Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

Szo2017Mar25

2015. Március 06., Péntek 20:31

KADDÁFI - A Zöld Könyv

Írta:  Muammar al-Kaddáfi
Értékelés:
(14 szavazat)
Csak néhány adat bevezetőnek ami már lehet nem is aktuális: * A líbiaiak 25%-a rendelkezik egyetemi diplomával. * Kaddafi öntözési projektjének köszönhetően a sivatagi ország gyakorlatilag egész területe ellátott ivóvízzel és Néhány sor a líbiai adórendszerről is: Líbiában minden jövedelem adóköteles. Havi 1000 LD jövedelemhatárig (ez kb 189.000 Ft) 5 azaz ÖT % az adókulcs, e fölött 10%. Mindenki fizet ezenkívül jövedelemtől függően 1-3% úgynevezett Dzsihád adót, és 3,75% nyugdíj járulékot. Ezek önmagukban is barátságosnak tűnnek, főleg, ha beszámítjuk, hogy nincs villanyszámla, és évente mindenki kap állami támogatást (gondolom, ez az olajexportból származó juttatás), ami egyedülállóknak 1800 LD/év, házasoknak 2400 LD/év és még gyermekenként további 300 LD/év.

Mielőtt még a könyv olvasását elkezdenénk, a bevezetőt még megtoldanám egy vázlatos ismertetővel Kadhafi-Kaddáfi halála okairól melyet Telki István küldött be a szerkesztőségbe:

Kadhafi legyilkolásának igazi okai

Meghökkentő Líbia?

Az alábbi cikket Velorex blogján találtam, noha sok infot már én is tudtam minderről. Az elolvasása után ki-ki eldöntheti, milyen volt az élet Kadhafi diktatúrájában.

16 dolog, amit a líbiaiak nem fognak tapasztalni a "NATO demokráciában":

1. Líbiában mindenkinek állampolgári jogon jár az ingyenes elektromos áram, vagyis senki sem fizet villanyszámlát

2. Líbiában a bank állami tulajdonban van, és 0% kamatot számít fel a líbiai állampolgároknak adott kölcsönök után,

3. A saját otthon alapvető emberi jog Líbiában.

4. Minden újdonsült házaspár 60 ezer Dínárt (kb. 50.000 USD) kap az államtól, hogy az első otthonukat megvehessék, és családot alapíthassanak.

5. Az oktatás és az egészségügyi ellátás teljesen ingyenes Líbiában. Kadhafi "rémuralma" előtt a líbiaiak 25%-a tudott írni-olvasni, ma ez az arány 83%!

6. Ha egy líbiai állampolgár gazdálkodással szeretné megkeresni a kenyerét, akkor az államtól kap földterületet, házat, gazdasági épületeket, vetőmagot illetve az induló állatállományt. Mindezt természetesen ingyen!

7. Ha egy líbiai polgár nem talál az országon belül olyan oktatási intézményt, vagy egészségügyi ellátóhelyet amire szüksége van, az állam fizeti a külföldi tanulását vagy ellátását. Ezen kívül havonta 2300 USD ellátást biztosít lakhatásra és autókölcsönzésre.

8. Ha egy líbiai autót vásárol, az állam kifizeti a vételár felét.

9. Líbiában a benzin ára 0,14 USD literenként. Ez a mai magas USD/HUF árfolyammal számolva is csak 31 Ft.

10. Líbiának nincs külső adóssága, a háború nyomán a nemzetközi bankokban befagyasztott betéteinek összege hozzávetőleg 150 milliárd USD. Szerintem sosem fogják viszont látni.

11. Ha egy líbiai nem talál munkát a diplomája megszerzése után, az állam mindaddig fizeti neki az adott ágazatra jellemző átlagbérrel megegyező bérpótló támogatást, míg nem talál munkát.

12. A líbiai olajexportjából befolyó pénzek egy részét az állam közvetlenül a líbiai polgárok bankszámlájára utalja. Minden állampolgár részesedik tehát a nemzeti ásványkincsek értékesítéséből származó bevételekből.

13. Minden anya aki gyermeknek ad életet, 5000 USD-nek megfelelő összeget kap.

14. Az élelmiszereket ártámogatással lehet megvásárolni, 40 loave kenyér 0,15 USD vagyis kb. 34 Forint. Azt sajnos nem tudtam kideríteni, hogy hány kiló 40 loave..

15. A líbiaiak 25%-a rendelkezik egyetemi diplomával.

16. Kadhafi öntözési projektjének köszönhetően a sivatagi ország gyakorlatilag egész területe ellátott ivóvízzel.

Megfeledkeztem róla, de most pótolom a mulasztásomat. Néhány sor a líbiai adórendszerről:

Líbiában minden jövedelem adóköteles. Havi 1000 LD jövedelemhatárig (ez kb 189.000 Ft) 5 azaz ÖT % az adókulcs, e fölött 10%

Mindenki fizet ezenkívül jövedelemtől függően 1-3% úgynevezett Dzsihad adót, és 3,75% nyugdíj járulékot. Ezek önmagukban is barátságosnak tűnnek, főleg, ha beszámítjuk, hogy nincs villanyszámla, és évente mindenki kap állami támogatást (gondolom, ez az olajexportból származó juttatás), ami egyedülállóknak 1800 LD/év, házasoknak 2400 LD/év és még gyermekenként további 300 LD/év. Aki nem hiszi, járjon utána: http://www.worldwide-tax.com/libya/libya_tax_regime.asp

A bejegyzésnek ezzel még nem értünk a végére, még egy fontos dolog van, ami mindenképpen említést érdemel.

Mielőtt a NATO és az USA bombázni kezdte Líbiát és üldözni Kadhafi elnököt, az ENSZ egy díjat akart adományozni az ezredes részére, az emberi jogok területén elért eredményeiért. Nem furcsa, hogy az az ember, akit az ENSZ márciusban még kitüntetéssel jutalmazna az emberi jogok területén elért eredményeiért, az őszre "brutális diktátor"-rá válik? Nem meglepő, de elképesztő!

Itt olvasható az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének Emberi Jogi Tanácsa közgyűlésének jelentése: http://www2.ohchr.org/english/bodies/hrcouncil/docs/16session/A-HRC-16-15.pdf

Egy mondatot lefordítottam azoknak, akik nem kívánják elolvasni az egész jelentést:

"Több delegáció is elismeréssel vette tudomásul az ország (Líbya) elkötelezettségét az emberi jogok területén. . "

És most nézzük, hogy mely országok képviselői értettek egyet Kadhafi ezredes díjazásával (szintén a fenti dokumentumból derül ki):

Dánia, Kína, Olaszország, Hollandia, Mauritánia, Szlovénia, Nicaragua, Oroszország, Spanyolország, Indonézia, Svédország, Norvégia, Ecuador, Magyarország, Dél-Afrika, a Fülöp-szigetek, Maldív-szigetek, Chile, Szingapúr, Németország, Ausztrália, Kazahsztán, Lettország , Angola, Nigéria, Kongó, Burundi, Zambia, Ruanda, Burkina Faso, Szenegál, Elefántcsontpart, Dzsibuti, Zimbabwe.

