem is érdemlik meg. Egy feladat maradt: magunkon segíteni. Ahogy a mondás tartja: segíts magadon, s az Isten is megsegít!

Hol kezdjük a munkát? A helyzet komolyságának megértetésével és minél több ember figyelmének felhívásával.

Miért ez a legelső és legfontosabb? Mert az emberek egyáltalán nincsenek tisztában a közelgő katasztrófa nagyságával. Nem tudják, hogy őket hogyan, milyen területeken, és milyen szerteágazóan fogja érinteni. Annyit tudnak és azt hiszik, hogy kicsit melegebb lesz és kicsit kevesebb eső fog esni nálunk. Egyébként is: több információt kapnak a környezetszennyezésről, mint globális felmelegedésről. Az áll az érdeklődés középpontjában.

Fogalmuk sincs arról, hogy az egész civilizáció összeomlása várható!

Ezt kell tudatosítani, és azt, hogy ez miért következik be. És azt, hogy ez csak pár évre van tőlünk.

Első feladatunk: közvetlen környezetünk felvilágosítása. Mellébeszélés és a helyzet bagatellizálása nélkül. Tudatosítani kell, hogy a katasztrófa elkerülhetetlen. Újra mondom, nem járhatunk úgy, mint a pompeiek.

Második teendő: saját településünk helyzetének felmérése. Milyen volt 50 évvel korábban és milyen ma. Ebből levonni a következtetést: milyen lesz holnap, ha nem teszünk ellene semmit. A világ vezetői nem fognak semmit tenni, így biztosak lehetünk a rossz irányban. Csak mi tehetünk a saját portánkon valamit, de azt sürgősen!

Mivel mindent átfogó változást tapasztalunk, átfogóan kell cselekednünk is. Ahhoz az egyén kevés. Közösségekre van szükség. Le kell számolni a liberalizmus az egyént istenítő szellemével és

mindent a közösségi szükségleteknek kell alárendelni.

Egy települést a bárhonnan érkező csapástól, kihívástól csak a közösségi gondolkodás és cselekvés menthet meg. Így újra kell építeni a helyi közösségeket és megőrizni, újjáéleszteni a helyi tudást.

Milyen veszélyekre kell felkészülnie a helyi közösségeknek?

Az időjárás egyre szélsőségesebbé válik.

Mielőtt a részletekre térnék ki, egy általános megközelítést kell megtennem. Nagy egységként kell kezelni a Kárpát-medencét.

A világnak ugyan csak kis része, de egyedi sajátosságai vannak. Nagyrészt az Alpok keleti vége, a Dinári hegység és a Kárpátok vonulata határolja. Három éghajlati zóna - óceáni, mediterrán és kontinentális - találkozása, határa van itt. E két tényező közös hatásaként van egyedi időjárása. Minden éghajlati sajátosság befolyásolja, s így egyik sem tud uralkodóvá válni. Ez részben tompító hatást jelent. Összességében nem lesz olyan forró, mint amilyenné válik a mediterránium, de lesznek kifejezetten száraz, aszályos időszakok.

Nem lesznek olyan gyakoriak és mindent elsodró áradások, mint az atlanti partok mellett, de a hegyekben hirtelen lezúduló özönvíz szerű egy-egy esőzés nagy árvizeket okoz majd. A minden szó szerint értendő. A maiaknál pusztítóbbakat.

A kontinentális éghajlat hozzájárulhat az aszály súlyosbodásához is és kivételesen hideg időszakok kialakulásához.

Míg másokat egy-egy jellemző fog súlytani, minket mindegyik érinteni fog. Annyival jobb ez, hogy akiket egy öv kilengése súlyt majd teljes szélsőségével, belepusztulhat. Annyival rosszabb, hogy sokirányú védekezésre lesz szükségünk. Erényeinket ismerve, mi sem biztosabb, mint hogy meg tudunk felelni a megpróbáltatásoknak.

