Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

V2017Jun25

2015. Augusztus 10., Hétfő 20:40

A Ragadozók

Írta:  Botos László
Értékelés:
(16 szavazat)
"A közölt tanulmányban: A ragadozók, megvilágosult, hogy kik voltak az évszázadokon át, nemzeti meggyőződésből az imperialista agresszorok. A tanulmányból az is kiderült, ha okulva döntünk, és nem a megszokásból elvetve a bizonyított történteket, továbbra is helyet adva a hamisításoknak, az erkölcstelen történelem tanításnak, így folytatva és fenntartva az érthetetlenséget, ami a jelenlegi életünk, zavart látásunk oka."...

S népek hazája, nagyvilág!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"...
Szózat - Vörösmarty Mihály

Igen, erről van szó, élet vagy halál, mert népünk és a nemzet elérkezett ahhoz a meggyőződéshez, hogy lépnie kell, és nagyot, vagy gyáván meghunyászkodva feladja múltját, jövőjét, és belenyugszik a népek által is megvetett dicstelen elmúlás örök homályába: vagy egy utolsó, szent összefogással szembeszáll a németek, Habsburgok, osztrákok, szlávok által évszázadokon át kitermelt ellenségeinkkel az igazság de nem a gyűlölködés erejével.

A Kárpát-medencét, Nagy Magyarország területét két hatalom, azoknak nagyhatalmú erőszakos és állandóan törtető törekvései ellen kellett helytállni népünknek, mint ezt vérzivataros történelmünk híven bemutatja. Az állandó keleti és nyugati irányból egyaránt indított támadások, bujtogatások, amelyek évszázadokon át szították a magyarellenességet; előidézői lettek a Kárpát-medencei és a balkáni zavargásoknak. Ezek részünkről a németek, majd a szláv népek által előidézettek elleni védekezésünket követelte, de melyeket ellenségeink, a németek, majd a szláv népek idéztek elő.  Hosszú időkön át állandó uszítással ellenségeinkké tették a szláv népeket, s ránk fogva, úgy hirdetve minket, mint izgága, nyugtalan, bajkeverő népet.

A közölt tanulmányban: A ragadozók, megvilágosult, hogy kik voltak az évszázadokon át, nemzeti meggyőződésből az imperialista agresszorok. A tanulmányból az is kiderült, ha okulva döntünk, és nem a megszokásból elvetve a bizonyított történteket, továbbra is helyet adva a hamisításoknak, az erkölcstelen történelem tanításnak, így folytatva és fenntartva az érthetetlenséget, ami a jelenlegi életünk, zavart látásunk oka. A tanulmányban az is igazságot lelt: az állandóan hangoztatott ezért hitt és elfogadott gondolat, hogy Szálasi Ferenc, németbarát lett volna. Pedig e ferdítést maga a Führer ellenbizonyított: „Szálasi Ferenc által vezetett Hungarista Mozgalmat nemhogy támogatni sietett volna, hanem inkább hátráltatta uralomra jutását. Mert egyedül az jelentett hatalmat az összeomlás előtt a Duna - medencében. Az pedig keresztezte a németség keleti terveit, előretörését.” 1 Vagyis a Pax Hungarica, vagy a Hungarista Mozgalom, és a Kárpát-medencei őshonos, sok ezeréves magyarul beszélő nép, ugyanúgy útban volt a német pán-germánizmus Kelet terjeszkedésének (Drang nach Osten), mint a szláv népek Nyugat irányú terjeszkedésének (pán-szlávizmus). Ezért német részről ellenezték a négyszázas években Atilla hunok Kárpát-medencei birtoklását, a hatszázas évek avar ugyan e határokkal vissza vevő avarokat, majd 896-ban az Árpád magyarjainak honvisszafoglalását. Ezek voltak azok a hajtóerők, amelyek ellen évezredeken át kellett harcolni a magyar nyelvű népnek már az őskorban, majd az első évezredben a hunoknak, avaroknak és magyaroknak.

E történelem ismeret feltárással nyilván megmutatkozik mi a teendő: élet vagy halál. Egy közös összefogással az Akadémiánk rákényszerítésével. Vagy anélkül millió számba menő valós történelem ismeret terjesztéssel kell előjönnünk a világ népei elé. Olyan formában, mint azt az egykori formában az Amerikai Magyar Szövetség kezdeményezett. Erre a szervezendő és kidolgozandó válaszadó munkára felkérhetnénk az MVSZ-t.  

 Ez a szellemi harc nem lesz könnyű, mert tömegük erős és nagyrétű. De valós történelmi hivatkozással, amelyek cáfolhatatlanok meggyőzhetjük a világ népeit igazunkról, állandó hosszan kitartó tanítással, amire nagy szüksége van Nyugat Európának, mert, ha nem tanul, akkor velünk együtt pusztul el. Igazságunkban mire hivatkozhatunk? Meg kell ismertetnünk, az évszázadokon át, élt, és alkalmazott pán-germán, és pán-szláv mozgalmak káros, békétlenséget előidéző munkásságait, amelyek megbontották a Kárpát-medencei népek békés évszázadok együttélését. A nagy hatalmak még mindig nem tudják, mindig keresik a békétlenkedők kilétét. A nagyok évszázados tevékenysége titkolva lett, mert épp ők, a nagy nemzetek, a győztesek voltak azok, akik a zavart, az egyenetlenséget előidézték. S ugyanakkor az általuk beindított és fenntartott békétlenséget a vesztesekre, a gyengékre hárították.

Elsőnek ismerjük, ismertessük meg a pán-germanizmus miben létét.

Születési idejét igen messze korban kell keresnünk. Mint nemzet eszme, tudat alatt élt már a nemzetté alakuló germán törzsek lelkében is. Az hajtotta már a német lovas rendet is a XIII. századtól kezdve a hittérítés örve alatt Észak-kelet-Európában a terjeszkedésre.

A pán-germanizmus, avagy német nemzet eszme fogalmát Herder német bölcselő tudományos mezbe öltöztetve így fogalmazta: „A nemzet természetes, az állam mesterséges szervezet. Minden nemzetnek önmagában van a középpontja, mint a súlypont a golyónál.”…

Ranke, német tudós, a nemzetnek az államtól való függetlenségét fogalmazta meg. Elméletében már határozottan fölismerhető a pán-germanizmus…

…”A haza a németekben van, -- mondja – bennük él Németország. Bennük ölt kifejezést, s ha akarják, ha nem, az egyes németek minden országba, ahová eljutnak, magukkal viszik Németországot.”2

Hasonloan vélekedik Oncken tudós is: „Nekünk németeknek kettős életet kell folytatnunk, és ezzel egyedül állunk a világ valamennyi népe között;   az egyiket mint államnemzet birodalmunk látható létezésében, a másikat, mint kultúr nemzet; szellemi lét láthatatlan birodalmában, amely messze túlszélesedik a mai birodalmi határainkon, s amely magában egyesít mindent, ahol németül beszélnek és éreznek, és ami a mi belső egyéniségünkkel vér szerint, vagy múltjánál fogva rokon.”3

A következőkben idézzük Nemes Váradi Imre: Mérlegen c. könyv egyes részleteit:

hitleri birodalom pángermánizmusa (45-47 old.)

A pángermánizmus a német nemzetiszocialista uralomban nem csökkent, hanem inkább fokozódott. Az hajtotta Hitlert és vezérkarát cselekvésében az egész nemzetiszocialista korszak alatt s ragadta oly tettekre, amelyeknek elmaradása kevesebb gyűlöletet és rombolással záródó befejezését jelentette volna a második világháborúnak.

"A német nemzetiszocializmus kulturális és faji népmozgalommal operált! Meghatározása szerint az emberiség nem államokkal tagozódik szét, hanem vérségen nyugvó szellemi és fizikai munkakészséggel. Az első világháború megteremtette németség vér- és kultúrközösségnek tudatát az Északi-tengertől Fekete-tengerig s német nép vér- és akarategységével az államok fölé emelkedik." — (Asztalos Miklós: A korszerű nemzeteszme.)

Kodolányi János párhuzamot vonva a német és a magyar nemzeteszme fogalma közt, a következő meghatározásra jut.

"A németeknél völkisch fogalomnak kitágító értelme van, a mi népi mozgalmunknak pedig megszűkítő. A német imperializmus nemcsak biztosan támaszkodhatik völkisch mozgalomra, hanem egyenesen szüksége van rá. magyar birodalom viszont csak történeti jogon, legkülönbözőbb népek életérdekeinek összehangolása, egyensúlyban tartása jogán nyújtózkodhatik népességének keretén túl s tarthat igényt Kárpátok medencéjére. Így legvadabb álmában sem gondolhat imperializmusra.

német nemzetiszocializmus annyit jelent, hogy szocializmust német népnek. magyar népi mozgalom ezzel szemben sem többet sem kevesebbet mint szociális igazságot valamennyi népének. A Volk ohne Raum azt jelenti, ha valahol német település van, az német föld.

magyar népiség fogalma szigorúan magyar néprajzi területekre szorítkozik s ha vannak ismagyar néprajzi csoportok határokon túl, — mint p1. Moldvában is —, szó se lehet arról, hogy egy bármily szerény imperializmus építménye alapjául szolgáljanak.

Magyarország feladata az, hogy körülötte élő népeket összekapcsolja, egyensúlyozza, az élethez való jogaikat megvédje, őket életfeltételeikben segítse és egy magasabb egységben tartván, kapocs legyen Kelet és Nyugat között." 4

A német felfogást bemutató idézetek alapján Európa bármely állama földarabolható. De az egész világonis kevés az olyan állam, ahol e fölfogással bomlasztani ne lehetne.

Ez a germán elmélet volt a leghatékonyabb gyúanyag, amelyet nemzetiségeink tudatába dobtak, s amelya pánszláv gondolatot is tovább hajtotta terjeszkedésében. Ezzel bomlasztották meg Délkelet–Európa évszázadokon át kialakult rendjét és fogják megbontani a jövőben is a világ minden államát, ahol nem egynyelvű a nép.

Nagy szerencsétlensége Európának, hogy nem magyar nemzeteszme alapján kormányoznak benne!

A német nemzetiszocialista birodalom soviniszta politikája hatványozott folytatása volt a régi német imperialista politikának, melynek keletre való terjeszkedésében a magyarság mindig erős akadálya volt s az marad a jövőben is.

Hitler véleménye a szövetséges Magyarországra vonatkozólag az volt, hogy "Nincs szükség erős Magyarországra szláv veszedelemmel szemben, mert — győzelem esetén — német nép egyedül iselég erős lesz annak elhárítására."

Keleti politikája mindenben igazolta szándékát.

(…)

Amikor a német hadsereg 1939-ben megszállta Cseh-Szlovákiát s a felvidéki szepességi németek követséget küldtek hozzá azzal a kéréssel, hogy a Szepességet csatolja vissza Magyarországhoz, azzal utasították el, hogy: "A szlovákiai németek jobban megőrizhetik sajátságos népi kultúrájukat Szlovákiában,mint Magyarországon."

Magyarellenes politikájára különös fényt vetnek az oláh politikusokkal folytatott tárgyalásai. Az idevonatkozó adatok nagy részben a nürnbergi tárgyaláson láttak napvilágot.

Grigore Gafencu oláh külügyminiszter írja útinaplójában, hogy Göring, Hitler bizalmasa egy beszélgetés során 1939 áprilisában ezt mondta neki: "Ha Románia barátunk, azt akarjuk, hogy erős legyen. Ha részt vesz ellenünk egy bekerítő politikában, levesszük róla kezünket és hagyjuk, hogy magyar és bolgár szomszédjai azt tegyenek vele, amit akarnak."

Ugyanabban az évben, április 19 -én Hitler tett Gafencunak hasonló kijelentést. "Azt állítják, — mondta —, hogy vissza akarom állítani Nagy-Magyarországot. Miért hallgatnak Önök rossz tanácsadókra? Egy nagyobb Magyarország csak útjában állana Birodalomnak. Ettől eltekintve, magyarok mindig hálátlanok voltak irántunk. Kíméletlenül és szeretetlenül bántak kisebbségekkel. Ami engem illet, kizárólag németeimhez van közöm. Csákynak és Horthynak mondtam: romániai és jugoszláviai németek nem akarnak visszakerülni Magyarországhoz. Új hazáikban jobban bánnak velük. Amit pedig anémet kisebbségek nem akarnak, — Birodalom sem.

Ha az első világháborúban hatalmon lettem volna, keresztülvittem volna Austria-Magyarországnak a nemzetiségi elv szerinti fölosztását: németek Németországhoz, lengyelek Lengyelországhoz, a szerbek Szerbiához, románok Romániához kerültek volna. Látja, nemzetiségi elv kellene, hogy minden tartós rend alapja legyen! Azért nem nyúlok Romániához. Semmiféle Romániával szemben támasztott igényt nem támogatok, — természetesen addig, míg Románia barátságára számíthatok."

Tisztességtelen ajánlat volt Hitler részéről, mert Románia érdekét csak addig volt kész támogatni, amíg az hűségesen áldozta vérét és gazdasági értékeit Németországért: De mindenképpen igazságtalan volt a magyarokkal szemben akkor is, ha mindjárt kész volt földarabolni Romániát amint ellene fordult volna. A völkisch elmélet alapján pedig kész lett volna földarabolni a Monarchiát is annak idején, ha hatalmon lett volna, hogy a Duna mentén egy új német államot teremtsen.

Így alakították ki az erdélyi szászok és a magyarországi hűtlenül gondolkodó németek nemcsak németországi testvéreik, hanem a nemzetközi világ magyarellenes érzelmét is nem létező sérelmeik hangoztatásával.

A szerb nép történet írása (153-196 old)

A karlócai szerb orthodox pap, Nikol Bogits: "A szerb egyház története" című könyvében a következőt írja:

"Tisztában vagyok azzal, hogy a szerbek a krisztusi tanokat közvetlenül András és Pál szájából hallották. Majd később Offilius evangéliuma is szerb evangélium volt."

E könyvnek nemcsak a nagyzolás az érdekessége, hanem az is, ahogyan leírja; hol született meg a pánszláv mozgalom...

1. “A pánszláv mozgalom Magyarországon született meg, ahol az ipeki patriarchatus tradícióit az oda menekült görög orthodox klérus átmentette és ápolta.

2.  A pánszerbizmus tartalmilag a Karadzik - Vuk - féle eszmék alapján célul tűzte ki a szerbség egyesítését. (Pánszerb eszmét)

3.  A Karadzik értelmezésű pánszláv eszmét 1860-ban vette fel hivatalos állami politikájába az akkori szerb fejedelem, aki a belső bajokról akarta elterelni a figyelmet azzal, hogy azt külső célokra irányította."

Ez a politika okozta az élénkebb szerb agitációt, szervezkedést, elsősorban Bosznia - Herzegovinában, Bulgáriában és a Monarchia területén.

Magyarországnál alkalmasabb terület nem is lehetett volna sehol a világon a pánszláv, pánszerb mozgalom megszületéséhez és fejlődéséhez. Azon a földön mindig bárki leüthette a sátorkaróját és boldogulhatott. Másutt ellenőrizték a bevándorlást és földszerzést. Hazánkban "szalámitaktikázással" nyirbálta a szentistváni tradíció a magyarságot a "többnyelvű ország erősebb" elv alapján...

Az 1890-ben már harmadik kiadásban megjelent szerb iskolai tankönyvben: "A szerb világ írásban és képben" címmel mint a jövendő Nagyszerb Birodalom részei, a következő országok szerepelnek: Szerbiai királyság, Ószerbia, Macedonia, Montenegró, Bosznia - Herzegovina, Dalmácia, Istria,Horvátország, Szlavonia, Sze-rémség, Bácska, Bánság, a bolgár uralom alatt álló Szerbia (Nyugat - Bulgária). Minden idegen terület ahol csak néhány szerb élt. Szerencse, hogy egyelőre Budapest nem szerepel benne, habár környékén lakott néhány száz szerb család. De ami késik, nem múlik. A magyarokkal már mindent elkövethetnek!

A szerbek harminc év alatti hódítása megfelel a propaganda történetének, s csaknem tökéletes beteljesülése a nagyszerb törekvésnek. És talán törhetetlen, mert ahol a szerb megveti a lábát; egy - kettőre szerbesít vagy megsemmisít mindenkit, aki és ami nem szerb.

"A szerbség igaz arca az orthodoxia. Mondhatjuk, hogy szerbek keleti egyház néppé vált expanziós törekvése."5

Amíg más népek fegyverrel és kultúrával igyekeznek hódítani, addig az orthodox egyházak és népeik — amint előttünk áll —, vallásuk és nyelvük lassú, észrevétlen terjesztésével. Úgy gyarapítják birodalmaikat visszavonhatatlanul.

Boldog az a nép, amelynek olyan egyháza, papjai, vezetői és nevelői vannak, és olyan fanatikus nemzeti érzelmű fiai, mint a szerbeknek, és jaj a körülöttük élő népeknek…      Hogy mennyire gyűlölködőkké tudta nevelni híveit az orthodox egyház meg a nagyszláv propaganda hamisított történettanítása, tapasztaltuk a két világháborúban s azután. Nemzetünk tagjainak százezreit pusztították el, nem beszélve a számtalan beolvasztottról.

A szerb gyűlölet jellemzésére álljon itt a következő adat:

1922 szept. 23-án a szarajevói királygyilkosról elnevezett szabadkai szerb újság írta:

"Likvidálni kell magyar kérdést. Rendszeres agresszív pánszlávizmusnak kell elsöpörnie `kis magyar oázist' az árpádi civilizáció utolsó tatár maradványát. Magyarországnak el kell tűnnie térképről, nemzetiségekre nincs szükségünk!"

A magyar népet valóban le is törölték már a térképről a szabadkőműves zsidók elméletben még 1890-ben, az általuk elkészített új Európa-rendezés alapján. A szerbeknek azt a tervet kell megvalósítaniok. De talán mégis messzire mennek, amikor féktelen nacionalizmusuk által hajtva, minden nem szerbet elpusztítással fenyegetnek, mert rájuk is áll: "jegenyefák nem nőnek az égig!"

Az alábbi versben is tombol a szerbek oktalan és alaptalan magyargyűlölete.

ROHAMRA SZERB

Rohamra szerb, fegyverre, rohamra!
Töltsd a puskád, ülj föl a lovadra.
Fényes kardod ne hagyd hüvelyében,
Rontsd belé a gazok tar fejébe!
Szállj rohamra hősies szerb szellem,
A magyarok ; a bitangok ellen !
Szoríts kezet kedves testvéreddel,
fogj össze most jó horvát véreddel
s rohanjatok neki mindazoknak,
előttetek kik meg nem hajolnak?
Rohamra fel együtt szerb és horvát:
Törjétek le a magyarok szarvát!
A magyart a szerb eddig is verte,
térde alá keményen teperte.
Ha sziszegett, a torkára hágott,
s kardjával a fején dohányt vágott.
Rohamra szerb, mint hajdanán... rajta!
Hadd pusztuljon előled e fajta!
Panaszkodik a pokol fajzatja:
Nem prédikál magyarul a papja.
Tatár módra rútul átkozódik,
hogy meghallják még a magyar szót itt.
Rohamra szerb, míg mozdul a vére:
Él a kígyó, taposs a fejére!

 (Katholikus Magyarok Vasárnapja, 1959. szept. 2. számából.  

A versben a költő maga bizonyítja, hogy nem a magyarság üldözte, verte, gyilkolta a szerb népet, hanem ellenkezőleg; a híres "vitéz szerb nép" a magyart, leginkább a védtelen magyart...

(Megjegyzés Botos László-tól: A román himnuszban pedig úgyszintén hasonlóan:

Ébredj fel, ó, román

Ébredj, román, ébredj halotti álmodból,
Melybe süllyesztettek barbár zsarnokok!
Most vagy soha teremts magadnak eljövendő sorsot,
Melynek kegyetlen ellenséged is meghajolni fog!
Most vagy soha bizonyítsd be a világnak
Hogy még folyik a római vér ereidben
És hogy szívünkben még őrzünk büszkén egy nevet
Csaták győztesét, egy nevet: Traianus
Nézzétek, ti dicső árnyak: Mihály, István, Mátyás király
Román nemzet, a ti dédunokáitok,
Felfegyverkezve, a ti tüzetekkel ereinkben
Mind azt kiáltjuk "Élet szabadon vagy halál!"
Papok kereszttel az élen! Hisz a had keresztény,
A mottó a szabadság, a cél szent,
Inkább meghalunk csatában, teljes glóriában,
Mint hogy újból rabszolgák legyünk régi földünkön.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Rom%C3%A1nia_himnusza

Egy angol írónő a szerbekről:

A szerbeknek a nem orthodox szlávok és egyéb nem orthodox népek elleni gyűlöletéről Miss Edith Durcham,— aki 20 évig tanulmányozta a balkáni viszonyokat —, a következőket írta: "Die südslavischeGefahr" c. könyvében:

"A kölcsönös kereszténygyűlölet szerb nép jövőjét talán erősen befolyásolni fogja. Azon nem csodálkoztam, hogy szerbek gyűlölik az izlámot azt azonban nem vártam, hogy többi keresztény egyházat is gyűlöljék. szerb egyház mértéktelen gyűlölködő nacionalizmust testesít meg. Azonban ez az esztelen nacionalizmus — amennyiben jövőben is oly féktelen módon hódolnak neki —, Szerbiaromlásához vezet.”

Az agyonverés etikájáról így ír: —

Ha egy mohamedán megöl egy másik mohamedánt; annál jobb. Ha egy orthodox keresztény megöl egy másik orthodox keresztényt; legjobb az egész dologról nem beszélni. Ha egy orthodox keresztény megöl egy mohamedánt; az szent cselekedet! Ha azonban egy mohamedán öl meg egy orthodoxkeresztényt; az egy borzalmas tett, amelyet az összes újságoknak meg kell táviratozni." (Emigrációs Sajtóarchivum id. sz.)

Hogyan léptek a szerbek a második világháborúba.

Nem éppen becsületes és lovagias módon. Az emigrációban megjelenő Danica nevű szerb újság méltóképpen jellemzi ezt, amikor az 1941. évi puccsról írva, ismerteti Seton Watson angol író szavait:"Jugoszlávia háborúba lépését félmillió fonttal megfizettük. Mi semmivel sem tartozunk a szerbeknek."

Majd idézi Donovan amerikai ezredes szavait, aki koronatanúként állítja: "A szerbek nem hivatkozhatnak 1941. márc. 27 -re, mert azt a forradalmat mi financiroztuk." — Tehát mind a két nagyhatalom megfizette a szerbek háborúba lépését...

Intelemnek álljon itt számunkra a Südslavische Frage szerzőjének figyelmeztetése:

"Bizánc keze a történelem zivataros évszázadain át ébren tartotta a szerbekben az egykori fényes idők emlékezetét. Ez a végrendeletszerű hagyaték: 'zavjetna museo' kötelezővé tette minden szerbnek, hogy az egykori nagyság visszaállításáért dolgozzék."

Nekünk magyaroknak tehát kettőzött éberséggel kell küzdenünk a jövőben megmaradásunkért és földünkért. Nemzetiségeink elég példát szolgáltattak már ahhoz; miként lehet jelentéktelen népfoszlányokból népet és nemzetet alakítani, amelyeknek olyan ábrándozó és könnyelmű szomszédai vannak, mint a magyarok...

Nem abban rejlik a veszély, hogy egy keresztény ember egyházából az orthodox egyházba lép, hanem abban, hogy átlépésével nemzetiségét, magyarságát is elveszíti.

MI A PANSZLAVIZMUS?

A pánszlávizmus határozott célkitűzésben végződő mozgalom, amely minden szláv népet egy birodalomban óhajt egyesíteni; ezért küzd titokban és nyíltan. Célja megvalósítását a szláv görögkeleti egyház is alapprogramjává tette. Mondhatjuk: az indította el.

Marx Károly meghatározása szerint:

"A pánszlávizmus nem egy nemzet függetlenségi mozgalma, hanem olyan törekvés, amely évezred történelmi alkotásait akarja elpusztítani. Ahhoz, hogy célhoz érjen, le kell törölnie Európa térképéről: Törökországot és Németország felét. Annak elérése után is csak akkor maradhat meg, ha a maradék Európát is leigázza.”

pánszlávizmus tehát, — amely vallási alapból indult el —, politikai programot jelent és Európát két lehetőség elé állítja; behódol a szlávságnak vagy arra kényszerül, hogy lerombolja Oroszországot, a pánszláv mozgalom támadó központját.”6

E mozgalom a magyarokra nézve jóval felül múlja a pángermán veszedelmet is. Megismerése fényt vet szláv nemzetiségeink történelmi szereplésére is. Életük éppen úgy összefügg azzal, mint német nemzetiségeinké a pángermánizmussal, a nagynémet törekvéssel. Szláv nemzetiségeink a magyar humanitáson kívül annak köszönhetik önállóságukat és a magyarság hátrányára történt területgyarapodásukat. Végeredményben; döntő szerepe volt Európa és Magyarország rombadöntésében!

A pánszláv mozgalom fanatizált irányítói tették a hazánkban lakó szlávokat és románokat a magyar nép ellenségeivé. Ez a propaganda vitte a szakadást oly mélyre a magyarországi szláv és oláh lakosság, s a magyarok között. Alig van remény arra, hogy a békesség helyreálljon, amíg az egyik vagy a másik — gyengébb az erősebbnek — át nem adja helyét a Duna - medencében. Vagy nemzetközi hatalmi szóval rendet teremtenek, amire semmilyen kilátás nincsen. Az élet mélyén azonban még azután is folytatódna az elsőbbségért vívott harc.

Az eddigi harc egyoldalú volt, mert csak a magyar nép ellen összpontosították és nem kaptak ellentámadást. Megváltozik azonban ha a magyar nép is olyan helyzetbe kerül, hogy komoly fajvédelmi harcot indíthat.

A gyűlölködő és uralomra törő pánszlávizmust Európának meg kell semmisítenie, amíg nem túl késő! Megsemmisítése ugyanolyan érdeke Ázsia népeinek is! Hihető, hogy elérkezik az idő, amikor Nyugat vagy Kelet népei veszélytelenné teszik.

Hajdan a pánszlávizmust "cári imperializmus" -nak tartották, korunkban pedig nyugatosan sokan "bolsevista imperializmus" -nak vélik, holott mind a múltban, mind a jelenben világuralmi törekvés a lényege; az jellemzi ma is. A kommunista eszme csupán félrevezetésre szolgáló takaró, mert alatta a legféktelenebb pánszláv törekvés tüze lángol.

Minthogy ez a veszedelem minket, magyarokat fenyeget legjobban Európában, nekünk kell vele legbehatóbban foglalkoznunk és ellene minden erőnkkel védekeznünk; meg kell ismernünk és meg kell ismertetnünk. Ismernie kell még az iskolás gyermeknek is, hogy nemzetünket megvédhessük ellene.

Amikor tirannizmusuk és garázdálkodásuk túlságosan fölháborítja a világ közvéleményét; periódusonként megbélyegzik történetük néhány vezéralakját de sohasem a szláv tradicionális politikát! Ilyen értelemben áldozták föl Sztalint, Beriját, Kruscsevet! E manővereket követő ún.: "enyhülés"- ek teljesen elegendőnek bizonyultak a Nyugat barátságára, ahol szláv bűnökről és területhódításokról "természetesen és udvariasságból" hallgatnak.

Ilyen nyugati politikafilozofia díszkiséretében valósulhatott meg a hírhedt taktika: "Két lépés előre (a nagyszláv imperializmus javára), — egy lépés hátra (a kommunizmus számlájára)”...

Keletkezési ideje

A pánszláv gondolat megszületésének ideje a messze múltba nyúlik vissza. Ez az idő Konstantinápoly eleste (1453). Abban az időben írta egy Philoteus nevű szerzetes III-ik Iván cárnak, hogy: "Új Róma keletkezett északon, amely napként világítja be a mindenséget. Ez a harmadik Róma megmarad az idők végezetéig, mert ez az utolsó. Moszkvának utódja nem lehet. Negyedik Róma el sem képzelhető! "

A pánszláv gondolat attól kezdve hosszú időn át mint világmegváltó orthodox vallási eszme fejlődött tovább az orosz nép lelkében. E gondolat később politikai síkra tért és kegyetlen hódításokban jelentkezett; népeket irtott ki vagy orosz igába vetett és szlávosított.