Ezen országok NATO képviselői a jelek szerint nem osztották ezt a véleményt.

És bizony-bizony, Magyarország képviselője is egyetértett abban, hogy Kadhafi ezredes díjat érdemel. http://www.menszt.hu/a_tarsasagrol/magyar_ensz_kepviseletek_es_nemzeti_bizottsagok

Források:

http://nsnbc.wordpress.com/2011/11/01/un-report-offers-smoking-gun-proof-of-nato-and-us-lies-about-libya/

http://www.mathaba.net/news/?x=629174


 

A zölf könyv

Muammar al-Kaddáfi A Zöld Könyv Első rész
A demokrácia problémájának megoldása

“A néphatalom”


G-DRUCK TULLN

A DEMOKRÁCIA

A NÉPHATALOM”

A HARMADIK EGYETEMES ELMÉLET POLITIKAI ALAPJA A KORMÁNYZÁS ESZKÖZE

 A KORMÁNYZÁS ESZKÖZE

“A kormányzás eszköze az az elsőszámú politikai probléma, mellyel az emberi közösségeknek szembe kell nézniük”. “Legtöbbször még a családon belüli konfliktus is erre a problémára vezethető vissza.

“Az új társadalmak létrejötte után nagyon súlyos lett ez a probléma.”

A társadalmakra nehezedik, mert veszélyeitől és súlyos hatásától szenvednek. Még nem sikerült nekik végleges és demokratikus megoldást találniuk. A jelen ZÖLD KÖNYV a kormányzási eszköz problémájának végleges és elvi megoldását nyújtja.

Ma a világ valamennyi politikai rendszere a kormányzási eszközök hatalomért vívott harcának az eredménye. Ez a harc lehet békés, vagy fegyveres, mint az osztályok, szekták, törzsek, pártok vagy személyek harca. Ennek eredménye mindig egy kormányzási eszköz győzelme, legyen szó egyénről, csoportról, pártról vagy osztályról és a nép, vagyis a valódi demokrácia veresége.

Az a politikai küzdelem, melynek eredményeképpen egy jelölt például a választók összes szavazatának 51%-át szerzi meg, diktatórikus kormányzási eszközhöz vezet, habár ez áldemokratikus külsőbben jelenik meg.

Hiszen a választók 49%-át egy olyan kormányzási eszköz fogja irányítani, melyet nem szavaztak meg, hanem rájuk kényszerítettek.

Ez diktatúra.

Ez a politikai küzdelem olyan kormányzási eszköz győzelméhez is vezethet, mely csak a kisebbséget képviseli. Ez történik akkor, amikor a választók szavazatait elosztják a jelöltek között, akik közül az egyik több szavazatot kap, mint a többiek közül bárki külön-külön. Ha viszont összeadják a nála kevesebbet elértek szavazatait, akkor ez alkotja az óriási többséget. Ennek ellenére azonban a kevesebb szavazatot elnyerő lesz a győztes és sikerét törvényesnek és demokratikusnak tekintik. Valójában pedig diktatúra jön létre hamis demokratikus külsőben. Ez a világban jelenleg uralmon lévő politikai rendszerek lényege. Világos, hogy az igazi demokráciát meghamisítják, és valójában diktatórikus rendszerek.

A PARLAMENTEK

Nincs képviselet a nép helyett!

A képviselet csalás!

A parlamentek képezik a világban jelenleg uralkodó új, hagyományos demokráciának a gerincét. A parlament a nép hamis képviselete, a parlamentáris rendszerek pedig félrevezető megoldását jelentik a demokrácia problémájának. A parlament alapjában azért jön létre, hogy helyettesítse a népet, de már maga ez az alap antidemokratikus, mert a demokrácia a néphatalmat jelenti, nem képviselőjének hatalmát!

A parlament puszta léte a nép távollétét jelenti.

A parlament in absentia uralom.

Az igazi demokrácia csak magának a népnek a részvételével, nem pedig képviselőinek a részvételével jöhet létre. A parlamentek törvényes gáttá lettek a népek és a hatalom gyakorlása között, minthogy elszigetelték a tömegeket a politika gyakorlásától, s nevükben saját maguk számára monopolizálták a szuverenitást. A népek számára csak a demokrácia hamis külseje maradt meg, mely abban nyilvánul meg, hogy hosszú sorokba állnak, hogy szavazólapjaikat elhelyezzék az urnákba.

Hogy felfedjük a parlament valódi jellegét, meg kell vizsgálnunk, honnan jön ez a testület. Vagy választókerületek, vagy egy párt, vagy pártok koalíciója alapján választják meg vagy kijelölik. Ezek a módozatok azonban antidemokratikusak.

A lakosságnak választókörzetekbe történő felosztása ugyanis azt jelenti, hogy egyetlen képviselő a nép ezreit vagy százezreit, vagy millióit képviseli a lakosság számának megfelelően. Ez azt jelenti, hogy a képviselőt semmilyen népi, szervezeti kötelék nem fűzi a választókhoz, mivel az egész nép képviselőjének tekintik, ugyanúgy, mint a többi képviselőt.

Ezt kívánja meg az uralkodó hagyományos demokrácia. Következésképpen a tömegek véglegesen elszakadnak a képviselőtől, a képviselő pedig véglegesen elszakad a tömegektől. Pusztán azért, mert elnyerte szavazataikat, kisajátítja a felettük való szuverenitást, s helyettük intézi ügyeiket. Így a világon jelenleg uralkodó hagyományos demokrácia a parlament tagját szentséggel és mentességgel ruházza fel, amit viszont megtagad a nép egyedeitől.

A parlamentek a demokrácia meghamisítását jelentik.

Ez azt jelenti, hogy a parlamentek elragadták a néphatalmat és a maguk számára monopolizálták. Ma a népeknek jogában áll, hogy népi forradalommal harcoljanak azoknak az eszközöknek a lerombolásáért, amelyek monopolizálták a demokráciát és a szuverenitást, kisajátítva a tömegek akaratát, s melyeket parlamenteknek neveznek.

Ugyancsak jogukban áll kinyilvánítani jelszavukat, mely abban az új elvben ölt testet, hogy “Nincs képviselet a nép helyett!” Ha a parlament egy pártból alakul, annak eredményeként, hogy győzött a választásokban, akkor ez ebben az esetben a pártnak a parlamentje és nem a népé, hiszen a pártot képviseli és nem a népet.

A parlament által kijelölt végrehajtó hatalom a győztes párt hatalma és nem a nép hatalma.

