Print this page
2013 június 28, péntek

Csodafarm és a paradoxon feloldása

Szerző: Tulok

Mondhatnám, hogy "ásóra kapára magyar", mert sokak számára nem ismeretes, hogy ami illegitim, vagy történelmi joghagyományaink szerint is hazaárulásnak minősül, az hazánkban rendelkezésjognak, jogalkotásnak, ítélkezésnek nevezett tevékenységként sem tekinthető legitimnek, elfogadottnak, vagy elfogadhatónak.

Paradox helyzet, amikor a jogosultság megléte nélkül formál jogot az, akinek ezen jogosulatlan hatalomgyakorlása és jogalkotása mögött nincs többségi társadalmi felhatalmazás csak a háttérerőszak "idegen szervezeteinek" nyomásgyakorlása, fenyegetése (a kettő kilenced vélhetően még az MTA állásfoglalása szerint is kevesebb, mint a hétkilenced). Magyarország utolsó érvényes, Nemzetgyűlés és népszavazás által megszavazott Alkotmánya 1944. március 17-én készült és a már várható német megszállás miatt 1944. március 18-án meg is szavazták. Elfogadta a nemzetgyűlés, és népszavazás is megerősítette. 1944. március 19-én a németek hivatalosan is elfoglalták Magyarországot, majd 1945-től a szovjet megszállás következett.

A szovjet megszállás alatt a szovjet fennhatóság alá került területek országaiban az 1936-os buharini "alkotmány" adaptációját kényszerítették rá szovjet tankok árnyékában a szavazásból kizárt és felszámolt népképviseletek nélkül az ún. "szocialista" országokra. A "kékcédulás választás alkotmánya" Magyarországon 1949-ben csak XX-as törvényként szerepelt az "illegitim államrendszer" diktatúrája alatt. Az 1989-es gengszterváltás levezénylőinek nem kis problémát okozott, hogy a peresztrojka miatti változásokat hogyan erőltessék le hatalomvesztés nélkül az ország lakosságának a torkán. Ezt a feladatot próbálta betölteni az 1989-es "ideiglenes alkotmány", mely átirata, itt-ott módosított vágott és kiegészített változata az 1949-es XX-as "törvénynek" (?).
A volt szocialista országok1997-ig Magyarország kivételével lecserélték alkotmányaikat. Magyarországnak jelenleg sincs érvényes alkotmánya, csak egy újabb, a sorozatosan elcsalt választások eredményeként félretájékoztatással, megtévesztéssel és az ország lakossága 7/9 részének kizárásával, az uralkodó és hatalombitorló pártok összejátszása alapján kierőszakolt 2/9-es kisebbség diktatórikus illegitim "magántörvénye", amely a világon egyedülállóként egy 69 éve tartó diktatúra legutóbbi megnyilvánulása, sok módosítással, "sarkalatosnak" nevezett "gumitörvényekkel", melyek átverési technológiáját a csaló bankoktól lopták. A "hatályosítása" is illegitim, mivel az 1949-es Magyarországra erőszakolt XX-as törvényre hivatkozva helyezte magát hatályba - a jelenlegi, szűk keresztmetszetű csoportok, és az országot elfoglaló idegenek érdekeit képviselő magántörvény - melyről ez a társaság is kijelentette, hogy illegitim, és diktatórikus erőszak szülte. A jelenlegi "rendszert" már ez is, ez a hatályba léptetési ellentmondás is, nem csak illegitimmé, de nevetségessé is teszi. Az 1944. március 17-én elfogadott Alkotmány, más NÉPSZAVAZÁSSAL MEGERŐSÍTETT alkotmány hiányában a mai napig érvényes. Az 1944. március 17. utáni összes törvénykezés illegitim a nemzetközi jog szerint is, de a magyar történelmi hagyományok szerint is, bár az 1944-ig hozott és megtartott törvények érvényesek. Ez azért lényeges, mert 1945. után nem alkottak teljesen új jogrendszert, csak átvették a korábbi BTK, PTK stb. rendeleteit és érdekeiknek megfelelően csonkították, megváltoztatták vagy eltávolították paragrafusait.