Moszkva a kezdeti időben csak a bizánci császárok küldetését vállalta. Miután a tatárokat és mongolokat is leigázta, azok khánjainak küldetését is magára vállalta. Kelet és nyugat népeit egyetlen egységbe foglalta; orthodox szellemben, orosz fennhatóság alatt.

"Az oroszok készek voltak életükkel is megpecsételni azt a meggyőződést, hogy egyedül az orthodox egyház felelős Krisztusnak az apostoli hagyomány megőrzéséért, amelyet — meggyőződése szerint Róma elveszített, Bizánc pedig kockára tett. S ha Moszkva egyedül őrzi az igaz hitet, kötelessége a világ megváltása még erőszak árán is és az emberiséget az igaz hit forrásához vezetni!” 7

Ezzel a fanatikus megváltó hittel terjeszkedik Moszkva az ázsiai és európai térségben évszázadok óta. Ezt a hajtóerőt nyugaton csak akkor ismerték föl, amikor már tisztán látszott a nagy cél; egyesült szlávokkal a világhatalomért!

Nagy Péter (1672-1725) a maga korában hódítási módszeréhez megszerezte az európai civilizációt, a technika előfeltételeit is, amellyel közelebb vitte az orosz népet hivatástudata megvalósításához. Enélkül az orosz nép technikai fejlődése száz évet késett volna. Híres végrendeletében így fogalmazta meg az orosz nép hivatástudatát: "A nagy Isten, akitől létünket és koronánkat bírjuk, megvilágította elménket és megengedte, hogy kijelentsük a gondviseléssel egyező felfogásunkat, amely szerint: az orosz nép arra hivatott, hogy a jövőben egész Európát birtokolja." — "Attól kezdve Oroszország problémája Európa problémája lett." 8

(. . . )

A pánszláv eszme kifejlődéséhez a pángermán ill. német romantika adta a legtöbb kulturális és propagandaanyagot.

Egy német herceg indította meg az első cseh folyóiratot. Josef Junguran német - cseh szótárt írt.Herder valósággal rajongva gyűjtötte s foglalta irodalmi műbe a szláv néprajzi adatokat. E kutatások alapján Paul Safarik szláv nyelv - és irodalomtörténetet írt. Bernolák megteremtette a szlovák irodalmi nyelvet. Palacký a mai cseh nemzettudat alapját. Majd Safarik által megszületik az irodalmi pánszlávizmus és Kollár művein át a nagyszláv közösségi gondolat.

A németek tehát ugyanolyan kultúrmunkát végeztek, mint mi magyarok a kis szláv népek között. És ezzel közös előmozdítói voltunk a pánszláv mozgalom terjeszkedésének.

Az oroszok európai térfoglalásának kísérlete már a 18.-ik század elején megtörtént. Komolyabb jelentőségűvé csak a napóleoni háborúban vált, amelyben porosz támogatóként vettek részt. 1711.-től az első világháborúig tízszer szállták meg a mai Románia területét. Nagy Péter már adriai támaszpontjává akarta tenni Montenegrót.

1660-ban kifosztották Berlint és Erzsébet cárnő birodalmához akarták csatolni Poroszországot.

1735-ben és 1747-ben a Rajnánál álltak.

1798-ban Suwarow tábornok Milánóból és Turinból űzte ki a francia sereget.

pánszlávizmus bomlasztó hatása

A pánszlávizmus hatása Magyarországon első ízben a szabadságharc alatt nyilvánult meg, az oláh és szláv népek ellenünk folytatott gerillaharcában. Pánszláv agitátorok járták az országot és izgattak a magyarság ellen, fűtötték nemzetiségeink elszakadási törekvését. Agitációs munkájukban támogatta őket a Habsburg- ház is.

A pánszláv veszedelem nagyságát mutatja az a naplójegyzet amelyet a cári birodalom összeomlása után találtak a cári levéltárban: — "Oroszország nagy hibát követett el, hogy 1849-ben a magyar szabadságharc leverése után kivonult Magyarországról. Ott kellett volna maradnia, s a Balkánt birtokba venni. Olyan jó alkalom még soha nem adódott rá."

Abban az időben Metternich osztrák kancellár már fölismerte az orosz veszedelmet és a szlávokkal szemben a német és magyar nemzet megerősítését követelte. Radetzky a Kárpát vonal megerősítését. Wesselényi pedig Magyarországnak katonai bástyává való építését javasolta. A történelem azonban a szlávok és szabadkőművesek befolyására másképpen alakult.

"Az 1848 -as szabadságharc alatt a külügyminiszteri székbe Metternich helyére a cseh Kolovrát Lajos került. I. Miklós orosz cárral titkos szövetséget kötött, amelynek értelmében az oroszok segítséget nyújtottak Ausztriának a szabadságharcunk leveréséhez és támogatták hatalmi törekvését Olasz- és Németországban. Ausztria viszont előmozdította az oroszok balkáni politikáját."9

A pánszlávizmus az első világháborúig már annyira tudatosodott a szláv népekben, hogy Csehországban pl. a csehek csak cseh üzletekben vásároltak, az idegent szabotálták, elkerülték.

De nemcsak ott nyilatkozott meg a pánszlávizmus, ahol tömegesen éltek a szlávok, hanem ott is, ahol szórványosan éltek és az iskolázatlanok között éppúgy, mint a tanult emberek között. (…)Míg mi éltük a mi kis magyar életünket, torzsalkodtunk egymással, nemzetiségeink egyre mélyebbre ásták sírunkat. Nem láttunk és nem hallottunk semmit a közelgő veszedelemből. Becsületes lelkünk és hibás nevelésünk egyébként is képtelennek tartotta azt, hogy nemzetiségi testvéreink fejünkre gyújtsák házunkat, amely nekik is házuk volt. De a magyar kormányférfiak is csak igen későn eszméltek e nagy veszedelemre. Hiába volt Kossuth jóslata, és hiába volt az "Elnémult Harangok" című regény hőse: Simándi pap kiáltó jóslata, senki sem vette komolyan. . .

A pánszláv eszme ellenségeinkké tette még a látszólag asszimilált pestkörnyéki rácokat is. Az alábbi párbeszéd, amely az oroszok elől menekülő magyar és néhány rác között folyt, — rávilágít erre:

"Visszatérve szállásomra, vörös karszalagos rácokat találtam vendéglátómnál, akik meglehetősen nyíltan beszélgettek. beszéd a jövendő helyzetről folyt, hogy milyen lesz majd.

--- Márpedig nektek, magyaroknak nagyon rossz dolgotok lesz most mi jövünk rácok és a többi szláveredetű nép. — Mondta az egyik.

Házigazdám, aki szláveredetű magyar volt, megkérdezte tőlük:

—   Eszerint nekem nem lesz semmi bajom?

—  Neked? Te elmagyarosodtál. Ne is várj kíméletet! te helyzeted ugyanaz lesz, mint a többi magyaré. — Válaszolt.

Vitájukban magam is belekapcsolódtam. Mire az egyik rác kijelentette:

--- Végre teljesül régi álmunk: a magyarság, mint ütközőpont megszűnik létezni az északi és déli szlávok között. magyarok keletre telepítése elhatározott dolog. Mihelyt a háború megszűnik, kirakunk innen minden magyart, mert e föld a mienk, szlávoké. -- Majd amikor közbevetettem, hogy az új debreceni kormány alkotmányos úton mindent megtesz Magyarország érdekében, — gúnyosan felelte: -- A ti debreceni kormányotok azt fogja tenni, amit majd parancsolnak neki. És azután is csak azt teheti, amire parancsot kap.” 10

A kis párbeszéd mindennél ékesebben bizonyítja, mily tökéletesen előkészítette a pánszláv propaganda a szórvány szláv népeket a jövendő háborúra és politikai életre. Mily tökéletesen beillesztette őket a világuralomért folytatott eszmei és fegyveres harcba! Egy kevésbé iskolázott szerb paraszt vagy iparos is előre látta, mi fog történni a magyarsággal, míg a magyaroknál még a képzett politikus is süket és vak volt e tekintetben. És milyen egyformán tudta szajkózni minden egyes szláv, hogy: 'a magyar nemzet akadálya az északi és déli szlávok egyesülésének!' Ezt először az 1848.-as szabadságharcunk idején hangoztatta Palacký cseh történetíró. Mindezt az orthodox papság szórta időnként a szláv hívek közé. Mi pedig éltünk a jog és igazság vélt megdönthetetlenségében. Az erős népek azonban úgy gondolkoznak és cselekednek, mint a szlávok és oláhok. Ahol az életről van szó, ott nincs megalkuvás!

(…)

A pánszlávizmus vagy nagyszláv eszme harcát kétségtelenül az orosz nép indította el. Az orthodox messianizmus vagy nagyszláv gondolat alapján megindult orosz hódítás először a mai orosz területen az Urálig terjedt, majd Szibériára és utána északnyugati és nyugati irányban hatott. Ahol fegyverrel hódított, ott rögtön megjelentek az orthodox papok, akik — a fegyveres erőre támaszkodva —, kegyetlen módon terjesztették az orthodox vallást és az orosz nyelvet. Így került orosz uralom alá egymásután: Moszkva és vidéke, Riazan, Smolensk, Kazan, Astrakan, a Kazár - föld, Krim, Sziberia,Mongolia, majd következett a finn terület és azután a nyugati terjeszkedés, a magyar Kárpátalja bekebelezésével.

Az orosz pánszlávizmus hódítását, nyugati terjeszkedését már Napoleon fölismerte."Oroszország a világ meghódítása útján halad". — mondta St. Ilona szigeten 1817. március 27 - én.

Nagy Péter cár végrendeletben hagyta meg utódainak, hogy uralmukat — amint lehet —, a magyar Kárpátok nyugati oldalára is kiterjesszék. A mai orosz hódítás tehát e végrendelet teljesítése is.

I. Miklós cár eltörölte a rendi alkotmányt és már programjává tette az oroszosítást amely a gyűlöleten és elnyomáson alapult.

"Csak szolgalelkű embereket tűrt meg. Bölcsészetet csak orthodox papok taníthattak."11

A szláv népek egyesülésére is ő adta ki határozottan az első parancsot az 1856-ban Moszkvában rendezett szláv művészeti kiállításon: "Egyesüljetek Déllel!"

1858-ban létesült Moszkvában az első szláv "segítő szerv", amely az összes déli szlávokról szóló gondoskodást tűzte ki céljául. 1858-tól 1876-ig ötszáz bolgár ifjú tanult az orosz főiskolákon.

Oroszország a kis szláv népek egyesülésével és támogatásával kettős célt fog elérni: az egyesüléssel a világ egyik legnagyobb népességű és katonai erejű állama lesz, ugyanakkor pedig utat nyer a Földközi - tengerre is, ami régi vágya.

Ha a kommunista Lengyelország csatlakozása állandó marad, akkor az Elba folyótól egyenes vonalban Triesztig terjedve megvalósul az óhajtott Nagyszláv birodalom, amelyet Marx Károly már több mint száz éve mint Oroszország kényszerű célját jelölt meg, mondván: "Oroszország határának szükségszerűen Danzig-tól vagy Stettintől Triesztig kell húzódnia."

A pánszláv mozgalom előharcosai mindenütt a kis szláv népek értelmiségei és politikai vezetői voltak, főként csehek, akik a tervet mindig Moszkvából kapták.

Oroszország Európa meghódításának tervét határozottan 1904-ben készítette el az orosz vezérkar. A terv legfontosabb pontja a Monarchia felosztása volt.

A titkos határozatok nyomán Szerbiában és Csehországban különféle titkos szervezetek alakultak, vagy a már meglévőkben titkos szervezkedés indult. E szervezetek kifelé fajvédelmi, politikai és gazdasági célt követtek. Csehországban a Sokol sportegyesületben terjesztették a nagyszláv expanzív gondolatot és tanították sovinizmusra a cseheket.

A Sokol szervezkedés eljutott a bécsi udvarba, az osztrák-magyar nagyvezérkarba, az egyetemekre, ipari üzemek vezetésébe és az osztrák - magyar közélet minden területére. Kémkedtek, intrikáltak és —ha kellett —, merényleteket hajtottak végre. Paraziták módjára viselkedtek az állam testén.

A Szentpétervárról irányított szervezkedés eljutott külföldre, főleg Franciaországba. Anglia és Amerika területére is kiterjesztették és következetes propagandával a köztudatba vitték, hogy az Osztrák - Magyar Monarchia nemzetiségei elnyomatásban élnek. Arról pedig a Monarchia népei mitsem tudtak, csak a szláv ügynökök lázító propagandájából értesültek.

(…)

A pánszláv mozgalom legfelső irányítója azonban a szabadkőművesség világszerve volt.

A kommunista nemzetköziség eszméjét az orosz hódítási célnak megfelelőleg Sztálin a pánszláv eszmével helyettesítette, amikor 1945-ben a komintert feloszlatta és helyére a nemzeti gondolatot, a pánszlávizmust tette követendő feltételnek.

Sztálin akadályozta meg a Párisi magyar béketárgyalás idején, hogy Arad és Szatmárnémeti nagykiterjedésű vidéke visszakerüljön az anyaországhoz, amit Amerika javasolt, Anglia és Franciaország nem ellenzett.

"Roosevelt amerikai elnöktől Sztálin biztatást kapott Teheránban arra vonatkozóan, hogy az amerikai haderő nem fog beavatkozni egyetlen esetben sem, amikor Szovjet Oroszország háború utáni területi ambíciója kielégítéséről lesz szó Európában." 12

Így jutalmazta Amerika, a "népek szabadságának bajnoka" más népek területeiből a terjeszkedésre mindig éhes Oroszokat… A pánszláv eszme megvalósulásáért küzdő kisszláv népek között legintelligensebb nép a cseh és — mondhatjuk —, a legnagyobb szerepet is vitte és viszi a pánszláv mozgalomban.

A csehek kitűnően felhasználták a Duna - táji népek tájékozatlanságát, politikai éretlenségét, a magyarság közönyét s a Habsburgoknak az "Ossz és uralkodj" elven való kormányzási politikáját a pánszláv mozgalom szolgálatában. Kitűnően értetlek mindenkor a hazudozáshoz, félrevezetéshez. Minthogy politikai ügynökeik a dinasztia bizalmasai és a hadsereg fontos beosztottjai voltak, könnyen és feltűnés nélkül szolgálhatták a Moszkvából irányított bomlasztást. A pánszlávizmust irányító csehek 1848-ban passzív ellenállásba mentek a politikai és gazdasági síkon. Attól kezdve egy kitűnően szervezett maffia irányította őket, amelynek feje Moszkvában székelt.

"Magyarellenes működésük először gazdasági síkon mozgott. Alapja az félelem volt, hogy a Felvidék iparosodása tönkreteszi cseh ipart. Felvidéket ugyanis több nagybirtokos, — köztük főként gróf Andrássy Dénes — iparosítani akarta. Andrássy terve az volt, hogy rozsnyói és környéki bányákat bányásztestületekké, az ipartelepeket pedig céhüzemekké alakítja, ahol munkásság részesedést és társi jogot kap. E nagy szociális és gazdasági jelentőségű tervet Bécsben elgáncsolták csehek."13

Politikusaink, mint a különböző szabadkőműves páholyok tagjai Európa számottevő államaiban és Amerikában, az utóbbi időben rendkívüli módon hasznosították összeköttetéseiket a pánszláv eszme szolgálatában. Hamis adatokkal és tanácsokkal látták el a németellenes és monarchia - ellenes nemzetek vezetőit, különösen a franciákat, angolokat és amerikaiakat. Beneš például úgy jellemezte Sztálint Roosevelt elnöknek, mint "jellemes és megbízható szövetséges"-t.

A csehek világpolitikai szerepe oly nagy volt, hogy 1915.-ben a szabadkőműves Masaryk Tamás cseh elnök állította össze a tervet; — miként osszák föl Közép - Európát!

1.) A cári hadsereg, — amely akkor Krakkótól Nyugatra állt —, a Kárpátok mentén Bécsig nyomul előre és elválasztja Magyarországot Ausztriától.

2.)Galicia osztrák tartományt Lengyelországhoz csatolják.

3.) Csehország, a tótok által lakott Felvidék és északnyugat Magyarország egy része "Cseh királyság"-ot alkot, melynek trónjára orosz nagyherceget ültetnek.

4.) Karinthia, Krajna, Görz, Gradiska, Horvátország, Szlavónia, Dalmácia, Bosznia-Hercegovina Szerbiával egyesül a Karagyorgyevicsok kezében és Jugoszláv királyságot alkot.

5.)Erdélyt a Román királysághoz csatolva "Nagy Romániát" alkotnak, amely szintén orosz befolyás alatt áll.

6.) Ezzel az elrendezéssel az orosz érdekkör az osztrák keleti határig, vagyis Magyarország nyugati határáig tolódik előre. Magyarország nyugati határán az északi és déli szlávok kezet fogva, elszigetelik a magyarságot nyugattól és erős tömböt alkotnak Németország hátában.

A nyugati népek — a német hatalom gyöngítése érdekében — képesek voltak a több mint tízmillió lelket kitevő magyar nemzetet is föláldozni. Így egyesült a pánszláv érdek a nyugati népek érdekével, amelynek áldozata a két világhatalmi érdek között a magyar nemzet lett.

A pánszlávizmus másik nagy méregkeverője Beneš Eduárd cseh külügyminiszter volt, aki a trianoni béketárgyaláson azon a címen követelte a Kárpátalját, hogy ott védőbástyát épít az orosz terjeszkedés ellen. Meg is kapta; szabadkőműves segítséggel és a nyugati népek politikai vaksága folytán.

Az oroszok második világháborús győzelme után azonban, 1945 - ben — hogy magát előbbi hamis magatartása miatt az oroszok előtt tisztára mossa —, azzal érvelt Sztálinnak, hogy "Csehország csak zálogként kezelte Kárpátalját, hogy adandó alkalommal átadhassa Oroszországnak." Sztálin megbocsátott neki és az átadás ünnepi formában meg is történt.

Ez az eset a két "hamiskártyás" között a teheráni döntés után történt.

(…)

PÁNSZLÁVIZMUS ELÓCSATÁRAI

Kiegészítésül igen fontos megemlíteni azokat a pánszláv előharcosokat is, akik részben, mint öntudatos pánszlávok, részben megfizetett politikai kalandorok, újságírók támogatták a nagyszláv gondolat harcát és közreműködtek Európa züllesztésében.

Ezek voltak:

Masaryk Tamás cseh államelnök, Beneš Eduárd cseh külügyminiszter a párisi propaganda fizetett főnöke, Seton Watson angol történetíró, Wickham Steed a londoni Times bécsi levelezője, a francia Denis Ernest, Supilo Franjo dalmát újságíró a fiumei Novi List szerkesztője és Denis társa, Esemann bukaresti professzor, Trumbich zárai polgármester, az orosz származású Vinogradov tanár, Hartwigorosz követ, Szaszanov és Izwolsky miniszterek, akiket a három utolsónak felsorolt orosz és a francia Tardieu irányítottak. A pánszláv ügynökök, politikai kalandorok százezrekkel fizettették meg újságcikkeiket s csak úgy adták-vették a Duna menti területeket, főleg a magyarokat. . .

"Supilo már 1907.-ben — Atanackovic szerb tábornokkal tárgyalva —, Fiumét, Horvát - Szlavoniát, Dalmáciát, Bosznia - Hercegovinát kínálta fel Szerbiának és propagandára százezer frankot kért. Aháború alatt pedig Dél-Magyarországnak a Pécs - Mohács - Szabadka - Zenta vonaláig érő részét is bevonta a megalkotandó, orosz védnökség alatt leendő 'Nagyszerbia'-ba."14

Az ausztriai egyetemeken tanszéket kapott minden magyarországi pánszláv, míg a németországi egyetemek mellé óriási pénzösszegekkel rendelkező szláv intézeteket létesítettek, amelyek elárasztották a világot szláv múltat dicsőítő kiadványokkal. Míg Franciaország ilyen irányú irodalma nem próbálta alátámasztani, hanem egészen durván gázolt át tényeken, igazságokon, erkölcsön, addig Németország tudományos mezbe öltözteti ferdítéseit. Franciaország pánszláv irodalmát Thierry Amadé (1797 - 1873) vezeti be `Histoire d' Attila et de ses successeurs' című kétkötetes munkájával. Első kiadása 1856 -ban jelent meg s abban a 2 -ik kötet második felét nekünk magyaroknak szánja. Ugyanennek a könyvnek 1864 -ben már megjelenik a második kiadása csak azért, hogy a tárgyhoz nem tartozó szláv múlttal egészíthesse ki annyira, hogy oldalszám csökkenés nélkül kiszorulhassunk belőle. Ti. közben lezajlott az 1856. évi párisi konferencia s III.Napoleon cserbenhagyva török szövetségesét, addigi közös ellenségükben; az oroszban olyan új szövetségesre tett szert, akire saját kompromittálása nélkül foghatta pánszláv agitációját. (A Habsburg irányításban álló tudományosságunk természetesen csak ezt a második kötetet fordította magyarra.)

Franciaország ugyanarra a Csehországra építette pánszlávizmusát, amelyre a Habsburgok, így annak a megnyeréséért indult a legnagyobb vetélkedés. A Habsburgok nem voltak képesek Franciaország ígéreteivel lépést tartani. Ferenc József Magyarországot saját hazája számára akarta földarabolni, ezért nem ajándékozhatta el. Franciaország F. József kárára, így elígérhette. Ferenc Ferdinánd abban látta a kivezető utat, hogy az egész monarchia vezetésének kezükbe adásával nyeri meg a cseheket. Ezzel megnyerte arisztokráciájukat, politikai életük komoly elemeit és közgazdaságuknak hazárdiától irtózó elitjét, velük Masarykot meg Benešt is. Így bár ő is Magyarország megsemmisítésére tört, mégis ő vált a francia szándékok legveszélyesebb ellenfelévé és ezért pusztulnia kellett.

   Pánszláv politikájával a Habsburg-ház régen megásta saját sírját, de az utolsó kapavágást Ferenc Ferdinánd adta azzal, hogy a cseh Berchtold Lipótot ültette a külügyminiszteri székbe.

Berchtold szívvel, lélekkel hive volt F. Ferdinánd szadista önzésbe menő politikájának. Nem bízhatván a jövőben, inkább átpártolt a másik irányhoz s így a háborús párt élére állt.

A valóságban tehát a cseh Berchtold száján keresztül Franciaország üzente meg a háborút Franciaországnak.

F. József a legnagyobb csapást a Szerbiát és Oroszországot mozgató Franciaországra azzal mérte volna, ha az idegen érdekkörbe váltó Csehországot teljes függetlenséggel kizárja a monarchiából. Miután azonban ezzel Magyarországba került volna a túlsúly és a vezetés, ami ellen a Habsburgok közel négy évszázada, ő maga pedig félszázada küzdött, inkább választotta a háborút.

Magyarország érdekével miniszterelnökén, Tisza Istvánon kívül nem törődött senki. A magyar miniszterelnököt Berchtold hamis bemondásokkal félrevezette, aki erre, ha fenntartással is, beletörődött a háború megüzenésébe — de csak becsületből.

Mert meggátolni azt a háborút, melytől Franciaország Elszasz Lotharingia visszakerülését, cseh - oláh - szerb országok nagyra növelését látta, képes nem volt. A franciabarátok szemében pedig Tiszának az volt a borzalmas bűne, hogy: — békét akart... Ezért kellett meghalnia.

Valóságos görög sorstragédia, hogy ő, a tisztaérzésű magyar ember ugyanarra a sorsra jutott, mint Ferenc Ferdinánd, aki mindennek az ellenkezője volt.

Az 1914-18. évi háború végeztével Lipcsében megjelent Helmont világtörténelmének külön a magyar béketárgyalás számára írt új 8 kötetes kiadása. A Magyarország testén lakmározó utódállamok ebből a műből fordítottak részleteket még megjelenése előtt (!) angol meg francia nyelvekre, állított igazuk bizonyítására. Vagyis a pánszlávizmus még legnagyobb gyűlölködésük idején is közös táborba hozta két művelőjét, s így ha a trianoni békediktátumokat Franciaország is hozta; — német írások sugalmazták. Amerika ebben már nem vett részt, nem írta alti a trianoni békediktátumot. (Woodrow Wilson 1919 szeptember 26 -án a Kansas állambeli Wichitaban összeesett, miután a negyvenedik védőbeszédét mondta a trianoni békediktátum védelmében.)

Azután Károlyi Mihály társaival annak a forradalomnak hullámain emelkedett, melyet a magyar Nemzeti Múzeum lépcsőjéről a cseh - szlovák külügyi szolgálat tisztviselője, Szakmáry volt Nyitrai tüzérezredes fia, majd jutalomképpen Beneš cseh külügyminiszter titkára robbantott ki. Így vált nemzeti életünk rövid korszaka a pánszlávizmus legnagyobb tobzódásának idejévé. Európának Ázsiától való tengeri elválasztásával Franciaország mindig nagyon törődött, de miközben a Dardanellákat báró Tóth Ferenc a francia szolgálatban álló magyar hadimérnök tábornokkal megerősítette, és azokat Oroszország hadihajói előtt még legbensőbb barátsága idején sem nyitotta meg, addig a szellemi vasfüggöny hatására a magyarságot és vele a szárazföld Dardanelláit; a Kárpátokat, Európa biztonságát német kezekre bízta. Ahogyan a Vatikán sorsa is Magyarországéhoz fűződött, úgy Európáé is a fővárosok fekvése alapján. Ázsiához tartozó népeinek átemelése a Kárpátokon, Európa legfontosabb kulcspozícióját s azzal biztonságát szolgáltatta ki ősi riválisának, Ázsiának.

A meg nem alapozott dicsekvés: "mi vagyunk Európa és egyedül képviseljük a civilizációt mert nyelvünk francia" — szülte az éremnek ezt az oldalát, mely Nagy Károly óta ismételten lerombolja Európát.

Ezeréves szerepünkre s annak jelentőségére legjobban a velünk szemben alkalmazott eszközök mutatnak. A Lech mezőhöz fűzött valótlan kitalálások mutatják, hogy csak hazugságokkal tudják legyőzésünk látszatát kelteni. Elpusztításunkra behívták a tatárokat, akik dúlását nyugodtan nézték a római pápával, majd ők is dúlni kezdtek. Egy hajót sem adtak királyunk élete megmentésére. Hunyadi János nándorfehérvári győzelmét hirdeti a déli harangszó, de amikor Európa nem szorult Mátyásra, az csak azzal tudott becsmérlésüknek véget vetni, hogy a mohamedán vallás felvételével fenyegette meg az egyházat. Utána, mint Attila, Olaszországból ő is magával hozta asszonyával a halált.

Egy népnek, mely ellen a világtörténelem legnagyobb hamisításai történtek, — hamisításokon népek emelkedtek —, melynek alávetéséért a világ legtökéletesebb tudományos szervezetének a németnek évszázados aknamunkára volt szüksége, mely ellen hiába állt össze egész Európa; mégis megmaradt, mely miatt fejedelmek házasodtak, nővéreket áldoztak, mely nép a legutóbbi háborúkban is a központjukban állott, nagyon hatalmasnak kellett lennie, ha ilyen óriási összmunka is csak ezer év alatt tudta tönkre silányítani. És még mindig nem silányították tönkre! Tönkre teszik azok, akik a szellemiek terén is Nyugatba helyezkedésről beszélnek, fasisztáznak, egységet bontanak! (…)

A franciákat a németellenes bosszú vezette Európa szétzüllesztésében, helyesebben: a német terjeszkedéstől való félelme. E bosszúhadjárat következményét talán mi magyarok érezzük legsúlyosabban Európában. Megnyilvánult a francia ellenszenv velünk szemben már az első békeszerződés tárgyalásakor Trianonban és folytatódott a másodiknál Párisban.