Ugyanez a helyzet az olyan parlament esetében is, amelyben minden párt egy bizonyos számú helyet szerez. Ezeknek a helyeknek a birtokosai ugyanis pártjukat képviselik és nem a népet. A hatalom, melyet ez a koalíció hoz létre, ezeknek a koalíciós pártoknak a hatalma és nem a népé. Ezekben a rendszerekben a nép a zsákmány, amiért marakszanak, belőle csinálnak bolondot, őt zsákmányolják ki ezek a politikai testületek, melyek a hatalomért küzdenek.

Céljuk, hogy megszerezzék a nép voksait, a nép pedig csöndes, rendezett sorokban áll, mely úgy mozog, mint a rózsafüzér, hogy bedobja szavazólapját az urnákba. Ugyanolyan ez, mint ahogy más papírlapokat meg a szemétkosárba hajit. Ilyen az egész világon ma uralkodó hagyományos demokrácia, egy- vagy két-, vagy többpárti, vagy pártnélküli rendszerről is legyen szó. Ennek alapján világos, hogy “A képviselet csalás”.

Azok a parlamentek pedig, amelyek kijelöléssel jönnek létre, vagy örökletesek, a demokráciának még csak látszatával sem rendelkeznek. Minthogy a képviselőválasztások rendszere a voksok megszerzésére irányuló propagandán alapszik, itt valójában szó szerinti értelemben vett demagóg rendszerről van szó. A szavazatokat meg lehet vásárolni és meg lehet hamisítani. A szegények képtelenek választási kampányokat folytatni, amikben mindig csak a gazdagok győznek!

A filozófusok, gondolkodók és az írók akkor léptek fel a képviseleti rendszer elmélete mellett, amikor a királyok, szultánok, hódítók nyájként terelgették a népeket, s akik ennek nem is voltak tudatában. A legtöbb, amit a népek ebben a korban akarhattak, az volt, hogy legyen egy képviselőjük az uralkodókkal szemben. Ezek azonban még ezt is elutasították. A népek azért vívtak hosszú és keserves küzdelmet, hogy ez a vágy megvalósuljon! Most viszont, a köztársaságok korának győzelme és a tömegek korának kezdete után értelmetlen dolog lenne demokráciának tekinteni képviselők kicsiny csoportjának megválasztását a nagy tömegek képviseletére. Ez elavult elmélet és idejétmúlt gyakorlat. A hatalommal teljes mértékben a népnek kell rendelkeznie.

A világ által ismert legvadabb diktatúrák a parlamentek árnyékában jöttek létre!

A PÁRT

A pártrendszer abortálja a demokráciát!

A párt a mai diktatúra, a modern diktatórikus kormányzás eszköze. A párt ugyanis a rész uralmát jelenti az egész felett. Ez a legfrissebb diktatórikus eszköz. A parlamentek, bizottságok és a tagjai által kifejtett propaganda révén lehetővé teszi egy látszólagos demokrácia létrehozását. A párt egyáltalán nem demokratikus eszköz.

Olyanokból áll, akiknek közös az érdekük, vagy a látásmódjuk vagy a kultúrájuk, vagy egy helyhez kötődnek, vagy közös az ideológiájuk. Ezek azért hozzák létre a pártot, hogy érdekeiket realizálják vagy szemléletmódjukat rákényszerítsék az egész társadalomra, vagy ideológiájuk uralmát kiterjesszék rá.

Aki pártokat alakit, áruló!

Céljuk a hatalom, programjuk végrehajtásának ürügyén. Demokratikusan megengedhetetlen, hogy e pártok bármelyike is az egész népen uralkodjon, mert a nép számos, különböző érdeket, nézetet, vérmérsékletet, helyet és elképzelést képvisel.

A párt diktatórikus uralmi eszköz, mely lehetővé teszi az azonos szemléletű és érdekű embereknek, hogy az egész népen uralkodjanak. Pedig a párt kisebbséget jelent a nép vonatkozásában. A párt alapításának a célja a nép feletti uralom eszközének megteremtése, vagyis a párt segítségével uralkodni azokon, akik a párton kívül vannak. A párt egy mesterséges tekintély elven alapszik, azon, hogy a párttagok a nép többi tagján uralkodnak. A párt feltételezi, hogy hatalomra jutása eszköz céljainak megvalósítására, s feltételezi, hogy céljai egyben a nép céljai is.

Ez a pártdiktatúra igazolásának teóriája, s ugyanezen a teórián alapszik bármilyen diktatúra. Bármennyi pártról is legyen szó, a teória ugyanaz. Sőt, ha több párt van, kiéleződik a hatalomért vívott harc. A hatalomért vívott pártharc a nép vívmányai alapjainak lerombolásához vezet, s elpusztít bármilyen, a társadalom javát szolgáló tervet. A vívmányok lerombolása, és a tervek meghiúsítása ugyanis igazolja azt a próbálkozást, hogy aláássák az uralkodó párt pozícióit, s elfoglalják a helyét.

A pártok egymás elleni harcukban, ha fegyverhez nem is folyamodnak, de egymás cselekedeteit lejáratják és nevetségessé teszik. Ez a harc elkerülhetetlenül a társadalom vitális és magasabb érdekeinek kárára folyik. Egy részük, vagy éppenséggel valamennyi áldozatul esik a kormányzási eszközök hatalmi harcának.

Ezen érdekek lerombolása támogatja az ellenzéki pártnak vagy pártoknak az érvelését a kormánypárttal vagy pártokkal folytatott vitában. Az ellenzéki pártnak, mint kormányzási eszköznek, — és azért, hogy hatalomra jusson —, meg kell buktatnia a hatalmon lévő kormányzási eszközt.

Megbuktatása érdekében azonban le kell rombolnia vívmányait, kételyt kell ébresztenie tervei iránt, még akkor is, ha esetleg hasznosak a társadalom számára, hogy bebizonyítsa kormányzási eszközként való alkalmatlanságát.

Így a társadalom érdekei és programja áldozatul esnek a pártok hatalmi harcának, így a politikai tevékenység ellenére, melyet több párt harca vált ki, politikailag, szociálisan és gazdaságilag lerombolja egyrészt a társadalom életét, másrészt, a harc eredményeként az előzőhöz hasonló kormányzási eszköz győzedelmeskedik.

Tehát egy párt veszít, egy másik párt győz, de a nép és a demokrácia vereséget szenved. Ráadásul a pártokat meg lehet venni, meg lehet vesztegetni belülről is meg külföldről is.

A párt eredetileg azért jön létre, hogy képviselje a népet. Azután a pártvezetőség kezdi képviselni a párttagokat, majd a párt elnöke a pártvezetőséget. Világos, hogy a párt-játék félrevezető komédia, mely a demokrácia, látszólagos mezében önző, hatalmi tartalommal folyik, melynek alapját manőverek, csalások és politikai játék képezik. Mindez megerősíti, hogy a pártrendszer is diktatórikus eszköz, igaz, hogy modern. A pártrendszer nyílt, leplezetlen diktatúra. A világ még nem jutott rajta túl, s valójában ez a modern kor diktatúrája.