A fentieket azért foglaltam röviden össze, mert az egész jogrend és főleg a képviselői, tisztségviselői a köztisztviselőkkel együtt, még többségi megválasztásuk esetén sem jogszerűen foglalják el azokat a társadalmi pozíciókat, amelyek jelenleg különböző indíttatásból bemondás vagy fogjuk rá alapon betöltenek. Hatályos, érvényes, vagy jogszerű alapokra épülő törvényalkotás hiánya miatt, az ezekre a "magántörvényekre" hivatkozás az emberi és személyi jogok tiprása, felhatalmazás nélküli erőszak alkalmazása. Az 1944 után hozott összes törvény, nemzetközi szerződés, alku, megegyezés érvénytelen, semmis.
A közérthetőség kedvéért vegyünk egy példát: Ha egy ország országként van elismerve, de a korábbi megszállói és kirablói uralkodnak rajta, vagy azok utódai, a nemzetközi jog szerint is felszabadításra szorul, megszüntetve a jogsérelmet, vagyis a diktatúrát, amennyiben belső, és gyarmati elnyomást, amennyiben külső erők működnek közre. Őslakosainak jogában áll, és fennmaradásuk érdekében kötelességük is, hogy fellépjenek az elnyomó rendszer ellen, ahogy ez Dél-Afrikában is megtörtént a rhodéziai-rezsimmel szemben. Ez sajnos saját erővel csak kevés ország számára adott lehetőség.

De Magyarország más! A két világháború összetett célokat szolgált. Az elsőben zsidó megegyezés szerint feldarabolták Magyarországot. Sokan a Trianoni "Békeszerződés" (?) tanulmányozásakor nem értik, hogy miért pont Magyarországot sújtotta a legkeményebb ítélet, miért merik most egyes kazár-zsidók a zsidómentő Horthyt lefasisztázni, amikor Portugáliában élete végégig, hálából, járadékot kapott Izraeltől. Az első világháború célja a zsidó világbirodalom előkészítési részeként olyan kényszerhelyzetet hozott létre, amelyben megfelelő irányba terelték Európa társadalmainak átalakítását. Második fázisként a Második Világháború tette lehetővé, hogy a világ központjaként ismert Európa szívében, Magyarországot megszerezzék.

A második világháború óta Magyarországon kazár-zsidó uralom van, melyet 1989-ig a zsidó vezetésű Szovjetunió biztosított, majd 1989-1996 között már Oroszország kazár-zsidói, és 1996-tól Izrael és az USA, meg a közben csalással felettes szervé tett EU-s zsidó irányítás. Mivel Európa népeinek igába hajtása, kifosztása, jogkorlátozása még jelenleg is tart, előkészítésként a Második Világháborút egy "felhizlalási időszak" követte. Magyarországon Rákosi (Rosenfeld) Mátyás és Kádár (Csermanek) János hajtotta végre az előkészítést. 1989-től gigantikus mennyiségű összegyűjtött közpénz, érték, és állóeszköz vagyont lophattak szét, tulajdoníthattak el a volt szocialista országoktól kapitalizálódás címén. Magyarországon ez különösen gátlástalanul folyt, mivel a legtöbb magyar állampolgár még azt sem tudja, hogy más, volt szocialista országokban a privatizációs bevételek több mint fele felosztásra került az állampolgárok között. Az 1989-es "pártok" a Kádár-rendszer vazallusaiból, és a "felépített, kiválasztottakból" állt elő kis létszámmal, (először embert írtam, de nem lenne helyes ezt a szót itt alkalmazni). Ismerősek a nevek: Németh Miklós, pufajkás Horn Gyula, Orbán, Soros választottja, Antall - Tom Lantos felépített embere, Gyurcsány az Apró-klán "örököse", Medgyesy, Kuncze, Pethő, Dávid Ibolya, Pintér, és még sorolhatnánk a neveket, a lista hosszú, és kivétel nélkül mindegyik szerepel a TEMPO-párt polip ábráján valamint a Legfelsőbb Ügyészségen ellenük tett, bizonyítékokkal ellátott feljelentésekben. Jellemzően ezeknek a bűnözőknek itt a hajuk szála sem görbül, pedig Csehországban 10-20-szoros életfogytiglan várna rájuk ugyanezért, de sok más országban is már a börtönben ülnének.