"Minek itt vitatkozni, hogy hol húzzák meg a megcsonkítandó ország határát? Kié legyen Erdély, a Felvidék, a Kárpátalja? Egyszerű a dolog, — mondják a professzorok. — És kimondják a szentenciát:magyarságot ezt a nyelvében és fajiságában idegen jövevényt vissza kell telepíteni oda, ahonnan jött; Ázsiába! És az indokolás egyszerűen annyi: finnugor fajiságú magyarság ezer éve áll útjában az északi és déli szlávok egyesülésének, ergo zavaró és állandó békétlenséget okozó tényező a Kárpát-medencében."15

Franciaország — ahelyett, hogy valamilyen módot keresett volna a vele egyenlő kultúrfokon álló német néppel való megegyezésre —, mindig az Európán kívül álló hatalmakat hívta segítségül. Az utóbbi korszakban főként az oroszt hívta, bár az orosz minden ilyen háborús támogatás idején beljebb és beljebb nyomult Európa szíve felé. . .

hatalmas és dicső Franciaországra nézve az orosz szövetség kísértés lett volna, a legyőzött és megcsonkított Franciaországra nézve kísértés és reménység lehet." — írta Emile Lavalaye a sedani vereséggel kapcsolatban.16

A sedani vereségtől kezdve a francia politika Oroszországban kereste szövetségesét és attól kezdve minden kis szláv törekvést támogatott.

A trianoni béketárgyalásokat Tardieu és Clemenceau 

vezették. Az utóbbi a legkíméletlenebb terrort alkalmazta a magyar megbízottakkal szemben, amely egészen a megalázásig ment. A magyarok legjogosabb követelését is elutasította.

A magyarok elleni francia ellenszenv már egészen a gyűlöletig fajult, amit az állandóan vesztegetés alatt álló sajtó szított és tartott ébren.

"Politikai felszabadulás"- ről írva a következőképpen elmélkednek a magyar üggyel kapcsolatban a francia tudósok és politikusok:

"Igaz, hogy a politikai felszabadulás, ez az eredmény csak úgy volt elérhető, hogy majdnem ugyanakkora tömeget vetettek idegen igába. Ez új államok tarkasága teljesen azonos a háború előttiekkel." — Tehát a néprajzi elosztást nem javították meg. Ez esetben erkölcsileg igazolható-e a régi állapot lerombolása és igazolható-e az új államok fenntartása?! "Oh igen, — írja ugyanaz a Henry ugyanazon az oldalon szembeötlő ellentmondással —: Mert az új államok határai majdnem teljesen egybeesnek a néprajzi határokkal."

Ami magát az elnyomást illeti: "bár a felszabadított népek uralnak most idegen népcsoportokat, s utóbbiaknak követeléseik vannak, ezek a követelések egyáltalán nem jogosultak egyetlen vonatkozásban sem. Így senki se tagadhatja az igen kézzelfogható haladást, amely a nemzetiségekkel szemben bekövetkezett. Újabb lázadásra nincs ok, a részletkérdések fenntartásával álszenteskedés nélkül állíthatjuk, hogy az új Európa határai tagadhatatlan haladást jelentenek a népek jogi tekintetében."17

"Ugyanaz a Franciaország — írja dr. Baráth T. —, amely hajdanában a magyar vezetésű Kárpát-medencében még azt is botránkozva jegyezte fel, hogy az állam nyelvét a kisebbségi iskolákban is tanították, a barbár kitelepítéseket helyeselte, sőt azokat fokozásra, maradéktalan végrehajtásra buzdította.” De La Robris, aki külön vizsgálatot indított az idevágó francia közvélemény felderítésére, írja, hogy Franciaország politikai és szellemi életének oly kimagasló egyéniségei is mint Louis Marin,Leon Noel, Charles Roux, Bernard Lavergne valamennyien helyeselték a kisebbségek kiüldözését. A Le Monde c. irányító lap, az ismert Beuve-Mery szerkesztésében azt az ártatlan kérdést adta fel olvasóinak: "Vajon az a megoldás amely másfélmillió magyart hagy meg román területen, tekinthető-e kielégítő és végleges megoldásnak?" Egy vidéki lap valóságos "Lidice"-t ajánl a kisebbségek megtisztítására. Szerinte nem lenne elég a kisebbségeket kiüldözni, hanem azonfelül „meg kell akadályozni, hogy azok valaha is visszatérhessenek. Evégből azt javasolták, hogy a kiürített területeket rendszeresen pusztítsák el és alakítsák át a tájak arculatát... "

A mégis ott maradó kisebbségek sorsának megoldására pedig a fiatal francia Descotes a teljes elcsehesítést ajánlja.

Íme, szenvedő magyar nemzetem, így határozták el sorsodat nyugaton Párisban, Londonban és másutt a szabadkőműves világhódítók és a pánszláv ügynökök! Vajjon miért nem tudsz mindezeknek csak századrészéről is?! . . .

A franciák németellenes vak gyűlölete megérthető: Hatalmi versengés és gazdasági háttérbe szorítástól való félelem az alapja. Nem érthető azonban magyarellenességük. Mert az nem lehet ok, hogy mi kényszerből a németek oldalán harcoltunk ellenük és szövetségeseik ellen. A Monarchia más népei is velünk együtt harcoltak ellenük.

Más volt az ok:

Tardieu: "Választanunk kellett Cseh - Szlovákia megteremtése és a népszavazás között..."

A francia államvezetők szabadkőművesek voltak és nekik a páholyok nagymesterei adtak utasításokat a békeszerződési döntéshez. A párisi sajtó szerkesztői pedig aljas, megfizethető írók voltak, akiket Prágából, Moszkvából, Belgrádból és Bukarestből pénzeltek. Henri Pozzi írta háború visszatér c. könyvében, hogy: a békeszerződések előtti és alatti időben mintegy 11 millió francia frankot költöttek az említett államok külügyminiszterei a sajtók megvesztegetésére. Titulescu oláh külügyminiszter — a trianoni döntés napjaiban — egyetlen cikkért 300.000 frankot fizetett ki az egyik párisi lapnak. Ma már a titkos iratok napfényre kerülnek,és lassan - lassan sok mindenre világosság árad. Így a párisi sajtó támogatására, piszkos üzelmeire is.

A Párisban megjelenő Le Charivari c. hetilap dokumentációs anyagot közöl e piszkos üzletekről:"Amikor Prága táplálta a párisi sajtót" cím alatt.

"Valódiságukhoz semmi kétség nem férhet. Az egyik fotokópia a párisi csehszlovák követség levélpapírjairól készült. bizalmas leiratot a cseh követ küldte Prágába és pontos elszámolást ad, mennyit fizetett ki a párisi újságoknak a rendelkezésre álló sajtóalapból.”

1927 febr. 4-ig francia napiés hetilapok (világlapok!) az alábbi juttatást kapták: Le Temps 160.000, egy Miljukov nevű sajtóegyén 240.000, Revue Bleu 9.600 frankot s így tovább.

A következő évben, — prágai utasításra — felemelték a dotációkat s a Le Temps 200.000, a La Liberté 48.000, a Le Journal des Debats 100.000, míg a csak kezdőbetűvel megjelölt többi lapok és lapszerkesztők majd félmillió béke - frankot kaptak Prágából. Ugyancsak hasonló támogatást kapott a francia rádió is." (Hídfő.)

A sajtóetikát — minthogy a sajtó a világhódítók tulajdonban van —, nem ismerik ma a világon,de ahogy a francia sajtó a német és magyar kérdésben viselkedett, nélkülözi a legcsekélyebb erkölcsösséget is és örök szégyene marad a világhíres francia "kultúrnemzet"- nek.

Hogy ezek a piszkos sajtómegvesztegetések azóta is állandóan folynak, bizonyítja a magyar nemzet állandóan romló politikai helyzete, nemzetközi tekintélyének teljes lesüllyedése. Mert ahogyan a világsajtó legutóbb az erdélyi magyarság helyzetét tárgyalta, az ismét az európai sajtó legsötétebb foltja marad.

Az 1969. év elejére a francia "Le Monde" tízezer márkáért, a londoni "Times" negyvenezer márkáért közölt kelet-német és szovjet dicséreteket a kelet-németországi gazdasági, kulturális és politikai közállapotokról.

A kis szláv népeknek a francia nemzetbe vetett hitét, reményét fejezi ki a következő verstöredék is.

"Hej Slovene...

A szláv szellem él, él...

Sarjad, virágzik minden ellenére!

Velünk Oroszország. S aki minket támad,

Franciaországgal is szembekerül.

(Hans Kohn: Die Welt der Slaven, 194. old.)

Egyelőre nem csalódtak. De vajon Franciaország is elmondhatja ugyanezt?! ...

szlávok történelemhamisítása

Az egyén és nép jellemét három főtényező formálja meg: Az öröklődés (vérség), nevelés és környezet. A három közül a nevelés az, amellyel a másik két tényező hatását fokozhatjuk vagy lerombolhatjuk. A nevelés anyaga közelebbről meghatározva: történet és erkölcsi szabályok.

Ha az ősök példáját: vitézség, helytállás, szótartás, erkölcsösségszerénység, becsületesség — mint történelmi nevelőeszközt — idejében alkalmazzuk és helyesen alkalmazzuk, kiváló embereket nevelhetünk. Azért amely népnek nincsenek hasonló múltú őseik, számottevő történeti eseményeik, — lopnak más népektől. Ha azonban valamely nép úgy akar megmaradni és naggyá lenni, — vagy megmaradását úgy látja leginkább biztosítottnak —, aljasaknak, csalóknak, a más vagyonát és földjét elkívánónak neveli fiait.

Több népfaj mellett gyűlöletre nevel az orthodox egyház is más, nem orthodox népekkel szemben, ami azonban saját népén és egyházán belül nincs megengedve. S hogy fiaiban a vitézi erényt, helytállást és a féktelen nemzeti érzést ébren tarthassa, történetet lop és hamisít.   

Az orthodox vallású szláv és román népek évszázadok óta hamisított történelmi adatokkal táplálják népeiket és teszik a szomszédos népekkel szemben elvakultakká, gyűlölködőkké. Hamis történelmi adatokkal vezették félre a világ közvéleményét a Duna menti népek egymás közötti viszonyának kérdésében is, megteremtvén azzal a mai állapotot: hosszú évszázadok alatt kialakult politikai, gazdasági és társadalmi rendek, egységek felbomlását és egy beteg gazdasági és társadalmi állapotot.

A románok azt a hazug mesét tanulják és tanítják, valamint terjesztik, hogy ők a rómaiak és dákok leszármazottai s azon a jogon, hogy Magyarország erdélyi része hajdan római tartomány volt, maguknak követelték és meg is kapták Erdélyt, sőt azon túl a Tiszáig is a magyar földet (követelték).

A szerbek azt állítják, hogy valamikor az összes balkáni nép szerb volt és Magyarországon is szerbek laktak de a honfoglaló magyarok kiűzték onnan őket. A balkáni népek akkor vették fel különböző neveiket, amikor törzsekre szakadoztak s főként vezéreik nevei után lettek: montenegrói, dalmát, macedón, bosnyák, bolgár, horvát, szlovén népekké.

Szemtanú írja a történelemhamisításról:

Meglevő tankönyveikből tanulmányoztam a szerb történetet és bármily nevetségesnek hangzik is, pontosan ugyanaz, mint a román és cseh-szlovák történelem! Csupa hamisítás, mégpedig azonos és tudatos hamisítás!

szerb tankönyv szerint a szerb nép valamikor hatalmas nép volt! Uralta Magyarországot, ahonnan a magyarok kiverték őt. Később elvérzett a törökök elleni harcokban, amikor is egyedül ő védte meg Nyugatot a törökök ellen. De a magyarságot is egyedül ő mentette meg, és a magyarok "hálából" kiirtották őket. magyarok Hunyadival és Kapisztrán Jánossal beszivárogtak és kirabolták a szerbeket, legyilkolták a férfiakat, megbecstelenítették az asszonyokat.

szerbeknek tehát egyedül van joguk Magyarországhoz, sőt az egész Adriai- tengerhez is.

Minden szerbnek nemcsak joga tehát, hanem kötelessége is mindenkit megölni, aki a Nagyszerb birodalmat elpusztította és tűzzel-vassal visszaállítani a történelmi Nagyszerb államot."18

Hasonló módon írják nemzeti történelmüket az oláhok és tótok is. Ily módon soha sem lesz lehetséges a Duna - medencében nyugalmi állapotot teremteni.

Külföldön terjesztett hamis történetük

A világ közvéleménye az utóbbi századokban főként az osztrák uralkodóház szándékosan hamisított társadalmi és politikai helyzetünkről és történelmünkről értesült. Nem csoda tehát, ha még a műveltnek ismert nyugati népek tankönyveiből is hamis ismeretet kap az ifjúság. Ilyen a következő adat is:

"Míg a magyarok a saját jogaikat a legnagyobb büszkeséggel ápolták, addig kíméletlenül eltaposták azon nemzetiségek jogait, amelyek szerencsétlenségükre a magyar királyság fennhatósága alá tartoztak.

Körülbelül hárommillió román lakott az ország keleti részén, főleg Erdélynek nevezett területén. Ezek éppen olyan büszkék voltak jogaikra, mint a magyarok.

Délnyugaton, — a Duna és az Adria között, az ún.: Horvát-Szlavonországban — kb. szintén hárommillió jugoszláv lakott, akik a magyarokhoz hasonló önkormányzatot akartak. (Az önkormányzatnak egy szerény formája volt engedélyezve a horvátoknak.) A Magyar Alföld északi hegyes vidékén találunk kb. kétmillió szlovákot, akik egyre az önálló Cseh-Szlovákia megalakítására törekednek.

büszke magyarok e nemzetiségeket mind alacsonyabb rendű fajtaként kezelték. nyilvános iskolákban és a bíróságokon kizárólag a magyar nyelvet engedélyezték. csehszlovákok és a románok gyakorlatilag ki voltak zárva a szavazásból és a politikai hivatalokból. helyzet az volt, hogy az antidemokratikus alsóház 400 tagjából csak 10 volt nemzetiségi, jóllehet az ország lakosságának több mint felét tették ki. Ennélfogva a képviselők felét is nekik kellett volna kitenniök. Aki a nemzetiségek között elégtelenséget próbált szítani, bizonyos, hogy bebörtönözték. Román diákokat kizártak az iskolákból — legalábbis egy alkalommal — mert az utcán anyanyelvükön beszéltek. Egy leányt letartóztattak azért, mert megengedte, hogy a felügyelete alatt lévő kisgyermek román nemzetiszínű kokárdát tűzzön ki.

magyarok képesek voltak ilyen messzire menni azért, hogy a nemzetiségeket leigázásban tarthassák.”19

A könyv már négy kiadást ért el és tankönyvül szolgál a nyolcadik osztályos gimnazisták számára. Megjelent a Magyar Nemzeti Ifjúság 1954. évi 1. számában.

Nyugaton, az új iskolai térképeken, encyclopédiákban, az 1938-40. évi területváltozások úgy vannak föltűntetve és leírva, mintha a szlovákok és románok adtak volna területeket "jogosan birtokolt történelmi területeikből" a magyaroknak, nem pedig a magyarok kaptak volna vissza ősi földjükből egy kis hányadot. (Ausztráliában ugyanígy tanítják.)

Hogy ezt a szlavofil tudósok és politikusok vitték a köztudatba nem kétséges. De az már csodálni való, hogy az angol birodalomban és Amerikában oly keveset értenek a történelemhez, hogy minden gondolkozás nélkül átvették a kapott anyagot. Vagy igen jól megfizették a történetírókat az oláhok, a csehek, a szláv ügynökök.

A magyar nép elleni súlyos elnyomásról szóló vádakra pedig e műben bőven van cáfolat, amelyeket részben maguk a vádlók támasztanak alá.

Ha egyszer visszaáll a rend Európában, szükséges lesz, hogy egy pártatlan tudós társaság vizsgálja felül a népek történetét, meg kell tiltani a hamis adatok tanítását; nem kivétellel a nagy nyugati népeket sem, mert a hamisítás ott is folyik.

CSEHEK TÖRTÉNELEMHAMISITÁS MESTEREI

 E cím alatt jelent meg egy tudósítás a csehek történelemhamisításáról a Deutsche Nazional Zeitung 1966 június 17. számában. A cikk "szemfelnyitó" munkát óhajt végezni a nyugati történetírásban és olvasók körében. Mi, magyarok jól ismerjük a cseheknek a történetírás terén végzett kalózkodását és bűvészkedését, amelyet ez ideig csak az oláh történetíró tehetség múlt felül. Hiába írtunk, hiába érveltünk ellene kézzelfogható bizonyítékokkal, Nyugat népeit nem tudtuk az igazságról meggyőzni, mert nem érdekelte és nem érdekli őket a történelmi igazság; sőt maga a történelem sem. Talán ha a nagy kultúrnépek tudósai és írói hangoztatják az igazságot, hamarább meghallgatásra találunk.

Az idézett lap 20 pontban foglalja össze a cseh történethamisításról szóló mondanivalóját.

"Vitathatatlan, — írja —, hogy a Kr. utáni első században Rastiz herceg Nagymorvaországát németek lakták. Arról tudósít: Tacitus, Ammanius, Marcellinus, Jordanes, Prokopius Cesarea-ból,Paulus Diaconus, valamint több más író és hisztóri-kus. Az ott telepedett quádok, — akiket a 5.századtól "suavi, sueben" néven hívtak —, az országot sohasem hagyták el. S bár az 5-ik század elején Spanyolországba ment egy sváb expediciós sereg, az alaptörzs ott maradt; sőt telephelyét a Dunától délfelé is kibővítette, amiről Jordanes és Prokopius és mások is megemlékeznek. Az ország egy ideig a germán Rugier, Hermunduren és a longobárdok uralma alatt állt s mindig német maradt. Egyetlen történeti forrás sem tudósít arról, hogy onnan a németek kivonultak volna. Bavarius Geografus a -ik századból nagyszámú "suavi"-ról emlékezik meg hátrahagyott írásában, szlávokról ellenben csak a "suevik"-kel kapcsolatban. Szláv bevándorlók a 9-ik századig szivárogtak be keletről a germánok által lakott területekre.

csehek arra alapítják a szláv állam hajdani létezését, hogy történetírók néha "maharenses sclavi"- król tudósítanak. kieli Walter Steller azonban rámutatott, hogy a "sclavi" fogalom alatt nem csupán szlávok, hanem nem-keresztény keleti népek, tehát keleti germánok is értendők. Prof.H. Koller (Salzburg) is "Nagymorva" című értekezésében (1966, 12. old.) kifejti, hogy 'a Dunától északra lakó népeket egyszerűen szlávok'-nak nevezték azért, mert más alkalmas jelző nem állt rendelkezésre. szláv elnevezésből tehát semmi esetre sem lehet Nagy-Morva államot értelmezni."

E német megállapításhoz hozzá tehetjük, hogy a "szláv" gyűjtőnév alatt nemcsak germán néptöredékek neve értendő, hanem az abban a korban ott élt hun, avar népmaradványoké is. Aszláv név egyébként a latin sclav névből ered, amely szolgát, legyőzöttet jelent és gyűjtőnév volt hajdan. Foglalkozik a cikkíró a cseh történetírók által szándékosan gyakorolt névhamisítással is.

"A 9 és 10.-ik századból származó valamennyi történeti adat megemlékezik Moymar, Rastiz, Zuentbald és Gotefridus morvai fejedelmekről, azonban csak a későbbi "szlávosító" krónikások szlávosították el a fejedelmek neveit: Moymir-ra, Rostislav -ra, Svatopluk -ra és Bohumir -ra."

A negyedik pontban az ásatásokkal feltárt fegyver, szerszám és házieszköz eredete és kivitele alapján cáfolja meg a csehek által terjesztett történetet, melyben a szlávok ott régebbi őslakosok voltak, mint a németek.

"A kiállításra került számtalan fegyver: kard és harci bárd mutatják, hogy azok nem voltak szláv fegyverek. szlávok nem használtak olyan fegyvert.  Fegyverük a hajító és szúró lándzsa volt. Más fegyvert nem is ismertek. Az ősszlávoknak szavuk sem volt a 'kard'-ra, 'harcifokos'-ra, 'páncéling'-re, és 'sisak'-ra. E fegyvereket tehát nem is ismerték. Használatukat csak később vették át a németektől. harci bárdot eleinte házi szerszámnak használták."[20] 20

Hasonlóképpen kimutatja a riport, hogy az említett korban a cseheknek semmiféle ötvösművészetük nem volt. Még a 15-ik század cseh lakosságáról is úgy írnak maguk az akkori cseh vezetők hogy: "A cseh husziták elüldözték vagy elpusztították a Cseh-medence német lakosságának egy részét, aminek következtében a cseh ipar visszaesett. Podiebrad György cseh király egyik tanácsosa, Paul Zidek írja arról korról, — a 15-ik századról —, hogy Prágában az aranyműves utca tele volt aranyművesekkel. Most azonban állandóan elvándorolnak és mégcsak egy ócskást se lehet ott találni. nép buta kézmívességhez; különösen bánya- éslakásépítéshez, arany-, ezüst-, réz-, messzing-, zinn feldolgozásához és selyemszövéshez. Olyan finom dolgok elkészítésére csehek nem alkalmasak németek nélkül. (sami Czechove bz Nemcuvse nehodi). korábbi időben csodálatos művek jutottak Prágából Bécsbe, Nürnbergbe, Rómába, és onnan hasonlók érkeztek hozzánk. kézmivesek azonban nem hagyták félbe munkáikat, hanem elűzettek lakóhelyeikről." Majd megjegyzi a cikkíró, hogy: "A csehek tehát nemcsak szudétai és kárpáti 3.5 millió német vagyonát veszik el kártalanítás nélkül, hanem még földben nyugvó kincseiket is és azt "ős cseh kultúrának" hirdetik világban."

A cseh kiállítás szervezői a 7. és 8. -ik századból származó sarkantyúkról azt állítják, hogy azok szláv eredetűek, s hogy már a Nagymorva birodalom alapítását száz évvel megelőzőleg szláv vezetés alatt nagy lovas alakulatok voltak ott. "Azzal szemben perzsa Gardizi (megh.:1039-ben),azt írja, hogy: 'a szlávoknak kevés lovuk volt'. Más írók is említik, hogy: 'a szlávok abban különböznek más népektől, hogy gyalog vonulnak egyik helyről másikra.’" (Még az 1526 évi mohácsi ütközetbe is a csehek gyalogos zsoldos csapatot küldtek, akik nem érkeztek a helyszínre.)

A feltárt és kiállított anyag képet ad kerámiájukról és mezőgazdasági kultúrájuk elmaradottságáról is,amikor az anyagot németnek kell tartani.

"A csehek által tipikusan szlávnak nevezett prágai és Lautschitzer kerámiatipus csaknem egész Németországban jelen van."

A feltárt nemesi udvarokról, — amelyeknek birtokain: gabonát, kendert és tak armányt termeltek —, megállapították, hogy germánok voltak. "A szlávok tápláléka köles volt, amelyből kevéssel megelégedtek mert nem szívesen végezték mezőgazdasággal összefüggő más munkát. Baj és fáradság nélkül szerettek élni, ahelyett, hogy nagyobb megerőltetés árán több élelmiszert és jólétet teremtettek volna maguknak. Gardizi mondja, hogy az ó idejében ‘a Dunától északra lakó szlávok főtápláléka köles volt.’" Nem lehettek hát ott művelt földek és dominiumok urai!!

Hasonlóan felsültek a csehek a koponyaalkattal való bizonyítással is. Azokról megállapították, hogy ötven százalékuk északi (hosszú fej, keskeny arc). A szlávok a brachicephal csoportbatartoznak (rövid fej, széles arc, kiugró járomcsontok).

A csehek itt azt a hazugságot agyalták ki, hogy a bevándorlók északi szlávok voltak s a szláv jelleg a kereszteződéssel csökkent. Maurikus bizánci császár egyébként azt írja külsejükről: "A szlávok semmi esetre sem voltak fehérbőrűek és szőkehajúak, hanem barna külsejűek."

Ha a "szláv" név a szolga népeket jelzi, akkor ez a meghatározás helytelen, mivel azok között sokfajta népelem volt együtt.

Hitükről azt írják, hogy bálványimádók voltak. A cseh Cristianus azt írja, hogy: "A szlávok bálványimádók voltak. Úgy éltek mint a féktelen lovak. Törvény és uralkodó nélkül kóboroltak ide-oda és a szabadban éltek."

Cosmas azt írja táplálkozásukról és ruházatukról: "A Cseh-medencében élő szlávok nem ismerték a gabonát és a bort. Táplálékuk a makk és a vadhús volt. Ismeretlen volt előttük a ruházkodást szolgáló gyapjú és a len. Télen egy juhbőrrel vagy vadbőrrel is megelégedtek."

Régebbi harckészségükről is említést tesz a lap.

"Jordanes a szlávokat mint 'nem harcias' népeket ismertetiMaurikios azt írta: 'Féltek magukat nyílt helyen mutogatni.' Az ellenség közeledtekor a vízbe ugráltak, nádszálat vettek a szájukba lélegzés céljából s úgy a vízben maradhattak, amíg az ellenség elvonult mellettük. Nem ismerték a csatarendet. Kizárt dolog tehát, hogy Samo a Szudétaföldön szláv birodalmat alapított volna. Egyébként az ún.'Conversió' (Kap. V. 4.) szerint a Samo birtokát Karinthiába helyezik."

szláv népekről általában az angol Királyi Tanácsos prof. L. Gephardi, 1789.-ben Halleban megjelent: "Az összes vend szláv nép története" c. művében a következőket írta:

'527 óta ismételten betörtek szlávok a római területekre. Mint alig kiművelt emberek, kunyhókban, ingoványokban, erdőkben laktak. házépítés technikája közöttük annál kevésbé fejlődhetett ki, mert a vándorló csoportok ízlésének megfelelt az ágakból font és fából készült kunyhó is. szlávok csaknem belefulladtak a testüket fedett piszokba. vendek (szlávok) népe részben máig is megtartotta ezt a tulajdonságát jóllehet, a kultúra néhány módján átesett. Rómaiak, görögök, németek, keresztények és pogányok, nyugatiak és keletiek minden eszközt megragadtak, hogy e tulajdonságukat csökkentsék.' "

Kizárt dolog tehát, — írja az idézett lap —, hogy az ősszlávok a nekik tulajdonított kultúra alkotói lettek volna.

Igazat kell adnunk a sok adattal alátámasztott tanulmánynak. Hiszen maga Masaryk Tamás cseh elnök ismerte el, hogy "a szlávok tanítómesterei a németek voltak." Nemzeti tudatra ébresztésüket is elsősorban a német Herder-nek köszönhetik, aki összegyűjtötte a szláv hagyományokat, dalokat és meséket.

Ha kárörvendők volnánk, örülhetnénk neki, hogy a csehek és egyéb szlávok most a német kultúrát is éppen úgy a magukénak vallják hasonlóképpen, — amelyeket minden nagy kiállításon, mint csehet és szlovákot mutogatnak —, mint a magyar Felvidék kultúrtárgyait is.

A nagyszláv eszmében vagy pánszlávizmusban rejlő veszedelemre Kossuth Lajos már több mint száz évvel ezelőtt rámutatott és óva intette a kis szláv népeket az oroszokkal való egyesüléstől, mert — mint mondta —, halálukat fogja jelenteni. E jóslat már beteljesülőben van, legalábbis kísérletezés folyik ez irányban.

"A pánszláv gondolat a dunai népek örvénye," — mondotta 1851 december 14 -én New Yorkban egy sajtóvacsorán. Ez az ostoba gondolat az európai szárazföldön a pánszlávizmus eszméjében bukkant föl. Eszerint a szláv hivatott a világuralomra. (…)

Az akkori amerikai demokraták lelkesedtek Kossuth e messze jövőbemutató beszédén és jóslatán; a mai amerikai demokraták már eladták a kis népek szabadságát, odadobván őket anagy pánszláv molochnak. Nem érdekli már őket azon kis népek szabadsága, amelyektől kevés hasznot várhatnak. Inkább haladnak együtt a romboló szellemű kommunizmussal, hogy együtt romboljanak, de egyedül ők keressenek úgy a romboláson, mint majd az utána következő építésen.