A győztes párt parlamentje, a párt parlamentje. A végrehajtó hatalom, melyet ez a parlament létrehoz, a párt hatalmát jelenti a nép fölött. Apárthatalom, mely feltételezi, hogy az egész nép hatalmát szolgálja, valójában a nép egy részének elkeseredett ellensége, nevezetesen az ellenzéki pártnak vagy pártoknak és támogatóiknak. Az ellenzék nem jelent népi ellenőrzést az uralkodó párt hatalma felett, hanem maga is csak azt lesi, hogyan léphet a helyére a hatalomban.

Az új demokráciában a törvényes ellenőrzést a parlament gyakorolja, mely tagjainak többsége az uralkodó pártból kerül ki, vagyis az ellenőrzés is a hatalom pártjáé, a hatalom pedig az ellenőrzés pártjáé. így válik világossá, hogy mennyire hamisak, félrevezetőek és alaptalanok a világban ma uralkodó politikai teóriák, melyekből a jelenlegi hagyományos demokrácia származik.

A párt a nép egy részét képviseli, a népi szuverenitás viszont oszthatatlan.

A párt a nép nevében uralkodik, de az igazság az, hogy nincs képviselet a nép helyett!”

A párt a modern kor törzse, ő a szekta. A társadalom, melyet egyetlen párt ural, éppen olyan, mint az a társadalom, melyben egyetlen törzs vagy egyetlen szekta uralkodik. Ugyanis, amint korábban említettük, a párt az emberek egy csoportjának szemléletmódját, érdekeit, eszméit vagy egyetlen helyet képvisel.

Következésképpen tehát kisebbség, ha összehasonlítjuk a nép számával. Ugyanez a helyzet a törzzsel és a szektával is, ezek is kisebbséget jelentenek, ha a nép tagjainak számához hasonlítjuk őket. Azonos érdekeik és azonos szektariánus eszméik vannak. Ezekből az érdekekből és eszmékből áll össze a közös szemléletmód, nincs tehát különbség párt és törzs között a vérségi kötelék kivételével, amely talán a párt létrejöttekor is megtalálható.

Semmiféle különbség nincs a hatalomért folytatott pártharcok, illetve a törzsek és szekták küzdelme között. Ha a törzsi és szektariánus rendszer politikailag elvetendő és igazolhatatlan, ugyanúgy el kell vetni a pártrendszert is.

Mindkettő azonos úton jár, és azonos eredményhez vezet. A törzsi és szektariánus harc ugyanolyan negatív romboló hatású a társadalomra, mint a pártharc.

AZ OSZTÁLY

Az osztályokon alapuló politikai rendszer éppen olyan, mint a párton, a törzsön vagy egy szektán alapuló politikai rendszer. Ez azt jelenti, hogy egy osztály uralkodik a társadalmon, mint ahogy teszi ezt egy párt, törzs vagy szekta. Az osztály a társadalom olyan tagjainak csoportja, akiket azonos érdekek kötnek össze, éppen úgy, mint a pártot, a szektát vagy a törzset. A közös érdekek a társadalom olyan csoportjának létéből fakadnak, melynek tagjait a vérségi kötelék, vagy a hit, vagy a kultúra, vagy a hely, vagy az életszínvonal fűzi össze.

Az osztály, a párt, a szekta és a törzs egyaránt ugyanazon okokból jön létre, melyek viszont ugyanazon eredményre vezetnek. Tehát a vérségi kötelék vagy a hit, vagy az életszínvonal vagy a kultúra, vagy a hely hozza őket létre és ezekből származik közös szemléletmódjuk is érdekeik megvalósítására. E csoportnak a társadalmi alakzata következésképpen osztály, párt, törzs, vagy szekta formájában jelenik meg.

Mindez azt eredményezi, hogy a csoportból egy társadalmi ok következtében olyan eszköz lesz, mely politikai módszerekkel tevékenykedik e csoport szemléletének és érdekének megvalósításán. Mindenesetre, a nép nem az osztály, vagy a párt, vagy a törzs, vagy a szekta. Ezek csak a népnek egy részét képezik és így kisebbséget képviselnek a népen belül. Ha a társadalomban uralomra jut egy osztály vagy párt, vagy törzs, vagy szekta, akkor az uralkodó rendszer diktatórikus lesz.

Ezzel együtt azonban az osztálykoalíció és a törzsi koalíció előnyösebb a pártkoalíciónál, hiszen a nép eredetileg törzsekből tevődik össze. Ritkán találhatók olyanok, akik nem tartoznak valamilyen törzsbe és minden ember valamilyen osztály tagja.

A párt vagy pártok esetében viszont nem az egész nép tartozik a tagságukba. Következésképpen a párt vagy a pártkoalíció a kisebbséget jelenti a tagságon kívüli hatalmas tömegekkel szemben. Az igazi demokráciában egyetlen osztálynak sem lehet joga arra, hogy felszámolja a többi osztályt saját érdekében, s egyetlen pártnak sem lehet joga arra, hogy a többi pártot megsemmisítse ugyancsak a saját érdekében, de egyetlen törzsnek sem lehet joga a többi törzs felszámolására a maga érdekében, vagy a szektának a többi szekta megszüntetésére a maga érdekében.

Ha ezt elfogadjuk, akkor lemondunk a demokrácia logikájáról, s az erő logikájához folyamodunk. Ez az eljárás diktatórikus cselekedet, hiszen nem állna az egész társadalom érdekében, mert az nem egyetlen osztályból, vagy egyetlen törzsből áll, de még csak nem is egyetlen szektából, vagy egyetlen párt tagjaiból.

Ilyesmit nem lehet igazolni. A diktatúra azzal igazolja magát, hogy a társadalom valóban számos alkotóelemből tevődik össze, de egyiküknek meg kell semmisítenie a többit, hogy csak ő maradjon meg. Ilyen cselekedet viszont nem áll az egész társadalom érdekében, hanem csak egy osztály vagy egy törzs, vagy egy szekta, vagy egy párt javát szolgálja, vagyis azokét, akik a társadalom helyére lépnek. A likvidálás ugyanis eredetileg a társadalomnak azon tagjai ellen irányul, akik nincsenek benne a pártban, vagy az osztályban, vagy a törzsben, vagy a szektában, mely ezt a likvidálást végrehajtja.

A pártharcok miatt széttagolt társadalom éppen olyan, mint a szektariánus vagy törzsi harcok által sújtott társadalom.

A párt, mely egy osztály nevében jön létre, automatikusan ez osztály helyére fog lépni. Ez a spontán átalakulás mindaddig tart, amíg a párt örökébe nem lép a saját osztályával szemben ellenséges osztálynak is.

