Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

P2017Mar31

2014. Szeptember 29., Hétfő 11:11

Kérjük, a nyomozást szíveskedjék hivatalból elrendelni.

Írta:  Kásler Árpád
Értékelés:
(5 szavazat)
Szeretnénk  az Ön figyelmét felhívni arra a népirtásra és emberiesség elleni bűntettre, melyet Magyarországon a lakosság számára hitelezést végző bankok vezetői és az őket felügyelő szervek vezetői, az ebben közreműködő közjegyzők, illetve a bűncselekmények kivizsgálását megakadályozó ügyészek, bírák és politikusok követtek és jelenleg is követnek el.

Nemzetközi Büntetőbíróság

Főügyészi Hivatalának

Hága

Hollandia

Tisztelt Főügyész Asszony!

Kérjük, hogy az elkövetett bűncselekmények miatt a nyomozást szíveskedjék hivatalból elrendelni.

Tisztelt Főügyész Asszony, ezen feljelentésünket több száz ember felhatalmazása alapján tesszük meg a Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezete és a Haza Nem Eladó Mozgalom nevében. A felhatalmazást igazoló aláírásokat tartalmazó dokumentumokat és az ügyészségi feljelentéseink elutasítását igazoló végzéseket  a feljelentéshez csatoljuk. Mire a tisztelt Bírósághoz beérkezik az angol fordítása a feljelentésnek, újabb aláírásokkal fogjuk megtámogatni beadványunkat.

Tisztelt Hágai Büntető Bíróság!

Bankárok az általuk irányított pénzintézetek hitelezési tevékenysége során az embereket megtévesztve csalássorozatok elkövetésére alkalmas szerződések kötésével az adósok százezreit semmizték ki, és ezzel őket olyan súlyos nélkülözésnek tették ki, amely az adósok életfenntartását fizikailag veszélyeztette, illetve tette lehetetlenné, a gyermekvállalást megnehezítette, illetve megakadályozta, továbbá a megfizethetetlen adósság elől az országból elmenekülni nem tudó adósok ezreit hajszolta öngyilkosságba, valamint százezreket az ország elhagyására.

Magyarországon 2005-ik évtől kezdődően tömegével kötöttek a kereskedelmi bankok un. deviza alapú hitel-, illetve lízing szerződéseket a lakossággal. A szerződések alapján a bankok a hiteleket Magyarország törvényes fizetőeszközében, forintban folyósították a hitelfelvevők részére, szintén forintban történt meg a lízingszerződések esetén a lízingtárgyak megvásárlása a bankok részéről. A tartozást a hitelfelvevők, illetve a lízingbevevők szintén forint pénznemben voltak kötelesek megfizetni.

A hitel, illetve lízingszerződések azonban tartalmazták azt, hogy a bankok a tartozást devizában- svájci frankban, euróban, illetve japán jenben – tartják nyilván. A szerződés kikötésével ellentétben azonban a bankok nem nyilvántartották a forint tartozást a nyilvántartási pénznemként megjelölt devizában, hanem a folyósítás napján a tartozást átszámították devizára, és a tartozást ezt követően svájci frank, euró, illetve japán jen pénznemben keletkezett tartozásként kezelték.

Deviza ténylegesen egyetlen szerződésben sem szerepelt, devizát a bankok nem bocsátottak az adós rendelkezésére, illetve nem vásárolták devizáért a lízingtárgyakat, a szerződésekkel kapcsolatosan deviza átadásra, illetve vételre vagy eladásra egyáltalán nem került sor sem a bankok részéről, sem a bankok és a hitelfelvevők között.

A szerződés megkötését követően a bankok azokat egyoldalúan módosítva a tőketartozás, illetve a törlesztő részletek összegét folyamatosan emelték. Ennek során azt a látszatot keltették, mintha a tartozás összege annak folytán emelkedett volna, hogy a forint árfolyama a nyilvántartási pénznemhez viszonyítva csökkent. Ténylegesen azonban az árfolyamváltozásnak a tartozás forint összegére hatása nem lehetett volna, hiszen a deviza mindössze nyilvántartási pénznem volt, és nem a tartozás tárgya vagy jogalapja.

Arra hivatkozni nem lehet, hogy a devizában meghatározott pénztartozást a Polgári törvénykönyv 231. §-a értelmében forintban átszámolva kell megadni,ugyanis a devizaösszeg kölcsön jogcímen bocsátandó rendelkezésére az Adósnak, s ezek után az Adós köteles azt visszafizetni.