Az oroszéhoz viszonyítva Európa népesedése alacsony. Erős Közép-Európa nélkül nehéz lesz az orosz nyugati irányú előretörését feltartóztatni még az Egyesült Európának is. Ott azonban, a Kárpát-medencében csak egyetlen megbízható nemzet él, amelyre a nyugati népek számíthatnának: A magyar, amelyet prédául dobtak a szláv népeknek. 

A PÁNSZLÁVIZMUS CSŐDJE

Sztálin idejében fölismerte a nemzetköziségben, a kommunizmusbanrejlő valóságot, hogy: egy hazátlan társadalom, mint akommunista is, nem képes még a kommunisták szempontjából sem magasabb célért küzdeni. Úgy nincs miért dolgozzon, építsen; nincs mit védelmezzen. Azért a kommunista ideológia helyébe megtette irányelvnek a pánszlávizmust, amely mögött határtalan nacionalizmus és hódítási terv rejlett. E tekintetben felülmúlta minden cár-elődjét.

A pánszlávizmus Amerika óriási és ostoba támogatásával megteremtette a pánszláv egységet, a Japántól Tokajig terjedő orosz birodalmat ésBerlinig terjedő orosz érdekterületet. Iparilag a világ harmadik vagy negyedik államává lett. Katonailag talán már felülmúlja Amerikát is. A világűr - kutatás terén pedig legelső helyen áll. Lehet mondani, hogy a fejlődés terén némely tekintetben elérte a legmagasabb fokot. És mindazt Amerika és a világ zsidósága segítségével, amely utóbbi a pánszlávizmus - - más szóval a szláv tömegek felhasználásával akarta megvalósítani világuralmi célját. Elérte tehát korunkban; 1969-ben azt a fejlődési fokot, amikor — a természet törvénye szerint — összeomlása megindulhat és visszafejlődhet. Mert a természetben először minden élőlény a legmagasabb fokig fejlődik, azután megindul hanyatlása és pusztulása. Azt a sorsot senki és semmi el nem kerülheti; az orosz nép sem!

Az óriásfát a fiatal korában testébe került szú őröli állandóan, míg egyszer csak ledönti lábáról. Ha nem a szú dönti le, ledönti a vihar.

Az orosz nép keletkezésétől kezdve magában hordozza a szút, amikor tőle idegen nyelvű és kultúrájú népeket erőszakosan és aránylag gyorsan törekedett magába olvasztani. Az egyik szú a 110 milliónyi turáni nép és a több milliónyi nem szláv és nem turáni nép. Azok mindegyike vagy nagyobb csoportja önállóságra törekszik, amelyet alkalmas időben el is nyernek. Ez a szú "sokat-markolás"-nak is nevezhető, amelynek következménye a pánszlávizmus végét jelentheti.

A pánszlávizmusba került második szú a hatalmi versengés, amely minden egészséges népben él. Ez indította el Tito Jugoszláviájának Oroszországtól történt elszakadását, Románia "kötelék lazítását" és egyreönállóbbá váló politikáját. Ez a mozgatója a lengyel politikának és 1968-ban ez a szú rágta a cseh-szlovák pánszlávizmust is: önálló hatalmi politikát folytatni!És ha e szláv népek egyszer mind függetlenek lesznek, megindul az egymásközti hatalmi versengés is és akkor már híre se lesz a pánszlávizmusnak.

A pánszlávizmus harmadik és legnagyobb őrölő ésmegsemmisítő ellensége Kína és a többi nagy ázsiai nép, amelyeknek szükségük van a kelet-oroszországi területre és egyébként sem tűrhetik sokáig, hogy életüket az oroszok érdeke szerint kelljen folytatniok. Ugyancsak szervezkedik Nyugat-Európa is, hogy adott esetben lerázza magáról az orosz diktatúrát, amely nemcsak a kommunista államokat sújtja, hanem a nem kommunista államokat is.

Az elmondottakhoz hozzájön még az egyének és népek szabadságszeretete, szabadságvágya is, amely megnyilvánult először Kelet-németországban 1953-ban, majd Magyarországon, 1956-ban, amelynek — a súlyos áldozat ellenére is —, történelmi időmértékkel mérve, pillanatnyi eredménytelenség lett a vége.

A pánszlávizmusra épült nagy Orosz Birodalom összeomlása tehát már nem sok idő kérdése, amikor ismét "agyaglábon álló" birodalom; — kisbirodalom lesz...

Ahogy a cári kancsuka hatalma megszűnt, úgy megszűnik a pánszlávizmus börtönrendszere, és a tarkólővis veszélye is! ! !

Felvidéki magyarok szabadságtörekvése

A cseh-szlovákiai események kritikus hónapjaiban a szóhoz jutott magyar nemzetiség közül Lőrincz Gyula, a CSEMADOK (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége) elnöke és a Szlovák Kommunista Párt központi bizottsága elnökségének tagja a pozsonyi magyar újság, az Új Szó-nak adott nyilatkozatában (1968 márc. 27) azt mondotta, hogy "az 1945-48-ban a magyarokkal történt események a gyarmatosítók módszereire emlékeztetnek, hiszen p1. a Csehországba, Szudétaföldre hurcolt magyarokat úgy árulták a piacon, mint rabszolgákat. Sok hang követelte már a felelősségre vonást, a meghurcoltak teljes rehabilitálását és joggal követelik azt! A magyar kisebbség védelmében azonban még soha senki föl nem vetette a felelősség, a bűnösség kérdését. A bűnösök közül még soha senki meg nem követte az ártatlanul meghurcolt magyar kisebbséget."

A csehszlovákiai magyarság létszámának pontos megállapítása érdekében "nagy hiba lenne, — írja Pathó Károly az Új Szó-ban (márc. 20-án), ha a dél-szlovákiai városok és községek lakosságának nemzetiségi összetételét a legutóbbi népszámlálás (1960) eredményei alapján állapítanák meg. Ugyanis a gyakorlati tapasztalatok sora arról tanúskodik, hogy az említett népszámlálás eredményei — a nemzetiségi összetétel szempontjából — nem fedik a valóságot. Községek egész sorát ismerjük, ahol a népszámlálás eredményeként a lakosság többsége szlovák nemzetiségű, de ugyanakkor a tanítókon és egy-két funkcionáriuson kívül senki nem beszéli a szlovák nyelvet. Ezek az elferdülések arra figyelmeztetnek, hogy a lakosság nemzetiségi összetételét a családokban és a mindennapi életben használatos nyelv alapján kell és lehet csak helyesen megállapítani."

A CSEMADOK kinyilatkoztatta, hogy az "egyetlen valóban méltó megoldás az ország federativ alapokon történő átszervezése, s ennek megfelelően rendezni a cseh-szlovákiai magyar és a többi nemzetiség államjogi helyzetét az önigazgatás elvei alapján."A magyar nemzetiség pontokba foglalt javaslatai:

a) Olyan nemzetiségi szerveket és intézményeket kell létre hozni, melyek az összállami szervek részeként az egyes nemzetiségek egésze nevében aktívan részt vesznek a politikai, közigazgatási, közgazdasági és államhatalmi szervek munkájában, és a nemzetiségek problémáinak megoldásában az önigazgatás elve alapján érvényesíthetik akaratukat.

Ennek biztosítása végett a legrövidebb időn belül: (a) javasoljuk a törvényhozó és végrehajtó szervek felépítésének megfelelően ezek szerves részeként a következő szervek és intézmények létrehozását:

  • a Szlovák Nemzeti Tanácsban az SZNT nemzetiségi képviselőiből, valamint szakemberekből, mint bizottsági tagokból megalakítani a SZNT Nemzetiségi Bizottságát; a Megbízottak Testületének keretében pedig létrehozni a SZNT Nemzetiségi Megbízotti Hivatalát (Poverenictvo);
  • a Nemzetgyűlésben a Nemzetgyűlés képviselőiből megalakítani a Nemzetgyűlés Nemzetiségi Bizottságát; a kormány mellett pedig nemzetiségi titkárságot létesíteni, élénállamtitkárral;
  • hasonlóképpen a kerületi nemzeti bizottságokban a kerületi nemzeti bizottságok nemzeti képviselőiből, valamint szakemberekből, mint bizottsági tagokból, nemzeti bizottságokat alakítani; a kerületi nemzeti bizottságok mellett pedig nemzetiségi osztályt létesíteni;
  • az állam és a nemzeti-territoriális, regionális költségvetések megvitatása és jóváhagyási folyamatában a Nemzetgyűlés és a SZNT nemzetiségi bizottsági joga és kötelessége érvényre juttatni a nemzetiségek specifikus gazdasági és pénzügyi igényeit. Hasonló jogkörrel bír a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának nemzetiségi titkársága és a SZNT Nemzetiségi Megbízotti Hivatala az egyes minisztériumok és megbízotti hivatalok irányában az életszínvonal egész ország területén való kiegyenlítődése elveinek szellemében.

(b) Javasoljuk a nemzetiségileg vegyes lakosságú járások új területi átszervezését: Az 1960-ban végrehajtott területi átszervezéskor kialakított új járások akadályozzák a nemzetek és nemzetiségek közeledését és baráti együttélését. A nemzetek és nemzetiségek egységének elmélyítése helyett a nemzetiségi súrlódások alapjául szolgálnak. Fékezik a nemzetiségi politika gyakorlati megvalósítását, a párt és állami szervek határozatainak teljesítését. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy azok a járások, melyek túlnyomólag egy nemzetiségűek, a politikai és gazdasági téren is jobban fejlődnek és eredményesebben működnek.

A politikai és gazdasági élet további javítása csakúgy, mint a nemzetiségek kérdésének megoldása, tényleges egyenjogúságuk biztosítása szükségessé teszi a nemzetiségek által lakott területeken a nemzetiségi szempontból maximálisan egységes, komplett területi egységek létrehozását a járások új területi átszervezésével, melyre a földrajzi feltételek is kedvezőek.Ezzel egyidőben szervezetileg biztosítani a járásokban a nemzetek és nemzetiségek kisebbségben élő tagjainak egyenjogúságát."

CSEH - SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK KIÁLTVÁNYA az Új Szó 1968 március 24 -i számában:

"A humánum jegyében, a szocializmus érdekében védtük emberi jogainkat, kértük emberi és nemzeti méltóságunk respektálását. Tettük ezt akkor is, amikor ez kockázatot jelentett, amikor a kiállás vállalást követelt, az egyéni és közéleti egzisztencia feláldozását vonhatta maga után. Hivatásunkból adódó felelősségünk arra kötelez, hogy a magyar nemzetiség szerintünk fontosnak tartott problémáit a közvélemény elé tárjuk.

I. Javasoljuk az önigazgatás elvének megfelelő művelődéspolitikai kialakítását és érvényesítését. Ennek érdekében szükségesnek tartjuk:

  1. Létrehozni a magyar iskolaügy központi önálló irányító szervét.
  2. Az anyanyelvi oktatás biztosításán belül komplexszé tenni a magyar nyelvű óvodát, tanonciskolát, általános és szakközépiskolák hálózatát. Önálló főiskolává alakítani át a nyitrai pedagógiai fakultás magyar tagozatát. Magyar tagozatot nyitni a nyitrai mezőgazdasági főiskolán és a pozsonyi vagy kassai orvosi fakultáson. Fontolóra venni az anyanyelven történő középiskolai tanárképzést is.
  3. Hatályon kívül helyezni a magyar és szlovák iskolák közös igazgatására vonatkozó intézkedéseket.
  4. Javasoljuk felülvizsgálni a középiskolai történelemoktatás rendszerét és az új helyzetnek megfelelően érvényre juttatni a magyar nép történetének tanítását is.
  5. Specifikus esetekben és megfelelő arányokban lehetővé kell tenni és anyagilag biztosítani a Magyarországon való tanulást.

II. Szellemi életünk, nemzetiségi kultúránk kibontakoztatása érdekében szükségesnek tartjuk a következő intézmények létrehozását és működésük anyagi feltételeinek biztosítását:

  1. Országos Magyar Tudományos Intézet — nyelvtudományi, irodalomtudományi, történettudományi és néprajzi osztállyal
  2. Országos Magyar Könyvtár
  1. Magyar Kőszínház pozsonyi székhellyel
  1. Hivatásos Magyar Népművészeti Együttes
  2. Önálló Magyar Könyv - és Lapkiadó
  3. Az Új Szón kívül egy új magyar napilap
  1. Kultúrpolitikai hetilap
  1. A "Priroda a spolocnost" mutációjaként megjelenő "Természet és társadalom" önálló folyóirattá történő átalakítása.
  1. Lehetővé tenni a televízió magyar adását.

III. Az államalakulat föderatív rendezésének következtében felmerül a társadalmi szervezetek újraszervezésének és kibővítésének szükségessége. A csehszlovákiai magyar nemzetiség nagyobb fokú aktivitása érdekében javasoljuk:

  1. A Szlovákiai Ifjúsági Szövetség mellett önálló magyar pionír szervezet és ifjúsági szervezet létrehozását
  2. A csehszlovákiai magyar pedagógusok országos egyesületének megalakítását
  3. Az Újságírószövetség és az írószövetség magyar szekcióinak jogi személlyé történő átminősítését és fontolóra venni ezek önálló szervezetté alakítását

IV. Az első köztársaság idején a csehszlovákiai magyarság legjobbjai, kommunisták, pártonkívüliek, munkások, parasztok és értelmiségiek tömegei aktív és progresszív szerepet játszottak az ország életében. Ennek ellenére — az 1938-as események reakciójaként — az itteni magyarságot sommásan és kollektíva felelőssé tették a köztársaság földarabolásáért, és ez a kollektív vád olyan alapvető dokumentumokban is kifejezésre jutott, mint a Kassai Kormányprogram. Követeljük a mai napig hivatalosnak tekintett, kellőképpen és nyilvánosan nem korrigált álláspontnak revideálását, a magyarság 1945-48 közötti jogfosztottsága ellen tiltakozó pereinek felülvizsgálását, az 1945-49 között hozott jogfosztó rendeletek következtében előállt anyagi károsodások megtérítését. Szükségesnek tartjuk a reszlovakizáció hivatalos és nyilvános annullálását, magyar nyelvterületen megváltoztatott helységnevek visszaállítását, a magyar lakosság viszonylatában beállt indokolatlan burzsoá nacionalista vádak elítélését.

Közéletünk demokratikus megújhodása érdekében szükségesnek tartjuk, hogy mindazok a közéleti tényezők, akik megalkuvásból s passzívitásukból eredően sem politikailag, sem erkölcsileg nem álltak hivatásuk magaslatán, ne vehessenek tovább részt a közélet irányításában.

A cseh-szlovákiai magyar fiatalság "időszerűnek és szükségesnek tartja, hogy Szlováki Ifjúsági Szövetségének keretén belül önálló szervezetet alakítson."

Stur Lajos száz éve megfogalmazott mondataival végződik a kiáltvány: "... Nem az a boldogság, ha mások rovására emelkedünk fel és másokat elnyomunk, hanem az, amikor együtt élhetünk másokkal, s azok ugyanolyan műveltek, ugyanolyan boldogok, ugyanolyan elégedettek, mint mi vagyunk.”

SZLÁV NEMZETKÖZI RÉGÉSZETI SZEMINÁRIUM BUDAPESTEN 1963- ban

Rudnay Egyed —

Budapesten, 1963 okt. 23-28 -ig, "Szlávok a Duna-medencében és a Balkánon" tárgykörrel, a Szláv Nemzetközi Régészeti Szeminárium értekezletet tartott. 1914 óta első eset, hogy magyar tudósok szlávokkal szemben egyenrangú félként szerepelhettek. Első, hogy szóhoz jutottak egyáltalán.

A budapesti Tudományos Akadémia Archeológiai Értesítő 1964 decemberi beszámolójából ismertetünk:

Váczy Péter ismertette a szlávok megjelenési idejét a dunai országokban. Bizonyította, hogy 568 előtt jelentékenyebb szláv beköltözés a Duna-medencében nem bizonyítható. Az avarok legyőzöttekből állították össze előcsapataikat és legjobban a VI. sz. végi Kárpát-medencei viszonyait a Temes vidékén elfogott harcosaik száma tünteti fel: 3000 avar, 3000 gepida, 2000 barbár, (bolgár) és csak 800 szláv. Prokopiusnál (VI. sz. közepe), a szlávoknak még nincsen külön nevük. Együtt az antokkal Spori (Spali) néven szerepelnek. Azután kapták a Veneti nevet, Cassiohoios pedig azonosítja őket az antokkal és a szklavinokkal.

Sós Ágnesbeszámolt az állítólagos Pribina uradalom központján végzett ásatásokról, melyeket ő vezet. Felsorolta egyenként a kitárt sírok, mint a récekuti (Zalavár környék) bazilika régészeti emlékeit. Nem talált azok között egyetlen nyugati szlávságra mutató emlékre sem.

László Gyula vitába szállt azzal a fölfogással, mintha a griff-indás motívum nem lenne kifejezetten magyar eredetű, mert:

a.) későbbi az avarnál, b.) csak magyar etnikummal azonosítható, c.) területileg is kiegészíti magát magyar leletekkel. Ami szláv voltukra vonatkozna, elhelyezve azokat Magyarország XI. századi néprajzi térképén, kiderül, hogy ¾ részük tiszta magyar területen fordul elő éscsak ¼ részük vegyesen, szláv helynevekkel pedig alig 4/5-ön. Helyük alapján mégis elkülönülnek a honfoglalók leletanyagától, melynek magyarázatát krónikáink s azorosz évkönyvek által is ismertetett kettős honfoglalásunkban látja.

Balassa István beszél arról, hogy földművességünk szláv eredetű szavaira kizárólag szlovák területen találunk. A szlovák etnikum kialakulása előtti időkbeli szláv kölcsönzésről beszélni pedig nem lehet.

Győrffy György882-896 ismert adataiból csak annyit állapit meg, hogy a morvák Pannoniát kétszer földúlták, azonban tartós berendezést igazoló adatot egyet sem ismerünk. Majd hangsúlyozza a szláv váraknak csak menedéket nyújtó jellegét, így kétségbe vonja, hogy a magyarok a vármegye jelleget szlávoktól vehették volna át.

A szláv előadók olyan nagyszabású műveltségi adatokkal kérkedtek, amelyek Fügedi Eriket három kérdés felvételére bírták:

  1. Ha a nagymorva állam olyan erős volt, mi az oka, hogy államszervezete nyomtalanul tűnt el?!
  2. A sok kiásott, nagymorvának mondott templom komoly egyházi szervezetet tételez fel, mi az oka, hogy nyomtalanul eltűnt?!
  3. A IX. században volt-e olyan népsűrűségnek lehetősége, amilyent a szlávok által bemutatott térkép tűntet föl?!

A morva Paulik szerint a morva telepek 20 évenként elmozdultak s az tünteti föl térképeiken a lakosságot annyira sűrűnek.

Azt a furcsa kettősséget, melyben egyik helyen csak veremházak (Grimm), kizárólag elbújást szolgáló mocsárvárak (Jahn-kuhn), meg vándor birkapásztorokra valló állandó elköltözés (Paulik) jellemez, másik helyen, azok akiknek nevük sincs (Váczy), pompás templomokról és sírgödreikben ugyancsak nagyszerű mellékletekről beszélnek (Paulik és Tocik) : — megoldja László Gyula, rámutatva krónikáinkba s a szláv évkönyvekbe foglalt kettős honfoglalásunkra. Elmaradt azonban az említése annak, hogy a nyugati krónikákban a két külön foglaló csoportot külön néven is emlegetik. Egyik a Dunától északra birtokolt, a másik attól délre. Az északit, melyben ráismerünk a mai Szlovenszkóra, "Fekete", a délit "Fehér" Magyarországnak nevezték. Ugyanezt írja Bíborban született Konstantin is, amit szintén nem említettek...

A császári történésznél, velünk együtt "TURC"- nak, nyugati krónikákban: "Fekete Magyarország"-nak nevezett Felvidéken a 8. század végén Tudun fejedelme fölvette a kereszténységet, ami megmagyarázza: honnan a templomai, honnan a műveltsége. Megmondja kikből állott honfoglalóink második rétege, melyről — krónikáinkkal közösen —, egyformán emlékeznek keleti ésnyugati írások. Megmondja, honnan és miért kerültek a Felvidékre griff-indás díszek, szép mellékletű sírok, amikor kétségtelenül szláv földön ilyenek sehol nem találhatók. Megmagyarázza azt is, hogy amikor a Kárpát-medencébe a szlávok beszivárogtak, magyarok azt már régenlakták. Régente, történelemkönyveink és encyklopédiáink fennakadtak azon, hogy néhai Felvidékünk telve van magyar helynevekkel, melyeket régi határleírások csak fokozatosan cseréltek szlávokra. Vagyis Felvidékünkön nem magyarosodás, hanem szlávosítás folyt. Erről csak nemzeti önállóságunk rövid és szomorú korában szűntek meg beszélni… Mindez pedig azt is kétségessé teszi, hogy Pribina és Szvatopluk szlávok voltak.

Az első, aki a magyaroktól kiürített morva területből kapni akart, Nagy Ottó (973) volt, aki nem tudva annak nevet adni, csak "birodalmam keleti része"- nek nevezi. Egy ilyen térképről Kniezsa tett említést a kongresszuson.

A budapesti szláv kongresszus arra is rámutatott, hogy történelmi jogaink elvesztéséért történészeink is felelősek de indolens magyarságunk is, mely borzalmas részvétlenséggel nézte ezeket a kérdéseket. A mindig jól felkészült ellenséggel szemben jogainkat, múltunkat megvédeni képtelen volt. — R. E.

A cseh-szlovákiai magyarok javaslatairól, érveiről, vitáiról a zsidó Kállai-Kampescu és a szláv Kádár-Cseszmanek által megfélemlített magyarországi sajtó hallgat. Így Közép-Európában egyedül a magyar kisebbségeknek nincsen pártfogója!

Szlovákia autonómiát nyert 1969 január 1-től. A cseh-szlovákiai — mint az erdélyi és délvidéki — sokat szenvedett magyar testvéreink teljesen magukra hagyottak, golgotájuk változatlan. . .

"Beneš és Masaryk által inaugurált szellemiségtől vezettetve a II. világháború végén cseh népük szörnyű mértékben vétkezett a törvény ellen. Rettegés és félelem most az osztályrészük. Magatartásuk és véres cselekedeteik magukban hordozzák a bűnhődés csíráját, mert a törvény és a természetjog ellen nem lehet büntetlenül vétkezni. Ezt a tanulságot Beneš életében kétszer is megtanulta. Remélhetőleg most felismeri ezt a tanulságot csődbe vezetett nemzete is." — CPT. I. Nemo: Íme a csehszlovákizmus Sao Paulo.

Richard Crossman, oxfordi egyetemi tanár a New-Statesman-ban közre adott cikkében, R. Betts, a londoni egyetem történet professzora pedig az angol rádióban tartott előadásában kifejtették, hogy a csehek annyi és olyan rettenetes bűnöket követtek el a nemzetiségi kisebbségekkel, különösen a németekkel és magyarokkal szemben, hogy bűneik megtorlásától örökké reszketnek.

A csehszlovák emigráció védekező jellegű politikájának az volt a célja, hogy a következő közép-európai válság idején önmagukat mártírrá hamisítva, nyugati segítséggel átmentsék fajtájukat a jövőbe. Ezt kísérelték meg az 1968-as kiszakadási politikájukkal, azonban a szlovák Dubćek Moszkva járása létrehozta a csehek fájdalmas veszteségét: a szlovák autonómiát!

"A történelem abban különbözik a mesétől és szájaskodástól, hogy igaz. A Masaryk és Beneš által összehazudott ún. csehszlovák köztársaság jelszavai ma már nem hatnak. Aki ma azt írja, hogy a magyarok ezer éven át elnyomták a szlovák népet, az biztos lehet abban, hogy ha a magyarok valóban elnyomták volna őket, akkor ma senki sem volna abban a helyzetben, hogy a szlovák népről írjon. Ezer esztendő óta a szlovák fiúk is velünk harcoltak a közös haza szabadságáért; a 'szegény elnyomott' szlovák talpas önként harcolt Rákóczy kurucaival, sőt Damjanich piros-sapkásai között; hány Jano, meg Laco nyugszik a sztrecsnói szorosban?! Az, hogy a Felvidéken a szlovák géniusz Nagyszombatból, a Pázmáneumból indult el diadalmas útjára, csak megerősíti azt, hogy gazdaságilag, politikailag és társadalmilag a legteljesebb egyenjogúságot élvezték. A nagy szlovák költőt Hviezdosláv-ot, Országh Pál-nak hívták a valóságban. Amit azután a csehek cselekedtek, amikor a Felvidéken élő és viruló gazdasági életet a cseh gyárak és telepek érdekében elpusztították, ismét arról tanúskodik, hogy a Felvidéken, Szlovákia-ban a magyar uralom alatt virágzó kultúrélet, gazdasági jólét és boldog, testvéri együttélés uralkodott. A sok magyar nóta, amit a szlovák nép is énekelt, bizonyítja ezt, sőt a szlovák Himnusz is az ősi magyar népdal dallamára csendül fel. A nagy szlovák politikusok a magyar nemzettestben való megmaradás politikáját akarták megvalósítani, azért szenvedett börtönbüntetést Hlinka atya, dr. Tuka Béla és a többiek.

Sohasem volt kétséges, hogy a szlovákok éppúgy részesei a magyar nemzeti jogoknak és életnek, mint mi magunk. Ezért vannak még ma is szlovákok! A kis országok létjogosultsága reálpolitikailag, geopolitikailag lehetetlen problémák megoldását kívánja. Ehelyett, inkább a cseh propaganda méregpoharát kiöntve, egymásnak kezet nyújtva, közös célok érdekében a Duna és a Vág völgyében olyan meseországot tudnánk teremteni, ami egyetlen lenne a világon!Ezt álmodta meg a felvidéki Kossuth Lajos, erre utal Teleki Pál mártír miniszterelnök, erre tanít minket a valódi történelem, a Krisztusi erkölcs!!

Nincsen neheztelés bennünk a meg nem érdemelt támadás miatt, mert az isteni számadás szerint mindenki visszakapja azt, amit ad. Aki igazságot vet, az igaz ügyet arat..."21

Szlovákia 1969. évi önállósulásával kapcsolatban a Szittyakürt c. újság cikkezője többek között írja: "Úgy is lehetne tekinteni, hogy a törvény a szlovákok nagy lépése a jövőbe, mely a múlt felé is visszakanyarodhat. A szép múltból hozhatná vissza azt, ami legjobb és legigazabb volt. Azt, hogy gazdasági majd politikai egységbe is azzal az országgal kerülhessen a hazájuk, amelybe földrajzilag tartozik.

Ha Magyarország félévszázados vörös rendszere igényt tart történelmi rangra, akkor történelmi szerepet kellene vállalnia és végeznie. Most mutathatná meg, hogy van-e benne elismerésre méltó is. Kelet-Európa soknemzetiségű tájain eddig minden Nyugat felől jött rendezés csak rosszul sikerült kísérlet volt, és rendetlenítéssé lett, mert távoli hatalmak a maguk érdekében végezték és nem a táj javára. A keleti nagyhatalom is ugyanezt teszi, pedig módja volna az ellenkezőjére, és tágabb dimenziókban meg is érné néki.”

OLÁHOK (197-254 old.)

Erdély őslakói

"EZ AZ IGAZSÁG" — Szőllősy Sándor művéből:

Erdély őslakói részben azok a szittyák voltak, akik közül Kr.e. 2500-ban néhánytörzs Ázsiába vándorolt, amiről Dunbarra angol tudós is megemlékezik India Története c. művében (London, 1936). A népnek, amely Magyarországon abban az időben élt, a 'Wiro' nevet adták. —"Arról van szó, hogy néhány törzsük Európából Ázsiába vándorolt, és Indiába is." — idézi Zajti Ferenc az angol tudóst.22

A szittyák későbbi utódai az agathyrszek, a dákok szintén szittya népek voltak rokonságban a balkáni ésdunántúli paion (pannon) néppel.