Az osztály, mely örökli a társadalmat, örökli annak jellegzetességeit is. Ez azt jelenti, hogy pl. ha a munkásosztály felszámolná a többi osztályt, akkor ez a munkásosztály lenne az egész társadalom örököse, vagyis ő képezné a társadalom szociális és anyagi alapját. Az örökös ugyanis magán viseli az örökhagyó jellegzetességeit is, még akkor is, ha ezek a tulajdonságok nem jelennek meg azonnal. Idővel azonban ez megtörténik, s a likvidált osztályok jellegzetességei felbukkannak magán a munkásosztályon belül.

E jellegzetességek birtokosai aztán e karakterisztikumoknak megfelelő különböző magatartásformákat vesznek fel. Így fokozatosan a munkásosztályból egy külön társadalom lesz, ugyanazokkal az ellentmondásokkal, mint amelyek megvoltak a régi társadalomban is. Először differenciálódik az egyének anyagi és szellemi színvonala, majd megjelennek a csoportok, melyek azután automatikusan osztályokká alakulnak, ugyanolyan osztályokká, mint azok voltak, melyeket felszámoltak. Kiújul a társadalom feletti uralomért folytatott küzdelem. Minden egyénekből álló közösség, majd minden csoport, végül minden új osztály megpróbálja, hogy ő legyen a kormányzás eszköze.

A társadalom anyagi alapja nem szilárd, mert szociális jellegű is. A társadalom egyetlen anyagi alapjának kormányzási eszköze stabilizálódhat egy időre, de ez megszűnhet, mihelyt ugyanebből az egyetlen anyagi alapból új anyagi és szociális szintek alakulnak ki.

Minden társadalom, melyben osztályok harcolnak egymással, valaha egyetlen osztályból álló társadalom volt, de a dolgok természeténél fogva ebből az osztályból újabb osztályok alakultak ki

Az az osztály, mely kisajátítja mások tulajdonát, s a maga kezébe veszi azt, hogy a kormányzási eszköz stabilizálódjék a maga érdekében, rájön, hogy ez a tulajdon ugyanolyan módon hat az osztályon belül, mint ahogy hatott az egész társadalomban.

Röviden, mindazok a próbálkozások, melyek arra irányultak, hogy egyesítsék a társadalom anyagi alapját, a kormányzás problémájának megoldása érdekében, vagy, hogy véget vessenek a harcnak egy párt vagy egy osztály, vagy egy szekta vagy egy törzs javára, meghiúsultak, éppen úgy, mint azok a próbálkozások, melyek a tömegeket képviselők választásával, vagy véleményüknek népszavazásokon való kikérésével kívánták kielégíteni. Ezeknek a próbálkozásoknak a folytatása időveszteséget, másrészt pedig a népék kigúnyolását jelenti.

NÉPSZAVAZÁS

A népszavazás a demokrácia kijátszása. Akik “igen”-t mondanak és akik “nem”-et, valójában nem juttatják kifejezésre saját akaratukat. A modern demokrácia nevében inkább elhallgattatták őket, s csak egyetlen szó, az “igen”, vagy a “nem” kimondását engedélyezték nekik. Ez bizony a legkeményebb, legelnyomóbb diktatórikus rendszer! Annak, aki “nem”-et mond, meg kell magyaráznia ennek okát is, és hogy miért nem mondott “igen”-t. Annak, aki “igen”-t mond, meg kell világítania egyetértését, és hogy miért nem mondott “nem”-et. Mindenkinek meg kell mondania mit akar, s mi az oka beleegyezésének, vagy elutasításának.

Mi tehát az az út, melyet az emberi közösségeknek követniük kell, hogy véglegesen megszabaduljanak a zsarnokság és a diktatúra korától?

Mivel a demokrácia kérdésében a megoldhatatlan probléma az eddigiek során a kormányzási eszköz volt, ahogy ez kifejezésre jutott a pártok, osztályok és egyének küzdelmeiben, s minthogy a választási rendszerek és a népszavazás kitalálása csak elkendőzte a probléma megoldására irányuló sikertelen kísérletek csődjét.

A megoldást az jelenti, hogy meg kell találni azt a kormányzási eszközt, mely nem tartozik a fentiekhez, melyek a harc részesei, s a társadalomnak csak egyetlen oldalát képviselik. Vagyis olyan kormányzási eszközt kell találni, mely nem párt, vagy osztály, vagy szekta, vagy törzs, hanem mint kormányzási eszköz, maga a nép, s nem annak képviselője, vagy helyettesítője.

Nincs képviselet a nép helyett!És a képviselet csalás! Ha ez az eszköz megtalálható, akkor megoldódik a probléma és létrejön a népi demokrácia, az emberi közösségek pedig véget vetnek a zsarnokság és a diktatórikus rendszerek korának, s helyükbe lép a néphatalom.

A ZÖLD KÖNYV végleges megoldását nyújtja a kormányzási eszköz problémájának, s megmutatja a népeknek az utat, hogy lépjenek át a diktatúra korából a valódi demokrácia korszakába.

Ez az új elmélet a képviseletet vagy helyettesítést kizáró néphatalom alapján áll. Rendezett és hatékony módon valósítja meg a közvetlen demokráciát. Különbözik a közvetlen demokrácia megvalósítására irányuló régebbi próbálkozástól, melyet nem lehetett alkalmazni a valóság talaján, s nélkülözte a komolyságot is, mert híján volt az alsóbb szintű népi szervezeteknek.

A NÉPI KONGRESSZUSOK ÉS

A NÉPI BIZOTTSÁGOK

 A népi kongresszusok képezik a népi demokrácia megvalósításának egyedüli eszközét.

Bármilyen, a népi kongresszusoktól eltérő kormányzati rendszer antidemokratikus. A világon jelenleg uralmon lévő kormányzati rendszerek nem lesznek demokratikusak, míg át nem térnek erre a szisztémára. A népi kongresszusok jelentik az utolsó állomást a népeknek a demokrácia felé vezető útján.

A népi kongresszusok és a népi bizottságok a népeknek a demokráciáért vívott harcban aratott végső gyümölcse.

Nincs demokrácia népi kongresszusok nélkül!

A népi kongresszusok és a népi bizottságok nem annyira a képzelet szüleményei, mint inkább az emberi gondolat termékei, mely magába olvasztotta a demokrácia megvalósításában szerzett valamennyi emberi tapasztalatot.

A közvetlen demokrácia az az ideális módszer, mely, ha valóban megvalósul, vitathatatlan és ellentmondást nem tűrő. A népet ugyanis, bármekkora legyen is, nem lehet egyidőben összegyűjteni, hogy megvitassa, tanulmányozza és eldöntse politikáját. Ezért tértek el a nemzetek a közvetlen demokráciától.

A közvetlen demokrácia pusztán a realitás világától távol eső utópista elképzelés maradt. Különböző kormányzási teóriákkal helyettesítették, olyanokkal, mint a parlamentek, pártkoalíciók, népszavazások. Mindezek oda vezettek, hogy a nép elszakadt a saját ügyeiben való politizálástól. Megfosztották szuverenitásától, hatalmától az egymás után következő és a hatalomért küzdő kormányzati eszközök, az egyéntől kezdve az osztály, a szekta, a törzs, a parlament, a párt.