Tehát a Bank nem pénztartozást adott meg az Adósoknak, hiszen nem volt pénztartozása az emberek felé, valami ellenében, hanem pénzkölcsönt kellett volna hogy nyújtson egy szolgáltatás keretében.
Ezért a Banknak nincs arra lehetősége, hogy a devizát forintba átszámoltan bocsássa az Adós rendelkezésére, ha mégis ezt teszi, akkor nem hitelfolyósításról van szó, hanem vételár folyósításról.  Hiszen az Adós a futamidő alatt, mint pénztartozást fizeti meg a devizát forintban, mivel a tartozása devizában van meghatározva. De ez nem válik pénzkölcsön tartozássá, ez esetben pedig kölcsönkamat nem számolható fel ! Ami miatt jogot formálnak a kamatra, az a valóságtól eltérő könyvelése a megtörtént eseménynek: azaz a folyósított vételár hitelfolyósításként történő könyvelése, és a devizaösszeg hiteltartozásként való nyilvántartásba vétele.

Ehelyett vételár folyósítást kellett volna könyvelni, mert a gazdasági esemény a devizaösszeg vételárának folyósítása volt. Ennek ellenében , adásvételi szerződéssel lehetett volna a deviza ellenérték megfizetését és kereskedelmi árrést követelni , de nem ezt tették.

Mivel nem a valós eseményt könyvelték le, hanem a szerződés tárgya szerint kölcsönfolyósítást ezért csalást követtek el .
A hatályos törvényhelyek, amelyek a pénzkölcsön nyújtást szabályozzák, nem adtak lehetőséget a deviza ellenében történő forint folyósításra. .
A megtévesztésekkel az erősödő deviza és a soha át nem adott devizára felszámolható kölcsönkamat egyidejűleg lett követelve, mellette a vételi árfolyamon történő forintfolyósítás és a havi törlesztő részlet eladási áron történő megfizetése közti árrés is felszámításra került, valamint a kezelési költségekre is felszámolták sok esetben az árfolyam különbözetet.

Ha csak a törvényi tényállás szempontjából vizsgáljuk, akkor ezzel tévedésbe ejtették, tévedésben tartották  az Adósokat , és ezáltal kihasználva őket , anyagi kárt okoztak nekik , de valójában ettől sokkal többről van szó.

Az emberektől elvették az újrakezdés lehetőségét, az élethez és a mindennapi megélhetéshez való jogot, az emberek nyugalmára és életére törtek az ellehetetlenülés eszközét használva ehhez.

A törlesztő részleteknek a bankok általi folyamatos egyoldalú emelése folytatódott abban az időszakban is, amikor a forint árfolyama a nyilvántartási pénznemhez viszonyítva erősödött

A Bankok felszámoltak az adósok terhére különböző, ténylegesen fel nem merült költségeket, valamint a forint és a nyilvántartási pénznem eladási és vételi árfolyama közötti árkülönbözetet is, annak ellenére, hogy a szerződések alapján létrejött jogviszony során sem deviza, sem pedig valuta eladásra és vásárlásra vagy konverzióra egyáltalán nem került sor.

A bankok a tartozások összegét minden esetben egyeztetés nélkül, a saját nyilvántartásaik alapján egyoldalúan állapították meg, annak okáról az adósok felé ellenőrizhető módon be nem számoltak, az adósoknak semmilyen lehetőséget nem biztosítottak arra, hogy a bankok megállapításának helyességét ellenőrizzék, vagy vitassák.

Az Adósok tartozása és a törlesztő részletek a tartozás rendszeres törlesztése ellenére is folyamatosan nőtt a deviza erősödése miatt .

Néhány éven belül a bankok tisztességtelen eljárása következtében az adósok havi törlesztőrészlete jelentősen, az eredeti induláshoz képest a kétszeresére-háromszorosára emelkedett.

Figyelemmel arra, hogy Magyarországon a nettó átlagjövedelem havi 150 ezer Ft körüli összeg, ( kb. 500 eu) amely a megélhetési költségeket figyelembe véve éppen csak elegendő az elengedhetetlenül szükséges költségek fedezésére, a törlesztőrészletek egyoldalú és nagy mértékű emelése következtében azokat a lakosság nagy része még súlyos fizikai nélkülözés árán sem volt képes tovább fizetni.

A lakosságnak a bankok tevékenysége miatti eladósodottságát jelzi, hogy a kevesebb, mint 10 millió lakosú Magyarországon több mint fél millió olyan devizaalapú jelzáloghitelt tartanak nyilván, melyben az adós ingatlanára a bankok jelzálogjogot jegyeztek be.  Közülük már több mint százezren kilencven napnál régebb óta nem fizetik a hitelüket, így esetükben a bank akármelyik pillanatban felmondhatja a szerződést. Ezen túlmenően ismeretlen számú azon további szerződések mennyisége, amelyeknél gépjárműre jegyeztek be jelzálogjogot, illetve nem került sor zálogjog alapítására, valamint a személyi kölcsönök devizában nyilvántartva és diák hitelek ugyanezen konstrukcióban. A devizahitel a családtagokat, illetve a kezeseket és azok családtagjait figyelembe véve mintegy 3 millió embert közvetlenül, négymilliót pedig közvetve érint Magyarországon.