Tehát a szárazság és az árvíz, mellyel meg kell küzdenünk. Ahol kiszárad a kút, nincs ivóvíz, nem lehet élni. Ahol az ár elönti a települést, lerombolja a házakat, lakásokat, nem lehet élni. Egy falut nem lehet öt-tíz évenként újraépíteni.

Mi a közös mindkettőnél? Egyik esetben sem lehet az élelmet megtermelni. A föld művelhetetlenné válik. Aszály idején silány a termés. Figyelmeztetek mindenkit! Az elmúlt 2-3 rossz időjárású éve kipucolta a világ gabonatartalékait! Máshonnan sem lehet majd behozni.

Fel kell készülni az önellátásra.

Az aranynál értékesebb lesz az ennivaló. Meg kell őrizni a településhez tartozó földek termőképességét. Ehhez új szemléletű gazdálkodásra van szükség.

A termőföld nem lehet egy-egy ember tulajdona csak a közösségé. Ha magánszemélyeké lenne, eladnák annak, aki többet fizet érte. A közösség többi tagja pedig éhen halhatna. Ez a kipusztulásunkhoz vezetne.

Ugyanígy a helyi közösség tulajdona a víz is, mellyel közösen kell gazdálkodni. Egy cseppje sem veszhet kárba.

Életbe vágó a talaj nedvességtartalmának megőrzése. Ennek legjobb útja a fa és cserje ültetés. Azon túl, hogy oxigént állítanak elő, alacsonyabb hőmérsékletű mikroklímát alakítanak ki. Ahol árnyékolja a lomb a talajt, nem engedi kiszáradni. A fák gyökerei magasabban tartják a talajvíz szintjét. Elsőnek az összes út és dűlőút mellett kell fasorokat telepíteni, majd minden művelés alól kivont területen erdőt kell létesíteni.

Az erdő a leghatásosabb fegyver a felmelegedés és a kiszáradás ellen. A környezet alakulását a legösszetettebben viszi kedvező irányba. Sajnos lesz olyan idő - a közeljövőben - amikor a legsúlyosabb bűnök egyike a közösség engedélye nélküli fakivágás lesz.

A fákat, az erdőt úgy kell felfognunk, mint egy védőpajzsot

a természet elszabadult erőivel szembeni küzdelemben. Minden vízfolyást, patakmedret fáknak kell öveznie, hogy takarják.

Az erdő véd a túl sok csapadék romboló hatásától is. Egy erdő, amit nem bolygattak, az eső akár 50 % - át is képes felfogni. Árvizeket csillapíthat, illetve akadályozhat meg e tulajdonsága miatt.

Újra kell gondolni a folyók szerepét. Meg kell akadályozni az Alföld elsivatagosodását. Pár év - maximum 5 - alatt végre kell hajtani a Vásárhelyi tervet, különben az Alföld egyre nagyobb része válik lakhatatlanná.

Visszatérve a településekre: az önellátást teljes körűen kell érteni! A világgazdaság egyre közelebb kerül az összeomláshoz. Pár éven belül az energia árak olyan drasztikus emelkedését fogjuk tapasztalni, mely a mai világméretű munkamegosztást lehetetlenné teszi. Egy-egy termék alkatrészeinek gyártását nem lehet majd különböző földrészeken előállítani, hiszen a szállítási költségek túl nagyok lesznek. A létfenntartási javak jelentősége meg fog nőni. A helyi termelésnek egyre nagyobb jelentősége lesz. A természeti adottságok romlása miatt azonban tudni kell, hogy földjeinken mit érdemes termelni, mikhez legjobbak a feltételek. Az ipari termelés csökkenése miatt a műtrágyázás lehetősége is visszaszorul. E miatt nő a szerves trágyázás jelentősége, s így az állattenyésztésé is. A kőolajra ugyanis az energia igény kielégítésénél lesz szorító szükség.