Bizottságokat mindenütt!

A ZÖLD KÖNYV hírül adja a népeknek a közvetlen demokráciához vezető út felfedezését egy példanélküli és gyakorlati rendszer alapján. Nyilvánvaló, hogy két értelmes ember nem vitatja egymás között, hogy a közvetlen demokrácia az ideális. Ez annak ellenére így van, hogy módszerét mindeddig nem lehetett alkalmazni. Minthogy azonban ez a harmadik egyetemes elmélet a közvetlen demokrácia reális gyakorlatát tárja elénk, a demokrácia problémája véglegesen megoldódott a világon.

A tömegeknek most már csak azért kell harcolniuk, hogy felszámolják a világban jelenleg uralmon lévő diktatórikus uralmi formákat, melyeket félrevezetőén demokratikusnak neveznek olyan különböző megnyilvánulási formáiban, mint a parlamentek, a szekta, a törzs, az osztály, az egy-, a két-és többpártrendszer.

 

A NÉPHATALOM

A NÉPHATALOM 

 

JELMAGYÁRAZAT:

 

JelmagyarázatAZ ÁLTALÁNOS NÉPI KONGRESSZUS FŐTITKÁRSÁGA ÁLTALÁNOS NÉPI BIZOTTSÁG

A KONGRESSZUS TITKÁRSÁGA

A KÜLÖNBÖZŐ VÉGREHAJTÓ SZEKTOROK

/MEZŐGAZDASÁG - OKTATÁS - EGÉSZSÉGÜGY - LAKÁSÜGY STB./

SZAKSZERVEZET V. TÁRSULAT V.SZÖVETSÉG

 

A demokráciának csak egy módszere és egy elmélete van. A demokratikusnak kikiáltott rendszerek eltérő és különböző volta csak azt bizonyítja, hogy ezek nem demokratikusak. A néphatalomnak csak egy arca van, s csak egyetlen módon, a népi kongresszusok és népi bizottságok segítségével valósítható meg.

Nincs demokrácia népi kongresszusok nélkül

és bizottságokat mindenüvé!

 Először a nép alapszintű népi kongresszusokra oszlik. Minden kongresszus bizottságot választ irányítására. A bizottságokból tevődnek össze minden területi egységen a nem alapszintű népi kongresszusok. Majd az alapszintű népi kongresszusok adminisztratív népi bizottságokat választanak a kormányzati adminisztráció helyére. Így a társadalom minden intézménye népi bizottságok irányítása alá kerül, az intézményeket irányító népi bizottságok pedig felelősek lesznek az alapszintű népi kongresszusok előtt. Ezek szabják meg a követendő politikát, és ellenőrzik a bizottságokat e politika végrehajtásában. Ezáltal az irányítás és az ellenőrzés is népivé válik, s a demokrácia ósdi meghatározása, miszerint a demokrácia a nép ellenőrzését jelenti a kormány fölött, érvényét veszti. Helyébe lép viszont a helyes definíció, mely szerint “A demokrácia a nép ellenőrzését jelenti saját maga felett”.

A demokrácia a nép ellenőrzése saját maga felett!

Valamennyi állampolgár, aki tagja ezeknek a népi kongresszusoknak, funkció és foglalkozás szerint olyan különböző csoportokba és szektorokba tartozik, mint munkás, paraszt, diák, kereskedő, mesterember, hivatalnok, stb. Ezeknek meg kell alakítaniuk saját szakszervezeteiket és szakmai szövetségeiket, amellett, hogy mint állampolgárok, egyúttal tagok vagy vezetők az alapszintű népi kongresszusokban vagy a népi bizottságokban. A népi kongresszusok, a népi bizottságok, a szakszervezetek és szövetségek által megvitatott témák végső formát az általános népi kongresszuson nyernek, ahol a népi kongresszusok, a népi bizottságok, a szakszervezetek és a szakmai szövetségek vezetőségei ülnek össze.

Az évente gyűlésező általános népi kongresszus által megvitatott kérdéseket azután a népi kongresszusok, a népi bizottságok, a szakszervezetek és a szövetségek elé utalják, hogy az alapszintű népi kongresszusoknak felelős népi bizottságok, hozzáláthassanak a végrehajtásnak. Az általános népi kongresszus nem egyszerűen tagok vagy átlagemberek konglomerátuma, mint a parlamentek, hanem az alapszintű népi kongresszusok, a népi bizottságok, a szövetségek, a szakszervezetek és valamennyi szakmai egylet együttese.

Ily módon a kormányzási eszköz problematikája önmagától megoldódik, s eltűnnek a diktatórikus eszközök. A nép maga lesz a kormányzási eszköz, s a demokrácia dilemmája végleges megoldást nyer a világon.

A TÁRSADALOM TÖRVÉNYE

 A törvény kérdése a kormányzási eszköz problémájához hasonló. Ezt sem sikerült még a modern korban megoldani, habár a történelem bizonyos időszakaiban megtalálták a megoldást.

Érvénytelennek és igazságtalannak kell tekintenünk azt, hogy egy bizottság vagy parlament hozzon törvényt a társadalom számára. Ugyancsak érvénytelen és antidemokratikus, ha egy személy vagy egy bizottság, vagy egy parlament módosítja, illetve visszavonja a társadalom törvényét.

Mi tehát a társadalom törvénye? Ki szövegezi meg? Mi a jelentősége a demokrácia szempontjából?

Bármely társadalom valódi törvénye a szokás / hagyomány / , vagy a vallás. Vagyis minden arra irányuló kísérlet, hogy e két forráson kívül álló törvényt hozzanak bármely társadalom számára, érvénytelen és illogikus. Az alkotmányok nem jelentik a társadalom törvényét. Az alkotmány emberalkotta alaptörvény. Ennek az emberalkotta alaptörvénynek forrásra van szüksége, hogy igazolhassa magát. A modern korban a szabadság problémája abban áll, hogy az alkotmányok váltak a társadalom törvényévé.

Ezek az alkotmányok azonban csak avilágon, uralmon lévő diktatórikus kormányzási eszközök, az egyének és pártok nézetére támaszkodnak. Bizonyítja ezt az egyes alkotmányok közötti eltérés, habár az emberi szabadság mindenütt ugyanaz. Az eltérés oka a kormányzási eszközök felfogásának különbözőségében keresendő. Itt van a modern világban a szabadság sebezhető pontja. A módszer, amellyel a kormányzási eszközök uralkodni akarnak a népek fölött, bennfoglaltatik az alkotmányban, s kényszerítik az embereket, hogy engedelmeskedjenek neki azoknak a törvényeknek a nevében, melyek az alkotmányból származnak, amely viszont a kormányzási eszköz elképzelésének és temperamentumának köszönheti létét.