A fizetésképtelenné váló adósok esetében a bankok jogerős és végrehajtható bírósági határozat nélkül, a saját ügykönyveik alapján, saját maguk által megállapított tartozás összegére közjegyzői határozat alapján végrehajtási eljárást indítottak és az adósokat és családjaikat a jelzáloggal terhelt ingatlanokból kilakoltatták úgy, hogy részükre semmilyen elhelyezést nem biztosítottak. Ennek következtében családok tízezrei lettek földönfutóvá téve. Jelenleg több mint 100.000 ingatlan van kijelölve kényszer értékesítésre.

A bankok azonban a jelzáloggal terhelt ingatlanok elvétele és értékesítése után sem tekintették a tartozásokat megfizetettnek, hanem azokból mindössze levonták – a tömeges árverések miatt pangó ingatlanpiac miatt rendszerint jóval a valós piaci ár alatt értékesített – ingatlanok vételárát és gépkocsik értékcsökkentett árát.

A tartozást azonban egyidejűleg meg is növelték a végrehajtás irreálisan magas összegben megállapított költségével, valamint a soha rendelkezésre nem bocsátott deviza árfolyamának különbözetével.

Ebből következően az adósok jelentős része több éves folyamatos törlesztés, majd fedezetül felajánlott ingatlanának elárverezése után nagyobb összegű tartozással rendelkezik, mint a felvett hitel teljes összege volt.

Ezen túlmenően a bankok az általuk megállapított tartozást átörökölhetőnek tekintik, így a súlyos nélkülözés következtében elhalálozott, vagy öngyilkosságba menekült adósok örökösei a tartozást tovább fizethetik az elhunyt helyett.

Az eladósodottság következtében a lakosság jelentős része, több százezer ember a létminimum alá került, így egy bankok elleni per költségét vállalni nem tudja. Ebből következően a bankok csalárd magatartása következtében kifosztott emberek Magyarországon hatékony jogvédelemhez sem jutnak, a bankok önkénye ellen semmilyen védelemben nem részesülnek.

Az ismertetett helyzet következtében a banki adósok közül mintegy 3.000 ember követett el öngyilkosságot, az elmúlt években és több százezer magyar állampolgár menekült az adósság elől külföldre, Magyarországon a születések száma jelentősen csökkent. A bankok által tendenciózusan és hosszabb időn keresztül kifosztott és anyagilag lehetetlen helyzetbe hozott embertömegek ugyanis a fizikai önfenntartáshoz szükséges anyagi eszközökkel sem rendelkeznek, ilyen körülmények között gyermekvállalásra nyilvánvalóan nincsen lehetőségük. Magyarországon ismét bekövetkezett az a korábban csak a világháborúk idején előforduló helyzet, hogy gyermekek és idős emberek fagytak meg, illetve haltak éhen a bankok által előidézett súlyos nélkülözés következtében.

Összefoglalva tehát, a deviza alapú hitel-, illetve lízingszerződések csalásra való felhasználása, valamint a jogviszonyokban a bankok által elkövetett törvénytelenségek következtében Magyarországon a lakosság jelentős része olyan élethelyzetbe került, amely a fizikai megsemmisülését okozhatja, illetve a lakosság ezen csoportjában a születéseket meggátolja. Erre figyelemmel a bankok vezetőinek cselekménye a Római Statútum 6. cikkely c. és d. pontjában ismertetett népirtás bűntetteként, illetve a 7 cikk 1/b pontjába ütköző kiirtással elkövetett emberiesség elleni bűntettként értékelhető.

Kérjük ezért a Tisztelt Főügyész Asszonyt, hogy az általunk szolgáltatott információk alapján szíveskedjék hivatalból nyomozást indítani a Magyarországon deviza alapú hitel, illetve lízingszerződést kötő bankok vezetői ellen és a törvénytelenség kivizsgálását megakadályozók illetve azon személyek ellen, akik jogkörrel és törvényi felhatalmazással rendelkeznek, az ügyek kivizsgálására, de nem élnek vele. Név szerint a legnagyobb Magyarországi Bank vezetője dr. Csányi Sándor,  dr. Polt Péter legfőbb ügyész, dr. Szász Károly a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke, dr. Orbán Viktor miniszterelnök,  valamint 2006 óta hivatalba lévő miniszterelnökök Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon, valamint a végrehajtások foganatosításában közreműködő közjegyzők  és további ismeretlen tettesek ellen.

Kérelmünk indokaként előadjuk, hogy a magyar kormány az emberiesség elleni bűntettek vonatkozásában a szabályozási kötelezettségének nem tett eleget, így a magyar jogrendszer a kiirtás törvényi tényállásának megfelelő bűncselekményt nem ismer és bűncselekményként nem szankcionál.