Az élelmiszertermelés. Szerves egységként kell kezelni. A magyar települések többsége el tudná látni magát alapvető élelmiszerrel, még ínségesebb időben is. Sok tájunk megtermi valamelyik gabonafélét. Fontos a gyümölcs és gyógynövények előállítása, mely hagyományát gyorsan fel kell éleszteni. Az állattartás bárhol megoldható, itt máson van a hangsúly. Az ellátás biztosítása mellett a fő szempont a szerves trágya mennyisége. A romló éghajlati körülmények miatt várható a növények silányulása, betegségekkel szembeni ellenálló képesség csökkenése. A talaj termőképességét, humusztartalmát kell növelni, mely javít a helyzeten, helyreállítja a növények ellenálló képességét. Tehát a trágya mennyiségének kell a fő szempontnak lenni.

Alapfolyamat lesz a világkereskedelem és termelés fokozatos visszaszorulása. Először az egyes kontinensekre, majd kisebb egységekre, majd településekre. Fokozatosan be kell rendezkedni arra, hogy az alapvető szakmák tudói helyben meglegyenek.

A mezőgazdaságban a vegyszeres növényvédelem egyre nehezebb lesz. E miatt a régi fajtákat vissza kell hozni. Az őshonos állatfajták ellenállóbbak. Szaporításuk elengedhetetlen. Ezt a helyi önkormányzatok a támogatások átformálásával tudják elősegíteni. Az élőmunka jelentősége mérhetetlenül meg fog nőni. Aki nem fog dolgozni, nem fog életben maradni. A közösségeknek csak az lehet tagja aki dolgozik. Visszajön a régi igazság, ráadásul teljes erejével: aki nem dolgozik, ne is egyék.

A nagycsalád újra visszanyeri régi jelentőségét, hiszen szükség lesz a feladatmegosztásra. Az összeomlás, akár gazdasági, akár természeti formában ér i a világot elsőkén, azonnali reagálást tesz szükségessé. Szinte pillanatokon belül vissza kell költözni vidékre annak, akinek a szülei, vagy közvetlen rokonai ott élnek. Bármely az emberiséget érintő katasztrófa esetén, a városi élet sínyli azt meg először. Helyzete, minél nagyobb a település, annál kiszolgáltatottabb. Élelmiszer hiány, a közművek kiesése, járványok itt a koncentráció miatt súlyosabb helyzetet teremtenek. Pláne azért mert a közlekedés elakadása is itt jelenik meg szinte azonnal. Így a települések elszakadása egymástól törvényszerűen be is következik. A vidékre településnek is addig kell megtörténnie, amíg létezik a távolsági közlekedés lehetősége. Ha a végállapotot kívánom érzékeltetni, a települések szinte önálló államként üzemelnek majd, mint az ókori görög városállamokban. Jobb esetben szomszéd települések össze tudnak majd fogni.

Erre már most is szükség lesz a folyóvizek mentén. Ezek közös kincset képeznek, így megőrzésük, védelmük is közös feladat lesz. Addig is az a település fog jól járni, mely most furat - mélyfúrással - kutat. Na, nem a fürdővíz miatt. Amíg nem köszönt be az iszonyú szárazság, persze arra is jó, meg idegenforgalomra, gyógyításra is.

A mai energia felhasználás egyre inkább a múlté lesz. Itt érzek lehetőséget arra, hogy a modern, és környezetvédő energia felhasználásra kell sürgősen áttérni. Az egyre melegebbé váló időjárásunk kihasználását kell minél előbb megoldanunk. A családokat és kisközösségeket kell felszerelni áram és meleg víz ellátó berendezésekkel. Mini szélerőt hasznosító szélerőműveket (szélkerekeket), és napkollektorokat kell telepíteni. Az autók használata az idő előrehaladtával egyre megfizethetetlenebb lesz. Az olaj ára drasztikusan nőni fog, hiszen fogynak a készletek és egyre nehezebben lesz eljuttatható a felhasználási helyekre. Stratégiai fegyver lesz. A gázról nem is beszélve. Illetve nem jól mondom: a folyamat már elkezdődött.

És a legnehezebben emészthető téma. Nem dughatjuk a fejünket a homokba. A település és minden értékének védelme. Az ott élőké és a vagyonuké.