Csonka-Magyarország országkénti szerepeltetésére trianon után mindössze azért volt szükség, hogy Nagy-Magyarország központi része megmaradjon és könnyebben kisajátítható legyen az 1800-as évektől, az erre területre áhítozó kazár-zsidók számára. "Szirmaira bontani a virágot". Az elcsatolt területek visszakapcsolása a palesztinai "átmeneti szállás" elhagyása után a kazár-zsidóság számára már nem csak távoli tervezet, és maga a zsidó vallás sem kritérium. A Talmud embergyűlölete alapján létrehozott cionista sátánimádat egy ideig még elegendő lesz a támogatók hülyítésére, de a teljes "bőrcsere" után feleslegessé válik Európa logisztikai központjában. A második "csodafarm" létrejöhet magyar rabszolgákat tartó zsidó telepesekkel, vagy betelepített idegenekkel, de az első már eddig is biztosította a zsidó háttérhatalom túlélését, és az összerabolt javaik megtartását.

Természetesen Európa elfoglalása sem egyszerű folyamat, bár a fő irányvonalak, módszerek jól láthatók. Rohamtempóban kénytelenek végrehajtani, mert így is csúszásban vannak, és egyre több az érdekütközés. A "befektetők" hasznot szeretnének látni, és ezt az "aranybányát" nem akarják kiadni a kezükből. Túlságosan csábítóak a még meglévő tartalékok, ám a "befektetők" ritkításáról is gondoskodnak. Egymást érik a "leleplezések", "botrányok, csaló bankok és brókerek" tevékenységeinek kiteregetései, de ezek célja csak az, hogy csökkenteni lehessen a "konkurencia" erejét, felszámolva őket, amikor elvégezték a feladatukat. Sajnos ez csak Nyugat-Európára és az USA-ra jellemző a "nyugati" blokkban. Kelet-Európában csak Csehország mert korábban is fellépni a Lisszaboni-Szerződés kapcsán, mert a lengyel saját úton járás is a Kaczynski-kormány lemészárlásához vezetett.

Az 1945-óta magyar politikai irányítás szempontjából nem létező Magyarország magyarjainak lázadása is betervezett és mesterségesen előállított, előregyártott forgatókönyv szerinti tétel, amihez a zsidó kézben lévő külföldi média adja a magyarellenes hangolású aláfestést. A "híreket" azok fogják szállítani, akik jelenleg is ellátják a nyugati médiát hazugságokkal. Később ugyanez a média fog a konfrontáció kialakításakor a félretájékoztatásról, álhírek terjesztéséről, rémtörténetekről gondoskodni, és a magyarság nemzetközi "megbüntetését" követelni. Orbán feladata, hogy álnemzeti megnyílvánulásaival kettős "eredményeket" érjen el. Egyrészt becsapva a naív, politikában járatlan embereket, nemzetmentésnek tünteti fel a diktatúra, vagy helyesebben rabszolgarendszer megteremtése érdekében hozott rendelkezéseiket, és ugyanezek miatt a magyarság ellen hangolni elsősorban Európa népeit, miközben annyira lerombolja és eladja, kisajátítja a gazdaságot, hogy mára a még meglévő ingatlanaiba szorult lakosság feje fölül a tetőt is elvihessék, akár külföldi erőszakkal is.

A nagy felháborodást kiváltó földtörvény, vagy a korábbi médiatörvény, a társadalombiztosítás felszámolása, a nyugdíjkasszák kifosztása, az államadósság csökkentéséhez elrendelhető "lakossági kötelező anyagi hozzájárulás" beszedési lehetősége, a "bevándorlási és honosítási" törvény, és még sok meghozott, de esetleg még nem is alkalmazott, nem beélesített rendelet, törvény, jogszabály mind-mind nem valósulhatott volna meg, ha a trianoni "békeszerződés" megkötésekor Magyarországot felszámolják. A lelakott, teljesen szétdarabolt országból töredékét sem tudták volna kilopni. Így erőszakkal, rabszolgamunkával felépíttethették az ország maradékát, és nem kellett a szláv népekkel is huzakodni.