A diktatórikus kormányzási eszközök törvénye a természeti törvény helyére lépett. Az ember alkotta törvény elfoglalta a természetes törvény helyét, s így az objektív kritériumok eltűntek. Az ember ugyanaz mindenütt. Fizikai felépítése és ösztönei is azonosak. Ezért vált a természetes törvény a mindenütt azonos emberek logikus törvényévé. Később viszont az alkotmányok, az emberalkotta törvények úgy kezdtek tekinteni az emberekre, mint akik nem azonosak.

Erre más igazolásuk nincs, mint hogy a kormányzási eszközök, az egyén, a parlament, az osztály, a párt valamennyien uralkodni akarnak a népeken. Így azt látjuk, hogy az alkotmányok rendszerint megváltoznak a kormányzási eszköz változásával. Ez azt bizonyítja, hogy az alkotmány a kormányzási eszközök temperamentumát tükrözi, az ő érdekeiket szolgálja, s nem természetes törvény.

Ez a szabadságot fenyegető veszély, mely ott rejlik az emberi társadalom valódi törvényének elvesztésében, illetőleg ember alkotta törvényekkel történő helyettesítésében, melyeket a kormányzási eszköz adott ki a célból, hogy uralkodjék a tömegeken. Ellenkezőleg, a kormányzati eszköznek kell követnie a társadalom törvényét.

A társadalom törvénye nem lehet megfogalmazás és kodifikálás tárgya. A törvény fontosságát az adja, hogy ez az a döntő kritérium, melynek alapján meg lehet különböztetni az igazat a hamistól, a helyest a helytelentől, az egyének jogait a kötelességeiktől.

A szabadság mindaddig veszélyeztetett helyzetben van, ameddig nincs a társadalomnak egy szent, szilárd szabályokon nyugvó törvénye, melyet nem változtathat meg, vagy helyettesíthet semmiféle kormányzási eszköz. Sőt, a kormányzási eszköznek kell követnie a társadalom törvényét.

Jelenleg azonban az egész világon a népek felett ember alkotta törvények uralkodnak, melyek a kormányzási eszközök hatalomért vívott harcának megfelelően változtathatók vagy visszavonhatok. Az alkotmányokra elrendelt időnkénti népszavazások sem elegendőek, mert a népszavazás maga is a demokrácia becsapása, hiszen csak egyetlen szót, egy “igen”-t, vagy egy “nem”-et engedélyez. Az emberalkotta törvények ereje a népszavazás elfogadására kényszeríti a népeket. Az alkotmányra történő népszavazás azonban még nem jelenti azt, hogy ez lenne a társadalom törvénye, hanem csak azt, hogy ez az alkotmány, vagyis a népszavazás tárgya, semmi több.

A társadalom törvénye örök emberi örökség, mely nemcsak az élők tulajdona. Éppen ezért, egy alkotmány megszövegezése, s a jelenlévők megszavaztatása meglehetősen komikus jellegű.

Az ember alkotta alkotmányokból származó ember alkotta törvények teli vannak az ember elleni anyagi büntetésekkel. A szokásjogban ilyen büntetéseket szinte nem találunk. A szokásjog emberhez illő morális, nem pedig anyagi büntetéseket ró ki. A vallás átfogja és magába olvasztja a szokásjogot.

Anyagi büntetéseinek legnagyobb részét az utolsó Ítélet napjára halasztja el. Legtöbb előírása tanítás, útmutatás és kérdésekre adott válasz. Ez a törvény juttatja kifejezésre a legmegfelelőbben az ember iránti tiszteletet. A vallás csak szélsőséges esetekben ír elő azonnali büntetést, amikor ez elengedhetetlen a társadalom védelmére.

A vallás magába olvasztja a szokásjogot, ami a népek természetes életének kifejezője. Így, a szokásjogot is tartalmazó vallás a természetes törvény megerősítése is. A nem vallási és nem szokásjogi törvények az embernek a másik ember ellen hozott csinálmányai. Következésképpen érvénytelenek, mert nem a természetes forráson, a szokásjogon és valláson alapulnak.

KI ELLENŐRZI A TÁRSADALOM MENETÉT?

 A kérdés az, ki ellenőrzi a társadalmat, hogy megóvja a törvénytől való elhajlástól. Demokratikusan egyetlen csoport sem igényelheti a társadalom nevében az ellenőrzés jogát. A társadalom saját magának az ellenőre”Egyet jelent a diktatúrával, ha egy egyén vagy csoport azt állítja, ő a felelős a törvényért. A demokrácia ugyanis az egész társadalom felelősségét jelenti, így az ellenőrzés is az egész társadalomra tartozik. Ez a demokrácia.

Hogyan valósul meg? A demokratikus kormányzási eszköz segítségével, mely annak eredményeképpen jön létre, hogy a társadalom alapszintű népi kongresszusokba szerveződik, s a nép kormányoz a népi bizottságokon és az általános népi kongresszuson / nemzeti kongresszus / keresztül, ahol megtalálhatók a népi kongresszusok bizottságai, az adminisztratív népi bizottságok, a szakszervezetek, a szövetségek, s valamennyi szakmai szervezet. E teória alapján a nép a kormányzási eszköz és a nép saját maga ellenőre is.

Ily módon megvalósul a társadalomnak a törvény felett gyakorolt önellenőrzése.

HOGYAN IGAZÍTJA KI A TÁRSADALOM IRÁNYVONALÁT, HA ELTÉR A TÖRVÉNYTŐL?

 Ha a kormányzási eszköz diktatórikus, mint a világon jelenleg uralmon lévő politikai rendszerek esetében, akkor a társadalom csak erőszakkal, vagyis a kormányzási eszköz elleni forradalommal juttathatja kifejezésre, hogy ráébredt a törvénytől való eltérésre és korrigálni akarja az elhajlást. De az erőszakban, vagy forradalomban nem osztozik az egész társadalom, még akkor sem, ha ez a társadalomnak az elhajlás iránti érzését fejezi ki. Csak azok vállalkoznak rá, akiknek megvan a képességük a kezdeményezésre és a bátorságuk arra, hogy kinyilvánítsák a társadalom akaratát. Ez a magatartás azonban a diktatúra felé vezet, mert e forradalmi kezdeményezés lehetővé teheti valamely kormányzási eszköz számára, hogy a nép képviselőjeként lépjen fel. Ez azt jelenti, hogy a kormányzási eszköz továbbra is diktatórikus jellegű marad. Ráadásul az erőszak és az erőszakos változtatás maga is antidemokratikus, habár egy korábbi, ugyancsak antidemokratikus helyzet következménye. Az a társadalom, mely ebben a körben mozog, elmaradott társadalom.

Mi tehát a megoldás?

