A Jurnalul National például így írt: „Ülését a Zsidó Világkongresszus (WJC) idén a legjelentősebb közép-európai zsidó közösség melletti szolidaritás jeleként Budapesten tartotta. Egyre több elemző és politikus jut arra a következtetésre, hogy jelenleg Magyarország az európai újfasizmus újjászületésének epicentruma, és a zsidóellenesség tömeges jelenséggé vált. A Zsidó Világkongresszus azt nehezményezte, hogy a magyar kormány nem határolódik el egyértelműen a szélsőjobbtól." Ezzel párhuzamosan az iskolázatlan, zsidó származású Martin Schulz, az Európai Unió elnöke egy brüsszeli újságnak adott interjújában arról beszélt, hogy Magyarországon a XX. századi démonok újraéledése fenyeget, ráadásul össze akarják írni a zsidókat.
A tények ezzel szemben azt mutatják, hogy miközben Magyarországon békés körülmények között él egy viszonylag jelentős számú zsidó közösség, addig sok országban sokkal rosszabb a zsidók helyzete. Az okok sokrétűek. Például a svédek 68 százaléka negatív véleménnyel van Izraelről, ennek következtében a Svédországban élő zsidók elfogadottsága csökkenő tendenciát mutat. Szociáldemokrata politikusok a cionizmust extremizmusnak és rasszizmusnak tartják, és arra kérték a malmői zsidókat, hogy határolódjanak el Izrael politikájától. (Löffler Tibor: Tomboló antiszemitizmus Svédországban, Magyar Nemzet, 2013. május 25.).
Kétségtelen, hogy világszerte növekszik az antiszemitizmus és a rasszizmus, de azt állítani, hogy Magyarország az „újfasizmus újjászületésének centruma" minden alapot nélkülöző elfogult és valótlan állítás. Az kétségtelen, hogy Gyöngyösi Márton Jobbikos képviselő időzavarba kerülve valóban félreérthetően fogalmazott, de a szövegkörnyezetből egyértelmű, hogy valójában a kettős állampolgársággal rendelkező országgyűlési képviselők ügyét szerette volna tisztázni. A kérdés súlyát jelzi, hogy az izraeli parlamentben sem ülhetnek kettős állampolgárok, ezért az új knesszet megalakulása - 2013. február ötödike - előtt hét új izraeli parlamenti képviselőnek kellett lemondania külföldi állampolgárságáról. Közülük ketten amerikai állampolgársággal rendelkeztek.
A kongresszussal kapcsolatban elhangzott vélemények nagy részének közös jellemzője az alaptalan rágalom, beteges félelem, rosszindulatú csúsztatás és a súlyos aránytévesztés. Úgy tűnik a magyar-zsidó együttélés kérdését ezúttal sem sikerült kiemelni a politikai-ideológiai adok-kapok világából. Már Feldmájer Péter ellenpontozásos, egyensúlyra törekvő ünnepélyes megnyitója is tartalmazott történelmietlen, és erősen vitatható állításokat. Szerinte hazánkban a bíróság gyilkosokat állít példaképül az ifjúság elé, a hangos gyűlölködők elnyomják a barátságos többség hangját, tombol az antiszemita csőcselék, ráadásul antiszemitákról neveznek el tereket és utcákat.
Az utolsó mondatrészben megfogalmazott vád vitathatatlan, de feltétlenül szükséges hozzátenni, hogy ez világszerte elfogadott és legitim gyakorlat, miután az európai (benne a magyar) kultúra és tudomány képviselőinek nagy része kisebb-nagyobb mértékben antiszemita volt. Néhány, önkényesen kiragadott név: Aquinói Szent Tamás, Marcus Aurelius, Francis Bacon, Joseph Haydn, Luther Márton, William Shakespeare, Heinrich Heine, Richard Wagner, Henry Ford, Arany János, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Németh László, Liszt Ferenc, Vörösmarty Mihály stb. A teljes névsor szinte végtelen hosszúságú. Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy a nyugati keresztény civilizáció egész történetét végig kíséri a zsidósághoz való változékony viszony kérdése, akárhogy definiáljuk is magát a zsidóságot.
Nem tudjuk, hogy amikor a zsidók és a filoszemiták a szerzők antiszemitizmusa miatt egész életműveket kívánnak kitörölni a magyar kultúrából, eszükbe jut-e, hogy a baloldali ikonnak számító zsidó származású Karl Marxnál nagyobb antiszemitát keresve is nehezen találnánk. Hogyan lehetséges, hogy az ő egész életművét nem érvényteleníti a másoknál tűrhetetlennek és gyalázatosnak mondott antiszemitizmus? Mi teszi az antiszemita Marx életművét érvényessé? A kettős mérce? Elegendő ok-e valaki erkölcsi megsemmisítésére az, ha az illető történetesen nem szereti a zsidó kultúrát és a zsidó mentalitást?
A magyarországi zsidóság megítélésének aligha tett jót a Magyar Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) közgyűléséről készült videó: az ott elszabaduló indulatok, a talmudista csűrés-csavarás, a kíméletlen érdekérvényesítés látványa sokakban visszatetszést keltett. Mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a Mazsihisz jelentős része ellenséges indulatokkal tekint a Köves Slomó vezette Egységes Magyarországi Izraelita Hitközségre is. Ez utóbbi a Chábád Lubavicsról elnevezett irányzathoz tartozik. Köves Slomó ott volt a WJC alelnökjelöltjei között, de miután a Mazsihisz nem volt hajlandó támogatni Kövest, végül - egy vitatható státusú - ciprusi zsidó közösség jelölte. Az sem magyarázható meg egykönnyen, hogy miközben Feldmájer Pétert megbuktatták, a múltja miatt erkölcsileg szinte vállalhatatlan Zoltai Gusztáv továbbra is meghatározó helyzetben maradt. Hogyan és meddig tűri a magyarországi zsidóság, hogy képviselőinek egy része köztörvényes bűncselekményeket követett el, illetve most is eljárás alatt áll. Feldmájer Péter szerint őt a „rothadt fa koalíció" váltotta le.
A zsidó közélet résztvevőinek a Mazsihisz egy hónap múlva tartandó közgyűléséig van mit tisztázni.
MD 2013. V. 29.