Mindezek "szépséghibája", hogy 1944 után egyetlen hatalombitorló kormány sem merte népszavazásra bocsátani az alkotmánynak csúfolt tákolmányát, pedig a társadalmi szerződés ezzel kezdődne a munkáltató, a nép, és a munkavállaló, ez esetben a kormány és a népképviselők között. A 2010-es 1/3 szavazásra hajlandó és 2/9-es "többség" esetében még egy csalásra kihegyezett választási törvény sem adott kellő bizalmat a FIDESZ-KDNP rablóbandának egy alkotmány elfogadását kitűző népszavazás megkockáztatására, mivel a korábbi, 1989-es "alkotmány" módosításához az amúgy egygazdájú pártok egymás elleni biztosítékként 80%-os (4/5-ös) elfogadottságot írtak elő.
1990-be még lett volna rá lehetőségük, hogy legitimálják a rendszert, mert a naiv, tájékozatlan és a demokrácia gyakorlatát nem ismerő emberek lehetőséget biztosítottak volna erre, de a mohóság győzött, és erre még nem kaptak akkor felhatalmazást gazdáiktól. 1994-ben, egy taxis-blokád után, az Antall-kormány biztosította kölcsönös fosztogatási lehetőség széleskörű pártszintű kiterjesztése eredményeként ez a lehetőségük elúszott. Jelenleg a magát 2/3-os többségűnek feltüntető FIDESZ gyakran hivatkozik többségére, de a támogatás hiánya nem csak vele, de a Parlamentbe tolvajként beosonó pártokkal is közölte, hogy a lakosság szavazásra jogosult 2/3-a már arra sem méltatja őket, hogy részt vegyen az előre megírt forgatókönyvű választási színjátékban.
Az országban uralkodó állapotokat jól mutatja Szász Károly üzenete a bíróságok felé, amikor a PSZÁF vezetője nyílt jogtiprásra próbálja rávenni a bíróságokat. Magyarországon már régen megszűnt a pártatlan jogérvényesítés lehetősége, anarchia uralkodik, mert az egyre pofátlanabb gyarmati irányítás már a saját törvényeit sem tartja be, illetve csak "szelektíven", saját maga javára alkalmazza.

Néhány szóban érdemes kitérni a jogi státuszunkra is. A magyar állampolgároknak, fajra, nemre, vallásra tekintet nélkül, semmilyen alapjoga nincs. A rabszolga teljesen kiszolgáltatott. Ez az "alapjog". Ha az állampolgár cigány, kiemelt, stratégiai fontosságú szövetségese a rendszer üzemeltetőinek (még). Ha más nemzetiségű, pl. sváb, általában gondoskodik a "kiegészítő jogokról", ezért magasabb besorolású, mint az átlag magyar (pl. Soltvadkert, Kiskőrös, Kecel, Császártöltés, Hajós, Akasztó zavarosban halászói). Ha zsidó vallású, mert a kazár nem vérrokona a zsidó fajnak, alkalmazhatóságától függően részesülhet mások javaiból, de sok kis-zsidót ugyanúgy sújtja a jogérvényesítés lehetőségének hiánya, mint a zsidó média által démonizált, életének védelme miatt rasszistának, fajgyűlölőnek kikiáltott magyart.

