Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

K2019Aug20

2014. November 16., Vasárnap 16:08

Szégyen. Én öltem meg vágyaikat...

Írta:  Czakó István
Értékelés:
(11 szavazat)
Rég látott ismerőssel találkoztam a minap. „Mi van veled, nagyon elgyötörtnek látszol. Csak nem vagy beteg?" – kérdeztem aggódva. „Nem, az egészségemmel semmi bajom, csak rettenetesen szégyellem magam.

Napok óta nem tudok a gyermekeim szemébe nézni. A minap szomorúan állapítottam meg, hogy semmi komoly elképzelésük nincs a jövőjükkel kapcsolatban. Nem érdekli őket, hogy mi lesz velük, hogyan fognak élni idős napjaikban, s csak tengődnek egyik napról a másikra.

El is határoztam, hogy leülök velük egy komoly beszélgetésre! Úgy is lett, csakhogy én roppantam össze ez alatt a beszélgetés alatt." – mondta keserűen ismerősöm...

- Te beszélsz nekünk felelős gondolkodásról, előrelátó viselkedésről? Hiszen bamba, hülyegyerek módjára hagytátok magatokat átverni a sok tolvaj politikus haramia által! Hagytátok, hogy szétlopják az országot, elherdálják a nemzeti vagyont, miközben ők sokszoros milliárdosok lettek! Rosszabbak voltatok, mint Ézsau! Még egy tál lencsét se kaptatok cserébe, s oda vetettetek mindent eléjük. A részeg fuvaros is felelősségteljesebben viselkedik, mint ti tettétek, mert az legalább nem dobja a lovak közé a gyeplőt. Ti meg ezt csináltátok. Ki hatalmazott fel titeket arra, hogy az én örökségemet, az országomat, Hazámat odavessétek a haramiák lábai elé? Hogy számoltok el a rátok bízott javakkal, ami minket illetett volna? Mit hagytatok ránk?

Nem egyebet, mint nyomort, kilátástalanságot, és mérhetetlen, visszafizethetetlen adósságot, miközben a felvett hiteleket már sokszorosan visszafizettétek? De ti még most is bedőltök az ócska hazugságoknak, mindegy, csak az a szó szerepeljen egy politikus zagyva hazudozásaiban, hogy „nemzeti", s ti máris hasra estek előtte, éljenzitek, s úgy követitek, mint hívek a megváltót! Nem látjátok, hogy az utolsó bőrt is lenyúzzák rólatok, aztán meg majd sóval dörzsölnek be, hogy élvezzék kínotokat?
Tudod, mondta ismerősöm, úgy ültem ott, szemben a gyermekeimmel, mint aki szörnyű gyilkosságot követett el ellenük. Én öltem meg vágyaikat, életkedvüket. Én semmisítettem meg a jövőjüket, kilátásaikat, s nem, hogy nem vethetek semmit a szemükre, de még örülhetek, ha nem űznek világgá! Mert megérdemelném! Én voltam az idióta, akit úgy vertek át a gazemberek, hogy még tapsoltam is nekik.

De gyermekeim felnyitották a szememet. Ezt a rettenetes bűnt már nem tudom jóvátenni. Elkótyavetyéltem mindenüket, mert beletespedve a kommunisták által belém sulykolt felelőtlenségbe, nemtörődömségbe, rosszabbul viselkedtem, mint egy óvodás gyermek, aki a szüleitől vár minden gondoskodást!
Nos, ezért vagyok manapság ennyire siralmas állapotban. Csak azt nem értem, hogy tudnak a gyermekeim még mindig olyan jók lenni, hogy szeretnek, és féltenek? Pedig megérdemelném, hogy naponta belém rúgjanak, leköpjenek!

Ezért nem tudok a szemükbe nézni, és szörnyen szégyellem magam! Rettenetes bűntudatom van, és nem tehetek érte senkit felelőssé, mert én voltam az, aki lusta és hülye volt ahhoz, hogy alaposan a körmükre nézzen azoknak, akiket megbízott az ország vezetésével. Így lehetett a pufajkás verőlegény, a szigorúan titkos tartótiszt, a libatolvaj milliárdos, a KISZ titkár okirathamisító, meg a Soros-bérenc miniszterelnök, nem beszélve a minisztereikről!

Nézz körbe barátom, és zokogj velem! Mit tettünk?! Micsoda hatalmas bűnt követtünk el! Megérdemeljük, ha a következő generációk majdan csakis megvetéssel emlegetnek bennünket! Nem mi vagyunk itt az igazi áldozatok, hanem a gyermekeink, unokáink! Mi önként, barom módjára hajtottuk igába a fejünket. De ők vétlenek, ők igazi áldozatok, a mi felelőtlenségünk áldozatai!

Ezeket mondva szomorúan nyújtott búcsúkezet ismerősöm, s megvallom, azóta én is szörnyen érzem magam. Azt hiszem, fel sem fogjuk, mekkora bűnt követtünk el gyermekeink, unokáink ellen. Valósággal magunkkal rántottuk őket a halálos szakadékba, amibe mi saját magunk vetettük magunkat!
Újabb választások elé nézünk, de van-e még értelme bármiféle reménynek? Nem sok jóra számítok!

Lejegyezte: Czakó István

Beküldte: Kunavar

Megjelent: 2142 alkalommal

Hozzászólások  

 
Mátyás
#1 Le a kalappal!Mátyás 2016-06-05 20:21
Mindenki követhet el hibát. Kisebbet, nagyobbat.
A lényeg pedig, hogy észrevegye, és ha valóban hiba, akkor tegye jóvá. A jóvátétel a tettek megbánásával kezdődik, ami itt érezhető.

Ilyen egy igazi szülő! Ilyen egy igazi ember!
Bárcsak én is elbüszkélkedhetnék vele, hogy ilyen családom van...
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Látogatók

Hungary 68.2%Austria 1.4%
Romania 5.5%Canada 1.1%
United States 3.9%Norway 0.6%
Russian Federation 2.8%France 0.3%
Ukraine 2.6%Switzerland 0.3%
Sweden 2.3%Kuwait 0.3%
Slovakia 2.1%Netherlands 0.3%
United Kingdom 2.1%Australia 0.3%
Germany 1.9%Italy 0.2%
Serbia 1.4%Spain 0.2%

Today: 21
This Week: 596
Last Week: 4572
This Month: 11377
Last Month: 16753
Total: 2131623

Belépés