Innentől a szemérmesek, álszemérmesek, hitetlenek, álmodozok és a realitásokkal számolni képtelenek tegyék le a papírt és ne olvassanak tovább. Nekik fölösleges. Aki úgy gondolkodik, hogy ha most süt a nap, akkor nem jöhet árvíz egy óra múlva, az szintén ne olvasson tovább. A Bikafalvaikat azonban megkérdezheti, hogy megtörténhet-e ez. Aki azonban érzi, hogy bármi bekövetkezhet, s ez egyre valószínűbb, az folytassa az olvasást.

Az újkori népvándorlás elkerülhetetlennek látszik. Ez először békés formában történik, majd az élelem és fedél fogytával erőszakossá válik. Mai fejjel ez nehezen képzelhető el és nehezen fogható fel. Ezért máshonnan közelítem meg.

Az egészség felől. A védelem amúgy is a fiatalok feladata lenne az életerősek irányításával. Egy angliai országos felmérés eredményei az alábbi összefüggést hozták ki: a sportolásra fordított minden font az egészségügy oldalán 3 font megtakarítást jelent. Nálunk szerintem ennél jóval több jönne ki, ismerve a magyar fiatalok egészségügyi állapotát.

A lényeg: erősebbek és egészségesebbek lennének a gyerekek és a felnőttek. Aki sportol, az megtanul küzdeni, sőt erkölcsileg is erősebbé és nemesebbé válik. A túlélés bármely szintjén, területén ezek a tulajdonságok életbe vágóak. Ezért a másik kiemelten támogatandó terület a rendszeres sportolás. Ez a ma huszadrangúnak ítélt terület a megmaradást jelentheti!

A gyógynövények termesztése minden település alapvető kötelessége lesz.

Száz milliók népvándorlása nem képzelhető el erőszak nélkül. Az éhség, a szomjúság nagy úr!

Gondoljanak bele csak a "barátságosabb" variációba. Öt-tíz év alatt elolvad a jég Grönlandon és a Déli-sark egy részén. (A tudósok már számolnak ezzel.) 5-6 méterrel megemelkednek a tengerek és az óceánok szintjei. A jelenlegi kikötők e miatt és az így egyre rombolóbb viharok miatt használhatatlanná válnak. A világ kereskedelmi hajózása, tengeri áruszállítása összeomlik. Milliárdnyiak lakása a víz martaléka lesz. A termőföldek egy részén a sós víz uralkodik. Ha túlélték az ott lakók a tenger előretörését, vajon mit fognak csinálni? Hova megy, mondjuk 3-4 millió holland? Mit csinálnak a Pó-alföldön élő olaszok, a Németalföldön élő németek, vagy a Lengyelalföldön élő lengyelek, ha földjeikre beköltözött a tenger? Hova költöznek a velenceiek?

Előbb-utóbb a magasabb és védettebb területekre. Előbb saját országukban, majd máshol. Ahol a tenger nem öntötte el a termőföldeket. Tehát megjelennek a Kárpát-medencében is. Előbb fizetnek, majd csak kérnek, majd elvesznek. A szomjúság, az éhség - még egyszer mondom - nagy úr. Nem azért fognak végül rabolni, gyilkolni, mert rossz emberek, hanem életben akarnak maradni. Egy tál ételt még meg lehet osztani két-három ember között, de húsz-harminc között nem. Végül mindenki éhen halna.

Tehát meg kell védenünk javainkat. Erő ellen erővel. A település gazdasági határán a természeti adottságokat kihasználva nehezen áthatolható zónát kell kialakítani. Magát a települést is védőgyűrűvel kell körülvenni (fallal). Az iható vizet, kutakat és a közös élelmiszer raktárakat védeni kell.

Gyakorlati megoldást minden település maga tud kitalálni. Más védelmet alapoz egy sík és egy dombos, vagy hegyes vidék. Más lehetősége van egy patak vagy egy folyó melletti népességnek.