A továbbiakban mellékeljük a Fővárosi Főügyészség válaszát legutóbbi feljelentésünkre, amelyhez több mint kilenc ezer magyar állampolgár csatlakozott a beadás pillanatában, azóta több mint 23 ezren és amelyben leírja az ügyészség, hogy amennyiben a jövőben újabb beadványt nyújtok be azt válaszadás nélkül az irattárba helyezik. Számtalan feljelentésünket érdemi kivizsgálás nélkül elutasítottak, végigjártunk minden utat a fogyasztóvédelemtől a Köztársasági elnöki hivatalig bezárólag. Az adócsalás miatt tett büntető feljelentésünkkor a bűnügyi nyomózok megpróbáltak megfélemlíteni, hogy vonjam vissza a feljelentésemet, mert ha megindítják a nyomozást, akkor össze  fog omlani a tőzsde.  Közel 20 ezer ember egybehangzó felhatalmazásával a magyar parlamenthez és a házelnökhöz fordultunk. Érdemi válasz illetve intézkedések nem történtek, mindeközben folyamatosan zajlik a nép kifosztása a felgyorsított  kilakoltatások és végrehajtások által.

A magyar legfőbb ügyészséghez  közvádas feljelentést tettünk  a 12 legnagyobb Magyarországi Kereskedelmi Bank ellen, de az ügyészségek, bűnpártoló módon leseperik az asztalról a feljelentéseinket, figyelmen kívül hagyva a kölcsönszerződésekre és pénzkölcsön nyújtásra vonatkozó magyar hatályos törvényeket. Amit jogkövető magatartással elkövethettünk Magyarországon azt megtettük. Éppen ezért nem maradt más hátra mint a Nemzetközi Büntető Bírósághoz fordulni jogorvoslatért, mert a magyar törvények értelmében csalást követtek el a bankok és az őket felügyelő szervek ezt nem hajlandóak kivizsgálni. Ezen csalássorozatok felismeréséhez ismertetjük a Magyarországon hatályos törvények szerinti tényállást.

Ezért mint a csalás törvényi tényállása:

Btk.

Csalás

373. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.

(2) A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, ha

a)a csalás kisebb kárt okoz, vagy

b) a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó csalást

ba) bűnszövetségben,

bb) közveszély színhelyén,

bc) üzletszerűen,

bd) jótékony célú adománygyűjtést színlelve

követik el.

(3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha

a)a csalás nagyobb kárt okoz, vagy

b) a kisebb kárt okozó csalást a (2) bekezdés ba)-bc) pontjában meghatározott valamely módon követik el.

(4) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha

a)a csalás jelentős kárt okoz,

b) a nagyobb kárt okozó csalást a (2) bekezdés ba)-bc) pontjában meghatározott valamely módon követik el, vagy

c) a csalást a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére követik el.

(5) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha

a)a csalás különösen nagy kárt okoz, vagy

b) a jelentős kárt okozó csalást a (2) bekezdés ba)-bc) pontjában meghatározott valamely módon követik el.

(6) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha

a)a csalás különösen jelentős kárt okoz, vagy

b) a különösen nagy kárt okozó csalást a (2) bekezdés ba)-bc) pontjában meg határozott valamely módon követi kel.

(7) E § alkalmazása szempontjából kárnak kell tekinteni az igénybe vett szolgáltatás meg nem fizetett ellenértékét is.

A fogyasztók megtévesztése megjelenik abban, hogy a pénzintézetek kölcsönszerződést kötöttek az adósokkal, hiszen ilyen tartalmú tartozáselismerő nyilatkozatokat írattak alá velük, megtévesztve ezáltal őket abban a tekintetben , hogy az áru megfelel a magyar jogszabályoknak, holott a legfőbb ügyész is elismerte, hogy a devizaalapú hitelezésnél a „A szerződés elsődleges tárgya a magyar joggyakorlatban nem szokásos fogalom.”

A gyanútlan és banki háttérműveletekben járatlan adósok felültek a csábító reklámoknak (melyekkel a bankok még akkor is bombázták a médián keresztül a potenciális ügyfeleiket amikor az USA-ban és Nyugat-Európában már bankházak mentek csődbe és a válság begyűrűzése a bankok egymás közötti hitelezési gyakorlata miatt biztosra volt tehető, éppen ezért árfolyamkockázatról nem is lehetett a szerződések aláírásakor beszélni csak egy biztosan bekövetkező eseményről amely csak és kizárólag az adósokat fogja sújtani) és aláírtak egy olyan szerződést amelyet a Polgári törvénykönyvben saját maguk is ellenőriznitudtak, hiszen kölcsönért mentek a bankba nem pedig a bank devizakereskedésének prédáivá akartak válni.

Hivatkozunk továbbá a Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.052./2012/7.sz. ítéletére melyben az eljáró bíróság nem tesz mást mint a magyar jogtól idegen (mégis magyar jogintézményként feltüntetett) kölcsönszerződésből igyekszik kigyomlálni a deviza adásvételi szerződésre jellemző árrésnek a fogyasztóval való megfizettetését azáltal, hogy tisztességtelenek mondja ki azt a kikötést  , amely ellenszolgáltatás nélküli plusz bevételhez juttatja a bankot.