Alberth Wirthtörténetíró szerint: "Ősfinneknek tartom a dákokat, a Duna menti országok e legrégibb lakóit. A dákak az Avesztában és a Mahabharatában mint a 'daha' és 'dasa' fordulnak elő. A Dunától vándoroltak a dákok a Krimbe, az Aral és Káspi tó közé. Az indiai hadjáratra Nagy Sándor lovasait is ők adták... Ha a dákok árja neveket is viseltek,... a turáni népek ugyanis később árja népekkel is keveredtek és a Dunától India szívéig terjedtek el.”

Herodotos, Strabo és Plinius azt állítják műveikben, hogy a szittyák nyugatról kelet felé terjeszkedtek és terjedtek el.

"Attila címzésében — Attila Rex Hunnorum, Medorum, Dakorum — ott szerepel a dák is. A szakirodalom a dákokat és hunokat egy gyökérről eredteti, viszont a hunokat a honfoglalómagyarokkal azonosítja."23

A szittyák magyarországi és erdélyi szerepléséről az angol tudomány: "A Magyar Alföld és Erdély jelentékeny része szkíta föld volt Kr.e. a hetedik század óta, és valószínű, hogy legalább kezdetben a nagy szkíta birodalomhoz tartozott."24

Strabó szerint a Meotisztól a Transkaspi-i területig nyúlt a szkítákkal azonosított dák és géta fajták egyvonalú terjeszkedése, sőt azon túl egészen India közepéig.

A gétákat, — akikből a dákok ésthrákok kialakultak —, a kínai források "goatok"-nak (gutik), más keleti történetírás "jüe-tsik"-nek nevezteőket, akik szintén szkíta hunok voltak. A nagy balkáni thrák népcsoportban több volt a Kaukázus felől érkezett, valamint a Mezopotámia tájáról eredő szumér eredetű népelem, mint az indoeurópai.

"A dákok hosszú ráncos nadrágja (gatya, Sz.) észak-iráni éppúgy, mint a nagy átütő erejű nyíl, a lasszó (pányva, Sz.) amelyet nagy ügyességgel használtak. Szarmata befolyású volt a lószerszám és a lovas fölszerelése, a pikkelyes páncél, a hosszú lándzsa és a kard. Iráni eredetű volt a lovasszázad sárkányszerű zászlója."25

Kr. e. 40 körül Augustus római császár legyőzte a dákokat, azokat az oláh síkságról a Balkánra telepítette. Utóda pedig Kr. e. 20-ban az iráni származású jazygokat telepítette az Alföldre és a Maros-Alduna közére. Ezek délkeleti szomszédságába pedig az Alduna és Olt folyó környékére — mai oláh síkságra — a jazygokkal rokon roxolánokat hívta be. Ez a lovas-nomád népségvégleg elvágta a dákokat a dunai római tartományoktól.

Trajánus császár, a római történetírók hiteles értesítései bizonyítják, hogy a dák nép maradványait kipusztították, kiűzték és kitelepítették Dáciából.A dákok nem vettek részt a dáciai románizmus kialakításában.

A Balkánon, ahol az oláh vándorpásztorkodás életformája kialakult, a települések neve nem tűnt el, hanem jórészt megmaradt; ezek a nevek Erdélyben hiányoznak!!

A XI. szd.-i Gesta Ungarorum a 12- és13-ik szd.-i magyar krónikák egyezéseiből helyreállított szövege szerint — a "dunántúli oláh pásztorokon (vlachi, qui et pastores Romanorum) német vitézeken (teutonici, milites Romani), a kor terminológiájaszerint moesiainak (messiani) nevezett dunántúli szlávok és bojárokon s a szerémségi görögökön kívül szlávokat és bolgárokat említ a honfoglalás előtt. De tudott még egynépről, amelyik a honfoglaláskor szabad elhatározásából csatlakozott a magyarokhoz: a székelyekről. Erdély őslakóiról!”

[A Kárpát-medencét 80 évig uraló hunok közül a Kárpátoktól délkeletre és délre számottevő hun erők maradtak, akikkel 538-ban Belisarius ütközik meg Thráciában, 794-ben pedig Nagy Károly.]

Az OLÁH — VLACH — név eredete és jelentése.

Vasi Mátyás cikkéből, megj. A Fáklya 1967 szept. sz.-ban.

H. Gregoire tanulmánya, amely a "caballus" szó elemzésével és annak származásával foglalkozik (ez a szó lovat jelent konyhanyelvű latinsággal az ősi és antik "equus"-szal szemben), csak melléktermékként jut el az oláh szónak eredetére és jelentésére. A francia tudós szerint ez a szó ősi keleti eredetű és alapjában véve az igáslovat jelenti, amelyet éppen az ősi keleti népek a hátaslovak vagy a tenyésztésre kiválasztottak kivételével az állatok sorából kiheréltek. Így az ősi óbolgár és ótörök, sőt még a hun nyelven is "kaban" szóval jelölték a kasztrált lovakat.

Ennek az ősi hun-ótörök (magyar is) kappan-heréltló eunuch szónak a használata azonban H. Gregoire szerint a bizánci görög nyelvben már nem a régi "kaban", hanem "walach" névre cserélődött…26 (4) (Görögül a lónak az ősi neve: "hippos", új görög nevepedig, amely azonban már az állat kasztráltságát is jelzi: "walach").

F. Lejean, az összes balkáni népek eredetével foglalkozva egy hosszú tanulmányban27(5) az oláhokkal kapcsolatban egész részletesen cáfolja az összes "túlfűtött nacionalizmusból mégtörténelemhamisításra is hajlamos" oláh szerzők munkáit s már a múlt század végénkimutatta, hogy a "valach" valóban szolganépet jelent. Ugyanezt E. Benvenisteis kimutatta a "dulos"-okról, hogy egy ázsiai eredetű szolganép volt, amelyet aztán a bizánciak "Walach" - nak neveztek el.28 (6)

A "cabalus" szó analízise évtizedekig tartó vitát váltott ki a nyelvészek között és főképpen E. Massnémet tudós foglalta egybe az eredményeket. Állításainak egész sorozata vonatkozik a "wallach" névre.29(7) Szerinte a szó nagyon régi eredetű és semmi esetre sem latin vagy kelta, mint egyesek vélni szeretnék, hanem egy keleti nyelv terméke, amelyet ő is az igavonó ló megjelölésére vonatkoztatott. Szerinte Franciaországban és egyéb európai országokban az egész középkor folyamán "equus hunnicus" -nak, vagyis hun lónak nevezték a kasztrált lovakat. Citálja a legnagyobb latin glottát is: "Cabonem, equum castratum, quem nos caballum dicimus..."30(8) De szószerinti fordításban közölve a szerzőnek az oláhok nevére vonatkozó magyarázatát, semmi kétségünk sem lehet a mai oláhok igazi, ősi szerepére vonatkozólag: "Ein Volkstam, wo auch immer, in Asien oder an der Donau, der Kastrieren der Pferde betrieb, gab für die Hellenen den Namen für den valach her."31 (9)

Ugyanígy hangzik a nagyszabású Waldeshoffman- féle "Lateinisches Etymologisches Wörterbuch" meghatározása is, vagy a Pokorny - féle Thesaurus Latin c. munka a "caballus" cím alatt.

A bizanci udvarban a szolganépet talán elhízottságukra, kövérségükre vonatkozással szintén "valach"-oknak hívták, bár kétségtelenül voltak közöttük valódi "eunuchok" is.

A népnevek jelentésének kialakulása és elemzése az újabbi időkben lett külön tudományággá, amióta Gösta Langenfeld ilyen irányú tanulmánya megjelent, mely szerint "a népnevek eredete az illető népre jellemző szellemi és fizikai adottságokból fakad, de leginkább annak a jellembeli adottságaikból kialakulva sokszor a környező népek adták neki..."32(12)

Elfogulatlan, komoly tudósok előtt a dákóromán elmélet már régen tarthatatlanná vált, így elsőkül a német Sulzerés Roeslercáfolták meg azt. Hogy párat említsünk: a francia romanista tudós, Gaston Paris, a híres ókori történész C.de la Berge, a cseh Karel Kadlec, sőt a tárgyilagos román Eudoxie Hurmuzaki és Alexandru Philippide, Vasile Parvan régész is elvetik, egy sereg egyéb tudóssal, köztük az egyik legilletékesebb Georg Stadtmüllerprofesszorral, a mai müncheni Osteuropa-Institut igazgatójával egyetemben. Ma már nem kétséges a történelem, régészet, nyelvészet és néprajz bizonyítékai szerint, hogy az oláhság bölcsője a Balkánon ringott, az illír népcsoportból eredő albánok szomszédságában. Onnan rajzottak szét, útjuk követhető, és így kerültek a Kárpátok közé is.

A magyar honfoglalás idején (IX. szd.) minden térkép szerint "WALACHIA" az albán és görög határszélen terül el.Ígyaz 1964. évi Bpesti Magyarország Története térképmellékletén is. Onnan vándoroltak a wlachok észak felé! Az oláhok "ősi jogaik visszaállítását" — az 1799-ben II. Lipóthoz intézett "Supplex Libellus Valachorum" című kérelmükben — maguk is valachnak nevezik magukat, nem románnak.

Az oláh nép

1. Eredete

Az oláh állam, mint ónálló állam — még alig százötven esztendős, így történelmi múltja is igen fiatal. Nevét, a "román" nevet gróf Andrássy Gyula használta legelőször hivatalosan a magyar parlamentben tartott beszédében. Azelőtt "vlach"-nak hívták, amely pásztort jelent s amelyet a magyar nyelv "oláh"-ra alakított át. Az oláh történelem tele van rosszhiszemű hamisítással.

Az első világháborút megelőző időben, valamint a világháború alatt is nagy propagandával és sok millión megvásárolt sajtótámogatással sikerült elhitetnie a világgal, hogy ők részben Erdély egyik őslakójának, a dáknak, részben pedig a dákokat leigázó rómaiaknak a leszármazottjai. A hazug elmélet terjesztésében segített nekik a nagyszláv propaganda is. És a szláv propaganda vagy pánszláv eszme támogatása mellé megkapta a híressé vált német "népi önrendelkezési jog" (völkisch - elmélet) segítségét is célja eléréséhez: Erdély birtokbavételéhez.

Hamis leszármazási elméletük akkor született meg, amikor a törökök 1691-ben elhagyták Erdélyt s az a magyar korona fennhatósága alá visszakerült. A Habsburgok nagyszabású "katholizálást" hajtottak végre a magyarországi oláh területeken, amely bizonyos mértékig sikerrel is járt, az oláh orthodox hívekből sokan át tértek a római katolikus egyházba. A katolizált hívek teológiára készülő oláh ifjait azután magyar és külföldi egyetemekre küldték, ahol nyugati műveltséget szereztek. E papnövendékek közül néhányan, — mint Samuel MicuKlein, Georghe Sinkaiis — a római humanisták írásainak tanulmányozása közben megállapították, hogy az olasz (latin) és az oláh nyelv között hasonlat van s kimondták, hogy a latin egyenes őse az oláh nép. Attól kezdve állandóan terjedt ésbővült az a hazug elmélet úgy, hogy korunkban már hatalmas tudományos irodalma van és — sajnos — külföldön is sok hitelre talál. Legújabban a kommunisták viszik vagy vitték tökélyre a "római leszármazási elmélet" hamisítását és terjesztését. Gheorghe Gheorghiu-Dej az elhunyt oláh elnök elrendelte, hogy meg kell írni Románia történetét.

"Igen felelősségteljes feladat áll történészeink előtt, — mondta. — Egy széleskörű tudományos kutatócsoport erejére támaszkodva, meg kell írnunk Románia történetét."

És a mű megszületett.

1964-ben megjelent Bukarestben egy hatalmas, kétkötetes közel ezer oldalas mű, amelyben — materialista mázba vonva — részletesen és nagy alapossággal írják meg hamis történetüket. A művet több oláh és három magyar tudós írta. Sajnos, hogy akadtak magyar tudósok, akik gerinctelenségből vagy kommunista meggyőződésből, vagy talán anyagi haszonért odaadták tudásukat és nevüket e szégyentörténet előállításához. A hamis leszármazási elmélet ma már nemcsak iskolai tananyag, hanem végigvonul az egészoláh életen, kultúrán, politikán. Vérükké vált és elbizakodottakká tette őket: a nem román népeken zsarnokabb módon uralkodnak, mint hajdan legkegyetlenebb "római cézár ősük." Hamis elméletük elismertetésében kedvez nekik ügyes és szerencsés, — ha nem is becsületes — múltbeli politikájuk, amely a döntés pillanatában mindig a győzők oldalára sodorta őket, ami a történelemben páratlanul álló területi és támogatási eredményt hozott nekik. Ma pedig kimeríthetetlen ásványi kincseik ésgazdagságuk biztosítják számukra a támogatást.

Az oláhok leszármazási elméletének sarkalatos pontja, hogy úgy a dákok, mint Erdély egyéb népei átvették a rómaiaktól azok 150 évi uralmuk alatt a latin nyelvet, amely máig is uralkodó nyelv Erdélyben és Nagy Romániában.

"A rómaiak az újonnan meghódított területet nagyszámú csapattal rakták tele és az egész római világból a föld megmívelésére és a városi élet előmozdítására idetelepített, megszámlálhatatlan tömegű földmívessel, mesteremberrel, bányásszal stb. népesítik be."33

Majd így tovább:

"A rendkívül nagyszámú dáciai csapattest itt állomásozásának jelentősége abban is megnyilvánul, hogy a katonák tömegei a katonai szolgálat idején de főleg később, leszerelésük után, számottevőleg hozzájárultak az őslakosság elrománosításához. Sokan 25 évi katonai szolgálat után "veteranus"-okként telepednek meg a tartományban s a lakossággal együtt élnek, azzal rokoni kapcsolatba kerülnek. Idővel a bennszülött lakosság köréből is sokan kerülnek a dáciai hadsereg soraiba. Ott teljesen elrómaiasodnak s maguk is annak hirdetőivé válnak."34

A következőkben hivatkozik az idézett mű arra, hogy az érintkezés nyelve valamint a dáciai okmányok és feliratok nyelve latin.

"Az őslakosság tömegeinek a rómaiak nyelvével és kultúrájával szemben tanúsított minden kezdeti ellenszenve és tartózkodása, a lakosság legszámottevőbb falusi rétegének hagyományőrző volta ellenére is a latin nyelv, a római életmód meg szokások teret hódítanak a veteránosok, — a 25 évi katonai szolgálat után hazatérő dák katonák —, az egyre nagyobb számú telepesek és rabszolgák közvetítésével. Az ókor történelmi feltételei között a latin nyelv már azért is elterjed, mert az érintkezés eszközéül szolgál a javak termelői és a kizsákmányolók, a hazai ősnyelven beszélő őslakók és a különböző eredetű jövevény telepesek között. Latin a dáciai feliratok és okmányok nyelve. Az a körülmény, hogy az őslakosság egyes elemei idővel a kizsákmányoló osztály soraiba kerültek, bizony nagyon megkönnyítette a román nyelv és kultúra elsajátításának folyamatát."35

A rómaiak 150-160 éviguralkodtak Erdélyben. Nehezen hihető el, hogy oly rövid idő alatt egy, az akkori népességet tekintve 500.000 lélekszámú, erős nép anyanyelvét megváltoztathatták volna. Az oláh történetírás ugyanis annyira becsüli az erdélyi dák lakosság számát. A nyelvcsere akkor is nehezen mehetett volna végbe,ha terrort alkalmaztak volna a latinok, de azt nem tették. Nyelve elvesztésére még az etruszk népnek is mintegy 500 év kellett, pedig a latinok tőszomszédságában élt. Ugyancsak hosszabb idő kellett a kelták és spanyolországi ibérek nyelvcseréjéhez is. A franciaországi baszkok kétezer év után még most is harcolnak nyelvük megmaradásáért.

Az Erdélyi Történet szerzői felteszik a kérdést, hogy: "elrómaisodhatott-e valóban Dácia lakossága a 165 éves római uralom idején, — az őslakosság úgy, mint a betelepített népesség" — és mindjárt felelnek is rá:

"Erre a kérdésre csak határozott igennel válaszolhatunk",— mondják.

"A római kor legjobb ismerői egyáltalán nem kételkednek az elrómaisodásban, hiszen semmi nem jogosít fel e jelenség tagadására. A Dáciát érintő római hatás egyébként már a hódítást megelőző időben kezdődött, mivel a géta-dák világ teljes évszázadnál több ideig állandó kapcsolatban állt a Dunától délre elterülő római világgal. Az őslakosság tömegei, meg a birodalom minden részéről hozott nagyszámú telepes közös munkája és harca szükségessé tette a közös érintkezési nyelv használatát és az nem lehetett más, mint a latin hódítók nyelve; a közigazgatás, a hadsereg és a gazdasági lét nyelve."36

Mennyi lehetett az a "megelőző idő?" A rómaiak a Balkánon Macedóniában Kr. e. 148-ban hódítottak, tehát térben és időben igen messze voltak a dákoktól ahhoz, hogy nyelvüket kereskedelem útján kölcsönözzék nekik. Legfeljebb csak a kereskedők tanultak meg latinul.

Figyelemben kell vennünk, hogy a római légiókban szolgáló katonák idegenek voltak és a nyelvet csak lassan sajátították el; maguk között főként csak anyanyelvükön beszéltek az egynemzetbeliek; nagy részük elpusztult a háborúkban s nem érte meg a "veterán"-kort és nem telepedhetett le Dáciában. A nyelvterjesztés tehát nem mehetett úgy, mint az oláh elmélet tartja.

Majd összevonva a hazugság sok tételét, igazoltnak véli a leszármazási elméletet.

"Magától értetődőnek tartjuk a Dunától északra lévő területek elrómaiasodását, de le kell szögeznünk, hogy nem a szó ethnikai értelmében vett elrómaiasodásról van szó, hanem elsősorban is nyelvi, kulturális és társadalmi jellegű elrómaiasodásról." És a nyelvi a fontos!

"A román nyelv a román nép alkotása," — mondja Petrovici oláh nyelvtudós.

"A román nyelv őseinktől maradt egyetlen örökségünk. És ez a szép, édes, kincset érő nyelv csodaszép nemes virágként művelődik és virul majd. Ez a nyelv ezerhétszáznegyven éven át olyan nagy volt, amelyen annyi idegen nép nem volt képes áthatolni, hogy elnyeljen bennünket. Nekünk, románoknak erre a hegyre kell egy - egy követ hordanunk, hogy még magasabbra emeljük." — írta Jion Maiorescu a Foaia című lapban 1847-ben a szabadságharc küszöbén.

A hatalmas Erdély Története című mű rengeteg "bizonyító" anyagából kivont néhány itt ismertetett adat után lássuk az ellenvéleményeket, amelyeket elfogulatlan idegen tudósok mondanak az oláh nép eredetéről.

Az idézett műben részletesebben foglalkoznak a német Roesler Róbert cáfolatával, amelyet a Romanische Studium 1871 Leipzig c. művében tesz:

"1. A dák lakosság teljes kiirtása (101-102 és 105-106-ban).

2. Az előbbinek bizonyos tekintetben ellentmondó érv, amely szerint az őslakosság nem rómaiasodhatott el a dáciai hivatalos római uralom rövid időszakában i. u. 106-tól 271-ig, vagyis kereken 165 év alatt.

  1. Azt igyekeznek elfogadtatni, miszerint Aurelianus császár a tartomány kiürítésekor annak egész lakosságát kitelepítette és átköltöztette a Dunától délre eső "Dácia Aureliana"-ba, a mai Bulgária területére.
  1. A tartomány kiürítését követő 8-9 évszázadon át semmilyen kútfő nem beszél a Dunától északra lakó dák-római népségről vagy, hogy a Dunától északra fekvő területen teljességgel hiányoznak a dák vagy latin nyelvből közvetlenül átvett földrajzi nevek, mivel az összefüggés nagyobb folyók és helységek nevei szláv, magyar vagy más eredetűek.
  2. A Balkán félsziget egyes római eredetű népcsoportjainak, mint az arománoknak vagy neglenorománoknak a léte újabb érvül szolgált arra nézve, hogy a románok akár több hullámban az évszázadok folyamán, akár egy vagy két szakaszban nagyobb arányokban különböző — inkább feltételezett, mint hiteles adatokkal bizonyított — időpontokban innen vándoroltak be jelenlegi hazájukba."

Roesler és követői szerint a balkáni származás megmagyarázná egyes, — az albánnal közös szavak létezését az oláh nyelvben, mint ahogyan ugyanaz magyarázná a germán nyelvelemek hiányát nyelvünkben. Véleményük szerint: Ha 271-ik évet követő évszázadokban a dák-római népség tovább élt volna e területen, nyelve föltétlenül átvette volna a gótoktól és gepidáktól ezeket az elemeket. A thrák - dák - szláv elemeket illetőleg a folytonosság ellenfelei azt állították, hogy azok a Dunától délre ugyanolyan könnyen bekerülhettek a román nyelvbe, mint a Dunától északra (Balkáni thrákok és szlávok útja)."

Véleményem — a teljes kiirtás elmélete kivételével — teljesen egyezik a Roesler elméletével, amelyet az oláhok jóformán mint egyetlen komoly ellenvéleményt említenek meg. Hozzáfűzöm, hogy amilyen rövid idő alatt átvették a dákok és más balkáni népek a latin nyelvet, — oláh elmélet szerint!— és váltak románokká, ugyanúgy átvehették volna a nem latin és sok esetben nagyobb erejű hódítók nyelvét is.

Megemlítették még az oláh tudósok I. Fr.Sulzert és I. Chr. Engelt is, mint akik határozottan kétségbe vonják az oláhok által felállított "őslakossági" elméletet és állítják, hogy az oláhok a Balkán félszigetről vándoroltak be a mai Románia területére. Az előbbi a XII - XIII. -ik századra, az utóbbi a IX.ik század elejére teszi a bevándorlás idejét.

Az oláhoknak a rómaiaktól való leszármazási elméletét számtalan komoly szaktudós cáfolja és mondhatjuk, hogy csak megfizetett tudósok igazolják. A következőkben néhány tudós ellenvéleményét közöljük.

"A régi pásztorkodó moldvai és aldunai oláhok nem szláv románok hanem hun - bolgárok voltak, a szláv elem csak később került hozzájuk.

A Duna mellékére számkivetett rómaiak sem alkothatták meg a szláv karakterű románság faji jellegét; ugyanúgy a rómaiakkal faji ellentétben álló dákok sem, hiszen a mai összegező megállapítások a dákokat faj szerint a "daha-szkita-jüetsi és hunfajú népekkel azonosítja. A szakirodalom pedig a hunokat és dákokat egy gyökérről eredteti."37

"Az új állam, Románia népének eredete teljesen megállapíthatatlan. A terület a népvándorlás kapuja, ahol minden keresztülzúduló néphullám hátrahagyott egy kis töredéket: avart, besenyő, hun, kun, bolgár, ukrán, tatár, török, örmény, cigány, görög és magyar néptöredékek zagyvalékára telepedett rá egy megállapíthatatlan eredetű balkáni szivárgás, amelynek még neve sem volt, mert a név amellyel jelölték, nem népnevet, hanem foglalkozást jelentett."38

"A dalmát-román nép mellett a Dínári Alpokban, Timóknál Macedóniában és a Pindus-hegységben románul beszélő népmaradvány élt, amely még a szláv korszak előttről maradt ott. A vlach (aromunzinzar) hegyipásztor népmaradvány."39

Alexios byzanci császár jegyzője 1095-ben irta: "Azok pedig szétszóródtak Epirosban, Macedóniában . . ." stb.

Hans már kiindulási helyüket is megjelöli:

"Igen merész dolog a 150 esztendő római uralom epizódjából a római román leszármazást megállapítani. A vlach román népeknek sem története, sem nyelve nem szolgáltat arra tudományos bizonyítékot. A román nyelvben csak 120 ólatin szó él, a többiek későbbi átvételek. A modern nyelvészek "substratum" kutatásai bebizonyították egy ős vlach-román nyelv létezését, amely azonban a legtávolabbi rokonságban se volt a latinnal."40

Az oláh nép eredetéről Karsa Tamás történetíró a következőt írja:

Amikor az I. és II.-ik században a gazdag római birtokosok tömegesen telepítették epiruszi birtokaikra itáliai hegyi pásztorokat, azok ott, Görögországban, az epiruszi hegyekben átvészelve a népvándorlás minden viharát, elszaporodtak, az oláh nyelvet albán és görög hatásra kialakítva, a X.-ik század folyamán megkezdték a ma Bulgária területét képező földre való vándorlást. A XIII.-ik században részt vettek a görög császár elleni lázadásban, aki a lázadást leverte. Azután kerültek az oláhok a Duna északi oldalára, ahol akkor kunok laktak."41

Azok a moldvai kunok lettek azután megszervezőik és vezetőika későbbi idők folyamán.

A rómaiaktól való leszármazást, az a tény is kizárja, hogy Aurelius római császár 270 -ben, — amikor Erdélyt feladta —, a telepeseket is kivonta onnan, akik egyébként is a nagy birodalom minden részéből összeszedett kézművesek, iparosok és földmívesek voltak, tehát nem latinok! E telepeseket a Duna déli oldalára telepítette, ahol azonban azok később a betörő germánok által megsemmisíttettek.

De, hogy származásukat illetőleg valakit is elfogultsággal ne vádolhassanak, az általuk kitalált "rómaiaktól való leszármazás" meséjének megdöntésére idézem saját tudósuk, dr.Moldován Gergely kolozsvári egyetemi tanár "Nyílt Levél"-ét, amelyetUrechea Lászlóhoz, a hírhedt magyarellenes propagandát folytató "Bukaresti Kultúrliga" elnökéhez intézett:

[Ez a dr. Moldován Gergely egyike volt az 1848-as oláh ifjúsági vezetőknek, büszkén vallotta magát oláhnak, elfogultsággal tehát nem vádolható.]

"Ön a történelemből tudhatja, — írja Nyílt Levelében —, hogy ezelőtt mintegy ezer esztendővel egy Ázsiából bevándorló nép itt, ezt az országot saját karjával és vérével meghódította és elnevezte a maga nevéről Magyarországnak. És ezer esztendő óta ez az állam egy percig sem szűn meg magyarnak lenni, valamint az állam is mindig magyar volt. És tudni fogja a történelemből azt is, hogy mi, románok abban az időben a Balkánon éltünk az: albán, a bolgár és görög nép között szétszóródva, akiktől és ahonnan nyelvünket, szokásunkat, egész hitvilágunkat kölcsönvettük. Önnek, mint nyelvtudósnak tudnia kell, hogy ennek a népnek nyelvében, szokásában, viseletében, hitében is a görög, a bolgár, az albán, — egyszóval a balkáni befolyás — töméntelen, ami a román népnek ezekkel a népekkel való együttélését a napnál is fényesebben bizonyítja. És, hogy semmi sincs a góthból, az avar, hun stb. népek befolyásából, amelyek a magyarok bejövetele előtt Dáciában éltek és uralkodtak. Ami amellett bizonyít, hogy a románság azokkal a népekkel nem is érintkezhetett. Ön mint historikus a mai románságnak egyetlen fegyvertényét sem tudja felmutatni Dáciában Kr. u. 274 után, amikor a római uralom megszűnt Dáciában, — egészen a magyarok bejöveteléig vagy azutánig; egyetlen küzdelmét a beözönlő barbárok ellen; a bizánci görög írók művében egyetlen sort; a régiség kutatásban egyetlen követ, amely arra vallana, hogy a föld a magyarok bejövetele előtt a románságé lett volna. Hazai okmányainkban a románság neve a honfoglalás után csak több századdal később, 1222-ben jön először elő. És az intézmény, amellyel éltek arra vall, hogy a bevándorlás a Balkánról történt.

A bizánci írók az oláhság balkáni életét még a magyarok bejövetele előtti időről többször említik. Amíg tehát a balkáni eredet mellett több történeti följegyzés és az oláh nép egész hitvilága tanúskodik, addig a dáciai eredetet egyetlen elfogadható dokumentum sem bizonyítja. Jól tudom, hogy ön és társai a história álláspontjára nem adnak semmit, mert önök a tenyerükből megalkottak egy politikájuknak megfelelő históriát, amelytől el nem térnek. Mint a gyermek, csináltak egy játékszert, amelyet összetörni nem képesek!”