A megoldás az, hogy a nép legyen a kormányzási eszköz, kezdve az alapszintű népi kongresszusokon, egészen az általános népi kongresszusig. A kormányzati adminisztrációt meg kell szüntetni, helyét a népi bizottságoknak kell elfoglalniuk.Az Általános Népi Kongresszus legyen nemzeti kongresszus, ahol az alapszintű népi kongresszusok, az adminisztratív népi bizottságok, a szövetségek, a szakszervezetek és valamennyi szakmai szövetség képviselői gyűlnek össze.

Ha ebben a rendszerben esik meg a társadalom törvényétől való elfordulás, akkor az, totális jellegű, amit átfogó módon kell kezelni, a demokratikus revízió és nem az erőszak útján.Nem arról van szó, hogy önkényesen kell megválasztani a változtatás vagy a kezelés módját, hanem arról, hogy a követendő eljárás e demokratikus rendszer szükségszerű következménye.

Ilyen esetben nem lehet szó olyan külső csoportról, mellyel szemben erőszakkal kellene fellépni, vagy amelyet felelőssé lehetne tenni az elhajlásért.

A SAJTÓ

A demokrácia népi uralmat és nem népi kifejezést jelent!

A természetes személy szabadon kifejezheti magát, olyannyira, hogy még ha bolond módra is viselkedik, azt is kifejezésre juttathatja, hogy bolond. A jogi személy is szabadon kifejezheti jogi személyiségét. Ezekben az esetekben azonban, az első esetet véve, az illető csak saját magát képviseli, a második esetben pedig csak azokat a természetes személyeket, akik a jogi személyiséget alkotják.

A társadalom számos természetes és számos jogi személyből áll. Tehát, ha például egy természetes személy kifejezésre juttatja, hogy bolond, ez nem jelenti azt, hogy a társadalom többi tagja is az. Egy természetes személy kifejezése tehát csak önkifejezés, s a jogi személy kifejezése is csak azt jelenti, hogy a jogi személyt alkotó csoport véleményét vagy érdekét juttatja kifejezésre.

Egy dohánytermelő, vagy értékesítő vállalat az érdekeket tekintve, csak a vállalatban résztvevők érdekeit fejezi ki, vagyis azokét, akik hasznot húznak a dohány termeléséből, vagy értékesítéséből, habár ez a többi ember egészségére káros.

A sajtó a társadalom kifejezési eszköze és nem a természetes, vagy jogi személyé. Demokratikus és logikus módon tehát egyikük sem birtokolhatja.

Ha egy újságot egyetlen személy birtokol, akkor ez csak az ő álláspontját fejezi ki. Teljesen alaptalan minden olyan állítás, mely azt mondja, hogy egy ilyen újság a közvéleményt képviseli, hiszen valójában csak a természetes személy (tulajdonos) nézőpontját tükrözi. Demokratikus módon nem megengedhető, hogy a természetes személy bármilyen publikálási, vagy tájékoztatási eszközzel rendelkezzen. Természetes joga viszont, hogy kifejezze magát bármilyen eszköz révén, még akkor is, ha ez őrültség, mellyel saját őrültségét igazolja.

A kereskedők szakszervezete, vagy a kereskedelmi kamara által kiadott újság például csak arra szolgál, hogy a társadalom e csoportjának véleményét kifejezésre juttassa. Csak saját álláspontját képviseli és nem a közvéleményét. Ez vonatkozik a társadalom valamennyi természetes és jogi személyére.

A demokratikus sajtót a társadalom különböző csoportjaiból összetevődő népi bizottság adhatja ki. Ebben a népi bizottságban benne kell lennie a munkások, a nők, a diákok, a parasztok, a professzionalisták, a hivatalnokok, kézművesek és mások szövetségeinek. Csakis ebben az esetben fejezheti ki a sajtó vagy más tájékoztatási eszköz az egész társadalom véleményét és képviselheti álláspontját. Ezáltal lesz a sajtó, vagy a tájékoztatás valóban demokratikus.

Ha az orvosi szakszervezet kiad egy újságot, akkor annak kizárólag orvosi jellegűnek kell lennie, hogy valóban annak a csoportnak az érdekét képviselhesse, mely megjelentette. Ha az ügyvédek szakszervezete ad ki egy újságot, akkor annak teljes mértékben jogi jellegűnek kell lennie, hogy valóban annak a társaságnak az érdekeit képviselje, mely publikálta. Ugyanez vonatkozik a többi csoportra is.

A természetes embernek joga van kifejeznie magát, de demokratikus módon ennél többre nem jogosult. Ily módon az, amit a világon a sajtószabadság problémájának neveznek gyökeresen és demokratikusan megoldható. A sajtószabadság problémája, amiről még mindig vita folyik a világon, általában véve a demokrácia problémájában gyökerezik. Nem lehet addig megoldani, amíg nem talál megoldást az egész demokrácia problémája a társadalom egészében. A demokrácia bonyolult problémájának megoldására csak egyetlen út képzelhető el, ez pedig a harmadik egyetemes elmélet.

 ***

 E teória szerint a demokratikus rendszer egy összefüggő építmény, melynek szilárd alapját képezik az alapszintű népi kongresszusok, a népi bizottságok, a szakmai szövetségek, melyek valamennyien az Általános Népi Kongresszus ülésén találkoznak. Semmilyen más módon nem lehet elképzelni a demokratikus társadalmat.

Végezetül, a tömegek kora, mely sebesen közeledik felénk a köztársaságok korszaka után, lángra gyújtja az érzéseket és elkápráztatja a szemeket. De ugyanúgy, ahogy hírül hozza a tömegek valódi szabadságát és a kormányzási eszközök béklyóitól való örömteli megszabadulását, egyúttal figyelmeztet az anarchia és a demagógia korának visszatérésére is, ha megbukik a néphatalmat jelentő új demokrácia és visszatér az egyén, vagy az osztály, vagy a törzs, vagy a szekta, vagy a párt hatalma.

Elméletileg, ez a valódi demokrácia. A valóságban azonban mindig az erősek uralkodnak, vagyis a társadalom erősebb felének kezében van a hatalom.

Muammar al-Kaddáfi A Zöld Könyv Második rész →

(1. oldal / 2)
Megjelent: 3046 alkalommal

Hozzászólások  

 
Miczán József
#1 3527 Miskolc Baross Gábor út 14. 8/1.Miczán József 2016-08-03 16:19
Összehasonlításra ajánlom a jogrendreform.5mp.eu/ oldalon nyomtatható Néphatározatot, indoklásával együtt tanulmányozásra.
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 249 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 68.1%Canada 0.9%
Romania 5.7%Serbia 0.8%
United States 5.3%Kuwait 0.4%
Russian Federation 3.1%Switzerland 0.4%
Germany 2.6%Czech Republic 0.3%
Ukraine 2.6%Australia 0.2%
Slovakia 2.2%Italy 0.2%
United Kingdom 1.7%France 0.2%
Austria 1.5%Netherlands 0.1%
Sweden 1.4%Belgium 0.1%

Today: 552
This Week: 4759
Last Week: 5900
This Month: 20678
Last Month: 24616
Total: 1474708

Belépés