Az ítéleti indokolás kimondja: A devizaalapú forinthitel esetén a felek nem kétféle jogügyletet kötnek: egyfelől egy kölcsönt, és másfelől egy ténylegesen nyújtott devizakölcsön „megvásárlása” (a bank részéről), illetve forint törlesztéskor a devizarészlet „eladása” történik, hanem jogilag egységes (egyetlen) devizaalapú kölcsönszerződés jön létre közöttük.

A kölcsönszerződés alapján a bank az ügyfél részére devizát nem bocsát a rendelkezésére, sem effektíve, sem átvitt, jelképes értelemben. Devizához ezen ügylet keretei között a kölcsönvevő semmilyen módon és mértékben nem juthat, kizárólag forintot bocsát rendelkezésére a hitelező. Miután az adósnak devizát nem nyújt a hitelező, ilyet nem bocsát a rendelkezésére, ezért az adósnak nincs is mit eladnia a hitel folyósításakor — a bank részéről a folyósításkor nem történik devizavétel (az ügyfélnek nincs eladható devizája).

A kölcsön jogügyletben devizaértékesítés — eladás és vétel — tehát nem történik, ezért az eltérő vételi folyósításkori, és eladási törlesztési árfolyamon a hitelező különbözeti árrést nem alkalmazhat. „Mintha vétel” és „mintha eladás” jogilag nem létezik — értelmezhetetlen —, a „virtuális szolgáltatásért” pedig legfeljebb „virtuális ellenérték” jár.

A fentiekből is egyértelműen látszik, hogy már az Ítélőtábla szintjén is szembeötlő az a törekvés, hogy kiiktassa a kölcsönből mint jogügyletből a deviza adásvételt. Eközben a bank a Ptk.ban nevesített Kölcsönszerződést köt az adóssokkal és a kölcsönösszegre vonatkozó tartozáselismerő nyilatkozat megtételére kötelezi az adóst , amely a kölcsön folyósításának feltétele.

A jogügyletben felmerülő kereskedelmi árrés kiiktatása azzal, hogy vételi árfolyamot alkalmaz a Bank a havi, devizában megállapított törlesztőrészlet adós általi megvásárlásakor, a lényegi problémát nem orvosolja.

Ugyanis a lényegi probléma az, hogy nem kölcsön lett rendelkezésre bocsátva, hanem egy deviza adásvétel vételi ára.

És ez az, ami miatt a kereskedelmi árrés felmerül, ha eladási áron számol törlesztéskor a Bank.

Amennyiben az Adóstól követelt devizaösszeg az Adós rendelkezésére lett volna bocsátva névértéken, akkor eladási árfolyam alkalmazásával sem keletkezne kereskedelmi árrés,

MERT AKKOR VALÓBAN PÉNZKÖLCSÖN ADÁS TÖRTÉNT VOLNA, ÉS NEM DEVIZA ADÁSVÉTEL.

A kereskedelmi árrés a deviza adásvétel esetén a jogügylet lényege miatt felmerül, de akkor nem lehet pénzkölcsön adásként rögzíteni a gazdasági eseményt, mint ahogy azt a pénzintézetek rögzítették.

Deviza adásvétel esetén nem rögzíthető a vételi ár hitelfolyósításként, nem rögzíthető a Bank által megvásárolt és a futamidő alatt megfizetni követelt  deviza hiteltartozásként, csak adásvételből eredő tartozásként.

Nem követelhető az adásvétel során keletkezett tartozásként nyilvántartásba vett devizaösszegre ügyleti kamat, mert a devizaösszeg nem hiteltartozás, nem kölcsöntartozás, hanem az adásvétel miatt fennálló pénztartozás.

Erre az összegre jogosan felszámítható az árfolyamkülönbözet és a kereskedelmi árrés, de akkor nem kölcsönügyletről van szó.

Kölcsönkamat viszont fel sem merülhet, mert nem pénzkölcsön adás történt.

A fentebb megnevezett pénzintézetek ugyanis az úgynevezett devizaalapú hitelek esetében a valóságtól eltérő módon tüntették fel az általuk nyújtott pénzszolgáltatást , ezzel tévedésbe ejtették , tévedésben tartották az adósokat és ezáltal anyagi kárt okoztak nekik , kimerítve úgy a Btk . 373. § (1) bekezdésében  foglaltakat mint a Btk 417.  § (2) bekezdésében foglaltakat .

Ennek alátámasztására hivatkozni kívánunk, egyrészről a Legfőbb Ügyész dr. Polt Péter, a Kúriának címzett szakmai álláspontjára, melyből alább idézünk, másrészről mint Magyarország (jogász) miniszterelnökének többszöri nagy nyilvánosság előtt tett nyilatkozatára, miszerint a bankok becsapták és félrevezették az adósokat.. Egyik nyilatkozata 2011.09.23-án Dabason hangzott el  . ”A devizahiteleseknek segíteni kell, mert az nem megy, hogy egy országban egymillió embert becsapjanak ” – jelentette ki Orbán Viktor kormányfő Dabason, egy városfejlesztési beruházás átadási ünnepségén.”