Lehetőségeink: Szabad megdögleni, lehetőleg csendben, mert a gyenge közoktatásnak köszönhetően a világ keveset tud Magyarország elnyomott, kifosztott, és kiszolgáltatott lakosságának emberi, pszichikai és fizikai nyomorba döntéséről, valamint a hihetetlenül aljas, az Emberi Jogok Nyilatkozatát és a Nemzetközi Jogot is semmibe vevő "csendes" terrorról. Lehet túlélésre hajtva betagozódni, de a "kisembernek" ez egyet jelent a talpnyalással, és a belenyugvással saját kiirtásába, amihez még elvárják a közreműködését is. Megpróbálható elfogadni az illegitim rendszer kínálta lehetőségeket, és elfogadva a feltételeket, legitimizálva a rendszert, pártot alapítani. Az FKGP és Jobbik példája is mutatja, hogy még a 2014-es választásokra beígért EU választási felügyelet sem jelenthet garanciát arra, hogy saját fegyvereivel győzzük le barlangjában a szörnyet, amikor a "bíró" is ugyanahhoz a táborhoz tartozik, csak vannak saját érdekei is, és ezért "korrekciót" követel. A "liberális" és "neoliberális" gumicsizma ugyanott szorít, mint a néppárti. Ugyanúgy lyukas a talpa, a víz is ott folyik bele, csak más tócsájába zavarják az embereket gátatépíteni a konkurens zsidóság ellen.

Vegyünk számításba egy frissen alakult, 0,5-1 vagy kétmilliós támogatású, nemzetiségeket nem kirekesztő, általános emberi értékeket képviselő pártot. Jelentős erőként vezetőit megkörnyékezik és lopási lehetőség biztosításával, vagy fenyegetéssel, zsarolással megpróbálják rávenni az átállásra, betagozódásra. Ha nem menne, ott a jól ismert lehetőség, amit már Horn Gyula, majd Gyurcsány is alkalmazni akart, a polgárháború kirobbantása (a 2010-es választások előtt Kövér is bejelentette ezt a lehetőséget), vagy idegen erőt alkalmaznának. Amúgy is, a választási részvétel egyértelműsíti az illegitim alkotmány, a pártrendszer és a "választási törvény" legitimálását, ami egyet jelent a további kifosztással, megosztással és lassú, majd felgyorsított ütemű népirtással.

Jobb lehetőség a saját államrend kialakítása, mert erre nem csak az ENSZ kénytelen lehetőséget biztosítani (ugyan nem erre hozták létre a "személyi önkormányzatok" intézményét, de alkalmazott gyakorlat), és külső (orosz) nyomás hatására a "magyar" bábkormányokat irányító izraeli, EU-s, és USA zsidó lobby is visszavonulásra kényszerül, mert mint sokszor említettem már, a Kína elleni összehangolt támadáshoz az USA-nak, vagyis a City of Londonnak orosz támogatás kellene, Oroszországnak meg Kelet -és Közép-Európa. Mivel Oroszország legerősebb fegyvere az elnyomott, kifosztott európai emberek egy zászló alá gyűjtése, jogaik, önállóságuk biztosítása lerázza a kazár-zsidó és az évszázadok alatt "európaisodott" és "arisztokratizálódott" fajzsidó igát.

A világ pénzügyi összeomlása csak egy bejelentésen múlik, mert ez a lufi akkor pukkan ki, amikor ki akarják pukkasztani azok akik a levegőpénzüket belepumpálják, de nem mindegy, hogy ki szúrja ki, mert nem csak a gazdája durranthat vele. Ekkorra gondoskodnunk kell saját pénzrendszerről, ami lényegében rendelkezésre áll (Stk). Ezt teszi lehetővé az új rendszer felépítését a majd hetvenéves megszállás előtti történelmi alapokon.
De! Nem azon kell rágódni, hogy kivel miért nem akarunk szövetkezni közös cél érdekében, hanem azon, hogy hogyan lehet megvalósítani a célt, mert a tét a megmaradásunk, utódaink élete, unokáink jövője, hogy legyen jövőjük.
Nem hinném, hogy akadálya lenne az összefogásnak, ha azzal kérdéssel kezdenénk, hogy ki-mit tud vállalni a közös feladatból. A cél központba állítása átformálja az egyéni ambíciókat a legtöbb magyar embernél, csak megfelelően kell tálalni...
Mindenkinek el kell döntenie, hogy magának, vagy mindenkinek szeretne jobb, szabad, békés és boldogabb életet. Mindkét döntés esetében harcolni kell, csak az előbbi döntés esetén rövid időn belül egyedül, az utóbbi döntés esetén együtt...

/Tulok/


Forrás: http://hungarianrealnews.com/news.php?readmore=360

Feladó: Kmetty Zita