Ezzel a históriával önök, akiknek a fény és világosság terjesztése lenne a kötelességük, megcsalnak egy nemzetet, sőt kiátkozzák maguk közül azt is aki önöknek vakon nem hisz. Ez az önök türelme a tudományosság terén!

De ebben az önök által csinált históriában sem találtam följegyezve sehol, hogy ez az állam a magyar honfoglalás óta valaha — bárha egy pillanatig is — román lett volna; hogy az állam területén mi, románok mint honfoglalók vagy önálló nép valaha tényező szerepet játszottunk volna. Egészen világos tehát, hogy mi ebben az államban a magyarok bejövetele előtt nem voltunk urak, a magyarok alatt pedig abban mint államalkotó tényezők nem is szerepeltünk. Szerepeltünk, mint fajta, nemzetiség, de nemzet gyanánt soha. Ez az igazság!"42

Íme tehát az oláh történelemhamisítás. Ha az oláhoknak hasonló történeti okmányuk lenne a magyarságról, az egész világ ismerné már régen de mi, magyarok szerények vagyunk és voltunk mindig; véka alá rejtettük a fontos dokumentumokat, amikor világgá kellett volna kürtölnünk Erdély védelmében!

Hogy azonban az oláhok kétségtelen hamisított története elterjedhetett az európai irodalomban és közhiedelemben, nemcsak az oláh történethamisítók és terjesztők bűne, hanem az európai tudósoké és politikusoké is, akik bírálat nélkül átvették és terjesztették.

Moldován Gergely igazát melyben a magyarok bejövetele előtt nem voltak urak, a magyarok alatt pedig mint államalkotó tényezők nem szerepeltek, az alábbiak is megerősítik.

Szent István alapította meg az erdélyi püspökséget Gyulafehérvár székhellyel. Erdélyben már I. Béla alatt tudunk a Benedek-rend kolozsmonostori apátságáról. A Bencések voltak Erdély hittérítői. Gyula vezér 950. táján Bizáncban keresztény lett, magával hozta Hierotheus szerzetest, aki a görög vallásra térített. Tagadhatatlan, hogy Szent Istvánnak megvoltak a bizánci kapcsolatai.

Szent László a kolozsmonostori apátságot több faluval gazdagította. I. Imre királyunk idejében 1202-ben az egresi atyaapátság megalapította a kerci cisztercita apátságot Szeben és Fogaras között. II. Endre 1223-ban Götzlin nevű lelkésznek megengedte, hogy Kisdisznódot a kerci monostornak adhassa.

Erdélyben az Árpádok idején nyomai vannak a domonkosoknak Kolozsvárt, a ferencrendi minoritáknak és a pálosoknak Besztercén. 1227-ben alapíttatott a milkovi püspökség a kúnok megtérítése végett. Közöttük térített harmincad magával Boldog Pál magyar tudós dominikánus.

Árpád-házi királyaink korában alapult a: gyulafehérvári püspökség; dobokai főesperesség (itt már Tuhutum magyarjai jártak); hunyadi főesperesség; kézdi főesperesség; kolozsi főesperesség; telegdi főesperesség; tordai főesperesség; szolnoki főesperesség (a Közép-Szamos vidéke); szatmári főesperesség; ugocsai főesperesség.

Az 1550 június 22-i tordai országgyűlésen a rendek kimondották: "ki-ki az Istentől neki adott hitben megmaradjon és egyik vallás a másiktól semmi ürügy alatt ne zavartassék." Ezzel Erdély megelőzte Németországot, — a reformáció szülőföldjét — a protestantizmust, mivel e határozat a passaui egyezmény előtt két s az augsburgi béke előtt öt évvel keletkezett.

Siaguna azt állítja, hogy az ismeretes legrégibb gyulafehérvári metropolita az a Joanikie (Jovanihik) volt, kiről Mátyás király 1475. évi oklevelében tesz említést. A XVI. szd. végén az oláhoknak igazi főpapjuk sem érsekük Magyarországon nem volt.

Még "A XIV. szd. közepén sem volt oláh nemzeti eszme. A keleti egyház kormánya, nyelve szláv volt. Szláv nyelv volt az uralkodó vajdák, bojárok házaiban, egyházban s monostorokban, a okiratok nyelve szláv. Csak az oláh paraszt viselte a rumun nevet, bármely nyelven beszélt is különben. Hunfalvy kérdi: ugyan kiben és hol nyilatkozhatott volna a latin-román nemzetiség eszméje? Bizony se Oláhországban, se Moldvában sehol, a társadalom egyik osztályában sem. Erdélyben sem."43

Az oláhság faji összetétele

Az oláhság faji összetétele korunkban már erősen turáni jelegű. Már a Balkánon is sok vért vett fel a magyarral és a magyarral rokon népekkel történt keveredésben. Későbben pedig Etelközben — a mai Besszarábia és Moldova területén —, majd pedig Erdélyben olvasztott magába több millió magyart, mely a magyarral való vérségi rokonságát is kétségtelenné teszi.

Mai tudásunk szerint az oláh fővárosban az első világháború táján mintegy 200.000 magyar élt. Bukarestet, az oláh fővárost is nagyrészben magyarok alapították. Legnagyobb és legnevezetesebb épületeit az oláh királyság kora előtt magyarok építették, kultúráját is ők alapozták meg. Ó-Románia területén többszázezer kunt, besenyőt ésmagyart magukba olvasztottak. Erdélyben pedig az első világháború óta több mint egymillió magyart részen magukba olvasztottak, részben elüldöztek vagy kiirtottak.

Az ősmagyarok lakóhelyeit kutató Jerney János magyar tudós, 350 ősmagyar községet talált a mai oláh állam területén, amelyek mind eloláhosodtak. Közülük:

Moldvában: Moldvabánya (ma Baia), Karácsonykő (Pietra), Alfalu, Szalonca (Paskan), Szeredvásár (Herlo), Gyula, Bogdana, Sztanfalva. A Szeret folyó mellékén: Luzi (Lalagura), Bogdánfalva (Valea Saca), Nagypatak (Valea Mare), Forrófalva (Faro ani), Lezse (Cleja). Háromszék határa mellett: Szalonca, Rekettó, Onfalva, Szászkút, Nádas, Egyedhalma, Angyalos, Talpas, Hidegkút, Borzafalva, Diósfalva, Komámfalva, Tazló, Ujhegy, Tatros, Domjánfalva, Sándorfalva, Berzonca, Kisbeszterce, Pokolpatak, Kalugyerpatak, Jászvásár stb. Buzeu város, Buzeu folyó, Sár fennsík, Viziru helység, Udesci helység, Tatár Bunár, Sarota Kubej helység.

A bibliás fejedelem oláhtámogatása

Rákóczi György erdélyi fejedelemnek is a Biblia és nem a magyar nyelv volt a fontosabb. A Bibliában látta minden bölcsesség foglalatát. Erdély oláhjainak protestánssá, de nem magyarrá való térítésében látta földi küldetésétMosolygó József g. kath. főesperes írja: "A keleti egyház Magyarországon" című lélekzet-folytóan megrázó tanulmányában a következőket:

"A fajrománság térítésére Rákóczi György fejedelem veti rá magát. Geleji tanácsára 1643-ban rendeletet bocsát ki, hogy az oláh templomokban a papok más, mint oláh nyelven ne merjenek szolgálni. Ennek a rendeletnek nem lehetett eleget tenni addig, míg a legszükségesebb könyveket román nyelven ki nem adták. Tehát 1648-ban Fogarassy István fordításában kiadják román nyelven a katekizmust, amely a heidelbergi káté nyomán fordíttatott. Ugyanabban az évben napvilágot lát az Újtestamentom, és három évvel később Dávid zsoltárai, ugyancsak Fogarassy fordításában. Most kezdődik a fajrománság térítésének dandára, ami azonban egészen más eredménnyel végződött, mint azt a fejedelem gondolta.”[A fordítások az oláhok legrégibb összefüggő szövegű nyelvemléke. Latin eredetű nyelvemlékük nincs!]

A nemzeti nyelv térhódításának velejárója a faji öntudat növekedése. Az abból származó veszedelmet ösztönösen megérezték Erdély kath. és protestáns rendjei, azért tiltakoztak a fejedelem kísérletezése ellen. A fajrománság mérhetetlen elmaradottságát mi sem bizonyítja jobban, mint a Bukaresti g.kath. érsek közbelépése, aki szintén eltiltotta a román nyelv templomi határozatát. Ő valószínűleg azUNIÓ-tól féltette az erdélyi oláhságot. Sejtelme valóra vált. Kolonics kardinális összefogva az erdélyi jezsuitákkal, rávetette magát az erdélyi oláhokra és oda érlelték a dolgot, hogy 1689-ben kimondták a Rómával való egyesülést.

Akkorára azonban már Rákóczi György kezdeményezésének gyümölcse is megérett. Az oláh nyelv az egyesült oláhok liturgikus nyelve lett. Hogy azáltal az Unió oláh nemzeti szempontból mit jelentett, mutatják a fejlemények. Maguk az oláhok elismerik, hogy azUnió nélkül a románság mégjobban elmaradt volna. Obedinariu román történetíró Nileshez a következőket írja: "A románok Unió-ja fenséges eszme volt. Anélkül a románság még jobban elmaradt volna. Az Unió nélkül ma sem volna több kultúránk, mint a bolgároknak. Az Unió nélkül nem lett volna Sinkaink, sem Majorunk, sem pedig a románság apostolainak ama Pleadjai. Sinkai felnyitotta minden román szemét. De ha ő szülőfalujában pravoszlávnak maradt volna, legfeljebb harangozni tanult volna meg, vagy more gregorum vecsernyét énekelni. Sinkai csak Rómában képződhetett." (dr. Vágó Pál leveléből.)

Beszivárgásuk Erdélybe

Az oláhok első magyarországi szerepléséről szóló írás 1296-ból való, amely egy akkori királyi rendeletre végzett becslésről tudósít. Számuk abban az időben tizenötezer volt. Korábbi beszivárgásuk jelentéktelen. Az 1256-ból reánk maradt váradi összeírásban a magyar és német mellett egyetlen oláh név sincsen!

A török hódoltság alatt — azután, hogy I. Szulejmán szultán 1520-ban hatalmába ejtette DK - Magyarország nagy részét, a Havas-Alföldet, Moldvát, Besszarábiát —, megindult az idegenek nagymérvű betelepülése. A magyar nép azonban annak ellenére is megtartotta nyelvét egészen a 19.-ik századig.

A 18.-ik században Moldva városaiban és falvaiban a lakosság többsége még magyarul beszélt. A városok, községek, folyók, patakok nevei mégmagyarok voltak. Jassit, Moldva fővárosát Jászvásárnak, Piatrát Karácsonykőnek, Urminasul - Valent Ürményesnek Bakaut Bajának nevezték. Az Olt, a Duna és Déli - Kárpátok között elterülő ősi magyar Bánság, a Szörénység fővárosának, a mai Turnu-Severinnek a neve még Szörénytornya volt.

A 18.-ik században — a hosszú századokon át tartó török hódoltság alatt felszaporodott jövevény oláh nép 1859-ben Cuza Sándor személyében közös fejedelmet választott magának, aki a török szultán fennhatósága alá tartozott. 1861-en Cuza a szultán és az európai hatalmak közös beleegyezésével a Moldvában és Havas-Alföldön keletkezett oláh önkormányzatokat és törvényhozásokat Románia néven proklamálta. Cuzát a német Hohenzollern - sigmaringeni herceg váltotta fel, akit mint Románia fejedelmét 1866-ban az európai hatalmak és a török szultán elismerték. Az erőteljesebb oláhosítás és hatalmi törekvés akkor vette kezdetét.

"Az új oláh hatalom megakadályozta, hogy magyar papok és tanítók telepedhessenek Moldvába. Magyar őslakosság paphiány miatt a Szentszéktől kért papokat, a pápa olasz papokat küldött, akik az oláh nyelvre álltak át és oláhul hirdették az igét. Igy a magyar őslakosság eloláhosításához a Vatikán is hozzájárult. Ma Moldva, Besszarábia és a Havas-Alföld területén 10 millió magyar, kun, besenyőivadék oláhul beszél. Így lett Nagy Románia a magyarság igazi temetője."44

Micsoda iróniája a sorsnak, hogy Róma jutalmazás helyett mindig büntetett bennünket helytállásunkért, buzgó kereszténységünkért, — mint ebben az esetben is. Mert az olasz papok odaküldése aligha történt szándékosság nélkül.

Az oláhoknak Magyarországra történt beszivárgási körülményeit Nyírő József író a következőképpen ismerteti:

"Hegyi pásztorokként szivárogtak fel a Balkánról és mintegy két századdal későbben Északról. Ez utóbbiak mindenütt a hegyek vonulatait követve Moldvából és Bukovinából a Máramaros - Beszterce vonalon jelentek meg és déli irányba terjeszkedtek. E két bevándorlási hullám félkörbe fogta Erdélyt, a bihari hegységben ért össze. Egyébként már elhelyezkedésük is a bevándorlás tényét mutatja, mert az épségben maradt Székelyföldet megkerülve csak ott bírt megtelepedni, ahol ahhoz a magyarság kipusztulása vagy megfogyatkozása az előfeltételt megteremtette. Ha az oláhság kezdeti őslakó lett volna Erdélyben, a székelység nem maradhatott volna meg zárt egységben."45

Az oláhságba olvadt magyarok számáról a következőképpen vélekedik Nyírő:

"Az anyakönyvileg nyomon követhető asszimilációs eseteket vizsgálva; összevetve a különböző vallásfelekezetek elpusztult egyházközségeinek történetével, — még ha nem is helyezkedünk a névelemzés alapjára —, könnyen megállapítható, hogy Észak-Erdély összrománságának legkevesebb 35-40 százaléka elrománosodott magyar. Számokban kifejezve ez — az 1910. évi népszámlálási adatot véve alapul —, 350.000 elrománosodott magyart jelent. Számuk azonban a valóságban több. Ezt az arányt az egész Erdélyre vonatkoztatva és hozzászámítva a Bukarestben és Regátban élő több mint százezer magyart és 125.000-nél is több moldvai magyart, megtaláljuk a több millió elidegenített magyart."46

Abban,hogy a több milliónyi magyar Erdélyben és körülötte elveszett számunkra, nemcsak az oláhok bűnösök, hanem a magyarság mindenkori vezetői is. És főként azok bűnösök, mert az oláhok az ő szempontjuk szerint cselekedtek, amikor a magyarok beolvasztásával nemzetüket gyarapították. Ma már számtalan magyar írás ismerteti ezt a szörnyű mulasztást. Egy ilyen vádló írás a Lármafa 1966. évi 4.-ik számában megjelent cikk is.

"Csík vármegye keleti peremén a csángó és székely lakosság ellen száz százalékos hibát követett el a magyarság. Gyimesi szorosok és környékének mintegy százezernyi lakosa magyar és sokszor románnak hagyjuk a százezer csángót. Pedig a románok sem tartanak bennünket, csángókat románnak. Mi éppen olyan 'büdös bangyina'-k voltunk mint a székelyek és magyarok Erdélyben."

Az oláhok az erdélyi völgyeket csak a török pusztítás után szállták meg, addig csak hegylakók voltak biztonságos, védett szállásaikon. Az Erdélyt védő magyarság vérzett, és falvaik százait pusztították el.

"A megcsökkent számú magyarság helyére, nehéz munkával kiharcolt földjére ez idő tájt kezdenek leereszkedni a rumének, ekkor válnak átmenetileg szász többségűvé a kipusztult magyar városok is."47

Hogy az oláhok nem őslakói Erdélynek, — mint azt hamisított történetük állítja —, idegen történetírók is bizonyítják.

"A bizonyítékok egész sora szól amellett, hogy Erdély az oláhoknak nem őshazája, hanem ellenkezőleg: Oda csak viszonylag későn vándoroltak be éspedig a Balkán félszigetről."(Karel Kadlec cseh történetíró: Valasi a Valeske pravo.)

Az oláhok bevándorlásával szemben az oláh történetírók felállítottak egy hazug ésellentétes véleményt, amely szerint nem Erdélybe vándoroltak az oláhok, hanem ellenkezőleg; onnan vándoroltak ki a Balkánra...

"1862-ben csupán Csíkból és Háromszékből mintegy 10.000 személy vándorolt ki Romániába, a kivándorlók nagy többsége azonban román volt nemcsak azért, mivel ők képezték a paraszt lakosság döntő nagy többségét, hanem azért is, mivel köztük, volt a legtöbb nincstelen paraszt. Ez is megerősíti terhes kizsákmányoltságuk — társadalmi és nemzeti — kettős jellegét."48

Íme így lehet a történelmi igazságot hazugsággá változtatni éssaját javára fordítania valakinek. A kivándorlók székely magyarok voltak, akiket a földesurak és a Habsburg császárok üldözése kényszerített Erdély elhagyására. Az oláhok azonban, — hogy "szenvedésüket" és erdélyi lélekszámukat felnagyítsák — oláhoknak teszik meg a kivándorolt székelyeket.

Hogy az oláhok a Balkánon fejlődtek néppé, az is bizonyítja, hogy a tatárjárás előtt még zömükben a Duna alatt laktak s csak a tatárjárás pusztítása adott nekik alkalmat arra, hogy a Duna északi oldalára települhessenek a kiirtott vagy elüldözött kunok helyére.

Az oláh történetírók hallani se akarnak arról, hogy az oláhok Magyarországra többnyire hívatlanul, törvényellenesen szivárogtak vagy települtek be. Száz és ezer adatot koholnak annak bizonyítására, hogy ők Erdély őslakói. Ilyen adat az is, hogy a szlávok nagy szerepet játszottak Erdélyben a honfoglalás előtt és után is, — akiknek a kezéből azután ők vették át a hatalmat.

"Az erdélyi hadjárat után a magyarok többsége kivonult Erdélyből, miután célját elérte és ezzel kevesen maradtak ott és éltek együtt az őslakossággal. Ezzel magyarázható az a körülmény, hogy egész Erdélyben a 10.-ik századi magyar lakosság biztos nyomait a század elejéről csak Kolozsváron, a Nagyvárad melletti Biharon, az Arad közeli Siklón, valamint későbbi szakaszban pedig Marosgombáson és talán a Nagyenyed melletti Magyarlapadon találták meg. Ezek a maradványok azonban, (sírok és tárgyak) éppúgy származhattak az őslakosság és a magyar törzsek közötti harcok idejéből, mint az ezeket követő időszakból.

A bennszülött lakosság ugyanúgy él tovább is, mint mindig, a 11.-ik század elején említett vajdák vezette faluközösségi szövetségekbe tömörülve. Egyes régi román - szláv intézmények maradandósága ugyancsak ezt a valóságot tanúsítja.

Kolozsvár Sziromfalva negyedében szláv temetőt fedeztek fel; annak tanúsága értelmében ott 800 körül jelentős szláv település volt. Egy századdal később ezen a vidéken uralkodott Gelu román vajda, a 'románok és szlávok hercege.'

A románok és szlávok együttélésének kezdetén a politikai uralom a szlávok kezében volt, majd utóbb fokozatosan a románok kezébe ment át."49

Az idézett mű az őslakosság és a magyar törzsek közötti harcokról ír. Bizonyított tény, hogy a honfoglalók alig találtak ellenállásra Magyarországon, mert az ott élt népek rokonok voltak és tudtak a honfoglaló magyarok érkezéséről, akiket vártak is. Az erdélyi rokon népek Álmos elé mentek Ruténiába hódolatuk nyilvánítására. Az a tény pedig, hogy a hatalmat az oláhok a szlávok kezéből vették át, megerősíti a későbbi oláh beszivárgási, betelepülési elmélet, mivel ha "őslakók" lettek volna, semmi esetre sem uralkodhattak volna ott a szlávok.

Ugyancsak sűrűn emlegetik az oláh történetírók azt a vádat, hogy a magyarok nem sorolták be őket a három kiváltságos nép: magyar székely és szászközé negyediknek.

"Nem tudjuk miért nyomnak el ily módon és - kényszerítik ránk a jobbágyság jármát, hiszen mi többen vagyunk és mindig is azok voltunk s — ami még fontosabb —, régebben is élünk ebben az országban, hiszen a régi dákok leszármazottai vagyunk."—írják.

A mellőzés azonban éppen abból fakadt, hogy betelepült nép volt és számát csak fokozatosan később érte el. Ha ősnép lett volna ott, vagy tömegesen betelepített mint aszász, bizonyosan besorolták volna a három nemzet közé negyediknek.

Betelepülésük mellett bizonyít az is, hogy a jobbágyfelszabadításért, hosszú időn át csak a magyarok harcoltak. Az oláhok csak később, számuk növekedésével vettek tevékeny részt abban.

A brassói szász nemesség meg a szász sajtó szerint:

"A románok évszázadok során lopva szivárogtak be a királytól a szászoknak adományozott földre s ha nincsenek megelégedve helyzetükkel, fel is út, le is út!"50

Az oláhok magyarországi első tömeges betelepülését Lépes Györgyr. katholikus püspök idézte elő azzal, hogy jobbágyaitól éppen a csapásos esztendőkben pénzben kívánta a jobbágyi szolgáltatást, amit azok nem bírtak teljesíteni ésazért erőszakot alkalmaztak ellenük. A székely jobbágyok 1420-ban fellázadtak e zsarnokság ellen és Budai Nagy Antal és Kardos János vezetésével szabadságharcba kezdtek. A harcot azonban leverték úgy, hogya vezetőket "úri parolára" meghívták táborukba, ahol kegyetlenül kivégezték. Azután pedig tömegirtást végeztek a parasztok között, akikből több tízezret megöltek, a helyükbe pedig oláhokat telepítettek.

Hasonló oláh betelepülés a Dózsa-féle szabadságharc leverése után történt, amikor hasonló módon irtottak ki mintegy 70.000 jobbágyparasztot. Ugoros magyart.

Nagyoláh térfoglalást idézett elő II. Rákóczi György ama cselekedete is, amikor lengyelországi hadjáratára nem kért engedélyt a török szultántól, aki bosszúból krimi tatárokkal pusztíttatta végigDél-Erdélyt. A kipusztult magyarok helyébe oláhok települtek. A törökök főként a férfilakosságot hurcolták el s a férfi nélkül maradt magyar asszonyok oláhokkal házasodtak össze.

Az összeházasodásból azonban mind oláhok származtak, mert a magyaroknak nem voltak nemzeti érzelmű papjaik, akik megmentették volna őket az elkallódástól. . .

"Igen nagy volt az oláh beszivárgás 1800-1830 között is, amikor a Havasalföldön és Moldvában garázdálkodó fanariota adószedők zsarolása elől mintegy negyedmillió oláh menekült Erdélybe. Abban az időben az a tömeg olyan nagy volt, mint ma másfélmillió."51

Akkor kezdett Erdély arculata oláhvá változni.

Ugyancsak nagyszámú oláh települt be az 1848-49 évi szabadságharc után is a kipusztított vagy elüldözött magyarság helyére. Főuraink és főpapjaink időközben is mindig telepítettek be oláhokat birtokaikra és jöttek az oláhok hívás nélkül is hazánkba, mert ott nagyobb szabadságban és jólétben élhettek mint hazájukban a bojárok alatt.

A betelepített és bevándorolt oláhokat "királyi népek"-nek tekintették és ugyanolyan bánásmódban részesítették mint a besenyőket, székelyeket és szászokat.

Számuknak a többi nemzetiségekhez képest sokkal nagyobb és gyorsabb fokozódását részben egészséges szaporító képességüknek, részben irányított beszivárgásuknak, de főként a magyarság állandó beolvadásának köszönhetik.

Gyors szaporodásukat elősegítette a Habsburg uralkodók és a magyar feudális urak telepítéspolitikája is, valamint a nekik nyújtott számos gazdasági kedvezmény.

A Habsburgok a magyarság ellenálló erejét a nemzetiségek, — ez esetben az oláhok — támogatásával gyengítették. A főurak pedig az oláh jobbágyokban a magyarnál sokkal olcsóbb és engedelmesebb alattvalókat nyertek. . .

"A vlach mint görögkeleti, nem fizetett egyházi tizedet; mint mozgó pásztornép mentesült a magyar állami adó alól is."Kimaradt alóla, mivel az adó alapja a földbirtok volt. A vlach csak ötvenedet fizetett állatállományából. Innen ered az a rendkívüli vonzerő, amit a magyar uralom abban a korban a hegyeken túli, bizonytalan légkörben élő oláhságra gyakorolt.52

Az oláhokat a Mezőség drága, értékes földjére a Bánffiak, másutt a Bethlenek, Kemények, Aporok s más történelmi családok telepítették be. A határszéli királyi birtokokra pedig a királyi javak ispánjai.

Korunkban már az oláh kormány tervszerű telepítéspolitikája szerint folyik a betelepítés, párhuzamosan a magyarság elüldözésével, irtásával. A magyarokat Ó- Romániába, az óromániaiakat Erdélybe telepítik. Igen sok esetben azonban elüldözik, vagy Szibériába küldték. Így válik Erdély földje lassanként oláhvá.

"A román nép lélekszáma a második világháború előtt 10.548.170 volt."53Akkor mégalatta állt a magyarság összlétszámának. Ma már meghaladja.

Területszerzése

A magyarországi oláh — ha évszázadokon át nem is volt saját földbirtoka —, mondhatjuk, hogy az egész Erdély erdős, hegyes vidéke használati tárgyát képezte. Csaknem kizárólag egyedüli élvezője volt a legeltethető területeknek. Azonkívül az erdő ellátta fával, vaddal, hallal is az állattenyésztési hasznon kívül. És mindaz ingyen!

Mária Terézia az 1769-80 -as évek közötti időben többszázezer kat. holdat kitevő erdőséget adományozott neki a magyar állam tulajdonát képező erdőségekből: Besztercebányán, Nagybányán és Hátszegen, amikor az oláh határőrséget megszervezte.

Ez az adományozás alapozta megaz oláh nemzeti vagyont éslett elindítója a magyar föld oláh kézbe jutásának. Ahogy azonban a történelemből ismerjük, az oláh határőrség sohasem védte meg az országhatárt, hanem az ellenség kezére játszotta, valahányszor védelmeznie kellett volna. Fegyverét mindig a befogadó nép ellen fordította.

Második nagy területszerzése a magyar szabadságharc alatt 1848-ban történt a jobbágyfelszabadításkor, amikor a felszabadult oláhság 1.615.774 kh. földet kapott örök tulajdonként minden ellenszolgáltatás nélkül. A szabadságharcot követő időben, a Bach-korszak alatt még több föld került az oláhság, valamint a többi nemzetiség kezére, ahonnan a szabadságharcban küzdött magyar birtokosokat elüldözték vagy azok menekültek el az üldözés elől a földjeiket elkonfiskálták.

Harmadik nagy területszerzése földvásárlás útján történt, amelyet az Ó- Románia és erdélyi oláh vezetők tervszerűen irányítottak.

Az oláh papok egyik legfontosabb ténykedése volt, hogy állandóan járva a magyar-oláh vegyes lakosságú vidéket, ahol a magyar birtokos anyagi, gazdasági elgyengülését észrevették, rögtön pénzt szereztek az oláh bankoktól, a helybeli oláhoktól, hogy a megszorultak földjét megvásárolhassák. Máskor az oláh bankok adtak kölcsönt az anyagilag megszorult magyar birtokosnak, aki rendszerint nem tudta a kölcsönt idejében visszafizetni s olyankor a bankok szerezték meg és juttatták a földet kedvezményes feltételek mellett az oláh parasztok kezére.

Az oláh bankügyleteket a liberális magyar kormány nemcsak, hogy eltűrte, hanem Romániának, — mint a Monarchia akkori szövetségesének — még külön jogot is adott bankok alapítására Erdélyben.

"Az 1872-ben alapított nagyszebeni Albina bank 40 év alatt bukaresti támogatással Erdélyben 152 fiókot nyit. A korszak végén 260.000.000 koronát forgat, és évenként 20.000 kh. földet sárol össze oláh parasztok számára.