2012.12.23-án a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában Orbán Viktor miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy a devizahiteleseket „BECSAPTÁK és FÉLREVEZETTÉK”.

A devizaalapú hitelek esetén sem a hitelszerződésre (hitelnyújtásra), sem a kölcsönszerződésre (kölcsönnyújtásra) vonatkozó jogszabályok szerinti jogügylet történt meg valójában, csak annak álcázták.

A pénzintézetek a nyilvántartásba vett devizaösszeg helyett annak folyósítás napi árfolyamon, vételi áron számolt forint ellenértékét folyósították.

Ez a gazdasági esemény amennyiben kölcsönnyújtás, a nyilvántartott deviza teljes összegében nem követelhető, mert a folyósításkor nincs átadva a deviza névértéke, ami az árfolyam változás okozta értékbeli változásának átadását biztosítja a kölcsön tárgyának, vagyis a nyilvántartott devizaösszegnek a forint vételi áron történt folyósítását követő értékbeli változása az Adós részére nincs átadva.

Az Adóstól csak annak a forintnak, mint tőkének a névértéke követelhető mint visszafizetendő kölcsöntőke, amely az Adós részére rendelkezésre lett bocsátva.

Ptk.523.§(1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.

(2) Ha a hitelező pénzintézet, – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az adós kamat fizetésére köteles (bankkölcsön).

Kölcsönadásnak nem felel meg a gazdasági esemény, mert kölcsönadáskor a Hitelező meghatározott pénzösszeget bocsát az Adós rendelkezésére, amelyet az Adós köteles megfizetni kamattal vagy anélkül.

Ellenben a pénzintézetek nem a rendelkezésre bocsátott forintösszeget követelik, hanem annak folyósításnapi, devizában számolt névértékét, ezért a folyósított forint névértékétől eltérő összeget követelnek .

A devizaösszeg helyett annak a folyósítás napján érvényes, vételi áron forintban számolt ellenértékét. bocsátják az Adósok rendelkezésére. Ezáltal magának a devizának mint kölcsöntőkének a névértéke nem kerül átadásra, ehelyett a folyósítás napján érvényes árfolyamon, vételi áron számolt forintösszeget bocsátja rendelkezésre a Bank, ez az átadott forint névértékét tartalmazza, de a devizáét nem.

Tehát valós pénzkölcsön adás nem történt meg. A kölcsönként követelt devizaösszegnek a névértéke nem került átadásra, ezért annak kölcsönként történő követelése nem felel meg a pénzkölcsön adásról szóló jogszabályi rendelkezéseknek, Ptk.523.§ -ának és a Hpt.  2. számú melléklete I. Pénzügyi szolgáltatások  10.2 . pontjában foglaltaknak ,  hiszen a pénzintézet által megjelölt kölcsöntőkével az Adós soha nem rendelkezett.

Ténylegesen a deviza forintban számolt vételi ára lett az Adós rendelkezésére bocsátva, de ezt a pénzintézetek hitelfolyósításként közölték az Adósok banki kivonatain

A valóságban a forintösszeg deviza ellenértékét hitelszámlán veszik nyilvántartásba a Hitelezők, annak ellenére, hogy a deviza rendelkezésre bocsátása nem történik meg. A deviza forintban számolt vételi árát bocsátják az Adós rendelkezésére, mint vevők, de ez a gazdasági esemény deviza adásvételnek felel meg.

Ptk.

1. Az adásvétel

365. § (1) Adásvételi szerződés alapján az eladó köteles a dolog tulajdonát a vevőre átruházni és a dolgot a vevő birtokába bocsátani, a vevő pedig köteles a vételárat megfizetni és a dolgot átvenni.

(2) Adásvétel tárgya lehet minden dolog, amely nincs kivonva a forgalomból.

A gazdasági esemény, ami történt, nem hitelszerződés, nem kölcsönszerződés kapcsán következik be, hanem deviza adásvételekor.

Idézet a Ptk. vonatkozó Nagykommentárjából:

c) A kölcsönszerződés alapján a hitelező a meghatározott pénzösszeget köteles az adós rendelkezésére bocsátani. A hitelező akkor, amikor a kölcsönösszeget az adós rendelkezésére bocsátja, azt egyben az adós tulajdonába is adja (119. §).Ez teszi lehetővé, hogy az adós a megkapott pénzt (vagy más helyettesíthető dolgot) a saját céljaira felhasználja.

A rendelkezésre bocsátás különféle módon történhet. A tipikus mód a kölcsönösszegnek, illetőleg a kölcsönadott helyettesíthető dolognak a közvetlen átadása. De történhet egy számla nyitásával úgy is, hogy pl. az eladó a ténylegesen felajánlott vételárat nem veszi át a vevőtől, hanem azt kölcsönként a vevőnél hagyja, s a vevő a vételárnak megfelelő kölcsönösszegről ad elismervényt. Ez valójában a constitutumpossessorium és a brevimarnutraditio sajátos vegyülete, tehát két jogi aktus lebonyolításának összevont (lerövidített) módja. Ilyenkor valóságos kölcsönszerződésről van szó. Ha azonban a vevő a vételárat nem tudja megfizetni, s a vételárnak megfelelő összegről mint kölcsönösszegről ad elismervényt, ez a tartozás jogcímének megváltoztatását jelenti, tehát nem jön létre önálló kölcsönszerződés, s így nincs szó a kölcsönösszeg „rendelkezésre bocsátásáról”. Az alakilag kölcsönként jelentkező követelések a legkülönfélébb követeléseket takarhatnak, ami visszaélésekre is alkalmat adhat.