A népvándorlás elképesztő nagysága miatt mindenkinek fegyverviselővé, harcossá kell válnia az aggok kivételével. Férfiaknak, nőknek egyaránt. (A régi magyaroknál ez amúgy is természetes volt.) Hiszen csak magukra számíthatnak. A huszezer körüli alulképzett és elavult fegyverzettel rendelkező magyar hadsereg ugyanis senkit nem lesz képes megvédeni.

Miért gondolom akkor, hogy egy település képes lehet magát megvédeni? Nem azért mert jól felfegyverzett, hanem azért mert csak ők rendelkeznek helyi ismeretekkel. Ez adott esetben óriási előnyt jelent a modern fegyverekkel szemben is. Nézzük meg Irakot és Afganisztánt. A világ legerősebb hadseregei sem tudják őket legyőzni, pedig az ott élőknek a világ legmodernebb fegyvereivel kell szembe nézniük.

 Életformánk drasztikusan át fog alakulni. Vissza fogunk térni az eredetekhez. A természetes élethez és kénytelenek leszünk a természettel összhangban élni. A megmaradáshoz tehát mik a legfontosabbak:

a tudati és tudásszint emelése

a fizikai, egészségügyi állapotunk javítása

fák, bokrok, kúszónövények, erdők telepítése

közösségi tudat kialakítása, közös cselekvés

a település adottságainak pontos feltérképezése

a település önálló életére való felkészülése

önálló védelmi képesség megtervezése, megvalósítása.

Természetesen mindehhez szükség van a naturális körülmények közötti léthez szükséges tudásra. Minden település törekedjen arra, hogy legyen orvosa, papja tanítója, mezőgazdasághoz, vízgazdálkodáshoz és a különböző kézműves szakmákhoz szükséges szakembere. Természetesen a védelem megszervezéséhez és a teleülés összefogásához a közösség által elismert vezetőkre is szükség van. Ugyanis e területen elkövetett egyetlen hiba is végzetes lehet. Ma még el lehet kezdeni a felkészülést. Minden nap késedelem - saját személyünket illetően is - hátrányt jelent abban a "futóversenyben", mely életre-halálra szól.

Kezdjen el mindenki a fentiek tudatában változtatni az eddigi életén, alakítson ki egy új fontossági sorrendet tennivalói között.

Kezdjen el visszatérni önszántából a természetes életmódhoz, az eredetekhez, s ezzel mindannyiunknak nagyobb esély teremt az életben maradáshoz.

Minden évben minden magyar ültessen egy fát.

Ha ennyit nem tudunk megtenni, megérdemeljük pusztulásunkat.

És még egy vigasz és fenyegetés. Tetteinkkel nem kell elszámolnunk senkinek. "Csak" magunknak és a Teremtőnek. Isten segítsen bennünket, hogy a helyes utat merjük bejárni.

Forrás: Magyar megmaradás

Megjelent: 1898 alkalommal

Hozzászólások  

 
kusid
#1 zentaia@arpad.hukusid 2012-11-06 20:32
Sürgősen el kell kezdeni az őshonos növényfajták összegyűjtését és magnyerését, mivel a termesztett növényfajták jelentős része hibridizált és idegen cégek tulajdonában áll. A genetikai alapanyag birtoklása nemzetbiztonsági kérédés, sajnos a 90-es években elsők között privatizálták ezeket és sora lehetetlenítették el akutatóintézeteket. Az, hogy még van magyar nemesítés, csak azoknak a fanatikus nemesítőknek köszönhető, akik nem hagyták ezt.
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 392 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 67.5%Canada 1.1%
Romania 6.1%Serbia 0.8%
United States 4.1%Switzerland 0.4%
Germany 3%Australia 0.3%
Russian Federation 2.9%France 0.3%
Ukraine 2.8%Italy 0.2%
Slovakia 2.2%Kuwait 0.2%
United Kingdom 2%Netherlands 0.2%
Sweden 1.7%Greece 0.2%
Austria 1.5%Belgium 0.2%

Today: 665
This Week: 3967
Last Week: 5625
This Month: 13845
Last Month: 25257
Total: 1656207

Belépés