Romániának a központi hatalmakkal kötött szövetség biztosította, hogy 3-4 évtized alatt teljes szabadsággal készíthesse elő Erdély birtokbavételét."54Negyven év alatt tehát mintegy 800.000 k. hold magyar föld vándorolt az oláh parasztság kezére bankügyletek útján, hivatalos magyar állami segédlettel!

Nem hiszem, hogy élt volna még a világon egy nép, amelynek ilyen szerencsétlen kétbalkezes, rövidlátó politikusai lettek volna.

A földszerzés, — amelyet már "földrablás"-nak nevezhetünk —, a trianoni békeszerződés után érte el tetőpontját. Az oláh állam a magyar állam tulajdonát képező birtokokra egyszerűen csak rátette a kezét s magának foglalta le. A magánosoktól elvett földekért önkényes árat fizetett — vagy egyáltalán nem is fizetett — és kiosztotta oláh parasztok közt, akiknek nagy hányadát Ó- Romániából telepítette Erdélybe. A magyarbirtokosok elvett földjeikért jogorvoslatot sehol se kaptak.

Hogy az erdélyi károkozás még nagyobb legyen, az oláh állam spekuláns zsidókat szabadított a magyar közbirtokossági erdőkre, akik potom áron összevásárolták a gazdag erdőket és néhány év alatt letarolták.

Birtokszerzése vagy rablása a második világháború után is hasonló módon; a magyarság elnyomásával, megfélemlítésével, kifosztásával, elüldözésével és lakosságcserével folyt, amikor a magyar parasztot a Regátba telepítette rossz, terméketlen földre s a székely jó földjére tudatlan oláh parasztot telepített.

A földrablás mindaddig folyni fog, amíg minden magyar földtulajdon oláh kézbe nem kerül, vagy míg a magyarság — egy váratlan kedvező történelmi fordulat segítségével — vissza nem szerzi elrabolt területét és hasonló módon csinál földbirtok politikát, mint az oláh állam tette.

Erdély összterületének birtokbavétele is egy nagystílű csaláson, hazugságon alapszik.

Gyulafehérváron 1919-ben megjátszott népgyűlést rendezett az oláhság, hogy ott kimondhassa Erdélynek Romániához való önkéntes csatlakozását s a világ előtt mutathassa, mennyire a népi önrendelkezési jog alapján áll.

"Hogy azonban az elszakadást kimondó szavazati többséget biztosítsa, óromániai katonaságot vezényelt ki a gyűlésre, akik civilbe öltözve jelentek meg és hangosan követelték Erdélynek Romániához való csatlakozását. Ugyanakkor a magyar vidékeken lévő vasutakon szabotálta a vasúti jegyek kiadását, megakadályozva, hogy a magyarok a gyűlésen megjelenhessenek. De a gyűlés megrendezése is úgytörtént, hogy arról minél kevesebb magyar értesült. Gondoskodtak a magyarok terrorizálásáról is.”55

A világ azt hitte, hogy Erdélyben becsületes, jogtisztelő népszavazás történt. Hogy Erdélyt teljes egészében megkaphatták az oláhok, közrejátszott a nemzetközi kapitalisták piszkos üzleti számítása is. Erről az alkuról bizonyos dr. Stein Márton nevű volt amerikai hadseregbeli százados, — akit a párisi béketárgyalások idejére az amerikai delegációhoz osztottak be — halálos ágyán vallomást tett. Elmondta, hogy: "jelen volt azon a tárgyaláson, amikor Románia Erdélyre szóló követelését ill. kívánságát egyEurópai hatalom elutasította, majd később az oláh olajipari részvények egy részének fölajánlása után — ez az európai kormány Erdélyt mégis az oláhoknak adta."56

Az oláh nép megbízhatatlansága

Az oláh nép baráti vagy szövetségi megbízhatatlansága annyira közismert, hogy felesleges volna róluk írni, a róluk alkotott kép azonban anélkül nem volna teljes. Az oláh nép mintaképe a: rossz szomszédnak, hűtlen bajtársnak, lovagiatlan ellenfélnek, a szószegőnek éshazugnak...

Ha valamely nép igénybe vette segítségét, menthetetlenül elvesztette vállalkozását, — akár háborús volt az, akár politikai —, neki azonban a legtöbbször sikert jelentett.

A magyarság végzete, hogy ezt a népet olyan könnyelműen engedte betelepülni. Mégnagyobb végzete, hogy közömbösen nézte fejlődését a történelem folyamán; hogy nem látta meg bennük a növekvő veszélyt.

Az oláh nép megbízhatatlansága már keletkezése idejében ismeretes volt. Alexios byzanci császár Kekaumenos nevű történetírója jegyezte föl róluk 1095-ben:

"Meghagyom nektek és leszármazottaitoknak is, hogy a vlachok fajtája teljességgel megbízhatatlan és romlott, amely nem tanúsít hűséget sem Isten, sem császár, sem rokon, sem barátja irányában, hanem azon iparkodik, hogy mindenkit rászedjen. Sokat hazudik és nagy tolvaj. Minden nap a legszörnyűbb esküt teszi barátainak s aztán játszi könnyedséggel megszegi esküit. Testvérévé és fiává fogad és azon ravaszkodik, hogy kapcsolatai révén becsapja az együgyübb embereket. Adott szavát sohasem tartotta meg, még a rómaiak legrégibb császárával szemben sem. Barátságot és meghódolást színlelt a római császár iránt, azonban unnak dacára ahol tehette, fosztogatta a római tartományokat. Traianus ezen fölbosszankodva, szétszórta őket. Azok pedig szétszóródtak az egész Epirosban és Macedóniában, többségük azonban Hellasba telepedett.”57 (…)

A görög császár jóslata Erdély tragédiájában beteljesedett. Mennyi véres lapot írt már ez a nép történelmünk lapjaira! Hunyadi János is tapasztalta megbízhatatlanságukat a rigómezei csatában, 1440-ben. (…)

1498-ban az oláhok 100.000 lengyelt eladtak a törököknek rabszolgának.

1848-ban az osztrák hadakat követő oláhok vérengzései ésfosztogatásai közül a legszörnyűbb, amikor Köpecz székely községet (északa megrohanták, lakóit álmukban lemészárolták a községet, földig égették. (…)

Pánrománizmus

Ahogyan a pánszlávizmus és pángermánizmus, ugyanúgy a pánrománizmus is egyformán veszedelmes a magyar nemzetre.

A pánrománizmus a törököknek Magyarországról történt kiűzése után keletkezett.

Amikor 1691-ben a törökök kivonultak Erdélyből s az törvényesen is visszakerült a magyar korona jogara alá, a bécsi udvar megkísérelte az orthodox oláhságot vallásilag a római egyházhoz csatolni. E célból jezsuita hittérítőket küldött közéjük, melynek eredményeként az oláh orthodox egyház csatlakozott a rómaihoz. A csatlakozást az oláh sinodus Gyulafehérváron kimondta. Ezzel a rövid életű csatlakozással az oláh nép a kultúrfejlödés útjára lépett és megszületett sovinizmusa is.

"Az egyházi unió valóban korszakalkotó volt az erdélyi románság történetében. Általa a bécsi udvar bizonyos biztosító szelephez jutott Magyarországi politikáját illetőleg s a románságnak a nyugati,— főként a római kapuk kitárásával fizetett. Az eddiginél nagyobb számban indulnak román diákok,— főleg teológusok — a magyar és külföldi főiskolákra: Kolozsvárra, Nagyszombatra, a bécsi Pazmaneumba, a propaganda Fidel intézetbe és a Szent Atanasz kollegiumba. Balázsfalván a sorozatos sinoduson megalkotják az új egyház kánonjait. Papi szemináriumokat alapítanak: Balázsfalván, Nagyváradon, Lugoson, Nagyszebenben, Fogarason és Brassóban."58

Akkor indult meg a magyar szempontból hírhedtté vált görög-katolikus írástudó triász működése (Scola Ardeleana). A bécsi Pázmaneumban és Rómában tanuló Samuel Micu Klein, Georghe Sinkai és Petru Maior a 15. és 16. -ik szd. humanistái írásait tanulmányozva azt a tapasztalatot szűrik le, miszerint az oláhság a római kortól lakván Erdélyben, "őslakó" s ezen a címen természetszerűleg illetik meg előjogok.

"Micu földolgozza a románság eredetét és történetét a 17. -ik századig, valamint a "dacoroman" nyelv elemeit is. Előbbi művében mondja ki a mindenkori román nacionalizmus alaptételét: "Rómától származunk!"59 (…)

Oláh beolvasztási módszer

Az oláh területgyarapítási és beolvasztási módszer mindig tervszerű és sohasem a véletlen műve volt. (…)

Az oláhizálás irányítását kezdetben egyedül az orthodox papok végezték egyházuk gyarapítása céljából. Később, — a királyság megszületése után — maga a király mint egyházfő állt az élén. A szellemi irányítás azonban azután is az oláh papok kezében maradt. Így azonban, — a királyon keresztül — mindig döntő szavuk volt nemcsak az egyházi, hanem a világi politikában is. (…)

Az oláh egyházfők korán felismerték a pángermánizmusban és pánszlávizmusban a Duna-térségre bomlasztó hatását és iparkodott azt népük javára hasznosítani. Először titokban, majd nyíltan is támogatták a szláv törekvéseket.

Az erdélyi oláhsággal elhitették, hogy a magyarok elnyomják őket s ők mint felszabadítók jönnek majd segítségükre. A többi nemzetiségek valamint Páris és Moszkva segítségével elérték a Monarchia felbomlasztását s végső céljukat; Nagy Románia megalakulását. A széthullott Magyarországból Románia kapta a legértékesebb részt, Magyarország egyharmadát: Erdélyt. . . (…)

Az oláh törvény mint kényszerbeolvasztó eszköz

Az oláh sovinizmus határtalanságára és bizantikusságára jellemző, hogy amíg az oláh nép kisebbségben élt Erdélyben, a német népi önrendelkezési jogot tartotta a nemzetiségi kérdés megoldása egyetlen eszközének. Azt alkalmazta fegyverül a magyarság ellen, annak segítségével segített fölbomlasztani a Duna – térség hosszú időn át kialakult államrendjét. Amikor pedig az első világháború után elérte célját s Erdélyt a győzők segítségével birtokába vette, rögtön a francia "nemzetállam" elvét tette kormányzási programjává. E fogalmat a Didero és D' Alambert -féle Nagy Enciklopédia a következőképpen határozza meg:

"A nemzet tekintélyes tömegű nép, amely bizonyos határoktólkörülvett területen lakik és ugyanazon kormánynak engedelmeskedik. Az állam az emberek egy társasága, amely ugyanazon kormány uralma alatt áll. Eszerint tehát az állam és tömeg fedik egy mást. A nemzet tömeg, az állam az általa alkotott társaság. Az államnakegy nyelve van."60 (…)

Románia sem történelménél fogva, sem a különböző nemzetiségeknagy számát tekintve, nem helyezkedhetik a francia "nemzetállam" elve alapjára mint kormányzási elvre, a magyar állam azonban igen. A magyar államban egy évezred folyamán egységes nemzeti lélek és kultúra alakult ki, amelyhez — amíg a bomlasztó agitátorok meg nem jelentek nemzetiségeink között —, lojálisan csatlakoztak a nem magyar anyanyelvűek is, összetartó ereje a magyar korona volt.

"A román köz- és törvényes felfogással szemben az tartozott a magyar nemzethez, aki oda akart tartozni. A nemzethez tartozás tehát akarati tényezőtől függött, az egyének szabadságából, naponkénti népszavazásból született meg a nemzet."61

Ez a régi magyar államelmélet és kormányzási rendszer valóban megfelelt a francia államelmélet fogalmának és a legteljesebb szabadságot biztosította minden polgárának. (…)

Az oláhok magyargyűlölete

Az oláhok féktelen magyargyűlölete miből táplálkozik és kik táplálják az oláhok féktelen magyargyűlöletét, hosszadalmas volna rá teljes magyarázatot adni. Elég a fő okokra rámutatni.

Ez is, — mint az orthodox szlávoké —, főként az orthodox oláh hitből táplálkozik, amely úgy tartja, hogy az orthodox hit minden más hit fölött áll és amely előírja a mindenáron való terjeszkedést, ami híveit támadásra készteti és gyűlölködőkké teszi.

A másik gyűlöletforrás a szolga kenyéradója elleni természetes és ősidőktől való gyűlölete. Az oláh nép nagyrészben mint "jövevény” települt hazánkba s évszázadokon át mint szolganép élt ott. (…)

Kommunista pánrománizmus

Az oláh kommunisták először a magyarság még megmaradt szellemi vagyonának elpusztításával kezdték a magyarok megsemmisítését. Majd a vagyon: ház, föld, erdőség és vállalatok s egyéb ingó és ingatlan vagyon elkobzása következett.

Az alábbiak az emigrációban megjelenő magyar újságok tudósítóitól származnak. Kellő fényt vetnek az oláhok tervszerű magyarírtására. Szószerint közlöm, hogy hitelességük jó legyen.

"Takarékosságra való hivatkozással megszüntette a román állam a: kolozsvári Marianumot, a nagyváradi, marosvásárhelyi főgymnáziumokat s a nagyváradi orsolyarendi tanítóképzőt. Nem engedte megnyitni, állítólag párévi szünetelésre ítélve a bonyhádi, hosszufalui, erdődi, farkaslaki, gyergyóujfalui, gyer-gyószentmiklósi, brassói, kibédi, martonosi, vajdahunyadi magyar iskolákat. Több magyar gymnázium román szakiskolává alakult át."62

Erdély felekezeti iskoláit mind államosították. Nem tudták megmenteni a híres nagyenyedi kollégiumot sem.

"A kolozsvári egyetemről kiüldözött tanároknak üres épületeket adtak, hogy ott tanítsanak de ott is csak "szerződéses alkalmazottak" lehettek, akiknek bármikor fölmondhattak.

Az orvosi fakultásnak a marosvásárhelyi kadettiskolát adták át amely szintén üres volt. Onnan még a villanyvezetéket is elvitték. Amagyar tudás és akaraterő újra fölszerelte és oly híressé tette, hogy klinikáját sűrűn látogatták még az oláh vezetőemberek is.

Az oláh közoktatásügyi reform függetlenítette az orvosi karokat. "Intézet" elnevezéssel ésdoktori címmel ruházta fel az összes orvosi kart, kivéve a színvonalban — s az oláh közönség által is elismerten — az oláh karok fölött álló marosvásárhelyi intézetet.

Az igazságtalan eljárás miatt a magyarországi magyarság is szót emelt. Rákosi egy inkognitóban tett látogatása alkalmával közbenjárt az oláh kommunista pártnál. (…)

"Balázsfalván oláh kormányügynökök agyonlőttek egy miséző magyar papot aki nem engedelmeskedett nekik abban, hogy csatlakozzék az orthodox egyházhoz."63

Az Amerikai Magyar Szövetség "Erdély Védelmében" mozgalma vezetősége fölkérte a nemzeti emigrációt, hogy minden városban alakítsanak egy közösséget "Erdély Védelmében".

Minden ország fővárosában pedig egy akcióbizottságot, amelynek feladata a munka irányítása, összefogása. Fölkérte a szabadvilágban élő magyar tudósokat (történészek, nyelvészek, teológusok, térképészek, régészek, mérnökök stb.), hogy vegyenek részt olyan munkában, amelynek feladata tudományos alapossággal és módszerekkel a világ elé tárni Erdély kérdését. Akik erre vállalkoznak, jelentsék be címüket az "Erdély Védelmében" akció központi, — New York-i irodájában: American HungarianFederation of The State Of New York, Inc. P.O.Box

Gracie Station. New York, N. Y. 10028. USA.

A bebörtönzés, a Duna deltavidékének mocsaraira és ismeretlen helyre történt elhurcolás közönséges ésáltalános fölmorzsolási módszer volt.

"Erdélyben a saját házaikban eddig meghagyott magyarokat családostól együtt kizárták otthonaikból. Nagyrészt olyanokról volt szó, akiket eddig meghagytak 10-20 kat. hold birtokaikon. Valamennyiüket teherautókon ismeretlen helyre szállították. Csupán egyetlen nagy csoport — mintegy 3000 kisbirtokos magyar család sorsáról sejtünk valamit, amennyiben egy levél közlése szerint azokat Marosvásárhelyre vitték, ahol az öregeket szegény magyar családoknál helyezték el. A fiatalokat nemre való tekintet nélkül munkára szállították. Megbízható értesülés szerint 16 ezer családról van szó."64A Duna-delta mocsaraihoz deportált székely tízezrekhez még családtag látogatókat sem engedtek, akik az utolsó közel száz kilométert gyalog tették meg, mert az oláhok az odairányuló közlekedést megszüntették. A bukaresti Világifjúsági Találkozó néhány magyar funkcionáriusa azonban bejutott és tapasztalatait lerögzítette.

Több székely községet elzártak a külvilágtól; esztendeig lezárták a ki- és bemenő személy ésárú forgalmat, a lakosság nem értékesíthette terményeit és teljes hiányt szenvedett ipari termékekben, ruházati cikkekben, só, cukor és egyéb ellátásban.

"A kendilonai hetvenéves K. Tompa Arturlelkipásztort a templom ajtajára szögezték az oláh csendőrök.

Maniu gárdája — amelyet egy beteglelkű, Oltenea nevű oláh főhadnagy vezetett —, sorra járta az erdélyi magyar községeket négyszáz ártatlan módos gazdát összefogdosott és mártír fejeiket tuskóra szorítva lefejezte őket."65

Szárazajta községben (Háromszék megye) 15 embert — nőt, férfit, gyermeket vegyesen — lemészároltak egy helybeli oláh őrmester vezetésével. Nyergesen és Kászon községekben a magyarokat meztelenre vetkőztetve ölték meg. Hasonló eseteket sokan, — akik elmenekültek —, felsorolhatnának. A vérengzés oly nagy volt, hogy az egyáltalán nem érzelgős orosz csapatoknak kellett beavatkozniok. Elég a csikszeredai orosz parancsnokot, Szocsin őrnagyot említeni, akit beavatkozás közben lelőttek az oláhok."66

Ezek a Maniu - gárdisták négyezer értelmiségi magyart, — köztük az egész kolozsvári lelkészképzőt, számos nagy tudóst —, kihajtottak otthonaikból és szovjet rabszolgatáborokba juttattak, ahol mind odafagyott az Uralban az első téli erdőírtás közben.67

Szovjetuniói jóvátételi munkára magyarokat és németeket küldött az oláh kormány, mert tudta, hogy onnan élve kevesen érkeznek haza, egészségesen pedig senki.

A romániai focsanii haláltáborban naponta 60-70 magyar halt meg. Egyik tifuszjárvány megszüntetésére a szovjet fölgyújtatta a barakokat, s a tűzben 400 hadifogoly halt meg.”68

A hatalmas Duna - csatorna építésére magyarokat küldött az oláh kommunista kormány; székelyeket és magyar hadifoglyokat.

Az első székely szállítmányhoz válogatott, erős, szálembereket vittek, a következőkben pedig már öregek, fiatalok sőt nők is voltak. A szerencsétleneket látástól vakulásig dolgoztatták a nehéz földmunkán, amikor óriási mennyiségű föld elhordását követelték tőlük naponként. "Kiszámították, hogy hány kotrógépre és talicskára van szükség, de ki tudják-e számítani; hány halott eset egy-egy talicskára?"

"Az orosz kancsukát tarkónlövéssel cserélték föl, vagy agyon rúgták őket, mint a kutyákat."

"Halálozási statisztikát csak 1950 januárjában és februárjában közöltek, azután beszűntették... Beteg ritkán gyógyult meg, hiszen csak akkor engedik összeesni ha útja mára meszes gödör felé vezet... Temetés? Fejfa? Meszesgödörbe lökik, ha kidőlt..." Ezeket írták annak idején a magyar újságok az emigrációban. Sok áldozatot követelt az oláh "Baragan sivatag" betelepítése és mívelésbe vonása. Oda főként németeket telepítettek az oláhok. Ez a puszta a tengerpart közelében fekszik. Futóhomok, és sótartalma miatt művelésre alkalmatlan. De az oláhok kultúrterületetakartak belőle alakítani halálraítélt emberek tömegével.

"Dalgáról éjjel utaztunk el és 22-en érkeztünk meg új hazánkba. Egyetlen ház sincs itt. A szabad ég alá dobtak bennünket. Kénytelenek voltunk mint a cigányok sárból és szemétből építeni magunknak kunyhót, amelyet füvel és szalmával fedtünk be. A forróság szinte elviselhetetlen. Sivatagi szárazság van itt és víz csak kilométerekre található. Nem tudom, kibírjuk-e hosszabb ideig?!”

"Augusztusban több ízben is oly nagy eső volt itt, hogy órák hosszáig a vizes ágyban kellett maradnunk, ahová az eső beesik. Amellett nincs mit ennünk. Öt nap óta egy falat kenyerünk sem volt…Ha hazulról nem kaptunk volna egy kevés krumplit, éhen vesztünk volna... (El se tudjátok képzelni, micsoda nyomorúság volt itt... Kaptunk nemrég egy kis szalmát tetőfedésre, amely 4,000 leibe kerül és le kell dolgozzuk... Az ivóvíz három kilométerre van innen. A Duna négy kilométerre. Ott dolgozik közülünk néhány, de nyomorultul keres."69

Onnan megszökött szemtanú mondja a következőket:

"Hónapokon át táboroztunk az ég alatt, földbevájt kunyhókban. Aki olyan szerencsés volt, hogy néhány bútordarabot hozhatott magával, itt összetörte és tetőt csinált magának belőle. Leginkább szenvednek a gyermekek, akiket ládákba, nagyobb dobozokba fektetünk, hogy meg ne fagyjanak. Az ivóvizet több kilométer távolságról kell a lakóhelyre cipelni. Az első napokban kutat ástunk de csak ihatatlan sósvizet kaptunk. Éhínség, typhus, disenterie tizedeli az embereket."

"Az elhurcoltak száma tizenötezerre becsülhető. A munkaképesebb férfiakat a Duna-csatorna építéséhez kényszermunkára vitték, ahol a munka és életkörülmény elviselhetetlensége folytán pusztulnak."

A munka nehéz, a táplálkozás gyenge a nincs gyógyszer, a betegnek el kell pusztulnia." — írják minden levélben.70

A mértéktelen nacionalizmus által fűtött oláhok kegyetlen és sokszor ravasz magyarítási módszeréből nem maradhat ki a földcsere sem, amely abból állt, hogy a székelyeket a jó karban tartott földjeikről a Regátba telepítettek az oláhok rossz, elhanyagolt, terméketlen földjére és helyükre a regáti oláhokat telepítették.

A magyar nemzetiségű szervezeteket azon a címen irtották ki, hogy: "a székelység a magyarországi nemzettest közelében lévén, a nacionalista fertőzés bűvkörében él. A fertőzési gócot ki kell irtani."

"Mindent el kell kerülni, aminek révén a Magyarországhoz tartozás az erdélyi magyarság képzeletét foglalkoztathatná!" Így került a Magyar Népi Szövetség Erdélyből Bukarestbe, ahol a "Magyar Szó" c. félhivatalos újságot is szerkesztik.

Az oláh Kommunista Párt álláspontja szerint: "Az állampolgári egyenjogúság Romániájában nincs szükség külön nemzetiségi szervezetre." Feloszlatták a Jogvédő Iroda-t is mondván: "Nincsenek sajátos nemzeti sérelmek!"

És ezek mind a nyugati kultúrnépek szemhunyásos hozzájárulásával történtek akkor, amikor kis jelentéktelen néger törzseknek szabadságot adnak és védelmet nyújtanak!...

Hugh Seton Watson angol történetíró véleménye az oláh nacionalizmusról:

"A román kommunisták kívánják a nacionalizmus felszámolását de ugyanakkor — akár cseh társaik — szélsőségesebb nacionalista sokszor, mint a két háború előtti nacionalisták voltak. A román rendőr vagy adószedő aligha gyógyult ki abból a szokásából, hogy a magyarokat gyanakvással kell figyelni. Az államgépezet és a hivatalos propaganda a kisebbségi üldözés abbahagyását harsogja, de az üldözés formái nincsenek eltűnőben. Az ideológia parancsuralom és a politikai elnyomás megint nacionalizmust szül. A magyar parasztokat talán nem üldözik azért, mert magyarok de üldözhetők azért, mert 'kulákok' vagy 'katholikusok' vagy egyszerűen 'reakciósok'."71 (…)

"Amikor Mihály király 1944 aug. 23-án bejelentette az oroszokkal kötött fegyverszünetet, nem közölte, hogy a nyugati szövetségeseknél is tapogatóztak a román ellenzéki vezetők Kairóban ahol azonban azt a választ kapták, hogy: 'tárgyaljanak az oroszokkal'. Ha közölte volna népével, hogy a szövetségesektől is kérte a feltételeket, a 'tüzet szüntess' lehetetlen lett volna."72

Az oroszok azonban addig halogatták a tárgyalást, míg az oláhok teljesen fölöslegesekké váltak és nélkülük is könnyen bevonulhattak Romániába.

Ha az oláhok árulás helyett kitartanak még vagy három hónapig, a szövetséges csapatok Bécsig, esetleg Budapestig előnyomulhattak volna s akkor ma más lenne Délkelet-Európa helyzete! Az oláh árulás azonban végzetévé vált e területnek és lakosainak.

[Az oláh köpenyegforgatókat az oroszok is megvetik; a Sztálingrádi csata című kétrészes szovjet dokumentumfilmben Sztálin 'árulók' -nak nevezi őket...]

1956 után

Az oláh kommunista nacionalizmus fellángolására újabb tápot adott a magyar szabadságharc lefolyása és leverése. Az oroszok és egyébszlávok gyűlölete megsokszorozódott a magyarok ellenállása, hősiessége láttán s most már még inkább szemet hunytak az oláhok magyarirtásakor; csak éppen hogy bíztatást nem adtak rá nekik... Az oroszok dühét pedig kihasználták az oláhok.

A kivégzések, bebörtönözések negyvenöt év óta soha sem szüneteltek, de 1956 óta soha nem látott méreteket öltöttek. Nem elégednek meg azzal, hogy a család valamelyik tagját kivégzik, hanem a kivégzett családtagjait is kihajtják otthonaikból és a Regátegészségtelen vidékeire, a Duna-delta mocsaras vidékére deportálják. Az erdélyi magyarságot kizárják a kenyérkereső foglalkozásból. Az új iparosítás nem hoz a magyaroknak munkaalkalmat. A Regátból áttelepített oláh mérnökök ésmunkások ülnek a székelység otthonába és így még az iparosítást is a kényszer áttelepítés és nemzetirtás szolgálatába állítják.

Börtönbüntetés terhe mellett tiltják a vallásgyakorlást. A magyar papokat a Duna-delta mocsaras vidékére hajtják nádvágásra tőzegkitermelésre és csatornázásra.

A katholikus és protestáns papság az oroszokhoz fordult segítségért, mert mégaz orosz elnyomókat is jobbnak tartja az oláhoknál. Azokat azonban, akik a kérvényt aláírták, 25 évi kényszermunkára ítélték.

Azok a gazdák, akiket mint kulákot elhurcoltak, 14 év után hazatérhettek falvaikba, de nem a házaikba, mert azokban már Regátbeli betelepített oláhok laktak.

A szerzetesrendeket mindenütt feloszlatták s a papokat , szerzeteseket, apácákat internálótáborokba tették. Ilyen nagy papi internálótábor van Dobrudzsában, a Baragan - pusztán.

"Habár hosszú évek óta szenvednek magyarok ezekben az elemésztő táborokban, mindezideig alig jutott róluk híradás a szabad világba. Mert ezekben az elemésztő táborokban is légmentesen elzárják a raboskodókat a külvilágtól, írniok nem szabad és csomagot, látogatót nem kaphatnak. A 30-40 évre szóló ítélet, amellyel ezekbe a táborokba küldték őket —, felér a halálos ítélettel.'' (…)

Marosvásárhelyen könyvpusztító központot rendeztek be. Nagy hodály, amelybe teherautókon szállítják a katholikus iskolák és intézmények könyvtáranyagát, tonnaszámra a régi magyar könyveket. Az egykor világhírű magyar intézmény, a Battyaneum, amelynek könyvtára egykor európai érték volt,— ugyanilyenbarbár pusztításnak esett áldozatául.."