A számviteli törvény azon rendelkezését is megsértették a pénzintézetek, amely a gazdasági események rögzítését a valóságnak megfelelően, a más jogszabályokban előírt adatok rögzítésével írja elő.

A pénzintézetek nem a valós gazdasági eseményt rögzítették.

Ezzel jogot keletkeztettek oly módon, hogy a valóságban deviza adásvételnek megfelelő gazdasági esemény helyett hitelszerződést rögzítetteka számviteli rendszerükben.

Ezzel érték azt el, hogy kölcsönadás helyett a folyósítás napján általuk egyoldalúan meghatározott deviza vételi árát adták át az Adósoknak, és ennek ellenére magának a devizának a névértékét követelik, a mindenkori forint árfolyamon.

Erre deviza adásvételkor van lehetőség, de pénzkölcsön adásnál a kölcsönösszegnek nem keletkezik árfolyam különbözete, mert önmagához képest árfolyam különbözete semmilyen pénzösszegnek nincs.

Azonban a bankok nem a rendelkezésre bocsátott forintösszeget követelik az adósoktól, hanem a hiteltartozásként nyilvántartásba vett , de rendelkezésre nem bocsátott devizát névértéken.

A deviza adásvétel a Bank mint vevő által a vételárnak mint előlegnek a megfizetésével történik, és mint adós által megfizetendő devizaösszeget, névértéken nyilvántartásba veszi a Bank, amelyet az Adós részletekben fizet meg.

Mivel pénzkölcsön adásként rögzítik a deviza adásvételt, ezért a hitelszámlán nyilvántartásba vett devizaösszegre kamatot számolnak fel, miközben kölcsöntőkeként a deviza soha nem volt rendelkezésre bocsátva, ezért arra ügyleti kamat nem számolható fel.

Mivel a deviza helyett annak forint megfelelőjét vételi áron folyósítja a Bank, de a havi törlesztő megvásárlásához eladási áron, virtuálisan adja el az Adósnak, ezért kereskedelmi árrés terheli az Adóst költségként, de ez a költség már nem virtuális, hanem valós.

A kereskedelmi árrés maga a legfőbb bizonyítéka a devizakereskedelemnek.

Kereskedelmi árrés kizárólag deviza (valuta) kereskedelemben merülhet fel, és mivel valós devizában történő pénzkölcsön nyújtás nem történt, a kereskedelmi árrés felmerülése kétséget kizáróan bizonyítja azt, hogy egy burkolt devizakereskedelemmel állunk szembe, amelyet alakilag kölcsönszerződésnek álcáztak a Hitelintézetek és más követeléseiket takargatják a kölcsönszerződésekkel és más követeléseket is követelnek az Adósoktól mint azt a kölcsönszerződés alapján törvényesen lehetne.

A devizakereskedelemnek másik bizonyítéka az, hogy a Bankok a Ptk. 231.§-ára hivatkoznak, amikor a pénztartozás devizában történő meghatározását a jogszabályok által megengedettnek tekintik.

Ugyanis pénztartozás keletkezhet pénzkölcsön adás esetén is devizában, de ezt a pénzkölcsön adásról rendelkező jogszabályok azon esetekre korlátozzák, amikor a deviza át is van adva, mert kizárólag ezekben az esetekben rendelkezik vele az Adós, és kizárólag ezekben az esetekben történhet meg a devizaösszeg kölcsönként történő visszafizetése. Ezek a jogszabályok kógensek, míg a Ptk. 231.§-adiszpozitív, tehát az ellenérték devizában történő meghatározásának biztosítja ugyan a lehetőségét, de nem kötelező jelleggel.

Ezen túlmenően, pénzkölcsön adásnál a törvényi rendelkezések nem teszik lehetővé a pénztartozás meghatározását a pénzintézet által rendelkezésre bocsátott összegtől függetlenül, mivel visszafizetési kötelezettséget írnak elő az Adós számára. A visszafizetési kötelezettség pedig elválaszthatatlan a pénzintézet kötelezésétől, mert visszafizetni csak rendelkezésre bocsátott pénzösszeget lehet.

A Bankok megengedettnek tartják ellenértékként meghatározni a devizát pénzkölcsön adásnál, amire viszont a pénzkölcsön adásról szóló jogszabályok nem biztosítanak lehetőséget, hiszen magának az ellenértéknek a meghatározására nincs lehetőség amiatt, hogy a Bank és az Adós kötelezettsége a meghatározott pénzösszeg vonatkozásában kizárólag azonos lehet.