"A román kommunisták a magyarok elleni terror végrehajtására a magyarok által lakott régi területre régi vasgárdistákat helyeznek el, akik e küldetésben bizonyítják be hasznosságukat. A nyártól kezdve a legnagyobb gócpontokban sem szabad a hivatalokban magyarul beszélni. Regátból hozott tisztviselők teljesítenek szolgálatot. Még a teljesen magyar kolhozok vezetőit is Regátbeliekkel cserélték ki. Ott is csak románul szabad beszélni. Az ipartelepeken 20 százalék bérlevonással sújtják, aki magát magyarnak vallja."73

Erdély földjén, — minden falatnyi faluban is — minden az olah kommunista párt utasítása szerint történik, mert a kommunista eszme náluk is csak takaró, amely alatt határtalan nacionalizmus izzik.

A híreket szegény szenvedő székely testvéreink német, angol és francia nyelven irt memorandumokban csempészték ki Münchenbe, Párisba, Londonba, úgy jutott végre a világ közvéleménye elé. De mit ér ez mind, amikor az ENSz szabadkőműves zsidó és orosz befolyás alatt áll? Amikor Amerika — az ázsiai népek növekvő hatalmától félve —, összefog az orosz kommunistákkal! Hogy várjanak segítséget az oroszok által elnyomott népek? Amerikában haldoklik a régi szabadságszeretet és az igazságért való kiállási készség.

Annak a valóságnak a tudatában, hogy a kisebbségi sorsba került magyarság érdekében egyetlen győző hatalom se fog erélyesen szót emelni és még kevésbé fegyveres beavatkozáshoz folyamodni, nyugodtan folytathatják jogtalanul kapott területeiken a magyar nép kegyetlen elnyomását, kiüldözését vagy beolvasztását. (…)

"Mit akarnak a magyarok Erdélyben, amikor a románok mást nem akarnak, mint beolvasztani őket? Hát olyan rossz az? Hiszen az nem jelent halálos veszedelmet!"74

Itt-ott szót emel ugyan a győző hatalmak egy-egy emberi érzésű politikusa, újságírója az elszakított területek elnyomott magyarsága érdekében és avilág elé tárja az ott uralkodó terrort, de a hivatalos politika mégsehol sem mutatkozik hajlandónak, hogy az igazságtalanságot jóvá tegye.

E bátor és emberi érzés által fűtött politikusok egyike John M. Ashbrook fiatal amerikai képviselő is, aki az erdélyi kérdést részletesen ismertette az amerikai képviselőházban.

Romániában a lakosság szabadságszerető tényezői ellen törő zsarnokság a magyar kisebbség elleni üldözéssel teszi súlyosabbá bűneit.", mondja az idézett ohioi képviselő. — Majd megemlíti, hogy: Erdély a Bánáttal és a körösi részekkel együtt ezerévig a magyar királysághoz tartozott s olyan része volt az országnak, amely gazdag volt kulturális létesítményekben és politikai képességben. A körösi terület nagy része, valamint Erdély északi és keleti része, 1940 -ben, a második bécsi döntés révén visszakerült Magyarországhoz."

Beszéde egy másik igen fontos része, hogy az 1947. évi párisi békeszerződés bizonyos külön jogokat kötött ki az erdélyi magyaroknak, amelyek tulajdonképpen annak az ellentétnek a kiegyenlítéseként jöttek létre, amely az amerikai és a szovjet delegáció között tört ki Erdély kérdése tárgyalásakor. Az amerikai álláspont az volt, hogy Magyarországnak kell adni a kőrösmenti részt,a Szovjet pedig az 1919-es határokat követelte Romániának."75

Az oroszok tehát pánszláv érdekből a románokat részesítették előnyben, kedvezményben a magyarsággal szemben: előbb a magyarokat kell kiirtani, azután az oláhokat.

Így érkeztünk el oda, hogy az oláhok 1920 óta eddig kiirtottak, beolvasztottak, vagy elüldöztek több mint egymillió székelyt és helyükbe telepítettek — a hírek szerint — mintegy kétmillió regátbeli oláhot. Nem csoda, ha nyugaton már csak 1.600.000 meglevő erdélyi magyarról írnak és beszélnek a napilapok és történeti művekaz első világháború előtt még azon a területen élt közel hárommillió magyar helyett!

Az egyház mint nemzetgyarapító ésmegtartó

Szerencsés az a nép, amelynek olyan egyetlen egyháza van, amely nemzetivé tud lenni és terjeszkedését az ország és nemzet gyarapítására használja fel. Ilyen egyház volt a római katholikus egyház Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban. Terjeszkedő és hódító volt Németországban addig, amíg a protestáns egyház meg nem alakult. Még aktívabb — vagy inkább erőszakosabb — volt Keleten és Délkelet - Európában a görögkeleti egyház, amelynek hatalma és aktivitása megkétszereződik azzal, hogy érdekét mindenkor aláveti az állam érdekének.

Ez a Bizáncban keletkezett görögkeleti vallás 324-ben lett államvallássá, amikor az alapító I. Konstantin császár elrendelte, hogy az egyháznak feltétlenül szolgálnia kell az államérdeket. (…)

"A bizánci örökség minden hódító törekvésével együtt az utolsó görög császár lányának III. Iván orosz cárral történt házasságával szállt az oroszokra 1453 - ban.

Oroszország ezen örökség által az orthodox császárok casero-pápizmus s a bizánci imperializmus által lett azzá, aminek most látjuk. Számíthatunk-e valaha arra, hogy Oroszország bárminő okból fel fogja adni imperializmusát? Nem! Semmi esetre sem, sőt inkább e törekvések erősödésével kell számolnunk, annak minden következményével együtt."76

A r. katholikus egyház az orthodoxal szemben igen sokszor az állam szándéka, érdeke ellen cselekszik. Az orthodox állam a politikai élet terén is aktívabb, erősebb és életképesebb, mint a római katholikus. (…)

Ma Róma is keresi vele az együttműködési lehetőséget, amely — ha létrejön —, csak az orthodoxok munkáját fogja megkönnyíteni. Az orthodox egyház további hódítása mindennél nagyobb veszedelem a magyar nemzetre, ha nem szervez hasonló aktív és egységes nemzeti egyházat és vallást... (…)

Erdély ügye az amerikai szenátusban

Amerikai képviselők felszólalása a Kongresszusi Napló 1965, augusztus 18-i följegyzése szerint:

Discrimination of Hungarians in Rumania.

Az 1952. és 1965. évi alkotmány biztosítja a nemzetiségek kulturális életét. A valóságban, az 1957-ben még 1.116 magyar iskolából egyet sem találunk 1964-ben... Kolozsváron például ahol a lakosság 40%-a magyar, (1945-ben még 78%) és középiskolai évfolyamonként négy magyar osztályt tartottak, I965 szeptemberétől csak egyethagynak. Eddig a román részen fokozatonként egy osztály volt, ezután öt lesz. 1964-ben 316 magyar diák jelentkezett, ezután csak egyetlen osztály vagyis 40 hely várja a magyar diákokat. A többi 276 vagy több magyargyermek román iskolába iratkozik ahol román nevelést kap… E soviniszta eljárás alól kivétel a nagyenyedi iskola, ahol a magyar osztályokat négyről hatra emelték puszta propagandafogásból a bel- és külföldi kritikusok elnémítására.

A 98 % magyar nemzetiségű Székelyudvarhelyen áll fenn az egyetlen magyar tanítóképző a 21 román mellett. 1965-ben ezt is elárasztották román hallgatókkal, 40 román és csak 25 magyar hallgatót vettek fel. A románokat messzi vidékekről telepítették oda... 1918-ban a magyar államvezetés több mint 3000 román iskolát tartott fenn Erdélyben. Maaz összes erdélyi iskolákban románok az igazgatók. Magyar nyelvet még a magyar többségű vidékeken sem tanítanak... A kevés magyar diplomást Óromániába helyezik.

A nyersanyagokban gazdag Erdélyben gyarmati kizsákmányolás folyik; a nyersanyagot román tartományokban és iparközpontokban munkálják meg. Ez a politika a magyarság elvándorlását okozza, legtöbbször színromán tartományokba…

A gazdasági gyarmatosítás példája a marosvásárhelyi földgáz története (ún. Magyar Autonóm Tartomány!). A kommunista román kormány a metángázt 300 km. csővezetékben Moldvába irányította ahol a British Imperial Chemical Ltd. tőkéjével közel öt kilométer hosszú vegyiművet létesített. Aszékelyeket nyomorban hagyva, Onesti néven új, modern, máris 60.000 lakosú ipari mintavárost építettek.

A Hargitában fölfedezett kaolin története: a 11.000 elhagyott lakosú Székelyudvarhely körzetéből kibányászott kaolint a közeli hírneves korondi székely fazekasok helyett a 170 kilométerre fekvő román-szász lakosú Segesvárra hurcolják.

A kormány a román-magyar vegyes házasokat lakáshoz, gazdasági segélyhez és — tiszta román vidékre, jó munkához juttatják. (A gyermek román környezetben nevelkedik.)

Ha a művész vagy tudós pártolást, elismerést akar, nevét elrománosítja; így lett a magasugró olimpiai bajnok Balázs Jolánból Yolanda Balas, a híres szólóista Ruha Istvánból Stephan Ruhe, a színész Kabán Istvánból Stephen Caban.

Székely népművészeti készítmények külföldre szállítása tilos. Pl. egyetlen kalotaszegi fejdísz kiszállításáért a bukaresti kultuszminiszterhez kell folyamodni, aki 99 %-ban nem engedélyezi a kivitelt.

A népművészeti múzeumokban nincsenek magyar és szász népviseletek sem csipkék. A világhírű székely varrottasokból a kolozsvári Népművészeti Múzeumban egyetlen darabot sem találni. A kiállított anyag még csak nem is erdélyi, hanem regáti román. Magyar népviseletet és babát nem készíthetnek a "Maros-Magyar-Autonóm Tartomány"-ban, a kalotaszegi stílusról nem is beszélve... A magyar történelmi emlékműveket eltávolítják. Várakat és kastélyokat bezárják, pusztulni hagyják csakúgy, mint a műemlék épületeket és szobrokat... 1961 óta nincsenek magyar nevű utcák... A régi magyar temetőket beépítik. Mindez éles ellentéte annak, ahogyan karbantarják a románok temetőit. [Így irtják ki az őstelepes székelység tanújeleit. Szerk.]

1964-ben olyan rémhírek keltek, hogy a 80% magyar népességű nyugati határsávot a Szovjetunió visszakényszeríti Magyarországhoz. 1964 aug. 23-án Koltó magyar lakossága magyar zászlók alatt akart emlékezni az 1944. évi román átállásra. A románok hadiezredekkel és tüzérséggel léptek közbe Koltón és Nagybányán, attól félve, hogy az esetleges magyar felkelésre magyar és szovjet csapatok hatolnak Romániába... Az amerikai-román viszony javulása ellenére, semmi javulás a magyar nemzetiség helyzetében, inkább valami romlás... 1950- ben Aradon megverték, aki az utcán magyarul beszélt. Kommunista Romániában a magyarok általános neve "bandina", ami hazátlan, otthontalan csavargót jelent... 1950-ben a Román-Szerb határmenti Bánátból, amely előzőleg Magyarországhoz tartozott, 32 falu magyar és szász lakosságát telepítették (deportálták) az egészségtelen klímájú Dobrudzsába, ahol sárházakban, nehéz életkörülményekben katonai őrizetben tartották őket… Ha egy magyar kiköltözik Erdélyből, aligha van reménye a visszatérésre, mert engedélyre semmi lehetőség... Bukarestben 200-250.000 magyar él. Magyar, aki faluból városba költözik, csak 3 havi ideiglenes lakhatási engedélyt kap… A Magyar Autónom Tartomány és Brassó kórházai telve vannak moldvai román szülő anyákkal, hogy gyermekeiket erdélyi származásúaknak mondhassák… Brassónak öt magyar papja van, kettő 80 éves és 4 bebörtönözve... Egy papot azért börtönöztek be, mert hosszúfalusi paptársát ment látogatni… Brassó 150.000 főnyi lakosának 40% magyar de a hivatalos statisztikában csak 14%. 288 papot tartóztattak le 1963-65-ben mert nem csatlakoztak a kolhozokba... Székelyudvarhelyen, Csikszeredán, semmit sem építettek... Az aranyban, vasban, szénben gazdag Resicában amagyar és szász szak-és kétkézi kényszermunkások építette szupermodern iparvárosba a románok települtek. Az alkotókat sátrakban őrizték, szárított sós hallal, máléval és babbal táplálták majd fizetés nélkül elzavarták. A resicai művet 1962-ben fejezték be, az USA követség könnyen a részletekhez juthat.

Az elkeseredett erdélyi magyarság 8 százaléka; 133.000 regisztrálta magát bevándorlásra a kommunista magyar konzulátusnál, mert őrajtuk ott már senki sem segít; képviselőjük, Moghioros egy magyarul is beszélő cigány, akit csak azért tűrnek a román kommunisták, mert Georghiu Dejjel földalatti pártmunkát végzett a háború alatt. Az egyetlen fontos küldöttük, Farkas is tehetetlen a román Nemzetgyűlésben.

Harrison A. Williams Jr. New Jersey szenátora 1965 szeptember 2-ki szenátusi nagy beszédéből:

Az .erdélyi magyarság mai nemzedékét az aveszély fenyegeti, hogy elveszti ezer évre visszamutató örökségét…

A magyarok Erdélyben, a X. században telepedtek le. Ők alkották ezen a területen a politikai és gazdasági fejlődés erőtényezőjét egészen az első világháború végéig. 1920-ban a trianonibékeszerződés következtében Erdély Romániához került. A második bécsi döntés 1940-ben ennek a területnek az északi részét visszacsatolta Magyarországhoz. De ezt a döntést 1947-ben a párisi békeszerződés megsemmisítette. Ez a szerződéstovábbá feltételezte, hogy a román kormány minden polgárának, — vallásra és nyelvre való tekintet nélkül —, egyforma jogokat fog biztosítani…

Amit a legfelháborítóbbnak tartok, az a párisi békeszerződés tételeinek a megsértése. Ennek a népnek ünnepélyes ígéretet tettek, amelyet folyamatosan megkerülnek, úgyhogy az ígéret nem marad más, mint egy üres váz. A jelszó 1956 óta: ELNYOMATÁS!

Amikor az 1956-os magyar szabadságharcot elfojtották, a román hatóságok megfogadták, hogy a sterilizálás politikájára térnek át, mert ügy hitték, hogy ezzel a nemzeti érzület terjedését Erdélyben, — amelyet a magyar szabadságharc új életre keltett —, meg tudják akadályozni…

Számos titkos tárgyalást tartottak, hogy megfosszák a magyarokat természetes vezetőiktől. Ráadásul számos tisztviselőt hivatalos nyomással megtörtek, akik önvallomást téve "beismerték" a burzsoá nacionalizmus és a magyarság kulturális elszigetelődésének a bűnét.

Az akkor hozott durva büntetések olyan hatást tettek, hogy további nyilvános tárgyalásokra és tömeges letartóztatásokra immár nincs szükség. Annak az emléke, hogy mi történik azokkal, akik az állam ellen szót mernek emelni ma már elegendő ahhoz, hogy elnémítsák a nemzeti érzület szavát...

Most olyan erőfeszítések vannak folyamatban, amelyek igyekeznek a magyarságot kiszorítani Erdélyből éspedig az önkéntesség látszatával. Ezt oly módon teszik, hogy azokat az egykor termékeny területeket, amelyek valamikor a mégmost is ott élő milliókat el tudták tartani, ma a megélhetésre alkalmatlanná teszik... Azoktól a magyaroktól, akik nem hajlandók elhagyni szülőföldjüket, megtagadnak és elvesznek minden jogot, amely a történelem folyamán a sajátjuk volt. A magyar nyelv lassan eltűnik úgy az iskolákból, mint a piacokról. Amit vallásszabadságnak mondanak az nem más, mint a vallásszabadság kigúnyolása. A nemzeti kultúrszervek egyszerűen nem léteznek.” (…)

Az erdélyi vallásüldözés

Szalay Jeromos: Márton Aron c. művéből:

Márton Aronaz Erdélyi Magyar Katholikusok püspöke, hitvalló és szabadsághős (szül.:1896 -ban), 1949 tavaszán indult utolsó püspöki látogató- és bérma-körútjára, — mondhatnók: a híveitől való búcsúzásra. Tudta ő, — a hívei is érezték, hogy mi vár rá. Tódult a nép Csíksomlyóra, a székelység szent helyére, melyet nekik Hunyadi János, a kereszténység nagy védője hitük utolsó fellegvárául alapított. 1949-ben 100.000-nél többen gyűltek össze. Az Apostolok Cselekedetének 20. fejezete, melyben Szent Pál az efézusi hívek elöljáróitól búcsúzik; ez a jelenet ismétlődött az egész úton: utolsó intések, megható búcsúzkodások mindenütt. A szentegyházakban, temetőkben — miután buzdította őket az ősök követésére, — ő is mondhatta: "Szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal és megpróbáltatások között… S íme most elmegyek Jeruzsálembe és nem tudom, mik következnek ott rám; csak annyit tudok, hogy a Szentlélek minden városban értésemre adja, hogy bilincsek, szorongatások várnak rám. Vigyázzatok magatokra, az egész nyájra. Tudom, hogy elmenetelem után farkasok jönnek közétek és nem kímélik a nyájat… Most pedig ajánllak titeket az Istennek... Ezeket mondotta, aztán térdre esett és mindnyájukkal együtt imádkozott. Azok pedig mindnyájan nagy sírásra fakadtak… az a mondása fájt a nekik legjobban, hogy nem fogják többé viszontlátni…"

1949 pünkösdje volt az utolsó fogadalom - teljesítése a székely népnek... Az emberek megindultak a havasi kunyhókból, — ösvényeken, szorosokon át. Hitvallás volt ez a nap; de egyúttal a székely nép magyarságának megvallása is.

A román hatóságok mindent elkövettek, hogy a bérmálások ne sikerüljenek. De most még fokozottabb mértékben "haza" akartak térni a székelyek, mint más időben. A kormányt meglepte, megalázta a rokonszenvnek ilyen mértékű megnyilatkozása. A csíksomlyói búcsún Márton Áron beszélt híveinek azokról a nehézségekről, amelyekkel lehetetlenné akarták tenni a négyszáz-éves zarándoklat megtartását… Kijelentette, hogya katolikusoknak nincs más kívánsága mint, hogy az ország alkotmánya által biztosított vallásszabadság keretében őseik hitét gyakorolhassák.

Június 16 -án érkezett vissza Gyulafehérvárra. A román kommunista kormány Bukarestbe hívta azzal az ürüggyel, hogy a katolikusok alapszabály tervezetének megtárgyalásához szükség van jelenlétére. Június 21-én taxin indult Gyulafehérvárról Tövisre, hogy ott a bukaresti vonatra szállhasson fel. Tövis előtt a néptelen útszakaszon egy másik autóba kényszerítették a püspököt, akit azóta, 19 éven át nem látott senki... Néhány nap múlva, — június 26-án elrabolták a még egyetlen szabadon lévő püspököt, amikor Bukarestben leszállt a villamosról, hogy a közeli templomban a bérmálást elvégezte. Márton Aron titkárát Ferenci Benjámint is letartóztatták.

Ezután a román kommunista kormány minden erejét a fő nélkül maradt katolicizmus megsemmisítésére fordíthatta. Folyatták aszerzetesi templomok lefoglalását, elvették a híres Gyulafehérvár-i Batthyaneumot. Mindenkit elvittek ingyen közmunkára. A papok egymásután kerültek börtönbe. Márton Áron után a székely Boga Lajos lett a püspöki helynök; az ő bebörtönzése után pedig Sándor Imre, — szintén székely. Márton elrablása után a marosvásárhelyi egyetem tanáraival akartak nyilatkozatot aláíratni a püspök ellen, kísérleteztek a csíksomlyói gymnáziumban is; a tanárok és tanulók visszautasították a román kommunista erőszak taktikáját. A háborús uszítás vádjának visszautasítására a két püspöki helynök, — Boga és Glaser (Jassy) levelet intéztek a kultuszminiszterhez, melyben kifejtették, hogy a béke a szereteten és az igazságon alapszik, stb. Ezzel szemben a kormány aláíratta velük a stockholmi béke - felhívást és meg kellett ígérniök, hogy a katolikus vallást a népidemokrácia szolgálatába állítják. A 80 éves Boga helytartó visszautasította a határozatokat; erre 1949 május 11-én titkárával együtt lebörtönözték. Május végén bebörtönözték még Scheffler szatmári ésCisar (Csiszár) bukaresti érseket. Boga utódját Sándor Imrét, a harmadik székely főpapot is bebörtönözték. Igazságtalanul bevádolták Pacha Ágostont, a 83 éves temesvári püspököt. Scanteia1951 szept. 19.-i száma szerint "természetesen az amerikai imperializmusnak kémkedtek" mindannyian, és a Rómába ötévenként beküldött jelentések ártatlan adatai átváltoztak titkos kémjelentésekké…”

Székely lélek

(…)

A székely nép, amely másfél ezer éve lakik Erdélyben és Moldva területén, történelmi hivatásának becsülettel eleget tett. Védte Magyarországot és ezzel együtt a Nyugatot, Kelet minduntalan ismétlődő rohamai ellen. Védte magas műveltségével, kiváló jellemtulajdonságaival, értékes képességeivel, fejlett jog- és igazságérzékével, bámulatos műszaki tudásával, melyekkel már akkor kitűnt az egykori kútfő bizonysága szerint, amikor az Erdélybe azóta betelepedett más nemzetségek, vagyegyáltalán, de legalábbis Erdélyben még semmiképpen nem szerepeltek.

A székely-magyarok megmentése, valamint a Kárpát-medencei gazdasági és politikai egységerő helyreállítása és biztosítása érdekében az egyetlen út: Erdély egyesítése Magyarországgal!!!

"Erdély az a csatatér, ahol nemzeti jövőnk felett a döntő ütközet folyik."gróf Apponyi Albert

Botos László

2015.08.09

 

1 Nemes Váradi Imre: Mérlegen, Garfield, NJ. 1969. 46. old.
2 Nemes Váradi Imre: Mérlegen, Garfield, NJ. 1969. 44. old.
3 Nemes Váradi Imre: Mérlegen, Garfield, NJ. 1969. 44. old.
4 Kodolányi János: Esti beszélgetés 135. old. 
5 Südland, L.V.: Die Südslavische Frage
6 Marx Politikai művei VI. kötet, 196. lap.
7 Nyugati Magyarság, 1953. szept. - okt. száma 
8 Nyugati Magyarság id. száma. 
9 Sibrik György: A kétfejű sastól a sarlókalapácsig
10 Fültanú. Hídverők, 1951. szept. 20. sz. 
11 Marcali Henrik: NagyKépes Világ-történet, XII. kötet 58 -ik old. 
12 U.S. News and World Report. Szabad Magyarság, 1961. nov. 19. sz. 
13 Nyugati Magyarság 1953 májusi száma. 
14 Sibrik György: A kétfejű sastól a sarlókalapácsig
15 Rátkay K. Hídverők, 1950. nov. 25. szám.
16 Szalay Jeromos: Igazságok Közép-Európa körül c. műve 121. oldalán. 
17 dr.Baráth Tibor: A dunai táj államszerkezete francia szemléletben, 1871-1952. — Nyugati Magyarság, 1953. jan. - febr. száma. 
18 Hídverők, 1950 júl. 25. szám.
19 Modern History című amerikai történetkönyv. Szerzője Carlton J. H. Hayes t. tanár a new yorki egyetemen és Parker Thomas Moon a nemzetközi kapcsolatok volt tanára. Kiadó: The MacMillian Company, New York, 1949. 
20 A. Stender Petersen: "Slavisch - germanische Lehnwortkunde." Dorpat, 1927.
21 Hamvas József. (Magyar Élet 1969 február 8. sz.)
22 Ancient India. Vol. I. by E.J. Rapson Cambridge University Press, 1935. Zajti: Magyar Évezredek, 68. old.
23 Zajti: Magyar Évezredek, 301. a.
24 The Cambridge Ancient History VIII.
25 Wiesner: Die Thraker, 176., 177. oldalak.
26 (4) Revue de Philologie: "Hellenca".
27 (5)Lejean: "Les populations de la Péninsule des Balkans. Rev. d’ Athropologie II. a. 480 és passim.
28 (6) E. Benveniste: "Le nom de doulos" Rev. des Études Latines. 10.
29 (7) E. Mass: "Eunuchos und Verwandtes". Rheinisches Muzeum 74.
30 (8) C. G. L. Glotta: V. 21.
31(9) U. o.
32 (12) Gösta Langenfelt: "On the Origin of Tribal Names". (Upsala Anthropos 1919-20. 295.)
33 Miron Constantinescu: Erdély Története Bukarest, 1964 I. k. 19. old.
34 I.m.20. old.
35 I.m. 21. old.
36 I.m.23. old.
37 Zajti Ferenc: Magyar évezredek, 303. old.
38 dr. Padányi Viktor: A nagy tragédia c. művéből. Kéziratból.
39 Hans Kohn: Die Welt der Slaven; 212. old.
40 Tagliavini bolognai professzor véleménye. Közölte az Amerikai Magyar Hang, 1955 október 17. száma.
41 Magyar Szabadság, 1964 június 2. sz.
42 Nyírő József: Néma küzdelem
43 Dr. Endes Miklós: Erdély három nemzete. Budapest 1935.
44 Turán, 1966 augusztusi száma.
45 Nyírő J.: Néma küzdelem.
46 Nyírő József: I. m.
47 László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete, 62. old.
48 Miron Constantinescu: Erdély története II. kötet, 152. oldal. 
49 Miron Constantinescu id. műve, 102. oldal.
50 I. m. II. kötet 341. oldal.
51 Turán, 1964. 2. szám.
52 dr. Baráth Tibor id. műve 32. old.
53 Horváth Jenő: Die Kleine Entente
54 dr. Málnási Ödön id. műve I. kiadás.
55 Szemtanú elbeszélése
56 Am. Kath. Magyarok Vasárnapja, 1960 dec.18.
57 Hídfő, 1966 február 10. száma.
58 Nyugati Magyarság, 1951, ápr.- máj. száma.
59 Nyugati Magyarság id. száma.
60 Asztalos Miklós: A korszerű nemzet eszme.
61 Asztalos M.: I. m.
62 Amerikai Magyar Népszava, 1948, jan. 9.
63 Iránytű, 1949 márc. 5.
64 Hungária, 1949 ápr. 22. szám.
65 Kronika, 1951 július.
66 Hungária, 1961 szept. 14. száma.
67 Kronika, 1951 július.
68 Fehér könyv, 35. oldal.
69 Kivonat a kényszertelepesek haza csempészett leveleiből.
70 Donau-schwäbische Rundschau, 1952 évi 51., 52. száma.
71 Hungária, 1951 szept. 7. száma.
72 Jon Georghe tábornok: Románia történelmének egy fejezete, 67., 68. old. Idézi a Hídfő, 1966 május 25. száma.
73 Amerikai Kath. Magyarok Vasárnapja, 1963. dec. 8.
74 Mr. Stevenson, az UNO amerikai megbízottja.
75 Kath. M. Vasárnapja, 1964 aug. 23. száma.
76 L. V. Südland: Südslavische Frage.
 
Beküldte: Ballán Mária
Megjelent: 1616 alkalommal

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 344 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 68.3%Canada 1%
Romania 5.9%Serbia 0.8%
United States 4%Switzerland 0.4%
Russian Federation 3.1%Kuwait 0.3%
Germany 2.8%Australia 0.2%
Ukraine 2.7%Czech Republic 0.2%
Slovakia 2.2%France 0.2%
United Kingdom 1.8%Italy 0.2%
Austria 1.6%Netherlands 0.2%
Sweden 1.6%Greece 0.2%

Today: 289
This Week: 4383
Last Week: 8104
This Month: 21281
Last Month: 23494
Total: 1546198

Belépés