A kamat az a százalékszerűen meghatározott szolgáltatás, amelyet a kötelezett a főtartozás összegén felül ennek használatáért teljesít a jogosultnak, s amelynek a mértéke a főtartozás összegéhez és a használat idejéhez igazodik. A kamat tehát járulékos szolgáltatás, mert főtartozást tételez fel.

A főtartozáson felül jár, s a főtartozással egynemű dologban visszatérően kell fizetni.

Fentiekből megállapítható, hogy a főszolgáltatás forintban történt, akkor az ellenszolgáltatás is csak forintban történhet, azaz ha a Hitelező forintban folyósít csak a folyósított forint ellenértékét és az arra járó kamatot követelheti, mint a főszolgáltatásért járó ellenszolgáltatást, ha pedig devizában történt a folyósítás, akkor csak devizában vagy a deviza névértékének megfelelő forintban követelheti a kamatot.

dr. Polt Péter Legfőbb Ügyész Kúriához intézett beadványából:

„A normál banküzemi működéshez tartozik és alapvető pénzügyi közgazdaságiösszefüggéseken alapul a deviza vételi és eladási árfolyamok alkalmazása és megkülönböztetése. Devizában meghatározott és nyilvántartott kölcsön folyósítása és törlesztése, ha az forintban történik, a következő módon alakul: A hitelintézetek a kölcsön folyósításakor devizavételi árfolyamot alkalmaznak, mert a bankművelet során a jóváhagyott kölcsönösszegnek megfelelő devizát forintfizetés ellenében megvásárolják a kölcsön felvevőjétől (adóstól), A törlesztő részletek megfizetésekor a hitelintézet deviza-eladási árfolyamon az esedékes törlesztéshez szükséges összegben devizát ad el az adósnak, hiszen az adós a szerződési feltételek szerint bár forintban fizet, de annak nyilvántartása devizábantörténik. Tény, hogy ténylegesen sem a törlesztéskor, sem a hitelösszeg folyósításakor manuálisan nem kerül sor a deviza átadására, majd rögtön a deviza forintra történő átváltására (illetve ellenkező előjelű ügyletben fordítva), Ez azonban nem változtat azon a tényen és körülményen, hogy ez egy szokásos pénzügyiművelet, melyben eladáskor deviza eladási,vételkor pedig deviza vételi árfolyamatot alkalmaznak. Vannak olyan szerződéses konstrukciók is, amelyek nem forintban történ folyósítást, illetve törlesztést írnak elő, hanem mind a kölcsön folyósítása, mind a törlesztése devizában történik. Ekkor az adós kölcsönszerződésbe nem foglalt kötelezettsége a deviza megszerzése: ha az adott devizával nem rendelkezik, akkor a deviza vételi árfolyamon történő beszerzésével az átváltási költséget szintén neki kell viselnie. Más kérdés, hogy ez esetben az alkalmazott deviza vételi és eladási különbözetből eredő nyereség a tranzakciót lebonyolítónál keletkezik, és nem a bankot illeti. Hangsúlyozni kell tehát, hogy minden esetben az átváltási különbözet az ügylet része, a deviza alapú kölcsönhöz rendeltetésszerűen és elválaszthatatlanul hozzátartozik,”

Jó lett volna ha a tisztelt legfőbb ügyész mellékelte volna okfejtéséhez, a hozzátartozó kölcsönadásra vonatkozó törvényhelyeket is, amelyek lehetővé teszik az általa felsoroltakat.

A Ptk.231.§.-t ez esetben akkor lehetne alkalmazni, ha tényleges devizahitelről lenne szó, amikor az Adósnak át van adva a deviza oly módon, hogy a Bank azt minden tulajdonságával együtt átadja. A folyósításkori állapotában, és a jövőre nézve való állapotában.

Ahhoz, hogy a jövőre nézve való állapotában az Adósé legyen, mindenképpen a devizát kell, hogy megkapja az Adós. Mert ha nem a devizát kapja meg az Adós, akkor nincs meg az a lehetősége, hogy a tulajdonába került összeget mint devizát eladhassa, elkölthesse, befektethesse stb.

Márpedig pénzkölcsön adáskor az Adós szabadon rendelkezhet a pénzkölcsön összege felett..

(1. oldal / 2)
Megjelent: 1558 alkalommal

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 96 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 68.1%Canada 0.9%
Romania 5.7%Serbia 0.8%
United States 5.3%Kuwait 0.4%
Russian Federation 3.1%Switzerland 0.3%
Germany 2.6%Czech Republic 0.3%
Ukraine 2.6%Australia 0.2%
Slovakia 2.2%Italy 0.2%
United Kingdom 1.7%France 0.2%
Austria 1.5%Netherlands 0.1%
Sweden 1.4%Belgium 0.1%

Today: 8
This Week: 2953
Last Week: 5814
This Month: 24686
Last Month: 22940
Total: 1478716

Belépés